LOPERAMIDE GRINDEKS 2 MG KEMÉNY KAPSZULA

Akut hasmenés tüneti kezelése felnőtteknél és 12évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél.

Adagolás

Felnőttek

A kezdő dózis 2kapszula (4mg), ezt követően 1kapszula (2mg) minden későbbi laza széklet után. A teljes napi dózis nem haladhatja meg a 6kapszulát (12mg).

12évesnél idősebb gyermekek és serdülők

A kezdő dózis 2kapszula (4mg), ezt követően 1kapszula (2mg) minden későbbi laza széklet után. A teljes napi dózis nem haladhatja meg a 4kapszulát (8mg).

12évesnél fiatalabb gyermekek

A készítmény 12évesnél fiatalabb gyermekeknél történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott adatok állnak rendelkezésre (lásd 4.8pont).

2–12éves gyermekek számára a más gyógyszerformában (pl. belsőleges oldat) és alacsonyabb hatáserősségben kapható loperamid-tartalmú készítmények megfelelőbbek lehetnek. A készítmény 2‑12éves gyermeknél kizárólag orvosi rendelvényre alkalmazható. A 2évesnél fiatalabb gyermekekre vonatkozó információkat lásd a 4.3pontban.

A kezelés időtartama legfeljebb 48óra.

Idősek

Időseknél nem szükséges dózismódosítás.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges.

Májkárosodás

Annak ellenére, hogy májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamid-hidrokloridot ilyen betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni a csökkent first pass metabolizmus miatt (lásd 4.4pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A Loperamide Grindeks kemény kapszulát egészben, folyadékkal kell lenyelni. A kapszulát keserű íze miatt nem szabad összerágni. A kapszula a nap folyamán bármikor, étkezés közben vagy étkezéstől függetlenül is bevehető.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A loperamid-hidroklorid nem adható 2évesnél fiatalabb gyermekeknek.

• A loperamid-hidroklorid nem alkalmazható elsődleges terápiaként az alábbi betegségekben szenvedő betegeknél:

• magas lázzal és véres széklettel járó akut dysentheria;

• akut colitis ulcerosa;

• széles spektrumú antibiotikum-kezeléssel összefüggő pseudomembranosus colitis;

• invazív kórokozó, pl. Salmonella, Shigella és Campylobacter okozta bakteriális enterocolitis.

A loperamid-hidroklorid nem alkalmazható olyan kórkép esetén, amikor a perisztaltika gátlása káros lehet (pl. ileus, subileus, megacolon, toxikus megacolon stb.). A loperamid-hidroklorid alkalmazását azonnal abba kell hagyni, ha székrekedés, hasi puffadás vagy ileus alakul ki.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy formázott és szokatlanul kemény széklet előfordulásakor, vagy ha a kezelés alatt nem éreznek bélmozgást, azonnal forduljanak orvoshoz.

A kezelés fertőző hasmenés esetén nem helyettesíti az antibiotikus kezelést.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy ha akut hasmenés esetén 48órán belül nem következik be javulás, a kezelést abba kell hagyniuk és orvoshoz kell fordulniuk.

A loperamid-hidrokloriddal csak a hasmenés tüneti kezelése érhető el. Amennyiben a hasmenés oka ismert, adott esetben oki terápiát kell alkalmazni. Akut hasmenés esetén a folyadék- és elektrolitcsökkenés megelőzése vagy visszafordítása az elsődleges feladat. Dehidráció esetén a megfelelő folyadék- és elektrolitpótló terápia alkalmazása a legfontosabb intézkedés. Ez különösen akut hasmenésben szenvedő kisgyermekek, valamint legyengült és idős betegek esetében fontos. Dehidráció esetén a betegnél szédülés és hányás jelentkezhet. A szájszárazság szintén a kiszáradás jele lehet.

Azoknál az AIDS-ben szenvedő betegeknél, akik hasmenés miatt loperamid-hidrokloridot kapnak, a kezelést a haspuffadás legelső jelére abba kell hagyni. Loperamid-hidrokloriddal kezelt AIDS-ben szenvedő betegeknél vírusok és baktériumok által okozott fertőzéses colitisszel összefüggő toxicus megacolon előfordulásáról számoltak be.

Annak ellenére, hogy májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok, a loperamid-hidrokloridot ilyen betegeknél körültekintően kell alkalmazni a csökkent firstpass metabolizmus miatt.

A gyógyszert fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a relatív túladagolás központi idegrendszeri toxicitáshoz vezethet.

Túladagolással összefüggésben cardialis eseményekről, köztük a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlásáról, valamint torsades de pointes-ről számoltak be. Egyes esetek halálos kimenetelűek voltak (lásd 4.9pont). A túladagolás felfedheti a fennálló Brugada-szindrómát. A betegeknek nem szabad túllépniük az ajánlott adagot és/vagy kezelési időtartamot.

Segédanyagok

A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Loperamide Grindeks 95mg laktózt tartalmaz kemény kapszulánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nem klinikai adatok szerint a loperamid egy P-glikoprotein-szubsztrát. A loperamid (16mg egyszeri dózis) kinidinnel vagy ritonavirral (P-glikoprotein-gátlók) történő egyidejű alkalmazása a loperamid plazmaszintjének 2-3-szoros emelkedését eredményezte. A javasolt (2–16mg/nap) dózisban alkalmazott loperamid és a P-glikoprotein-gátlók együttes alkalmazásakor tapasztalt farmakokinetikai kölcsönhatások klinikai jelentősége nem ismert.

A loperamid (4mg egyszeri dózis) és a CYP3A4 izoenzimet, valamint a P-glikoproteint is gátló itrakonazol egyidejű alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációjának 3-4-szeres emelkedését eredményezte. Ugyanebben a vizsgálatban egy CYP2C8-gátló, a gemfibrozil körülbelül 2-szeresére növelte a loperamidszintet. Az itrakonazol és a gemfibrozil kombinációja a loperamid plazma-csúcskoncentrációjának 4-szeres, és a teljes plazmaexpozíció 13-szoros emelkedését eredményezte. Ezek az emelkedések a pszichomotoros vizsgálatok (például szubjektív álmosság és az ún. szám-szimbólum behelyettesítés teszt (Digit Symbol Substitution Test) alapján nem jártak a központi idegrendszerre gyakorolt hatásokkal.

A loperamid (16mg egyszeri dózis) és a CYP3A4 izoenzimet, valamint a P-glikoproteint is gátló ketokonazol egyidejű alkalmazása a loperamid plazmakoncentrációjának 5-szörös emelkedését eredményezte. Ez az emelkedés a pupillometriával történő mérés alapján nem járt fokozott farmakodinamikai hatásokkal.

Az orális dezmopresszinnel történő egyidejű kezelés a dezmopresszin plazmakoncentrációjának 3‑szoros emelkedését eredményezte, feltehetően a lassabb gyomor-bél rendszeri motilitás miatt.

Várhatóan a hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkező gyógyszerek fokozhatják, a gyomor‑bél rendszeri tranzitidőt gyorsító gyógyszerek pedig csökkenthetik a loperamid-hidroklorid hatását.

A loperamid kölcsönhatásba léphet a szakvinavirral, a közönséges orbáncfűvel (Hypericum perforatum) és a valeriánával.

Terhesség

A loperamid-hidroklorid terhes nőknél történő alkalmazásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az állatkísérletek nem utalnak a reprodukcióra közvetlenül vagy közvetettet kifejtett káros hatásokra (lásd 5.3pont). Óvintézkedésként terhesség alatt, különösen az első trimeszterben, célszerű kerülni a loperamid-hidroklorid alkalmazását.

Szoptatás

A loperamid kis mennyiségben kiválasztódhat az emberi anyatejbe, ezért a gyógyszer szedése szoptatás alatt nem ajánlott.

Terhes vagy szoptató nőknek tanácsot kell kérniük kezelőorvosuktól a gyógyszer alkalmazásával kapcsolatban.

Termékenység

A loperamid-hidroklorid emberi termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Az állatkísérletek eredményei arra utalnak, hogy a loperamid-hidroklorid terápiás dózisokban alkalmazva nincs hatással a termékenységre.

A Loperamide Grindeks közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A loperamid-hidrokloriddal történő hasmenés kezelésekor fáradtság, szédülés vagy álmosság fordulhat elő, ezért gépjárművezetéskor vagy potenciálisan veszélyes munka végzésekor óvatosság ajánlott.

Felnőttek és 12éves vagy annál idősebb gyermekek és serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 31kontrollos és nem kontrollos vizsgálatban összesen 3076hasmenés miatt kezelt felnőtt és 12éves vagy annál idősebb gyermek és serdülő bevonásával értékelték. Közülük 26vizsgálatban 2755beteget kezeltek akut hasmenéssel, és 5vizsgálatban 321beteget krónikus hasmenéssel.

Az akut hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a loperamid-hidrokloriddal kapcsolatosan leggyakrabban (azaz legalább 1%-os gyakorisággal) jelentett mellékhatások a következők voltak: székrekedés (2,7%), fokozott bélgázképződés (1,7%), fejfájás (1,2%) és hányinger (1,1%). A krónikus hasmenésben végzett klinikai vizsgálatok során a leggyakrabban (azaz legalább 1%-os gyakorisággal) jelentett mellékhatások a következők voltak: fokozott bélgázképződés (2,8%), székrekedés (2,2%), hányinger (1,2%) és szédülés (1,2%).

A gyakoriságok a következők szerint kerültek meghatározásra: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

1.táblázat: A loperamid-hidroklorid alkalmazásával kapcsolatban jelentett mellékhatások a felnőttekkel és ≥ 12éves gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatok vagy a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján

* A forgalomba hozatalt követően jelentett tünetek. Mivel a forgalomba hozatalt követő jelentések nem tettek különbséget krónikus és akut javallatok, illetve a felnőtt- vagy gyermekpopuláció között, a gyakoriságot a loperamid-hidrokloriddal végzett összes klinikai vizsgálatból becsülték.

Gyermekek és serdülők

A loperamid-hidroklorid biztonságosságát 607, 10napos és 13éves kor közötti gyermeknél értékelték, akik összesen 13kontrollos és nem kontrollos klinikai vizsgálatban vettek részt akut hasmenés kezelése miatt. Általánosságban elmondható, hogy a mellékhatások ebben a populációban hasonlóak voltak a felnőttekkel és 12éves vagy annál idősebb gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatokban tapasztaltakhoz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Túladagolás esetén (beleértve a májműködési zavar miatt bekövetkező relatív túladagolást is) központi idegrendszeri depresszió (stupor, koordinációs zavar, aluszékonyság, miosis, izomtónus-csökkenés és légzésdepresszió), szájszárazság, hasi diszkomfort, hányinger, hányás, székrekedés, vizeletvisszatartás és ileus jelentkezhet.

A gyermekek a központi idegrendszert érintő hatásokra a felnőtteknél érzékenyebbek lehetnek.

Azoknál az egyéneknél, akik a loperamidot túladagolták (40mg és 792mg közötti dózisokról számoltak be), cardialis eseményeket, például a QT-szakasz és a QRS-komplexum megnyúlását és/vagy más súlyos kamrai ritmuszavarokat (többek között torsades de pointes-t), szívmegállást és ájulást figyeltek meg (lásd 4.4pont). Halálos kimenetelű esetekről is beszámoltak. A túladagolás felfedheti a meglévő Brugada-szindrómát.

Kezelés

Túladagolás esetén a QT-intervallum EKG-monitorozásának megkezdése szükséges.

Ha túladagolás esetén központi idegrendszeri tünetek lépnek fel, antidotumként naloxont lehet alkalmazni. Mivel a loperamid hatástartama hosszabb, mint a naloxoné (1–3óra), a naloxonnal történő ismételt kezelés indokolt lehet. Ezért a beteget legalább 48órán keresztül szorosan figyelemmel kell kísérni az esetleges központi idegrendszeri depresszió észlelése érdekében.