BENDAMUSTINE ONKOGEN 2,5 MG/ML POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - BENDAMUSTINE 2,5 MG/ML
Krónikus lymphoid leukaemia (Binet szerinti B vagy C stádium) elsővonalbeli kezelésére olyan betegeknél, akiknél a fludarabin kombinációs kemoterápia nem alkalmazható.
Monoterápiaként indolens non-Hodgkin limfómák kezelésére olyan betegeknél, akiknél a rituximab vagy rituximab tartalmú kezelés ideje alatt vagy az azt követő 6hónapon belül a betegség progrediált.
Myeloma multiplex (Durie-Salmon szerinti II. stádium progresszióval vagy III. stádium) elsővonalbeli kezelésére prednizonnal kombinálva olyan 65évesnél idősebb betegeknél, akik nem alkalmasak autológ őssejt transzplantációra és akiknek a diagnózis felállítása idején fennálló klinikai neuropátiájuk kizárja a talidomid vagy bortezomib tartalmú kezelést.
Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Az infúzió csak a daganatok kemoterápiájában jártas szakorvos felügyelete alatt adható be.
A csontvelőműködés csökkenése összefügg a kemoterápia indukálta fokozott hematológiai toxicitással. A kezelés nem kezdhető meg, amennyiben a leukocyta és/vagy thrombocyta érték 3000/µl illetve 75000/µl alá süllyed (lásd 4.3 pont).
Adagolás
Krónikus lymphoid leukaemia kezelése monoterápiában
100mg/ m2 testfelület bendamusztin-hidroklorid az első és második napon adva, minden 4. héten alkalmazva.
Rituximab-refrakter, indolens non‑Hodgkin lymphoma monoterápiája
120mg/m2 testfelület bendamusztin-hidroklorid az első és második napon adva, minden 3. héten alkalmazva.
Myeloma multiplex
120-150mg/m2 testfelület bendamusztin-hidroklorid az első és második napon, és 60mg/m2 testfelület prednizon iv. vagy per os az első 4 napon, minden 4. héten adva.
Amennyiben a leukocyta és/vagy thrombocyta érték 3000/µl, illetve 75000/µl alá csökken, a kezelést le kell állítani vagy el kell halasztani. A kezelés tovább folytatható, ha a leukocyta és/vagy thrombocyta érték 4000/µl illetve 100000/µl fölé emelkedik.
A leukocyták és thrombocyták nadir (legalacsonyabb) értékei 14-20nap után alakulnak ki, majd 3‑5hét elteltével történik a regeneráció. A gyógyszermentes időszak alatt a vérkép szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.4 pont).
Nem hematológiai toxicitás esetén a dóziscsökkentés mértékét az előző ciklus legrosszabb CTC (Common Terminology Criteria) fokozatai alapján kell meghatározni. 3. fokozatú CTC toxicitás esetén az adag 50%-os csökkentése javasolt, míg 4. fokozatú CTC toxicitás esetén a kezelés leállítása ajánlott.
Amennyiben az adagolás módosítása válik szükségessé, az egyénre kiszámított csökkentett dózist kell adni a megfelelő kezelési ciklus 1. és 2. napján.
Speciális betegcsoportok:
Májkárosodás
Farmakokinetikai adatok alapján enyhe májkárosodásban szenvedő betegek esetében (szérum-bilirubinszint <1,2mg/dl) nincs szükség az adag módosítására. Mérsékelt májkárosodásban (szérum-bilirubinszint 1,2‑3,0mg/dl) 30%-os dóziscsökkentés ajánlott.
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek (szérum-bilirubinszint > 3,0mg/dl) kezelésével kapcsolatos adatok nem állnak rendelkezésre; a készítmény adása kontraindikált (lásd 4.3 pont).
Vesekárosodás
Farmakokinetikai adatok alapján nincs szükség az adag módosítására olyan betegeknél, akiknek creatinin clearance-e >10ml/perc. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésével kapcsolatosan korlátozottak a tapasztalatok (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülőkorúak esetében a készítmény alkalmazásával kapcsolatban nem állnak rendelkezésre tapasztalatok.
Idősek
Időskorú betegek esetében nincs bizonyíték arra, hogy az adagolást módosítani szükséges (lásd 5.2pont).
Az alkalmazás módja
A gyógyszer alkalmazása előtti elkészítésére és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
Az infúziót a kemoterápiás szerek alkalmazásában képzett és tapasztalattal rendelkező orvos felügyelete alatt beadni.
A nem megfelelő csontvelőfunkció a kemoterápia által előidézett fokozott hematológiai toxicitás következménye. A kezelést nem szabad elkezdeni, ha a leukocytaszám és/vagy a thrombocytaszám sorrendben 3000/mikroliter alá, illetve 75000/mikroliter alá csökken (lásd 4.3pont).
A kezelést le kell állítani vagy el kell halasztani, ha a leukocytaszám és/vagy a thrombocytaszám sorrendben 3000/mikroliter alá, illetve 75000/mikroliter alá csökken. A kezelés folytatható, amint a leukocytszám 4000/mikroliter, a thrombocytaszám pedig 100000/mikroliter érték fölé emelkedik.
A leukocyta‑ és/vagy thrombocytaszám a mélypontot (nadír) 14‑20nap után éri el, 3‑5hetes regenerációs időszakkal. A terápiamentes szünetekben a vérkép szoros monitorozása ajánlott (lásd 4.4pont).
Nem hematológiai toxicitás esetén a dóziscsökkentésről a megelőző ciklusban tapasztalt, legrosszabb fokozatú általános toxicitási kritériumok (CTC/Common toxicity criteria) alapján kell dönteni. 50%‑os dóziscsökkentés javasolt, ha a CTC szerinti toxicitás 3‑as fokozatú. CTC szerinti 4‑es fokozatú toxicitás mellett a kezelés megszakítása ajánlott.
Amennyiben a betegnél dózismódosításra van szükség, az egyénenként kiszámított, csökkentett dózisokat az adott kezelési ciklus 1. és 2. napján kell beadni.
30-60 perces időtartamú intravénás infúzióban kell beadni a készítményt (lásd 6.6pont).
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Szoptatás.
-
Súlyos májkárosodás (szérum-bilirubinszint >3,0mg/dl).
-
Icterus
-
Súlyos csontvelő-szuppresszió és súlyos vérképeltérések (leukocyta és/vagy thrombocyta értékek 3000/µl illetve 75000/µl alá csökkenése).
-
Nagy műtéti beavatkozás a kezelés megkezdése előtt kevesebb, mint 30nappal.
-
Infekciók (főleg, ha leukocytopeniával társulnak)
-
Sárgaláz elleni vakcináció.
Myelosuppressio
A bendamusztin‑hidrokloriddal kezelt betegeknél myelosuppressio léphet fel. Kezeléssel összefüggő myelosuppressio esetén a leukocyta‑, és thrombocytaszámot, a hemoglobin‑értékeket, valamint a neutrofilszámot legalább hetente ellenőrizni kell. A következő terápiás ciklus elkezdése előtt az alábbi paraméterek megléte ajánlott: leukocytaszám >4000/mikroliter és/vagy thrombocytaszám >100000/mikroliter.
Fertőzések
A bendamusztin-hidrokloriddal összefüggésben előfordultak súlyos és fatális kimenetelű fertőzések, beleértve a bakteriális (sepsis, pneumonia) és az olyan opportunista fertőzéseket, mint a Pneumocystis jirovecii pneumonia (PJP), a varicella zoster vírus (VZV) és a citomegalovírus (CMV) által okozott infekciók. Bendamusztin alkalmazása kapcsán – főként rituximabbal vagy obinutuzumabbal kombinált kezelésekkel összefüggésben – multifocalis progresszív leukoencephalopathia (MPL) eseteit jelentették, köztük fatális kimenetelő eseteket is. A bendamusztin-hidrokloridal végzett kezelés elhúzódó lymphocytopeniát (<600/mikroliter) és alacsony CD4 pozitív T-sejt-számot (T-helper sejtek) (< 200/mikroliter) okozhat a kezelés befejezése után még legalább 7–9 hónapig. A lymphocytopenia és a CD4 pozitív T-sejt-szám csökkenése kifejezettebb, ha a bendamusztin-hidrokloridot rituximabbal kombinálva alkalmazzák. Hajlamosabbak az opportunista fertőzésekre azok a betegek, akik a bendamusztin‑hidrokloriddal végzett kezelést követően lymphopeniában szenvednek és alacsony a CD4 pozitív T-sejt-számuk. Alacsony CD4 pozitív T-sejt-szám (<200/mikroliter) esetén mérlegelni kell a Pneumocystis jirovecii pneumonia- (PJP) profilaxis alkalmazását. Minden betegnél monitorozni kell a légzőrendszeri jeleket és tüneteket a kezelés teljes időtartama alatt. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal számoljanak be a fertőzés új jeleiről, beleértve a lázat és a légzőrendszeri tüneteket is. Megfontolandó a bendamusztin-hidroklorid-kezelés leállítása, ha (opportunista) fertőzés jelei mutatkoznak.
A differenciáldiagnosztika során gondoljon az MPL lehetőségére is olyan betegek esetében, akiknél új vagy súlyosbodó neurológiai, kognitív vagy viselkedésbeli jelek vagy tünetek észlelhetők. Ha felmerül az MPL gyanúja, a megfelelő diagnosztikai protokoll szerint kell eljárni, és a kezelést fel kell függeszteni az MPL kizárásáig.
Hepatitis B-reaktiváció
Bendamusztin-hidroklorid-kezelést követően a hepatitis B-reaktivációja következett be a krónikusan vírushordozó betegeknél. Néhány esetben ez akut májelégtelenséget vagy fatális kimenetelt okozott. A bendamusztin-hidrokloriddal végzett kezelés elindítása előtt a betegnél HBV-fertőzés irányában vizsgálatot kell végezni. A kezelés elindítása előtt a májbetegségek és a hepatitis B-terápiájában jártas szakorvossal kell konzultálni azon betegek esetében, akiknél a hepatitis B-teszt pozitívnak bizonyult (beleértve az aktív fertőzésben szenvedőket is), valamint abban az esetben, ha a betegnél a kezelés alatt elvégzett tesztvizsgálat lesz HBV-pozitív. A bendamusztin-hidroklorid-kezelést igénylő HBV-hordozóknál a terápia során és annak befejezése után néhány hónapig szorosan monitorozni kell az aktív HBV-fertőzés jeleit és tüneteit (lásd 4.8pont).
Bőrreakciók
Számos bőrreakciót jelentettek. Ezen események közé tartoznak a bőrkiütések, súlyos bőrreakciók és hólyagos exanthema. A bendamusztin-hidroklorid alkalmazásával összefüggésben beszámoltak Stevens-Johnson–szindróma (SJS), toxikus epidermalis necrolysis (TEN), valamint eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS) eseteiről, amelyek némelyike fatális kimenetelű volt. A gyógyszert felíró orvosnak tájékoztatnia kell a betegeket az ilyen reakciók jeleiről és tüneteiről, továbbá fel kell hívni a betegek figyelmét, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha ezeket a tüneteket tapasztalják. Az esetek egy része akkor jelentkezett, amikor a bendamusztin‑hidrokloridot egyéb antineoplasias gyógyszerekkel kombinációban alkalmazták, ezért az ok-okozati összefüggés nem bizonyított. Ha bőrreakciók jelentkeznek, ezek progrediálhatnak és egyre súlyosabbá válhatnak a további kezelések során. Amennyiben a bőrreakciók progresszívnek mutatkoznak, a bendamusztin-hidroklorid‑kezelést el kell halasztani vagy le kell állítani. A bendamusztin‑hidroklorid-kezeléssel gyaníthatóan összefüggésben lévő súlyos bőrreakciók esetén a terápiát abba kell hagyni.
Nem melanóma típusú bőrrák
Klinikai vizsgálatokban a nem melanóma típusú bőrrákok (bazálsejtes és laphámsejtes carcinoma) megnövekedett kockázatát észlelték bendamusztint tartalmazó kezelésben részesült betegeknél. A bőr rendszeres vizsgálata javasolt minden betegnél, különösképpen azoknál, akiknél a bőrrák kockázati tényezői megállapíthatók.
Szívbetegségek
A bendamusztin‑hidrokloriddal végzett kezelés alatt a szívbetegségben szenvedő betegeknél a vér kálium-koncentrációját szoros monitorozás alatt kell tartani, és káliumpótlást kell alkalmazni, ha a K+<3,5mEq/l, továbbá EKG vizsgálatot is kell végezni.
Myocardialis infarctus és szívelégtelenség végzetes kimenetelű eseteiről számoltak be a bendamusztin‑hidroklorid-kezeléssel összefüggésben. Azokat a betegeket, akik a kezelés idején szívbetegségben szenvednek vagy kórtörténetükben szívbetegség szerepel, szoros monitorozás alatt kell tartani.
Hányinger, hányás
A hányinger és hányás tüneti kezelésére antiemetikum adható.
Tumor-lízis szindróma (TLS)
A klinikai vizsgálatokban részt vevő betegeknél, a bendamusztin‑hidroklorid-kezeléssel összefüggő tumor-lízis szindróma (TLS) eseteiről számoltak be. A TLS rendszerint a bendamusztin‑hidroklorid első dózisát követő 48órán belül alakul ki, és beavatkozás nélkül akut veseelégtelenséghez, illetve halálhoz vezethet. A terápia megkezdése előtt megfontolandók az olyan megelőző intézkedések, mint például a megfelelő hidratáltság fenntartása és a vérkémiai paraméterek, elsősorban a kálium- és a húgysavszint szoros monitorozása, valamint a vér húgysavszintjét csökkentő gyógyszerek (allopurinol és raszburikáz) alkalmazása. Néhány esetben Stevens‑Johnson szindrómáról és toxikus epidermalis necrolysisről számoltak be bendamusztin és allopurinol egyidejű alkalmazásakor.
Anafilaxia
Klinikai vizsgálatokban gyakran fordult elő bendamusztin‑hidroklorid által kiváltott infúziós reakció. A tünetek általában enyhék, többek között láz, hidegrázás, pruritus, valamint bőrkiütés. Ritka esetekben súlyos anafialxiás és anafilaktoid reakciók léptek fel. Az első terápiás ciklust követően a betegeket ki kell kérdezni az esetleges infúziós reakcióra utaló tünetekről. A további ciklusok során mindenképpen megfontolandók a súlyos reakciókat megelőző intézkedések, többek között antihisztaminok, antipiretikumok és kortikoszteroidok alkalmazása azoknál a betegeknél, akiknél az előző kezelési ciklusban infúziós reakciókat tapasztaltak.
Azoknál a betegeknél, akiknél 3‑as fokozatú vagy súlyosabb allergiás típusú reakció jelentkezett, a kezelést általában nem folytatták.
Fogamzásgátlás
A bendamusztin‑hidroklorid teratogén és mutagén.
A nőknek nem szabad teherbe esniük a kezelés alatt. A férfibetegeknek nem szabad gyermeket nemzeniük a kezelés alatt és azt követően még 6hónapig. Az irreverzíbilis infertilitás lehetősége miatt a bendamusztin‑hidroklorid-kezelés előtt kérjenek tájékoztatást a spermakonzerválás lehetőségeiről.
Extravasatio
Az extravasalis infúziót azonnal le kell állítani. A tűt rövid visszaszívás után el kell távolítani. Ezt követően az érintett területet hűteni kell, a kart fel kell emelni. További kezelés, pl. kortikoszteroidok alkalmazása nem egyértelműen előnyös.
In vivo interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
A készítményt myelosuppressiv szerekkel kombinálva a bendamusztin-hidroklorid és/vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek csontvelőre kifejtett hatása fokozódhat. Minden olyan kezelés, amely csökkenti a beteg performance státuszát vagy károsítja a csontvelő működést, fokozhatja a bendamusztin-hidroklorid toxicitását.
A bendamusztin-hidroklorid és ciklosporin vagy takrolimusz kombinációja nagyfokú immunszuppresssziót és a limfoproliferáció kialakulásának kockázatát eredményezheti.
A citosztatikumok csökkenthetik az élő vírussal történő vakcinációt követő antitestképződést és fokozhatják a fertőzés kialakulásának kockázatát, mely halálos kimenetelű is lehet. Ez a kockázat magasabb azoknál a betegeknél, akik már immunszupprimáltak az alapbetegségük miatt.
A bendamusztin metabolizmusában a P450 (CYP) 1A2 izoemzim is szerepet játszik (lásd 5.2pont), ezért CYP1A2 inhibitorokkal, mint pl. a fluvoxamin, ciprofloxacin, aciklovir és cimetidin, fennáll az interakció kialakulásának lehetősége.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
Nem áll rendelkezésre elegendő adat a bendamusztin-hidroklorid terhes nőkön való alkalmazására vonatkozóan. Nem klinikai vizsgálatokban a bendamusztin-hidroklorid embrio- és foetus-elhalást okozott, teratogén és genotoxikus volt (lásd 5.3pont). Ezért a készítményt nem szabad alkalmazni a terhesség alatt, kivéve ha ez mindenképpen szükséges. Az anyát tájékoztatni kell a magzatot érintő kockázatról. Amennyiben a készítmény alkalmazása feltétlenül szükséges a terhesség alatt, vagy ha a terhesség a kezelés időtartama alatt jön létre, a beteget tájékoztatni kell a születendő gyermeket érintő kockázatokról és az anyát szoros megfigyelés alatt kell tartani. A genetikai tanácsadás lehetőségét meg kell fontolni.
Termékenység,fogamzóképes korú nők/fogamzásgátlás
A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a terápia előtt és közben.
A készítménnyel kezelt férfiaknak a kezelés ideje alatt és a kezelés befejezését követően még 6hónapig nem ajánlott a gyermeknemzés. A terápia által okozott irreverzibilis infertilitás lehetősége miatt javasolt tanácsot kérni a spermiumok konzerválására vonatkozóan.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a bendamusztin kiválasztódik-e az anyatejbe, ezért a szoptatás időtartama alatt a készítmény alkalmazása kontraindikált (lásd 4.3 pont). A bendamusztin-hidroklorid kezelés alatt a szoptatást abba kell hagyni.
A gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásokat nem vizsgálták. Ataxia, perifériás neuropathia és aluszékonyság előfordulásáról azonban beszámoltak a bendamusztin-hidrokloriddal történő kezelés során (lásd 4.8pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha ilyen tüneteket észlel, kerülje az olyan potenciálisan veszélyes tevékenységeket, mint a vezetés és gépek kezelése.
A bendamusztin-hidroklorid-kezelés leggyakoribb mellékhatásai a hematológiai mellékhatások (leukopenia, thrombopenia), dermatológiai toxicitások (allergiás reakciók), általános tünetek (láz), gastrointestinalis tünetek (émelygés, hányás).
Az alábbi táblázat a bendamusztin‑hidrokloriddal kapott adatokat tartalmazza.
| MedDRA szervrendszer osztály | Nagyon gyakori ≥1/10 | Gyakori ≥1/100 - <1/10 | Nem gyakori ≥1/1000 - <1/100 | Ritka ≥1/10000 - <1/1000 | Nagyon ritka<1/10000 | Nem ismert(a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg) |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzés KMN, beleértve az olyan opportunista fertőzéseket, mint pl. a herpes zooster, cytomegalo-virus, hepatitis B | Pneumocystis jirovecii pneumonia | Sepsis | Primer atípusos pneumonia | ||
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Tumor-lízis szindróma | Myelo-dysplasiás szindróma, akut myeloid leukaemia | ||||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Leukopenia KMN thrombocyto-penia, lymphopenia | Haemorrhagia, anaemia, neutropenia | Pancytopenia | Csontvelő-elégtelenség | Haemolysis | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenység KMN | Anafilaxiás reakció, anafilaktoid reakció | Anafilaxiás sokk | |||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás | Insomnia, szédülés | Somnolentia, aphonia | Dysgeusia, paraesthesia, perifériás szenzoros neuropathia, antikolinerg szindróma, neurológiai rendellenes-ségek, ataxia, encephalitis | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Cardialis diszfunkció, pl. palpitatio, angina pectoris, arrhythmia | Pericardialis effusio, myocardialis infarctus, szívelégtelenség | Tachycardia | Pitvar-fibrilláció | ||
| Érbetegségek és tünetek | Hypotonia, hypertonia | Akut keringési elégtelenség | Phlebitis | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Pulmonalis dysfunctio | Tüdőfibrózis | Pneumonitis, pulmonalis alveolaris vérzés | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Émelygés, hányás | Hasmenés, székrekedés, stomatitis | Haemorr-hagiás oesophagitis, gastro- intestinalis vérzés | |||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Májelégtelenség | |||||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Alopecia, bőrbetegségek KMN, urticaria | Erythema, dermatitis, pruritus, maculo-papularis bőrkiütés, hyperhidrosis | Stevens – Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis (TEN), eozinofíliával, valamint szisztémás tünetekkel járó gyógyszer-reakció (DRESS)* | |||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Amenorrhea | Infertilitás | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nyálkahártya‑gyulladás, kimerültség, láz | Fájdalom, hidegrázás, dehidráció, anorexia | Több szervet érintő szerv-elégtelenség | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Hemoglobin-szint csökkenése, kreatininszint emelkedése, karbamidszint emelkedése | Emelkedett GOT (ASAT) és GPT(ALAT) értékek, emelkedett alkalikus foszfatáz, emelkedett bilirubinszint, hypokalaemia | ||||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Vese-elégtelenség, renalis diabetes insipidus |
KMN = külön megnevezés nélkül
*=rituximabbal kombinált kezelés esetén
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Izolált esetekben beszámoltak véletlen extravascularis alkalmazást követő necrosisról, illetve tumor-lízis szindrómáról, valamint anafilaxiáról.
Alkiláló szerekkel (köztük bendamusztinnal) kezelt betegeknél fokozott a myelodysplasiás szindróma és az akut myeloid leukaemia kockázata. A másodlagos malignus betegség évekkel a kemoterápia befejezése után is kialakulhat.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A bendamusztin-hidrokloridot 3hetenként egyszer 30perces infúzióban adva 280mg/m2 a maximálisan tolerálható dózis (MTD). A vizsgálat során előfordultak ischémiás EKG eltérésekként megjelenő, dózislimitálónak tekinthető, CTC (Common Terminology Criteria) 2-es fokozatú cardiális események.
Egy következő vizsgálat során, ahol a bendamusztin-hidrokloridot minden 3. hét 1. és 2. napján 30perces infúzióban adagolták, az MTD 180mg/m2 volt. A dózislimitáló toxicitás 4. fokozatú thrombocytopenia volt. Ennél az adagolási rendnél nem fordult elő dózis limitáló cardiális toxicitás.
Teendők túladagolás esetén
Nincs specifikus antidótum. Csontvelő transzplantáció és transzfúzió (thrombocyták, koncentrált vörösvértestek) végezhető vagy haemopoetikus növekedési faktorok adhatók a hematológiai mellékhatások hatékony kezelésére.
A bendamusztin-hidroklorid és metabolitjai kis mértékben dializálhatók.
Farmakológiai tulajdonságok - BENDAMUSTINE 2,5 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Daganatellenes szerek, alkiláló szerek, mustárnitrogén analógok
ATC kód: L01AA09
A bendamusztin-hidroklorid egy egyedi hatással rendelkező tumorellenes alkiláló szer. Daganatellenes és citotoxikus hatása azon alapul, hogy alkilálással keresztkötéseket hoz létre az egyesszálú és kettősszálú DNS-ek között. Ennek eredményeként a DNS mátrix funkciók, valamint a DNS-szintézis és javítás károsodik. A bendamusztin-hidroklorid daganatellenes hatását különböző humán tumor sejtvonalakon végzett in vitro vizsgálatok (emlőrák, nem kissejtes és kissejtes tüdőrák, petefészek-carcinoma és a különböző leukaemiák) és különböző egér, patkány és humán eredetű kísérleti tumor modellekkel végzett in vivo vizsgálatok (melanoma, emlőrák, sarcoma, lymphoma, leukaemia és a kissejtes tüdőrák) igazolták.
A bendamusztin- hidroklorid humán tumor sejtvonalakra vonatkozó aktivitása eltér a többi alkiláló szerétől. A hatóanyag nem vagy csak nagyon kisfokú keresztrezisztenciát mutat a humán tumor sejtvonalak különböző rezisztencia mechanizmusaival szemben, legalábbis azokra vonatkozólag, amelyek a DNS interakciók összehasonlításának állandó részét képezik.
Klinikai vizsgálatok során azt is kimutatták, hogy nincs teljes keresztrezisztencia a bendamusztin és az antraciklinek, alkiláló szerek vagy a rituximab között. Ebből aszempontból azonban csak kevés betegeket vizsgáltak.
Krónikuslymphoid leukaemia
A krónikus lymphoid leukaemia indikációban történő alkalmazást egyetlen, a bendamusztint a klorambucillal összehasonlító nyílt vizsgálat támasztja alá. Ebben a prospektív, multicentrikus, randomizált vizsgálatban 319, korábban kezeletlen, de kezelést igénylő, a krónikus lymphoid leukaemia Binet B vagy C stádiumában szenvedő beteget választottak be. Az 1. és 2. napon első vonalbeli kezelésként 100mg/m2 iv. adott bendamusztin-hidroklorid (BEN) adagolását hasonlították össze a 1. és 15. napon 0,8mg/kg klorambucil (CLB) alkalmazásával, 6 cikluson keresztül adva, mindkét karban. A betegek allopurinolt kaptak a tumor lízis szindróma megakadályozására.
A BEN-t kapó betegeknél szignifikánsan hosszabb progressziómentes medián túlélési időt mértek, mint a CLB kezelést kapó betegeknél (21,5 versus 8,3hónap p<0,0001 az utolsó utánkövetési napon).
A teljes túlélésben nem volt statisztikailag szignifikáns különbség (a medián értéket nem érte el).
A remisszió hosszának medián értéke 19hónap volt a BEN esetében és 6hónap a CLB-vel kezelt betegeknél (p<0,0001). Biztonságossági szempontból egyik karnál sem mutatkozott sem megjelenésében, sem gyakoriságában váratlan, nem kívánatos hatás. A BEN dózisát a betegek 34%-ában csökkentették. A BEN-kezelést a betegek 3,9 %-ánál szakították meg allergiás reakciók miatt.
Indolens non-Hodgkin lymphomák
Az indolens non-Hodgkin limfómákat tekintve az indikációt két, nem kontrollos, II. fázisú vizsgálat támasztja alá.
A pivotális, prospektív, multicentrikus nyílt vizsgálatban 100, a rituximab mono- vagy kombinált kezelésre nem reagáló, indolens B-sejtes non-Hodgkin lymphomás beteget kezeltek BEN-nel, monoterápiában. A betegek ezt megelőzően átlagosan három kemoterápiás vagy biológiai kezelést kaptak. Rituximab tartalmú kezelés megelőzőleg átlagosan két alkalommal történt. A betegek nem reagáltak a rituximab kezelésre vagy betegségük progrediált a kezelést követő 6 hónapon belül. A BEN dózisa 120mg/m2 volt iv. alkalmazva az 1. és 2. napon, tervezetten legalább 6 cikluson keresztül. A kezelés időtartamát a terápiás válasz határozta meg (6 ciklust terveztek). A teljes válaszadási arány 75% volt, ebből 17% teljes remisszió (TR) és 58% részleges remisszió egy független felülvizsgáló bizottság értékelése alapján. A remisszió medián időtartama 40hét volt. A BEN-t a betegek általánosságban jól tolerálták ebben a dózisban és kezelési sémában.
Az indikációt egy másik, 77 beteg bevonásával végzett prospektív, multicentrikus nyílt vizsgálat is alátámasztja. A beteganyag itt még heterogénebb volt: indolens vagy transzformált B-sejtes non-Hodgkin lymphomában szenvedő, a rituximab mono- vagy kombinált kezelésre nem reagáló betegek. A betegek nem reagáltak a rituximab kezelésre vagy betegségük progrediált a kezelést követő 6hónapon belül, vagy nemkívánatos hatást tapasztaltak egy korábbi rituximab kezelés során. A betegek megelőzően átlagosan három kemoterápiás vagy biológiai kezelést kaptak. Megelőzően átlagosan 2 rituximab tartalmú kezelés történt. A teljes válaszadási arány 76% volt, 5hónapos medián válaszadási időtartammal (29 [95% CI 22,1, 43,1] hét).
Myeloma multiplex
Egy prospektív, multicentrikus, randomizált, nyílt vizsgálatban 131 előrehaladott myeloma multiplexben (Durie-Salmon II. stádium progresszióval, vagy III. stádium) szenvedő beteg vett részt.
Első vonalbeli kezelésként alkalmazott bendamusztin-hidroklorid és prednizon kombinációját (BP) hasonlították össze melfalan és prednizon kombinációs kezeléssel (MP). Sem a transzplantációra való alkalmasság, sem a speciális társbetegségek jelenléte nem játszott szerepet a beválasztásban. A bendamusztin-hidroklorid dózisa 150 mg/m2 volt iv. alkalmazás mellett az 1. és 2. napon, a melfalánt15 mg/m2 adagban kapták iv. az 1. napon, mindkét esetben prednizonnal kombinálva. A kezelés időtartamát a terápiás válasz határozta meg, és átlagosan 6,8 ciklust kaptak a BP csoportban és 8,7ciklust az MP csoportban.
A BP csoportban a betegeknek hosszabb progressziómentes medián túlélési ideje volt, mint az MP csoport betegeinek (15 [95%-os CI 12–21] versus 12 [95%-os CI 10–14] hónap) (p=0,0566). A terápia hatástalanná válásáig eltelt medián idő 14hónap volt BP kezelés mellett és 9 hónap MP kezelés mellett. A remisszió időtartama 18hónap volt a BP kezelést kapó csoportban és 12hónap az MP csoportban. A teljes túlélésben nem volt szignifikáns különbség (35hónap a BP csoportban versus 33hónap az MP csoportban). A tolerálhatóság mindkét karon összhangban volt a gyógyszerek ismert biztonságossági profijával, szignifikánsan nagyobb dóziscsökkentéssel a BP karon.
Eloszlás
Az eliminációs felezési idő 120mg/testfelület m2 dózisú, 30perces iv. infúzió alkalmazását követően t1/2ß 28,2 perc volt, 12 alany esetében.
A 30perces iv. infúzió beadása után a centrális eloszlási térfogat 19,3l volt. Iv. bolus injekciót követően steady state körülmények között a eloszlási térfogat 15,8–20,5l volt.
A vegyület több mint 95%-a kötődik a plazmafehérjékhez (elsősorban albuminhoz).
Biotranszformáció
A bendamusztin metabolizmusának fő útvonala a hidrolízis monohidroxi- és dihidroxi bendamusztinná. Az N-dezmetil-bendamusztin és a gamma-hidroxi-bendamusztin metabolitok a citokróm P450 (CYP) 1A2 izoenzimet magában foglaló hepaticus metabolizmus által képződnek. A bendamusztin metabolizmus egy másik fontos útvonala a glutation konjugáció. A bendamusztin invitro körülmények között nem gátolja a CYP 1A4, CYP 2C9/10, CYP 2D6, CYP 2E1 vagy CYP3A4 izoenzimeket.
Elimináció
A 120mg/testfelület m2 dózisú, 30perces i.v. infúzió alkalmazását követően 12 személynél az átlagos teljes clearance 639,4ml/perc volt. 24 óra alatt a beadott adag 20%-a választódott ki a vizeletben. A metabolitok az alábbi mennyiségi sorrendben ürülnek: monohidroxi-bendamusztin> bendamusztin> dihidroxi-bendamusztin> oxidált metabolit> N-dezmetil bendamusztin. Az epében elsősorban a poláris metabolitok ürülnek.
Májkárosodás
Azoknál a betegeknél, akiknél a tumoros beszűrődések 30-70%-ban érintették a májat (szérum bilirubin <1,2 mg/dl), a farmakokinetikai jellemzők nem változtak. A Cmax, tmax, AUC, t1/2ß, eloszlási térfogat és a clearance tekintetében szignifikánsan nem különböztek azoktól a betegektől, akik normál máj- és vesefunkcióval rendelkeztek. A bendamustine AUC és teljes test clearance fordítottan korrelál a szérum-bilirubinszinttel.
Vesekárosodás
Azoknak a betegeknek, akiknek a kreatinin-clearance > 10ml/perc, (beleértve a dialízis-függő betegeket is), a Cmax, tmax, AUC, t1/2ß, eloszlási térfogat és a clearance értékei szignifikánsan nem különböztek a normál máj- és vesefunkcióval rendelkező betegek értékeitől.
Idősek
A farmakokinetikai vizsgálatokban 84éves korig voltak résztvevők. A magasabb életkor nem befolyásolja a bendamusztin farmakokinetikáját.
Gyógyszerészeti jellemzők - BENDAMUSTINE 2,5 MG/ML
Felbontás előtt: 3 év.
A port az injekciós üveg felnyítását követően azonnal fel kell oldani.
A koncentrátumot azonnal fel kell hígítani 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal.
Oldatos infúzió
Az elkészítést és hígítást követően az oldat kémiai és fizikai stabilitása 25 ºC-on normál fényviszonyok mellett 3,5órán át, 2ºC‑8ºC között, fénytől védve 1napon át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a hígított oldatot azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Az injekciós üveg a fénytől való védelem érdekében tartsa a dobozában.
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
I-es típusú, borostyánszínű, 20 ml töltőtérfogatú (karimáig töltve 26 ml térfogatú) injekciós üveg vagy 50 ml töltőtérfogatú (karimáig töltve 60 ml térfogatú) injekciós üveg I-es típusú szürke brómbutil gumidugóval és polipropilén védőlappal ellátott alumínium kupakkal lezárva. Az injekciós üvegek védőcsomagolásban kerülnek forgalomba.
25mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó injekciós üvegek:
5, 10, illetve 20 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kerülnek forgalomba.
100mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó injekciós üvegek:
5 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban kerülnek forgalomba.
Nem feltétlenül kerül mindegyik kiszerelés kereskedelmi forgalomba.
A készítmény kezelése során kerülni kell az anyag belélegzését, bőrre, illetve nyálkahártyára kerülésének lehetőségét (védőkesztyűt, védőszemüveget és védőruházatot kell viselni). A vegyülettel érintkezésbe került testrészt alaposan le kell mosni vízzel és szappannal, a szemet ki kell öblíteni fiziológiás sóoldattal.
Lehetőség szerint ajánlatos folyadékkal szemben impermeábilis, abszorbens eldobható fóliával fedett speciális biztonsági munkaasztalon (lamináris légáramlás biztosítása mellett) dolgozni. A szennyeződött használati tárgyak citosztatikus hulladéknak számítanak. A citosztatikus anyagok megsemmisítésére vonatkozó nemzeti iránymutatásokat figyelembe kell venni.
Terhes nő nem dolgozhat citosztatikumokkal.
Az oldatos infúzióhoz való port injekcióhoz való vízben kell feloldani, a továbbiakban 9mg/ml (0,9%-os) NaCl oldattal kell hígítani, majd ezt követően adható intravénás infúzóban. Az elkészítésnek aszeptikus körülmények között kell zajlania.
1. Feloldás
Oldja fel a 25mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó injekciós üveg tartalmát 10ml injekcióhoz való vízben, összerázás segítségével.
Oldja fel a 100mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmazó injekciós üveg tartalmát 40ml injekcióhoz való vízben, összerázás segítségével.
Az így elkészített koncentrátum milliliterenként 2,5mg bendamusztin-hidrokloridot tartalmaz, mely tiszta, színtelen oldat.
2. Hígítás
Amint elkészül a tiszta oldat (körülbelül 5–10perc elteltével) hígítsa a teljes ajánlott adagot 0,9% NaCl-oldattal úgy, hogy a végső térfogat körülbelül 500ml legyen.
A készítményt 0,9%-os NaCl oldattal kell hígítani, más injektálható oldat nem alkalmazható.
3. Alkalmazás
A kapott oldatot 30–60 perces intravénás infúzióban kell beadni.
Az injekciós üveg csak egyszeri használatra alkalmas.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható