GAMUNEX 100 MG/ML OLDATOS INFÚZIÓ

Szubsztitúciós terápia felnőttek, 0‑18éves gyermekek és serdülők esetében:

• Csökkent ellenanyag-termeléssel járó primer immunhiányos szindrómák (primary immunodeficiency syndromes, PID).

• Szekunder immunhiányos állapotok (secondary immunodeficiencies, SID) olyan betegeknél, akik súlyos vagy visszatérő fertőzésekben szenvednek, akiknél hatástalannak bizonyul az antimikrobiális kezelés és vagy igazolt specifikus antitestválasz‑elégtelenség (proven specific antibody failure, PSAF)* vagy 4g/l alatti szérum IgG‑szint áll fenn.

*PSAF=az IgG‑antitestszint pneumococcus poliszacharid és polipeptid antigén vakcinák hatására bekövetkező legalább 2‑szeres emelkedésnek elmaradása

Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis olyan fogékony felnőttek, gyermekek és serdülők (0‑18éves) számára, akiknél az aktív immunizáció ellenjavallt vagy nem javasolt.

Figyelembe kell venni az intravénás humán immunglobulin kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxisban és az aktív immunizációban való alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlásokat.

Immunmoduláció felnőttek, 0‑18éves gyermekek és serdülők esetében:

• Fokozott vérzésveszéllyel járó, primer immunthrombocytopenia (ITP) esetén, vagy műtéti beavatkozás előtt, a thrombocytaszám korrigálása érdekében.

• Guillain–Barré-szindróma.

• Kawasaki szindróma (acetilszalicilsav alkalmazása kapcsán; lásd 4.2pont).

• Krónikus gyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (chronic inflammatory demyelinating polyradiculoneuropathy, CIDP).

• Multifocalis motoros neuropathia (MMN).

Immunmoduláció 18éves és idősebb felnőttek esetében:

• Myasthenia gravis súlyos akut exacerbációja.

Az intravénás Ig- (IVIg) kezelés megkezdését és ellenőrzését az immunrendszeri betegségek kezelésében kellő tapasztalattal rendelkező szakorvosnak kell felügyelnie.

Adagolás

Az adagolás és az alkalmazás gyakorisága a terápiás javallat függvénye.

Szükség lehet az adag személyre szabott beállítására az egyes betegeknél tapasztalt klinikai válasz alapján. A testtömegen alapuló dózis alultáplált, illetve túlsúlyos betegeknél módosítást igényelhet.

Az alábbi javasolt adagolás útmutatóként szolgál.

Szubsztitúciós terápia primer immunhiányos szindrómákban

Az adagolási sémának olyannak kell lennie, hogy legalább 6g/l‑es vagy a populáció életkorára vonatkozó normál referencia‑tartományon belüli IgG völgykoncentrációt (akövetkező infúzió beadása előtt mért érték) biztosítson. Az egyensúly (dinamikus egyensúlyi állapotú IgG‑szintek) a terápia megkezdésétől számított 3–6hónap múlva áll be. A javasolt kezdő dózis 0,4‑0,8g/ttkg egy alkalommal, majd ezt követően 3–4hetente legalább 0,2g/ttkg.

A 6g/l IgG völgykoncentráció eléréséhez szükséges adag 0,2‑0,8g/ttkg/hó. Az egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges adagolási periódus 3‑4hét között változik. Az IgG völgykoncentráció értékeit a fertőzések gyakoriságával együtt kell mérni és értékelni. A bakteriális fertőzések számának csökkentése érdekében a dózis emelésére és magasabb völgykoncentrációs szint elérésére lehet szükség.

Szubsztsitúciós terápia másodlagos immunhiányos állapotokban (a 4.1pontban szereplő meghatározás szerint)

A javasolt dózis 3‑4hetente 0,2–0,4g/ttkg.

Az IgG völgykoncentrációit mérni kell, és a fertőzések előfordulási gyakoriságával együtt kell értékelni. A fertőzések elleni optimális védelem elérése érdekében szükség szerint módosítani kell a dózist, tartósan fennálló fertőzésben szenvedő betegeknél dózisnövelésre lehet szükség, míg azoknál a betegeknél, akiknél tartósan nem fordul elő fertőzés, dóziscsökkentés mérlegelhető.

Kanyaró expozíció előtti/utáni profilaxis

Expozíció utáni profilaxis

Ha a fogékony beteg kanyarófertőzés lehetőségének volt kitéve, a lehető leghamarabb, de az expozíciót követő 6napon belül beadott 0,4g/ttkg‑os adagnak legalább 2hétig >240mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania. A szérumszinteket 2hét múlva ellenőrizni és dokumentálni kell. A 240mNE/ml feletti szérumszint fenntartásához további, lehetőleg 2hét múlva egyszer ismételt, 0,4g/ttkg dózisra lehet szükség.

Ha egy PID/SID‑beteg kanyarófertőzés lehetőségének volt kitéve, és rendszeresen kap IVIg‑infúziót, megfontolandó egy extra dózis IVIg beadása a lehető leghamarabb, de az expozíciót követő 6napon belül. A 0,4g/ttkg‑os dózisnak legalább 2hétig >240mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania.

Expozíció előtti profilaxis

Ha egy PID/SID‑betegnél fennáll a kockázata annak, hogy a jövőben kanyaró fertőzés lehetőségének lesz kitéve, és 3‑4hetente 0,53g/ttkg‑nál alacsonyabb IVIg fenntartó dózist kap, ezt az adagot egyszer 0,53g/ttkg‑ra kell emelni. Ennek az infúziót követően legalább 22napig >240mNE/ml kanyaró elleni antitest szérumszintet kell biztosítania.

Immunmoduláció:

Primer immunthrombocytopenia

Két alternatív kezelési módszer választható:

• 0,8‑1g/ttkg az első napon, ez a dózis 3napon belül egyszer megismételhető,

• 0,4g/ttkg naponta, 2‑5 egymást követő napon. A kezelés az IgG‑szint újabb lecsökkenése esetén megismételhető.

Guillain–Barré-szindróma

Naponta 0,4g/ttkg 5napon át (az IgG‑szint újabb lecsökkenése esetén megismételhető).

Kawasaki-szindróma

2,0g/ttkg alkalmazandó egyszeri adagban. A betegeknek egyidejűleg acetilszalicilsav‑kezelésben kell részesülniük.

Krónikusgyulladásos demyelinisatiós polyradiculoneuropathia (CIDP)

Kezdő adag: 2g/ttkg 2‑5egymást követő napra elosztva.

Fenntartó adagok:

1g/ttkg 1‑2egymást követő napra elosztva, 3hetente ismételve.

A kezelés hatását mindegyik ciklus után értékelni kell. Ha 6hónap elteltével sem észlelhető a kezelés hatása, a kezelést abba kell hagyni.

Ha a kezelés hatékony, a hosszú távú kezelésről a kezelőorvos dönt a betegnél tapasztalt terápiás válasz és a terápiás válasz tartóssága alapján. Az adagolás és az adagolási intervallumok módosítására lehet szükség a betegség adott egyénnél tapasztalható lefolyásának megfelelően.

Multifocalis motoros neuropathia (MMN)

Myasthenia gravis súlyos akut exacerbációja

2g/ttkg 2egymást követő napra elosztva (naponta 1g/ttkg‑os adag).

A Gamunex‑szel végzett klinikai vizsgálatokba nem vontak be elegendő számú 65éves és idősebb beteget ahhoz, hogy a kezelés pontos hatását meg lehessen határozni.

A javasolt adagolást az alábbi táblázat foglalja össze:

Gyermekek és serdülők

Az adagolás gyermek- és serdülőkorban (0‑18éves kor) nem különbözik a felnőttekétől, mivel az egyes indikációkhoz tartozó adagolás a testtömeg alapján van megadva, és azt a fent említett állapotok klinikai lefolyásának megfelelően kell módosítani.

Májkárosodás

Nincs arra utaló adat, hogy dózismódosításra lenne szükség.

Vesekárosodás

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4pont.

Idősek

Dózismódosítás nem szükséges, kivéve, ha klinikailag indokolt, lásd 4.4pont.

Az alkalmazás módja

Intravénás alkalmazásra.

A Gamunex humán normál immunglobulint intravénásan, az első fél órában 0,6–1,2ml/ttkg/óra sebességgel kell adagolni. Lásd 4.4pont. Mellékhatás jelentkezése esetén csökkenteni kell a beadás sebességét, vagy le kell állítani az infúziót. Ha a beteg a készítményt jól tolerálja, akkor az infúzió sebessége fokozatosan emelhető percenként maximum 4,8‑8,4ml/ttkg/óra szintre.

A készítmény hatóanyagával (humán immunglobulin) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 és 6.1pont).

Olyan szelektív IgA‑hiányban szenvedő betegeknél, akiknél IgA elleni antitestek alakultak ki, mivel IgA tartalmú készítmény beadása anaphylaxiát eredményezhet.

Minden olyan beteget szorosan ellenőrizni kell, akik nagy sebességgel kapják az infúziót (8,4ml/ttkg/óra). Gyermekeknél, vagy olyan betegeknél, akiknél fennáll a veseelégtelenség kockázata, az infúzió maximális sebessége nem haladhatja meg a 4,8ml/ttkg/óra értéket.

A Gamunex infúziót nem szabad más oldatos infúziókkal (pl. sóoldat) és egyéb gyógyszerekkel keverni. Ha a beadás előtt hígításra van szükség, erre a célra 50mg/ml koncentrációjú glükóz oldat használható. Mindazonáltal az 50mg/ml koncentrációjú glükóz oldat alkalmazása esetén fokozottan ellenőrizni kell a látens diabeteses (alkalmi glucosuria jelentkezhet) és diabeteses betegeket, illetve azokat, akik alacsony cukortartalmú diétára szorulnak. Az akut veseelégtelenséggel kapcsolatos figyelmeztetés lentebb látható.

A Gamunex infúzió és a heparin egylumenű beviteli eszközön történő egyidejű alkalmazását kerülni kell.

Nyomonkövethetőség

A biológiai gyógyszerek nyomonkövethetőségének elősegítése érdekében a beadott készítmény nevét és gyártási számát egyértelműen rögzíteni kell.

Az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A lehetséges szövődmények gyakran elkerülhetőek, ha meggyőződünk arról:

• hogy a betegek nem érzékenyek a humán normál immunglobulinra, úgy, hogy kezdetben lassan (0,6–1,2ml/ttkg/óra sebességgel) adjuk be a készítményt. A nagyobb valószínűséggel érzékeny betegeknél (pl. más IVIg‑ről történő átállás vagy korábbi allergiás reakció) megfontolható a 0,1ml/ttkg/óra kezdeti infúziós sebesség.

• hogy a betegeket szoros megfigyelés alatt tartjuk az infúzió beadás ideje alatt, az esetleges tünetek észlelése érdekében. Különösen azokat a betegeket, akik első ízben kapnak humán normál immunglobulint, vagy akiket egy másik fajta IVIg‑ről állítanak át, illetve akik már egy ideje nem részesültek kezelésben, az első infúzió ideje alatt és az azt követő egy órában ellenőrzött egészségügyi környezetben kell szorosan monitorozni a lehetséges nemkívánatos tünetek észlelése és annak biztosítása érdekében, hogy probléma esetén a sürgősségi kezelés azonnal elvégezhető legyen. Minden más esetben a beteget az infúzió beadását követően legalább 20percig megfigyelés alatt kell tartani.

Minden beteg intravénás immunglobulin-kezelése esetén:

• biztosítani kell a megfelelő folyadékbevitelt az IVIg infúzió megkezdése előtt,

• folyamatosan ellenőrizni kell a vizelet mennyiségét,

• folyamatosan ellenőrizni kell a szérumkreatinin-szintet,

• kerülni kell a kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazását (lásd 4.5pont).

Ha mellékhatás jelentkezik, akkor az infúzió sebességét le kell csökkenteni, vagy a beadást fel kell függeszteni. A szükséges kezelést a mellékhatás jellege és súlyossága határozza meg.

Infúzióval kapcsolatos reakció

Bizonyos mellékhatások (például fejfájás, kipirulás, hidegrázás, myalgia, sípoló légzés, tachycardia, derékfájás, hányinger és hypotonia) az infúzió beadásának sebességével függhetnek össze. Ezért a 4.2pontban megadott javasolt infúziós sebességet be kell tartani, a beteget pedig alapos megfigyelés alatt kell tartani az infúzió beadása alatt.

Mellékhatások gyakrabban jelentkezhetnek:

• humán normál immunglobulin‑kezelésben első ízben részesülő betegeknél, illetve ritka esetben akkor, ha a beteg más humán normál immunglobulin‑készítmény alkalmazásáról tér át, vagy ha az előző infúzió óta hosszú idő telt el;

• aktív fertőzésben szenvedő betegeknél vagy krónikus gyulladás fennállása esetén.

Túlérzékenység

Túlérzékenységi reakciók ritkán fordulnak elő.

Anaphylaxia alakulhat ki olyan betegeknél, akiknél:

• nem mutatható ki IgA, de jelen vannak anti‑IgA antitestek;

• akik az előző humán normál immunglobulin‑kezelést tolerálták.

Sokk esetén a sokk kezelésére vonatkozó érvényes orvosi előírások szerint kell eljárni.

Thromboembolizáció

Klinikai vizsgálatokkal bizonyított összefüggés van az intravénás immunglobulin készítmény alkalmazása és a thromboemboliás események, úgymint myocardialis infarctus, agyi érkatasztrófa (beleértve a stroke‑ot), pulmonalis embolia és mélyvénás trombózis között, ami a veszélyeztetett betegeknél a nagymértékű immunglobulin bevitel következtében fellépő relatív vérviszkozitás emelkedéssel lehet összefüggésben. Óvatosan kell eljárni az immunglobulin készítmény elrendelésekor, illetve alkalmazásakor túlsúlyos betegeknél, illetve azon esetekben, amikor valamilyen trombózisos eseményre hajlamosító állapot már előzőleg fennáll (mint pl. az idős kor, hipertensio, diabetes mellitus, érbetegség vagy trombózisos epizódok a kórelőzményben, szerzett vagy veleszületett thrombophilia, hosszasan immobilizált betegek, súlyosan hypovolaemiás betegek, olyan betegségek, amelyek növelik a vér viszkozitását).

A thromboemboliás mellékhatások fokozott kockázata esetén az intravénásan adandó immunglobulint tartalmazó gyógyszerek a lehető leglassabb infúzióban és a legkisebb koncentrációban alkalmazandók.

Akut veseelégtelenség

Az intravénás immunglobulin-kezelésben részesülő betegeknél akut veseelégtelenség kialakulásának eseteiről számoltak be. A legtöbb esetben a következő kockázati tényezők voltak azonosíthatók: meglévő veseelégtelenség, diabetes mellitus, hypovolaemia, túlsúly, egyidejű kezelés vesekárosító hatású gyógyszerekkel és 65év feletti életkor.

A veseműködési paramétereket az IVIg‑infúzió beadása előtt meg kell határozni – különösen olyan betegeknél, akiknél az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázatát potenciálisan fokozottnak ítélik –, majd megfelelő időközönként ellenőrizni kell. Az akut veseelégtelenség kockázatának kitett betegek esetén az IVIg‑készítményeket a lehető legkisebb infúziós sebességgel és adagokban kell alkalmazni. Vesekárosodás esetén mérlegelni kell az IVIg‑kezelés megszakítását.

Bár veseműködési zavar és akut veseelégtelenség a beszámolók alapján számos törzskönyvezett IVIg‑készítménnyel kapcsolatban jelentkezett, melyek különböző segédanyagokat, úgymint szacharózt, glükózt és maltózt tartalmaztak, a legnagyobb arányban a stabilizáló szerként szacharózt tartalmazó készítményeknél fordult elő. A veszélyeztetett betegeket ezért olyan intravénás immunglobulin készítményekkel kell kezelni, amelyek nem tartalmaznak ilyen segédanyagokat. A Gamunex nem tartalmaz szacharózt, glükózt vagy maltózt.

Aszeptikus meningitis szindróma (AMS)

Intravénás immunglobulin-kezelés során a terápiával kapcsolatba hozható AMS kialakulását jelentették. A szindróma tünetei általában az immunglobulin-kezelést követően néhány óra és 2nap közötti időszakban jelentkeznek. A cerebrospinalis folyadékban (CSF) gyakran pleiocytosis, köbmilliméterenként akár több ezer – főként granulocyta-sejtvonalról származó – sejt figyelhető meg és emelkedett fehérje koncentráció (akár több száz mg/dl). AMS leggyakrabban nagy dózisú (2g/ttkg) intravénás immunglobulin-kezelés mellett jelentkezik.

Azoknál a betegeknél, akiknél ilyen panaszok és tünetek jelentkeznek, a meningitis kizárására alapos neurológiai kivizsgálást kell végezni, a cerebrospinalis folyadék vizsgálatát is beleértve.

Az IVIg‑kezelés megszakítását követően néhány napon belül az AMS maradványtünetek nélküli remisszióját tapasztalták.

Haemolyticus anaemia

Az intravénás immunglobulin készítmények vércsoport-antitesteket tartalmazhatnak, melyek haemolysáló ágensként viselkedhetnek és in vivo a vörösvértestek (vvt) immunglobulinokkal való összekapcsolódását eredményezhetik, ami pozitív direkt antiglobulin-reakciót (Coombs‑teszt) és ritkán haemolysist okoz. Haemolyticus anaemia az intravénás immunglobulin-kezelést követően is kialakulhat fokozott vvt‑szekvesztráció miatt. Az IVIg-gel kezelt betegeket monitorozni kell, figyelve a haemolysis jeleire és tüneteire (lásd4.8pont).

A haemolysis kialakulása a következő kockázati tényezőkkel függ össze: nagy dózisok, akár egyszeri dózisként, akár több napra elosztva történő beadása; nem 0‑s vércsoport; továbbá gyulladásos állapotokkal járó alapbetegségek. Azoknál a nem 0‑s vércsoportú betegeknél, akik nem PID indikáció miatt részesülnek magas dózisú kezelésben, fokozott figyelemmel kell eljárni. PID miatt szubsztitúciós kezelésben részesülő betegeknél ritkán számoltak be haemolysisről.

Egyedi esetekben haemolysissel kapcsolatos halálos kimenetelű vesekárosodásról/veseelégtelenségről számoltak be.

Neutropenia/leukopenia

IVIg-kezelést követően beszámoltak a neutrophilszám átmeneti csökkenéséről és/vagy neutropeniás epizódokról, amelyek néhány esetben súlyosak voltak. Ez jellemzően az IVIg beadását követő néhány órán belül jelentkezik, és 7‑14napon belül spontán rendeződik.

Transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (transfusion related acute lung injury, TRALI)

IVIg‑készítményekkel kezelt betegeknél néhány esetben beszámoltak nem kardiogén eredetű akut pulmonalis oedemáról (transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás, TRALI). A TRALI‑t nagyfokú hypoxia, dyspnoe, tachypnoe, cyanosis, láz és hypotonia jellemzi. A TRALI tünetei jellemzően a transzfúzió alatt vagy az azt követő 6órán belül, gyakran 1‑2órán belül alakulnak ki. Ezért az IVIg‑készítményekkel kezelt betegeknél monitorozni kell a pulmonalis mellékhatások előfordulását, és jelentkezésük esetén azonnal le kell állítani az IVIg‑infúziót. A TRALI potenciálisan életveszélyes állapot, amely azonnali intenzív osztályos kezelést igényel.

Interferencia szerológiai vizsgálatokkal

Immunglobulinok adását követően a beteg vérében átmenetileg megemelkedik a különböző, passzívan átvitt ellenanyagok koncentrációja, ami szerológiai tesztek esetében álpozitív eredményt okozhat. A vörösvértest-antigének (pl. A, B, D) elleni antitestek passzív átvitele megzavarhatja a vörösvértestekkel kapcsolatos szerológiai vizsgálatokat, pl. a direkt antiglobulin-tesztet (DAT, direkt Coombs‑teszt).

Átvihető ágensek

Az emberi vérből vagy plazmából előállított gyógyszerek alkalmazásából eredő fertőzések megelőzése érdekében tett előírásszerű intézkedések többek között a donorok szelektálása, minden egyes levett vér, valamint plazma-pool esetén fertőzés specifikus markerekre történő szűrés, valamint hatékony ipari eljárások alkalmazása a vírusok inaktiválása/eliminálása érdekében. Mindezek ellenére, emberi vérből vagy plazmából készült gyógyszerek alkalmazásakor nem zárható ki teljesen a fertőző ágensek átvitelének lehetősége. Ez az ismeretlen eredetű vagy újonnan felbukkanó vírusokra, illetve egyéb kórokozókra is vonatkozik.

Az intézkedések hatékonynak tekinthetőek a lipidburokkal rendelkező vírusok, így a humán immundeficiencia vírus (HIV), hepatitisB vírus (HBV) és a hepatitis Cvírus (HCV) ellen. Lipidburokkal nem rendelkező vírusok, mint pl. a hepatitisA vírus és a parvovírusB19 esetében a fenti intézkedések hatása korlátozott lehet.

A klinikai tapasztalatok biztatóak abból a szempontból, hogy hepatitis A vírus vagy parvovírusB19 immunglobulinok általi átvitele még nem fordult elő, illetve az is feltételezhető, hogy az antitesttartalom fontos szerepet játszik a vírusfertőzéssel szembeni védelemben.

A Gamunex infúzió minden egyes alkalmazása esetén kifejezetten ajánlott a készítmény nevének és a gyártási tétel számának feljegyzése annak érdekében, hogy nyomonkövethető legyen, hogy melyik beteg, melyik gyártási számú készítményt kapta.

Gyermekek és serdülők

Bár korlátozott információ áll rendelkezésre, várhatóan ugyanazok a különleges figyelmeztetések, alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések és kockázati tényezők vonatkoznak a gyermekpopulációra, mint a felnőttekre. Posztmarketing jelentések alapján megfigyelték, hogy gyermekek esetében a nagy dózisú IVIg alkalmazási javallatai, különösen a Kawasaki szindróma, a haemolyticus reakciók nagyobb jelentési gyakoriságával jártak, mint az IVIg alkalmazásának egyéb javallatai esetén.

Erősen megfontolandó a hemoglobinszint monitorozása 24‑48órával az IVIg‑terápiát követően, ha haemolysis gyanúja áll fenn. Amennyiben a kezelés újbóli megindítása szükséges, haemolysis gyanúja esetén nagyon ajánlott a hemoglobinszint monitorozása egy héttel a további IVIg‑terápiát követően. A beteg családjának figyelmét fel kell hívni arra, hogy gyermeküket azonnal vigyék vissza a kezelőorvoshoz, amennyiben a gyermeküknél haemolysis tünetei alakulnak ki, mint például, sápadtság, levertség, sötét vizelet, nehézlégzés, palpitatio.

Nátriumtartalom

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz egyszeri adagonként (legfeljebb 2g/ttkg), azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinák

Az immunglobulinok alkalmazása csökkentheti az élő, gyengített vírusokat tartalmazó vakcinával (pl. kanyaró, mumpsz, rubeola, varicella elleni oltás) végzett immunizálás hatásosságát egy legalább 6héttől akár 3hónapig terjedő időtartamon át. A Gamunex infúzió alkalmazását követően az élő, attenuált vírusokat tartalmazó vakcina alkalmazásáig 3hónap várakozási idő javasolt. Kanyaró esetén ez a hatás akár 1éven át is fennmaradhat, emiatt kanyaró elleni oltásban részesülő betegeknél az antitest szintet ellenőrizni kell.

Kacsdiuretikumok

Kacsdiuretikumok egyidejű alkalmazása kerülendő.

Gyermekek és serdülők

Bár nem végeztek specifikus interakciós vizsgálatokat a gyermekpopulációban, nem várható különbség a felnőttek és a gyermekek között.

Terhesség

A készítmény humán terhesség idején történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokban nem igazolták. Emiatt a Gamunex infúzió alkalmazását terhes nőknél alaposan mérlegelni kell. Az intravénásan adott immunglobulinok átjutnak a placentán, főként a harmadik trimeszter során. Az immunglobulinokkal kapcsolatos klinikai tapasztalat alapján a készítmény várhatóan nincs káros hatással a terhesség lefolyására, illetve a magzatra és az újszülöttre.

Szoptatás

A készítmény szoptató anyáknál történő alkalmazásának biztonságosságát kontrollos klinikai vizsgálatokban nem igazolták, ezért szoptató anyáknak csak óvatosan adható.

Az immunglobulinok kiválasztódnak a humán anyatejbe. Az anyatejjel táplált újszülött gyermekre / a kezelt anya csecsemőjére gyakorolt káros hatás nem jelezhető előre.

Termékenység

A rendelkezésre álló klinikai tapasztalatok alapján az immunglobulinok alkalmazása során nem várhatók a termékenységre nézve káros hatások.

A Gamunex nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azonban, ha a beteg a kezelés során mellékhatásokat észlel, meg kell várnia azok megszűnését gépjárművezetés vagy gépek kezelése előtt.

A biztonságossági profil összefoglalása

A humán normál immunglobulinok által okozott mellékhatások közé a következők tartoznak (a gyakoriság csökkenő sorrendjében) (lásd még 4.4pont):

• hidegrázás, fejfájás, szédülés, láz, hányás, allergiás reakciók, hányinger, ízületi fájdalom, alacsony vérnyomás és mérsékelt derékfájás;

• reverzibilis haemolyticus reakciók, különösen A, B és AB vércsoportú betegeknél és (ritkán) transzfúziót igénylő haemolyticus anaemia;

• (ritkán) hirtelen vérnyomásesés és elszigetelt esetekben anaphylaxiás sokk, amely még abban az esetben is előfordulhat, ha a korábbi alkalmazás nem váltott ki a betegnél túlérzékenységi reakciót;

• (ritkán) átmeneti bőrreakciók (beleértve a cutan lupus erythematosust – gyakorisága nem ismert);

• (nagyon ritkán) thromboemboliás reakciók, például myocardialis infarctus, stroke, pulmonalis embolia, mélyvénás thrombosisok;

• reverzibilis asepticus meningitis esetei;

• emelkedett szérum kreatininszint és/vagy akut veseelégtelenség kialakulásának esetei;

• transzfúzióval összefüggő akut tüdőkárosodás (TRALI) esetei.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a MedDRA szervrendszerek szerinti osztályozását követi (szervrendszerenkénti csoportosítás és ajánlott kifejezés).

A gyakorisági csoportok az alábbi kritériumoknak felelnek meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A biztonságossági adatbázis forrása: összesen 703, Gamunex‑szel kezelt beteggel végzett klinikai vizsgálatok (összesen 4378 infúzió)

Gyermekek és serdülők

Gyermekeknél a mellékhatások gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan a felnőtteknél tapasztaltakkal megegyező.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A túladagolás folyadék-túlterheléshez vagy hyperviscositáshoz vezethet, különösen veszélyeztetett betegek esetében, ideértve a csecsemőket, az idős, illetve a szív- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeket (lásd 4.4pont).