DOLOWILL RAPID 342 MG FILMTABLETTA

Enyhe vagy közepesen erős fájdalmak, például fejfájás, menstruációs fájdalom és fogfájás tüneti kezelésére, a meghűléssel járó láz és fájdalom csillapítására.

Adagolás

A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legalacsonyabb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4pont).

Felnőtteknek és serdülőknek 40kg felett (12évnél idősebbeknek):

A tünetek enyhítéséhez szükséges legalacsonyabb hatékony adagot kell alkalmazni a lehető legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Ha ezt a gyógyszert felnőttnek több mint 3napig kell szednie láz esetében, vagy több mint 4napig kell szednie fájdalom kezelésére, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, ajánlott, hogy a beteg konzultáljon egy orvossal.

1 vagy 2tablettát kell bevenni vízzel, szükség szerint naponta legfeljebb háromszor.

Az egyes dózisok között legalább 6órának kell eltelnie.

24órán belül 6tablettánál többet nem szabad bevenni.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők:

A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta ellenjavallt 40kg alatti serdülők vagy 12év alatti gyermekek esetében (lásd 4.3pont).

Ha serdülők esetében a gyógyszert 3napnál hosszabb ideig kell alkalmazni, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, orvossal kell konzultálni.

Idősek:

Különleges dózismódosításra nincs szükség. A lehetséges mellékhatás profil miatt (lásd 4.4pont) ajánlott, az idős betegek fokozott gondossággal történő monitorozása.

Vesekárosodás:

Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén az adagolás módosítása nem szükséges (súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, lásd 4.3pont).

Májkárosodás (lásd 5.2pont):

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén az adagolás módosítása nem szükséges (súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén, lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra és kizárólag rövid távú használatra.

A filmtablettát egészben vízzel kell lenyelni.

Ajánlott, hogy az érzékeny gyomrú betegek a Dolowill Rapid 342mg filmtablettát étkezés közben vegyék be.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Olyan betegek, akiknek kórtörténetében acetilszalicilsavval vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel szembeni túlérzékenység (pl. bronchospasmus, asthma, rhinitis, angioedema vagy urticaria) szerepel.

Aktív vagy kórtörténetben szereplő kiújuló pepticus fekély/vérzés (két vagy több különálló igazolt fekélyes epizód).

Kórtörténetben szereplő korábbi NSAID terápiával összefüggő gastrointestinalis vérzés vagy perforáció.

Súlyos szívelégtelenség (NYHA ClassIV), veseelégtelenség vagy májelégtelenség (lásd 4.4pont).

Vérzéshajlam esetén, vagy véralvadási zavarban szenvedő betegeknél.

Cerebrovascularis vagy más aktív vérzés.

Tisztázatlan vérképzési zavarokban szenvedő betegek.

Súlyos mértékben kiszáradt betegek (amelyet hányás, hasmenés vagy elégtelen folyadékbevitel okozhat).

40kg alatti serdülők és gyermekek.

A terhesség utolsó trimesztere (lásd 4.6pont).

Földimogyoró- vagy szójaallergia.

A nemkívánatos hatások minimálisra csökkenthetők a tünetek megszüntetéséhez szükséges lehető legkisebb adag legrövidebb ideig történő alkalmazásával (lásd alább a gastrointestinalis és cardiovascularis kockázatokat).

Idős betegeknél nagyobb gyakorisággal fordulnak elő nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel összefüggő mellékhatások, különösen gastrointestinalis vérzés és perforáció, amely akár halálos kimenetelű is lehet.

Légzőrendszer:

A bronchospasmus súlyosbodhat olyan betegeknél, akik asthma bronchiale‑ban vagy allergiás megbetegedésben szenvednek, illetve kórtörténetükben ilyen szerepel.

Egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentők:

Az ibuprofén egyidejű alkalmazása NSAID‑okkal, így a specifikus ciklooxigenáz‑2-gátlókkal megnöveli a mellékhatások kockázatát, és kerülendő (lásd 4.5pont).

SLE és kevert kötőszöveti betegség:

Szisztémás lupus erythematosus és kevert kötőszöveti betegség – az aszeptikus meningitis fokozott kockázata (lásd 4.8pont).

Vese:

Vesekárosodás, mert a veseműködés tovább rosszabbodhat (lásd 4.3 és 4.8pont).

Máj:

Májműködési zavar (lásd 4.3 és 4.8pont).

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások:

Fokozott körültekintéssel kell eljárni (orvos vagy gyógyszerész tanácsát kell kérni) a kezelés megkezdése előtt olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében magas vérnyomás és/vagy szívelégtelenség szerepel, mert a beszámolók szerint az NSAID-kezelés folyadék retenciót, hypertoniát és oedemát okoztak.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl.: myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤1200mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHAII‑III), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400mg/nap) kerülendők.

Gondos mérlegelés szükséges olyankor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak magas cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

Kounis-szindróma eseteit jelentették Dolowill Rapid 342 mg filmtablettával kezelt betegeknél. AKounis szindróma meghatározás szerint a koszorúerek szűkületével járó és potenciálisan myocardialis infarctushoz vezető allergiás vagy túlérzékenységi reakcióhoz kapcsolódó másodlagos cardiovascularis tünetegyüttes.

Gastrointestinalis rendszer:

NSAID‑ok fokozott óvatossággal alkalmazhatóak olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében gastrointestinalis betegség (colitis ulcerosa, Crohn-betegség) szerepel, mert ezek a kórképek súlyosbodhatnak (lásd 4.8pont).

Gastrointestinalis vérzés, fekély vagy akár halálos kimenetelű perforáció előfordulásáról számoltak be NSAID‑okkal összefüggésben, a kezelés bármely pontján, figyelmeztető tünetekkel vagy anélkül, illetve függetlenül attól, hogy gastrointestinalis esemény előfordult‑e már a betegnél vagy sem.

A gastrointestinalis vérzés, fekély vagy perforáció kockázata az NSAID adagjának növelésével nő olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében fekély szerepel, különösen, ha annak szövődményeként vérzés vagy perforáció is előfordult (lásd 4.3pont), valamint idős korban. Ilyen betegek esetén a kezelést a lehető legalacsonyabb adaggal kell kezdeni.

Védő hatású készítményekkel (pl. mizoprosztollal vagy protonpumpa-gátlókkal) történő kombinációs terápia alkalmazása megfontolandó ilyen betegek esetén, valamint azoknál, akik alacsony adagú acetilszalicilsavat vagy egyéb, gastrointestinalis kockázatot fokozó hatóanyagokat szednek egyidejűleg (lásd alább és 4.5pont).

Azoknak a betegeknek, akiknél már előfordult korábban gastrointestinalis toxicitás – különösen, ha időskorúak – jelezni kell bármilyen szokatlan hasi panaszt (különösen az emésztőrendszeri vérzést), különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

Óvatosság szükséges olyan betegek esetén, akik a fekélyképződés vagy vérzés kockázatát fokozó gyógyszereket, pl. orális kortikoszteroidokat, antikoagulánsokat, mint például warfarint, szelektív szerotonin-visszavétel gátlókat vagy vérlemezke-gátlókat, mint például acetilszalicilsavat szednek egyidejűleg (lásd 4.5pont).

Ha az ibuprofént szedő betegnél gastrointestinalis vérzés vagy fekély alakul ki, a kezelést le kell állítani.

Bőrt érintő súlyos mellékhatások (SCAR):

Potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű bőrt érintő súlyos mellékhatások (severe cutaneous adverse reactions, SCARs), például exfoliativ dermatitis, erythema multiforme, Stevens-Johnson-szindróma (SJS), toxikus epidermalis necrolysis (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma), valamint akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) előfordulásáról számoltak be az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben (lásd 4.8 pont). Ezek a reakciók a legtöbb esetben az első hónapban fordulnak elő.

Ha ezekre a reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek, az ibuprofén adását azonnal le kell állítani, és alternatív kezelést kell mérlegelni (adott esetben).

Kivételesen a súlyos bőr és lágyszöveti fertőzéses szövődmények oka a varicella lehet. Jelenleg nem zárható ki az, hogy az NSAID‑ok szerepet játszanak ezen fertőzések súlyosbodásában. Így varicella fertőzés esetén tanácsos kerülni a Dolowill Rapid 342mg filmtabletta alkalmazását.

Egyéb megjegyzések:

Óvatosan adható a következő esetekben:

• a porfirin-metabolizmus öröklött rendellenessége (például akut intermittáló porphyria)

• közvetlenül nagyműtét után

• azoknál a betegeknél, akiknél allergiás reakciók alakulnak ki más anyagokkal szemben, mert esetükben fokozott a Dolowill Rapid 342mg filmtablettával szembeni túlérzékenység kockázata

• olyan betegeknél, akiknél szénanátha, orrpolip vagy krónikus elzáródásos tüdőbetegség áll fenn, mert ilyenkor fokozott az allergiás reakciók kockázata. Ezek asthmás rohamok (úgynevezett analgetikus asthma), Quincke-oedema vagy csalánkiütés formájában jelentkezhetnek.

Nagyon ritkán súlyos akut túlérzékenységi reakciók (például anaphylaxiás shock) előfordulását figyelték meg. A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta bevételét követően a túlérzékenységi reakció első jelére le kell állítani a terápiát. A szakembereknek a tüneteknek megfelelő orvosilag előírt intézkedéseket kell elvégezni.

A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta hatóanyaga az ibuprofén, amely átmenetileg gátolhatja a vérlemezkék funkcióját (a thrombocyta-aggregációt). Ezért a véralvadási zavarban szenvedő betegek szoros monitorozása javasolt.

A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta hosszabb távú alkalmazásakor megfelelő vizsgálatokkal rendszeresen ellenőrizni kell a máj- és veseműködést és a vérképet.

A fájdalomcsillapítók bármely típusának hosszan tartó alkalmazása a fejfájás csillapítására súlyosbíthatja a fejfájást. Ha ezt tapasztalja vagy fennáll ennek gyanúja, forduljon orvoshoz és hagyja abba a gyógyszer szedését. A túlzott gyógyszerhasználatból fakadó fejfájás (MOH) olyan betegeknél tételezhető fel, akiknek gyakran vagy naponta fáj a fejük, a fejfájás elleni gyógyszerek rendszeres használata ellenére (vagy ennek következtében).

A fájdalomcsillapítók szokásszerű szedése, különösen több fájdalomcsillapító hatóanyag kombinálásával, általában tartós vesekárosodáshoz vezethet, amelynél fennáll a veseelégtelenség kockázata (analgetikus nephropathia). Ezt a kockázatot tovább növelheti a sóvesztéssel és kiszáradással járó fizikai megterhelés.

Ezért a rendszeres szedés kerülendő.

Alkohol egyidejű fogyasztása NSAID‑ok szedése során fokozhatja a gyógyszerrel összefüggő nem kívánatos hatások előfordulásának valószínűségét, különösen azokét, amelyek a gastrointestinalis traktust vagy a központi idegrendszert érintik.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése:

A Dolowill Rapid 342 mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha a Dolowill Rapid 342mg filmtablettát fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvossal kell konzultálnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Gyermekek és serdülők

Kiszáradt serdülőknél fennáll a vesekárosodás kockázata.

Segédanyagok

A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta glükózt tartalmaz. Ritkán előforduló glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta Narancssárga FCF-t (E110) és Ponceau4R (E124) színezőanyagokat tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat válthatnak ki.

Ez a gyógyszer kevesebb, mint kb. 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Az ibuprofénsavval összefüggésben az alábbi gyógyszerkölcsönhatásokat figyelték meg:

Az ibuprofén (más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkhöz hasonlóan) nem szedhető az alábbi gyógyszerekkel kombinálva:

Acetilszalicilsav: Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt, kivéve, ha az orvos kis dózisú acetilszalicilsav (max. napi 75mg) alkalmazását írja elő. (lásd 4.4pont).

Kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre való extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú használata csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1pont).

Más nem-szteroid gyulladáscsökkentők, beleértve a szelektív ciklooxigenáz‑2-gátlókat: Kettő vagy több nem-szteroid gyulladáscsökkentő egyidejű alkalmazása kerülendő, mert ez fokozhatja a mellékhatások kockázatát (lásd 4.4pont).

Az ibuprofén óvatosan adható az alábbi hatóanyagokkal kombinálva:

Kortikoszteroidok: mert fokozhatják a gastrointestinalis fekély vagy vérzés kockázatát (lásd 4.4pont).

Diuretikumok, ACE‑gátlók, béta‑receptor blokkoló gyógyszerek és angiotenzin‑II antagonisták: A NSAID‑ok gyengíthetik a vizelethajtók és más vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatását. Egyes beszűkült veseműködésű betegeknél (pl. kiszáradt vagy beszűkült veseműködésű idős betegeknél) ACE‑gátló, béta‑receptor blokkoló vagy angiotenzin‑II antagonisták és a ciklooxigenáz enzimet gátló szerek egyidejű alkalmazása a veseműködés további romlását eredményezheti, amely általában visszafordítható. Ezért ez a kombináció idős betegeknél fokozott körültekintéssel alkalmazható. Biztosítani kell a betegek megfelelő hidratáltsági állapotát, és mérlegelendő a veseműködés ellenőrzése az egyidejű kezelés megkezdése után, majd azt követően rendszeresen. A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta és a kálium-spóroló diuretikumok egyidejű alkalmazása hyperkalaemiához vezethet.

Antikoagulánsok: Az NSAID‑ok fokozhatják az antikoagulánsok, pl. a warfarin hatásait (lásd 4.4pont).

Thrombocyta aggregáció-gátlók és szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI‑k): fokozódik a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4pont).

Digoxin, fenitoin, lítium: A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta egyidejű alkalmazása digoxin, fenitoin vagy lítium készítményekkel megnövelheti ezen gyógyszerek szérumszintjét. A szérum lítium, digoxin és fenitoin szintek ellenőrzése megfelelő alkalmazás (maximum 4napon át) esetén nem előírás.

Metotrexát: A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta alkalmazása a metotrexát bevétele előtti vagy utáni 24órában megnövelheti a metotrexát koncentrációját és fokozhatja annak toxikus hatásait.

Probenecid és szulfinpirazon: A probenecidet vagy szulfinpirazont tartalmazó gyógyszerek késleltethetik az ibuprofén kiválasztódását.

Szulfonilureák: A klinikai vizsgálatokban kölcsönhatásokat figyeltek meg a NSAID‑ok és bizonyos vércukorszint-csökkentő gyógyszerek (szulfonilureák) között. Bár az ibuprofén és szulfonilureák között a mai napig nem írtak le kölcsönhatásokat, egyidejű szedés esetén óvintézkedésként javasolt a vércukorértékek ellenőrzése.

Ciklosporin: A nefrotoxicitás fokozott kockázata.

Mifepriszton: NSAID‑ok nem alkalmazhatók a mifepriszton beadása után 8‑12napig, mert a nem-szteroid gyulladáscsökkentők gyengíthetik a mifepriszton hatását.

Takrolimusz: Megnövekedhet a vesetoxicitás kockázata, amikor NSAID‑ot takrolimusszal egyidejűleg alkalmaznak.

Zidovudin: Megnövekszik a hematológiai toxicitás kockázata, amikor NSAID‑ot zidovudinnal egyidejűleg alkalmaznak. Bizonyítottan fokozódik a haemarthrosis és a haematoma kockázata olyan HIV (+) hemofíliás betegeknél, akik ziduvodint és ibuprofént kapnak egyidejűleg.

Kinolon antibiotikumok: Állatkísérletes adatok szerint az NSAID‑ok fokozhatják a kinolon antibiotikumok okozta görcsrohamok kockázatát. Azon betegeknél, akik egyidejűleg kapnak NSAID‑ot és kinolonokat, fokozottabb a görcsrohamok kialakulásának kockázata.

Növényi kivonatok: A Gingko biloba a NSAID‑okkal együtt alkalmazva fokozhatja a vérzés kockázatát.

CYP2C9 gátlók: Az ibuprofén és CYP2C9 gátlók egyidejű alkalmazása megnövelheti az ibuprofén-expozíciót (CYP2C9). Egy vorikonazollal és flukonazollal (CYP2C9 inhibitorok) végzett vizsgálatban az S(+)‑ibuprofén expozíció körülbelül 80–100%‑os emelkedését figyelték meg. Erős CYP2C9 inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén mérlegelni kell az ibuprofén adagjának csökkentését, különösen nagy adagú ibuprofén és vorikonazol vagy flukonazol együttadása esetén.

Terhesség

A prosztaglandinszintézis-gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embrionális/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kockázatát. A cardiovascularis malformációk abszolút kockázata kevesebb mint 1%‑ról maximum kb. 1,5%‑ig emelkedett. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében.

Állatkísérletekben prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és posztimplantációs veszteség és az embrionális/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenesis időszakában adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatiók előfordulási gyakorisága.

A terhesség 20. hetétől kezdődően a Dolowill Rapid 342mg filmtabletta alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Továbbá, a második trimeszterben történő alkalmazás során ductus arteriosus constrictiót jelentettek, melyek többsége megoldódott a kezelés felfüggesztése után. Következésképpen, a terhesség első és második trimeszterében a Dolowill Rapid 342mg filmtabletta csak nagyon indokolt esetben adható. Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első, illetve második harmadában a legkisebb hatékony dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni. Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus constrictio antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. A Dolowill Rapid 342mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni olygohidramnion vagy ductus arteriosus constrictio észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló szer az alábbiakat válthatja ki

• a magzatnál:

• cardiopulmonalis toxicitás (ductus arteriosus constrictio/elzáródás és pulmonalis hypertonia);

• renalis dysfunctio (lásd fent);

• a terhesség végén az anyánál és az újszülöttnél:

• a vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely alacsony adagok mellett is kialakulhat;

• a méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szülést eredményezhet.

Következésképpen a Dolowill Rapid 342mg filmtabletta adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 5.3 pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai alacsony koncentrációban bekerülhetnek az anyatejbe. A mai napig nem ismertek káros mellékhatások gyermekeknél, ezért a fájdalomcsillapításra és a lázcsökkentésre az ajánlott dózissal végzett rövid ideig tartó kezelés miatt a szoptatás megszakítása általában nem szükséges.

Termékenység

Korlátozott adatok állnak rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy a ciklooxigenáz enzimet/prosztaglandinszintézis-gátló gyógyszerek csökkentik a nők fogamzóképességét azáltal, hogy hatással vannak a tüszőrepedésre. Ez a kezelés megszakítása után megszűnik.

Az ibuprofén nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mivel azonban a Dolowill Rapid 342mg filmtabletta nagy dózisban történő alkalmazása során nem kívánt központi idegrendszeri hatások, például fáradtság és szédülés léphetnek fel, egyedi esetekben a reakcióképesség és a közúti forgalomban való aktív részvétel és a gépek kezelésének képessége károsodhat.

Ez fokozott mértékben vonatkozik az alkohollal való kombinációra.

Az alábbiakban felsorolt mellékhatások között szerepel minden olyan mellékhatás, amely az ibuprofénnel történő kezelés során jelentkezett, beleértve a reumás betegek nagydózisú hosszan tartó kezelését is. A megadott gyakoriságok, amelyek nagyon ritka közléseket is tartalmaznak, maximum napi 1200mg orális adagolású, és maximum napi 1800mg kúp formában beadott ibuprofén rövid ideig tartó alkalmazására vonatkoznak.

Az alábbi nem kívánt hatásoknál figyelembe kell venni, hogy erősen dózisfüggők, és egyénenként változnak.

A leggyakrabban megfigyelt nemkívánatos hatások emésztőrendszeri természetűek. Pepticus fekélyek, perforáció vagy esetenként fatális gastrointestinalis vérzés fordulhat elő, különösen idős korban (lásd 4.4pont). Az alkalmazást követően az alábbiakról számoltak be: hányinger, hányás, hasmenés, flatulencia, székrekedés, dyspepsia, hasi fájdalom, melaena, haematemesis, fekélyes szájgyulladás, a colitis és a Crohn‑betegség súlyosbodása (lásd 4.4pont). Gastritist kisebb gyakorisággal figyeltek meg. A gastrointestinalis vérzés kockázata különösen az adagolási tartománytól és a kezelés időtartamától függ.

Oedema, hypertonia és szívelégtelenség előfordulásáról számoltak be az NSAID-kezeléssel összefüggésben.

Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban történik (2400mg/nap) – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4.pont).

Felhívjuk figyelmét, hogy az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100‑<1/10)

Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100)

Ritka (≥1/10000‑<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg)

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Gyermekeknél több mint 400mg/ttkg lenyelése tüneteket okozhat. Felnőtteknél a dózis-hatás összefüggés kevésbé egyértelmű. A felezési idő túladagolás esetén 1,5‑3óra.

Tünetek

A klinikailag jelentős mennyiségű NSAID‑ot bevett betegek többségénél hányinger, hányás, gyomortáji fájdalom és ritkábban hasmenés lép fel. Tinnitus, fejfájás, szédülés és gastrointestinalis vérzés is előfordulhat. Nagyobb adagok bevétele esetén a mérgezés központi idegrendszeri tünetek formájában jelentkezik, így álmosság, alkalmanként ingerlékenység és zavartság vagy kóma alakulhat ki. Egyes esetekben görcsrohamok jelentkeznek. Gyermekeknél myoclonusos görcsök is előfordulhatnak. Súlyos mérgezés esetén metabolikus acidózis alakulhat ki, és megnyúlhat a prothrombin idő/INR, feltehetőleg a keringésben lévő véralvadási faktorokkal való kölcsönhatás következtében. Akut veseelégtelenség, májkárosodás, ájulással járó hypotonia, nystagmus, hypothermia, légzésdepresszió és cyanosis alakulhat ki. Asthmásoknál súlyosbodhatnak az asthmás tünetek.

Kezelés

Nincs specifikus antidotum. A kezelés tüneti és támogató és a következőket foglalja magába: szabad légutak biztosítása, a szív és az életfunkciók monitorozása stabilizálódásig. Aktív szén per os alkalmazása megfontolandó, ha a beteg a lehetségesen mérgező adag bevétele után 1órán belül jelentkezik az orvosnál. Gyakori vagy elhúzódó görcsrohamok esetében intravénás diazepám vagy lorazepám adandó. Az asthma kezelésére hörgtágítót kell adni.