FUROSEMID-CHINOIN 40 MG TABLETTA

• Szív és vese eredetű oedema.

• Máj eredetű oedema, rendszerint káliummegtakarító vízhajtóval együtt.

• Enyhe vagy közepesen súlyos hypertonia (enyhébb esetben önmagában is vagy más antihipertenzív szerekkel kombinálva).

• Nagy adagban akut és krónikus veseelégtelenség, oliguria kezelése.

Adagolás

A kívánt hatás eléréséhez a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. Felnőtteknél az ajánlott maximális napi dózis 1500mg.

A Furosemid-Chinoin-kezelés megkezdése előtt rendezni kell a hypovolaemiát, a hypotoniát és a lényeges elektrolit‑ és sav‑bázis‑egyensúlyzavart.

Az adagolás beállítása egyéni megítélést és gondos ellenőrzést igényel.

Diuretikumként oedema esetén

Ajánlott kezdő egyszeri dózisa felnőtteknek: 20‑80mg (¹/2‑2tabletta).

A diuretikus hatás általában gyorsan következik be. Ha szükséges, ugyanakkora dózis (20‑80mg) adható 6‑8órával később. A dózis 20‑40mg-mal (¹/2‑1tabletta) növelhető. Az így megemelt dózist is csak 6‑8óránként lehet adni az előző dózis bevétele után, amíg a kívánt diuretikus hatást elérik.

A napi dózist javasolt 2-3 részletben bevenni.

Krónikus veseelégtelenségben a kezdő dózis általában 40‑80mg (1‑2tabletta)/nap. Ha nincs kielégítő diurézis, a dózis 4‑6óránként 240mg-mal emelhető, legfeljebb 1500mg (~38 tabletta) maximális dózisig.

Antihipertenzívumként

Napi ajánlott dózisa 20‑40mg (¹/2‑1 tabletta).

Ajánlott egyszeri dózisa 40mg. Későbbiekben a beteg válaszreakciójától függően kell beállítani a dózist. Ha nem kielégítő a hatás, akkor a Furosemid-Chinoin-kezelést ki kell egészíteni egyéb antihipertenzív szerrel.

Májkárosodás esetén

Májcirrhosisban és hepatorenalis szindrómában szenvedő betegeknél a dózis módosítása válhat szükségessé. Cirrhosisban szenvedő betegeknél az orálisan alkalmazott furoszemid felszívódása elhúzódhat, ezért akut diurézist igénylő betegeknél a furoszemidet intravénásan kell alkalmazni. Spironolakton vagy egyéb kezelések kiegészítéseként 20‑80mg/nap furoszemid alkalmazandó orálisan napi 1 vagy két részre osztva.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek per os dózisa az életkortól és a testtömegtől függően 2mg/ttkg/nap.

A maximális dózis gyermekeknek 40mg/nap.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát étkezések előtt, éhgyomorra, elegendő mennyiségű folyadékkal, szétrágás nélkül kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni és egyéb szulfonamidok (szulfonamid antibiotikumok vagy szulfonilureák) iránti túlérzékenység (keresztreakciót adhatnak a furoszemidre).

• Elektrolitvesztéses állapot (súlyos hypokalaemia és hyponatraemia), hypovolaemia vagy dehidráció.

• Cirrhosishoz társult, hepatikus encephalopathiával összefüggő prekomatózus állapot, coma hepaticum.

• Hepato- vagy nephrotoxicus anyagokkal való mérgezéshez társuló veseelégtelenség.

• Furoszemid-kezelésre nem reagáló anuriás veseelégtelenség, húgyúti obstrukció által okozott oliguria és anuria.

• Szoptatás.

Biztosítani kell a vizeletürítést. A húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél (pl.húgyhólyag ürítési rendellenesség, prosztata-hyperplasia vagy az urethra szűkülete esetén), a vizelet fokozott termelődése kiválthatja vagy súlyosbíthatja a panaszokat, ezért ezeknél a betegeknél, különösen a kezelés kezdeti szakaszában, fokozott ellenőrzés szükséges.

Fokozott ellenőrzés szükséges:

• Alacsony vérnyomású betegeknél.

• Azoknál a betegeknél, akiknél a jelentős vérnyomásesés kockázata fennáll.

• Tartós adásakor manifeszt és látens diabéteszben a szénhidrát-anyagcserét rendszeresen ellenőrizni kell; szükség lehet az inzulinadag növelésére.

• Fokozottan figyelemmel kell kísérni a beteget húgysav-anyagcserezavar vagy köszvény esetén.

• Hepatorenális szindróma esetén.

• Hypoproteinaemia esetén körültekintő dózisbeállításra van szükség.

• Koraszülött csecsemőknél a vesefunkciót ellenőrizni kell, és veseultrahang vizsgálatot kell végezni (nephrocalcinosis és nephrolithiasis alakulhat ki).

• Különösen nagy dózisok és tartós alkalmazás esetén a szérum elektrolitok (nátrium, kálium) és a kreatininszint rendszeresen ellenőrizendők a kezelés megkezdése előtt, ill. rendszeresen a kezelés során. Mivel a nátriumszint csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, rendszeres ellenőrzése szükséges, különösen a fokozott kockázatnak kitett betegeknél, akiknél nagy az elektrolit‑egyensúly felborulásának valószínűsége (idős betegek, májcirrhosis), valamint nagymértékű folyadékvesztés esetén (pl. hányás, hasmenés, fokozott verejtékezés).

• A hypovolaemiát és a dehidrációt, az elektrolit‑ és sav‑bázis‑egyensúly zavarát rendezni kell. Célszerű káliumban gazdag étrend (gyümölcs, főzelék) fogyasztása, szükség szerint gyógyszeres káliumpótlás. Súlyos progresszív veseelégtelenség kezelése során, amennyiben az azotaemia, ill. oliguria fokozódik, a furoszemid alkalmazását fel kell függeszteni.

• A sokkos állapotú beteg vérnyomását és a keringő vértérfogatot a beadás előtt normalizálni kell.

• Óvatosan adható prosztata-hypertrophiában, vizeletürítési nehézség esetén, mivel akut retenciót idézhet elő. Elsősorban idős betegeknél az excesszív diurézis dehidrációs keringési zavart okozhat, esetleg thrombosissal és embóliával.

• A malignus hypertonia egyes esetei sóvesztéssel járnak, ilyenkor az erőteljes diuretikus kezelés ártalmas lehet.

• Ascitesszel járó májcirrhosisban a folyadék- és elektrolit-egyensúly akut változása coma hepaticumot válthat ki, ezért fokozott ellenőrzés szükséges.

• Orthostaticus hypotoniát okozó hatását az alkohol, barbiturátok, diazepám fokozhatják.

• Riszperidonnal való együttes adás:

Idős, demens betegeknél, riszperidonnal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a furoszemid és riszperidon együttes adása növelte a mortalitást (7,3%, átlagéletkor 89év, tartomány 75‑97év). Ezt a magasabb halálozási rátát nem észlelték a csak riszperidont (3,1%, átlagéletkor 84év, tartomány 70‑96év) vagy a csak furoszemidet (4,1%, átlagéletkor 80év, tartomány 67‑90év) szedő betegeknél. A riszperidon és furoszemid együttadásakor észlelt mortalitás‑növekedést négy klinikai vizsgálat közül kettőben tapasztalták. Riszperidon és más diuretikumok együttes adása (elsősorban kis dózisú tiazid diuretikumok) esetén nem figyeltek meg hasonlót.

A jelenség patofiziológiai háttere nem tisztázott és a halálokok sem mutattak konzisztens mintát. Ennek ellenére a kezelés előnyét és a várható kockázatot fokozattan mérlegelni kell a fenti kombináció vagy más, hatékony diuretikum és a riszperidon együttes adása előtt.

Egyéb diuretikumok alkalmazása esetén a riszperidonnal való kombináció nem növelte a halálozást. A kezeléstől függetlenül, az idős, demens betegek dehidrációja növeli a halálozás kockázatát, ezért ezt el kell kerülni (lásd. 4.3pont).

A furoszemid alkalmazása során fennáll a szisztémás lupus erythematosus kiújulásának vagy súlyosbodásának a lehetősége.

A szédüléshez, ájuláshoz és eszméletvesztéshez vezető, szimptómás hypotonia különösen időskorú, furoszemiddel kezelt betegeknél, valamint egyéb, szintén hypotoniát okozó gyógyszerekkel kezelteknél és más, a hypotonia kockázatával járó állapotokban szenvedő betegeknél fordulhat elő.

A Furosemid-Chinoin 40mg tabletta 65,9mg laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Együttadása nem javasolt:

• Egyes nagy adagban alkalmazott cefalosporinokkal, mert a veseműködés károsodását eredményezhetik.

• A furoszemid fokozza a nephrotoxicus gyógyszerek vesére kifejtett káros hatásait.

• Nem javasolt az alkalmazása aminoglikozidokkal és más ototoxicus gyógyszerekkel (oto- és nephrotoxicitásuk fokozódhat). Ezek a gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók együtt a furoszemiddel, ha feltétlenül szükséges, mivel visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak.

• A klorálhidrát beadását követő 24órán belül intravénásan alkalmazott furoszemid esetenként kipirulást, hőhullámokat, nyugtalanságot, hányingert, vérnyomás‑emelkedést és tachycardiát okozhat. A furoszemid klorálhidráttal történő együttes alkalmazása nem javasolt.

Óvatosan adható:

• Vérnyomáscsökkentőkkel, vízhajtókkal vagy más vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerekkel történő együttes alkalmazás esetén, a vérnyomás kifejezettebb csökkenésére kell számítani (dózisuk módosítására lehet szükség).

• A furoszemid ciszplatinnal történő együttes alkalmazásakor fennáll az ototoxicitás veszélye. Továbbá, fokozódik a ciszplatin nephrotoxicitása, ha a ciszplatin‑kezelés során az erőltetett diurézis eléréséhez nem kis dózisban (azaz 40mg normál vesefunkciójú beteg esetében) és nem kielégítő folyadékháztartás mellett alkalmazzák a furoszemidet.

• Legalább 2óra kell, hogy elteljen az orális furoszemid és a szukralfát alkalmazása közt, mivel a szukralfát csökkenti a furoszemid felszívódását a belekből.

• Lítiumsókkal (a furoszemid csökkenti a lítiumsók kiválasztását, a lítiumszint a toxikusig emelkedhet, így fokozódik a lítium cardiotoxicus és neurotoxicus hatása). A furoszemid és a lítiumsók együttes alkalmazása esetén a betegek lítium-szintjét szigorúan ellenőrizni kell.

• Súlyosan alacsony vérnyomás és a vesefunkció romlása (beleértve a veseelégtelenséget) fordulhat elő vízhajtókkal kezelt betegnél, kiváltképp amikor első alkalommal kezelik ACE‑gátlókkal vagy angiotenzinII‑receptor antagonistákkal, vagy ezen szerek emelt dózisaival. Az ACE‑gátló vagy az angiotenzinII‑receptor antagonista első vagy emelt dózisának alkalmazása előtt mérlegelni kell a furoszemid alkalmazásának ideiglenes felfüggesztését vagy legalább a dózis csökkentését három napra.

• A probenecid, a metotrexát és más gyógyszerek melyekre, mint a furoszemidre is, kifejezett renális tubuláris kiválasztás jellemző, csökkentik a furoszemid hatását. Fordítva is igaz: a furoszemid csökkentheti ezen szerek renális eliminációját. Nagy dózissal történő kezelés (főleg, ha mind a furoszemid, mind a másik gyógyszer is nagy dózisú) emelkedett szérumszinthez vezet és fokozza mind a furoszemid, mind a másik gyógyszer mellékhatásainak kockázatát.

• Szívglikozidokkal (toxicitásuk hypokalaemiában fokozódik).

• Orális antidiabetikumok és a vérnyomásfokozó szimpatomimetikumok hatását csökkentheti. (hyperglykaemia kockázata).

• Kuráre-típusú izomrelaxánsokkal, teofillinnel (hatásukat fokozhatja).

• Indometacinnal (csökkentheti a diuretikus és vérnyomáscsökkentő hatást).

• Csökken a furoszemid hatása, ha együtt alkalmazzák nem‑szteroid gyulladásgátlókkal, beleértve az acetilszalicilsavat is. Dehidrált vagy hypovolaemiában szenvedő betegnél a nem‑szteroid gyulladásgátlók akut veseelégtelenséget okozhatnak. A furoszemid fokozza a szalicilátok toxicitását.

• Fenitoinnal történő együttes alkalmazást követően csökkenhet a furoszemid hatása.

• A kortikoszteroidok, karbenoxolon, nagy mennyiségű édesgyökér és hashajtó hosszan tartó alkalmazása fokozza a hypokalaemia kialakulásának kockázatát.

• Az elektrolit-egyensúly zavara (pl. alacsony káliumszint, alacsony magnéziumszint) fokozhatja bizonyos gyógyszerek toxicitását (pl. digitálisz és a QT-intervallum megnyúlását kiváltó gyógyszerek).

• A ciklosporinA és a furoszemid együttes alkalmazása fokozza a köszvényes arthritis kockázatát, mely a furoszemid által kiváltott hyperuricaemia és a ciklosporin renális urát‑kiválasztás károsításának a következménye.

• A vesefunkció károsodásának gyakoribb előfordulását tapasztalták a kontrasztanyag‑nephropathia miatt veszélyeztetett betegek furoszemiddel kezelt csoportjaiban, azokkal a betegekkel összehasonlítva, akik csak intravénás folyadékpótlásban részesültek a kontrasztanyag beadását megelőzően.

• Riszperidon: A kezelés előnyét és a várható kockázatot fokozottan kell mérlegelni furoszemid vagy más, hatékony diuretikum és riszperidon együttes alkalmazása előtt (lásd 4.4pont).

• Levotiroxin: nagy dózisban alkalmazott furoszemid gátolhatja a pajzsmirigyhormonok kötődését a hordozófehérjékhez, aminek a következtében a szabad pajzsmirigyhormonok szintje átmenetileg megnövekszik, majd a teljes pajzsmirigy-hormonszint lecsökken. A pajzsmirigy hormonok szintjét monitorozni kell.

• Aliszkirén: az aliszkirén csökkenti az orálisan alkalmazott furoszemid plazmakoncentrációját. A furoszemid csökkent hatása figyelhető meg egyidejűleg aliszkirénnel és orálisan alkalmazott furoszemiddel kezelt betegeknél, és javasolt a betegek monitorozása a csökkent diuretikus hatás tekintetében, illetve a dózis ennek megfelelő módosítása.

Terhesség

A furoszemid átjut a placentán. A Furosemid-Chinoin alkalmazását a terhesség során jelentkező fiziológiás oedemák kezelésére kerülni kell, mivel a magzat hypotrophiájának kockázatával járó foetoplacentaris ischaemiát okozhat. Állatkísérletekben alkalmazása során a magzatnál jelentkező hydronephrosis incidenciája és súlyossága fokozódott a kontroll-csoporthoz képest.

A Furosemid-Chinoin terhesség alatt nem adható kivéve, ha orvosilag feltétlenül szükséges.

A terhesség során alkalmazott Furosemid-Chinoin-kezelés esetén a magzati növekedést ellenőrizni kell.

Szoptatás

A furoszemid a laktációt gátolhatja, és kiválasztódik az anyatejbe. Furoszemid-kezelés alatt álló nő nem szoptathat.

Termékenység

A furoszemid termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok.

A Furosemid-Chinoin alkalmazásának első szakaszában – egyénenként meghatározandó ideig – járművet vezetni vagy baleseti veszéllyel járó munkát végezni tilos. A továbbiakban egyénileg határozandó meg a tilalom mértéke.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 ‑ <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100)

Ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: haemoconcentratio.

Nem gyakori: thrombocytopenia (csontvelő-károsodás), ilyenkor a kezelést abba kell hagyni.

Ritka: leukocytopenia (csontvelő-károsodás), ilyenkor a kezelést abba kell hagyni. Eosiniphilia.

Nagyon ritka: agranulocytosis, aplasticus anaemia vagy hemolyticus anaemia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: súlyos anafilaxiás vagy anafilaktoid reakciók (pl. sokkal).

Nem ismert: a szisztémás lupus erythematosus kiújulása vagy súlyosbodása.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori:

• az elektrolit-egyensúly zavara (beleértve a szimptomatikus zavarokat is).

• kiváltképp idős betegeknél a furoszemid diuretikus hatása következtében hypovolaemia és dehidráció alakulhat ki.

• a vér kreatinin- és triglicerid-szintjének emelkedése.

Gyakori:

Nem gyakori: a glükóztolerancia károsodása, amely látens cukorbetegséget manifesztálhat (lásd 4.4pont).

Nem ismert: hypocalcaemia, hypomagnesaemia, emelkedett ureaszint a vérben, metabolikus alkalózis, pszeudo-Bartter szindróma a furoszemid helytelen vagy hosszú távú alkalmazása következtében.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: hepatocelluláris májelégtelenségben szenvedő betegeknél hepaticus encephalopathia (lásd 4.4pont).

Ritka: érzészavar.

Nem ismert: szédülés, ájulás és eszméletvesztés, fejfájás.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: a hallás zavara, bár általában átmeneti jelenség, főleg azoknál a betegeknél, akik veseelégtelenségben, hypoproteinaemiában szenvednek és/vagy különösen nagy parenterális dózisok ajánlottnál gyorsabb beadása esetén. Néhány esetben visszafordíthatatlan süketség kialakulását jelentették a furoszemid orális vagy iv. alkalmazása után.

Ritka: tinnitus.

Érbetegségek és tünetek

Ritka: vasculitis.

Nem ismert: vérnyomáscsökkenés, beleértve az orthostaticus hypotoniát. Fokozott a thrombosis kialakulásának a kockázata.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nem gyakori: hányinger.

Ritka: hányás, hasmenés.

Nagyon ritka: akut hasnyálmirigy-gyulladás.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: cholestasis; emelkedett transzaminázszint.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nem gyakori: pruritus, urticaria, bőrkiütések, dermatitis bullosa, erythema multiforme, pemphigoid, exfoliativ dermatitis, purpura, fényérzékenységi reakció.

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma, toxicus epidermalis necrolysis, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) és eosiniphiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS), lichenoid reakciók.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Nem ismert: rhabdomyolysis eseteit jelentették, gyakran súlyos hypokalaemia kialakulásával összefüggésben (ld. 4.3 pont).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Gyakori: megnövekedett vizeletmennyiség.

Ritka: nephritis tubulointerstitialis.

Nem ismert: a húgyútak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél a vizelet megnövekedett nátrium- és kloridszintje, vizeletretenció fordulhat elő. Koraszülött gyermekeknél a furoszemid alkalmazása nephrocalcinosis/nephrolithiasis kialakulását segítheti elő. Vesekárosodás (lásd 4.4pont.)

A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

Nem ismert: koraszülött gyermekeknél, az élet első heteiben alkalmazott furoszemid fokozza a ductus arteriosus perzisztens kockázatát.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Ritka: láz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Akut és krónikus túladagolás esetén a klinikai kép elsődlegesen az elektrolit‑ és a vízvesztés mértékétől és következményeitől függ. Túladagolás esetén az excesszív diurézis következtében dehidráció és az elektrolit‑háztartás felborulása, hyponatraemia, hypokalaemia, hypochloraemiás alkalosis, hypotonia, ritmuszavarok (beleértve az AV‑blokkot és kamrafibrillációt) és ezek következtében súlyos hypotonia (sokkig fokozódva), akut veseelégtelenség, thrombosis, deliriumos állapot, flaccid paralysis, apátia és zavartság léphet fel.

Kezelés

A furoszemidnek nincs specifikus antidotuma. A túladagolás után rövid időn belül gyomormosással vagy felszívódást csökkentő szerrel (pl. aktivált szén) megkísérelhető a hatóanyag felszívódásának csökkentése.

A klinikailag jelentős elektrolit‑ és folyadék-háztartási zavart rendezni kell. A kezelés célja a folyadékpótlás, az elektrolit‑ és sav‑bázis‑egyensúly korrigálása, rendszeres és gyakori elektrolit‑ és vérnyomáskontroll mellett. Hemodialízis a furoszemid eltávolítását nem gyorsítja.