METOPROLOL Z 1A PHARMA 100 MG RETARD TABLETTA

• Hypertonia

• Angina pectoris

• Szívritmuszavarok, különösen supraventricularis tachycardia

• Szívhalál megelőzését és a myocardialis infarctus akut fázisa utáni újbóli infarctus megelőzését célzó kezelés

• Funkcionális szívbetegségek miatt kialakuló palpitatio

• Migrénprofilaxis

• Stabil, krónikus, enyhe-közepesen súlyos szívelégtelenség károsodott szisztolés kamrai funkcióval (ejekciós frakció ≤ 40%) – a szokásos, ACE-gátlókkal és diuretikumokkal, valamint esetleg szívglikozidokkal végzett terápia mellett (további információkért lásd 5.1 pont).

6 és betöltött 18 év közötti korú gyermekek és serdülők

• Hypertonia kezelése.

Az alkalmazás módja

A Metoprolol Z 1a Pharma retard tablettákat naponta egyszer, lehetőleg étkezéstől függetlenül kell bevenni. A tablettákat egészben vagy felezve kell lenyelni, de nem szabad szétrágni vagy összetörni. A tablettákat (legalább félpohárnyi) vízzel kell bevenni.

Adagolás

Az adagolást egyénileg kell meghatározni, különösen a pulzusszámtól vagy a kezelés sikerességétől függően.

Az adagolást a következő irányelvekkel összhangban kell módosítani:

Hypertonia

Enyhe és középsúlyos hypertoniában szenvedő betegeknek naponta egyszer 47,5mg metoprolol-szukcinát (megfelel 50mg metoprolol-tartarátnak). Szükség esetén a metoprolol-szukcinát napi dózisát 95‑190mg-ra (megfelel 100-200mg metoprolol-tartarátnak) lehet emelni, vagy a kezelést egyéb antihypertensiv gyógyszerrel ki lehet egészíteni.

Angina pectoris

Naponta egyszer 47,5-190mg metoprolol-szukcinát (megfelel 50-200mg metoprolol-tartarátnak). Szükség esetén egyéb koszorúér-betegség kezelésére szolgáló gyógyszerrel lehet kombinálni.

Éjszakai angina pectoris esetén a metoprolol-szukcinátot este kell bevenni.

Szívritmuszavarok

Naponta egyszer 47,5-190mg metoprolol-szukcinát (megfelel 50-200mg metoprolol-tartarátnak).

Myocardialis infarktust követő profilaktikus kezelés

Naponta egyszer 95-190mg metoprolol-szukcinát (megfelel 100-200mg metoprolol-tartarátnak).

Funkcionális szívbetegségek következtében kialakuló palpitatiók

Naponta egyszer 47,5mg vagy 95mg metoprolol-szukcinát (megfelel 50mg vagy 100mg metoprolol-tartarátnak). Szükség esetén a metoprolol‑szukcinát napi dózisa 190mg-ra növelhető (megfelel 200mg metoprolol‑tartarátnak).

Migrénprofilaxis

Naponta egyszer 95-190mg metoprolol-szukcinát (megfelel 100-200mg metoprolol-tartarátnak).

Stabil, tüneteket okozó szívelégtelenség

Egyéb kezeléssel stabilizált állapotú, tüneteket okozó szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a metoprolol‑szukcinát dózisát egyénileg kell megállapítani.

A NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a kezelés első hetében az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 11,88mg metoprolol‑szukcinát (megfelel 12,5mg metoprolol-tartarátnak). A második héten a metoprolol‑szukcinát napi dózisa 23,75mg-ra növelhető (megfelel 25mg metoprolol‑tartarátnak). A NYHA II. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegek számára a kezelés első két hetében az ajánlott kezdő dózis naponta egyszer 23,75mg metoprolol‑szukcinát (megfelel 25mg metoprolol‑tartarátnak). Az első két hét után ajánlott a dózist megduplázni. Kéthetente növelendő a metoprolol‑szukcinát dózisa egészen a napi 190mg-ig (megfelel 200mg metoprolol‑tartarátnak), vagy a legnagyobb tolerálható dózis eléréséig. Hosszú távú kezelés során a céldózis naponta 190mg metoprolol‑szukcinát (megfelel 200mg metoprolol‑tartarátnak), illetve a legnagyobb tolerálható dózis. Ajánlott, hogy a kezelőorvos gyakorlott legyen a stabil, tüneteket okozó szívelégtelenség kezelésében. A betegek állapotát minden egyes dózisnövelést követően gondosan ellenőrizni kell. Vérnyomásesés kialakulásakor az egyidejűleg adott egyéb gyógyszerek dózisának csökkentése válhat szükségessé. A vérnyomásesés előfordulása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a metoprolol hosszú távú kezelésre nem alkalmazható, de a dózist csökkenteni kell, míg a beteg állapota nem stabilizálódik.

Vesekárosodás

Nincsenek krónikus szívelégtelenségben és vesekárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatok. Ezért a dózisemelést különös körültekintéssel kell végezni az ilyen betegeknél.

Májkárosodás

Súlyos májkárosodásban a metoprolol-szukcinát eliminációja csökkent mértékű, ami bizonyos körülmények között dóziscsökkentést tesz szükségessé. Nincsenek krónikus szívelégtelenségben és májkárosodásban szenvedő betegeknél végzett vizsgálatok. Ezért a dózisemelést különös körültekintéssel kell végezni az ilyen betegeknél.

Idősek:

Nem áll rendelkezésre adat 80év feletti betegek esetében. A dózist különös óvatossággal kell emelni.

Gyermekek és serdülők:

Hypertonia

Az ajánlott kezdő dózis 6 éven felüli hypertoniás betegek esetében naponta egyszer 0,48mg/ttkg metoprolol-szukcinát. Az alkalmazott dózis a testtömeg alapján számított dózishoz legközelebb eső, mg-ra kerekített dózis legyen. A 0,48mg/ttkg dózisra nem reagáló betegek esetében a dózis 0,95mg/ttkg-ra, maximum 47,5mg metoprolol-szukcinátra emelhető. A 0,95mg/ttkg dózisra nem reagáló betegeknél a dózis 1,9mg/ttkg maximális napi dózisra emelhető. A napi egyszeri, 190mg feletti metoprolol-szukcinát dózisok alkalmazását gyermekek és serdülők esetében nem vizsgálták.

A metoprolol hatásosságát és biztonságosságát 6 éven aluli gyermekek esetében nem vizsgálták, ezért a metoprolol alkalmazása ebben a korcsoportban nem ajánlott.

A dózis megváltoztatása vagy a terápia leállítása

A terápia leállítását vagy a dózis megváltoztatását a kezelőorvosnak kell elrendelnie. A kezelés időtartamát a kezelőorvos határozza meg.

Amennyiben a Metoprolol Z 1a Pharma-val végzett kezelést hosszabb idejű alkalmazás után kell felfüggeszteni vagy leállítani (különösen szívelégtelenségben, koszorúér-betegségben vagy mycardialis infarctusban szenvedő betegeknél), ezt fokozatosan kell elvégezni legalább két hét alatt, és a dózist felezve kell csökkenteni, vagyis egészen a legkisebb dózis, a fél Metoprolol Z 1a Pharma 25mg retard tabletta eléréséig. Az utolsó dózist legalább négy napig kell szedni a gyógyszer szedésének leállítása előtt. Panaszok jelentkezése esetén a folyamatot le kell lassítani. A kezelés hirtelen leállítása a szívelégtelenség súlyosbodását okozhatja, ami növelheti a hirtelen szívhalál vagy az angina pectoris exacerbatiojával vagy myocardialis infarctussal járó cardialis ischemia, illetve a hypertonia kiújulásának kockázatát.

A Metoprolol Z 1a Pharma retard tabletta az alábbi esetekben ellenjavallt:

- metoprolollal és rokon vegyületeivel, vagy a készítmény, 6.1pontban felsorolt, bármely segédanyagával szembeni ismert túlérzékenység;

- egyéb béta-blokkolókkal szembeni túlérzékenység (a béta-blokkolók között keresztérzékenység fordulhat elő);

- másod- vagy harmadfokú atrioventricularis blokk;

- kezeletlen szívelégtelenség (pulmonalis oedema, csökkent véráramlás vagy hypotensio) és folyamatos vagy intermittáló kezelés, amely növeli a szívizom kontraktilitását (béta‑receptor-agonizmus);

- manifesztálódott vagy klinikailag jelentős mértékű sinus bradycardia (a nyugalmi pulzusszám kevesebb mint50/perc a kezelés előtt);

- sick sinus szindróma, kivéve az állandó szívritmus-szabályozóval rendelkezők betegeket;

- sokk;

• nagyfokú SA (sinoatrialis) blokk;

- a perifériás keringés súlyos zavara;

- hypotensio (szisztolés érték <90Hgmm);

- acidosis;

- súlyos asthma bronchiale vagy krónikus obstruktív légúti betegség;

-- együttes adása monoamin-oxidáz (MAO) ‑gátlókkal (de nem MAO-B‑gátlókkal).

A metoprolol-szukcinát ellenjavallt azoknál a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél,

• akik instabil, dekompenzált szívelégtelenségben szenvednek (tüdőödéma, hypoperfusio vagy hypotonia);

• akik folyamatos vagy intermittáló pozitív inotrop, béta-szimpatomimetikum-kezelést kapnak;

• akiknek nyugalmi szívfrekvenciája < 68/perc a kezelés előtt;

• akiknek vérnyomása visszatérően 100Hgmm alá csökken (ez ismételt kivizsgálást igényel a kezelés előtt.

Verapamil- vagy diltiazem‑típusú kalciumcsatorna‑blokkoló, vagy egyéb antiarrhythmiás gyógyszer (mint a dizopiramid) egyidejű intravénás adása ellenjavallt (kivétel: intenzív terápiás osztályon történő kezelés).

Különösen szoros monitorozás szükséges:

• I-es fokú AV-blokkban, mivel ez súlyosbodhat és teljes AV-blokkhoz vezethet;

• az ingadozó vércukorszinttel rendelkező és a szigorú diétát tartó diabeteses betegeknél. A béta-blokkolók szulfonilureákkal történő egyidejű alkalmazása tovább növelheti a súlyos hypoglykaemia kialakulásának kockázatát. A diabeteses betegeket vércukorszintjük gondos monitorozására kell utasítani (lásd 4.5 pont).

• a mellékvesevelő hormontermelő tumorában szenvedő betegeknél (pheochromocytoma, alfa-blokkolókkal végzett előzetes és egyidejű kezelés szükséges);

• súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2pont).

Ha a betegeknél egyre gyakrabban alakul ki bradycardia, a Metoprolol Z 1a Pharma retard tablettát kisebb dózisban kell alkalmazni, vagy a kezelést fokozatosan abba kell hagyni.

Akut myocardialis infarctusban a kardiogén sokk fokozott kockázatát figyelték meg. Mivel a hemodinamikailag instabil állapotú betegek különösen érintettek, a metoprololt csak akkor lehet adni, amikor a beteg állapotát hemodinamikai szempontból már stabilizálták.

A psoriasisban szenvedő betegeknek, illetve azoknak, akiknek személyes vagy családi kórtörténetében psoriasis szerepel, csak az előny-kockázat alapos mérlegelése után lehet béta-blokkolót adni.

Asthmában szenvedő betegeknél egyidejű béta-2-szimpatomimetikum-terápiát kell bevezetni (tabletta és/vagy inhalációs formájában). Bizonyos körülmények között a béta-2-szimpatomimetikum dózisát módosítani kell (meg kell emelni) a metoprolol-szukcinát-kezelés elindításakor.

Műtét előtt az aneszteziológust tájékoztatni kell arról, hogy a beteget metoprolollal kezelik. Azok a betegek, akiknél nem szívműtétet végeznek, nem kaphatnak akut, első kezelést nagy metoprolol-dózisokkal, mivel ez (akár fatális kimenetelű) bradycardia, hypotonia és stroke kialakulásával hozható összefüggésbe a cardiovascularis kockázati tényezőkkel rendelkező betegeknél.

A béta-blokkolókat szedő betegek esetében rosszabb prognózist mutat az anafilaxiás sokk lefolyása.

A metoprolol-szukcinát-terápiáról jelenleg nem áll rendelkezésre elégséges tapasztalat olyan, szívelégtelenségben szenvedő betegekre vonatkozóan, akiknél egyidejűleg az alábbiak is fennállnak:

• instabil, NYHA IV fokozatú szívelégtelenség (hypoperfusioban, hypotoniában és/vagy tüdőödémában szenvedő betegek);

• akut myocardialis infarctus és instabil angina pectoris az utóbbi 28 napban;

• vesekárosodás;

• májkárosodás;

• 80 évesnél idősebb betegek;

• 40 évesnél fiatalabb betegek;

• hemodinamikailag jelentős szívbillentyű-betegségek;

• obstruktív hypertrophias cardiomyopathia;

• aktuálisan végzett szívműtét vagy a metoprolol-kezelés megkezdése előtti négy hónapban végzett szívműtét.

Prinzmetal angina

A béta-blokkolók fokozhatják Prinzmetal anginában (varians angina pectorisban) szenvedő betegeknél az anginás rohamok számát és időtartamát.

Oculo-mucocutan szindróma

Teljes oculo-mucocutan szindrómáról a metoprolollal összefüggésben nem számoltak be. A szindróma egyes tünetei (csak a szemszárazság, vagy esetenként ezt kísérő bőrkiütések) azonban előfordultak. A legtöbb esetben a tünetek megszűntek, amikor a metoprolol‑kezelést abbahagyták. A betegeket a lehetséges szemtünetek észlelése érdekében gondosan meg kell figyelni. Ha ilyen hatások fordulnak elő, mérlegelni kell a metoprolol‑kezelés fokozatos abbahagyását.

Perifériás keringési zavarok

A metoprololt elővigyázatossággal kell adni perifériás artériás keringési zavarokban szenvedő betegeknek (például Raynaud-kórban vagy Raynaud-jelenség, illetve claudicatio intermittens esetén), mivel a béta‑blokkoló kezelés súlyosbíthatja ezeket a betegségeket (lásd 4.3pont).

Thyreotoxicosis

A béta-blokkolók a thyreotoxicosis egyes klinikai jeleit elfedhetik. Ennélfogva, amikor metoprololt adnak olyan betegeknek, akiknek igazoltan thyrotoxicosisa van, vagy akiknél feltételezik, hogy thyrotoxicosis alakul ki, a pajzsmirigy- és a szívműködést szorosan monitorozni kell.

A Metoprolol Z 1a Pharma szacharózt, glükózt és laktózt tartalmaz

Ritkán előforduló örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban, fruktózintoleranciában vagy szacharáz‑izomaltáz-hiányban a készítmény nem szedhető.

A metoprolol a CYP2D6 citokróm P450 izoenzim szubsztrátja. Az enzimeket indukáló vagy gátló hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek befolyásolhatják a metoprolol plazmaszintjét.

A metoprolol plazmaszintje emelkedhet, ha a metoprololt egyéb, a CYP2D6 által metabolizált hatóanyagokkal együtt alkalmazzák. Ezek közé tartoznak az antiaritmikumok, antihisztaminok, hisztamin-2-receptor-antagonisták, antidepresszánsok, antipszichotikumok, COX-2-inhibitorok, antiretrovirális gyógyszerek, mint például ritonavir, maláriaellenes gyógyszerek, mint hidroxiklorokin vagy kinidin, valamint antifungális gyógyszerek, mint a terbinafin. A metoprolol plazmaszintjét a rifampicin csökkenti, az alkohol valamint a hidralazin pedig növelheti.

A metoprolol és egyéb antihipertenzív gyógyszerek vérnyomásra gyakorolt hatása általában additív. Szoros monitorozás alatt kell tartani azokat a betegeket, akik egyidejűleg katekolamin-depletáló gyógyszereket, más béta-blokkolókat (beleértve ebbe a timolol tartalmú szemcseppet is), vagy monoamin-oxidáz (MAO) -gátlókat kapnak. Ezen kívül elméletileg jelentős mértékű hypertensio is előfordulhat az egyidejűleg adott irreverzibilis MAO-gátló-kezelés leállítását követő 14napon belül. Ezért a MAO-gátlókat (a MAO-B-gátlók kivételével) nem szabad együtt szedni a Metoprolol Z 1a Pharma retard tablettával (lásd 4.3pont).

Az alábbi gyógyszerek növelhetik a metoprolol plazmakoncentrációját vagy hatását

Kalciumcsatorna‑blokkolók (intravénás alkalmazás)

A kalciumcsatorna‑blokkolók, például a verapamil és a diltiazem fokozhatja a béta‑blokkolók vérnyomásra, szívfrekvenciára, a szívizom kontraktilitására és az atrioventricularis átvezetésre gyakorolt gátló hatásait. A verapamil (fenilalkilamin) -típusú kalciumcsatorna-blokkolókat nem szabad intravénásan adni a metoprolollal kezelt betegeknek, mivel ilyen esetben fennáll a szívmegállás kockázata (lásd 4.3pont).

Kalciumcsatorna‑blokkolók (per os alkalmazás)

A béta‑adrenerg-antagonisták kalciumcsatorna‑blokkolókkal történő együttes alkalmazása a negatív kronotrop és inotrop hatás miatt a myocardialis kontraktilitás további csökkenését okozhatja.

A metoprolol mellett verapamil‑típusú per os kalciumcsatorna-blokkolót is szedő betegeket szorosan monitorozni kell.

Antiarrhythmiás gyógyszerek

A béta‑blokkolók fokozhatják az antiarrhythmiás gyógyszerek negatív inotrop, és atrioventricularis átvezetésre gyakorolt hatását. Különösképpen már meglévő sinus‑csomó működési zavarban szenvedő betegeknél, az amiodaron együttes alkalmazása, további elektrofiziológiai hatásokat (mint pl. bradycardia, sinus-leállás, atrioventricularis blokk) okozhat. Antiarrhythmiás gyógyszerek, mint a kinidin, a tokainid, a prokainamid, az ajmalin, az amiodaron, a flekainid, a propafenon és a dizopiramid fokozhatják a metoprolol szívfrekvenciára és atrioventricularis átvezetésre gyakorolt hatásait. Ez csökkent balkamra‑funkciójú betegeknél súlyos nemkívánatos hemodinamikai hatásokat eredményezhet. Sick sinus szindrómában és AV‑vezetési zavarban is kerülendő együttes adásuk. A legrészletesebben a dizopiramiddal való kölcsönhatást dokumentálták.

Nitroglicerin

A nitroglicerin fokozhatja a metoprolol vérnyomáscsökkentő hatását.

Egyéb, a szívfrekvenciát csökkentő gyógyszerek

A béta-blokkolók egyidejű alkalmazása egyéb, a szívfrekvenciát csökkentő gyógyszerekkel, mint például a szfingozin 1-foszfát-receptor-modulátorokkal (pl. fingolimod), additív szívfrekvencia-csökkentő hatást eredményezhet.

Egyéb, vérnyomáscsökkenést okozó gyógyszerek

A béta-blokkolók egyidejű alkalmazása egyéb, vérnyomáscsökkenést okozó gyógyszerekkel, mint például az aldeszleukinnel, fokozhatja a vérnyomáscsökkentő hatást.

Általános anesztetikumok

Egyes inhalációs anesztetikumok fokozhatják a béta-blokkolók kardiodepresszív hatását (lásd 4.4pont). Az aneszteziológust ezért tájékoztatni kell a metoprolol-kezelésről.

Hidralazin

Hidralazin együttes alkalmazása gátolhatja a metoprolol first-pass metabolizmusát, így a metoprolol koncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

Alfa-adrenoceptor-antagonisták

A prazozin vagy a doxazozin első dózisát potenciálisan követő akut posturalis hypotensio fokozódhat azoknál a betegeknél, akik már béta‑blokkolót szednek.

Digitálisz glikozidok

A digitálisz glikozidok együttes adása túlzott bradycardiát és/vagy az atrioventricularis átvezetés idejének a megnövekedését eredményezheti. A szívfrekvencia és a PR-szakasz ellenőrzése javasolt.

Az alábbi gyógyszerek csökkenthetik a metoprolol plazmakoncentrációját

Szimpatomimetikumok

Az adrenalin vagy egyéb szimpatomimetikus gyógyszerek (például megfázás elleni készítmények vagy orr- és szemcseppek) hypertensiv reakciókat válthatnak ki, amennyiben béta‑blokkolókkal együtt alkalmazzák őket; mindazonáltal ez, a nem szelektív béta‑blokkolókhoz képest, a béta‑1‑szelektív gyógyszerek terápiás dózisban történő alkalmazása mellett kevésbé valószínű.

Nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek

A nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel, így COX‑2‑gátlókkal való együttes alkalmazás csökkentheti a metoprolol vérnyomáscsökkentő hatását, valószínűleg a nem‑szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek renalis prosztaglandinszintézist gátló, illetve nátrium- és vízretenciót okozó hatása miatt.

Májenzim-induktorok

Az enziminduktor gyógyszerek befolyásolhatják a metoprolol plazmakoncentrációit. A metoprolol plazmaszintjét például a rifampicin csökkenti.

A metoprolol hatása egyéb gyógyszerekre

Antiadrenerg gyógyszerek

A béta-blokkolók fokozhatják az alfa-adrenerg-blokkolók mint pl. a guanetidin, a betanidin, a reszerpin, az alfa-metildopa vagy a klonidin antihipertenzív hatását. Ennek ellenére a béta-adrenerg-blokkolók még fokozhatják is a klonidin megvonása után kialakuló hypertensiv választ is azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg kapnak klonidint és béta-adrenerg-blokkolót. Ha a beteget egyidejűleg klonidinnel és metoprolollal is kezelik és a klonidin‑kezelés abbahagyását tervezik, a metoprolol adását a klonidin megvonása előtt több nappal le kell állítani.

Antidiabetikumok és az inzulin

A béta-blokkolók zavarhatják a hypoglykaemia hatására kialakuló hemodinamikai választ és súlyos bradycardiával járó vérnyomás‑emelkedést okozhatnak. Inzulinnal vagy per os vércukorszint-csökkentő gyógyszerekkel kezelt cukorbetegeknél a béta‑blokkoló-kezelés fokozott vagy elhúzódó hypoglykaemiával járhat, a vércukorszint-csökkenés (hypoglykaemia) tüneteit, különösen a tachycardiát, elfedi vagy enyhíti. A béta‑blokkolók a szulfonilureák hypoglykaemiás hatásait antagonizálhatják vagy növelhetik a súlyos hypoglykaemia kialakulásának kockázatát egyidejű alkalmazás esetén (lásd 4.4 pont). A nem szelektív béta‑blokkolóhoz képest mindkét hatás kockázata kisebb béta‑1‑szelektív gyógyszer, például metoprolol esetén. Mindazonáltal a metoprolollal kezelt cukorbetegeket állapotát monitorozni kell annak érdekében, hogy a diabetes‑kontrollt fenntartsák (lásd 4.4pont).

Csökkentett kiválasztás

A metoprolol csökkentheti a más gyógyszerek clearance értékét (például lidokain, ami a lidokain hatásainak a fokozódásához vezet).

Nifedipin

Nifedipin-típusú kalciumantagonisták egyidejű alkalmazásakor a vérnyomás csökkenése túlzott mértékű lehet.

Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalciumantagonisták, vagy antiaritmikumok

Verapamil- vagy diltiazem-típusú kalciumantagonisták, vagy antiaritmikumok egyidejű alkalmazásakor a beteg szoros monitorozása szükséges, mivel hypotonia, negatív inotrop hatások, bradycardia, vagy egyéb szívritmuszavarok jelentkezhetnek.

Ezért kalciumantagonisták, vagy antiaritmikumok intravénás beadása kerülendő a metoprolol-szukcinát-kezelés alatt.

A metoprolol és antiaritmikumok cardiodepressiv hatásai összeadódhatnak.

Ergot‑alkaloidok

Béta‑blokkolókkal történő együttes adagolás fokozhatja az ergot‑alkaloidok vazokonstriktív hatását.

Dipiridamol

Dipiridamol‑teszt előtt a béta‑blokkoló adását általában fel kell függeszteni, és a dipiridamol injekció alkalmazását követően a szívfrekvencia gondos ellenőrzése szükséges.

Alkohol

A metoprolol alkalmazása és alkohol egyidejű fogyasztása esetén, a véralkohol‑koncentráció még magasabb szintet érhet el és az alkohol lebomlása lassabban következhet be.

Terhesség:

Amint a terhességet kimutatják, a nőknek azonnal értesíteniük kell a kezelőorvost. Nem végeztek jól kontrollált vizsgálatokat a metoprolollal, terhes nőknél alkalmazva, és korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre terhes nők metoprolol-kezeléséről. A terhesség első és második trimeszterében történő alkalmazás biztonságosságára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre humán tapasztalatok. A terhesség utolsó három hónapja alatt történő metoprolol-kezelés során eddig nem figyeltek meg az újszülöttre gyakorolt káros hatást, a körülbelül 100, anya-gyermek pár esetében. Ezért a metoprolol terhesség alatt csak akkor adható, ha egyértelműen szükséges.

A béta-blokkolók csökkentik a placentaperfúziót és növekedésbeli visszamaradást, a magzat halálát, vetélést, illetve koraszülést okozhatnak. Enyhe és közepes hypertensióban szenvedő terhes nőknél hosszú távú adagolás után intrauterin növekedési retardációt figyeltek meg. Beszámoltak arról, hogy a béta‑blokkolók elhúzódó vajúdást, a magzatban, az újszülöttnél és a szoptatott csecsemőnél bradycardiát okozhatnak. Újszülöttnél hypoglykaemiáról, hypotensióról, fokozott bilirubinaemiáról, és oxigénhiánnyal szembeni gátolt válaszkészségről is beszámoltak.

A terhesség ideje alatti metoprolol‑kezelés esetén a lehető legkisebb dózist kell alkalmazni, és a kezelést a szülés számított időpontja előtt 48‑72órával fel kell függeszteni. Amennyiben ez nem lehetséges, az újszülöttet a szülést követő 48‑72órán keresztül a béta‑blokkoló hatás jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében monitorozni kell (pl. szív- és tüdőszövődmények).

Az állatkísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).

Szoptatás:

A metoprolol átjut a placentán és kb. háromszor nagyobb mennyiségben koncentrálódik az anyatejben, mint az anyai plazmában. Születéskor az anya és a gyermek szérumkoncentrációja hasonló. A metoprolol az anyatejben mintegy háromszor nagyobb koncentrációt ér el, mint az anyánál mért szérumkoncentráció. Naponta 200mg metoprolol szedésekor, megközelítőleg literenként 225mikrogramm metoprolol választódik ki az anyatejbe. Klinikai vizsgálatokban ez a metoprolol mennyiség a csecsemőnél nem mutatott béta-blokádra utaló jeleket. Habár a gyógyszer terápiás dózisú adásakor (kivéve a lassú metabolizálókat) a nemkívánatos hatások jelentkezésének kockázata a szoptatott csecsemőknél alacsonynak tűnik, szorosan meg kell figyelni a szoptatott csecsemőt, a béta-blokád jeleinek észlelése érdekében. A metoprolol-szukcinát a szoptatás ideje alatt nem alkalmazható, csak ha feltétlenül szükséges.

Termékenység:

A metoprolol hatását a humán termékenységre nem vizsgálták.

Terápiás dózisok mellett a metoprolol-tartarát hatással volt a hím patkányok spermatogenezisére, de az állatoknál végzett termékenységi vizsgálatokban még sokkal nagyobb dózisok mellett sem volt hatással a fogamzásra.

Az ezzel a gyógyszerrel történő kezelés rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. Gépjárművezetés vagy gépek kezelése előtt a betegnek tudatában kell lennie annak, hogy a metoprolol hogyan hat rá, mert a metoprolol‑kezelés során szédülés, fáradtság vagy látászavar jelentkezhet (lásd 4.8pont). Alkohol egyidejű fogyasztása esetén, vagy a gyógyszerről váltásánál az ilyen hatások felerősödhetnek.

A mellékhatásokat a következő gyakorisági kategóriák szerint csoportosították: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Különösen a kezelés kezdetén nagyon gyakoriak az olyan, központi idegrendszeri tünetek, mint a fáradtság, ugyanakkor a vertigo, valamint a fejfájás gyakori mellékhatások.

Ritka esetekben előfordulhat látens diabetes mellitus vagy súlyosbodhat a meglévő diabetes. A gyógyszer elfedheti az alacsony vércukorszint tüneteit (pl. emelkedett szívfrekvencia).

Spontán jelentésekből és a szakirodalomban leírt esetekből származó mellékhatások (gyakoriság nem ismert):

Az alábbi mellékhatások a metoprolol posztmarketing tapasztalataiból, azaz a spontán jelentésekből és a szakirodalomban leírt esetekből származnak.

Mivel ezek az önként jelentett mellékhatások bizonytalan méretű populációból származnak, melynél egyéb befolyásoló tényezők hatása is jelen volt, nem lehet megbízhatóan becsülni a gyakoriságukat ezért a „nem ismert” kategóriába kerültek.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Trigliceridszint emelkedése a vérben, a HDL (nagy sűrűségű lipoprotein)‑szint csökkenése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek:

A klinikai kép függ az intoxikáció mértékétől, de általában a következő cardiovascularis és központi idegrendszeri tüneteket mutatja: súlyos hypotensio, sinus bradycardia, atrioventricularis blokk, szívinfarktus, szívelégtelenség, cardiogén sokk, szívmegállás, bronchospasmus, tudatzavar (akár coma), görcsrohamok, émelygés, hányás, cyanosis és halál.

Alkohol, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek, kinidin vagy barbiturátok együttes alkalmazása a jeleket és tüneteket súlyosbítja.

A túladagolás első tünetei a bevételt követő 20perc – 2óra között jelentkeznek.

A súlyos túladagolás hatásai a csökkenő plazmakoncentrációk ellenére több napig fennállhatnak.

Kezelés:

A betegeket fel kell venni a kórházba és a szívműködés, a vérgázok és a vérkép folyamatos monitorozása mellett, általában intenzív osztályos körülmények között kell kezelni. Ha szükséges, sürgősségi támogató kezeléseket, például mesterséges lélegeztetést vagy pacemakert kell alkalmazni. Még azokat a látszólag jó állapotú betegeket is legalább 4 órán át szorosan monitorozni kell a mérgezés jeleinek észlelése érdekében, akiknél kicsi a túladagolás mértéke.

Potenciálisan életveszélyes túladagolás esetén a gyógyszer tápcsatornából való eltávolítása érdekében alkalmazzon (amennyiben a metoprolol bevételét követően még nem telt el négy óra) hánytatást vagy gyomormosást és/vagy adjon aktív szenet. Nem valószínű, hogy a haemodialysis hasznos mértékben hozzájárulna a metoprolol kiválasztásához.

A túladagolás egyéb klinikai jeleinek kezelése az intenzív ellátás korszerű módszerein alapuló tüneti kezelés.

Bradycardia esetén és cardialis vezetési zavarokban alkalmazható atropin, szimpatomimetikumok vagy pacemaker.

A hypotoniát, akut myocardialis infarctust és sokkot megfelelő volumenpótló gyógyszerekkel, glükagon-injekcióval (amit szükség esetén glükagon-infúzió követ) és intravénásan alkalmazott szimpatomimetikumokkal, például dobutaminnal (vasodilatio fennállásakor egy alfa-1-adrenoceptor-antagonistával együtt) lehet kezelni. Megfontolható még kalciumionok intravénás beadása is.

Bronchospasmus jelentkezésekor inhalációban (vagy elégtelen hatás esetén intravénásan) béta-szimpatomimetikumokat vagy intravénásan aminofillint lehet adni.

Generalizált görcsrohamokban diazepám lassú, iv. alkalmazása ajánlott.

Túladagolást követően felléphetnek a béta-blokkolók megvonási tünetei (lásd 4.4pont).

A metoprolol-szukcinát túladagolásáról stabil állapotú, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében még nincs tapasztalat.