ZOLADEX DEPOT 3,6 MG IMPLANTÁTUM ELŐRETÖLTÖTT FECSKENDŐBEN

• Prosztatacarcinoma kezelése

• Pre‑ és perimenopausa idején jelentkező hormonérzékeny emlőcarcinoma kezelése

• Endometriosis: műtét előtt súlyos endometriosis folyamatos kezelésére legfeljebb 6hónapig; a fibrómák méretének csökkentésére legfeljebb 3 hónapig

• Endometrium‑elvékonyítás: az endometrium elvékonyítása ablatio előtt. Két Zoladex 3,6mg implantátum alkalmazandó 4 hetes különbséggel, úgy, hogy a tervezett műtét a második implantátum alkalmazását követő 2 hétre essen.

• Fertilizációs kezelés, pl. in vitro fertilisatio: a hipofízis működésének „downregulációja” a gonadotropin‑kezelést (vagy ovuláció‑indukciót) megelőzően.

Javaslat: Kizárólag urológus, onkológus vagy nőgyógyász felügyelete mellett alkalmazható.

A Zoladex elülső hasfalba történő beadásakor óvatosan kell eljárni a mögöttes alsó gyomortáji artéria és ágainak közelsége miatt.

Különösen óvatosnak kell lenni, amikor a Zoladexet alacsony testtömeg index-szel rendelkező és/vagy antikoaguláns kezelésben részesülő betegeknél alkalmazzák (lásd 4.4. pont).

A Zoladex helyes alkalmazása érdekében tanulmányozza a tájékoztató lapon található utasításokat.

Felnőttek:

28naponként egy Zoladex 3,6mg depot implantátum alkalmazandó szubkután az elülső hasfalba.

Endometriosis:

Endometriosis kezelésére csak hat hónapig alkalmazható, mivel jelenleg nem állnak rendelkezésre hosszabb ideig tartó kezelésre vonatkozó klinikai adatok. Ismételt kezelési periódusok alkalmazása a csontdenzitás csökkenésének veszélye miatt nem javasolt. Azon betegeknél, akik az endometriosis kezelésére kapnak Zoladexet, kimutatták, hogy a hormonpótló kezelés (ösztrogén és progeszteron tartalmú gyógyszer) alkalmazása a csontdenzitás csökkenésének mérséklődéséhez és a vasomotoros tünetek enyhüléséhez vezetett.

Endometrium elvékonyítás:

Alkalmazás az endometrium elvékonyítására: négy‑ vagy nyolchetes kezelés. A második depot szükséges lehet a nagy uterusszal rendelkező betegeknél, valamint a sebészeti beavatkozás rugalmas időzítésének lehetővé tételére.

Méhfibrómák:

Méhfibrómák következtében anémiás nők kezelése: a Zoladex 3,6mg implantátum vassal kiegészítve a műtét előtt legfeljebb 3hónapig alkalmazható.

Fertilizációs kezelés:

A Zoladex 3,6mg depot injekció adásának célja a hipofízis működésének „down‑regulációja”, amelynek létrejötte azzal határozható meg, hogy a szérum ösztradiol szint a korai follikuláris fázisban mérhető értékhez hasonló szintet ér el (kb. 150pmol/l). Ennek kialakulása a 7‑21.nap között várható.

Amikor a „down‑reguláció” létrejött, a szuperovuláció (az ovariumok kontrollált stimulációja) gonadotropin adásával megkezdhető. Amennyiben a „down‑reguláció”‑t depot agonistával hozták létre, egyes esetekben fokozott gonadotropin‑igény jelentkezhet. A folliculus kialakulásának megfelelő szakaszában a gonadotropin adását megszakítják és humán choriogonadotropint (hCG) adnak az ovuláció indukciójára. A kezelés ellenőrzését, a petesejt kivételét és a megtermékenyítési eljárást az adott intézményben szokásos gyakorlatnak megfelelően végzik el.

Vese‑ és májkárosodás: Vese‑ vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetén adagmódosítás nem szükséges.

Időskorú betegek: Idős betegeknél adagmódosítás nem szükséges.

Gyermekek

A Zoladex gyermekek kezelésére nem javallt.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Terhesség és szoptatás időszaka (lásd 4.6pont, Termékenység, terhesség és szoptatás).

A Zoladex gyermekek kezelésére nem javallt, mivel ebben a korcsoportban hatásosságát és biztonságosságát nem állapították meg.

A Zoladex-szel kapcsolatban beszámoltak az injekció beadásának helyén keletkezett sérülésekről, beleértve a következő eseményeket: fájdalom, haematoma, vérzés és érrendszeri sérülések. Az érintett betegeknél figyelni kell a hasi vérzés jeleit és tüneteit. Nagyon ritka esetekben a hibás alkalmazás érsérülést és vérzéses sokkot okozott, mely vérátömlesztést és műtéti beavatkozást igényelt. Különösen óvatosnak kell lenni, amikor a Zoladexet alacsony testtömeg index-szel rendelkező és/vagy antikoaguláns kezelésben részesülő betegeknél alkalmazzák (lásd 4.2 pont).

Férfibetegek:

A Zoladex alkalmazása alaposan megfontolandó olyan férfibetegek esetén, akiknél uréterelzáródás vagy gerincvelő‑kompresszió fokozott kockázata áll fenn. E betegek a terápia első hónapjában fokozott megfigyelést igényelnek. Fontolóra kell venni anti‑androgén kezdeti alkalmazását (pl. napi 300mg ciproteron‑acetát három napig a Zoladex‑kezelés előtt és három hétig a kezelés megkezdése után) az LHRH‑analóg kezelés kezdetekor, mivel azt észlelték, hogy ez megelőzi a kezdeti szérum tesztoszteronszint emelkedés lehetséges következményeit. Ha gerincvelő‑kompresszió vagy az uréter elzáródása következtében veseműködési zavar lépne fel, ezen szövődmények specifikus kezelése szükséges.

Az LHRH‑agonisták alkalmazása a csontok ásványianyag‑tartalmának csökkenését eredményezheti. Férfiaknál előzetes adatok arra engednek következtetni, hogy a biszfoszfonátok LHRH‑agonistákkal való együttes alkalmazása csökkentheti a csont ásványianyag‑vesztést.

Különös óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél az osteoporosis további kockázati tényezői is fennállnak (pl. krónikus alkoholabúzus, dohányzás, hosszú távú kezelés antikonvulzív szerekkel vagy kortikoidokkal, osteoporosis a családi anamnézisben).

Az ismerten depresszióban vagy magas vérnyomás betegségben szenvedő betegeket gondosan ellenőrizni kell.

A GnRH‑agonistákkal, úgymint goszerelin, kezelt betegeknél fokozott a depresszió kialakulásának kockázata, mely súlyos is lehet. A betegeket a tünetek kialakulása esetén azoknak megfelelően kell tájékoztatni és kezelni.

Az LHRH‑agonistákkal kezelt férfiak között megfigyelték a glükóz‑tolerancia csökkenését. A kezelés során kialakulhat diabetes, illetve diabeteses betegek esetén felborulhat a glükóz‑háztartás, ezért megfontolandó a vércukorszint folyamatos ellenőrzése.

Myocardialis infarctust és szívelégtelenséget figyeltek meg egy farmakoepidemiológia vizsgálatban, amelyben LHRH‑agonistákat alkalmaztak a prosztatakarcinóma kezelésére. Úgy tűnik, hogy antiandrogénekkel kombinálva ezek kockázata nő.

Az androgén deprivációs terápia a QT‑szakasz megnyúlását okozhatja.

Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében QT‑szakasz megnyúlás szerepel, vagy akiknél fennállnak a QT‑szakasz megnyúlás kockázati tényezői, és azoknál a betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely a QT‑szakasz megnyúlását okozhatja (lásd 4.5pont), a Zoladex‑kezelés megkezdése előtt a kezelőorvosnak értékelnie kell az előny/kockázat arányt, beleértve a Torsade de pointes kialakulásának lehetőségét is.

Nőbetegek:

Emlőcarcinoma indikáció

A csont ásványianyag‑sűrűségének csökkenése

Az LHRH‑analógok alkalmazása a csont ásványianyag‑sűrűségének csökkenését okozhatja. Korai emlőcarcinoma kétéves kezelését követően a csont‑ásványianyag vesztés átlagosan 6,2% volt a combnyakban és 11,5% a lumbális csigolyákban. Ez a veszteség részben reverzibilisnek mutatkozott a kezelés befejezése utáni egyéves utánkövetésnél: a kiinduláshoz képest 3,4% volt a combnyak, és 6,4% a lumbális csigolyák esetén, bár ez nagyon korlátozott számú adaton alapul.

A jelenleg rendelkezésre álló alapján a nők többségénél a terápia megszüntetése után a csontvesztés megszűnik és a csontállomány helyreáll.

Előzetes adatok alapján arra lehet következtetni, hogy emlőcarcinomás betegeknél a Zoladex tamoxifennel kombinálva csökkentheti a csont ásványianyag‑vesztést.

Jóindulatú indikációk

Csont ásványianyag‑vesztés

Az LHRH‑agonisták alkalmazása valószínűleg a csont ásványianyag‑sűrűségének átlagosan havi 1%‑os csökkenését okozza hat hónapos kezelés során. A csontdenzitás minden 10%‑os csökkenése a csonttörések kockázatának kb. 2‑3‑szoros növekedésével függ össze.

A jelenleg rendelkezésre álló alapján a nők többségénél a terápia megszüntetése után a csontvesztés megszűnik és a csontállomány helyreáll.

Endometriosis miatt Zoladexszel kezelt betegek esetén a hormonpótló kezelés alkalmazásáról kimutatták, hogy mérsékli a csontdenzitás csökkenését és a vasomotoros tüneteket.

Nem állnak rendelkezésre specifikus adatok a bizonyítottan osteoporosisban szenvedő betegek esetére, és azokra a betegekre vonatkozóan, akiknél az osteoporosis kockázati tényezői fennállnak (pl. krónikus alkoholabúzus, dohányzás, hosszan tartó kezelés a csont ásványianyag‑sűrűséget csökkentő gyógyszerekkel, pl. antikonvulzív szerek és kortikoidok; osteoporosis a családi anamnézisben; hiányos táplálkozás, pl. anorexia nervosa). Mivel a csont ásványianyag‑sűrűség csökkenése ezekre a betegekre valószínűleg még hátrányosabb hatással van, a goszerelin‑kezelést egyéni alapon kell fontolóra venni, és kizárólag akkor elkezdeni, ha gondos mérlegelés után a kezelés előnyei meghaladják a kockázatokat. További intézkedések megfontolandóak a csont ásványianyag‑vesztés megakadályozására.

Megvonásos vérzés

A korai Zoladex‑kezelés során néhány nőnél különböző időtartamú és intenzitású hüvelyi vérzés fordulhat elő. Ez általában a kezelés első hónapjában jelentkezik. Ez valószínűleg ösztrogén megvonásos vérzés, amely várhatóan spontán megszűnik. Ha a vérzés folytatódik, ki kell vizsgálni az okát.

Jóindulatú nőgyógyászati elváltozások hat hónapot meghaladó kezelésére vonatkozólag jelenleg nem állnak rendelkezésre klinikai adatok.

A Zoladex alkalmazása a méhnyak ellenállásának fokozódásához vezethet, ezért a méhnyak tágítását fokozott körültekintéssel kell végezni.

A Zoladex 3,6mg implantátumot kizárólag asszisztált reprodukcióra használatos terápiás eljárás részeként lehet alkalmazni, kizárólag ezen a területen jártas szakorvos ellenőrzése mellett.

Mint egyéb LHRH‑agonisták esetén is, a Zoladex 3,6mg implantátum és gonadotropin kombinációja esetén is leírták az ovarium hyperstimulatiós szindróma (OHSS) előfordulását. Az ovuláció‑stimuláló ciklus során szoros ellenőrzést kell folytatni annak érdekében, hogy megállapítsák, mely betegeknél áll fenn az OHSS kialakulásának kockázata. Ha az OHSS kockázata fennáll, a humán choriogonadotropin alkalmazásától el kell tekinteni, amennyiben lehetséges.

Polycystás ovarium szindrómában szenvedő betegeknél a Zoladex 3,6mg implantátum asszisztált reprodukciós protokollban való alkalmazása óvatosságot igényel, mivel a folliculusok képződése fokozott lehet.

Fogamzóképes nőknek nem‑hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazni a Zoladex‑kezelés alatt és a kezelés befejezése után, amíg a menstruáció helyre nem áll.

Az ismerten depresszióban és magas vérnyomás betegségben szenvedő betegek esetén gondos megfigyelés szükséges.

A Zoladex‑kezelés alatt a doppingvizsgálat pozitív eredményt adhat.

Mivel az androgén deprivációs kezelés a QT‑szakasz megnyúlását okozhatja, a Zoladex együttes alkalmazását gondosan mérlegelni kell a QT‑szakaszt ismerten megnyújtó vagy Torsade de pointes kialakulását indukáló gyógyszerekkel, mint az Ia (pl. kinidin, dizopiramid) vagy III csoportba (amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid) tartozó antiarrhythmiás szerek, valamint metadonnal, moxifloxacinnal, antipsychoticumokkal, stb. (lásd 4.4pont).

Terhesség

A Zoladex terhesség alatt nem alkalmazható, mivel az LHRH‑agonisták ilyen időszakban történő alkalmazása esetén elméletileg fennáll az abortusz vagy a magzati rendellenesség kialakulásának veszélye. Fertilis korban lévő nőket a kezelés megkezdése előtt gondosan meg kell vizsgálni a terhesség kizárása érdekében. A kezelés alatt nem‑hormonális fogamzásgátlást kell alkalmazni, amíg a menstruáció helyre nem áll.

A terhesség fennállását ki kell zárni, mielőtt a Zoladex 3,6mg implantátumot asszisztált reprodukciós eljárásban használnák. Ebben az indikációban nincs a Zoladex alkalmazása és a petesejt fejlődése, a terhesség vagy a terhesség kimenetele során észlelt rendellenességek közötti oki kapcsolatra utaló klinikai bizonyíték.

Szoptatás

A Zoladex alkalmazása a szoptatás időszakában nem javasolt.

Nincs arra utaló adat, hogy a Zoladex károsan befolyásolná a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A következő gyakorisági kategóriákat az összes, a klinikai vizsgálatokból, a posztmarketing vizsgálatokból és a spontán bejelentésekből származó mellékhatások alapján állapították meg. A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások a hőhullámok, a verejtékezés és az injekció beadásának helyén fellépő reakciók.

A mellékhatások gyakoriságát a következő kategóriák szerint osztályozták:

Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100 – <1/10), Nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), Ritka (≥1/10000 –<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

a Az LHRH‑agonistákkal kezelt férfiak között megfigyelték a glükóz‑tolerancia csökkenését. A kezelés során kialakulhat diabetes, illetve diabeteses betegek esetén felborulhat a glükóz‑háztartás.

b Farmakológiai hatások, amelyek ritkán teszik szükségessé a kezelést felfüggesztését. A verítékezés és a hőhullámok a Zoladex‑terápia megszüntetése után is fennállhatnak.

c Megnyilvánulhat alacsony vagy magas vérnyomásként, alkalmanként figyelték meg a goszerelinnel kezelt betegeknél. Ezek az eltérések általában átmenetiek, a goszerelin‑terápia folytatása mellett vagy annak felfüggesztésekor megszűnnek. Orvosi beavatkozásra, beleértve a goszerelin‑kezelés megszüntetését, ritkán volt szükség.

d Ezek a mellékhatások általában enyhék és gyakran a terápia felfüggesztése nélkül megszűnnek.

e Kezdetben a prosztatakarcinómás betegeknél átmenetileg fokozódhat a csontfájdalom, ami tünetileg kezelhető.

f Egy farmakoepidemiológia vizsgálatban figyelték meg, amelyben LHRH‑agonistákat alkalmaztak a prosztatakarcinóma kezelésére. Úgy tűnik, hogy antiandrogénekkel kombinálva a kockázat nő.

g Hajhullást jelentettek nőknél, jóindulatú indikációkban kezelt fiatalabb betegeknél is. Ez általában enyhe, de alkalmanként súlyos is lehet.

h Főként a testszőrzet hullása, amely a csökkent androgénszint várható hatása.

i Legtöbbször a Zoladex‑kezelés megkezdése utáni első hónapban jelentettek acnet.

Posztmarketing tapasztalatok

Néhány esetben vörösvértestszám‑változást, májműködési zavart, pulmonális emboliát és interstitialis pneumoniát jelentettek a Zoladex‑kezeléssel összefüggésben.

Továbbá a jóindulatú nőgyógyászati betegségek kezelése során a következő mellékhatásokat észlelték:

acne, a testszőrzet változása, bőrszárazság, testsúlynövekedés, a szérum‑koleszterinszint emelkedése, ovarium hyperstimulatiós szindróma (gonadotropinokkal való együttadáskor), vaginitis, hüvelyi folyás, idegesség, alvászavarok, fáradtság, perifériális ödéma, izomfájdalmak, görcsök a lábikrában, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés, hasi panaszok, a hang megváltozása.

Kezdetben az emlőcarcinomás betegek a tünetek átmeneti felerősödését tapasztalhatják, amelyeket tünetileg kezelhetők.

Ritkán, metasztatizáló emlőcarcinomában szenvedő betegeknél hypercalcaemia alakul ki a kezelés kezdetén. Az erre utaló tünetek (pl. szomjúság) megléte esetén a hypercalcaemiát ki kell zárni.

Ritkán, néhány beteg az LHRH‑analóg kezelés folyamán a természetes menopausa állapotába kerülhet és a menstruáció a kezelés megszüntetése után nem tér vissza. Nem ismert, hogy ez a Zoladex‑kezelés hatása vagy a nőgyógyászati állapotuk tükröződése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Humán túladagolással kapcsolatosan kevés tapasztalat áll rendelkezésre. Azokban az esetekben, amikor a Zoladexet véletlenül az előírtnál gyakrabban vagy magasabb dózisban adták, nem észleltek klinikailag releváns mellékhatást. Állatkísérletekben magasabb adagokban alkalmazva is csak a nemi hormon koncentrációkra, valamint a reproduktív traktusra gyakorolt hatást észlelték. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell végezni.