ANABREST 1 MG FILMTABLETTA
- anastrozole
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ANABREST 1 MG
Az Anabrest javallt:
-
Posztmenopauzában lévő nők hormonreceptor-pozitív előrehaladott emlőrákjának kezelésére.
-
Posztmenopauzában lévő nők hormonreceptor-pozitív, korai invazív emlőrákjának adjuváns kezelésére.
-
Posztmenopauzában lévő nők hormonreceptor-pozitív, korai invazív emlőrákjának adjuváns kezelésére, akik 2‑3évi adjuváns tamoxifén-kezelést kaptak.
Adagolás
Az Anabrest ajánlott adagja felnőtteknek és időseknek egy darab 1mg-os tabletta naponta egyszer.
Posztmenopauzában levő nők hormonreceptor-pozitív, korai invazív emlőrákjának adjuváns endokrin kezelésének javasolt időtartama 5év.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek és serdülők
Az Anabrest nem javasolt gyermekek és serdülők számára a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok elégtelensége miatt (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Vesekárosodás
Enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás esetén adagmódosítás nem szükséges. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az Anabrest alkalmazásakor óvatossággal kell eljárni (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe májbetegségben szenvedő betegek esetén adagmódosítás nem szükséges. Közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén elővigyázatosság szükséges (lásd 4.4 pont).
Az alkalmazás módja
Az Anabrest filmtablettát szájon át kell alkalmazni.
Az Anabrest ellenjavallt:
-
Terhes és szoptató nők számára.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység esetén.
Általános
Az Anabrestet premenopauzában lévő nőknek nem szabad alkalmazni. A menopauza bekövetkeztét laboratóriumi módszerrel kell igazolni (luteinizáló hormon- [LH], folliculus-stimuláló hormon- [FSH] és/vagy ösztradiolszintek) azon betegeknél, akiknél a menopauzális státusszal kapcsolatban kétségek merülnek fel. Nem állnak rendelkezésre adatok az Anabrest LHRH-analógokkal történő együttes alkalmazására vonatkozóan.
Tamoxifén és ösztrogén-tartalmú kezelések Anabresttel történő együttes alkalmazását kerülni kell, mivel ezek csökkenthetik az Anabrest farmakológiai hatását (lásd 4.5 és 5.1 pont).
A csontok ásványianyag-tartalmára gyakorolt hatás
Mivel az Anabrest csökkenti a keringő ösztrogén szintjét, a csontok ásványianyag-tartalmának csökkenését eredményezheti, amelynek lehetséges következménye a törések kockázatának növekedése (lásd 4.8 pont).
Osteoporosisban szenvedő vagy az osteoporosis kockázatának kitett nők esetén a csont ásványianyag-tartalmat formálisan meg kell határozni a kezelés kezdetén és azt követően rendszeres időközönként. Az osteoporosis kezelését vagy megelőzését megfelelő módon meg kell kezdeni, és gondosan ellenőrizni kell. Speciális kezelés, például biszfoszfonátok alkalmazása megállíthatja az Anabrest által okozott további csont ásványianyag-vesztést a posztmenopauzában lévő nőknél, ezért alkalmazásuk megfontolandó (lásd 4.8 pont).
Májkárosodás
Az Anabrestet nem vizsgálták közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő emlőrákos betegek esetén. Az anasztrozol-expozíció emelkedhet májkárosodásban szenvedő egyéneknél (lásd 5.2 pont); közepesen súlyos és súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az Anabrest alkalmazásakor elővigyázatossággal kell eljárni (lásd 4.2 pont). A kezelésnek az egyes betegre vonatkozó előny-kockázat arány értékelésén kell alapulnia.
Vesekárosodás
Az Anabrestet nem vizsgálták súlyos vesekárosodásban szenvedő emlőrákos betegek esetén. Az anasztrozol-expozíció nem emelkedik súlyos vesekárosodásban szenvedő egyéneknél (GRF<30ml/perc, lásd 5.2 pont); súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az Anabrest alkalmazásakor elővigyázatossággal kell eljárni (lásd 4.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Anabrest nem javasolt gyermekek és serdülők számára, mivel hatásosságát és biztonságosságát ebben a betegcsoportban nem állapították meg (lásd 5.1 pont).
Az Anabrestet nem szabad a növekedési hormonhiányban szenvedő fiúknál a növekedési hormon-kezelés kiegészítéseként alkalmazni. Az erre vonatkozó kulcsfontosságú (pivotális) klinikai vizsgálatban a hatásosságot nem bizonyították és a biztonságosságot nem állapították meg (lásd 5.1 pont). Mivel az anasztrozol csökkenti az ösztradiolszinteket, az Anabrestet tilos a növekedési hormonhiányban szenvedő lányoknál a növekedési hormon-terápia kiegészítéseként alkalmazni. Gyermekekre és serdülőkre vonatkozó hosszú távú biztonságossági adatok nem állnak rendelkezésre.
Laktóz
A készítmény laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető (lásd 4.3 pont).
Nátriumtartalom
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Az anasztrozol gátolja a CYP1A2-t, 2C8/9-et és 3A4-et in vitro. Antipirinnel és warfarinnal végzett klinikai vizsgálatokban megmutatkozott, hogy az anasztrozol 1mg-os adagja nem gátolta jelentősen az antipirin és az R- valamint S-warfarin metabolizmusát, amely azt jelzi, hogy az Anabrest egyéb gyógyszerkészítményekkel történő együttes alkalmazásakor a klinikailag jelentős, CYP-enzimek által mediált interakciók jelentkezésének valószínűsége kicsi.
Az anasztrozol metabolizmusában közrejátszó enzimeket nem határozták meg. A cimetidin, amely a CYP-enzimek gyenge, nem specifikus inhibitora, nem volt hatással az anasztrozol plazmakoncentrációjára. Az erős CYP-inhibitorok hatása nem ismert.
Az anasztrozol mellett egyidejűleg más, leginkább használatos gyógyszerekkel is kezelt betegek klinikai vizsgálati eredményeit összegző biztonságossági adatbázis áttekintése során nem találtak olyan adatokat, amelyek klinikailag jelentős gyógyszerinterakciók kialakulására utalnának.
Biszfoszfonátokkal klinikailag szignifikáns interakciót nem észleltek (lásd 5.1 pont).
Tamoxifén és ösztrogén-tartalmú kezelések Anabresttel történő együttes alkalmazását kerülni kell, mivel ezek csökkenthetik az Anabrest farmakológiai hatását (lásd 4.4 és 5.1 pont).
Terhesség
Nincsenek adatok az anasztrozol terhes nőknél történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az Anabrest alkalmazása terhesség idején ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Szoptatás
Nem állnak rendelkezésre adatok az anasztrozol szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan. Az Anabrest alkalmazása szoptatás idején ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Termékenység
Az anasztrozol hatását a termékenységre embereknél még nem vizsgálták. Az állatkísérletek reproduktív toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont).
Az Anabrest nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az Anabrest alkalmazása során azonban gyengeséget és aluszékonyságot is jelentettek, ezért ezen tünetek fennállása esetén óvatosság szükséges a gépjárművezetés és gépkezelés során.
A következő táblázat a klinikai vizsgálatokból, posztmarketing vizsgálatokból és spontán bejelentésekből származó mellékhatásokat mutatja be. A gyakorisági kategóriákat egy nagy III. fázisú klinikai vizsgálat során jelentett nemkívánatos események számából kalkulálták, amely vizsgálatban 9366posztmenopauzában lévő, operálható emlőrákban szenvedő nő kapott 5évig adjuváns kezelést (Anastrozole, Tamoxifen, Alone or in Combination [ATAC] vizsgálat).
A lent felsorolt mellékhatásokat előfordulási gyakoriság és szervrendszerek szerint osztályozták. A gyakorisági kategóriákat a következők szerint határozták meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10 000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). A leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás, hőhullámok, hányinger, bőrkiütés, arthralgia, ízületi merevség, arthritis és asthenia voltak.
1. táblázat Mellékhatások szervrendszerek és gyakoriság szerint
| Mellékhatások szervrendszerek és gyakoriság szerint | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Gyakori | Anorexia Hypercholesterinaemia |
| Nem gyakori | Hypercalcaemia (a mellékpajzsmirigy‑hormon szintjének emelkedésével vagy anélkül) | |
| Pszichiátriai kórképek | Nagyon gyakori | Depresszió |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Fejfájás |
| Gyakori | Aluszékonyság Carpal-tunnel szindróma* Érzékelési zavarok (beleértve a paraesthesiát, az ízérzékelés elvesztését vagy zavarát) | |
| Nem ismert | Memóriazavar | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Nem ismert | Szemszárazság |
| Érbetegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Hőhullámok |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nagyon gyakori | Hányinger |
| Gyakori | Hasmenés Hányás | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Gyakori | Az alkalikus-foszfatáz, a glutamát-piruvát-transzamináz és az glutamát-oxálacetát-transzamináz szintjének emelkedése |
| Nem gyakori | Gamma-GT- és bilirubinszint emelkedése Hepatitis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Nagyon gyakori | Bőrkiütés |
| Gyakori | Hajhullás (alopecia) Allergiás reakciók | |
| Nem gyakori | Urticaria | |
| Ritka | Erythema multiforme Anaphylaxiás reakció Cutan vasculitis (beleértve néhány Henoch-Schönlein purpura bejelentést)** | |
| Nagyon ritka | Stevens–Johnson-szindróma Angiooedema | |
| Nem ismert | Lichenoid kiütés | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Nagyon gyakori | Arthralgia/ízületi merevség Arthritis Osteoporosis |
| Gyakori | Csontfájdalom Myalgia | |
| Nem gyakori | Pattanó ujj | |
| Nem ismert | Tendinitis Ínruptura | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Gyakori | Hüvelyszárazság Hüvelyi vérzés*** |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | Asthenia |
* Klinikai vizsgálatokban Carpal-tunnel szindróma előfordulását nagyobb számban jelentették az anasztrozol-kezelésben részesülő betegeknél, mint a tamoxifénnel kezelt betegeknél. Ezen események többsége azonban olyan betegeknél fordult elő, akiknél a szindróma kialakulásának kockázati tényezői felismerhetők voltak.
** Mivel cutan vasculitist és Henoch-Schönlein purpurát nem észleltek az ATAC vizsgálat során, ezen események gyakorisági kategóriája „ritkának” (≥0,01% és <0,1%) tekinthető, a legrosszabb becsült pontérték alapján.
*** Gyakran fordult elő hüvelyi vérzés, főként a terápia első heteiben olyan, előrehaladott emlőrákban szenvedő betegek esetén, akiknél előzetesen alkalmazott más hormonterápiáról anasztrozol-kezelésre tértek át. Ha a vérzés tartósan fennáll, fontolóra kell venni a beteg további kivizsgálását.
Az alábbi táblázat az előre meghatározott nemkívánatos események gyakoriságát mutatja be az ATAC vizsgálatban 68 hónapos medián utánkövetésnél, ok-okozati viszonytól függetlenül, amelyeket olyan betegek esetén jelentettek, akik a vizsgálati terápiában részesültek, illetve akiknél legfeljebb 14 napja szüntették meg a vizsgálati kezelést.
2. táblázat Az ATAC vizsgálatban előre meghatározott nemkívánatos események
| Nemkívánatos események | anasztrozol(n = 3092) | tamoxifén(n = 3094) |
| Hőhullámok | 1104 (35,7%) | 1264 (40,9%) |
| Ízületi fájdalom/merevség | 1100 (35,6%) | 911 (29,4%) |
| Hangulatzavarok | 597 (19,3%) | 554 (17,9%) |
| Fáradtság/asthenia | 575 (18,6%) | 544 (17,6%) |
| Hányinger és hányás | 393 (12,7%) | 384 (12,4%) |
| Csonttörések | 315 (10,2%) | 209 (6,8%) |
| Csigolya-, csípő- vagy csuklótörések/Colles-törés | 133 (4,3%) | 91 (2,9%) |
| Csukló-/Colles-törések | 67 (2,2%) | 50 (1,6%) |
| Csigolyatörések | 43 (1,4%) | 22 (0,7%) |
| Csípőtörések | 28 (0,9%) | 26 (0,8%) |
| Szürkehályog | 182 (5,9%) | 213 (6,9%) |
| Hüvelyi vérzés | 167 (5,4%) | 317 (10,2%) |
| Ischaemiás cardiovascularis betegség | 127 (4,1%) | 104 (3,4%) |
| Angina pectoris | 71 (2,3%) | 51 (1,6%) |
| Szívinfarktus | 37 (1,2%) | 34 (1,1%) |
| Koszorúér-betegség | 25 (0,8%) | 23 (0,7%) |
| Myocardialis ischaemia | 22 (0,7%) | 14 (0,5%) |
| Hüvelyi váladékozás | 109 (3,5%) | 408 (13,2%) |
| Bármilyen vénás thromboemboliás esemény | 87 (2,8%) | 140 (4,5%) |
| Mélyvénás thromboemboliás események, köztük tüdőembolia | 48 (1,6%) | 74 (2,4%) |
| Ischaemiás cerebrovascularis események | 62 (2,0%) | 88 (2,8%) |
| Endometrium carcinoma | 4 (0,2%) | 13 (0,6%) |
68hónapos medián utánkövetésnél 22 per 1000betegév, illetve 15 per 1000betegév csonttörési gyakoriságot figyeltek meg az anasztrozol-, illetve a tamoxifén-csoportban. Az anasztrozolnál megfigyelt csonttörési gyakoriság hasonló volt az azonos korú posztmenopauzális populációban tapasztalthoz. Az osteoporosis előfordulása 10,5% volt az anasztrozollal és 7,3% a tamoxifénnel kezelt betegeknél.
Nem állapították meg, hogy az ATAC vizsgálatban az anasztrozol-kezelésben részesülő betegeknél tapasztalt törési gyakoriság és osteoporosis a tamoxifén protektív hatását, az anasztrozol specifikus hatását vagy mindkettőt tükrözi.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az anasztrozol véletlen túladagolására vonatkozó klinikai tapasztalatok korlátozottak. Állatkísérletekben az anasztrozol alacsony akut toxicitást mutatott. Klinikai vizsgálatokat végeztek az anasztrozol különböző dózisaival, amelyek során önkéntes, egészséges férfiaknak legfeljebb 60mg egyszeri dózist adtak, valamint posztmenopauzában lévő, előrehaladott emlőrákban szenvedő nőknek napi 10mg-ig terjedő adagot; ezek az adagok jól tolerálhatók voltak. Nem állapították meg az anasztrozol életveszélyes tüneteket okozó egyszeri adagját. A túladagolásnak nincs specifikus ellenszere, a kezelés tüneti.
A túladagolás kezelése során figyelembe kell venni, hogy többféle gyógyszer együttes túladagolása is lehetséges. Ha a beteg éber állapotban van, hánytatás javasolt. A dialízis hasznos lehet, mivel az anasztrozol nem kötődik erősen a fehérjékhez. Általános szupportív ellátás javallt, beleértve az életfunkciók gyakori monitorozását és a beteg szoros ellenőrzését.
Farmakológiai tulajdonságok - ANABREST 1 MG
Farmakoterápiás csoport: Hormon antagonisták és kapcsolódó hatóanyagok, aromatáz-inhibítorok, ATC kód: L02B G03
Hatásmechanizmus és farmakodinámiás hatások
Az anasztrozol egy hatásos és erősen szelektív nem-szteroid aromatáz-inhibitor. Posztmenopauzában a nőknél az ösztradiol elsősorban az androszténdion ösztronná történő átalakulásából keletkezik, a perifériális szövetekben, az aromatáz enzimkomplex közreműködésével. Az ösztron ezt követően alakul át ösztradiollá. A keringésben lévő ösztradiolszintek csökkentéséről kimutatták, hogy jótékony hatással van az emlőrákban szenvedő nőkre. Posztmenopauzában lévő nőknél napi 1mg anasztrozol több mint 80%-kal csökkentette az ösztradiol szintjét, nagy érzékenységű vizsgálattal meghatározva.
Az anasztrozolnak nincs progesztogén, androgén és ösztrogén hatása.
Napi 10mg-ig terjedő anasztrozol-dózisok sem voltak hatással a kortizol- és az aldoszterontermelésre, standard adrenokortikotrop hormon (ACTH) provokációs teszt előtt vagy után mérve. Ezért kortikoszteroid-pótlás nem szükséges.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Előrehaladott emlőrák
Posztmenopauzában lévő, előrehaladott emlőrákban szenvedő nők első vonalbeli kezelése
Két kettős vak, hasonló felépítésű kontrollos klinikai vizsgálatot (1033IL/0030 és 1033IL/0027 számú vizsgálatok) folytattak az anasztrozol hatásosságának értékelésére, tamoxifénnel összehasonlítva, első vonalbeli kezelésként, hormonreceptor-pozitív vagy hormonreceptor-ismeretlen, lokálisan előrehaladott vagy metasztatizáló emlőrákban szenvedő, posztmenopauzában lévő nőknél. Összesen 1021beteget randomizáltak, akik vagy naponta egyszer 1mg anasztrozolt, vagy naponta egyszer 20mg tamoxifént kaptak. Az elsődleges végpont mindkét vizsgálatban a progresszióig eltelt idő, az objektív válaszarány és a biztonságosság volt.
Az elsődleges végpontok vonatkozásában, a 1033IL/0030 számú vizsgálatban az anasztrozol statisztikailag szignifikáns mértékben előnyösebbnek mutatkozott a tamoxifénnél a progresszióig eltelt idő tekintetében (relatív hazárd (HR) 1,42, 95%-os konfidencia intervallum (CI) [1,11, 1,82], progresszióig eltelt idő median 11,1 és 5,6hónap az anasztrozol, illetve a tamoxifén esetén, p = 0,006), az objektív tumorválasz arány pedig hasonló volt az anasztrozol és a tamoxifén esetén. A 1033IL/0027 számú vizsgálatban az anasztrozol és tamoxifén esetén hasonló volt az objektív válaszarány és a progresszióig eltelt idő. A másodlagos végpontokból származó eredmények alátámasztották az elsődleges hatékonysági végpontok eredményeit. Mindkét vizsgálatban túl kevés haláleset volt a kezelési csoportokban ahhoz, hogy a teljes túlélési különbségek tekintetében le lehessen vonni a következtetéseket.
Posztmenopauzában lévő, előrehaladott emlőrákban szenvedő nők második vonalbeli kezelése
Az anasztrozolt két kontrollos klinikai vizsgálatban (0004 és 0005 számú vizsgálatok) tanulmányozták posztmenopauzában lévő, előrehaladott emlőrákban szenvedő nők esetében, akiknek előrehaladott vagy korai emlőrákjuk kezelésére alkalmazott tamoxifén terápia után a betegsége progrediált. Az összesen 764randomizált beteg vagy napi egyszeri adag 1mg vagy 10mg anasztrozolt kapott, vagy napi 4-szer 40mg megesztrol-acetátot. Az elsődleges hatékonysági változók a progresszióig eltelt idő és az objektív válaszarány voltak. A hosszú (több mint 24hét) stabil betegség, a progresszió és a túlélés arányát is kiszámították. Egyik vizsgálatban sem volt szignifikáns különbség a kezelési karok között a hatásossági paraméterek tekintetében.
Korai invazív emlőrák adjuváns kezelése hormonreceptor-pozitív betegeknél
Egy kiterjedt, 9366 posztmenopauzás, 5évig kezelt, operálható emlőrákban szenvedő nő bevonásával végzett III. fázisú vizsgálatban (lásd az alábbiakban) az anasztrozol a betegségmentes túlélés tekintetében statisztikailag jobbnak mutatkozott, mint a tamoxifén. Nagyobb mértékű előnyt figyeltek meg a betegségmentes túlélésben az anasztrozol javára a tamoxifénnel szemben a várhatóan hormonreceptor-pozitív populációban.
3. táblázat ATAC végpont összefoglalás: 5éves befejezett kezelés analízise
| Hatékonysági végpontok | Az események száma (gyakoriság) | ||||
| Teljes populáció | Hormonreceptor-pozitív tumor státusz | ||||
| Anasztrozol(n = 3125) | Tamoxifén(n = 3116) | Anasztrozol(n = 2618) | Tamoxifén (n =2598) | ||
| Betegségmentes túlélésa | 575 (18,4) | 651 (20,9) | 424 (16,2) | 497 (19,1) | |
| Relatív hazárd | 0,87 | 0,83 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,78 – 0,97 | 0,73 – 0,94 | |||
| p-érték | 0,0127 | 0,0049 | |||
| Távoli betegségmentes túlélésb | 500 (16,0) | 530 (17,0) | 370 (14,1) | 394 (15,2) | |
| Relatív hazárd | 0,94 | 0,93 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,83 – 1,06 | 0,80 – 1,07 | |||
| p-érték | 0,2850 | 0,2838 | |||
| A rekurrenciáig eltelt időc | 402 (12,9) | 498 (16,0) | 282 (10,8) | 370 (14,2) | |
| Relatív hazárd | 0,79 | 0,74 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,70 – 0,90 | 0,64 – 0,87 | |||
| p-érték | 0,0005 | 0,0002 | |||
| A távoli rekurrenciáig eltelt időd | 324 (10,4) | 375 (12,0) | 226 (8,6) | 265 (10,2) | |
| Relatív hazárd | 0,86 | 0,84 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,74 – 0,99 | 0,70 – 1,00 | |||
| p-érték | 0,0427 | 0,0559 | |||
| Ellenoldali primer emlőrák | 35 (1,1) | 59 (1,9) | 26 (1,0) | 54 (2,1) | |
| Esélyhányados | 0,59 | 0,47 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,39 – 0,89 | 0,30 – 0,76 | |||
| p-érték | 0,0131 | 0,0018 | |||
| Teljes túlélése | 411 (13,2) | 420 (13,5) | 296 (11,3) | 301 (11,6) | |
| Relatív hazárd | 0,97 | 0,97 | |||
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,85 – 1,12 | 0,83 – 1,14 | |||
| p-érték | 0,7142 | 0,7339 | |||
a A betegségmentes túlélés magában foglalja az összes rekurrencia eseményt, és úgy definiálják, mint a loco-regionális rekurrencia első megjelenését, ellenoldali új emlőrákot, távoli rekurrenciát vagy halált (bármilyen okból).
b A távoli betegségmentes túlélést úgy definiálják, mint a távoli rekurrencia első megjelenését vagy halált (bármilyen okból).
c A rekurrenciáig eltelt időt úgy definiálják, mint a loco-regionális rekurrencia első előfordulását, ellenoldali új emlőrákot, távoli rekurrenciát vagy emlőrák miatti halálozást.
d A távoli rekurrenciáig eltelt időt úgy definiálják, mint a távoli rekurrencia első előfordulását vagy emlőrák miatti halálozást.
e A meghalt betegek száma (%).
Az anasztrozol és tamoxifén kombinációja nem mutatott további terápiás előnyt a tamoxifénhez képest sem az összes beteg, sem a hormonreceptor-pozitív populáció vonatkozásában. A vizsgálatnak ezt a kezelési ágát leállították.
10éves medián utánkövetésnél frissített adatok alapján, az anasztrozol- és tamoxifén-kezelés hatásainak hosszú távú összehasonlítása megegyezett a korábbi analízisekkel.
Adjuváns tamoxifén-kezelésben részesülő, hormonreceptor-pozitív, korai invazív emlőrákos betegekadjuváns terápiája
Egy III. fázisú vizsgálatban (Austrian Breast and Colorectal Cancer Study Group [ABCSG] 8), amelyet 2579 posztmenopauzában lévő, hormonreceptor-pozitív korai emlőrákos nő bevonásával végeztek, akiket megoperáltak, és vagy kaptak radioterápiát vagy nem, valamint kemoterápiát nem kaptak (lásd az alábbiakban), a kétéves adjuváns tamoxifén-kezelés után anasztrozolra való váltás statisztikailag jobbnak bizonyult a betegségmentes túlélés tekintetében, összehasonlítva a tamoxifénen maradottakkal, átlagosan 24hónapos követési periódus után.
4. táblázat ABCSG 8 vizsgálat végpont és eredmények összefoglalása
| Hatékonysági végpontok | Események száma (gyakoriság) | |
| anasztrozol (n = 1297) | tamoxifén (n = 1282) | |
| Betegségmentes túlélés | 65 (5,0) | 93 (7,3) |
| Relatív hazárd | 067 | |
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,49 – 0,92 | |
| p-érték | 0,014 | |
| Bármely rekurrenciáig eltelt idő | 36 (2,8) | 66 (5,1) |
| Relatív hazárd | 0,53 | |
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,35 – 0,79 | |
| p-érték | 0,002 | |
| Távoli rekurrenciáig eltelt idő | 22 (1,7) | 41 (3,2) |
| Relatív hazárd | 0,52 | |
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,31 – 0,88 | |
| p-érték | 0,015 | |
| Új ellenoldali emlőrák | 7 (0,5) | 15 (1,2) |
| Esélyhányados | 0,46 | |
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,19 – 1,13 | |
| p-érték | 0,090 | |
| Teljes túlélés | 43 (3,3) | 45 (3,5) |
| Relatív hazárd | 0,96 | |
| Kétoldalas 95%-os CI | 0,63 – 1,46 | |
| p-érték | 0,840 | |
Két további, hasonló vizsgálat (GABG/ARNO 95 és ITA), amelyek közül az egyikben a betegeket megoperálták és kemoterápiát kaptak, valamint az ABCSG 8 és a GAB/ARNO 95 kombinált elemzése alátámasztotta ezeket az eredményeket.
Ebben a 3 vizsgálatban az anasztrozol biztonságossági profilja összhangban volt az ismert biztonságossági profillal, amit posztmenopauzában lévő, hormonreceptor-pozitív korai emlőrákban szenvedő nőknél határoztak meg.
A csontok ásványianyag-sűrűsége (Bone Mineral Density [BMD])
Egy III./IV. fázisú vizsgálatban (Study of Anastrozole with the Bisphosphonate Risedronate [SABRE]) 234, naponta 1mg anasztrozollal kezelt, hormonreceptor-pozitív korai emlőrákban szenvedő posztmenopauzás nőbeteg vett részt. A betegeket a meglévő csonttörékenységi kockázatuk alapján három csoportba sorolták: alacsony, közepes és magas rizikójú csoportokba. Az elsődleges hatékonysági paraméter a lumbális csigolya csonttömegének meghatározása volt DEXA-vizsgálattal. Minden beteg kapott D-vitamint és kalciumot. Az alacsony rizikójú csoportban a betegek csak Anastrozolt kaptak (n = 42), a közepes rizikójú csoportban lévőket randomizálták anasztrozol és heti egyszer 35mg rizedronsav (n = 77) vagy anasztrozol- és placebo-kezelési csoportokba, a magas rizikójú csoportban lévők pedig mindannyian anasztrozolt és heti egyszer 35mg rizedronsavat kaptak (n = 38). Az elsődleges végpont a lumbális csigolya csonttömegének változása volt a kiinduláshoz képest 12 hónap után.
A 12 hónapos eredmények fő analízise kimutatta, hogy a közepes és magas csonttörési rizikójú betegek csontsűrűsége (lumbális csigolya csonttömegének meghatározása DEXA-vizsgálattal) nem csökkent, amikor napi 1mg anasztrozolt alkalmaztak heti egyszer 35mg rizedronsavval kombinációban.
Továbbá a BMD nem szignifikáns mértékű csökkenését tapasztalták a csak napi 1mg anasztrozollal kezelt, alacsony rizikójú csoportban. Ezek az eredmények tükröződtek a teljes csípő BMD-érték mint másodlagos végpont változásában is 12hónapot követően.
Ez a vizsgálat bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az anasztrozollal kezelt, posztmenopauzában lévő korai emlőrákos nők esetén a biszfoszfonátok alkalmazása megfontolandó a lehetséges csontvesztés kezelésében.
Gyermekek és serdülők
Az anasztrozol gyermekek és serdülők kezelésére nem javallt. A vizsgált gyermekpopulációban nem állapították meg a hatásosságot (lásd az alábbiakban). A kezelésben részesült gyermekek száma túl alacsony volt ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni a biztonságosságra vonatkozóan. Az anasztrozol-kezelés gyermekekre és serdülőkre gyakorolt lehetséges hosszú távú hatásaira vonatkozóan nem áll rendelkezésre adat (lásd még 5.3 pont).
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál eltekint azon vizsgálatok eredményeinek benyújtási kötelezettségétől, amelyekben anasztrozollal kezelték a növekedési hormonhiány (GHD – growth hormone deficiency) miatt alacsonynövésű, testotoxicosisban, gynaecomastiában és McCune-Albright szindrómában szenvedő gyermekeket (lásd 4.2 pont).
Alacsonynövés a növekedési hormonhiány következtében
Egy randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban 52növekedési hormonhiányban szenvedő, serdülőkorú (11‑16éves) fiút kezeltek 12‑36hónapon keresztül napi 1mg anasztrozollal vagy placebóval, növekedési hormonnal kombinálva. Csak 14anasztrozollal kezelt beteg fejezte be a 36hónapos vizsgálatot.
Nem volt statisztikai szempontból jelentős különbség a placebóhoz képest a növekedésre vonatkozó paraméterekben: a várható felnőttkori testmagasságban, a testmagasságban, a magasság standard deviációs pontértékében (SDS – standard deviation score) és a növekedés sebességében. A végleges testmagasságra vonatkozó adatok nem álltak rendelkezésre. Noha a kezelt gyermekek száma túl alacsony volt ahhoz, hogy megbízható következtetéseket lehessen levonni a biztonságosságra vonatkozóan, az anasztrozol-karon a placebóhoz képest megemelkedett a csonttörések aránya, és a csont ásványianyag-sűrűségének csökkenése irányába mutató tendencia volt tapasztalható.
Testotoxicosis
Egy nyílt, nem összehasonlító, multicentrikus vizsgálatban 14, anasztrozol és bikalutamid kombinációval kezelt, testotoxicosisként is ismert familiáris, férfiakra korlátozódó pubertas praecox-ban szenvedő fiúbeteget (2 és 9éves kor között) vizsgáltak. Az elsődleges cél a 12hónapos kombinációs kezelés hatásosságának és biztonságosságának felmérése volt. A 14bevont beteg közül tizenhárom fejezte be a 12hónapos kombinációs terápiát (egy beteg kiesett a követés során). Tizenkét-hónapos kezelést követően a növekedés mértékében nem mutatkozott jelentős különbség a vizsgálatba lépést megelőző 6hónapban mért növekedés mértékéhez képest.
Gynaecomastia vizsgálatok
A 0006-os vizsgálat randomizált, kettős vak, multicentrikus vizsgálat volt, amelybe 80serdülő (11 és 18év közötti) fiút vontak be, akiknél a gynaecomastia több mint 12hónapja fennállt, és akiket napi 1mg anasztrozollal vagy placebóval kezeltek legfeljebb 6hónapig. Nem figyeltek meg szignifikáns különbséget az anasztrozollal kezelt csoport és a placebocsoport között azon betegek számában, akiknek az emlőtérfogata 6hónapos kezelés után 50%-kal vagy annál nagyobb mértékben csökkent.
A 0001-es vizsgálat nyílt, többdózisú farmakokinetikai vizsgálat volt, ahol napi 1mg anasztrozolt adagoltak 36serdülő fiúnak, akiknél a gynaecomastia 12hónapnál rövidebb ideje állt fenn. A másodlagos cél azon betegek arányának meghatározása volt, akiknél a kiinduláshoz képest a mindkét emlőre kalkulált gynaecomastia mértékének csökkenése legalább 50%-os volt a 6hónapos vizsgálati kezelés után; valamint a tolerabilitás és a biztonságosság. 50%-os vagy annál nagyobb mértékű emlőtérfogat-csökkenés a fiúk 56%-ánál (20/36) volt látható 6hónap után.
McCune-Albright szindróma vizsgálat
A 0046-os számú nemzetközi, multicentrikus, nyílt, feltáró vizsgálat volt 28 (2 és 10év közötti) McCune-Albright szindrómában (MAS) szenvedő leánygyermek részvételével. Az elsődleges cél napi 1mg anasztrozol biztonságosságának és hatásosságának értékelése volt MAS-ban szenvedő betegeknél. A vizsgálati kezelés hatékonysága azon betegek arányán alapult, akikre teljesültek a hüvelyi vérzésre, csont-életkorra és a növekedési sebességre meghatározott kritériumok.
A kezelés alatt nem tapasztaltak statisztikailag szignifikáns változást a hüvelyi vérzések gyakoriságában. Nem volt statisztikailag szignifikáns változás a Tanner-stádiumokban és az átlagos petefészek- és méhtérfogatban. Nem volt statisztikailag szignifikáns változás a csontosodás előrehaladásának ütemében, összehasonlítva a kiinduláskor megfigyelttel. A növekedés mértéke (cm/év) szignifikánsan csökkent (p<0,05) a kezelés előtti állapothoz képest 12hónapon át, valamint a kezelés előtti állapot és a második 6hónap (7‑12.hónap) vonatkozásában is.
Az anasztrozol farmakokinetikája posztmenopauzában lévő nők esetében független az életkortól.
Felszívódás
Az anasztrozol felszívódása gyors és a maximális plazmakoncentrációk jellemzően az alkalmazást követő két órán belül kialakulnak (éhgyomorra bevéve).
A táplálék enyhén csökkenti a felszívódási rátát, de nincs hatással a felszívódás mértékére. Nem várható, hogy a felszívódási ráta kismértékű változása klinikailag szignifikáns hatást eredményezzen a steady-state plazmakoncentrációkban az Anabrest filmtabletta napi egyszeri adagolása során. A plazma anasztrozol steady-state koncentrációinak kb. 90–95%-a 7napi dózist követően alakul ki és az akkumuláció 3‑4-szeres. Az anasztrozol farmakokinetikai paramétereinek idő- vagy dózisfüggése nem bizonyított.
Eloszlás
Az anasztrozol csak 40%-os mértékben kötődik plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
Az anasztrozol a posztmenopauzában lévő nők szervezetében nagymértékben metabolizálódik, a gyógyszer beadását követő 72órában a vizeletben kevesebb, mint 10%-a ürül ki változatlan formában. Az anasztrozol N-dezalkiláció, hidroxiláció és glükuronidáció útján metabolizálódik. A metabolitok elsősorban a vizelettel ürülnek. A triazol, amely az anasztrozol plazmában található legfontosabb metabolitja, nem gátolja az aromatáz enzimet.
Elimináció
Az anasztrozol lassan eliminálódik, plazma eliminációs felezési ideje 40‑50óra.
Vese- és májkárosodás
Az anasztrozol látszólagos clearance-e (Cl/F) per os alkalmazást követően körülbelül 30%-kal volt alacsonyabb stabil májcirrhosisban szenvedő önkénteseknél, mint a kontrollcsoport esetén (1033IL/0014 számú vizsgálat). Más vizsgálatokban viszont az anasztrozol plazmakoncentrációi stabil májcirrhosisban szenvedő önkénteseknél az egészséges önkénteseknél megfigyelt tartományban maradtak. A hosszú távú hatásossági vizsgálatokban a májkárosodásban szenvedő betegek esetén megfigyelt anasztrozol plazmakoncentráció-értékek a májkárosodásban nem szenvedő betegeknél tapasztalt tartományba estek.
Az anasztrozol látszólagos clearance-e (Cl/F) per os alkalmazást követően nem változott súlyos vesekárosodásban szenvedő önkénteseknél (GFR<30%) a 1033IL/0018 számú vizsgálatban, amely összhangban van azzal a ténnyel, hogy az anasztrozol elsősorban a metabolizmussal ürül. A hosszú távú hatásossági vizsgálatokban a vesekárosodásban szenvedő betegek esetén megfigyelt anasztrozol plazmakoncentráció-értékek a vesekárosodásban nem szenvedő betegeknél tapasztalt tartományba estek. Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén az anasztrozol alkalmazásakor elővigyázatossággal kell eljárni (lásd 4.2 és 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A serdülőkori gynaecomastiában szenvedő fiúknál (10‑17éves) az anasztrozol gyorsan felszívódott, nagyfokú eloszlást mutatott és lassan eliminálódott, kb. 2napos felezési idővel. Lányoknál (3‑10éves) az anasztrozol clearence-e alacsonyabb volt, expozíciója pedig nagyobb, mint az idősebb fiúknál. Az anasztrozol leányoknál nagyfokú eloszlást mutatott és lassan eliminálódott.
Gyógyszerészeti jellemzők - ANABREST 1 MG
Tablettamag
Laktóz-monohidrát
Karboximetilkeményítő-nátrium (A típus)
Povidon (K31) (E1201)
Magnézium-sztearát (E572)
Filmbevonat
Makrogol 400
Hipromellóz (E464)
Titán-dioxid (E171)
PVC/PE/PVDC/Alumínium buborékcsomagolást tartalmazó dobozok 10, 14, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 84, 90, 98, 100, illetve 300db tablettával, továbbá kórházi buborékcsomagolások (PVC/PE/PVDC/Alumínium) 28, 50, 84, 98, 300, illetve 500db tablettával.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás:II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható