FERRIPROX 100 MG/ML BELSŐLEGES OLDAT
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - FERRIPROX 100 MG/ML
A Ferriprox-monoterápia a thalassaemia majorban szenvedő betegek vastúlterhelésének a kezelésére javallott, ha a jelenlegi kelátterápia ellenjavallt vagy nem kielégítő.
A Ferriprox más kelátképző szerekkel (lásd 4.4 pont) való kombinálása a thalassaemia majorban szenvedő betegek kezelésére akkor javallott, ha a bármely kelátképző szerrel végzett monoterápia hatástalan, vagy ha a vastúlterhelés életveszélyes következményeinek (elsősorban a szív túlterhelésének) megelőzése vagy kezelése érdekében gyors és intenzív korrekció indokolt (lásd 4.2 pont).
A deferipron-terápiát thalassaemiás betegek kezelésében jártas orvos kezdeményezze és végezze. Adagolás
A deferipront általában 25 mg/testtömegkilogramm arányban adagolják, orálisan, napi három alkalommal, így a napi teljes dózis 75 mg/testtömegkilogramm. A testtömegkilogrammra vonatkoztatott dózist a legközelebbi 2,5 ml egységre kerekítve kell kiszámítani. Az alábbi táblázatban láthatók az ajánlott adagok, 10 kilogammonként növekvő testtömegértékekre vonatkoztatva.
A körülbelül 75 mg/ttkg/nap adag eléréséhez a beteg a testtömege szerint az alábbi táblázatban ajánlott mennyiségben alkalmazza a belsőleges oldatot. A táblázat 10 kilogrammonként növekvő testtömegértékeket sorol fel.
-
táblázat: Ferriprox 100 mg/ml belsőleges oldat adagolási táblázata
Testsúly (kg) Teljes napi adag (mg) Egyszeri adag (mg) (napi háromszor) a belsőleges oldat millilitere(napi háromszor) 20 1500 500 5,0 30 2250 750 7,5 40 3000 1000 10,0 50 3750 1250 12,5 60 4500 1500 15,0 70 5250 1750 17,5 80 6000 2000 20,0 90 6750 2250 22,5 100 mg/testtömegkilogramm feletti napi összdózis nem javasolt a mellékhatások esetlegesen fokozott kockázata miatt. (lásd 4.4, 4.8 és 4.9 pont).
Adagolás beállítása
A Ferripox-nak a szervezetben a vas csökkentésére gyakorolt hatását közvetlenül befolyásolja a dózis és a vastúlterhelés mértéke. A Ferripox terápia elkezdése után a kelát-ion adagolásnak a szervezet vasháztartásának szabályozása során mutatott hosszú távú hatásosságának értékelése céljából a szérumferritin-koncentráció vagy a szervezet vasterhelését kimutató, egyéb indikátorok két-háromhavonta történő értékelése ajánlott. A dózist az adott beteg kezelésre adott válaszreakciójának és a terápiás céloknak (a szervezet vasterhelésének fenntartása vagy csökkentése) megfelelően kell beállítani. A deferipron-terápia megszakítását akkor kell megfontolni, ha a
szérumferritinszintek 500 mikrogramm/l alá esnek.
Dózis módosítása más vaskelátorokkal való együttes alkalmazás esetén
Azoknál a betegeknél, akiknél a monoterápia elégtelen, a Ferriprox a deferoxaminnal együtt standard dózisban (75 mg/kg/nap) adható, de nem haladhatja meg a 100 mg/kg/nap mennyiséget.
A vas által kiváltott szívelégtelenség esetén a Ferriprox-ot 75-100 mg/kg/nap adagban kell adni a deferoxamin-terápia mellé. Olvassa el a deferoxamin alkalmazási előírását.
Vaskelátorokkal való egyidejű alkalmazása a vas túlzott mennyiségben történő eltávolításának veszélye miatt nem javasolt azoknál a betegeknél, akiknek a szérum ferritinszintje nem éri el az 500 mikrogramm/l értéket.
Vesekárosodás
Nincs szükség a dózis módosítására az enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont). A Ferriprox biztonságossága és farmakokinetikája a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél nem ismert.
Májkárosodás
Nincs szükség a dózis módosítására az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont). A Ferriprox biztonságossága és farmakokinetikája a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem ismert.
Gyermekek és serdülők
A deferipron 6 és 10 év közötti gyermekeknél történő alkalmazásával kapcsolatban kevés adat áll rendelkezésre, és nincs semmilyen adat a deferipron 6 éven aluli gyermekeknél történő alkalmazására vonatkozóan.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Kórelőzményben ismétlődő neutropeniás epizódok.
-
Kórelőzményben szereplő agranulocytosis.
-
Terhesség (lásd 4.6 pont).
-
Szoptatás (lásd 4.6 pont).
-
Mivel a deferipron kiváltotta neutropenia mechanizmusa tisztázatlan, a beteg nem szedhet olyan gyógyszereket, amelyekről ismert, hogy neutropeniát okoznak, vagy olyanokat, amelyek agranulocytosist idézhetnek elő (lásd 4.5 pont).
Neutropenia/Agranulocytosis
A deferipron neutropeniát, így agranulocytosist is okozhat (lásd 4.8 pont „Egyes kiválasztott mellékhatások leírása”). A terápia első évében a beteg abszolút neutrofilszámát (ANC) hetente kell ellenőrizni. Azoknál a betegeknél, akiknél a neutrofilszám csökkenése miatt a terápia első
évében a Ferriprox-kezelést nem szakították meg, az ANC-ellenőrzés a deferipron-kezelés után egy év elteltével meghosszabbítható a beteg vérátömlesztési intervallumára (2–4 hetenként).
A 12 hónapos Ferriprox-terápia után a heti rendszerességűről a transzfúziós látogatások idején történő ellenőrzésre való áttérést az egyes betegeknél egyénenként kell meghatározni, annak alapján, hogy az orvos hogyan értékeli a beteg hozzáállását a terápia során szükséges kockázatminimalizálási intézkedésekhez (lásd 4.4 pont alább).
A klinikai vizsgálatokban a heti ellenőrzés hatékonynak bizonyult a neutropeniás, illetve agranulocytosisos esetek felismerésére. Az agranulocytosis és a neutropenia általában megszűnik a Ferriprox-kezelés abbahagyása után, de beszámoltak agranulocitytosis okozta halálesetekről. Ha a betegnél fertőzés alakul ki a deferipron-kezelés közben, a terápiát azonnal meg kell szakítani és a neutrofilszámot haladéktalanul ellenőrizni kell. A neutrofilszámot ezután gyakrabban kell ellenőrizni.
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy azonnal jelentkezzen orvosánál, ha fertőzésre utaló jeleket észlel, mint pl. láz, torokfájás vagy influenzaszerű tünetek. Ha a beteg fertőzést tapasztal, a deferipron-kezelést azonnal meg kell szakítani.
A neutropenia kezelésének módját az alábbiakban vázoljuk. Ajánlott egy ilyen kezelési protokoll
összeállítása, mielőtt a beteg deferipron-terápiája megkezdődne.
Deferipron-kezelés nem alkalmazható ha a beteg neutropeniás. Az agranulocytosis és a neutropenia kockázata nagyobb, ha az ANC kiindulási értéke kevesebb mint 1,5×109/l.
Neutropenia esetén (ANC < 1,5×109/l és > 0,5×109/l):
Utasítsa a beteget, hogy azonnal hagyja abba a deferipron és minden más olyan gyógyszer szedését, amely neutropeniát okozhat. Javasolni kell a betegnek, hogy kerülje a személyes érintkezést másokkal, csökkentve ezáltal a fertőzés kockázatát. A diagnózist követően azonnal teljes vérvizsgálatot kell végezni, és ellenőrizni kell a magvas vörösvérsejtekkel korrigált fehérvérsejt-, és neutrofil- és thrombocytaszámot. Ezeket a vizsgálatokat naponta meg kell ismételni. A neutropeniából való felépülés után ajánlott további három héten át hetente ellenőrizni a teljes vérképet, a fehérvérsejt-, a neutrofil- és a thrombocytaszámot, hogy meggyőződjünk arról, hogy a csontvelő sejtképzése teljes mértékben helyreállt. Bármilyen fertőzésre utaló jel, így neutropenia jelentkezése esetén a szükséges tenyésztési és diagnosztikai vizsgálatokat el kell végezni, és a megfelelő terápiás kezelést el kell kezdeni.
Agranulocytosis esetén (ANC < 0,5×109/l):
A fentiek szerint kell eljárni, és a pozitív diagnózis napján a megfelelő terápiát, pl. granulocyta kolóniastimuláló faktor alkalmazása, meg kell kezdeni, majd naponta alkalmazni a tünet(ek) megszűnéséig. Védelme érdekében a beteget el kell különíteni, illetve ha orvosilag indokolt, kórházba kell utalni.
A kezelés ismételt megkezdésének hatásairól kevés adat áll rendelkezésre. Ezért neutropenia esetén a kezelés újbóli megkezdése nem javasolt. Agranulocytosis esetén a kezelés újrakezdése ellenjavallott.
Rákkeltő hatás/mutagén hatás
A genotoxicitási eredmények alapján a deferipron rákkeltő hatása nem zárható ki (lásd 5.3 pont). A plazma cink- (Zn2+-) koncentrációja
Javasolt a plazma Zn2+-szintjének ellenőrzése, illetve hiány esetén pótlása.
Humán immundeficiencia vírus- (HIV-) pozitív illetve egyéb immunkompromittált állapotban lévő
betegek
Nem áll rendelkezésre adat a deferipron alkalmazásáról HIV-pozitív vagy egyéb immunkompromittált állapotban lévő betegek esetében. Mivel a deferipron neutropeniát és agranulocytosist okozhat, immunkompromittált állapotban lévő betegek esetében csak akkor alkalmazható a kezelést, ha a várható potenciális előnyök nagyobbak, mint a kezelés potenciális kockázata.
Vese- vagy májkárosodás, májfibrózis
Nem állnak rendelkezésre adatok deferipron alkalmazására vonatkozóan a végstádiumú vesebetegségben vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 5.2 pont). Végstádiumú vesebetegségben vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatossággal kell eljárni. A deferipron-terápia alatt folyamatosan ellenőrizni kell az ilyen betegek vese- és májműködését.
Amennyiben állandó növekedés figyelhető meg a szérum alanin-aminotranszferáz- (ALAT, SGPT) szintjében, fontolóra kell venni a deferipron-terápia felfüggesztését.
Thalessaemiás betegek esetében kapcsolat áll fenn a májfibrózis valamint a vastúlterhelés és/vagy hepatitis C között. Különös figyelmet kell fordítani a hepatitis C-ben szenvedő betegek optimális vaskelációjának biztosítására. Ilyen betegeknél javasolt a máj hisztológiai elváltozásának gondos megfigyelése.
A vizelet elszíneződése
Tájékoztatni kell a betegeket, hogy vizeletük pirosas-barnásra színeződhet a vas-deferipron komplex kiválasztása következtében.
Neurológiai rendellenességek
Neurológiai rendellenességeket észleltek olyan gyermekeknél, akiket több éven át a javasolt maximális dózis két és félszeresével kezeltek, de olyanoknál is, akiket standard dózisú deferipronnal kezeltek. Felhívjuk a gyógyszert felíró orvosok figyelmét, hogy a 100 mg/testtömegkilogramm/nap feletti dózisok alkalmazása nem javasolt. A deferipron alkalmazását abba kell hagyni, ha neurológiai rendellenességeket észlelnek (lásd 4.8 és 4.9 pont).
Együttes alkalmazása más vaskelátorokkal
A kombinált kezelést eseti elbírálás alapján kell mérlegelni. A terápiára adott választ rendszeresen értékelni kell, és a nemkívánatos események előfordulását szorosan monitorozni kell. A deferipronnal kombinált deferoxamin-kezeléseknél (agranulocytosis okozta) halálesetek és életveszélyes helyzetek is előfordultak. A deferoxaminnal kombinált terápia nem ajánlott, ha a monoterápia – az egyik kelátképzővel – is megfelelő eredményt ad, vagy ha a szérumferritinszint 500 mikrogramm/l alá esik. A Ferriprox és deferazirox kombinált alkalmazására vonatkozóan csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, és az ilyen kombináció alkalmazásának mérlegelésekor körültekintéssel kell eljárni.
Segédanyagok
A Ferriprox belsőleges oldat sunset yellow (E110) színezőanyagot tartalmaz, amely allergiás
reakciókat okozhat.
A deferipron kiváltotta neutropenia tisztázatlan mechanizmusa miatt, a betegeknek tilos olyan gyógyszereket szedniük, amelyekről ismert, hogy neutropeniát okoznak, vagy olyanokat, amelyek agranulocytosist idézhetnek elő (lásd 4.3 pont).
Mivel a deferipron fém-kationokhoz kötődik, fennáll a lehetősége a deferipron és a három vegyértékű kationt tartalmazó gyógyszerek, pl. alumíniumtartalmú antacidumok közötti kölcsönhatásnak. Ezért nem javasolt alumíniumtartalmú antacidumok és deferipron egy időben történő bevétele.
A deferipron és a C-vitamin együttes alkalmazhatóságának biztonságát tudományosan nem vizsgálták. A deferipron és a C-vitamin között létrejövő ismert, nemkívánatos kölcsönhatások miatt a deferipron és a C-vitamin együttes alkalmazásánál körültekintően kell eljárni.
Fogamzóképes korban lévő nők/fogamzásgátlás férfiak és nők esetén
A deferipron genotoxikus hatása miatt (lásd 5.3 pont), a fogamzóképes korban lévő nőknek javasolt hatékony fogamzásgátlást alkalmazniuk és elkerülniük a teherbe esést a Ferriprox-kezelés alatt és a kezelés befejezését követően 6 hónapig.
Férfiaknak javasolt, hogy a Ferriprox-kezelés alatt, valamint a kezelés befejezését követően 3 hónapig
hatékony fogamzásgáló módszert alkalmazzanak, és tartózkodjanak a gyermeknemzéstől.
Terhesség
Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat a deferipron tekintetében. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Emberekre vonatkozó potenciális veszély nem ismert.
Terhes nőknek javasolni kell a deferipron szedésének azonnali abbahagyását (lásd 4.3 pont). Szoptatás
Nem ismert, hogy a deferipron kiválasztódik-e az emberi tejbe. Nem végeztek praenatalis és postnatalis reprodukciós vizsgálatokat állatokon. Tilos a deferipron alkalmazása szoptató anyáknál. Ha a kezelés elkerülhetetlen, a szoptatást abba kell hagyni (lásd 4.3 pont).
Termékenység
Állatoknál nem észleltek a termékenységre vagy a korai embrionális fejlődésre gyakorolt hatásokat
(lásd 5.3 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
Klinikai vizsgálatokban a deferipron-terápia során jelentett leggyakoribb mellékhatások a betegek több mint 10%-ánál jelentett hányinger, hányás, hasi fájdalom és chromaturia voltak. A deferipronnal folytatott klinikai vizsgálatok során jelentett legsúlyosabb mellékhatás az agranulocytosis volt, a meghatározás szerint az abszolút neutrophilszám kevesebb mint 0,5 × 109/l, ez a betegek kb. 1%-ánál fordult elő. Kevésbé súlyos neutropeniát a betegek kb. 5%-ánál jelentettek.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Mellékhatások gyakorisága: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
-
táblázat: Mellékhatások felsorolása
| Szervrendszerenkénti csoportosítás | Nagyon gyakori (≥1/10) | Gyakori (≥1/100 – <1/10) | Gyakorisága nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeribetegségek és tünetek | Neutropenia Agranulocytosis | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Túlérzékenységireakciók | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Fokozott étvágy | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Émelygés Hasi fájdalom Hányás | Hasmenés | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei éstünetei | Kiütés Csalánkiütés | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint akötőszövet betegségei és tünetei | Ízületi fájdalom | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Chromaturia | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyénfellépő reakciók | Fáradékonyság | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Emelkedett májenzimértékek |
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
A deferipron klinikai vizsgálatai során feljegyzett legsúlyosabb mellékhatás 1,1%-os
(0,6 eset/100 kezelési betegév) előfordulási gyakorisággal az agranulocytosis (neutrofilszám
<0,5×109/l) volt (lásd 4.4 pont). A szisztémás vastúlterhelésben szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok összesített adatai szerint az agranulocytosisos esetek 63%-a a kezelés első hat hónapjában, 74%-a az első évében és 26%-a az első év után jelentkezett. Az első agranulocytosisos epizód jelentkezésének mediánja 190 nap volt (tartomány: 22 nap – 17,6 év), az időtartam mediánja pedig
10 nap volt a klinikai vizsgálatok során. A klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő visszajelzések tapasztalatai alapján az agranulocytosis bejelentett epizódjainak 8,3%-a halálos kimenetelű volt.
A neutropenia kevésbé súlyos formájának (neutrophilszám < 1,5 × 109/l) előfordulási gyakorisága
4,9% (2,5 eset/100 betegév). Ezt az előfordulási gyakoriságot a neutropeniának
a thalassaemiában szenvedő betegek – közülük különösen a hypersplenismusban szenvedő betegek – körében megfigyelhető magasabb gyakoriságának tükrében kell figyelembe venni.
Deferipronnal kezelt betegeknél feljegyeztek hasmenéses időszakokat, amelyek nagyobbrészt enyhék és átmeneti jellegűek voltak. Az emésztőszervrendszerre gyakorolt hatások gyakrabban jelentkeznek a terápia kezdetén és a legtöbb betegnél a terápia folytatása mellett is néhány hét alatt megszűnnek.
Egyes betegeknél hatásos lehet a deferipron dózisának csökkentése, majd a korábbi adagra való visszaállítása. Ízületi fájdalmakat szintén feljegyeztek a deferipronnal kezelt betegeknél. Ezek az események az egy vagy több ízületre kiterjedő, enyhe fájdalomtól a bevérzéssel és komoly mozgáskorlátozással járó súlyos arthritisig terjedtek. Az enyhe arthropatiák általában átmeneti jellegűek.
A májenzimek emelkedett szérumszintjeit jelentették néhány, deferipront szedő beteg esetén. A legtöbb beteg esetében az emelkedés aszimptomatikus és átmeneti jellegű volt, és az érték visszaállt az alapszintre a deferipron adagolásának megszüntetése vagy az adag csökkentése nélkül. (lásd 4.4 pont).
Néhány betegnél a fibrosis előrehaladása jelentkezett vastúlterheléssel vagy hepatitis C-vel összefüggésben.
A betegek egy kis hányadánál a plazma alacsony cinktartalma összefüggésbe hozható a deferipronnal. Orális cinkpótló alkalmazásával a szint normalizálódott.
Neurológiai rendellenességeket (például kisagyi tüneteket, diplopiát, lateralis nystagmust, psychomotoros meglassulást, kézmozgásokat és axiális hypotoniát) figyeltek meg olyan gyermekeknél, akiknek több éven át szándékosan a javasolt maximális
100 mg/testtömegkilogramm/nap dózis két és félszeresét meghaladó dózisokat írtak fel. A forgalomba hozatalt követően hypotonia, instabilitás, járásképtelenség és a végtag mozgásképtelenségével járó hypertonia epizódjait észlelték olyan gyermekeknél, akiket standard dózisú deferipronnal kezeltek. A neurológiai rendellenességek a deferipron szedésének megszakítását követően progresszív módon visszafejlődtek (lásd 4.4 és 4.9 pont).
A kombinált terápia (deferipron és deferoxamin) biztonságossági profilja, amelyet klinikai vizsgálatokból, a forgalomba hozatal utáni tapasztalatokból, illetve a publikált szakirodalomból lehet megismerni, összhangban volt a monoterápiára jellemző biztonságossági profillal.
A klinikai vizsgálatok összegyűjtött biztonságossági adatbázisának adatai (1343 betegév Ferriprox-monoterápia-expozíció és 244 betegév Ferriprox- és deferoxamin-expozíció) statisztikailag szignifikáns (p < 0,05) különbséget jeleztek a mellékhatások előfordulási gyakoriságában a
„Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek”, „A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei” és a „Vese- és húgyúti betegségek és tünetek” szervrendszereknél. „A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei” és a „Vese- és húgyúti betegségek és tünetek” előfordulása ritkább volt a kombinált terápia alatt, mint a monoterápia alatt, a
„Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek” előfordulása pedig gyakoribb volt a kombinált terápia alatt, mint a monoterápia alatt. A „Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek” kombinált terápia alatti gyakoribb előfordulásának az oka valószínűleg az volt, hogy ezeknél a betegeknél eleve nagyobb volt a meglévő szívműködési zavarok előfordulása, mint a monoterápiában részesült betegeknél. A kombinált terápiában részesülő betegeknél a kardiális események gondos monitorozása indokolt (lásd 4.4 pont).
A kombinált terápiával kezelt 18 gyermeknél és 97 felnőttnél tapasztalt mellékhatások előfordulásában
nem volt szignifikáns különbség a két korcsoport között, kivéve az arthropathiát (11,1 % a
gyerekeknél, nulla a felnőtteknél, p = 0,02). A 100 betegév expozícióra adott reakciók hányadának értékelése azt mutatta, hogy csak a hasmenés aránya volt szignifikánsan magasabb a gyermekeknél (11,1), mint felnőtteknél (2,0, p = 0,01).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az akut túladagolás eseteiről nem számoltak be. Azonban neurológiai rendellenességeket (például kisagyi tüneteket, diplopiát, lateralis nystagmust, pszichomotoros meglassulást, kézmozgásokat és axiális hypotoniát) észleltek olyan gyermekeknél, akiknek több éven át szándékosan a javasolt maximális 100 mg/testtömegkilogramm/nap dózis két és félszeresét meghaladó dózisokat írtak fel. A neurológiai rendellenességek a deferipron szedésének megszakítását követően progresszív módon visszafejlődtek.
Túladagolás esetén szigorú klinikai felügyelet szükséges.
Farmakológiai tulajdonságok - FERRIPROX 100 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Minden egyéb terápiás készítmény, vassal kelátot képző anyagok, ATC kód:
V03AC02
Hatásmechanizmus
A hatóanyag deferipron (1,2-dimetil-3-hidroxi-4-piridon), amely a vashoz 3:1 mólarányban kötődő
kétfogú ligand.
Farmakodinámiás hatások
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a Ferriprox hatásosan gyorsítja a vas kiürülését és napi 75 mg/testtömegkilogramm teljes adagban képes megakadályozni a vas felhalmozódását, amint azt
transzfúziófüggő thalassaemiás betegeknél a szérumferritin-tartalom vizsgálata jelezte. A thalassaemia majorban szenvedő betegek vasegyensúly-vizsgálatait elemző szakirodalomban publikált adatok tanúsága szerint a Ferriprox és a deferoxamin együttes alkalmazása (mindkét kelátor bevétele ugyanazon a napon, akár egyszerre, akár egymás után, pl. Ferriprox-ot nappal és deferoxamint éjszaka) jobban elősegíti a vas kiürülését, mint bármelyik gyógyszerkészítmény önmagában. Ezeknél a vizsgálatoknál a Ferriprox dózisa 50 és 100 mg/ttkg/nap, és a deferoxamin dózisa 40 és
60 mg/ttkg/nap között mozgott. A kelációs terápia azonban nem feltétlenül nyújt védelmet a vas okozta szervkárosodással szemben.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A klinikai hatásossági vizsgálatokat az 500 mg filmtabletta alkalmazásával végezték.
Az LA16-0102-, LA-01- és LA08-9701-vizsgálat a Ferriprox és a deferoxamin szérumferritinszint-szabályozásában mutatott hatásosságát hasonlították össze transzfúzió-függő thalassaemiás betegek esetén. A Ferriprox és a deferoxamin egyformán segítette elő a nettó stabilizációt vagy a szervezet vasterhelésének csökkentését, annak ellenére, hogy e betegek folyamatosan kaptak transzfúzióban
vasat (a regressziós elemzés szerint a két kezelési csoport között nincs különbség a szérumferritin tekintetében negatív trendet mutató betegek arányában, p > 0,05).
T2* mágnesesrezonancia-vizsgálatot (MRI-t) is alkalmaztak a myocardialis vasterhelés számszerűsítésére. A vasterhelés koncentrációfüggő MRI T2*-jelveszteséget okoz, ezért a megnövekedett myocardialis vasmennyiség csökkenti a myocardialis MRI T2*-értékeket. A 20 ms-nál kisebb MRI T2*-értékek a szívben fellépő vastúlterhelést jelentenek. A kezelés során az
MRI T2*-értékek növekedése arra utal, hogy a vas eltávozik a szívből. Az MRI T2*-értékek és a szívműködés közötti pozitív korrelációt (balkamra ejekciós frakcióval – left ventricular ejection fraction [LVEF] mérve) dokumentálták.
Az LA16-0102-vizsgálat a Ferriprox-nak és a deferoxaminnak a szív vastúlterhelése csökkentésében
és a szívműködés javításában mutatott hatásosságát hasonlította össze (LVEF-fel mérve) transzfúzió-függő thalassaemiás betegek esetében. A szív vastúlterhelésében szenvedő, előzetesen deferoxaminnal kezelt 61 beteget randomizáltak a deferoxamin-kezelés folytatására (az átlagos adag
43 mg/ttkg/nap; N = 31) vagy Ferriprox-ra való átállításra (az átlagos adag 92 mg/ttkg/nap N = 29). A vizsgálat 12 hónapos időtartama alatt a Ferriprox a deferoxaminnál jobban csökkentette a szív vastúlterhelését. A szív T2* több mint 3 ms értékkel javult a Ferriprox-szal kezelt betegeknél, mint a deferoxaminnal kezelt betegeknél. Ugyanabban a vizsgálati időpontban az LVEF a kiindulási értékhez viszonyítva 3,07 ± 3,58 abszolút egységgel nőtt (%) a Ferriprox- és 0,32 ± 3,38 abszolút egységgel (%) a deferoxamin-csoportban (a csoportok közötti különbség: p = 0,003).
Az LA12-9907-vizsgálat a túlélést, a szívbetegség előfordulását és a szívbetegség progresszióját hasonlította össze 129, thalassaemia majorban szenvedő beteg esetében, akiket legalább 4 évig kezeltek Ferriprox-szal (N = 54) vagy deferoxaminnal (N = 75). A kardiális végpontokat echokardiogram, elektrokardiogram, a New York Heart Association által meghatározott stádiumok és a szívbetegség miatti halálozás segítségével értékelték. Az első vizsgálatkor nem volt szignifikáns eltérés a szívműködési zavarban szenvedő betegek százalékarányában (13% a Ferriprox-szal, és 16% a deferoxaminnal kezelt betegek között). Az első vizsgálatkor szívműködési zavart mutató betegek között a deferipronnal kezelt betegek közül egynél sem, de a deferoxaminnal kezeltek közül négy beteg (33%) esetében a kardiális status romlása (p = 0,245) következett be. Az olyan betegek között, akik az első vizsgálatkor nem voltak szívbetegek, újonnan diagnosztizált szívműködési zavar a deferoxaminnal kezelt betegek közül 13-nál (20,6%) és a Ferriprox-szal kezelt betegek közül 2-nél (4,3%) fordult elő (p = 0,013). Összességében a deferoxaminnal kezelt betegekhez képest kevesebb Ferriprox-szal kezelt betegnél jelentkezett szívműködési zavar az első és az utolsó vizsgálat között (4%, illetve 20%, p = 0,007).
A szakirodalmi adatok összhangban vannak a vállalat megbízásából végzett vizsgálatok eredményeivel, amelyek a deferoxaminnal kezelt betegekhez képest a Ferriprox-szal kezelt betegek esetében kevesebb szívbetegséget és/vagy jobb túlélési arányt bizonyítanak.
Randomizált, placebokontrollos kettős vak klinikai vizsgálatban értékelték a Ferriprox és deferoxamin együttes terápiáját olyan thalassaemia majorban szenvedő betegeknél, akik korábban szokásos kelátképzőszeres monoterápiában részesültek szubkután deferoxamin formájában és enyhe vagy közepes súlyosságú cardialis vasterhelés jelentkezett náluk (myocardialis T2* értéke 8–20 ms). A randomizálást követően 32 beteg kapott deferoxamint (34,9 mg/ttkg/nap, 5 nap/hét) és Ferriproxot (75 mg/ttkg/nap) és 33 beteg részesült deferoxamin monoterápiában (43,4 mg/ttkg/nap, 5 nap/hét).
Egy év vizsgálati terápia után megállapították, hogy az együttes kelátterápiában részesült betegeknél szignifikánsan nagyobb volt a szérumferritinszint csökkenése (1574 mikrogramm/l értékről
598 mikrogramm/l értékre az együttes terápiánál, és 1379 mikrogramm/l értékről 1146 mikrogramm/l értékre a deferoxamin-monoterápiánál, p < 0,001), szignifikánsan jobban csökkent a myocardialis vastúlterhelés, az MRI T2* értékének növekedése alapján ítélve (11,7 ms értékről 17,7 ms értékre az együttes terápiánál, és 12,4 ms értékről 15,7 ms értékre a deferoxamin-monoterápiánál, p = 0,02), és szignifikánsan jobban csökkent a máj vaskoncentrációja, szintén az MRI T2* értékének a növekedése alapján ítélve (4,9 ms értékről 10,7 ms értékre az együttes terápiánál, és 4,2 ms értékről 5,0 ms értékre a deferoxamin-monoterápiánál, p < 0,001).
Az LA37-1111 vizsgálatot azért végezték, hogy egészséges vizsgálati alanyoknál értékelje, milyen hatással van a deferipron egyszeri terápiás (33 mg/ttkg) és szupraterápiás (50 mg/ttkg) orális dózisa a QT-intervallumra. A terápiás dózis és a placebo legkisebb négyzetei átlagainak legnagyobb különbsége 3,01 ms (95%-os egyoldalas konfidencia intervallum felső határa: 5,01 ms), a szupraterápiás dózis és a placebo közötti legkisebb négyzetek átlagaié pedig 5,23 ms (95%-os egyoldalas konfidencia intervallum felső határa: 7,19 ms) volt. A számítások alapján a Ferriprox nem nyújtja meg szignifikánsan a QT-intervallumot.
Felszívódás
A deferipron gyorsan felszívódik a tápcsatorna felső szakaszában. A szérum-csúcskoncentráció
45-60 perccel a betegnek éhgyomorra adott egyszeri dózis után jelentkezik. Ez akár 2 órát is igénybe vehet teli gyomor esetén.
Egy 25 mg/testtömegkilogramm dózist követően alacsonyabb csúcskoncentrációt (85 mikromol/l) jegyeztek fel jóllakott betegeknél, mint üres gyomor esetén (126 mikromol/l), jóllehet a felszívódó deferipron mennyisége nem csökkent ha azt a táplálékkal együtt adták be.
Biotranszformáció
A deferipron a szervezetben elsősorban glükuronid-konjugáttá metabolizálódik. Ez a metabolit nem képes a vas megkötésére a deferipron 3-hidroxi-csoportjának inaktiválása miatt. A glükuronid csúcskoncentrációja a szérumban 2-3 órával a deferipron alkalmazása után figyelhető meg.
Kiválasztás
Az emberi szervezetben a deferipron elsősorban a vesékben választódik ki, és a feljegyzések szerint az első 24 óra során a bevett dózis 75-90%-a megjelenik a vizeletben szabad deferipron, glükuronid-metabolit és vas-deferipron komplex formájában. Az adatok változó mennyiségű kiürülést mutatnak a székletbe. Az eliminációs felezési idő a betegek többségénél 2-3 óra.
Vesekárosodás
Nyílt elrendezésű, nem randomizált, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy értékeljék a vesekárosodás hatását a Ferriprox filmtabletta egyszeri 33 mg/ttkg orális dózisának biztonságosságára, tolerálhatóságára és farmakokinetikájára. Az alanyokat 4 csoportba sorolták a becsült glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) alapján: egészséges önkéntesek
(eGFR ≥ 90 ml/perc/1,73 m2), enyhe vesekárosodás (eGFR 60-89 ml/perc/1,73 m2), közepesen súlyos vesekárosodás (eGFR 30-59 ml/perc/1,73 m2) és súlyos vesekárosodás (eGFR 15-29 ml/perc/1,73 m2). A deferipron és a deferipron 3-O-glükuronid-metabolitjának szisztémás expozícióját a Cmax és AUC PK-paraméterek alapján értékelték.
A vesekárosodás mértékétől függetlenül a Ferriprox adagjának nagy része az első 24 órában a vizelettel ürült deferipron-3-O-glükuronid formájában. A vesekárosodás hatása a deferipron szisztémás expozíciójára nem volt szignifikáns. Az inaktív 3-O-glükuronid szisztémás expozíciója az eGFR csökkenésével nőtt. A vizsgálat eredményei alapján a vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Ferriprox adagolási rendjét nem kell külön beállítani. A Ferriprox biztonságossága és farmakokinetikája a végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegeknél nem ismert.
Májkárosodás
Nyílt elrendezésű, nem randomizált, párhuzamos csoportos klinikai vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy értékeljék a májkárosodás hatását a Ferriprox filmtabletta egyszeri 33 mg/ttkg orális dózisának biztonságosságára, tolerálhatóságára és farmakokinetikájára. Az alanyokat a Child-Pugh-féle pontrendszer alapján 3 csoportba sorolták: egészséges önkéntesek, enyhe májkárosodás
(A osztály: 5-6 pont) és közepesen súlyos májkárosodás (B osztály: 7-9 pont). A deferipron és a deferipron 3-O-glükuronid-metabolitjának szisztémás expozícióját a Cmax és AUC PK-paraméterek alapján értékelték. A deferipron AUC-értékei nem különböztek a kezelési csoportoknál, de a Cmax értéke 20%-kal kisebb volt az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mint az egészséges önkénteseknél. A deferipron-3-O-glükuronid AUC-értéke 10%-kal és a Cmax értéke 20%-kal kisebb volt az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, mint az egészséges önkénteseknél. Egy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő személynél súlyos akut máj- és vesekárosodás jelentkezett. A vizsgálat eredményei alapján az enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a Ferriprox adagolási rendjét nem kell külön beállítani.
A súlyos májkárosodásnak a deferipron és a deferipron-3-O-glükuronid farmakokinetikájára gyakorolt hatását nem vizsgálták. A Ferriprox biztonságossága és farmakokinetikája a súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nem ismert.
Gyógyszerészeti jellemzők - FERRIPROX 100 MG/ML
Tisztított víz Hidroxietilcellulóz Glicerin (E422)
Tömény sósav (pH beállításához)
Mesterséges cseresznyearoma Borsmentaolaj
Sunset yellow (E110) Szukralóz (E955)
Legfeljebb 30ºC-on tárolandó. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Borostyánszínű polietilén-tereftalát (PET) palack, gyermekbiztonsági záras kupakkal (polipropilén) és adagolópohár beosztásokkal (polipropilén).
Dobozonként 1 db 250 ml vagy 500 ml belsőleges oldatot tartalmazó palackot tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.