HEPCLUDEX 2 MG POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - HEPCLUDEX 2 MG
A Hepcludex krónikus hepatitis-delta-vírus-(HDV)-fertőzés kezelésére javallott olyan felnőtt, valamint 3 éves és annál idősebb és legalább 10 kg testtömegű gyermek és serdülő betegek esetében, akiknek a plazmája (vagy széruma) HDV-RNS-pozitív és akik kompenzált májbetegségben szenvednek.
A kezelést csak a HDV-fertőzésben szenvedő betegek kezelésében jártas szakorvosnak szabad megkezdenie.
Adagolás
A bulevirtid napi egyszeri adagban (24 óránként, ± 4 óra), subcutan injekció formájában, monoterápiában vagy az alapbetegségként fennálló hepatitis B-vírus- (HBV)-fertőzés kezelésére szolgáló nukleozid/nukleotid-analóg készítménnyel egyidejűleg alkalmazandó.
A bulevirtid ajánlott dózisa felnőtt betegeknél naponta egyszer 2 mg.
A bulevirtid ajánlott dózisa gyermekeknél és serdülőknél a testtömeg alapján az alábbi táblázatban részletezve találhatók.
A bulevirtid 2 mg por oldatos injekcióhoz adagolása gyermekek és serdülők részére
| Testtömeg (kg) | A feloldott bulevirtid 2 mgpor oldatos injekcióhoz adagolása (ml) | Bulevirtid napi dózis |
| 10 kg – <25 kg | 0,5 ml | 1 mg |
| 25 kg <35 kg | 0,75 ml | 1,5 mg |
| 35 kg-tól | 1 ml | 2 mg |
A HBV-fertőzés kezelésére szolgáló nukleozid/nukleotid-analógokkal egyidejűleg történő alkalmazást illetően lásd a 4.4 pontot.
A kezelés időtartama
A kezelés optimális időtartama nem ismert. A kezelés addig folytatandó, amíg az klinikai előnyökkel jár.
Megfontolandó a kezelés abbahagyása, ha a HBsAg-szerokonverzió tartósan megmarad (6 hónap), vagy ha a virológiai és biokémiai válasz megszűnik.
Kihagyott adag
Ha egy injekció kimaradt és kevesebb mint 4 óra telt el az ütemezett időpont óta, az injekciót a lehető leghamarabb be kell adni. A következő injekció időpontja nem a „pótinjekció” időpontjától számítandó, hanem az eredetileg meghatározott adagolási rend szerint. A következő napon tehát vissza kell térni a szokásos, kijelölt időpontban történő alkalmazási rendhez.
Ha egy injekció kimaradt és több mint 4 óra telt el a tervezett időpont óta, a kimaradt adagot nem szabad beadni. A következő injekciót (az elrendelt, egyszeri dózis) a szokásos adagolási rend szerint a következő napon, a kijelölt időpontban kell beadni.
Ha több mint 4 órával az ütemezett időpont után az injekció beadása véletlenül mégis megtörtént, akkor a következő injekciót a szokásos módon (azaz az eredeti adagolási rendnek megfelelően) kell beadni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A 65 évesnél idősebb betegek esetében nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat a bulevirtiddel.
A vesefunkciót gondosan monitorozni kell. A kezelés során emelkedhet az epesavas sók szintje. Az epesavas sók renalis kiválasztása miatt az epesavas sók szintjének emelkedése nagyobb mértékű lehet a vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Májkárosodás
Enyhe (Child-Turcotte-Pugh szerinti „A” osztályú) májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózist nem szükséges módosítani. A bulevirtid biztonságosságát és hatásosságát dekompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél nem állapították meg (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A bulevirtid biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb betegek esetében nem állapították meg klinikai vizsgálatokban. A bulevirtid ajánlott dózisa 3 éves és annál idősebb és legalább 10 kg testtömegű, kompenzált májbetegségben szenvedő gyermekek és serdülők részére a populációs farmakokinetikai/farmakodinámiás modellezésen és szimuláción alapul (lásd 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
Kizárólag subcutan alkalmazásra. A bulevirtidet a comb felső részébe vagy a hasfal bőrébe kell
beadni.
Az injekció beadási helyén fellépő reakciók kockázatának csökkentése érdekében megfelelő oktatásban kell részesíteni azokat a betegeket vagy gondozókat, akik beadják az injekciót.
A dobozban található „Az injekció beadása lépésről lépésre” című tájékoztató utasításait a betegnek vagy a gondozónak gondosan be kell tartania.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
HDV- és HBV-genotípus
A klinikai vizsgálatokban a betegek többségénél a HDV 1-es genotípusa fordult elő. Nem ismert, hogy a HDV- vagy HBV-genotípusa befolyásolja-e a bulevirtid klinikai hatásosságát.
Dekompenzált májbetegség
A bulevirtid farmakokinetikáját, biztonságosságát és hatásosságát dekompenzált cirrhosisban szenvedő betegeknél még nem igazolták. A bulevirtid alkalmazása dekompenzált májbetegségben szenvedőknél nem javasolt.
Koinfekció HBV-vel
Az alapbetegségként fennálló HBV-fertőzést egyidejűleg kell kezelni, az aktuálisan érvényes kezelési irányelvek szerint. A bulevirtid MYR202 klinikai vizsgálatba csak azokat a betegeket vonták be, akiknél a nukleozid/nukleotid-analóggal történő kezelés ellenére aktív hepatitis jelei mutatkoztak; a bulevirtiddel egyidejűleg tenofovir-dizoproxil-fumarátot alkalmaztak. A HBV-DNS-szint szoros monitorozása javasolt.
A hepatitis exacerbatiója a kezelés abbahagyását követően
A bulevirtid-kezelés abbahagyása a HDV- és HBV-fertőzés reaktiválódásához, így a hepatitis súlyos akut exacerbatiójához vezethet, különösen cirrhosisban szenvedő betegeknél, akiknél fokozott a betegség súlyosabb fellángolásának vagy a májdekompenzáció kialakulásának kockázata. A kezelés abbahagyása esetén klinikai és laboratóriumi vizsgálatokkal legalább 6 hónapig folyamatosan monitorozni kell a májfunkciót, többek között a transzamináz-szinteket, valamint a HBV-DNS- és HDV-RNS-vírusterhelést. Bizonyos körülmények között indokolt lehet az antivirális terápia folytatása.
Humán immundeficiencia-vírussal (HIV) és hepatitis C-vírussal (HCV) történő koinfekció
HIV- vagy HCV-koinfekcióban szenvedő betegekkel kapcsolatban nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Segédanyagok
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz milliliterenként, azaz gyakorlatilag
„nátriummentes”.
In vitro igazolták, hogy bizonyos gyógyszerek gátolhatják a bulevirtid célmolekuláját, azaz a nátrium-taurokolát kotranszporter polipeptidet (NTCP). Az ilyen gyógyszerek (pl. szulfaszalazin, irbezartán, ezetimib, ritonavir és ciklosporin A) egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Az NTCP-szubsztrátok (pl. ösztron-3-szulfát, fluvasztatin, atorvasztatin, pitavasztatin, pravasztatin, rozuvasztatin és pajzsmirigyhormonok) a bulevirtiddel egyidejűleg történő alkalmazása esetén elővigyázatossági intézkedésként szoros klinikai megfigyelés indokolt. E szubsztrátok egyidejű alkalmazása lehetőség szerint kerülendő.
In vitro megfigyelték az OATP1B1/3 transzporterek bulevirtid által történő gátlását, de csak ≥ 0,5 µM koncentráció esetén, amit in vivo csak a bulevirtid nagy dózisainak (10 mg subcutan) alkalmazása esetén értek el. E megállapítások klinikai jelentősége azonban nem ismert. Az OATP1B1/3-szubsztrátok (pl. atorvasztatin, boszentán, docetaxel, fexofenadin, glecaprevir, gliburid [glibenklamid], grazoprevir, nateglinid, paklitaxel, paritaprevir, pitavasztatin, pravasztatin, repaglinid, rozuvasztatin, szimeprevir, szimvasztatin, olmezartán, telmizartán, valzartán, voxilaprevir) bulevirtiddel történő egyidejű alkalmazása során elővigyázatossági intézkedésként szoros klinikai megfigyelés indokolt. E szubsztrátok egyidejű alkalmazása lehetőség szerint kerülendő.
Egészséges alanyokkal végzett klinikai vizsgálatban a tenofovir és bulevirtid egyidejű alkalmazása nem volt hatással a tenofovir farmakokinetikájára.
Klinikailag releváns koncentrációknál in vitro nem észlelték, hogy a bulevirtid CYP-gátlást okozott volna. Ugyanakkor egy klinikai vizsgálatban hozzávetőleg 40%-os növekedést figyeltek meg az egyidejűleg alkalmazott midazolám (CYP3A4-szubsztrát) parciális AUC2–4h-értékek mértani átlagában, ha a gyógyszert nagy dózisban adott bulevirtiddel (10 mg) és tenofovirral ( 245 mg) egyidejűleg alkalmazták, míg nem volt jelentős a midazolám AUC2–4h-értékére gyakorolt hatás, ha a tenofovirt önmagában alkalmazták. Elővigyázatossági intézkedésként szoros klinikai megfigyelés indokolt olyan szűk terápiás indexű gyógyszerek egyidejű alkalmazásakor, amelyek érzékeny CYP3A4-szubsztrátok (pl. ciklosporin, karbamazepin, szimvasztatin, szirolimusz és takrolimusz).
Terhesség
A bulevirtid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ, vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.
Állatkísérletekben nem mutattak ki direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében.
Terhesség során és olyan fogamzóképes nők esetében, akik nem használnak fogamzásgátló módszereket, elővigyázatossági intézkedésként a bulevirtid alkalmazásának kerülése javasolt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a bulevirtid kiválasztódik-e a humán anyatejbe. A bulevirtid alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy a kezelést szakítják meg/nem kezdik meg – mérlegelve a terápia előnyeit az anya, és a szoptatás előnyeit a gyermek szempontjából.
Termékenység
A bulevirtid termékenységre gyakorolt hatásáról nem áll rendelkezésre humán adat. Állatkísérletekben nem találtak arra utaló jelet, hogy a bulevirtid hatással lenne a hím vagy nőstény párzására és termékenységére.
A gyógyszer kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a bulevirtiddel végzett kezelés során beszámoltak szédülésről (lásd 4.8 pont).
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások az epesavas sók szintjének emelkedése (nagyon gyakori), a fejfájás (nagyon gyakori), pruritus (nagyon gyakori) és az injekció beadásának helyén fellépő reakciók (nagyon gyakori). Az epesavas sók szintjének emelkedése általában tünetmentes és a kezelés abbahagyását követően reverzibilis volt.
A leggyakrabban jelentett súlyos mellékhatás a hepatitis exacerbatiója a bulevirtid abbahagyását követően, amely valószínűleg összefügg a kezelés abbahagyása után kialakuló virális rebound-dal (lásd 4.4 pont).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő mellékhatások felnőttekkel végzett klinikai vizsgálatokból származó összesített adatokon és a forgalombahozatalt követően szerzett tapasztalatokon alapulnak.
A mellékhatások szervrendszerenként és gyakoriság szerint kerültek felsorolásra. A gyakoriságok meghatározása: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori ((≥ 1/1000 –
< 1/100).
| Gyakoriság | Mellékhatás |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Eosinophilia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Túlérzékenység, ideértve az anaphylaxiás reakcióta |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Fejfájás |
| Gyakori | Szédülés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori | Nausea |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nagyon gyakori | Az összes epesavas só szintjének emelkedése |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | Pruritus |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Gyakori | Arthralgia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori | Reakció az injekció beadásának helyénb |
| Gyakori | Fáradtság |
| Gyakori | Influenzaszerű megbetegedés |
-
A mellékhatást a forgalomba hozatalt követő megfigyelések során azonosították.
-
Idetartozik: erythema, reakció, fájdalom, induratio, duzzanat, kiütés, haematoma, pruritus és dermatitis az injekció beadásának helyén
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Az összes epesavas só szintjének emelkedése
Az epesavas sók szintjének tünetmentes emelkedését, amely a bulevirtid hatásmechanizmusával függ össze, nagyon gyakran megfigyelték a bulevirtiddel végzett klinikai vizsgálatokban; az epesavas sók szintjének emelkedése a bulevirtid-kezelés leállításával helyreállt.
Az epesavas sók vesén keresztül történő kiválasztása miatt az epesavas sók szintjének emelkedése nagyobb lehet a vesekárosodással élő betegeknél.
Az injekció beadásának helyén kialakuló reakciók
A bulevirtid subcutan alkalmazandó injekció, ami az injekció beadásának helyén fellépő reakciók kockázatával jár, úgymint duzzanat, bőrpír, irritáció, viszketés, infekció, haematoma, kiütés, induratio és helyi fájdalom. Ezek a helyi reakciók nagyobb valószínűséggel alakulnak ki, ha az injekciót véletlenül rossz helyre adják, vagy ha az oldatot véletlenül a lágyszövetekbe fecskendezik.
Eosinophilia
Bulevirtid-kezelést kapó betegeknél gyakran megfigyelték az eosinophilszám emelkedését; nem tapasztaltak ehhez társuló klinikai következményeket, hepaticus mellékhatásokat vagy májműködéssel összefüggő, jelentős laboratóriumi eltéréseket.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - HEPCLUDEX 2 MG
Farmakoterápiás csoport: szisztémás antivirális szerek, egyéb antivirális szerek. ATC kód: J05AX28 Hatásmechanizmus
A bulevirtid gátolja a HBV és HDV hepatocytákba történő bejutását azáltal, hogy kötődik az NTCP-hez és azt inaktiválja. Az NTCP az epesavas sók májtranszportere, egyben a HBV/HDV legfontosabb receptora, amelyen keresztül bejut a sejtekbe.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A bulevirtid klinikai hatásosságát és biztonságosságát egy III. fázisú és két II. fázisú vizsgálatban értékelték. E vizsgálatokba krónikus HDV-fertőzésben és aktív hepatitisben szenvedő betegeket vontak be. Mindhárom vizsgálatba főként kaukázusi rasszba tartozó, elősorban HDV 1-es genotípussal rendelkező betegeket vontak be.
MYR301 vizsgálat
A 301-es vizsgálatban 150 krónikus HDV-fertőzött betegből 100-at randomizáltak azonnali, naponta egyszeri 2 mg bulevirtiddel történő kezelésre (N = 49), vagy 48 hétig tartó, késleltetett kezelésre
(N = 51). A randomizálást a kompenzált cirrhosis megléte vagy hiánya alapján rétegezték.
Az azonnali kezelési csoportban lévő 49 beteg átlag életkora 44 év volt, 61%-uk férfi, 84%-uk fehér bőrű és 16%-uk ázsiai volt. A késleltetett kezelési csoportba tartozó 51 beteg átlag életkora 41 év volt; 51%-uk férfi, 78%-uk fehér bőrű és 22%-uk ázsiai volt. Mind a 100 betegnél HDV 1-es genotípusú fertőzés volt jelen.
A kiindulási jellemzők kiegyensúlyozottak voltak az azonnali és a késleltetett kezelési csoportokban. A kiinduláskor 2 mg bulevirtidet kapó betegek közül az átlagos HDV-RNS plazmaszint
5,1 log10 NE/ml volt, az átlagos GPT- (ALAT)-szint 108 E/l, a betegek 47%-ának volt korábban cirrhosisa, és 53%-uk kapott korábban interferont. A vizsgálat során (a 48. hétig) ezen betegek 63%-a kapott egyidejűleg az alapbetegségként fennálló HBV-fertőzésre standard kezelésnek megfelelő terápiát: az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerek közül leggyakrabban a tenofovir-dizoproxil-fumarátot (TDF) vagy tenofovir-alafenamidot tartalmazó készítményeket (49%) és az entekavirt (14%) alkalmazták.
Az alábbi táblázat a 48. héten mért virológiai és biokémiai eredményeket mutatja a napi egyszeri 2 mg
bulevirtiddel történő azonnali kezelés és a késleltetett kezelés esetén.
| 48. héta | ||
| Bulevirtid 2 mg (Azonnali kezelés)(N = 49) | Késleltetett kezelés(N = 51) | |
| A kimutathatósági határérték alattib vagy≥ 2 log10 NE/ml értékkel csökkent HDV-RNS-szint és normalizálódott GPT- (ALAT)-szintc | 45%d | 2% |
| A kimutathatósági határérték alattib vagy≥ 2 log10 NE/ml értékkel csökkent HDV-RNS-szint | 71%e | 4% |
| GPT (ALAT) normalizálódásc | 51% e | 12% |
-
Az első végpont esetében a hiányzó értékeknél a kezelés alatti utolsó megfigyelés alapján végzett elemzést (last observation carrying forward LOCF) használták, ha a COVID-19-hez kapcsolódott; egyébként a hiányzó = sikertelen elemzés; a második és harmadik végpont esetében a hiányzó = sikertelen elemzés.
-
< a mennyiségi meghatározás alsó határa (LLOQ, nem kimutatott célpont)
-
A normál tartományon belüli GPT (ALAT)-értékként definiált: orosz vizsgálóhelyek, ≤ 31 E/l nőknél és ≤ 41 E/L
férfiaknál; minden más vizsgálóhely, ≤ 34 E/L nőknél és ≤ 49 E/L férfiaknál.
-
p-érték < 0,0001.
-
Nem multiplicitás kontrollált.
MYR202 vizsgálat
A MYR202 vizsgálatban 118 krónikus HDV-fertőzésben szenvedő és vírusreplikációt mutató beteg közül, akiket korábban interferonnal kezeltek, vagy az interferon-kezelés ellenjavallt volt számukra, illetve cirrhosisuk volt, 56 beteget randomizáltak 24 héten keresztül 2 mg bulevirtid + TDF-kezelésre (N = 28) vagy az önmagában alkalmazott TDF-re (N = 28). A 24. héten a bulevirtid 2 mg + TDF csoportban a betegek 21%-a ért el kombinált választ, 54%-uknál nem volt kimutatható a HDV-RNS (< kimutatási határ [limit of detection LOD], ahol az LOD 14 NE/ml volt) vagy ≥ 2 log10 NE/ml-rel csökkent, és 43%-uknál normalizálódott a GPT- (ALAT)-szint. A 24. héten a TDF-csoportban egyetlen beteg sem ért el kombinált választ, 4%-uknál nem volt kimutatható a HDV-RNS vagy a HDV-RNS ≥ 2 log10 NE/ml-rel csökkent, és 7%-uknál normalizálódott a GPT- (ALAT)-szint (a normál GPT- (ALAT)-szint meghatározása nők esetében ≤ 31 E/l, férfiak esetében ≤ 41 E/l volt).
MYR203 vizsgálat
A MYR203-as jelű vizsgálatban összesen 15 beteget kezeltek napi 2 mg bulevirtiddel, 48 héten keresztül. E korlátozott adathalmaz alapján a hatásossági és biztonságossági profilok nem különböztek lényegesen a 24 hétig kezelt betegekétől. Két betegnél jelentkezett virológiai áttörés, ami valószínűleg a gyógyszeres kezelés be nem tartásával állt összefüggésben.
Immunogenitás
A bulevirtid képes gyógyszerellenes antitesteket (anti-drug-antibodies ADA) indukálni, amint azt a klinikai vizsgálatokban enzimhez kapcsolt immunvizsgálattal (ELISA) kimutatták. A MYR203-as és MYR301-es vizsgálatokban összesen 64 beteg volt alkalmas az ADA prevalenciájának értékelésére, akiket korábban 48 héten keresztül 2 mg bulevirtid-monoterápiával kezeltek; ezek közül 18 beteg (28,1%) ADA prevalenciája pozitív volt, közülük 3 beteg (4,7%) volt ADA-pozitív a kiindulásnál.
Nincs bizonyíték arra, hogy a bulevirtid farmakokinetikája, biztonságossága vagy hatásossága megváltozott volna ezeknél a betegeknél.
Gyermekek és serdülők
Lásd 4.2 és 5.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk.
A bulevirtid farmakokinetikai tulajdonságait intravénás és subcutan alkalmazást követően jellemezték. Magasabb dózisok alkalmazása esetén a bulevirtid-expozíció diszproporcionáltan növekedett, míg a látszólagos clearance és a látszólagos eloszlási térfogat csökkent.
Eloszlás
A becsült eloszlási térfogat kisebb, mint a szervezet teljes víztérfogata. In vitro körülmények között a plazmafehérjékhez való kötődés magas, mivel a bulevirtid > 99%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció
A bulevirtid esetén biotranszformációs vizsgálatot nem végeztek. A bulevirtid egy lineáris peptid, amely L-aminosavakból áll, és várhatóan kisebb peptidekké és önálló aminosavakká bomlik le. Aktív metabolitok képződése nem várható.
Az in vitro interakciós vizsgálatokban a bulevirtid nem gátolta a CYP1A2, CYP2A6, CYP2B6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és CYP3A4 enzimeket.
In vitro nem figyelték meg a CYP1A2, a CYP2B6, illetve a CYP3A4 bulevirtid általi indukcióját.
Az in vitro vizsgálatok alapján klinikailag jelentős interakció nem várható a leggyakoribb efflux (MDR1, BCRP, BSEP, MATE1 és MATE2K), valalamint felvevő transzporterek (OATP2B1, OAT1, OAT3, OCT1 és OCT2) vonatkozásában. Specifikus in vitro interakciót azonosítottak az organikus aniontranszporter polipeptidek – az OATP1B1 és az OATP1B3 – vonatkozásában 0,5 illetőleg
8,7 µM-os IC50-értékek mellett. Elimináció
Egészséges önkénteseknél nem mutatták ki a bulevirtid kiválasztódását a vizeletben. A feltételezések szerint a célmolekulához (NTCP) való kötődés az elimináció fő útja. Többszörös adagolást követően az eloszlás és az elimináció is csökkent az első adag után becsült értékekhez képest. A 2 mg-os adag akkumulációs arányszáma a Cmax és az AUC vonatkozásában hozzávetőlegesen kétszeres volt. A feltételezések szerint az egyensúlyi állapot az alkalmazás első heteiben bekövetkezik. A csúcskoncentráció elérése után a plazmaszint 4–7 órás felezési idővel (t1/2) csökkent.
Egyéb különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A bulevirtiddel nem végeztek vizsgálatokat vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
Májkárosodás
A bulevirtiddel nem végeztek vizsgálatokat közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél.
Idősek
A 65 évesnél idősebb betegek esetében nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Gyermekek és serdülők
A bulevirtid farmakokinetikáját gyermekeknél és serdülőknél klinikai vizsgálatban nem értékelték. A legalább 3 éves és legalább 10 kg testtömegű gyermekekre és serdülőkre vonatkozó adagolási ajánlások a gyermekeknél és serdülőknél alkalmazandó bulevirtid-koncentrációnak a napi egyszeri 2 mg bulevirtiddel kezelt, HDV-fertőzött felnőtteknél megfigyelt koncentrációkhoz igazított expozícióján alapulnak. A bulevirtid testtömegalapú adagolásának (lásd 4.2 pont) napi egyszeri, subcutan injekcióban adott szimulált egyensúlyi plazmaexpozíciója gyermekeknél és serdülőknél várhatóan a felnőtteknél alkalmazott napi egyszeri 2 mg bulevirtid subcutan injekcióhoz kapcsolódó biztonságos és hatásos expozíción belül van.
Gyógyszerészeti jellemzők - HEPCLUDEX 2 MG
vízmentes nátrium-karbonát nátrium-hidrogén-karbonát mannit
sósav (pH beállításához)
nátrium-hidroxid (pH beállításához)
3 év.
Feloldást követően felhasználásra kész állapotban a készítmény kémiai és fizikai stabilitása szobahőmérsékleten (legfeljebb 25 °C-on) 2 órán át bizonyított. Mikrobiológiai szempontból javasolt a készítményt azonnal felhasználni.
Hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolandó. A fénytől való védelem érdekében a külső csomagolásban tárolandó.
Brómbutil vagy klórbutil gumidugóval és lepattintható kupakkal (műanyag koronggal ellátott alumínium) lezárt, színtelen injekciós üveg.
Egy doboz 30 db injekciós üveget tartalmaz.
Minden egyes injekciós üveg kizárólag egyszer használható fel, és a felesleges fel nem használt készítményt megfelelően meg kell semmisíteni. Injekcióhoz való steril vizet, fecskendőket (a beadandó dózisnak megfelelő beosztással), tűhegyeket és alkoholos törlőt biztosítani kell a beteg számára.
Használati utasítás
A bulevirtidet tartalmazó injekciós üveget röviddel az injekció beadása előtt kell kivenni a hűtőszekrényből, majd el kell távolítani a kék lepattintható kupakot. Az injekciós tűt csatlakoztatni kell az egyszer használatos fecskendő végére, majd 1 ml injekcióhoz való steril vizet kell felszívni a fecskendőbe. Ezt követően az injekcióhoz való steril vizet tartalmazó fecskendőn lévő tűt a gumidugón keresztül bele kell szúrni a bulevirtid injekciós üvegbe. Ekkor a fecskendőben lévő injekcióhoz való steril vizet be kell fecskendezni a bulevirtid injekciós üvegbe, majd a bulevirtid injekciós üveget óvatosan addig kell mozgatni, amíg átlátszó oldatot nem kapunk. A bulevirtid injekciós üvegből a beadandó dózishoz szükséges térfogatot fel kell szívni ugyanabba az injekciós tűvel ellátott fecskendőbe (lásd alábbi táblázat).
A bulevirtid beadásához szükséges adagok felszívandó térfogatai
| Bulevirtid adag | A feloldott bulevirtidből felszívandó szükséges térfogat |
| 1 mg | 0,5 ml |
| 1,5 mg | 0,75 ml |
| 2 mg | 1 ml |
Ezt követően az injekciós tűt el kell távolítani a fecskendőről. Ugyanehhez a fecskendőhöz egy subcutan injekcióhoz használatos tűt kell csatlakoztatni, majd az injekció beadása előtt az esetlegesen visszamaradt összes légbuborékot el kell távolítani a fecskendőből. A bulevirtid injekciós üveg tartalmát ezt követően subcutan kell beadni.
A gyógyszer és az alkalmazásához felhasznált anyagok, eszközök megsemmisítése
Minden használt eszközt és hulladékot az aktuális szabályozás szerint kell kezelni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó helyi előírások szerint kell végrehajtani.