MALTOFER 100 MG RÁGÓTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MALTOFER 100 MG
Adagolás
Felnőttek és 12év feletti gyermekek és serdülők:
Különböző eredetű vashiányos állapotok megelőzésére és kezelésére napi 1rágótabletta alkalmazása javasolt. 3hónapig tartó szedés után a szérum hemoglobin, ferritin, vas és a vaskötő kapacitás laboratóriumi ellenőrzése javasolt.
A kezelőorvos módosíthatja az adagolást és a terápia hosszát a vashiány súlyosságától függően.
Maximális napi dózis: 300mg.
Gyermekek
A Maltofer rágótabletta alkalmazása 12éves kor alatti gyermekeknél nem ajánlott. A Maltofer cseppek formájában (és koncentrációjában) alkalmasabb az ajánlott dózisok alkalmazására csecsemők és 12év alatti gyermekek esetén.
Az alkalmazás módja
Az ételek és az italok nem befolyásolják a vas felszívódását a Maltofer-ből. A Maltofer bevehető étkezésektől függetlenül vagy étkezés közben is. Ugyanakkor a Maltofer bevétele étkezés közben vagy közvetlenül étkezés után ajánlott. Ez mérsékelheti a gasztrointesztinális mellékhatásokat.
A napi adag 2–3részre osztva vagy egyben is bevehető.
A tablettát szétrágás után, kevés folyadékkal kell bevenni, bár a rágótabletta egészben is lenyelhető egy kis folyadékkal együtt.
Különleges betegcsoportok
Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek, idős betegek, illetve az olyan betegek esetében, akiknél az anamnézisben emésztőrendszeri betegség szerepel, vagy arra orvosi bizonyíték van, nem, vagy nagyon korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre klinikai vizsgálati adat. A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján a Maltofer biztonságossági és hatásossági profiljáról nem bizonyították, hogy különbség lenne ezen betegek esetén, így nincs szükség különleges adagolási rendre ezekben a betegcsoportokban.
A készítmény hatóanyagával, a vas(III)-hidroxid-polimaltóz‑komplexszel (IPC-vel), vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Vastúlterhelés, például hemokromatózis vagy hemosziderózis.
A vashasznosítás zavarai, például ólommérgezés okozta anémia, szideroakresztikus anémia, talasszémia.
Nem vashiány okozta vérszegénység, például hemolitikus anémia vagy B12‑vitamin‑hiány következtében kialakuló megaloblasztos anémia.
Akut májbetegség, porphyria cutanea tarda.
Vashiány fertőzés vagy daganat következtében is kialakulhat. Mivel a szervezet csak az elsődleges betegség megszüntetését követően tudja hasznosítani a vasat, tanácsos mérlegelni a kockázatokat és előnyöket. Ha a vaskezelés hatására sem mutatkozik kielégítő javulás a laboratóriumi értékekben (például a hemoglobinszint emelkedése nem éri el megközelítően a 0,1g/dl értéket naponta és körülbelül a 2‑3g/dl értéket 3hét után), a terápiát újra kell értékelni.
Az ismételt vértranszfúzión átesett betegek esetében kellő körültekintéssel kell eljárni, mert a bejuttatott eritrocitákból felszabaduló vas vastúlterhelést okozhat.
Az anémia kezelése mindig orvosi felügyeletet igényel.
A Maltofer készítményekkel való kezelés során a széklet sötétre színeződhet, azonban ennek nincs klinikai jelentősége.
A Maltofer glükózt tartalmaz
Ritkán előforduló glükóz-galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek a készítményt nem szedhetik.
Fogkárosodást okozhat.
A Maltofer rágótabletták szedése várhatóan nem lesz hatással a cukorbetegek napi inzulinkezelésére.
A Maltofer nátriumot tartalmaz
12mg nátrium tablettánként, ami megfelel a WHO által a nátrium esetében ajánlott 2g-os maximális napi bevitel 0,6%-ának felnőtteknél.
A tetraciklin, illetve az alumínium-hidroxid IPC-vel (vas(III)‑hidroxid‑polimaltóz komplex) való interakcióját 3humán vizsgálatban (keresztezett elrendezésü, vizsgálatonként 22beteg részvételével) vizsgálták. Nem mutattak ki szignifikáns csökkenést a tetraciklin felszívódásában. A plazmában a tetraciklin-koncentráció nem csökkent a minimális gátló koncentráció alá, amely szükséges a bakteriosztázishoz. Az IPC-ből származó vasfelszívódását nem csökkentette az alumínium-hidroxid vagy a tetraciklin. Az IPC tehát egyidejűleg alkalmazható tetraciklinnel és egyéb fenolvegyületekkel, illetve alumínium-hidroxiddal.
Patkányoknál tetraciklinnel, alumínium-hidroxiddal, acetilszaliciláttal, szulfaszalazinnal, kalcium-karbonát, kalcium-acetát, és kalcium-foszfátot kombinálva D3vitaminnal, bromazepámmal, magnézium-aszpartáttal, Dpenicillinaminnal, metildopával, paracetamollal és auranofinnal végzett vizsgálatok nem mutattak ki interakciót az IPC-vel.
Hasonlóképpen nem találtak interakciót az IPC-vel végzett in vitro kísérletek során olyan élelmiszer-összetevőkkel, mint például a fitinsav, az oxálsav, a tannin, a nátrium-alginát, a kolin és a kolinsók, az Avitamin, a D3vitamin, az Evitamin, a szójaolaj és a szójaliszt. Ezen eredmények alapján az IPC étkezés közben vagy közvetlenül étkezés után is bevehető.
Az okkult vér kimutatására szolgáló (hemoglobint kimutató) Hemoccult-teszt eredményeit nem befolyásolja, ezért a teszthez nem szükséges a Maltofer-kezelés felfüggesztése.
A parenterális vaskészítmények és a Maltofer egyidejű alkalmazása nem javasolt, mivel az a szájon át alkalmazott vas felszívódását csökkentené.
Terhesség
„A” terhességi kategória: állatoknál végzett reprodukciós kísérletek nem mutatták ki a magzatra káros hatások semmilyen kockázatát. Az első trimeszter után lévő nők körében végzett kontrollos vizsgálatok során sem az anya, sem a magzat vonatkozásában nem jelentkezett semmilyen nemkívánatos hatás (lásd 5.1 pont). A gyógyszer első trimeszterben való alkalmazása során semmiféle kockázatra nincs bizonyíték, a magzatra gyakorolt káros hatás nem valószínű.
Szoptatás
Az anyatej természetes körülmények között is tartalmaz vasat laktoferrinhez kötve. Nem ismert, hogy a Maltofer készítményekből mennyi vas jut át az anyatejbe. A készítmények szoptatás alatti alkalmazása valószínűleg nem okoz nem kívánt hatást a csecsemők szervezetében.
Elővigyázatossági okból, szoptatás és terhesség alatt a Maltofer alkalmazásának megkezdése előtt orvos tanácsát kell kérni.
Nem végeztek releváns kutatásokat ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére valószínűtlen, hogy a Maltofer befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A Maltofer készítmények biztonságosságát és tolerálhatóságát egy 24publikációt vagy klinikai vizsgálatot, összesen 1473, a gyógyszernek kitett beteget átfogó metaanalízisben értékelték.
A gyógyszerek azon legfőbb mellékhatásai, amelyekről ezekben a vizsgálatokban beszámoltak, négy szervrendszerben fordultak elő (lásd 1.táblázat).
A széklet elszíneződése egy jól ismert nemkívánatos hatása a szájon át alkalmazható vaskészítményeknek, de ennek nincs klinikai relevanciája, és kevés esetről számoltak be. Egyéb gyakran előforduló nemkívánatos gyógyszerhatások az emésztőrendszeri rendellenességek (hasmenés, hányinger, hasi fájdalmak és székrekedés).
1.táblázat: Klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatal után észlelt gyógyszermellékhatások
| Szervrendszeri kategória | Nagyon gyakori(≥1/10) | Gyakori(≥1/100– <1/10) | Nem gyakori(≥1/1000– <1/100) | Ritka(≥1/10000– <1/1000) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás | Tremor | ||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Elszíneződött széklet(1) | Hasmenés, hányinger, hasi fájdalom(2), székrekedés | Hányás, a fogak elszíneződése2, gastritis | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Viszketés, kiütés(4,5), csalánkiütés(5), erythema(5) | |||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcs(6), izomfájdalom |
1 Az elszíneződött székletről kisebb gyakorisággal számoltak be a metaanalízisben, ám ez általánosságban véve egy jól ismert, gyógyszerhez köthető hatása a szájon alkalmazható vaskészítményeknek. Így a nagyon gyakori nemkívánatos hatásoknál tüntettük fel.
2 Ide tartozik: hasi fájdalom, emésztési zavar, epigasztriális diszkomfortérzés, haspuffadás.
3 Ide tartozik: hányás, regurgitáció.
4 Ide tartozik: kiütés, foltos kiütés, hólyagos kiütés.
5 A forgalomba hozatal utáni spontán jelentésekből származó események, becsült előfordulás <1/491 beteg (a 95%-os konfidenciaintervallum felső határa).
6 Ide tartozik: akaratlan izomösszehúzódás.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolás esetén az IPC alacsony toxicitásának (például egereknél vagy patkányoknál a halálos dózis, 50% (LD50) >2000mg vas/testtömeg-kilogramm), valamint a vas – igény vezérelt, és ezáltal a vasfelvételt korlátozó aktív felszívódás általi – kontrollált felvételének köszönhetően nem valószínű a vasfelhalmozódás vagy a mérgezés jelentkezése. Végzetes kimenetelű véletlen mérgezést nem jelentettek.
Farmakológiai tulajdonságok - MALTOFER 100 MG
Hatásmechanizmus
Az IPC-ben, a polinukleáris vas(III)-hidroxid magot felületesen körülvesz néhány nem kovalensen kötött polimaltóz molekula, ami miatt az átlagos össz-molekulatömeg körülbelül 50kDa. Az IPC polineukleáris vasmagjának szerkezete hasonló a ferritin nevű fiziológiás vasraktározó fehérje szerkezetéhez. Az IPC egy stabil komplex, amely nem szabadít fel nagy mennyiségű vasat fiziológiás körülmények közt. A mérete miatt az IPC körülbelül 40szer gyengébben diffundál át a nyálkahártyán, mint a legtöbb vízoldékony vas(II)-só, amelyek vizes oldatban hexaaqua-vas(II)-ion komplexként fordulnak elő. Az IPC komplexből származó vas a bélben szívódik fel, aktív mechanizmussal.
Farmakodinámiás hatások
A felszívódott vas a transzferrinhez kötődik és a csontvelőben a hemoglobin szintézisére használódik fel, vagy főként a májban tárolódik, ahol viszont a ferritinhez kötődik. A farmakodinámiás gyógyszerkölcsönhatási tulajdonságokat lásd a 4.5pontban.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A Maltofer a Hb szintjének normalizálására és a vasraktárak feltöltésére vonatkozó hatásosságát számos randomizált, placebo- vagy referenciaterápia-kontrollos klinikai kutatásban kimutatták, amelyeket különböző vasstátuszú felnőtteknél és gyermekeknél végezték. Ezekben a vizsgálatokban több mint 3800résztvevő vett részt, amelyből körülbelül 2300résztvevő kapott Maltofer készítményt.
Felnőttek és idősek
Két placebokontrollos vizsgálatban a Maltofer (200mg vas/nap) szignifikánsan emelte a Hb-szintet 8hét után, és a szérum ferritinszintjét vashiányos, de nem vérszegény felnőtteknél 6hónap után emelte.
Több mint 300Maltofer készítménnyel kezelt, felnőtt résztvevővel folytatott referencia-gyógyszeres vizsgálatokban a Maltofer (100–200mg vas/nap) szignifikáns Hb-szint emelkedést ért el, hasonlóan a 3héttől 6hónapig tartó vas-szulfát vagy vas-fumarát kezelésekhez.
A Maltofer dózisfüggő hatását mutatták ki, azaz több beteg érte el a normál Hb-szintet a 200mg-os vasdózisnak megfelelő Maltofer készítménnyel, mint 100mg vaskészítménnyel. Továbbá a normál Hb-szinthez szükséges idő is kevesebb volt a nagyobb dózis esetében.
A Maltofer jól tolerálhatónak bizonyult, kevesebb mellékhatással, mint más vaskészítmények, legfőképp a gastrointestinális traktus esetében.
Placebokontrollos klinikai vizsgálatok felnőttekkel
Egy randomizált, egyszeres vak vizsgálat során 46normál Hb-szinttel (≥135g/l) rendelkező, illetve normál (szérum ferritin 50–150ng/ml; n=23) vagy hiányos (szérum ferritin <20ng/ml; n=23) vasraktárral rendelkező vérvizsgálati alanyt randomizáltak úgy, hogy vagy Maltofer rágótablettát (100mg vas naponta kétszer, étkezéssel együtt), vagy azzal megegyező külsejű placebót kaptak összesen 8hétig. Szignifikáns emelkedést figyeltek meg a Hb-szintben (143-ról 150g/lre; p=0,03), és a szervezet vasraktárainak feltöltődését (szérum ferritinszint emelkedése 16,2-ről 43,2ng/ml-re; p=0,002) mutatták ki a Maltofer készítményt szedő, vashiányos résztvevőknél (n=11) a placebót szedő résztvevőkhöz képest (n=12). A normál vasraktárakkal rendelkező résztvevőknél a Maltofer (n=11) és a placebo (n=12) csoportban nem volt szignifikáns hatás. A Maltofer rágótablettával végzett kezelés jól tolerálható volt, és nem számoltak be gyomor-bélrendszeri tünetekről.
Egy 6hónapos, kettős vak, randomizált vizsgálatban 48vashiányos (szérum ferritin ≤30ng/ml-ként meghatározva) férfi résztvevőt randomizáltak úgy, hogy az étkezéssel együtt vagy Maltofer tablettát kaptak (200mg vas/nap), vagy mikrokapszulázott vas-szulfátot (180mg/nap), vagy placebót és 50mg aszkorbinsavat. 45résztvevő teljesítette a 6hónapos értékelést (n=15 minden csoportban). A6.hónapban a Maltofer kezelés megnövekedett Hb-szintet eredményezett (+3,3g/l; p<0,05 a placebóval összevetve). A szérum ferritinszint emelkedése 27,4ng/ml volt (p<0,05 a placebóval összevetve) a Maltofer csoportban. A Maltofer tablettával végzett kezelést jól tolerálták, és kevesebb emésztőrendszeri tünetet okozott, mint a hagyományos vas-szulfát-készítmények.
Rövid távú referenciakontrollos vizsgálatok (<12hetes időtartam)
Egy kettős vak, dupla placebós vizsgálatban 121vashiányos vérszegénységben szenvedő (meghatározás szerint: Hb 85–120g/l, MCH<28pg és/vagy MCH-koncentráció<33g/dl) felnőttet randomizáltak úgy, hogy vagy Maltofer tablettát (napi kétszer 100mg vas étkezéssel; n=60) kaptak, vagy standard adagolású vas-szulfátot (napi háromszor 60mg vas étkezés előtt 30perccel; n=61) 9héten át. A protokoll szerinti (PP) halmazban (n=80) az átlagos Hb-szint szignifikánsan emelkedett 107,4g/lről 113,4g/lre a 3.héten a Maltofer csoportban (p=0,01). A 9héten az átlagos Hb-szint a Maltofer-csoportban 120,3g/l volt (p<0,05 a 3.héttel összevetve). A kezelendő (ITT) halmazban (n=52 minden csoportban) a Hb-értékek szignifikánsan emelkedtek 108,9g/lről 121,1g/lre a Maltofer-csoportban 9hét után (p<0,0001). A leggyakoribb, Maltofer készítménnyel összefüggésbe hozható nemkívánatos esemény a hasmenés volt (n=5).
Referenciakontrollos vizsgálatok (≥12 időtartam)
Egy egyközpontú, nyílt, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban 143vérvizsgálati alany (Hb <136g/l férfiaknál, Hb <120g/l nőknél; szérum ferritin <20ng/ml) esetében hasonlították össze a 12héten át naponta kétszer 100 mg vasat tartalmazó Maltofer cseppekkel vagy vas-szulfát sziruppal történő kezelést. A Hb-, az MCV- és az MCH-szintek hasonlóképpen emelkedtek mindkét kezelési csoportban. A szérum ferritinszint-emelkedés 2,6ng/l volt a Maltofer-csoportban. Aleggyakoribb nemkívánatos esemény a gasztrointesztinális intolerancia volt, amely szignifikánsan kevesebbszer fordult elő a Maltofer esetében (44,7% a vas-szulfát-csoportnál összevetve a 8,6–17,5%-kal a Maltofer-csoportnál; p<0,0001).
A Maltofer rágótabletta két dózisban (100mg egyszer vagy kétszer naponta) volt összevetve a vas-szufáttal (naponta kétszer 60mg) egy 12hetes randomizált vizsgálatban. 145vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb<133g/l férfiaknál, Hb<116g/l nőknél) vérvizsgálati alany vett részt a vizsgálatban. A Maltofer tablettákat étkezés közbenvették be (reggeli és vacsora idején), míg a vas-szulfátot éhgyomorra. Összesen 15beteget vontak ki a vizsgálatból, főleg a protokoll megsértése miatt. A Hb-értékek normalizálását tekintetbe véve a Maltofer napi 200mg vas dózisa (100mg naponta kétszer) hatásosabbnak bizonyult a Maltofer napi 100mg vas dózisával szemben (naponta egyszer). A12.hét végére a betegek közel 80%a elérte a normál Hb-szintet a Maltofer 200mg vas/nap esetében (n=45), míg a Maltofer 100mg vas/nap dózis esetében a betegeknek csak az 50%a érte el (n=40). Hányinger és hányás előfordult mindkét Maltofer-csoportban, és nem figyeltek meg különbséget a csoportok között. A Maltofer-csoportban egy beteg sem szakította meg idő előtt a kezelést ezen mellékhatások miatt, azonban a vas-szulfát-csoportban a betegek 24%a szakította meg a kezelést hányinger és hányás miatt.
Serdülőkkel végzett vizsgálatok
Egy 120, 15–18éves serdülővel végzett placebokontrollos vizsgálatban a Maltofer készítményről kimutatták, hogy javítja a vasstátuszt a vashiányos (vérszegény vagy nem vérszegény) serdülőknél. Avizsgálat résztvevőit 4csoportba osztották, csoportonként 30fővel: kontroll placebóval, táplálék kiegészítővel, vashiányos [transzferrin-szaturáció (TSAT) <16%; Hb≥115g/l fiúknál, Hb≥105g/l lányoknál] és vashiányos vérszegény (Hb<105 g/l). A 3aktív kezelési csoport 100mgvas/nap Maltofer-kezelést kapott – tabletta formájában – heti 6napon, 8hónapig. A vizsgálat végén mind a három kezelési csoportban szignifikánsan növekedtek vasparaméterek értékei a placebocsoporthoz képest, beleértve a vashiány és a vérszegénység korrekcióját is. Nem számoltak be emésztőrendszeri nemkívánatos hatásokról.
Terhes és szoptató nők
A Maltofer hatásosságát és biztonságosságát alátámasztotta egy nyílt, randomizált, kontrollos vizsgálat, amelyben 80vashiányos vérszegénységben szenvedő terhes nő (Hb ≤105g/l, szérum ferritin ≤15ng/ml) vett részt. A betegeket 1:1 arányban randomizálták Maltofer-kezelésre (n=39) és vas-szulfátra (n=41), és mindegyikük napi kétszer 100mg vasat szedett étkezés közben vagy után, 90napon át. A Hb-szint kiindulási értéke 96,4±8,9g/l volt, és megnövekedett a 30napon 103,0±7,0g/l, a 60. napon 110,5±7,5g/l és 90. napon 118,9±5,3g/lre. A 90.napon a szérum ferritinszintje 17,9±3,9ng/ml volt a Maltofer esetében. A nemkívánatos események szignifikánsan ritkábban fordultak elő az Maltofer-csoportban (12beteg, 29,3%), mint a vas-szulfát-csoportban (22beteg, 56,4%) (p=0,015). A betegek adherenciája szignifikánsan jobb volt a Maltofer-csoportban. A 90.napon a visszavitt tabletták/fiolák átlagos száma (1,53) szignifikánsan kisebb volt a Maltofer-csoportban, mint az átlagosan visszavitt tabletták száma (2,97) a vas-szulfát-csoportban (p=0,015).
Egy kontrollos vizsgálatban a Maltofert hasonlították össze kezeletlen kontrollcsoporttal, amelyben 50egészséges, nem vérszegény szoptató anya vett részt, akiknek a vérképe normál volt, a szérum ferritinszintje 30ng/ml felett volt, és elégséges mennyiségű anyatejük volt. A vizsgálat a Maltofer hatásosságát és a biztonságosságát hasonlította össze a a szoptató anyáknál és gyermekeiknél. 25anyát kezeltek Maltofer rágótablettával (100mg vas/nap) 3hónapon át, míg a másik 25nő nem kapott semmilyen vaskezelést. A Maltofer készítménnyel kezelt anyák átlagos Hb-értéke 111±0,41g/lről 124±0,56g/lre, a szérum ferritinszintjük pedig 44,53±1,12ng/ml-ről 67,55±1,2ng/ml-re emelkedett (p<0,001 minden paraméternél) 3hónap alatt. A nem kezelt anyák átlagos Hb-értéke 111,5±0,35g/lről 91,1±0,38g/lre csökkent, a szérum ferritinszintjük pedig 44,95±1,69ng/ml-ről 19,03±1,54ng/ml-re csökkent (p<0,001 minden paraméternél). Hasonló tendenciát figyeltek meg az anyatejjel táplált gyermekeknél is, azaz a Hb‑szint (167,1±0,45g/l kiindulási érték összevetve a 125,9±0,59g/lrel) és a szérum ferritinszint (151,5±1–51ng/ml-ről 95,99±1,44ng/ml-re) szignifikánsan csökkent 3hónap elteltével, amikor az anyák nem kaptak vaskezelést (p<0,001 minden paraméternél). A Maltofer készítménnyel kezelt anyák esetén jelentős emelkedést (p<0,001) figyeltek meg az anyatej vastartalma (12,3±0,1μmol/lről 20,4±0,26μmol/lre) és laktoferrintartalma kapcsán (3,75±0,05g/lről 3,96±0,03g/lre). A Maltofer készítménnyel kezelt anyák újszülöttjei normál Hb-szintet és vasparamétereket mutattak 3hónap után. Nem számoltak be szignifikáns nemkívánatos eseményről a Maltofer-kezelés kapcsán sem a szoptató anyák sem a gyermekeik esetén.
Ezeket az eredményeket megerősítették egy másik vizsgálatban, ahol enyhe vashiányos vérszegénységben szenvedő szoptató anyákat vizsgáltak a szülés utáni 7–12.hétben. 7nőt kezeltek Maltofer cseppekkel napi 300mg vas dózisban, amelyet a felére csökkentettek 2,5–3hónap kezelés után. További 14szoptató anyát kezeltek Maltofer készítménnyel (folsavat is tartalmazó Maltofer Fol tablettával). A kezelés 3,5–4.hónapjában az anyák hematológiai paraméterei a normál tartományba emelkedtek (például Hb 91±2,1g/lről 121±1,6g/lre, a szérum ferritin 6(2–12) ng/ml-ről 34(28–61)ng/ml-re emelkedett), és az anyatej vas- és laktoferrintartalma is javult. Az anyatejjel táplált csecsemők vörösvértest értékei szintén javultak, a Hb-szintjük a kiindulási 114,1±1,8g/lről a vizsgálat végére 124,3±2,9g/lre növekedtek. A Maltofer-kezelést jól tolerálták.
Gyermekek
Egy kettős vak, kontrollos vizsgálatban a Maltofer cseppek hatásossága, tolerálhatósága és compliance-e került összevetésre a vas-szulfát-cseppekel. 6hónapostól 2éves korig kaptak vashiányos vérszegénységgel diagnosztizált (Hb=80–110g/l; MCV ≤70fl, szérum vas≤30µg/dl, teljes vaskötő kapacitás<470µg/dl, TSAT ≤15%, szérum ferritin <7ng/ml) kisgyermekek Maltofer készítményt (n=50), vagy vas-szulfátot (n=50), napi egyszeri 5mg vas/testtömegkilogramm dózisban kora reggelente. A 100beválogatott gyermek közül 11et kivontak a vizsgálatból, és az eredményeket a megmaradó 89betegen értékelték (45 a Maltofer-csoportban). 12hét Maltofer-kezelés után a Hb-szint 101,3±8,9ről 118,9±5,8g/lre emelkedett, a szérum ferritinszint pedig 18,73±3,32ről 46,38±3,34ng/ml-re. A leggyakrabban megfigyelt mellékhatás a székrekedés volt, amely a Maltofer-csoportban a gyermekek 40%-ánál jelentkezett, viszont a vas-szulfát-csoportban a gyermekek 61%-ánál. A Maltofer-csoportban az elfogadhatóság, a kezelés megfelelősége és a tolerálhatóság nagyobb volt, mint a vas-szulfáttal kezelt csoportban. Az eredményeket a 2.táblázat foglalja össze.
2.táblázat A 12hetes Maltofer-, ill. vas-szulfát-kezelés előtti és utáni hatásossági paraméterek vashiányos vérszegény gyermekeknél
| Maltofer-csoport (n=45) | Vas-szulfát-csoport (n=44) | |||
| Kiindulás | 12.hét | Kiindulás | 12.hét | |
| Hb (g/l) | 101,3 ±8,9 | 118,9 ±5,8 | 101,6 ±6,5 | 106,9 ±7,5 |
| MCV (fl) | 64,13 ±10,80 | 78,68 ±12,67 | 63,12 ±11,89 | 69,21 ±8,76 |
| Szérum vas (µg/dl) | 25,28 ±9,67 | 45,34 ±12,38 | 24,91 ±8,69 | 35,34 ±10,78 |
| Szérum ferritin (ng/ml) | 18,73 ±3,32 | 46,38 ±3,34 | 18,29 ±2,78 | 36,56 ±6,37 |
| Transzferrin (mg/dl) | 215,73 ±30,48 | 216,38 ±22,34 | 218,29 ±19,78 | 219,56 ±12,37 |
| Transzferrinszaturáció (%) | 10,80 ±3,20 | 15,33 ±3,45 | 10,20 ±4,12 | 16,01 ±2,41 |
Megjegyzés.: Hb= hemoglobin; µg= mikrogramm; MCV= átlagos vörösvérsejt-térfogat.
A Maltofer-rel és a vas-szulfáttal történő vaspótlás hatásosságát a hematológiai értékek tekintetében egy 6hónapos, randomizált, összehasonlító klinikai vizsgálatban értékelték, amelyben 37vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb <115g/l, hematokrit <35%, MCV <75fl, ferritin <20ng/ml) gyermek (8hónapostól 14évesig, 22fiú és 15lány) vett részt. A gyermekeket úgy randomizálták, hogy vagy 6mg/ testtömegkilogramm Maltofer szirupot (n=17), vagy vas-szulfátot (n=20) kapjanak 3hónapon át, ezt követően 3mg vas/ttkg napi dózist további 3hónapig. Az átlagos Hb-szint a Maltofer csoportban 100±6g/lről 116±7g/lre emelkedett a 6hónap során, míg a szérum ferritinszint 22,6±24,3ng/ml-ről 11,8±7,8ng/ml-re csökkent.
A Maltofer szirup (n=52) hatásosságát, tolerálhatóságát és a kezelés elfogadhatóságát hasonlították össze a vas-glicin-szulfát szirupéval (n=51) egy randomizált, nyílt vizsgálatban, amelyben 1036hónaposnál idősebb, vashiányos vérszegénységben szenvedő gyermek vett részt. A betegek 5mg/ttkg/nap vasat kaptak 4hónapon át. Az első hónapban a Maltofer csoportban a Hb-szint emelkedése a kiinduláshoz képest 12±9g/l volt, a 4.hónapban pedig 23±13g/l (mindkettőnél p=0,001 a kiinduláshoz képest). A Maltofer-csoportban a gyermekek 26,9%-a számolt be emésztőrendszeri nemkívánatos eseményről, míg a komparátorcsoportban a gyermekek 50,9%-a (p=0,012). Az első és negyedik hónapban a gyermekek gyógyszerszedésének elfogadása és a hajlandósága szignifikánsan nagyobb volt a Maltofer-csoportban, mint a komparátorcsoportban.
Egy nyílt vizsgálatban a Maltofer cseppek, illetve a vas-glükonát-szirup 6–8hónapos kezelésének a hatásosságát és a biztonságosságát vizsgálták a vérszegénység megelőzésében, ahol 105, a beválogatás időpontjában 4–6hónapos egészséges gyermek vett részt. Az alanyokat úgy randomizálták, hogy vagy Maltofer készítményt (n=52), vagy vas-glükonátot (n=53) kaptak, a 4–6hónaposak 7,5mg/nap dózisban, a 6–12hónaposak pedig 15,0mg/nap dózisban. A Maltofer hatásos volt a vérszegénység megelőzésében újszülött korban. Azon gyermekek száma, akiknek a Hb-szintje kisebb volt, mint 110g/l, 19,2% volt (5,7% a komparátorcsoportban, p<0,04) és az átlagos Hb-szint 116,8±1,1g/l volt 1éves korban (120,4±0,9g/l a komparátorcsoportban, p=0,014). Nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a szérum vas, szérum ferritin, MCV, MCH, vörösvérsejt-eloszlás, hematokrit és transzferrin értékeiben 12hónapos korban. A gasztrointesztinális tünetek a Maltofer-csoportban 25%‑ban, a vas-glükonát-csoportban viszont 47%-ban fordultak elő (p=0,025).
A Maltofer hatásosságát 68koraszülött csecsemőnél (≤32gesztációs hét) is vizsgálták. Az alanyok 5mg/ttkg/nap Maltofer vasat kaptak vagy 2hetes (n=32), vagy 4hetes (n=36) kortól kezdve. Ahematológiai és vas státusz paramétereit 2, 4 és 8hónapos korban mérték meg. Ahogyan az várható volt, a vasstátusz fokozatosan csökkent mindkét csoportban, azonban a 2hetes korban elkezdett táplálék-kiegészítés szignifikánsan hatásosabban javította a vasstátuszt, mint 4hetes korban elkezdve (p<0,05 minden paraméternél). A korai kezelés nem volt összefüggésbe hozható a koraszülöttséggel kapcsolatos megnövekedett morbiditási kockázattal.
Az étkezéssel együtt fogyasztott Maltofer hatását egy randomizált, multicentrikus, kettős vak, összehasonlító gyógyszeres klinikai kutatásban vizsgálták meg, amelyben 113vashiányos vérszegénységben szenvedő (Hb<110g/l) újszülött és kisgyermek (6hónapostól 4éves korig; 61% 2évesnél fiatalabb volt) vett részt. A kezelés 90napig tartott, és a betegek vagy az étkezéssel egyidejűleg (Acsoport, n=60), vagy az étkezések között (1órával étkezés előtt, vagy 2órával étkezés után, Bcsoport, n=53) kaptak 2,5mg/ttkg/nap dózisban Maltofer cseppeket. A kiértékelt klinikai tünetek a fáradtság, apátia, anorexia és ingerültség voltak, amelyeket pontoztak (0= nincs tünet, 1=közepes mértékű tünet, 2= kifejezett tünet). Egy átfogó pontszámot (0–8) kaptak a tünetek pontjainak összegéből. A hatásossági elemzést azon a 93beteg alapján végezték el, akik teljesítették a teljes megfigyelési időszakot. Mindkét csoportban szignifikánsan csökkent az átfogó pontszám: Maltofer adagolás étkezések során (Acsoport), átlag: 2,70–0,74; Maltofer adagolás az étkezések között (Bcsoport), 2,67–0,98. A Hb-szintek 98,4g/lről 111,9g/lre emelkedtek az étkezések során 90napig Maltofer-kezelést kapott csoportban, és 98,5g/lről 111,0g/lre a másik csoportban (mindkettőnél p<0,05). A vizsgálat azt mutatja, hogy a Maltofer a hatásosság csökkenése nélkül adható étkezés közben. Ez különösen fontos a gyermekek esetében, mert a táplálékkal való egyidejű bevitel javíthatja a kezeléssel kapcsolatos compliancet. A tolerálhatóság kielégítő volt mindkét csoportban; az Acsoportban 3, a Bcsoportban 4nemkívánatos esemény fordult elő. Ezek az esetek mind gasztrointesztinális tünetek voltak (főleg hasmenés).
Felszívódás
A hatóanyag vas(III)-hidroxid-polimaltóz komplexében lévő vas nincs jelen az emésztőcsatornában szabad vasként, és nem diffúzióval jut be a szervezetbe, mint a vas(II)-sók. Ehelyett a vas az IPC-ből szabályozott mechanizmussal szívódik fel, amely megakadályozza a túlzott mértékű vasfelszívódást a Maltofer túladagolása esetén.
Az alkalmazás utáni szérum vasszint növekedése nem korrelál a Hb-ba épült vasként mért teljes vasfelszívódással. Radioaktív jelöléssel végzett kísérletek azt mutatták, hogy a vörösvértestek által felvett Hb százalékos aránya (Hb-ba épülés) és a teljes testre számolt felszívódás jól korrelál egymással. A jejunumban és a duodenumban van a legnagyobb vasfelszívódás az IPC-ből. Mint minden szájon át alkalmazható vaskészítménynél, a vasdózis növekedésével az IPC-ből származó vas relatív felszívódása csökken, amit a vas Hb-ba történő beépülésének mérése alapján állapítottak meg. Avashiány mértéke (azaz a szérum ferritinszintje) és a relatív vasfelszívódás közötti korrelációt szintén kimutatták (azaz minél kifejezettebb a vashiány, annál jelentősebb a relatív felszívódás). Avassókkal szemben nem találtak negatív hatást az étrendet kiegészítő, IPC-ből származó vas biológiai hasznosulásával kapcsolatban a nem klinikai és klinikai vizsgálatok során. Egy klinikai vizsgálatban kimutatták az IPC-ből származó vas szignifikánsan magasabb biológiai hasznosulását, míg más tanulmányok az egyidejű étkezéssel kapcsolatban pozitív tendenciát, de klinikailag nem releváns hatásokat mutattak ki.
Eloszlás
Az emésztőrendszerben felszívódott vas a vérbe kerül, ahol azonnal kötődik a transzferrinhez. Atranszferrin által kötött vas eloszlik ott, ahol szükség van rá, vagy a májban és a lépben raktározódik.
A felszívódás utáni IPC eloszlását egy ikerizotópos technikával (55Fe és 59Fe) végzett kísérletben mutatták ki.
Biotranszformáció
A vas többsége a csontvelőben történő vérképzés során beépül a hemoglobin nevű oxigénszállító fehérjébe, vagy ferritinként raktározódik. A vörösvértestekben található vas újrahasznosul azok életciklusa végén. A polimaltóz bomlástermékei (maltóz és glükonát) glükózzá alakul, amelyet az intermedier anyagcsere hasznosít.
Elimináció
A fel nem szívódott vas a széklettel ürül.
Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Nincs rendelkezésre álló adat.
Gyógyszerészeti jellemzők - MALTOFER 100 MG
csokoládé aroma
vanillin
nátrium-ciklamát
talkum
kakaópor
makrogol6000
dextrátok
mikrokristályos cellulóz
Legfeljebb 25°C-on, a fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
10×10, 3×10, illetve 10db rágótabletta Al//Al buborékcsomagolásban, dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (keresztjelzés nélkül)
Osztályozás: II. csoport
Orvosi rendelvény nélkül is kiadható gyógyszer (VN).