MEFORAL 1000 MG FILMTABLETTA

2-es típusú diabetes mellitus kezelésére javallott, különösen túlsúlyos betegek esetében, amikor a diétás megszorítások és a testmozgás nem eredményeznek megfelelő vércukorszintet.

• Felnőttek

A Meforal 1000mg filmtabletta alkalmazható monoterápiában, illetve kombinációban más orális antidiabetikumokkal, vagy inzulinnal.

• 10 év feletti gyermekek és serdülők

A Meforal 1000mg filmtabletta alkalmazható monoterápiában vagy inzulinnal való kombinációban.

Túlsúlyos, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtt betegek esetében a diétás megszorítások eredménytelenségét követően, a metformin-hidroklorid elsővonalbeli alkalmazása esetén a diabeteses komplikációk előfordulásának csökkenését tapasztalták (lásd 5.1 pont).

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápia és kombináció más orális antidiabetikummal

A szokásos kezdő dózis 500 vagy 850mg metformin-hidroklorid 2–3 alkalommal naponta, étkezések közben, vagy étkezések után bevéve.

10–15 nap elteltével a vércukormérések alapján a dózis módosítható. A dózis lassú, fokozatos növelése javíthatja a gastrointestinális toleranciát.

Azoknál a betegeknél, akik nagy dózis metformin-hidrokloridot kapnak (2000–3000mg naponta) lehetőség van a két 500mg-os metformin-hidroklorid tablettát egy Meforal 1000mg tablettára cserélni.

A javasolt maximális dózis 3000mg metformin-hidroklorid naponta, 3 részre elosztva.

Átállás más orális antidiabetikumról: a másik gyógyszer szedését abba kell hagyni, és a metformin-hidroklorid szedését a fent ajánlott dózis alapján kell elkezdeni.

Kombináció inzulinnal

A metformin-hidroklorid és az inzulin alkalmazható együtt is, kombinációban, a jobb vércukorkontroll elérése érdekében. A metformin-hidrokloridból a szokásos kezdő dózist, 500 vagy 850mg-ot kell alkalmazni 2 vagy 3 alkalommal naponta, míg inzulinból a vércukormérések alapján meghatározott szükséges mennyiséget.

Idősek

Idős betegeknél a vesekárosodás lehetősége miatt a metformin-hidroklorid dózisát a vesefunkciókhoz kell igazítani. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges ebben az esetben (lásd 4.4 pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Monoterápia és inzulinnal való kombinációs terápia

• A Meforal 1000mg filmtabletta gyermekek esetében 10 éves kortól alkalmazható.

• A szokásos kezdő dózis 500mg vagy 850mg metformin-hidroklorid 1 alkalommal naponta, étkezések közben, vagy étkezések után bevéve.

10–15 nap elteltével a vércukormérések alapján a dózis módosítható. A dózis lassú, fokozatos növelése javíthatja a gastrointestinális toleranciát. A javasolt maximális dózis 2000mg metformin-hidroklorid naponta 2 vagy 3 részletben bevéve.

Megjegyzés az oszthatóságra vonatkozóan:

A bemetszése révén a filmtabletta könnyen kettétörhető, vagy más gyógyszerekhez hasonlóan két kézzel, vagy úgy, hogy a mélyebb bemetszéssel lefelé egy kemény, sima felszínre helyezzük, és a hüvelykujjunkkal erős nyomást gyakorolunk rá.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis), diabéteszes prekóma.

• Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc).

• Akut állapotok, amelyek megváltoztathatják a vesefunkciót, mint például: dehidráció, súlyos fertőzés, sokk.

• Betegség, amely szöveti hypoxiát (különösen akut betegséget vagy krónikus betegség súlyosbodását) okozhat, mint például:

  • dekompenzált szívelégtelenség,

  • légzési elégtelenség,

  • közelmúltban lezajlott myocardiális infarctus,

  • sokk.

• Májelégtelenség, akut alkoholos intoxikáció, alkoholizmus.

Diagnózis

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hypotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a vér csökkent pH értéke (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Az orvosnak figyelmeztetnie kell a betegeket a laktátacidózis kockázatára és tájékoztatni kell őket annak tüneteiről.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

Mivel a metformint a vese választja ki, a GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2 pont).

• normál vesefunkcióval rendelkező betegek esetében legalább évente, és

• legalább évente 2–4 alkalommal azon betegek esetében, akiknél a kreatinin clearance a normálérték alsó határán van, valamint idős betegek esetében.

A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3 pont).

A vesekárosodás idős betegeknél gyakori és tünetmentes. Különös gondossággal kell ezért eljárni azokban az esetekben, amikor vesekárosodás alakulhat ki, például az antihipertenzív, diuretikus terápia kezdetén, vagy nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) alkalmazásának kezdetén.

Szívfunkció

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hypoxia és a veseelégtelenség kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformint a szív- és vesefunkció rendszeres monitorozásával lehet alkalmazni.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Egyéb óvintézkedések

• Minden betegnek folytatnia kell a diétáját a napi szénhidrátmennyiség rendszeres beosztásával. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell a csökkentett kalóriatartalmú diétájukat.

• A diabétesz ellenőrzésére szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

• A metformin önmagában nem okoz hypoglykaemiát; azonban elővigyázatosság szükséges akkor, ha inzulinnal, vagy más antidiabetikus készítménnyel alkalmazzák kombinációban (pl. szulfonilurea készítmények vagy meglitinidek).

• A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12-vitamin-szint kockázata növekszik a metformin dózisának, a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismert, hogy B12-vitamin-hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például vérszegénység vagy neuropátia) ellenőrizni kell a B12-vitamin szérumszintjét. A B12-vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél rendszeres B12-vitamin-ellenőrzésre lehet szükség. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

Gyermekek és serdülők

A 2-es típusú diabetes diagnózisát a metformin-kezelés előtt igazolni kell.

A metformin az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok alapján a növekedésre és a pubertásra nem gyakorolt hatást, ugyanakkor nem állnak rendelkezésre ezen specifikus témához kapcsolódó hosszabb időszakra vonatkozó vizsgálatok adatai. Ezért a lehetséges metformin hatások vonatkozásában, különösen pubertás kor előtt lévő gyermekek esetében, ezeknek a paramétereknek gondos megfigyelése javasolt.

10 és 12 év közötti gyermekek

A 10 és 12 év közötti korcsoportból összesen 15 gyermeket vontak be a kontrollos klinikai vizsgálatba. Habár a metformin hatásosságában és biztonságosságában nincs különbség ezen gyermekek és az idősebb gyermekek vagy serdülőkorúak között, különös elővigyázatosság szükséges a 10 és 12 év közötti gyermekeknek történő gyógyszerfelíráskor.

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Az alkoholfogyasztást és az alkoholt tartalmazó gyógyszerek alkalmazását kerülni kell.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravasculáris alkalmazása veseelégtelenség kialakulásához vezethet, ami a metformin akkumulációját okozhatja, ezáltal növelve a laktátacidózis kialakulásának kockázatát.

Elővigyázatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek,például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz- (COX) 2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát.

Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsic hyperglikaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek, (például a glükokortikoidok [szisztémás és lokális alkalmazás] és szimpatomimetikumok): Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés válhat szükségessé, különösen a terápia kezdetén. Amennyiben szükséges, a metformin adagolását módosítani kell a fent említett gyógyszerekkel való terápia alatt, illetve azok befejeztével.

Szerves kationtranszporterek (OCT)

A metformin mindkét transzporter (OCT1 és OCT2) szubsztrátja.

Metformin együttes alkalmazása

Ezért elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja nőhet. Szükség esetén megfontolandó a metformin dózisának módosítása, mivel az OCT-inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.

Terhesség

Terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó) kontrollálatlan diabétesz veleszületett rendellenességek és perinatális halálozás fokozott kockázatával jár együtt.

A rendelkezésre álló korlátozott számú adat nem jelezte a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatát metformin alkalmazásakor terhes nők esetében. Állatkísérletek nem igazoltak károsító hatást a terhességre, embrionális-, fötális-, és posztnatális fejlődésre és a szülésre vonatkozólag. Ha a beteg terhességet tervez, illetve fennálló terhesség alatt ajánlott, hogy a diabéteszt ne metforminnal kezeljék, hanem inzulint kell alkalmazni a vércukorszint normálértéket lehető legjobban megközelítő beállítása érdekében, így csökkentve a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az anyatejbe. A metformin hatása ezidáig nem volt kimutatható az anyatejjel táplált újszülött gyermeknél/a kezelt anya csecsemőjénél. Mindazonáltal, mivel csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre, az anyatejjel való táplálás nem javasolt a metforminnal való kezelés ideje alatt.

El kell dönteni, hogy felfüggesszék-e a szoptatást, figyelembe véve az anyatejes táplálás előnyét, illetve a lehetséges káros mellékhatások kialakulásának kockázatát a gyermeknél.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a metformin még 600mg/ttkg/nap dózisban sem, amely a testfelületi számítások alapján az ember számára javasolt maximális napi dózis megközelítőleg háromszorosa.

A metformin monoterápiában nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Azonban a beteg figyelmét fel kell hívni a hypoglykaemia kockázataira abban az esetben, ha a metformint kombinációban, más antidiabetikus szerrel (pl. szulfonilurea készítményekkel, inzulinnal, meglitinidekkel) együtt szedi.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin adásakor:

A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100 – <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

Ritka (≥1/10000 – <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori:

- csökkent B12-vitamin-szint vagy B12-vitamin-hiány (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka:

• Laktátacidózis (lásd 4.4 pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• Ízérzési rendellenességek.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

• Gyomor-bél rendszeri rendellenességek, mint hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágy csökkenése. Ezek leggyakrabban a terápia kezdetén fordulnak elő, és a legtöbb esetben spontán elmúlnak. A tünetek megelőzésére javasolt a napi metformin dózist 2 vagy 3 részletben, étkezések közben, vagy azután bevenni. A dózis lassú, fokozatos növelése szintén javítja a gastrointestinális toleranciát.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• Izolált esetekben előfordult rendellenes májfunkció, vagy hepatitis, mely a metformin-hidroklorid elhagyását követően reverzibilis volt.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nagyon ritka:

• Bőrreakciók, mint erythema, pruritus és urticaria.

Gyermekek és serdülők

A publikált irodalmi adatok és a kereskedelmi forgalomba hozatal után tapasztalt nemkívánatos hatások adatai, valamint a 10 és 16 év közötti korcsoportba tartozó limitált számú gyermekpopulációban összesen 1 évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatából nyert adatok hasonló mellékhatás-profilt mutattak gyermekeknél és serdülőkorúaknál is, mint felnőttek esetében.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A metformin-hidroklorid 85 g-os dózisáig nem tapasztalták hypoglykaemia kialakulását, de laktátacidózis előfordult ilyen dózisok alkalmazásánál.

A metformin jelentős túladagolása és az egyéb kockázati tényezők megléte laktátacidózis kialakulásához vezethet. A laktátacidózis kialakulása sürgős ellátást igénylő állapotot jelent, és kórházban kezelendő. A laktát és metformin eltávolításának leghatékonyabb módja a hemodialízis.