MONTELUKAST TEVA 10 MG FILMTABLETTA
- montelukast
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MONTELUKAST 10 MG
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta az asztma adjuváns kezelésére azoknál az enyhe vagy közepesen súlyos, perzisztáló asztmában szenvedő betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok és a „szükség szerint” alkalmazott rövid hatású β‑agonisták nem biztosítják megfelelően a betegség kontrollját.
Azoknál az asztmás betegeknél, akiknél a Montelukast Teva 10mg filmtabletta az asztma kezelésére javallt, a Montelukast Teva 10mg filmtabletta enyhíti a szezonális allergiás rhinitis tüneteit is.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta az asztma megelőzésére is javallt azoknál a betegeknél, akiknél a predomináns ok a fizikai megterhelés által kiváltott bronchoconstrictio.
Adagolás
15éves vagy annál idősebb serdülők és felnőttek ajánlott adagja asztma, illetve asztma és egyidejűleg fennálló szezonális allergiás rhinitis esetén naponta egy 10mg‑os filmtabletta, melyet este kell bevenni.
Általános ajánlások
A montelukaszt terápiás hatása az asztma‑kontroll paramétereire egy napon belül jelentkezik. A Montelukast Teva 10mg filmtabletta bevehető étkezéssel, vagy étkezéstől függetlenül is. A betegeket tájékoztatni kell, hogy a Montelukast Teva 10mg filmtabletta szedését az asztma egyensúlyi állapotában, valamint az asztma súlyosbodásának időszakaiban egyaránt folyamatosan kell szedni.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta nem szedhető egyidejűleg más, ugyanezt a hatóanyagot – montelukasztot – tartalmazó készítménnyel.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta alkalmazása egyéb asztmakezeléssel összefüggésben
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta hozzáadható a beteg már meglévő kezelési rendjéhez.
Inhalációs kortikoszteroidok:
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta kezelés alkalmazható kiegészítő kezelésként azoknál a betegeknél, akiknél az inhalációs kortikoszteroidok, a „szükség esetén” alkalmazott rövid hatású β‑agonistákkal együtt nem biztosítanak megfelelő klinikai kontrollt.
Nem szabad az inhalációs kortikoszteroidokat hirtelen felváltani a Montelukast Teva 10mg filmtablettával (lásd 4.4pont).
Különleges betegcsoportok
Idősek, vagy veseelégtelenségben illetve enyhe, vagy középsúlyos májkárosodásban szenvedők esetében az adagolás módosítása nem szükséges. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Az adagolás mind a férfiak, mind a nők esetében azonos.
Gyermekek és serdülők
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta nem adható 15évesnél fiatalabb gyermekek esetében. A Montelukast Teva 10 mg filmtabletta biztonságosságát és hatásosságát nem igazolták (lásd 5.1pont).
6‑14éves gyermekek és serdülők kezelésére a Montelukast Teva 5mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
2‑5éves gyermekek kezelésére a Montelukast Teva 4mg‑os rágótabletta áll rendelkezésre.
6 hónapos ‑2éves gyermekek kezelésére a Montelukast Teva 4mg‑os granulátum áll rendelkezésre.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazás.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
A betegeket figyelmeztetni kell, hogy a szájon át szedett montelukasztot soha ne használják az akut asztmás roham kezelésére, és az erre a célra megfelelő, szokásos rohamoldó gyógyszerüket mindig tartsák elérhető helyen. Akut roham esetén rövid hatású inhalációs β‑agonistát kell használni. A betegeknek minél előbb orvoshoz kell fordulniuk, ha a szokásosnál több rövid hatású inhalációs β‑agonistára van szükségük.
Az inhalációs vagy orális kortikoszteroidokat nem szabad hirtelen montelukaszttal felváltani.
Nem áll rendelkezésre arra vonatkozó adat, hogy az orális kortikoszteroidok adagja csökkenthető montelukaszt egyidejű alkalmazása esetén.
Ritka esetekben az asztma‑ellenes készítményekkel ‑ beleértve a montelukasztot is ‑kezelt betegeknél szisztémás eosinophilia léphet fel, néhány esetben a Churg‑Strauss szindrómára jellemző vasculitis klinikai tüneteivel. A Churg‑Strauss szindrómát gyakran szisztémás kortikoszteroid‑terápiával kezelik. Ezek az esetek néha az orális kortikoszteroid‑terápia csökkentésével vagy a gyógyszer megvonásával álltak összefüggésben. Habár az ok-okozati összefüggés a leukotrién‑receptor antagonistákkal nem volt megállapítható, a kezelőorvosoknak figyelniük kell az eosinophilia, vasculitises bőrkiütés, a pulmonalis tünetek rosszabbodása, cardialis szövődmények, és/vagy neuropathia megjelenésére. A tünetek jelentkezése esetén a beteget újra ki kell vizsgálni, és a kezelést át kell értékelni.
Acetilszalicilsavra érzékeny asztmás betegek montelukaszttal történő kezelése során a betegeknek továbbra is kerülniük kell az acetilszalicilsav és egyéb nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek szedését.
Neuropszichiátriai eseményeket (viselkedésbeli változásokat, depressziót és öngyilkossági hajlamot) jelentettek minden korcsoportnál a montelukaszt alkalmazása során (lásd 4.8pont). A kezelés abbahagyása nélkül a tünetek súlyosak lehetnek és továbbra is fennállhatnak. Emiatt a montelukaszt alkalmazását abba kell hagyni, ha neuropszichiátriai tünetek jelentkeznek a kezelés során.
A betegek és/vagy a gondviselőik figyelmét fel kell hívni a neuropszichiátriai események előfordulására, valamint utasítani kell őket, hogy értesítsék a kezelőorvost, ha ilyen jellegű viselkedésbeli változásokat tapasztalnak.
Segédanyagok
Laktóz
Ritkán előforduló, örökletes galaktóz‑intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
Nátrium
A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A montelukaszt együtt adható az asztma megelőzésére és krónikus kezelésére rutinszerűen használt, egyéb gyógyszerekkel együtt. Gyógyszerkölcsönhatási vizsgálatok során a montelukaszt javasolt terápiás adagja nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a következő gyógyszerek farmakokinetikájára: teofillin, prednizon, prednizolon, orális fogamzásgátlók (etinilösztradiol/noretindron35/1), terfenadin, digoxin és warfarin.
Fenobarbitállal történő együttadáskor a montelukaszt plazmakoncentráció‑görbéje alatti terület (AUC) megközelítőleg 40%‑kal csökkent. Mivel a montelukaszt a CYP3A4, 2C8 és 2C9 enzimeken keresztül metabolizálódik, kellő óvatossággal kell eljárni, különösen gyermekek esetében, ha a montelukasztot a CYP3A4, 2C8 és 2C9 enziminduktorokkal (pl. fenitoin, fenobarbitál és rifampicin) együtt alkalmazzák.
Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim erős inhibitora. Ugyanakkor egy montelukaszt és roziglitazon (az elsődlegesen a CYP2C8 által metabolizált gyógyszerek csoportjába tartozó kontroll‑szubsztrát) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat adatai azonban azt bizonyították, hogy a montelukaszt invivo nem gátolja a CYP2C8 izoenzimet. A montelukaszt tehát várhatóan nem befolyásolja jelentős mértékben az ezen enzimen metabolizálódó gyógyszerek (pl. paklitaxel, roziglitazon, és repaglinid) metabolizmusát.
Az invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt a CYP2C8 enzim, és kevésbé szignifikáns mértékben a 2C9 és 3A4 enzim szubsztrátja. Egy montelukaszt és gemfibrozil (a CYP2C8 és 2C9 inhibitora) bevonásával végzett gyógyszer‑gyógyszer interakciós klinikai vizsgálat alapján a gemfibrozil 4,4‑szeresére emelte a montelukaszt szisztémás expozícióját. Nincs szükség a montelukaszt rutinszerű dózismódosítására a gemfibrozillal vagy más erős CYP2C8 inhibitorokkal való együttadásakor, azonban a kezelőorvosnak tudnia kell, hogy a mellékhatások száma megemelkedhet.
In vitro adatok alapján nem várható klinikailag jelentős gyógyszerkölcsönhatás kevésbé erős CYP2C8 inhibitorokkal (pl.trimetoprim). A montelukaszt és az erős CYP3A4 inhibitor itrakonazol együttadása nem eredményezte a montelukaszt szisztémás expozíciójának szignifikáns emelkedését.
Terhesség
Állatkísérletek nem igazoltak a terhességet vagy az embrionális/magzati fejlődést károsan befolyásoló hatásokat.
A terhes nőkkel montelukaszt alkalmazása mellett végzett publikált prospektív és retrospektív kohorsz vizsgálatokból rendelkezésre álló adatok nem igazoltak a gyógyszerrel összefüggő kockázatot a jelentős fejlődési rendellenességek tekintetében. A rendelkezésre álló vizsgálatoknak metodológiai korlátai vannak, ide értve a kisszámú mintát, egyes esetekben a retrospektív adatgyűjtést, és az inkonzisztens komparátor csoportok alkalmazását.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta a terhesség alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges.
Szoptatás
Patkányokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a montelukaszt kiválasztódik az anyatejbe (lásd 5.3pont). Nem ismert, hogy a montelukaszt/metabolitjai kiválasztódnak‑e a humán anyatejbe.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta a szoptatás alatt csak akkor alkalmazható, ha az egyértelműen szükséges.
A montelukaszt nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Nagyon ritka, egyedi esetekben azonban álmosságot és szédülést észleltek.
A montelukasztot a következő klinikai vizsgálatokban értékelték:
-
10mg‑os filmtablettát kb.4000, 15éves vagy idősebb serdülő és felnőtt betegen.
-
10mg‑os filmtablettát kb.400, 15éves vagy idősebb serdülő és felnőtt, az asztmával egyidejűleg szezonális allergiás rhinitisben is szenvedő betegen.
-
5mg‑os rágótablettát kb.1750, 6‑14éves asztmában szenvedő gyermeken.
-
4mg‑os rágótablettát 851, 2‑5éves gyermek betegen.
-
4mg‑os granulátumot 175, 6hónap és 2éves kor közötti gyermek betegen.
A montelukasztot a következő klinikai vizsgálatban, intermittáló asztmában szenvedő betegeken értékelték:
-
4mg‑os granulátumot és rágótablettát 1038, 6hónapos és 5éves kor közötti gyermekgyógyászati betegen.
A klinikai vizsgálatok során a montelukaszttal kezelt betegek körében az alábbi gyógyszer alkalmazásával összefüggő, gyakori (≥1/100‑ <1/10) mellékhatások fordultak elő a placebóval kezelt betegekhez képest nagyobb incidenciával:
| Szervrendszer | 15éves és idősebb serdülő és felnőtt asztmás betegek(két 12 hetes vizsgálat, n=795) | 6‑14éves asztmás gyermekek(egy 8hetes vizsgálat, n=201);(két 56hetes vizsgálat, n=615) | 2‑5éves asztmás gyermekek(egy 12hetes vizsgálat,n=461)(egy 48hetes vizsgálat, n=278) | 6hónap és 2éves kor közötti gyermekek(egy 6hetes vizsgálat, n=175) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | fejfájás | fejfájás | hyperkinesia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | asthma | |||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasi fájdalom | hasi fájdalom | hasmenés | |
| A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei | ekzemás dermatitis, bőrkiütés | |||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | szomjúság |
Korlátozott számú betegeken végzett, meghosszabbított (felnőttek esetén maximum 2évvel, 6‑14éves gyermekek esetén maximum 12hónappal) klinikai vizsgálatokban, a kezelés során a biztonságossági profil nem változott.
Összesen 502, 2‑5éves gyermekgyógyászati beteget kezeltek montelukaszttal legalább 3hónapig, 338 beteget 6hónapig vagy annál tovább, és 534 beteget 12hónapig vagy tovább. A biztonságossági profil ezeknél a betegeknél sem változott a tartós kezelés során.
A biztonságossági profil a 6hónap és 2éves kor közötti gyermek betegeknél sem változott a 3hónapig meghosszabbított kezelés során.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások szervrendszer és specifikus mellékhatás‑terminológia szerinti felsorolása a lenti táblázatban található. A gyakorisági kategóriákat a vonatkozó klinikai vizsgálatok alapján becsülték meg.
| Szervrendszer | Mellékhatás megnevezése | Gyakorisági kategória* |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | felső légúti fertőzés† | Nagyon gyakori |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | megnövekedett vérzési hajlam | Ritka |
| thrombocytopenia | Nagyon ritka | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiát | Nem gyakori |
| hepaticus eosinophil‑beszűrődés | Nagyon ritka | |
| Pszichiátriai kórképek | rendellenes álmok (beleértve a rémálmokat), insomnia, somnambulismus, szorongás, izgatottság (beleértve az agresszív viselkedést vagy ellenségességet), depresszió, pszichomotoros hiperaktivitás (beleértve az ingerlékenységet, nyugtalanságot, tremort§) | Nem gyakori |
| figyelemzavar, memóriazavar, tic | Ritka | |
| hallucinációk, dezorientáció, öngyilkos gondolatok és magatartás (öngyilkossági hajlam), obszesszív‑kompulzív tünetegyüttes, dysphemia | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | szédülés, álmosság, paraesthesia/hypoesthesia, görcsroham | Nem gyakori |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | palpitatio | Ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | epistaxis | Nem gyakori |
| Churg‑Strauss szindróma (CSS) (lásd 4.4pont) | Nagyon ritka | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | hasmenés‡, hányinger‡, hányás‡ | Gyakori |
| szájszárazság, dyspepsia | Nem gyakori | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | emelkedett szérum transzaminázszint (ALAT, ASAT) | Gyakori |
| hepatitis (beleértve a cholestaticus, hepatocellularis és kevert típusú májkárosodást) | Nagyon ritka | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | kiütés‡ | Gyakori |
| véraláfutások, urticaria, pruritus | Nem gyakori | |
| angiooedema | Ritka | |
| erythema nodosum, erythema multiforme | Nagyon ritka | |
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | arthralgia, myalgia (beleértve az izomgörcsöket) | Nem gyakori |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | gyermekeknél enuresis | Nem gyakori |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | pyrexia‡ | Gyakori |
| asthenia/fáradtság, rossz közérzet, oedema | Nem gyakori | |
| * Gyakorisági kategória: Minden mellékhatás esetében a klinikai kutatási adatbázisban jelentett előfordulási arány alapján került meghatározásra: Nagyon gyakori (≥1/10), Gyakori (≥1/100‑<1/10), Nem gyakori (≥1/1000‑<1/100), Ritka (≥1/10000‑<1/1000), Nagyon ritka (<1/10000). † Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Nagyon gyakori” jelentett kategóriába tartozott. ‡ Ez a mellékhatás, melyet a montelukasztot kapó betegek körében a „Gyakori” jelentett kategóriába került, a klinikai vizsgálatokban placebót kapó betegeknél szintén a „Gyakori” jelentett kategóriába tartozott. § Gyakorisági kategória: ritka. | ||
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Perzisztáló asztma vizsgálatokban, felnőtteknek, a 22héten át adott napi maximum 200mg montelukaszt, valamint rövid távú vizsgálatokban, a kb. 1héten át adott napi maximum 900mg montelukaszt nem okozott klinikailag jelentős nemkívánatos eseményeket.
A forgalomba hozatalt követően, valamint montelukaszttal végzett klinikai vizsgálatok során beszámoltak akut túladagolásról, beleértve olyan jelentéseket, amelyek felnőttek és gyermekek esetében 1000mg‑os (körülbelül 61mg/kg egy 42hónapos gyermeknél) adagról is beszámoltak. A megfigyelt klinikai és laboratóriumi eredmények megegyeztek a felnőttekben és gyermekekben megfigyelt biztonságossági profillal. A túladagolások túlnyomó részénél nem észleltek mellékhatást.
A túladagolás tünetei
A leggyakrabban előforduló mellékhatások megfeleltek a montelukaszt biztonságossági profiljának, és a következők voltak: hasi fájdalom, somnolentia, szomjúság, fejfájás, hányás és pszichomotoros hiperaktivitás.
A túladagolás kezelése
A montelukaszt‑túladagolás kezelésére vonatkozóan nem áll rendelkezésre specifikus információ. Nem ismert, hogy a montelukaszt eltávolítható‑e peritoneális dialízissel vagy hemodialízissel.
Farmakológiai tulajdonságok - MONTELUKAST 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Leukotrién‑receptor antagonista
ATC kód: R03DC03
Hatásmechanizmus
A ciszteinil‑leukotriének (LTC4, LTD4, LTE4) hatékony gyulladást kiváltó eikozanoidok, amelyek különböző sejtekből, többek között mastocytákból és eosinophilekből szabadulnak fel. Ezek a fontos, asztmát kiváltó mediátorok kötődnek a ciszteinil‑leukotrién‑ (CysLT‑)‑receptorokhoz. Az I.típusú (CysLT1) receptor az emberi légutakban (többek között a légúti simaizmokban és a légúti macrophagokban), valamint más proinflammatórikus sejteken (többek között az eosinophileken és bizonyos myeloid sejteken) található. A CysLT‑ek összefüggésben vannak az asztma és az allergiás rhinitis patofiziológiájával. Asztmában a leukotrién által mediált hatások közé tartozik a bronchoconstrictio, nyákelválasztás, érpermeabilitás‑növekedés és az eosinophil sejtek felszaporodása. Allergiás rhinitisben az allergén‑expozíciót követően mind a korai, mind a késői fázisú reakciók során CysLT‑ek szabadulnak fel az orrnyálkahártyáról; ez összefüggésbe hozható az allergiás rhinitis tüneteivel. Kimutatták, hogy az intranasalis CysLT‑provokáció növeli az orrban lévő légutak ellenállását, és rontja az orrdugulás tüneteit.
Farmakodinámiás hatások
A montelukaszt egy orálisan aktív vegyület, mely erős affinitással és nagy szelektivitással kötődik a CysLT1‑receptorhoz. Klinikai vizsgálatokban a montelukaszt alacsony, akár már 5mg‑os adagban is gátolja az belélegzett LTD4 által indukált bronchoconstrictiót. A szájon át történő adagolást követően két órán belül bronchodilatatiót figyeltek meg. A β‑agonisták által kifejtett bronchodilatatiós hatás és a montelukaszt által létrehozott bronchodilatatio összeadódott. A montelukaszt‑kezelés gátolta az antigén provokációt követően kialakuló korai és késői fázisú bronchoconstrictiót. A montelukaszt a placebóhoz képest csökkentette a perifériás vérben keringő eosinophil sejtek számát felnőttekben és gyermekekben egyaránt. Egy különálló vizsgálatban a montelukaszt‑kezelés szignifikánsan csökkentette a (köpetben mért) légúti, valamint a perifériás vérben keringő eosinophilek számát, egyidejűleg pedig javította a klinikai asztma‑kontrollt.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Felnőttek körében végzett vizsgálatok során a napi egyszeri 10mg‑os dózisban adott montelukaszt a placebóhoz képest jelentős javulást eredményezett a reggeli erőltetett kilégzési másodperctérfogatban (FEV1) (10,4% a 2,7%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest), a reggeli kilégzési csúcsáramlási sebességben (PEFR) (24,5l/perc a 3,3l/perccel szemben, a kezdeti értékekhez képest), és szignifikánsan csökkentette a teljes β‑agonista használatot (‑26,1% a ‑4,6%‑kal szemben, a kezdeti értékekhez képest). A placebóhoz képest a betegek által jelentett nappali és éjszakai asztmatünetek értékelése szignifikánsan javult a placebóhoz képest.
Felnőttek bevonásával végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy a montelukaszt hatása hozzáadódik az inhalációs kortikoszteroidok klinikai hatásához (FEV1 százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén 5,43%, beklometazon esetén 1,04%; β‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest az inhalációs beklometazon+montelukaszt esetén ‑8,70%, beklometazon esetén 2,64%). Az inhalációs beklometazonhoz (adagolóval adott napi kétszer 200μg) képest a montelukaszt gyorsabb kezdeti választ eredményezett, bár a 12hetes vizsgálat teljes időtartama alatt a beklometazon átlagosan nagyobb terápiás hatást fejtett ki (FEV1 százalékos változása a kiindulási értékhez képest a montelukaszt esetén 7,49%, míg beklometazon esetén 13,3%; β‑agonista használatának százalékos változása a kezdeti értékekhez képest montelukaszt esetén ‑28,28%, beklometazon esetén ‑43,89%). Mindazonáltal a montelukaszttal kezelt betegek nagy százalékában hasonló klinikai hatást értek el, mint a beklometazonnal kezeltek körében (pl. a beklometazonnal kezelt betegek 50%‑ánál mért, a kezdeti értékekhez képest legalább 11%‑os FEV1‑javulást a montelukaszttal kezelt betegek kb. 42%‑a tapasztalta).
Egy klinikai vizsgálatot végeztek a montelukaszt szezonális allergiás rhinitis tüneti kezelésében játszott szerepére vonatkozóan, 15éves vagy annál idősebb, asztmás és egyidejűleg szezonális allergiás rhinitisben szenvedő betegeknél. Ebben a vizsgálatban a napi egyszer adott 10mg montelukaszt tabletta, a placebóval összehasonlítva, statisztikailag szignifikáns javulást eredményezett a napi rhinitises tüneti pontszámban (Daily Rhinitis Symptoms score). A napi rhinitis tüneti pontszám a nappali nasalis tüneti pontszám (Daytime Nasal Symptoms score: az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés, orrviszketés összesített értékelése) és az éjszakai tüneti pontszám (Night-time Symptoms score: orrdugulás ébredéskor, elalvási nehézség és az éjszakai felébredések összesített értékelése) átlaga. Az allergiás rhinitis globális értékelése a betegek és a kezelőorvosok szerint is szignifikánsan javult placebóval összehasonlítva. Ennek a vizsgálatnak az elsődleges célja nem az asztmára kifejtett hatás értékelése volt.
Egy 8hétig tartó, 6‑14éves gyermekek bevonásával végzett klinikai vizsgálatban a napi egyszeri 5mg‑os dózisú montelukaszt a placebóhoz képest szignifikánsan javította a légzésfunkciót (FEV1: a kezdeti értékekhez képest történt változás 8,71% a 4,16%‑kal szemben; reggeli PEFR: a kezdeti értékekhez képest történt változás 27,9l/perc a 17,8l/perccel szemben) és csökkentette a „szükség szerinti” β‑agonista-használatot (a kezdeti értékekhez képest ‑11,7% a +8,2%‑kal szemben).
Egy 12hetes, felnőtteken végzett vizsgálat során a fizikai terhelés által kiváltott bronchoconstrictio (exercise‑induced bronchoconstriction, EIB) szignifikánsan javult (a FEV1 maximális csökkenése 22,33%, míg placebo esetén 32,40% volt; a FEV1 kezdeti értékénél 5%‑kal kisebb értékig történő visszaálláshoz szükséges idő a montelukaszt esetén 44,22perc, a placebo esetén 60,64perc volt). Ez a hatás állandó volt a teljes 12hetes vizsgálati periódus alatt. Az EIB csökkenését egy rövid távú, 6‑14éves gyermekeken végzett vizsgálat is kimutatta (a FEV1 maximális csökkenése montelukaszt esetén 18,27%, míg placebo esetén ez az érték 26,11% volt; a FEV1 terhelés előtti értékéhez legfeljebb 5%‑os eltéréssel való visszatérés ideje a montelukaszt esetén 17,76perc, a placebo esetén 27,98perc volt). A hatást mindkét vizsgálatban kimutatható volt a napi egyszeri adagolási intervallum is.
Acetilszalicilsav‑érzékeny asztmás betegeknél, akik egyidejű inhalációs és/vagy orális kortikoszteroid‑kezelésben részesültek, a montelukaszt a placebóhoz képest az asztma paramétereinek szignifikáns javulását eredményezte (FEV1 változása a kezdeti értékekhez képest 8,55% a ‑1,74%‑kal szemben, és a teljes β‑agonista-használat csökkenése a kezdeti értékekhez képest ‑27,78% a 2,09%‑kal szemben).
Felszívódás
A montelukaszt gyorsan felszívódik szájon át történő alkalmazást követően. A 10mg‑os filmtabletta esetén a plazma csúcskoncentráció (Cmax) éhgyomorra beadva, felnőtteknél bevételt követően 3óra (Tmax) múlva alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 64%. A standard étkezés nem befolyásolja az orális biohasznosíthatóság és a Cmax értéket. A biztonságosságot és hatékonyságot olyan klinikai vizsgálatokban igazolták, amelyekben a 10mg‑os filmtablettát az étkezés időpontjától függetlenül alkalmazták.
Az 5mg‑os rágótabletta Cmax értéke éhgyomorra beadva, felnőtteknél, a bevételt követő 2órán belül alakul ki. Az átlagos orális biohasznosíthatóság 73%, amely 63%‑ra csökken egy átlagos étkezés következtében.
Eloszlás
A montelukaszt több mint 99%‑ban plazmafehérjékhez kötődik. Egyensúlyi állapotban a montelukaszt átlagos megoszlási térfogata 8‑11liter. Patkányokon radioaktív izotóppal jelölt montelukaszttal végzett vizsgálatok a vér‑agy‑gáton történő minimális átjutást mutatták. Ezen felül az adagolást követő 24órával, a radioaktív jelzett anyag koncentrációja az egyéb szövetben is minimális volt.
Biotranszformáció
A montelukaszt nagymértékben metabolizálódik. Terápiás dózisokkal végzett vizsgálatok során, felnőttekben és gyermekekben, az egyensúlyi állapotban a montelukaszt metabolitjainak plazmakoncentrációi nem voltak kimutathatóak.
A montelukaszt metabolizmusában a citokróm P450 2C8 a legjelentősebb enzim. Kismértékben hozzájárulhat továbbá a CYP 3A4 és 2C9 is, habár a CYP 3A4-inhibitor itrakonazolról kimutatták, hogy nem változtatja meg a montelukaszt farmakokinetikai változóit napi 10 mg montelukasztot kapó egészséges egyénekben. Humán májmikroszómán végzett további invitro vizsgálatok eredményei alapján a montelukaszt terápiás plazmakoncentrációi nem gátolják a citokróm P4503A4, 2C9, 1A2, 2A6, 2C19 vagy 2D6 enzimeket. A montelukaszt metabolitjainak hozzájárulása a terápiás hatáshoz minimális.
Elimináció
A montelukaszt átlagos plazmaclearance‑e 45ml/perc egészséges felnőttekben. Radioaktív jelzett montelukaszt orális adagolását követően a radioaktivitás 86%‑a az 5napig gyűjtött székletből, és kevesebb mint 0,2%‑a vizeletből volt visszanyerhető. A montelukaszt orális biohasznosíthatóságával összevetve ez azt jelzi, hogy a montelukaszt és metabolitjai csaknem kizárólag az epén keresztül eliminálódnak.
Különleges betegcsoportok
Időskorú, vagy enyhe‑középsúlyos májelégtelenségben szenvedő betegek esetén nincs szükség dózismódosításra. Vesekárosodásban szenvedő betegek körében még nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a montelukaszt és metabolitjai az epén keresztül ürülnek ki, vesekárosodásban szenvedő betegek esetén várhatóan nem szükséges dózismódosítás. Súlyos májelégtelenségben (Child‑Pugh pontszám>9) szenvedőkre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a montelukaszt farmakokinetikájáról.
Nagy dózisban alkalmazott (a javasolt adag 20‑60‑szorosa) montelukaszt esetén a teofillin plazmakoncentrációjának csökkenését figyelték meg. Ezt a hatást az ajánlott napi egyszeri 10mg‑os montelukaszt adag alkalmazása esetén nem volt megfigyelhető.
Gyógyszerészeti jellemzők - MONTELUKAST 10 MG
Tablettamag:
Nátrium‑lauril‑szulfát
Laktóz‑monohidrát
Hidroxipropilcellulóz
Hidegen duzzadó keményítő
Karboximetilkeményítő‑nátrium (A‑típus)
Magnézium‑sztearát
Filmbevonat:
Opadry 20A23676 sárga [hidroxipropilcellulóz, hipromellóz, titán‑dioxid (E171), sárga vas‑oxid(E172), vörös vas‑oxid (E172)]
Ez a gyógyszer különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Filmtabletták alumínium – alumínium buborékcsomagolásban és dobozban.
A Montelukast Teva 10mg filmtabletta a következő kiszerelésekben kerül forgalomba:
7, 14, 15, 20, 28, 30, 50, 56, 60, 90, 98, 100db tabletta.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ emelt jogosultsággal felírható