NEXPOVIO 20 MG FILMTABLETTA

selinexor
2

Egyéb cytostaticumok EGYÉB CYTOSTATICUMOK

Javallatok

Adagolás

Interakciók listája

Korlátozások

Felírási információ

Biztosítási lista

A termék nem szerepel a listán.

Kibocsátási információk

Nincs adat.

Vényköteles korlátozás

Szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszerkészítmény

Térítési korlátozás

Nincs adat.

Egyéb információk

Gyógyszer neve

NEXPOVIO 20 MG FILMTABLETTA

Összetétel

Nincs adat.

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Stemline Therapeutics B.V.

Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

2026. 08. 05.

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.

4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4,9 csillag, több mint 20k értékelés

SmPC - NEXPOVIO 20 MG

Javallatok

A NEXPOVIO

bortezomibbal és dexametazonnal kombinálva olyan myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik legalább egy korábbi terápiában részesültek.
dexametazonnal kombinálva olyan refrakter myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik legalább négy korábbi terápiában részesültek, és betegségük nem reagált legalább két proteaszóma-inhibitorra, két immunmoduláló gyógyszerre és egy anti-CD38 monoklonális antitestre, valamint akiknek betegsége progrediált a legutóbbi kezelésük során.

Adagolás

A kezelést a myeloma multiplex kezelésében jártas orvos felügyelete alatt kell megkezdeni és monitorozni.

Adagolás

Szelinexor, bortezomib és dexametazon (SVd) kombinációja

A szelinexor, a bortezomib és a dexametazon egy 35 napos ciklus alapján javasolt dózisai:

100 mg szelinexor szájon át bevéve, hetente egyszer, minden hét 1. napján. A szelinexor dózisa nem haladhatja meg a 70 mg/m²-t dózisonként.
1,3 mg/m² bortezomib szubkután beadva hetente egyszer, minden hét 1. napján 4 hétig,

amelyet 1 hét szünet követ.
20 mg dexametazon szájon át bevéve hetente kétszer, minden hét 1. és 2. napján.

A szelinexorral, bortezomibbal és dexametazonnal végzett kombinált kezelést a betegség progressziójáig vagy nem tolerálható toxicitás kialakulásáig kell folytatni.

Szelinexor és dexametazon (Sd) kombinációja

A szelinexor és a dexametazon ajánlott kezdő dózisai a következők:

80 mg szelinexor szájon át bevéve minden hét 1. és 3. napján.
20 mg dexametazon szájon át bevéve minden hét 1. és 3. napján, a szelinexorral együtt.

A szelinexorral és dexametazonnal végzett kombinált kezelést a betegség progressziójáig vagy nem

tolerálható toxicitás kialakulásáig kell folytatni.

A NEXPOVIO-val együtt adott gyógyszerek adagolásával kapcsolatos további információkat lásd ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazási előírásában.

Késve bevett vagy kimaradt dózisok

Ha a szelinexor valamelyik adagját nem, vagy késve veszi be a beteg, vagy ha a beteg a szelinexor bevételét követően hány, akkor nem szabad újabb adagot bevennie. A betegnek a következő adagot a legközelebbi tervezett napon kell bevennie.

A dózis módosítása

A NEXPOVIO mellékhatások miatt javasolt dózismódosításait az 1. és a 2. táblázat tartalmazza.

A NEXPOVIO-val együtt adott gyógyszerek adagolásának módosításával kapcsolatos információkat lásd az adott gyógyszer alkalmazási előírásában.

táblázat: A mellékhatások miatt szükségessé váló, előre meghatározott dózismódosítások

lépései

	Szelinexor, bortezomib ésdexametazon (SVd)kombinációja	Szelinexor és dexametazon (Sd)kombinációja
Ajánlott kezdeti dózis	100 mg hetente egyszer	80 mg minden hét 1. és 3. napján (összesen 160 mg hetente)
Első csökkentés	80 mg hetente egyszer	100 mg hetente egyszer
Második csökkentés	60 mg hetente egyszer	80 mg hetente egyszer
Harmadik csökkentés	40 mg hetente egyszer	60 mg hetente egyszer
A kezelés abbahagyása*

* Ha a tünetek nem szűnnek meg, a kezelést abba kell hagyni.

táblázat: A mellékhatások miatt szükségessé váló dózismódosítás irányelvei

Mellékhatása	Esemény	Beavatkozás
Hematológiai mellékhatások
Thrombocytopenia
A thrombocytaszám 25 000és legfeljebb 75 000/µlközött	Bármi
A thrombocytaszám 25 000 és legfeljebb 75 000/µl között egyidejű vérzéssel	Bármi
A thrombocytaszám kevesebb mint 25 000/µl	Bármi

Csökkentse a szelinexor dózisát 1 szinttel (lásd 1. táblázat).

A szelinexor-kezelés megszakítása.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat), miután a vérzés megszűnt.

A szelinexor-kezelés megszakítása.
Monitorozza a beteget, amíg a thrombocytaszám vissza nem tér legalább 50 000/µl értékre.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

Mellékhatása	Esemény	Beavatkozás
Neutropenia
Abszolút neutrofilszám:0,5–1,0 × 10⁹/l láz nélkül	Bármi
Abszolút neutrofilszám kevesebb, mint 0,5 × 10⁹/l VAGYLázas neutropenia	Bármi
Anaemia
Hemoglobin kevesebb mint 80 g/l	Bármi	szelinexort 1 dózisszinttel (lásd1. táblázat).megfelelően.
Életveszélyes következmények (sürgős beavatkozás javallott)	Bármi	megfelelően.
Nem hematológiai mellékhatások
Hyponatraemia
Nátriumszint 130 mmol/lvagy kevesebb	Bármi	tér 130 mmol/l-re vagy magasabb értékre.
Kimerültség
	Bármi
Nausea és vomitus
1. vagy 2. fokozatú nausea (az orális tápanyagfelvétel csökkent, de nincs jelentős testtömegvesztés, dehydratio vagy alultápláltság)VAGY1. vagy 2. fokozatú vomitus (napi 5 vagykevesebb epizód)	Bármi

Csökkentse a szelinexor dózisát 1 szinttel (lásd 1. táblázat).

A szelinexor-kezelés megszakítása.
Monitorozás, amíg a neutrofilszám vissza nem tér 1,0 × 10⁹/l vagy magasabb értékre.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

Csökkentse a
Alkalmazzon vérátömlesztést és/vagy más kezelést a klinikai irányelveknek

A szelinexor megszakítása.
Figyelje a haemoglobint, amíg a szint vissza nem tér 8 g/dl-re vagy magasabb értékre.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).
Alkalmazzon vérátömlesztést és/vagy más kezelést a klinikai irányelveknek

A szelinexor-kezelés megszakítása és megfelelő szupportív kezelés biztosítása.
Monitorozza a beteget, amíg a nátriumszint vissza nem
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

fokozatú, 7 napnál hosszabb ideig tartó VAGY
fokozatú

A szelinexor-kezelés megszakítása.
Monitorozza a beteget, amíg a kimerültség 1. fokozatúra vagy kiindulási szint nem megfelelőre nem mérséklődik.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

A szelinexor-kezelés fenntartása és további hányingercsillapító adása.

Mellékhatása	Esemény	Beavatkozás
3. fokozatú nausea (nem megfelelő orális kalória- vagy folyadékbevitel) VAGY3. vagy magasabb fokozatú vomitus (napi 6 vagy több epizód)	Bármi
Hasmenés
2. fokozat (a székelések száma napi 4-6-tal több a kiindulási szinthez képest)	1.
	2. és további	szelinexort 1 dózisszinttel (lásd1. táblázat).
3. vagy magasabb fokozat (a székelések száma napi 7-tel vagy többbel nő a kiindulási szinthez képest, kórházi ellátás javasolt)	Bármi
Fogyás és anorexia
10%-tól 20%-ig terjedő testtömegvesztés VAGY anorexia, amely jelentősen csökkent testtömeggel vagy alultápláltsággal jár	Bármi	1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd1. táblázat).
Szemészeti mellékhatások
2. fokozat, kivéveszürkehályog	Bármi
≥3. fokozat, kivéveszürkehályog	Bármi
Egyéb, nem hematológiai mellékhatások
3. vagy 4. fokozat(életveszélyes)	Bármi

A szelinexor-kezelés megszakítása.
Monitorozza a beteget, amíg a nausea vagy vomitus 2. vagy alacsonyabb fokozatúra vagy a kiindulási szintre nem csökken.
Adjon hányáscsillapítót.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

A szelinexor-kezelés fenntartása és szupportív kezelés indítása.

Csökkentse a
Alkalmazzon szupportív kezelést.

A szelinexor-kezelés megszakítása és támogató kezelés megkezdése.
Monitorozza a beteget, amíg a hasmenés 2. fokozatúra vagy a kiindulási szintre nem mérséklődik.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

A szelinexor-kezelés megszakítása és támogató kezelés megkezdése.
Monitorozza a beteget, amíg a testtömeg vissza nem tér a kiinduláskor mért testtömeg 90%-ára.
Indítsa újara a szelinexort

Végezzen szemészeti vizsgálatot.
Szakítsa meg a szelinexor-kezelést, majd kezdje meg a támogató kezelést.
Monitorozza a beteget, amíg a szemészeti tünetek 1. fokozatúra vagy a kiindulási szintre nem mérséklődnek.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

Véglegesen hagyja abba a szelinexor alkalmazását.
Végezzen szemészeti vizsgálatot.

Szakítsa meg a szelinexor-kezelést.
Monitorozza a beteget, amíg 2. vagy annál alacsonyabb fokozatúra nem mérséklődik.
Indítsa újra a szelinexort 1 dózisszinttel alacsonyabban (lásd 1. táblázat).

a National Cancer Institute (NCI) nemkívánatos eseményekre vonatkozó általános terminológiai kritériumai (NCI CTCAE – Common Terminology Criteria for Adverse Events) 4.03-as verzió.

Különleges betegcsoportok

Idősek

A 65 év fölötti betegek esetén nincs szükség a szelinexor dózisának módosításra (lásd a 4.8, 5.1 és 5.2 pontokat).

Vesekárosodás

Az enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség a szelinexor dózisának módosítására (lásd az 5.2 pontot). Nincsenek olyan adatok, amelyek alapján végstádiumú vesebetegségben szenvedő vagy hemodializált betegek számára dózist lehetne javasolni.

Májkárosodás

Az enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubin (TB) ≤ 1-szerese a normálérték felső határának (ULN) és aszpartát-aminotranszferáz (ASAT) a normálérték felső határának > 1-szerese, vagy a TB> 1-1,5-szerese a normálérték felső határának, bármilyen ASAT érték mellett) vagy közepesen súlyos májkárosodás esetén (a TB > 1,5-3-szorosa a normálérték felső határának, bármilyen ASAT érték mellett) nincs szükség a szelinexor dózisának módosítására. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (a TB > 3-szorosa a normálérték felső határának, bármilyen ASAT-érték esetén) a szelinexor kezdő dózisát a 3. táblázat alapján kell csökkenteni (lásd az 5.2 pontot). A későbbi dózisok az egyéni biztonságosság és tolerálhatóság alapján növelhetők vagy csökkenthetők.

táblázat: Ajánlások a kezdő adagra súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél

	bilirubin-szintek	szelinexor bortezomibbal és dexametazonnalkombinációban (SVd)	szelinexor dexametazonnal kombinációban (Sd)
Súlyos májkárosodás (NCI-ODWGosztályozás alapján)	> 3 x ULN(bármely ASAT)	80 mg hetente egyszer	100 mg hetente egyszer

NCI-ODWG = Nemzeti Rákintézet Szervi Diszfunkció Munkacsoport (National Cancer Institute Organ Dysfunction Working Group)

ASAT = aszpartát-aminotranszferáz; ULN = normálérték felső határa

Az ajánlott adagolás a kezdő adagra vonatkozik. A későbbi dózisok az egyéni biztonságosság és tolerálhatóság alapján növelhetők vagy csökkenthetők.

Gyermekek és serdülők

A NEXPOVIO biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd 5.1 és 5.2 pont).

A NEXPOVIO nem alkalmazható 18 évesnél fiatalabb gyermekeknél és serdülőknél myeloma multiplex kezelésére.

Az alkalmazás módja

A NEXPOVIO szájon át alkalmazandó.

A NEXPOVIO-t bortezomibbal és dexametazonnal (SVd) kombinálva hetente egyszer, minden hét

1. napján körülbelül ugyanabban az időben kell szájon át bevenni.

A NEXPOVIO-t dexametazonnal (Sd) kombinálva minden hét 1. és 3. napján körülbelül ugyanabban az időben kell bevenni.

A tablettát egészben, vízzel kell lenyelni. A hatóanyag okozta bőrirritáció elkerülése érdekében nem szabad összetörni, rágni, összezúzni vagy felosztani. Étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.

Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Figyelmeztetések

Azon gyógyszerek esetében, melyeket szelinexorral kombinálva adnak be, meg kell nézni a gyógyszerek alkalmazási előírásait a kezelés megkezdése előtt, beleértve a különleges figyelmeztetésekre és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedésekre, valamint a javasolt együttes kezelésekre vonatkozó részeket.

Javasolt párhuzamos kezelések

Tanácsolja a betegeknek, hogy a kezelés folyamán tartsák fenn a megfelelő folyadék- és kalóriabevitelt. A dehydratio kockázatának kitett betegeknél fontolja meg az intravénás hidratálást.

A NEXPOVIO-val történő kezelés előtt és alatt profilaktikus céllal egyidejű kezelést kell végezni 5-HT3-antagonistával és/vagy más hányingercsillapítóval (lásd a 4.8 pontot).

Hematológia

Teljesvérkép-vizsgálatot kell végezni a kezelés indításakor, a kezelés alatt és amikor klinikailag indokolt. A kezelés első két hónapjában gyakrabban végeztesse el ezt a vizsgálatot.

Thrombocytopenia

A szelinexort kapó betegeknél gyakoriak voltak a thrombocytopeniás események (thrombocytopenia és csökkent thrombocytaszám), és előfordultak súlyos (3. vagy 4. fokozatú) esetek is. A 3. vagy

fokozatú thrombocytopenia néha klinikailag jelentős vérzést, ritkán pedig végzetes vérzést okozhat (lásd a 4.8 pontot).

A thrombocytopenia dózismegszakításokkal, dózismódosításokkal, thrombocyta-transzfúzióval és/vagy más kezelésekkel kezelhető, amint az klinikailag indokolt. A betegeket monitorozni kell vérzés jelei és tünetei tekintetében, és tünetek esetén haladéktalanul meg kell vizsgálni őket. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 1. és 2. táblázatában.

Neutropenia

A szelinexort kapó betegeknél neutropeniáról számoltak be, köztük súlyos (3. vagy 4. fokozatú) esetekről is. Néhány esetben a 3. vagy 4. fokozatú neutropeniában szenvedő betegeknél egyidejűleg fertőzés lépett fel (lásd a 4.8 pontot).

A neutropeniás betegeket ellenőrizni kell a fertőzés jelei szempontjából, és tünetek esetén haladéktalanul meg kell vizsgálni őket. A neutropenia az adagolás megszakításával, módosításával és a kolóniastimuláló-faktorral kezelhető az orvosi irányelveknek megfelelően. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 1. és 2. táblázatában.

Gastrointestinalis toxicitás

Nausea, vomitus és hasmenés jelentkezett; néhány eset súlyos volt, és szükség volt vomitus és hasmenés elleni gyógyszerek alkalmazására is (lásd a 4.8 pontot).

A szelinexor-kezelés előtt és alatt prophylaktikus kezelést kell végezni 5-HT3-antagonistával és/vagy más hányáscsillapító szerrel. A veszélyeztetett betegek dehydratiójának megelőzése érdekében

elektrolittartalmú folyadékot kell beadni.

A nausea/vomitus az adagolás megszakításával, módosításával, illetve klinikailag indokolt esetben más hányáscsillapító gyógyszerekkel való kezelés megkezdésével kezelhető. A hasmenés az adagolás megszakításával, módosításával és/vagy hasmenés elleni gyógyszerekkel kezelhető. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 1. és 2. táblázatában.

Fogyás és anorexia

A szelinexor fogyást és anorexiát okozhat. A kezelés elindításakor, a kezelés alatt és klinikailag indokolt esetben ellenőrizni kell a betegek testtömegét, tápláltsági fokát és táplálékuk mennyiségét. A monitorozásnak a kezelés első két hónapjában gyakoribbnak kell lennie. Az újonnan jelentkező vagy súlyosbodó étvágy- vagy testtömegcsökkenést tapasztaló betegeknél az adag módosítására, étvágynövelőkre és táplálkozási tanácsadásásra lehet szükség. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 1. és 2. táblázatában.

Zavart állapot és szédülés

A szelinexor zavart állapotot és szédülést okozhat. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy kerüljék az olyan helyzeteket, amikor a szédülés vagy zavartság problémát jelenthet, továbbá megfelelő orvosi javaslat hiányában kerüljék más, szédülést vagy zavartságot okozó gyógyszerek használatát. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek nehéz gépeket, amíg a tünetek meg nem szűnnek (lásd a 4.7. pontot).

Hyponatraemia

A szelinexor hyponatraemiát okozhat. A betegek nátriumszintjét ellenőrizni kell a kezelés indulásakor, a kezelés alatt és klinikailag indokolt esetekben. A monitorozásnak a kezelés első két hónapjában gyakoribbnak kell lennie. Igazítsa a nátriumszintet az egyidejű hyperglykaemiához (szérum glükóz

>8,4 mmol/l) és a magas szérumparaprotein-szintekhez. A hyponatraemiát az orvosi irányelvek szerint kell kezelni (intravénás nátrium-klorid oldat és/vagy sótabletta), beleértve az étrend felülvizsgálatát is. A betegeknél szükség lehet a szelinexor dózisának megszakítására és/vagy módosítására. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 1. és 2. táblázatában.

Szürkehályog

A szelinexor szürkehályog kialakulását vagy a már meglévő szürkehályog súlyosbodását okozhatja (lásd a 4.8 pontban). Ha klinikailag indokolt, szemészeti vizsgálat végezhető. A szürkehályogot az orvosi irányelvek szerint kell kezelni, beleértve a műtétet is, ha indokolt.

Tumorlízis-szindróma

A szelinexorterápiát kapó betegeknél tumorlízis-szindrómáról (TLS) számoltak be. A nagy TLS-kockázatú betegeket szorosan monitorozni kell. Azonnal kezelje a TLS-t az intézményi irányelveknek megfelelően.

Fogamzóképes korban lévő nők/fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél

A fogamzóképes korban lévő nőket és a reproduktív képességű férfi betegeket figyelmeztetni kell, hogy a szelinexor-kezelés alatt és az utolsó dózist követően legalább 1 hétig a terhesség megelőzése érdekében hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni, vagy tartózkodni kell a szexuális aktivitástól (lásd 4.6 pont).

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz 20 mg-os tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Interakciók

Interakciók listája

Felvétel az interakciók közé

Nem figyeltek meg klinikailag szignifikáns különbséget a szelinexor farmakokinetikájában, amikor egy erős CYP3A4- és UGT-induktorral, a karbamazepinnel (legfeljebb 300 mg-os karbamazepin-dózis naponta kétszer) együtt alkalmazták.

Nem figyeltek meg klinikailag szignifikáns különbséget a szelinexor farmakokinetikájában, amikor egy erős CYP3A4-inhibitorral, a klaritromicinnel (500 mg szájon át, 7 napig, naponta kétszer) együtt alkalmazták.

A szelinexor farmakokinetikájában nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbséget, amikor legfeljebb 1000 mg napi dózisú paracetamollal együtt adták.

Terhesség

Fogamzóképes korban lévő nők/fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél

A fogamzóképes korban lévő nőket figyelmeztetni kell arra, hogy a szelinexor-kezelés alatt és a szelinexor utolsó dózisát követően legalább 1 hétig kerüljék a teherbe esést, vagy tartózkodjanak a közösüléstől. Terhességi vizsgálat ajánlott fogamzóképes korban lévő nők számára a szelinexor-kezelés megkezdése előtt.

A fogamzóképes korban lévő nőket és a reproduktív képességű férfi betegeket figyelmeztetni kell, hogy a szelinexor-kezelés alatt és a szelinexor utolsó dózisát követően legalább 1 hétig a terhesség megelőzése érdekében hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazni, vagy tartózkodni kell a szexuális aktivitástól.

Terhesség

A szelinexor terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szelinexor magzati károsodást okozhat (lásd 5.3 pont). A szelinexor alkalmazása nem alkalmazható terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.

Ha a beteg a szelinexor szedése alatt teherbe esik, a szelinexor alkalmazását azonnal fel kell függeszteni, és tájékoztatni kell a beteget a magzatra gyakorolt lehetséges veszélyről.

Szoptatás

Nem ismert, hogy a szelinexor vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. A szoptatott gyermekekre nézve nem lehet kizárni a kockázatot. A szelinexor alkalmazásának ideje alatt és az utolsó adag után 1 hétig a szoptatást fel kell függeszteni.

Termékenység

Állatkísérleti eredmények alapján a szelinexor károsíthatja a termékenységet nőstényeknél és hímeknél (lásd 5.3 pont).

Vezetés

A szelinexor jelentősen befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A szelinexor kimerültséget, zavart állapotot és szédülést okozhat. A betegeket utasítani kell, hogy kerüljék azokat a helyzeteket, amikor a szédülés vagy zavart állapot problémát jelenthet, és ne vegyenek be más gyógyszereket, amelyek szédülést vagy zavart állapotot okozhatnak, anélkül, hogy megfelelő orvosi tanácsot kapnának. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket, ha ezen tünetek bármelyikét tapasztalják.

Mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

A bortezomibbal és dexametazonnal kombinációban alkalmazott szelinexor biztonságosságát

195 myeloma multiplexben szenvedő betegnél értékelték. A leggyakoribb mellékhatás (≥30%) a thrombocytopenia (62%), a nausea (50%), a kimerültség (42%), az anaemia (37%), a csökkent étvágy (35%), a hasmenés (33%) és a peripheriás neuropathia (33%) volt.

A leggyakrabban (≥3%) jelentett súlyos mellékhatás a pneumonia (14,9%), a szürkehályog (4,6%), a sepsis (4,1%), a hasmenés (3,6%), a vomitus (3,6%) és az anaemia (3,1%) volt.

A dexametazonnal kombinációban alkalmazott szelinexor biztonságosságát 214, myeloma multiplexben szenvedő betegnél értékelték, ideértve 84 olyan beteget, akik ötszörösen refrakter betegségben szenvedtek. A leggyakoribb mellékhatás (≥ 30%) a nausea (75%), a thrombocytopenia (75%), a kimerültség (66%), az anaemia (60%), az étvágycsökkenés (56%), a testtömegcsökkenés

(49%), a hasmenés (47%), a vomitus (43%), a hyponatraemia (40%), a neutropenia (36%) és a

leukopenia (30%) volt.

A leggyakrabban jelentett súlyos mellékhatás (≥3%) a pneumonia (7,5%), a sepsis (6,1%), a thrombocytopenia (4,7%), az akut vesekárosodás (3,7%) és az anaemia (3,3%) volt.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A szelinexor, bortezomib és dexametazon (SVd) kombinációjának klinikai vizsgálatai során jelentett mellékhatásokat a 4. táblázat foglalja össze.

A szelinexor és a dexametazon (Sd) kombinációjának klinikai vizsgálatai során jelentett mellékhatásokat a 5. táblázat foglalja össze.

Ezek a mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszer-kategóriák és gyakoriság szerint rendezettek. A gyakorisági kategóriák a következők: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatok alapján nem becsülhető meg). Az egyes gyakorisági csoportokban a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.

táblázat: Szelinexor, bortezomib és dexametazon (SVd) kombinációjával kezelt myeloma multiplexben szenvedő betegeknél megfigyelt nemkívánatos gyógyszerreakciók (adverse drug reaction, ADR)

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3–4. fokozatú ADR/gyakoriság
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nagyon gyakori Pneumonia^, felső légúti fertőzés, bronchitis, nasopharyngitisGyakoriSepsis^, alsó légúti fertőzés	Nagyon gyakoriPneumonia^GyakoriSepsis^, alsó légúti fertőzés, bronchitis, felső légúti fertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Thrombocytopenia, anaemia, neutropenia*GyakoriLeukopenia, lymphopenia	Nagyon gyakori Thrombocytopenia, anaemiaGyakori Neutropenia^*, lymphopeniaNem gyakoriLeukopenia

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3–4. fokozatú ADR/gyakoriság
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nagyon gyakoriCsökkent étvágyGyakoriHyponatraemia, dehydratio, hypokalaemia, hypocalcaemia, hypophosphataemia, hyperkalaemia, hypomagnesaemia	Gyakori Hyponatraemia, dehydratio, csökkent étvágy, hypokalaemia, hypocalcaemia, hypophosphataemia
Pszichiátriai kórképek	Nagyon gyakoriInsomniaGyakoriZavart állapot	GyakoriZavart állapot, insomnia
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Peripheriás neuropathia, szédülés, fejfájásGyakoriSyncope, amnesia^*, egyensúlyzavar, ízérzés zavara, ageusia	GyakoriSyncope, peripheriás neuropathiaNem gyakori Fejfájás, szédülés, amnesia*
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei	GyakoriVertigo	Egyik sem
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nagyon gyakoriSzürkehályog, homályos látás^*	Nagyon gyakoriSzürkehályogGyakoriHomályos látás^*
Szívbetegségek és a szívvelkapcsolatos tünetek	GyakoriTachycardia	Egyik sem
Érbetegségek és tünetek	GyakoriHypotensio	GyakoriHypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nagyon gyakoriKöhögésGyakoriNehézlégzés^*, epistaxis	GyakoriEpistaxisNem gyakoriNehézlégzés^*, köhögés
Emésztőrendszeribetegségek és tünetek	Nagyon gyakoriNausea, hasmenés, vomitus, obstipatioGyakoriAbdominalis fájdalom, dyspepsia, szájszárazság, flatulentia	GyakoriNausea, hasmenés, vomitus
A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei	GyakoriAlopecia, éjszakai verejtékezés*, viszketés	Nem gyakoriÉjszakai verejtékezés*

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3–4. fokozatú ADR/gyakoriság
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségeiés tünetei	GyakoriHypercreatinaemia	GyakoriHypercreatinaemia
Vese- és húgyúti betegségekés tünetek	GyakoriAkut vesekárosodás	GyakoriAkut vesekárosodás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakoriKimerültség, pyrexia, astheniaGyakoriÁltalános fizikális állapot romlása, rossz közérzet	Nagyon gyakoriKimerültségGyakoriPyrexia, asthenia, általános fizikális állapot romlása
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nagyon gyakoriTesttömegcsökkenésGyakoriAszpartát-aminotranszferáz emelkedett, alanin-aminotranszferáz emelkedett	Gyakori Testtömegcsökkenés, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint, emelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszint
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatosszövődmények	GyakoriElesés, zúzódás	GyakoriElesés

* Több mint egy MedDRA preferált kifejezés csoportosítása, beleértve:

Pneumonia: pneumonia, tüdőfertőzés, pneumococcus okozta pneumonia, influenzás pneumonia, parainfluenza vírus által okozott pneumonia, bacterialis pneumonia és gombás pneumonia
Sepsis: sepsis, septicus shock, Staphylococcus okozta sepsis és urosepsis
Neutropenia: neutropenia és lázas neutropenia
Amnesia: amnesia és memóriakárosodás
Homályos látás: homályos látás, látáskárosodás és csökkent látóélesség
Nehézlégzés: nehézlégzés és terheléses nehézlégzés
Éjszakai verejtékezés: éjszakai verejtékezés és hyperhidrosis

táblázat: A szelinexor és a dexametazon (Sd) kombinációjával kezelt betegeknél tapasztalt nemkívánatos gyógyszerreakciók (ADR)

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3-4. fokozatú ADR/gyakoriság
Fertőző betegségek és parazitafertőzések	Nagyon gyakori Pneumonia, felső légúti fertőzés	GyakoriPneumonia, sepsis, bacteriaemia
	GyakoriSepsis, bacteriaemia	Nem gyakoriFelső légúti fertőzés
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Thrombocytopenia, anaemia, neutropenia, leukopenia, lymphopenia	Nagyon gyakori Thrombocytopenia, anaemia, neutropenia, leukopenia, lymphopenia
	GyakoriLázas neutropenia	GyakoriLázas neutropenia
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Nagyon gyakoriHyponatraemia, dehydratio,	Nagyon gyakoriHyponatraemia

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3-4. fokozatú ADR/gyakoriság
	csökkent étvágy, hyperglykaemia, hypokalaemiaGyakori Hypocalcaemia, hypophosphataemia, hyperkalaemia, hypomagnesaemia, hyperamylasaemia, hyperurikaemia, hyperlipasaemiaNem gyakoriTumorlízis-szindróma	GyakoriDehydratio, csökkent étvágy, hypokalaemia, hyperglykaemia, hypocalcaemia, hyperkalaemia, hyperamylasaemia, hypophosphataemia, hyperurikaemia, hyperlipasaemiaNem gyakoriTumorlízis-szindróma
Pszichiátriai kórképek	Nagyon gyakoriZavart állapot, insomniaGyakoriDelirium, hallucinatio	GyakoriZavart állapot, insomniaNem gyakoriDelirium, hallucinatio
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Szédülés, ízérzés zavara, fejfájásGyakoriPerifériás neuropathia, syncope, ageusia, ízérzékelési zavar, egyensúlyzavar, cognitiv rendellenesség, figyelemzavar, memória károsodásaNem gyakoriEncephalopathia	GyakoriSyncope, cognitiv rendellenességNem gyakori Perifériás neuropathia, encephalopathia
Szembetegségek és szemészeti tünetek	Nagyon gyakoriHomályos látásGyakoriSzürkehályog, látáskárosodás	GyakoriSzürkehályogNem gyakoriHomályos látás, látáskárosodás
Szívbetegségek és a szívvelkapcsolatos tünetek	GyakoriTachycardia	Egyik sem
Érbetegségek és tünetek	GyakoriHypotensio	Nem gyakoriHypotensio
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Nagyon gyakori Nehézlégzés, epistaxis, köhögés	GyakoriNehézlégzésNem gyakoriEpistaxis

Szervrendszer-kategória/preferált kifejezés	Minden ADR/gyakoriság	3-4. fokozatú ADR/gyakoriság
Emésztőrendszeribetegségek és tünetek	Nagyon gyakoriNausea, hasmenés, vomitus, hasi fájdalom, obstipatioGyakoriDyspepsia, szájszárazság, hasi diszkomfortérzés, flatulentia	GyakoriNausea, hasmenés, vomitus, obstipatioNem gyakori Hasi fájdalom
A bőr és a bőr alatti szövetbetegségei és tünetei	GyakoriAlopecia, éjszakai verejtékezés, viszketés	-
A csont- és izomrendszer,valamint a kötőszövetbetegségei és tünetei	GyakoriIzomgörcsök, hypercreatinaemia	Nem gyakoriIzomgörcsök, hypercreatinaemia
Vese- és húgyúti betegségekés tünetek	GyakoriAkut vesekárosodás	GyakoriAkut vesekárosodás
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Nagyon gyakoriKimerültség, láz, astheniaGyakoriÁltalános fizikális állapot romlása, rossz közérzet, járászavar, hidegrázás	Nagyon gyakoriKimerültségGyakoriKimerültség, általános fizikális állapot romlása, fájdalomNem gyakoriLáz
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Nagyon gyakoriTesttömegcsökkenésGyakoriEmelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint, emelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszint, emelkedettalkalikus foszfatáz vérszint	GyakoriEmelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszintNem gyakori Testtömegcsökkenés, emelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint
Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatosszövődmények	GyakoriElesés	GyakoriElesés

A kiválasztott mellékhatások leírása

Fertőzések

A fertőzés volt a leggyakoribb nem hematológiai toxicitás.

Az SVd-t kapó betegek 70%-ánál fordult elő fertőzés, és a betegek 28%-ánál volt 3. vagy 4. fokozatú. Súlyos fertőzést a betegek 28%-ánál jelentettek, halálos fertőzést a kezelt betegek 4%-ánál. A felső légúti fertőzés (a betegek 21%-ánál fordult elő) és a pneumonia (a betegek 15%-ánál fordult elő) voltak a leggyakrabban jelentett fertőzések. A fertőzés a betegek 1%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 48%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 10%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Fertőzés az Sd-t kapó betegek 53%-ánál fordult elő. Ezek közül 22% 3. vagy 4. fokozatú volt. A felső légúti fertőzés és a pneumonia volt a leggyakrabban jelentett fertőzés (a betegek 15, illetve 13%-ánál), a jelentett fertőzések 25%-a súlyos és halálos fertőzés volt, és a kezelt betegek 3%-ánál fordult elő. A fertőzés a betegek 7%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 19%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 1%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Thrombocytopenia

Thrombocytopenia az SVd-t kapó betegek 62%-ánál fordult elő és 41%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A thrombocytopenia a betegek 2%-ánál volt súlyos. A 3. vagy 4. fokozatú thrombocytopeniában szenvedő 41% beteg közül a betegek 5%-ánál jelentettek 3. vagy magasabb fokozatú egyidejű vérzési eseményeket (egyidejűség = ± 5 nap). Halálos haemorrhagia a thrombocytopeniás betegek 2%-ánál fordult elő. A thrombocytopenia a betegek 2%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 35%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 33%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Thrombocytopenia az Sd-t kapó betegek 75%-ánál fordult elő, és ezeknek a mellékhatásoknak a 65%-a 3. vagy 4. fokozatú volt. A betegek 5%-ánál súlyos volt a thrombocytopenia. A 3. vagy 4. fokozatú thrombocytopeniában szenvedő betegek (65%) közül 5%-nál jelentettek súlyos (3. vagy magasabb fokozatú) egyidejű vérzéses eseményt (egyidejűség = ± 5 nap). A thrombocytopenia a betegek 3%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 22%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 32%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

A thrombocytopenia kezelhető dózismódosítással (lásd 4.2 pont), szupportív kezeléssel és thrombocyta-transzfúzióval. A betegeket monitorozni kell vérzés jelei és tünetei tekintetében, és haladéktalanul ki kell őket vizsgálni (lásd 4.4 pont).

Neutropenia

A neutropenia az SVd-t kapó betegek 16%-ánál fordult elő és 10%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A neutropenia a betegek 1%-ánál volt súlyos. Neutropenia miatt egyik betegnél sem kellett leállítani a kezelést, a betegek 9%-ánál viszont a kezelés megszakításához, 5%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Lázas neutropenia, ami a jelentés szerint súlyos volt, és 4. fokozatú, egy olyan betegnél fordult elő (<1%), aki SVd-t kapott. A lázas neutropenia a kezelés felfüggesztéséhez és a dózis csökkentéséhez vezetett; lázas neutropenia miatt a kezelés leállítására nem került sor. A 3. vagy magasabb fokozatú neutropeniában szenvedő 19 beteg közül 3 betegnél (16%) jelentettek súlyos, 3. vagy magasabb fokozatú, egyidejűleg (egyidejűség = ± 5 napon belül) jelentkező fertőzéseket. A 3. vagy magasabb fokozatú egyidejű fertőzések között volt alsó légúti fertőzés, bronchitis és fülfertőzés

(mindegyik 1 betegnél fordult elő).

Neutropenia az Sd-t kapó betegek 36%-ánál fordult elő, és ezek 25%-a 3. vagy 4. fokozatú volt. A neutropenia a betegek 1%-ánál volt súlyos. Neutropenia miatt egyik betegnél sem volt szükség a kezelés leállítására, a neutropenia miatt a betegek 2%-ánál kellett felfüggeszteni a kezelést és 6%-nál kellett csökkenteni a dózist.

Lázas neutropenia a betegek 3%-ánál fordult elő; minden esetben 3. vagy 4. fokozatú volt. A lázas neutropenia a betegek 2%-a esetében súlyosnak bizonyult, és a betegek kevesebb mint 1%-ánál vezetett mind a kezelés leállításához, mind a kezelés felfüggesztéséhez, mind a dózis csökkentéséhez. A 3. vagy magasabb fokozatú neutropeniában szenvedő 53 beteg közül 6 betegnél (11%) jelentettek súlyos/3. vagy magasabb fokozatú, egyidejűleg (egyidejűség = ± 5 napon belül) jelentkező fertőzéseket. A leggyakrabban jelentett 3. vagy magasabb fokozatú egyidejű fertőzések a következők voltak: húgyúti fertőzés (3 betegnél) és sepsis (2 betegnél).

Anaemia

Az SVd-t kapó betegek 37%-ánál fordult elő anaemia, 16%-ában 3. fokozatú anaemia, és egy betegnél sem fordult elő 4. vagy 5. fokozatú anaemia. Az anaemia a betegek 3%-ánál volt súlyos. Az anaemia a betegek 1%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 6%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 3%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Az Sd-t kapó betegek 61%-ánál fordult elő anaemia, és ezek 44%-a 3. vagy 4. fokozatú volt. Az anaemia a betegek kevesebb mint 3%-ánál volt súlyos. Az anaemia a betegek <1%-ánál vezetett a kezelés leállításához, 4%-uknál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 1%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez.

Az anaemia kezelhető dózismódosítással (lásd 4.2 pont), valamint transzfúzióval és/vagy erythropoietin adásával a kezelési irányelvek szerint. A dózismódosításra vonatkozó útmutatásokat lásd a 4.2. pont 2. táblázatában.

Gastrointestinalis toxicitás

Nausea az SVd-t kapó betegek 50%-ánál fordult elő, és a 8%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A nausea a betegek 2%-ánál volt súlyos. Nausea elleni kezelés alkalmazásakor a nausea medián

időtartama 10 nappal lerövidült. A nausea a betegek 3%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 7%-

ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 7%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Vomitus az SVd-t kapó betegek 21%-ánál fordult elő, és 4%-uknál volt 3. fokozatú. Egy betegnél sem jelentkezett 4. fokozatú vomitus. A vomitus a betegek 4%-ánál volt súlyos. A vomitus a betegek 2%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 3%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 3%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Hasmenés az SVd-t kapó betegek 33%-ánál fordult elő, és 7%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A hasmenés a betegek 4%-ánál volt súlyos. A hasmenés a betegek 1%-ánál a kezelés leállításához, a betegek 8%-ánál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 2%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez vezetett.

Nausea/vomitus az Sd-t kapó betegek 79%-ánál fordult elő, ezek 10%-a 3. vagy 4. fokozatú volt, és súlyos volt a betegek 3%-a esetében. Amikor nausea elleni kezelés alkalmaztak, a nausea és a vomitus medián időtartama 3 nappal javult. A nausea/vomitus a betegek 5%-ánál vezetett a kezelés leállításához, 8%-uknál a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 5%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez.

Hasmenés a betegek 47%-ánál fordult elő, 7%-uk volt 3. vagy 4. fokozatú. A hasmenés a betegek 2%-ánál súlyos volt, és a betegek 1%-ánál vezetett a kezelés leállításához, 2%-uknál a kezelés felfüggesztéséhez és 1%-uknál dózis csökkentéséhez.

Hyponatraemia

Hyponatraemia az SVd-t kapó betegek 8%-ánál fordult elő, és 5%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A hyponatraemia a betegek <1%-ánál volt súlyos. A hyponatraemia a legtöbb esetben nem járt semmilyen tünettel. Nem jelentettek egyidejű görcsrohamokat. A hyponatraemia miatt nem kellett leállítani kezelést, felfüggeszteni is csak a betegek <1%-ánál kellett, 1%-uknál pedig dóziscsökkentésre volt szükség.

A hyponatraemia az Sd-t kapó betegek 40%-ánál fordult elő, 24%-uknál volt 3. vagy 4. fokozatú. A hyponatraemia a betegek kevesebb mint 3%-ánál volt súlyos. A hyponatraemia legtöbb esete nem járt semmilyen tünettel. Nem jelentettek egyidejű görcsrohamokat. A hyponatraemia miatt nem kellett leállítani kezelést, a betegek 6%-ánál vezetett a kezelés megszakításához, a betegek 1%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez.

Szürkehályog

Az SVd-t kapó betegeknél a klinikai beavatkozást igénylő, újonnan kialakult vagy rosszabbodó szürkehályog előfordulását a betegek 24%-ánál jelentették. A szürkehályog kialakulásáig eltelt idő medián értéke 233 nap volt. A szelinexor-kezelés kezdetekor már szürkehályoggal rendelkező betegeknél a szürkehályog rosszabbodásáig eltelt medián idő 261 nap volt (SVd). A szürkehályog nem vezetett a terápia leállításához, a betegek 4%-ánál vezetett a kezelés felfüggesztéséhez, a betegek 3%-ánál pedig a dózis csökkentéséhez. A szürkehályogot az orvosi irányelvek szerint kell kezelni, beleértve a műtétet is, ha indokolt (lásd 4.4 és 4.2 pont).

Tumorlízis-szindróma

Tumorlízis-szindróma (TLS) egy (<1%) betegnél fordult elő, és 3. fokozatúnak és súlyosnak minősült. A TLS szempontjából nagy kockázatú betegeket szorosan monitorozni kell. A TLS kezelését azonnal meg kell kezdeni az intézményi irányelveknek megfelelően (lásd 4.4 pont).

Idősek

Az SVd-t kapó, myeloma multiplexben szenvedő betegek 56%-a 65 éves vagy idősebb, míg 17%-uk 75 éves vagy idősebb volt. A 65 éves vagy idősebb betegeket összehasonlítva a fiatalabb betegekkel, az idősebb betegeknél nagyobb incidenciával fordult elő a kezelés valamilyen mellékhatás miatti leállítása (28% vs 13%) és nagyobb volt a súlyos mellékhatások előfordulási gyakorisága is (57% vs 51%).

Az Sd-t kapó, myeloma multiplexben szenvedő betegek 47%-a 65 éves vagy idősebb, míg 11%-uk 75 éves vagy idősebb volt. A 75 éves és idősebb betegeket a fiatalabb betegekkel összehasonlítva az idősebb betegeknél gyakrabban volt szükség a kezelés leállítására valamilyen mellékhatás miatt (52%

vs 25%), nagyobb volt a súlyos mellékhatások gyakorisága (74% vs 59%) és a végzetes mellékhatások aránya is magasabb volt (22% vs 8%).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás

A túladagolás általában hasonló mellékhatásokkal társult, mint a szokásos adagolás, és általában

1 héten belül visszafordítható volt.

Tünetek

A lehetséges akut tünetek közé tartozik a nausea, a vomitus, a hasmenés, a dehydratio és a zavartság. A lehetséges jelek közé tartozik az alacsony nátriumszint, az emelkedett májenzimszint és az alacsony vérsejtszám. A betegeket szorosan monitorozni kell, és adott esetben szupportív kezelést kell biztosítani számukra. Túladagolás miatti halálesetekről eddig nem számoltak be.

Ellátás

Túladagolás esetén monitorozni kell a beteget az esetleges mellékhatások tekintetében, és azonnal megfelelő tüneti kezelést kell biztosítani.

Farmakológiai tulajdonságok - NEXPOVIO 20 MG

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: Antineoplasticus szerek, egyéb antineoplasticus szerek, ATC-kód: L01XX66 Hatásmechanizmus

A szelinexor egy reverzibilis kovalens szelektív nukleárisexport-inhibitor (SINE), amely specifikusan

blokkolja az exportin 1-et (XPO1). Az XPO1 számos rakományfehérje nukleáris exportjának fő közvetítője, beleértve a tumorszuppresszor fehérjéket (TSP), a növekedést szabályozó anyagokat és a növekedést elősegítő (onkogén) fehérjék mRNS-ét. A szelinexor általi XPO1-gátlás a TSP-k sejtmagban való jelentős felhalmozódásához; a sejtciklus leállításához; számos onkoprotein, például a c-Myc és a ciklin D1 redukciójához; valamint a daganatos sejtek apoptózisához vezet. A szelinexor és a dexametazon és/vagy bortezomib kombinációja szinergista citotoxikus hatásokat mutatott myeloma multiplexben in vitro és növelte az anti-tumor aktivitást egér xenograft myeloma multiplex modellekben in vivo, beleértve azokat, amelyek rezisztensek a proteaszóma-inhibitorokra.

A szív elektrofiziológiájára gyakorolt hatás

A szelinexor többszörös, legfeljebb heti kétszer 175 mg-os dózisának a QTc-intervallumra gyakorolt hatását elemezték olyan betegeknél, akik korábban már többféle gyógyszerrel kezelt hematológiai malignus betegségben szenvedtek. A szelinexor nem volt nagy hatással (azaz nem nagyobb,

mint 20 ms) a QTc-intervallumra a terápiás dózis szintjén.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

Szelinexor, bortezomib és dexametazon (SVd) kombinációja a myeloma multiplexben szenvedő betegek

kezelésére

A szelinexor hatásosságát és biztonságosságát bortezomibbal és dexametazonnal kombinálva a KCP-330-023 (BOSTON) elnevezésű, III. fázisú, globális, randomizált, nyílt jelölésű, aktív kontrollos vizsgálat keretében értékelték olyan myeloma multiplexben szenvedő betegek bevonásával, akik legalább egy korábbi kezelést kaptak. A BOSTON vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akiknek a myelomája a Nemzetközi Myeloma Munkacsoport (International Myeloma Working Group, IMWG) kritériumai szerint mérhető volt, valamint dokumentált bizonyíték volt arra, hogy a legutolsó kezelési protokoll szerint végzett terápia alatt vagy azt követően betegségük progrediált, és a myeloma multiplexet korábban egy–három különböző protokoll szerint kezelték. Azok a betegek, akik korábban proteaszóma-inhibitorokat kaptak (magában vagy kombinációs kezelés részeként), legalább részleges választ kellett adjanak a terápiára, és legalább egy hathónapos intervallumnak el kellett telnie az utolsó proteaszóma-inhibitor terápiájuk óta, valamint kórtörténetükben nem szerepelhetett a bortezomib-kezelés 3. fokozatú vagy magasabb toxicitás miatti leállítása. A betegeknek ≤2 ECOG-teljesítménystátusszal, és megfelelő hepaticus, renalis és haematopoieticus funkcióval kellett rendelkezniük. Azokat a betegeket kizárták a vizsgálatban való részvételből, akiknek szisztémás könnyűlánc amiloidózisuk, aktív központi idegrendszeri myelomájuk, 2. vagy magasabb fokozatú peripheriás neuropathiájuk vagy 2. fokozatú fájdalmas neuropathiájuk, plazmasejtes leukaemiájuk, polyneuropathiával, organomegaliával, endocrinopathiával, monoclonalis gammopathiával vagy bőrelváltozással járó POEMS- (polyneuropathy, organomegaly, endocrinopathy, monoclonal gammopathy, skin changes) szindrómájuk volt.

A vizsgálat a heti egyszeri 100 mg szelinexornak (szájon át beadva minden hét 1. napján) heti kétszeri 20 mg dexametazonnal (szájon át beadva minden hét 1. és 2. napján) és heti egyszeri 1,3 mg/m² bortezomibbal (szubkután beadva hetente egyszer minden hét 1. napján 1–4 hétig, amelyet az 5. héten szünet követ) való kombinációjával végzett kezelést [SVd-kar] hasonlította össze egy olyan standard, 21 napos ciklusokban adott kezeléssel, melynek első 8 ciklusa során heti kétszeri 1,3 mg/m² bortezomibot (szubkután beadva az 1., 4., 8., 11. napokon) 20 mg alacsony dózisú dexametazonnal

(szájon át beadva az 1., 2., 4., 5., 8., 9, 11. és 12. napokon) adtak, majd a 9. ciklustól heti egyszeri szubkután 1,3 mg/m² bortezomibot (szubkután beadva az 1. napon 1–4 hétig, amelyet az 5. héten szünet követ) heti kétszeri alacsony dózisú 20 mg dexametazonnal (szájon át beadva minden hét 1. és 2. napján) adtak [Vd-kar].

A kezelést mindkét karban a betegség progressziójáig, a beteg haláláig vagy elfogadhatatlan toxicitásig folytatták. Megerősített progresszív betegség esetén a kontroll karban (Vd) lévő betegek áttérhettek a másik karba, ahol szelinexor-alapú terápiát kaptak, heti SVd- (BOSTON terápiás protokoll) vagy heti Sd- (100 mg szelinexor hetente egyszer minden hét 1. napján) kezelés és heti kétszeri alacsony dózisú 20 mg dexametazon (minden hét 1. és 2. napján) formájában.

Összesen 402 beteget randomizáltak: 195 beteget az SVd-karba és 207 beteget a Vd-karba. A 6. táblázat a kiindulási beteg- és betegségjellemzőket tartalmazza.

táblázat: A relabáló refrakter myeloma multiplexben szenvedő betegek demográfiája és betegségjellemzői a BOSTON vizsgálatban (n = 402)

Jellemzők	SVd(n = 195)	Vd(n = 207)
A diagnózistól a randomizációig eltelt idő mediánja, év (tartomány)	3,81 (0,4; 23,0)	3,59 (0,4; 22,0)
Az utolsó korábbi kezelés vége óta eltelt idő, medián (tartomány)	48 hét (1; 1 088)	42 hét (2; 405)
A korábbi terápiás protokollok száma, átlag (tartomány)	1,7 (1; 3)	1,7 (1; 3)
Korábbi kezelések száma (%)
123	51%33%16%	48%31%21%
Kor, medián (tartomány)65 évnél fiatalabb betegek, n (%) 65–74 éves betegek, n (%)75. életévüket betöltött betegek, n (%)	66 év (40; 87)86 (44)75 (39)34 (17)	67 év (38; 90)75 (36)85 (41)47 (23)
Férfi : Nő, n (%)	115 (59) : 80 (41)	115 (56) : 92 (44)
Korábbi kezelés típusa, n (%)
Őssejt-transzplantációLenalidomid bármilyen kombinációban Pomalidomid bármilyen kombinációban Bortezomib bármilyen kombinációban Karfilzomib bármilyen kombinációbanBármilyen proteaszóma-inhibitor bármilyen kombinációban Daratumumab bármilyen kombinációban	76 (39)77 (39)11 (6)134 (69)20 (10)148 (76)11 (6)	63 (30)77 (37)7 (3)145 (70)21 (10)159 (77)6 (3)
Felülvizsgált nemzetközi besorolási rendszer (Revised International Staging System) szerinti csoport a kiinduláskor, n (%)I II IIIIsmeretlen	56 (29)117 (60)12 (6)10 (5)	52 (25)125 (60)16 (8)14 (7)
Nagy kockázatú citogenetikaa, n (%)	97 (50)	95 (46)
ECOG-teljesítménystátusz: 0-tól 1-ig, n (%)	175 (90)	191 (92)

a Tartalmazza a del (17p)/p53, t (14; 16), t (4; 14) vagy 1q21 bármelyikét.

Az elsődleges hatásossági végpont a progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS) volt, amelyet egy független felülvizsgálati bizottság értékelt ki a Nemzetközi Myeloma Munkacsoport (IMWG) által a myeloma multiplexre adott egységes válaszkritériumok alapján.

Egy előre megtervezett PFS interim analízis alapján, ahol a PFS határát keresztezték (medián utánkövetés: 15,1 hónap); a BOSTON-vizsgálat statisztikailag szignifikáns javulást mutatott a PFS-ben az SVd-karban a Vd-karhoz viszonyítva; kockázati arány (hazard ratio, HR) = 0,70 (95%-os CI: 0,53; 0,93; p = 0,0075), medián PFS 13,9 hónap az SVd-karban (95%-os CI: 11,7; nem érte el) és 9,5 hónap a Vd-karban (95%-os CI: 8,1; 10,8).

Statisztikailag szignifikáns javulás volt a komplett válaszarányban (overall response rate, ORR): 76,4% az SVd-karban vs 62,3% a Vd-karban, p = 0,0012. A ≥ nagyon jó parciális válaszarány ([≥ very good partial response rate] ≥VGPR arány, amely magában foglalja a szigorúan vett teljes remissziót [stringent complete response, sCR], komplett választ [complete response, CR] és VGPR-t) 44,6% volt az SVd-karban, míg ez az arány a Vd-karban 32,4% volt.

A válaszadásig eltelt medián idő 1,4 hónap volt az SVd-vel kezelt betegek esetében és 1,6 hónap a Vd-vel kezelt betegeknél. A válasz medián időtartama a választ adó betegek között 20,3 hónap volt az SVd-karban és 12,9 hónap a Vd-karban.

Az előre megtervezett PFS interim analízis idején, 109 teljes túlélés (overall survival, OS) esemény fordult elő; 47 haláleset volt az SVd-karban és 62 haláleset a Vd-karban (HR = 0,84 [95%-os CI: 0,57; 1,23]). A medián OS-t az SVd-karban nem érték el, a Vd-karban pedig 25 hónap volt.

Egy frissített, 22,1 hónapos medián utánkövetéses leíró elemzés eredményei összhangban voltak az elsődleges elemzés eredményeivel. A hatásossági eredményeket a 7. táblázat és az 1. ábra mutatja.

táblázat: Független értékelő bizottság által értékelt hatásossági eredmények a BOSTON vizsgálatból (medián utánkövetés 22,1 hónap)

	SVd(n = 195)	Vd(n = 207)
Progressziómentes túlélés (PFS)aKockázati arány (95%-os CI)Medián PFS hónapban (95%-os CI)	0,71 (0,54; 0,93)
	13,2 (11,7; 23,4)	9,5 (8,1; 10,8)
Komplett válaszarány (ORR),b n (%)95%-os CIsCR CR VGPRPR	150 (76,9)(70,4; 82,6)19 (10)14 (7)54 (28)63 (32)	131 (63,3)(56,3; 69,9)13 (6)9 (4)45 (22)64 (31)
Válaszadásig eltelt idő, hónap (95%-os CI)	1,4 (1,4; 1,5)	1,6 (1,5; 2,1)
A válasz medián időtartama, hónap (95%-os CI)c	17,3 (12,6; 26,3)	12,9 (9,3; 15,8)
Teljes túlélés (OS, medián utánkövetés 28,7 hónap)aEsemények száma, n (%) Medián OS, hónap (95%-os CI)Kockázati arány (95%-os CI)	68 (35)36,7 (30,2; Nemérték el)	80 (39)32,8 (27,8; Nem érték el)
	0,88 (0,63; 1,22)

SVd = szelinexor-bortezomib-dexametazon, Vd = bortezomib-dexametazon, sCR = szigorúan vett komplett válasz, CR = komplett válasz, VGPR = nagyon jó parciális válasz, PR = parciális válasz

* A jelentett hatásossági eredmények összhangban vannak a 2021. febr. 15-ig rendelkezésre álló adatok leíró elemzésének eredményével.

a A kockázati arány a rétegzett Cox-féle regressziós modellezésen, a p-érték a rétegzett log-rank teszten alapszik.

b Magában foglalja az sCR + CR + VGPR + PR-t, a p-érték a Cochran-Mantel-Haenszel teszten alapszik.

c Azokat a válaszadó betegeket foglalja magában, akik PR-t vagy jobbat értek el.

ábra: A BOSTON vizsgálatból nyert PFS Kaplan-Meier görbéje (medián utánkövetés:

1,00 0,75

0,50

0,25

0,00

Kockázatnak kitett vizsgálati alanyok

SVD kar VD kar

Idő (Hónapok)

Kockázati arány az SVd vs. Vd esetén: 0,71 (95%-os CI: 0,54; 0,93) p érték: 0,0064
Progressziómentes túlélés valószínűsége
22,1 hónap)

≥2. fokozatú peripheriás neuropathia, egy előre meghatározott kulcsfontosságú másodlagos végpont alacsonyabb volt az SVd-karban (21%), mint a Vd-karban (34%); az esélyhányados 0,50 [95%-os CI: 0,32; 0,79, p = 0,0013], a bortezomib SVd-karban alkalmazott alacsonyabb dózisa miatt.

Szelinexor és dexametazon kombinációja (Sd) a relabáló/refrakter myeloma multiplexben szenvedő

betegek kezelésében

A KPC-330-012 (STORM) nevű, II. fázisú, multicentrikus, egykaros, nyílt vizsgálatba relabáló és/vagy refrakter myeloma multiplexben (RRMM) szenvedő betegeket vontak be. A STORM vizsgálat
részébe bevont betegeknél az IMWG kritériumai szerint mérhető betegségnek kellett fennállnia; legalább három korábbi kezelésben kellett részesülniük, ideértve egy alkiláló szert, a glükokortikoidokat, a bortezomibot, a karfilzomibot, a lenalidomidot és a pomalidomidot, valamint egy anti-CD38 monoclonalis antitestet; és myelomájuk refrakter kellett legyen a glükokortikoidokra, egy proteaszóma-inhibitorra, egy immunmoduláló gyógyszerre, egy anti-CD38 monoclonalis antitestre és az utolsó vonalbeli kezelésre. A betegek ECOG-teljesítménystátusza ≤ 2 volt, és máj- és vesfunkciójuk, továbbá vérképzésük megfelelő volt. Kizáró tényezők voltak a szisztémás könnyűlánc-amyloidosis, az aktív központi idegrendszeri myeloma, a 3. vagy magasabb fokozatú peripheriás neuropathia, valamint a 2. vagy magasabb fokozatú, fájdalommal járó neuropathia.

A betegeket 80 mg szelinexor és 20 mg dexametazon kombinációjával kezelték minden hét 1. és
napján. A kezelést a betegség progressziójáig, a beteg haláláig vagy elfogadhatatlan toxicitásig folytatták.

A STORM vizsgálat 2. részébe bevont betegek (n=123) közül nyolcvanhárom (83) szenvedett két proteaszóma-inhibitorra (bortezomib, karfilzomib), két immunmoduláló gyógyszerre (lenalidomid, pomalidomid) és egy anti-CD38 monoclonalis antitestre (daratumumab) refrakter RRMM-ben. A szelinexorral végzett kezelés medián időtartama ennél a 83 betegnél 9 hét volt (tartomány: 1–64 hét). A kapott szelinexor teljes medián dózisa 880 mg volt (tartomány: 160–6220 mg), a medián heti dózis pedig 113,6 mg (tartomány: 22–240 mg).

Az alábbi adatok attól a 83 betegtől származnak, akik betegsége refrakter volt a bortezomibre (B), a karfilzomibre (C), a lenalidomidra (L), a pomalidomidra (P) és a daratumumabra (D) – vagyis a betegségük ötszörösen refrakter volt.

A 8. táblázat a betegek jellemzőit és a korábbi kezeléseik jellemzőit tartalmazza.

táblázat: A hetente kétszer 80 mg szelinexorral és 20 mg dexametazonnal kezelt, relabáló, refrakter myeloma multiplexben szenvedő betegek demográfiai mutatói és betegségük jellemzői (n = 83)

Jellemzők
A diagnózistól a vizsgálati kezelés kezdetéig eltelt idő (medián), év (tartomány)	7 év (1; 23)
A korábbi terápiás protokollok száma, medián (tartomány)	8 (4, 18)
Életkor, medián (tartomány)	65 év (40; 86)
65 évesnél fiatalabb betegek száma, n (%)	40 (48)
65–74 éves betegek száma, n (%)	31 (37)
75 évesnél idősebb betegek száma, n (%)	12 (15)
Férfi : Nő, n (%)	51 F (61) : 32 N (39)
Refrakter állapot specifikus kezelési kombinációk esetén, n (%)
Ötszörösen refrakter (BCLPD)	83 (100)
Daratumumab bármilyen kombinációban	57 (69)
Daratumumab önmagában alkalmazva	26 (31)
Korábbi őssejt-transzplantáció1, n (%)≥ 2 transzplantáció	67 (81)23 (28)
Korábbi CAR-T sejtterápia, n (%)	2 (2,4)
Felülvizsgált integrált besorolási rendszer (Revised Integrated Staging System) szerinti csoport a kiinduláskor, n (%)
I	10 (12)
II	56 (68)
III	17 (21)
Nagy kockázatú citogenetika, n (%)(tartalmazza a del(17p)/p53, t(14; 16), t(4; 14) vagy 1q21 bármelyikét)	47 (57)
ECOG-teljesítménystátusz: 0-tól 1-ig, n (%)	74 (89)

1 Egy betegnél allogén őssejt-transzplantációt végeztek.

Az elsődleges hatásossági végpont az általános terápiás válaszarány (ORR) volt, amelyet egy független felülvizsgálati bizottság értékelt ki az IMWG által a myeloma multiplexre adott egységes válaszkritériumok alapján. A válaszokat havonta értékelték az IMWG irányelveinek megfelelően. A

táblázat áttekintést nyújt a hatásossági eredményekről.

9. táblázat: Hatásossági eredmények: a független ellenőrző bizottság értékelése alapján (STORM, a hetente kétszer 80 mg szelinexorral és 20 mg dexametazonnal kezelt, relabáló, refrakter myeloma multiplexben szenvedő betegek)

Hatásossági végpont	NEXPOVIO 80 mg +dexametazon 20 mgn = 83
Teljes válaszarány (ORR), n (%)(beleértve az sCR + VGPR + PR értékeket is)¹	21 (25,3)
95%-os konfidenciaintervallum	16,4; 36
sCR, MRD negatív, n (%)	1 (1,2)
CR, n (%)	0 (0)
VGPR, n (%)	4 (4,8)
PR, n (%)	16 (19,3)
Minimális válasz (MR), n (%)	10 (12,0)
Stabil betegség (SD), n (%)	32 (38,6)
Progresszív betegség (PD)/nem értékelhető (NE), n (%)	20 (24,1)

Az első válaszig eltelt idő (medián) (hét) (tartomány: 1–10 hét)	3,9
A válasz medián időtartama, hónap (95%-os konfidenciaintervallum)	3,8 (2,3; 10,8)

1sCR = szigorúan vett komplett válasz, CR = komplett válasz, VGPR = nagyon jó parciális válasz, PR = parciális válasz

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a szelinexor vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől az RRMM kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Farmakokinetikai tulajdonságok

Felszívódás

A szelinexor orális alkalmazásának csúcs plazmakoncentrációját követően a Cmax elérése 4 órán belül megvalósul. A magas zsírtartalmú étkezés (800–1000 kalória, amelyből az étkezés teljes kalóriatartalmának kb. 50%-a zsírból származik) egyidejű alkalmazása nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a szelinexor farmakokinetikájára.

Eloszlás

A szelinexor humán plazmafehérjékhez való kötődése 95,0%. Egy populációszintű farmakokinetikai (PK) elemzésében a szelinexor látszólagos eloszlási térfogata (Vd/F) 133 liter volt daganatos betegeknél.

Biotranszformáció

A szelinexort a CYP3A4, a többszörös UDP-glükuronil-transzferáz (UGT) és a glutation S-transzferáz (GST) enzimek metabolizálják.

Elimináció

Egyszeri 80 mg-os szelinexor-dózist követően az átlagos felezési idő (t½) 6–8 óra. Egy populációszintű PK-elemzésében a szelinexor látszólagos teljes clearance (CL/F) értéke 18,6 l/h volt daganatos betegeknél.

Különleges betegcsoportok

Életkor, nem és rassz

Az életkor (18–94 év), a nem vagy a rassz nem gyakorol klinikailag jelentős hatást a szelinexor farmakokinetikájára.

A populációszintű PK adatsorban a kor és a rassz nem volt szignifikáns kovariáns. A betegek nemét jelentős kovariánsként azonosították.

Vesekárosodás

A vesekárosodás mértékének meghatározása a kreatinin-clearance alapján történt, a Cockcroft–Gault-egyenlet alapján. A populációszintű PK-elemzéséből nyert eredmények ép vesefunkció (n = 283, CLcr: ≥ 90 ml/perc), enyhe vesekárosodás (n = 309, CLcr: 60–89 ml/perc), közepesen súlyos vesekárosodás (n = 185, CLcr: 30–59 ml/perc) vagy súlyos vesekárosodás (n = 13, CLcr: 15–

29 ml/perc) mellett azt jelzik, hogy a kreatinin-clearance nincs hatással a NEXPOVIO farmakokinetikájára. Ezért az enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodás várhatóan nem befolyásolja a szelinexor PK értékét, és veseműködési zavarban szenvedő betegeknél nincs szükség a szelinexor dózisának módosítására.

Májkárosodás

A populáció farmakokinetikai elemzése azt mutatta, hogy az enyhe májkárosodásnak (bilirubin > 1–1,5 × ULN vagy GOT > ULN, de bilirubin ≤ ULN, n = 119) nem volt klinikailag jelentős hatása a szelinexor farmakokinetikájára.

Egy klinikai vizsgálatban, amelyben az NCI-ODWG kritériumokat alkalmazták a májkárosodás fokozatainak osztályozására, közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (a TB >1,5-3-szorosa a normálérték felső határának (ULN), bármilyen ASAT érték mellett, n = 7) nem észleltek klinikailag releváns változást a szelinexor farmakokinetikájában.Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél (TB > 3-szorosa a normálérték felső határának (ULN), bármilyen ASAT érték mellett,

n = 6) a dózisra normalizált expozíció akár 32%-os emelkedését figyelték meg a normális májfunkciójú betegekhez képest.

A májkárosodás nem okozott klinikailag releváns változást a szelinexor plazmafehérje-kötődésében.

Gyógyszerészeti jellemzők - NEXPOVIO 20 MG

Segédanyagok felsorolása

Tablettamag

Mikrokristályos cellulóz (101-es pH) (E460i)

Kroszkarmellóz-nátrium (E468) Povidon K30 (E1201)

Kolloid szilícium-dioxid (E551) Magnézium-sztearát (E470b)

Mikrokristályos cellulóz (102-es pH) (E460i) Nátrium-lauril-szulfát (E514i)

Tabletta bevonata Talkum (E553b)

Részben hidrolizált poli(vinil-alkohol) (E1203) Gliceril-monosztearát (E471)

Poliszorbát 80 (E433) Titán-dioxid (E171) Makrogol (E1521)

Indigókarmin alumíniumlakk (E132) Brilliant blue FCF alumíniumlakk (E133)

Inkompatibilitások

Nem értelmezhető.

Felhasználhatósági időtartam

5 év.

Különleges tárolási előírások

Ez a gyógyszer nem igényel különleges tárolást.

Csomagolás típusa és kiszerelése

PVC/PCTFE/PVC-alumínium buborékfóliák, amelyek 2, 3, 4, 5 vagy 8 filmtablettát tartalmaznak. Minden külső doboz négy gyermekbiztos belső csomagot tartalmaz, amelyekben egy buborékfólia található. A dobozok összesen 8, 12, 16, 20 vagy 32 filmtablettát tartalmaznak. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.