OXYTOCIN GRINDEKS 5 NE/ML OLDATOS INJEKCIÓ VAGY INFÚZIÓ

Antepartum

• Szülés megindítása orvosi okokból, pl. túlhordott terhesség, korai burokrepedés, terhességi hypertonia (pre-eclampsia) esetén.

• Szülés stimulációja hypotoniás inertia uteri esetén.

• A terhesség korai szakaszában kiegészítő terápiaként nem teljes, elkerülhetetlen vagy abbamaradt abortusz esetén.

Postpartum

• Császármetszés során, az újszülött megszületését követően.

• Postpartum atonia uteri és vérzés megelőzésére és kezelésére.

Adagolás

Szülésindítás és fájáserősítés:

Az oxitocin alkalmazását nem szabad elkezdeni a vaginalis prosztaglandinok alkalmazását követő 6órán belül. Az Oxitocin Grindeks-et intravénás (iv.) cseppinfúzióban kell alkalmazni, vagy ha lehetséges, változtatható sebességű infúziós pumpával. Cseppinfúzió esetén 5NE oxitocint 500ml fiziológiás elektrolitoldathoz (például 0,9%-os nátrium-klorid-oldathoz) javasolt adni. Azoknál a betegeknél, akiknél a nátrium-klorid infúzió alkalmazása ellenjavallt, 5%-os dextrózoldat használható oldószerként (lásd 4.4pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Az egyenletes keveredés érdekében az infúziós üveget vagy infúziós zsákot használat előtt többször meg kell fordítani.

A kezdő infúziós sebességet 1–4milliegység/perc értékre kell állítani (2–8csepp/perc). Az infúzió sebessége fokozatosan emelhető legalább 20perces időközönként és legfeljebb 1-2milliegységenként, amíg a normális szülésre jellemző fájásgyakoriság kialakul. A terminushoz közeli terhesség esetén ez gyakran megvalósítható 10milliegység/perc (20csepp/perc) infúziós sebességgel, a javasolt maximális sebesség pedig 20milliegység/perc (40csepp/perc).

Motoros infúziós pumpa használata esetén – amely kisebb térfogatokat adagol, mint a cseppinfúziónál megadott adagok – az ajánlott adagolási tartományon belüli infúziós koncentrációt a pumpa használati előírásának megfelelően kell kiszámítani.

A kontrakciók gyakoriságát, erősségét és időtartamát, valamint a magzati szívritmust gondosan monitorozni kell az infúzió beadásának időtartama alatt. Az infúzió sebessége rendszerint csökkenthető, amint a méhösszehúzódások elérik a megfelelő mértéket (körülbelül 3-4összehúzódás 10percenként). A méh hiperaktivitása és/vagy magzati distressz esetén az infúzió alkalmazását azonnal le kell állítani.

Ha a terminus végén vagy annak közelében lévő nőknél összesen 5NE dózist tartalmazó infúzió beadása után nem jelentkeznek kontrakciók, javasolt a szülésindítás felfüggesztése. A szülésindítás a következő napon megismételhető, 1–4milliegység/perc sebességről indulva (lásd 4.3pont, Ellenjavallatok).

Az Oxytocin Grindeks-et a szövetek jól tolerálják, ezért a véletlen extravasalis infúzió nem okoz károsodást.

Császármetszés:

1ml Oxytocin Grindeks 5NE/ml iv. infúzióban alkalmazva a szülés után (1ml oldat fiziológiás nátrium-klorid-oldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5perc alatt).

Postpartum méhvérzés prevenciója:

A szokásos dózis 5NE iv. infúzióban beadva (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5perc alatt) vagy 5–10NE im. alkalmazva a placenta megszületése után. Szülésindítás vagy fájáserősítés céljából történő alkalmazás esetén az infúzió adását nagyobb sebességgel kell folytatni a szülés harmadik szakaszában és az azt követő néhány órában.

Postpartum méhvérzés kezelése:

5NE iv. infúzióban beadva (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5perc alatt) vagy 5–10NE im. alkalmazva, súlyos esetekben ezt követően 500ml elektrolitoldatban hígított 5‑20NE oxitocin iv. infúzióban az atonia uteri kezeléséhez szükséges sebességgel adagolva.

Nem teljes, elkerülhetetlen vagy abbamaradt abortusz:

Az alacsonyabb receptor-expresszió miatt az oxitocin alkalmazása a terhesség 14.hetétől ajánlott.

5NE iv. infúzióban adva (5NE fiziológiás elektrolitoldatban hígítva és iv. cseppinfúzióban alkalmazva, vagy lehetőség szerint változtatható sebességű infúziós pumpával beadva 5perc alatt), szükség esetén ezt követően 20–40milliegység/perc sebességű infúzió adásával. Ha fájdalmas méhösszehúzódások lépnek fel, az infúzió sebességét csökkenteni kell, vagy átmenetileg le kell állítani.

Az alkalmazás módja

Intramuscularis injekció vagy intravénás infúzió.

Idősek

Idősek esetén az Oxytocin Grindeks-nek nincs releváns alkalmazása.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat.

Májkárosodás

Májkárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat.

Gyermekek és serdülők

Gyermekek és serdülők esetén az Oxytocin Grindeks-nek nincs releváns alkalmazása.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• A szülőcsatorna mechanikai obstrukciója.

• Magzati distressz.

• Hypertoniás méhkontrakciók.

Bármely állapot, amelyben a magzat vagy az anya szempontjából a spontán szülés nem ajánlott és/vagy a vaginalis szülés ellenjavallt, pl.:

• jelentős cephalopelvicus téraránytalanság;

• a magzat kedvezőtlen fekvése;

• placenta praevia és vasa praevia;

• placentaleválás;

• előlfekvő vagy előesett köldökzsinór;

• a méh túlfeszülése vagy fenyegető uterus ruptura mint például többes terhességben;

• polyhydramnion;

• grand multiparitás;

• nagyobb műtét eredményeként keletkezett hegesedés az uterusban, beleértve a klasszikus császármetszést is.

Az Oxytocin Grindeks nem alkalmazható hosszan tartóan oxitocin-rezisztens fájásgyengeség, súlyos pre-eclampsiás toxémia, illetve súlyos szív-érrendszeri rendellenességek esetén.

Az Oxytocin Grindeks alkalmazását nem szabad elkezdeni a vaginalis prosztaglandinok adását követő 6órán belül (lásd 4.5pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Különleges elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akiknél korábban császármetszést vagy más méhet érintő sebészeti beavatkozást végeztek.

Az oxitocinnal történő szülésindítás csak orvosilag szigorúan indokolt esetben kísérelhető meg. Az alkalmazásra kizárólag kórházi körülmények között és megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvos felügyelete mellett kerülhet sor.

Az oxitocint szülésindításra és fájáserősítésre kizárólag intravénás cseppinfúzióban lehet alkalmazni.

Az Oxytocin Grindeks soha nem alkalmazható intravénás bolus injekció formájában, mivel kipirulással és reflexes tachycardiával járó, rövid ideig tartó hypotoniát eredményezhet.

Cardiovascularis betegségek

A vérnyomás és a szívritmus jelentős változásainak elkerülése érdekében az oxitocint elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akik egy már fennálló szív-érrendszeri betegség (például hypertrophiás cardiomyopathia, szívbillentyű-betegség és/vagy ischaemiás szívbetegség, beleértve a coronaria-spasmust is) miatt hajlamosak a szívizom ischaemiára.

QT-szindróma

Az oxitocin körültekintéssel alkalmazható ismert „hosszú QT-szindróma” vagy ehhez hasonló tünetek esetén, illetve olyan betegeknél, akik a QT-szakaszt ismerten megnyújtó gyógyszereket szednek (lásd 4.5pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Ha az oxitocint szülésindításra vagy fájáserősítés céljából alkalmazzák:

• Az oxitocin nagyon nagy dózisokban történő alkalmazásának káros hatásai lehetnek mind a magzatra, mind az anyára nézve, és az uterus túlstimulálását eredményezi, amely magzati distresszt (magzati bradycardia, meconiummal festett magzatvíz, magzati asphyxia és halál) és uterus hypertoniát, tetániás kontrakciókat vagy méhrepedést okozhat. A magzati szívverés (lehetőség szerint cardiotopographia, CTG segítségével) és az uterus motilitás monitorozása alapvető fontosságú, hogy a dózist az egyéni válaszhoz lehessen igazítani. Cardiovascularis betegségben szenvedő betegeknél az oxitocint magasabb koncentrációban tartalmazó, kisebb térfogatú infúziós oldatot kell alkalmazni.

• Cephalopelvicus téraránytalanság határesete, másodlagos inertia uteri, enyhe vagy közepes fokú terhességi hypertonia vagy szívbetegség, 35év feletti életkor, valamint az anamnézisben az uterus alsó szegmensében végzett császármetszés eseteiben fokozott körültekintéssel kell eljárni.

• Ritka esetekben a szülés méhizomzatot tonizáló gyógyszerekkel történő indítása növeli a szülés utáni disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát. A kockázat a gyógyszeres indítással és nem egy adott hatóanyaggal hozható összefüggésbe. A kockázat különösen fokozott, ha a nőnél további DIC-re hajlamosító tényezők állnak fenn, mint a 35év vagy az a feletti életkor, a terhesség alatt előfordult komplikációk (pl. terhességi diabétesz, hypertonia, hypothyreosis) és a 40.hétnél idősebb gesztációs kor. Ezeknél a nőknél az oxitocin vagy bármely más hasonló gyógyszer csak körültekintéssel alkalmazható, és az orvosnak figyelnie kell a DIC tüneteire. A fenti kockázatoknak kitett nőket gondosan meg kell vizsgálni és alaposan meg kell fontolni a szülést követő azonnali fibrinolysist.

Vízmérgezés

Mivel az oxitocin enyhe antidiuretikus hatással rendelkezik, az elkerülhetetlen vagy megkésett vetélés kezelésekor, vagy a szülés utáni vérzés ellátásakor nagy dózisokban, tartósan, nagy mennyiségű folyadékkal iv. alkalmazva hyponatraemiával járó vízmérgezést okozhat. Az antidiuretikus hatás és az intravénás folyadékbevitel együttesen túlzott folyadéktelítettséget okozhat, ami az akut pulmonalis ödéma hemodinamikai formájához vezethet hyponatraemia nélkül. Ezeknek a ritkán előforduló szövődményeknek az elkerülése érdekében a következő óvintézkedéseket kell betartani, ha hosszú ideig nagy dózisú oxitocin adására kerül sor: elektrolittartalmú oldószert kell alkalmazni (nem dextrózt), az infundált folyadék mennyiségét alacsonyan kell tartani (az oxitocint magasabb koncentrációban alkalmazva, mint amiben a terminus végi szülés esetén szülésindításra vagy fájáserősítésre ajánlott dózis), a szájon át történő folyadékbevitelt korlátozni kell, folyadékegyensúly ábrát kell vezetni és az elektrolitegyensúly zavarának gyanúja esetén meg kell határozni a szérum elektrolitokat.

A parenterálisan adott oxitocin nem alkalmazható egyidejűleg oxitocintartalmú orrspray-vel.

Intrauterin halálozás

Intrauterin magzatelhalás és/vagy meconiummal festett magzatvíz jelenléte esetén a viharos fájásokat el kell kerülni, mivel ez magzatvíz embóliát okozhat.

Vesekárosodás

Körültekintően kell eljárni súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél az esetleges vízvisszatartás és az oxitocin felhalmozódása miatt (lásd 5.2pont).

Anafilaxia latexallergiában szenvedő nők esetében

Latexre allergiás nők esetén anafilaxiáról számoltak be oxitocin adását követően. Az oxitocin és a latex között fennálló szerkezeti hasonlóság miatt a latexallergia/-intolerancia jelentős hajlamosító tényezője lehet az anafilaxia kialakulásának oxitocin alkalmazását követően.

Készítmények, amelyekkel az egyidejű alkalmazás ellenjavallt

Prosztaglandinok és analógjaik

A prosztaglandinok és analógjaik fokozzák az uterus izomzatának kontrakcióját, ezért az oxitocin erősítheti a prosztaglandinok méhkontrakciókra gyakorolt hatását, és ez fordítva is igaz (lásd 4.3pont, Ellenjavallatok).

Készítmények, amelyekkel az egyidejű alkalmazás nem javasolt

A QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek

Az oxitocint potenciálisan arrhythmogénnek kell tekinteni, különösen olyan betegek esetén, akiknél a Torsades de Pointes más kockázati tényezői is fennállnak, mint például a QT-intervallumot megnyújtó gyógyszerek szedése vagy az anamnézisben szereplő megnyúlt QT-szindróma (lásd 4.4pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Kölcsönhatások, amelyeket figyelembe kell venni

Inhalációs anaesthetikumok

Az inhalációs érzéstelenítők (pl. ciklopropán, halotán, szevoflurán, dezflurán) ellazítják a méh izomzatát és jelentős mértékben csökkentik a méh tónusát, ezáltal csökkenthetik az oxitocin méhtónust fokozó hatását. Ezek oxitocinnal történő egyidejű alkalmazása során szívritmuszavarok kialakulásáról is beszámoltak.

Vasoconstrictorok/szimpatomimetikumok

Az oxitocin fokozhatja a vasoconstrictorok és szimpatomimetikumok vazopresszor hatását, még a helyi érzéstelenítőkben található hatóanyagok esetén is.

Kaudális érzéstelenítők

Az oxitocin fokozhatja a szimpatomimetikus vasoconstrictor gyógyszerek presszor hatását, ha kaudális blokád alatt vagy után alkalmazzák.

Terhesség

Állatoknál nem végeztek reprodukciós vizsgálatokat az oxitocinnal. A gyógyszerrel szerzett széleskörű tapasztalatok, valamint annak kémiai szerkezete és farmakológiai tulajdonságai alapján nem várható, hogy fennáll a magzati rendellenességek kialakulásának kockázata, ha a javallatnak megfelelően alkalmazzák. Az oxitocin alkalmazása terhességben ellenjavallt, kivéve az olyan szigorúan orvosi okokból történő alkalmazást, mint a szülésmegindítás vagy fájáserősítés, vagy a spontán, illetve indukált abortusz.

Szoptatás

Az oxitocin kis mennyiségben megtalálható az anyatejben, mégsem várható az újszülöttre gyakorolt káros hatása, mert az emésztőrendszerben gyorsan inaktiválódik.

Az oxitocin hatásait nem vizsgálták a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre vonatkozóan. Méhkontrakciókat tapasztaló nők nem vezethetnek és nem kezelhetnek gépeket.

Mivel az uterus érzékenysége nagymértékben változó, egyes esetekben az egyébként alacsonynak számító dózis is uteruskontrakciót válthat ki. A szülésindítás vagy fájáserősítés céljából iv. alkalmazott oxitocin túl nagy dózisának alkalmazása a méh túlstimulálását eredményezi, amely magzati distresszt, asphyxiát és a magzat halálát okozhatja, vagy uterus hypertoniához, tetániás kontrakciókhoz, lágyszövet sérüléshez vagy méhrepedéshez vezethet.

Az oxitocin több NE mennyiséget kitevő dózisainak rapid iv. bolus injekciója akut, rövid ideig tartó hypotoniát eredményezhet kipirulással és reflex tachycardiával (lásd 4.4pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések). Ezek a gyors hemodinamikai változások myocardialis ischaemiát okozhatnak, különösen olyan betegeknél, akiknél szív-érrendszeri betegség áll fenn. Az oxitocin több NE mennyiséget kitevő dózisai rapid iv. bolus injekciója QTc‑megnyúlást is eredményezhet.

A szülés méhtonizáló gyógyszerekkel, többek között oxitocinnal történő gyógyszeres megindítása ritka esetekben fokozza a szülés utáni disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) kockázatát (lásd 4.4pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Vízmérgezés

Anyai és újszülöttkori hyponatraemiával járó vízmérgezés eseteiről számoltak be nagy dózisú oxitocin és nagy mennyiségű, elektrolitot nem tartalmazó folyadék hosszú távú, egyidejű alkalmazásakor (lásd 4.4pont).

Az oxitocin antidiuretikus hatása és az intravénás folyadékbevitel együttesen folyadék-túlterhelést okozhat, ami az akut tüdőödéma hyponatraemia nélküli hemodinamikai formájához vezethet (lásd 4.4pont).

A vízmérgezés tünetei a következők:

1. Fejfájás, étvágytalanság, hányinger, hányás és hasi fájdalom.

2. Letargia, álmosság, eszméletvesztés és grand-mal típusú görcsrohamok.

3. Alacsony vér elektrolit-koncentráció.

A mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszeri besorolásnak és gyakorisági kategóriáknak megfelelően kerülnek bemutatásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Anyai mellékhatások

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: disszeminált intravascularis coagulatio

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: anaphylactoid reakció nehézlégzéssel, hypotonia vagy sokk

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert: vízmérgezés, anyai hyponatraemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: fejfájás

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Gyakori: tachycardia, bradycardia

Nem gyakori: arrhythmia

Nem ismert: myocardialis ischaemia, QTc megnyúlás az EKG-n, reflex tachycardia

Érbetegségek és tünetek

Nem ismert: hypotonia, vérzés

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem ismert: akut pulmonalis ödéma

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem ismert: kipirulás

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: hányinger, hányás

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Ritka: bőrkiütés, urticaria

Nem ismert: angioödéma

A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

Nem ismert: uterus hypertonia, tetániás kontrakciók, méhrepedés

Magzati/újszülöttkori mellékhatások

A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek

Nem ismert: magzati distressz, asphyxia és halál

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert: neonatalis hyponatraemia

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az oxitocin túladagolásának szövődményei: magzati distressz (magzati bradycardia, meconiummal festett magzatvíz, asphyxia), uterus hypertonia, tetániás kontrakciók, méhrepedés, vízmérgezés.

Toxicitás: újszülötteknek im. adott 2-3NE vagy 10NE, illetve 6–18hónapos gyermekeknél orron át alkalmazott 8NE dózisok esetén nem voltak észlelhetők tünetek.

Felnőtteknél a 35órán át izotóniás glükóz oldattal infúzióban adott 80NE, 40órán át infúzióban adott 488NE, illetve 60órán át infúzióban adott 800NE dózisok esetén súlyos mérgezést figyeltek meg. (1NE 1,67mikrogrammnak felel meg.)

Tünetek: antidiuretikus hatás – vízmérgezés kockázata (hyponatraemia, hypo-osmolaritás, agyi ödéma). Érspazmus, magas vérnyomás.

Kezelés: folyadék-visszatartás esetén megfigyelés szükséges. Vízmérgezés esetén diuretikumok (mannit vagy furoszemid) és sóoldat alkalmazása és az agyi ödéma kezelése szükséges. Egyéb tüneti kezelés is alkalmazható.