POLLEZIN 5 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - POLLEZIN 5 MG
Allergiás rhinitis (beleértve a perzisztáló allergiás rhinitist is) és krónikus idiopathiás urticaria tüneti kezelésére felnőtteknél, valamint 6éves vagy annál idősebb gyermekeknél.
Adagolás
Felnőttek és 12éves kor feletti serdülők:
A javasolt napi adag 5mg (1 filmtabletta).
Idősek:
Közepes fokú vagy súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő idős betegek kezelésekor ajánlatos módosítani az adagot (lásd a "Vesekárosodás” című bekezdést).
Gyermekek
6–12év közötti gyermekek:
A javasolt adag naponta 5mg (1 filmtabletta).
2–6év közötti gyermekek:
2–6év közötti gyermekek biztonságos kezelése a filmtablettával nem lehetséges. Ilyen esetben a levocetirizin gyermekgyógyászati kezelésre alkalmas gyógyszerformájának alkalmazása javasolt.
Csecsemők és 2éven aluli kisgyermekek:
Az erre a populációra vonatkozó adatok hiánya miatt a levocetirizin alkalmazása csecsemőknek és 2éven aluli kisgyermekeknek nem ajánlott.
Vesekárosodás:
Az adagolási gyakoriságot minden betegnél egyénileg kell megállapítani, a vesefunkció függvényében. (eGFR – becsült glomerulusfiltrációs ráta). Az alábbi táblázat segítséget nyújt a dózis megfelelő módosításához.
Az alkalmazott adag módosítása károsodott vesefunkciójú betegekben:
| Csoport | eGFR (ml/perc) | Dózis és gyakoriság |
| Normál vesefunkció | ≥90 | naponta 1×1 tabletta |
| Enyhe fokú vesekárosodás | 60-<90 | naponta 1×1 tabletta |
| Közepes fokú vesekárosodás | 30-<60 | 2 naponként 1 tabletta |
| Súlyos fokú vesekárosodás (nem igényel dialízist) | 15-<30 | 3 naponként 1 tabletta |
| Veseelégtelenség (dialízist igényel) | <15 | Ellenjavallt |
Vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél a dózist egyénileg kell megállapítani, a beteg renalis clearance-ének és testtömegének figyelembevételével. Nincsenek vesekárosodásban szenvedő gyermekekre vonatkozó, specifikus adatok.
Májkárosodás:
Csak májkárosodásban szenvedő betegek esetén nem szükséges a dózis módosítása. Olyan betegek esetében, akik májkárosodásban és vesekárosodásban is szenvednek, ajánlatos az alkalmazott adag módosítása (lásd a "Vesekárosodás" című bekezdést).
A kezelés időtartama:
Intermittáló allergiás rhinitis esetében (amelynek tünetei hetente 4napnál rövidebb ideig vagy évente 4hétnél rövidebb időtartamig állnak fenn) a kezelést a betegségnek és a kórtörténetnek megfelelően kell végezni; a tünetek megszűnésekor a kezelést abba lehet hagyni, majd ismételt jelentkezésükkor újra lehet kezdeni. Perzisztáló allergiás rhinitis esetében (amelynek tünetei hetente 4napnál hosszabb ideig vagy évente 4hétnél hosszabb időtartamig állnak fenn) folyamatos kezelés ajánlatos abban az időszakban, amikor a beteg ki van téve az allergéneknek.
Legalább 6hónapos kezelési időtartamra vonatkozóan áll rendelkezésre klinikai tapasztalat a levocetirizin alkalmazásával kapcsolatban. Krónikus urticariában és krónikus allergiás rhinitisben a cetirizin (racém forma) alkalmazásával maximum egy éves klinikai tapasztalat áll rendelkezésre.
Az alkalmazás módja
A filmtablettát szájon át, kevés folyadékkal kell bevenni − étkezéssel egyidejűleg vagy étkezéstől függetlenül – és egészben kell lenyelni. A napi adagot ajánlatos egyszerre bevenni.
A készítmény hatóanyagával, cetirizinnel, hidroxizinnel vagy bármely piperazin-származékkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél, akiknél a becsült glomerulusfiltrációs ráta (eGFR) 15ml/perc alatt van (dialízist igényel).
Gyermekek
A Pollezin filmtabletta alkalmazása nem javasolt 6évesnél fiatalabb gyermekek esetében, mivel a filmtabletta nem teszi lehetővé a dózis megfelelő módosítását. Ilyen esetben a levocetirizin gyermekgyógyászati kezelésre alkalmas gyógyszerformájának alkalmazása javasolt.
Az egyidejű alkoholfogyasztás esetében ajánlatos az óvatosság (lásd 4.5pont).
Ajánlatos az óvatosság olyan betegek esetében, akiknél vizeletretencióra hajlamosító tényező áll fenn (pl. gerincvelő-laesio vagy prostata hyperplasia), mivel a levocetirizin fokozhatja a vizeletretenció kockázatát.
Kellő körültekintéssel kell eljárni olyan betegek esetében, akik epilepsziában szenvednek, vagy akinél görcsrohamok kockázata áll fenn, mivel a levocetirizin a görcsrohamok erősödését okozhatja.
Az antihisztaminok gátolják az allergiás bőrpróbákra adott választ, ezért az allergiavizsgálatok elvégzése előtt 3napos kimosási periódusra van szükség.
A levocetirizin-kezelés abbahagyásakor viszketés fordulhat elő, abban az esetben is, ha ezek a tünetek a kezelés megkezdése előtt nem voltak tapasztalhatók. A tünetek spontán megszűnhetnek. Egyes esetekben a tünetek súlyosak lehetnek, és a kezelés ismételt megkezdése válhat szükségessé. A kezelés újrakezdésekor a tünetek megszűnhetnek.
A Pollezin filmtabletta laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A levocetirizinnel nem végeztek interakciós vizsgálatokat (nem történtek vizsgálatok CYP3A4 enziminduktorokkal sem); a racém vegyülettel, a cetirizinnel végzett, számos ilyen vizsgálat során nem észleltek nemkívánatos kölcsönhatásokat (fenazonnal, azitromicinnel, cimetidinnel, diazepámmal, eritromicinnel, glipiziddel, ketokonazollal, illetve pszeudoefedrinnel). A cetirizin clearance kismértékű (16%-os) csökkenését figyelték meg egy ismételt adagolású − napi 1×400mg teofillin és több különböző dózisban alkalmazott cetirizin együttes adásával végzett − vizsgálat során; ugyanakkor a teofillin megfelelő paraméterei nem változtak az egyidejű cetirizin adás hatására.
Egy többszörös dózissal végzett vizsgálatban, amelyben (naponta kétszer 600mg) ritonavirt és (naponta 10mg) cetirizint alkalmaztak, a cetirizin expozíció mértéke körülbelül 40%-kal emelkedett, ugyanakkor a ritonavir diszpozíció kismértékben változott (-11%) az egyidejű cetirizin adagolást követően.
A levocetirizin felszívódásának mértékét az étkezés nem csökkenti, a felszívódás sebességét azonban lassítja.
Arra érzékeny betegeknél a cetirizin, illetve a levocetirizin és alkohol vagy más, központi idegrendszeri depresszáns szer együttes adása tovább csökkentheti az éberséget és ronthatja a teljesítményt.
Terhesség
A levocetirizin terhes nőknél történt alkalmazásával kapcsolatban egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mennyiségű (kevesebb, mint 300terhesség kimenetelére vonatkozó) adat áll rendelkezésre. A levocetirizin racém formájával, a cetirizinnel kapcsolatban azonban nagy mennyiségű (több mint 1000terhesség kimenetelére vonatkozó), terhes nőktől származó adat nem utal malformatiós vagy foetalis/neonatalis toxicitásra.
Az állatkísérletek nem utalnak a terhességre, az embrionális/foetalis fejlődésre, a szülésre, illetve a postnatalis fejlődésre gyakorolt direkt vagy indirekt káros hatásokra (lásd 5.3pont).
Amennyiben szükséges, megfontolható a levocetirizin terhesség alatti alkalmazása.
Szoptatás
Kimutatták, hogy a levocetirizin racém formája, a cetirizin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Emiatt valószínű a levocetirizin anyatejbe történő kiválasztódása. Anyatejjel táplált csecsemőknél a levocetirizinnel összefüggő mellékhatások figyelhetők meg. Emiatt a levocetirizin szoptató anyáknak történő felírásakor óvatosság ajánlott.
Termékenység
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a levocetirizinnel kapcsolatban.
Összehasonlító klinikai vizsgálatok során nem észleltek arra utaló bizonyítékokat, hogy az ajánlott dózisban alkalmazott levocetirizin csökkentené a mentális éberséget, a reakciókészséget, illetve a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Mindazonáltal, egyes betegekben a levocetirizin-kezelés alatt somnolentia, fáradtság és aszténia fordulhat elő. Emiatt azon betegeknek, akik gépjárművet szándékoznak vezetni, illetve potenciálisan veszélyes tevékenységet folytatnak vagy gépeket kezelnek, figyelembe kell venniük a gyógyszerkészítményre adott egyéni válaszreakciójukat.
Klinikai vizsgálatok
Felnőttek és 12éves kor feletti serdülők
Mindkét nemhez tartozó, 12−71éves betegeken végzett klinikai terápiás vizsgálatokban az 5mg levocetirizinnel kezelt betegek 15,1%-ánál észleltek legalább egy mellékhatást, szemben a placebocsoportban megfigyelt 11,3%-kal. Ezen mellékhatások 91,6%-a enyhe vagy mérsékelt intenzitású volt.
A levocetirizinnel végzett terápiás vizsgálatokban a mellékhatások miatt a vizsgálatot abbahagyó betegek (a „drop-out”) aránya az 5mg levocetirizinnel kezelteknél 1,0% (9/935beteg), a placebocsoport esetében pedig 1,8% (14/771beteg) volt.
A levocetirizinnel végzett klinikai vizsgálatokban összesen 935 – a gyógyszer ajánlott napi 5mg-os dózisával kezelt – beteg vett részt. Ezen vizsgálatok összegyűjtött gyógyszerbiztonsági adatai az alábbi mellékhatások esetében mutattak legalább 1%-os előfordulási gyakoriságot (gyakori: ≥1/100−<1/10) 5mg levocetirizin, illetve placebo alkalmazása mellett:
| Mellékhatás(WHOART) | Placebo(n=771) | Levocetirizin 5mg(n=935) |
| Fejfájás | 25 (3,2%) | 24 (2,6%) |
| Somnolentia | 11 (1,4%) | 49 (5,2%) |
| Szájszárazság | 12 (1,6%) | 24 (2,8%) |
| Fáradtság | 9 (1,2%) | 23 (2,5%) |
További nem gyakori (≥1/1000−<1/100) mellékhatásokat − mint asthenia, illetve hasi fájdalom − is megfigyeltek.
A szedatív mellékhatások – somnolentia, fáradtság és asthenia – együttesen gyakrabban fordultak elő az 5mg levocetirizinnel kezeltek esetén (8,1%), mint a placebo esetében (3,1%).
Gyermekek
Két placebokontrollos vizsgálatban 159, 6–11hónapos és 1–6éves gyermeket kezeltek két héten át, napi 1,25mg-os, illetve naponta kétszer 1,25mg-os dózisban alkalmazott levocetirizinnel. Az alábbi mellékhatások fordultak elő 1%-os vagy nagyobb gyakorisággal a levocetirizin, illetve a placebo esetében.
| Szervrendszerenkénti csoportosítás és ajánlott elnevezés | Placebo(n=83) | Levocetirizin(n=159) |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Hasmenés | 0 | 3 (1,9%) |
| Hányás | 1 (1,2%) | 1 (0,6%) |
| Székrekedés | 0 | 2 (1,3%) |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | ||
| Aluszékonyság | 2 (2,4%) | 3 (1,9%) |
| Pszichiátriai kórképek | ||
| Alvászavar | 0 | 2 (1,3%) |
Kettős vak, placebokontrollos vizsgálatokban 243, 6–12éves gyermeket kezeltek naponta 5mg levocetirizinnel, különböző, 1hétnél rövidebbtől 13hétig terjedő időtartamig. Az alábbi mellékhatások fordultak elő 1%-os vagy nagyobb gyakorisággal a levocetirizin, illetve a placebo esetében.
| Ajánlott elnevezés | Placebo (n=240) | Levocetirizin 5mg (n=243) |
| Fejfájás | 5 (2,1%) | 2 (0,8%) |
| Aluszékonyság | 1 (0,4%) | 7 (2,9%) |
Posztmarketing tapasztalatok
A posztmarketing tapasztalatokból származó mellékhatások felsorolása szervrendszerenkénti csoportosításban és az előfordulási gyakoriság szerint történt. Az előfordulási gyakoriság meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100−<1/10); nem gyakori (≥1/1000−<1/100); ritka (≥1/10000−<1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Immunrendszeri betegségek és tünetek:
Nem ismert: túlérzékenység, beleértve az anafilaxiát.
Anyagcsere- és táplálkozási betegségekés tünetek:
Nem ismert: fokozott étvágy.
Pszichiátriai kórképek:
Nem ismert: agresszivitás, nyugtalanság, hallucináció, depresszió, álmatlanság, öngyilkossági gondolatok, rémálmok.
Idegrendszeri betegségekés tünetek:
Nem ismert: convulsio, paraesthesia, szédülés, ájulás, tremor, dysgeusia.
Szembetegségek és szemészeti tünetek:
Nem ismert: látászavarok, homályos látás, oculogyria.
A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:
Nem ismert: vertigo.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:
Nem ismert: palpitáció, tachycardia.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségekés tünetek:
Nem ismert: nehézlégzés.
Emésztőrendszeri betegségekés tünetek:
Nem ismert: émelygés, hányás, hasmenés.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:
Nem ismert: hepatitis.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségeiés tünetei:
Nem ismert: angioneurotikus ödéma, fix gyógyszerkiütés, pruritus, bőrkiütés, urticaria.
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei
Nem ismert: myalgia, arthralgia.
Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:
Nem ismert: dysuria, vizeletretenció.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:
Nem ismert: ödéma.
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:
Nem ismert: testtömegnövekedés, kóros májfunkciós vizsgálati eredmények.
Kiválasztott mellékhatások leírása
A levocetirizin-kezelés megszakítását követően bőrviszketést jelentettek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Jelentős mértékű túladagolás felnőtteknél álmosságot, gyermekeknél pedig kezdetben izgatottságot és nyugtalanságot okozhat, amit azután álmosság követ.
A túladagolás kezelése
A levocetirizinnek nincs ismert specifikus antidotuma.
Túladagolás esetén tüneti, illetve szupportív kezelés alkalmazása ajánlott. Rövid idővel a gyógyszer bevétele után gyomormosás végezhető. A levocetirizin hemodialízissel nem távolítható el hatékonyan a szervezetből.
5 Farmakológiai tulajdonságok
Farmakológiai tulajdonságok - POLLEZIN 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Szisztémás antihisztaminok, Piperazine-származékok, ATC kód: R06 AE09
Hatásmechanizmus
A levocetirizin, a cetirizin (R) enantiomérje, hatékony és szelektív perifériás H1-receptor-antagonista.
A receptorkötési vizsgálatokban kimutatták a levocetirizin nagyfokú affinitását a humán H1-receptorok iránt (Ki=3,2nmol/l). A levocetirizin affinitása 2-szerese a cetirizinének (Ki=6,3nmol/l). A levocetirizin H1-receptorokról történő disszociációjának felezési ideje 115±38perc.
Egyszeri alkalmazás után 4órával a levocetirizin receptor-telítettsége 90%-os, 24óra múlva pedig 57%-os.
Egészséges önkénteseken végzett farmakodinámiás vizsgálatok azt mutatják, hogy a levocetirizint − a cetirizinéhez viszonyítva fele nagyságú dózisban − a cetirizinéhez hasonló aktivitás jellemzi, mind a bőr-, mind pedig az orrtünetek tekintetében.
Farmakodinámiás hatások
A levocetirizin farmakodinámiás hatásait randomizált, kontrollos vizsgálatokban tanulmányozták.
Egy olyan vizsgálatban, amelyben 5mg levocetirizin, 5mg dezloratadin és placebó hatásait hasonlították össze a hisztamin által kiváltott, úgynevezett "ödéma és bőrpír" ("wheal and flare") bőrreakcióra, a levocetirizin kezelés szignifikánsan csökkentette az "ödéma és bőrpír" kialakulását, és ez a hatás kifejezettebb volt az első 12órában, és 24órán át tartott (p<0,001), a placebóval és a dezloratadinnal összehasonlítva.
Az 5mg levocetirizinnek a pollen által kiváltott tüneteket csökkentő hatásának fellépését 1 órával a szer beadását követően észlelték placebokontrollos, allergének tanulmányozására szolgáló kamrát alkalmazó vizsgálatokban.
Az in vitro (Boyden-kamrában és sejtréteg-technikákkal végzett) vizsgálatok azt mutatják, hogy a levocetirizin gátolja az eotaxin által indukált transendothelialis eosinophil migrációt mind a bőr-, mind pedig a tüdősejteken keresztül. Egy 14felnőtt betegen végzett, farmakodinámiás, placebokontrollos, in vivo (bőrkamra technikával végzett) vizsgálatban kimutatták, hogy az 5mg levocetirizin összehasonlítva a placebóval három fontos gátló hatást fejt ki a pollen-indukálta reakció első 6órája folyamán: gátolja a VCAM-1 (vascular cell adhesion molecule-1) felszabadulását, módosítja a vascularis permeabilitást és csökkenti az eozinofil sejtek beáramlását.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A levocetirizin hatékonyságát és biztonságosságát számos – szezonális allergiás rhinitisben, perenniális allergiás rhinitisben, illetve perzisztáló allergiás rhinitisben szenvedő felnőtt betegeken végzett – kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatban megállapították. Kimutatták, hogy a levocetirizin szignifikánsan javítja az allergiás rhinitis tüneteit, és egyes vizsgálatok szerint az orrdugulást is.
Egy 6hónapos, 551 (közülük 276 levocetirizinnel kezelt), perzisztáló (azaz legalább 4 egymást követő héten, hetente legalább 4napon át fennálló tünetekkel jellemezhető) allergiás rhinitisben szenvedő és háziporatkával és fűpollennel szemben szenzitizálódott felnőtt betegen végzett klinikai vizsgálatban kimutatták, hogy az 5mg levocetirizin klinikai és statisztikai szempontból szignifikánsan hatásosabb volt a placebonál az allergiás rhinitis összesített tüneti pontértékének csökkentése tekintetében a vizsgálat teljes időtartama alatt, tachyfilaxia előfordulása nélkül. A levocetirizin a vizsgálat teljes időtartama alatt szignifikánsan javította a betegek életminőségét.
Egy placebokontrollos, 166 krónikus idiopathiás urticariában szenvedő beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatban 85 beteget kezeltek placebóval, 81 beteget pedig naponta egyszer alkalmazott 5mg levocetirizinnel, hat héten keresztül. A levocetirizin-kezelés a placebóhoz viszonyítva szignifikánsan csökkentette a pruritus súlyosságát az első héten és a teljes kezelési periódus folyamán. A levocetirizin a placebóhoz képest a "Dermatológiai Életminőség Index" ("Dermatology Life Quality Index") skála segítségével mért, az egészséggel összefüggő életminőségben is jelentősebb javulást eredményezett.
Az urticariás állapotok modelljeként a krónikus idiopathiás urticariát vizsgálták. Mivel a hisztamin felszabadulás az urticariás betegségek egyik oki tényezője, a levocetirizin várhatóan hatásos az egyéb urticariás állapotok tüneteinek enyhítésében is, a krónikus idiopathiás urticaria mellett.
Az EKG vizsgálatok szerint a levocetirizin nem befolyásolja a QT-intervallumot.
Gyermekek
A levocetirizin tabletta gyermekgyógyászati biztonságosságát és hatásosságát két placebokontrollos klinikai vizsgálatban tanulmányozták, 6–12éves, szezonális, illetve perenniális allergiás rhinitisben szenvedő betegek részvételével. A levocetirizin mindkét vizsgálatban szignifikánsan javította a tüneteket és az egészséggel kapcsolatos életminőséget.
6évesnél fiatalabb gyermekek esetében a klinikai biztonságosságot számos rövid-, illetve hosszú távú terápiás vizsgálatban állapították meg.
-
egy klinikai vizsgálatban 29, 2–6éves, allergiás rhinitisben szenvedő gyermeket kezeltek naponta kétszer 1,25mg levocetirizinnel, 4héten keresztül
-
egy klinikai vizsgálatban 114, 1−5éves, allergiás rhinitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő gyermeket kezeltek naponta kétszer 1,25mg levocetirizinnel, 2héten keresztül
-
egy klinikai vizsgálatban 45, 6−11hónapos, allergiás rhinitisben vagy krónikus idiopathiás urticariában szenvedő gyermeket kezeltek naponta egyszer 1,25mg levocetirizinnel, 2héten keresztül
-
egy hosszú távú (18hónapos) klinikai vizsgálatban 255, a beválasztáskor 12–24hónapos, atopiás gyermeket kezeltek levocetirizinnel.
A biztonságossági profil hasonló volt az 1−5éves gyermekeken végzett, rövid távú vizsgálatokban tapasztaltakhoz.
A levocetirizin farmakokinetikai profilja lineáris, az egyének közötti variabilitása alacsony. A farmakokinetikai profil azonosnak bizonyult az enantiomer önmagában, illetve racém cetirizin formájában történő adásakor. A felszívódási és kiválasztási folyamat során nem lép fel chiralis inverzió.
Felszívódás
A levocetirizin orális adagolást követően gyorsan és jelentős mértékben felszívódik. Felnőttek esetében a plazma csúcskoncentráció 0,9órával a beadás után mérhető. A "steady-state" állapot két nap alatt alakul ki. Egyetlen 5mg-os orális dózis, illetve naponta 5mg ismételt adását követően a plazma csúcskoncentráció értéke 270ng/ml, illetve 308ng/ml volt. A felszívódás mértéke az alkalmazott dózistól független, és az étkezés sem befolyásolja, a csúcskoncentrációt azonban csökkenti és késlelteti.
Eloszlás
Sem a levocetirizin szöveti eloszlására, sem pedig a vér-agy gáton történő átjutására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre humán adatok. Patkányokban és kutyákban a legmagasabb szöveti értékeket a májban és a vesékben mérték, a legalacsonyabbat pedig a központi idegrendszer területén.
Plazmafehérjékhez való kötődése 90%-os. A levocetirizin megoszlási térfogata restriktív, értéke 0,4l/ttkg.
Biotranszformáció
A levocetirizin metabolizációjának mértéke emberben kisebb, mint a dózis 14%-a, emiatt a genetikai polimorfizmusból vagy az enzim-inhibitorok egyidejű szedéséből eredő különbségek elhanyagolhatóaknak tekinthetők. A metabolizmus típusai közül az aromatikus oxidációt, az N- és O-dealkilációt és a taurin konjugációt kell megemlíteni. A dealkilációban elsősorban a CYP3A4 izoenzim, az aromatikus oxidációban pedig több és/vagy nem azonosított CYP izoenzim vesz részt. A levocetirizin az 5mg-os orális dózist követően kialakuló csúcskoncentrációknál jóval magasabb koncentrációkban sem befolyásolja az 1A2, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4 CYP izoenzimek aktivitását.
Csekély mértékű metabolizmusa és a metabolikus gátló hatás hiánya miatt a levocetirizinnek más szerekkel – illetve más szereknek levocetirizinnel – fellépő kölcsönhatása valószínűtlen.
Elimináció
A levocetirizin felezési ideje a plazmában felnőttekben 7,9±1,9óra. Kisgyermekek esetében a felezési idő rövidebb. A teljes test clearance átlagértéke felnőttek esetében 0,63ml/perc/ttkg. A kiválasztás legnagyobb mértékben a vizelettel történik, ami átlagosan a dózis 85,4%-ának felel meg. A széklettel csak a beadott dózis 12,9%-a ürül. A levocetirizin tehát mind glomerularis filtrációval, mind aktív tubularis szekrécióval választódik ki a vesében.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
A levocetirizin teljes test clearance-e korrelál a kreatinin clearance-ével. Ezért középsúlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében ajánlatos a levocetirizin adagolási gyakoriságának módosítása (lásd 4.2.pont). Anuriás, vesebetegség végstádiumában lévő betegekben a levocetirizin teljes test clearance-e kb. 80%-kal csökken az egészséges egyénekben mért értékhez képest. A szokásos 4órás hemodialízis időtartama alatt a levocetirizin <10%-a távolítható el a szervezetből.
Gyermekek
Egy 14, 6–11éves, 20−40kg testtömegű gyermekeken végzett farmakokinetikai vizsgálatból származó adatok azt mutatják, hogy a Cmax és az AUC értékek 2-szer nagyobbak az egészséges felnőtt vizsgálati alanyoknál mérteknél, egy vizsgálatok közötti összehasonlítás alapján. Az átlagos Cmax érték 450ng/ml volt, átlagosan 1,2óra múlva mérve, a testtömeg szerint normalizált teljes test clearance 30%-kal magasabb volt, az eliminációs felezési idő pedig 24%-kal rövidebb volt a gyermekgyógyászati populációban, mint a felnőtteknél. 6évesnél fiatalabb gyermekgyógyászati betegeknél nem végeztek ilyen farmakokinetikai vizsgálatokat. Retrospektív populációs farmakokinetikai analízist végeztek 324 (181 1−5éves gyermek, 18 6–11éves gyermek és 124 18–55éves felnőtt) vizsgálati alany részvételével, akik egyszeri vagy többszöri, 1,25mg–30mg dózisú levocetirizint kaptak. Az analízisből származó adatok azt mutatták, hogy a napi egyszeri 1,25mg-os dózis alkalmazása 6hónapos és 5éves kor közötti gyermekeknél hasonló plazmakoncentrációkat eredményez, mint a napi egyszeri 5mg-os dózis felnőttek esetében.
Idősek
Korlátozott mértékben állnak rendelkezésre idős személyekre vonatkozó farmakokinetikai adatok. Naponta egyszeri 30mg-os levocetirizin dózis 6napon át ismételt orális alkalmazását követően a 9 idős (65–74éves) vizsgálati alany teljes test clearance körülbelül 33%-kal alacsonyabb volt a fiatal felnőttek megfelelő értékéhez képest. Kimutatták, hogy a racém cetirizin diszpozíciója jobban függ a vesefunkciótól, mint az életkortól. Ez az eredmény a levocetirizinre is vonatkoztatható, mivel mind a levocetirizin, mind pedig a cetirizin döntően a vizelettel ürül. A levocetirizin dózisát tehát idős betegeknél a vesefunkció függvényében kell megállapítani.
Nem
77beteg (40férfi, 37nő) farmakokinetikai eredményeit értékelték a nem esetleges hatása szempontjából. A felezési idő kissé rövidebb volt nőknél (7,08±1.72óra), mint férfiaknál (8,62±1.84óra); azonban a testtömeg szerint korrigált orális clearance nőknél (0,67±0.16ml/perc/kg) hasonlónak bizonyult a férfiak értékéhez (0,59±0.12ml/perc/kg). Normál vesefunkciójú férfiak és nők esetében tehát ugyanolyan napi dózisok és adagolási intervallumok alkalmazandók.
Rassz
A rassz hatását a levocetirizinre nem vizsgálták. Mivel a levocetirizin döntően a vesén keresztül választódik ki, és nincsenek lényeges rasszbeli különbségek a kreatinin clearance tekintetében, a levocetirizin farmakokinetikai jellemzői várhatóan nem különböznek az egyes rasszok esetében. A racém cetirizin kinetikájában nem mutattak ki rasszal összefüggő különbségeket.
Májkárosodás
A levocetirizin farmakokinetikáját nem vizsgálták májkárosodásban szenvedő vizsgálati alanyok esetében. Krónikus májkárosodásban szenvedő betegeknél (hepatocellularis, cholestaticus és biliaris cirrhosis) egyszeri 10−20mg dózisú racém cetirizin adásakor 50%-kal hosszabb volt a felezési idő és 40%-kal alacsonyabb volt a clearance, egészséges önkéntesek megfelelő értékeihez viszonyítva.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás összefüggés:
A levocetirizin hisztamin-indukálta bőrreakciókra gyakorolt hatása nem függ a plazmakoncentrációtól.
Gyógyszerészeti jellemzők - POLLEZIN 5 MG
Mag:
mikrokristályos cellulóz
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
laktóz-monohidrát (37,9mg)
alacsony szubsztitúciós fokú hidroxipropil-cellulóz
magnézium-sztearát
Bevonat:
Opadry II-33G28523 White
makrogol 3350
titán-dioxid
hipromellóz
laktóz-monohidrát (1,05mg)
triacetin
7, 14, 20, 21, 28vagy 30 darab filmtabletta Al/OPA/Al/PVC buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.