ELREXFIO 40 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ

Az ELREXFIO monoterápiaként olyan relabáló és refrakter myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik előzetesen részesültek legalább 3 kezelésben, köztük egy immunmodulátor szerrel, egy proteaszóma-inhibitorral és egy anti-CD38-antitesttel történő kezelésben, és akiknél az utolsó kezelés során a betegség progressziója igazolódott.

A kezelést a myeloma multiplex kezelésében jártas orvosnak kell elindítania és felügyelnie.

Az ELREXFIO-t subcutan injekció formájában kell beadnia megfelelően képzett egészségügyi szakembernek és a beadáskor rendelkezésre kell állnia megfelelő orvosi felszerelésnek a súlyos reakciók, köztük a citokinfelszabadulási szindróma (cytokine release syndrome, CRS) és az immuneffektorsejtes neurotoxicitási szindróma (immune effector cell-associated neurotoxicity syndrome, ICANS) kezelése érdekében (lásd 4.4 pont).

A kezelés megkezdése előtt teljes vérképelemzést kell végezni. Ki kell zárni az aktív fertőzések és/vagy a terhesség lehetőségét a fogamzóképes nőknél (lásd 4.4 pont és 4.6 pont).

Adagolás

Ajánlott adagolási rend

A javasolt, felépítő dózisok az 1. napon 12 mg, a 4. napon 32 mg, majd ezt követően a 2. héttől a

24. hétig hetente a teljes, 76 mg-os kezelési dózis (lásd az 1. táblázatot).

Azon betegek, akik részesültek legalább 24 heti kezelésben és akiknél terápiás választ értek el, az adagolási intervallumot kéthetenkénti adagolásra kell átállítani. Azon betegeknél, akik részesültek legalább 24 heti kezelésben kéthetenkénti adagolási rendben, és akiknél fennmaradt a terápiás válasz, az adagolási intervallumot négyhetenkénti adagolásra kell átállítani.

A CRS és ICANS előfordulásának és súlyosságának csökkentése érdekében az ELREXFIO-t az

1. táblázatban részletezett felépítő adagolási rendnek megfelelően kell adagolni. A CRS és ICANS kockázata miatt azok jeleinek és tüneteinek azonosítása érdekében a betegek állapotát mind a

két felépítő dózis után 48 órán keresztül figyelemmel kell kísérni, és utasítani kell a betegeket, hogy ez idő alatt tartózkodjanak egészségügyi intézmény közelében (lásd 4.4 pont).

1. táblázat Az ELREXFIO adagolási rendje

   Adagolási rend	Hét/nap	Dózis
   Felépítő adagolása,b	1. hét: 1. nap	1. felépítő dózis	12 mg
   	1. hét: 4. nap	2. felépítő dózis	32 mg
   Heti adagolása,c,d	2–24. hét: 1. nap	Teljes kezelési dózis	Hetente egyszer 76 mg
   Kéthetente történő adagolásd,e	25–48. hét: 1. nap	Teljes kezelési dózis	Kéthetente egyszer 76 mg
   Négyhetente történő adagolásd,f,g	49. héttől: 1. nap	Teljes kezelési dózis	Négyhetente egyszer 76 mg

   1. Premedikációt az ELREXFIO első három dózisát megelőzően kell alkalmazni.

   2. Legalább 2 napot ki kell hagyni az 1. felépítő dózis (12 mg) és a 2. felépítő dózis (32 mg) beadása között.

   3. Legalább 3 napot ki kell hagyni a 2. felépítő dózis (32 mg) és az első teljes kezelési dózis (76 mg) beadása között.

   4. Legalább 6 napot ki kell hagyni az egyes adagok beadása között.

   5. Azon betegek esetében, akik terápiás választ értek el.

   6. Azon betegek esetében, akik részesültek legalább 24 heti kezelésben kéthetenkénti adagolási intervallumban.

   7. Azon betegek esetében, akiknél fennmaradt a terápiás válasz.

      Megjegyzés: A kezelés felfüggesztését követően az ELREXFIO adagolásának újraindításával kapcsolatos javaslatokat lásd az

Javasolt premedikáció

Az alábbi, kezelés előtt alkalmazandó gyógyszereket az ELREXFIO első 3 dózisa, azaz az 1. táblázat szerinti 1. felépítő dózisa, a 2. felépítő dózisa és az első teljes kezelési dózisa előtt körülbelül 1 órával kell alkalmazni a CRS kockázatának csökkentése érdekében (lásd 4.4 pont):

• 500 mg paracetamol szájon át (vagy ezzel egyenértékű);

• 20 mg dexametazon szájon át vagy intravénásan (vagy ezzel egyenértékű);

• 25 mg difenhidramin szájon át (vagy ezzel egyenértékű).

A profilaktikus antimikrobiális és antivirális készítmények alkalmazását mérlegelni kell a helyi intézményi irányelveknek megfelelően (lásd 4.4 pont).

Dózismódosítások a toxicitás alapján

Nem javasolt az ELREXFIO dózisának csökkentése. A dózisok beadásának elhalasztása szükséges lehet a toxicitás kezelése érdekében (lásd 4.4 pont).

A CRS és ICANS mellékhatások fellépése esetén javasolt teendőkért lásd a 2., illetve a 3. táblázatot. Az egyéb mellékhatások esetén javasolt teendőkért lásd a 4. táblázatot.

Citokinfelszabadulási szindróma (CRS)

A CRS azonosítása annak klinikai megnyilvánulása alapján történik (lásd 4.4 pont). A betegeket ki kell vizsgálni, és kezelni kell a láz, hypoxia és hypotonia egyéb okai miatt. A CRS kezelésére szükség esetén szupportív kezelést kell adni (beleértve a teljesség igénye nélkül a lázcsillapító szereket, az intravénás folyadékpótlást, a vazopresszorokat, az IL-6-inhibitorokat vagy IL-6-receptor-inhibitorokat, az oxigénpótlást stb.). A disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) észlelése érdekében történő monitorozás, a hematológiai paraméterek, valamint a pulmonalis, cardialis, renalis és hepaticus funkciók monitorozása érdekében laboratóriumi vizsgálatok elvégzését kell fontolóra venni.

1. táblázat Javaslatok a CRS kezeléséhez

   Fokozata	Jelentkező tünetek	Teendők
   1. fokú	Testhőmérséklet ≥ 38 °Cb
   2. fokú	Testhőmérséklet ≥ 38 °C, az alábbiak valamelyikével:adott oxigén.	utasítani, hogy tartózkodjanak egészségügyi intézmény közelében.
   3. fokú (első előfordulás)	Testhőmérséklet ≥ 38 °C, az alábbiak valamelyikével:Venturi-maszkon át adott oxigénpótlás.	intézmény közelében.
   3. fokú (rekurrens)	Testhőmérséklet ≥ 38 °C, az alábbiak valamelyikével:Venturi-maszkon át adottoxigénpótlás.
   4. fokú	Testhőmérséklet ≥ 38 °C, az alábbiak valamelyikével:gépi lélegeztetés) szükségessége.

   • A CRS megszűnéséig nem folytatható a kezelés.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni.

   • Folyadékpótlásra reagáló és vazopresszorokat nem igénylő hypotonia; és/vagy

   • Alacsony áramlású orrkanülön^d vagy nyitott arcmaszkon át

   • A CRS megszűnéséig nem folytatható a kezelés.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni.

   • A beteg állapotát az ELREXFIO következő dózisát követő 48 órán keresztül naponta ellenőrizni kell. A betegeket arra kell

   • Egy vazopresszort – vazopresszinnel vagy anélkül – igénylő hypotonia; és/vagy

   • Magas áramlású orrkanülön^d, arcmaszkon, nem visszalégző maszkon vagy

   • A CRS megszűnéséig nem folytatható a kezelés.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   • Az ELREXFIO következő dózisa előtt premedikációt kell alkalmazni.

   • A beteg állapotát az ELREXFIO következő dózisát követő 48 órán keresztül naponta ellenőrizni kell. A betegeket arra kell utasítani, hogy tartózkodjanak egészségügyi

   • Egy vazopresszort – vazopresszinnel vagy anélkül – igénylő hypotonia; és/vagy

   • Magas áramlású orrkanülön^d, arcmaszkon, nem visszalégző maszkon vagy

   • Véglegesen le kell állítani a kezelést.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   • Többféle vazopresszort (a vazopresszin kivételével) igénylő hypotonia; és/vagy

   • Pozitív nyomású oxigénpótlás (pl. folyamatos pozitív légúti nyomás terápia [CPAP], kétszintű pozitív légúti nyomás terápia [BiPAP], intubáció vagy

   • Véglegesen le kell állítani a kezelést.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   1. Az Amerikai Transzplantációs és Sejtterápiás Társaság (American society for transplantation and cellular therapy, ASTCT) 2019-ben kiadott, CRS-re vonatkozó fokozatbeosztása alapján.

   2. A CRS-nek tulajdonítható. Láz nem mindig van jelen a hypotoniával vagy a hypoxiával egyidejűleg, mivel azt a beavatkozások, például a lázcsillapítók vagy a citokinellenes kezelés elfedhetik.

   3. Az ELREXFIO-kezelés felfüggesztés utáni újraindításával kapcsolatban lásd az 5. táblázatot.

   4. Az alacsony áramlású orrkanül ≤ 6 l/perc, a magas áramlású orrkanül > 6 l/perc.

      Neurotoxicitások, beleértve az ICANS-t

      A neurológiai tünetek egyéb okait ki kell zárni. A betegeket azonnal ki kell vizsgálni és a tünetek súlyossága alapján kell kezelni. Súlyos vagy életveszélyes neurológiai toxicitás esetén szupportív kezelést kell alkalmazni, amely magában foglalhatja az intenzív ellátást. Az ELREXFIO előző dózisának beadásakor 2. fokú vagy súlyosabb ICANS-t tapasztaló betegeket arra kell utasítani, hogy a következő dózis beadását követő 48 órában tartózkodjanak egészségügyi intézmény közelében, és naponta ellenőrizni kell az állapotukat a jelek és tünetek észlelése érdekében.

2. táblázat Javaslatok az ICANS kezeléséhez

   Fokozata	Jelentkező tünetekb	Teendők
   1. fokú	ICE-pontszám: 7–9cvagy csökkent tudatszintd: spontán ébred.	görcsroham megelőzése céljából.
   2. fokú	ICE-pontszám: 3–6cvagy csökkent tudatszintd: hangra ébred.	közelében.

   • Az ICANS megszűnéséig a kezelést fel kell függeszteni.^e

   • Figyelemmel kell kísérni a neurológiai tüneteket, és a további értékelés és kezelés céljából meg kell fontolni a neurológussal történő konzultációt.

   • Nem szedáló, görcsroham elleni gyógyszer (pl. levetiracetám) adása mérlegelendő a

   • Az ICANS megszűnéséig a kezelést fel kell függeszteni.^e

   • 10 mg dexametazon^f adása intravénásan, 6 óránként. Addig kell folytatni a dexametazon adását, amíg a tünetek 1. vagy alacsonyabb fokozatúra enyhülnek, majd fokozatosan csökkenteni kell a dózist.

   • Figyelemmel kell kísérni a neurológiai tüneteket, és a további értékelés és kezelés céljából meg kell fontolni a neurológussal és egyéb szakorvossal történő konzultációt.

   • Nem szedáló, görcsroham elleni gyógyszer (pl. levetiracetám) adása mérlegelendő a görcsroham megelőzése céljából.

   • A beteg állapotát az ELREXFIO következő dózisát követő 48 órán keresztül naponta ellenőrizni kell. A betegeket arra kell utasítani, hogy tartózkodjanak egészségügyi intézmény

   Fokozata	Jelentkező tünetekb	Teendők
   3. fokú(első előfordulás)	ICE-pontszám: 0–2cvagy csökkent tudatszintd: kizárólag taktilis ingerekre ébred,vagy görcsrohamokd és az alábbiak bármelyike:vagy emelkedett intracranialis nyomás: fokális/lokális oedema az idegrendszeri képalkotó vizsgálaton.d	közelében.
   3. fokú (rekurrens)	ICE-pontszám: 0–2cvagy csökkent tudatszintd: kizárólag taktilis ingerekre ébred,vagy görcsrohamokd és az alábbiak bármelyike:vagy emelkedett intracranialis nyomás: fokális/lokális oedema az idegrendszeri képalkotó vizsgálaton.d

   • bármilyen klinikai görcsroham, fokális vagy generalizált, ami gyorsan megszűnik, vagy

   • convulsióval nem járó görcsroham az elektroencephalogramon (EEG), ami beavatkozás hatására megszűnik,

   • Az ICANS megszűnéséig a kezelést fel kell függeszteni.^e

   • 10 mg dexametazon^f adása intravénásan 6 óránként. Addig kell folytatni a dexametazon adását, amíg a tünetek 1. vagy alacsonyabb fokozatúra enyhülnek, majd fokozatosan csökkenteni kell a dózist.

   • Figyelemmel kell kísérni a neurológiai tüneteket, és a további értékelés és kezelés céljából meg kell fontolni a neurológussal és egyéb szakorvossal történő konzultációt.

   • Nem szedáló, görcsroham elleni gyógyszer (pl. levetiracetám) adása mérlegelendő a görcsroham megelőzése céljából.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   • A beteg állapotát az ELREXFIO következő dózisát követő 48 órán keresztül naponta ellenőrizni kell. A betegeket arra kell utasítani, hogy tartózkodjanak egészségügyi intézmény

   • bármilyen klinikai görcsroham, fokális vagy generalizált, ami gyorsan megszűnik, vagy

   • convulsióval nem járó görcsroham az elektroencephalogramon (EEG), ami beavatkozás hatására megszűnik,

   • Véglegesen abba kell hagyni a kezelést.

   • 10 mg dexametazon^f adása intravénásan, 6 óránként. Addig kell folytatni a dexametazon adását, amíg a tünetek 1. vagy alacsonyabb fokozatúra enyhülnek, majd fokozatosan csökkenteni kell a dózist.

   • Figyelemmel kell kísérni a neurológiai tüneteket, és a további értékelés és kezelés céljából meg kell fontolni a neurológussal és egyéb szakorvossal történő konzultációt.

   • Nem szedáló, görcsroham elleni gyógyszer (pl. levetiracetám) adása mérlegelendő a görcsroham megelőzése céljából.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   Fokozata	Jelentkező tünetekb	Teendők
   4. fokú	ICE-pontszám: 0cvagy csökkent tudatszintd az alábbiak bármelyikével:vagy görcsrohamokd, az alábbiak bármelyike:vagy motoros eltérésekd:vagy emelkedett intracranialis nyomás/cerebralis oedemad, az alábbi jelekkel/tünetekkel, mint például:

   • a beteg nem ébreszthető, vagy erőteljes vagy ismétlődő taktilis ingereket igényel az ébresztése, vagy

   • stupor vagy coma,

   • életveszélyes, tartós görcsroham (> 5 perc), vagy

   • ismétlődő, klinikailag vagy elektromosan igazolt görcsroham, két roham között a kiindulási állapotra történő visszatérés nélkül,

   • mély, fokális motoros gyengeség, mint például hemiparesis vagy paraparesis,

   • diffúz cerebralis oedema az idegrendszeri képalkotó vizsgálaton, vagy

   • decerebrált vagy decorticált tartás, vagy

   • a VI. agyideg bénulása, vagy

   • papillaoedema, vagy

   • Cushing-triász.

   • Véglegesen abba kell hagyni a kezelést.

   • 10 mg dexametazon^f adása intravénásan, 6 óránként. Addig kell folytatni a dexametazon adását, amíg a tünetek 1. vagy alacsonyabb fokozatúra enyhülnek, majd fokozatosan csökkenteni kell a dózist.

   • Alternatív megoldásként mérlegelni lehet naponta egyszer 1000 mg metilprednizolon adását intravénásan, 3 napon át.

   • Figyelemmel kell kísérni a neurológiai tüneteket, és a további értékelés és kezelés céljából meg kell fontolni a neurológussal és egyéb szakorvossal történő konzultációt.

   • Nem szedáló, görcsroham elleni gyógyszer (pl. levetiracetám) adása mérlegelendő a görcsroham megelőzése céljából.

   • Szupportív terápiát kell alkalmazni, amely intenzív ellátást is magában foglalhat.

   Rövidítések: ICE = immuneffektorsejtes encephalopathia.

   1. Az Amerikai Transzplantációs és Sejtterápiás Társaság (American society for transplantation and cellular therapy, ASTCT) 2019-ben kiadott, ICANS-ra vonatkozó fokozatbeosztása alapján.

   2. A kezelést az a legsúlyosabb esemény határozza meg, amely nem tulajdonítható semmilyen más oknak.

   3. Ha a beteg ébreszthető és képes elvégezni az immuneffektorsejtes encephalopathia (ICE) tesztet, az alábbiakat kell felmérni:

      orientáció (tudja az évet, hónapot, várost, kórházat = 4 pont); megnevezés (nevezzen meg 3 tárgyat, pl. mutasson rá egy órára, tollra, gombra = 3 pont); utasítások követése (pl. „mutassa fel 2 ujját” vagy „csukja be a szemét és öltse ki a nyelvét” = 1 pont); írás (képes leírni egy standard mondatot = 1 pont) és figyelem (visszaszámlálás 100-tól tízesével = 1 pont). Ha a beteg nem ébreszthető és nem képes elvégezni az ICE-tesztet (4. fokú ICANS) = 0 pont.

   4. Nem tulajdonítható semmilyen más oknak.

   5. Az ELREXFIO-kezelés felfüggesztés utáni újraindításával kapcsolatban lásd az 5. táblázatot.

   6. Minden, dexametazon adására történő hivatkozás dexametazon vagy azzal egyenértékű gyógyszer adását jelenti.

3. táblázat Teendők egyéb mellékhatások esetén

   Mellékhatások	Súlyosság	Teendők
   Haematológiai mellékhatások (lásd 4.8 pont)	Abszolút neutrophilszám alacsonyabb mint 0,5 × 109/l
   	Lázas neutropenia	láz el nem múlik.b
   	Haemoglobinszint alacsonyabb mint 8 g/dl	magasabb nem lesz.b
   	Thrombocytaszám alacsonyabb mint 25 000/µlThrombocytaszám 25 000/µl és 50 000/µl közötti, vérzéssel	vérzés nem észlelhető.b
   Egyéb,*nem haematológiai mellékhatásoka (lásd 4.8 pont)	3. vagy 4. fokú

   • Fel kell függeszteni a kezelést, amíg az abszolút neutrophilszám 0,5 × 10⁹/l vagy magasabb nem lesz.^b

   • Fel kell függeszteni a kezelést, amíg az abszolút neutrophilszám 1 × 10⁹/l vagy magasabb nem lesz, és míg a

   • Fel kell függeszteni a kezelést, amíg a haemoglobinszint 8 g/dl vagy

   • Fel kell függeszteni a kezelést, amíg a thrombocytaszám 25 000/µl vagy magasabb nem lesz, és

   • Fel kell függeszteni a kezelést, amíg a tünetek legfeljebb 1. fokozatúra vagy a kiindulási állapotra nem enyhülnek.^b

   • Ha nem történik javulás, véglegesen abba kell hagyni a kezelést.

   1. A Nemzeti Rákkutató Intézet által meghatározott, nemkívánatos események kritériumaira vonatkozó általános terminológia (National cancer institute common terminology criteria for adverse events [NCI-CTCAE]) 5.0 verziója alapján.

   2. Az ELREXFIO-kezelés felfüggesztés utáni újraindításával kapcsolatban lásd az 5. táblázatot.

      * Egyéb, a CRS-től és ICANS-tól eltérő.

      Az ELREXFIO adagolásának újraindítása a kezelés felfüggesztését követően

      Ha egy adag beadását elhalasztották, a kezelést az 5. táblázatban felsorolt ajánlásoknak megfelelően kell újraindítani, és a kezelést az adagolási rendnek megfelelően kell folytatni (lásd 1. táblázat). A premedikációt az 5. táblázat szerint kell alkalmazni.

4. táblázat. Javaslatok az ELREXFIO adagolásának újraindításához a kezelés felfüggesztését követően

   Legutóbbi beadott dózis	A legutóbbi beadott dózis óta eltelt idő	Teendő
   1. felépítő dózis(12 mg)	2 hét vagy kevesebb (≤ 14 nap)	Az adagolást a 2. felépítő dózissal (32 mg) kell újrakezdeni.a Ha a beteg tolerálja,4 nappal később 76 mg-ra kell emelni a dózist.
   	Több mint 2 hét (> 14 nap)	Az adagolást a felépítő adagolási rend szerint kell újrakezdeni, az 1. felépítő dózissal (12 mg) kezdve.a
   2. felépítő dózis(32 mg)	2 hét vagy kevesebb (≤ 14 nap)	Az adagolást a 76 mg-os dózissal kell újraindítani.
   	2 hétnél több, de legfeljebb 4 hét (15 nap és ≤ 28 nap)	Az adagolást a 2. felépítő dózissal (32 mg) kell újrakezdeni.a Ha a beteg tolerálja,1 héttel később 76 mg-ra kell emelni a dózist.
   	Több mint 4 hét (> 28 nap)	Az adagolást a felépítő adagolási rend szerint kell újrakezdeni, az 1. felépítő dózissal (12 mg) kezdve.a
   Bármelyik teljes kezelési dózis (76 mg)	12 hét vagy kevesebb (≤ 84 nap)	Az adagolást a 76 mg-os dózissal kell újraindítani.
   	Több mint 12 hét (> 84 nap)	Az adagolást a felépítő adagolási renddel kell újrakezdeni, az 1. felépítő dózissal (12 mg) kezdve.a Ha a beteg tolerálja,1 héttel később 76 mg-ra kell emelni a dózist.

   1. Az ELREXFIO beadása előtt premedikációt kell alkalmazni.

      A kezelés időtartama

      A kezelést a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan mértékű toxicitás kialakulásáig kell folytatni.

      Kihagyott dózisok

      Egy dózis kihagyása esetén azt a dózist a lehető leghamarabb be kell adni, és az adagolás további ütemezését úgy kell igazítani, hogy a szükséges adagolási intervallumokat megtartsák (lásd

      1. táblázat).

      Különleges betegcsoportok

      Idősek

      Nem szükséges a dózis módosítása (lásd 5.1 és 5.2 pont).

      Vesekárosodás

      Nincs javasolt dózismódosítás enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (becsült glomerulusfiltrációs ráta [eGFR] >30 ml/perc/1,73 m²). Korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban, lásd 5.2 pont.

      Májkárosodás

      Nincs szükség dózismódosításra enyhe májkárosodásban szenvedő betegeknél (összbilirubinszint az ULN > 1 – 1,5-szerese a GOT-szinttől függetlenül; vagy összbilirubin ≤ ULN és GOT > ULN) (lásd 5.2 pont).

      Gyermekek és serdülők

      Az ELREXFIO-nak gyermekeknél és serdülőknél a myeloma multiplex kezelése javallat esetén nincs releváns alkalmazása.

      Az alkalmazás módja

      Az ELREXFIO kizárólag subcutan injekció formájában alkalmazható és egészségügyi szakember adhatja be.

      A szükséges dózist a has területének (preferált beadási hely) subcutan szövetébe kell befecskendezni. Alternatív lehetőségként a comb subcutan szövetébe is beadható.

      Az ELREXFIO-t nem szabad olyan területeken beadni, ahol a bőr piros, véraláfutásos, érzékeny, kemény tapintású vagy ahol a bőr heges.

      A gyógyszer alkalmazás előtti kezelésére vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Nyomonkövethetőség

A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.

Citokinfelszabadulási szindróma (CRS)

Az ELREXFIO beadása után előfordulhat CRS, beleértve a halálos kimenetelű vagy életveszélyes reakciókat is. A CRS klinikai jelei és tünetei közé tartozhat – a teljesség igénye nélkül – a láz, a hypoxia, a hidegrázás, a hypotonia, a tachycardia, a fejfájás és az emelkedett májenzimszintek (lásd 4.8 pont).

A CRS kockázatának csökkentése érdekében a kezelést a felépítő adagolási rend szerint kell elindítani, és az ELREXFIO beadását követően a betegeket ennek megfelelően kell figyelemmel kísérni. A CRS kockázatának csökkentése érdekében a premedikációs gyógyszereket kell alkalmazni az első három dózis beadását megelőzően (lásd 4.2 pont).

A betegeket azzal a tanáccsal kell ellátni, hogy azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha a CRS okozta jelek vagy tünetek jelentkeznek.

A CRS első jeleinek észlelésekor az ELREXFIO adását fel kell függeszteni és a betegeket azonnal ki kell vizsgálni, hogy szükséges-e a kórházi ellátásuk. A CRS-t a 4.2 pontban szereplő ajánlások szerint kell kezelni; a további kezelést a helyi intézményi irányelveknek megfelelően kell mérlegelni. A CRS kezelésére szükség esetén szupportív kezelést kell adni (beleértve a teljesség igénye nélkül a lázcsillapító szereket, az intravénás folyadékpótlást, a vazopresszorokat, az IL-6-inhibitorokat vagy IL-6-receptor-inhibitorokat, az oxigénpótlást stb.). A disszeminált intravascularis coagulatio (DIC) észlelése érdekében a hematológiai paraméterek ellenőrzését, valamint a pulmonalis, cardialis, renalis és hepaticus funkciók monitorozása érdekében laboratóriumi vizsgálatok elvégzését kell fontolóra venni.

Neurotoxicitás, beleértve az ICANS-t

Súlyos vagy életveszélyes neurotoxicitás, köztük ICANS alakulhat ki az ELREXFIO-kezelést követően (lásd 4.8 pont). A kezelés során a betegek állapotát figyelemmel kell kísérni a neurotoxicitás jeleinek és tüneteinek (például csökkent tudatszint, görcsroham és/vagy motoros gyengeség) észlelése érdekében.

A betegeket azzal a tanáccsal kell ellátni, hogy azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha a neurotoxicitás okozta jelek vagy tünetek jelentkeznek.

A neurotoxicitás, beleértve az ICANS-t, első jelének észlelésekor az ELREXFIO adását fel kell függeszteni, és mérlegelni kell a neurológiai kivizsgálást. A neurotoxicitás (pl. az ICANS) általános kezelésére vonatkozó információkat a 3. táblázat foglalja össze (lásd 4.2 pont).

Az ICANS kialakulásának lehetősége miatt a betegeknek tanácsolni kell, hogy ne vezessenek vagy kezeljenek nehézgépeket vagy potenciálisan veszélyes gépeket a felépítő adagolás rend szerint végzett kezelés során és mind a két felépítő dózist követő 48 órán belül, valamint bármilyen újonnan jelentkező neurológiai tünet esetén (lásd 4.2 és 4.7 pont).

Fertőzések

Az ELREXFIO beadása után súlyos, életveszélyes vagy halálos kimenetelű fertőzéseket jelentettek (lásd 4.8 pont). Az ELREXFIO-kezelés során új vagy reaktivált vírusfertőzések fordultak elő, többek között citomegalovírus-fertőzés/reaktiváció. Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML), mely halálos is lehet, szintén előfordult az ELREXFIO-kezelés során.

Aktív fertőzésben szenvedő betegeknél nem szabad elkezdeni a kezelést. Az ELREXFIO-kezelés előtt és alatt a betegek állapotát figyelemmel kell kísérni a fertőzés jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében, és megfelelően kezelni kell. A 4. táblázatban az egyéb, nem haematológiai mellékhatásoknál jelzettek szerint, a fertőzés súlyossága alapján az ELREXFIO adását fel kell függeszteni (lásd 4.2 pont).

A profilaktikus antimikrobiális (pl. a Pneumocystis jirovecii okozta pneumonia megelőzésére) és antivirális (pl. a herpes zoster reaktiváció megelőzésére) készítményeket a helyi intézményi irányelveknek megfelelően kell alkalmazni.

Neutropenia

Az ELREXFIO beadása után neutropeniát és lázas neutropeniát jelentettek a betegeknél (lásd 4.8 pont).

Ellenőrizni kell a teljes vérképet a kiinduláskor és a kezelés során rendszeresen. Az ELREXFIO-kezelést a 4. táblázat előírásai szerint fel kell függeszteni (lásd 4.2 pont). Neutropenia esetén a betegek állapotát monitorozni kell a fertőzés jeleinek észlelése érdekében. A helyi intézményi irányelveknek megfelelően szupportív terápiát kell alkalmazni.

Hypogammaglobulinaemia

Az ELREXFIO-t kapó betegeknél hypogammaglobulinaemia előfordulását jelentették (lásd 4.8 pont).

A kezelés során az immunglobulinszinteket figyelemmel kell kísérni. Ha az IgG-szint 400 mg/dl alá csökken, subcutan vagy intravénás Ig-kezelést kell mérlegelni, és a betegeket a helyi intézményi irányelveknek megfelelően kell kezelni, beleértve a fertőzést megelőző óvintézkedéseket és az antimikrobiális profilaxist.

Élő vírusokat tartalmazó védőoltások együttes alkalmazása

Az ELREXFIO-kezelés során vagy azt követően történő, élő vírust tartalmazó védőoltásokkal végzett immunizáció biztonságosságát nem vizsgálták. Élő vírust tartalmazó védőoltásokkal történő immunizálás nem ajánlott az első dózis előtti 4 hétben, a kezelés ideje alatt és a kezelés után legalább 4 hétig.

Segédanyagok

A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz dózisonként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek az ELREXFIO-val kapcsolatban.

Az ELREXFIO-kezelés elkezdéséhez kapcsolódó kezdeti citokinfelszabadulás gátolhatja a

citokróm P450- (CYP-) enzimeket. Az interakció kockázata várhatóan a felépítő adagolás során és az azt követő 14 napban, valamint a CRS alatt és az azt követő legfeljebb 14 napban a legnagyobb. Ezen időszakban azon betegeknél, akik egyidejűleg szűk terápiás indexű, szenzitív CYP-szubsztrátokat (például ciklosporin, fenitoin, szirolimusz vagy warfarin) kapnak, a toxicitás vagy a gyógyszer-koncentrációk monitorozása szükséges. Az egyidejűleg adott gyógyszer dózisát szükség szerint módosítani kell.

Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás

Az ELREXFIO-kezelés elkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy a fogamzóképes nők terhesek-e.

A fogamzóképes nőknek hatásos fogamzásgátlást kell alkalmazniuk az ELREXFIO-kezelés alatt, valamint az utolsó dózis után még legalább 6 hónapig.

Terhesség

Nem állnak rendelkezésre humán vagy állatokkal végzett vizsgálatokból származó adatok az elranatamab terhesség során történő alkalmazásának kockázatértékeléséhez. A humán immunglobulin (IgG) a terhesség első trimesztere után átjut a placentán. A hatásmechanizmusa alapján az elranatamab magzati károsodást okozhat, ha terhes nőknek adják be, ezért az ELREXFIO alkalmazása terhesség során nem javasolt.

Az ELREXFIO hypogammaglobulinaemiát okozhat, ezért az ELREXFIO-val kezelt anyák újszülöttjeinél mérlegelendő az immunglobulinszintek vizsgálata.

Szoptatás

Nem ismert, hogy az elranatamab kiválasztódik-e a humán anyatejbe vagy az állati tejbe, hatással van-e a szoptatott újszülöttekre és befolyásolja-e a tejtermelést. Ismert, hogy a humán IgG-k kiválasztódnak az anyatejbe. A szoptatott újszülöttre vonatkozó kockázat nem zárható ki, ezért a szoptatás nem javasolt az ELREXFIO-kezelés során és az utolsó dózis után még legalább 6 hónapig.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre adatok az elranatamab humán termékenységre gyakorolt hatásáról. Az elranatamab hímek és nőstények termékenységére gyakorolt hatásait nem vizsgálták állatkísérletekben.

Az ELREXFIO nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

Az ICANS lehetősége miatt az ELREXFIO-t kapó betegeknél fennáll a csökkent tudatszint kockázata (lásd 4.8 pont). A betegeket utasítani kell, hogy tartózkodjanak a vezetéstől és a nehézgépek vagy potenciálisan veszélyes gépek kezelésétől mindkét felépítő dózist követő 48 órán belül, valamint bármilyen újonnan kialakuló neurológiai toxicitás esetén, a neurológiai tünetek megszűnéséig (lásd 4.2 és 4.4 pont).

A biztonságossági profil összefoglalása

A leggyakoribb mellékhatások a CRS (57,9%), az anaemia (54,1%), a neutropenia (45,9%), a kimerültség (44,8%), a felső légúti fertőzés (43,2%), az injekció beadási helyén jelentkező reakció (38,3%), a hasmenés (42,1%), a pneumonia (38,3%), a thrombocytopenia (36,6%), a lymphopenia

(30,1%), a csökkent étvágy (27,3%), a láz (29,0%), a bőrkiütés (27,9%), az arthralgia (26,8%), a

hypokalaemia (23,5%), a hányinger (21,9%), a száraz bőr (21,9%) és dyspnoe (20,8%) voltak.

Súlyos mellékhatások a pneumonia (31,7%), a sepsis (15,8%), a CRS (12,6%), az anaemia (5,5%), a felső légúti fertőzés (5,5%), a húgyúti fertőzés (3,8%), a lázas neutropenia (3,3%), a hasmenés (2,7%), a dyspnoe (2,7%) és a láz (2,2%) voltak.

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A 6. táblázat az ELREXFIO-t a javasolt adagolási rend szerint kapó betegeknél előforduló mellékhatásokat foglalja össze. (N=183 beleértve 64 olyan beteget, akik részesültek előzetes BCMA-t célzó antitest-gyógyszer konjugátummal [antibody drug conjugate, ADC] vagy kiméra antigénreceptorral [chimeric antigen receptor, CAR] végzett T-sejtes kezelésben [kiegészítő

B kohorsz]. A kezelés medián időtartama 4,1 (tartomány: 0,03–35,9) hónap volt. Az ELREXFIO biztonságossági adatait a teljes kezelési populációban (N = 265) is értékelték, és nem azonosítottak további mellékhatásokat.

A mellékhatások a MedDRA szerinti szervrendszeri kategóriák, illetve gyakoriság szerint vannak felsorolva. A gyakorisági kategóriák megegyezés alapján az alábbiak: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert gyakoriságú (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági csoportokban, ahol releváns, a mellékhatások felsorolása csökkenő súlyosság szerint történik.

Tünetek és jelek

Minimális klinikai vizsgálati tapasztalat van a túladagolással kapcsolatban. Az elranatamab maximális tolerálható dózisát nem határozták meg. Klinikai vizsgálatokban legfeljebb hetente egyszer 76 mg-ot alkalmaztak.

Kezelés

Túladagolás esetén figyelemmel kell kísérni a beteg állapotát, a mellékhatások jeleinek és tüneteinek észlelése érdekében, és azonnal megfelelő szupportív terápiát kell alkalmazni.