ALGOFLEX FORTE DOLO 400 MG FILMTABLETTA

Fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása miatt a következő állapotok rövid távú kezelésére, tüneteinek enyhítésére javallott:

• enyhe és közepesen erős fájdalmak, mint dysmenorrhoea, posztoperatív fájdalom, fogfájás, migrénes fejfájás,

• különböző akut mozgásszervi és ízületi betegségek és egyéb nem rheumatoid ízületi betegségek,

• periarticularis elváltozások,

• lágyrészkárosodások, rándulások, izomhúzódások,

• lázcsillapítás.

Adagolás

Felnőttek és legalább 12 éves gyermekek és serdülők

Enyhe és közepesen erős fájdalom csillapítására (1 filmtabletta) ajánlott szükség esetén 4-6 óránként.

Lázcsillapításra 400mg (1 filmtabletta) javasolt 4-6 óránként.

A javasolt maximális napi adag 1200mg naponta, három részre elosztva.

Ízületi betegségek súlyos vagy akut szakaszaiban előnyös lehet az adagokat az akut szakasz megszűnéséig emelni kizárólag orvos javaslatára és feltéve, hogy a napi adag elosztva nem haladja meg a 2400mg-ot.

12 évesnél fiatalabb gyermekek

12 éves kor alatt a készítmény nem adható.

Idősek

Az adagolás módosítására nincs szükség idős betegek esetében, kivéve, ha a vese- vagy májfunkció károsodott, amely esetben az adagolást egyénre szabottan kell megállapítani.

Az alkalmazás módja

A gastrointestinalis mellékhatások csökkentése érdekében célszerű a filmtablettát étkezést követően bevenni.

A mellékhatások minimalizálhatók oly módon, hogy a legkisebb hatásos dózist alkalmazzák a tünetek kezeléséhez szükséges legrövidebb ideig (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás időtartama

Felnőtteknél nem alkalmazható 3 napnál tovább láz esetén, vagy 4 napnál hosszabb ideig fájdalom kezelésére. Ha a tünetek továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak, a betegnek tanácsos orvoshoz fordulnia.

Ha legalább 12 éves gyermekeknél és serdülőknél erre a gyógyszerre 3 napnál tovább is szükség van, vagy ha a tünetek súlyosbodnak, orvoshoz kell fordulni.

• a készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység

• aktív gyomor- vagy nyombélfekély

• a kórelőzményben előforduló más nem-szteroid gyulladáscsökkentő- (NSAID-) kezeléssel összefüggésben kialakult gastrointestinalis vérzés vagy perforáció

• aktív vagy a kórelőzményben szereplő kiújuló gastrointestinalis fekély/vérzés (két vagy több alkalommal kiújuló, igazolt fekély vagy vérzés)

• a kórelőzményben szereplő vagy jelenleg is fennálló bronchospasmus, allergiás rhinitis vagy urticaria, különösen, ha ezek szalicilát vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentő készítmény szedésével összefüggésben jelentkeztek

• súlyos szívelégtelenség (NYHA IV. stádium)

• súlyos májkárosodás

• súlyos vesekárosodás

• súlyos hypertonia, antikoaguláns kezelés, az anamnézisben szereplő krónikus légúti fertőzés, epilepszia, haemorrhagiás diathesis

• szisztémás lupus erythematosus (SLE)

• a terhesség harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont)

• 12 évesnél fiatalabb gyermekek

• Kerülendő az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtabletta együttes alkalmazása NSAID-okkal, beleértve a szelektív ciklooxigenáz-2-gátlókat. Egyéb gyógyszerekkel való együttes alkalmazáskor, az esetleges túladagolás elkerülése érdekében ellenőrizni kell, hogy a többi készítmény nem tartalmaz‑e ibuprofént, illetve az együttesen alkalmazott ibuprofén mennyisége nem haladja-e meg a javasolt napi maximális adagot.

Cardiovascularis és cerebrovascularis hatások

• Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400mg/nap) történik – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke). Általánosságban, epidemiológiai vizsgálatok nem utalnak arra, hogy az ibuprofén kis dózisban (pl. ≤1200mg/nap) történő alkalmazása az artériás thromboticus események emelkedett kockázatával járna.

• Azon betegek esetében, akiknek kórtörténetében hypertonia és/vagy szívelégtelenség szerepel, óvatosság (orvosi, gyógyszerészi tanácsadás) szükséges a kezelés megkezdése előtt, mivel NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatosan folyadékretenció, hypertensio és oedema előfordulásáról számoltak be.

• A nem kontrollált hypertoniában, pangásos szívelégtelenségben (NYHA II-III.), kialakult ischaemiás szívbetegségben, perifériás artériás betegségben és/vagy cerebrovascularis betegségben szenvedő betegek csak gondos mérlegelés után kezelhetők ibuprofénnel, és a nagy dózisok (2400°mg/nap) kerülendők. Gondos mérlegelés szükséges akkor is, mielőtt hosszú távú kezelést indítanak nagy cardiovascularis kockázatú betegek esetében (pl. hypertonia, hyperlipidaemia, diabetes mellitus, dohányzás), különösen olyankor, ha az ibuprofént nagy dózisban (2400mg/nap) lenne szükséges alkalmazni.

• Kounis-szindróma eseteiről számoltak be az ibuprofénnel kezelt betegeknél. A Kounis-szindróma olyan szív- és érrendszeri tünet, amely a koszorúerek szűkületével összefüggő és potenciálisan myocardialis infarctushoz vezető allergiás vagy hiperszenzitív reakció következtében alakul ki.

Gastrointestinalis hatások

• Az NSAID-ok kellő körültekintéssel adhatók azon betegeknek, akiknek az anamnézisében gastrointestinalis betegségek szerepelnek (pl. gyomor-/bélvérzés, fekélybetegség, colitis ulcerosa, Crohn-betegség), mivel állapotuk súlyosbodhat.

• Idős betegeknél NSAID-kezelés esetén gyakrabban jelentkeztek mellékhatások, különös tekintettel a gastrointestinalis vérzésre és perforációra, melyek között halálos kimenetelű esetek is voltak.

• Gastrointestinalis vérzést, fekélyt vagy perforációt – akár halálos kimenetellel is – minden NSAID‑kezeléssel kapcsolatban jelentettek már, melyek a kezelés során figyelmeztető tünetekkel, illetve anélkül, bármikor bekövetkezhetnek, akár az anamnézisben előforduló korábbi súlyos gastrointestinalis esemény nélkül is.

• Amennyiben gastrointestinalis vérzés vagy fekély lép fel az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtablettát szedő betegnél, a kezelést meg kell szakítani.

• A gastrointestinalis vérzés, fekélyképződés és perforáció kockázata növekszik az NSAID adagjának emelésével azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében fekély szerepel, kiváltképp, ha az vérzéses szövődménnyel vagy perforációval jelentkezett, valamint idős betegek esetén. Ezen betegek esetén a kezelést a lehető legkisebb adaggal kell kezdeni. Megfontolandó a gyomorvédő készítménnyel (pl. mizoprosztol vagy protonpumpa-gátlók) alkalmazott kombinációs kezelés is ilyen esetben, illetve olyan betegeknél, akiknél kis adagú acetilszalicilsav-tartalmú vagy más gastrointestinalis kockázatot fokozó gyógyszerrel történő együttes kezelés szükséges.

• Azon betegek, akiknek a kórelőzményében gastrointestinalis toxicitás szerepel, különösen, ha idős betegekről van szó, minden szokatlan hasi tünetet (főleg a gastrointestinalis vérzést) jelenteni kell, különösen a kezelés kezdeti szakaszában. Óvatosság szükséges kortikoszteroid, véralvadásgátló (pl. warfarin), szelektív szerotoninvisszavétel-gátló vagy thrombocytaaggregáció-gátló (pl. acetilszalicilsav) együttes per os alkalmazása esetén, mert ezek növelhetik a fekélyképződés és a vérzés kockázatát.

Vesére gyakorolt hatások

• Óvatosság szükséges vese-, szív- vagy májkárosodásban szenvedő betegek esetén, mert a nem‑szteroid gyulladáscsökkentők tovább ronthatják a veseműködést. A lehető legkisebb hatásos adagot kell alkalmazni, és a veseműködést ellenőrizni kell.

Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR)

• Az ibuprofén alkalmazásával összefüggésben bőrt érintő súlyos mellékhatásokról számoltak be, köztük exfoliatív dermatitisről, Stevens–Johnson-szindrómáról, toxikus epidermalis necrolysisről (TEN), eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakcióról (DRESS) és akut generalizált exanthemás pustulosisról (AGEP), amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek (lásd 4.8 pont). Az esetek többségében a reakció a kezelés első hónapjában lépett fel. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jeleket vagy tüneteket észlelnek, az ibuprofén-kezelést azonnal le kell állítani, és (amennyiben klinikailag megfelelő) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását.

Mindig ugyanazon a helyen jelentkező (fix) gyógyszerkiütés(FDE) és generalizált bullosus fix gyógyszerkiütés (GBFDE)

• Ibuprofén-alkalmazással kapcsolatos FDE és GBFDE esetekről számoltak be. Az ibuprofén-kezelést nem szabad újrakezdeni azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetében ibuprofén-készítmény szedésével kapcsolatos FDE vagy GBFDE szerepel.

Fennálló fertőzések tüneteinek elfedése

• Az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtabletta elfedheti a fertőzés tüneteit, ami miatt késhet a megfelelő kezelés megkezdése, és ezáltal kedvezőtlenebb lehet a fertőzés kimenetele. Ezt bakteriális, területen szerzett tüdőgyulladás és a bárányhimlő bakteriális szövődményei esetében észlelték. Ha az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtablettát fertőzés kapcsán láz és fájdalom csillapítására alkalmazzák, ajánlatos a fertőzést figyelemmel kísérni. Nem kórházi környezetben a betegnek orvoshoz kell fordulnia, ha a tünetek tartósan fennállnak vagy súlyosbodnak.

Női fertilitás

• Néhány bizonyíték szerint azok a gyógyszerek, melyek gátolják a ciklooxigenázt/prosztaglandinszintézist, az ovulációra gyakorolt hatás révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis.

Gyermekek és serdülők

• Dehidrált gyermekek és serdülők esetében fennáll a vesekárosodás kockázata.

Egyéb figyelmeztetések

• Egyidejű lítiumterápia során a szérumlítiumszintet ellenőrizni szükséges.

• Autoimmun betegség esetén az ibuprofént csak az előny/kockázat arány előzetes mérlegelése után szabad alkalmazni, illetve az SLE-ben való alkalmazás kontraindikált (lásd 4.3 pont).

• Gastrointestinalis vérzés, látás-/hallászavarok jelentkezésekor a kezelést azonnal meg kell szakítani.

• Tartós szedés esetén a vérkép, a máj- és vesefunkció rendszeres ellenőrzése, valamint rendszeres szemészeti vizsgálat szükséges.

• Káliummegtakarító diuretikumok egyidejű alkalmazása mellett a szérumkáliumszint rendszeres ellenőrzése javasolt.

Az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtabletta laktózt tartalmaz.

A készítmény 60mg laktóz-monohidrátot tartalmaz filmtablettánként. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Együttadása kerülendő

• egyéb nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel: két vagy több NSAID együttes adása kerülendő (beleértve az acetilszalicilsav-tartalmú készítményeket is), mert fokozódik a gastrointestinalis fekélyképződés kockázata és a vérzésveszély.

• acetilszalicilsavval: Az ibuprofén és az acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása általában nem ajánlott a mellékhatások esetleges fokozódása miatt. Együttadásuk csökkenti az ibuprofén gyulladásgátló hatását, és csökkenhet a kis dózisban (<325mg), szív-ér rendszeri betegségekben megelőzésre alkalmazott acetilszalicilsav hatékonysága.

Egyszeri 400mg ibuprofén-adag esetén, azonnali hatóanyag-leadású acetilszalicilsavval kezelt betegnek az ibuprofént az acetilszalicilsav-tartalmú készítmény bevételét követően legalább 30perc elteltével, vagy több mint 8 órával az acetilszalicilsav bevétele előtt kell alkalmazni.

Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofén kompetitív módon gátolhatja a kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav thrombocytaaggregációra kifejtett hatását, ha beadásuk egyidejűleg történik. Habár ezeknek az adatoknak a klinikai helyzetre extrapolálásában bizonytalanságok vannak, nem zárható ki annak lehetősége, hogy az ibuprofén rendszeres, hosszú távú alkalmazása csökkentheti a kis dózisú acetilszalicilsav kardioprotektív hatását. Az ibuprofén esetenkénti alkalmazásáról nem feltételezik, hogy klinikailag jelentős hatást okozna ebben a vonatkozásban (lásd 5.1 pont).

• orális antikoagulánsokkal: az NSAID-ok fokozhatják az antikoagulánsok, mint például a warfarin hatását, a vérzékenység kockázata nő.

• heparinokkal: a vérzésveszély fokozott.

• tiklopidinnel: a vérzésveszély fokozott.

• glükokortikoidokkal: fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

• thrombocytaaggregációt gátló szerekkel és szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI): fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata (lásd 4.4 pont).

• probeneciddel vagy szulfinpirazon-tartalmú húgysavürítő köszvényellenes gyógyszerekkel: az ibuprofén kiválasztását lassítják.

• mifeprisztonnal: a mifepriszton adása után 8-12 napig kerülendő a nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása, mivel ezek csökkenthetik a mifepriszton hatását.

• kinolon antibiotikumokkal: állatkísérletek szerint az NSAID-ok növelhetik a kinolon antibiotikumok görcskeltő hatását. A görcsrohamok kialakulásának fokozott a kockázata azoknál a betegeknél, akik az NSAID-kezelés mellett kinolont is kapnak.

Fokozott óvatossággal adható együtt

• diuretikumokkal, ACE-gátlókkal, béta-receptor-blokkoló gyógyszerekkel és angiotenzinII-antagonistákkal:

Az NSAID-ok csökkenthetik a diuretikumok és más vérnyomáscsökkentők hatását. Néhány csökkent vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy csökkent vesefunkciójú idősebb betegek) ciklooxigenáz-gátló szerek együttes alkalmazása ACE-gátlókkal, béta-receptor-blokkoló gyógyszerekkel vagy angiotenzinII-antagonistákkal a vesefunkció további romlását okozhatja, az akut veseelégtelenséget is beleértve, azonban a folyamat általában reverzibilis. Ezért ilyen kombináció csak fokozott óvatossággal alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően kell hidrálni, és meg kell fontolni a vesefunkció ellenőrzését a kombinált terápia kezdetén és a kezelés alatt rendszeresen. A készítmény és káliummegtakarító diuretikumok együttadása hyperkalaemiához vezethet.

• metotrexáttal (15mg/hét dózis alatt): az ibuprofén növelheti a metotrexát vérszintjét, ezzel növelheti toxicitását, ezért a kezelés első heteiben hetente ajánlott a vérkép ellenőrzése. Idős betegek esetében szoros obszerváció szükséges.

• lítiummal: a lítium vérszintje, és ezzel toxicitása megnő.

• szívglikozidokkal: az NSAID-ok súlyosbíthatják a szívelégtelenséget, csökkenthetik a GFR-t és növelhetik a glikozidok vérszintjét.

• fenitoinnal: vérszintjét megemelheti.

• orális antidiabetikumokkal: fokozza hatásukat.

• szulfonamidokkal: fokozza a szulfonamidok hatását.

• ciklosporinnal: nő a nephrotoxicitás kockázata, különösen idős betegek esetében.

• zidovudinnal: a vörösvértestek toxicitásának veszélye nő (hatás a reticulocytákra), az NSAID‑kezelés megkezdését követő 8 nap után súlyos anaemia alakulhat ki. A teljes vérkép és a reticulocytaszám ellenőrzése ajánlott a kezelés kezdete után 8-15 napon keresztül.

• thrombolyticus szerekkel: a haemorrhagia kockázata fokozódik.

Terhesség

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan befolyásolhatja a terhességet és/vagy az embryonalis/magzati fejlődést. Az epidemiológiai vizsgálatok adatai szerint a terhesség korai szakaszában alkalmazott prosztaglandinszintézis-gátló növeli a vetélés, a cardialis fejlődési rendellenesség, illetve a gastroschisis kialakulásának kockázatát. A kockázat vélhetően növekszik a dózis és a kezelés időtartamának függvényében.

Állatkísérletekben prosztaglandinszintézis-gátló adása után emelkedett a pre- és posztimplantációs veszteség és az embryonalis/foetalis letalitás. Továbbá állatkísérletek eredményei alapján az organogenetikus periódusban adott prosztaglandinszintézis-gátló hatására megnőtt a különböző fejlődési rendellenességek, többek között a cardiovascularis malformatio incidenciája.

A terhesség 20. hetétől kezdődően az ibuprofén alkalmazása a magzati veseműködési zavarból eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és a kezelés abbahagyása után általában reverzibilis. Ezen felül – a második trimeszterben végzett kezelést követően – ductus arteriosus-szűkületről is beszámoltak, mely a legtöbb esetben a kezelés leállítása után helyreállt. Emiatt a terhesség első és második trimeszterében ibuprofén csak nagyon indokolt esetben adható.

Terhességet tervező nőnek vagy a terhesség első, illetve második harmadában a legkisebb hatásos dózist a lehető legrövidebb ideig kell alkalmazni.

Megfontolandó az oligohydramnion és a ductus arteriosus-szűkület antenatalis monitorozása, ha az ibuprofén-kezelés a 20. terhességi héttől több napon át történt. Az Algoflex Forte Dolo 400mg filmtabletta alkalmazását abba kell hagyni oligohydramnion vagy a ductus arteriosus-szűkület észlelése esetén.

A terhesség harmadik trimeszterében valamennyi prosztaglandinszintézis-gátló az alábbiakat válthatja ki:

a magzatnál:

• cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus Botalli idő előtti szűkülete/elzáródása és pulmonalis hypertensio);

• renalis dysfunctio, amely oligohydramniosissal járó veseelégtelenséghez vezethet (lásd fent);

a terhesség végén az anyánál és az újszülöttnél:

• az anyánál és az újszülöttnél a vérzési idő potenciális megnyúlása antiaggregációs hatás révén, amely kis adagok mellett is kialakulhat;

• a méhkontrakciók gátlása, amely késleltetett vagy elhúzódó szüléshez vezethet.

Következésképpen az ibuprofén adása ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3és 5.3pont).

Szoptatás

Az ibuprofén és metabolitjai kis mennyiségben kiválasztódnak az anyatejbe. Mindeddig nincs tudomásunk arról, hogy a csecsemőre káros hatást fejtene ki, ezért az ibuprofén rövid távú alkalmazásakor általában nem szükséges a szoptatás megszakítása.

Termékenység

A ciklooxigenáz-/prosztaglandinszintézis-gátlók ovulációra gyakorolt hatásuk révén a női termékenység károsodását okozhatják. Ez a hatás a kezelés megszakításával reverzibilis (lásd 4.4pont).

Az ibuprofén szédülést és látászavarokat okozhat, így befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket – ezért egyedileg kell meghatározni, hogy a gyógyszer milyen alkalmazása mellett szabad gépjárművet vezetni, illetve baleseti veszéllyel járó munkát végezni.

A mellékhatások szervrendszerek és gyakoriság szerint kerültek osztályozásra.

A mellékhatások az alábbi gyakorisági kategóriák alapján kerültek felsorolásra:

nagyon gyakori (≥1/10)

gyakori (≥1/100 – <1/10)

nem gyakori (≥1/1000 – <1/100)

ritka (≥1/10000 – <1/1000)

nagyon ritka (<1/10000)

nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

A leggyakrabban megfigyelt mellékhatások a gastrointestinalis rendszert érintik.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert:

• Thrombocytaaggregáció-gátlás; a vérzési idő megnyúlása; tartós, nagy dózisú kezelés esetén kialakulhat az arra érzékenyekben aplasticus anaemia és haemolyticus anaemia, agranulocytosis, neutropenia, thrombocytopenia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert:

Az ibuprofén-kezelést követően túlérzékenységi reakciókról is beszámoltak, ilyenek lehetnek:

1. Nem specifikus allergiás reakciók és anafilaxia,

2. Légzőrendszeri reakciók pl. asthma, meglévő asthma súlyosbodása (asthmás roham), bronchospasmus, dyspnoe.

3. Angiooedema.

Pszichiátriai kórképek

Nem ismert:

• Depresszió, zavartság, hallucináció.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert:

• Fejfájás, paraesthesia, tinnitus, szédülés, rossz közérzet, fáradtság, álmosság, esetenként asepticus meningitis.

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem ismert:

• Látóideg-gyulladás, homályos látás, a színlátás zavarai, melyek reverzibilisek és igen ritkán jelentkeznek.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem ismert:

• Halláskárosodás.

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem ismert:

• Oedema, hypertensio, szívelégtelenség és Kounis-szindróma előfordulásáról számoltak be NSAID-ok alkalmazásával kapcsolatban.

• Klinikai vizsgálatok arra utalnak, hogy az ibuprofén alkalmazása – különösen akkor, ha nagy dózisban (2400mg/nap) történik – az artériás thromboticus események kissé emelkedett kockázatával járhat (pl. myocardialis infarctus vagy stroke) (lásd 4.4 pont).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• Hányinger, hányás, hasi fájdalom, dyspepsia, székrekedés, flatulentia, hasmenés.

Nem ismert:

• Előfordulhat peptikus fekély, nyombélfekély, gastrointestinalis perforáció vagy gastrointestinalis vérzés, néha fatális kimenetellel, különösen idős betegek esetén. Melaena, vérhányás, fekélyekkel járó stomatitis előfordulását jelentették, illetve a colitis és a Crohn-betegség súlyosbodását.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nem gyakori:

• Májműködési zavarok, hepatitis és sárgaság.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

• Bőrt érintő, súlyos mellékhatások (SCAR) (beleértve az erythema multiformét, az exfoliatív dermatitist, a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysist is).

Nem ismert:

• Kivételesen előfordulhat alopecia. Fényérzékenység.

• Különböző bőrelváltozások, ilyenek lehetnek: bőrkiütések, pruritus, urticaria, purpura.

• Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS-szindróma)

• Akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP).

• Mindig ugyanazon a helyen jelentkező (fix) gyógyszerkiütés (FDE), beleértve a generalizált bullosus fix gyógyszerkiütést (GBFDE).

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nem ismert:

• Haematuria, cystitis. A nephrotoxicitás különböző formái, beleértve az interstitialis nephritist, a nephrosis szindrómát és a papillanecrosist, amely veseelégtelenséget is okozhat – általában hosszú ideig tartó, nagy dózisú kezelés során.

• Folyadékretenció és perifériás (főleg alsó végtagi) oedema.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei

Nem ismert:

• Májfunkciós zavarok, hemoglobinszint, a hematokrit és a szérumkalciumszint csökkenése.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A túladagolás tünetei a hányinger, hányás, szédülés, hypotonia, ritkán eszméletvesztés. A nagy adagokkal történő túladagolást is rendszerint jól tolerálják a betegek, ha egyidejűleg más gyógyszert nem szednek. Súlyos mérgezésben metabolikus acidózis fordulhat elő.

Az ajánlottnál nagyobb dózis tartós alkalmazása súlyos hypokalaemiát és renalis tubularis acidosist okozhat.

Kezelés

Nem áll rendelkezésre specifikus antidotum. Túladagolás előfordulása esetén a beteg szoros megfigyelése és tüneti kezelés javasolt, beleértve a hánytatást és/vagy gyomormosást és, ha szükséges, a szérumelektrolitok korrekcióját.