ASTRIX 100 MG GYOMORNEDV-ELLENÁLLÓ KEMÉNY KAPSZULA

Thrombocyta-aggregáció gátlása a következő esetekben:

• stabil és instabil angina pectoris,

• akut myocardialis infarctus,

• reinfarctus profilaxis,

• artériás érsebészeti beavatkozások után (pl. Percutan Transluminalis Coronaria Angioplasztika - PTCA, Coronaria Arteria Bypass Graft - CABG),

• transitorikus ischaemiás attak (TIA) és cerebrális infarktus megelőzésére.

• myocardialis infarctus kockázatának csökkentése cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező 45-79 év közötti férfi és 55-79 év közötti nőbetegek esetében, amikor a terápiás haszon felülmúlja a gastrointestinalis haemorrhagia fokozott kockázatából eredő veszélyt.

Adagolás

Felnőttek:

Thrombocyta-aggregáció gátlás céljából a szokásos adagolás:

• stabil és instabil angina pectoris esetén napi 100-300 mg acetilszalicilsav (1-3 kapszula/nap),

• akut myocardialis infarctus esetén napi 100 mg acetilszalicilsav (l kapszula/nap),

• reinfarctus megelőzésére napi 100 mg acetilszalicilsav (napi l kapszula/nap);

• artériás érsebészeti vagy invazív beavatkozás után (pl. CABG, PTCA) napi 100-300 mg acetilszalicilsav (1-3 kapszula/nap);

• transitorikus ischaemiás attak (TIA) és agyi infarctus elkerülésére az erre utaló jelek fellépése esetén napi 100-300 mg acetilszalicilsav (1-3 kapszula/nap).

• Myocardialis infarktus kockázatának csökkentésére cardiovascularis rizikófaktorokkal rendelkező betegek esetében az ajánlott dózis naponta 100 mg vagy kétnaponta 300 mg acetilszalicilsav.

Gyermekek:

Gyermekeknek thrombocyta-aggregáció gátlás céljára az acetilszalicilsav 1-5 mg/ttkg adagban adható. Mivel az Astrix kapszula 100 mg-os adagolású, ezért ilyen javallatban általában egyéb, megfelelően adagolható készítmény alkalmazása javasolt.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra. A kapszulát étkezés után, bő folyadékkal kell bevenni.

• A készítmény hatóanyagával (és más szalicilátokkal) vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• acetilszalicilsav vagy egyéb gyulladásgátló fájdalomcsillapító okozta asztmás roham vagy angioneurotikus ödéma a kórtörténetben,

• fokozott vérzési hajlam (haemorrhagiás diathesis) pl. haemophilia,

• thrombocytopenia,

• aktív gyomor- vagy nyombélfekély,

• súlyos szívelégtelenség.

• súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/óra),

• súlyos májkárosodás,

• májcirrhosis,

• kombinációs kezelés heti 15 mg vagy ennél nagyobb adagú metotrexáttal (lásd 4.5 pont),

• 100 mg-ot meghaladó napi dózis a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.6 pont)

A következő esetekben csak az előny/kockázat körültekintő mérlegelése után, fokozott elővigyázatossággal adható:

• egyidejű alvadásgátló kezelés,

• gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók okozta allergiás bőrtünetek, allergiás rhinitis a kórelőzményben, túlérzékenység,

• asthma bronchiale vagy krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) /az acetilszalicilsav asthmás rohamot válthat ki/

• enyhe és közepesen súlyos vesekárosodás,

• enyhe és közepesen súlyos májkárosodás,

• enyhe és közepesen súlyos szívelégtelenség,

• gyomor-bélrendszeri fekély vagy gyomor-bélrendszeri vérzés a kórelőzményben,

• emésztőrendszeri betegségek,

• glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz genetikai hiánya (az acetilszalicilsav hemolízist idézhet elő, vagy a meglévőt súlyosbíthatja),

• köszvény (köszvényes rohamot provokálhat),

Tekintettel az acetilszalicilsav thrombocyta-aggregációt gátló hatására, amely már egészen kis adagoknál is fellép, és több napig tart, a betegeket tájékoztatni kell arról, hogy akár kisebb műtéti eljárás (pl. foghúzás) során is fennáll a vérzés kockázata.

Acetilszalicilsav rendszeres használata ronthatja az agyvérzéses betegek prognózisát. Ezért fokozott körültekintés szükséges, amikor az acetilszalicilsavat olyan betegeknél alkalmazzák, akiknél fokozott az agyvérzés kockázata (pl. magas vérnyomásos betegeknél). Azt is megfigyelték, hogy az acetilszalicilsav fokozza az agyvérzés kockázatát orrvérzésre hajlamos betegeknél.

A Reye-szindróma ritka, de életveszélyes állapot, mely vírusinfekciók (főleg varicella és influenza) kapcsán gyermekekben lépett fel.

Acetilszalicilsav alkalmazása gyermeknél kizárólag orvosi rendelvényre és csak akkor megengedett, ha egyéb szerek hatása nem kielégítő.

Az acetilszalicilsav még kis dózisban is csökkenti a vizeletkiválasztást, és köszvényt idézhet elő azoknál a betegeknél, akiknek már egyébként is csökkent a vizeletkiválasztásuk.

Operatív beavatkozások előtt a gyógyszer alkalmazásáról a műtétet végzőknek tudomást kell szerezniük.

Ha a kezelés során tartós hányás, eszméletvesztés vagy kóros viselkedés fordul elő, az acetilszalicilsav alkalmazását abba kell hagyni.

Az acetilszalicilsav szedése csökkentheti a női termékenységet, és alkalmazása terhességet tervező nőknél nem ajánlott. Mérlegelendő az acetilszalicilsav-kezelés elhagyása olyan nőknél, akik nehezen esnek teherbe vagy meddőségi kivizsgáláson esnek át.

• Orálisantikoagulánsok: a thrombocyta-aggregáció gátlása, ill. a gyomor- és nyombél-nyálkahártya károsodása miatt fokozott a vérzés kockázata. Különösen fontos a vérzési idő monitorozása.

• Tiklopidin, klopidogrel: fokozott a vérzés kockázata (a thrombocyta-aggregációt gátló aktivitások szinergizmusa). Ha a kombináció nem kerülhető el, akkor gondos klinikai és laboratóriumi monitorozás szükséges (a vérzési időt is beleértve).

• Nem szteroid gyulladáscsökkentők fájdalomcsillapítók: egyidejű alkalmazás során fokozódhat a gyomor-bélrendszeri nemkívánatos hatások gyakorisága.

• Kortikoszteroidok: fokozott a gastrointestinalis vérzés kockázata

• Antidiabetikumok (pl. inzulin, szulfonilurea-származékok): a szalicilátok potencírozhatják az antidiabetikumok vércukorszint-csökkentő hatásait.

• Metotrexát: az egyidejű alkalmazás kerülendő a metotrexát fokozott hematológiai toxicitása miatt.

• A digoxin, barbiturátok és lítium plazmakoncentrációi acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása során emelkedhetnek.

• nátrium-valproát/valproinsav: az acetilszalicilsav emelheti a valproát plazmakoncentrációját, ezáltal potencírozva annak hatásait és nemkívánatos hatásait.

• Alkohol: fokozódhat a gastrointestinalis vérzés kockázata

• Acetazolamid: az acetilszalicilsav emelheti az acetazolamid koncentrációit, ami növeli a metabolikus acidózis kockázatát.

• Vízhajtók, ACE-gátlók és angiotenzinII-antagonisták: A gyulladásgátló fájdalomcsillapítók csökkenthetik a vízhajtók és egyéb vérnyomáscsökkentők vérnyomáscsökkentő hatásait. ACE‑gátló/angiotenzinII-antagonista és ciklooxigenáz-gátló szerek egyidejű alkalmazása a veseműködés károsodásához vezethet olyan betegeknél, akiknél már eleve veseműködési zavar áll fenn (pl. kiszáradt és idős betegek). Ez akut veseelégtelenséget eredményezhet, amely általában reverzibilis. Fokozott körültekintés ajánlott, amikor NSAID-ot ACE‑gátlóval/angiotenzinII-antagonistával kombináltan alkalmaznak, különösen idős betegeknél. A betegeknek elegendő mennyiségű folyadékot kell kapniuk, és mérlegelendő a veseműködés monitorozása a kombinációs terápia megkezdésekor és a kezelés során rendszeres időközönként.

• Húgysavcsökkentők (probenecid, szulfinpirazon): csökkent húgysavhajtó hatás.

• Aldoszteron-antagonisták (pl. spironolakton), kacsdiuretikumok (pl. furoszemid) és probenecid: hatékonysága acetilszalicilsav egyidejű alkalmazása során csökkenhet.

• Ibuprofén: Kísérletes adatok arra utalnak, hogy az ibuprofen gátolhatja a kis adagban alkalmazott aszpirinnek a thrombocyta-aggregációra kifejtett hatását, amikor a két gyógyszert egyidejűleg adagolják. Ezen adatok korlátozott volta és az ex vivo adatok klinikai helyzetekre történő extrapolálásának bizonytalansága azonban arra utal, hogy nem vonhatók le szilárd következtetések az ibuprofen rendszeres használatára nézve, és a kutatók szerint nem valószínű, hogy az ibuprofen alkalmankénti használatának klinikailag jelentős hatása lenne.

• Fenitoin: A szalicilátok csökkenthetik a plazma fenitoin-koncentrációját azáltal, hogy csökkentik a fenitoin albuminhoz történő kötődését a plazmában. A szabad fenitoin mennyisége azonban általában nem nő, és ezért ez a kölcsönhatás elvileg nem befolyásolhatja a fenitoin adagolását.

• Metamizol: Az egyidejűleg alkalmazott metamizol csökkentheti az acetilszalicilsav antiaggregációs hatását. Ezért ezt a kombinációt óvatosan kell alkalmazni prevenciós célból alacsony dózisú acetilszilicilsavat szedő betegeknél.

Kis adagok (legfeljebb és beleértve 100 mg/nap):

A klinikai vizsgálatok szerint a korlátozott nőgyógyászati alkalmazásra szolgáló, napi 100 mg-ig terjedő, adagok – melyek speciális ellenőrzést igényelnek – feltehetően biztonságosak.

Napi 100 mg feletti és legfeljebb 500 mg/nap közötti adagok:

100 mg-ot meghaladó napi dózis a terhesség harmadik trimeszterében ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

A 100 mg/nap feletti, napi 500 mg-ig terjedő adagok alkalmazását tekintve nem áll rendelkezésre megfelelő klinikai tapasztalat, az 500 mg/nap vagy a feletti adagokról szóló ajánlások erre a dózistartományra is vonatkoznak.

Napi 500 mg, illetve ezt meghaladó adagok:

A prosztaglandinszintézis gátlása károsan hathat a terhességre és/vagy az embryonalis/foetalis fejlődésre. Epidemiológiai vizsgálatokból származó adatok szerint fokozott a vetélések és a cardialis malformációk, valamint a gastroschisis kockázata azokban az esetekben, amikor a prosztaglandinszintézis-gátlót a terhesség korai szakaszában alkalmazzák.

A cardiovascularis malformációk abszolút kockázata kevesebb, mint 1% ról, megközelítőleg 1,5% ra nőtt. A rizikó vélhetően a dózissal és a kezelés időtartamával arányosan nő.

Állatoknál a prosztaglandinszintézis-gátló alkalmazása kimutatottan emelte a pre-, valamint postimplantatiós veszteséget, és az embryofoetalis letalitást. Ezen felül különböző fejlődési rendellenességek, köztük a cardiovascularis malformációk gyakoribb előfordulásáról számoltak be azoknál az állatoknál, amelyek prosztaglandinszintézis-gátlót kaptak az organogenezis ideje alatt.

A terhesség 20. hetétől kezdve az acetilszalicilsav alkalmazása a magzati vesefunkció zavarából eredő oligohydramniont okozhat. Ez röviddel a kezelés megkezdése után jelentkezhet, és általában a kezelés abbahagyásával visszafordítható. Ezen kívül a második trimeszterben a kezelés után a ductus arteriosus szűkületéről is beszámoltak, amely a kezelés abbahagyása után többnyire megszűnt.

Ezért a terhesség első és második trimeszterében acetilszalicilsav kizárólag egyértelműen szükséges esetekben adható.

Amennyiben az acetilszalicilsavat olyan nő kapja, aki teherbe kíván esni, vagy a terhesség első-, illetve második trimeszterében van, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, a kezelést pedig a lehető legrövidebb kell folytatni. Az acetilszalicilsavnak való kitettség után a 20. terhességi héttől kezdve több napon át fontolóra kell venni az oligohydramnion és a ductus arteriosus szűkületének szülés előtti ellenőrzését. Az acetilszalicilsavat abba kell hagyni, ha oligohydramniont vagy ductus arteriosus szűkületet találnak.

A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott bármilyen prosztaglandinszintézis-gátló a következőknek teheti ki a magzatot:

- cardiopulmonalis toxicitás (a ductus arteriosus korai szűkületével/záródásával és pulmonalis hypertoniával);

- renalis dysfunctio (lásd fent);

illetve az anyát, valamint az újszülöttet a terhesség végén:

- a vérzési idő esetleges megnyúlása, egy olyan antiaggregációs hatás, ami még nagyon alacsony dózisok mellett is jelentkezhet.

- az méhkontrakciók gátlása, aminek következménye késleltetett vagy elhúzódó vajúdás lehet.

Összegezve az acetilszalicilsav 100 mg-ot meghaladó napi dózisa ellenjavallt a terhesség harmadik trimeszterében (lásd 4.3 pont). A napi legfeljebb 100 mg–ig terjedő adagok csak szigorú szülészeti felügyelet mellett alkalmazhatók.

Az Astrix 100 mg gyomornedv-ellenálló kemény kapszula nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák:

• Nagyon gyakori (≥1/10)

• Gyakori (≥1/100 - <1/10)

• Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

• Ritka (≥1/10000 - <1/1000)

• Nagyon ritka (<1/10000),

• nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: Fokozott vérzési hajlam

Ritka: koponyaűri vérzés, leukopenia, thrombocytopenia, pancytopenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia,

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: anaphylaxiás reakciók

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: hypoglykaemia

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: fejfájás, szédülés, látászavar, aluszékonyság, zavartság, halláscsökkenés, fülcsengés melyek rendszerint túladagolásra utalnak

Érbetegségek és tünetek:

Ritka: haemorrhagiás vasculitis

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nem gyakori: rhinitis, dyspnoe

Ritka: bronchospasmus, asztmás roham

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: dyspepsia, hasi fájdalom, hányinger, hányás, gyomorégés, hasmenés

Ritka: súlyos gastrointestinalis vérzések, gyomor- és bélfekélyek, melyek nagyon ritkán perforációhoz vezetnek.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Nagyon ritka: májenzim-értékek emelkedése

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: urticaria

Ritka: Stevens-Johnson szindróma, Lyell-szindróma, purpura, erythema nodosum, erythema multiforme, Quincke-oedema

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: veseműködési zavarok

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Megkülönböztetendő az acetilszalicilsav krónikus túladagolása - ami túlnyomóan központi idegrendszeri zavarokat (szalicilizmus) okoz és a heveny mérgezés, amikor a savbázis egyensúly zavara áll előtérben.

Az akut túladagolás tünetei: tinnitus, szédülés, émelygés, hányás, hyperpnoe, dezorientáció, verítékezés és tremor.

A súlyos mérgezés tünetei közé tartoznak még: delírium, görcsök, hyperthermia, metabolikus acidózis, hypoglykaemia/hyperglykaemia, hypokalemia, dehidráció, tüdőödéma, rhabdomyolysis, szívritmuszavar.

Súlyos mérgezések esetében több tíz óra is eltelhet, mire a gyomornedv-ellenálló tablettákból felszabaduló gyógyszer maximális plazmakoncentrációi kialakulnak.

Krónikus toxicitás:

Az acetilszalicilsav és metabolitjai helyileg nyálkahártya-izgalmat okoznak. Már terápiás adagban is létrejöhetnek fekélyek, vérzések, és/vagy haemorrhagiás eróziók mikrovérzésekkel a gyomor-béltraktusban. Krónikus szedés alatt ezért anemia alakulhat ki. Szédülés, fülcsengés a túladagolás jele lehet.

300-500 μg/ml szalicilsav plazmakoncentráció esetén toxikus tünetek, (400)-500 μg/ml plazmakoncentráció felett comatosus állapot lép fel és bekövetkezhet a halál.

Szédülés és fülcsengés, különösen gyermekeknél és idősebb betegeknél a túladagolás jele lehet.

Kezelés

Specifikus antidotum nincs. Az acetilszalicilsav-intoxikáció kezelésének lehetőségei a lenyelt gyógyszer mennyiségéhez, klinikai tünetekhez, stádiumához és mértékéhez igazodnak. El kell végezni a hatóanyag felszívódását csökkentő szokásos intézkedéseket (pl. gyomormosás és orvosi (aktív) szén ismételt alkalmazása), a kiürülés meggyorsítását (lúgos vízhajtás, hemodialízis és hemoperfúzió), továbbá a folyadék- és elektrolit-háztartás, a hőszabályozás, valamint a légzés kontrollálását, rendezését.