SKYTROFA 13,3 MG POR ÉS OLDÓSZER OLDATOS INJEKCIÓHOZ PATRONBAN
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SKYTROFA 13,3 MG
Olyan, 3 éves és 18 éves kor közötti gyermekek és serdülők, akiknél az endogén növekedési hormon
elégtelen termelése (növekedésihormon-hiány [GHD]) elégtelen növekedést eredményez.
A kezelés GHD-ban szenvedő gyermekek és serdülők diagnosztizálásában és gondozásában jártas
szakorvos kezdeményezésére és felügyelete mellett alkalmazandó.
A lonapegszomatropin mennyisége és koncentrációja mindig a szomatropin milligrammban kifejezett tartalmára vonatkozik, az mPEG-linker figyelembevétele nélkül, hogy megelőzhető legyen a napi szomatropin-terápiáról áttérő betegek hibás gyógyszerelése.
Adagolás
Az adagolást és alkalmazást minden beteg esetén egyedileg kell meghatározni.
Kezdő dózis
A Skytrofa javasolt kezdő dózisa 0,24 mg szomatropin/testtömegkilogramm, heti egyszer alkalmazva. Az ennek megfelelő javasolt kezdő dózisokhoz alkalmazandó szomatropin hatáserősségek az egyes testtömegtartományokra vonatkozóan az 1. táblázatban láthatók.
-
táblázat Javasolt dózis testtömeg szerint, ha a felírt dózis 0,24 mg szomatropin/ttkg/hét
Testtömeg (kg) Szomatropin hatáserőssége 11,5 – 13,9 3 mg 14 – 16,4 3,6 mg 16,5 – 19,9 4,3 mg 20 – 23,9 5,2 mg 24 – 28,9 6,3 mg 29 – 34,9 7,6 mg 35 – 41,9 9,1 mg 42 – 50,9 11 mg 51 – 60,4 13,3 mg 60,5 – 69,9 15,2 mg (két darab, egyenként 7,6 mg-os kétrekeszes patron alkalmazandó) 70 – 84,9 18,2 mg (két darab, egyenként 9,1 mg-os kétrekeszes patronalkalmazandó) 85 – 100 22 mg (két darab, egyenként 11 mg-os kétrekeszes patron alkalmazandó) Ha a 0,24 mg szomatropin/ttkg/hét dózistól eltérő dózist írnak fel, a teljes heti dózist (mg szomatropinban kifejezve) ki kell számítani, és a megfelelő hatáserősséget az alábbiak szerint kell kiválasztani:
-
Teljes heti dózis (mg szomatropin) = felírt dózis (mg szomatropin/ttkg) x beteg testtömege (kg)
-
A teljes heti dózist (mg szomatropin) a legközelebbi hatáserősséghez kell igazítani, figyelembe véve a kezelési célokat és a klinikai választ.
Kezdő dózis naponta alkalmazott szomatropin készítményekről áttérő betegek esetében
Naponta alkalmazott szomatropinról heti egyszer alkalmazandó lonapegszomatropinra történő áttérés esetén legalább 8 órának kell eltelnie a naponta egyszer alkalmazott szomatropin utolsó dózisa és a lonapegszomatropin első dózisa között.
A naponta alkalmazott szomatropinról áttérő gyermekeknél a szakorvos módosíthatja a kezdő dózist az aktuális szomatropin dózisának, az egyéni klinikai terápiás válaszának, valamint a betegspecifikus klinikai megfontolásoknak a figyelembevételével.
Azon gyermekek áttérése esetén, akiknél a naponta alkalmazott szomatropin-tartalmú készítmények heti dózisa 0,24 mg szomatropin/ttkg vagy annál nagyobb volt, a lonapegszomatropin javasolt kezdő dózisa 0,24 mg szomatropin/ttkg (1. táblázat).
Azoknál a gyermekeknél, akik a naponta alkalmazott szomatropin készítményekről 0,24 mg szomatropin/ttkg-nál kisebb heti dózissal váltanak át, a lonapegszomatropin ajánlott kezdő dózisaként a korábban felírt heti dózist kell alkalmazni (lásd a fenti egyenletet).
Dózistitrálás
A lonapegszomatropin dózisát a klinikai válasz, a nemkívánatos reakciók és/vagy az inzulinszerű növekedési faktor-1 (IGF-1) céltartományon kívüli szérumkoncentrációjának alapján minden betegnél egyedileg kell meghatározni. A rendelkezésre álló szomatropin-hatáserősségek az 1. pontban találhatóak.
Az átlagos IGF-1 (dózis beadását követően 4–5 nappal mérve) standard deviációs pontszámának értéke (SDS) útmutatásként szolgálhat a dózistitráláshoz (2. táblázat). A lonapegszomatropin alkalmazásának megkezdését vagy bármely dózismódosítást követően legalább 2 hetet várni kell az IGF-1 SDS-szintek alakulásának értékelésével. Dózismódosításoknál az a cél, hogy az átlagos
IGF-1 SDS-szintek a normál tartományban, azaz -2 és +2 között (az SDS lehetőleg 0 közelében)
legyenek.
Az IGF-1 SDS-szintek idővel változhatnak, ezért a kezelés ideje alatt javasolt a szérum IGF-1 SDS-
szintek rutinszerű monitorozása, különösen pubertás korban.
-
-
táblázat A szomatropin hatáserősségének javasolt módosítása átlagos IGF-1 SDS-kategóriák szerint
Átlagos IGF-1 SDS-tartomány(a dózis beadása után 4 – 5 nappal mérve) A szomatropin hatáserősségének javasoltmódosítása > +4 Szomatropin hatáserőssége 3-mal csökkentendő +3 – +4 Szomatropin hatáserőssége 2-vel csökkentendő +2 – +3 Szomatropin hatáserőssége 1-gyel csökkentendő -2 – +2 Nem módosítandó < -2 Szomatropin hatáserőssége 1-gyel növelendő Kezelés értékelése
Megfontolandó a hatásosság és a biztonságosság 6 – 12 havonta történő értékelése az auxológiai paraméterek, a biokémiai paraméterek (IGF-1, hormonok, glükóz és lipidek szintje) és a pubertás státusz kiértékelésével. Pubertás korban megfontolandó az értékelések még gyakoribb elvégzése.
A kezelés leállítandó azoknál a betegeknél, akiknél az évesített növekedési ütem < 2 cm/év, akik elérték a végleges testmagasságukat, akiknél a növekedési ütem SDS-értéke < +1 egy éves kezelést követően, vagy ha a csontkor > 14 év (lányoknál), illetőleg > 16 év (fiúknál), ami megfelel az epiphysis fugák záródásának.
Az epiphysisek záródását követően a betegeket klinikailag újra kell értékelni, hogy szükséges-e a növekedésihormon-kezelés folytatása.
Orális ösztrogén-kezelés
Orális ösztrogén-kezelés alatt álló nők esetén nagyobb dózisú növekedési hormonra lehet szükség a
terápiás cél eléréséhez (lásd 4.4 pont).
Kihagyott dózis
Ha egy dózis kimarad, a lehető leghamarabb be kell adni, de legfeljebb 2 nappal a kimaradás után. Amennyiben több mint 2 nap telt el, a kimaradt dózist ki kell hagyni, és a következő dózist kell alkalmazni a beütemezett napon. A betegek mindkét esetet követően visszatérhetnek a heti egyszeri adagolási rendre.
Az adagolás napjának módosítása
A heti egyszer alkalmazandó injekció beadásának napja áttehető a hét egy másik napjára. A lonapegszomatropin 2 nappal a beütemezett adagolási nap előtt, vagy 2 nappal az után alkalmazandó. Gondoskodni kell arról, hogy legalább 5 nap teljen el a legutolsó dózis és az újonnan meghatározott rendszeres, heti egyszeri adagolási nap között.
Vesekárosodás
Nem áll rendelkezésre információ a vesekárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan, így
adagolásra vonatkozó javaslatok nem adhatóak.
Májkárosodás
Nem áll rendelkezésre információ a májkárosodásban szenvedő betegekre vonatkozóan, így
adagolásra vonatkozó javaslatok nem adhatóak.
Gyermekek és serdülők
A lonapegszomatropin biztonságosságát és hatásosságát 3 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatok leírása az 5.1 pontban található, de az adagolásra vonatkozóan nem adható ajánlás.
Az alkalmazás módja
Minden egyes injekciót subcutan kell beadni heti egyszer hasba, farba vagy combba. A lipoatrophia
megelőzése érdekében a beadás helyét változtatni kell.
A lonapegszomatropint az oldatos injekcióhoz való porhoz mellékelt oldószerrel való feloldása után kell beadni. A lonapegszomatropint a Skytrofa Auto-Injectorral kell beadni. A beteget és gondviselőjét képzésben kell részesíteni az eszköz használatával kapcsolatban, ezzel lehetővé téve a lonapegszomatropin beadását önállóan.
A feloldott oldatnak színtelennek, tisztától–enyhén opaleszkálóig, látható részecskéktől mentesnek
kell lennie. (lásd 6.6 pont).
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban és a
betegtájékoztató végén található utasításban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység (lásd 4.4 pont).
A szomatropin nem alkalmazható igazolt daganataktivitás esetén (lásd 4.4 pont). A növekedésihormon-terápia megkezdése előtt az intracranialis daganatoknak inaktívnak kell lenniük, és a daganatellenes terápiát be kell fejezni. A kezelést le kell állítani bizonyított daganatnövekedés esetén.
Lonapegszomatropinnal nem kezelhetők olyan akut kritikus betegségben szenvedő betegek, akik nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát, akut légzési elégtelenséget vagy hasonló állapotokat követően szövődményekben szenvednek (hormonpótló terápiában résztvevő betegekre vonatkozóan lásd 4.4 pont).
A lonapegszomatropint tilos a növekedés serkentésére alkalmazni olyan gyermekeknél, akiknél az epiphysis fugák már záródtak.
Nyomonkövethetőség
A biológiai készítmények könnyebb nyomonkövethetősége érdekében, az alkalmazott készítmény nevét és gyártási tételszámát egyértelműen kell dokumentálni.
Akut kritikus betegség
Azoknál a kritikus betegségben szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél a nyitott szívműtétet, hasi műtétet, többszörös baleseti traumát vagy akut légzési elégtelenséget követően komplikációk léptek
fel, napi 5,3 mg vagy 8 mg (heti 37,1 – 56 mg) szomatropin alkalmazása mellett nagyobb volt a mortalitás (42%), mint a placebót kapó betegek körében (19%). Mivel nem áll rendelkezésre információ a növekedésihormon-pótló kezelés biztonságosságáról akut kritikus állapotú betegeknél, a lonapegszomatropin-kezelés folytatásának előnyeit mérlegelni kell a lehetséges kockázatokkal szemben. Minden olyan beteg esetében, akinél ilyen vagy hasonló akut kritikus betegség alakul ki, a lonapegszomatropinnal-kezelés előnyeit mérlegelni kell az alkalmazás potenciális kockázataival szemben.
Neoplasia
Azoknál a betegeknél, akik kórtörténetében rosszindulatú betegség szerepel, különösen oda kell figyelni a kiújulásra utaló jelekre és tünetekre.
Már meglévő daganat vagy intracranialis laesio következtében kialakult másodlagos GHD esetén a betegeknél rendszeres vizsgálatokra van szükség a már meglévő betegség progressziójának vagy kiújulásának vizsgálata érdekében.
A gyermekkori rákos megbetegedések túlélőinél egy második neoplasia fokozott kockázatáról számoltak be azon betegek esetében, akiket az első neoplasiát követően növekedési hormonnal kezeltek. Az intracranialis daganatok, különösen a meningiómák, a második neoplasia leggyakoribb formája volt azoknál a betegeknél, akiket első neoplasia miatt fejbesugárzással kezeltek.
Túlérzékenység
A lonapegszomatropin alkalmazásával összefüggésben anaphylaxiás reakciókról, többek között
angiooedemáról számoltak be.
A betegeket és a gondviselőiket tájékoztatni kell, hogy ilyen reakciók előfordulhatnak, különösen az első dózis után. Ha hirtelen jelentkező, súlyos túlérzékenységi reakció lép fel, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
Túlérzékenységi reakció előfordulása esetén a lonapegszomatropin alkalmazását abba kell hagyni
(lásd 4.3 pont).
Jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás
Súlyos vagy visszatérő fejfájás, látási zavarok, hányinger és/vagy hányás esetén fundoszkópia ajánlott
a papillaödéma kizárására.
Papillaödéma igazolása esetén, megfontolandó a jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás diagnózis, és szükség esetén fel kell függeszteni a növekedésihormon-kezelést.
Jelenleg nincs elegendő bizonyíték, hogy specifikus javaslatot lehessen adni a növekedésihormon-kezelés folytatására, ha a koponyaűri nyomásfokozódás rendeződött. Ha a növekedésihormon-kezelést újraindítják, a koponyaűri nyomásfokozódás tüneteinek jelentkezését figyelemmel kell kísérni.
A kezelés megkezdésekor, valamint azt követően rendszeres fundoszkópiás vizsgálatot kell végezni.
Inzulinérzékenység
A növekedési hormon csökkentheti az inzulinérzékenységet. Diabetes mellitusban szenvedő betegeknél a lonapegszomatropin-kezelés elindítását követően szükség lehet az inzulin dózisának módosítására. A diabetes mellitusban vagy glükózintoleranciában szenvedő betegeknél, illetőleg azoknál, akiknél a diabetes mellitusra hajlamosító egyéb kockázati tényezőkkel rendelkeznek, szoros megfigyelésre van szükség a lonapegszomatropin-kezelés időtartama alatt (lásd 4.5 pont).
Hypoadrenalizmus
A növekedésihormon-kezelés bevezetése az 1-es típusú 11-β-hidroxi-szteroid-dehidrogenáz (11β-HSD-1) inhibícióját, valamint a szérumkortizol-koncentráció csökkenését eredményezheti. Ennek eredményeképpen a korábban nem diagnosztizált centrális (másodlagos) hypoadrenalismus manifesztálódhat, és glükokortikoid-pótlás válhat szükségessé. Ezenkívül a korábban diagnosztizált, hypoadrenalismus miatt kezelt, glükokortikoid-pótló kezelésben részesülő betegeknél a lonapegszomatropin-kezelés megkezdését követően a fenntartó vagy stresszdózis növelésére lehet szükség (lásd 4.5 pont).
Pajzsmirigyfunkció
A növekedési hormon növeli az extratiroidális T4-T3 konverziót, ami a szérum T4 koncentrációjának csökkenését és a szérum T3 koncentrációjának növekedését eredményezheti. Ezért a pajzsmirigyfunkciót minden betegnél monitorozni kell. Standard hormonpótló kezelésben részesülő, hypopituitarismusban szenvedő betegeknél a lonapegszomatropin-kezelés pajzsmirigyfunkcióra kifejtett potenciális hatását szorosan monitorozni kell (lásd 4.5 és 4.8 pont).
A combcsontfej epiphyseolysise és osteonecrosis
Endokrin rendellenességekben, köztük növekedésihormon-hiányban, szenvedő betegeknél az általános populációhoz képest gyakrabban fordulhat elő a combcsontfej elcsúszása. Más növekedési hormonkészítményekkel kezelt betegeknél osteonecrosisról számoltak be. Azoknál a lonapegszomatropinnal kezelt gyermekeknél, akinél tartósan csípő-/térdfájdalom vagy sántítás jelentkezik, orvosi kivizsgálásra van szükség.
Scoliosis
A gyors növekedés bármely gyermek esetén a scoliosis progresszióját okozhatja. Mivel a növekedésihormon-kezelés fokozza a növekedés mértékét, a kezelés ideje alatt szoros megfigyelésre van szükség a scoliosis jeleinek és progressziójának észlelése érdekében. Habár nem bizonyított, hogy a növekedésihormon-kezelés növeli a scoliosis előfordulását vagy súlyosságát (lásd 4.8 pont).
Pancreatitis
Bár előfordulása ritka, pancreatitisre kell gyanakodni, ha megmagyarázhatatlan hasi fájdalom
jelentkezik növekedésihormon-kezelésben részesülő gyermeknél.
Prader-Willi-szindróma
A lonapegszomatropint nem vizsgálták Prader-Willi-szindrómában szenvedő betegeknél. A lonapegszomatropin nem javallott azon gyermekek hosszú távú kezelésére, akiknél az elégtelen növekedés oka genetikailag igazolt Prader-Willi-szindróma, kivéve, ha amellett GHD-vel is diagnosztizálták őket. A növekedésihormon-kezelés megkezdését követően hirtelen halálról számoltak be olyan, Prader-Willi-szindrómában szenvedő betegeknél, akiknél fennállt egy vagy több a következő kockázati tényezők közül: súlyos obesitas, korábbi felső légúti obstructió vagy alvási apnoea, illetve azonosítatlan légúti fertőzés.
Leukaemia
GHD-ban szenvedő betegek kis számánál, akik közül néhányat szomatropinnal kezeltek, leukaemiáról számoltak be. Mindamellett nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a leukaemia incidenciája magasabb lenne növekedési hormonnal kezelt betegeknél, ha nem állnak fenn hajlamosító tényezők.
Alkalmazás orális ösztrogénkezelés mellett
Az orális ösztrogén befolyásolja az IGF-1 növekedési hormonra adott válaszreakcióját. Ha egy lonapegszomatropin-kezelésben részesülő női betegnél orális ösztrogén-kezelést kezdenek, a szérum IGF-1-koncentrációjának életkornak megfelelő normál tartományban tartása érdekében a lonapegszomatropin dózisának növelésére lehet szükség (lásd 4.2 pont). Ugyanígy, ha egy lonapegszomatropinnal kezelt beteg abbahagyja az orális ösztrogén-terápiát, a növekedésihormon-többlet és/vagy a nemkívánatos reakciók megelőzése érdekében a lonapegszomatropin dózisának csökkentésére lehet szükség (lásd 4.5 pont).
Antitestek
Egyes betegeknél a lonapegszomatropinnal szembeni antitestek termelődését figyelték meg. Ezen antitestek egyike sem volt neutralizáló, és a jelenlétüknek nem volt semmiféle megnyilvánuló klinikai hatása. A terápiára nem reagáló betegeknél azonban megfontolandó az antitestek jelenlétének ellenőrzése.
Glükokortikoid-kezelés
A glükokortikoidok egyidejű alkalmazása gátolja a lonapegszomatropin növekedést serkentő hatását. Az adrenokortikotrop hormon- (ACTH) hiányban szenvedő betegeknél a glükokortikoid-pótló terápiát fokozott óvatossággal kell beállítani a növekedést gátló hatás elkerülése érdekében, és a glükokortikoidokkal kezelt betegeknél a növekedés szoros megfigyelése szükséges a glükokortikoid-kezelés növekedésre való potenciális hatásának értékeléséhez.
A növekedési hormon csökkenti a kortizon kortizollá való átalakulását, és manifesztálhatja a korábban nem diagnosztizált centrális hypoadrenalismust, vagy hatástalaníthatja az alacsony glükokortikoid helyettesítő dózisokat (lásd 4.4 pont).
Citokróm P450 által metabolizált készítmények
A lonapegszomatropinnal nem végeztek gyógyszerinterakciós vizsgálatokat. Növekedésihormon-hiányban szenvedő gyermekek és felnőttek, valamint egészséges idős férfiak körében szomatropinnal végzett interakciós vizsgálatok arra utalnak, hogy a szomatropin alkalmazása növelheti a citokróm P450 izoenzimek metabolitjainak, különösen a CYP3A enzim által metabolizáltaknak és a CYP1A2 enzim által metabolizáltaknak a clearance-ét. A CYP3A4 enzim által metabolizáltaknak (pl. nemi szteroidok, kortikoszteroidok, antikonvulzánsok és ciklosporin), valamint a CYP1A2 által metabolizáltak (pl. theophyllin) clearance-e megnövekedhet, ami ezek alacsonyabb expozíciójához vezethet. Ennek a klinikai jelentősége nem ismert.
Inzulin és/vagy egyéb hipoglikémiás gyógyszerek
Azoknál a betegeknél, akiknél szükség van a diabetes mellitus gyógyszeres kezelésére (például hiperglikémia elleni készítményekkel), az inzulin és/vagy az orális hipoglikémiás gyógyszer dózisának módosítására lehet szükség a lonapegszomatropin-kezelés megkezdésekor (lásd 4.4 pont).
Pajzsmirigyhormonok
Mivel a növekedési hormon növeli az extratiroidális T4-T3 átalakulást, a pajzsmirigyhormon-pótló
terápia módosítására lehet szükség (lásd 4.4 pont). Orális ösztrogén-kezelés
Orális ösztrogén-kezelés alatt álló női betegeknél nagyobb dózisú növekedési hormonra lehet szükség
Terhesség
A lonapegszomatropin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ, vagy korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre; az elmúlt évtizedekben végzett vizsgálatokban rövid hatású szomatropin terhes nőknél történő alkalmazásnál nem jelentettek jelentős
gyógyszerrel összefüggő kockázatnövekedést a születési rendellenességet, abortuszt vagy
nemkívánatos anyai vagy magzati károsodást figyelembe véve.
Az állatkísérletekből nyert eredmények elégtelenek a reproduktív toxicitás megítélésének tekintetében (lásd 5.3 pont). A Skytrofa alkalmazása nem javasolt terhesség alatt és olyan fogamzóképes korú nők esetében, akik nem alkalmaznak fogamzásgátlást.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a lonapegszomatropin kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Mivel a lonapegszomatropin nem szívódik fel szájon át alkalmazva, nem valószínű, hogy az, anyatejjel táplált újszülött gyermekeket/csecsemőket károsan befolyásolná. A Skytrofa alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy kezelést szakítják meg /halasztják el – figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a kezelés előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A lonapegszomatropin termékenységre gyakorolt hatására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Az állatkísérletekből nyert adatok elégtelenek a termékenység megítélésének tekintetében (lásd 5.3 pont).
A lonapegszomatropin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A lonapegszomatropinnal leggyakrabban jelentett mellékhatások a fejfájás (11,1%), az arthralgia
(4,6%), a másodlagos hypothyreosis (2,6%) és az injekció helyén fellépő reakciók (1,6%) voltak.
Mellékhatások táblázatos felsorolása
Az alábbi 3. táblázat a lonapegszomatropin-kezelés során jelentkező mellékhatásokat tartalmazza. A mellékhatások a MedDRA szervrendszer szerinti osztályozása alapján, valamint az alábbi gyakorisági kategóriák szerint kerülnek megadásra: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszeri kategóriák | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori |
| Immunrendszeribetegségek és tünetek | Anaphylaxiás reakciób | ||
| Endokrin betegségek éstünetek | Másodlagos hypothyreosis | Másodlagos mellékvese-elégtelenség | |
| Idegrendszeribetegségek és tünetek | Fejfájás | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségeiés tünetei | Arthralgia | Scoliosis ArthritisNövekedési fájdalmak | |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségekés tünetek | Gynaecomastia | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Az injekció helyénfellépő reakcióka |
a Az injekció helyén fellépő reakciók közé tartozik a hyperaemia, az injekció helyén kialakuló atrophia, az injekció helyén jelentkező fájdalom, az injekció helyén kialakuló urticaria és a lokalizált oedema.
b A lonapegszomatropin alkalmazásával összefüggésben jelentett anaphylaxiás reakciók közé az angiooedema
tartozott (lásd 4.4 pont).
Kiválasztott mellékhatások ismertetése
Immunogenitás
A betegeknél antitestek termelődhetnek a lonapegszomatropinnal szemben. Azon betegek aránya, akiknél a kezelés bármely pontján a detektálható kötődő antitestek jelenléte volt mérhető, alacsony volt (6,3%), és egyetlen betegnél sem találtak neutralizáló antitesteket. Nem figyeltek meg nyilvánvaló összefüggést a lonapegszomatropin elleni kötődő antitestek jelenléte és mellékhatások kialakulása vagy a hatásosság elmaradása között. Ennek ellenére megmagyarázhatatlan terápiás válasz elmaradása esetén, megfontolandó a lonapegszomatropin elleni antitestek jelenlétének ellenőrzése (lásd 4.4 pont).
A növekedési hormonok hatástani csoportjával összefüggő mellékhatások
A fent említett gyógyszermellékhatásokon kívül az alábbiakról számoltak be növekedési hormont tartalmazó egyéb készítményeknél. Ezen mellékhatások gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg (kivéve ott, ahol meg van adva).
-
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is): leukaemia (lásd 4.4 pont).
-
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek: 2-es típusú diabetes mellitus (lásd 4.4 pont).
-
Idegrendszeri betegségek és tünetek: jóindulatú koponyaűri nyomásfokozódás (lásd 4.4 pont), paraesthesia.
-
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei: myalgia.
-
A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek: gynaecomastia
(gyakoriság: nem gyakori).
-
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei: bőrkiütés, urticaria és pruritus.
-
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók: peripheriás oedema, az arc oedemája.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen
kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a
hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Az akut túladagolás kezdetben hypoglycaemiához, majd ezt követően hyperglycaemiához vezethet. A hosszú távú túladagolás gigantizmus jeleinek és tüneteinek kialakulását eredményezheti.
Kezelés
A kezelés tüneti és szupportív. A szomatropin-túladagolásnak nincs antidótuma.
Túladagolást követően javasolt a pajzsmirigyfunkció monitorozása.
Farmakológiai tulajdonságok - SKYTROFA 13,3 MG
Farmakoterápiás csoport: Az agyalapi mirigy és a hipotalamusz hormonjai és analógjai, szomatropin és szomatropin-agonisták, ATC kód: H01AC09.
Hatásmechanizmus
A lonapegszomatropin a szomatropin hosszú hatású prodrugja. A lonapegszomatropin a kiindulási hatóanyagból, a szomatropinból áll, amelyet átmenetileg konjugáltak egy metoxi-polietilénglikol hordozóhoz (4 x 10 kDa mPEG) saját fejlesztésű TransCon Linkeren keresztül. A hordozónak védőhatása van, amely minimálisra csökkenti a lonapegszomatropin vesén keresztüli kiválasztását és receptor-mediálta clearance-ét. Subcutan alkalmazást követően a lonapegszomatropin a TransCon linker automatikus hasadása révén teljes mértékben aktív szomatropinná alakul. A (191 aminosavból álló) szomatropin hatásmechanizmusa és eloszlása megegyezik a naponta alkalmazott szomatropinéval, csak ebben az esetben heti egyszeri subcutan injekció formájában kerül alkalmazásra.
A szomatropin a célsejtek sejtmembránjának egy dimerikus hGH-receptorához kapcsolódik, ami intracelluláris jelátvitelt és számos farmakodinámiás hatást eredményez. A szomatropin közvetlen szöveti és metabolikus hatással, illetve IGF-1-mediált közvetett hatásokkal bír, ideértve többek között a chondrocyták differenciálódásának és proliferációjának, a hepaticus glükózkibocsátásnak, a fehérjeszintézisnek és a lipolízisnek a stimulációját. A szomatropin az epiphysisekre gyakorolt hatás következtében stimulálja a GHD-s gyermekek csontnövekedését.
Farmakodinámiás hatások
A lonapegszomatropinból felszabaduló szomatropin a dózissal lineáris IGF-1-választ vált ki, ami a szomatropin-dózis 0,02 mg/ttkg-mal való módosításakor az átlagos heti IGF-1 SDS (standard deviációs pontszám) 0,17-os változását eredményezi.
Dinamikus egyensúlyi állapotban az IGF-1 SDS értéke körülbelül 2 nappal a beadás után érte el
csúcspontját, az átlagos heti IGF-1 SDS pedig körülbelül 4,5 nappal a dózis beadását követően
(1. ábra). Az IGF-SDS értékei a normál tartományban volt a GHD-s betegeknél a hét nagy részében, hasonlóan a naponta alkalmazott szomatropinhoz.
1,0
1,0
0,5
0,5
0,0
0,0
-0,5
-0,5
-1,0
-1,0
-1,5
-1,5
-2,0
-2,0
-2,5
-2,5
idő (óra) a 13. dózist követően
-3,0
Kiindulás
-3,0
Idő (óra)
a kezelés megkezdése előtt mért értéktől (kiindulástól) a
13. dózisig (idő 0)
Átlag (± SE) IGF-1 SDS
1. ábra Átlagos (±SE) IGF-1 SDS dinamikus egyensúlyi állapotban mért koncentrációk mellett GHD-s gyermekeknél a heti egyszer alkalmazott lonapegszomatropin (0,24 mg szomatropin/ttkg/hét) eseténKlinikai hatásosság és biztonságosság
A hetente egyszer alkalmazott lonapegszomatropin hatásosságát és biztonságosságát összesen 306 GHD-s gyermek részvételével zajló III. fázisú klinikai vizsgálatokban vizsgálták.
heiGHt vizsgálat
Egy 52 hetes, multicentrikus, randomizált, nyílt elrendezésű, aktív kontrollos, párhuzamos csoportos,
III. fázisú klinikai vizsgálatba 161 prepubertás korú, a kezelés tekintetében naív GHD-s gyermeket randomizáltak lonapegszomatropin heti egyszeri (N = 105) vagy szomatropin napi (N = 56) alkalmazására, mindkét esetben a teljes heti dózis 0,24 mg szomatropin/ttkg volt. A betegek életkora 3,2 és 13,1 év között volt, az átlagéletkor pedig így 8,5 év. A betegek nagy része (N = 132 (82%)) fiú volt. A betegek kiindulási testmagasságának SDS-értéke átlagosan -2,93 volt. Az elsődleges hatásossági végpont az 52. heti évesített növekedési ütem (AHV) volt. Az 52 héten át tartó heti egyszeri lonapegszomatropin-kezelés a naponta alkalmazott szomatropin-kezeléssel összehasonlítva non-inferior („nem rosszabb”) AHV-t eredményezett (lásd 4. táblázat). Ugyanígy a testmagasság SDS (kiinduláshoz képest mért) változása is általában nagyobb mértékű volt a heti egyszeri lonapegszomatropin-kezelés mellett, mint a naponta alkalmazott szomatropin-kezelés esetében (lásd 4. táblázat). Az AHV és a testmagasság SDS változása a 26. héttől a vizsgálat végéig, az 52. hétig általában nagyobb mértékű volt a lonapegszomatropin esetében, mint a szomatropin mellett.
A csontkor és a kronológiai életkor átlagos (SD) aránya a kiindulástól az 52. hétig mindkét kar esetében hasonlóan javult: 0,69-ról (0,16) 0,75-ra (0,15) a heti egyszeri lonapegszomatropin mellett, és 0,70-ról (0,14) 0,76-ra (0,14) a naponta alkalmazott szomatropin mellett.
-
táblázat Növekedés és IGF-1-válasz az 52. héten a kezelés tekintetében naív GHD-s betegeknél (kezelési szándék szerinti elemzés)
Heti egyszeri lonapegszomatropin (N = 105)(0,24 mgszomatropin/ttkg/hét) Naponta alkalmazott szomatropin (N = 56) (0,24 mgszomatropin/ttkg/hét) Becsült kezelési különbség (lonapegszomatropin mínusz szomatropin) AHV (cm/év)a, LS átlag(95%-os CI) 11,2(10,7 – 11,6) 10,3(9,7 – 10,9) 0,9b (0,2 – 1,5) Testmagasság SDS, változás a kiinduláshoz képestc, LS átlag (95%-os CI) 1,10(1,02 – 1,18) 0,96(0,85 – 1,06) 0,14d (0,03 – 0,26) IGF-1 SDS-kategóriae,%< 00 – +2+2 – +3> +3 23,1%69,2%7,7%0 40,7%57,4%1,9%0 Nem elemzett a AHV: A legkisebb négyzetek átlagainak és a 95%-os konfidenciaintervallumnak a becslése egy ANCOVA modellből származik, ahol a kiinduláskori életkor, a növekedési hormon szintjének stimulációs teszten mért (log-transzformált) csúcspontja, a kiinduláskori testmagasság SDS – a szülői testmagasság átlagos SDS-e kovariáns, a kezelés és a nem egyaránt tényezők. A hiányzó adatokat különféle imputációs módszerekkel pótolták.
b p = 0,0088 (kétoldali) a szuperioritást tekintve
c testmagasság SDS, változás a kiinduláshoz képest: A legkisebb négyzetek átlagainak és a 95%-os konfidenciaintervallumnak a becslése egy ANCOVA modellből származik, ahol a kiinduláskori életkor, a növekedési hormon szintjének stimulációs teszten mért (log-transzformált) csúcspontja és a kiinduláskori testmagasság SDS kovariáns, a kezelés és a nem egyaránt tényezők.
d p = 0,0149 (kétoldali)
e Átlagos szint az 52. héten
Egy nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatban a heiGHt vizsgálat betegeinél, akik folytatták a lonapegszomatropin-kezelést, a kiindulástól a 104. hétig a testmagasság SDS-értéke 1,61-gyel növekedett. Az 52. héten naponta alkalmazott szomatropin-kezelésről lonapegszomatropin-kezelésre áttérő betegeknél a kiindulástól a 104. hétig a testmagasság SDS-értéke 1,49-cel növekedett.
Alátámasztó bizonyítékok
A lonapegszomatropinnal folytatott további klinikai vizsgálatokból származó eredmények alátámasztják a lonapegszomatropin-kezelés hosszú távú klinikai hatásosságát.
fliGHt vizsgálat
Egy 26 hetes, egykaros, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban, melynek keretében a lonapegszomatropint (0,24 mg szomatropin/ttkg/hét) értékelték 146 olyan, 1 és 17 éves kor közötti GHD-s betegnél, akik közül 143 korábban átlagosan (SD) 1,1 (0,7) évig részesült naponta alkalmazott szomatropin-kezelésben, az átlagos (SD) évesített növekedési ütem 9 (2,7) cm/év volt, a testmagasság SDS-értékének átlagos (SD) változása a kiindulástól 0,28 (0,25) volt. A betegek és gondviselőjük preferenciáit a 13. héten értékelték. A betegek 84%-a és a gondviselők 90%-a a heti egyszeri lonapegszomatropin-kezelést részesítette előnyben a naponta alkalmazott korábbi szomatropin-kezeléshez képest.
- táblázat Átlagos IGF-1 SDS-szintek a kiinduláskor és a 26. héten gyermekgyógyászati kezelésben részesült GHD-s betegeknél (kezelési szándék szerinti elemzés)
| Átlagos IGF-1 SDS-kategória | Kiindulás(N = 143) n (%) | 26. hét(N = 139) n (%) |
| < 0 | 37 (25,9) | 13 (9,4) |
| 0 – +2 | 74 (51,7) | 71 (51,1) |
| +2 – +3 | 27 (18,9) | 33 (23,7) |
| > +3 | 5 (3,5) | 22 (15,8) |
enliGHten vizsgálat
Egy hosszú távú, nyílt elrendezésű, kiterjesztett vizsgálatban, amelybe a heiGHt és a fliGHt vizsgálatból vontak be betegeket, a lonapegszomatropin-kezelést folytató betegeknél (N = 298) a testmagasság SDS-értéke a kiterjesztett vizsgálat kiindulásakor átlagosan (SD) -1,56 (0,88) volt, a
208. héten (az utolsó olyan viziten, amelyhez megfelelő adatok állnak rendelkezésre)
pedig -0,39 (0,90), ami +1,24 (0,65) átlagos (SD) változásnak felel meg.
A lonapegszomatropin beadását követő farmakokinetikáját egyszeri dózis beadása után két vizsgálatban, összesen 73 egészséges felnőttnél értékelték. Ezenkívül a farmakokinetikát GHD-s gyermekeknél a 13. héten 11 vizsgálati alanynál végzett intenzív mintavétellel, illetve két vizsgálatban összesen 109 vizsgálati alanynál végzett szórványos mintavétellel értékelték. A lonapegszomatropin farmakokinetikai értékelésébe bevont betegek demográfiai jellemzőit a 6. táblázat tartalmazza.
| Kategória | Egészségesfelnőttek | GHD-s gyermekek |
| N | 73 | 109 |
| Fiú/lány | 55/19 | 87/22 |
| Amerikai indián vagy alaszkai őslakos | 0 | 0 |
| Ázsiai | 10 | 1 |
| Fekete bőrű (vagy afroamerikai) | 13 | 2 |
| Hawaii őslakos vagy más csendes-óceáni szigetről származó | 0 | 0 |
| Fehér bőrű | 49 | 104 (11 intenzív farmakokinetikaimintavételezés mellett) |
| Egyéb/többféle | 1 | 2 |
| Hispán vagy latinó | 23 | 5 |
| Nem hispán vagy latinó | 50 | 104 |
| Felszívódás |
A dózis subcutan alkalmazását követően a lonapegszomatropin szabályzott módon elsőrendű kinetikát
követve szabadítja fel a szomatropint.
GHD-s gyermekek körében a lonapegszomatropin (0,24 mg szomatropin/ttkg/hét) dózisának subcutan alkalmazását követően a lonapegszomatropin esetében megfigyelt átlagos (variációs koefficiens, CV%) dinamikus egyensúlyi állapotban mért szérum csúcskoncentráció (Cmax) 1230 (86,3) ng szomatropin/ml volt 25 órás medián tmax mellett, míg a felszabadított szomatropin esetében a Cmax
15,2 (83,4) ng/ml volt, a Cmax eléréséig eltelt medián idő pedig 12 óra. Az átlagos (CV%) szomatropin-expozíció az egyhetes dózisintervallum idején (görbe alatti terület) 500 (83,8) h*ng/ml volt. Nem figyelték meg a lonapegszomatropin vagy a szomatropin ismételt adagolást követő akkumulációját.
GHD-s gyermekgyógyászati betegeknél az injekció beadásának helyét a has, far és comb között váltogatták. Nem figyeltek meg összefüggést a beadás helye és a szomatropin-expozíció között.
A lonapegszomatropin subcutan alkalmazást követő abszolút bioelérhetőségét nem vizsgálták.
Eloszlás
GHD-s gyermekeknél a 0,24 mg szomatropin/ttkg/hét subcutan alkalmazását követően a lonapegszomatropin átlagos (CV%) dinamikus egyensúlyi állapotban mért látszólagos eloszlási térfogata 0,13 (109) l/kg volt. A lonapegszomatropinból felszabaduló szomatropin endogén növekedési hormonként várhatóan hasonló eloszlási térfogattal rendelkezik.
Elimináció
Metabolizmus
A szomatropin metabolikus útvonala többek között a májban és a vesékben zajló fehérjekatabolizmus.
Kiválasztódás
GHD-s gyermekgyógyászati betegeknél a 0,24 mg szomatropin/ttkg/hét subcutan alkalmazását követően a lonapegszomatropin átlagos (CV%) dinamikus egyensúlyi állapotbeli látszólagos clearance-e 3,2 (67) ml/óra/kg volt 30,7 (± 12,7) órás átlagos (± SD) felezési idő mellett. A lonapegszomatropinból felszabaduló szomatropin látszólagos felezési ideje hozzávetőlegesen 25 óra volt.
Különleges betegcsoportok
Nem végeztek nemspecifikus farmakokinetikai vizsgálatokat a lonapegszomatropinnal. A rendelkezésre álló szakirodalom arra utal, hogy a szomatropin farmakokinetikája férfiak és nők esetében hasonló.
Populációs farmakokinetikai elemzés alapján a kor, a nem, a faji/etnikai hovatartozás és a testtömeg
nincs klinikailag jelentős hatással a farmakokinetikai tulajdonságokra.
Vesekárosodásban vagy májkárosodásban szenvedő betegeknél nem végeztek vizsgálatokat a lonapegszomatropinnal (lásd 4.2 pont). A naponta alkalmazott szomatropin beadását követően a szomatropin clearance-ének csökkenését figyelték meg súlyos máj- vagy veseműködési zavarban szenvedő betegeknél. Ennek a csökkenésnek a klinikai jelentősége nem ismert. A lonapegszomatropin mPEG hordozójának farmakokinetikája várhatóan a vesefunkciótól függ, de ezt nem vizsgálták vesekárosodásban szenvedő betegeknél.
A lonapegszomatropint nem vizsgálták 6 hónaposnál fiatalabb betegek körében (lásd 4.2 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - SKYTROFA 13,3 MG
Por
borostyánkősav trehalóz-dihidrát trometamol
Oldószer
injekciókhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Bontatlanul
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolva 5 év.
Alternatív megoldásként a Skytrofa ≤ 30 °C-os hőmérsékleten legfeljebb 6 hónapig tárolható. Ezen 6 hónapos időszakon belül a készítmény visszahelyezhető a hűtőszekrénybe (2 °C – 8 °C).
A kartondobozon jegyezze fel a dátumot, amikor a készítményt először vette ki a hűtőszekrényből. Hat hónap elteltével semmisítse meg a készítményt.
Feloldás után
A feloldás után az oldat kémiai és fizikai stabilitása ≤ 30 °C-os hőmérsékleten 4 órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt a feloldást követően azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, az alkalmazás előtti tárolás idejéért és körülményeiért a felhasználó a felelős, ami nem haladhatja meg a 4 órát ≤ 30 °C-os hőmérsékleten.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
A ≤ 30 °C-os hőmérsékleten történő tárolás alternatív feltételeit lásd a 6.3 pontban.
A gyógyszer feloldás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.
Üvegpatron (I. típusú üvegből) két, (brómbutil) gumidugóval elválasztott rekesszel. A patront az egyik végén egy (brómbutil) gumidugó zárja le, míg a másik végén egy (brómbutil) zárókorong. A patron egy műanyag tűadapterbe van erősítve.
Csomagonként 4 darab egyszer használatos, kétrekeszes, különálló buborékcsomagolású patront és 6 darab eldobható, 0,25 mm x 4 mm (31 G x 5/32”) méretű injekciós tűt tartalmaz. Minden kétrekeszes patron speciális címkével rendelkezik, melyen az Skytrofa autoinjektor által a helyes feloldási beállítások kiválasztásához használt kétszínű kódszalag található. A hatáserősségre utaló színkód a kartondobozon és a buborékcsomagoláson egyaránt szerepel, és célja az egyes hatáserősségek megkülönböztetése.
Skytrofa 3 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 3 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,279 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) sárga/zöld. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a halványbarack.
Skytrofa 3,6 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 3,6 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,329 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) sárga/cián. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a cián.
Skytrofa 4,3 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 4,3 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,388 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) sárga/rózsaszín. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a sötétszürke.
Skytrofa 5,2 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 5,2 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,464 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) zöld/rózsaszín. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a sárga.
Skytrofa 6,3 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 6,3 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,285 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) cián/sárga. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a narancssárga.
Skytrofa 7,6 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 7,6 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,338 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) cián/rózsaszín. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a sötétlila.
Skytrofa 9,1 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 9,1 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,4 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) rózsaszín/sárga. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín az aranybarna.
Skytrofa 11 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 11 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,479 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) rózsaszín/zöld. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a sötétkék.
Skytrofa 13,3 mg por és oldószer oldatos injekcióhoz patronban
Minden egyes kétrekeszes patron az első rekeszben 13,3 mg por formájú szomatropint, a második rekeszben pedig 0,574 ml oldószert tartalmaz. A patron kétszínű címkéje (alul/felül) rózsaszín/cián. A kartondobozon és a buborékcsomagoláson feltüntetett hatáserősségi szín a sötétvörös.
Kezelés
Hűtőszekrényben történő tárolás esetén az alkalmazás előtt 15 percig szobahőmérsékleten kell tartani.
Minden egyes kétrekeszes, oldatos injekcióhoz való port és oldószert tartalmazó Skytrofa egyszeri alkalmazásra szolgál, és csak a kapott injekciós tűkkel, valamint a Skytrofa Auto-Injectorral használható. A Skytrofa Auto-Injector nem képezi a csomag részét. Az oldatos injekcióhoz való port a hozzá kapott oldószerrel kell feloldani egy Skytrofa Auto-Injector segítségével, a tű kétrekeszes patronhoz való erősítését követően.
A feloldott oldat színtelen és tiszta–enyhén opaleszkáló, látható részecskéktől mentes. Az oldat esetenként légbuborékokat tartalmazhat. Amennyiben az oldatban részecskék láthatók, tilos befecskendezni.
Feloldást követően a Skytrofa subcutan (automatikusan adagolva) alkalmazandó a Skytrofa Auto-Injectorral.
A Skytrofa teljes egyszeri dózis formájában (teljesen felhasználva) adagolandó.
Alkalmazás előtt olvassa át a betegtájékoztató végén található, a Skytrofa előkészítésére vonatkozó utasításokat, valamint a Skytrofa Auto-Injectorhoz kapott használati útmutatót.
Megsemmisítés
A beteg figyelmét fel kell hívni arra, hogy a patront és az injekciós tűt minden egyes injekció beadása után dobja ki. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.