TEZEO HCT 80 MG/12,5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - TEZEO 80 MG/12,5 MG
Esszenciális hypertonia kezelése.
Tezeo HCT állandó dózisösszetételű (40mg telmizartánt és 12,5mg hidroklorotiazidot [HCTZ] tartalmazó) kombinált készítmény felnőttek számára, melynek alkalmazása abban az esetben javallt, ha telmizartán-monoterápiával nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása.
Tezeo HCT állandó dózisösszetételű (80mg telmizartánt és 12,5mg hidroklorotiazidot [HCTZ] tartalmazó) kombinált készítmény felnőttek számára, melynek alkalmazása abban az esetben javallt, ha telmizartán-monoterápiával nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása.
Tezeo HCT állandó dózisösszetételű (80mg telmizartánt és 25mg hidroklorotiazidot [HCTZ] tartalmazó) kombinált készítmény felnőttek számára, melynek alkalmazása abban az esetben javallt, ha a Tezeo HCT 80mg/12,5mg (80mg telmizartán/12,5mg HCTZ) tablettával nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása, vagy ha a felnőtt állapota korábban telmizartán és külön adott HCTZ mellett stabilizálódott.
Adagolás
Felnőttek
Az állandó dózisösszetételű kombinált készítményt azoknál a betegeknél kell alkalmazni, akiknek a vérnyomása telmizartánnal önmagában nem megfelelően beállított. Az állandó összetételű kombináció alkalmazása előtt ajánlott az összetevők adagját külön-külön, egyénre szabottan meghatározni. Ha klinikailag indokolt, közvetlenül át lehet térni monoterápiáról az állandó kombináció alkalmazására.
- Tezeo HCT 40mg/12,5mg tabletta:
- Napi egy Tezeo HCT 40mg/12,5mg tabletta adható, ha telmizartán 40mg tablettával nem normalizálható a beteg vérnyomása. Tezeo HCT 80mg/12,5mg‑os és 80mg/25mg-os dóziserősségben is rendelkezésre áll.
- Tezeo HCT 80mg/12,5mg tabletta:
- Napi egy Tezeo HCT 80mg/12,5mg tabletta adható, ha temizartán 80mg tablettával nem normalizálható a beteg vérnyomása. Tezeo HCT 40mg/12,5mg‑os és 80mg/25mg-os dóziserősségben is rendelkezésre áll.
- Tezeo HCT 80mg/25mg tabletta:
- A napi egy Tezeo HCT 80mg/25mg tabletta akkor adható, ha a Tezeo HCT 80mg/12,5mg tablettával nem állítható be megfelelően a beteg vérnyomása, vagy ha a beteg állapota korábban telmizartán és külön adott HCTZ mellett stabilizálódott. A Tezeo HCT 40mg/12,5mg-os és 80mg/12,5mg-os dóziserősségben is rendelkezésre áll.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Dózismódosítás nem szükséges az időseknél.
Vesekárosodás
Az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetén korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre, de ez nem utal a veseműködésre kifejtett mellékhatásokra, és dózismódosítás nem szükséges. Időszakosan ajánlott ellenőrizni a veseműködést (lásd 4.4pont). A súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30ml/perc) szenvedő betegeknél a HCTZ komponens miatt az állandó dózisösszetételű kombinált készítmény ellenjavallt (lásd 4.3pont).
A telmizartán hemofiltrációval nem távolítható el a vérkeringésből, és nem dializálható.
Májkárosodás
Enyhe-középsúlyos májkárosodás esetén a Tezeo HCT-t körültekintően kell alkalmazni. Telmizartán esetében a napi dózis nem lehet több 40mg-nál. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az állandó dózisösszetételű kombinált készítmény ellenjavallt (lásd 4.3pont). A tiazid-diuretikumokat májkárosodásban szenvedő betegek esetében körültekintően kell alkalmazni (lásd 4.4pont).
Gyermekek és serdülők
Az állandó dózisösszetételű kombinált telmizartán/HCTZ hatásosságát és biztonságosságát 18évesnél fiatalabb betegek esetében nem igazolták. A Tezeo HCT alkalmazása nem javasolt gyermekeknél és serdülőknél.
Az alkalmazás módja
A Tezeo HCT tabletta naponta egyszeri, szájon át történő alkalmazásra szánt készítmény, amit folyadékkal, egészben kell lenyelni. A Tezeo HCT étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Más szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység (a HCTZ szulfonamid‑származék).
-
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
-
Cholestasis és az epeutak obstruktív rendellenességei.
-
Súlyos májkárosodás.
-
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc), anuria.
-
Refrakter hypokalaemia, hypercalcaemia.
-
A telmizartán/HCTZ egyidejű alkalmazása aliszkirén tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.5 és 5.1pont).
Terhesség
AngiotenzinII-receptor-blokkolókkal történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az angiotenzinII-receptor-blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az angiotenzinII-receptor-blokkolók szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben szükséges, egy másik kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont).
Májkárosodás
A telmizartán/HCTZ nem adható cholestasisban, epeúti elzáródásban, vagy súlyos májkárosodásban (lásd 4.3pont), ugyanis a telmizartán főleg az epével ürül ki a szervezetből. Ezekben a betegekben a telmizartán hepaticus clearance-ének csökkenése várható.
Ezen kívül telmizartán/HCTZ-t májkárosodásban, vagy progrediáló májbetegségben szenvedő betegeken körültekintően kell alkalmazni, mert ezekben az állapotokban a folyadék- és elektrolit-háztartás egyensúlyának kisebb megingásai is májkómát idézhetnek elő. Májkárosodásban nincsenek klinikai tapasztalatok a telmizartán/HCTZ alkalmazásával.
Renovascularis hypertonia
Kétoldali arteria renalis szűkület, vagy az egyetlen funkcionáló vese artériájának szűkülete esetén, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható szerekkel való kezelés súlyos hypotonia és veseelégtelenség kialakulásának veszélyével jár.
Vesekárosodás és vesetranszplantáció
A telmizartán/HCTZ-t súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <30ml/perc) tilos alkalmazni (lásd 4.3pont). Veseátültetésen nemrégiben átesett betegekben nincsenek tapasztalatok a telmizartán/HCTZ alkalmazásával. Enyhe-közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedők telmizartán/HCTZ-kezelésével kevés a tapasztalat, ezért célszerű időszakosan ellenőrizni a szérum kálium-, kreatinin- és húgysavszintjét. Vesekárosodásban a tiazid‑diuretikumok adása kapcsán azotaemia fordulhat elő.
A telmizartán nem távolítható el a vérből hemofiltrációval és nem dializálható.
Volumen- és/vagy nátriumhiányos betegek
Symptomaticus hypotonia léphet fel, különösen a gyógyszer első adagja után azon betegekben, akikben kifejezett volumen- és/vagy nátriumhiány alakult ki nagy dózisú diuretikus kezelés, sószegény diéta, ill. hasmenés vagy hányás következtében. Ennek megfelelően, a Tezeo HCT adagolásának elkezdése előtt ezeket az állapotokat, különösen a volumen- és/vagy nátriumhiányt, korrigálni kell.
A HCTZ alkalmazásakor egyedi esetekben neurológiai tünetekkel (hányinger, progresszív dezorientáció, apathia) járó hyponatraemiát figyeltek meg.
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).
Ha a kettősblokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer stimulációjával járó állapotok
Olyan betegekben, akiknek a vascularis tónusa és a vesefunkciója elsősorban a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer aktivitásától függ (pl. súlyos congestiv szívelégtelenség vagy vesebetegség, ideértve az arteria renalis stenosisát), az e rendszerre ható gyógyszerekkel való kezelés során akut hypotoniát, hyperazotaemiát, oliguriát vagy ritkán akut veseelégtelenséget észleltek (lásd 4.8pont).
Primaer aldosteronismus
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása útján ható gyógyszerek primaer aldosteronismusban rendszerint hatástalanok, ezért nem javasolt a telmizartán/HCTZ alkalmazása.
Aorta- és mitralis stenosis, hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia
Más vazodilatátorokhoz hasonlóan fokozott óvatosság ajánlott aortastenosis vagy mitralis stenosis és hypertrophiás obstructiv cardiomyopathia esetén.
Anyagcsere- és endokrin hatások
A tiazid-kezelés ronthatja a glükóztoleranciát, míg a telmizartán diabeteses betegeknél inzulin- vagy antidiabetikus kezelés mellett hypoglykaemiát okozhat. Ezért ezeknél a betegeknél megfontolandó a vércukorszint ellenőrzése, továbbá az inzulin vagy az antidiabetikumok adagjának módosítása válhat szükségessé. A látens diabetes a tiazid-kezelés ideje alatt manifesztálódhat.
Tiazid-diuretikumok alkalmazása során a szérum koleszterin- és trigliceridszintje emelkedik, mindazonáltal a gyógyszerben található, 12,5mg-os tiazid adagokkal kapcsolatosan alig vagy egyáltalán nem észleltek ilyen hatást. A tiazid-kezelés során hyperuricaemia, ill. típusos köszvényes roham alakulhat ki.
Elektrolitegyensúly-zavar
Mint a diuretikummal kezelt betegeknél általában, megfelelő időközönként meg kell határozni a szérum elektrolitok szintjét.
A tiazidok, köztük a HCTZ, felboríthatják a folyadék- és elektrolit-háztartás egyensúlyát (hypokalaemia, hyponatraemia és hypochloraemiás alkalosis alakulhat ki). Ennek figyelmeztető jelei: szájszárazság, szomjúságérzés, gyengeség, levertség, álmosság, nyugtalanság, izomfájdalmak vagy izomgörcsök, izomgyengeség, alacsony vérnyomás, oliguria, tachycardia, gastrointestinalis zavarok, pl. émelygés, hányás (lásd 4.8pont).
- Hypokalaemia
Noha a tiazid-diuretikumokkal végzett kezelés ideje alatt kialakulhat hypokalaemia, az egyidejűleg alkalmazott telmizartán csökkentheti a diuretikum okozta hypokalaemiát. Fokozott a hypokalaemia kockázata májcirrózisban szenvedőknél, erős diuresis kialakulása esetén, elégtelen per os elektrolitbevitel esetén, továbbá egyidejű kortikoszteroid- vagy adrenokortikotróp hormon- (ACTH) kezelés esetén (lásd 4.5pont).
- Hyperkalaemia
Ezzel ellentétben, a gyógyszer telmizartán komponense angiotenzinII (AT1)-receptorokat gátló hatásának köszönhetően hyperkalaemia fordulhat elő. Jóllehet a telmizartán/HCTZ alkalmazása során nem észleltek klinikai szempontból számottevő hyperkalaemiát, a hyperkalaemia kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a beszűkült veseműködés és/vagy a szívelégtelenség, valamint a diabetes mellitus. Káliummegtakarító diuretikumokat, káliumpótló készítményeket, ill. káliumot tartalmazó sópótló készítményeket óvatosan kell adni telmizartán/HCTZ-t szedő betegeknek (lásd 4.5pont).
- Hyponatraemia alkalosis
A klorid-hiány rendszerint csekély, általában nem szükséges korrigálni.
- Hypercalcaemia
A tiazidok csökkenthetik a vizelettel történő kalciumürítést, ill. a szérum kalciumszint intermittáló és kismértékű emelkedését idézhetik elő, a kalcium-anyagcsere ismert rendellenességeinek fennállása nélkül. A kifejezett hypercalcaemia lappangó hyperparathyreosis jele lehet. A mellékpajzsmirigy‑működés vizsgálatok elvégzése előtt fel kell függeszteni a tiazidok adását.
- Hypomagnesaemia
A tiazidok fokozzák a vizelettel történő magnéziumürítést, emiatt hypomagnesaemia alakulhat ki (lásd 4.5pont).
Etnikai különbségek
Egyéb angiotenzinII-receptor-blokkolókhoz képest a telmizartán láthatóan kevésbé csökkenti a vérnyomást feketebőrű, mint nem-feketebőrű betegekben. Ennek feltehetően az az oka, hogy a feketebőrű hypertoniás populációban gyakoribb az alacsony reninszint.
Ischaemiás szívbetegség
Miként más antihipertenzív szerek esetében is, ischaemiás szívbetegségben vagy ischaemiás cardiovascularis betegségben a vérnyomás túlzott csökkentése myocardialis infarctus vagy stroke kialakulásához vezethet.
Általános
Túlérzékenységi reakció HCTZ-vel szemben nem feltétlenül csak olyan betegekben fordulhat elő, akiknek a kórelőzményében allergia vagy asthma bronchiale szerepel, de nagyobb a valószínűsége ilyen kórelőzmény esetén. Tiazid-diuretikumokkal, beleértve a HCTZ-vel kezelt betegeknél szisztémás lupus erythematosus fellángolását vagy aktiválódását is észlelték.
Tiazid-diuretikumok, köztük a hidroklorotiazid kapcsán fényérzékenységi reakciók eseteit jelentették (lásd 4.8pont). Ha a kezelés alatt fényérzékenységi reakció jelentkezik, a kezelés leállítása javasolt. Ha a diuretikum ismételt adását szükségesnek ítélik, javasolt a napnak vagy mesterséges UVA fénynek kitett területek védelme.
Choroidealis effusio, akut myopia és szekunder akut zárt zugú glaucoma
A hidroklorotiazid egy szulfonamid, ami idioszinkráziás reakciót válthat ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, akut átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartoznak a látásélesség-csökkenés és a szemfájdalom akut megjelenése, és ezek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma végleges látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a hidroklorotiazid adásának a mielőbbi abbahagyása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelés mérlegelése lehet szükséges, ha az intraocularis nyomás változatlanul magas marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának kockázati tényezői közé tartozhatnak az anamnaesisben szereplő szulfonamid- vagy penicillin-allergia.
Nem melanómatípusú bőrrák
A nem melanómatípusú bőrrák (NMSC) [bazálsejtes rák (BCC) és laphámsejtes rák (SCC)] megnövekedett kockázatát figyelték meg a hidroklorotiazid (HCTZ) növekvő kumulatív dózisával összefüggésben a Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai tanulmányban (lásd 4.8pont). Az NMSC lehetséges mechanizmusa a HCTZ fotoszenzitivitást okozó hatása.
A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC kockázatáról, valamint arról, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket – különös tekintettel az esetleges új elváltozásokra – és haladéktalanul jelentsenek minden gyanús bőrelváltozást. A bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében a betegeket tanáccsal kell ellátni a lehetséges megelőző intézkedésekkel, például a napfény és az UV‑sugárzás korlátozásával, valamint a napfénynek való kitettség esetén a megfelelő védelem alkalmazásával kapcsolatban. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan beleértve a biopsziás szövettani vizsgálatokat is. Azoknál a betegeknél, akiknél korábban NMSC-t diagnosztizáltak, a HCTZ használatát felül kell vizsgálni (lásd még 4.8 pont).
Akut légzőszervi toxicitás
HCTZ bevételét követően nagyon ritkán akut légzőszervi toxicitásról, többek között akut respirációs distressz szindrómáról (ARDS) számoltak be. Pulmonalis oedema jellemzően a HCTZ bevételét követően perceken vagy órákon belül alakul ki. A jelentkezésekor fellépő tünetek közé tartozik a nehézlégzés, a láz, a légzőszervi tünetek romlása és az alacsony vérnyomás. Amennyiben felmerül az ARDS gyanúja, a Tezeo HCT adását le kell állítani és megfelelő kezelést kell alkalmazni. Nem adható HCTZ olyan betegeknek, akiknél a HCTZ bevételét követően korábban ARDS lépett fel.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzinII-receptor-blokkolóval kezelt betegeknél (lásd 4.8pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzinII-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a telmizartán-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Segédanyagok:
Szorbit
Tezeo HCT 40mg/12,5mg tabletta:
Ez a gyógyszer 174,15 mg szorbitot tartalmaz tablettánként.
Tezeo HCT 80mg/12,5mg tabletta:
Ez a gyógyszer 348,3mg szorbitot tartalmaz tablettánként.
Tezeo HCT 80mg/25mg tabletta:
Ez a gyógyszer 348,3mg szorbitot tartalmaz tablettánként.
Az egyidejűleg alkalmazott szorbit- (vagy fruktóz-) tartalmú készítmények vagy a szorbit (vagy fruktóz) táplálékkal történő bevitelének additív hatását figyelembe kell venni.
A szájon át alkalmazott gyógyszerek szorbittartalma befolyásolhatja az egyidejűleg alkalmazott egyéb, szájon át alkalmazandó gyógyszerek biohasznosulását.
Örökletes fruktózintoleranciában szenvedő betegeknél ez a gyógyszer nem alkalmazható.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Lítium
A szérum lítium koncentrációjának reverzíbilis emelkedését, ill. toxicitásának fokozódását észlelték, ha lítiumot és angiotenzin-konvertáló enzimgátlót együttesen adtak. Ritkán angiotenzinII‑receptor‑blokkolók adásakor is beszámoltak erről (pl. telmizartán/HCTZ. Ezért lítium és telmizartán/HCTZ együttes adása nem ajánlott (lásd 4.4pont). Ha elengedhetetlen ennek a kombinációnak az alkalmazása, akkor ennek ideje alatt a szérum lítium szintjét gondosan monitorozni kell.
Káliumvesztést és hypokalaemiát okozó gyógyszerek (pl. a káliumürítést fokozó egyéb diuretikumok, hashajtók, kortikoszteroidok, ACTH, amfotericin, karbenoxolon, penicillin G nátrium, szalicilsav és származékai).
Ilyen anyagok és HCTZ-telmizartán kombináció egyidejű alkalmazásakor ajánlatos ellenőrizni a plazma káliumszintjét. Az említett gyógyszerek potencírozhatják a HCTZ szérum káliumszintet csökkentő hatását (lásd 4.4pont).
Jódtartalmú kontrasztanyag-készítmények
Diuretikumok által okozott dehydratio esetén fokozott az akut funkcionális veseelégtelenség kockázata, különösen nagy dózisban adott jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazásakor. A jódtartalmú készítmény beadása előtt folyadékpótlásra van szükség.
Káliumszintet emelő és hyperkalaemiát okozó gyógyszerek (pl. ACE-inhibitorok, káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótló készítmények, káliumot tartalmazó sópótló készítmények, ciklosporin és egyéb gyógyszerek, mint pl. a heparin-nátrium). Ilyen gyógyszerek és HCTZ-telmizartán kombináció egyidejű alkalmazásakor ajánlatos ellenőrizni a plazma káliumszintjét. Más, a renin‑angiotenzin rendszert gátló gyógyszerek alkalmazásával szerzett tapasztalatok alapján, a felsorolt gyógyszerek emelhetik a szérum káliumszintjét, ezért együttes adásuk nem javasolt (lásd 4.4pont).
Gyógyszerek, melyek hatását a szérum káliumszint zavara befolyásolja
Időközönként ellenőrizni kell a káliumszintet és az EKG-t, ha a telmizartán/HCTZ-t ilyen gyógyszerekkel (pl. digitálisz glikozidok, antiaritmikumok), valamint a következő, torsades de pointes kamrai tachycardiát okozó gyógyszerekkel (köztük egyes antiaritmiás szerek) adják együtt, a hypokalaemia ugyanis torsades de pointes kialakulására hajlamosít:
- Ia. osztályú antiaritmiás szerek (pl. kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)
- II. osztályú antiaritmiás szerek (pl. amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)
- egyes antipszichotikumok (pl. tioridazin, klórpromazin, levomepromazin, trifluoperazin, ciamemazin, szulpirid, szultoprid, amiszulprid, tiaprid, primozid, haloperidol, droperidol)
- egyéb szerek (pl. bepridil, cizaprid, difemanil, eritromicin iv., halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, terfenadin, vinkamin iv.)
Digitálisz glikozidok
A tiazid okozta hypokalaemia vagy hypomagnesaemia elősegíti a digitálisz okozta szívritmuszavarok kialakulását (lásd 4.4pont).
Digoxin
Ha a telmizartánt digoxinnal adták együtt, a digoxin plazma csúcskoncentrációjának (49%) és a mélyponti koncentrációjának (20%) közepes mértékű emelkedését figyelték meg. A telmizartán‑kezelés elkezdésekor, módosításakor és leállításakor a digoxinszintet monitorozni kell, hogy az a terápiás tartományban maradjon.
Egyéb vérnyomáscsökkentők
A telmizartán fokozhatja az egyidejűleg adott egyéb antihipertenzívumok vérnyomáscsökkentő hatását.
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát vagy beszűkült veseműködést (többek között akut veseelégtelenséget), mint a csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1pont).
Antidiabetikumok (orális készítmények és inzulin)
Az antidiabetikum adagolásának módosítása válhat szükségessé (lásd 4.4pont).
Metformin
Körültekintően kell alkalmazni a metformint, a HCTZ okozta esetlegesen funkcionális veseelégtelenség következtében kialakult laktátacidózis veszélye miatt.
Kolesztiramin és kolesztipol gyanták
A HCTZ felszívódása csökken anioncserélő gyanták jelenlétében.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentők
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (úgymint a gyulladáscsökkentő dózisban alkalmazott acetilszalicilsav, COX-2-gátlók és nem-szelektív nem-szteroid gyulladáscsökkentők) csökkenthetik a tiazid-diuretikumok vizelethajtó, nátriuretikus és vérnyomáscsökkentő hatását, és csökkenthetik az angiotenzinII-receptor-blokkolók antihipertenzív hatását.
Néhány károsodott vesefunkciójú betegnél (pl. dehidrált betegek vagy vesekárosodásban szenvedő idősek) az angiotenzinII-receptor-blokkolók és ciklooxigenáz-gátlók egyidejű alkalmazása a vesefunkció további rosszabbodását, esetleg heveny veseelégtelenséget eredményezhet, mely általában reverzíbilis. Emiatt a kombináció csak óvatosan alkalmazható, különösen időseknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, illetve megfontolandó a vesefunkciónak az egyidejű kezelés megkezdését követően, illetve azután bizonyos időközönként történő ellenőrzése.
Egy vizsgálatban a telmizartán és a ramipril együttadása a ramipril és a ramiprilát AUC0-24 és cmax értékének 2,5-szeres növekedéséhez vezetett. Ennek a megfigyelésnek a klinikai jelentősége nem ismert.
Presszoraminok (pl. noradrenalin)
A presszoraminok hatása csökkenhet.
Nem-depolarizáló izomrelaxánsok (pl. tubokurarin)
A HCTZ potencírozhatja a nem-depolarizáló izomrelaxánsok hatását.
Köszvény elleni szerek (pl. probenecid, szulfinpirazon és allopurinol)
A HCTZ hatására emelkedhet a szérum húgysavszintje, ezért az urikozuriás szerek adagolásának módosítása válhat szükségessé. Indokolt lehet a probenecid és a szulfinpirazon adagjának emelése. Tiazid egyidejű adása esetén fokozódhat az allopurinollal szembeni túlérzékenységi reakció kockázata.
Kalciumsók
A tiazid-diuretikumok a kalciumürítés csökkentése révén emelhetik a szérum kalciumszintjét. Ha kalciumpótló készítmények vagy kalciummegtakarító gyógyszerek (pl. D-vitamin-terápia) alkalmazása szükséges, monitorozni kell a szérum kalciumszintjét és a mért értékeknek megfelelően módosítani az adagokat.
Béta-blokkolók és diazoxid
A tiazidok fokozhatják a béta-blokkolók és a diazoxid vércukorszint-emelő hatását.
Antikolinerg szerek (pl. atropin, biperidén)
A gastrointestinalis motilitás és a gyomorürülés ütemének csökkentése révén fokozhatják a tiazid‑diuretikumok biohasznosulását.
Amantadin
A tiazidok növelhetik az amantadin mellékhatásainak kockázatát.
Citotoxikus szerek (pl. ciklofoszfamid, metotrexát)
A tiazidok a renalis kiválasztás csökkentése révén fokozhatják a citotoxikus gyógyszerek mieloszuppresszív hatását.
Farmakológiai tulajdonságaik alapján várható, hogy a következő gyógyszerek fokozhatják valamennyi típusú vérnyomáscsökkentő, köztük a telmizartán antihipertenzív hatását: baklofén, amifosztin.
Ezen kívül az orthostaticus hypotoniát az alkohol, barbiturátok, nyugtatók, illetve az antidepresszánsok súlyosbíthatják.
Terhesség
Az angiotenzinII-receptor-blokkolók alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az angiotenzinII-receptor-blokkolók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
A telmizartán/HCTZ terhes nőkön történő alkalmazására nincs megfelelő adat. Az állatokon végzett kísérletek reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3pont).
A terhesség első harmada alatti ACE-gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az angiotenzinII-receptor-blokkolók alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollos epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az angiotenzin-receptor-blokkolóval történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az angiotenzinII-receptor-blokkoló szedését azonnal abba kell hagyni és amennyiben lehetséges, az alternatív kezelést el kell kezdeni.
Az angiotenzinII-receptor-blokkoló-kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponyacsontosodás retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont).
Amennyiben az angiotenzinII-receptor-blokkoló-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangos vizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja angiotenzinII-receptor-blokkolót szedett, a hypotonia észlelése érdekében szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4pont).
A HCTZ terhesség alatt, különösen az első timeszterben történő alkalmazásával kapcsolatosan korlátozottak a tapasztalatok. Az állatkísérletekből származó adatok nem elegendőek. A HCTZ átjut a placentán. A HCTZ farmakológiai hatásmechanizmusa alapján a második, illetve a harmadik trimeszterben történő alkalmazása károsíthatja a foetoplacentalis perfúziót, valamint olyan foetalis és neonatalis hatásokat okozhat, mint az icterus, az elektrolit‑egyensúly zavara és thrombocytopenia. A HCTZ-t nem szabad alkalmazni terhességi ödéma, terhességi hypertonia vagy preeclampsia kezelésére, mert az a plazmavolumen-csökkenés és a placentalis hypoperfusio kockázatával járna, a betegség lefolyására gyakorolt kedvező hatás nélkül.
A HCTZ nem használható esszenciális hypertonia kezelésére várandós nőknél, azokat a ritka helyzeteket kivéve, amikor semmilyen más kezelés nem alkalmazható.
Szoptatás
Mivel nem áll rendelkezésre információ a telmizartán/HCTZ szoptatás alatt történő alkalmazására vonatkozóan, a telmizártán/HCTZ alkalmazása nem javasolt, és alternatív, a szoptatásra vonatkozóan jobban alátámasztott biztonságossági profillal rendelkező kezelés választandó, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
A HCTZ kismennyiségben kiválasztódik az anyatejbe. A tiazidok magas dózisban intenzív diuresist okoznak, ami gátolhatja az anyatej termelődését. A telmizártán/HCTZ alkalmazása szoptatás ideje alatt nem ajánlott. Ha a telmizártán/HCTZ szoptatás alatti alkalmazása feltétlenül szükséges, a dózist a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani.
Termékenység
Nem végeztek humán termékenységi vizsgálatokat sem az állandó dózisösszetételű kombinációval, sem az egyes komponensekkel.
A preklinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg a telmizartán és a HCTZ által a női és a férfi termékenységre kifejtett hatást.
A Tezeo HCT befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Vérnyomáscsökkentők, például telmizártán/HCTZ szedésekor esetenként szédülés, syncope vagy vertigo léphet fel.
Ha a beteg ezeket a mellékhatásokat tapasztalja, kerülnie kell a potenciálisan veszélyes tevékenységeket, például a gépjárművezetést és a gépek kezelését.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatás a szédülés volt. A súlyos angiooedema a ritkán (≥1/10000 - <1/1000) előforduló mellékhatások között szerepel.
Tezeo HCT40mg/12,5mg tabletta
Tezeo HCT 80mg/12,5mg tabletta:
A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága a telmizartán/HCTZ-t szedők és a csak telmizartánnal kezeltek közt hasonló volt az 1471betegben végzett, randomizált, kontrollos klinikai vizsgálatokban, melyekben a betegek vagy telmizartánt és HCTZ-t (n=835), vagy csak telmizartánt kaptak (n=636). A mellékhatások gyakorisága nem függött az alkalmazott gyógyszeradag nagyságától, vagy a betegek nemétől, életkorától és rasszbeli sajátosságaitól.
Tezeo HCT80mg/25mg:
A mellékhatások összesített előfordulási gyakorisága és megoszlása a telmizartán/HCTZ 80mg/25mg-ot szedők és a 80mg/12,5mg dózissal kezeltek közt hasonló volt. A mellékhatások gyakorisága nem függött az alkalmazott gyógyszeradag nagyságától, vagy a betegek nemétől, életkorától és rasszbeli sajátosságaitól.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő táblázat bemutatja az összes mellékhatást – szervrendszerek szerint csoportosítva –, melyeket klinikai vizsgálatokban észleltek, és a telmizartán+HCTZ kombinációjával kezelt betegekben a placebocsoporthoz képest gyakrabban fordultak elő (p≤0,05). Olyan mellékhatások, melyek a készítmény egyes összetevőinek külön-külön való adásakor felléptek, de a klinikai vizsgálatok során nem észlelték, a telmizártán HCTZ alkalmazása során kialakulhatnak.
Az egyes összetevőkkel kapcsolatban korábban jelentett mellékhatások a Tezeo HCT potenciális mellékhatásai lehetnek még akkor is, ha azokat nem figyelték meg a telmizártán/HCTZ-t tartalmazó referencia készítménnyel végzett klinikai vizsgálataiban.
A mellékhatásokat gyakoriság szerint, a következő egyezményes módon osztályoztuk: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 - <1/100), ritka (≥1/10000 - <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat: A placebokontrollos vizsgálatokból származó és a forgalomba hozatalt követően tapasztalt mellékhatások táblázatos felsorolása (MedDRA)
| MedDRAszervrendszerszerintiosztályozás | Mellékhatások | Gyakoriság | ||
| A telmizártán és HCTZ állandó összetételű kombinációját tartalmazó referencia készítmény | Telmizartána | HCTZ | ||
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Sepsis, a halálos kimenetelű eseteket is beleértve | ritka2 | ||
| Bronchitis | ritka | |||
| Pharyngitis | ritka | |||
| Sinusitis | ritka | |||
| Felső légúti fertőzések | nem gyakori | |||
| Húgyúti fertőzés | nem gyakori | |||
| Cystitis | nem gyakori | |||
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | Nem melanoma-típusú bőrrák (bazálsejtes rák és laphámsejtes rák) | nem ismert2 | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Anaemia | nem gyakori | ||
| Eosinophilia | ritka | |||
| Thrombocytopenia | ritka | ritka | ||
| Thrombocytopeniás purpura | ritka | |||
| Aplasticus anaemia | nem ismert | |||
| Haemolyticus anaemia | nagyon ritka | |||
| Csontvelő-elégtelenség | nagyon ritka | |||
| Leukopenia | nagyon ritka | |||
| Agranulocytosis | nagyon ritka | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphylaxiás reakció | ritka | ||
| Túlérzékenység | ritka | nagyon ritka | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Hypokalaemia | nem gyakori | nagyon gyakori | |
| Hyperuricaemia | ritka | gyakori | ||
| Hyponatraemia | ritka | ritka | gyakori | |
| Hyperkalaemia | nem gyakori | |||
| Hypoglykaemia (cukorbetegeknél) | ritka | |||
| Hypomagnesaemia | gyakori | |||
| Hypercalcaemia | ritka | |||
| Hypochloraemás alkalosis | nagyon ritka | |||
| Csökkent étvágy | gyakori | |||
| Hyperlipidaemia | nagyon gyakori | |||
| Hyperglykaemia | ritka | |||
| Diabetes mellitus nem megfelelő kontrollja | ritka | |||
| Pszichiátriaikórképek | Szorongás | nem gyakori | ritka | |
| Depresszió | ritka | nem gyakori | ritka | |
| Insomnia | ritka | nem gyakori | ||
| Alvászavarok | ritka | ritka | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés | gyakori | nem gyakori | ritka |
| Syncope | nem gyakori | nem gyakori | ||
| Paraesthesia | nem gyakori | ritka | ||
| Aluszékonyág | ritka | |||
| Fejfájás | ritka | |||
| Szembetegségek ésszemészeti tünetek | Látáskárosodás | ritka | ritka | ritka |
| Homályos látás | ritka | |||
| Akut zárt zugú glaucoma | nem ismert | |||
| Choroidealis effusio | nem ismert | |||
| A fül és azegyensúlyérzékelőszervbetegségei éstünetei | Vertigo | nem gyakori | nem gyakori | |
| Szívbetegségek ésa szívvelkapcsolatostünetek | Tachycardia | nem gyakori | ritka | |
| Arrhythmiák | nem gyakori | ritka | ||
| Bradycardia | nem gyakori | |||
| Érbetegségek éstünetek | Hypotonia | nem gyakori | nem gyakori | |
| Orthostaticus hypotonia | nem gyakori | nem gyakori | gyakori | |
| Necrotizáló vasculitis | nagyon ritka | |||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Dyspnoea | nem gyakori | nem gyakori | |
| Respirációs distressz | ritka | nagyon ritka | ||
| Pneumonitis | ritka | nagyon ritka | ||
| Pulmonalis oedema | ritka | nagyon ritka | ||
| Köhögés | nem gyakori | |||
| Interstitialis tüdőbetegség | nagyon ritka1,2 | |||
| Akut respirációs distressz szindróme (ARDS) (lásd 4.4pont) | nagyon ritka | |||
| Emésztőrendszeribetegségek éstünetek | Hasmenés | nem gyakori | nem gyakori | gyakori |
| Szájszárazság | nem gyakori | ritka | ||
| Flatulentia | nem gyakori | nem gyakori | ||
| Hasi fájdalom | ritka | nem gyakori | ||
| Székrekedés | ritka | ritka | ||
| Emésztési zavar | ritka | nem gyakori | ||
| Hányás | ritka | nem gyakori | gyakori | |
| Gastritis | ritka | |||
| Hasi diszkomfortérzés | ritka | ritka | ||
| Hányinegr | gyakori | |||
| Hasnyálmirigy-gyulladás | nagyon ritka | |||
| Máj- ésepebetegségek,illetve tünetek | Kóros májfunkciós értékek/májbetegség | ritka2 | ritka2 | |
| Sárgaság | ritka | |||
| Cholestasis | ritka | |||
| A bőr és a bőralatti szövetbetegségei éstünetei | Angiooedema (halálos kimenetelű eseteket is beleértve) | ritka | ritka | |
| Erythema | ritka | ritka | ||
| Pruritus | ritka | nem gyakori | ||
| Bőrkiütés | ritka | nem gyakori | gyakori | |
| Hyperhidrosis | ritka | nem gyakori | ||
| Urticaria | ritka | ritka | gyakori | |
| Ekzema | ritka | |||
| Gyógyszer okozta kiüté | ritka | |||
| Toxikus bőrkiütés | ritka | |||
| Lupusszerű tünetegyüttes | nagyon ritka | |||
| Fényérzékenységi reakciók | ritka | |||
| Toxikus epidermalis necrolysis | nagyon ritka | |||
| Erythema multiforme | nem ismert | |||
| A csont- ésizomrendszer,valamint akötőszövetbetegségei éstünetei | Hátfájás | nem gyakori | nem gyakori | |
| Izomgörcsök (izomgörcs a lábszárban) | nem gyakori | nem gyakori | nem ismert | |
| Myalgia | nem gyakori | nem gyakori | ||
| Arthralgia | ritka | ritka | ||
| Végtagfájdalom (fájdalom a lábszárban) | ritka | ritka | ||
| Ínfájdalom (íngyulladásszerű tünetek) | ritka | |||
| Szisztémás lupus erythematosu | ritka1 | nagyon ritka | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Vesekárosodás | nem gyakori | nem ismert | |
| Akut veseelégtelenség | nem gyakori | nem gyakori | ||
| Glucosuria | ritka | |||
| A nemi szervekkelés az emlőkkelkapcsolatosbetegségek éstünetek | Erectilis dysfunctio | nem gyakori | gyakori | |
| Általános tünetek,az alkalmazáshelyén fellépőreakciók | Mellkasi fájdalom | nem gyakori | nem gyakori | |
| Influenzaszerű tünetek | ritka | ritka | ||
| Fájdalom | ritka | |||
| Asthenia (gyengeség) | nem gyakori | nem ismert | ||
| Láz | nem ismert | |||
| Laboratóriumi ésegyéb vizsgálatokeredményei | Emelkedett húgysavszint a vérben | nem gyakori | ritka | |
| Emelkedett kreatininszint a vérben | ritka | nem gyakori | ||
| Emelkedett kreatinfoszfokináz-szint a vérben | ritka | ritka | ||
| Emelkedett májenzimszint | ritka | ritka | ||
| Csökkent haemoglobinszint | ritka | |||
1 a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatok alapján.
2 a további információkat lásd a „A kiválasztott mellékhatások leírása” alpontban.
a A placebokontrollos klinikai vizsgálatok során a mellékhatások összesített gyakorisága általánosságban hasonló volt a telmizartánnal kezelt betegeknél (41,4%) és a placebokezelésben részesülő betegeknél (43,9%). A fent felsorolt mellékhatások az ezidáig elvégzett klinikai vizsgálatok telmizartánnal kezelt hypertoniás résztvevőinél vagy 50éves, illetve annál idősebb, a cardiovascularis események kialakulásának magas kockázatával rendelkező résztvevőinél jelentkeztek.
A kiválasztott mellékhatások leírása
Kóros májfunkciós értékek/májbetegség
A posztmarketing esetekben tapasztalt kóros májfunkciós érték/májbetegség legtöbbször japán betegeknél fordult elő. Valószínűsíthető, hogy ezek a mellékhatások a japán betegeknél gyakrabban jelentkeznek.
Sepsis
A PRoFESS-vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg. A jelenség véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet (lásd 5.1pont).
Interstitialis tüdőbetegség
A gyógyszer forgalomba hozatalát követően a telmizartán szedésével időbeli összefüggésben interstitialis tüdőbetegség eseteit jelentették, de ok-okozati kapcsolatot nem igazoltak.
Nem melanómatípusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg HCTZ és az NMSC között (lásd még 4.4 és 5.1 pont).
Intestinalis angiooedema
Egyes esetekben intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzinII-receptor-blokkoló alkalmazását követően (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A telmizartán túladagolásáról korlátozott mennyiségű humán adat áll rendelkezésre. Nem ismert, hogy a hemodialízis milyen mértékben képes a HCTZ-t eltálvolítani.
Tünetek
A telmizartán túladagolása után leginkább hypotonia és tachycardia kialakulása várható, azonban bradycardiáról, szédülésről, hányásról, emelkedett szérum kreatininszintről és akut veseelégtelenségről is beszámoltak. A HCTZ-túladagolás erőteljes diuresis kiváltásával elektrolithiányt (hypokalaemiát, hypochloraemiát) és hypovolaemiát idéz elő. A túladagolás leggyakoribb tünete a hányinger és az aluszékonyság. A hypokalaemia izomgörcsöket okozhat és/vagy súlyosbíthatja az egyidejűleg adott digitálisz glikozidok, ill. egyes antiaritmiás szerek okozta szívritmuszavarokat.
Kezelés
A telmizartán hemofiltrációval nem távolítható el, és nem dializálható. A beteg állapotát gondosan monitorozni kell, tüneti és szupportív kezelés szükséges. A kezelés a bevétel óta eltelt idő hosszától és a tünetek súlyosságától függ. Javasolt a hánytatás és/vagy a gyomormosás. Kedvező hatásúnak bizonyulhat túladagoláskor az aktív szén is. A szérum elektrolitok és a kreatinin szintjét sűrűn kell ellenőrizni. Hypotonia kialakulása esetén hanyatt kell fektetni a beteget, és gyors intravénás elektrolit- és folyadékpótlást kell alkalmazni.
Farmakológiai tulajdonságok - TEZEO 80 MG/12,5 MG
Farmakoterápiás csoport: AngiotenzinII‑receptor‑blokkolók (ARB-k) és diuretikumok, ATC kód: C09DA07
A Tezeo HCT az angiotenzinII-receptor-blokkoló telmizartán és a tiazid-diuretikum HCTZ kombinációja. Ezen összetevők kombinációjának additív vérnyomáscsökkentő hatása van, nagyobb mértékben csökkenti a vérnyomást, mint a komponensek önmagukban. A Tezeo HCT naponta egyszer adva a teljes terápiás dózistartományban hatékonyan és kíméletesen csökkenti a vérnyomást.
Hatásmechanizmus
A telmizartán per os adható, hatékony és szelektív angiotenzinII 1-es típusú (AT1) receptor‑blokkoló. A receptorhoz nagy affinitással kötődő telmizartán leszorítja az angiotenzinII-t az annak ismert farmakológiai hatásait közvetítő AT1 receptor-altípusról. Nem fejt ki semmilyen parciális agonista hatást az AT1-receptoron. Szelektíven kötődik az AT1-receptorokhoz, és a kötődés hosszú tartamú. Nem mutat affinitást más receptorokhoz (pl. AT2- vagy egyéb kevésbé karakterisztikus AT‑receptorok). E receptorok funkcionális szerepe nem ismert, miként az sem, hogy az angiotenzinII, melynek szintjét a telmizartán emeli, előidézheti-e hiperstimulációjukat.
Csökkenti a plazma aldoszteronszintjét; nem gátolja a plazma renin aktivitását, és nem blokkolja az ioncsatornákat. Nem gátolja a bradykinin lebontását is végző angiotenzin-konvertáló enzimet (kininázII). Ezért nem várható, hogy a bradykinin-közvetítette mellékhatásokat potencírozza.
Egészséges önkéntesekben 80mg telmizartán adásával szinte teljes mértékben kiküszöbölhető az angiotenzinII által kiváltott vérnyomás-emelkedés; ez a gátló hatás 24órán keresztül érvényesül és még 48óra múlva is kimutatható.
A HCTZ egy tiazid-típusú diuretikum. A tiazid-típusú diuretikumok vérnyomáscsökkentő hatásának mechanizmusa nem teljesen ismert. A tiazidok az elektrolit-reabszorpció renalis tubularis mechanizmusára hatnak, közvetlenül és hozzávetőleg azonos mértékben fokozva a nátrium- és a kloridürítést. A HCTZ vizelethajtó hatása révén csökkenti a plazmatérfogatot és fokozza a plazma reninaktivitást, valamint az aldoszteron-kiválasztást. Ennek következtében nő a vizelettel ürülő kálium és bikarbonát mennyisége; csökken a szérum káliumszint. A telmizartán egyidejű alkalmazása – feltehetően a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén – ellensúlyozhatja ezeknek a vizelethajtóknak a káliumürítést fokozó hatását. A HCTZ mellett a diuresis 2órán belül jelentkezik, a maximális hatás kb. 4óra múlva következik be, és kb. 6-12órán keresztül megmarad.
Farmakodinámiás hatások
Esszenciális hypertonia kezelése
A telmizartán első adagjának hatása fokozatosan, 3óra alatt fejlődik ki. A vérnyomáscsökkentő hatás rendszerint 4-8hetes kezelés után tetőzik, és hosszú távú kezelés esetén is fennmarad. Az ambuláns vérnyomás-monitorozás eredményei alapján a vérnyomáscsökkentő hatás erőssége 24órán keresztül állandó, beleértve a következő dózis bevétele előtti utolsó 4órát is. Ezt megerősítették a maximális hatás időpontjában, ill. közvetlenül a következő dózis adása előtt végzett mérések, amelyek során a maradék-csúcskoncentrációk aránya egyenletesen 80% felett maradt 40mg-os, ill. 80mg-os dózisok alkalmazása esetén placebokontrollos klinikai vizsgálatokban.
Hypertoniás betegekben a telmizartán a szisztolés és a diasztolés vérnyomást egyaránt csökkenti, a szívfrekvenciát azonban nem módosítja. A telmizartán vérnyomáscsökkentő hatásának erőssége nem marad el a más vegyületcsoportokba tartozó antihipertenzívumokétól (ezt igazolják a telmizartán és az amlodipin, az atenolol, az enalapril, a HCTZ és a lizinopril hatékonyságát összehasonlító klinikai vizsgálatok eredményei).
A 80mg/12,5mg kombinációra nem reagáló betegek bevonásával végzett kettős vak kontrollos (n=687 betegszám mellett a hatásosságot értékelő) klinikai vizsgálat szerint a 80mg/25mg-os kombinációval végzett kezelésnél, a folyamatosan adott 80mg/12,5mg-os kombinációs kezelés esetén mért 2,7Hgmm szisztolés/1,6Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkentő hatásával összehasonlítva, további vérnyomáscsökkentő hatást figyeltek meg (a különbség az alapértéktől való átlagos eltérésben jelentkezett). Egy, a 80mg/25mg-os kombinációval végzett követéses vizsgálatban további vérnyomáscsökkenést észleltek (általában 11,5Hgmm szisztolés/9,9Hgmm diasztolés értékcsökkenéssel).
Két hasonló, egyaránt 8hetes, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálat eredményeit a 160mg valzartán/25mg HCTZ (n=2121 beteget a hatásosság szempontjából vizsgálva) kombinációval összehasonlítva, az összesítő analízis szerint a 80mg telmizartán/25mg HCTZ kombináció adagolása esetén szignifikánsan nagyobb, 2,2Hgmm szisztolés/1,2Hgmm diasztolés vérnyomáscsökkentő hatást mutattak ki (a különbség az alapértéktől való átlagos eltérésben jelentkezett).
A telmizartán alkalmazásának hirtelen megszüntetése után a vérnyomás fokozatosan, néhány nap alatt tér vissza a kezelés előtti értékre, nem lép fel rebound vérnyomás-emelkedés.
A száraz köhögés szignifikánsan ritkábban jelentkezett telmizartánnal kezelt betegekben, mint azokban, akiknek ACE-inhibitort adtak, azon klinikai vizsgálatokban, melyekben a két antihipertenzív kezelést hasonlították össze.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Cardiovascularis prevenció
Az ONTARGET (ONgoing Telmizartán Alone and in Combination with Ramipril Global Endpoint Trial) vizsgálatban a telmizartán, a ramipril és a telmizartán és ramipril kombinációjának 25620, olyan 55 évnél idősebb beteg cardiovascularis kimenetelére kifejtett hatását hasonlították össze, akiknek az anamnézisében koszorúér-betegség, stroke, TIA, perifériás érbetegség vagy szervkárosodással (pl. retinopathiával, balkamra-hypertrophiával, macro- vagy microalbuminuriával) járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt; amely betegcsoport a cardiovascularis események szempontjából rizikócsoportot jelent.
A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a következő három csoport valamelyikébe: 80mg telmizartán (n=8542), 10mg ramipril (n=8576), vagy 80mg telmizartán és 10mg ramipril kombinációja (n=8502), és a betegeket átlagosan 4,5 éven át követték.
A telmizartán a ramiprilhez hasonló hatást mutatott a cardiovascularis halálozás, a nem-fatális myocardialis infarctus, nem-fatális stroke és a pangásos szívelégtelenség miatti kórházi kezelés elsődleges összetett végpontjának csökkentésében. Az elsődleges végpont incidenciája hasonló volt a telmizartán- (16,7%) és a ramipril- (16,5%) csoportokban. A kockázati hányados a telmizartán esetén a ramiprilhez képest 1,01 volt (97,5%-os CI: 0,93‑1,10; p (non-inferioritás)=0,0019 1,13-as határnál). A bármely okból bekövetkezett halálozás a telmizartánnal kezelt betegeknél 11,6%, a ramiprillal kezelteknél 11,8% volt.
A telmizartán a ramiprilhez hasonlóan hatékony volt a következő, előre meghatározott másodlagos végpontok esetében: cardiovascularis halálozás, nem-fatális myocardialis infarctus, és nem-fatális stroke [0,99 (97,5%-os CI: 0,90–1,08, p (non-inferioritás)=0,0004)], ezek voltak a ramipril hatását a placebóval szemben vizsgáló HOPE (Heart Outcomes Prevention Evaluation Study) referencia vizsgálat elsődleges végpontjai.
A TRANSCEND vizsgálatban ACE-inhibitorral szemben intoleráns, egyébként az ONTARGET vizsgálat beválasztási kritériumainak megfelelő betegeket randomizáltak, akik a standard kezelésen felül 80mg telmizartánt (n=2954) vagy placebót (n=2972) kaptak. Az utánkövetés átlagos időtartama 4év és 8hónap volt. Nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget az elsődleges összetett végpont (cardiovascularis halálozás, nem-fatális myocardialis infarctus, nem-fatális stroke, vagy kórházi kezelést igénylő pangásos szívelégtelenség) incidenciájában (15,7% a telmizartán- és 17,0% a placebocsoportban, kockázati arány 0,92 (95%-os CI: 0,81‑1,05, p=0,22). A telmizartán a placebóhoz képest előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis halálozás, a nem-fatális myocardialis infarctus és a nem-fatális stroke előre meghatározott másodlagos összetett végpontja szempontjából [0,87 (95%-os CI: 0,76–1,00, p=0,048)]. A cardiovascularis mortalitásra kifejtett előnyös hatásra vonatkozó bizonyítékot nem találtak (kockázati arány 1,03; 95%-os CI: 0,85–1,24).
A köhögés és az angiooedema ritkábban jelentkezett a telmizartánnal kezelt, mint a ramiprillel kezelt betegek esetében, míg hypotonia a telmizartán esetében jelentkezett gyakrabban.
A telmizartán és a ramipril kombinációja nem volt előnyösebb az önmagában alkalmazott ramiprilnél vagy telmizartánnál. A cardiovascularis mortalitás és a bármely okból bekövetkező mortalitás számszerűleg gyakoribb volt a kombináció esetén. Ezen kívül szignifikánsan nagyobb gyakorisággal fordult elő hyperkalaemia, veseelégtelenség, hypotonia és syncope a kombinációs ágon. Ezért a telmizartán és ramipril kombinációja nem javasolt ebben a populációban.
A PRoFESS („Prevention Regimen For Effectively avoiding Second Strokes”) vizsgálatban a telmizartán esetén a placebóhoz képest a közelmúltban stroke-on átesett, 50éves vagy annál idősebb betegeknél a sepsis incidenciájának növekedését figyelték meg (0,70% vs. 0,49%) [RR: 1,43 (95%-os konfidencia intervallum, 1,00–2,06)]. A fatális kimenetellel járó sepsis eseteinek incidenciája a placebót szedőkhöz képest (0,16%) a telmizartánt szedő betegeknél növekedett (0,33%) [RR: 2,07; (95%-os konfidencia intervallum: 1,14–3,76)]. A telmizartán alkalmazása során a sepsis incidenciájának megfigyelt növekedése véletlen felfedezés vagy egy ez idáig ismeretlen mechanizmus következménye lehet.
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET [ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial] és VA NEPHRON-D [The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes]) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII-receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeken végezték, akiknek a kórtörténetében cardiovascularis vagy cerebrovascularis betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. Részletesebb információért lásd fentebb a Cardiovascularis prevenció cím alatti részt.
A VANEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renalis és/vagy cardiovascularis kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut veseelégtelenség és/vagy hypotonia kockázata. A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzinII-receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve cardiovascularis betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A cardiovascularis eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Epidemiológiai vizsgálatok tapasztalatai alapján a hosszú távú HCTZ-kezelés mérsékli a cardiovascularis morbiditást és mortalitást.
Az állandó dózisösszetételű kombinációban alkalmazott telmizartán/ HCTZ-kezelés mortalitásra és szív-érrendszeri morbiditásra kifejtett hatásai egyelőre nem ismertek.
Nem melanómatípusú bőrrák (NMSC)
Epidemiológiai tanulmányokból származó, rendelkezésre álló adatok alapján kumulatív dózisfüggő kapcsolatot figyeltek meg a hidroklorotiazid HCTZ és az NMSC között. Az egyik tanulmány 71533 BCC-ben és 8629 SCC-ben szenvedő beteget vizsgált, a hozzájuk tartozó 1430833, illetve 172462 létszámú kontrollcsoportokkal. A magas HCTZ-használat (legalább 50000mg kumulatív dózis) kapcsolatba hozható volt a következő korrigált esélyhányados (OR) értékekkel: 1,29 (95%-os CI: 1,23–1,35) a BCC és 3,98 (95%-os CI: 3,68–4,31) az SCC esetében. Mind a BCC, mind az SCC esetében egyértelmű volt a kumulatív dózis-hatás kapcsolat. Egy másik tanulmány az ajakrák (SCC) és a HCTZ közötti lehetséges összefüggést mutatta ki: 633 ajakrákkal kapcsolatos esetet hasonlítottak össze egy 63067 létszámú kontrollcsoporttal, kockázatalapú mintavételi stratégia alkalmazásával. Kumulatív dózis-hatás kapcsolatot mutattak ki a következő korrigált OR-értékkel: 2,1 (95%-os CI: 1,7‑2,6) megemelkedett 3,9-re (3,0‑4,9) magas szintű gyógyszerhasználat esetén (~25000mg) és az OR: 7,7 (5,7‑10,5) volt a legmagasabb kumulatív dózis esetén (~100000mg) (lásd még 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint a telmizartán/HCTZ-t tartalmazó referencia készítmény vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől hypertoniában (lásd 4.2pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Egészséges önkéntesekben azt tapasztalták, hogy a HCTZ és a telmizartán együttadása egyik összetevő farmakokinetikáját sem befolyásolja.
Felszívódás
Telmizartán: per os alkalmazva, a telmizartán plazmaszintje 0,5-1,5órával a bevétel után éri el a csúcsértéket. Abszolút biohasznosulása 40mg-os dózis adása után 42%, 160mg adása után 58%. A táplálék kismértékben csökkenti a telmizartán biohasznosulását, 40mg-os tabletta adása után kb. 6%‑kal, 160mg-os dózis után kb. 19%-kal csökken a plazmakoncentráció-idő görbe alatti terület (AUC). A gyógyszer bevétele után 3órával már nincs különbség az éhgyomorra, ill. étkezés közben alkalmazott telmizartán plazmakoncentrációja között. Az AUC csekély mértékű csökkenése feltehetően nem csökkenti a telmizartán terápiás hatását. Ismételt adagolás esetén a telmizartán nem kumulálódik számottevően a plazmában.
HCTZ: a fix dózisú kombinált készítményt per os alkalmazva kb. 1-3óra múlva mérhető a HCTZ plazma csúcskoncentrációja. A kumulatív renalis kiválasztás alapján a HCTZ biohasznosulása kb. 60%-os.
Eloszlás
A telmizartán nagymértékben (>99,5%) kötődik a plazmafehérjékhez, elsősorban az albuminhoz és az alfa-1-savanyú glikoproteinhez. Az állandó plazmaszint kialakulása után mérhető látszólagos eloszlási térfogat (Vdss) hozzávetőleg 500liter, ami további szöveti kötődést jelez.
A HCTZ 64%-a kötődik plazmafehérjékhez; a látszólagos eloszlási térfogat 0,8±0,3l/kg.
Biotranszformáció
A telmizartán glükuronid-konjugációval metabolizálódik, egy farmakológiailag inaktív acilglükuroniddá. Emberben az anyavegyület glükuronidja a telmizartán egyetlen azonosított metabolitja. 14C-izotóppal jelzett telmizartán egyszeri adagjának adása utána a plazmában mért radioaktivitás kb. 11%-a származik a glükuronidtól. A telmizartán metabolizmusában nem vesznek részt a citokróm P450 izoenzimek.
A HCTZ embernél nem metabolizálódik.
Elimináció
Telmizartán: az intravénásan vagy per os adott, 14C-izotóppal jelzett telmizartán dózis túlnyomó része (>97%) az epébe választódott ki és a széklettel ürült. A vizeletben csupán nyomokban volt kimutatható.
A per os alkalmazott telmizartán teljes plazma-clearance-e >1500ml/perc. A terminális elminiációs felezési idő >20óra volt.
A HCTZ szinte teljes mennyisége változatlan formában ürül a vizelettel. A per os adag kb. 60%-a 48órán belül kiürül a szervezetből. A renalis clearance kb. 250‑300ml/perc. A HCTZ terminális eliminációs felezési ideje 10–15óra.
Linearitás/nem-linearitás
Telmizartán: A per os alkalmazott telmizartán farmakokinetikája a 20–160mg-os dózistartományban nem-lineáris, a dózis növelésével arányosnál nagyobb mértékben emelkedik a plazmakoncentráció (a Cmax és az AUC). Ismételt adagolás esetén a telmizartán nem kumulálódik számottevően a plazmában. A HCTZ farmakokinetikája lineáris.
Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Idősek
A telmizartán farmakokinetikájában nincs eltérés az idősebb és a fiatalabb betegek között.
Nem
A telmizartán plazmaszintje nőkben 2–3-szor magasabb, mint férfiakban. Ennek ellenére, a klinikai vizsgálatok során nem észlelték, hogy nőkben kifejezettebb lenne a vérnyomáscsökkentő hatás, ill. gyakrabban jelentkezne orthostaticus hypotonia. Az adagolás módosítására nincs szükség. A HCTZ plazmakoncentrációja nőkben inkább magasabb volt, mint férfiakban; ennek azonban klinikai szempontból nem tulajdonítanak jelentőséget.
Vesekárosodás
Alacsonyabb plazmakoncentrációt figyeltek meg dialízisben részesülő, veseelégtelenségben szenvedő betegeknél. A telmizartán nagymértékben kötődik a plazmafehérjékhez a veseelégtelenségben szenvedő alanyoknál, és nem távolítható el dialízissel. Az eliminációs felezési idő nem változik vesekárosodásban. A veseműködés romlása esetén csökken a HCTZ eliminációjának sebessége. Egy klinikai vizsgálatban átlagosan 90ml/perc kreatinin-clearance esetén a betegekben a HCTZ eliminációs felezési ideje megnőtt. Funkcionálisan anephriás betegekben kb. 34óra az eliminációs felezési idő.
Májkárosodás
Májkárosodásban végzett farmakokinetikai vizsgálatok eredményei alapján a májműködés beszűkülése esetén közel 100%-ig fokozódhat a telmizartán abszolút biohasznosulása. Az eliminációs felezési idő nem változik májkárosodásban.
Gyógyszerészeti jellemzők - TEZEO 80 MG/12,5 MG
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
A nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
OPA/Al/PVC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Kiszerelések: 14db, 28db, 30db, 56db, 84db, 90db vagy 98db tabletta
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható