THIOTEPA MEDAC 100 MG POR OLDATOS INFÚZIÓHOZ VALÓ KONCENTRÁTUMHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - THIOTEPA 100 MG
A Thiotepa medac, más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva javallott:
-
egésztest-besugárzással (total body irradiation, TBI) vagy anélkül, allogén vagy autológ haemapoeticus őssejt-transzplanciót (haematopoietic progenitor cell transplantation, HPCT) megelőzően kondicionáló kezelésként, hematológiai betegségekben szenvedő felnőttek, serdülők és gyermekek számára;
-
szolid tumorok kezelésére felnőtt, serdülő- és gyermekkorú betegek számára, amennyiben a HPCT-vel támogatott nagy dózisú kemoterápia alkalmas a szolid tumor kezelésére.
A Thiotepa medac alkalmazását a haemapoeticus őssejt-transzplanciót megelőző kondicionáló kezelésben jártas orvosnak kell felügyelnie.
Adagolás
A Thiotepa medac-ot eltérő dózisokban – a hematológiai betegségekben szenvedő vagy szolid tumoros betegeknél – a HPCT‑t megelőzően, más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva alkalmazzák.
A Thiotepa medac adagolása – felnőtt, serdülő- és gyermekkorú betegekre vonatkozóan egyaránt – a HPCT típusától (autológ vagy allogén) és a betegségtől függően van megadva.
Felnőttek
Autológ HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 125mg/m²-től (3,38mg/ttkg/nap) napi 300mg/m²-ig (8,10mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 2, de legfeljebb 4 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 900mg/m²-t (24,32mg/ttkg).
Lymphoma
Az ajánlott dózis napi 125mg/m²-től (3,38mg/ttkg/nap) napi 300mg/m²-ig (8,10mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 2, de legfeljebb 4 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 900mg/m²-t (24,32mg/ttkg).
Központi idegrendszeri lymphoma
Az ajánlott dózis napi 185mg/m² (5mg/ttkg/nap), napi egyszeri infúzióban, 2 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 370mg/m²-t (10mg/ttkg).
Myeloma multiplex
Az ajánlott dózis napi 150mg/m²-től (4,05mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (6,76mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 3 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 750mg/m²-t (20,27mg/ttkg).
Szolid tumorok
Szolid tumorok esetén az ajánlott dózis napi 120mg/m²-től (3,24mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (6,76mg/ttkg/nap) terjed, napi egy infúzióban vagy két infúzióra elosztva, 2, de legfeljebb 5egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 800mg/m²-t (21,62mg/ttkg).
Emlődaganat
Az ajánlott dózis napi 120mg/m²-től (3,24mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (6,76mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 3, de legfeljebb 5 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 800mg/m²-t (21,62mg/ttkg).
Központi idegrendszeri daganatok
Az ajánlott dózis napi 125mg/m²-től (3,38mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (6,76mg/ttkg/nap) terjed, napi egy infúzióban vagy két infúzióra elosztva, 3, de legfeljebb 4 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 750mg/m²-t (20,27mg/ttkg).
Petefészek daganat
Az ajánlott dózis napi 250mg/m² (6,76mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban, 2 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg az 500mg/m²-t (13,51mg/ttkg).
Csírasejt tumorok
Az ajánlott dózis napi 150mg/m²-től (4,05mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (6,76mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 3 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 750mg/m²-t (20,27mg/ttkg).
Allogén HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 185mg/m²-től (5 mg/ttkg/nap) napi 481mg/m²-ig (13mg/ttkg/nap) terjed, napi egy infúzióban vagy két infúzióra elosztva, egy napon, de legfeljebb 3egymást követő napon, az allogén HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg az 555mg/m²-t (15mg/ttkg).
Lymphoma
Lymphoma esetén az ajánlott dózis napi 370mg/m² (10mg/ttkg/nap) napi két infúzióra elosztva, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 370mg/m²-t (10mg/ttkg).
Myeloma multiplex
Az ajánlott dózis napi 185mg/m² (5mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 185mg/m²-t (5mg/ttkg).
Leukaemia
Az ajánlott dózis napi 185mg/m²-től (5mg/ttkg/nap) napi 481mg/m²-ig (13mg/ttkg/nap) terjed, napi egy infúzióban vagy két infúzióra elosztva, egy napon, de legfeljebb 2egymást követő napon, az allogén HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg az 555mg/m²-t (15mg/ttkg).
Thalassaemia
Az ajánlott dózis napi 370mg/m² (10mg/ttkg/nap) napi két infúzióra elosztva, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 370mg/m²-t (10mg/ttkg).
Gyermekek és serdülők
Autológ HPCT
Szolid tumorok
Szolid tumorok esetén az ajánlott dózis napi 150mg/m²-től (6 mg/ttkg/nap) napi 350mg/m²-ig (14mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 2, de legfeljebb 3 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg az 1050mg/m²-t (42mg/ttkg).
Központi idegrendszeri daganatok
Az ajánlott dózis napi 250mg/m²-től (10mg/ttkg/nap) napi 350mg/m²-ig (14mg/ttkg/nap) terjed, napi egyszeri infúzióban, 3 egymást követő napon, az autológ HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg az 1050mg/m²-t (42mg/ttkg).
Allogén HPCT
Hematológiai kórképek
Hematológiai kórképek esetén az ajánlott dózis napi 125mg/m²-től (5mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (10mg/ttkg/nap) terjed, napi egy infúzióban vagy két infúzióra elosztva, egy napon, de legfeljebb 3egymást követő napon, az allogén HPCT előtt beadva, függően attól, hogy milyen kemoterápiás gyógyszerekkel alkalmazzák kombinációban, illetve szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 375mg/m²-t (15mg/ttkg).
Leukaemia
Az ajánlott dózis napi 250mg/m² (10mg/ttkg/nap) napi két infúzióra elosztva, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 250mg/m²-t (10mg/ttkg).
Thalassaemia
Az ajánlott dózis napi 200mg/m²-től (8mg/ttkg/nap) napi 250mg/m²-ig (10mg/ttkg/nap) terjed, napi két infúzióra elosztva, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 250mg/m²-t (10mg/ttkg)
Refrakter cytopenia
Az ajánlott dózis napi 125mg/m² (5mg/ttkg/nap) napi egyszeri infúzióban, 3 egymást követő napon, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 375mg/m²-t (15mg/ttkg).
Genetikai kórképek
Az ajánlott dózis napi 125mg/m² (5mg/ttkg/nap), napi egyszeri infúzióban, 2 egymást követő napon, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 250mg/m²-t (10mg/ttkg).
Sarlósejtes anaemia
Az ajánlott dózis napi 250mg/m² (10mg/ttkg/nap), napi két infúzióra elosztva, az allogén HPCT előtt beadva, szem előtt tartva azt, hogy a kondicionáló kezelés egész ideje alatt a teljes maximális kumulatív dózis nem haladhatja meg a 250mg/m²-t (10mg/ttkg).
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Vesekárosodásban szenvedő betegek körében nem végeztek vizsgálatokat. Mivel a tiotepa és metabolitjai kis mértékben választódnak ki a vizeletbe, enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem javasolt. Ajánlott azonban a gyógyszer elővigyázatos alkalmazása (lásd4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
A tiotepát májkárosodásban szenvedő betegek körében nem vizsgálták. Mivel a tiotepa főként a májon keresztül metabolizálódik, elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik már a kezelés megkezdése előtt májkárosodásban szenvednek, különösen azoknál, akiknél ez súlyos fokú. Átmeneti májfunkciós eltérések esetén dózismódosítás nem javasolt (lásd4.4 pont).
Idősek
A tiotepa alkalmazását idős betegek vonatkozásában célzottan nem vizsgálták. A klinikai vizsgálatokban azonban a 65év feletti betegek egy része azonos kumulatív dózist kapott, mint a többi beteg. A dózis módosítását nem tartották szükségesnek.
Az alkalmazás módja
A Thiotepa medac-ot szakképzett egészségügyi dolgozónak kell beadnia centrális vénás kanülön keresztül, 2‑4órán át tartó infúzióban.
Thiotepa medac 15mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
Az injekciós üveg tartalmát a Thiotepa medac 15 mg esetében 1,5 ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
Thiotepa medac 100mg por oldatos infúzióhoz való koncentrátumhoz
Az injekciós üveg tartalmát a Thiotepa medac 100mg esetében 10ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
A feloldott teljes mennyiséget a beadás előtt 500ml 9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium‑klorid injekciós oldattal kell tovább hígítani (amennyiben a dózis nagyobb, mint 500mg, akkor 1000ml-rel). Gyermekek esetén, ha a dózis kisebb, mint 250mg, akkor annyi 9mg/ml-es (0,9%-os) nátrium-klorid injekciós oldatot kell használni, hogy a Thiotepa medac végkoncentrációja 0,5 és 1mg/ml között legyen. A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és továbbhígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A készítménnyel való műveleteket és a beadást megelőző óvintézkedések
A tiotepával történő véletlen érintkezés során helyi reakciók alakulhatnak ki. Ezért az infúziós oldat elkészítésekor kesztyű használata ajánlott. Ha a tiotepa oldat véletlenül bőrrel érintkezik, a bőrt azonnal és alaposan le kell mosni szappannal és vízzel. Ha a tiotepa véletlenül nyálkahártyával érintkezik, azt vízzel alaposan le kell öblíteni (lásd 6.6pont).
Az ajánlott adagban és gyakorisággal alkalmazott tiotepa-kezelés következményeként az összes betegnél erőteljes myelosuppressio alakul ki. Súlyos granulocytopenia, thrombocytopenia, anaemia vagy ezek bármilyen kombinációja kialakulhat. A kezelés alatt, valamint az értékek rendeződéséig gyakran kell teljes vérképet készíteni, beleértve a differenciált fehérvérsejtszám és thrombocytaszám meghatározását. Orvosilag indokolt esetben thrombocyta-szuszpenziót vagy vértranszfúziót kell adni, illetve növekedési faktorokat, mint például a granulocyta-kolónia-stimuláló faktort (G-CSF) kell alkalmazni. A tiotepával történő kezelés alatt és a transzplantációt követően legalább 30napon keresztül javasolt a fehérvérsejt- és thrombocytaszám naponkénti ellenőrzése.
A neutropeniás időszak alatt a fertőzések megelőzése és kezelése céljából mérlegelendő (bakteriális, gombás, virális) fertőzés elleni szerek profilaktikus vagy empirikus használata.
A tiotepát májkárosodásban szenvedő betegek körében nem vizsgálták. Mivel a tiotepa főként a májon keresztül metabolizálódik, elővigyázatossággal kell eljárni azoknál a betegeknél, akik már a kezelés megkezdése előtt májkárosodásban szenvednek, különösen azoknál, akiknél ez súlyos fokú. Ezen betegek kezelésekor a hepatotoxicitás korai felismerése érdekében javasolt a szérum transzamináz, alkalikus foszfatáz és bilirubinszint transzplantációt követő rendszeres megfigyelése.
Azok a betegek, akik előzetes sugárterápiában, három vagy ennél több kemoterápiás ciklusban, vagy előzetes őssejt-transzplantációban részesültek, fokozottabban lehetnek kitéve a hepatikus veno-okkluzív betegség kockázatának (lásd 4.8pont).
Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg anamnézisében szívbetegség szerepel, és a tiotepát kapó betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a szívműködést.
Elővigyázatosság szükséges, ha a beteg anamnézisében vesebetegség szerepel, és a veseműködés időszakos ellenőrzése mérlegelendő a tiotepával történő kezelés során.
A tiotepa pulmonalis toxicitást indukálhat, amely fokozhatja más citotoxikus anyagok (buszulfán, fludarabin és ciklofoszfamid) hatását (lásd 4.8pont).
Korábbi agyi-, vagy craniospinalis besugárzás hozzájárulhat súlyos toxikus reakciók (pl. encephalopathia) kialakulásához.
A betegeket fel kell világosítani, hogy a tiotepa, mint ismert humán karcinogén, növeli a szekunder rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázatát.
Élő, attenuált kórokozót tartalmazó vakcinával (kivéve a sárgaláz elleni vakcina), fenitoinnal és foszfenitoinnal történő együttes alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5pont).
A tiotepát tilos ciklofoszfamiddal együtt adni, ha mindkét gyógyszer ugyanabban a kondicionáló kezelésben szerepel. A tiotepát bármiféle ciklofoszfamid-infúziót követően szabad csak beadni (lásd 4.5pont).
A tiotepa és a CYP2B6- vagy CYP3A4-gátlók együttes alkalmazása során a betegek klinikai paramétereit gondosan figyelemmel kell kísérni (lásd 4.5pont).
Mint a legtöbb alkilező szer, a tiotepa is káros hatással lehet a férfi, illetve női termékenységre. A férfi betegek a kezelés megkezdése előtt kérhetnek spermium krioprezervációt, valamint a kezelés alatt és a kezelés befejezése után legalább 3hónapig nem szabad gyermeket nemzeniük. Afogamzóképes nők a kezelés alatt és a kezelés befejezése után legalább 6hónapig nem eshetnek teherbe (lásd 4.6pont).
A Thiotepa medac-kezelés után a gyermekvállalást tervező betegeknek genetikai tanácsadás igénybevétele ajánlott.
Specifikus interakciók a tiotepával
Élő vírust, illetve baktériumot tartalmazó vakcinákat immunszuppresszív kemoterápiás szereket kapó betegnek beadni, és legalább 3 hónapnak el kell telnie a terápia befejezte és a vakcináció között.
Úgy tűnik, hogy a tiotepa a CYP2B6 és a CYP3A4 izoenzimeken keresztül metabolizálódik. Együttes adása CYP2B6-gátlókkal (például klopidogrél és tiklopidin) vagy CYP3A4-gátlókkal (például azol típusú gombaellenes szerek, makrolidok, mint pl. az eritromicin, a klaritromicin, a telitromicin és a proteáz‑inhibitorok) növelheti a tiotepa plazmakoncentrációját, és potenciálisan csökkentheti a TEPA aktív metabolit szintjét. Együttes adása citokróm P450-induktorokkal (mint rifampicin, karpamazepin, fenobarbitál) növelheti a tiotepa metabolizmusának mértékét, ami az aktív metabolit emelkedett plazmakoncentrációjához vezet. Ezért a tiotepa és e gyógyszerek együttes adása esetén a betegek klinikai paramétereit gondosan figyelemmel kell kísérni.
A tiotepa gyenge gátlója a CYP2B6-nak, ezáltal potenciálisan növelheti a CYP2B6 által metabolizált szubsztrátok, mint az ifoszfamid, tamoxifen, bupropion, efavirenz és ciklofoszfamid plazmakoncentrációját. A CYP2B6 katalizálja a ciklofoszfamid aktív formájává, 4‑hidroxiciklofoszfamiddá (4‑OHCP) való metabolikus átalakulását, így a tiotepával történő együttes adása az aktív 4‑OHCP koncentrációjának csökkenéséhez vezethet. Ezért a tiotepa és e gyógyszerek együttes adása esetén a betegek klinikai paramétereit figyelemmel kell kísérni.
Együttes alkalmazása ellenjavallt a következőkkel
Sárgaláz elleni vakcina: fatális, generalizált, vakcina okozta oltási betegség kockázata.
Általánosságban, élő vírust, illetve baktériumot tartalmazó vakcinákat nem szabad beadni immunszuppresszív kemoterápiás szereket kapó betegnek, és legalább 3hónapnak kell eltelnie a terápia befejezte és a vakcináció között.
Együttes alkalmazása nem javasolt a következőkkel
Élő, attenuált vakcinák (kivéve a sárgaláz elleni vakcinát): szisztémás, esetlegesen fatális betegség kockázata. A kockázat nagyobb azoknál a betegeknél, akik alapbetegségük következtében már immunszupprimáltak.
Amikor csak lehetséges, inaktivált vírust tartalmazó vakcina alkalmazása ajánlott (poliomyelitis).
Fenitoin: rohamok exacerbációjának kockázata a fenitoin emésztőrendszerből történő felszívódásának csökkenése miatt, amit a citotoxikus gyógyszerek okoznak, vagy a toxicitás fokozódásának kockázata és a citotoxikus gyógyszerek hatásosságának csökkenése a fenitoin okozta megnövekedett hepatikus metabolizmus következtében.
Együttes alkalmazása mérlegelendő a következőkkel
Ciklosporin, takrolimusz: lymphoproliferatio kockázatával járó excesszív immunoszuppresszió.
Az alkilező kemoterápiás szerek, beleértve a tiotepát, 35%‑70%-ban gátolják a plazma pszeudokolinészterázokat. A szukcinil-kolin hatása 5‑15perccel elhúzódhat.
A tiotepát tilos ciklofoszfamiddal együtt adni, ha mindkét gyógyszer ugyanabban a kondicionáló kezelésben szerepel. A tiotepát bármiféle ciklofoszfamid-infúziót követően szabad csak beadni.
A tiotepa együttes adása más mieloszuppresszív vagy mielotoxikus szerekkel (azaz ciklofoszfamid, melfalán, buszulfán, fludarabin, treoszulfán) fokozhatja a hematológiai mellékhatások kialakulásának kockázatát e gyógyszerek toxicitási profiljának átfedése miatt.
Minden citotoxikus anyagra jellemző interakció
A rosszindulatú daganatok esetén megnövekedett thrombotikus kockázat miatt gyakori az antikoaguláns kezelés alkalmazása. Mivel rosszindulatú daganatok esetén magas a koagulációs státusz intra-individuális variabilitása, valamint potenciális interakció lehetséges az orális antikoagulánsok és a daganatellenes kemoterápia között, amennyiben a beteg orális antikoagulánsokkal való kezelése mellett döntenek, szükség van az INR (International Normalised Ratio) monitorozás gyakoriságának fokozására.
Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél
Fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt, és a kezelés befejezése után legalább 6hónapig. A kezelés megkezdése előtt terhességi tesztet kell végezni. Férfi betegeknek a kezelés ideje alatt és a kezelés befejeződése után legalább 3hónapig nem szabad gyermeket nemzeniük (lásd 5.3pont).
Terhesség
A tiotepa terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Preklinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a tiotepa, mint a legtöbb alkilező szer, embryofoetalis letalitást és teratogenitást okoz (lásd 5.3pont). Következésképpen a tiotepa alkalmazása terhesség alatt ellenjavallt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a tiotepa kiválasztódik-e a humán anyatejbe. Farmakológiai tulajdonságai és az anyatejjel táplált újszülött gyermekre / csecsemőre gyakorolt potenciális toxicitása miatt a tiotepával történő kezelés alatt a szoptatás ellenjavallt.
Termékenység
Mint a legtöbb alkilező szer, a tiotepa káros hatással lehet a férfi, illetve női termékenységre.
Férfi betegek számára a kezelés megkezdése előtt spermium krioprezerváció javasolt (lásd 5.3pont).
A Thiotepa medac-kezelést követően a gyermekvállalást tervező betegeknek genetikai tanácsadás igénybevétele ajánlott.
A Thiotepa medac nagymértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A tiotepa alkalmazása mellett jelentkező mellékhatások, mint például a szédülés, fejfájás és homályos látás befolyásolhatják ezeket a képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A tiotepa biztonságosságát klinikai vizsgálatokból származó publikált adatokban említett nemkívánatos események értékelésén keresztül vizsgálták. Ezekben a vizsgálatokban összesen 6588felnőtt és 902gyermek beteg kapott tiotepát kondicionáló kezelés részeként, haemopoeticus őssejt‑transzplantációt megelőzően.
A hematológiai, hepatikus és respiratorikus rendszert érintő súlyos toxicitásokat a kondicionáló kezelés és transzplantációs folyamat várható következményeinek tekintették. Ide tartoznak a fertőzések és a graft versus host betegség (graft versus host disease, GvHD), amelyek ha nem is közvetlenül, de fő okai voltak a morbiditásnak és a mortalitásnak, különösen allogén HPCT során.
A különböző, tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezelésekben leggyakrabban jelentkező mellékhatások a fertőzések, a cytopenia, az akut GvHD és a krónikus GvHD, a gastrointestinalis zavarok, a haemorrhagiás cystitis, és a nyálkahártya-gyulladás.
Leukoencephalopathia
A tiotepa alkalmazását követően leukoencephalopathia eseteit figyelték meg korábban többféle kemoterápiával, köztük metotrexáttal és sugárkezeléssel kezelt felnőtt, serdülő- és gyermekkorú betegeknél. Az esetek egy része halállal végződött.
Mellékhatások táblázatos összefoglalása
Felnőttek
Azokat a mellékhatásokat, amelyek legalább valószínűsíthetően kapcsolatba hozhatók a tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezeléssel, és melyek egy izolált esetnél gyakrabban fordultak elő felnőtt betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosítva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakoriságokat az alábbiak szerint határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10000 –<1/1000) nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem gyakori | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzésre való fokozott hajlam Szepszis | Toxikus sokk szindróma | ||
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | A kezelés következtében kialakuló szekunder rosszindulatú daganatok | |||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Leukopenia Thrombocytopenia Lázas neutropenia Anaemia Pancytopenia Granulocytopenia | |||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Akut graft versus host betegség Krónikus graft versus host betegség | Túlérzékenység | ||
| Endokrin betegségek és tünetek | Hypopituitarismus | |||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia Étvágycsökkenés Hyperglykaemia | |||
| Pszichiátriai kórképek | Zavart állapot A mentális státusz változása | Szorongás | Delirium Idegesség Hallucináció Agitáció | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés Fejfájás Homályos látás Encephalopathia Konvulzió Paraesthesia | Intracranialis aneurisma Extrapyramidalis zavar Kognitív zavar Haemorrhagia cerebri | Leukoencephalopathia | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Conjunctivitis | Cataracta | ||
| A fül és az egyensúlyérzékelő szerv betegségei és tünetei | Halláskárosodás Ototoxicitás Tinnitus | |||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Arrhythmia | Tachycardia Szívelégtelenség | Cardiomyopathia Myocarditis | |
| Érbetegségek és tünetek | Lymphoedema Hypertonia | Haemorrhagia Embolia | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Idiopathias pneumonia szindróma Epistaxis | Pulmonalis oedema Köhögés Pneumonitis | Hypoxia | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nausea Stomatitis Oesophagitis Hányás Diarrhoea Dyspepsia Hasi fájdalom Enteritis Colitis | Constipatio Gastrointestinalis perforáció Ileus | Gastrointestinalis fekély | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Hepatikus venookkluzív betegség Hepatomegalia Sárgaság | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Kiütés Pruritus Alopecia | Erythema | Pigmentációs zavar Erythrodermás psoriasis | Súlyos, toxicus bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindrómát és a toxicus epidermalis necrolysis eseteket is |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Hátfájás Myalgia Arthralgia | |||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Haemorrhagiás cystitis | Dysuria Oliguria Vesekárosodás Cystitis Haematuria | ||
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | Azoospermia Amenorrhoea Vaginalis haemorrhagia | Menopauza tünetei Női infertilitás Férfi infertilitás | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Pyrexia Asthenia Hidegrázás Generalizált oedema Gyulladás az infúzió helyén Fájdalom az infúzió helyén Nyálkahártyagyulladás | Többszervi elégtelenség Fájdalom | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredménye | Testtömeg-növekedés A vér emelkedett bilirubinszintje Emelkedett transzaminázszint A vér emelkedett amilázszintje | A vér emelkedett kreatininszintje A vér emelkedett karbamidszintje Emelkedett gamma-glutamiltranszferáz-szint A vér emelkedett alkalikusfoszfatáz-szintje Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint |
Gyermekek és serdülők
Azokat a mellékhatásokat, amelyek legalább valószínűsíthetően kapcsolatba hozhatók a tiotepát is tartalmazó kondicionáló kezeléssel és melyek egy izolált esetnél gyakrabban fordultak elő serdülő- és gyermekkorú betegeknél, az alábbi táblázat tartalmazza szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosítva. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra. A gyakoriságokat az alábbiak szerint határozzák meg: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 – <1/10), nem gyakori (≥1/1000 –<1/100), ritka (≥1/10000 –<1/1000) nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
| Szervrendszer | Nagyon gyakori | Gyakori | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Fertőzésre való fokozott hajlam Szepszis | Thrombocytopeniás purpura | |
| Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is) | A kezelés következtében kialakuló szekunder rosszindulatú daganatok | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Thrombocytopenia Lázas neutropenia Anaemia Pancytopenia Granulocytopenia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Akut graft versus host betegség Krónikus graft versus host betegség | ||
| Endokrin betegségek és tünetek | Hypopituitarismus Hypogonadismus Hypothyreosis | ||
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia Hyperglykaemia | ||
| Pszichiátriai kórképek | A mentális státusz változása | Az általános egészségügyi állapot következtében fellépő mentális zavar | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Fejfájás Encephalopathia Konvulzió Haemorrhagia cerebri Memóriazavar Paresis | Ataxia | Leukoencephalopathia |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | Hallászavar | ||
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | Szívmegállás | Cardiovascularis elégtelenség Szívelégtelenség | |
| Érbetegségek és tünetek | Vérzés | Hypertonia | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Pneumonitis | Idiopathiás pneumonia szindróma Tüdővérzés Pulmonalis oedema Epistaxis Hypoxia Légzésleállás | Pulmonális artériás hipertónia |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Nausea Stomatitis Hányás Diarrhoea Hasi fájdalom | Enteritis Bélelzáródás | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Hepatikus venookkluzív betegség | Májkárosodás | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Kiütés Erythema Hámlás Pigmentációs zavar | Súlyos, toxicus bőrreakciók, beleértve a Stevens–Johnson-szindróma és a toxicus epidermalis necrolysis eseteit is | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | A növekedés visszamaradása | ||
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | Húgyhólyagbetegségek | Veseelégtelenség Haemorrhagiás cystitis | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Pyrexia Nyálkahártya-gyulladás Fájdalom Többszervi elégtelenség | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredménye | A vér emelkedett bilirubinszintje Emelkedett transzaminázszint A vér emelkedett kreatininszintje Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzaminázszint Emelkedett glutamát-piruvát-transzaminázszint | A vér emelkedett karbamidszintje A vér kóros elektrolitszintje A prothrombin idő megnövekedett aránya |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A tiotepa túladagolásával nincs tapasztalat. A túladagolás esetén várható legfontosabb mellékhatások a myeloablatio és a pancytopenia.
A tiotepának nincs ismert antidótuma.
A hematológiai státuszt szorosan figyelemmel kell kísérni, és ha orvosilag indokolt, határozott támogató intézkedéseket kell hozni.
Farmakológiai tulajdonságok - THIOTEPA 100 MG
Farmakoterápiás csoport: Antineoplasztikus szerek, alkilező szerek, ATC kód: L01AC01
Hatásmechanizmus
A tiotepa egy polifunkcionális citotoxikus szer, amely kémiailag és farmakológiailag a mustárnitrogénnel rokon vegyület. A tiotepa radiomimetikus hatása feltételezhetően az etilén-imin gyökök felszabadulása során jelentkezik, amely, úgy, mint a sugárterápia során, felszakítja a DNS kötéseit, például az N‑7‑guanin alkilezésével, a purin bázis és a cukor közötti kötés feltörésével és az alkilezett guanin felszabadításával.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A kondicionáló kezelésnek citoredukciót, és ideális esetben a betegség eradikációját kell kiváltania. A tiotepa dózislimitáló toxikus hatása a csontvelő-abláció, ami lehetővé teszi, hogy a HPCT infúzióval jelentős dóziseszkalációt lehessen elérni. Allogén HPCT esetén a kondicionáló kezelésnek kellő mértékben immunszuppresszív és myeloablatív hatásúnak kell lennie ahhoz, hogy megakadályozza a graft szervezet általi kilökődését. Erős myeloablatív tulajdonságainak köszönhetően, a tiotepa fokozza a recipiens immunszuppressziót és myeloablatiót, erősítve ezzel a sejtmegtapadást, ami kompenzálja a GvHD‑hez kapcsolódó GvL hatások kiesését. Alkilező szerként a tiotepa gátolja legerőteljesebben az in vitro tumorsejt növekedést, a gyógyszerkoncentráció legkisebb mértékű növekedése mellett. Mivel a tiotepa a myelotoxikus dózis feletti dóziseszkaláció ellenére sem okoz extramedulláris toxicitást, ezért évtizedek óta alkalmazzák más kemoterápiás gyógyszerekkel kombinálva autológ és allogén HPCT előtt. Az alábbiakban egy összefoglaló található a tiotepa hatásosságát alátámasztó, közzétett klinikai vizsgálatok eredményeiről.
Autológ HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás (engraftment): A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívnak bizonyultak.
Betegségmentes túlélés (disease free survival, DFS): a becsült 5éves túlélés 43%, ami megerősíti, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések és az azokat követő autológ HPCT hatékony terápiás stratégia hematológiai betegségekben szenvedő betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél, a jelentések szerint, az 1éven túli relapszus ráta 60% vagy ennél alacsonyabb volt, amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintettek a hatásosság bizonyítása szempontjából. A vizsgált kondicionáló kezelések némelyikénél 60%‑nál alacsonyabb relapszus rátáról is beszámoltak 5év után.
Teljes túlélés (overall survival, OS): Az OS értéke 22‑63hónapos utánkövetés esetén 29% és 87% közötti volt.
Kezelési protokollal összefüggő halálozás gyakorisága (regimen related mortality, RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (transplant related mortality, TRM): 2,5% és 29% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 21% közöttiek 1év után, megerősítve az autológ HPCT‑t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő felnőtteknél.
Szolid tumorok
Sejtmegtapadás: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívnak bizonyultak. Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1évnél hosszabb utánkövetéses időszakok százalékos eredményei megerősítik, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések és az azokat követő autológ HPCT hatékony választás szolid tumoros betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél, a jelentések szerint, az 1 éven túli relapszus ráta 60% vagy ennél alacsonyabb volt, amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintettek a hatásosság bizonyítása szempontjából. Néhány esetben 35%‑os, illetve 45%‑os relapszus rátáról számoltak be 5, illetve 6év után.
Teljes túlélés: Az OS értéke 11,7‑87 hónapos utánkövetés esetén 30% és 87% közötti volt.
Kezelési protokollal összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 2% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 7,4% közöttiek, megerősítve az autológ HPCT‑t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések biztonságosságát szolid tumoros felnőttek esetén.
Allogén HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás: Az összes leírt kondicionáló kezelésnél a sejtmegtapadás a megítélések szerint a várt időben megtörtént (92%‑100%). Következésképpen elmondható, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések myeloablatívak.
GvHD (graft versus host betegség): a vizsgált kondicionáló kezelések mindegyikénél az akut III‑IV-es stádiumú GvHD alacsony incidenciájú (4%‑24%).
Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1–5éves utánkövetéses időszakok százalékos eredményei megerősítik, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések és az azokat követő autológ HPCT hatékony választás hematológiai betegségekben szenvedő betegek kezelésében.
Relapszus: A tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések mindegyikénél az 1éven túli relapszus ráta 40%-nál alacsonyabb volt (amelyet az orvosok küszöbértéknek tekintettek a hatásosság bizonyítása szempontjából). Néhány esetben 40%-nál alacsonyabb relapszus rátáról is beszámoltak 5, illetve 10év után.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 31% és 81% közötti volt 7,3‑120hónapos utánkövetés esetén.
Kezeléssel összefüggő halálozás gyakorisága (Regimen related mortality, RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (transplant related mortality, TRM): alacsony értékekről számoltak be, megerősítve az allogén HPCT‑t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő felnőtteknél.
Gyermekek és serdülők
Autológ HPCT
Szolid tumorok
Sejtmegtapadás: Az összes leírt, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelési protokollnál a sejtmegtapadás megtörtént.
Betegségmentes túlélés (DFS): a leírt vizsgálatokban a 36‑57hónapos utánkövetés során a DFS 46% és 70% közötti volt. Figyelembe véve, hogy a betegek magas rizikójú szolid tumorokban szenvedtek, a DFS eredmények megerősítik, hogy a tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések és az azokat követő autológ HPCT biztonságos szolid tumoros gyermekeknél.
Relapszus: Az összes leírt, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésben a relapszus ráta 12‑57hónap után 33% és 57% közötti volt. Figyelembe véve, hogy a betegek mindegyike recidív vagy rossz prognózisú szolid tumorokban szenved, ezek a ráták alátámasztják a tiotepa alapú kondicionáló kezelések hatásosságát.
Teljes túlélés: Az OS értéke 12,3‑99,6hónapos utánkövetés esetén 17% és 84% közötti volt.
Kezelési protokollal összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 26,7% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 18% közöttiek voltak, megerősítve az autológ HPCT‑t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelések biztonságosságát szolid tumoros gyermekeknél.
Allogén HPCT
Hematológiai kórképek
Sejtmegtapadás: Az összes vizsgált, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelésnél a sejtmegtapadás 96%‑100%-os sikerrel megtörtént. A hematológiai paraméterek a várt időre rendeződtek. Betegségmentes túlélés (DFS): Az 1évnél hosszabb utánkövetés során 40‑75%-os arányokról számoltak be. A DSF eredmények megerősítik, hogy az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés hatékony választás hematológiai betegségekben szenvedő serdülők és gyermekek kezelésében.
Relapszus: Az összes leírt, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelési protokoll esetén a relapszus ráta 15%‑44% volt. Ezen adatok a hematológiai kórképek mindegyikénél alátámasztják a tiotepán alapuló kondicionáló kezelési protokollok hatásosságát.
Teljes túlélés (OS): Az OS értéke 9,4‑121 hónapos utánkövetés esetén 50% és 100% közötti volt.
Kezelési protokollal összefüggő halálozás gyakorisága (RRM) és a transzplantációval összefüggő halálozás gyakorisága (TRM): 0% és 2,5% közötti RRM értékekről számoltak be. A TRM értékek 0% és 30% közöttiek voltak, megerősítve az allogén HPCT-t megelőző, tiotepát tartalmazó kondicionáló kezelés biztonságosságát hematológiai betegségekben szenvedő serdülőknél és gyermekeknél.
Felszívódás
A tiotepa felszívódása a gastrointestinalis traktusból nem megbízható, savas közegben mutatott instabilitása miatt nem alkalmas szájon át történő alkalmazásra.
Eloszlás
A tiotepa egy erősen lipofil vegyület. Intravénás beadását követően a hatóanyag plazmakoncentrációja egy két kompartmentes modellel írható le, gyors eloszlási szakasszal. A tiotepa eloszlási térfogata nagy, 40,8l/m² és 75l/m² közötti értékekről számoltak be, ami a test teljes vízterében való eloszlását jelzi. A tiotepa látszólagos eloszlási térfogata függetlennek tűnik a beadott dózis mennyiségétől. A fehérjékhez nem kötődő frakció a plazmában 70‑90%; gamma-globulinhoz jelentéktelen mértékben, albuminhoz minimálisan kötődik (10‑30%).
Intravénás beadását követően a liquor gyógyszerexpozíciója közel azonos a plazmáéval; a tiotepa liquorban mért AUC értékének a plazmában mért értékhez viszonyított átlagos aránya 0,93. A tiotepa első leírt aktív metabolitjának, a TEPA-nak, a liquorban és plazmában mért koncentrációja meghaladja az alapvegyület koncentrációját.
Biotranszformáció
A tiotepa gyors és nagymértékű hepatikus metabolizmuson megy át, és metabolitjai a beadást követően 1órán belül kimutathatóak a vizeletben. A metabolitok aktív alkilező szerek, de szerepük a tiotepa daganatellenes hatásában tisztázásra szorul. A tiotepa oxidatív deszulfurizáción megy át a citokróm P450CYP2B és CYP3A izoenzim családok segítségével, amelynek során a fő és aktív metabolit, a TEPA (trietilén-foszforamid) képződik. A tiotepa és azonosított metabolitjai az alkilező hatás 54–100%–áért felelősek, jelezve más alkilező metabolitok jelenlétét. A GSH konjugátumok N‑acetilcisztein konjugátummá alakulása során GSH, ciszteinil-glicin és cisztein konjugátumok keletkeznek. Ezek a metabolitok nem találhatóak meg a vizeletben, és amennyiben keletkeznek, valószínűleg az epe választja ki őket, vagy köztes metabolitként gyorsan tiotepa-merkapturáttá alakulnak.
Elimináció
A tiotepa teljes clearance értéke a 11,4–23,2l/h/m² tartományba esett. Az eliminációs felezési idő 1,5és 4,1óra között változott. Az azonosított metabolitok, a TEPA, a monoklór-tepa és a tiotepa-merkapturát mind kiválasztódnak a vizelettel. A tiotepa 6óra, a TEPA pedig 8óra elteltével szinte teljesen kiválasztódik a vizelettel. A tiotepa és metabolitjainak vizeletből történő visszanyerése átlagosan 0,5% az alapvegyület és a monoklór-tepa esetén, illetve 11% a TEPA és a tiotepa-merkapturát esetén.
Linearitás/nem-linearitás
Nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy magas dózisú tiotepa alkalmazása esetén a metabolikus clearance-mechanizmusok telítődnének.
Különleges betegcsoportok
Gyermekek
A nagy dózisú tiotepa farmakokinetikája 2‑12éves gyermekeknél nem mutat különbséget attól a hatástól, amit 75mg/m² dózist kapó gyermekeknél vagy hasonló dózist kapó felnőtteknél tapasztaltak.
Vesekárosodás
A vesekárosodás hatásait a tiotepa eliminációjára még nem értékelték.
Májkárosodás
A májkárosodás hatásait a tiotepa metabolizmusára és eliminációjára még nem értékelték.
Gyógyszerészeti jellemzők - THIOTEPA 100 MG
A Thiotepa medac savas közegben nem stabil.
Ez a gyógyszer kizárólag a 6.6pontban felsorolt gyógyszerekkel keverhető.
Felbontatlan injekciós üveg
18hónap.
Feloldást követően
Az elkészített oldat kémiai és fizikai stabilitása 2°C – 8°C-on 8órán át igazolt.
Hígítást követően
A hígított oldat kémiai és fizikai stabilitása 2°C – 8°C-on 24órán át, 25°C-on pedig 4órán át igazolt.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt a hígítás után azonnal fel kell használni. Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége, és ami általában nem lehet hosszabb, mint a fent említett tárolási körülmények, ha a hígítás szabályozott és validált aszeptikus körülmények között történt.
Felbontatlan injekciós üveg
Hűtve (2°C – 8°C) tárolandó és szállítandó.
Nem fagyasztható!
Feloldást és hígítást követően
A feloldott és hígított gyógyszer tárolási feltételeit lásd a 6.3pontban.
Thiotepa medac 15mg
15mg tiotepát tartalmazó, I‑es típusú, átlátszó, (brómbutil) gumidugóval ellátott, semleges boroszilikát üvegből készült 2ml-es injekciós üveg.
Thiotepa medac 100mg
100mg tiotepát tartalmazó, I‑es típusú, átlátszó, (brómbutil) gumidugóval ellátott, semleges boroszilikát üvegből készült 10ml-es injekciós üveg.
Kiszerelés: 1injekciós üveg.
A Thiotepa medac elkészítése
Figyelembe kell venni a daganatellenes gyógyszerek szakszerű kezelésére és megsemmisítésére vonatkozó útmutatásokat. Az infúzió elkészítésének minden lépésénél szigorúan be kell tartani az aszeptikus technikát, lehetőség szerint vertikális áramlású lamináris biztonsági fülke alkalmazásával.
Mint más citotoxikus szer esetében, a Thiotepa medac oldat kezelése és elkészítése során is elővigyázatosság szükséges a bőrrel vagy nyálkahártyával történő véletlen érintkezés elkerülése érdekében. A tiotepával történő véletlen érintkezés során helyi reakciók alakulhatnak ki. Ezért az infúziós oldat elkészítésekor kesztyű használata ajánlott. Ha a tiotepa oldat véletlenül bőrrel érintkezik, a bőrt azonnal és alaposan le kell mosni szappannal és vízzel. Ha a tiotepa véletlenül nyálkahártyával érintkezik, azt vízzel alaposan le kell öblíteni.
Feloldása
A 15mg-os Thiotepa medac
A Thiotepa medac-ot 1,5ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
Tűvel ellátott fecskendő segítségével aszeptikus körülmények között szívjon fel 1,5ml injekcióhoz való steril vizet.
A 100mg-os Thiotepa medac
A Thiotepa medac-ot 10ml injekcióhoz való steril vízzel kell feloldani.
Tűvel ellátott fecskendő segítségével aszeptikus körülmények között szívjon fel 10ml injekcióhoz való steril vizet.
A fecskendő tartalmát a gumidugón keresztül fecskendezze az injekciós üvegbe.
Távolítsa el a fecskendőt és a tűt, majd az injekciós üveget kézben tartva és fel-le forgatva, tartalmát keverje össze.
Csak színtelen, szemcséket nem tartalmazó oldatot szabad beadni. Az elkészített oldatok alkalmanként opálossá válhatnak; ennek ellenére ezeket az oldatokat be lehet adni.
További hígítás az infúziós zsákban
Az elkészített oldat hipotóniás, ezért azt a beadást megelőzően 500ml 9mg/ml-es (0,9%-os) infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal tovább kell hígítani (amennyiben a dózis nagyobb, mint 500mg, akkor 1000ml-rel), illetve annyi 9mg/ml-es (0,9%-os) injekcióhoz való nátrium-klorid oldatot kell használni, hogy a Thiotepa medac végkoncentrációja 0,5 és 1,0mg/ml között legyen.
Alkalmazás
A Thiotepa medac infúziós oldatot a beadás előtt vizsgálja meg szemrevételezéssel. Az üledéket tartalmazó oldatokat selejtezze le.
Minden infúzió előtt és után a tartósan behelyezett kanült át kell öblíteni körülbelül 5ml, 9mg/ml‑es (0,9%-os) infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal.
Az infúziós oldat betegnek való beadásakor 0,2μm-es, beépített filterrel felszerelt infúziós szereléket kell használni. A szűrés nem módosítja az oldat hatását.
Megsemmisítés
A Thiotepa medac egyszeri alkalmazásra szolgál.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./3. csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§-ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).