REDUPROS 5 MG FILMTABLETTA

A Redupros a benignus prostata hyperplasia (BPH) kezelésére és kontrollálására javallott prosztata megnagyobbodásban szenvedő betegeknél:

a megnagyobbodott prosztata méretének csökkentésére, a vizeletátfolyás javítására és a BPH‑val járó egyéb tünetek enyhítésére.

a heveny vizeletretenció incidenciájának és a műtéti beavatkozás szükségességének csökkentésére, beleértve a transurethralis prostata resectiót (TURP) és a prostatectomiát is.

A Redupros filmtabletta csak azoknak a betegeknek adható, akiknek a prosztatája megnagyobbodott (prosztatatérfogata nagyobb, mint kb. 40ml).

Adagolás

Az ajánlott napi adag egy 5mg‑os tabletta, étkezés közben vagy attól függetlenül.

Annak érdekében, hogy a kezelésre adott terápiás válasz objektíven megítélhető legyen, még abban az esetben is legalább 6hónapig kell folytatni a kezelést, ha rövid időn belül javulás állapítható meg.

Adagolás májkárosodásban

Nem állnak rendelkezésre adatok májkárosodásban szenvedő betegekről (lásd 4.4pont).

Adagolás vesekárosodásban

Az adagolás módosítása nem szükséges különböző mértékű vesekárosodásban (még alacsony, 9ml/perc kreatinin-clearance esetén sem), mivel a farmakokinetikai vizsgálatokban a vesekárosodás nem befolyásolta a finaszterid kiürülést. A finaszteridet nem vizsgálták hemodializált betegeknél.

Adagolás időseknél

Nem szükséges az adagolás módosítása, bár a farmakokinetikai vizsgálatok szerint a finaszterid eliminációjának mértéke 70éves kor felett kismértékben csökken.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

A tablettát egészben kell lenyelni, nem szabad kettétörni vagy összetörni (lásd 6.6 pont).

A Redupros nem javallt nőknek és gyermekeknek.

A Redupros 5mg filmtabletta ellenjavallt a következő esetekben:

- A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Terhesség: Nem alkalmazható terhes, illetve fogamzóképes korban levő nőknél (lásd 4.6pont).

Általános megfontolások:

- Nagy reziduális vizelet térfogat és/vagy súlyosan csökkent vizeletátfolyás esetén a betegeket gondos megfigyelés alatt kell tartani az obstruktív uropathia lehetséges kialakulása miatt. A sebészeti beavatkozás mérlegelendő opció lehet.

- A finaszteriddel kezelt betegeknél meg kell fontolni az urológussal történő konzultációt.

A finaszterid hatásai a prosztata-specifikus antigénre (PSA) és a prosztatarák kimutatására:

Ezidáig nem igazolódott, hogy a finaszterid‑kezelés prosztatarákban bármilyen, klinikailag kedvező hatást fejtene ki. Kontrollos klinikai vizsgálatok során BPH‑ban szenvedő, emelkedett PSA‑szintű betegeknél végeztek sorozatos PSA‑szint meghatározást és prosztata biopsziát. Ezen BPH vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a finaszterid nem akadályozza a prosztatarák diagnosztizálását, valamint a finaszteriddel, ill. placebóval kezelt betegeknél nem különbözött szignifikáns mértékben a prosztatarák gyakorisága.

A finaszterid‑kezelés megkezdése előtt, valamint a kezelés alatt rendszeresen digitális rektális vizsgálatot kell végezni és szükség esetén meg kell határozni a szérum PSA-szintet a prosztatarák kizárása céljából. Általánosságban véve, a kezelés előtt észlelt, 10ng/ml‑t meghaladó (Hybritech módszerrel meghatározott) PSA-szint esetén további vizsgálatok szükségesek és megfontolandó prosztata biopszia elvégzése; 4‑10ng/ml közötti PSA-szint észlelése esetén ajánlatos a további kivizsgálás. A prosztatarákos, ill. prosztatarákban nem szenvedő betegek PSA-szintje nagymértékben átfedheti egymást. Ezért a BPH‑ban szenvedő férfiak normál referenciatartományba eső PSA‑értéke – a finaszterid-kezeléstől függetlenül - nem zárja ki a prosztatarák lehetőségét. A kezelés előtt mért, 4ng/ml‑nél alacsonyabb PSA‑szint sem zárja ki a prosztatarák lehetőségét.

A finaszterid a szérum PSA szintjét kb. 50%‑kal csökkenti egyidejűleg fennálló prosztatarák esetén is. Ezt a szérum PSA‑szint csökkenést a finaszteriddel kezelt BPH‑s betegeknél figyelembe kell venni a PSA-adatok értékelése során, így ennek alapján a prosztatarák nem zárható ki. Ez a csökkenés a teljes PSA tartományon belül előre látható, azonban az egyes betegeknél eltérő lehet. A több mint 3000beteg bevonásával végzett, 4év időtartamú, kettős vak, placebo-kontrollos, finaszterid Long-term Efficacy and Safety Study (PLESS) PSA adatainak értékelése azt mutatta, hogy a legalább 6hónapon keresztül finaszteriddel kezelt átlagos betegeknél mért szérum PSA‑szint kétszeresét kell a kezeletlen férfiaknál meghatározott normáltartománnyal összevetni. Ennek a korrekciónak a segítségével megőrizhető a PSA‑szint mérés érzékenysége és specifitása, és nem csökken a prosztatarák felismerésének esélye.

A finaszteriddel kezelt betegek PSA‑szintjének tartósan magas értékét körültekintően ki kell vizsgálni, többek között azt a lehetőséget is figyelembe kell venni, hogy a beteg nem szedi az előírásnak megfelelően a finaszterid tablettát.

A finaszterid nem csökkenti jelentősen a szabad PSA százalékos arányát (szabad PSA aránya az össz-PSA-hoz viszonyítva), ami állandó marad még a finaszterid-kezelés ideje alatt is. Nem szükséges korrekció, ha a prosztatarák kimutatására a szabad PSA százalékos arányát alkalmazzák.

Gyógyszerekkel/laboratóriumi vizsgálatokkal létrejövő kölcsönhatások

A PSA szintre gyakorolt hatások

A szérum PSA koncentráció arányos a beteg életkorával és a prosztata térfogatával, a prosztata térfogata arányos a beteg életkorával. Amikor a PSA laboratóriumi meghatározása történik, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a beteg PSA szintje a finaszterid kezelés hatására csökken. A legtöbb esetben a PSA szintben a terápia kezdeti hónapjaiban mutatkozik a hirtelen csökkenés, majd egy idő eltelte után normalizálódik egy új alapszintre. A kezelés utáni új alapszint közel a fele a kezelés előtti értéknek, ezért bizonyos betegeknél a finaszteriddel 6 hónapig vagy tovább tartó kezelés esetén a PSA értékeket meg kell kétszerezni a nem kezelt férfiak normál értékeivel való összehasonlításkor. Klinikai magyarázatért olvassa el az „A finaszterid hatásai a prosztata-specifikus antigénre (PSA) és a prosztatarák kimutatására” bekezdést ebben a pontban. Egyéb különbséget nem tapasztaltak a standard laboratóriumi vizsgálatok során a finaszteriddel, ill. a placebóval kezelt betegek körében.

Emlőrák férfiaknál

Klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően beszámoltak emlőrák kialakulásáról a finaszteridet szedő férfiaknál. A kezelőorvosnak arra kell utasítania betegét, hogy azonnal jelentsen bármilyen, a mellkasi tájékon észlelt változást, úgymint csomót, fájdalmat, gynecomastiát vagy a mellbimbók váladékozását.

Gyermekek és serdülők

A finaszterid nem javallt gyermekek és serdülők számára.

Gyermekeknél és serdülőknél a hatásosság és a biztonságosság nem bizonyított.

Májkárosodás

A májkárosodás finaszterid farmakokinetikáját befolyásoló hatását nem vizsgálták. Óvatosság ajánlott májkárosodásban szenvedő betegeknél, mivel a finaszterid a májban igen extenzíven metabolizálódik, így a finaszterid plazmaszintje ezeknél a betegeknél magasabb lehet (lásd 4.2pont).

Hangulatváltozások és depresszió

A finaszteriddel kezelt betegeknél hangulatváltozásokat jelentettek, ideértve a depresszív hangulatot, a depressziót és ritkábban az öngyilkossági gondolatokat. A betegeket figyelemmel kell kísérni a pszichiátriai tünetek vonatkozásában, és ha ezek előfordulnak, a beteget szakorvoshoz kell irányítani.

Segédanyagok

Laktóz-monohidrát

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag

„nátriummentes”.

Nem mutattak ki jelentős mértékű kölcsönhatást más gyógyszerekkel. A finaszterid elsősorban a citokróm P450 3A4 rendszeren keresztül metabolizálódik, de úgy tűnik, jelentősen nem befolyásolja ezt az enzimrendszert. Bár kicsinek tartják annak kockázatát, hogy a finaszterid befolyásolja más gyógyszerek farmakokinetikáját, a citokróm P450 3A4 inhibitorai és induktorai valószínűleg befolyásolják a finaszterid plazmakoncentrációját. Az igazolt biztonságossági hatások alapján azonban nem valószínű, hogy az inhibitorok egyidejű alkalmazása miatt bekövetkező emelkedés klinikailag jelentős mértékű. Az alábbi gyógyszerekkel végeztek humán vizsgálatokat, és nem észleltek klinikailag jelentős kölcsönhatásokat: propranolol, digoxin, glibenklamid, warfarin, teofillin és fenazon.

Terhesség

A finaszterid szedése terhes vagy fogamzóképes korú nők számára ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Az egyéb 5-α-reduktáz gátlókhoz hasonlóan, a finaszterid is gátolja a tesztoszteron dihidrotesztoszteronná történő átalakulását, ezért terhes nőnek adva, elváltozást okozhat a fiú magzat külső nemi szerveiben (lásd 5.3 és 6.6pont).

Finaszterid expozíció – a fiú magzatra kifejtett kockázat

Terhes vagy fogamzóképes nők nem kerülhetnek érintkezésbe összetört vagy eltört tablettákkal, mivel a finaszterid felszívódhat a bőrön keresztül és ezért potenciális veszélyt jelent a fiú magzatra (lásd „Terhesség” címszó ebben a fejezetben).

A Redupros tabletta filmbevonattal rendelkezik, tehát megelőzhető a hatóanyaggal történő közvetlen érintkezés a normál alkalmazás során, ezért nem szabad a tablettát eltörni vagy összetörni.

A napi 5mg finaszteridet szedő betegek ondójában kis mennyiségű finaszteridet mutattak ki. Nem ismert, hogy a fiú magzatot károsan befolyásolja-e, ha az anya a finaszteriddel kezelt beteg ondójával érintkezik. Amennyiben a beteg szexuális partnere terhes vagy terhes lehet, ajánlatos, hogy a minimumra csökkentse partnere érintkezését az ondójával.

Szoptatás

A Redupros filmtablettának nők esetében nincs javallata. Nem ismert, hogy a finaszterid kiválasztódik‑e az anyatejbe vagy sem.

Termékenység

Bár az állatkísérletek nem mutattak ki releváns káros hatást a termékenységre, más finaszterid‑tartalmú termékek bevezetését követően spontán jelentések érkeztek meddőségről és/vagy rossz minőségű ondóról. E jelentések némelyikében a betegeknél más kockázati tényezők is szerepet játszottak, amelyek hozzájárulhattak a meddőséghez. A finaszterid abbahagyását követően a sperma minőségének normalizálódásáról vagy javulásáról számoltak be.

Nincsenek adatok arra vonatkozóan, hogy a finaszterid befolyásolná a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A leggyakrabban észlelt mellékhatások az impotencia és a libidócsökkenés. Ezek a mellékhatások rendszerint a kezelés kezdeti szakaszában jelentkeznek, a betegek többségénél átmenetiek és a kezelés folytatásakor megszűnnek.

Az alábbi táblázat tartalmazza azokat a mellékhatásokat, amelyeket a klinikai vizsgálatok és/vagy a forgalomba hozatal után a finaszterid 5mg‑mal és/vagy a finaszterid alacsonyabb dózisaival kapcsolatosan jelentettek.

A mellékhatások a következő gyakorisági kategóriák szerint kerültek meghatározásra:

Nagyon gyakori (≥1/10);

Gyakori (≥1/100‑<1/10);

Nem gyakori (≥1/1000‑≤1/10);

Ritka (≥1/10000‑≤1/1000);

Nagyon ritka (≤1/10000);

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem határozható meg).

A forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások gyakoriságát nem lehetett meghatározni, mivel azok spontán bejelentésekből származnak:

* A finaszterid-kezelés befejezését követően a sperma minőségének normalizálódásáról vagy javulásáról számoltak be (lásd 4.6 pont).

Ezeken kívül a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően a következőt jelentették: emlőrák férfiaknál (lásd 4.4pont).

A prosztata tünetek gyógyszeres kezelése (Medical therapy of prostatic symptoms/MTOPS)

A MTOPS vizsgálat során az alábbi kezeléseket hasonlították össze:napi 5mg finaszterid (n=768),napi 4 vagy 8mg doxazozin (n=756),napi 5mg finaszterid ésnapi 4 vagy 8mg doxazozin kombinációja (n=786), valamint placebo (n=737). Ebben a vizsgálatban a kombinációs terápia biztonságossági és tolerálhatósági profilja általában megfelelt az egyes gyógyszerek monoterápiás profiljainak. Akombinációs terápiával kezelt betegeknél az ejakulációs zavar előfordulási gyakorisága nagyjából megfelelt a két monoterápia során tapasztalt előfordulási gyakoriságok összegének.

Laboratóriumi vizsgálatok eredményei

A PSA laboratóriumi vizsgálat értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a finaszteriddel kezelt betegeknél a PSA-szint rendszerint csökken (lásd 4.4pont A finaszterid hatásai a prosztata-specifikus antigénre [PSA] és a prosztatarák kimutatására).

Egyéb, hosszú távú adatok

18882 egészséges férfit vontak be egy 7 évig tartó placebo kontrollos vizsgálatba, közülük 9060-nál a prosztata biopszia adatai is rendelkezésre állnak; 803 (18,4%) 5mg finaszteriddel kezelt és 1147 (25,4%) placebóval kezelt férfinél állapítottak meg prosztatarákot. A Gleason-skála szerinti 7-10értékkel rendelkező férfiaknál a finaszteriddel kezelt csoportban 280esetben (6,4%), a placebocsoportban pedig 237esetben (5,1%) állapítottak meg prosztatarákot. További elemzések arra utalnak, hogy a nagy malignitású prosztatarák prevalenciájának a finaszterid csoportban megfigyelt növekedését a finaszterid prosztatatérfogatra kifejtett hatásából eredő észlelési hiba magyarázhatja. Az ebben a vizsgálatban diagnosztizált összes prosztatarák közül kb. 98% intrakapszuláris (T1 vagy T2stádium) volt. A tartós finaszterid-kezelés és a Gleason skála szerinti 7-10-es értékű tumorok közti összefüggés nem ismert.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A betegek egyszeri adagban maximálisan 400mg‑ot, ismételt adagolásban maximálisan napi 80mg‑ot vettek be 3hónapon keresztül anélkül, hogy bármely mellékhatást tapasztaltak volna. A finaszterid túladagolásával kapcsolatosan nem ajánlható specifikus kezelés.