PRAMIPEXOL STADA 0,7 MG TABLETTA

A Pramipexol STADA idiopátiás Parkinson‑kór okozta panaszok és tünetek kezelésére javasolt felnőtt betegeknél. A betegség során vagy a betegség késői szakaszában adható monoterápiaként (levodopa nélkül) vagy kombinációban levodopával, amikor a levodopa kezelés hatékonysága csökken (gyógyszerhatás rövidülés vagy „on‑off” jelenségek) vagy motoros fluktuációk lépnek fel.

Adagolás

Parkinson‑kór

A napi adagot 3egyenlő részre elosztva kell bevenni.

A kezelés bevezető szakasza

A pramipexol kezdő adagja 0,264mg bázis (0,375mg só) naponta, ezt fokozatosan 5‑7napos időközönként kell növelni. Ha nem jelentkeznek elviselhetetlen mellékhatások, a fenntartó adagot a maximális terápiás hatást biztosító szintre kell növelni.

* A 0,35mg‑os és az 1,1mg‑os hatáserősség Magyarországon nem elérhető.

Ha további dózisnövelés szükséges, akkor ezt hetente, a pramipexol bázisra vonatkozóan napi 0,54mg‑os (a sóra vonatkozóan 0,75mg‑os) lépcsőkben kell végezni a maximális napi adag, 3,3mg bázis, (ill. 4,5mg só) eléréséig.

Megjegyzendő, hogy 1,5mg (só) feletti napi adag alkalmazása esetén nagyobb eséllyel jelentkezik aluszékonyság (lásd 4.8pont).

Fenntartó kezelés

A pramipexol napi adagja 0,264mg-tól maximum 3,3mg-ig terjedhet bázisra számítva, (a só esetében: 0,375mg-maximum 4,5mg‑ig). Pivotális klinikai vizsgálatok során a dózisemelés ideje alatt hatásosnak bizonyult napi adag 1,1mg bázisra számítva (1,5mg só). A további dózishelyesbítést a terápiás hatás és a mellékhatások megjelenésének függvényében kell végezni. A klinikai vizsgálatok résztvevőinek kb. 5%‑ának napi adagja volt alacsonyabb 1,1mg bázisnál (1,5mg só). Előrehaladott Parkinson-kórban – ha a levodopa adagjának csökkentését tervezik – előnyösnek bizonyulhat ennél nagyobb – 1,1mg bázis (1,5mg só) napi pramipexol adagot alkalmazni. A beteg egyéni reakcióit figyelve célszerű a levodopa adagjának csökkentését már a pramipexol dózisemelésének ideje alatt elkezdeni és a fenntartó kezelés ideje alatt is folytatni (lásd 4.5pont).

A kezelés abbahagyása

A dopaminerg szerek hirtelen elhagyása neuroleptikum okozta malignus szindrómát vagy dopamin-agonista megvonási szindrómát idézhet elő. A pramipexol adagját naponta 0,54mg bázissal (0,75mg só) kell csökkenteni a 0,54mg bázis (0,75mg só) napi adag eléréséig. Ezt követően naponta 0,264mg bázissal (0,375mg só) csökkenthető a napi adag (lásd 4.4pont). A dopamin-agonista megvonási szindróma fokozatos dóziscsökkentés mellett is megjelenhet, és átmeneti dózisnövelésre lehet szükség, mielőtt a fokozatos dóziscsökkentést folytatni lehetne (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

A pramipexol eliminációjának üteme a veseműködés függvénye. A kezelés elkezdésekor a következő adagolási rendet célszerű betartani:

• Nem szükséges csökkenteni a napi adagot vagy az adagolás gyakoriságát, ha a kreatinin-clearance 50ml/perc felett van.

• Ha a kreatinin-clearance a 20‑50ml/perc tartományban van, a napi adagot két részre elosztva kell alkalmazni; a kezdő adag 2‑szer 0,088mg/nap bázis (2‑szer 0,125mg/nap só), vagyis 0,176mg/nap pramipexol bázis (0,25mg/nap só). A maximális 1,57mg pramipexol bázis (2,25mg só) adagot nem szabad túllépni.

• Ha a kreatinin-clearance alacsonyabb 20ml/perc‑nél, a napi adagot egyszerre kell beadni; a kezdő adag 0,088mg/nap bázis (0,125mg/nap só). A maximális 1,1mg pramipexol bázis (1,5mg só) adagot nem szabad túllépni.

Ha a fenntartó kezelés ideje alatt tovább romlik a veseműködés, a Pramipexol STADA napi adagját a kreatinin-clearance százalékos csökkenésével azonos mértékben kell csökkenteni, például ha a kreatinin-clearance 30%‑kal csökkent, akkor a Pramipexol STADA napi adagját is 30%‑kal kell csökkenteni. A napi adag két részre elosztva adható, ha a kreatinin-clearance 20‑50ml/perc között van, míg 20ml/perc-nél alacsonyabb kreatinin-clearance esetén a teljes napi adag egyszerre adandó.

Májkárosodás

Májműködési zavar esetén valószínűleg nem szükséges módosítani a pramipexol adagolását, hiszen a felszívódott hatóanyag mintegy 90%‑a a vesén keresztül távozik a szervezetből. Mindazonáltal nem vizsgálták, hogy májelégtelenségben miképpen változnak a pramipexol farmakokinetikai jellemzői.

Gyermekek és serdülők

A pramipexol biztonságosságát és hatásosságát 18év alatti gyermekek esetében nem igazolták. A pramipexolnak gyermekeknél és serdülőknél nincs releváns alkalmazása Parkinson-kór javallata esetén.

Tourette-szindróma

Gyermekek és serdülők

A pramipexol nem javasolt gyermekek és 18év alatti serdülők számára, mivel biztonságosságát és hatásosságát ennél a korcsoportnál nem igazolták. A pramipexol az ebben a kórképben várható negatív haszon/kockázati arány miatt nem alkalmazható Tourette-szindrómás gyermekeknél vagy serdülőknél (lásd 5.1pont).

Az alkalmazás módja

A tablettát szájon át kell bevenni, vízzel kell lenyelni; étkezés közben vagy az étkezések közötti időben egyaránt bevehető.

A hatóanyaggal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Beszűkült veseműködésű Parkinson‑kóros betegek kezelésére a 4.2pontban leírtaknak megfelelően csökkentett adagban kell alkalmazni a Pramipexol STADA-t.

Hallucinációk

A dopamin-agonisták és a levodopa ismert mellékhatásaként hallucinációk jelentkezhetnek. Figyelmeztetni kell a betegeket, hogy (elsősorban vizuális) hallucinációkra számíthatnak.

Dyskinesia

Előrehaladott Parkinson‑kórban, levodopával kombinált alkalmazása esetén a pramipexol dózistitrálásának kezdeti szakaszában dyskinesia alakulhat ki. Ha ez történik, csökkenteni kell a levodopa adagját.

Dystonia

Parkinson-kórban szenvedő betegeknél alkalmanként axialis dystoniáról számoltak be a pramipexol kezelés megkezdése, illetve a dózis emelése kapcsán, beleértve az antecollist, camptocormiát és a pleurothotonust (Pisa-szindróma). Bár a dystonia lehet a Parkinson-kór tünete, ezeknél a betegeknél a tünetek javultak a pramipexol adagjának csökkentése, illetve a gyógyszer megvonása után. Amennyiben dystonia jelentkezik, felül kell vizsgálni a dopaminerg gyógyszereket és mérlegelni kell a pramipexol adagjának módosítását.

Hirtelenelalvásésaluszékonyság

A pramipexol aluszékonyságot és hirtelen elalvást okozhat, mindenekelőtt Parkinson-kóros betegekben. Ritkán arról is beszámoltak, hogy a pramipexollal kezelt betegek a nappali tevékenységek végzése közben, hirtelen aludtak el – olykor ez minden figyelmeztető jel hiányában, ill. anélkül következett be, hogy a beteg álmosságot érzett volna. Minderről a betegeket is tájékoztatni kell és figyelmeztetni kell őket, hogy a Pramipexol STADA kezelés ideje alatt fokozott körültekintéssel vezessenek gépjárművet, ill. kezeljenek gépeket. Ha a beteg tapasztalt már aluszékonyságot és/vagy hirtelen elaludt a kezelés ideje alatt, akkor tilos járművet vezetnie, vagy gépekkel dolgoznia. Ezen az óvintézkedésen kívül a pramipexol adagjának csökkentése, sőt a kezelés abbahagyása is megfontolandó. A pramipexol kezelés ideje alatt – additív hatásfokozódás lehetősége miatt – csak fokozott körültekintéssel szabad más szedatív hatású gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.5, 4.7 és 4.8pontokat).

Impulzuskontroll-zavarok

A betegeket rendszeresen monitorozni kell az impulzuskontroll-zavarok kialakulása szempontjából. A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell arról, hogy a dopamin-agonistákkal, köztük a pramipexollal kezelt betegeknél az impulzuskontroll-zavarokra jellemző viselkedésbeli tünetek alakulhatnak ki, beleértve a kóros játékszenvedélyt, fokozott libidót, hiperszexualitást, kényszeres költekezést vagy vásárlást, falási rohamokat és a kényszeres evést. Amennyiben ezen tünetek valamelyike kialakul, meg kell fontolni az adag csökkentését vagy a kezelés fokozatos abbahagyását.

Mánia és delírium

A betegeknél rendszeresen ellenőrizni kell a mánia és a delírium kialakulását. A betegeknek és gondozóiknak fel kell hívni a figyelmét, hogy a pramipexollal kezelt betegeknél mánia és delírium fordulhat elő. Ilyen tünetek kialakulásakor meg kell fontolni a dózis csökkentését / fokozatos leállítását.

Pszichotikusbetegek

Pszichózisokban csak abban az esetben adható dopamin-agonista, ha a kezelés várható előnyei felülmúlják a lehetséges veszélyeket. Pramipexollal kezelt betegeknek nem adhatók antipszichotikus gyógyszerek (lásd 4.5pont).

Szemészetiellenőrzés

A kezelés ideje alatt ajánlatos rendszeres időközönként, ill. látászavar kialakulásakor azonnal, szemészeti vizsgálatot végezni.

Súlyoskardiovaszkulárisbetegség

Súlyos szív-érrendszeri betegségben körültekintően kell alkalmazni. Különösen a kezelés kezdeti szakaszában ajánlott rendszeresen ellenőrizni a betegek vérnyomását, ugyanis dopaminerg hatású szerek alkalmazásakor mindig fenyeget az ortosztatikus hipotenzió veszélye.

Neuroleptikusmalignusszindróma

Dopaminerg gyógyszerek hirtelen elvonásakor neuroleptikum okozta malignus szindrómára emlékeztető tünetek jelentkezését észlelték (lásd 4.2pont).

Dopamin-agonista megvonási szindróma (DAWS)

A DAWS megjelenését jelentették a dopamin-agonisták adása mellett, beleértve a pramipexolt is (lásd 4.8pont). Parkinson-kóros betegeknél a kezelés abbahagyását a pramipexol fokozatos dóziscsökkentésével kell végezni (lásd 4.2pont). Korlátozott mennyiségű adatok alapján megállapítható, hogy az impulzuskontroll-zavarokban szenvedő betegek, illetve akik nagy napi dózisban és/vagy nagy kumulatív dózisban kapnak dopamin-agonistákat, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve a DAWS kialakulását tekintve. A megvonási tünetek közé tartozik a levertség, szorongás, depresszió, fáradékonyság, verejtékezés és fájdalom, melyek esetleg nem enyhülnek a levodopa hatására. A pramipexol-kezelés fokozatos leépítése és abbahagyása előtt a betegeket tájékoztatni kell az esetleges megvonási tünetekről. A fokozatos leépítés és abbahagyás alatt a betegeket szoros megfigyelés alatt kell tartani. Súlyos és/vagy tartósan fennálló tünetek esetén meg kell fontolni a pramipexol legalacsonyabb hatásos adagjának átmeneti adagolását.

Plazmafehérjekötődés

A pramipexol rendkívül csekély mértékben (<20%) kötődik plazmafehérjékhez, és emberben elhanyagolható mértékű a biotranszformációja. Ennélfogva valószínűtlen, hogy kölcsönhatásba lépne a más vegyületeket plazmafehérje kötésükből kiszorító, ill. biotranszformációval eliminálódó gyógyszerekkel. Az utóbbi az antikolinerg szerek eliminációjának fő mechanizmusa, ezért ezekkel a szerekkel aligha lép kölcsönhatásba a pramipexol – jóllehet ezt nem tanulmányozták megfelelő vizsgálatokkal. A pramipexol a szelegilinnel és a levodopával sem lép kölcsönhatásba.

Azaktívrenáliseliminációsutakinhibitorai/kompetitorai

A cimetidin kb. 34%‑kal csökkenti a pramipexol renalis clearance-ét, mégpedig minden bizonnyal a vesetubulusok kationos szekréciós transzportrendszerének gátlásával. Ily módon, a vesén keresztül, aktív transzportfolyamatok révén eliminálódó, ill. ezeket a mechanizmusokat gátló gyógyszerek (pl. cimetidin, amantadin, mexiletin, zidovudin, ciszplatin, kinin és prokainamid) és az egyidejűleg adott pramipexol között felléphet kölcsönhatás, nevezetesen csökkenhet a pramipexol renalis clearance-e. A pramipexol adagjának csökkentése ajánlott, ha ezeket a gyógyszereket a Pramipexol STADA‑val együtt adják.

Kombináció levodopával

Pramipexol STADA és levodopa kombinált alkalmazása esetén a pramipexol dózis növelésével párhuzamosan célszerű csökkenteni a levodopa, ill. változatlanul hagyni az egyéb antiparkinson gyógyszerek adagját.

Additív hatásfokozódás lehetősége miatt a pramipexol kezelés ideje alatt csak fokozott körültekintéssel szabad más szedatív hatású gyógyszert bevenni, ill. alkoholt fogyasztani (lásd 4.4, 4.7 és 4.8pontok).

Antipszichotikus gyógyszerek

A pramipexol és antipszichotikumok kombinált alkalmazása kerülendő (lásd 4.4.pont), mivel pl. antagonista hatások következhetnek be.

Terhesség

A pramipexol hatásait nem tanulmányozták terhes nőkön, ill. szoptató anyákon. Az állatkísérletek során patkányon és nyúlon nem bizonyult teratogén hatásúnak, ugyanakkor patkányban az anyaállatokra toxikus dózisban magzatkárosító hatást fejtett ki (lásd 5.3pont).

A Pramipexol STADA tabletta csak abban az esetben alkalmazható a terhesség ideje alatt, ha feltétlenül szükséges, azaz kezelés várható előnyei felülmúlják a magzatot potenciálisan fenyegető veszélyeket.

Szoptatás

A pramipexol emberben gátolja a prolaktin-elválasztást, ill. ezáltal valószínűleg a tejelválasztást is. Emberben nem vizsgálták, hogy a pramipexol kiválasztódik-e az anyatejbe. Patkányban az izotóppal jelzett pramipexol a plazmaszintet meghaladó koncentrációban dúsult az anyatejben.

Humán tapasztalatok hiányában a szoptatás ideje alatt kerülni kell a Pramipexol STADA tabletta alkalmazását, ill. ha ez nem lehetséges, abba kell hagyni a szoptatást.

Termékenység

Nem végeztek az emberi termékenységre gyakorolt hatásokat értékelő vizsgálatokat. Állatkísérletekben a pramipexol, mint az a dopamin-agonistáknál várható, befolyásolta az oestrus ciklusokat, és rontotta a nőstények fertilitását. Ugyanakkor ezek a vizsgálatok nem mutattak ki a hím állatok fertilitását közvetlenül vagy közvetve befolyásoló káros hatásokat.

A Pramipexol STADA nagymértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A pramipexol hallucinációkat és aluszékonyságot okozhat.

A Pramipexol STADA tablettát szedő betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy ha aluszékonyságot észlelnek és/vagy időnként hirtelen elalszanak, akkor tartózkodjanak a gépjárművezetéstől vagy az éberség csökkenése esetén súlyos vagy halálos sérülés veszélyével járó tevékenységektől és csak abban az esetben vállalkozzanak rájuk (pl. gépek kezelése), ha az említett visszatérő tünetek és az aluszékonyság már megszűntek (lásd még a 4.4, 4.5 és 4.8pontokat).

Az összegyűjtött placebokontrollos vizsgálatok eredményeinek elemzése során a pramipexollal kezelt 1923, és a placebóval kezelt 1354beteg esetében gyakran számoltak be mindkét csoportban mellékhatások kialakulásáról. A pramipexollal kezelt betegek 63%‑a, míg a placebóval kezelt betegek 52%‑a legalább egy gyógyszer-mellékhatásról beszámolt.

A gyógyszermellékhatások többsége általában a terápia korai szakaszában kezdődik, és legtöbbjük rendszerint elmúlik, még akkor is, ha a terápiát folytatják.

A mellékhatások – az egyes szervrendszereken belül – gyakoriság (a mellékhatást várhatóan tapasztaló betegek száma) szerint lettek felsorolva, az alábbi kategóriák szerint: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori(≥1/100‑<1/10); nem gyakori (≥1/1000‑<1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyonritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Parkinson-kórban leggyakrabban előforduló mellékhatások

A pramipexollal kezelt Parkinson‑kóros betegeknél leggyakrabban előforduló (≥5%) mellékhatások, melyek a placebóhoz képest gyakrabban jelentkeznek, a hányinger, mozgászavarok, hipotónia, szédülés, aluszékonyság, álmatlanság, székrekedés, hallucinációk, fejfájás és fáradtság voltak. Az aluszékonyság előfordulási gyakorisága 1,5mg pramipexol sót meghaladó napi dózis alkalmazása esetén növekedett (lásd 4.2pont). Levodopával való kombináció esetén gyakrabban jelentkeztek mozgászavarok (dyskinesiák). A kezelés kezdeti szakaszában hipotenzió léphet fel, különösen, ha túlságosan gyors ütemben növelik a pramipexol adagját.

1.táblázat: Parkinson‑kór

¹ Ezt a mellékhatást a forgalomba hozatalt követően tapasztalták. A gyakoriság 95%‑os bizonyossággal nem magasabb a „nem gyakori” kategóriánál, de alacsonyabb lehet. A gyakoriságot nem lehet pontosan meghatározni, mivel a mellékhatás nem fordult elő a 2762, pramipexollal kezelt, Parkinson-kórban szenvedő beteg adatait tartalmazó klinikai vizsgálati adatbázisban.

Kiválasztott mellékhatások ismertetése

Aluszékonyság

A pramipexol alkalmazása során aluszékonyság gyakran előfordulhat, emellett ritkán kifejezett napközbeni aluszékonyság és hirtelen elalvás is kialakulhat (lásd még 4.4pont).

Libidózavarok

A pramipexol-kezelés során a libidó megváltozhat (fokozódhat vagy csökkenhet).

Impulzuskontroll-zavarok

A dopamin-agonistákkal, köztük a pramipexollal kezelt betegeknél kóros játékszenvedély, fokozott libidó, hiperszexualitás, kényszeres költekezés vagy vásárlás, falási rohamok és kényszeres evés alakulhat ki (lásd még 4.4pont).

Egy 3090 Parkinson‑kóros beteget magába foglaló keresztmetszeti, retrospektív szűrés és eset-kontroll vizsgálat során az összes dopaminerg vagy nem dopaminerg kezelést kapó beteg 13,6%‑nál jelentkezett egy impulzus kontroll zavar a megelőző 6 hónapban. A megfigyelt manifesztációk közé tartozik a kóros szerencsejáték-szenvedély, a falási, vagy vásárlási kényszer, és kényszeres szexuális viselkedés (hiperszexualitás). Az impulzus kontroll zavarok lehetséges független kockázati tényezői közé tartozott a dopaminerg kezelés és a nagyobb dózisú dopaminerg kezelés, a fiatalabb életkor (≤65év), nőtlenség/hajadonság, és a beteg által jelentett, családban előfordult szerencsejáték- szenvedély.

Dopamin-agonista megvonási szindróma

Dopamin-agonisták – köztük a pramipexol – fokozatos leépítésekor vagy elhagyásakor nem motoros jellegű mellékhatások léphetnek fel. A tünetek közé tartozik a levertség, szorongás, depresszió, fáradékonyság, verejtékezés és fájdalom. (lásd 4.4pont).

Szívelégtelenség

Klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok során a pramipexollal kezelt betegeknél szívelégtelenségről számoltak be. Egy farmako-epidemiológiai vizsgálatban összefüggést találtak a pramipexol használata és a szívelégtelenség magasabb kockázata között ahhoz képest, mint amikor nem alkalmaztak pramipexolt (a megfigyelt kockázati arány: 1,86; 95%‑os CI, 1,21‑2,85).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az a V. függelékben található elérhetőségeken keresztül.

A jelentős túladagolás kórlefolyásáról nincsenek klinikai adatok. A dopamin-agonista farmakodinamikai tulajdonságaiból adódó reakciók – többek között hányinger, hányás, hiperkinézia, hallucinációk, izgatottság, és hipotenzió – várhatók. A dopamin-agonsitáknak nincs ismert antidotuma. Központi idegrendszeri izgalom tüneteinek észlelésekor helyénvalónak bizonyulhat neuroleptikumot adni. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni gyomormosással, intravénás folyadékpótlással, orvosi szén adásával és EKG-monitorozással.