ABECMA 260 MCG500 × 10^6 SEJT DISZPERZIÓS INFÚZIÓ

Javallatok

Adagolás

Interakciók listája

Korlátozások

Felírási információ

Biztosítási lista

A termék nem szerepel a listán.

Kibocsátási információk

Nincs adat.

Vényköteles korlátozás

Rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszerkészítmény (GYSE esetében nem használatos)

Térítési korlátozás

Nincs adat.

Egyéb információk

Gyógyszer neve

ABECMA 260 MCG500 × 10^6 SEJT DISZPERZIÓS INFÚZIÓ

Összetétel

Nincs adat.

Gyógyszerészeti forma

diszperzió infúzióhoz

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Bristol-Myers Squibb Pharma EEIG

Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

2025. 12. 09.

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

Beolvasás a telefon kamerájával.

4.9

Több mint 36k értékelések

Használja a Mediately alkalmazást

Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.

4,9 csillag, több mint 20k értékelés

SmPC - ABECMA 260 MCG500

Javallatok

Az Abecma kiújuló és refrakter myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegek kezelésére javallott, akik előzőleg legalább két terápiát kaptak, beleértve egy immunmoduláló szerrel, egy proteaszóma-gátlóval és egy anti-CD38-antitesttel végzett kezelést, és az utolsó terápia során a betegség progresszióját mutatták.

Adagolás

Az Abecma-t minősített kezelési központban kell beadni.

Az Abecma-terápiát olyan egészségügyi szakember irányítása és felügyelete mellett kell elkezdeni, aki jártas a malignus hematológiai betegségek kezelésében, és aki részesült az Abecma alkalmazására és a betegek kezelésének irányítására vonatkozó képzésben.

Az Abecma infúzió beadása előtt rendelkezésre kell állnia legalább egy dózis tocilizumabnak arra az esetre, ha citokin-felszabadulási szindróma (cytokine release syndrome, CRS) alakulna ki, továbbá sürgősségi felszerelésnek is. A kezelést végző intézet számára biztosítani kell a hozzáférést egy további tocilizumab-adaghoz az előző adagtól számított 8 órán belül. Abban a kivételes esetben, ha a tocilizumab – az Európai Gyógyszerügynökség gyógyszerhiány-nyilvántartásában is feltüntetett – készlethiány miatt nem áll rendelkezésre, a CRS kezelésére a tocilizumab helyett egyéb alternatív ellátásról kell gondoskodni az infúzió megkezdése előtt.

Adagolás

Az Abecma kizárólag autológ alkalmazásra szolgál (lásd 4.4 pont).

A kezelés egyetlen adag infúzióból áll, amely CAR-pozitív, életképes T-sejtek diszperzióját tartalmazza egy vagy több infúziós zsákban. A céldózis 420 × 10⁶ CAR-pozitív életképes T-sejt, a 260 és 500 × 10⁶ közötti CAR-pozitív életképes T-sejt tartományon belül. A dózisra vonatkozó további információkat lásd a mellékelt infúzió-felszabadítási tanúsítványban (RfIC).

Előzetes kezelés (lymphodepléciós kemoterápia)

Az intravénásan (iv.) adott napi 300 mg/m² ciklofoszfamidból és iv. adott napi 30 mg/m² fludarabinból álló lymphodepléciós kemoterápiát 3 napig kell adni. A vesekárosodás esetén alkalmazandó dózismódosításra vonatkozó információkért lásd a ciklofoszfamid és fludarabin alkalmazási előírását.

Az Abecma-t a lymphodepléciós kemoterápia befejezése után 2 nappal, de legfeljebb 9 nappal kell beadni. A lymphodepléciós kezelés megkezdése előtt meg kell bizonyosodni róla, hogy az Abecma rendelkezésre áll. Ha az Abecma infúzió beadása késik (a 9 napos időszakon túlra), akkor a beteget az utolsó lymphodepléciós kemoterápia után legalább 4 héttel újra kell kezelni lymphodepléciós kemoterápiával, mielőtt megkapná az Abecma-t.

Premedikáció

A premedikácóként alkalmazott paracetamolt (500–1000 mg orálisan) és difenhidramint (12,5 mg iv. vagy 25–50 mg orálisan) vagy más H¹-antihisztamint körülbelül 30–60 perccel az Abecma infúzió megkezdése előtt javasolt beadni, az infúziós reakció kockázatának csökkentése érdekében.

Kerülni kell a szisztémás kortikoszteroidok profilaktikus alkalmazását, mivel gátolhatják az Abecma hatását. A terápiás dózisú kortikoszteroidokat kerülni kell a lymphodepléciós kemoterápia elkezdését megelőző 72 órás időszakban és az Abecma infúziót követő 72 órás időszakban, kivéve a CRS, a neurológiai toxicitások és egyéb életveszélyes vészhelyzetek kezelését (lásd 4.4 pont).

Klinikai értékelés az infúzió előtt

Az Abecma-kezelést el kell halasztani néhány, kockázatnak kitett betegcsoport esetében (lásd 4.4 pont).

Infúzió utáni monitorozás

A betegeket az infúzió beadását követő első héten CRS-re, neurológiai eseményekre és egyéb toxicitásokra utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében a minősített kezelési központban monitorozni kell.
Az infúziót követő első hét után a beteget a kezelőorvos belátása szerint kell monitorozni.
A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az infúzió után legalább 2 hétig a minősített kezelőközpont közelében kell maradniuk (legfeljebb 2 órányi utazásra).

Különleges betegcsoportok

Humán immundeficiencia vírussal (HIV), hepatitis B-vírussal (HBV) és hepatitis C-vírussal (HCV) fertőzött betegek

Aktív HIV-, HBV-, illetve HCV-fertőzésben szenvedő betegekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre klinikai tapasztalat. A HBV-, aktív HIV-, illetve aktív HCV-fertőzésre azelőtt kell szűrni, mielőtt a készítmény előállításához a sejteket összegyűjtik. Az aktív HIV-fertőzött vagy aktív HCV-fertőzésben szenvedő betegekből leukapheresissel kinyert anyag az Abecma előállítására nem fogadható el (lásd 4.4 pont).

Idősek

Hatvanöt év feletti betegeknél nincs szükség adagmódosításra (lásd 5.1 pont).

Gyermekek és serdülők

Az Abecma biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Az alkalmazás módja

Az Abecma kizárólag intravénás alkalmazásra való.

Alkalmazás

NE használjon leukodepléciós szűrőt.
Győződjön meg arról, hogy a tocilizumab, vagy abban a kivételes esetben, ha a tocilizumab – az Európai Gyógyszerügynökség gyógyszerhiány-nyilvántartásában is feltüntetett – készlethiány miatt nem áll rendelkezésre, megfelelő alternatívák és a sürgősségi beavatkozáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állnak az infúzió beadása előtt és a lábadozási időszak alatt.
Az Abecma infúzió beadásához használható centrális vénabiztosítás, és kifejezetten javasolt is azoknál a betegeknél, akiknél nem megfelelő a perifériás vénabiztosítás.
A beadás előtt meg kell győződni arról, hogy a beteg személyazonossága megegyezik az Abecma infúziós zsákon és a kísérő dokumentációban feltüntetett egyedi betegazonosító adatokkal. A beadandó infúziós zsákok teljes számát az infúzió-felszabadítási tanúsítványon (RfIC) szereplő betegspecifikus információk alapján is meg kell erősíteni (lásd 4.4 pont).

Az Abecma előkészítésére, alkalmazására, a véletlen expozíció esetén alkalmazandó intézkedésekre és a megsemmisítésre vonatkozó részletes utasításokat lásd a 6.6 pontban.

Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

A lymphodepléciós kemoterápia ellenjavallatait figyelembe kell venni.

Figyelmeztetések

Nyomonkövethetőség

A sejtalapú fejlett terápiás gyógyszerek nyomonkövethetőségére vonatkozó előírásokat alkalmazni kell. A nyomonkövethetőség biztosítása érdekében a készítmény nevét, gyártási tételszámát és a kezelt beteg nevét a készítmény lejárati dátumát követő 30 évig meg kell őrizni.

Autológ alkalmazás

Az Abecma kizárólag autológ alkalmazásra szolgál, és semmilyen körülmények között nem adható más betegnek. Az Abecma-t tilos alkalmazni, ha a készítmény címkéjén és az infúzió-felszabadítási tanúsítványon (RfIC) szereplő adatok nem egyeznek meg a beteg személyazonosságával.

Gyorsan progrediáló betegség

Az Abecma-kezelés választása előtt az orvosnak figyelembe kell vennie a betegnél esetlegesen fennálló, nagy kockázatú citogenetikai rendellenességeket, a Frissített Nemzetközi Stádiumbeosztási Rendszer (Revised International Staging System – R-ISS) szerinti III. stádiumú betegséget, extramedullaris plasmacytoma jelenlétét vagy magas tumorterhelés hatását, különösen azon betegek esetében, akiknek gyorsan progrediáló betegsége van, ami befolyásolná a CAR T-infúzió időben történő alkalmazhatóságát. Ezen betegek esetében különösen fontos lehet az áthidaló terápia optimalizálása. A korai elhalálozás potenciálisan megnövekedett kockázata miatt egyes betegek számára nem jelentene előnyt az Abecma-kezelés (lásd 5.1 pont).

A kezelés elhalasztásának okai

Az Abecma-kezeléssel összefüggő kockázatok miatt az infúzió beadását legfeljebb 7 nappal el kell halasztani, ha a betegnél az alábbi állapotok bármelyike fennáll:

Nem rendeződött súlyos nemkívánatos események (különösen a pulmonalis események, a cardialis események vagy a hypotonia), beleértve azokat, amik az előzetes kemoterápiák után alakultak ki.
Aktív fertőzések vagy gyulladásos rendellenességek (beleértve a pneumonitist, a myocarditist és a hepatitist).
Aktív graft-versus-host betegség (graft-versus-host disease, GVHD).

Kísérőbetegség

Az aktív központi idegrendszeri betegségben szenvedő betegek, illetve azok, akiknek a vese-, máj-, tüdő- vagy szívműködése nem megfelelő, valószínűleg érzékenyebbek az alábbiakban leírt mellékhatások következményeire, és fokozott figyelmet igényelnek.

Központi idegrendszeri kóros elváltozások

Nem áll rendelkezésre tapasztalat az Abecma alkalmazásáról központi idegrendszeri érintettségű myelomában, vagy más, már meglévő, klinikailag releváns központi idegrendszeri kórképekben szenvedő betegeknél.

Korábbi allogén őssejt-transzplantáció

Nem ajánlott, hogy a betegek Abecma-t kapjanak az allogén őssejt-transzplantáció (stem cell transplantation, SCT) utáni 4 hónapon belül, mivel fennáll az Abecma által okozott GVHD súlyosbodásának potenciális kockázata. Az Abecma előállítását szolgáló leukapheresist legalább 12 héttel az allogén SCT után kell elvégezni.

Korábbi anti-BCMA-kezelés

Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre az Abecma-ra vonatkozóan olyan betegek körében, akik korábban BCMA-t célzó terápiának voltak kitéve.

Korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre olyan betegekről, akiket az Abecma egy második adagjával újra kezeltek. Az ismételt Abecma-kezelést követő terápiás válasz ritka és kevésbé tartós volt a kezdeti kezeléssel összehasonlítva. Emellett az ismételt kezelésen átesett betegeknél halálos kimenetelű eseteket is megfigyeltek.

Citokin-felszabadulási szindróma

CRS-t, köztük halálos kimenetelű és életet veszélyeztető reakciókat figyeltek meg az Abecma infúzió beadását követően. Majdnem minden beteg tapasztalt bizonyos mértékű CRS-t. Klinikai vizsgálatokban a CRS kialakulásáig eltelt medián idő 1 nap volt (tartomány: 1 – 17 nap) (lásd

4.8 pont).

A CRS monitorozása és kezelése

A CRS-t a klinikai kép alapján kell azonosítani. A betegeket ki kell vizsgálni és kezelni kell a láz, a hypoxia és a hypotonia egyéb okait. A CRS-t a haemophagocytás lymphohistiocytosis/macrophag aktivációs szindróma (HLH/MAS) tüneteivel hozták összefüggésbe, a szindrómák fiziológiája átfedheti egymást. A MAS potenciálisan életveszélyes állapot, a betegeket ezért fokozott megfigyelés alatt kell tartani a MAS jeleit figyelve. A MAS kezelését az adott intézmény irányelveinek megfelelően kell végezni.

Az Abecma infúzió beadása előtt betegenként egy adag tocilizumabnak a helyszínen kell lennie, beadásra készen. A kezelést végző intézet számára biztosítani kell a hozzáférést egy további tocilizumab-adaghoz az előző adagtól számított 8 órán belül. Abban a kivételes esetben, ha a tocilizumab – az Európai Gyógyszerügynökség gyógyszerhiány-nyilvántartásában is feltüntetett – készlethiány miatt nem áll rendelkezésre, a kezelést végző intézménynek a CRS kezelésére a tocilizumab helyett egyéb alternatív ellátásról kell gondoskodnia. A betegeket az Abecma infúzió beadását követő első héten CRS-re utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében a minősített kezelési központban monitorozni kell. Az infúziót követő első hét után a beteget a kezelőorvos belátása szerint kell monitorozni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az infúzió után legalább

2 hétig a minősített kezelési központ közelében kell maradniuk (legfeljebb 2 órányi utazásra). A betegeket és gondozóikat tájékoztatni kell a CRS késői megjelenésének lehetőségéről, és fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy azonnal orvoshoz kell fordulniuk, ha bármely időpontban a CRS jeleit vagy tüneteit észlelik a betegnél.

A CRS első jelénél szupportív ellátással, tocilizumabbal vagy tocilizumabbal és kortikoszteroidokkal történő kezelést kell elkezdeni az 1. táblázatban megadottak szerint. Az Abecma hatása a tocilizumab és a kortikoszteroidok alkalmazása után továbbra is fokozódhat és fennmaradhat (lásd 4.5 pont).

Azoknál a betegeknél, akiknél CRS lép fel, a tünetek megszűnéséig szorosan monitorozni kell a cardialis funkciót és a szervműködést. Súlyos vagy életveszélyes CRS esetén mérlegelni kell az intenzív osztályon történő monitorozás és szupportív terápia szükségességét.

Ha a CRS során egyidejű neurológiai toxicitás gyanúja merül fel, a neurológiai toxicitást a

2. táblázatban szereplő ajánlások szerint kell kezelni, és a két reakció esetében az 1., illetve a

2. táblázatban részletezett agresszívebb beavatkozásnak megfelelően kell eljárni.

Korábbi eszkaláció (azaz magasabb kortikoszteroid dózis, alternatív anticitokin szerek, anti-T-sejt terápiák) javasolt olyan betegeknél, akiknél refrakter CRS jelentkezik az Abecma infúzió beadását követő 72 órán belül, amelyet tartós láz, célszervi toxicitás (pl. hypoxia, hypotonia) és/vagy olyan HLH/MAS jellemez, ami az első vonalbeli beavatkozásokat követő 12 órán belül nem javul.

táblázat A CRS osztályozása és a kezelésére vonatkozó irányelvek

CRS-fokozata	Tocilizumab	Kortikoszteroidok
1. fokozatA tünetek csupán tüneti kezelést igényelnek (például láz, hányinger, fáradtság, fejfájás, izomfájdalom, rossz közérzet).	Ha az infúzió beadása után 72 órával vagy annál későbbjelentkezik, tüneti kezelést kell alkalmazni.Ha az infúzió beadása után kevesebb mint 72 órával lép fel és a tünetek nem kontrollálhatók kizárólag szupportív kezeléssel, megfontolandó 8 mg/ttkg tocilizumab iv. alkalmazása (legfeljebb 800 mg) 1 órán keresztül.	─
2. fokozatA tünetek közepes intenzitású beavatkozást igényelnek, és arra reagálnak.Kevesebb mint 40%FiO² (belélegzett oxigén arány) oxigénszükséglet, vagy folyadékra, illetve egy alacsony dózisú vazopresszorra reagáló hypotonia, vagy 2. fokozatú szervtoxicitás.	Alkalmazzon 8 mg/ttkg iv. tocilizumabot (legfeljebb 800 mg) 1 óra időtartamban.	Mérlegelje az iv. dexametazon alkalmazását 10 mg2-24 óránként.
3. fokozatA tünetek agresszív beavatkozást igényelnek, és arra reagálnak.Láz, oxigénszükséglet legalább 40%-os FiO² vagy nagy dózisú vazopresszort vagy több féle vazopresszort igénylő hypotonia, vagy3. fokozatú szervtoxicitás,vagy 4. fokozatú transaminitis.	Alkalmazzon 8 mg/ttkg iv. tocilizumabot (legfeljebb 800 mg) 1 óra időtartamban.	Alkalmazzon iv. dexametazont (pl. 10 mg 12 óránként).
2. és 3. fokozat esetén:Ha 24 órán belül nem figyelhető meg javulás, vagy gyorsan progrediál, megismétlendő a tocilizumab kezelés, és emelni kell a dexametazon adagját és az adagolás gyakoriságát (20 mg iv. 6-12 óránként).Ha 24 órán belül nem figyelhető meg javulás, vagy továbbra is gyorsan progrediál, akkor metilprednizolon-kezelésre kell váltani (kezdődózisként 2 mg/ttkg, majd ezt követően naponta 2 mg/ttkg, 4 részre elosztva.Ha elkezdik a szteroidok alkalmazását, akkor az adagolást legalább 3 dózis beadásáig folytatni kell, és legfeljebb 7 napon keresztül fokozatosan kell csökkenteni a dózist.A tocilizumab 2 dózisa után mérlegelje alternatív anticitokin szer alkalmazását.Ne alkalmazzon 24 óra alatt 3 dózisnál több, és összességében 4 dózisnál több tocilizumabot.

CRS-fokozata	Tocilizumab	Kortikoszteroidok
4. fokozatÉletveszélyes tünetek. Légzéstámogatás vagy folyamatos veno-venózus hemodialízis (continuous veno-venous haemodialysis, CVVHD) szükségessége, vagy 4. fokozatú szervtoxicitás (kivéve a transaminitist).	Alkalmazzon 8 mg/ttkg iv. tocilizumabot (legfeljebb 800 mg) 1 óra időtartamban.	Alkalmazzon 20 mg iv. dexametazont 6 óránként.
4. fokozat esetén:A tocilizumab 2 dózisa után mérlegelje alternatív anticitokin szer alkalmazását. Ne alkalmazzon 24 óra alatt 3 dózisnál több, és összességében 4 dózisnál több tocilizumabot.Ha 24 órán belül nem figyelhető meg javulás, mérlegelje metilprednizolon (1 – 2 g, szükség esetén ismételje meg 24 óránként; csökkentse a dózist a klinikai állapottól függően) vagy anti-T-sejtes terápiák, például 1,5 g/m² ciklofoszfamid vagy egyéb, alkalmazásának szükségességét.

a Lee és mtsai, 2014.

Neurológiai mellékhatások

Neurológiai toxicitások, például aphasia, encephalopathia és immuneffektorsejtes neurotoxicitási szindróma (immune effector cell-associated neurotoxicity syndrome, ICANS), amelyek súlyosak vagy életveszélyesek lehetnek, előfordultak az Abecma-kezelés után. Az első neurotoxicitási esemény jelentkezéséig eltelt medián idő 3 nap volt (tartomány: 1–317 nap; egy betegnél a 317. napon encephalopathia alakult ki rosszabbodó pneumonia és Clostridium difficile colitis eredményeként).

Késleltetett megjelenésű, 3. fokozatú parkinsonizmust is jelentettek. A neurológiai toxicitás a CRS-sel egyidejűleg, a CRS rendeződése után vagy CRS hiányában is előfordulhat (lásd 4.8 pont).

A neurológiai toxicitások monitorozása és kezelése

A betegeket az Abecma infúzió beadását követő első héten a neurológiai toxicitásra utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében a minősített kezelési központban monitorozni kell. Az infúziót követő első hét után a beteget a kezelőorvos belátása szerint kell monitorozni. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy az infúzió után legalább 2 hétig a minősített kezelési központ közelében kell maradniuk (legfeljebb 2 órányi utazásra). A betegeket és a gondozóikat tájékoztatni kell a neurológiai toxicitás késői megjelenésének lehetőségéről, és fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy azonnal forduljanak orvoshoz, ha bármely időpontban a CRS jeleit vagy tüneteit észlelik a betegnél.

Ha fennáll a neurológiai toxicitás gyanúja, a 2. táblázatban megadott ajánlásoknak megfelelően kell kezelni. A neurológiai tünetek egyéb okait ki kell zárni. Súlyos vagy életveszélyes neurológiai toxicitás esetén intenzív osztályon végzett szupportív terápiát kell biztosítani.

Ha a neurológiai toxicitási reakció során egyidejű CRS gyanúja merül fel, akkor azt az 1. táblázatban szereplő ajánlások szerint kell kezelni, és a két reakció esetében az 1., illetve a 2. táblázatban részletezett agresszívebb beavatkozásnak megfelelően kell eljárni.

táblázat A neurológiai toxicitás, beleértve az ICANS osztályozását és a kezelésére vonatkozó irányelveket is

Neurológiai toxicitás fokozata az észlelttünetekkel együtta	Kortikoszteroidok és rohamoldó gyógyszerek
1. fokozat*Enyhe vagy tünetmentes ICE-pontszám: 7-9^b vagyCsökkent éberségi szint^c: spontán felébred	Nem szedatív, rohamoldó gyógyszerek (pl. levetiracetám) adásának megkezdése rohamprofilaxisra.Ha az infúzió után 72 órával vagy ennél hosszabb idő elteltével jelentkezik, a beteget meg kell figyelni.Ha kevesebb mint 72 órával az infúzió után lép fel, és a tüneteket nem sikerül kizárólag szupportív kezeléssel kontrollálni, megfontolandó 10 mg dexametazon iv. alkalmazása 12–24 óránként 2–3 napig.
2. fokozat*Közepes fokúICE-pontszám: 3-6^b vagyCsökkent éberségi szint^c: hangingerre felébred	Nem szedatív, rohamoldó gyógyszerek (pl. levetiracetám) adásának megkezdése rohamprofilaxisra.Kezdje el a 10 mg iv. dexametazon-kezelést 12 óránként és alkalmazza 2 – 3 napig vagy hosszabb ideig, ha a tünetek perzisztálnak.Amennyiben a teljes szteroid-expozíció 3 napnál hosszabb, mérlegelje a fokozatos dózisleépítést. Szteroidok nem javasoltak izolált 2-es fokozatú fejfájás esetén.Ha 24 óra elteltével nem mutatkozik javulás, vagy a neurológiai toxicitás rosszabbodik, akkor a dexametazon adagját és/vagy az adagolás gyakoriságát növelni kell, legfeljebb 20 mg dózis 6 óránkénti iv. adagolásáig.

Neurológiai toxicitás fokozata az észlelttünetekkel együtta

Kortikoszteroidok és rohamoldó gyógyszerek

Súlyos vagy orvosilag jelentős, de nem azonnal életveszélyes; hospitalizációt igénylő vagy elhúzódó; fogyatékosságot okozóICE-pontszám: 0-2^bha az ICE-pontszám 0, de a beteg ébreszthető (pl. globális afázia mellett éber), és elvégezhető nála az értékelésvagyCsökkent éberségi szint^c: csak taktilis ingerrel ébreszthetőVagy görcsrohamok^c, amelyek az alábbiak lehetnek:Vagy emelkedett ICP^c, fokális/lokális ödéma a neurológiai képalkotó vizsgálatok felvételein

Nem szedatív, rohamoldó gyógyszerek (pl. levetiracetám) adásának megkezdése rohamprofilaxisra.Meg kell kezdeni 10–20 mg dexametazon iv. 8–12 óránkénti alkalmazását. Szteroidok nem javasoltak izolált 3-as fokozatú fejfájás esetén.Ha 24 óra elteltével nem mutatkozik javulás, vagy a neurológiai toxicitás súlyosbodása következik be, akkor metilprednizolonra kell váltani(2 mg/ttkg telítő adag, ezt követően 2 mg/ttkg naponta négy adagra osztva, majd az adag 7 napon belül fokozatosan csökkentendő).Ha agyödéma gyanúja merül fel, megfontolandó a hyperventillatiós és a hyperosmoticus terápia.Nagy dózisú metilprednizolon (1–2 g, szükség esetén 24 óránként megismételve; a dózis a klinikai állapottól függően csökkentendő) és 1,5 g/m² ciklofoszfamid alkalmazandó.

fokozat*
- bármilyen klinikai görcsroham, fokális vagy generalizált, amely gyorsan oldódik, vagy
- az EEG-n látható nem konvulzív rohamok, amelyek beavatkozás hatására oldódnak

Neurológiai toxicitás fokozata az észlelttünetekkel együtta

Kortikoszteroidok és rohamoldó gyógyszerek

Életveszélyes ICE-pontszám^b: 0 vagyCsökkent éberségi szint^c, amely az alábbiak valamelyike lehet:Vagy görcsrohamok^c, amelyek az alábbiak lehetnek:Vagy motoros tünetek^c:Vagy emelkedett ICP/agyi ödéma^c, az alábbi jelekkel/tünetekkel:

Nem szedatív, rohamoldó gyógyszerek (pl. levetiracetám) adásának megkezdése rohamprofilaxisra.Meg kell kezdeni 20 mg dexametazon iv. 6 óránkénti alkalmazását.Ha 24 óra elteltével nem mutatkozik javulás, vagy a neurológiai toxicitás rosszabbodik, akkor nagy dózisú metilprednizolonra kell váltani (1–2 g, szükség esetén 24 óránként megismételve; a dózis a klinikai állapottól függően csökkentendő).Megfontolandó 1,5 g/m² ciklofoszfamid alkalmazása.Ha agyödéma gyanúja merül fel, megfontolandó a hyperventillatiós és a hyperosmoticus terápia.Nagy dózisú metilprednizolon (1 – 2 g, szükség esetén 24 óránként megismételve; a dózis a klinikai állapottól függően csökkentendő) és 1,5 g/m² ciklofoszfamid alkalmazandó.

fokozat*
- a beteg nem ébreszthető, vagy csak erőteljes vagy ismételt taktilis ingerrel ébreszthető, vagy
- stupor vagy kóma
- életveszélyes, tartós görcsroham, (> 5 perc), vagy
- halmozott klinikai vagy elektromos görcsrohamok, amelyek között az EEG nem tér vissza a kiindulási szintre
- mély fokális motoros gyengeség, például hemiparesis vagy paraparesis
- diffúz agyi ödéma a neurológiai képalkotó vizsgálatok felvételein, vagy
- decerebratiós vagy decorticatiós testtartás, vagy
- a VI. agyideg bénulása, vagy
- papillaödéma, vagy
- Cushing-triász

EEG = elektroencephalogram; ICE = immuneffektorsejtes encephalopathia (Immune Effector Cell-Associated Encephalopathy); ICP = intracranialis nyomás

* Fokozat meghatározása a neurotoxicitás fokozatának megállapítására vonatkozó NCI CTCAE és ICANS/ASTCT. 2019 kritériumok alapján (Lee és mtsai., 2019).

a A kezelést a más oknak nem tulajdonítható legsúlyosabb esemény határozza meg.

b Ha a beteg éber, és elvégezhető nála az ICE-értékelés, akkor az alábbiakat kell felmérni: orientáció (év, hónap, város, kórház = 4 pont); tárgyak megnevezése (nevezzen meg három tárgyat, pl. mutasson a faliórára, egy tollra és egy gombra = 3 pont); utasítások követése (pl. „mutasson kettőt az ujjaival” vagy „csukja be a szemét, majd nyújtsa ki a nyelvét” = 1 pont); írás (képes leírni egy átlagos mondatot = 1 pont); és figyelem (számoljon vissza tízesével száztól

= 1 pont). Ha a beteg nem ébreszthető fel, és nem tudja elvégezni az ICE-értékelést (4. súlyossági fokú ICANS) = 0 pont.

c Más oknak nem tulajdonítható.

Elhúzódó cytopeniák

A betegeknél a lymphodepléciós kemoterápia és az Abecma infúzió után több héten át elhúzódó cytopenia léphet fel (lásd 4.8 pont). Az Abecma infúzió előtt és után a vérképet monitorozni kell. A cytopeniákat myeloid növekedési faktorral és vértranszfúziós támogatással kell kezelni az adott intézmény irányelvei szerint.

Fertőzések és lázas neutropenia

Az Abecma nem adható aktív fertőzésben vagy gyulladásos betegségben szenvedő betegeknek. A betegeknél súlyos fertőzések, beleértve az életveszélyes vagy halálos fertőzéseket is, fordultak elő az Abecma beadását követően (lásd 4.8 pont). Az Abecma infúzió beadása előtt és után a betegeket fertőzésre utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében monitorozni kell, és megfelelően kezelni őket. Profilaktikus, preemptív és/vagy terápiás céllal antimikróbás szereket kell alkalmazni, az adott intézmény irányelvei szerint.

Az Abecma infúzió beadása után lázas neutropeniát figyeltek meg a betegeknél (lásd 4.8 pont), amely a CRS-sel egyidejűleg is jelentkezhet. Lázas neutropenia esetén a fertőzést ki kell vizsgálni és széles spektrumú antibiotikumokkal, folyadékokkal és egyéb orvosilag indokolt szupportív terápiával kell kezelni.

Vírus-reaktiváció

Az Abecma beadása után előfordult citomegalovírus (CMV) okozta fertőzés, amely tüdőgyulladást és halált okozott (lásd 4.8 pont). A betegeket a CMV-fertőzésre vonatkozó klinikai irányelveknek megfelelően kell monitorozni és kezelni.

A HBV-reaktiváció, ami bizonyos esetekben fulmináns hepatitist, májelégtelenséget és halált okozhat, a plazmasejtek ellen irányuló gyógyszerekkel kezelt betegeknél fordulhat elő (lásd 4.8 pont).

A CMV-, HBV-, aktív HIV-, illetve aktív HCV-fertőzésre azelőtt kell szűrni, mielőtt a készítmény előállításához a sejteket összegyűjtik (lásd 4.2 pont).

Beszámoltak a John Cunningham-vírus (JC-vírus) progresszív multifokális leukoencephalopathiához (PML) vezető reaktivációjáról azoknál az Abecma-val kezelt betegeknél, akiket korábban más immunszuppresszív gyógyszerekkel is kezeltek.

Hypogammaglobulinaemia

Plazmasejtes aplasia és hypogammaglobulinaemia fordulhat elő Abecma-kezelésben részesülő betegeknél (lásd 4.8 pont). Az immunglobulinszinteket az Abecma-kezelés után monitorozni kell, és az adott intézmény irányelveinek megfelelően kell kezelni, ide értve a fertőzésre vonatkozó óvintézkedéseket, az antibiotikus vagy antivirális profilaxist és az immunglobulin-pótlást.

Szekunder malignitások, beleértve a T-sejtes eredetűeket is

Az Abecma-val kezelt betegeknél szekunder malignitások alakulhatnak ki. Hematológiai malignitások BCMA vagy CD19 elleni CAR T-sejt-terápiával (beleértve az Abecma-t is) történő kezelését követően T-sejtes malignitásokról számoltak be. T-sejtes malignitásokról – beleértve a CAR-pozitív malignitásokat – a CD19 vagy BCMA elleni CAR T-sejt-terápia alkalmazását követően heteken belül vagy akár évek múlva számoltak be. Halálos kimenetelű esetek is előfordultak. A betegeket a szekunder malignitások szempontjából élethosszig monitorozni kell. Abban az esetben, ha T-sejt eredetű szekunder malignitás fordul elő, fel kell venni a kapcsolatot a gyártóval, akitől instrukciókat lehet kérni az elemzés céljára gyűjtendő daganatminták levételére vonatkozóan.

Túlérzékenységi reakciók

Allergiás reakciók fordulhatnak elő az Abecma infúzió beadása során. Az Abecma-ban található segédanyag, a dimetil-szulfoxid (DMSO) okozhatja a súlyos túlérzékenységi reakciókat, beleértve az anafilaxiát is. Azokat a betegeket, akiknek a szervezetébe korábban még nem került DMSO, szoros megfigyelés alatt kell tartani. Az életjeleket (vérnyomás, szívfrekvencia és oxigénszaturáció), illetve bármely tünet megjelenését figyelemmel kell kísérni az infúzió megkezdése előtt, az infúzió során körülbelül tíz percenként, majd az infúziót követően 3 órán át óránként.

Fertőző ágens átvitele

Bár az Abecma-t ellenőrzik a sterilitás és a Mycoplasma jelenléte szempontjából, fennáll a fertőző ágensek átvitelének kockázata. Ezért az Abecma-t alkalmazó egészségügyi szakembereknek a kezelés után monitorozniuk kell a betegeket a fertőzésre utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében, amelyeket szükség esetén megfelelően kezelni kell.

Virológiai vizsgálatokra gyakorolt zavaró hatás

Mivel az Abecma gyártásához használt lentivirális vektor és a HIV – néhány rövid szakaszt tekintve – megegyező genetikai információval rendelkeznek, egyes HIV-nukleinsav-tesztek (NAT-ok) álpozitív eredményt adhatnak.

Vér-, szerv-, szövet- és sejtadományozás

Az Abecma-val kezelt betegeknek tilos vért, szerveket, szöveteket vagy sejteket adományozniuk transzplantáció céljából.

Hosszú távú utánkövetés

A betegek várhatóan felvételre kerülnek egy regiszterbe, az Abecma hosszú távú biztonságosságáról és hatásosságáról rendelkezésre álló ismeretek bővítése érdekében.

Segédanyagok

Ez a gyógyszer legfeljebb 33 mmol (752 mg) nátriumot tartalmaz adagonként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 37,6%-ának felnőtteknél.

A készítmény legfeljebb 7 mmol (274 mg) káliumot tartalmaz adagonként, amit figyelembe kell venni csökkent vesefunkció vagy kontrollált kálium diéta esetén.

Interakciók

Interakciók listája

Felvétel az interakciók közé

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.

A T-sejt működését gátló ismert szerekkel való együttes alkalmazását hivatalosan nem vizsgálták. A T-sejt funkcióját stimuláló ismert szerekkel való együttes alkalmazását még nem vizsgálták, és a hatások nem ismertek.

Tocilizumab vagy sziltuximab és kortikoszteroid alkalmazása

Néhány betegnek tocilizumabra vagy sziltuximabra és/vagy kortikoszteroidra volt szüksége a CRS kezeléséhez (lásd 4.8 pont). A tocilizumab vagy sziltuximab és/vagy kortikoszteroidok alkalmazása a CRS kezelése céljából gyakoribb volt a nagyobb sejtexpanziót mutató betegek körében.

A KarMMa-3 vizsgálatban tocilizumabbal vagy sziltuximabbal kezelt, CRS-ben szenvedő betegeknél magasabbak voltak az Abecma sejtexpanziós szintjei; a medián C^max 3,1-szeres (N = 156), az

AUC^0-28^nap 2,9-szeres volt (N = 155), összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik nem kaptak tocilizumabot vagy sziltuximabot (N = 64 a C^max és N = 63 az AUC^0–28^nap meghatározásakor). A kortikoszteroidokkal kezelt, CRS-ben szenvedő betegeknél magasabbak voltak az Abecma sejtexpanziós szintjei; a medián C^max 2,3-szeres (N = 60) és az AUC^0-28^nap 2,4-szeres volt (N = 60), összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik nem kaptak kortikoszteroidot (N = 160 a C^max és N = 158 az AUC⁰^–²⁸^nap meghatározásakor).

Hasonlóképpen, a KarMMa vizsgálatban a tocilizumabbal kezelt, CRS-ben szenvedő betegeknél magasabbak voltak az Abecma sejtexpanziós szintjei; a medián C^max 1,4-szeres (N = 66), az AUC^0-28^nap 1,6-szeres volt (N = 65), összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik nem kaptak

tocilizumabot (N = 61 a C^max és N = 60 az AUC^0–28^nap meghatározásakor). A kortikoszteroidokkal kezelt, CRS-ben szenvedő betegeknél magasabbak voltak az Abecma sejtexpanziós szintjei; a medián C^max 1,7-szeres (N = 18) és az AUC^0-28^nap 2,2-szeres volt (N = 18), összehasonlítva azokkal a betegekkel, akik nem kaptak kortikoszteroidot (N = 109 a C^max és N = 107 az AUC⁰^–²⁸^nap meghatározásakor).

Élő kórokozót tartalmazó vakcinák

Az Abecma-kezelés alatt vagy után, élő kórokozót tartalmazó vírusvakcinákkal történő immunizáció biztonságosságát nem vizsgálták. Elővigyázatossági intézkedésként az élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal történő immunizáció nem javasolt legalább 6 hétig a lymphodepletiós kemoterápia megkezdése előtt, az Abecma-kezelés alatt, és amíg a kezelést követően helyre nem áll az immunrendszer.

Terhesség

Fogamzóképes nők / Fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél

Az Abecma-kezelés megkezdése előtt fogamzóképes nőknél terhességi teszt használatával ellenőrizni kell, hogy fennáll-e terhesség.

Kérjük olvassa el a fludarabin és a ciklofoszfamid alkalmazási előírását a lymphodepléciós kemoterápiában részesülő betegeknél szükséges hatékony fogamzásgátlásra vonatkozó információért.

Nem áll rendelkezésre elegendő expozíciós adat ahhoz, hogy ajánlást tegyünk az Abecma-val végzett kezelést követő fogamzásgátlás időtartamára vonatkozóan.

Terhesség

Az idekabtagen vikleucel terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Az idekabtagen vikleucellel nem végeztek állatokkal reprodukciós és fejlődéstoxicitási vizsgálatokat annak felmérésére, hogy terhes nőnél alkalmazva okozhat-e magzatkárosodást (lásd 5.3 pont).

Nem ismert, hogy az idekabtagen vikleucel átjut-e a magzatba. A hatásmechanizmus alapján, ha a transzdukált sejtek átjutnak a placentán, akkor magzati toxicitást okozhatnak, beleértve a plazmasejtes aplasiát vagy a hypogammaglobulinaemiát. Ezért az Abecma alkalmazása nem javasolt terhes nőknél és fogamzásgátlást nem használó fogamzóképes nőknél. A terhes nőket tájékoztatni kell a magzatot érintő lehetséges kockázatokról. Az Abecma-kezelés utáni terhességet meg kell beszélni a kezelőorvossal.

Megfontolandó az immunglobulinszintek vizsgálata Abecma-val kezelt anyák újszülött csecsemőinél. Szoptatás

Nem ismert, hogy az idekabtagen vikleucel-sejtek kiválasztódnak-e az anyatejbe, vagy átkerülnek-e a szoptatott gyermekbe. Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni. A szoptató nőket tájékoztatni kell arról, hogy a szoptatott gyermek potenciális veszélynek van kitéve.

Termékenység

Az idekabtagen vikleucel termékenységre gyakorolt hatásáról nem állnak rendelkezésre adatok. Az idekabtagen vikleucel hím és nőstény termékenységre gyakorolt hatását nem vizsgálták állatkísérletekben.

Vezetés

Az Abecma nagymértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A neurológiai mellékhatások esetleges fellépése miatt, beleértve a megváltozott mentális állapotot és az Abecma-val fellépő görcsrohamokat, az Abecma-kezelést kapott betegeknek kerülniük kell a gépjárművezetést és a nehéz vagy potenciálisan veszélyes gépek kezelését az Abecma infúziót követően legalább 4 hétig, vagy addig, amíg kezelőorvos megítélése szerint a neurológiai mellékhatások nem rendeződnek.

Mellékhatások

A biztonságossági profil összefoglalása

Az ebben a fejezetben leírt biztonságossági adatok a KarMMa, a CRB-401 és a KarMMa-3 vizsgálatokban alkalmazott Abecma-expozíciót tükrözik, amelyben 409, kiújult vagy refrakter myeloma multiplexben szenvedő beteg kapott Abecma-t. A KarMMa (N = 128) és a CRB-401

(N = 56) vizsgálatban az utánkövetés medián időtartama (az Abecma infúziótól az adatbázis-zárás dátumáig) 20,8 hónap volt. A KarMMa-3 vizsgálatban (N = 225) az utánkövetés medián időtartama 29,3 hónap volt.

A leggyakoribb mellékhatások (≥ 20%) a következők voltak: CRS (84,6%), neutropenia (80,0%), vérszegénység (63,6%), thrombocytopenia (55,0%), nem meghatározott kórokozók által okozott fertőzések (43,8%), hypophosphataemia (33,3%), hasmenés (33,0%), leukopenia (32,8%),

hypokalaemia (32,0%), kimerültség (29,8%), hányinger (28,1%), lymphopenia (26,9%), láz (24,7%),

vírusfertőzések (23,2%), fejfájás (22,5%), hypocalcaemia (22,0%), hypomagnesaemia (21,3%) és arthralgia (20,0%); az alacsonyabb gyakorisággal előforduló és klinikailag fontosnak tartott egyéb gyakori nemkívánatos események közé tartozott a hypotensio (18,6%), a felső légúti fertőzés (15,6%), a hypogammaglobulinaemia (13,7%), a lázas neutropenia (11,2%), a tüdőgyulladás (11,0%), a remegés (5,6%), az aluszékonyság (5,6%), az encephalopathia (3,4%), az ájulás (3,2%) és az aphasia (2,9%).

Súlyos mellékhatások a betegek 57,2%-ánál fordultak elő. A leggyakoribb súlyos mellékhatások (≥ 5%) közé tartozott a CRS (10,3%) és a tüdőgyulladás (7,1%); az alacsonyabb gyakorisággal előforduló és klinikailag fontosnak tartott egyéb súlyos nemkívánatos események, többek között a

lázas neutropenia (4,2%), a láz (3,7%), a neutropenia (2,7%), a szepszis (2,7%), a zavart tudatállapot (2,4%), a haemophagocytás lymphohistiocytosis (1,7%), a thrombocytopenia (1,5%), az

encephalopathia (1,5%), a dyspnoe (1,5%), a görcsrohamok (1,0%), a mentális elváltozások (1,0%). a hypoxia (0,7%), és a disszeminált intravascularis koaguláció (0,5%).

A leggyakoribb 3. vagy 4. fokozatú mellékhatások (≥ 5%) a neutropenia (77,3%), az anaemia (50,9%), a thrombocytopenia (42,5%), a leukopenia (31,5%), a lymphopenia (25,9%), a hypophosphataemia (19,8%), a meghatározatlan patogének okozta fertőzések (15,2%), a lázas neutropenia (10,5%), a vírusfertőzések (7,6%), a tüdőgyulladás (6,8%), a hypertensio (6,6%), a hypocalcemia (5,6%) és a bakteriális fertőzések (5,4%) voltak.

Az infúzió utáni 8 hétben gyakrabban figyeltek meg 3. vagy 4. fokozatú mellékhatásokat (93,2%), mint az infúzió utáni 8. hetet követően (58,1%). Az infúzió utáni első 8 hétben leggyakrabban jelentett

3. vagy 4. fokozatú mellékhatás a neutropenia (75,8%), az anaemia (47,4%), a thrombocytopenia

(38,6%), a leukopenia (30,3%), a lymphopenia (23,5%) és a hypophosphataemia (18,3%) volt. A mellékhatások táblázatos felsorolása

A 3. táblázat összefoglalja a klinikai vizsgálatokban Abecma-val kezelt 409 betegnél megfigyelt mellékhatásokat, ahol az Abecma-t a megengedett 150 – 540 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt céldózistartományon belül alkalmazták (a CAR-pozitív életképes T-sejtek megfelelő dózistartományát

a KarMMa vizsgálatban lásd 5.1 pont, 6. táblázat), valamint a forgalomba hozatalt követő bejelentésekben szereplő mellékhatásokat. A mellékhatások a MedDRA szervrendszeri osztályozás és gyakoriság alapján kerültek felsorolásra. A mellékhatások előfordulási gyakoriságának meghatározása: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 –<1/100); ritka (≥1/10 000 –<1/1000); nagyon ritka (<1/10 000); illetve nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint vannak felsorolva.

táblázat Az Abecma-val kezelt betegeknél megfigyelt mellékhatások

Szervrendszeri kategória	Mellékhatások	Gyakoriság (minden kategória)
Fertőző betegségek és parazitafertőzések^a	Fertőzések – bakteriális Fertőzések – virálisFertőzések – nem meghatározottkórokozó okoztaFertőzések – gombás	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori
Jó-, rosszindulatú és nem meghatározott daganatok (beleértve a cisztákat és polipokat is)	T-sejtes eredetű szekunder malignitás	Ritka
Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek	Neutropenia Leukopenia Thrombocytopenia Lázas neutropenia Lymphopenia AnaemiaDisszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC)	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori
Immunrendszeri betegségek és tünetek	Citokin-felszabadulási szindróma Hypogammaglobulinaemia Haemophagocytás lymphohistiocytosis*	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori
Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek	Hypophosphataemia Hypokalaemia Hyponatraemia Hypocalcemia Hypoalbuminaemia Csökkent étvágy Hypomagnesaemia	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori
Pszichiátriai kórképek	Álmatlanság Delírium^b	Nagyon gyakori Gyakori
Idegrendszeri betegségek és tünetek	Encephalopathia^c Fejfájás* Szédülés^d Aphasia^eAtaxia^fMotoros diszfunkció^g TremorGörcsroham HemiparesisImmuneffektorsejtes neurotoxicitási szindróma**	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori Gyakori Gyakori Gyakori GyakoriNem gyakori Nem gyakori
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek	Tachycardia* Pitvarfibrilláció*	Nagyon gyakori Gyakori

Szervrendszeri kategória	Mellékhatások	Gyakoriság (minden kategória)
Érbetegségek és tünetek	Hypertonia Hypotonia*^h	Nagyon gyakori Nagyon gyakori
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek	Dyspnoe Köhögés Tüdőödéma Hypoxia*	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori Gyakori
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek	Hányás Hasmenés Hányinger SzékrekedésEmésztőrendszeri vérzésⁱ	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori
A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei	Ízületi fájdalom Izomfájdalom	Nagyon gyakori Gyakori
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók	Láz* Kimerültség^j Ödéma^k Hidegrázás Gyengeség	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori
Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei	Emelkedett glutamát-piruvát-transzamináz (GPT)Emelkedett glutamát-oxálacetát-transzamináz (GOT)Emelkedett alkalikusfoszfatáz-szint a vérbenEmelkedett C-reaktívprotein-szint*	Nagyon gyakori Nagyon gyakori Gyakori Gyakori

* A CRS megnyilvánulásaként jelentett esemény.

** Az eseményt nem regisztrálták szisztematikusan a klinikai vizsgálatok során.

a A fertőző betegségek és parazitafertőzések szervrendszeri kategóriába tartozó nemkívánatos eseményeket patogéntípus és kiválasztott klinikai szindrómák szerint csoportosították.

b A delírium magában foglalja a delíriumot, a dezorientációt, az agitációt, a hallucinációt, a nyugtalanságot.

c Az encephalopathia magában foglalja az amnesiát, a bradyphreniát, a kognitív rendellenességet, a zavart állapotot, a csökkent tudatszintet, a figyelem zavarát, a dyscalculiát, a dysgraphiát, az encephalopathiát, az inkoherens beszédet, a letargiát, a memóriakárosodást, a mentális károsodást, a mentális állapotváltozásokat, a metabolicus encephalopathiát, a neurotoxicitást, az aluszékonyságot, a stuport.

d Szédülésnek számít a szédülés, a presyncope, a syncope, a vertigo.

e Az aphasia magában foglalja az aphasiát, a dysarthriát, a lassú beszédet és a beszédzavart.

f Az ataxia magában foglalja az ataxiát, a dysmetriát, a járászavart.

g A motoros diszfunkció magában foglalja a motoros diszfunkciót, az izomgörcsöket, az izomgyengeséget és a parkinsonizmust.

h A hypotonia a következőket foglalja magába: hypotonia, orthostaticus hypotonia.

i A gyomor-bélrendszeri vérzés magában foglalja a gastrointestinalis vérzést, a fogínyvérzést, a haematochesist, a haemorrhoidalis vérzést, a melaenát, a szájvérzést.

j A kimerültség magában foglalja a kimerültséget, a rossz közérzetet.

k Az ödéma magában foglalja az ödémát, a perifériás ödémát, az arcödémát, a generalizált ödémát, a perifériás duzzanatot.

Kiválasztott mellékhatások leírása

Citokin-felszabadulási szindróma

Az összesített vizsgálatokban (KarMMa, CRB-401 és KarMMa-3) a CRS az Abecma-t kapó betegek 84,6%-ánál fordult elő. Hármas vagy magasabb fokozatú CRS (Lee és mtsai, 2014) a betegek 5,1%-ánál fordult elő, 0,7%-os elhalálozási aránnyal (5-ös fokozat). A kialakulásig eltelt medián idő, bármely fokozat esetén 1 nap volt (tartomány: 1–17), a CRS medián időtartama pedig 4 nap (tartomány: 1–63).

A CRS leggyakoribb megnyilvánulása (≥ 10%) a láz (82,6%), a hypotensio (29,1%), a tachycardia (24,7%), a hidegrázás (18,8%), a hypoxia (15,9%), a fejfájás (11,2%) és a C-reaktív protein szintjének

emelkedése (10,5%) volt. A CRS-sel kapcsolatban megfigyelt 3-as vagy magasabb fokozatú események közé tartozott a pitvarfibrilláció, a kapilláris szivárgás szindróma, a hypotonia, a hypoxia és a HLH/MAS.

A 409 beteg közül a betegek 59,7%-a kapott tocilizumabot; 37,2% egyszeri dózist kapott, míg 22,5%-uk több mint 1 tocilizumab-dózist kapott a CRS kezelésére. Összességében a betegek 22,7%-a kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CRS kezelésére. A KarMMa és a CRB-401 vizsgálatokban azon 92 beteg közül, akik 450 × 10⁶ céldózisú CAR-pozitív T-sejtek kaptak, a betegek 54,3%-a kapott tocilizumabot, és 22,8% kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CRS kezelésére. A KarmMa-3 vizsgálatban azon 225 beteg közül, akik Abecma infúziót kaptak, a betegek 71,6%-a kapott tocilizumabot és 28,4%-uk kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CRS kezelésére. A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

Neurológiai mellékhatások, az ICANS-t is beleértve

A 409 beteg esetében a vizsgálatok összesített elemzésekor, függetlenül attól, hogy a vizsgáló neurotoxicitásnak minősítette-e, a leggyakoribb (≥ 5%) neurológiai vagy pszichiátriai mellékhatások közé tartozott a fejfájás (22,5%), a szédülés (12,5%), a zavartság (11,0%), az álmatlanság (10,3%), a szorongás (5,9%), a remegés (5,6%) és az aluszékonyság (5,6%). Az alacsonyabb gyakorisággal előforduló és klinikailag fontosnak tartott egyéb neurológiai mellékhatások közé tartozott az encefalopathia (3,4%) és az aphasia (2,9%).

A vizsgálók által azonosított neurotoxicitás, amely a CAR T-sejthez köthető neurotoxicitás felmérésének elsődleges módja volt, csak a KarMMa és a KarMMa-3 vizsgálatban, a 353, Abecma-t kapó beteg közül 57-nél (16,1%) fordult elő, beleértve a 3. vagy 4. fokozatú eseményeket a betegek 3,1%-ánál (5-ös fokozatú esemény nélkül). Az első esemény bekövetkezéséig eltelt medián idő 3 nap volt (tartomány: 1–317; egy betegnél a 317. napon encephalopathia alakult ki rosszabbodó pneumonia és Clostridium difficile colitis eredményeként). A medián időtartam 3 nap volt (tartomány: 1–252; egy betegnél neurotoxicitás [a legmagasabb, 3. fokozatú] alakult ki az ide-cel infúzió után 43 nappal, ami 252 nap elteltével szűnt meg). Összességében a betegek 7,1%-a kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CAR T-sejthez társuló neurotoxicitás kezelésére.

A KarMMa vizsgálatban a céldózisszinteken a betegek 7,8%-a kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CAR T-sejthez társuló neurotoxicitás kezelésére, míg a 450 × 10⁶ CAR-pozitív-T-sejt-céldózis esetében a betegek 14,8%-a kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot.

A KarMMa-3 vizsgálatban az összes olyan beteg közül, akik a céldózistartományban kaptak Abecma infúziót, a betegek 6,7%-a kapott legalább 1 dózis kortikoszteroidot a CAR T-sejthez társuló neurotoxicitás kezelésére.

A KarMMa és KarMMa-3 vizsgálatokban kezelt 353 beteg közül a vizsgálók által azonosított neurotoxicitás leggyakoribb megnyilvánulásai (≥ 2%) közé tartozott a zavart tudatállapot (8,5%), az encephalopathia (3,4%), az aluszékonyság (2,8%). az aphasia (2,5%), a tremor (2,3%), a figyelemzavar (2,0%) és a dysgraphia (2,0%). A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

Lázas neutropenia és fertőzések

Az összesített vizsgálatokban a betegek 62,8%-ánál fordultak elő fertőzések. A betegek 23,2%-ánál 3. vagy 4. fokú fertőzések fordultak elő. 3-as vagy 4-es fokozatú, meghatározatlan kórokozó okozta fertőzések a betegek 15,2%-ánál, vírusos fertőzések 7,6%-uknál, bakteriális fertőzések 4,6%-uknál és gombás fertőzések 1,2%-uknál fordultak elő. Meghatározatlan patogének által okozott halálos fertőzéseket a betegek 2,0%-ánál jelentettek, a betegek 0,7%-ánál volt halálos kimenetelű gombás vagy vírusos fertőzés és a betegek 0,2%-ánál volt halálos kimenetelű bakteriális fertőzés. A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

A lázas neutropeniát (3. vagy 4. fokozatú) az Abecma infúziót követően a betegek 10,8%-ánál figyelték meg. A lázas neutropenia egyidejűleg CRS-sel is járhat. A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

Elhúzódó cytopenia

A betegeknél a lymphodepléciós kemoterápia és az Abecma infúzió után elhúzódó cytopenia jelentkezhet. Az összesített vizsgálatokban az Abecma infúziót követő első hónapban a 395 beteg 38,2%-a szenvedett 3-as vagy 4-es fokozatú neutropeniában, és a 230 beteg 71,3%-a szenvedett 3-as vagy 4-es fokozatú thrombocytopeniában, amelyek az első hónap utolsó értékelésére nem rendeződtek. Azon 151 beteg közül, akiknél a neutropenia nem rendeződött az Abecma infúzió utáni

1. hónap végére, 88,7%-nál megszűnt a 3. vagy 4. fokozatú neutropenia, a gyógyulás medián ideje 1,9 hónap volt. Azon 164 beteg közül, akiknél a thrombocytopenia nem rendeződött az 1. hónap végére, 79,9%-nál megszűnt a 3. vagy 4. fokozatú thrombocytopenia, a gyógyulás medián ideje 2,0 hónap volt. A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

Hypogammaglobulinaemia

Az összesített vizsgálatokban az Abecma-val kezelt betegek 13,7%-ánál jelentettek hypogammaglobulinaemiát, a megjelenésig eltelt medián idő 90 nap (tartomány: 1–326) volt. A monitorozásra és kezelésre vonatkozó útmutatásért lásd a 4.4 pontot.

Immunogenitás

Az Abecma képes arra, hogy a CAR elleni antitesteket indukáljon. A klinikai vizsgálatokban az Abecma humorális immunogenitását az anti-CAR antitest meghatározásával mérték a szérumban, a beadás előtti és utáni időszakban. A KarMMa, a CRB-401 és a KarMMa-3 összesített vizsgálatokban a betegek 3,2%-ánál figyeltek meg pozitív eredményt az infúzió előtt, az infúzió után a betegek

56,2%-ánál figyeltek meg pozitív eredményt anti-CAR antitestekre. Nincs bizonyíték arra, hogy az infúzió előtti vagy utáni anti-CAR antitestek befolyásolják az Abecma sejtexpanzióját, biztonságosságát vagy hatásosságát.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Túladagolás

Az Abecma túladagolására vonatkozóan korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre.

Farmakológiai tulajdonságok - ABECMA 260 MCG500

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: egyéb daganatellenes szerek, ATC kód: L01XL07. Hatásmechanizmus

Az Abecma kiméra antigénreceptor- (CAR) pozitív T-sejt terápia, amely a B-sejt maturációs antigént (BCMA) célozza meg, ami a normál és rosszindulatú plazmasejtek felületén expresszálódik. A CAR szerkezet tartalmaz egy anti-BCMA scFv-célzó domént az antigén specificitáshoz, egy transzmembrán domént, egy CD3-zéta T-sejt aktiválási domént és egy 4-1BB kostimulációs domént. Az Abecma antigénspecifikus aktiválása CAR-pozitív T-sejt-proliferációt, citokinszekréciót és a

BCMA-expresszáló sejtek későbbi citolitikus elpusztítását eredményezi.

Klinikai hatásosság és biztonságosság

KarMMa-3 vizsgálat

A KarMMa-3 nyílt, multicentrikus, randomizált, kontrollos vizsgálat volt, amely az Abecma hatásosságát és biztonságosságát értékelte a standard kezelésekkel összehasonlítva, relabált és refrakter myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegeknél, akik kettő–négy korábbi antimyeloma kezelést kaptak, beleértve egy immunmoduláló szert, egy proteaszóma-inhibitort és daratumumabot, és akik refrakterek voltak a legutóbbi antimyeloma kezelésre. A randomizálás előtt minden betegnek egy standard kezelést rendeltek, a beteg legutóbbi antimyeloma kezelésétől függően. A standard kezelési protokollok daratumumabból, pomalidomidból, dexametazonból (DPd), daratumumabból, bortezomibból, dexametazonból (DVd), ixazomibból, lenalidomidból, dexametazonból (IRd), karfilzomibból, dexametazonból (Kd) vagy elotuzumabból, pomalidomidból, dexametazonból (EPd) álltak. Az Abecma-karra randomizált betegeknél, amennyiben klinikailag indokolt volt, a számukra rendelt standard kezelést kellett alkalmazni áthidaló terápiaként.

A vizsgálatba olyan betegeket vontak be, akik legalább 1 korábbi kezelésre reagáltak (minimális vagy jobb választ értek el), és ECOG-teljesítménystátuszuk 0 vagy 1 volt. A vizsgálatból kizárták a központi idegrendszeri érintettségű myelomában szenvedő betegeket, azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében központi idegrendszeri rendellenességek (például görcsrohamok), korábbi allogén őssejt-transzplantáció vagy bármely génterápia alapú daganatellenes kezeléssel végzett korábbi terápia, daganatellenes, klinikai vizsgálati stádiumban lévő sejtterápia vagy BCMA-t célzó terápia, immunszuppresszánsokkal végzett, folyamatban lévő terápia, < 45 ml/perc szérum-kreatinin-clearance, a normál tartomány felső határánál több mint 2,5-szer nagyobb glutamát-oxálacetát-transzamináz- (GOT) vagy glutamát-piruvát-transzamináz- (GPT) szint, illetve < 45%-os balkamrai ejekciós frakció (LVEF) szerepelt. Azokat a betegeket is kizárták a vizsgálatból, akiknél az abszolút neutrofilszám < 1000/μl és a thrombocytaszám < 75 000/μl volt olyan betegeknél, akiknél a csontvelői magvas sejtek < 50%-a plazmasejt, illetve a thrombocytaszám < 50 000/μl olyan betegeknél, akiknél a csontvelői magvas sejtek ≥ 50%-a plazmasejt.

A betegeket 2:1 arányban randomizálták, ahol a relabált vagy refrakter myeloma multiplexre vagy Abecma- (N = 254) vagy standard kezelést (N = 132) adtak. A randomizálást életkor, a korábbi antimyeloma-kezelési protokollok száma és magas kockázatú cytogenetikai rendellenességek szerint stratifikálták. A standard kezelést kapó betegeknél engedélyezték, hogy igazolt betegségprogresszió esetén Abecma-t kapjanak.

Az Abecma-ra randomizált betegeknek ciklofoszfamidból (300 mg/m² iv. infúzió naponta, 3 napig) és fludarabinból (30 mg/m² iv. infúzió naponta, 3 napig) álló lymphodepléciós kemoterápiát kellett kapniuk, amelyet az Abecma infúzió tervezett beadása előtt 5 nappal kellett elkezdeni. A betegségkontrollt szolgáló DPd, DVd, IRd, Kd vagy EPd rákellenes terápia (áthidaló terápia) legfeljebb 1 ciklusát engedélyezték, az apheresis és a lymphodepléciós kemoterápia kezdete előtti

14. nap között.

Az Abecma-ra randomizált 254 betegből 249 (98%) esetben végeztek leukapheresist és 225 beteg

(88,6%) kapott Abecma-t. A 225 betegből 192 beteg (85,3%) kapott áthidaló terápiát. Huszonkilenc beteg nem kapott Abecma-t halálozás (n = 4), nemkívánatos esemény (n = 5), a beteg visszalépése (n = 2), az orvos döntése (n = 7), a lymphodepléciós kemoterápia kezelési kritériumainak nem teljesülése (n = 8) vagy gyártási hiba (n = 3) miatt.

A megengedett dózistartomány 150 – 540 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt volt. A ténylegesen kapott dózis mediánja 445,3 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt volt (tartomány: 174,9 – 529,0 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt). A leukapheresistől a készítmény elérhetővé válásáig eltelt medián idő 35 nap (tartomány: 24 – 102 nap) és a leukapheresistől az infúzióig eltelt medián idő 49 nap (tartomány: 34 – 117 nap) volt.

A standard kezelési protokollokra randomizált 132 betegből 126 beteg (95,5%) kapott kezelést. Hat beteg a betegség progressziója (n = 1), a beteg visszalépése (n = 3) vagy az orvos döntése (n = 2) miatt kilépett a vizsgálatból anélkül, hogy kezelést kapott volna. A standard kezelési protokollt kapó betegeknél engedélyezték az Abecma adását a vizsgáló kérésére, a független értékelő bizottság

(Independent Review Committee; IRC) által a Nemzetközi Myeloma Munkacsoport (International Myeloma Working Group, IMWG) kritériumai alapján igazolt betegségprogresszió és igazolt alkalmasság esetén. Az alkalmas betegek közül 69 (54,8%) esett át leukapheresisen és 60 (47,6%) kapott Abecma-t.

A 4. táblázat összefoglalja a KarMMa-3 vizsgálat kiindulási beteg- és betegségjellemzőit.

táblázat A betegek kiindulási demográfiai/betegségjellemzői a KarMMa-3 vizsgálatban

Jellemzők	Abecma (N = 254)	Standard kezelési protokollok (N = 132)
Kor (év)
Medián (min., max.)	63 (30, 81)	63 (42, 83)
≥ 65 év, n (%)	104 (40,9)	54 (40,9)
≥ 75 év, n (%)	12 (4,7)	9 (6,8)
Nem, férfi, n (%)	156 (61,4)	79 (59,8)
Rassz, n (%)
Ázsiai	7 (2,8)	5 (3,8)
Fekete bőrű	18 (7,1)	18 (13,6)
Fehér bőrű	172 (67,7)	78 (59,1)
ECOG-teljesítménystátusz,n (%)a
0	120 (47,2)	66 (50,0)
1	133 (52,4)	62 (47,0)
2	0	3 (2,3)
3	1 (0,4)	1 (0,8)
Extramedullaris plasmacytomában szenvedő betegek, n (%)	61 (24,0)	32 (24,2)
A kezdeti diagnózis óta eltelt idő (év)nmedián (min., max.)	2514,1 (0,6; 21,8)	1314,0 (0,7; 17,7)
Korábbi őssejt-transzplantáció,n (%)	214 (84,3)	114 (86,4)
Kiindulási citogenetikai rendellenesség, n (%)b
Magas kockázat^c	107 (42,1)	61 (46,2)
Nem magas kockázat	114 (44,9)	55 (41,7)
Nem értékelhető/Hiányzik	33 (13,0)	16 (12,1)
Módosított ISS-stádium a kiinduláskor (származtatott)d, n (%)
I. stádium	50 (19,7)	26 (19,7)
II. stádium	150 (59,1)	82 (62,1)
III. stádium	31 (12,2)	14 (10,6)
Ismeretlen	23 (9,1)	10 (7,6)

Jellemzők	Abecma (N = 254)	Standard kezelési protokollok (N = 132)
Korábbi, myeloma elleni kezelések eloszlása, n (%)
2	78 (30,7)	39 (29,5)
3	95 (37,4)	49 (37,1)
4	81 (31,9)	44 (33,3)
Refrakter státusz korábbi terápiás osztályokra, n (%)
IMiD	224 (88,2)	124 (93,9)
Proteaszóma-gátló (PI)	189 (74,4)	95 (72,0)
Anti-CD38 antitest	242 (95,3)	124 (93,9)
Tripla refraktere, n (%)	164 (64,6)	89 (67,4)

ECOG = Eastern Cooperative Oncology Group; IMiD = immunmoduláló hatóanyagok; ISS = International Staging System; max = maximum, min = minimum

a Minden beteg ECOG-pontszáma 0 vagy 1 volt a szűréskor, de az ECOG-pontszám lehet > 1 a kiinduláskor.

b A kiindulási citogenetikai rendellenesség a központi laboratórium kiindulási citogenetikai adatain alapult, amennyiben rendelkezésre állt. Ha a központi laboratórium adatai nem voltak elérhetők vagy ismeretlenek voltak, akkor a szűrés előtt citogenetikai vizsgálatot végeztek.

c Magas kockázat: a 17p kromoszóma deléciója (del[17p]), a 4-es és 14-es kromoszómát érintő transzlokáció (t[4; 14]) vagy a 14-es és 16-os kromoszómát érintő transzlokáció (t[14; 16]).

d A felülvizsgált ISS-t a kiindulási ISS-stádium, a citogenetikai rendellenesség és a szérum-laktát-dehidrogenáz felhasználásával származtatták.

e A tripla refrakter meghatározás szerint egy immunmoduláló szerrel, egy proteaszóma-gátlóval és egy anti-CD38 antitesttel szemben refrakter betegség.

Az elsődleges hatásossági végpont a progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS) volt az IMWG Egységes válaszkritériumok myeloma multiplex esetén (Uniform Response Criteria for Multiple Myeloma) kritériumai szerint, amelyet egy független értékelő bizottság határozott meg. Az egyéb hatásossági mérőszámok közé tartozott a teljes válaszarány (overall response rate, ORR), a teljes túlélés (overall survival, OS) és a beteg által jelentett kimenetelek. Egy előre meghatározott időközi elemzésben, 80%-os információhányad mellett, 18,6 hónapos medián utánkövetési idővel az Abecma a PFS statisztikailag szignifikáns javulását mutatta a standard kezelési karhoz képest;

HR (relatív hazárd) = 0,493 (95%-os CI [konfidenciaintervallum]: 0,38; 0,65; kétoldalas

p-érték < 0,0001). A következő elsődleges elemzés eredményei (amelyeket az 5. táblázat és az 1. ábra mutat be), 30,9 hónapos medián utánkövetési idővel, megegyeztek az időközi elemzésével.

táblázat A KarMMa-3 vizsgálat hatásossági eredményeinek összefoglalója (beválasztás szerinti populáció)

	Abecma-kar (N = 254)	Standard kezelésiprotokoll kar(N = 132)
Progressziómentes túlélés
Események száma, n (%)	184 (72,4)	105 (79,5)
Medián, hónap [95%-os CI]^a	13,8 [11,8; 16,1]	4,4 [3,4; 5,8]
Relatív hazárd [95%-os CI]^b	0,49 [0,38; 0,63]
Teljes válaszarány
n (%)	181 (71,3)	56 (42,4)
95%-os CI (%)^c	(65,7; 76,8)	(34,0; 50,9)
CR vagy jobb (sCR+CR)	111 (43,7)	7 (5,3)
sCR	103 (40,6)	6 (4,5)
CR	8 (3,1)	1 (0,8)
VGPR	45 (17,7)	15 (11,4)
PR	25 (9,8)	34 (25,8)
DOR, ha a legjobb válasz a CR
N	111	7
Medián (hónap) [95%-os CI]	15,7 [12,1; 22,1]	24,1 [4,6; N.a.]
DOR, ha a legjobb válasz a PR
N	181	56
Medián (hónap) [95%-os CI]	16,5 [12,0; 19,4]	9,7 [5,4; 15,5]
MRD-negatív státusz NGS-sel és ≥ CR
MRD-negativitási arány, n (%)^d	57 (22,4)	1 (0,8)
95%-os CI (%)^c	(17,3; 27,6)	(0,0; 2,2)

CI = konfidenciaintervallum; CR = teljes válasz; DOR = válasz időtartama; MRD = minimális reziduális betegség;

PR = részleges válasz; sCR = szigorú teljes válasz; VGPR = nagyon jó részleges válasz

a Kaplan–Meier-becslés.

b Stratifikált egyváltozós Cox arányossági hazárd modell alapján.

c Kétoldalas Wald-konfidenciaintervallum.

^d Az MRD-negativitás meghatározása: az összes olyan beteg aránya a beválasztás szerinti populációban, aki CR-t vagy szigorú CR-t ért el, és MRD-negatív a CR vagy a szigorú CR elérését megelőző 3 hónapban bármely időpontban a progresszió vagy a halálozás időpontjáig. 10^-5 küszöbérték alapján, ClonoSEQ, egy következő generációs szekvenálási (next-generation sequencing, NGS) próba segítségével.

Progressziómentes túlélés valószínűsége (%)

ábra A progressziómentes túlélés Kaplan–Meier-görbéje a KarMMa-3 vizsgálatban a független értékelő bizottság (IRC) értékelése alapján (beválasztás szerinti populáció)

100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0

A randomizálástól eltelt idő (hónap)

Kockázatnak kitett alanyok száma
	Abecma
	254	206	177	153	131	111	94	77	54	25	14	7	7	2
- - - -	Standard kezelési protokoll
	132	76	43	34	31	21	18	12	9	6	5	3	2	1

A PFS végső elemzésének időpontjában a tervezett OS-események 74%-át érték el. A standard kezelési protokollt kapó betegeknek engedélyezték, hogy igazolt betegségprogresszió esetén Abecma-t kapjanak, ezért az OS-adatokba bekerült 74 beteg (56,1%) a standard kezelési karból, akik következő terápiaként Abecma-t kaptak. Az Abecma esetén a medián OS 41,4 hónap volt (95%-os CI: 30,9, NR), míg a standard kezelési protokoll esetén 37,9 hónap (95%-os CI: 23,4, NR); HR = 1,01 (95%-os CI: 0,73, 1,40). A 2. ábra az OS Kaplan–Meier-görbéjét mutatja a beválasztás szerinti (intent-to-treat) populációban (nincs korrigálva a keresztezett vizsgálatra).

A standard kezelési karral (9/132; 6,8%) összehasonlítva az Abecma-karon (30/254; 11,8%) a betegek nagyobb aránya halálozott el a randomizálást követő 6 hónapon belül. Az Abecma-karon a korai elhalálozási eseménnyel rendelkező 30 beteg közül 17 beteg soha nem kapott Abecma-kezelést, és e 17 beteg közül 13 halt meg betegségprogresszió miatt. Az olyan, magas kockázatot jelentő tényezők, mint a nagy kockázatú citogenetikai eltérések, az R-ISS szerinti III. stádiumú betegség, az extramedullaris plasmacytoma jelenléte vagy a magas tumorterhelés (a gyorsan progrediáló betegséggel kapcsolatban lásd a 4.4 pontot) a korai halálozás nagyobb kockázatával járnak együtt.

Teljes túlélés valószínűsége (%)

ábra A teljes túlélés Kaplan–Meier-görbéje a KarMMa-3 vizsgálatban, a független értékelő bizottság (IRC) értékelése alapján (beválasztás szerinti populáció)

100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0

A randomizálástól eltelt idő (hónap)

Kockázatnak kitett alanyok száma
	Abecma
	254	240	223	208	190	175	169	161	143	103	75	48	44	30	13	4	0
- - - -	Standard kezelési protokoll
	132	128	120	114	103	91	81	75	59	45	32	24	18	11	4	3	0

KarMMa

A KarMMa nyílt, egykarú, multicentrikus vizsgálat volt, amely az Abecma hatásosságát és biztonságosságát értékelte relabált és refrakter myeloma multiplexben szenvedő felnőtt betegeknél, akik legalább 3 korábbi antimyeloma terápiát kaptak, beleértve egy immunmoduláló szert, egy proteaszóma-inhibitort és egy anti-CD38-antitestet, és akik refrakterek voltak az utolsó kezelési protokollra. A központi idegrendszeri érintettségű myelomában szenvedő betegek, akiknek anamnézisében más, BCMA-t célzó terápiák, allogén SCT vagy korábbi génterápia-alapú, vagy más genetikailag módosított T-sejtes terápia szerepel, kizárásra kerültek. Kizárták azokat a betegeket, akiknek kórtörténetében központi idegrendszeri rendellenességek (például görcsrohamok), máj-, vese-, csontvelőfunkció, szív-, tüdőfunkció-elégtelenség vagy immunszuppresszánsokkal történő folyamatban lévő kezelés szerepel.

A vizsgálat előkezelésből (szűrésből, leukapheresisből és áthidaló kezelésből [ha szükséges]), kezelésből (lymphodepléciós kemoterápiából és Abecma infúzióból) és kezelés utáni kezelésből (folyamatos) állt az Abecma infúzió után legalább 24 hónapig vagy a betegség dokumentált progressziójáig, attól függően, melyik volt hosszabb. A lymphodepléciós kemoterápiából álló szakasz egy 3 napos ciklusban adott ciklofoszfamid- (naponta 300 mg/m² iv. infúzió 3 napig) és fludarabin-kezelésből állt (naponta 30 mg/m² iv. infúzió 3 napig), amit 5 nappal az Abecma célinfúziós dátuma előtt kezdtek el. A betegeket az Abecma infúzió után 14 napig kórházban kezelték az esetlegesen kialakuló CRS és neurotoxicitás monitorozása és kezelése céljából.

A 140 bevont beteg közül (azaz leukapheresisen átesettek) 128 beteg kapott Abecma infúziót. A

140 betegből csak egy nem kapta meg a készítményt gyártási hiba miatt. Tizenegy másik beteget nem kezeltek Abecma-val az orvos döntése (n = 3), a beteg kilépése (n = 4), nemkívánatos események

(n = 1), progresszív betegség (n = 1) vagy az Abecma alkalmazása előtt bekövetkező halálozás (n = 2) miatt.

A betegség kontrollálására (áthidalására) alkalmazott rákellenes terápia megengedett volt az apheresis és a lymphodepletáció között, és az utolsó adagot legalább 14 nappal a lymphodepléciós kemoterápia elkezdése előtt alkalmazták. Az Abecma-val kezelt 128 beteg közül a legtöbb beteg (87,5%) betegségkontroll céljából rákellenes terápiát kapott a vizsgáló orvos megítélése alapján.

A klinikai vizsgálatban a céldózisok a következők voltak: infúziónként 150, 300, illetve

450 × 10⁶CAR-pozitív T-sejt. A megengedett dózistartomány 150–540 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt volt. Az alábbi, 6. táblázat a klinikai vizsgálatban alkalmazott, az összes CAR-pozitív T-sejt alapján meghatározott céldózisszinteket mutatja, valamint ennek megfelelően a CAR-pozitív, életképes

T-sejtekként definiált tényleges beadott dózistartományt.

táblázat Az összes CAR-pozitív T-sejt dózis a CAR-pozitív, életképes T-sejtek megfelelő dózistartományával (×10⁶) – KarMMa vizsgálat

Céldózis, az összes CAR-pozitív T-sejt alapján, beleértve az életképes és a nem életképes sejteket (×106)	CAR-pozitív életképes T-sejtek (×106) (min., max.)
150	133–181
300	254–299
450	307–485

A 7. táblázat a vizsgálatba bevont és kezelt populáció kiindulási beteg- és betegségjellemzőit foglalja össze.

táblázat A vizsgálati populáció kiindulási demográfiai/betegségjellemzői – KarMMa

vizsgálat

Jellemzők	Összes bevont (N = 140)	Összesen kezelt (N = 128)
Kor (év)
Medián (min., max.)	60,5 (33, 78)	60,5 (33, 78)
≥ 65 év, n (%)	48 (34,3)	45 (35,2)
≥ 75 év, n (%)	5 (3,6)	4 (3,1)
Nem, férfi, n (%)	82 (58,6)	76 (59,4)
Rassz, n (%)
Ázsiai	3 (2,1)	3 (2,3)
Fekete bőrű	8 (5,7)	6 (4,7)
Fehér bőrű	113 (80,7)	103 (80,5)
ECOG-teljesítménystátusz, n (%)
0	60 (42,9)	57 (44,5)
1	77 (55,0)	68 (53,1)
2a	3 (2,1)	3 (2,3)
Extramedullaris plasmacytomában szenvedő betegek, n (%)	52 (37,1)	50 (39,1)
A kezdeti diagnózis óta eltelt idő (év), medián (min., max.)	6 (1,0, 17,9)	6 (1,0, 17,9)

Jellemzők	Összes bevont (N = 140)	Összesen kezelt (N = 128)
Korábbi őssejt-transzplantáció, n (%)	131 (93,6)	120 (93,8)
Kiindulási citogenetikai magas kockázatb,c	46 (32,9)	45 (35,2)
Módosított ISS stádium a kiinduláskor (származtatott)d, n (%)
I. stádium	14 (10,0)	14 (10,9)
II. stádium	97 (69,3)	90 (70,3)
III. stádium	26 (18,6)	21 (16,4)
Ismeretlen	3 (2,1)	3 (2,3)
Korábbi myeloma elleni kezelések számae, medián (min., max.)	6 (3, 17)	6 (3, 16)
Hármas refrakterf, n (%)	117 (83,6)	108 (84,4)
Kreatinin-clearance (ml/perc), n (%)
< 30	3 (2,1)	1 (0,8)
30 – < 45	9 (6,4)	8 (6,3)
45 – < 60	13 (9,3)	10 (7,8)
60 – < 80	38 (27,1)	36 (28,1)
≥ 80	77 (55,0)	73 (57,0)

max. = maximum; min. = minimum

a Ezeknek a betegeknek a szűréskor az alkalmasság szempontjából az ECOG-pontszáma < 2 volt, de később az LD kemoterápia elkezdése előtt ≥ 2 ECOG-pontszámra romlott.

b A kiindulási citogenetikai rendellenesség a központi laboratórium kiindulási citogenetikai adatain alapult, ha rendelkezésre állt. Ha a központi laboratórium nem volt elérhető vagy ismeretlen volt, akkor a szűrés előtt citogenetikát alkalmaztak.

c Magas kockázat: a 17p kromoszóma deléciója (del[17p]), a 4-es és 14-es kromoszómával járó transzlokáció (t[4; 14]) vagy a 14-es és 16-os kromoszómával járó transzlokáció (t[14; 16]).

d A felülvizsgált ISS-t a kiindulási ISS stádium, a citogén rendellenesség és a szérum laktát-dehidrogenáz felhasználásával származtatták.

e Az indukció haemopoeticus őssejt-transzplantációval vagy anélkül, fenntartó terápiával vagy anélkül egyszeri terápiának minősült.

f A tripla refrakter meghatározás szerint egy immunmoduláló szerrel, egy proteaszóma-gátlóval és egy anti-CD38 antitesttel szemben refrakter személy.

A leukapheresistől a készítmény elérhetőségéig eltelt átlagos idő 32 nap (tartomány: 24–55 nap), míg a leukapheresistől az infúzióig eltelt átlagos idő 40 nap (tartomány: 33 – 79 nap) volt. A klinikai vizsgálatban célzott összes dózis medián tényleges dózisa 315,3 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt volt

(150,5 és 518,4 közötti tartományban).

A hatásosságot a teljes válaszarány (overall response rate, ORR), a teljes válasz (complete response, CR) aránya és a válasz időtartama (duration of response, DOR) alapján értékelték, amelyeket egy független értékelő bizottság határozott meg. Az egyéb hatásossági végpontok közé tartozott a minimális reziduális betegség (minimal residual disease, MRD) a következő generációs szekvenálás (next-generation sequencing, NGS) használatával.

A klinikai vizsgálatban megcélzott dózisok (150 – 450 × 10⁶CAR-pozitív T-sejt) hatásossági eredményei a 8. táblázatban láthatók. A medián utánkövetés 19,9 hónap volt minden, Abecma-val kezelt betegnél.

táblázat A hatásosság összefoglalása a KarMMa vizsgálat alapján

	Nyilvántar-tásba vetta(N = 140)	Kezelt populációAbecma céldózisa (CAR-pozitív T-sejtek)
	Nyilvántar-tásba vetta(N = 140)	150 × 106b(N = 4)	300 × 106(N = 70)	450 × 106(N = 54)	Összesen 150 – 450 × 106(N = 128)
Teljes válaszarány (sCR+CR+VGPR+PR), n (%)	94 (67,1)	2 (50,0)	48 (68,6)	44 (81,5)	94 (73,4)
95%-os CI^c	59,4; 74,9	6,8; 93,2	56,4; 79,1	68,6; 90,7	65,8; 81,1
CR vagy jobb, n (%)	42 (30,0)	1 (25,0)	20 (28,6)	21 (38,9)	42 (32,8)
95%-os CI^c	22,4; 37,6	0,6; 80,6	18,4; 40,6	25,9; 53,1	24,7; 40,9
VGPR vagy jobb, n (%)	68 (48,6)	2 (50,0)	31 (44,3)	35 (64,8)	68 (53,1)
95%-os CI^c	40,3; 56,9	6,8; 93,2	32,4; 56,7	50,6; 77,3	44,5; 61,8
MRD-negatív státuszd és≥ CR
Kezelt betegek alapján	–	4	70	54	128
n (%)	–	1 (25,0)	17 (24,3)	14 (25,9)	32 (25,0)
95%-os CI	–	0,6; 80,6	14,8; 36,0	15,0; 39,7	17,8; 33,4
A válaszig eltelt idő, n	94	2	48	44	94
Medián (hónap)	1,0	1,0	1,0	1,0	1,0
Min., max.	0,5; 8,8	1,0; 1,0	0,5; 8,8	0,9; 2,0	0,5; 8,8
Válasz időtartama (PR vagy jobb)e, n	94	2	48	44	94
Medián (hónap)	10,6	15,8	8,5	11,3	10,6
95%-os CI	8,0; 11,4	2,8; 28,8	5,4; 11,0	10,3; 17,0	8,0; 11,4

CAR = kiméra antigénreceptor; CI = konfidenciaintervallum; CR = teljes válasz; MRD = minimális reziduális betegség; NE

= nem becsült; PR = részleges válasz; sCR = szigorú teljes válasz; VGPR = nagyon jó részleges válasz.

a Minden olyan beteg, aki leukapheresisen esett át.

^b A 150 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt dózis nem része az engedélyezett dózistartománynak.

c Az „Összes (Kezelt populáció” és a „Beválasztott populáció”) esetében: Wald CI; egyéni céldózisszintekhez: Clopper-Pearson pontos CI.

^d A következő generációs szekvenálási vizsgálat segítségével 10^-5-ös küszöbérték alapján. Az MRD negativitás százalékos értékének 95%-os konfidenciaintervalluma az egyéni céldózisszintek, valamint a kezelt populáció vonatkozásában Clopper-Pearson módszerrel kapott egzakt konfidenciaintervallum került felhasználásra.

e A medián és a 95%-os CI a Kaplan-Meier megközelítésen alapul.

Megjegyzés: A céldózis 450 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt a 150 és 540 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt közötti tartományban van. A 150 × 10⁶ CAR-pozitív T-sejt dózis nem része az engedélyezett dózistartománynak.

A válasz időtartamának Kaplan-Meier-görbéje a legjobb átfogó válasz szerint a 3. ábrán látható.

A folyamatos válasz valószínűsége, %

ábra A válasz időtartamának Kaplan–Meier-görbéje az IMWG-kritériumok szerinti független válaszbizottsági felülvizsgálat alapján – a legjobb átfogó válasz szerint (Abecma-kezelt populáció) – KarMMa vizsgálat

100
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0

Idő, (hónap)

CR vagy jobb	42	42	40	39	36	35	28	26	25	24	20	17	10	6	3	0
VGPR	26	25	22	18	16	15	8	7	5	2	1	1	0	0	0
PR	26	23	15	9	4	2	0	0	0	0	0	0	0	0	0
	CR vagy jobb: alany: 42; esemény: 23; medián: 21,45 (95% CI: 12,52, NE)
  	VGPR: alany: 26; esemény: 25; medián: 10,38 (95% CI: 5,09, 12,22)
 – 	PR: alany: 26; esemény: 26; medián: 4,50 (95% CI: 2,86, 6,54)

CI= konfidenciaintervallum; IMWG = International Myeloma Working Group, azaz Nemzetközi Myeloma Munkacsoport; NE = nem becsülhető meg. A 3. ábrán szerepel két beteg 150 x 10⁶ CAR-pozitív T-sejt dózissal, amely nem része az engedélyezett dózistartománynak.

Különleges betegcsoportok

Idősek

Az Abecma klinikai vizsgálataiban 163 (39,9%) beteg volt 65 éves vagy idősebb, és 17 (4,2%) beteg volt 75 éves vagy idősebb. Nem figyeltek meg klinikailag jelentős különbségeket az Abecma biztonságosságában vagy hatásosságában ezen betegek és a 65 évnél fiatalabb betegek között.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az Abecma vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől az érett B-sejtes neoplazmák kezelésében (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).

Farmakokinetikai tulajdonságok

Az Abecma infúziót követően a CAR-pozitív T-sejtek szaporodnak, és gyors, több nagyságrendbeli növekedésen esnek át, amelyet két biexponenciális csökkenés követ. A maximális kiterjedés medián ideje (T^max) a perifériás vérben 11 nappal az infúzió után következett be.

Az Abecma az infúzió után legfeljebb 1 évig fennmaradhat a perifériás vérben.

Az Abecma-transzgénszintek pozitív összefüggést mutattak az objektív tumorválasszal (részleges válasz vagy jobb). Azoknál a betegeknél, akik Abecma-t kaptak a KarMMa-3 vizsgálatban, a kezelésre reagálók (N = 180) medián C^max-szintjei körülbelül 5,4-szer voltak magasabbak a nem reagálók

(N = 40) megfelelő szintjeihez képest. A reagáló betegeknél (N = 180) a medián AUC^0–28^nap körülbelül

5,5-szer magasabb volt, mint a nem reagálóknál (N = 38). Azoknál a betegeknél, akik Abecma-t

kaptak a KarMMA vizsgálatban, a kezelésre reagálók (N = 93) medián C^max-szintjei körülbelül 4,5-szer magasabbak voltak a nem reagálók (N = 34) megfelelő szintjeihez képest. A reagáló

betegeknél (N = 93) a medián AUC⁰^–²⁸^nap körülbelül 5,5-szer magasabb volt, mint a nem reagálóknál (N = 32).

Különleges betegcsoportok

Vese- és májkárosodás

Máj- vagy vesekárosodással kapcsolatos vizsgálatokat nem végeztek az Abecma-val.

Kor, testtömeg, nem vagy rassz hatásai

Az életkor (tartomány: 30 – 81 év) nem befolyásolta az Abecma expanziós paramétereit. Az Abecma farmakokinetikáját 18 évesnél fiatalabb betegeknél nem értékelték.

Az alacsonyabb testtömegű betegek esetén nagyobb volt a sejtexpanzió. A farmakokinetikai sejtexpanzió nagyfokú variabilitása miatt a testtömegnek az Abecma expanziós paramétereire gyakorolt összhatását nem tekintik klinikailag relevánsnak.

A beteg neme nem befolyásolta az Abecma expanziós paramétereit.

A rasszbeli és etnikai hovatartozás nem befolyásolta jelentős mértékben az Abecma farmakokinetikai paramétereit.

Gyógyszerészeti jellemzők - ABECMA 260 MCG500

Segédanyagok felsorolása

CryoStor CS10 (dimetil-szulfoxidot tartalmaz) nátrium-klorid

nátrium-glükonát nátrium-acetát-trihidrát kálium-klorid magnézium-klorid injekcióhoz való víz

Inkompatibilitások

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

Felhasználhatósági időtartam

1 év.

Minden zsák tartalmát a kiolvasztás kezdetétől számított 1 órán belül infundálni kell. A felengedés után a készítmény infúziós célra szánt mennyiségét szobahőmérsékleten (20 °C – 25 °C) kell tartani.

Különleges tárolási előírások

Az Abecma folyékony nitrogén gőzfázisában (≤ -130 °C) tárolandó, és fagyasztva tartandó addig, amíg a beteg készen nem áll a kezelésre, annak érdekében, hogy életképes sejtek álljanak rendelkezésre a beadáshoz. A kiolvasztott készítményt nem szabad újra lefagyasztani.

A gyógyszer felolvadás utáni tárolására vonatkozó előírásokat lásd a 6.3 pontban.

Csomagolás típusa és kiszerelése

Etilén-vinil-acetát kriotároló zsák(ok) zárt toldalékcsővel, amely(ek) 10–30 ml (50 ml-es zsák), 30–70 ml (250 ml-es zsák), illetve 55–100 ml (500 ml-es zsák) sejtdiszperziót tartalmaz(nak).

A kriotároló zsákok egyenként fémkazettába vannak csomagolva.

Egy egyedi kezelési dózis egy vagy több azonos méretű és töltettérfogatú infúziós zsákból áll.

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Óvintézkedések a gyógyszer előkészítése vagy alkalmazása előtt

Az Abecma-t az intézményen belül lezárt, törésbiztos és szivárgásmentes tartályokban kell szállítani.

Ez a készítmény humán vérsejteket tartalmaz. Azoknak az egészségügyi dolgozóknak, akik az Abecma-t a kezükbe veszik, megfelelő óvintézkedéseket kell tenniük (kesztyűt és védőszemüveget kell viselniük) a fertőző betegségek esetleges átvitelének megelőzése érdekében.

Előkészítés az alkalmazás előtt

Az Abecma infúzió beadása előtt ellenőrizni kell, hogy a beteg személyazonossága megegyezik-e az Abecma-t tartalmazó fémkazettá(ko)n, az infúziós zsák(ok)on és az infúzió-felszabadítási tanúsítványon (release for infusion certificate, RfIC) található beteg adataival. Az Abecma infúziós zsákot tilos eltávolítani a kazettából, ha a betegspecifikus címkén található információk nem egyeznek meg a kezelni szándékozott beteg adataival. Azonnal fel kell venni a kapcsolatot a vállalattal, ha bármilyen eltérés van a címke és a beteg adatai között.

Ha a kezeléshez egynél több infúziós zsák érkezett, akkor egyesével olvassza fel az egyes infúziós zsákokat. Az Abecma kiolvasztását és az infúzió beadását megfelelően kell ütemezni. Az infúzió beadásának kezdési idejét előzetesen meg kell határozni, és összehangolni a kiolvasztással, hogy az Abecma infúzió beadásra készen álljon, amikor a beteg is készen áll a kezelésre.

Kiolvasztás

Vegye ki az Abecma infúziós zsákot a fémkazettából, és vizsgálja meg a kiolvasztás előtt, hogy a tartály sértetlen-e, nem törött vagy repedt-e. Ha úgy tűnik, hogy az infúziós zsák megsérült vagy szivárog, nem szabad infúzióban beadni, és az emberi eredetű anyagok hulladékainak kezelésére vonatkozó helyi irányelveknek megfelelően kell ártalmatlanítani.
Helyezze az infúziós zsákot egy második steril zsákba.
Olvassza fel az Abecma-t kb. 37 °C-on, jóváhagyott felolvasztási eszköz vagy vízfürdő segítségével, amíg az infúziós zsákban már nem látható jég. Óvatosan keverje össze a zsák tartalmát, hogy szétoszlassa a sejtanyag látható csomóit. A sejtanyag kis csomóinak jelenléte várható az Abecma készítményben. Ne mossa, centrifugálja és/vagy reszuszpendálja az Abecma-t új tápközegben az infúzió előtt.
Az Abecma infúziós zsákot egy átlátszó műanyag burkolat fedi, amely az infúziós zsák hátoldalára van hajtva. Óvatosan vegye ki az infúziós zsákot a burkolatból úgy, hogy kihajtja a hátoldalon lévő műanyag borítást, ami által láthatóvá válik az infúziós zsák Húzza ki az infúziós zsákot a burkolatból.

Alkalmazás
Az infúzió előtt töltse fel az infúziós szereléket nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9%) oldatos injekcióval. A kiolvasztott készítményekhez beépített szűrővel (170-260 μm pórusméret-tartományú, nem leukodepletáló szűrővel) ellátott infúziós szerelékeket kell használni.
Csepegtesse be az Abecma-t a kiolvasztás kezdetétől számított 1 órán belül, amilyen gyorsan a gravitációs áramlás lehetővé teszi.
Miután az infúziós zsák teljes tartalmát infundálta, öblítse át a szereléket a beépített szűrővel együtt, nátrium-klorid 9 mg/ml (0,9%) oldatos injekcióval, azonos áramlási sebességgel, hogy a lehető legtöbb sejt bejusson az infúzióval a betegbe.
A további infúziós zsákok esetében is kövesse ugyanazt az eljárást az azonosított betegnél.

Intézkedések véletlen expozíció esetén

Véletlen expozíció esetén a humán eredetű anyagok kezelésére vonatkozó helyi irányelveket kell követni. Az Abecma-val esetlegesen érintkezésbe került munkafelületeket és anyagokat megfelelő fertőtlenítőszerrel dekontaminálni kell.

A gyógyszer megsemmisítésére vonatkozó óvintézkedések

A fel nem használt gyógyszert, és minden olyan anyagot, amely érintkezésbe került az Abecma-val (szilárd és folyékony hulladékanyag), mint potenciálisan fertőző hulladékot, a humán eredetű hulladékanyagok kezelésére vonatkozó helyi irányelveknek megfelelően kell kezelni és megsemmisíteni.

Webes hivatkozások

A termék jellemzőinek összefoglalása

Csomagolás és ár

1 vagy többx100ml infúziós zsákban

Ár

Költségmegosztás

Biztosítási lista

A csomagolás nincs feltüntetve.

Források

Lásd az eredeti gyógyszerinformációkat

Párhuzamosságok

ATC

L: DAGANATELLENES ÉS IMMUNMODULANS SZEREK

ATC

L01: DAGANATELLENES SZEREK

Aktív hatóanyag

idecabtagene vicleucel

ABECMA 260 MCG500 × 10^6 SEJT DISZPERZIÓS INFÚZIÓ

Felírási információ

Biztosítási lista

Kibocsátási információk

Vényköteles korlátozás

Térítési korlátozás

Egyéb információk

Gyógyszer neve

Összetétel

Gyógyszerészeti forma

A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)

Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást

Használja a Mediately alkalmazást

SmPC - ABECMA 260 MCG500

Javallatok

Adagolás

Ellenjavallatok

Figyelmeztetések

Interakciók

Terhesség

Vezetés

Mellékhatások

Túladagolás

Farmakológiai tulajdonságok - ABECMA 260 MCG500

Farmakodinamikai tulajdonságok

Farmakokinetikai tulajdonságok

Gyógyszerészeti jellemzők - ABECMA 260 MCG500

Segédanyagok felsorolása

Inkompatibilitások

Felhasználhatósági időtartam

Különleges tárolási előírások

Csomagolás típusa és kiszerelése

A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések

Webes hivatkozások

Csomagolás és ár

Biztosítási lista

Források

Párhuzamosságok

Gyorshivatkozások

Használja a Mediately alkalmazást

Használja a Mediately alkalmazást

Lépjen túl a gyógyszerinformációkon a PRO-val