BEZALIP 400 MG RETARD FILMTABLETTA

A Bezalip adjuváns kezelésként javasolt diéta vagy egyéb nem gyógyszeres kezelés (pl. testmozgás, súlycsökkentés) kiegészítéseként:

• Súlyos hypertrigliceridaemia kezelésére alacsony HDL-koleszterin-szinttel vagy anélkül

• Kevert hyperlipidaemia kezelésére, amikor a sztatin‑kezelés ellenjavallt vagy nem tolerálható.

Adagolás

A Bezalip 400mg retard filmtabletta ajánlott adagja naponta 1filmtabletta.

Vesekárosodás

Vesebetegek adagját a kreatinin szintnek vagy a kreatinin clearance-nek megfelelően kell meghatározni a következő adagolási séma szerint:

Figyelembe kell venni, hogy a kreatinin‑clearance megbízhatóbb paraméter, mint a szérum kreatinin (különösen idős betegek esetében). A kreatinin‑clearance a következő egyenlettel számítható ki (Cockroft és Gault egyenlet), de csak felnőtteknél alkalmazható:

(140-kor [évek]) × ttkg

Férfiak ClKr =-------------------------------- ml/perc

72 × CKr (mg/dl)

ClKr = kreatinin‑clearance

CKr = szérum kreatinin

Nőknél az egyenlettel számolt érték 85%‑át kell venni.

Gyermekek és serdülők

Gyermekkorban való alkalmazását nagyon meg kell fontolni. Gyermekek számára nincs az adagolásra vonatkozó javallat.

Az alkalmazás módja

A filmtablettát reggel vagy este, étkezés közben vagy után, egészben, kevés vízzel kell lenyelni.

• A készítmény hatóanyagával, a bezafibráttal vagy más fibrátokkal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,

• Májbetegségek (kivéve a zsírmájat, ami a hypertriglyceridaemia gyakori következménye),

• Epehólyag megbetegedések epekövességgel és anélkül (mivel májelváltozás nehezen zárható ki),

• Terhesség és szoptatás (megfelelő adatok hiányában) (lásd 4.6pont).

• Vesekárosodott betegek, akik szérum kreatinin szintje >1,5mg/100ml (>135mikromol/l) vagy a kreatinin‑clearance‑e <60ml/perc és dializált betegek.

• Ismert fotoallergiás vagy fototoxikus reakciók fibrátokra.

• Bezafibrát és HMG‑CoA‑reduktáz-gátlók kombinált alkalmazása myopathiára hajlamos, pl. károsodott veseműködésű, súlyos fertőzésben szenvedő, traumán, sebészeti beavatkozáson átesett, valamint a hormon‑, illetve elektrolit-háztartás zavarában szenvedő betegeknél.

A diéta és a lipidzavarokat javító intézkedések (mint pl. fizikai aktivitás, súlycsökkentés) betartása és az egyéb metabolikus zavarok (pl. diabetes, köszvény) kezelése rendkívül fontos.

• Hypoalbuminaemiában, pl. nephroticus szindrómában, és vesekárosodásban szenvedő betegeknél a bezafibrát retard tablettát csökkentett dózisban alkalmazott bezafibrát tablettával kell helyettesíteni és a vesefunkciót rendszeresen ellenőrizni kell. A fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél akut veseelégtelenség fejlődhet ki, ha a szérum kreatinin és kreatinin‑clearance értékek alapján előírt adagolási utasítást nem követik szigorúan.

• A beteg terápiára adott válaszát rendszeresen ellenőrizni kell, és a kezelést abba kell hagyni, ha 3‑4hónap alatt nem érnek el terápiás eredményt.

• A bezafibrát gyermekeknél történő alkalmazását igen alaposan meg kell fontolni. Pontos adagolási javaslatok gyermekek számára nem adhatók.

• Mivel az ösztrogének a lipidszintek emelkedését idézhetik elő, az ösztrogéneket vagy ösztrogéntartalmú fogamzásgátlót szedő betegeknél a bezafibrát felírásáról rendkívüli körültekintéssel, egyénenként kell dönteni.

• A gyakran jelentős kreatinin‑kináz (CK) emelkedéssel járó izomgyengeség, myalgia és izomgörcs előfordulhat. Izolált esetekben súlyos izomkárosodást (rhabdomyolysis) figyeltek meg. Az esetek többségében ez a szindróma a bezafibrát túladagolása vagy a bezafibrát retard tabletta nem megfelelő alkalmazása miatt alakult ki, leggyakrabban fennálló vesekárosodásban szenvedő betegeknél.

• A rhabdomyolysis kockázata miatt bezafibrát HMG‑CoA‑reduktáz-gátlókkal csak kivételes esetekben, egyértelműen szükséges javallatra adható. A kombinációval kezelt betegeket teljes körűen tájékoztatni kell a myopathia tüneteiről és szoros monitorozás alatt kell tartani. A kombinált terápiát a myopathia első jeleire azonnal fel kell függeszteni (lásd 4.5. pont).

• A bezafibrát megváltoztatja az epe összetételét. Izolált esetekben epekőképződést is megfigyeltek. Nem biztos, hogy az epekövek előfordulásának növekedése a tartós bezafibrát‑kezelés eredménye - lehet, hogy a már meglévő epekövek nagyobbodnak a kezelés során.

Mivel a cholelithiasist, mint a bezafibrát lehetséges mellékhatását nem lehet kizárni, ezért megfelelő diagnosztikai eljárásokat kell alkalmazni, ha a cholelithiasis jelei és tünetei lépnek fel (lásd. 4.8pont).

• Amikor a bezafibrátot anioncserélő gyantákkal (pl. kolesztiraminnal) alkalmazzák együtt, a két készítmény beadása között legalább 2órának kell eltelnie.

Segédanyagok

Laktóz-monohidrát

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

Nátrium

A készítmény kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Bezafibrát és egyéb gyógyszerek vagy hatóanyagok egyidejű alkalmazásakor az alábbi kölcsönhatásokat kell figyelembe venni:

• A bezafibrát fokozhatja a kumarin típusú antikoagulánsok hatását, ezért az antikoagulánsok dózisát 30‑50%‑kal csökkenteni kell a bezafibrát‑kezelés megkezdésekor, majd a dózisokat a véralvadási paramétereknek megfelelően kell titrálni.

• A szulfonilureák és az inzulin hatását a bezafibrát fokozhatja. Ez a javuló glükózfelhasználás következménye lehet, amivel egyidejűleg csökken az inzulinigény .

• A HMG‑CoA‑reduktáz-gátlók (sztatinok) és fibrátok között létrejövő interakciók természete és intenzitása az alkalmazott gyógyszerektől függően változhat. A két gyógyszerosztály közötti farmakodinámiás kölcsönhatás egyes esetekben hozzájárulhat a myopathia fokozott kockázatához. Ez a kombinációs terápia nem alkalmazható olyan betegeknél, akiknél myopathiára hajlamosító tényezők vannak jelen (vesekárosodás, súlyos fertőzés, trauma, műtét, a hormon- vagy elektrolit-egyensúly zavara).

• Immunszuppresszív terápia mellett bezafibrát-kezelésben is részesülő szervátültetésen átesett betegeknél néhány esetben kifejezett, bár reverzibilis vesekárosodást (megfelelő szérum kreatinin-emelkedéssel kísérve) észleltek. Ezen betegek esetén a veseefunkciót szigorúan ellenőrizni kell, és ha szignifikáns változások történtek a laboratóriumi paraméterekben, a bezafibrát‑kezelést szükség esetén abba kell hagyni.

• Ösztrogént vagy ösztrogéntartalmú fogamzásgátlókat szedő nőknél a bezafibrát adagolást meg kell fontolni, egyénileg kell elbírálni, mivel az ösztrogének emelhetik a lipidszinteket.

• Perhexilin maleáttal (vazodilatátor) és monoaminooxidáz-bénítókkal a hepatotoxicitás veszélye miatt nem adható együtt a bezafibrát.

• Anioncserélő gyantákkal (pl. kolesztiramin) együtt adva a két gyógyszer bevétele között legalább 2óra szünetet kell tartani, mert a bezafibrát felszívódása csökkenhet.

Elegendő klinikai tapasztalat hiányában a bezafibrát ellenjavallt terhességben és szoptatás idején (lásd 4.3pont).

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a bezafibrát olyan mértékben csökkentheti a reakciókészséget, ami károsan befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ez az olyan, lehetséges mellékhatások miatt következik be, mint a szédülés, vagy izomgyengeség.

A bezafibrát összesített biztonságossági profilja a volt Boehringer Mannheim‑től származó klinikai adatok és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok kombinációján alapszik.

Összesen 3581beteget vontak be, mintegy 48klinikai vizsgálatba. A klinikai vizsgálatok és az azt követő klinikai gyakorlat során megfigyelt mellékhatások többnyire átmeneti jellegű emésztőrendszeri zavarok voltak, amelyek ritkán vezettek a gyógyszer alkalmazásának felfüggesztéséhez. Myopathiát (rhabdomyolysis) többnyire akkor észleltek, amikor nem csökkentették a dózisokat a vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A mellékhatások egyike sem befolyásolhatta a hosszú távú biztonságosságot, mivel ezek rendszerint a terápia első néhány hónapjában következtek be, és átmenetiek voltak, vagy megszűntek a gyógyszer leállítását követően.

A MedDRA szervrendszer és gyakoriság szerint csoportosított gyógyszer‑mellékhatások az alábbi táblázatban kerülnek felsorolásra: gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori ( ≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000).

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: pancytopenia, thrombocytopenia.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: túlérzékenységi reakciók, beleértve az anaphylaxiás reakciókat is.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Gyakori: étvágycsökkenés.

Pszichiátriai kórképek:

Ritka: depresszió, insomnia.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: szédülés, fejfájás

Ritka: perifériás neuropathia, paraesthesia.

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: interstitialis tüdőbetegség.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: emésztőrendszeri zavarok,

Nem gyakori: hasi disztenzió, hasi fájdalom, székrekedés, hasmenés, dyspepsia, hányinger.

Ritka: pancreatitis.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Nem gyakori: cholestasis.

Nagyon ritka: cholelithiasis (lásd 4.4pont)

Nem ismert: abnormális májfunkció

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: pruritus, urticaria, fényérzékenységi reakció, alopecia, bőrkiütés

Nagyon ritka: thrombocytopeniás purpura, erythema multiforme, Stevens‑Johnson szindróma, toxicus epidermalis necrolysis.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: izomgyengeség, myalgia, izomgörcs

Nagyon ritka: rhabdomyolysis (az esetek többségében kóros veseműködésű betegeknél)

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Nem gyakori: akut veseelégtelenség.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Nem gyakori: (másként nem meghatározott) merevedési zavarok

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Nem gyakori: a vér emelkedett kreatinin-foszfokináz szintje, emelkedett kreatininszint, emelkedett alkalikus foszfatázszint.

Nagyon ritka: csökkent hemoglobinszint, csökkent fehérvérsejtszám, májenzimszintek emelkedése (emelkedett gamma‑glutamil-transzferáz‑szint, transzaminázszint-emelkedés).

Laboratóriumi eltérések:

A laboratóriumi vizsgálatok alábbi eltéréseit figyelték meg a klinikai vizsgálatok során, illetve jelentették a forgalomba hozatalt követően:

Nem gyakori: hematokritcsökkenés, csökkent alkalikus foszfatázszint.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a

hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A rhabdomyolysis kivételével a bezafibrát túladagolásának specifikus tünetei nem ismertek.

Specifikus antidotum nincs, ezért tüneti kezelést kell adni túladagolás esetén szükség szerint. Rhabdomyolysis esetén a bezafibrát‑kezelést azonnal le kell állítani és a vesefunkció fokozott ellenőrzése szükséges.