CONTRAMAL 100 MG/ML BELSŐLEGES OLDATOS CSEPPEK

Közepesen erős és erős fájdalom kezelésére.

Adagolás

Az adagot a fájdalom intenzitása és az egyes betegek érzékenysége szerint kell beállítani.

Általában a fájdalomcsillapítás szempontjából legkisebb hatásos adagot kell kiválasztani.

A 400mg tramadol‑hidrokloridnak megfelelő teljes napi adagokat nem szabad túllépni, kivéve, speciális klinikai körülmények között.

A Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppeket (10ml, cseppentő üveges kiszerelésben) az alábbi módon kell alkalmazni:

Felnőttek és 12év feletti serdülők

50‑100mg tramadol‑hidroklorid 4‑6óránként.

Gyermekek

Egyszeri adag: 1‑2mg tramadol‑hidroklorid/ttkg (alkalmas gyógyszerformák: injekció, belsőleges oldatos cseppek).

A hatóanyag maximális napi adagja 8mg tramadol‑hidroklorid/ttkg, de a napi 400mg tramadol‑hidrokloridot összességében nem haladhatja meg.

A Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppek biztonságosságát és hatásosságát 1évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Útmutató a testtömegfüggő adagoláshoz 1év feletti gyermek esetén:

Idősek

Klinikailag manifesztálódó máj‑ vagy veseelégtelenségben nem szenvedő idős betegeknél (75éves korig) általában nincs szükség adagmódosításra. Idős betegeknél (75év felett) az elimináció elhúzódhat. Ezért az adagolási intervallumot szükség esetén növelni kell a betegek igényei szerint.

Veseelégtelenség/dialízis és májelégtelenség

Vese‑ és/vagy májelégtelenségben szenvedő betegeknél a tramadol eliminációja késleltetett. Ilyen esetben az adagolási intervallumok a beteg igényei szerint történő növelését gondosan mérlegelni kell.

Az alkalmazás módja

A belsőleges oldatos cseppet kevés folyadékkal vagy kockacukorra csepegtetve kell bevenni, étkezéstől függetlenül.

A tramadol‑hidroklorid mennyisége a cseppentő üveges kiszerelésű készítmény adott számú cseppjében:

Az alkalmazás időtartama

A tramadolt semmilyen körülmények között sem szabad a feltétlenül szükséges időtartamnál hosszabb ideig alkalmazni. Ha a betegség jellege és súlyossága miatt tramadollal végzett, hosszú távú fájdalomcsillapító kezelés szükséges, akkor gondos és rendszeres monitorozás ajánlott (adott esetben gyógyszerszedési szünetekkel) annak megállapítására, hogy szükséges‑e további kezelés, és ha igen, milyen mértékben.

A kezelés céljai és a kezelés leállítása

A Contramal oldatos cseppekkel történő kezelés megkezdése előtt a beteggel egyeztetni kell a kezelési stratégiát, amely magában foglalja a kezelés időtartamát és céljait, valamint a kezelés leállításának tervét, a fájdalomcsillapításról szóló ajánlásoknak megfelelően. A kezelés során az orvosnak és a betegnek rendszeresen kapcsolatot kell tartania, hogy felmérjék a kezelés folytatásának szükségességét, mérlegeljék a kezelés leállítását, és szükség esetén módosítsák az adagolást. Ha a betegnek már nincs szüksége a tramadol-kezelésre, ajánlott a dózis fokozatos csökkentése az elvonási tünetek megelőzése érdekében. Ha a fájdalomcsillapító hatás nem kielégítő, mérlegelni kell a hyperalgesia, a tolerancia és az alapbetegség progressziójának lehetőségét (lásd 4.4pont).

A Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppek ellenjavallt az alábbi esetekben:

• a készítmény hatóanyagával, vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;

• akut mérgezés alkohollal, altatószerekkel, fájdalomcsillapítókkal, opioidokkal vagy egyéb pszichotróp szerekkel;

• olyan betegeknél, akik MAO‑gátlókat kapnak vagy az utóbbi 14napon belül MAO‑gátlókat szedtek (lásd 4.5pont);

• kezeléssel nem megfelelően kontrollált epilepsziában szenvedő betegeknél;

• kábítószer‑megvonás kezelésére nem alkalmazható.

A tramadol csak különleges óvatossággal alkalmazható opioid‑függő betegeknél, illetve az alábbi kórállapotokban: fejsérülés, sokk, bizonytalan eredetű hypnoid tudatzavar, a légzőközpont vagy a légzésfunkció zavarai, koponyaűri nyomásfokozódás.

Opiátokra érzékeny betegeknél a tramadol csak óvatosan alkalmazható.

Fokozott körültekintés szükséges,

• légzésdepresszióban szenvedő betegek kezelésekor,

• központi idegrendszeri depresszánsok egyidejű alkalmazásakor (lásd a 4.5pont),

• az ajánlott adag jelentős túllépése esetén (lásd a 4.9pont).

Ezekben az esetekben nem zárható ki a légzésdepresszió lehetősége.

Alvás alatti légzészavarok

Az opioidok alvás alatti légzészavarokat, köztük centrális alvási apnoét (CSA) és alvás alatti hypoxaemiát okozhatnak. Az opioidok alkalmazása dózisfüggően fokozza a CSA kialakulásának kockázatát. CSA‑ban szenvedő betegeknél megfontolandó az opioidok összdózisának csökkentése.

Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok együttes alkalmazásával járó kockázat

A Contramal oldatos cseppek nyugtató gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy hasonló hatóanyagokkal, történő együttes alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát válthat ki, illetve halált is okozhat. Mindezen kockázatok miatt e nyugtató gyógyszereknek a Contramal oldatos cseppeket történő együttes rendelését kizárólag azon betegeknél szabad alkalmazni, akik esetében nincs más kezelési lehetőség. Ha a Contramal oldatos cseppekkel nyugtató gyógyszerekkel együtt alkalmazza, akkor a legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni és a kezelés időtartamát a lehető legrövidebbre kell korlátozni.

A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió és a szedáció jeleit és tüneteit. Ezzel kapcsolatban fokozottan ajánlott a betegek és gondozójuk tájékoztatása annak érdekében, hogy tisztában legyenek ezekkel a tünetekkel (lásd 4.5pont).

CYP2D6 metabolizmus

A tramadol metabolizmusa a CYP2D6 májenzimen keresztül történik. Ha egy betegnél ezen enzim működése elégtelen vagy teljesen hiányzik, akkor nem biztos, hogy megfelelő fájdalomcsillapító hatás érhető el. A becslések alapján a kaukázusi népcsoportba tartozók akár 7%‑ánál fennállhat ez az elégtelenség. Ugyanakkor az ultragyors metabolizációjú betegeknél fennáll a lehetősége az opioid-toxicitással összefüggő mellékhatások kialakulásának, még a szokásos dózisok mellett is.

Az opioid-toxicitás általános tünetei közé tartozik a zavartság, az aluszékonyság, a felületes légzés, a szűk pupillák, a hányinger, a hányás, a székrekedés és az étvágytalanság. Súlyos esetekben előfordulhat életveszélyes, és nagyon ritkán halálos keringési és légzési elégtelenség. Az ultragyors metabolizáció becsült prevalenciáját a különböző népcsoportokban az alábbi összefoglaló mutatja:

Mellékvesekéreg-elégtelenség

Az opioid analgetikumok időnként reverzibilis mellékvesekéreg-elégtelenséget okozhatnak, amely monitorozást és glükokortikoid-pótló kezelést igényel. Az akut vagy krónikus mellékvesekéreg-elégtelenség tünetei lehetnek például súlyos hasi fájdalom, hányinger és hányás, alacsony vérnyomás, rendkívüli fáradtságérzés, csökkent étvágy és testtömegcsökkenés.

Posztoperatív alkalmazás gyermekeknél

A szakirodalomi publikációk alapján a tramadol alkalmazása gyermekeknél tonsillectomiát és/vagy obstruktív alvási apnoe miatti adenoidectomiát követő posztoperatív szakban ritkán életveszélyes nemkívánatos hatásokhoz vezethet. A posztoperatív fájdalomcsillapítás céljából gyermekeknél alkalmazott tramadol esetében fokozott óvatosság javasolt, az opioid-toxicitás tüneteinek – beleértve a légzésdepressziót – szoros monitorozásával.

Károsodott légzésfunkciójú gyermekek

Nem ajánlott a tramadol alkalmazása olyan gyermekeknél, akiknek a légzésfunkciója károsodott, például neuromuszkuláris betegségekben, súlyos szív- vagy légzőrendszeri betegségekben, felső légúti vagy tüdőfertőzésekben, többszörös traumák vagy kiterjedt műtéti beavatkozások esetén. Ezek a tényezők súlyosbíthatják az opioid-toxicitás tüneteit.

A tramadol ajánlott adagjaival kezelt betegek esetében is beszámoltak görcsrohamokról. A görcsrohamok kockázata fokozódhat, ha a tramadol dózisa meghaladja az ajánlott napi adag felső határát (400mg). Ezen kívül a tramadol növelheti az epilepsziás rohamok kockázatát, a görcsküszöböt csökkentő egyéb gyógyszereket is szedő betegeknél (lásd 4.5pont). Epilepsziás vagy görcsrohamokra hajlamos betegek csak kényszerítő körülmények fennállása esetén kezelhetők tramadollal.

Tolerancia és opioidalkalmazási zavar (gyógyszerabúzus és gyógyszerfüggőség)

Az opioidok, például a Contramal oldatos cseppek ismétlődő alkalmazásakor tolerancia, fizikai és pszichés függőség (dependencia) és opioidalkalmazási zavar (Opioid Use Disorder, OUD) alakulhat ki. A Contramal oldatos cseppek ismétlődő alkalmazása OUD‑hez vezethet. Az opioid nagyobb dózisa és a kezelés hosszabb időtartama növelheti az OUD kialakulásának kockázatát. A Contramal oldatos cseppek készítménnyel való visszaélés (abúzus) vagy szándékos helytelen használat túladagolást és/vagy halált okozhat. Az OUD kialakulásának kockázata fokozott azoknál a betegeknél, akiknek személyes vagy családi (szülők vagy testvérek) anamnézisében szerepelnek szerhasználatból fakadó zavarok (beleértve az alkoholizmust is), akik aktuálisan dohányoznak, vagy azoknál a betegeknél, akiknek személyes anamnézisében egyéb mentális zavarok (pl. major depresszió, szorongás vagy személyiségzavarok) szerepelnek.

A Contramal oldatos cseppekkel történő kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt a kezelési célokról és a kezelés leállítási tervéről meg kell állapodni a beteggel (lásd 4.2pont). A kezelés előtt és alatt a beteget az OUD kockázatairól és jeleiről is tájékoztatni kell. Ezeknek a jeleknek az előfordulása esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy forduljanak kezelőorvosukhoz.

A betegeket monitorozni kell a kábítószer-kereső magatartás jelei tekintetében (pl. túl gyakori gyógyszerfelírási kérések). Ez magában foglalja az egyidejűleg alkalmazott opioidok és pszichoaktív szerek (például benzodiazepinek) ellenőrzését. Az OUD jeleit és tüneteit mutató betegek esetében mérlegelni kell addiktológiai szakemberrel való konzultációt.

Ha egy beteg nem igényel további tramadol-kezelést, az elvonási tünetek megelőzése céljából a dózis fokozatos csökkentése javasolt.

Opioid‑függő betegeknél a tramadol nem alkalmas helyettesítő szerként. Bár a tramadol opioid‑agonista, a morfin‑megvonási tüneteit nem tudja visszaszorítani.

Szerotonin-szindróma

A potenciálisan életveszélyes szerotonin-szindrómáról számoltak be olyan betegek esetén, akik tramadolt kaptak egyéb szerotonerg gyógyszerekkel kombinálva vagy önmagában (lásd 4.5, 4.8 és 4.9pont).

Ha az egyéb szerotonerg gyógyszer egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése ajánlott, különösen a kezelés megkezdésekor és minden dózisemeléskor.

A szerotonin-szindróma tünetei közé tartozhatnak a mentális állapot változásai, a vegetatív labilitás, neuromuscularis rendellenességek és/vagy gastrointestinalis tünetek.

Amennyiben szerotonin-szindróma gyanúja merül fel, a tünetek súlyosságától függően mérlegelni kell a dózis csökkentését vagy a kezelés leállítását. A szerotonerg gyógyszerek alkalmazásának leállítása általában gyors javulást eredményez.

A Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppek szacharózt tartalmaz. Ritkán előforduló örökletes fruktózintoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy a szacharáz‑izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

A tramadol nem alkalmazható MAO‑gátlókkal kombinációban (lásd 4.3pont).

Az opioid petidinnel történő kezelést megelőző 14napon belül alkalmazott MAO‑gátló kezelés hatására központi idegrendszeri, valamint a légzés‑ és szív‑ér rendszeri funkciókat érintő életveszélyes kölcsönhatásokat figyeltek meg. Ugyanilyen kölcsönhatások előfordulása nem zárható ki a MAO‑gátlók és a Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppek között sem.

A tramadol és egyéb központi idegrendszeri depresszánsok, köztük az alkohol, egyidejű alkalmazása felerősítheti a központi idegrendszeri hatásokat (lásd 4.8pont).

A Contramal oldatos cseppek egyidejű alkalmazása gabapentinoidokkal (gabapentin és pregabalin) légzésdepressziót, hypotensiót, mély sedatiót, kómát vagy halált okozhat.

Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy hasonló hatóanyagok

Az opioidok nyugtató gyógyszerekkel, például benzodiazepinekkel vagy hasonló hatóanyagokkal, történő együttes alkalmazása az additív központi idegrendszeri depresszáns hatás miatt növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma, illetve a haláleset kockázatát. A dózist és a kombinációs alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4pont).

A farmakokinetikai vizsgálatok eddigi eredményei azt mutatják, hogy a cimetidin (enzimgátló) egyidejű vagy korábbi alkalmazása mellett nem valószínű, hogy klinikailag jelentős kölcsönhatások lépnének fel.

Karbamazepin (enziminduktor) egyidejű vagy korábbi alkalmazása csökkentheti a fájdalomcsillapító hatást és rövidítheti a hatástartamot.

A tramadol görcsrohamokat válthat ki és növelheti a szelektív szerotoninvisszavétel‑gátlók (SSRI‑k), szerotonin-noradrenalin visszavételgátlók (SNRI‑k), triciklusos antidepresszánsok, antipszichotikumok és egyéb görcsküszöb‑csökkentő gyógyszerek (úgymint bupropion, mirtazapin, tetrahidrokannabinol) görcskeltő potenciálját.

A tramadol egyidejű terápiás alkalmazása szerotonerg gyógyszerekkel, például szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSRI‑k), szerotonin- és noradrenalinvisszavétel-gátlókkal (SNRI‑k), MAO‑gátlókkal (lásd 4.3pont), triciklusos antidepresszánsokkal vagy mirtazapinnal szerotonin-szindrómát okozhat, ami potenciálisan életveszélyes állapot (lásd 4.4 és 4.8pont).

Tramadol és kumarin‑származékok (pl. warfarin) egyidejű alkalmazásakor fokozott óvatosság szükséges, mivel egyes betegeknél emelkedett INR‑ről (nemzetközi normalizált arány) számoltak be, jelentős vérzéssel és véraláfutásokkal.

A CYP3A4‑et gátló egyéb hatóanyagok, mint pl. a ketokonazol és az eritromicin, gátolhatják a tramadol metabolizmusát (N‑demetilálás), és valószínűleg az aktív O‑demetilált metabolit további metabolizmusát is. Ezen kölcsönhatás klinikai jelentőségét még nem vizsgálták. (lásd 4.8pont).

Korlátozott számú vizsgálatban a hányáscsillapító 5HT3‑antagonista ondanszetron pre‑ vagy posztoperatív alkalmazása növelte a tramadoligényt posztoperatív fájdalomban szenvedő betegeknél.

Terhesség

Tramadollal végzett állatkísérletes vizsgálatok során, igen nagy adagok mellett a szervfejlődésre, a csontképződésre és az újszülött utódok mortalitására kifejtett hatásokat észleltek. A tramadol átjut a placentán. Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő és elegendő adat a tramadol biztonságossága tekintetében. Ezért a tramadol terhes nőknél nem alkalmazható.

Szülés előtt vagy közben alkalmazva a tramadol nem befolyásolja a méhizomzat összehúzódó képességét. Újszülöttekben megváltoztathatja a légzésszámot, amelynek általában nincs klinikai jelentősége. Terhesség alatti tartós alkalmazás az újszülöttnél megvonási tünetekhez vezethet.

Szoptatás

Az anyának beadott tramadol dózisának körülbelül 0,1%‑a választódik ki az anyatejbe. A szülés utáni közvetlen időszakban az anyának adott per os dózis legfeljebb napi 400mg, így a szoptatott csecsemőbe jutó átlagos tramadol-mennyiség megfelel az anya testtömege szerint korrigált dózis 3%‑ának. Emiatt a tramadol alkalmazása nem javasolt a szoptatás alatt, vagy alternatív megoldásként a szoptatás felfüggesztése javasolt a tramadol-kezelés időtartama alatt. A szoptatás felfüggesztése általában nem szükséges egyetlen adag tramadol bevételét követően.

Termékenység

A forgalomba hozatalt követő adatgyűjtések nem utalnak arra, hogy a tramadol befolyásolná a termékenységet. Állatkísérletes vizsgálatokban a tramadol nem befolyásolta a termékenységet.

A tramadol még az alkalmazási utasítások betartása mellett is okozhat aluszékonyságot, szédülést és hasonló mellékhatásokat, ezért ronthatja a gépjárművezető és a gépkezelő személyek reakcióit. Ez fokozottan érvényes más pszichotróp szerekkel, különösen alkohollal történő együttes alkalmazás esetén.

A leggyakrabban közölt nemkívánatos reakciók a hányinger és a szédülés: mindkettő a betegeknek több mint 10%‑ánál fordul elő.

A mellékhatások felsorolása az alábbi gyakorisági beosztást követi:

Nagyon gyakori (≥1/10)

Gyakori (≥1/100‑<1/10)

Nem gyakori (≥1/1000‑ <1/100)

Ritka (≥1/10000‑<1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakorisága a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek

Nem gyakori: a szív‑ér rendszeri szabályozás zavara (palpitatio, tachycardia). Ezek a nemkívánatos reakciók különösen intravénás alkalmazást követően és fizikai megerőltetésnek kitett betegeknél fordulhatnak elő.

Ritka: bradycardia

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: a vérnyomás emelkedése

Érbetegségek és tünetek

Nem gyakori: a szív‑ér rendszeri szabályozás zavara (orthostaticus vérnyomásesés vagy a keringés összeomlása). Ezek a nemkívánatos reakciók különösen intravénás alkalmazást követően és fizikai megerőltetésnek kitett betegeknél fordulhatnak elő.

Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek

Ritka: az étvágy megváltozása

Nem ismert: hypoglycaemia

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Ritka: légzésdepresszió, nehézlégzés

Ha az ajánlott adagokat jelentős mértékben túllépik és egyidejűleg más központi idegrendszeri depresszáns szereket is alkalmaznak (lásd 4.5pont), légzésdepresszió léphet fel.

Beszámoltak az asztma súlyosbodásáról, de a gyógyszerrel való ok‑okozati összefüggést nem sikerült megállapítani.

Nem ismert: csuklás

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: szédülés

Gyakori: fejfájás, aluszékonyság/kábultság

Ritka: beszédzavarok, álérzékelés, remegés, epileptiform görcsök, akaratlan izom‑összehúzódások, koordinációs zavar, syncope.

Görcsrohamokról is beszámoltak, amelyek főként a tramadol nagy adagjait követően vagy a rohamküszöböt csökkentő gyógyszerekkel történő egyidejű kezelés után léptek fel (lásd 4.4 és a 4.5 pont).

Nem ismert: Szerotonin-szindróma

Pszichiátriai kórképek

Ritka: hallucinációk, zavartság, alvászavar, delírium, szorongás és rémálmok.

A tramadol alkalmazását követően felléphetnek nemkívánatos pszichés reakciók, amelyeknek intenzitása és jellege egyénileg változhat (a beteg személyiségétől és a kezelés időtartamától függően). Ezek az alábbiakat foglalják magukba: a hangulat megváltozása (általában eufórikus hangulat, alkalmanként nyugtalansággal társuló nyomott hangulat), az aktivitás megváltozása (általában csökkenés, alkalmanként fokozódás), és a kognitív és szenzoros képesség megváltozása (pl. ítélőképesség, észlelőképesség).

Gyógyszerfüggőség is kialakulhat. Az opiát‑megvonás során fellépő tünetekhez hasonlóan a gyógyszermegvonási szindróma az alábbi tünetekkel járhat: izgatottság, szorongás, idegesség, álmatlanság, hyperkinesis, tremor és gyomor‑béltünetek. A tramadol elhagyását követően igen ritkán még az alábbi tüneteket észlelték: pánikrohamok, súlyos szorongás, hallucinációk, álérzékelés, fülcsengés és szokatlan központi idegrendszeri tünetek (úgymint zavartság, téveszmék, deperszonalizáció, derealizáció, paranoia).

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Ritka: pupillaszűkület, pupillatágulat, homályos látás

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: hányinger

Gyakori: székrekedés, szájszárazság, hányás

Nem gyakori: öklendezés, gyomor‑/bélirritáció (nyomásérzés a gyomorban, puffadás), hasmenés

A bőr és a bőralatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: fokozott verejtékezés

Nem gyakori: bőrreakciók (pl. viszketés, bőrkiütés, csalánkiütés)

A csont‑izom rendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei

Ritka: motoros gyengeség

Máj‑ és epebetegségek illetve tünetek

Néhány izolált esetben a tramadol terápiás alkalmazásával időbeli összefüggést mutató májenzimszint‑emelkedésről számoltak be.

Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek

Ritka: vizeletürítési zavarok (vizelési nehézség és vizeletretenció)

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Ritka: allergiás reakciók (pl. nehézlégzés, bronchospasmus, ziháló légzés, Quincke‑oedema) és anaphylaxia

Általános tünetek az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Gyakori: fáradtságérzés

Gyógyszerfüggőség

A Contramal oldatos cseppek ismétlődő alkalmazása gyógyszerfüggőséghez vezethet, még terápiás dózisok esetén is. A gyógyszerfüggőség kockázata a beteg egyéni kockázati tényezőinek, az adagolásnak és az opioid-kezelés időtartamának függvényében változhat (lásd 4.4pont).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

Tramadolmérgezést követően, elvben, hasonló tünetek várhatók, mint más centrálisan ható fájdalomcsillapítók (opioidok) esetében, konkrétan: pupillaszűkület, hányás, a keringés összeomlása, kómáig terjedő hypnoid tudatzavar, görcsök és légzésleállásig terjedő légzésdepresszió. Beszámoltak szerotonin-szindrómáról is.

Kezelés

Az általános sürgősségi intézkedések érvényesek, azaz a légutak átjárhatóságát biztosítani kell (aspiráció!), valamint a tünetektől függően fenn kell tartani a légzést és a keringést.

A légzésdepresszió ellenszere a naloxon. Állatkísérletekben a naloxon a görcsöket nem befolyásolta. Ilyen esetekben diazepámot kell adni intravénásan.

Oralis gyógyszerformákkal történt mérgezés esetén a gyomor‑bél rendszer orvosi szénnel vagy gyomormosással történő méregtelenítése csak a tramadol bevételét követő 2órán belül ajánlott. Ennél későbbi időpontban a gyomor‑bél rendszer méregtelenítése akkor lehet hasznos, ha kivételesen nagy mennyiségű tramadollal vagy elnyújtott hatóanyag‑felszabadulású gyógyszerformával történt a mérgezés.

A tramadol a szérumból hemodialízissel vagy hemofiltrációval csak minimális mértékben távolítható el. Ezért a Contramal 100mg/ml belsőleges oldatos cseppek készítménnyel történt akut mérgezés esetén a hemodialízis vagy a hemofiltráció önmagában nem alkalmas a méregtelenítésre.