ELENIUM 5 MG BEVONT TABLETTA

Az alábbi állapotok azonnali, rövid távú kezelése:

• pszichoszomatikus, szomatikus és pszichotikus betegségeket kísérő szorongás.

• akut alkoholmegvonási szindróma tüneti kezelése.

• premedikáció (műtéti vagy diagnosztikus beavatkozás előtti félelem, szorongás csökkentése).

A dózist és a terápia időtartamát minden betegnél egyénileg kell meghatározni.

Adagolás

Felnőttek:

• Szorongás kezelésére rendszerint napi 30mg klórdiazepoxid alkalmazható, osztott dózisokban, 6‑8óránként. Kivételes esetekben, az egyéni szükséglettől függően nagyobb adagok is adhatók. A napi maximális 100mg dózis nem haladható meg.

• Akut alkoholmegvonási szindróma izgalmi állapotában napi 25mg és 100mg között, osztott adagokban, szükség szerint 2-4 óránként. Amennyiben a tünetek nem kontrollálhatók megfelelően, szükséges a gyógyszerezés megváltoztatása.

• Premedikáció: a beavatkozás előtti nap 3‑4-szer 5‑10mg.

Idősek:

Az időskorú betegek érzékenyebbek a központi idegrendszert befolyásoló gyógyszerek hatásaira. Ennél a betegcsoportnál a klórdiazepoxid a lehető legalacsonyabb hatásos dózisban alkalmazandó. Az adag nem haladhatja meg a felnőttek számára javasolt dózis felét.

Máj‑ és/vagy vesekárosodásban szenvedő betegek:

A szokásos dózis csökkentése ajánlott.

Gyermekek és serdülők:

A gyógyszer hatásosságát és biztonságosságát 18 év alatti gyermekeknél nem igazolták, ezért ebben a betegcsoportban nem alkalmazható.

A kezelés időtartama

A klórdiazepoxid a szorongás tüneteinek azonnali, rövid távú kezelésére szolgál. A kezelés időtartama nem haladhatja meg a 8-12 hetet, a gyógyszer leépítési időszakát is beleértve.

A gyógyszer hosszú távú (4 hetet meghaladó) alkalmazása nem javasolt, mivel fennáll a hozzászokás kialakulásának veszélye. A beteg állapotát rendszeresen felül kell vizsgálni, és a további kezelés szükségességét mérlegelni kell, különösen, ha a beteg tünetmentes.

A tablettákat szájon át, kismennyiségű vízzel kell bevenni.

A szorongás tüneteinek kezelésére a még hatásos, de a lehető legkisebb adagot ajánlott alkalmazni.

A dózist fokozatosan kell emelni.

Az adagolás megszüntetését is fokozatosan kell végezni. Ez különösen vonatkozik a benzodiazepin‑származékokat hosszabb ideig szedő betegekre. Az Elenium hirtelen megvonása alvászavarokat, hangulatváltozást, figyelem‑ és koncentrációzavarokat idézheti elő (lásd 4.4 pont).

• Klórdiazepoxiddal, benzodiazepin‑származékokkal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut légzési elégtelenség vagy légzőközpont depresszió.

• Súlyos májkárosodás.

• Myasthenia gravis.

• Alvási apnoe szindróma.

• Szoptatás.

A benzodiazepinekkel és egyéb altatószerekkel végzett kezelést követően megfigyelt hatásokra vonatkozó általános információk, melyeket a klórdiazepoxid felírásakor figyelembe kell venni:

A nyugtatók egyidejű használatának kockázata

A klórdiazepoxid és egyéb nyugtatók egyidejű alkalmazása szedációt, légzésdepressziót, kómát és halált okozhat. Ezen kockázatok miatt a benzodiazepineket vagy a rokon gyógyszereket, például a klórdiazepoxidot és az opioidokat egyidejűleg csak azon betegeknek lehet rendelni, akik számára nem áll rendelkezésre egyéb kezelési lehetőség. Amennyiben a klórdiazepoxid és opioidok egyidejű rendeléséről döntenek, a lehető legalacsonyabb hatásos dózist kell alkalmazni, továbbá a kezelés alkalmazását a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozni (lásd még az általános adagolási ajánlást a 4.2 pontban).

A betegeknél szorosan nyomon kell követni a légzésdepresszió, valamint a szedáció jeleit, illetve tüneteit. Erről mindenképpen tájékoztatni kell a beteget, valamint gondozóját (ahol ez releváns), annak érdekében, hogy felismerjék ezeket a tüneteket (lásd 4.5pont).

Tolerancia

A benzodiazepinek vagy hasonló hatásmechanizmusú készítmények, köztük a klórdiazepoxid több héten át való rendszeres alkalmazása a hatásosság csökkenéséhez vezethet. A toleranciaszint egyénileg változó, ezért az Elenium nagy dózisaival kezelt betegeket orvosi megfigyelés alatt kell tartani.

Hozzászokás

A benzodiazepinek vagy hasonló hatású készítmények alkalmazása mentális és fizikai hozzászokáshoz vezethet. Az addikció kialakulásának kockázata a dózissal és a kezelés időtartamával arányosan nő és nagyobb azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében alkoholhoz vagy egyéb gyógyszerhez való hozzászokás szerepel. Hozzászokás kialakulásakor a terápia hirtelen felfüggesztése megvonási tüneteket/rebound insomniát és szorongást idézhet elő.

A megvonási szindróma jellemző tünetei, többek között: fejfájás, izomfájdalom, izgatottság, emocionális feszültség, motoros nyugtalanság, zavartság, dezorientáció, irritáció, insomnia.

Súlyos esetekben előfordulhat: derealizáció, deperszonalizáció, érintéssel, hang‑, illetve fényhatásokkal szembeni túlérzékenység, zsibbadás és a végtagok érzéketlensége, hallucinációk vagy görcsrohamok.

Egyes beszámolók szerint a rövidhatású benzodiazepinek és benzodiazepin‑szerű készítmények esetében a megvonási tünetek a napi dózisok közötti szünetekben is előfordulhatnak, főként, ha a beteg a gyógyszert nagy dózisban szedi.

Amnézia

A klórdiazepoxid, csakúgy, mint a benzodiazepin és benzodiazepin‑szerű készítmények anterográd amnéziát okozhatnak.

Paradox reakciók

A klórdiazepoxid, a benzodiazepinhez és benzodiazepin‑szerű készítményekhez hasonlóan paradox reakciókat idézhetnek elő. Ezek között szerepel: a motoros nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, rémálmok, hallucinációk, pszichózisok, somnambulismus, személyiségzavarok, fokozott insomnia és más nemkívánatos viselkedési reakciók. Ezeket a reakciókat gyakrabban figyelték meg idős vagy alkohol addikcióban szenvedő betegeknél.

Ilyen tünetek megjelenésekor a klórdiazepoxid alkalmazását le kell állítani.

Különleges betegcsoportok

Az időskorú betegeknek alacsonyabb klórdiazepoxid adagot kell adni (lásd a 4.2 pont), mivel ebben a korcsoportban fokozott a mellékhatások, főként a dezorientáció és a motoros koordináció (elesés, sérülések) előfordulási gyakorisága.

A benzodiazepinek és a benzodiazepinekhez hasonló készítmények kontraindikáltak súlyos májkárosodásban szenvedő betegek kezelésére, mivel meggyorsíthatják a hepatikus encephalopathia kialakulását. A májkárosodás a benzodiazepinek által kiváltott mellékhatások súlyosbodásához vezethet.

Krónikus vesekárosodásban a klórdiazepoxid csak kellő óvatosság mellett adható.

A klórdiazepoxid alkalmazása körültekintést igényel (az artériás vérgáz-értékek előzetes meghatározása szükséges) krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél, mivel kimutatták, hogy a benzodiazepinek gátló hatást gyakorolnak az agyi légzőközpontra.

A krónikus vesebetegségben, májbetegségben, továbbá a krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél az adag csökkentése válhat szükségessé.

Az Elenium nem használható a pszichotikus betegek fő‑ vagy egyetlen gyógyszereként.

Agyi organikus megbetegedésekben és keringési elégtelenségben, cerebrális és spinális ataxiákban fokozott elővigyázatosság mellett adható.

A készítmény alkalmazása depresszióban

A klórdiazepoxid kiemelt körültekintéssel alkalmazható depresszió tüneteit mutató betegeknél. Ezeknél a betegeknél öngyilkosságra való hajlam jelentkezhet. A szándékos túladagolás veszélye miatt ilyen betegeknek a lehető legalacsonyabb klórdiazepoxid adagot kell felírni.

A benzodiazepinek és a benzodiazepinhez hasonló készítmények monoterápiában nem alkalmazhatók depresszió vagy szorongás okozta depresszió kezelésére. Az ilyen gyógyszerekkel végzett monoterápia fokozhatja az öngyilkosságra való hajlamot.

A benzodiazepinek és a benzodiazepinekhez hasonló készítmények fokozott óvatossággal alkalmazhatók azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében alkohol- vagy egyéb gyógyszerfüggőség szerepel. Ezeket a betegeket szigorú ellenőrzés alatt kell tartani a klórdiazepoxid szedése alatt szoros megfigyelésben kell részesíteni, mivel náluk nagy a veszélye annak, hogy szokássá válik a gyógyszerszedés, és pszichés addikció alakul ki.

Porphyriában szenvedő betegeknek a klórdiazepoxid csak kellő körültekintés mellett adható. Klórdiazepoxid alkalmazása a betegség tüneteinek súlyosbodásához vezethet.

Glaucomában, főként szűkzugú glaucomában, óvatos adagolás szükséges.

Szacharóz tartalma miatt ritkán előforduló, örökletes fruktóz-intoleranciában, glükóz‑galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban a készítmény nem szedhető.

Laktóz tartalma miatt ritkán előforduló, örökletes galaktóz-intoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz‑galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A készítmény kevesebb, mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

A klórdiazepoxid‑kezelés alatt és a terápia befejezését követő 3 napig nem megengedett alkohol tartalmú ital fogyasztása.

Diagnosztikus célú ambuláns kezelés esetén a betegek a gyógyszerbevétel után egy óra elteltével, és megfelelő kísérettel bocsáthatók el. Utasítani kell a beteget, hogy ne fogyasszon alkoholt. A betegeket emellett el kell látni a mindennapi életben való viselkedési utasításokkal, tekintettel a különleges életkörülményekre is (például munkavégzés, stb.).

• A központi idegrendszerre ható gyógyszerek, például anesztetikumok, opioid analgetikumok, neuroleptikumok, antidepresszánsok, anxiolitikumok, szedatívumok, szedatív hatású antihisztaminok a klórdiazepoxiddal együtt alkalmazva fokozzák a készítmény központi idegrendszerre gyakorolt szedatív hatását.

• Izomrelaxánsokkal óvatosan adható együtt (a relaxációs hatás fokozódik).

• Antiepileptikumokat és klórdiazepoxidot együtt adva felerősödhetnek a klórdiazepoxid mellék-, illetve toxikus hatásai. Különleges óvatosság szükséges, ha a két készítmény egyidejű alkalmazása elengedhetetlen.

• A májenzim inhibitorok (mint például a cimetidin, diszulfiram, eritromicin, ketokonazol) lelassítják a klórdiazepoxid és egyéb benzodiazepinek metabolizmusát, és ezzel fokozhatják hatásukat.

• Teofillinnel óvatosan adható együtt, mert kis dózisban a klórdiazepoxid nyugtató hatását megszüntetheti.

• A májenzim induktorok (például a rifampicin, fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin) felgyorsítják a klórdiazepoxid és egyéb benzodiazepinek metabolizmusát, és ezzel csökkenthetik azok hatását.

• CYP2E1 enzimen metabolizálódó hatóanyagokkal, mint például acetaminofen, különböző kinon‑származékok, mert ezek lebomlását gátolja.

• Az alkohol felerősítheti a klórdiazepoxid szedatív hatását. Ez olyan mértékben korlátozhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, aminek következményeként akár halálos baleset is bekövetkezhet.

A klórdiazepoxid alkalmazása és alkohol egyidejű fogyasztása tilos.

• Centrálisan ható antihipertenzívummal, béta-blokkolóval, antikoagulánsokkal, antidiabetikumokkal, szívglikozidokkal történő együttadáskor óvatosság szükséges.

• A klórdiazepoxid hatását erősíthetik az orális antikoncipiensek.

• A dohányzás csökkenti a klórdiazepoxid hatékonyságát.

• Opioidok. Nyugtató gyógyszerek, például benzodiazepinek vagy rokon gyógyszerek, például klórdiazepoxid opioidokkal történő egyidejű alkalmazása növeli a szedáció, a légzésdepresszió, a kóma és a halál kockázatát az additív központi idegrendszer depresszív hatása miatt. Az adagolást és az egyidejű alkalmazás időtartamát korlátozni kell (lásd 4.4 pont).

Terhesség

Potenciális teratogén hatása miatt a készítmény a terhesség első és harmadik trimeszterében kizárólag azokban az abszolút szükséges esetekben alkalmazható, amikor egyéb, biztonságos alternatíva nem áll rendelkezésre. Fejlődési rendellenességek szempontjából a terápiás dózisban végzett benzodiazepin‑kezelés a korai terhességben alacsony rizikójúnak mutatkozik annak ellenére, hogy egyes epidemiológiai tanulmányok a farkastorok irányában fokozott rizikót mutattak ki. Esetismertetésekben beszámoltak az anya által való túladagolás, mérgezés esetében a prenatalisan exponált gyerekeknél fejlődési rendellenességekről és mentális retardációról.

A terhesség harmadik trimeszterében nagy dózisban vagy kis adagban, de tartósan alkalmazott benzodiazepinek hatására az újszülöttnél hypothermia, csökkent izomtónus (hypotonia), közepes mértékű légzésdepresszió, hyporeflexia, később pedig a gyógyszernek a csecsemő szervezetéből történő kiürülése kapcsán megvonási tünetek (hiperaktivitás, izgatottság, hypotonia, gyenge szopási reflex stb.) jelentkezhetnek

A kezelés megkezdése előtt a fogamzóképes korban lévő nőket orvosi tanácsokkal kell ellátni.

Szoptatás

A klórdiazepoxid kiválasztódik az anyatejbe. Újszülöttben a fehérjekötődésre vonatkozó lehetséges kompetíció hyperbilirubinaemiát okozhat, emellett a klórdiazepoxid az újszülöttekben lényegesen lassabban metabolizálódik, mint a gyermekekben és felnőttekben. Ha a szoptató anyánál szükségessé válik a gyógyszer adása, a szoptatást fel kell függeszteni.

Az Elenium 5 mg bevont tabletta befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A klórdiazepoxid, a benzodiazepin csoport minden más tagjához hasonlóan a dózistól, az alkalmazás módjától, és az egyéni érzékenységtől függően befolyásolhatja a reakcióidőt. A szedáció, amnézia, valamint a koncentrálóképesség és az izomműködés zavara negatív módon befolyásolhatják a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az Elenium-kezelés ideje alatt és a terápia befejezését követő néhány (2-3) napig a szedáció, amnézia, valamint a koncentrálóképesség- és izomműködési zavar előfordulása miatt a betegeknek nem szabad gépjárművet vezetni vagy gépeket kezelni.

A mellékhatások száma és intenzitása a beteg egyéni érzékenységétől és a gyógyszer adagjától függ. A hatások rendszerint enyhe lefolyásúak, és a gyógyszeres kezelés befejezésével megszűnnek.

A mellékhatások gyakoriságának feltüntetése az alábbi kategóriák szerint:

Gyakori (≥1/100 - <1/10)

Nem gyakori (≥1/1000 - <1/100)

Ritka (≥1/10000 - <1/1000)

Nagyon ritka (<1/10000)

Nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: a vérkép változása.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Nagyon ritka: anafilaxiás reakciók.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Ritka: étvágytalanság.

Pszichiátriai kórképek:

Gyakori: zavartság.

Nem gyakori: feszültség, nyugtalanság.

Ritka: hallucináció, deperszonalizáció, derealizáció.

Nem ismert: paradox reakciók – motoros nyugtalanság, izgatottság, ingerlékenység, agresszivitás, rémálmok, hallucináció, pszichózis, somnambulismus, személyiségzavarok, fokozott insomnia és egyéb viselkedési tünetek előfordulhatnak benzodiazepinek és benzodiazepin-szerű gyógyszerek alkalmazásakor.

A paradox reakciók többnyire alkoholfogyasztást követően, idős és pszichés betegségekben szenvedő betegeknél fordulnak elő.

Nem ismert: pszichés és fizikai hozzászokás terápiás dózisok mellett is kialakulhat a klórdiazepoxid‑kezelés során. A kezelés hirtelen megszakítása megvonási tüneteket eredményezhet (lásd 4.4 pont).

Az alkohol‑ vagy drogfüggő betegeknél gyakrabban alakul ki hozzászokás.

A klórdiazepoxid‑kezelés alatt a latens depresszió manifesztálódhat.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hypersomnia, meglassult reakcióidő, fejfájás és szédülés, zavartság és dezorientáció, ataxia, paraesthesia, anterográd amnézia.

A mellékhatások rendszerint a kezelés elején, idős betegeknél jelentkeznek (lásd 4.4 pont), és többnyire enyhülnek a terápia további részében. Akut hatások esetén a megfelelő dózisredukció rendszerint csökkenti az intenzitást és az előfordulási gyakoriságot.

Ritka: A többi benzodiazepinhez hasonlóan és főként nagy dózisokat követően esetenként elkent beszéddel és beszédzavarokkal jelentkező dysarthria, illetve memória‑, valamint libidózavarok fordulhatnak elő.

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Ritka: látászavarok (homályos‑ vagy kettőslátás).

Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek:

Ritka: bradycardia, mellkasi fájdalom.

Érbetegségek és tünetek:

Ritka: az artériás vérnyomás enyhe csökkenése.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: hányinger, gastrointestinalis zavarok, szájszárazság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Ritka: az aminotranszferáz enyhe emelkedése, májműködési zavarok, ideértve a sárgaság előfordulását is.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Ritka: allergiás bőrreakciók (bőrkiütés, viszketés, urticaria).

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Ritka: tremor, myatonia.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Ritka: vizelet‑visszatartás, vizelet‑incontinentia.

A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek:

Ritka: menstruációs zavarok.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Ritka: általános gyengeség, ájulás.

Az esti gyógyszerelést követő reggelen maradványhatások (koncentrációs zavarok, fáradtság) a reakciókészséget befolyásolhatják.

A légzésdepressziós hatás légúti elzáródás (obstrukció), valamint organikus agyi károsodásban szenvedő betegek esetében súlyosabb lehet. Ez különösképpen egyéb, centrálisan ható gyógyszerekkel történő egyidejű kombináció esetében fordulhat elő.

Hallucinációk, valamint paradox reakciók, mint például akut izgalmi állapotok, félelem, öngyilkossági késztetés, álmatlanság, dühroham, gyakori izom spazmusok fellépése esetén a klórdiazepoxid-terápiát abba kell hagyni.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Tünetek

A klórdiazepoxid túladagolás tünetei az aluszékonyság, zavartság, az izomerő csökkenése. Súlyosabb esetekben a túladagolás tünetei között szerepelhet a vérnyomáseséssel kísért kóma és a reflexkieséssel együtt járó keringés összeomlása.

Kezelés

Ilyen esetekben monitorozni kell a szívfrekvenciát és a vérnyomást, szabaddá kell tenni a légutakat. Ezen felül tüneti kezelést kell alkalmazni, beleértve a szükség szerinti gyomormosást és az intravénás infúzió adását is.

A flumazenil (benzodiazepin‑antagonista származék) egy specifikus antidotum. Sürgős esetekben intravénásan is adható.

A flumazenil rövidebb ideig hat, mint a klórdiazepoxid, ezért az antidotum beadása nem teszi feleslegessé az alapvető életfunkciók monitorozását. Az előbbiek miatt szükség esetén újabb antidotum-adag adható be.

Szedatívumok még a beteg izgalmi állapotában sem adhatók.

A dialízis hatásossága nem bizonyított.