EXJADE 90 MG FILMTABLETTA

Az EXJADE a gyakori vértranszfúziók (≥ 7 ml/ttkg/hónap vörösvértest-koncentrátum) okozta krónikus vastúlterhelés kezelésére javallott 6 éves vagy annál idősebb, béta-thalassaemia majorban szenvedő betegek számára.

Az EXJADE-kezelés javallott továbbá a gyakori vértranszfúziók okozta krónikus vastúlterhelés kezelésére az alábbi betegcsoportok számára, ha a deferoxamin-kezelés ellenjavallt vagy elégtelen:

• béta-thalassaemia majorban szenvedő, 2-5 év közötti gyermekek, akiknél gyakori vértranszfúziók (≥ 7 ml/ttkg/hónap vörösvértest-koncentrátum) okozta krónikus vastúlterhelés áll fenn,

• béta-thalassaemia majorban szenvedő, 2 éves vagy annál idősebb gyermekek, illetve serdülők

  vagy felnőttek, akiknél nem gyakori vértranszfúziók (< 7 ml/ttkg/hónap vörösvértest-koncentrátum) okozta krónikus vastúlterhelés áll fenn,

• egyéb típusú vérszegénységben szenvedő, 2 éves vagy annál idősebb gyermekek, illetve

  serdülők vagy felnőttek.

  Az EXJADE a kelátképzőt igénylő krónikus vastúlterhelés kezelésére is javallott a 10 éves vagy annál idősebb, vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő betegeknek, ha a deferoxamin-kezelés ellenjavallt vagy nem megfelelő.

Az EXJADE-kezelést a krónikus vastúlterhelés kezelésében jártas orvos kell, hogy megkezdje és folytassa.

Adagolás

A vértranszfúziók okozta vastúlterhelés és a vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómák eltérő adagolást igényelnek. Minden, az EXJADE-et felírni kívánó orvosnak meg kell kapnia az orvosoknak szóló oktatóanyagot (Egészségügyi szakemeberek számára szóló útmutató, amely a gyógyszert felíró orvosok számára készült ellenőrzőlistát is tartalmaz) és tisztában kell lennie annak tartalmával.

Vértranszfúziók okozta vastúlterhelés

A szükséges dózist meg kell határozni (mg/testtömegkilogramm-ban), majd a legközelebbi, egész tablettában megadható mennyiségre kell kerekíteni.

A túlzott kelátképzés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében minden betegnél

elővigyázatosság szükséges a kelátképző-kezelés alatt (lásd 4.4 pont).

Az EU-ban filmtabletta és diszpergálódó tabletta formájában érhetők el deferaziroxot tartalmazó gyógyszerek, amelyek különféle márkanevek alatt, az EXJADE generikus alternatíváiként kerülnek forgalomba. A farmakokinetikai profilok eltérései miatt az EXJADE filmtablettából 30%-kal kisebb dózis szükséges az EXJADE diszpergálódó tabletta javasolt adagjához képest (lásd 5.1 pont).

Kezdődózis

A kezelést körülbelül 20 egységnyi (megközelítőleg 100 ml/ttkg) vörösvértest-koncentrátum (packed red blood cells, PRBC) transzfúzióját követően, illetve abban az esetben javasolt megkezdeni, ha a klinikai monitorozás krónikus vastúlterhelésre utal (például szérumferritin > 1000 mikrogramm/l) (lásd 1. táblázat).

1. táblázat Javasolt kezdődózisok vértranszfúziók okozta vastúlterhelés esetén

   Javasolt kezdődózis
   Szérumferritin		Betegpopuláció	Javasolt kezdődózis
   > 1000 mikrogramm/l	vagy	Azok a betegek, akik már kaptak körülbelül 20 egység (megközelítőleg 100 ml/ttkg) vörösvértest-koncentrátumot.	14 mg/ttkg/nap
   Alternatív kezdődózisok
   Betegpopuláció			Alternatív kezdődózis
   Azok a betegek, akiknél nem szükséges a vasszint csökkentése, egyúttal pedig < 7 ml/ttkg vörösvértestkoncentrátum-transzfúziót kapnak havonta (körülbelül < 2 egység/hónap egy felnőtt beteg esetén). A beteg kezelésre adott válaszát monitorozni kell, és elégtelen hatásosság eseténa dózis emelése megfontolandó.			7 mg/ttkg/nap
   Azok a betegek, akiknél az emelkedett vasszint csökkentésére van szükség, egyúttal pedig havonta > 14 ml/ttkg vörösvértestkoncentrátum-transzfúziót kapnak (körülbelül> 4 egység/hónap egy felnőtt beteg esetén).			21 mg/ttkg/nap
   Azon betegek, akik számára megfelelő a deferoxamin-kezelés.			A deferoxamin-dózis egyharmada*
   *A kezdődózis számszerűen a deferoxamin dózisának az egyharmada (például ha egy beteg hetente 5 napig 40 mg/ttkg/nap deferoxamint [vagy annak megfelelő dózist] kap, az EXJADE filmtablettára való átállításkor a kezdődózis 14 mg/ttkg/nap). Amennyiben ez alapján a napi dózis< 14 mg/ttkg, a kezelésre adott választ monitorozni kell, és elégtelen hatásosság esetén a dózisemelése megfontolandó (lásd 5.1 pont).

   Dózismódosítás

   Javasolt a szérumferritinszintet havonta ellenőrizni, és az EXJADE filmtabletta dózisát szükség esetén 3-6 havonta módosítani kell a szérumferritinszint függvényében (lásd 2. táblázat). A dózismódosítást 3,5-7 mg/ttkg/nap-os lépésenként lehet elvégezni, és az adott beteg kezelésre adott válaszához, valamint a terápiás célkitűzéshez (a vastartalom fenntartása vagy a vastúlterhelés csökkentése) kell igazítani.

2. táblázat Javasolt dózismódosítások vértranszfúziók okozta vastúlterhelés esetén

   Szérumferritin (havi monitorozással)	Javasolt dózismódosítás
   Tartósan 2500 mikrogramm/l felett van, és az idő múlásával nem mutat csökkenő tendenciát	Dózisemelés 3–6 havonként, 3,5–7 mg/ttkg/nap-os lépésekben.A maximális dózis 28 mg/ttkg/nap.Ha a legfeljebb napi 21 mg/ttkg-os dózisokkal a haemosiderosis csak nagyon csekély mértékben javul, akkor vélhetően a dózis további emelésével (maximum 28 mg/ttkg-ig) sem érhető el megfelelő hatás, és meg kell fontolni más terápiás lehetőségek igénybe vételét.Ha a napi 21 mg/ttkg-nál nagyobb dózisokkal nem érhető el kielégítő hatás, akkor a kezelést ezzel a dózissal nem szabad folytatni, és amennyiben lehetséges, meg kell fontolni másterápiás lehetőségek igénybe vételét.
   > 1000 mikrogramm/l, de tartósan ≤ 2500 mikrogramm/l és az idő múlásával csökkenőtendenciát mutat	A 21 mg/ttkg/nap-nál nagyobb dózisokkal kezelt betegeknél a dózist 3–6 havonta kell csökkenteni 3,5–7 mg/ttkg/nap-os lépésekben, amíg a kitűzött 500–1000 mikrogramm/l tartománytel nem érik.
   500–1000 mikrogramm/l(kitűzött tartomány)	A dózist 3–6 havonta kell csökkenteni 3,5–7 mg/ttkg/nap-os lépésenként a szérumferritinszint kitűzött tartományon belül tartásához és a túlzott kelátképzés kockázatának minimálisracsökkentése érdekében.
   Következetesen500 mikrogramm/l alatti	Megfontolandó a kezelés megszakítása (lásd 4.4 pont).

   Az EXJADE diszpergálódó tabletta 30 mg/ttkg-ot (mely 21 mg/ttkg-nak felel meg filmtabletta formájában adva) meghaladó dózisai hosszú távú alkalmazásának hatásosságával és biztonságosságával kapcsolatban lefolytatott klinikai vizsgálatokból származó, rendelkezésre álló adatok jelenleg korlátozottak (264 beteg, akiket a dózis emelése után átlagosan 1 éven át követtek). 28 mg/ttkg/nap feletti dózisok alkalmazása nem javasolt, mivel ennél magasabb dózisok mellett korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre (lásd 5.1 pont).

   Vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómák

   A kelátképző-kezelést csak akkor szabad elkezdeni, amikor bizonyíték van a vastúlterhelésre (a máj

   vaskoncentrációja [LIC] ≥ 5 mg Fe/g száraz tömeg [dw] vagy a szérumferritin következetesen

   > 800 mikrogramm/l). A máj vaskoncentrációja a vastúlterhelés meghatározásának preferált módszere, és amikor csak lehetséges, ez használandó. A fokozott kelátképzés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a kelátképző-kezelés alatt minden betegnél elővigyázatosság szükséges (lásd 4.4 pont).

   Az EU-ban filmtabletta és diszpergálódó tabletta formájában érhetők el deferaziroxot tartalmazó gyógyszerek, amelyek különféle márkanevek alatt, az EXJADE generikus alternatíváiként kerülnek forgalomba. A farmakokinetikai profilok eltérései miatt az EXJADE filmtablettából 30%-kal kisebb dózis szükséges az EXJADE diszpergálódó tabletta javasolt adagjához képest (lásd 5.1 pont).

   Kezdődózis

   Az EXJADE filmtabletta javasolt kezdő napi dózisa a vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő betegeknél 7 mg/ttkg/nap.

   Dózismódosítás

   A beteg kezelésre adott válaszreakciójának értékelése és a túlzott kelátképzés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a szérumferritin havonkénti monitorozása javasolt (lásd 4.4 pont). A vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómák esetén javasolt dózismódosításokat a

3. táblázat összesíti.

1. táblázat Javasolt dózismódosítások vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómák

   esetén

   Szérumferritin (havi monitorozással)		A máj vaskoncentrációja (liver ironconcentration, LIC)*	Javasolt dózismódosítás
   Következetesen> 2000 mikrogramm/l és nem mutat csökkenő tendenciát	vagy	≥ 7 mg Fe/g száraz tömeg	A dózist 3–6 havonta kell emelni,3,5-7 mg/ttkg/nap-os lépésekben, ha a beteg jól tolerálja a gyógyszert.
   			A maximális dózis 14 mg/ttkg/nap felnőttek esetén és 7 mg/ttkg/nap gyermekek és serdülők esetén.
   			A 14 mg/ttkg/nap-nál nagyobb dózisok nem javasoltak, mivel nincs tapasztalat az ezt a szintet meghaladó dózisokkal a vértranszfúziótól nem függő thalassaemiaszindrómákban szenvedő betegeknél.
   ≤ 2000 mikrogramm/l	vagy	< 7 mg Fe/g száraz tömeg	A dózist 3–6 havonta, 3,5-7 mg/ttkg/nap-os lépésekben kell csökkenteni, egészen7 mg/ttkg/nap-ra (vagy az alá) azoknál abetegeknél, akik > 7 mg/ttkg dózist kapnak.
   < 300 mikrogramm/l	vagy	< 3 mg Fe/g száraztömeg	A kezelést le kell állítani, amikor kielégítővasszintet sikerült elérni a szervezetben.
   Nincsenek adatok olyan betegek kezeléséről, akiknél a szervezet megfelelő vasszintjének elérése után, a vas ismételt felhalmozódását követően újabb kezelésre volt szükségük, ezért az ismételtkezelés nem javasolható.
   *A vastúlterhelés meghatározására a máj vaskoncentrációjának (LIC) megállapítása a preferáltmódszer.

   Az olyan gyermek- vagy serdülőkorú, valamint felnőtt betegeknél, akiknél nem történt meg a máj vaskoncentrációjának a mérése, és a szérumferritin ≤ 2000 mikrogramm/l, az EXJADE filmtabletta dózisa nem haladhatja meg a 7 mg/ttkg/nap-ot.

   Különleges betegcsoportok

   Idősek (≥ 65 év)

   Idősek esetében a javasolt adagolás megfelel a fent leírtaknak. A klinikai vizsgálatokban az időseknél nagyobb gyakorisággal észleltek mellékhatásokat, mint a fiatalabb betegeknél (különösen hasmenés esetén), és náluk gondosan figyelni kell a mellékhatásokat, amelyek dózismódosítást is szükségessé tehetnek.

   Gyermekek és serdülők

   Vértranszfúziók okozta vastúlterhelés:

   Gyermekgyógyászati (2-17 éves), vértranszfúziók okozta vastúlterheléses betegek esetében a javasolt adagolás ugyanaz, mint a felnőtteknél (lásd 4.2 pont). A beteg kezelésre adott válaszreakciójának értékelése és a túlzott kelátképzés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a szérumferritinszint havonkénti monitorozása javasolt (lásd 4.4 pont). A gyermekek, illetve serdülők testtömegének időbeni változását figyelembe kell venni az alkalmazott dózis kiszámításakor.

   2 és 5 év közötti, vértranszfúziók okozta vastúlterheléses gyermekek esetén az expozíció alacsonyabb, mint felnőtteknél (lásd 5.2 pont). Ebben a betegcsoportban ennek megfelelően nagyobb dózisokra lehet szükség, mint a felnőtteknél. A kezdődózis azonban megfelel a felnőtteknél alkalmazandónak, majd a dózist egyedileg kell titrálni.

   Vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómák:

   Vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél az EXJADE filmtabletta dózisa nem haladhatja meg a 7 mg/ttkg/nap-ot. Ezeknél a betegeknél a fokozott kelátképzés elkerülése érdekében a hepaticus vaskoncentrációk és a szérumferritinszint szorosabb monitorozása feltétlenül szükséges (lásd 4.4 pont). Ezen kívül, amikor a szérumferritin

   ≤ 800 mikrogramm/l, a szérumferritin havi mérése mellett a máj vaskoncentrációját háromhavonta kell

   ellenőrizni.

   0-23 hónapos korú gyermekek:

   Az EXJADE biztonságosságát és hatásosságát 0-23 hónapos korú gyermekek esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.

   Vesekárosodás

   Az EXJADE alkalmazását nem vizsgálták vesekárosodásban szenvedő betegeknél, így ellenjavallt, ha a beteg kreatinin-clearance-ének becsült értéke < 60 ml/perc (lásd 4.3 és 4.4 pont).

   Májkárosodás

   Az EXJADE nem javasolt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknek (Child-Pugh osztályozás szerinti C stádium). A közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh osztályozás szerinti B stádium) betegeknél a dózist jelentősen csökkenteni kell, majd ez fokozatosan növelhető a normál májfunkcióval rendelkező betegek számára javasolt kezelési dózis 50%-áig (lásd 4.4 és 5.2 pont). Az EXJADE ezeknél a betegeknél körültekintéssel alkalmazandó. A májfunkciót minden betegnél ellenőrizni kell a kezelés megkezdése előtt, az első hónap alatt kéthetente, majd azt követően havonta (lásd 4.4 pont).

   Az alkalmazás módja

   Szájon át történő alkalmazásra.

   A filmtablettát egészben, egy kevés vízzel kell lenyelni. Azoknak a betegeknek, akik nem képesek egészben lenyelni a tablettákat, a filmtabletta összetörhető, és beadható a teljes dózis lágy ételre, pl. joghurtra vagy almaszószra (almapürére) rászórva. A dózist azonnal és teljes egészében el kell fogyasztani, és nem szabad későbbi felhasználásra tárolni.

   A filmtablettát naponta egyszer, lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben kell bevenni, és bevehető éhgyomorra vagy könnyű étkezés során is (lásd 4.5 és 5.2 pont).

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Kombináció egyéb vaskelátképző-kezeléssel, mivel az ilyen kombinációk biztonságossága nem bizonyított (lásd 4.5 pont).

A kreatinin-clearance becsült értéke < 60 ml/perc.

Vesefunkció

A deferazirox alkalmazását csak olyan betegeknél vizsgálták, akiknek a kiindulási szérumkreatinin-szintje az életkorspecifikus normáltartományon belüli volt.

Klinikai vizsgálatok során a betegek körülbelül 36%-ánál beszámoltak a szérumkreatinin-szint

> 33%-os, ≥ 2 egymást követő alkalommal észlelt, esetenként a normáltartomány felső határát meghaladó mértékű emelkedéséről. Ezen változások dózisfüggők voltak. A kreatininszint emelkedését mutató betegek körülbelül kétharmadánál a kreatininszint a gyógyszer dózisának módosítása nélkül a 33%-os szint alá csökkent. A betegek fennmaradó egyharmadánál a szérumkreatinin-szint emelkedése nem minden esetben reagált jól a dózis csökkentésére vagy a kezelés megszakítására. Bizonyos esetekben, a dóziscsökkentés után mindössze a szérumkreatinin-szint stabilizálódását figyelték meg. A forgalomba hozatalt követően a deferazirox alkalmazásakor beszámoltak akut veseelégtelenség előfordulásáról (lásd 4.8 pont). A forgalomba hozatalt követően a vesefunkció romlása néhány esetben átmeneti vagy tartós dialízist igénylő veseelégtelenséghez vezetett.

A szérumkreatinin-szint emelkedésének oka nem tisztázott. A szérumkreatinin-szint monitorozására különös figyelmet kell fordítani az olyan betegeknél, akik egyidejűleg a veseműködést rontó gyógyszereket kapnak, és azoknál a betegeknél, akik nagy dózisban kapnak deferaziroxot, és/vagy kis mennyiségű transzfúziót kapnak (havonta < 7 ml/ttkg vörösvértest-koncentrátum vagy havonta

< 2 egység felnőtt beteg esetében). Bár a klinikai vizsgálatokban az EXJADE diszpergálódó tabletta 30 mg/ttkg-ot meghaladó dózisokra történő dózisemelése után nem észlelték a renalis nemkívánatos események gyakoribbá válását, a 21 mg/ttkg-ot meghaladó filmtablettaadagok esetén a renalis nemkívánatos események fokozott kockázata nem zárható ki.

A szérumkreatinin-szintet javasolt két alkalommal megmérni a kezelés megkezdése előtt. A szérumkreatinin-szintet, a kreatinin-clearance-t (melyet felnőttekben a Cockcroft–Gault- vagy MDRD-képlet, míg gyermekeknél a Schwartz-képlet alapján kell számolni) és/vagy a cisztatin C plazmaszintjét a kezelés előtt, az EXJADE-kezelés megkezdése vagy módosítása (beleértve a gyógyszerformaváltást is) utáni első hónapban hetente, a későbbiekben pedig havonta

ellenőrizni kell. Előzetesen fennálló vesebetegségben szenvedő, illetve a vesefunkciókat csökkentő gyógyszereket kapó betegek esetében a szövődmények kockázata fokozódhat. Hasmenés, illetve hányás kialakulása esetén gondot kell fordítani a betegek megfelelő hidráltságának fenntartására.

A forgalomba hozatalt követően a deferazirox-kezelés során előforduló metabolikus acidózisról számoltak be. Ezeknek a betegeknek a többsége vesekárosodásban, renalis tubulopathiában (Fanconi-szindrómában) vagy hasmenésben, illetve olyan betegségben szenvedett, amelyben a sav-bázis egyensúly zavara ismert szövődmény. Ezeknél a betegcsoportoknál klinikailag indokolt

esetben monitorozni kell a sav-bázis egyensúlyt. Mérlegelni kell az EXJADE-kezelés megszakítását azoknál a betegeknél, akiknél metabolikus acidózis alakul ki.

A forgalomba hozatalt követően a deferazirox-kezelésben részesülő betegeknél, elsősorban gyermekeknél beszámoltak súlyos renalis tubulopathia (Fanconi-szindróma), illetve veseelégtelenség előfordulásáról, amelyek a hyperammonaemiás encephalopathia révén a tudatállapot változását idézték elő. Amennyiben az EXJADE-kezelés mellett mással nem magyarázható mentális állapotváltozás alakul ki, fontos, hogy felmerüljön a hyperammonaemiás encephalopathia lehetősége, és készüljön ammóniaszint-vizsgálat.

1. táblázat Dózismódosítás és a kezelés megszakítása a veseműködés monitorozása esetén

   		Szérumkreatinin-szint		Kreatinin-clearance
   	A kezelés megkezdése	kétszer (2 ×)	és	egyszer (1 ×)
   	előtt
   	Ellenjavallt			< 60 ml/perc
   	Monitorozás- Első hónap akezelés elkezdése	hetente	és	hetente
   	vagy a dózismódosítása (beleértve a
   	gyógyszerforma-váltást is) után
   	- Azt követően	havonként	és	havonként

   A napi adag 7 mg/ttkg/nap-pal történő csökkentése (filmtabletta esetén),

   ha az alábbi renalis paraméterek észlelhetők két, egymást követő kontrollvizsgálat alkalmával,

   és nem tulajdoníthatók más okoknak

   Felnőttek

   Gyermekek és serdülők

   > 33%-kal a kezelés előtti átlag felett Nagyobb mint az életkornak megfelelő ULN**

   és és/vagy

   Az LLN* (< 90 ml/perc) alá

   történő csökkenése

   Az LLN* (< 90 ml/perc) alá

   történő csökkenése

   A dózis csökkentése után a kezelés megszakítása, ha

   Felnőttek, valamint gyermekek és serdülők

   > 33%-kal a kezelés

   előtti átlag felett marad

   és/vagy Az LLN* (< 90 ml/perc) alá

   történő csökkenése

   *LLN: a normálérték alsó határa (lower limit of the normal range)

   **ULN: a normálérték felső határa (upper limit of the normal range)

   Az egyéni klinikai körülményektől függően a kezelés újra elkezdhető.

   A dózis csökkentése vagy az adagolás felfüggesztése is mérlegelhető, ha kóros értékek jelennek meg a renalis tubularis funkciót jelző markerek szintjében, és/vagy ha az klinikailag indokolt:

   • proteinuria (a kezelés elkezdése előtt, majd azt követően havonként vizsgálatot kell végezni).

   • glycosuria a nem cukorbetegeknél, és alacsony kálium-, foszfát-, magnézium- vagy húgysavszint a szérumban, phosphaturia, aminoaciduria (szükség szerint monitorozni kell). Renalis tubulopathiát elsősorban az EXJADE-del kezelt, béta-thalassaemiás gyermekeknél és serdülőknél jelentettek.

     A betegeket nefrológushoz kell utalni, és további speciális vizsgálatok (például vesebiopszia)

     mérlegelhetők, ha a dóziscsökkentés és a kezelés megszakítása ellenére az alábbiak jelentkeznek:

   • a szérumkreatinin-szint jelentősen emelkedett marad, és

   • a vesefunkció egyéb markerében bekövetkező tartós eltérés (pl. proteinuria,

   Fanconi-szindróma).

   Májfunkció

   A deferazirox-kezelésben részesülő betegeknél megfigyelték a májfunkciós laborvizsgálatok eredményeinek emelkedését. A forgalomba hozatalt követően májelégtelenség eseteit jelentették, ami néhány esetben halálos kimenetelű volt. A deferazirox-kezelésben részesülő betegeknél, különösen a gyermekeknél előfordulhatnak a hyperammonaemiás encephalopathiával összefüggésben kialakuló tudatállapot-változással járó súlyos formák is. Amennyiben az EXJADE-kezelés alatt mással nem magyarázható mentális állapotváltozás alakul ki, fontos, hogy felmerüljön a hyperammonaemiás encephalopathia lehetősége, és készüljön ammóniaszint-vizsgálat. Folyadékvesztéssel járó események

   (például hasmenés vagy hányás) esetén ügyelni kell a betegek megfelelő hidrálására, különösen akut megbetegedésben szenvedő gyermekek esetében. A májelégtelenségről szóló jelentések többsége olyan betegeket érintett, akiknek komoly társbetegségük volt, beleértve a korábbi krónikus májbetegségeket (beleértve a cirrhosist és a hepatitis C-t) és a többszervi elégtelenséget. A deferazirox elősegítő vagy súlyosbító tényezőként játszott szerepe nem zárható ki (lásd 4.8 pont).

   A kezelés megkezdése előtt, az első hónapban kéthetente és utána havonta a szérumtranszaminázok, bilirubin és alkalikus foszfatáz szintjének ellenőrzése javasolt. A szérumtranszamináz-szint más okkal nem magyarázható, tartós és progresszív emelkedése esetén az EXJADE-kezelést meg kell szakítani. A kóros májfunkciós eredmények okának azonosítását követően, illetve ha a kóros értékek rendeződnek, megfontolható a kezelés körültekintő újraindítása alacsonyabb dózissal, és fokozatos dózisemeléssel.

   Az EXJADE alkalmazása nem javasolt súlyos májkárosodásban szenvedő (Child-Pugh osztályozás szerinti C stádium) betegeknél (lásd 5.2 pont).

2. táblázat A javasolt biztonságossági monitorozás összegzése

   Teszt	Gyakoriság
   Szérumkreatinin	A kezelés megkezdése előtt kétalkalommalA kezelés első hónapjában, valamint a dózismódosítás (beleértve a gyógyszerforma-váltást is) utáni első hónap során hetenteA későbbiekben havonta
   Kreatinin-clearance és/vagy cisztatin C-plazmaszint	A kezelés megkezdése előttA kezelés első hónapjában, illetve a dózis módosítása (beleértve a gyógyszerforma-váltást is) utáni első hónapban hetenteA későbbiekben havonta
   Proteinuria	A kezelés megkezdése előttA későbbiekben havonta
   Renalis tubularis funkciók egyéb markerei (mint például: glycosuria nem cukorbetegeknél és alacsony szérumkáliumszint, -foszfátszint, -magné ziumszint, illetve -húgysavszint,phosphaturia, aminoaciduria)	Szükség szerint
   Szérumtranszamináz, -bilirubin, alkalikus foszfatáz	A kezelés megkezdése előttA kezelés első hónapjában kéthetenteA későbbiekben havonta
   Hallás- és szemészeti vizsgálat	A kezelés megkezdése előtt A későbbiekben évente
   Testsúly, testmagasság és a nemi érés	A kezelés megkezdése előttGyermekek esetében évente

   Rövid életkilátású betegeknél (pl. nagy kockázatú myelodysplasiás szindróma), különösen, ha a társbetegségek megnövelhetik a nemkívánatos események kockázatát, az EXJADE előnye korlátozott és kisebb lehet a kockázathoz képest. Ezért az EXJADE nem ajánlott ezen betegek esetében.

   Idősek esetében körültekintőnek kell lenni a mellékhatások (különösen a hasmenés) magasabb

   előfordulási gyakorisága miatt.

   A vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő gyermekek és serdülők esetében az adatok nagyon korlátozottak (lásd 5.1 pont). Következésképp gyermekeknél és serdülőknél az EXJADE-kezelést a mellékhatások észlelése, és a vasterhelés követése érdekében szorosan monitorozni kell. Ezen felül, mielőtt a vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő, erősen vastúlterhelt gyermekgyógyászati beteget EXJADE-del kezeli, a kezelőorvosnak tisztában kell azzal lennie, hogy az ilyen betegeknél a hosszú távú kezelés következményei jelenleg nem ismertek.

   Az emésztőrendszer betegségei

   A deferaziroxot kapó betegeknél, köztük gyermekeknél és serdülőknél is beszámoltak a tápcsatorna felső szakaszán kialakuló fekélyről és vérzésről. Néhány betegnél multiplex fekélyeket észleltek (lásd 4.8 pont). Beszámoltak emésztőrendszeri perforációval szövődött fekélyek előfordulásáról. Emellett vannak halálos kimenetelű gastrointestinalis vérzésekről szóló beszámolók, főként olyan idős betegeknél, akik malignus haematológiai betegségben szenvedtek és/vagy a thrombocytaszámuk alacsony volt. Az EXJADE-kezelés alatt az orvosoknak és a betegeknek is folyamatosan figyelniük kell a gastrointestinalis fekélyekre és vérzésre utaló jeleket és tüneteket. Ha emésztőrendszeri fekély vagy vérzés fordulna elő, az EXJADE-kezelést le kell állítani és azonnal további vizsgálatot és kezelést kell kezdeni. Elővigyázatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik az EXJADE-et olyan hatóanyagokkal szedik együtt, melyeknek ismert az ulcerogén potenciálja, például a nem szteroid gyulladáscsökkentők, a kortikoszteroidok vagy a szájon át alkalmazott biszfoszfonátok az antikoagulánsokat kapó és az olyan betegeknél, akiknek a thrombocytaszáma 50 000/mm³ (50 × 10⁹/l) alatt van (lásd 4.5 pont).

   Bőrbetegségek

   Az EXJADE-kezelés során bőrkiütések jelentkezhetnek. A kiütés az esetek többségében spontán megszűnik. Amennyiben szükségessé válik a kezelés megszakítása, a kiütés megszűnése után a kezelést újra lehet indítani, alacsonyabb dózissal és fokozatos dózisemeléssel. Súlyos esetekben a kezelés újraindításakor egyidejűleg, rövid ideig orális szteroid-kezelést is lehet alkalmazni. Súlyos cutan mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek, ami életveszélyes vagy halálos kimenetelű lehet. Ha valamilyen súlyos cutan mellékhatás gyanúja áll fenn, az EXJADE adását azonnal le kell állítani, és azt nem szabad újra elkezdeni. A gyógyszerfelírás időpontjában a betegeket tájékoztatni kell a súlyos bőrreakciók okozta jelekről és tünetekről, és szorosan monitorozni kell őket.

   Túlérzékenységi reakciók

   A deferazirox-kezelésben részesülő betegeknél ritka esetekben beszámoltak súlyos túlérzékenységi reakciókról (úgymint anafilaxia vagy angioödéma), a reakciók az esetek többségében a kezelés megkezdését követő első hónapon belül jelentkeztek (lásd 4.8 pont). Amennyiben ilyen reakciók lépnek fel, az EXJADE-kezelést fel kell függeszteni, és a beteget megfelelő orvosi ellátásban kell részesíteni. Az anaphylaxiás shock kockázata miatt a deferaziroxot nem szabad újra elkezdeni azoknál a betegeknél, akiknél túlérzékenységi reakciót tapasztaltak (lásd 4.3 pont).

   Látás és hallás

   Beszámoltak a hallószervet (halláscsökkenés) és a látószervet (lencsehomály) érintő zavarokról (lásd 4.8 pont). A kezelés megkezdése előtt, majd rendszeres időközönként (12 havonta) hallás- és szemészeti vizsgálat (beleértve a szemfenékvizsgálatot) elvégzése javasolt. Amennyiben a kezelés során bármilyen zavart észlelnek, megfontolandó a dózis csökkentése vagy a kezelés megszakítása.

   Vérképzőszervi betegségek

   A deferaziroxszal kezelt betegeknél a forgalomba hozatalt követően leukopeniáról, thrombocytopeniáról vagy pancytopeniáról (illetve ezeknek a cytopeniáknak a súlyosbodásáról) és súlyosbodó anaemiáról számoltak be. A betegek többségének korábban olyan hematológiai betegsége volt, mely gyakran csontvelő-elégtelenséggel jár. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy a kezelés hozzájárul vagy súlyosbítja ezt az állapotot. Azoknál a betegeknél, akiknél tisztázatlan eredetű cytopenia alakul ki, mérlegelni kell a kezelés megszakítását.

   További szempontok

   A szérumferritinszintet havonta javasolt ellenőrizni a kezelésre adott válasz értékelése és a túlzott kelátképzés elkerülése céljából (lásd 4.2 pont). A dózis csökkentése vagy a vese- és májfunkció és a szérumferritinszint szorosabb monitorozása javasolt a nagyobb dózisokkal végzett kezelési periódusok alatt, valamint akkor, amikor a szérumferritinszint közel van a kitűzött tartományhoz. Amennyiben a szérumferritinszint következetesen alacsonyabb, mint 500 mikrogramm/l (vértranszfúziók okozta vastúlterhelésben) vagy alacsonyabb mint 300 mikrogramm/l (vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban), megfontolandó a kezelés megszakítása.

   A szérumkreatinin- és szérumferritinszint, valamint a szérumtranszamináz-szintek ellenőrzéseinek

   eredményeit fel kell jegyezni, és rendszeresen értékelni kell a tendenciák észrevétele érdekében.

   Három klinikai vizsgálatban a legfeljebb 5 évig tartó deferazirox-kezelés nem befolyásolta a kezelt gyermekek növekedését és nemi érését (lásd 4.8 pont). Mindamellett általános óvintézkedésként, a transzfúziós vastúlterhelés miatt kezelt gyermekek gondozása során a kezelés előtt és rendszeres időközönként (12 havonta) javasolt ellenőrizni a testtömeget, a testmagasságot és a nemi érést.

   A szívműködés rendellenességei a súlyos vastúlterhelés ismert szövődményei. Hosszú távú EXJADE-kezelés esetén a súlyos vastúlterhelésben szenvedő betegeknél monitorozni kell a szívműködést.

   Segédanyagok

   A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz

   gyakorlatilag „nátriummentes”.

A deferazirox biztonságossága egyéb vaskelátorokkal kombinációban alkalmazva nem bizonyított, ezért nem alkalmazható egyéb vaskelátor-kezeléssel kombinációban (lásd 4.3 pont).

Kölcsönhatás étellel

A deferazirox filmtabletta Cmax-értéke emelkedett (29%-kal) az olyan étkezés során történő bevétellel, amikor magas zsírtartalmú ételeket fogyasztottak. Az EXJADE filmtabletta bevehető éhgyomorra vagy könnyű étkezés közben, lehetőleg minden nap azonos időpontban (lásd 4.2 és 5.2 pont).

Az EXJADE szisztémás expozícióját vélhetőleg csökkentő szerek

A deferazirox metabolizmusa az UGT-enzimektől függ. Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban a deferazirox (egyetlen 30 mg/ttkg-os dózis, diszpergálódó tabletta formájában) és az erős UGT-induktor rifampicin (napi 600 mg-os ismételt dózis) együttes alkalmazása a deferazirox-expozíció 44%-os csökkenését eredményezte (90%-os CI: 37%-51%). Ezért az EXJADE és az erős UGT-induktorok (pl. rifampicin, karbamazepin, fenitoin, fenobarbitál, ritonavir) egyidejű alkalmazása az EXJADE hatásosságának csökkenését eredményezheti. Ilyen kombinációs kezelés során és után monitorozni kell a beteg szérumferritinszintjét, és az EXJADE dózisát szükség szerint módosítani kell.

Az enterohepatikus körforgás mértékének megállapítására irányuló mechanisztikus vizsgálatban a kolesztiramin szignifikánsan csökkentette a deferazirox-expozíciót (lásd 5.2 pont).

Kölcsönhatás midazolámmal és más, a CYP3A4-en keresztül metabolizálódó anyagokkal Egy egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban a deferazirox diszpergálódó tabletta és a

midazolám (egy CYP3A4-tesztszubsztrát) együttes alkalmazása a midazolám-expozíció 17%-os csökkenését eredményezte (90%-os CI: 8%-26%). Klinikai körülmények között ez a hatás még kifejezettebb lehet. Ezért a hatásosság csökkenésének lehetősége miatt körültekintően kell eljárni, ha a deferaziroxot a CYP3A4-en keresztül metabolizálódó hatóanyagokkal kombinálják (pl. ciklosporin, szimvasztatin, hormonális fogamzásgátló szerek, bepridil, ergotamin).

Kölcsönhatás repagliniddel és más, a CYP2C8-on keresztül metabolizálódó anyagokkal

Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban, a deferazirox, mint mérsékelt CYP2C8-gátló (30 mg/ttkg/nap, diszpergálódó tabletta formájában), és a CYP2C8 szubsztrátjának a repaglinidnek egyetlen 0,5 mg-os dózisban történő együttes alkalmazása a repaglinid AUC-értékének 2,3-szeresére (90%-os CI [2,03-2,63]) és Cmax 1,6-szeresére (90%-os CI [1,42-1,84]) történő emelkedését eredményezte. Mivel 0,5 mg repaglinidnél magasabb dózis esetén kölcsönhatást nem vizsgáltak, a deferazirox repagliniddel történő együttes adását kerülni kell. Amennyiben az egyidejű alkalmazás elkerülhetetlen, gondos klinikai követés és vércukorszint-ellenőrzés szükséges (lásd 4.4 pont). Nem zárható ki gyógyszerkölcsönhatás a deferazirox és más CYP2C8-szubsztrátok (pl. paklitaxel) között.

Kölcsönhatás teofillinnel és más, a CYP1A2-n keresztül metabolizálódó anyagokkal Egy egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálatban a deferazirox, mint CYP1A2-gátló

(30 mg/ttkg/nap ismételt dózisa, diszpergálódó tabletta formájában) és a CYP1A2-szubsztrát teofillin (egyszeri, 120 mg-os dózis) együttes alkalmazása a teofillin AUC-értékének 84%-os emelkedését eredményezte (90%-os CI: 73%-95%). Az egyszeri dózis Cmax-értéke változatlan volt, de tartós adagolás mellett a teofillin Cmax-értékének emelkedése várható. Ezért a deferazirox teofillinnel történő együttadása nem javasolt. A deferazirox és a teofillin együttes alkalmazásakor mérlegelni kell a teofillin-koncentráció monitorozását és a teofillin dózisának a csökkentését. A deferazirox és más CYP1A2-szubsztrátok közötti interakció nem zárható ki. Az elsősorban a CYP1A2 által metabolizált, valamint a szűk terápiás indexű hatóanyagok (pl. klozapin, tizanidin) esetén ugyanazok a javaslatok alkalmazandók, mint a teofillin esetén.

További információk

Nem végeztek szabályos vizsgálatokat a deferazirox és az alumíniumtartalmú savkötő készítmények egyidejű alkalmazására vonatkozóan. Bár a deferazirox affinitása az alumíniumhoz kisebb, mint a vashoz, a deferaziroxot nem javasolt alumíniumtartalmú savkötő készítményekkel együtt szedni (lásd 4.4 pont).

A deferazirox közismerten ulcerogén potenciállal rendelkező hatóanyagokkal, mint például nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel (beleértve a nagy dózisban adott acetilszalicilsavat is), kortikoszteroidokkal vagy szájon át alkalmazott biszfoszfonátokkal történő egyidejű alkalmazása növelheti a gastrointestinalis toxicitás kockázatát (lásd 4.4 pont) A deferazirox antikoagulánsokkal történő együttadása fokozhatja a gastrointestinalis vérzés kockázatát. A deferazirox ezen hatóanyagokkal történő kombinációjakor szoros klinikai ellenőrzés szükséges.

A deferazirox és a buszulfán egyidejű alkalmazása a buszulfán-expozíció növekedéséhez (görbe alatti terület, AUC) vezetett, de a kölcsönhatás mechanizmusa jelenleg még nem ismert. Amennyiben lehetséges, az esetleges dózismódosítás érdekében el kell végezni a buszulfán tesztdózisának farmakokinetikai értékelését (AUC, clearance).

Terhesség

A deferazirox terhesség során történő alkalmazására vonatkozóan nem állnak rendelkezésre klinikai adatok. Állatkísérletek során bizonyos mértékű reproduktív toxicitást igazoltak az anya számára toxikus szintek mellett (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális kockázat nem ismert.

Elővigyázatosságból az EXJADE alkalmazása terhességben csak akkor javasolt, ha egyértelműen

szükséges.

Az EXJADE csökkentheti a hormonális fogamzásgátlók hatékonyságát (lásd 4.5 pont). Szoptatás

Állatkísérletekben a deferazirox gyorsan és nagymértékben kiválasztódott az anyatejbe. Nem figyeltek

meg az utódokra gyakorolt hatásokat. Nem ismert, hogy a deferazirox kiválasztódik-e a humán anyatejbe. EXJADE-kezelés mellett nem javasolt a szoptatás.

Termékenység

Nem állnak rendelkezésre termékenységre vonatkozó humán adatok. Állatoknál nem figyeltek meg a hímek vagy nőstények termékenységére gyakorolt nemkívánatos hatásokat (lásd 5.3 pont). A fogamzóképes nőknek javasolt, hogy az EXJADE alkalmazásakor kiegészítő vagy alternatív, nem hormonális fogamzásgátló módszereket alkalmazzanak.

Az EXJADE kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Azon betegek számára, akiknél nem gyakori mellékhatásként szédülés jelentkezik, körültekintés javasolt gépjárművezetés, illetve gépek kezelése esetén (lásd 4.8 pont).

A biztonságossági profil összefoglalása

A felnőtt, valamint a pediátriai betegek hosszú távú, a deferazirox diszpergálódó tablettával lefolytatott klinikai vizsgálatok során végzett kezelések kapcsán leggyakrabban jelentett mellékhatások többek között az emésztőrendszeri zavarok (elsősorban hányinger, hányás, hasmenés vagy hasfájás), valamint a bőrkiütés. Hasmenésről gyakrabban számoltak be a 2-5 éves kor közötti gyermekeknél és időseknél. Ezek a mellékhatások dózisfüggők, rendszerint enyhék vagy közepesen súlyosak, általában átmenetiek, és rendszerint a kezelés folytatása esetén is rendeződnek.

A klinikai vizsgálatok alatt a szérumkreatinin-szint dózisfüggő emelkedése fordult elő a betegek megközelítőleg 36%-ánál, mindazonáltal a legtöbb a normál tartományon belül maradt. A kezelés első éve alatt mind a gyermekgyógyászati, mind a felnőtt, béta-thalassaemiában és vastúlterhelésben szenvedő betegeknél az átlagos kreatinin-clearance csökkenését figyelték meg, de bizonyíték van arra, hogy a kezelés későbbi éveiben ez nem csökken tovább. A hepaticus transzaminázok szintjének emelkedéséről számoltak be. A renalis és hepaticus paraméterek tervezett biztonságossági monitorozása javasolt. A hallást (csökkent hallás) és a látást érintő zavarok (lencsehomály) nem gyakoriak, és az évenkénti vizsgálatuk szintén javasolt (lásd 4.4 pont).

Az EXJADE alkalmazása mellett súlyos cutan mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek (lásd 4.4 pont).

A mellékhatások táblázatos felsorolása

A mellékhatások az alábbi táblázatban a következő kategóriák szerint vannak felsorolva: nagyon

gyakori (≥1/10); gyakori (≥ 1/100 – <1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka

(≥ 1/10 000 – <1/1000); nagyon ritka (< 1/10 000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: Pancytopenia¹, thrombocytopenia¹, súlyosbodó anaemia¹ , neutropenia¹

Immunrendszeri betegségek és tünetek

Nem ismert: Túlérzékenységi reakciók (beleértve az anafilaxiás reakciókat és az angioödémát is)¹

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nem ismert:

Pszichiátriai kórképek

Nem gyakori:

Metabolikus acidózis¹

Szorongás, alvászavar

1. táblázat

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Fejfájás

Nem gyakori: Szédülés

Szembetegségek és szemészeti tünetek

Nem gyakori: Szürkehályog, maculopathia Ritka: Látóideggyulladás

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei

Nem gyakori: Süketség

Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek

Nem gyakori: Laryngealis fájdalom

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Hasmenés, székrekedés, hányás, hányinger, hasfájás, haspuffadás, dyspepsia

Nem gyakori: Gastrointestinalis vérzés, gyomorfekély (köztük multiplex fekélyek is), nyombélfekély, gastritis

Ritka: Oesophagitis

Nem ismert: Emésztőrendszeri perforáció¹, akut pancreatitis¹

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Gyakori: Emelkedett transzaminázszintek Nem gyakori: Hepatitis, cholelithiasis

Nem ismert: Májelégtelenség^1,2

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Gyakori: Kiütés, viszketés Nem gyakori: Pigmentációs zavarok

Ritka: Eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma¹, túlérzékenységi vasculitis¹, urticaria¹, erythema multiforme¹, alopecia¹, toxikus epidermalis necrolysis (TEN)¹

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Kreatininszint-emelkedés a vérben Gyakori: Proteinuria

Nem gyakori: Renalis tubularis betegség² (szerzett Fanconi-szindróma), glycosuria Nem ismert: Akut veseelégtelenség^1,2, tubulointerstitialis nephritis¹,

nephrolithiasis¹, renalis tubularis necrosis¹

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók

Nem gyakori: Pyrexia, ödéma, fáradékonyság

1 Forgalomba hozatal után jelentett mellékhatások. Ezek spontán jelentésekből származnak, amelyeknél nem minden esetben van mód a gyakoriság, valamint a gyógyszer alkalmazásával való okozati összefüggés megbízható megállapítására.

2 Beszámoltak hyperammonaemiás encephalopathiával összefüggésben kialakuló tudatállapot-változással járó súlyos formákról is.

Egyes kiválasztott mellékhatások leírása

A betegek körülbelül 2%-ánál számoltak be epekövességről vagy azzal kapcsolatos epebántalmakról. A hepaticus transzaminázok szintjének emelkedését a betegek 2%-ánál jelentették gyógyszermellékhatásként. A normálérték felső határának tízszeresét meghaladó mértékű, hepatitisre utaló transzaminázszint-emelkedés nem gyakran fordult elő (0,3%). A forgalomba hozatalt követően májelégtelenségről számoltak be a deferaziroxszal kapcsolatban, ami esetenként halálos kimenetelű volt (lásd 4.4 pont). A forgalomba hozatalt követően metabolikus acidózisról számoltak be. Ezeknek a betegeknek a többsége vesekárosodásban, renalis tubulopathiában (Fanconi-szindrómában) vagy hasmenésben, illetve olyan betegségben szenvedett, amelyben a sav-bázis egyensúly zavara ismert szövődmény (lásd 4.4 pont). Súlyos akut pancreatitis eseteit észlelték, dokumentált biliaris alapbetegségek nélkül. Más vaskelátoros kezelésekhez hasonlóan a deferaziroxszal kezelt betegeknél nem gyakran megfigyeltek magas hangfrekvenciákat érintő halláscsökkenést és lencsehomályt (korai szürkehályog) (lásd 4.4 pont).

Kreatinin-clearance a transzfúzió okozta vastúlterhelés esetén

Két randomizált és négy, nyílt elrendezésű, legfeljebb 5 éves időtartamú vizsgálat 2102 felnőtt és gyermekgyógyászati, béta-thalassaemiában és vastúlterhelésben szenvedő, deferazirox diszpergálódó tablettával kezelt betegének retrospektív metaanalízisében a kezelés első éve alatt a

kreatinin-clearance átlagos csökkenése 13,2% volt a felnőtt betegeknél (95%-os CI: -14,4% – -12,1%; n = 935), és 9,9% volt (95%-os CI: -11,1% – -8,6%; n = 1142) a gyermekgyógyászati betegeknél.

Kétszázötven olyan betegnél, akit legfeljebb 5 évig követtek, nem észlelték az átlagos kreatinin-clearance szintjének további csökkenését.

A vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban szenvedő betegeknél végzett klinikai

vizsgálat

Egy 1 éves vizsgálatban a vértranszfúziótól nem függő thalassaemia szindrómákban és a vastúlterhelésben szenvedő betegeknél (diszpergálódó tabletta, napi 10 mg/ttkg-os dózisban) a hasmenés (9,1%), a bőrkiütés (9,1%) és a hányinger (7,3%) volt a leggyakoribb, a vizsgált gyógyszerrel összefüggő nemkívánatos esemény. A betegek 5,5%-ánál kóros szérumkreatinin-szintről és 1,8%-ánál kóros kreatinin-clearance-értékről számoltak be. A hepaticus transzaminázoknak a kiindulási érték 2-szeresét és a normálérték felső határának 5-szörösét meghaladó emelkedéséről a betegek 1,8%-ánál számoltak be.

Gyermekek és serdülők

Három klinikai vizsgálatban a legfeljebb 5 évig tartó deferazirox-kezelés nem befolyásolta a kezelt gyermekek növekedését és nemi érését (lásd 4.4 pont).

A 2-5 éves gyermekeknél gyakrabban számoltak be hasmenésről, mint az idősebb betegeknél.

Renalis tubulopathiáról elsősorban a béta-thalassaemiás, deferaziroxszal kezelt gyermekek és serdülők esetén számoltak be. A forgalomba hozatalt követő jelentésekben nagy százalékban fordult elő gyermekeknél a Fanconi-szindrómával összefüggésbe hozható metabolikus acidózis.

Akut pancreatitist jelentettek, főként gyermekeknél és serdülőknél.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Az akut túladagolás korai tünetei az emésztőrendszeri hatások, például a hasi fájdalom, a hasmenés, a hányinger és a hányás. Máj- és vesebetegségekről számoltak be, beleértve a májenzimek és a kreatininszint emelkedésével járó eseteket is, amelyek a kezelés abbahagyása után rendeződtek. Egy tévedésből beadott, egyszeri 90 mg/ttkg-os dózis Fanconi-szindrómához vezetett, ami a kezelés után megszűnt.

A deferaziroxnak nincs specifikus antidotuma. A túladagolás kezelésére szolgáló standard eljárások alkalmazása, valamint a tüneti kezelés indokolt lehet, az orvos megítélése szerint.