IBANDRONSAV SYNTHON 50 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - IBANDRONSAV 50 MG
Az ibandronsav Synthon felnőtteknél, a csontrendszert érintő események (patológiás törések, radioterápiát vagy sebészeti beavatkozást igénylő csontszövődmények) megelőzésére javallt emlőcarcinomában és csontmetasztázisban szenvedő betegek esetében.
Az ibandronsav Synthon val történő terápiát csak a daganatos betegségek kezelésében járatos orvos kezdheti meg.
Adagolás
A szokásos adag naponta egyszer egy 50mg‑os filmtabletta.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
Az adagolás módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Nem szükséges az adagolás módosítása enyhe vesekárosodás esetén (kreatinin‑clearance > 50 és <80ml/perc).
Közepes mértékű vesekárosodásban (kreatinin‑clearance > 30 és < 50ml/perc) szenvedő betegeknél a dózist ajánlott másnaponta egy 50mg‑os filmtablettára módosítani (lásd 5.2 pont).
Súlyos vesekárosodásban (kreatinin‑clearance < 30ml/perc) szenvedő betegeknél az ajánlott adag egy 50mg‑os filmtabletta hetente egyszer. Lásd a fenti adagolási előírást.
Idősek
Az adagolás módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
Az ibandronsav biztonságosságát és hatásosságát 18évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Nincsenek rendelkezésre álló adatok (lásd 5.1 és 5.2 pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
Az Ibandronsav Synthon tablettát egy éjszakán át tartó (legalább 6 órai) éhezés után, a napi első étkezés vagy italfogyasztás előtt kell bevenni. Az Ibandronsav Synthon tabletta bevétele előtt más gyógyszereket és táplálékkiegészítőket (beleértve a kalciumot) sem szabad bevenni. A tabletta bevétele után még legalább 30percig nem szabad táplálkozni. Vizet bármikor szabad fogyasztani az Ibandronsav Synthon kezelés során (lásd 4.5 pont). Nem szabad magas kalcium tartalmú vízzel bevenni. Amennyiben felmerül, hogy a csapvízben nagy mennyiségű kalcium van (kemény víz), akkor javasolt alacsony ásványianyag tartalmú palackozott vizet használni.
-
A tablettát egészben kell lenyelni egy egész pohár vízzel (180‑240 ml), a betegnek egyenesen kell ülnie vagy állnia a tabletta bevételekor.
-
A beteg az Ibandronsav Synthon bevétele után 60percig nem fekhet le.
-
A tablettát nem szabad elrágni, elszopogatni vagy összetörni, mert oropharyngealis fekélyesedést okozhat.
-
Az Ibandronsav Synthon filmtablettát kizárólag vízzel szabad bevenni.
‑ A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
‑ Hypocalcaemia
‑ Olyan oesophagus rendellenességek, amelyek késleltetik az oesophagus ürülését, például szűkület vagy achalasia
‑ A beteg nem képes legalább 60percig egyenesen ülni vagy állni
Csont‑ és ásványianyagcsere-zavarban szenvedő betegek
Az Ibandronsav Synthon terápia megkezdése előtt a hypocalcaemiát és más csont‑, és ásványianyag‑metabolizmus zavart hatékonyan kezelni kell. Fontos, hogy a betegek kalcium és D‑vitamin felvétele megfelelő legyen. Amennyiben a táplálékkal felvett kalcium és/vagy D‑vitamin mennyisége nem elegendő, ezek pótlásáról gondoskodni kell.
Gastrointestinalis irritáció
Az orálisan alkalmazott biszfoszfonátok a tápcsatorna felső részén lévő nyálkahártya lokális irritációját idézhetik elő. A lehetséges irritációs hatások és az alapbetegség esetleges súlyosbodásának veszélye miatt óvatosan kell eljárni, ha az Ibandronsav Synthont olyan betegeknek adják, akik a tápcsatorna felső részének aktív betegségében szenvednek (pl. ismert Barrett‑oesophagus, dysphagia, egyéb nyelőcsőbetegségek, gastritis, duodenitis vagy fekély).
Orális biszfoszfonát‑kezelés alatt álló betegeknél jelentettek olyan mellékhatásokat, mint az oesophagitis, nyelőcsőfekély vagy nyelőcső‑erosio, melyek néhány esetben súlyosak voltak és hospitalizációt tettek szükségessé, illetve ritkán vérzéssel jártak vagy azokat nyelőcsőszűkület, illetve perforatio követte. A súlyos oesophagealis mellékhatások kockázata magasabbnak tűnik olyan betegeknél, akik nem tartják be az adagolási útmutatásokat, és/vagy akik az oesopagus irritációra utaló tünetek kialakulása után is folytatják az orális biszfoszfonátok szedését. A betegeknek különös figyelmet kell fordítaniuk az adagolásra és képesnek kell lenniük az adagolási útmutatások betartására (lásd 4.2 pont).
Az orvosnak gondosan figyelnie kell az esetleges oesophagealis reakcióra utaló minden jelet vagy tünetet, és a beteget figyelmeztetnie kell arra, hogy hagyja abba az Ibandronsav Synthon szedését és forduljon orvoshoz, ha dysphagia, nyelési fájdalom, retrosternális fájdalom vagy újonnan jelentkező vagy súlyosbodó gyomorégés jelentkezik nála.
Bár a kontrollos klinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg magasabb kockázatot, post‑marketing jelentésekben beszámoltak az orális biszfoszfonátok alkalmazásakor jelentkező gyomor‑ és nyombélfekélyekről, melyek néhány esetben súlyosak voltak és szövődményekkel jártak.
Acetilszalicilsav és az NSAID-ok
Minthogy az acetilszalicilsav, a nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) és a biszfoszfonátok gastrointestinalis irritációt okoznak, együttadásuk során óvatosság szükséges.
Állkapocs osteonecrosis
Az onkológiai indikációkban ibandronsavval kezelt betegeknél a forgalomba hozatalt követően nagyon ritkán az állkapocs oszteonekrózisát (ONJ) jelentették (lásd 4.8 pont).
Egy új kezelés vagy egy új kezelési ciklus elkezdését el kell halasztani azoknál a betegeknél, akiknek nem begyógyult, nyílt lágyrészléziójuk van a szájüregükben.
Azoknál a betegeknél, akiknél kísérő kockázati tényezők állnak fenn, az Ibandronsav Synthon-kezelés előtt fogászati vizsgálat és preventív fogászati beavatkozások elvégzése, valamint egyéni előny-kockázat értékelés javasolt.
Egy betegnél az állkapocs oszteonekrózis kialakulás kockázatának mérlegelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:
-
A gyógyszer csontreszorpciót gátló potenciálját (magasabb a kockázat az igen potens vegyületeknél), az alkalmazás módját (magasabb a kockázat a parenteralis alkalmazás esetén), valamint a csontreszorpciót okozó kezelés kumulatív dózisát.
-
Rák, kísérőbetegségek (pl. anaemia, coagulopathiák, fertőzés), dohányzás.
-
Egyidejű kezelések: kortikoszteroidok, kemoterápia, angiogenesis-inhibitorok, a fej és a nyak sugárkezelése.
-
Rossz szájhigiénia, fogágybetegség, rosszul illeszkedő fogpótlások, az anamnaesisben szereplő fogászati betegség, invazív fogászati beavatkozások, például foghúzások.
Minden beteget megfelelő szájápolásra, a rutinszerű fogászati ellenőrzések elvégeztetésére, valamint arra kell ösztönözni, hogy azonnal jelezzenek minden, az Ibandronsav Synthon-kezelés alatt fellépő szájüregi tünetet, mint például a mozgó fogat, fájdalmat vagy duzzanatot, nem gyógyuló fekélyeket vagy váladékozást. A kezelés ideje alatt az invazív fogászati beavatkozásokat csak alapos megfontolás után szabad elvégezni, és kerülni kell az Ibandronsav Synthon-kezeléshez egészen közeli időszakot.
Azoknak a betegeknek a kezelési tervét, akiknél az állkapocs oszteonekrózisa alakul ki, a kezelőorvosnak és az állkapocs oszteonekrózis kezelésében jártas fogorvosnak vagy szájsebésznek szorosan együttműködve kell felállítania. Az Ibandronsav Synthon-kezelés átmeneti megszakítása mérlegelendő, amíg az állapot rendeződik, és lehetőség szerint az együttjáró kockázati tényezők mérséklődnek.
Külső hallójárat oszteonekrózisát jelentették
Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat oszteonekrózisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroidhasználat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.
A femur atípusos törései
A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát‑kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy a nélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb‑ vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis‑törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak.
Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femurtörés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg kivizsgálásának idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát‑kezelés felfüggesztését.
A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát‑kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb‑, csípő‑ vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur‑törés fennáll‑e (lásd 4.8. pont).
Egyéb hosszú csontok atípusos törései
Az egyéb hosszú csontok, mint az ulna és a tibia atípusos töréseiről számoltak be olyan betegeknél, akik hosszantartó kezelést kaptak. Ahogy az atípusos femur-törés esetében, ezek a törések is minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg a törés bekövetkezése előtt prodromális fájdalmat észlel. Az ulna-törés eseteiben ez összefüggésbe hozható a járást segítő eszközök hosszú távú használatával járó ismétlődő terheléssel (lásd 4.8. pont).
Vesefunkció
A klinikai vizsgálatokban tartós Ibandronsav Synthon-kezelés alatt nem tapasztalták a vesefunkciók romlását. Mindazonáltal a beteg egyedi klinikai értékelése alapján, javasolt a vesefunkció, a szérumkalcium, a ‑foszfát és a ‑magnézium monitorozása az Ibandronsav Synthonnal kezelt betegeknél.
Egyéb biszfoszfonátokra ismerten túlérzékeny betegek
Elővigyázatosan kell eljárni olyan betegeknél, akik ismerten túlérzékenyek egyéb biszfoszfonátokra.
Segédanyagok
Az Ibandronsav Synthon filmtabletta laktózt tartalmaz. Ritkan előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
A keszítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Gyógyszer‑étel kölcsönhatások
Azok a termékek, melyek kalciumot, vagy más többértékű kationt (pl. alumínium, magnézium, vas) tartalmaznak, beleértve a tejet és az ételeket is, valószínű, hogy befolyásolják az ibandronsav tabletta felszívódását. Ezért az ilyen termékeket, beleértve az ételeket is, csak legalább 30perccel az Ibandronsav Synthon bevétele után szabad fogyasztani.
A biológiai hasznosíthatóság kb. 75%‑kal csökken, ha a beteg az Ibandronsav Synthon tablettát standard étkezés után 2 órával veszi be.
Ezért javasolt, hogy a beteg az Ibandronsav Synthon tablettát egy egész éjszakai éhezés után (legalább 6 óra) vegye be, és az éhezést még legalább 30percig folytassa a gyógyszer bevétele után (lásd 4.2pont).
Kölcsönhatások egyéb gyógyszerekkelMetabolikus kölcsönhatás fennállása nem valószínű, mert az ibandronsav nem gátolja a fő, humán P450 izoenzimeket a májban, és nem indukálja a máj citokróm P450 rendszerét patkányban (lásd 5.2 pont). Az ibandronsav csak a vesén keresztül ürül, biotranszformáció nem történik.
H2-antagonista vagy más gyógyszerek, melyek növelik a gyomor pH-ját
Egészséges férfi önkénteseknél és postmenopausában lévő nőknél az intravénásan adott ranitidin az ibandronsav biológiai hasznosíthatóságát kb. 20%‑kal növelte (ez az ibandronsav biológiai hasznosíthatóságának normál variabilitásán belül van), valószínűleg a gyomor aciditásának csökkentése révén. Mindazonáltal nincs szükség dózismódosításra, ha az Ibandronsav Synthon tablettát H2‑antagonistákkal, vagy más olyan gyógyszerekkel adják együtt, melyek növelik a gyomor pH‑ját.
Acetilszalicilsav és az NSAID-ok
Minthogy az acetilszalicilsav, a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID-ok) és a biszfoszfonátok gastrointestinalis irritációt okoznak, együttadásuk során óvatosság szükséges (lásd 4.4 pont).
Aminoglikozidok
Óvatosan kell eljárni, ha biszfoszfonátokat aminoglikozidokkal adnak együtt, mert mindkét vegyület hosszú időre csökkenti a szérumkalcium szintjét. Figyelni kell arra is, hogy nem áll‑e fenn esetleg egyidejű hypomagnesaemia.
Terhesség
Az ibandronsav terhes nőkön történő alkalmazására vonatkozóan nincsenek megfelelő adatok. A patkányokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Embernél a potenciális veszély nem ismert. Az Ibandronsav Synthon ezért nem adható terhesség esetén.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik‑e az anyatejbe. Laktáló patkányokban kis mennyiségű ibandronsavat kimutattak az anyatejben intravénás adagolás után. Az Ibandronsav Synthon nem adható szoptatás esetén.
Termékenység
Nincs az ibandronsav hatásaira vonatkozó humán adat. Patkányokon végzett reprodukciós vizsgálatokban a szájon át alkalmazott ibandronsav csökkentette a fertilitást. Patkányokon végzett vizsgálatokban az intravánásan nagy napi dózisokban alkalmazott ibandronsav csökkentette a fertilitást (lásd 5.3 pont).
A farmakodinámiás és farmakokinetikai tulajdonságok, valamint a jelentett mellékhatások alapján az Ibandronsav Synthon várhatóan nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A legsúlyosabb, jelentett mellékhatások az anafilaxiás reakció/sokk, atípusos femur-törések, állkapocs osteonecrosis, emésztőrendszeri irritáció és szemgyulladás (lásd a Kiemelt mellékhatások leírása című bekezdést és a 4.4 pontot). A kezelés leggyakrabban a szérum kalciumszint normál tartomány alá történő csökkenésével társult (hypokalcaemia), amelyet dyspepsia követett.
Mellékhatások táblázatos felsorolása
A 1. táblázat tartalmazza a forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalatokat és két III.fázisú pivotális vizsgálat során észlelt mellékhatásokat (A csontrendszert érintő események megelőzése emlőcarcinomában és csontmetasztázisban szenvedő betegeken: 286 beteg 50 mg ibandronsavval orálisan kezelve).
A mellékhatások a MedDRA szervrendszer és gyakorisági kategóriák szerint kerültek feltüntetésre. A gyakorisági kategóriák meghatározása a következő: nagyon gyakori (>1/10), gyakori (≥1/100 - <1/10), nem gyakori (≥1/1000 – <1/100), ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat A kezeléssel kapcsolatosan jelentett gyógyszermellékhatások az ibadronsav orális alkalmazása esetén
| Szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nagyon ritka | Nem ismert |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Anaemia | ||||
| Immunrendszeribetegségek éstünetek | Túlérzékenység†, bronchospasmus†, angioedema†, anafilaxiás, reakció/sokk*† | Az asthma súlyosbodása | |||
| Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek | Hypocalcaemia | ||||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Paraesthesia, dysgeusia (ízlelési zavar) | ||||
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | Szemgyulladás†** | ||||
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Oesophagitis, hasi fájdalom, dyspepsia, hányinger | Vérzés, duodenum fekély, gastritis, dysphagia, szájszárazság | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Pruritus | Stevens–Johnson-szindróma†, erythema multiforme†, dermatitis bullosus† | |||
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Atípusos subtrochantericus és diaphysealis femurtörések † | Állkapocs osteonecrosis†**, a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás) † | Egyéb hosszú csontok atípusos törései a femur-törésen kívül | ||
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | Azotaemia (uraemia) | ||||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Asthenia | Mellkasi fájdalom, influenzaszerű betegség, rossz közérzet, fájdalom | |||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Parathyroid hormonszint emelkedése a vérben |
**További információkat lásd alább.
†Postmarketing tapasztalat alapján.
Kiemelt mellékhatások leírása
Hypokalcaemia
A csökkent renalis kalciumürítés gyakran jár együtt a szérum foszfátszint csökkenésével, de ez nem igényel terápiás beavatkozást. A szérum kalciumszint hypokalcaemiás értékeket is elérhet.
Állkapocs oszteonekrózis
Főként az olyan daganatos betegeknél, akiket csontreszorpciót gátló gyógyszerekkel, köztük ibandronsavval kezeltek, az állkapocs oszteonekrózisával járó esetekről számoltak be (lásd 4.4 pont).
Az ibandronsav forgalomba hozatalát követően állkapocs oszteonekrózis esetekről számoltak be.
A femur atípusos subtrochanter és diaphysis törései
Bár a patofiziológiai háttere tisztázatlan, epidemiológiai tanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseinek kockázata növekszik a postmenopausás osteoporosis biszfoszfonáttal való hosszantartó kezelésnél, különösen a három vagy öt évnél hosszabb alkalmazás esetén. A hosszú csont atípusos subtrochanter és diaphysis töréseinek abszolút kockázata (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás) nagyon alacsony marad.
Szemgyulladás
Biszfoszfonátokkal kezelt betegeknél szemgyulladás, mint pl. uveitis, episcleritis és scleritis fordultak elő. Egyes esetekben ezek az elváltozások nem szűntek meg az ibadronsav elhagyása után sem.
Anafilaxiás reakció/sokk
Intravénás ibandronsav-kezelésben részesült betegeknél anafilaxiás reakciót/sokkot, köztük halálos kimenetelű eseteket is jelentettek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Az Ibandronsav Synthon túladagolás kezelésével kapcsolatosan nincsen különleges utasítás. Azonban az orális túladagolás felső emésztőszervi történéseket, pl. gyomorpanaszokat, gyomorégést, oesophagitist, gastritist vagy fekélyt okozhat. Tejet vagy antacidokat kell adni az Ibandronsav Synthon megkötésére. Az oesophagealis irritáció veszélye miatt hánytatni nem szabad, és a betegnek teljesen kiegyenesedve (függőleges testtartásban) kell magát tartania.
Farmakológiai tulajdonságok - IBANDRONSAV 50 MG
Farmakoterápiás csoport: Csontbetegségek kezelésére gyógyszerei, biszfoszfonátok, ATCkód:M05BA06
Hatásmechanizmus
Az ibandronsav a specifikusan a csontra ható biszfoszfonát vegyületcsoportba tartozik. A csontokra gyakorolt szelektív hatásuk azon alapul, hogy a biszfoszfonátok nagyfokú affinitást mutatnak a csontot alkotó ásványokhoz. Gátolják az osteoclastok aktivitását, de ennek pontos mechanizmusa még nem ismert.
Farmakodinámiás hatások
In vivo, az ibandronsav preventíven hat a kísérletesen előidézett csontlebontásra, mely kiváltható a gonádfunkciók megszüntetésével, retinoidokkal, tumorokkal vagy tumorkivonatokkal. Az endogén csontreszorpció gátlását ugyancsak igazolták a 45Ca‑mal végzett kinetikai vizsgálatokkal és a csontrendszerbe előzőleg beépített radioaktív tetraciklin felszabadulásával.
A farmakológiailag hatásos dózisoknál jóval nagyobb dózisokban az ibandronsavnak nem volt semmiféle hatása a csont mineralizációra.
A rosszindulatú betegségek által kiváltott csontreszorpcióra jellemző, hogy a reszorpció túlzott mértékű, melyet nem egyenlít ki megfelelő csontképződés. Az ibandronsav szelektíven gátolja az osteoclast aktivitást, így csökkenti a csontreszorpciót és ezáltal csökkenti a malignus betegségek csontrendszeri szövődményeit.
Az emlőcarcinómában és csontmetasztázisban szenvedő betegekkel végzett klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a csont osteolysist gátló hatás dózisfüggő, amit a csontreszorpció markerei jeleznek, valamint dózisfüggő a csonrtendszeri történésekre kifejtett hatás is.
A csontrendszeri történések gátlását két randomizált, placebokontrollos, III. fázisú vizsgálatban értékelték, melyben emlőtumoros, valamint csontmetasztázisos betegeket kezeltek 50mg‑os ibandronsavval 96 hétig.
Az emlőtumoros betegek, akiknél a csontmetasztázist radiológiailag igazolták, vagy placebo kezelést kaptak (277 beteg) vagy 50mg ibandronsavat (287 beteg). Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit foglaljuk össze az alábbiakban.
Primer hatásossági végpontok
A vizsgálatok primer végpontja a skeletalis morbiditási periódus arány (SMPR) volt. Ez összetett végpont, mely a következő csontrendszerrel kapcsolatos történéseket (SRE‑k) foglalta magába mint szubkomponenseket:
-
csont radioterápia, a fracturák/fenyegető fracturák kezelésére;
-
a fracturák műtéti kezelése;
-
vertebrális fracturák;
-
nem vertebrális fracturák.
Az SMPR analízist az idő függvényében végezték, és az egy vagy több eseményt, mely egyetlen 12hetes periódus alatt következett be, potenciálisan a betegséggel kapcsolatosnak tekintették. Ezért, ha több esemény következett be egy 12 hetes periódus alatt, azt csak egynek számolták az analízis szempontjából. Az ezekből a vizsgálatokból származó összesített adatok alapján a per os 50mg ibandronsav szignifikánsan hatásosabbnak bizonyult mint a placebo az SRE‑k csökkentésében SMPR‑rel mérve (p = 0,041). Ugyancsak 38%‑kal csökkent az SRE kifejlődésének rizikója az ibandronsavval kezelt betegeknél a placebohoz viszonyítva (relatív rizikó 0,62, p = 0,003) A hatásossági eredményeket a 2. táblázat foglalja össze.
2. táblázat Hatásossági eredmények (csontmetasztázisos emlőtumoros betegeknél)
| A csontrendszert érintő összes esemény (SRE‑k) | |||
| Placebo n = 277 | Ibandronsav Synthon 50mg, n = 287 | p‑érték | |
| SMPR (betegévenként) | 1,15 | 0,99 | p=0,041 |
| SRE relatív kockázat | ‑ | 0,62 | p=0,003 |
Másodlagos hatásossági végpontok
A csontfájdalom pontszámaiban statisztikailag szignifikáns javulás történt az 50mg ibandronsavval történő kezelés hatására placebohoz viszonyítva. A fájdalom csökkenése tartósan az alapérték alatt maradt az egész vizsgálat folyamán, és szignifikánsan kevesebb fájdalomcsillapítót használtak a betegek a placebo kezeléshez hasonlítva. Az életminőségben és a WHO teljesítmény státusban szignifikánsan kisebb romlás következett be az ibandronsavval kezelt csoportban a placebo csoporthoz hasonlítva. A csont reszorpció markerének, a CTx‑nek a vizeletben lévő koncentrációja (C‑terminális telopeptid, mely I. típusú kollagénből szabadul fel) szignifikánsan csökkent az ibandronsav csoportban a placebohoz hasonlítva. Ez a csökkenés a vizelet CTx szintjében szignifikáns korrelációt mutatott a primer hatásossági végpont SMPR‑rel (Kendall‑tau‑b (p < 0,001). A szekunder hatásossági eredményeket a 3. táblázat mutatja be.
3. táblázat Szekunder hatásossági eredmények (csontmetasztázisos emlőtumoros betegeknél)
| Placebo n = 277 |
Ibandronsav Synthon 50mg n=287 | p‑érték | |
| Csontfájdalom* | 0,20 | ‑0,10 | p = 0,001 |
| Analgetikum fogyasztás* | 0,85 | 0,60 | p = 0,019 |
| Életminőség* | ‑26,8 | ‑8,3 | p = 0,032 |
| WHO teljesítmény pontszám* | 0,54 | 0,33 | p = 0,008 |
| Vizelet CTx** | 10,95 | ‑77,32 | p = 0,001 |
*Átlagos változás az alapértékhez képest az utolsó értékelésig.
**Medián változás az alapértékhez képest az utolsó értékelésig.
Gyermekek és serdülők(lásd 4.2 és 5.2 pont)
Az ibandronsav biztonságosságát és hatásosságát 18évnél fiatalabb gyermekek és serdülők esetében nem állapították meg. Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Felszívódás
Az ibandronsav orális adás után gyorsan felszívódik a felső gastrointestinalis szakaszból. Maximális plazmakoncentrációt 0,5 ‑ 2 óra alatt ér el (median 1 óra) éhezés állapotában, az abszolút biológiai hasznosíthatóság 0,6%. A felszívódás mértékét befolyásolja, ha étellel vagy itallal (kivéve a vizet) veszik be. A biológiai hasznosíthatóság 90%‑kal csökken az éhezés állapotában történő bevételhez hasonlítva, ha az ibandronsavat standard reggelivel veszik be. Ha étkezés előtt 30perccel veszik be, a biológiai hasznosíthatóság kb. 30%‑kal csökken. A biológiai hasznosíthatóság gyakorlatilag jelentéktelen mértékben csökken, ha az ibandronsavat 60perccel étkezés előtt veszik be.
A biológiai hasznosíthatóság kb. 75%‑kal csökkent, ha az ibandronsav tablettát standard étkezés után 2 órával adták. Ezért ajánlott, hogy a tablettát egy éjszakán át történő éhezés után (minimum 6óra) vegye be a beteg, és még legalább 30percig tovább éhezzen a tabletta bevétele után (lásd 4.2 pont).
Eloszlás
A kezdeti szisztémás megjelenés után az ibandronsav gyorsan kötődik a csontokhoz, vagy ürül a vizeletbe. Embernél a valóságos terminális megoszlási térfogat legalább 901 és a dózis csontot elérő mennyisége a számítások szerint a keringő adag 40 ‑ 50%‑a. Terápiás koncentrációban a humán plazmában a fehérjekötődés kb. 87%, és így a kiszorítás miatti gyógyszerekkel való kölcsönhatás nem valószínű.
Biotranszformáció
Sem állatban, sem embernél nem igazolták, hogy az ibandronsav metabolizálódik.
Elimináció
Az ibandronsav felszívódott mennyiségének egy része a csontokba kerül (40 ‑ 50% a becslések szerint), a fennmaradó mennyiség változatlan formában ürül a vesén keresztül. Az ibandronsav fel nem szívódott része változatlan formában a széklettel ürül.
A megfigyelt látszólagos felezési idők tartománya széles, és a dózistól, valamint a vizsgáló módszer érzékenységétől függ, a valóságos terminális felezési idő általában 10 ‑ 60 óra. A kezdeti plazmaszintek azonban gyorsan csökkennek, a csúcsérték 10%‑át 3 ill. 8 órán belül érte el, intravénás ill. orális adás után.
Az ibandronsav összclearance‑e alacsony, az átlagos értékek 84 ‑ 160ml/perc között van. A vese clearance (kb. 60ml/perc egészséges postmenopausában lévő nőknél) az összclearance 50 ‑ 60%‑áért felelős és kapcsolatban van a kreatinin clearance‑szel. A látszólagos össz és renális clearance közötti különbség felel meg a csont által felvett mennyiségnek.
Úgy látszik, hogy a szekretoros út nem tartalmaz olyan ismert savas vagy bázikus transzportrendszereket, amelyek más hatóanyagok kiürülésében vesznek részt. Továbbá, az ibandronsav nem gátolja a fő, humán P450 izoenzimeket a májban, és nem indukálja a máj citokróm P450 rendszerét patkányban.
Farmakokinetika speciális populációk esetén
Nem
Az ibandronsav biológiai hasznosíthatósága és farmakokinetikája nőknél és férfiaknál hasonló.
Rassz
Az ibandronsav eloszlásában nem találtak etnikai különbséget ázsiaiak és kaukázusiak között.
Nagyon kevés adat van afrikai származású betegekre vonatkozóan.
Vesekárosodás
Az ibandronsav expozíció különböző fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél összefügg a kreatinin clearance‑szel (CLcr). A súlyos vesekárosodásban szenvedő alanyoknál (CLcr ≤30ml/perc), akik 21 napon át napi 10mg ibandronsavat kaptak szájon át, a plazmakoncentráció 2–3‑szor magasabb volt, mint a normális vesefunkciójú alanyoknál (CLcr ≥80ml/perc). Az ibandronsav teljes clearance‑e a súlyos vesekárosodásban szenvedő alanyoknál 44ml/perc értékre csökkent, szemben a normális vesefunkciójú betegeknél tapasztalt 129ml/perc‑cel. Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (CLcr ≥ 50ml/perc és < 80ml/perc) nem szükséges dózismódosítás. Középsúlyos vesekárosodásban (CLcr ≥ 30 és < 50ml/perc) vagy súlyos vesekárosodásban (CLcr < 30ml/perc) szenvedő betegeknél dózismódosítás javasolt (lásd a 4.2 pontban).
Májkárosodás(lásd 4.2 pont)
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincsenek ibandronsavra vonatkozó farmakokinetikai adatok. A máj nem játszik jelentős szerepet az ibandronsav clearance‑ben, mert az ibandronsav nem metabolizálódik, hanem vagy kiürül a vesén keresztül, vagy felveszik a csontok. Ezért májkárosodás esetén nem kell módosítani a dózist. Minthogy az ibandronsav fehérjekötődése kb. 87% terápiás koncentrációknál, nem valószínű, hogy a súlyos májkárosodással együttjáró hypoproteinaemia a szabad plazmakoncentráció klinikailag szignifikáns növekedéséhez vezet.
Idősek(lásd 4.2 pont)
Egy multivariációs anlízisben a kor nem volt független faktor egyik vizsgált farmakokinetikai paraméter esetében sem. Minthogy a vesefunkció a korral csökken, ez az egyetlen faktor melyet figyelembe kell venni (lásd a Vesekárosodás bekezdést).
Gyermekek és serdülők(lásd 4.2 és 5.1 pont)
Az Ibandronsav Synthon alkalmazásáról 18évesnél fiatalabb betegekre vonatkozóan nincs adat.
Gyógyszerészeti jellemzők - IBANDRONSAV 50 MG
Tabletta mag:
Laktóz‑monohidrát
Kroszpovidon (E1202)
Mikrokristályos cellulóz (E460)
Vízmentes kolloid szilícium‑dioxid (E551)
Nátrium‑sztearil‑fumarát
Tabletta bevonat:
Poli(vinil‑alkohol)
Makrogol/PEG 3350
Talkum (E553b)
Titán‑dioxid (E171)
2év (OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás)
3 év (PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás)
OPA/Al/PVC//Al buborékcsomagolás dobozban, amely 1, 7, 10, 14, 20, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 60, 84, 90, 100, 126, 168 vagy 210 db tablettát tartalmaz.
PVC/PVDC//Al buborékcsomagolás dobozban, amely 1, 7, 10, 14, 20, 21, 28, 30, 42, 50, 56, 60, 84, 90, 100, 126, 168 vagy 210 db tablettát tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani. A gyógyszerek környezetbe történő kibocsátását minimalizálni kell.
Megjegyzés: (egy kereszt)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz)