JUVERITAL 35 MG FILMTABLETTA

• Postmenopausalis osteoporosis kezelése a csigolyatörések kockázatának csökkentése céljából.

• Igazolt postmenopausalis osteoporosis kezelése a csípőtörések kockázatának csökkentése céljából (lásd 5.1 pont).

• Magas töréskockázattal rendelkező férfiak osteoporosisának kezelése (lásd 5.1 pont).

Adagolás:

Az ajánlott adag felnőtteknél hetente egyszer egy 35 mg-os tabletta szájon át alkalmazva. A filmtablettát mindig a hétnek ugyanazon a napján kell bevenni.

Különleges betegcsoportok

Időskorúak:

Az adagolás módosítása nem szükséges, mivel a készítmény biohasznosulása, eloszlása és kiürülése idős (60 éven felüli) egyénekben hasonló volt a fiatalabbakéhoz. Ezt nagyon idős, 75 évet már betöltött, menopausa utáni populációban is kimutatták.

Vesekárosodás:

Enyhe, illetve mérsékelt vesekárosodás esetén nem szükséges az adagolás módosítása. A nátrium-rizedronát alkalmazása ellenjavallt súlyos vesekárosodás (kreatinin clearance < 30 ml/perc) esetén (ld. 4.3 és 5.2 pont).

Gyermekek és serdülőkorúak:

A nátrium-rizedronát nem javasolt 18 éven aluli gyermekek kezelésére, mivel a biztonságosságára és hatásosságára vonatkozóan nem áll rendelkezésre elegendő adat (lásd 5.1 pont).

Az alkalmazás módja:

A nátrium-rizedronát felszívódását befolyásolja az étkezés, ezért a megfelelő felszívódás biztosításához a Juverital 35 mg filmtablettát:

• Reggeli előtt: legalább 30 perccel a napi első étel, egyéb gyógyszer vagy ital (a tiszta víz kivételével) előtt kell bevenni.

A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy ha egy adagot elfelejtettek bevenni, még azon a napon be kell venniük egy filmtablettát, amikor észreveszik az adag kimaradását. Ezután a betegeknek vissza kell térniük az eredeti adagolási rendhez, és a heti egyszeri adagot azon a napon kell bevenniük, amelyiken egyébként szokták. Sohasem szabad két tablettát bevenni egy napon.

A filmtablettákat egészben kell lenyelni, nem szabad elszopogatni vagy szétrágni. A tabletta gyomorba jutásának elősegítéséhez az Juverital 35 mg filmtablettát álló helyzetben, egy pohár tiszta vízzel (≥120ml) kell bevenni. A filmtabletta bevételét követően a betegek 30 percig nem fekhetnek le (lásd 4.4 pont).

A kalcium- és a D-vitamin-pótlást mérlegelni kell, ha a napi étkezéssel történő bevitel nem elégséges.

A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát osteoporosis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az Juverital 35 mg tabletta előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után.

• A készítmény hatóanyagával (nátrium-rizedronát) vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Hypocalcaemia (lásd 4.4 pont).

• Terhesség és szoptatás.

• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance <30ml/perc).

A femur atípusos törései

A femur atípusos subtrochanter és diaphysis töréseiről számoltak be, elsősorban az olyan betegeknél, akik osteoporosis miatt hosszantartó biszfoszfonát-kezelést kaptak. Ezek a haránt vagy rövid ferde törések bárhol előfordulhatnak a femuron, közvetlenül a kistrochantertől lefelé, egészen a supracondylus kiöblösödés feletti részig. Ezek a törések minimális trauma után vagy anélkül következnek be, és néhány beteg hetekkel vagy hónapokkal a bekövetkezett combcsonttörés jelentkezése előtt comb- vagy lágyéktáji fájdalmat észlel, melyek gyakran párosulnak fáradásos törésre utaló képalkotó jellemzőkkel. A törések gyakran bilaterálisak, ezért azoknál a biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknek igazolt femur diaphysis-törésük van, az ellenoldali combcsontot is meg kell vizsgálni. Ezeknél a töréseknél rossz gyógyulási hajlamról is beszámoltak. Azoknál a betegeknél, akiknél felmerül az atípusos femur-törés gyanúja, az egyéni előny/kockázat arány értékelése alapján, a beteg folyamatban lévő vizsgálatainak idejére mérlegelni kell a biszfoszfonát-kezelés felfüggesztését.

A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a biszfoszfonát-kezelés ideje alatt számoljanak be bármilyen comb-, csípő- vagy lágyéktáji fájdalomról, és minden betegnél, aki ilyen tünetekkel jelentkezik, meg kell vizsgálni, hogy részleges femur-törés fennáll-e.

Ételek, italok (a tiszta víz kivételével) és olyan gyógyszerkészítmények, amelyek polivalens kationokat tartalmaznak (mint pl. a kalcium, magnézium, vas és alumínium) befolyásolják a biszfoszfonátok, így a rizedronát felszívódását, ezért nem szabad egyidejűleg bevenni vagy elfogyasztani a készítménnyel (lásd 4.5 pont). A célzott hatásosság elérése érdekében a javasolt adagolási előírások szigorú betartása szükséges (lásd 4.2 pont).

A biszfoszfonátok hatásossága az osteoporosis kezelésében összefüggést mutat az alacsony csontdenzitással és/vagy a korábban bekövetkezett töréssel.

Az időskor vagy a törésekre vonatkozó klinikai kockázati tényezők megléte önmagában nem elegendő ok az osteoporosis biszfoszfonáttal történő kezelésének megkezdésére.

Korlátozott számú adat áll rendelkezésre a biszfoszfonátok hatásosságára igen időskorú (80 évesnél idősebbek) esetén (lásd 5.1 pont).

A biszfoszfonátok nyelőcsőgyulladást, gyomorgyulladást, nyelőcső fekélyt és gyomor-bél rendszeri fekélyt okozhatnak. Ezért óvatosságra van szükség azon betegek esetében:

• akiknek a kórelőzményében olyan nyelőcső megbetegedés fordul elő, amely lassítja a táplálék nyelőcsövön történő áthaladását vagy a nyelőcső kiürülését, pl. szűkület vagy achalasia

• akik nem képesek 30 percig függőleges testhelyzetben maradni a filmtabletta bevételét követően;

• akiknek nemrégiben voltak vagy jelenleg is vannak nyelőcső- vagy felső emésztőrendszeri megbetegedései (beleértve a diagnosztizált Barrett-oesophagust is).

A kezelőorvosnak külön fel kell hívnia ezeknek a betegeknek a figyelmét az adagolási utasítások betartásának fontosságára és a lehetséges nyelőcsői reakció jeleire és tüneteire. A beteget figyelmeztetni kell, hogy a nyelőcső-irritáció tüneteinek megjelenése esetén azonnal forduljanak orvoshoz; ilyen tünetek a nyelési nehézség, nyeléskor fellépő fájdalom, szegycsont mögötti fájdalom vagy újonnan kialakuló/súlyosbodó gyomorégés.

A hypocalcaemia kezelését a Juverital 35 mg terápia előtt, az egyéb csont- és ásványianyagcsere-zavarok (pl. mellékpajzsmirigy-rendellenesség, D-hypovitaminosis) kezelését pedig a Juverital 35 mg terápiával egyidejűleg kell megkezdeni.

Elsősorban intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot is tartalmazó kezelésben részesülő rákos betegeken általában foghúzással, illetve helyi fertőzéssel (beleértve az osteomyelitist) összefüggésben leírták az állkapocs osteonecrosisának előfordulását. Ezeknek a betegeknek egy része kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kapott. Az állkapocs osteonecrosisáról orális biszfoszfonátokkal kezelt osteoporosisos betegek esetében is beszámoltak.

Azon betegek esetében, akiknél bizonyos rizikófaktorok (mint pl. rosszindulatú daganat, kemoterápia, sugárkezelés, kortikoszteroidok, illetve rossz szájhigiénia) állnak fenn, a biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt érdemes megfontolni a fogászati kivizsgálás és a megfelelő fogászati megelőző beavatkozások elvégzését.

Amennyiben lehetséges, a kezelés ideje alatt ezek a betegek kerüljék az invazív fogászati beavatkozásokat. Azon betegek esetén, akiknél a biszfoszfonát kezelés alatt állkapocs osteonecrosisa alakul ki, fogsebészeti beavatkozás ronthatja a kialakult állapotot. Nem áll rendelkezésre adat abban a vonatkozásban, hogy a biszfoszfonát kezelés felfüggesztése csökkenti-e az állkapocs-osteonecrosis veszélyét fogászati beavatkozás előtt álló betegek esetén.

A kezelőorvos döntéshozatala során a kezelési tervet minden egyes beteg esetében az előny/kockázat egyedi értékelése alapján kell meghatározni.

Biszfoszfonátok alkalmazásakor a külső hallójárat oszteonekrózisát jelentették, főként hosszan tartó kezeléssel összefüggésben. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetséges kockázati tényezői közé a szteroid-használat és a kemoterápia, és/vagy olyan helyi kockázati tényezők tartoznak, mint például a fertőzés vagy a trauma. A külső hallójárat oszteonekrózisának lehetőségét figyelembe kell venni azoknál a biszfoszfonátokat szedő betegeknél, akiknél fültünetek, például krónikus fülfertőzés jelentkezik.

Ez a készítmény laktóz-monohidrátot tartalmaz.

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A Juverital kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

Interakciós vizsgálatokat nem végeztek, de a klinikai vizsgálatok során nem észleltek klinikai szempontból jelentős gyógyszerkölcsönhatást más készítményekkel.

Polivalens kationokat (pl. kalcium, magnézium, vas és alumínium) tartalmazó gyógyszerek egyidejű szedése befolyásolja a nátrium-rizedronát felszívódását (lásd 4.4. pont).

A nátrium-rizedronát szisztémásan nem metabolizálódik, nem fokozza a citokróm P450 enzimrendszer aktivitását, és kismértékben kötődik a plazmafehérjékhez.

A napi egyszeri nátrium-rizedronáttal osteoporosisos betegeken végzett III. fázisú vizsgálatokban, a betegek 33%-a szedett acetilszalicilsavat, 45%-a nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A heti egyszeri adagolású III. fázisú vizsgálatban a postmenopausalis nőbetegek 57%-a, ill. 40%-a szedett acetilszalicilsavat ill. nem szteroid gyulladáscsökkentőt. A rendszeresen (hetente 3 vagy több napon) acetilszalicilsavat vagy nem szteroid gyulladáscsökkentőt szedők között a gyomor-bél rendszer felső szakaszában kialakuló nemkívánatos események előfordulásának gyakorisága hasonló volt a nátrium-rizedronáttal kezelt, ill. a kontroll csoportban.

Szükség esetén a nátrium-rizedronát kezelés során ösztrogénpótlás is alkalmazható (kizárólag nők esetében).

Nincsenek megfelelő adatok a nátrium-rizedronát terhesség során történő alkalmazására vonatkozóan. Az állatkísérletekben reprodukciós toxicitást észleltek (lásd 5.3 pont). A készítmény humán kockázata nem ismeretes. Állatkísérletes eredmények arra utalnak, hogy a nátrium-rizedronát kis mennyiségben átjut az anyatejbe.

A nátrium-rizedronát terhesség és szoptatás idején nem alkalmazható.

A Juverital 35 mg filmtabletta nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A nátrium-rizedronátot III. fázisú klinikai vizsgálatokban több mint 15000 beteg bevonásával vizsgálták.

A klinikai vizsgálatokban megfigyelt nemkívánatos hatások többsége enyhe vagy mérsékelt volt, és rendszerint nem igényelte a terápia felfüggesztését.

Az alábbiakban a III. fázisú klinikai vizsgálatok során maximum 36 hónapig 5 mg/nap dózisban nátrium-rizedronáttal (n=5020) vagy placebóval (n=5048) kezelt postmenopausalis osteoporosisban szenvedő nőknél észlelt olyan mellékhatásokat soroljuk fel, amelyek a nátrium-rizedronát szedésének lehetséges vagy valószínű következményei lehettek.

A mellékhatások előfordulási gyakoriságát a következő szokás szerint adjuk meg (zárójelben az előfordulási gyakoriság a placebóhoz viszonyítva szerepel):

Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 - <1/10); nem gyakori (≥1/1000 - <1/100); ritka (≥1/10000‑<1/1000); nagyon ritka (<1/10000).

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: fejfájás (1,8% vs. 1,4%)

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Nem gyakori: szivárványhártya-gyulladás.*

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: székrekedés (5,0% vs. 4,8%), emésztési zavar (4,5% vs. 4,1%), émelygés (4,3% vs. 4,0%), hasi fájdalom (3,5% vs. 3,3%), hasmenés (3,0% vs. 2,7%)

Nem gyakori: gyomorgyulladás (0,9% vs. 0,7%), nyelőcsőgyulladás (0,9% vs. 0,9%), nyelési nehézség (0,4% vs. 0,2%), nyombélgyulladás (0,2% vs. 0,1%), nyelőcsőfekély (0,2% vs. 0,2%)

Ritka: nyelvgyulladás (<0,1% vs. 0,1%), nyelőcső szűkület (<0,1% vs. 0,0%)

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Gyakori: csont- és izomfájdalom (2,1% vs. 1,9%)

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Ritka: kóros májfunkciós tesztek.*

* Erre vonatkozó előfordulási gyakoriság a III. fázisú osteoporosis vizsgálatok alapján nem ismert; a gyakorisági adatok korábbi klinikai vizsgálatok során tapasztalt nemkívánatos eseményeken/laboratóriumi eredményeken/újraadással kapcsolatos korábban szerzett tapasztalatokon alapulnak.

Egy egyéves, kettős vak, multicentrikus vizsgálatban, a naponta egyszer alkalmazott nátrium-rizedronát 5 mg (n=480) és a hetente egyszer alkalmazott nátrium-rizedronát 35 mg (n=485) készítmények általános biztonságossági és tolerabilitási jellemzői hasonlóak voltak a vizsgálatban résztvevő csontritkulásban szenvedő, postmenopausában lévő nőbetegekben. A vizsgálók szerint a nátrium-rizedronáttal valószínű vagy lehetséges összefüggésbe hozható egyéb nemkívánatos hatások a következők voltak (az előfordulási gyakoriság magasabb volt a 35 mg-os nátrium-rizedronát-, mint az 5 mg-os nátrium-rizedronát-csoportban): emésztőrendszeri betegségek (1,6% vs. 1,0%) és fájdalom (1,2% vs. 0,8%).

Egy kétéves vizsgálatban, osteoporosisban szenvedő férfiak esetén a tapasztalt biztonságossági és tolerabilitási jellemzők a kezelt és a placebo csoportok között hasonlóak voltak. Az észlelt nemkívánatos események megfeleltek a korábban nőkkel lefolytatott klinikai vizsgálatokban tapasztalttal.

Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei:

Egyes betegeknél a szérum kalcium- és foszfátszintjének korai, átmeneti, tünetmentes és enyhe csökkenését figyelték meg.

A következő mellékhatásokat jelentették még a forgalomba hozatalt követően (gyakoriság nem ismert):

Szembetegségek és szemészeti tünetek:

Szivárványhártya gyulladás, uveitis.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Állkapocs-osteonecrosis.

A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei:

Túlérzékenységi és bőrreakciók, az angioödémát, generalizált bőrkiütést, csalánkiütést és bullózus bőrelváltozást is beleértve, melyek esetenként súlyosak voltak, egyedi esetekben Stevens‑Johnson‑szindróma toxikus epidermális nekrolízis és leukocitoklasztikus vaszkulitis eseteit is jelentették.

Hajhullás.

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Anafilaxiás reakciók.

Máj- és epebetegségek illetve tünetek:

Súlyos májbetegségek. A jelentett esetek legtöbbjénél a betegek egyéb, ismerten májbetegséget okozó gyógyszert is szedtek.

A forgalomba hozatalt követően az alábbi reakciókról számoltak be:

Ritka: Atípusos subtrochanter és diaphysealis femur-törések (biszfoszfonát csoport-mellékhatás).

Nagyon ritka: a külső hallójárat oszteonekrózisa (biszfoszfonátok csoportjára jellemző mellékhatás).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül

Nincs speciális információ a nátrium-rizedronát túladagolás kezelésére vonatkozóan.

Jelentős túladagolást követően a szérum kalciumszintjének csökkenése várható, néhány esetben a hypocalcaemia jelei és tünetei szintén előfordulhatnak.

Magnéziumot, kalciumot vagy alumíniumot tartalmazó antacidumot, vagy tejet kell adni a nátrium-rizedronát megkötésére és felszívódásának csökkentésére. Jelentős túladagolás esetén gyomormosás végezhető a fel nem szívódott nátrium-rizedronát eltávolítására.