METFORMIN-TEVA 850 MG FILMTABLETTA

2-es típusú diabetes mellitus kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diétával és testmozgással önmagában nem biztosítható a vércukorszint megfelelő beállítása.

• Felnőtteknél a metformin alkalmazható monoterápiában, illetve más orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.

• 10éves vagy annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél a metformin monoterápiában vagy inzulinnal kombinálva alkalmazható.

A diabeteses szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőtt betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően elsővonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1pont).

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥90ml/perc)

Monoterápiaként és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

• Az szokásos kezdő dózis naponta 2‑3‑szor 500mg vagy 850mg metformin‑hidroklorid étkezés közben vagy után bevéve.

• 10‑15nap elteltével a dózist a vércukorszint mérések alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja a gasztrointesztinális tolarinciát.

• Azok a betegek, akik nagy metformin‑hidroklorid dózist kapnak (naponta 2‑3gramm), lehetőség van arra, hogy a két Metformin-Teva 500mg‑os filmtablettát egy Metformin-Teva 1000mg‑os filmtablettával helyettesítsék.

• A metformin‑hidroklorid ajánlott maximális napi dózisa 3g, 3adagra elosztva.

• Ha egy másik orális antidiabetikumról történő átállítást terveznek: a másik gyógyszer alkalmazását abba kell hagyni, és el kell kezdeni a metformin szedését a fent ismertetett dózisban.

Inzulinnal kombinált alkalmazás

A jobb vércukorszint‑szabályozás elérése érdekében a metformin alkalmazható inzulinnal kombinálva. A metformin‑hidroklorid szokásos kezdő dózisa naponta 2‑3‑szor 500mg vagy 850mg, míg az inzulin dózisát a vércukorszint mérések alapján kell beállítani.

Idősek

Mivel az időseknél fennáll vesekárosodás lehetősége, ezért a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell beállítani. A vesefunkció rendszeres ellenőrzés szükséges (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3‑6havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Monoterápiában és inzulinnal kombinálva

• A metformin alkalmazható 10éves és annál idősebb gyermekeknél és serdülőknél.

• A szokásos kezdő dózis naponta egyszer egy 500mg vagy 850mg metformin‑hidroklorid, étkezések közben vagy azt követően bevéve.

10‑15nap után a dózist a vércukormérések alapján kell módosítani. A lassú dózisemelés javíthatja az emésztőrendszeri tolerálhatóságot. A metformin‑hidroklorid ajánlott maximális dózisa naponta 2g, két vagy három adagra elosztva.

Az alkalmazás módja

Szájon át történő alkalmazásra.

• A metforminnal vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).

• Diabeteses prekóma.

• Súlyos veseelégtelenség (GFR <30ml/perc)

• Akut állapotok, melyek megváltoztathatják a veseműködést, úgymint: dehidráció, súlyos infekció, sokk.

• Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség romlása), mint pl. dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott myocardialis infarctus, sokk.

• Májelégtelenség, akut alkoholintoxikáció, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut romlásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. A veseműködés akut romlásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők, NSAID-ok) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketosis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5pont.)

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az asthenia és a hypothermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmények a vér csökkent pH értéke (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (>5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

A GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell, lásd 4.2pont. A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR <30ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek megváltoztatják a veseműködést (lásd 4.3pont).

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hypoxia és a veseelégtelenség fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin a szívműködés és vesefunkció rendszeres monitorozása mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag‑indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével lehet ismét alkalmazni, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.5pont.

Sebészeti beavatkozás

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére le kell állítani. A terápia leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után kezdhető újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést ismét ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Gyermekek és serdülők

A metformin‑terápia megkezdése előtt igazolni kell a 2‑es típusú diabetes mellitus diagnózisát.

Az egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatok során nem észlelték a metformin növekedésre és serdülésre gyakorolt hatását, de hosszú távú adatok nem állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatban. Ezért a metforminnal kezelt – elsősorban a még pubertás előtt álló – gyermekek esetében a metformin ezen paraméterekre gyakorolt hatásának gondos ellenőrzésére van szükség.

10 és 12éves kor közötti gyermekek

A gyermekekkel és serdülőkkel végzett kontrollos klinikai vizsgálatokba csak 15 olyan alanyt vontak be, akiknek életkora 10 és 12éves kor közötti volt. Bár a metformin hatásossága és biztonságossága a 10 és 12éves kor közötti gyermekek esetében nem különbözött az idősebb gyermekeknél és serdülőknél tapasztalttól, különös elővigyázatosság javasolt, amikor a készítményt 10 és 12éves kor közötti gyermekeknek rendelik.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek továbbra is tartaniuk kell az energiaszegény diétájukat.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12‑vitaminszint kockázata növekszik a metformin dózisának, a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismerten B12‑vitamin‑hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B12‑vitamin-hiány gyanúja esetén (például anaemia vagy neuropathia) ellenőrizni kell a B12‑vitamin szérumszintjét. A B12‑vitamin‑hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél rendszeres B12‑vitamin-ellenőrzésre lehet szükség. A metformin‑kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12‑vitamin‑hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

A metformin önmagában nem okoz hypoglykaemiát, ugyanakkor elővigyázatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

Az egyidejű alkalmazás nem javasolt

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását le kell állítani a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével lehet újraindítani, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést ismét ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult, lásd 4.2 és 4.4pont.

Elővigyázatosságot igénylő kombinációk

Egyes gyógyszerek, például a NSAID‑ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)‑2‑inhibitorok, az ACE‑gátlók, az angiotenzin‑II‑receptor‑blokkolók, valamint a diuretikumok, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros monitorozása szükséges.

Intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek (úgymint [szisztémás és helyi alkalmazású] glükokortikoidok és szimpatomimetikumok)

Gyakrabban kell ellenőrizni a vércukorszintet, különösen a kezelés megkezdésekor. Szükség szerint módosítani kell a metformin adagolását az adott gyógyszerekkel történő kezelés alatt és annak abbahagyása esetén.

Organikus kationtranszporterek (Organic cation transporters,OCT)

A metformin az OCT1 és OCT2 transzporternek is szubsztrátja.

Metforminnal történő együttadása:

- OCT1 inhibitorokkal (mint például verapamil) csökkentheti a metformin hatásosságát.

- OCT1 induktorokkal (mint például rifampicin) fokozhatja a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatásosságát.

- OCT2 inhibitorokkal (mint például cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

- OCT1 és OCT2 inhibitorokkal (mint például krizotinib és olaparib) megváltoztathatja a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatossággal kell eljárni, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.

Terhesség

A nem kontrollált hyperglykaemia a fogamzás időszakában és a terhesség alatt, a veleszületett rendellenességek, a vetélés, a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia, és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár. Fontos, hogy a vércukorszintet a normál értékhez a lehető legközelebbi szinten kell tartani a terhesség alatt, ezáltal csökkentve az anyát és gyermeket érintő, hyperglykaemiával összefüggő káros következmények kockázatát.

A metformin átjut a placentán, akár az anyai szintekkel azonos koncentrációkat elérve a magzatnál.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálat és terhes nőkről (több mint 1000, expozíciónak kitett kimenetel) közzétett nagy mennyiségű adat (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) nem jelezte sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülött toxicitás előfordulásának megnövekedett kockázatát a fogamzás időszakában és/vagy a terhesség alatti metformin‑expozíciót követően.

Korlátozott számú és nem egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a méhen belül metformin‑expozíciónak kitett gyermekek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatásról. Úgy tűnik, hogy a metformin nem befolyásolja a motoros és szociális fejlődést 4éves korig a terhesség alatt expozíciónak kitett gyermekeknél, bár a hosszú távú eredményekre vonatkozó adatok korlátozottak.

Klinikailag indokolt esetekben, a metformin alkalmazása megfontolható inzulin kiegészítéseként vagy alternatívájaként terhesség alatt vagy a fogamzás időszakában.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem észleltek mellékhatásokat az anyatejjel táplált újszülöttek/csecsemők esetében. Ugyanakkor, mivel csak korlátozott számú adat áll rendelkezésre, a szoptatás nem ajánlott a metformin‑kezelés ideje alatt. A szoptatás előnyeinek és a gyermeknél kialakuló esetleges mellékhatások kockázatának figyelembevételével kell eldönteni, hogy abba kell‑e hagyni a szoptatást.

Termékenység

A hím, ill. nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a 600mg/ttkg/nap dózisú metformin, mely megközelítőleg – a testfelszín arányokat figyelembe véve – a maximális ajánlott humán dózis háromszorosa.

A metformin-monoterápia nem okoz hypoglykaemiát, és ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Figyelmeztetni kell azonban a betegeket a hypoglykaemia kockázatára, amennyiben a metformint egyéb antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal, inzulinnal vagy meglitinidekkel) kombinálva alkalmazzák.

A metformin‑terápia bevezetésekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság voltak, melyek a legtöbb esetben maguktól megszűnnek. Ezen mellékhatások kivédésére javasolt a metformin dózisát naponta 2 vagy 3részre elosztva bevenni, és a dózist lassan emelni.

A metforminnal végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatások fordulhatnak elő. A gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori: ≥1/10; gyakori: ≥1/100 – <1/10; nem gyakori: ≥1/1000 – <1/100; ritka: ≥1/10000 – <1/1000; nagyon ritka: <1/10000.

Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori:

• Csökkent B12-vitaminszint/B12-vitaminhiány (lásd 4.4pont).

Nagyon ritka:

• Laktátacidózis (lásd 4.4pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori:

• Ízérzés zavar.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori:

• Emésztőrendszeri zavarok, úgymint hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos hatások a leggyakrabban a kezelés megkezdésekor fordulnak elő, és a legtöbb esetben maguktól megszűnnek. A megelőzésük érdekében ajánlatos a metformint napi 2vagy 3adagban, étkezések közben vagy után bevenni. A dózisok lassú emelése mellett szintén javulhat az emésztőrendszeri tolerálhatóság.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka:

• Izolált esetekben előfordultak a májfunkciós tesztek kóros értékei, illetve hepatitis, ami a metformin abbahagyását követően megszűnt.

A bőr és bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka:

• Bőrreakciók mint az erythema, pruritus, urticaria.

Gyermekek és serdülők

A szakirodalmi és a forgalomba hozatalt követő adatok, valamint a kontrollos klinikai vizsgálatok alapján, amelyek a 10–16 év közötti, 1 évig kezelt gyermekpopulációra korlátozódtak, a mellékhatások jellegükben és súlyosságukban hasonlóak voltak a felnőtteknél leírtakéhoz.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A metformin-hidrokloriddal 85g‑ig terjedő dózisok mellett sem észleltek hypoglykaemiát, bár laktátacidózis előfordult ilyen esetekben. A nagymértékű metformin-túladagolás vagy a kockázati tényezők egyidejű fennállása laktátacidózishoz vezethet. A laktátacidózis sürgős orvosi ellátást igénylő állapot, amelyet kórházban kell kezelni. A laktát és a metformin eltávolítására a leghatásosabb módszer a hemodialízis.