STADAMET 1000 MG FILMTABLETTA

A 2‑es típusú diabetes mellitus kezelésére, különösen túlsúlyos betegeknél, ha a diéta és a testmozgás önmagában nem vezet a vércukorszint megfelelő szintű kontrolljához.

• Felnőttek esetében a Stadamet 1000mg filmtabletta monoterápiaként, vagy más orális antidiabetikumokkal, illetve inzulinnal kombinálva alkalmazható.

• Tíz éves és annál idősebb gyermekek és serdülők esetében a Stadamet 1000mg filmtabletta monoterápiaként vagy inzulinnal kombinálva alkalmazható.

Túlsúlyos, 2‑es típusú diabetesben szenvedő betegek esetében, akiknél a diéta nem vezetett javuláshoz, a metformin kimutathatóan a diabetes tüneteinek enyhülését okozta (lásd 5.1pont).

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR≥90ml/perc)

Monoterápia és más orális antidiabetikumokkalkombinálva

A szokásos kezdő dózis naponta 2‑3‑szor 500mg vagy 850mg metformin-hidroklorid, étkezés közben vagy étkezés után.

10‑15nap után az adagolást a vér glükózszintjéhez kell igazítani. A dózis lassú növelése javítja a készítmény emésztőrendszeri tolerálhatóságát.

Nagy dózisú (napi 2‑3g) metformin-hidrokloriddal kezelt betegeknél lehetőség van arra, hogy két Stadamet500mg filmtablettát egy Stadamet 1000mg filmtablettával helyettesítsenek.

A metformin-hidroklorid javasolt maximális dózisa napi 3g, 3adagra elosztva.

Más orális antidiabetikumról történő átállás esetén: a beteg hagyja abba a másik gyógyszer alkalmazását és kezdje meg a metformin adagolását a fentiekben leírt dózisban.

Inzulinnal kombinálva

A metformin és az inzulin alkalmazható kombinációs terápiában a vér glükózszintjének jobb kontrollálása érdekében. A metformin-hidroklorid szokásos kezdő adagja naponta 2‑szer vagy 3‑szor 500mg vagy 850mg. Az inzulin dózisát a vér glükózszintjéhez kell igazítani.

Idősek

A vesekárosodás lehetősége miatt időseknél a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. Emiatt a veseműködés rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

A GFR-értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3‑6havonta történő ellenőrzése szükséges.

Gyermekek és serdülők

Monoterápiaként és inzulinnal kombinálva

• A Stadamet 1000mg filmtabletta 10éves és annál idősebb gyermekeknek és serdülőknek adható.

• A szokásos kezdő adag naponta 1‑szer 500mg vagy 850mg metformin-hidroklorid, étkezés közben vagy étkezés után.

10‑15nap után az adagolást a vér glükózszintjéhez kell igazítani. Az adag lassú növelése javítja a készítmény emésztőrendszeri tolerálhatóságát. A metformin-hidroklorid javasolt maximális dózisa napi 2g, 2-3 adagra elosztva.

Az alkalmazás módja

A „snap-tab” formának köszönhetően a filmtabletta szükség esetén más tablettákhoz hasonlóan kettétörhető akár két kézzel, vagy a kisebbik bemetszéssel lefelé egy kemény lapos felületre helyezve és a két hüvelykujj egyidejű nyomásával a bemetszés két oldalán.

• A metformin-hidrokloriddal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis).

• Diabéteszes prekóma.

• Súlyos vesekárosodás (GFR<30ml/perc).

• A veseműködés megváltozásának veszélyét hordozó akut rendellenességek, mint dehidratáció, súlyos fertőzés, sokk.

• Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát okozhatnak (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint például dekompenzált szívelégtelenség, légzési elégtelenség, közelmúltban lezajlott miokardiális infarktus, sokk.

• Májelégtelenség, akut alkoholmérgezés, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel. Akut vesekárosodáskor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal antiinflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hipoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5pont).

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (<7,35), az emelkedett plazma laktátszint (>5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Veseműködés

A GFR-értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR<30 ml/perc, és adását átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd 4.3pont).

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegek a hypoxia és a vesekárosodás fokozott kockázatának vannak kitéve. Stabil, krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin rendszeres szív- és vesefunkció ellenőrzés mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknek a metformin adása ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Gyermekek és serdülők

A 2‑es típusú diabetes mellitus diagnózisát a metformin-kezelés megkezdése előtt igazolni kell.

A metformin az egy évig tartó kontrollált klinikai vizsgálatok alapján a növekedésre és a pubertásra nem gyakorolt hatást, de erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre hosszú távú vizsgálati adatok. Ebből következően a metforminnal kezelt gyermekeknél – különösen prepubertáskort megelőzően – a gyógyszer ilyen jellegű hatásának nyomonkövetése ajánlott.

10 és 12év közötti gyermekek

A gyermekekre és serdülőkre vonatkozó kontrollált klinikai vizsgálatokba mindössze 15főt vontak be, akik 10 és 12év közöttiek voltak. Habár a metformin hatásossága és biztonságossága ezen gyermekek esetében nem különbözött az idősebb gyermekekéhez és serdülőkéhez képest, a készítmény 10 és 12év közötti gyermekeknek történő felírásakor különös óvatosság ajánlott.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek energiaszegény diétát kell tartaniuk.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi teszteket rendszeresen el kell végezni.

A metformin csökkentheti a B12‑vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12‑vitamin-szint kockázata növekszik a metformin dózisának, valamint a kezelés időtartamának növelésével, és/vagy azoknál a betegeknél, akiknél ismerten B12‑vitamin-hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B12‑vitamin-hiány gyanúja (például anaemia vagy neuropátia) esetén monitorozni kell a B12‑vitamin szérumszintjét. A B12‑vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél időszakos B12‑vitamin-szint moniorozásra lehet szükség. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12‑vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

A metformin önmagában nem okoz hypoglycaemiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (például szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

Nem javasolt kombinációk

Alkohol

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4pont).

Óvatossággal adható kombinációk

A veseműködést hátrányosan befolyásoló gyógyszerek

Egyes gyógyszerek, például az NSAID‑ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)‑2‑inhibitorok, az ACE‑gátlók, az angiotenzin‑IIreceptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsic hyperglcyaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek [például glükokortikoidok (szisztémás vagy lokális alkalmazás mellett) és szimpatomimetikumok]

Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzés elvégzésére lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, a metformin adagját módosítani kell ezen gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén.

Organikus kationtranszporterek (OCT)

A metformin az OCT1 és OCT2 transzporternek is szubsztrátja.

Együttadás metforminnal:

• Az OCT1 inhibitorok (mint például a verapamil) csökkenthetik a metformin hatékonyságát.

• Az OCT1 induktorok (mint például a rifampicin) fokozhatják a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatékonyságát.

• Az OCT2 inhibitorok (mint például a cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkenthetik a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

• Az OCT1 és OCT2 inhibitorok (mint például a krizotinib és olaparib) megváltoztathatják a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.

Ezért óvatossággal kell eljárni, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózismódosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.

Terhesség

A nem kontrollált hyperglykaemia a fogamzás időszakában és a terhesség alatt a veleszületett rendellenességek, a terhesség elvesztése, a terhességi magasvérnyomás, a preeklampszia, és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár. Fontos, hogy a terhesség alatt a vércukorszint a lehető legközelebb legyen a normál szinthez, ezáltal csökkentve a hyperglykaemiával összefüggő káros következmények kockázatát az anya és gyermeke számára.

A metformin átjut a placentán, akár az anyai koncentrációkkal azonos szinteket elérve.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálatból, és publikált adatokból (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) származó, terhes nőkre vonatkozó nagy mennyiségű adat (több mint 1000expozíciós kimenetel) azt mutatja, hogy a perikoncepciós szakaszban és/vagy a terhesség alatt a metformin-expozíciót követően nem emelkedett sem a veleszületett rendellenességek, sem a magzati/újszülöttkori toxicitás kockázata.

Korlátozott számú és nem egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a méhen belül metformin-expozíciónak kitett gyermekek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatásról. Úgy tűnik, hogy 4éves korig a metformin nem befolyásolja a motoros és szociális fejlődést a terhesség alatt expozíciónak kitett gyermekeknél, bár a hosszú távú eredményekre vonatkozó adatok korlátozottak.

Klinikailag indokolt esetekben, a metformin alkalmazása megfontolható inzulin kiegészítéseként vagy alternatívájaként terhesség alatt és a fogamzás időszakában.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az emberi anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülötteknél, illetve csecsemőknél. Mivel azonban csupán korlátozott számú adat áll rendelkezésre, az anyatejjel történő táplálás nem javasolt a metformin‑kezelés ideje alatt. Meg kell fontolni a szoptatás befejezését, számításba véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatás lehetséges kockázatát.

Termékenység

Hím és nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolja a metformin adása még 600mg/ttkg/nap dózisban sem, amely megközelítőleg háromszorosa a maximálisan javasolt, testfelülethez viszonyított humán dózisnak.

A metformin-monoterápia nem okoz hypoglycaemiát, így a gépjárművezetéshez, illetve a gépek kezeléséhez szükséges képességeket nem befolyásolja.

Fel kell hívni azonban a betegek figyelmét a hypoglycaemia fellépésének kockázatára, ha a metformint egyéb antidiabetikumokkal (például szulfonilurea-készítményekkel, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban alkalmazzák.

A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak. Ennek elkerülésére ajánlatos a metformin napi adagját 2‑3részre elosztani, és lassan emelni az adagokat.

A metforminnal folytatott kezelés alatt a következő mellékhatások jelentkezhetnek.

A mellékhatások gyakoriságát az alábbiak szerint határozzák meg: nagyon gyakori: ≥1/10; gyakori:≥1/100‑<1/10; nem gyakori: ≥1/1000‑<1/100; ritka:≥1/10000‑<1/1000; nagyonritka:<1/10000; nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).

Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.

Anyagcsere és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori: Csökkent B12‑vitamin-szint vagy B12‑vitamin-hiány (lásd 4.4pont)

Nagyon ritka: Laktátacidózis (lásd 4.4pont).

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: Ízérzészavarok

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: Gyomor-bélrendszeri zavarok, mint hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság. Ezek a mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor lépnek fel, és a legtöbb esetben spontán módon megszűnnek. A megelőzésükhöz javasolt a metformint napi 2‑3részre elosztott adagokban, étkezés közben vagy után adni. A dózis lassú emelése szintén javíthatja a gasztrointesztinális tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: Egyedi esetekben a májfunkciós vizsgálatok eltérései vagy hepatitis fordult elő, melyek a metformin elhagyása után megszűntek.

A bőr és a bőr alatti szövetek betegségei és tünetei

Nagyon ritka: Bőrreakciók, például. erythema, pruritus, urticaria.

Gyermekek és serdülők

A publikált és posztmarketing adatok, valamint a korlátozott számú 10‑16éves gyermekeknél és serdülőknél végzett egy éves időtartamú ellenőrzött klinikai vizsgálatok alapján a mellékhatások hasonló természetűek és súlyosságúak, mint a felnőttek esetében.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

A metformin még 85g‑os dózisig sem okozott hypoglycaemiát, habár laktátacidózis előfordult ilyen dózis mellett. A metformin jelentős túladagolása vagy az ezzel együtt járó kockázatok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgős orvosi ellátást, kórházi kezelést igénylő veszélyes állapot. A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.