STELARA 45 MG OLDATOS INJEKCIÓ

Farmakoterápiás csoport: Immunszuppresszánsok, interleukin-gátlók, ATC-kód: L04AC05 Hatásmechanizmus

Az usztekinumab egy teljesen humán IgG1κ monoklonális antitest, mely specificitással kötődik az interleukin (IL)-12 és IL-23 humán citokinek közös p40 fehérje-alegységéhez. Az usztekinumab gátolja a humán IL-12 és IL-23 bioaktivitását, megakadályozva a p40 kötődését az immunsejtek felületén expresszálódott IL-12Rβ1 receptorfehérjéhez. Az usztekinumab nem képes kötődni az IL-12-höz vagy IL-23-hoz, ha az már kötődött az IL-12Rβ1 sejtfelszíni receptorokhoz. Így nem valószínű, hogy az usztekinumab hozzájárul az IL-12-t tartalmazó sejtek és/vagy IL-23-receptorok komplement-vagy antitest-mediált citotoxicitásához. Az IL-12 és IL-23 heterodimer citokineket az aktivált antigén prezentáló sejtek, mint pl. a makrofágok és a dendritikus sejtek, választják ki, és mindkét citokin részt vesz immunfunkciókban. Az IL-12 serkenti a natural killer (NK) sejteket, és ösztönzi a CD4+T-sejtek T helper 1 (th1) fenotípussá való differenciálódását, az IL-23 a T helper 17-(Th17) útvonalat indukálja. Mindazonáltal az IL-12 és IL-23 rendellenes szabályozása immun mediált betegségekkel társul, mint például a psoriasis, az arthritis psoriatica, a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa.

Az IL-12 és IL-23 közös p40 alegységéhez kötődve az usztekinumab psoriasisban, arthritis psoriaticában, Crohn-betegségben és colitis ulcerosában a Th1- és Th17-citokinútvonalak megszakításán keresztül kifejtheti klinikai hatásait, melyek központi helyet foglalnak el ezen betegségek pathológiájában.

A Crohn-betegségben szenvedő betegeknél az usztekinumab-kezelés a gyulladásos markerek, köztük a C-reaktív protein (CRP) és a faecalis calprotectin indukciós fázis alatti csökkenését eredményezte, ami aztán a fenntartó fázis alatt is fennmaradt. A CRP-t a vizsgálat kiterjesztése során értékelték, és a fenntartó fázis során megfigyelt csökkenések általában a 252. hétig fennmaradtak.

A colitis ulcerosában szenvedő betegeknél az usztekinumab-kezelés a gyulladásos markerek, köztük a CRP és a faecalis calprotectin indukciós fázis alatti csökkenését eredményezte, ami aztán a fenntartó fázis és a vizsgálat 200. hétig történő kiterjesztése alatt is fennmaradt.

Immunizálás

A Psoriasis Vizsgálat 2 (PHOENIX 2) hosszú távú kiterjesztése alatt, a STELARA-val legalább 3,5 évig kezelt felnőtt betegek a nem szisztémásan kezelt psoriasisos kontrollcsoporttal azonos antitest-választ mutattak mind a pneumococcus poliszacharid, mind a tetanus vakcinákra.

A felnőtt betegek azonos arányában alakult ki protektív pneumococcus- és tetanusz-ellenes

antitest-szint, és az antitest-titerek azonosak voltak a STELARA-val kezelt és a kontroll betegeknél. Klinikai hatásosság

Plakkos psoriasis (felnőttek)

Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, 1996 betegen értékelték közepes fokú vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő olyan betegek körében, akiket fototerápiára vagy szisztémás terápiára jelöltek. Továbbá egy randomizált, az értékelő számára vak, aktív kontrollos vizsgálatban összehasonlították az usztekinumabot az etanercepttel olyan, közepes fokú vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő betegeknél, akik ciklosporinra, MTX-ra vagy PUVA-ra adott reakciója nem volt kielégítő, illetve akik ezeket a gyógyszereket nem tolerálták vagy akiknél azok ellenjavalltak voltak.

Az 1. számú Psoriasis Vizsgálat (PHOENIX 1) 766 beteget értékelt. Ezen betegek 53%-a vagy nem reagált más szisztémás terápiára, vagy nem tolerálta azt, vagy az számukra ellenjavallt volt. Az usztekinumab-kezelésre randomizált betegek 45 mg-os vagy 90 mg-os dózist kaptak a 0. és a 4. héten, ezt követően ugyanazt a dózist 12 hetente. A 0. és 4. hétre placebokezelésre randomizált betegeket keresztezve átállították úgy, hogy a 12. és16. héten, majd ezt követően 12 hetente usztekinumabot kapjanak (45 mg vagy 90 mg).

Az eredetileg usztekinumab-kezelésre randomizált betegeket, akik elérték a Psoriasis terület és súlyossági index (Psoriasis Area and Severity Index - PASI) szerinti 75-ös választ (legalább 75%-os PASI-javulás a kiindulási állapothoz képest) a 28. és a 40. héten is újrarandomizálták, hogy 12 hetente usztekinumabot vagy placebót kapjanak (azaz a terápia megvonása). A 40. héten placebokezelésre újrarandomizált betegeknél újrakezdték az usztekinumabot az eredeti adagolási sémával, amennyiben a 40. heti PASI-javulásuk legalább 50%-os csökkenését tapasztalták.

A vizsgálati kezelés első alkalmazásától kezdve minden beteget 76 hétig követtek.

A 2. számú Psoriasis Vizsgálat (PHOENIX 2) 1230 beteget értékelt. Ezen betegek 61%-a vagy nem reagált más szisztémás terápiára, vagy nem tolerálta azt, vagy az számára ellenjavallt volt. Az usztekinumab-kezelésre randomizált betegek 45 mg vagy 90 mg-os dózist kaptak a 0. és a 4. héten, majd egy további dózist a 16. héten. A 0. és 4. hétre placebokezelésre randomizált betegeket keresztezve átállították úgy, hogy a 12. és16. héten usztekinumabot kapjanak (45 mg vagy 90 mg). A vizsgálati kezelés első alkalmazásától kezdve minden beteget 52 hétig követtek.

A 3. számú Psoriasis Vizsgálat (ACCEPT) 903, olyan közepes fokú vagy súlyos psoriasisos beteget értékelt, akik más szisztémás terápiára nem reagáltak megfelelően, vagy nem tolerálták azt, vagy akiknél az ellenjavallt volt, továbbá összehasonlították az usztekinumab és az etanercept hatásosságát, valamint értékelték az usztekinumab és az etanercept biztonságosságát. A vizsgálat 12-hetes, aktív kontrollos szakaszában a betegeket etanercept-kezelésre (50 mg hetente kétszer), illetve a 0. és

1. héten adott 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra randomizálták.

   Az 1. és 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a betegség jellemzői a vizsgálat megkezdésekor általában minden terápiás csoportban megegyeztek: a medián kiindulási PASI-érték 17-18 közötti, a medián kiindulási testfelszín (BSA) ≥ 20 és a medián Bőrgyógyászati életminőségi index (Dermatology Life Quality Index - DLQI) 10-12 közötti volt. Hozzávetőlegesen a betegek egyharmadának (az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban) és egynegyedének (a 2. számú Psoriasis Vizsgálatban) volt arthritis psoriaticaja. A 3. számú Psoriasis Vizsgálatban is a betegség hasonló súlyosságát észlelték.

   Ezekben a vizsgálatokban az elsődleges végpont azon betegek aránya volt, akik a kiindulási állapottól számítva a 12. héten PASI 75-ös választ értek el (lásd 5. és 6. táblázat).

2. táblázat: A klinikai válasz összesítése az 1. és 2. számú Psoriasis Vizsgálatokban (PHOENIX 1, PHOENIX 2)

   	12. hét2 dózis (0. és 4. héten)			28. hét3 dózis (0., 4. és 16. héten)
   	PBO	45 mg	90 mg	45 mg	90 mg
   1. számú Psoriasis Vizsgálat
   Randomizált betegek száma	255	255	256	250	243
   PASI 50-es válasz N (%)	26 (10%)	213 (84%)a	220 (86%)a	228 (91%)	234 (96%)
   PASI 75-ös válasz N (%)	8 (3%)	171 (67%)a	170 (66%)a	178 (71%)	191 (79%)
   PASI 90-es válasz N (%)	5 (2%)	106 (42%)a	94 (37%)a	123 (49%)	135 (56%)
   PGAb tisztult vagy minimális N (%)	10 (4%)	151 (59%)a	156 (61%)a	146 (58%)	160 (66%)
   ≤ 100 kg-os betegek száma	166	168	164	164	153
   PASI 75-ös válasz N (%)	6 (4%)	124 (74%)	107 (65%)	130 (79%)	124 (81%)
   > 100 kg-os betegek száma	89	87	92	86	90
   PASI 75-ös válasz N (%)	2 (2%)	47 (54%)	63 (68%)	48 (56%)	67 (74%)
   2. számú Psoriasis Vizsgálat
   Randomizált betegekszáma	410	409	411	397	400
   PASI 50-es válasz N (%)	41 (10%)	342 (84%)a	367 (89%)a	369 (93%)	380 (95%)
   PASI 75-ös válasz N (%)	15 (4%)	273 (67%)a	311 (76%)a	276 (70%)	314 (79%)
   PASI 90-es válasz N (%)	3 (1%)	173 (42%)a	209 (51%)a	178 (45%)	217 (54%)
   PGAb tisztult vagy minimális N (%)	18 (4%)	277 (68%)a	300 (73%)a	241 (61%)	279 (70%)
   ≤ 100 kg-os betegek száma	290	297	289	287	280
   PASI 75-ös válasz N (%)	12 (4%)	218 (73%)	225 (78%)	217 (76%)	226 (81%)
   > 100 kg-os betegek száma	120	112	121	110	119
   PASI 75-ös válasz N (%)	3 (3%)	55 (49%)	86 (71%)	59 (54%)	88 (74%)

   1. p < 0,001 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra vonatkozóan, placebóval (PBO) összehasonlítva.

   2. PGA = Physician Global Assessment / Az orvos globális értékelése

3. táblázat: A 12. heti klinikai válasz összesítése a 3. számú Psoriasis Vizsgálatban (ACCEPT)

   	3. számú Psoriasis Vizsgálat
   	Etanercept 24 dózis(50 mg heti kétszer)	Usztekinumab2 dózis (0. és 4. héten)
   		45 mg	90 mg
   Randomizált betegek száma	347	209	347
   PASI 50-es válasz N (%)	286 (82%)	181 (87%)	320 (92%)a
   PASI 75-ös válasz N (%)	197 (57%)	141 (67%)b	256 (74%)a
   PASI 90-es válasz N (%)	80 (23%)	76 (36%)a	155 (45%)a
   PGA tisztult vagy minimális N (%)	170 (49%)	136 (65%)a	245 (71%)a
   ≤ 100 kg-os betegek száma	251	151	244
   PASI 75-ös válasz N (%)	154 (61%)	109 (72%)	189 (77%)
   > 100 kg-os betegek száma	96	58	103

   PASI 75-ös válasz N (%)

   43 (45%)

   32 (55%)

   67 (65%)

   1. p < 0,001 45 mg vagy 90 mg usztekinumabra vonatkozóan, etanercepttel összehasonlítva.

   2. p = 0,012 45 mg usztekinumab esetén, etanercepttel összehasonlítva.

      Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a PASI 75 fenntartása szignifikánsan magasabb volt folyamatos kezelés mellett, mint a terápia megvonása esetén (p < 0,001). Hasonló eredményeket észleltek minden usztekinumab dózis esetén. Az első évben (52. hét) a fenntartó kezelésre újrarandomizált betegek 89%-a reagált 75-ös PASI válasszal a placebóra (a terápia megvonására) újrarandomizált betegek 63%-ával (p < 0,001) szemben. A 18. hónapban (76. hét) a fenntartó kezelésre újrarandomizált betegek 84%-a reagált 75-ös PASI válasszal a placebóra (a terápia megvonására) újrarandomizált betegek 19%-ával szemben. A harmadik évben (148. hét) a fenntartó kezelésre újra randomizált betegek 82%-a adott PASI 75-választ. Az ötödik évben (244. hét) a fenntartó kezelésre újra randomizált betegek 80%-a adott PASI 75-választ.

      A placebóra újrarandomizált és a PASI-javulás ≥ 50%-os csökkenése után az eredeti usztekinumab kezelési sémát újra kezdő betegek 85%-a érte el a 75-ös PASI választ a terápia újrakezdését követő 12 héten belül.

      Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a 2. és a 12. héten az usztekinumabbal kezelt minden csoportban a DLQI kiindulási állapothoz viszonyított, szignifikánsan nagyobb javulását mutatták ki placebóval szemben. A javulás 28 héten át fennmaradt. Hasonlóan, szignifikáns javulást észleltek a 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a 4. és 12. héten, ami 24 héten át fennmaradt. Az 1. számú Psoriasis Vizsgálatban a placebóval összehasonlítva minden usztekinumabbal kezelt csoportban szintén szignifikáns volt a javulás a köröm psoriasisban (Nail Psoriasis Severity Index – Köröm psoriasis súlyossági index), az SF-36 fizikális és mentális komponensek összesítő értékeiben és a Viszketés vizuális analóg skálában (Visual Analogue Scale – VAS). A 2. számú Psoriasis Vizsgálatban a placebóval összehasonlítva minden usztekinumabbal kezelt csoportban szintén szignifikáns volt a javulás a Kórházi szorongás és depresszió skálában (Hospital Anxiety and Depression Scale – HADS) és a Munkaképesség korlátozottságra vonatkozó kérdőívben (Work Limitations Questionnaire – WLQ).

      Arthritis psoriatica (PsA) (felnőttek)

      Az usztekinumabról kimutatták, hogy javítja az aktív PsA-ban szenvedő felnőtt betegeknél a betegség okozta jeleket és tüneteket, a fizikális funkciókat és az egészségi állapottal összefüggő életminőséget és csökkenti a perifériás ízületi károsodás progressziójának sebességét.

      Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban, 927, nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) vagy betegséget befolyásoló rheuma ellenes (DMARD) terápia ellenére aktív PsA-ban (≥ 5 duzzadt ízület és ≥ 5 fájó ízület)

      szenvedő betegen értékelték. Ezekben a vizsgálatokban a betegeknek legalább 6 hónapos PsA diagnózisuk volt. A PsA minden altípusában szenvedő beteg bevonásra került, beleértve a bizonyított rheumatoid csomók nélküli polyarticularis arthritist (39%), perifériás arthritisszel járó

      spondylitist (28%), aszimmetrikus perifériás arthritist (21%), disztális interphalangeális

      érintettséget (12%) és arthritis mutilanst (0,5%). Mindkét vizsgálatban a betegek több mint 70%-ának, illetve 40%-ának volt enthesitise, illetve dactylitise a kiindulási állapotban. A betegeket a 0. és

      4. héten majd ezt követően minden 12. héten (12 hetente) adagolt, subcutan usztekinumab 45 mg, 90 mg vagy placebo kezelésre randomizálták. A betegek kb. 50%-a folytatta stabil dózisban

      (≤ 25 mg/hét) a MTX-ot.

      Az 1-es számú PsA vizsgálatban (PSUMMIT I) és a 2-es számú PsA vizsgálatban (PSUMMIT II) a betegek 80%-át, illetve 86%-át kezelték előzőleg DMARD szerekkel. Az 1-es számú vizsgálatban az anti tumor nekrózis faktor (TNF)α hatóanyaggal történő korábbi kezelés nem volt megengedett. A 2-es számú vizsgálatban a betegek többségét (58%; n = 180) kezelték korábban egy vagy több anti-TNFα hatóanyaggal, ezen betegek több mint 70%-ánál a hatásosság hiánya vagy bármely időpontban fellépő intolerancia miatt abbahagyták az anti-TNFα-kezelést.

      Jelek és tünetek

      Az usztekinumabbal való kezelés a placebóhoz képest a 24. héten a betegségaktivitás mérőszámainak szignifikáns javulását eredményezte. Az elsődleges végpont az Amerikai Rheumatológiai Kollégium (American College of Rheumatology; ACR) kritériumai szerint ACR 20 választ elért betegek százaléka volt a 24. héten. A főbb hatásossági eredményeket az alábbi, 7. táblázat mutatja be.

4. táblázat: Az 1-es számú arthritis psoriatica vizsgálatban (PSUMMIT I) és a 2-es számú vizsgálatban (PSUMMIT II) klinikai választ elért betegek száma a 24. héten.

   	1-es számú arthritis psoriatica vizsgálat			2-es számú arthritis psoriatica vizsgálat
   	PBO	45 mg	90 mg	PBO	45 mg	90 mg
   Randomizált betegek száma	206	205	204	104	103	105
   ACR 20 válasz, N (%)	47(23%)	87(42%)a	101(50%)a	21(20%)	45(44%)a	46(44%)a
   ACR 50 válasz, N (%)	18 (9%)	51 (25%)a	57 (28%)a	7 (7%)	18 (17%)b	24 (23%)a
   ACR 70 válasz, N (%)	5 (2%)	25(12%)a	29(14%)a	3 (3%)	7 (7%)c	9 (9%)c
   ≥ 3% BSAd-val rendelkező betegek száma	146	145	149	80	80	81
   PASI 75 válasz, N (%)	16(11%)	83(57%)a	93(62%)a	4 (5%)	41(51%)a	45(56%)a
   PASI 90 válasz, N (%)	4 (3%)	60 (41%)a	65 (44%)a	3 (4%)	24 (30%)a	36 (44%)a
   Összevont PASI 75 ésACR 20 válasz, N (%)	8 (5%)	40(28%)a	62(42%)a	2 (3%)	24(30%)a	31(38%)a
   ≤ 100 kg testtömegű betegek száma	154	153	154	74	74	73
   ACR 20 válasz, N (%)	39(25%)	67 (44%)	78 (51%)	17(23%)	32 (43%)	34 (47%)
   ≥ 3% BSAd-val rendelkező betegek száma	105	105	111	54	58	57
   PASI 75 válasz, N (%)	14(13%)	64 (61%)	73 (66%)	4 (7%)	31 (53%)	32 (56%)
   > 100 kg testtömegű betegek száma	52	52	50	30	29	31
   ACR 20 válasz, N (%)	8 (15%)	20 (38%)	23 (46%)	4 (13%)	13 (45%)	12 (39%)
   ≥ 3% BSAd-val rendelkező betegek száma	41	40	38	26	22	24
   PASI 75 válasz, N (%)	2 (5%)	19 (48%)	20 (53%)	0	10 (45%)	13 (54%)

   a p < 0,001

   b p < 0,05

   1. p = NS

   2. ≥ 3% BSA psoriasis bőrérintettséggel rendelkező betegek száma a kiindulási állapotban

   Az ACR 20, 50 és 70 válaszok tovább javultak vagy fennmaradtak az 52. hétig (1-es és 2-es PsA Vizsgálat) és a 100. hétig (1-es PsA Vizsgálat). Az 1-es PsA Vizsgálatban a 100. héten elért ACR 20 válasz 57% volt a 45 mg, és 64% volt a 90 mg esetén. A 2-es számú PsA Vizsgálatban az 52. héten elért ACR 20 válasz 47% volt a 45 mg, és 48% volt a 90 mg esetén.

   Egy módosított PsA válaszadási kritériumra (PsARC) adott választ elérő betegek aránya ugyancsak magasabb volt a 24. héten az usztekinumab csoportokban, mint a placebo esetén. A PsARC válaszok az 52. és 100. hétig fennmaradtak. Az elsődlegesen perifériás arthritisszel járó spondylitisben szenvedő, usztekinumabbal kezelt betegek nagyobb aránya mutatott 50%-os és 70%-os javulást a

   24. héten a Bath-féle spondylitis ankylopoetica betegség aktivitási index (Bath Ankylosing Spondylitis Disease Activity Index, BASDAI) értékében, a placebóval összehasonlítva.

   Az usztekinumabbal kezelt csoportokban megfigyelt válaszok hasonlóak voltak az egyidejűleg MTX-ot kapó és nem kapó betegek esetében, és az 52. és 100. hétig fennmaradtak. A korábban

   anti-TNFα hatóanyagokkal kezelt, usztekinumabot kapó betegek nagyobb mértékű választ értek el a

   24. héten, mint a placebót kapók (az ACR 20 válasz a 24. héten 45 mg és 90 mg esetében 37% és 34% volt a placebóval összehasonlítva 15%; p < 0,05), és a válaszok az 52. hétig fennmaradtak.

   Az 1-es számú PsA Vizsgálatban a kiinduláskor enthesitisben és/vagy dactylitisben szenvedő betegeknél a placebóhoz képest szignifikáns javulás volt megfigyelhető a 24. héten az enthesitis és dactylitis értékben az usztekinumab csoportokban. A 2-es számú PsA Vizsgálatban az enthesitis értékben szignifikáns javulás, a dactylitis értékben pedig számszerű javulás (statisztikailag nem szignifikáns) volt megfigyelhető a 24. héten az usztekinumab 90 mg csoportban, a placebóval összehasonlítva. Az enthesitis érték és a dactylitis érték javulásai az 52. és 100. hétig fennmaradtak.

   Radiológiai válasz

   A mindkét kezet és lábat érintő szerkezeti károsodás a kéz distalis interphalangealis ízületeinek hozzáadásával, a PsA-ra módosított van der Heijde-Sharp (vdH-S pontszám) összpontszámban mért változásban volt kifejezve, a kiindulási állapothoz hasonlítva. Az 1-es és 2-es számú PsA Vizsgálatban szereplő 927 beteg adatainak egyesítésével egy előre meghatározott integrált elemzést végeztek. Az usztekinumab a szerkezeti károsodás progressziója sebességének placebóhoz viszonyított, statisztikailag szignifikáns csökkenését mutatta, melyet a módosított vdH-S összpontszámának a kiindulási állapottól a 24. hétig történő változásában mértek (az átlagos ± SD pontszám 0,97 ± 3,85 volt a placebo csoportban, összehasonlítva a 0,40 ± 2,11 és 0,39 ± 2,40, a 45 mg usztekinumab

   (p < 0,05) és a 90 mg csoportban (p < 0,001) mért értékekkel). Ez a hatás az 1-es számú PsA vizsgálat hozadéka. A hatást bizonyítottnak tekintik függetlenül az egyidejű MTX alkalmazástól, és az 52. (integrált elemzés) és a 100. hétig (1-es számú PsA vizsgálat) fennmaradt.

   Fizikális funkció és egészségi állapottal összefüggő életminőség

   Az usztekinumabbal kezelt betegek szignifikáns javulást mutattak az egészségi állapotot értékelő funkcióvesztési index (Disability Index of the Health Assessment Questionnaire; HAQ-DI) által értékelt fizikális működésben a 24. héten. A kiindulási állapothoz viszonyított HAQ-DI-pontszám klinikailag jelentős, ≥ 0,3 pontos javulását elérő betegek aránya ugyancsak szignifikánsan nagyobb volt a 24. héten az usztekinumab csoportokban, mint a placebo mellett. A HAQ-DI-pontszámban a kiindulási állapothoz képest mért javulás az 52. és 100. hétig fennmaradt.

   A 24. héten jelentősen javultak a DLQI-pontszámok az usztekinumab csoportokban, a placebóhoz képest, és az 52. és 100. hétig fennmaradtak. A 2-es számú PsA vizsgálatban a 24. héten a placebóhoz képest jelentősen javultak a krónikus betegség kezelése-fáradékonysági skála (Functional Assessment of Chronic Illness Therapy – Fatigue; FACIT-F) pontszámok az usztekinumab csoportokban. A fáradékonyság klinikailag jelentős javulását (4 pont a FACIT-F-ben) elérő betegek aránya ugyancsak szignifikánsan nagyobb volt az usztekinumab csoportokban, mint a placebo mellett. A

   FACIT-pontszámokban mért javulások az 52. hétig fennmaradtak.

   Crohn-betegség

   Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát három randomizált, kettős vak, placebokontrollos multicentrikus vizsgálatban értékelték, közepesen súlyos, súlyos (Crohn-betegség aktivitási index [CDAI] pontszám ≥ 220 és ≤ 450), aktív Crohn-betegségben szenvedő felnőtt betegeknél. A klinikai fejlesztési program két, 8 hetes intravénás indukciós vizsgálatból (UNITI-1 és UNITI-2) állt, amit egy 44 hetes subcutan, randomizált, leállításos-fenntartó adagolású vizsgálat (IM-UNITI) követett, ami összességében egy 52 hetes kezelést jelent.

   Az indukciós vizsgálatokban 1409 (UNITI-1, n = 769; UNITI-2, n = 640) beteg vett részt. Mindkét indukciós vizsgálat elsődleges végpontja azoknak a betegeknek az aránya volt, akiknél a 6. héten klinikai válaszreakció (a CDAI pontszám ≥ 100 pontos csökkenésével definiált) alakult ki A hatásossági adatokat mindkét vizsgálatban 8 héten át gyűjtötték és analizálták. Az oralis

   kortikoszteroidok, immunmodulátorok, aminoszalicilátok és antibiotikumok egyidejű adagolása megengedett volt, és a betegek 75%-a a továbbiakban is kapta ezeknek a gyógyszereknek legalább az egyikét. A betegeket mindkét vizsgálatban a javasolt, megközelítőleg 6 mg/ttkg-os, lépcsőzetes dózis (lásd 1. táblázat, 4.2 pont) vagy a fix dózisú 130 mg usztekinumab vagy a placebo egyszeri, 0. héten történő intravénás adására randomizálták.

   A UNITI-1 vizsgálat betegeinél a korábbi TNFα-ellenes kezelés sikertelen volt, vagy intoleránsak voltak rá. A betegek megközelítőleg 48%-ánál volt sikertelen 1 korábbi, anti-TNFα-kezelés, és

   52%-ánál volt sikertelen 2 vagy 3 korábbi anti-TNFα-kezelés. Ebben a vizsgálatban a betegek 29,1%-a adott inadekvát kezdeti válaszreakciót (primer non-reszponderek), 69,4%-uk reagált, de a válaszreakció megszűnt (szekunder non-reszponderek), és 36,4%-uk volt intoleráns az anti-TNFα-kezelésre.

   A UNITI-2 vizsgálat betegeinél legalább egy konvencionális kezelés sikertelen volt, beleértve a kortikoszteroidokat vagy az immunmodulátorokat is, és korábban vagy nem kaptak anti-TNFα-t (68,6%), vagy kaptak már korábban, de az anti-TNFα-kezelés nem volt sikertelen (31,4%).

   Mind a UNITI-1, mind UNITI-2 vizsgálatban a placebóhoz viszonyítva a betegek szignifikánsan magasabb aránya adott klinikai válaszreakciót, és volt remisszióban az usztekinumabbal kezelt csoportban (8. táblázat). A klinikai válaszreakció és a remisszió már a 3. héten szignifikáns volt az usztekinumabbal kezelt betegeknél, és a 8. hétig tovább javult. Ezekben az indukciós vizsgálatokban a hatásosság jobb és tartósabb volt a lépcsőzetes adagolású csoportban, mint a 130 mg-os dóziscsoportban, és ezért a lépcsőzetes adagolás a javasolt indukciós dózis.

5. táblázat: A klinikai válaszreakció és remisszió indukciója a UNITI-1 és UNITI-2 vizsgálatban

   	UNITI-1*		UNITI-2**
   	Placebo N=247	Az usztekinumab javasolt dózisaN=249	Placebo N=209	Az usztekinumab javasolt dózisaN=209
   Klinikai remisszió, 8. hét	18 (7,3%)	52 (20,9%)a	41 (19,6%)	84 (40,2%)a
   Klinikai válaszreakció (100 pont), 6. hét	53 (21,5%)	84 (33,7%)b	60 (28,7%)	116 (55,5%)a
   Klinikai válaszreakció (100 pont), 8. hét	50 (20,2%)	94 (37,8%)a	67 (32,1%)	121 (57,9%)a
   70 pontos válaszreakció, 3. hét	67 (27,1%)	101 (40,6%)b	66 (31,6%)	106 (50,7%)a
   70 pontos válaszreakció, 6. hét	75 (30,4%)	109 (43,8%)b	81 (38,8%)	135 (64,6%)a

   A klinikai remisszió a definíció szerint a CDAI-pontszám < 150; A klinikai válaszreakció a definíció szerint a CDAI-pontszám legalább 100 pontos csökkenése, vagy a klinikai remisszió állapotában maradás

   A 70 pontos válaszreakció definíciója a CDAI-pontszám legalább 70 pontos csökkenése

   * Az anti-TNFα sikertelensége

   ** A konvencionális kezelés sikertelensége

   a p < 0,001

   b p < 0,01

   A fenntartó kezeléssel végzett vizsgálatban (IM-UNITI) 388 olyan beteget értékeltek, akik 100 pontos klinikai válaszreakciót értek el a 8. héten, a UNITI-1 és UNITI-2 vizsgálatban az usztekinumab indukcióval. A betegeket 44 hétig tartó, 8 hetenkénti 90 mg usztekinumab, 12 hetenkénti 90 mg usztekinumab vagy placebo subcutan fenntartó rezsimre randomizálták (a javasolt fenntartó adagolást lásd a STELARA oldatos injekció (injekciós üveg) és oldatos injekció előretöltött fecskendőben alkalmazási előírásának 4.2 pontjában).

   A betegek szignifikánsan magasabb arányánál maradt fent a 44. héten a klinikai remisszió és válaszreakció az usztekinumabbal kezelt csoportokban, mint a placebocsoportban (lásd 9. táblázat).

6. táblázat: A klinikai válaszreakció és remisszió fenntartása az IM-UNITI vizsgálatban (44 hét., 52. hét az indukciós dózis elkezdésétől)

   	Placebo*N=131†	8 hetenként90 mg usztekinumabN=128†	12 hetenként90 mg usztekinumabN=129†
   Klinikai remisszió	36%	53%a	49%b
   Klinikai válaszreakció	44%	59%b	58%b
   Kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió	30%	47%a	43%c
   Klinikai remisszió azoknál a betegeknél:
   akik remisszióban voltak a fenntartókezelés kezdetén	46% (36/79)	67% (52/78)a	56% (44/78)
   akik a CRD3002 vizsgálatból léptek be‡	44% (31/70)	63% (45/72)c	57% (41/72)
   akik korábban nem kaptak anti-TNFα-t	49% (25/51)	65% (34/52)c	57% (30/53)
   akik a CRD3001 vizsgálatból léptek be§	26% (16/61)	41% (23/56)	39% (22/57)

   A klinikai remisszió a definíció szerint a CDAI-pontszám < 150; A klinikai válaszreakció a definíció szerint a CDAI-pontszám legalább 100 pontos csökkenése, vagy a klinikai remisszió állapotában maradás.

   * A placebocsoport olyan betegekből állt, akik válaszreakciót adtak az usztekinumabra, és akiket a fenntartó kezelés kezdetén placebóra randomizáltak.

   † Azok a betegek, akik 100 pontos klinikai válaszreakciót adtak az usztekinumabra a fenntartó kezelés kezdetén.

   ‡ Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de az anti-TNFα-kezelés nem.

   § Azok a betegek akik refrakterek/intoleránsak az anti-TNFα-ra.

   a p < 0,01

   b p < 0,05

   c számszerűen szignifikáns (p < 0,05)

   Az IM-UNITI vizsgálatban 129 beteg közül 29-nél nem maradt fent az usztekinumabra adott válaszreakció, amikor 12 hetenként kezelték őket, és megengedett volt az usztekinumab dózis 8 hetenkénti adásra történő módosítása. A válaszreakció elvesztését a ≥ 220 pontos

   CDAI-pontszámmal és a CDAI-pontszámnak a vizsgálat megkezdése óta bekövetkezett, ≥ 100 pontos emelkedésével definiálták. Ezeknél a betegeknél 16 héttel a dózis módosítása után a betegek 41,4%-a ért el klinikai remissziót.

   Azok a betegek, akik nem adtak klinikai válaszreakciót az usztekinumab indukcióra a UNITI-1 és UNITI-2 indukciós vizsgálat 8. hetében (476 beteg), beléptek a fenntartó adagolással végzett vizsgálat (IM-UNITI) nem randomizált részébe, és 90 mg usztekinumab subcutan injekciót kaptak abban az időpontban. Nyolc héttel később a betegek 50,5%-a ért el klinikai válaszreakciót, és kapta tovább a

   8 hetenkénti fenntartó adagolást. A fenntartó adagolást folytató betegek közül a többségnél fennmaradt a válaszreakció (68,1%), és remissziót ért el a 44. héten (50,2%), olyan arányban, ami hasonló volt azoknak a betegeknek az arányához, akik kezdetben reagáltak az usztekinumab indukcióra.

   Az usztekinumab indukcióra reagáló, és a fenntartó adagolású vizsgálat kezdetekor placebocsoportba randomizált 131 beteg közül 51-nél ezt követően megszűnt a válaszreakció, és 8 hetenként 90 mg usztekinumabot kapott subcutan. Azoknak a betegeknek a többségénél, akiknél megszűnt a válaszreakció, és újra kellett kezdeni az usztekinumabot, az az indukciós infúziót követő 24 héten belül megtörtént. Ebből az 51 betegből 70,6% ért el klinikai válaszreakciót, és 39,2% ért el klinikai remissziót 16 héttel az első subcutan usztekinumab dózis beadása után.

   Az IM-UNITI vizsgálatban a vizsgálatot 44 hét alatt befejező betegek alkalmasak voltak arra, hogy a vizsgálat kiterjesztéses szakaszában folytassák a kezelést. A vizsgálat kiterjesztéses szakaszába belépő és usztekinumab-kezelést kapó 567 beteg között a klinikai remisszió és válaszreakció rendszerint

   252 héten keresztül egyaránt fennmaradt azoknál a betegeknél, akiknél sikertelenek voltak a TNF-kezelések, és azoknál a betegeknél is, akiknél sikertelenek voltak a konvencionális kezelések.

   Ennek a vizsgálatnak a kiterjesztéses szakaszában a Crohn-betegségben szenvedő betegeknél legfeljebb 5 évig tartó kezeléssel nem azonosítottak új biztonságossági aggályokat.

   Endoszkópia

   A mucosa endoszkópos képét 252 olyan betegnél értékelték egy alvizsgálatban, aki a vizsgálat megkezdésekor alkalmas volt a betegségaktivitás endoszkópos vizsgálatára. Az elsődleges végpont a vizsgálat megkezdésétől a Crohn-betegség egyszerűsített endoszkópos betegség súlyossági pontszámában (Endoscopic Disease Severity Score for Crohn’s Disease – SES-CD) bekövetkezett változás volt, ami egy olyan összetett pontszám, ami 5 ileo-colicus szegmensben értékeli a fekélyek jelenlétét/méretét, a fekélyekkel borított nyálkahártyafelszín arányát, a bármilyen egyéb lézió által érintett nyálkahártyafelszín arányát, és a szűkületek/stricturák meglétét/típusát. A 8. héten egy egyszeri intravénás indukciós dózis után a SES-CD-pontszámban bekövetkezett változás nagyobb volt az usztekinumab-csoportban (n = 155, átlagos változás = -2,8), mint a placebocsoportban (n = 97, átlagos változás = -0,7, p = 0,012).

   A fistula válaszreakciója

   A vizsgálat megkezdésekor váladékozó fistulával bíró betegek egy alcsoportjában (8,8%; n = 26), az usztekinumabbal kezelt 15 beteg közül 12-nél (80%) értek el fistula-válaszreakciót 44 hét után (meghatározása szerint az indukciós vizsgálat megkezdésétől a váladékozó fistulák számában bekövetkező, ≥ 50%-os csökkenés), míg a placebót kapó 11 beteg közül csak 5-nél (45,5%).

   Az egészségi állapottal összefüggő életminőség

   Az egészségi állapottal összefüggő életminőséget a gyulladásos bélbetegség kérdőívvel (Inflammatory Bowel Disease Questionnaire – IBDQ) és az SF-36 kérdőívvel értékelték. A 8. héten az usztekinumabot kapó betegek a placebóhoz viszonyítva statisztikailag szignifikánsan nagyobb, és klinikailag jelentős javulást mutattak az IBDQ összpontszám és az SF-36 mentális komponens végpontszám tekintetében mind a UNITI-1, mind a UNITI-2 vizsgálatban, valamint az SF-36 fizikális komponens végpontszám tekintetében a UNITI-2 vizsgálatban. Ez a javulás 44 héten keresztül általában jobban fennmaradt az usztekinumabbal-kezelt betegeknél az IM-UNITI vizsgálatban, mint a placebót kapóknál. Az egészségi állapottal összefüggő életminőség-javulás rendszerint fennmaradt a 252 hetes kiterjesztett időszak alatt.

   Colitis ulcerosa

   Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát két randomizált, kettős vak, placebokontrollos multicentrikus vizsgálatban értékelték közepesen súlyos vagy súlyos (Mayo-pontszám: 6–12; endoszkópos alpontszám ≥ 2) aktív colitis ulcerosában szenvedő felnőtt betegeknél. A klinikai fejlesztési program egy intravénás indukciós vizsgálatból (UNIFI-I-nek nevezett) állt, ami egy legfeljebb 16 hetes kezelés volt, amit egy 44 hetes subcutan, randomizált, megvonásos fenntartó vizsgálat (UNIFI-M-nek nevezett) követett, ami legalább 52 hetes terápiát jelentett.

   Az UNIFI-I és az UNIFI-M esetén bemutatott hatásossági eredmények az endoszkópos vizsgálatok központi értékelésén alapultak.

   Az UNIFI-I-ben 961 beteg vett részt. Az indukciós vizsgálat elsődleges végpontja a 8. hétre klinikai remisszióba került betegek aránya volt. A betegeket a javasolt, megközelítőleg 6 mg/ttkg-os, lépcsőzetes dózis (lásd 1. táblázat, 4.2 pont) vagy a fix dózisú 130 mg usztekinumab vagy a placebo egyszeri, 0. héten történő intravénás adására randomizálták.

   Az oralis kortikoszteroidok, immunmodulátorok és aminoszalicilátok egyidejű adagolása megengedett volt, és a betegek 90%-a tovább is kapta ezeknek a gyógyszereknek legalább az egyikét. A bevont betegeknél sikertelennek kellett lennie a konvencionális kezelésnek (kortikoszteroidok vagy immunmodulátorok) vagy legalább egy biológiai terápiának (egy TNFα-antagonista és/vagy vedolizumab). A betegek 49%-ánál sikertelen voltak a konvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem (akiknek 94%-a korábban nem kapott biológiai terápiát). A betegek 51%-ánál sikertelen volt a biológiai terápia, vagy intoleráns volt arra. A betegek megközelítőleg 50%-ánál sikertelen volt legalább 1, korábbi anti-TNFα-kezelés (akik közül 48% primer non-reszponder volt), és 17%-ánál sikertelen volt legalább 1 anti-TNFα-kezelés és a vedolizumab.

   Az UNIFI-1 vizsgálatban a placebóhoz viszonyítva a betegek szignifikánsan magasabb aránya volt klinikai remisszióban az usztekinumabbal kezelt csoportban a 8. héten (10. táblázat). Már a 2. héten, a

   legkorábbi tervezett vizsgálati kontroll időpontjában, majd azt követően minden egyes kontrollvizsgálatkor az usztekinumabot kapó betegek nagyobb arányánál nem észleltek rectalis vérzést, vagy értek el normális székelési gyakoriságot, mint a placebót kapó betegeknél. Már a

   2. héten szignifikáns különbségeket észleltek a részleges Mayo-pontszám és a tünetekkel járó remisszió esetén az usztekinumab és a placebo között.

   Kiválasztott végpontok esetén a hatásosság jobb volt a lépcsőzetes adagolású csoportban (6 mg/ttkg), mint a 130 mg-os dózisú csoportban, ezért a lépcsőzetes adagolás a javasolt intravénás indukciós dózis.

7. táblázat: Az UNIFI-I vizsgálat legfontosabb hatásossági végpontjainak összefoglalása (8. hét)

   	Placebo N=319	Az usztekinumabjavasolt dózisa£ N=322
   Klinikai remisszió*	5%	16%a
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem.	9% (15/158)	19% (29/156)c
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a biológiaiterápia¥	1% (2/161)	13% (21/166)b
   Azok a betegek, akiknél mind a TNF, mind a vedolizumab sikertelen volt	0% (0/47)	10% (6/58)c
   Klinikai válaszreakció§	31%	62%a
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem.	35% (56/158)	67% (104/156)b
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a biológiai terápia¥	27% (44/161)	57% (95/166)b
   Azok a betegek, akiknél mind a TNF, mind a vedolizumab sikertelen volt	28% (13/47)	52% (30/58)c
   Nyálkahártya-gyógyulás†	14%	27%a
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem.	21% (33/158)	33% (52/156)c
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a biológiaiterápia	7% (11/161)	21% (35/166)b
   Tünetekkel járó remisszió‡	23%	45%b
   Kombinált, tünetekkel járó remisszió és nyálkahártya-gyógyulás⸸	8%	21%b

   £ Az usztekinumab infúziós dózisához az 1. táblázatban specifikált, testtömeg alapú adagolási rendet alkalmazták.

   * Meghatározása szerint a klinikai remisszió: a Mayo-pontszám ≤ 2 pont, és az individuális alpontszám nem nagyobb mint 1.

   § Meghatározása szerint a klinikai válaszreakció: a Mayo-pontszám kiindulási értékhez viszonyított, ≥ 30%-os

   és ≥ 3 pontos csökkenése, emellett vagy a rectalis vérzés alpontszám csökken a kiindulási értékhez képest ≥ 1 ponttal, vagy a rectalis vérzés alpontszám: 0 vagy 1.

   ¥ Egy TNFα-antagonista és/vagy vedolizumab.

   † Meghatározása szerint a nyálkahártya-gyógyulás esetén a Mayo-féle endoszkópos alpontszám: 0 vagy 1.

   ‡ Meghatározása szerint a tünetekkel járó remisszió a Mayo-féle székletürítési gyakoriság alpontszám: 0 vagy 1, és a rectalis vérzés alpontszám 0.

   ⸸ Meghatározása szerint a kombinált, tünetekkel járó remisszió és nyálkahártya-gyógyulás a székletürítési gyakoriság alpontszám: 0 vagy 1, és az endoszkópos alpontszám 0 vagy 1.

   a p < 0,001

   1. Számszerűen szignifikáns (p < 0,001)

   2. Számszerűen szignifikáns (p < 0,05)

   Az UNIFI-M vizsgálatban 523 olyan beteget értékeltek, akiknél az UNIFI-I vizsgálatban az usztekinumab egyszeri, intravénás alkalmazásával klinikai válaszreakciót értek el. A betegeket 44 hétig tartó, 8 hetenkénti 90 mg usztekinumab vagy 12 hetenkénti 90 mg usztekinumab vagy

   placebo subcutan fenntartó rezsimre randomizálták (a javasolt fenntartó adagolást lásd a STELARA oldatos injekció (injekciós üveg) és előretöltött fecskendőben lévő oldatos injekció alkalmazási előírásának vagy az előretöltött injekciós toll alkalmazási előírásának 4.2 pontjában).

   A betegek szignifikánsan magasabb aránya volt klinikai remisszióban a 44. héten az usztekinumabbal kezelt mindkét csoportban, mint a placebocsoportban (lásd 11. táblázat).

8. táblázat: A legfontosabb hatásossági eredmények az UNIFI-M vizsgálatban (44 hét, 52 hét az indukciós dózis elkezdésétől)

   	Placebo* N=175	8 hetenként90 mg usztekinumab N=176	12 hetenként90 mg usztekinumab N=172
   Klinikai remisszió**	24%	44%a	38%b
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt akonvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem.	31% (27/87)	48% (41/85)d	49% (50/102)d
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a biológiai terápia¥	17% (15/88)	40% (36/91)c	23% (16/70)d
   Azok a betegek, akiknél mind a TNF, mind a vedolizumab sikertelen volt	15% (4/27)	33% (7/21)e	23% (5/22)e
   A klinikai válaszreakció fennmaradása 44 héten keresztül§	45%	71%a	68%a
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de a biológiaiterápia nem.	51% (44/87)	78% (66/85)c	77% (78/102)c
   Azok a betegek, akiknél sikertelen volt a biológiai terápia¥	39% (34/88)	65% (59/91)a	56% (39/70)b
   Azok a betegek, akiknél mind a TNF,mind a vedolizumab sikertelen volt	41% (11/27)	67% (14/21)e	50% (11/22)e
   Nyálkahártya-gyógyulás†	29%	51%a	44%b
   A klinikai remisszió fennmaradása 44 héten keresztül£	38% (17/45)	58% (22/38)	65% (26/40)c
   Kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió€	23%	42%a	38%b
   Tartós remisszióǁ	35%	57%c	48%d
   Tünetekkel járó remisszió‡	45%	68%c	62%d
   Kombinált, tünetekkel járó remisszió és nyálkahártya-gyógyulás⸸	28%	48%c	41%d

   * Az iv. usztekinumabra adott válaszreakciót követően.

   ** Meghatározása szerint a klinikai remisszió: a Mayo-pontszám ≤ 2 pont, és az individuális alpontszám nem nagyobb mint 1.

   § Meghatározása szerint a klinikai válaszreakció: a Mayo-pontszám kiindulási értékhez viszonyított, ≥ 30%-os

   és ≥ 3 pontos csökkenése, emellett vagy a rectalis vérzés alpontszám csökken a kiindulási értékhez képest ≥ 1 ponttal, vagy a rectalis vérzés alpontszám: 0 vagy 1.

   ¥ Egy TNFα-antagonista és/vagy vedolizumab.

   † Meghatározása szerint a nyálkahártya-gyógyulás esetén a Mayo-féle endoszkópos alpontszám: 0 vagy 1.

   £ Meghatározása szerint a klinikai remisszió 44 héten keresztüli fennmaradása olyan betegeket jelent, akik a vizsgálat megkezdésétől a 44. hétig klinikai remisszióban voltak azok közül a betegek közül, akik a fenntartó kezelés megkezdésekor klinikai remisszióban voltak.

   € Meghatározása szerint a kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió olyan betegeket jelent, akik klinikai remisszióban vannak, és nem kapnak kortikoszteroidokat a 44. héten.

   ǁ Meghatározása szerint a tartós remisszió a részleges, Mayo szerinti remisszió a 44. hét előtti összes kontrollvizsgálat ≥ 80%-ában, és részleges, Mayo szerinti remisszió az utolsó kontrollvizsgálaton (44. hét).

   ‡ Meghatározása szerint a tünetekkel járó remisszió a Mayo-féle székletürítési gyakoriság alpontszám: 0 vagy 1, és a rectalis vérzés alpontszám 0.

   ⸸ Meghatározása szerint a kombinált, tünetekkel járó remisszió és nyálkahártya-gyógyulás a székletürítési gyakoriság alpontszám: 0 vagy 1, és az endoszkópos alpontszám 0 vagy 1.

   a p < 0,001

   b p < 0,05

   1. Számszerűen szignifikáns (p < 0,001)

   2. Számszerűen szignifikáns (p < 0,05)

   3. Statisztikailag nem szignifikáns

   Az usztekinumab klinikai válaszreakcióra, nyálkahártya-gyógyulásra és klinikai remisszióra gyakorolt kedvező hatását az indukció és a fenntartó kezelés alatt is megfigyelték, mind az olyan betegeknél, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés, de a biológiai terápia nem, mind azoknál, akiknél sikertelen volt legalább egy, korábbi TNFα-antagonista-kezelés, beleértve azokat a betegeket is, akik primer non-reszponderek voltak a TNFα-antagonista-kezelésre. Az indukció kedvező hatását is megfigyelték azoknál a betegeknél, akiknél sikertelen volt legalább egy, korábbi

   TNFα-antagonista-kezelés és a vedolizumab, ugyanakkor ebben az alcsoportban a betegek száma túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy definitív következtetéseket lehessen levonni a fenntartó kezelésnek az ebben a csoportban mutatott kedvező hatására vonatkozóan.

   Az usztekinumab indukcióra reagálók a 16. héten

   Azok az usztekinumabbal kezelt betegek, akik a 8. héten nem mutattak válaszreakciót az UNIFI-I vizsgálatban, 90 mg usztekinumabot kaptak subcutan a 8. héten (a betegek 36%-a). Ezek közül a betegek közül a betegek 9%-a, akiket kezdetben a javasolt indukciós dózisra randomizáltak, klinikai remissziót ért el, és 58%-uk klinikai válaszreakciót ért el a 16. héten.

   Az UNFI-I vizsgálat betegei közül azok, akik nem adtak klinikai válaszreakciót az usztekinumab indukcióra a 8. héten, de reagáltak a 16. héten (157 beteg), beléptek az UNIFI-M vizsgálat nem randomizált részébe, és tovább kapták a 8 hetenkénti fenntartó adagolást. Ezek közül a betegek közül a többségnél (62%) fennmaradt a válaszreakció, és 30%-uk remissziót ért el a 44. héten.

   Vizsgálatkiterjesztés

   Az UNIFI vizsgálatban a vizsgálatot 44 hét alatt befejező betegek alkalmasak voltak arra, hogy a vizsgálat kiterjesztéses szakaszában folytassák a kezelést. A vizsgálat kiterjesztéses szakaszába belépő és 12 vagy 8 hetenként usztekinumab-kezelést kapó 400 beteg között a tüneti remisszió rendszerint 200 héten keresztül egyaránt fennmaradt azoknál a betegeknél, akiknél sikertelen volt a konvencionális kezelés (de nem biológiai terápia), és azoknál a betegeknél is, akiknél sikertelen volt a biológiai terápia, beleértve mind az anti-TNF-, mind a vedolizumab-kezeléseket. Azon betegeknél, akik 4 éven keresztül usztekinumab-kezelésben részesültek és akiket a teljes Mayo-féle pontszám alapján értékeltek a fenntartó 200. héten, 74,2% esetében (93-ból 69 betegnél) fennmaradt a nyálkahártya gyógyulása és 68,3% esetében (60-ból 41 betegnél) fennmaradt a klinikai remisszió.

   A 220. hétig követett 457 beteget (1289,9 betegév) magában foglaló biztonságossági elemzés a 44. és

   220. hét között a 44. hétig megfigyelthez hasonló biztonságossági profilt mutatott.

   Ennek a vizsgálatnak a kiterjesztéses szakaszában a colitis ulcerosában szenvedő betegeknél legfeljebb 4 évig tartó kezeléssel nem azonosítottak új biztonságossági aggályokat.

   Endoszkópos normalizálódás

   Meghatározása szerint az endoszkópos normalizálódás esetén a Mayo-féle endoszkópos alpontszám 0, és az UNIFI-I vizsgálatban már a 8. héten megfigyelték. Az UNIFI-M vizsgálat 44. hetén az usztekinumabbal 12 vagy 8 hetenként kezelt betegek sorrendben 24%-ánál és 29%-ánál érték el, szemben a placebocsoport betegeinek 18%-ával.

   Hisztológiai és hiszto-endoszkópos nyálkahártya-gyógyulás

   A szövettani gyógyulást (definíciója szerint neutrophil infiltratio a crypták < 5%-ában, nincs crypta destrukció, és nincsenek erosiók, fekélyek vagy granulációs szövet) értékelték a 8. héten az UNIFI-I és a 44. héten az UNIFI-M vizsgálatban. A 8. héten, egyszeri intravénás indukciós dózis után a javasolt dózist kapó betegek csoportjában a betegek lényegesen magasabb aránya ért el hisztológiai gyógyulást (36%), mint a placebocsoportban lévő betegek (22%). A 44. héten ennek a hatásnak, a hisztológiai gyógyulásnak a fennmaradását lényegesen több betegnél figyelték meg a 12 hetenkénti (54%) és a

   8 hetenkénti (59%) usztekinumab-csoportban, mint a placebocsoportban (33%).

   Meghatározása szerint a hisztológiai és endoszkópos nyálkahártya-gyógyulás kombinált végpont azokat a betegeket jelzi, akiknél az értékelés szerint egyaránt volt nyálkahártya-gyógyulás és hisztológiai gyógyulás is a 8. héten az UNIFI-I és a 44. héten az UNIFI-M vizsgálatban. A javasolt adagolásban usztekinumabot kapó betegek a hisztológiai és endoszkópos nyálkahártya-gyógyulás végpont jelentős javulását mutatták a 8. héten az usztekinumab-csoportban (18%), szemben a placebocsoporttal (9%). A 44. héten ennek a hatásnak, a hisztológiai és endoszkópos

   nyálkahártya-gyógyulásnak a fennmaradását lényegesen több betegnél figyelték meg a 12 hetenkénti (39%) és a 8 hetenkénti (46%) usztekinumab-csoportban, mint a placebocsoportban (24%).

   Az egészségi állapottal összefüggő életminőség

   Az egészségi állapottal összefüggő életminőséget a gyulladásos bélbetegség kérdőívvel (Inflammatory Bowel Disease Questionnaire – IBDQ), az SF-36- és az EuroQoL-5D (EQ-5D) kérdőívekkel értékelték.

   Az UNIFI-I vizsgálat 8. hetében az usztekinumabot kapó betegeknél a placebót kapókhoz képest az IBDQ összpontszám, az EQ-5D és az EQ-5D VAS, valamint az SF-36 mentális komponens összefoglaló pontszám és az SF-36 fizikális komponens összefoglaló pontszám lényegesen nagyobb mértékű és klinikailag jelentős javulását mutatták ki. Ezek a javulások az usztekinumabbal kezelt betegeknél 44 héten keresztül fennmaradtak az UNIFI-M vizsgálatban. Az egészségi állapottal összefüggő életminőség IBDQ és SF-36 által mért javulása általánosan fennmaradt a vizsgálat

   200. hétig történő kiterjesztése alatt.

   A placebót kapó betegekhez képest az usztekinumabot kapó betegeknél a munkavégzés produktivitásának, valamint az aktivitás romlásának lényegesen nagyobb mértékű javulását tapasztalták a munkavégzés romlásának nagyobb mértékű csökkenésével mérve, illetve a WPAI-GH (Work Productivity and Activity Impairment Questionnaire: General Health) kérdőívvel mérve.

   Hospitalizáció és a colitis ulcerosával összefüggő műtéti beavatkozások

   Az UNIFI-I vizsgálat 8 hete alatt a colitis ulcerosa betegséggel összefüggésben hospitalizált betegek aránya lényegesen alacsonyabb volt az usztekinumab javasolt dózisát kapó betegek csoportjában (1,6%, 5/322), mint a placebocsoport betegeinél (4,4%, 14/319), és colitis ulcerosa betegséggel összefüggő műtéti beavatkozáson egyetlen beteg sem esett át az usztekinumab javasolt, indukciós dózisát kapók közül, szemben a placebocsoport betegeinek 0,6%-ával (2/319).

   Az UNIFI-M vizsgálat 44 hete alatt a colitis ulcerosával összefüggő hospitalizáció lényegesen alacsonyabb számát figyelték meg a kombinált usztekinumab-csoport betegeinél (2,0%, 7/348), mint a placebocsoport betegeinél (5,7%, 10/175). A 44 hét alatt számszerűen az usztekinumab-csoport

   betegei kisebb számban (0,6%, 2/348) estek át a colitis ulcerosával összefüggő műtéti beavatkozáson, mint a placebocsoport betegei (1,7%, 3/175).

   Immunogenitás

   Az usztekinumab-kezelés alatt kialakulhatnak usztekinumab-ellenes antitestek, és többségük neutralizáló. A Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknél az usztekinumab-ellenes antitestek kialakulása az usztekinumab fokozott clearance-ével társul. Nem figyeltek meg csökkent hatásosságot. Nincs nyilvánvaló összefüggés az usztekinumab-ellenes antitestek jelenléte és az injekció beadásának helyén fellépő reakciók között.

   Plakkos psoriasis gyermekeknél és serdülőknél

   Kimutatták, hogy az usztekinumab javítja a 6 éves és idősebb, plakkos psoriasisban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél a betegség okozta jeleket és tüneteket, valamint az egészségi állapottal összefüggő életminőséget.

   Gyermekek és serdülők (12–17 évesek)

   Az usztekinumab hatásosságát 110, 12–17 éves, közepesen súlyos vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő gyermeknél és serdülőnél vizsgálták egy multicentrikus, III. fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (CADMUS). A betegek subcutan injekcióban random módon kaptak vagy placebót (n = 37), vagy az usztekinumab javasolt dózisát (lásd 4.2 pont; n = 36) vagy az usztekinumab javasolt dózisának felét (n = 37) a 0. és a 4. héten, amit 12 hetenkénti adagolás követett. A 12. héten a placebóval kezelt betegek keresztezett elrendezésben usztekinumabot kaptak.

   Azok a betegek voltak alkalmasak a vizsgálatban való részvételre, akiknél a PASI ≥ 12, a PGA ≥ 3, valamint a testfelszín (BSA) legalább 10%-a érintett volt, és akik szisztémás kezelésre vagy fototerápiára vártak. A betegek megközelítőleg 60%-a kapott korábban konvencionális szisztémás kezelést vagy fototerápiát. A betegek megközelítőleg 11%-a kapott korábban biológiai gyógyszereket.

   Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek az aránya volt, akiknél a 12. hétre a PGA-pontszám tünetmentes állapotott mutatott (0) vagy minimális volt (1). A másodlagos végpontok közé tartozott a PASI 75, PASI 90, a gyermekek bőrgyógyászati életminőségi indexében (Children’s Dermatology Life Quality Index - CDLQI) a vizsgálat megkezdésétől a 12. hétig bekövetkezett változás, valamint a gyermekek és serdülők életminőségének mértékét (Paediatric Quality of Life Inventory - PedsQL) mérő skála összpontszámában a vizsgálat megkezdésétől a 12. hétig bekövetkezett változás. A

9. héten az usztekinumabbal kezelt betegeknél a psoriasis és az egészségi állapottal összefüggő életminőség a placebóhoz viszonyítva lényegesen nagyobb mértékű javulást mutatott (12. táblázat).

A hatásosság értékelése érdekében a vizsgált szer első alkalmazása után minden beteget 52 hétig követtek. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a PGA-pontszám tünetmentes állapotott mutatott

(0) vagy minimális volt (1), valamint a PASI 75-öt elérő betegek aránya a 4. héten végzett, a vizsgálat megkezdése utáni első kontrollvizsgálat időpontjában az usztekinumabbal kezelt csoport és a placebo esetén szétvált, ami a maximumát a 12. héten érte el. A PGA-ban, PASI-ban, CDLQI-ben és

PedsQL-ben bekövetkezett javulás az 52. hétig fennmaradt (12. táblázat).

1. táblázat: Az elsődleges és a másodlagos végpontok összefoglalása a 12. héten és az 52. héten

   Psoriasis vizsgálat gyermekeknél és serdülőknél (CADMUS) (12–17 éves betegek)
   	12. hét		52. hét
   	Placebo	Az usztekinumab javasolt dózisa	Az usztekinumab javasolt dózisa
   	n (%)	n (%)	n (%)
   Randomizált betegek	37	36	35
   PGA
   A PGA alapján tünetmentes(0) vagy minimális (1)	2 (5,4%)	25 (69,4%)a	20 (57,1%)
   A PGA alapján tünetmentes (0)	1 (2,7%)	17 (47,2%)a	13 (37,1%)

   PASI
   PASI 75 reszponderek	4 (10,8%)	29 (80,6%)a	28 (80,0%)
   PASI 90 reszponderek	2 (5,4%)	22 (61,1%)a	23 (65,7%)
   PASI 100 reszponderek	1 (2,7%)	14 (38,9%)a	13 (37,1%)
   CDLQI
   A CDLQI 0 vagy 1b	6 (16,2%)	18 (50,0%)c	20 (57,1%)
   PedsQL
   A vizsgálat megkezdésétől bekövetkezett változásÁtlag (SD)d	3,35 (10,04)	8,03 (10,44)e	7,26 (10,92)

   a p < 0,001

   1. CDLQI: A CDLQI egy olyan bőrgyógyászati eszköz, amellyel mérhető egy bőrbetegségnek az egészségi állapottal összefüggő életminőségre gyakorolt hatása a gyermekeknél. A CDLQI 0 vagy 1 azt jelzi, hogy nincs hatással a gyermek életminőségére.

   2. p = 0,002

   3. PedsQL: A PedsQL skála összpontszám egy olyan általános, az egészségi állapottal összefüggő életminőség mérésére szolgáló eszköz, amit a gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásra fejlesztettek ki. A placebocsoport esetén a

      12. héten az n = 36.

   4. p = 0,028

      A 12. hétig tartó placebokontrollos időszak alatt mind a javasolt dózissal, mind a javasolt dózis felével kezelt csoportban a hatásosság az elsődleges végpont tekintetében általában hasonló volt (sorrendben 69,4% és 67,6%), bár dózis válaszra a magasabb szintű hatásossági kritériumok esetén volt bizonyíték (pl. a PGA tünetmentes állapotot mutatott (0), PASI 90). A 12. hét után a hatásosság általában nagyobb volt, és jobban fennmaradt a javasolt dózissal kezelt csoportban, mint a javasolt dózis felével kezelt csoportban, amelyben minden egyes 12 hetes adagolási intervallum vége felé gyakrabban észlelték a hatásosság mérsékelt csökkenését. A javasolt dózis és a javasolt dózis felének a biztonságossági profilja hasonló volt.

      Gyermekek (6–11 évesek)

      Az usztekinumab hatásosságát 44, 6–11 éves, közepesen súlyos vagy súlyos plakkos psoriasisban szenvedő gyermekeknél vizsgálták egy nyílt elrendezésű, egykaros, multicentrikus, III. fázisú vizsgálatban (CADMUS Jr.). A betegeket az usztekinumab subcutan injekcióban adott, javasolt dózisával kezelték (lásd 4.2 pont; n = 44) a 0. és a 4. héten, amit 12 hetenkénti adagolás követett.

      Azok a betegek voltak alkalmasak a vizsgálatban való részvételre, akiknél a PASI ≥ 12, a PGA ≥ 3, valamint a testfelszín (BSA) legalább 10%-a érintett volt, és akik szisztémás kezelésre vagy fototerápiára vártak. A betegek megközelítőleg 43%-a kapott korábban konvencionális szisztémás kezelést vagy fototerápiát. A betegek megközelítőleg 5%-a kapott korábban biológiai gyógyszereket.

      Az elsődleges végpont azoknak a betegeknek az aránya volt, akiknél a 12. hétre a PGA-pontszám tünetmentes állapotott mutatott (0) vagy minimális volt (1). A másodlagos végpontok közé tartozott a PASI 75, a PASI 90, valamint a gyermekek bőrgyógyászati életminőségi indexében (CDLQI) a vizsgálat megkezdésétől a 12. hétig bekövetkezett változás. A 12. héten az usztekinumabbal kezelt betegeknél a psoriasis és az egészségi állapottal összefüggő életminőség klinikailag jelentős javulást mutatott (13. táblázat).

      A hatásosság értékelése érdekében a vizsgált szer első alkalmazása után minden beteget 52 hétig követtek. Azoknak a betegeknek az aránya, akiknél a 12. hétre a PGA-pontszám tünetmentes állapotott mutatott (0) vagy minimalizálódott (1), 77,3% volt. A hatásosságot (definíciója szerint a PGA 0 vagy 1) már a vizsgálat megkezdése utáni első, a 4. héten végzett kontrollvizsgálatkor megfigyelték, és azoknak a betegeknek az aránya, akik 0 vagy 1 PGA-pontszámot értek el, a 16. hétig emelkedett, és az

      52. hétig viszonylag stabil maradt. A PGA-ban, PASI-ban és CDLQI-ben bekövetkezett javulás fennmaradt az 52. hétig (13. táblázat).

2. táblázat: Az elsődleges és a másodlagos végpontok összefoglalása a 12. héten és az 52. héten

   Psoriasis vizsgálat gyermekeknél (CADMUS Jr.) (6–11 évesek)
   	12. hét	52. hét
   	Az usztekinumab javasolt dózisa	Az usztekinumab javasolt dózisa
   	n (%)	n (%)
   Bevont betegek	44	41
   PGA
   A PGA alapján tünetmentes (0) vagy minimális (1)	34 (77,3%)	31 (75,6%)
   A PGA alapján tünetmentes (0)	17 (38,6%)	23 (56,1%)
   PASI
   PASI 75 reszponderek	37 (84,1%)	36 (87,8%)
   PASI 90 reszponderek	28 (63,6%)	29 (70,7%)
   PASI 100 reszponderek	15 (34,1%)	22 (53,7%)
   CDLQIa
   Azok a betegek, akiknél a vizsgálat megkezdésekor aCDLQI > 1	(N = 39)	(N = 36)
   A CDLQI 0 vagy 1	24 (61,5%)	21 (58,3%)

   1. CDLQI: A CDLQI egy olyan bőrgyógyászati eszköz, amellyel mérhető egy bőrbetegségnek az egészségi állapottal összefüggő életminőségre gyakorolt hatása a gyermekeknél. A CDLQI 0 vagy 1 azt jelzi, hogy nincs hatással a gyermek életminőségére.

      Crohn-betegség gyermekeknél és serdülőknél

      Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát 101 fő – 2 éves és annál idősebb, legalább 10 kg testtömegű, közepesen súlyos vagy súlyos aktivitású (a gyermekgyógyászati Crohn-betegség aktivitási index [Paediatric Crohn’s Disease Activity Index – PCDAI] szerint > 30-as pontszámú)

      Crohn-betegségben szenvedő – gyermek vagy serdülő esetén értékelték, egy multicentrikus, III. fázisú vizsgálatban (UNITI-Jr), egy 48 hétig tartó kezelésen keresztül (8 hetes indukciós és 40 hetes fenntartó kezelés). A vizsgálatba 2 fő 2–5 év közötti, és 18 fő 6–11 év közötti beteget vontak be;

      29 beteg testtömege volt kevesebb mint 40 kg, és közülük 11 beteg testtömege volt kevesebb mint

      30 kg. A vizsgálatban résztvevő betegek vagy nem reagáltak adekvát módon a Crohn-betegség korábbi biológiai terápiájára vagy konvencionális kezelésére, vagy nem tolerálták ezeket. A vizsgálat részét képezte egy megközelítőleg 6 mg/ttkg (a legalább 40 kg testtömegű betegek esetében) vagy

      250 mg/m² (a kevesebb mint 40 kg testtömegű betegek esetében, a BSA alapján) egyszeri intravénás dózisú usztekinumabbal végzett, nyílt elrendezésű indukciós kezelés (lásd 4.2 pont), amit randomizált, kettős vak, 90 mg usztekinumabbal (a legalább 40 kg testtömegű betegek esetében) vagy 60 mg/m² usztekinumabbal (a 40 kg alatti testtömegű betegek esetében, a BSA alapján) (lásd a STELARA oldatos injekció (injekciós üveg) és a STELARA oldatos injekció előretöltött fecskendőben alkalmazási előírásának 4.2 pontját) végzett, subcutan fenntartó kezelés követett, amit vagy

      8 hetenként vagy 12 hetenként adtak.

      Hatásossági eredmények

      A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai remisszió volt a 8. indukciós héten (meghatározása szerint a PCDAI-pontszám ≤ 10). A klinikai remissziót elért betegek aránya 46,5% volt (47/101), és ez hasonló a felnőtteknél usztekinumabbal végzett III. fázisú vizsgálatokban megfigyelttel.

      Klinikai válaszreakciót már a 3. héten megfigyeltek. A 8. héten klinikai válaszreakciót adó betegek aránya (meghatározása szerint a kiindulási PCDAI-pontszám legalább 12,5 ponttal való csökkenése, ahol a PCDAI összpontszám nem haladja meg a 30-at) 84,2% volt (85/101).

      A 101 beteg közül, akik iv. indukciós kezelést kaptak, 97 beteg (96,0%) lépett tovább a fenntartó időszakba, akik közül 85 beteg bizonyult indukciós válaszadónak.

      A 14. táblázat a másodlagos végpontok elemzéseit mutatja a 44 hetes fenntartó kezelésen keresztül.

3. táblázat: A másodlagos végpontok összefoglalása a 44 hetes fenntartó kezelésen keresztül

   	8 hetenként90 mg vagy60 mg/m2usztekinumab N = 41	12 hetenként90 mg vagy60 mg/m2usztekinumab N = 44	A betegek számaN = 85
   Klinikai remisszió*	48,8% (20/41)	59,1% (26/44)	54,1% (46/85)
   Kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió §	46,3% (19/41)	59,1% (26/44)	52,9% (45/85)
   Klinikai remisszió azoknál a betegeknél, akik klinikai remisszióban voltak a8. indukciós héten *	73,9% (17/23)	62,5% (15/24)	68,1% (32/47)
   Klinikai válaszreakció †	56,1% (23/41)	63,6% (28/44)	60,0% (51/85)
   Endoszkópos válaszreakció £	25,0% (10/40)	30,2% (13/43)	27,7% (23/83)

   * A klinikai remisszió meghatározása: PCDAI-pontszám ≤ 10 pont.

   § A kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió meghatározása: PCDAI-pontszám ≤ 10 pont, és a beteg a fenntartó kezelés 44. hete előtt legalább 90 nappal nem kap kortikoszteroidokat.

   † A klinikai válaszreakció meghatározása: a kiindulási PCDAI pontszám legalább 12,5 ponttal való csökkenése, ahol a PCDAI összpontszám nem haladja meg a 30-at.

   £ Az endoszkópos válaszreakció meghatározása: a SES-CD-pontszám ≥ 50%-os csökkenése, vagy a SES-CD-pontszám

   ≤ 2, azoknál a betegeknél, akiknél a kiindulási SES-CD-pontszám ≥ 3.

   Adagolási gyakoriság módosítása

   Azoknál a betegeknél lehetett dózismódosítást végrehajtani, akik beléptek a fenntartó kezelési rendbe, és a PCDAI pontszám alapján a válaszreakció elvesztését tapasztalták. A betegeket vagy átállították 12 hetenkénti kezelésről 8 hetenkéntire vagy maradtak a 8 hetenkénti kezelésen (sham adjustment – színlelt módosítás). Két beteg adagját a rövidebb adagolási intervallumhoz igazították. Ezeknél a betegeknél klinikai remissziót értek el a betegek 100%-ánál (2/2) 8 héttel a dózismódosítás után.

   Mindkét kezelési protokollból (12 hetenkénti vagy 8 hetenkénti kezelés) azok a betegek, akik a fenntartó kezelés 8. hetére nem mutattak klinikai választ vagy a klinikai válaszuk megszűnt, és a szérum-usztekinumabszintjük alacsony volt (dinamikus egyensúlyi állapotban, 8 hetes kezelés esetén az usztekinumab mélyponti koncentrációja <1,4 mikrogramm/ml), beléphettek az expozíció optimalizálására végzett, opcionális alvizsgálatba. Ez a nyílt elrendezésű alvizsgálat legalább 16 hétig tartott, amelyben 90 mg, vagy a BSA alapján számított 60 mg/m² dózisú fenntartó usztekinumab-kezelést alkalmaztak subcutan módon, 4 hetente. Összesen 26 beteget vontak be az alvizsgálatba. A résztvevő betegek közül 11 fő (42,3%) állt át a 12 hetenkénti adagolásról a 4 hetenkénti adagolásra, és 15 fő (57,7%) állt át a 8 hetenkénti adagolásról a 4 hetenkénti adagolásra. A 16. héten, az adagolási gyakoriság megváltoztatása után, az értékelhető betegek 95,0%-a (19/20) adott klinikai választ, és 50,0%-a (10/20) volt klinikai remisszióban.

   Az indukciós adagolási rend és mindkét fenntartó adagolási rend biztonságossági profilja a 2 éves kort betöltött gyermekeknél és serdülőknél hasonló, mint a Crohn-betegségben szenvedő felnőtteknél megállapított (lásd 4.8 pont).

   Szérum és faecalis gyulladásos biológiai markerek

   A fenntartó kezelés 44. hetén a C-reaktív protein (CRP) kiindulási értékhez viszonyított átlagos változása (SD) -6,65 (18,609) mg/l, a széklet kalprotektin koncentrációké pedig -716,9 (2597,66) mg/kg volt.

   Az egészségi állapottal összefüggő életminőség

   Az 52. hét után az IMPACT-III összpontszám és minden részterület (bélrendszeri tünetek, fáradtsággal összefüggő szisztémás tünetek és jóllét) klinikailag jelentős javulást mutatott.

   Colitis ulcerosa gyermekeknél és serdülőknél

   Az usztekinumab biztonságosságát és hatásosságát egy multicentrikus, III. fázisú vizsgálatban (UNIFI Jr) értékelték 112 közepesen súlyos vagy súlyos, aktív colitis ulcerosában szenvedő, 2 éves kort betöltött gyermeknél és serdülőnél. A betegség meghatározása a következő volt: a Mayo-pontszám kiinduláskor (a 0. héten) 6–12, valamint az endoszkópos alpontszám ≥2, az endoszkópos vizsgálat videófelvételének központi értékelése alapján meghatározva.

   A vizsgálatba 3 fő 2–5 év közötti, és 27 fő 6–11 év közötti beteget vontak be; 34 beteg testtömege volt kisebb mint 40 kg, és közülük 16 beteg testtömege volt kisebb mint 30 kg. A vizsgálatban részt vevő betegeknek ezt megelőzően biológiai terápián, kortikoszteroid- vagy immunmodulátor-kezelésen kellett résztvenniük, ami sikertelennek bizonyult. A vizsgálat részét képezte egy megközelítőleg

   6 mg/ttkg (a legalább 40 kg-os testtömegű betegek esetében) vagy 250 mg/m² (a 40 kg-nál kisebb testtömegű betegek esetében, a BSA alapján) egyszeri intravénás dózisú usztekinumabbal végzett, nyílt elrendezésű indukciós kezelés (lásd a STELARA 130 mg koncentrátum oldatos infúzióhoz készítmény alkalmazási előírásának 4.2 pontját), amit randomizált, kettős vak, 90 mg usztekinumabbal végzett (a legalább 40 kg-os testtömegű betegek esetében) vagy 60 mg/m² usztekinumabbal (a 40 kg-nál kisebb testtömegű betegek esetében, a BSA alapján) (lásd 4.2 pont) végzett, subcutan fenntartó kezelés követett, amelyet 8 hetenként vagy 12 hetenként adtak.

   Hatásossági eredmények

   A vizsgálat elsődleges végpontja a klinikai remisszió volt a 8. indukciós héten (amelynek a meghatározása a Mayo-féle alpontszámok alapján a következő: a székletürítési gyakoriság alpontszám 0 vagy 1, a rectalis vérzés alpontszám 0, illetve az endoszkópos alpontszám 0 vagy 1, a nyálkahártya-sérülékenység jele nélkül az endoszkópos vizsgálatnál, ahol a székletürítési gyakoriság alpontszám nem haladta meg az indukciós kiindulási értéket). A klinikai remissziót elért betegek aránya 25,0% volt (28/112), és ez hasonló a felnőtteknél usztekinumabbal végzett III. fázisú vizsgálatokban megfigyelthez.

   A 8. indukciós héten a klinikai remissziót elért betegek aránya a biológiai terápián kívüli kezelésre nem reagáló betegeknél 29,4% volt (20/68), a biológiai terápiára nem reagáló betegek 18,2%-ához (8/44) viszonyítva. Száztizenkét (112) betegből 54 beteg (48,2%) ért el tünetekkel járó remissziót (amelynek a meghatározása a következő: Mayo-féle székletürítési gyakoriság alpontszám 0 vagy 1, valamint a rectalis vérzés alpontszám 0, ahol a székletürítési gyakoriság alpontszám nem haladta meg az indukciós kiindulási értéket).

   A 8. indukciós héten klinikai válaszreakciót adó betegek aránya (meghatározása szerint a módosított Mayo-pontszám kiindulási értékhez viszonyított legalább 30%-kal és ≥2 ponttal való csökkenése, amihez vagy a kiindulási rectalis vérzés alpontszám ≥1 ponttal való csökkenése vagy 0-ás vagy 1-es rectalis vérzés alpontszám társul) 67,0% volt (75/112).

   A 112 beteg közül, akik indukciós iv. kezelést kaptak, 97% (109/112) lépett tovább a fenntartó időszakba, akik közül 79 beteg bizonyult indukciós válaszadónak.

   A 15. táblázat a másodlagos végpontok elemzéseit mutatja a 44 hetes fenntartó kezelésen keresztül.

4. táblázat: A másodlagos végpontok összefoglalása a 44 hetes fenntartó kezelésen keresztül

† A klinikai remisszió Mayo-féle alpontszámok alapján való meghatározása a következő: a székletürítési gyakoriság alpontszám 0 vagy 1, a rectalis vérzés alpontszám 0, illetve az endoszkópos alpontszám 0 vagy 1, a nyálkahártya-sérülékenység jele nélkül az endoszkópos vizsgálatnál, ahol a székletürítési gyakoriság alpontszám nem haladta meg az indukciós kiindulási értéket.

** A tünetekkel járó remisszió a meghatározás szerint a következő: a Mayo-féle székletürítési gyakoriság alpontszám 0 vagy 1, valamint a rectalis vérzés alpontszám 0, ahol a székletürítési gyakoriság alpontszám nem haladta meg az indukciós kiindulási értéket.

§ A kortikoszteroid nélküli klinikai remisszió a meghatározás szerint a következő: a Mayo-féle székletürítési gyakoriság alpontszám 0 vagy 1, a rectalis vérzés alpontszám 0, illetve az endoszkópos alpontszám 0 vagy 1, a nyálkahártya-sérülékenység jele nélkül az endoszkópos vizsgálatnál, ahol a székletürítési gyakoriság alpontszám nem haladta meg az indukciós kiindulási értéket, és a betegek a fenntartó kezelés 44. hetét megelőzően legalább 90 napig nem kaptak kortikoszteroidokat.

£ Az endoszkópos javulás a meghatározás szerint a következő: a Mayo-féle endoszkópos alpontszám 0 vagy 1, a nyálkahártya-sérülékenység jele nélkül az endoszkópos vizsgálatnál.

⸸ A hisztológiai-endoszkópos nyálkahártya-javulás a Geboes-féle pontszámon (GS) alapul és a meghatározás szerint a

hisztológiai javulás (amely a Geboes-féle értékelési rendszer szerint: neutrophil-infiltráció a crypták <5%-ában, nincs crypta-destrukció, nincsenek erosiók, fekélyek vagy granulációs szövet) és az endoszkópos javulás (a Mayo-féle endoszkópos pontszám 0 vagy 1, a nyálkahártya-sérülékenység jele nélkül az endoszkópos vizsgálatnál) kombinációjának teljesülése.

Az adagolási gyakoriság módosítása

Azoknál a betegeknél lehetett dózismódosítást végrehajtani, akik beléptek a fenntartó kezelési fázisba, és a részleges Mayo-féle pontszám alapján a válaszreakció elvesztését tapasztalták, és normális usztekinumab-expozícióval rendelkeztek. A betegeket vagy átállították 12 hetenkénti kezelésről

8 hetenkéntire (5/40) vagy maradtak a 8 hetenkénti kezelésen (sham adjustment – színlelt módosítás) (2/39). Ezeknél a dózismódosításon átesett betegeknél, a fenntartó kezelés 44. hetére a betegek 28,6%-ánál (2/7) értek el klinikai remissziót.

Mindkét kezelési protokollból (12 hetenkénti vagy 8 hetenkénti kezelés) beléphettek az expozíció optimalizálására végzett, opcionális alvizsgálatba azok a betegek, akik a fenntartó kezelés 8. hetére nem mutattak klinikai választ vagy a klinikai válaszuk megszűnt, és a szérum-usztekinumabszintjük alacsony volt (dinamikus egyensúlyi állapotban, 8 hetes kezelés esetén az usztekinumab mélyponti koncentrációja <1,4 mikrogramm/ml). Ez a nyílt elrendezésű alvizsgálat legalább 16 hétig tartott, amelyben 90 mg vagy a BSA alapján számított 60 mg/m2 dózisú fenntartó usztekinumab-kezelést alkalmaztak, subcutan módon, 4 hetente. Az alvizsgálatba összesen 22 beteget vontak be és 21 beteget kezeltek. A résztvevő betegek közül 13 fő (59,1%) állt át a 12 hetenkénti adagolásról a 4 hetenkénti adagolásra, és 9 fő (40,9%) állt át a 8 hetenkénti adagolásról a 4 hetenkénti adagolásra. A 16. héten, az adagolási gyakoriság megváltoztatása után, az értékelhető betegek 84,6%-a (11/13) adott klinikai választ a részleges Mayo-féle pontszám alapján, és 56,3%-a (9/16) volt klinikai remisszióban a PUCAI-féle pontszám alapján.

Az indukciós adagolási rend és mindkét fenntartó adagolási rend biztonságossági profilja a 2 éves kort betöltött gyermekeknél és serdülőknél hasonló, mint a colitis ulcerosában szenvedő felnőtteknél megállapított (lásd 4.8 pont).

Szérum és faecalis gyulladásos biológiai markerek

A 26 betegből, akiknél a kiinduláskor emelkedett CRP-szintet mértek, a 12 hetenkénti kezelési csoportban 14 betegből 3 betegnél (21,4%), míg a 8 hetenkénti kezelési csoportban 12 betegből 9 betegnél (75,0%) mértek normális CRP-szintet a fenntartó kezelés 44. hetén.

A 63 indukciós válaszadóból, akiknél a kiinduláskor kóros székletkalprotektin-szintet mértek, a 12 hetenkénti kezelési csoportban 32 betegből 8 betegnél (25,0%), míg a 8 hetenkénti kezelési

csoportban 31 betegből 16 betegnél (51,6%) mértek normális székletkalprotektin-szintet a fenntartó kezelés 44. hetén.

Az egészségi állapottal összefüggő életminőség

Azoknál a 10 éves kort betöltött betegeknél, akiknél az IMPACT-III-at értékelték, az összpontszám és minden részterület (beleértve a bélrendszeri tüneteket, a szisztémás tüneteket, az érzelmi funkciót, a szociális működést, valamint a testképet, a vizsgálatokat és a kezelést) klinikailag jelentős javulást mutatott a 44. héten.

Gyermekek és serdülők

Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén egy vagy több korosztálynál halasztást engedélyez az usztekinumab vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségét illetően juvenilis idiopathiás arthritisben (lásd 4.2 pont, gyermekeknél és serdülőknél történő alkalmazásra vonatkozó információk).

Felszívódás

A maximális szérumkoncentráció elérésének medián ideje (tmax) 8,5 nap volt egyszeri 90 mg subcutan alkalmazása után egészséges egyénekben. Psoriasisos betegeknél 45 mg vagy 90 mg egyszeri subcutan alkalmazását követően az usztekinumab medián tmax-értékei hasonlóak voltak az egészséges egyéneknél megfigyeltekhez.

Psoriasisos betegek esetén egyszeri, subcutan alkalmazást követően az usztekinumab abszolút biohasznosulását 57,2%-ra becsülték.

Eloszlás

Psoriasisos betegeknél egyszeri, intravénás alkalmazást követően a medián eloszlási térfogat (Vz) a terminális fázisban 57-83 ml/kg között változott.

Biotranszformáció

Az usztekinumab metabolizmusának pontos útja nem ismert.

Elimináció

Psoriasisos betegeknél egyszeri, intravénás alkalmazást követően a medián szisztémás clearance (CL) 1,99-2,34 ml/nap/kg között változott. Psoriasisos, arthritis psoriaticában, Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő betegeknél az usztekinumab medián felezési ideje (t1/2) valamennyi psoriasis és arthritis psoriatica vizsgálatban körülbelül 3 hét volt, 15 és 32 nap között változva. Egy populációs farmakokinetikai analízisben a látszólagos clearance (CL/F) és a látszólagos eloszlási térfogat (V/F) sorrendben 0,465 l/nap, illetve 15,7 l volt psoriasisos betegeknél. A nem az usztekinumab CL/F-jére nem volt hatással. A populációs farmakokinetikai analízis az usztekinumabbal szemben antitest pozitivitást mutató betegeknél az usztekinumab magasabb clearance-e felé irányuló tendenciát jelzett.

Dózislinearitás

Az usztekinumab szisztémás expozíciója (Cmax és AUC) psoriasisos betegeknél hozzávetőlegesen dózis-arányosan emelkedett egyszeri, intravénásan alkalmazott, 0,09 mg/ttkg-tól 4,5 mg/ttkg-ig terjedő dózisok vagy egyszeri, subcutan alkalmazott, körülbelül 24 mg-tól 240 mg-ig terjedő dózisok után.

Egyszeri dózis versus többszöri dózisok

Az usztekinumab szérumkoncentráció-idő profiljai rendszerint előre kiszámíthatóak voltak egyszeri vagy többszöri dózis subcutan alkalmazásakor. A psoriasisos betegeknél az usztekinumab szérum koncentrációja az egyensúlyi állapotot a 28. hétre érte el a kezdő 0. és 4. heti, subcutan dózisok és az azt követő, 12 hetenkénti dózisok után. A medián egyensúlyi koncentráció mélypontja 0,21 μg/ml-től 0,26 μg/ml-ig (45 mg) és 0,47 μg/ml-től 0,49 μg/ml-ig terjedt (90 mg). Tizenkét hetente subcutan alkalmazva, az idő függvényében nem volt látható akkumuláció a szérum usztekinumab-koncentrációjában.

A Crohn-betegségben és colitis ulcerosában szenvedő betegeknél egy ~6 mg/ttkg-os intravénás dózis után, a 8. héten kezdve, 90 mg usztekinumab subcutan fenntartó adagolását kezdték, amit 8 vagy

12 hetente adtak. A dinamikus egyensúlyi állapotú usztekinumab-koncentráció a második fenntartó dózis kezdetére kialakult. A Crohn-betegségben szenvedő betegeknél a dinamikus egyensúlyi állapotú medián völgykoncentrációk a 90 mg usztekinumab 8 hetenkénti vagy 12 hetenkénti adagolás esetén sorrendben 1,97 μg/ml–2,24 μg/ml közé, illetve 0,61 μg/ml–0,76 μg/ml közé estek. A colitis ulcerosában szenvedő betegeknél a dinamikus egyensúlyi állapotú medián völgykoncentrációk a

90 mg usztekinumab 8 hetenkénti vagy 12 hetenkénti adagolás esetén sorrendben 2,69 μg/ml–

3,09 μg/ml közé, illetve 0,92 μg/ml–1,19 μg/ml közé estek. A 90 mg usztekinumab 8 hetenkénti adása által előidézett dinamikus egyensúlyi állapotú usztekinumab völgykoncentráció magasabb klinikai remissziós arányokkal járt, mint a 90 mg 12 hetenkénti adása által előidézett dinamikus egyensúlyi állapotú völgykoncentráció.

A testtömeg hatása a farmakokinetikára

Egy psoriasisban szenvedő betegek adatait felhasználó populációs farmakokinetikai analízisben a testtömeget találták az usztekinumab clearance-ére ható legjelentősebb kovariánsnak. A medián CL/F > 100 kg testtömegű betegeknél körülbelül 55%-kal volt magasabb, mint a ≤ 100 kg testtömegű betegek esetén. A medián V/F > 100 kg testtömegű betegeknél körülbelül 37%-kal volt magasabb, mint a ≤ 100 kg testtömegű betegek esetén. A medián minimális usztekinumab szérumkoncentráció nagyobb testtömegű (> 100 kg) betegeknél a 90 mg-os csoportban hasonló volt, mint a 45 mg-os csoportban lévő kisebb testtömegű (≤ 100 kg) betegeké. Hasonló eredményeket nyertek egy arthritis psoriaticában szenvedő betegek adatait felhasználó, megerősítő populációs farmakokinetikai analízis során.

Az adagolási gyakoriság módosítása

A Crohn-betegségben és colitis ulcerosában szenvedő betegeknél a megfigyelt adatok és a populációs farmakokinetikai analízisek alapján azoknál a betegeknél, akiknél megszűnt a kezelésre adott válaszreakció, az idő múlásával alacsonyabb volt az usztekinumab szérumkoncentráció, mint azoknál a betegeknél, akiknél nem szűnt meg a válaszreakció. Crohn-betegségben a 12 hetenkénti 90 mg-ról a dózis 8 hetenkénti 90 mg-ra történő módosítása mellett az usztekinumab szérum völgykoncentráció emelkedését, és ezzel együtt a hatásosság növekedését figyelték meg. Colitis ulcerosában a populációs farmakokinetikai modellen alapuló szimulációk azt igazolták, hogy a dózis 12 hetenkénti 90 mg-ról

8 hetenkénti 90 mg-ra történő módosítása várhatóan az usztekinumab szérum völgykoncentrációjának 3-szoros emelkedését eredményezi. Ezenkívül a klinikai vizsgálati adatok alapján a colitis ulcerosában szenvedő betegeknél egy pozitív expozíció-válaszreakció összefüggést állapítottak meg a völgykoncentráció, valamint a klinikai remisszió és nyálkahártya-gyógyulás között.

Különleges betegcsoportok

Nem állnak rendelkezésre farmakokinetikai adatok károsodott vese- vagy májfunkciójú betegek esetén.

Nem végeztek specifikus vizsgálatokat idős betegek körében.

Az usztekinumab farmakokinetikája általánosságban véve hasonló volt az ázsiai és a nem ázsiai psoriasisos és colitis ulcerosában szenvedő betegeknél.

A Crohn-betegségben és colitis ulcerosában szenvedő betegeknél az usztekinumab-clearance variabilitását befolyásolta a testtömeg, a szérum albuminszint, a nemi hovatartozás, valamint az usztekinumab elleni antitest státusz, miközben a testtömeg volt az a fő kovariáns, amely érintette az eloszlási térfogatot. Ezenkívül Crohn-betegségben a clearance-et befolyásolta a C-reaktív protein, a sikertelen TNF-antagonista kezelés státusz, valamint a rassz (ázsiai, illetve nem ázsiai). Ezeknek a kovariánsoknak a megfelelő farmakokinetikai paraméter típusos vagy referencia-értékére gyakorolt hatása ± 20%-on belül volt, ezért ezeknek a kovariánsoknak az esetén a dózis módosítása nem indokolt. Az immunmodulátorok egyidejű alkalmazásának nem volt az usztekinumab eloszlásra gyakorolt, jelentős hatása.

A populációs farmakokinetikai analízisben nem voltak arra utaló jelek, hogy a dohány vagy az alkohol hatással lenne az usztekinumab farmakokinetikájára.

Az usztekinumab biohasznosulása fecskendővel vagy előretöltött injekciós tollal történő beadást követően hasonló volt.

A CYP450-enzimek szabályozása

Az IL-12 vagy az IL-23 CYP450 enzimek szabályozására gyakorolt hatásait egy, humán hepatocytákon végzett in vitro vizsgálatban értékelték, mely azt mutatta, hogy az IL-12 és/vagy az

IL-23 10 ng/ml-es koncentrációban nem módosította a humán CYP450 enzimek aktivitását (CYP1A2, 2B6, 2C9, 2C19, 2D6 vagy 3A4, lásd 4.5 pont).

Egy I. fázisú, nyílt, gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatot (CNTO1275CRD1003 vizsgálat) végeztek az usztekinumabnak a citokróm P450 enzimaktivitásokra gyakorolt hatásának értékelésére aktív Crohn-betegségben szenvedő betegeknél (n=18), indukciós és fenntartó adagolást követően. Nem figyeltek meg klinikailag szignifikáns változást a koffein (CYP1A2-szubsztrát), a warfarin (CYP2C9-szubsztrát), az omeprazol (CYP2C19-szubsztrát), a dextrometorfán (CYP2D6-szubsztrát) vagy a midazolám (CYP3A-szubsztrát) expozíciójában, amikor Crohn-betegségben szenvedő betegeknél usztekinumabbal egyidejűleg alkalmazták a jóváhagyott, javasolt dózisban (lásd 4.5 pont).

Gyermekek és serdülők

A testtömegen alapuló javasolt dózissal kezelt, 6–17 éves, psoriasisban szenvedő gyermekeknél és serdülőknél az usztekinumab szérumkoncentrációja általában hasonló volt, mint ami a felnőtteknek javasolt dózissal kezelt, psoriasisban szenvedő felnőtt populációban volt mérhető. A testtömegen alapuló javasolt dózis felével kezelt, 12–17 éves (CADMUS), psoriasisban szenvedő serdülőknél az usztekinumab szérumkoncentrációja rendszerint alacsonyabb volt annál, mint ami a felnőtteknél volt észlelhető.

Az usztekinumab szérumkoncentrációja a Crohn-betegségben vagy colitis ulcerosában szenvedő,

2 éves kort betöltött és legalább 10 kg-os testtömegű gyermekeknél és serdülőknél általában hasonló volt, mint ami a felnőtteknél volt mérhető.

Azoknál a betegeknél, akiknél megszűnt a klinikai válasz és az usztekinumab-szintjük alacsony volt, a fenntartó kezelést 4 hetenkénti adagolásúra módosították. A 8 hetente kezelt felnőtteknél a dózis növelését követően emelkedett a szérum usztekinumab-szintje, a koncentráció pedig az elfogadott, javasolt dózisnak megfelelő tartományon belül maradt.

L-hisztidin

L-hisztidin-monohidroklorid-monohidrát poliszorbát 80 (E433)

szacharóz injekcióhoz való víz

Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.

STELARA 45 mg oldatos injekció 2 év

STELARA 45 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben 3 év

STELARA 90 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben 3 év

Az egyes előretöltött fecskendők szobahőmérsékleten, legfeljebb 30 °C-on, egyszeri alkalommal, legfeljebb 30 napig tárolhatók, a fénytől való védelem érdekében eredeti dobozukban. Jegyezze fel a dobozon feltüntetett helyre a hűtőszekrényből történő első kivétel és a szükséges megsemmisítés időpontját. A megsemmisítés időpontja nem lehet későbbi időpont, mint az eredetileg megadott, dobozra nyomtatott lejárati időpont. Ha egy előretöltött fecskendőt már szobahőmérsékleten tárolnak (legfeljebb 30 °C-on), nem szabad visszatenni a hűtőszekrénybe. Semmisítse meg a fecskendőt, ha nem használta fel szobahőmérsékleten történő tárolás esetén 30 napon belül vagy az eredetileg megadott lejárati időpontban, amelyik időpont előbb bekövetkezik.

Hűtőszekrényben (2 °C–8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!

A fénytől való védelem érdekében az injekciós üveget vagy az előretöltött fecskendőt tartsa a dobozában.

Ha szükséges, az egyes előretöltött fecskendők szobahőmérsékleten, legfeljebb 30 °C-on tárolhatók (lásd 6.3 pont).

STELARA 45 mg oldatos injekció

0,5 ml oldat bevont butil gumidugóval lezárt, 2 ml-es I. típusú injekciós üvegben.

STELARA 45 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben

0,5 ml oldat 1 ml-es, I. típusú üveg fecskendőben rozsdamentes acélból készült, rögzített tűvel és száraz, természetes gumit (latex származék) tartalmazó tűvédővel ellátva. A fecskendő passzív biztonsági védelemmel van ellátva.

STELARA 90 mg oldatos injekció előretöltött fecskendőben

1 ml oldat 1 ml-es, I. típusú üveg fecskendőben rozsdamentes acélból készült, rögzített tűvel és száraz, természetes gumit (latex származék) tartalmazó tűvédővel ellátva. A fecskendő passzív biztonsági védelemmel van ellátva.

A STELARA 1 injekciós üveget tartalmazó csomagolásban vagy 1 előretöltött fecskendőt tartalmazó csomagolásban kapható.

Az injekciós üveget vagy az előretöltött fecskendőt nem szabad felrázni. A subcutan alkalmazást megelőzően az oldatot meg kell nézni, hogy tartalmaz-e szemcséket vagy elszíneződött-e. Az oldat tiszta-enyhén opálos, színtelen-halványsárga és néhány átlátszó vagy fehér protein szemcsét tartalmazhat. Ez a megjelenés fehérjetartalmú oldatok esetén nem szokatlan. A gyógyszer nem használható, amennyiben az oldat elszíneződött vagy zavaros, vagy ha idegen szemcsés anyag van benne. A felhasználás előtt a STELARA-t addig hagyja állni, míg eléri a szobahőmérsékletet (kb. fél óra). A használatra vonatkozó részletes utasításokat a betegtájékoztató tartalmazza.

A STELARA tartósítószereket nem tartalmaz, ezért az injekciós üvegben és a fecskendőben maradó, fel nem használt gyógyszert nem szabad felhasználni. A STELARA steril, egyszer használatos injekciós üvegként vagy előretöltött fecskendőként kerül forgalomba. A fecskendőt, a tűt és az injekciós üveget tilos újra felhasználni. Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.

Az egyadagos injekciós üveg alkalmazásakor 27 G-s (gauge) és 13 mm-es tűvel ellátott, 1 ml-es fecskendő használata javasolt.