DIFICLIR 200 MG FILMTABLETTA
- fidaxomicin
- Var.
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - DIFICLIR 200 MG
A DIFICLIR filmtabletta alkalmazása felnőttek és legalább 12,5 kg-os testtömegű gyermekek Clostridioides difficile-fertőzéseinek (CDI), más néven C. difficile okozta hasmenésének (CDAD) kezelésére javallott (lásd 4.2 és 5.1 pont).
Alkalmazása során figyelembe kell venni az antibakteriális készítmények megfelelő
alkalmazásáról szóló hivatalos irányelveket.
Adagolás
Felnőttek
Standard adagolás
Az ajánlott adag 200 mg (egy tabletta) naponta kétszer alkalmazva (12 óránként egyszer) 10
napon keresztül (lásd 5.1 pont).
A DIFICLIR 40 mg/ml granulátum orális szuszpenzióhoz olyan felnőtt betegeknél is alkalmazható, akiknek nehézséget okoz a tabletta lenyelése.
Kiterjesztett-pulzáló adagolás
Az 1−5. napig 200 mg tabletta naponta kétszer alkalmazva (a 6. napon nem kell bevenni a tablettát), majd a 7−25. napig másnaponta egyszer alkalmazva (lásd 5.1 pont).
Ha a beteg elfelejtette bevenni az adagot, a kihagyott tablettát minél hamarabb szükséges pótolni, vagy ha a következő adag bevételének időpontja közel van, akkor az elfelejtett tablettát ki kell hagyni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Az adag módosítása nem szükséges (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Az adag módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Az adag módosítása nem szükséges. Mivel az ebben a populációban rendelkezésre álló klinikai adatok korlátozottak, a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A legalább 12,5 kg testtömegű gyermekek esetén az ajánlott adag 200 mg naponta kétszer (12 óránként egyszer), 10 napon keresztül, akár a filmtablettát, akár a granulátum belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformát alkalmazva.
A 12,5 kg-os testtömeget el nem érő betegeknél csökkentett dózisok alkalmazása javasolt. Lásd
a DIFICLIR 40 mg/ml granulátum belsőleges szuszpenzióhoz alkalmazási előírását.
Az alkalmazás módja
A DIFICLIR szájon át alkalmazandó.
A filmtablettákat egészben, vízzel kell bevenni.
A tabletták bevehetők étkezés közben vagy attól függetlenül.
A hatóanyaggal vagy a készítmény a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Túlérzékenységi reakciók
Túlérzékenységi reakciókat, köztük súlyos angiooedemát is jelentettek (lásd 4.8 pont). Ha a fidaxomicin-kezelés során súlyos allergiás reakció következik be, a gyógyszer adását le kell állítani, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Néhány, túlérzékenységi reakciót mutató beteg kórelőzményében makrolidokkal szembeni allergia szerepelt. A fidaxomicint elővigyázatossággal kell alkalmazni ismert makrolidallergia esetén.
Vese- és májkárosodás
A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó a súlyos vesekárosodásban vagy közepesen súlyos, súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében (lásd 5.2 pont).
Pseudomembranosus colitis, fulmináns vagy életveszélyes CDI
A korlátozott mennyiségű klinikai adat miatt a fidaxomicin óvatosan alkalmazandó pseudomembranosus colitisben, valamint a CDI fulmináns vagy életveszélyes formáiban szenvedőbetegeknél.
Együttes alkalmazás erős P-glikoprotein-gátlókkal
Az erős P-glikoprotein-gátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin,
klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.5 és 5.2 pont). Óvatosság szükséges, ha a fidaxomicint mégis erős P-glikoprotein-gátlókkal párhuzamosan kell alkalmazni.
Gyermekek és serdülők
Klinikai vizsgálatok során mindössze egyetlen 6 hónapos kor alatti gyermeknél alkalmaztak fidaxomicint. Ennek megfelelően a kezelést óvatosan kell alkalmazni 6 hónaposnál fiatalabb betegeknél.
A C. difficile kolonizációjának vagy toxinjának vizsgálata nem ajánlott 1 évesnél fiatalabb gyermekeknél a tünetmentes kolonizáció magas aránya miatt, kivéve, ha súlyos hasmenés áll fenn a stasis kockázati tényezőivel, mint pl. Hirschsprung-kór, operált analis atresia vagy egyéb súlyos motilitászavar. Minden esetben keresni kell az alternatív kiváltó tényezőket, és meg kell győződni a C. difficile által okozott enterocolitis fennállásáról.
P-gp inhibítorok hatása a fidaxomicinre
A fidaxomicin a P-glikoprotein (P-gp) szubsztrátja. A P-gp-gátló ciklosporin-A és a fidaxomicin egészséges önkénteseknél történő egyszeri adagjának egyidejű alkalmazása a fidaxomicin Cmax- értékének 4-szeres és az AUC értékének 2-szeres emelkedéséhez vezetett, fő metabolitja, az OP- 1118 esetében pedig a Cmax 9,5-szeres és az AUC 4-szeres emelkedése volt tapasztalható. Mivel e fokozott expozíció klinikai relevanciája még nem tisztázott, az erős P-glikoprotein-gátlók, mint például a ciklosporin, ketokonazol, eritromicin, klaritromicin, verapamil, dronedaron és amiodaron egyidejű alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).
A fidaxomicin hatása a P-gp szubsztrátumokra
A fidaxomicin az intestinalis P-gp enyhe vagy közepesen erős inhibitora lehet.
A fidaxomicin (naponta kétszer 200 mg) kis, de klinikailag nem jelentős hatást fejtett ki a digoxin-expozícióra. Mindemellett az intestinális P-gp-inhibícióra érzékenyebb, alacsonyabb biohasznosulású P-gp szubsztrátumokra, mint a dabigatrán etexilátra kifejtett fokozottabb hatása nem zárhatóki.
A fidaxomicin más transzporterekre gyakorolt hatása
A fidaxomicin nem gyakorol klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és BCRP transzporterek szubsztrátuma. Naponta kétszer adott 200 mg fidaxomicin, egyetlen 10 mg rozuvasztatin-dózis egészséges alanyoknak történő együttes adásakor nem gyakorolt klinikailag jelentős hatást a rozuvasztatin AUCinf- értékére.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
A fidaxomicin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében. Elővigyázatosságból a fidaxomicin alkalmazását terhesség alatt ajánlatos kerülni.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a fidaxomicin és metabolitjai kiválasztódnak-e az anyatejbe. Mivel a fidaxomicin szisztémás expozíciója alacsony, az anyatejjel táplált újszülöttnél/csecsemőnél nem várható hatás, azonban az újszülött/csecsemő kockázatát nem lehet kizárni. A fidaxomicin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermek, valamint a terápia előnyét az anya szempontjából.
Termékenység
A patkányoknál a fidaxomicin nem volt hatással termékenységre (lásd 5.3 pont).
képességekre
A DIFICLIR nem vagy elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
A leggyakoribb mellékhatások a következők: hányás (1,2%), hányinger (2,7%) és székrekedés
(1,2%).
A mellékhatások táblázatos összefoglalása
C. difficile-fertőzés kezelésére naponta kétszer alkalmazott fidaxomicin legalábbkét betegnél jelentett mellékhatásait az 1. táblázat tartalmazza, szervrendszerek szerintiosztályozásban.
A mellékhatások gyakoriságának a meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10 000 – <1/1000), nagyon ritka (<1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyesgyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
-
táblázat: Mellékhatások
MedDRA szervrendszeri kategóriák Gyakori Nem gyakori Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból nem állapíthatómeg) Immunrendszeri betegségek és tünetek kiütés, pruritus Túlérzékenységi reakciók (angiooedema, dyspnoe) Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek étvágycsökkenés Idegrendszeri betegségek és tünetek szédülés, fejfájás, ízérzészavar Emésztőrendszeribetegségek és tünetek hányás, hányinger, székrekedés hasi distensio, flatulencia, szájszárazság Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
A forgalomba hozatalt követően akut túlérzékenységi reakciókról, például angiooedemáról és
dyspnoeról számoltak be (lásd 4.3 és 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
A 18 év alatti gyermekek körében a fidaxomicin biztonságosságát és hatékonyságát összesen 136 beteg bevonásával vizsgálták. Gyermekeknél a kezeléssel kapcsolatban jelentkező valamennyi mellékhatás gyakorisága, típusa és súlyossága várhatóan megegyezik a felnőtteknél tapasztaltakkal. Az 1. táblázatban felsorolt mellékhatásokon kívül két esetben jelentettek urtacariát.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Klinikai vizsgálatok alatt, illetve a forgalomba hozatal utáni adatok alapján nem számoltak be akut túladagolás miatti nemkívánatos hatásokról, mellékhatásokról. A nemkívánatos hatások, mellékhatások lehetősége azonban nem zárható ki, és általános szupportív intézkedések megtétele javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - DIFICLIR 200 MG
Farmakoterápiás csoport: Hasmenésgátlók, intestinalis gyulladáscsökkentő/fertőzésgátló
készítmények, antibiotikumok, ATC kód: A07AA12
Hatásmechanizmus
A fidaxomicin az antibakteriális készítmények makrociklusos osztályához tartozóantibiotikum. A fidaxomicin baktericid hatású, gátolja a bakteriális RNS-polimeráz által mediált RNS- szintézist. Az RNS-polimeráz működését a rifamicinektől eltérő helyen gátolja. A clostridiumok RNS-polimerázának gátlása az E. coli enzim gátlásához szükséges koncentrációnál 20-szor alacsonyabb értéken történik (1 μM vs 20 μM), ami részben megmagyarázza a fidaxomixin- aktivitás jelentős specificitását.
Kimutatták, hogy a fidaxomicin in vitro gátolja a C. difficile spóraképzését.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer. Mivel helyi hatású hatóanyag, a szisztémás PK/PD összefüggések nem állapíthatók meg, viszont az in vitro adatok arra utalnak, hogy a fidaxomicin bactericid aktivitása időfüggő, és a klinikai hatásosság legbiztosabb előrejelző paramétere a MIC
feletti időtartam lehet. Határértékek
A fidaxomicin lokálisan ható gyógyszer, amely nem alkalmazható szisztémás fertőzések kezelésére, ezért a klinikai határérték meghatározása nem releváns. A fidaxomicin C. difficile-re vonatkozó azon epidemiológiai elválasztó határértéke, ami megkülönbözteti a vad típusú populációt a szerzett rezisztenciával rendelkező izolátumoktól, ≥1,0 mg/l.
Antimikrobiális spektrum
A fidaxomicin egy szűk spektrumú, a C. difficile-re bactericid hatású antimikrobiális gyógyszer. A fidaxomicin C. difficile-vel szembeni MIC90-értéke 0,25 mg/l, és a fő metabolitja, az OP-1118 MIC90-értéke pedig 8 mg/l. A Gram-negatív kórokozók lényegében nem érzékenyek a fidaxomicinre.
A bélflórára kifejtett hatás
Klinikai vizsgálatok azt igazolják, hogy a fidaxomicin-kezelés nem befolyásolja a CDI-ben szenvedő betegek székletében a Bacteroides koncentrációkat, illetve a mikroflóra egyéb fontosabb összetevőinek koncentrációját.
Rezisztenciamechanizmus
Nincs olyan ismert, átvihető tényező, amelynek szerepe van a fidaxomicin-rezisztencia továbbításában. Keresztrezisztenciát sem találtak egyéb antibiotikum osztályokkal, a béta- laktámokat, makrolidokat, metronidazolt, kinolonokat, rifampint és vankomicint is beleértve. Az RNS-polimeráz egyes specifikus mutációi csökkent fidaxomicin-érzékenységgel járnak együtt.
Klinikai hatásosság felnőtteknél
A fidaxomicin hatásosságát két pivotális, randomizált, kettős-vak Fázis III (003-as és 004-es számú) vizsgálatokban értékelték. A fidaxomicint orálisan alkalmazott vankomicinnel hasonlították össze. Az elsődleges végpontként a 12 nap után értékelt klinikai gyógyulást tekintették.
Mindkét vizsgálatban igazolták, hogy a fidaxomicin nem kevésbé hatásos („non-inferiority”), mint a vankomicin (lásd 2. táblázat).
-
táblázat: A 003-as és 004-es vizsgálatok összesített eredményei
Kezelési protokoll szerint Fidaxomicin (2×200 mg 10 napig) Vankomicin (4×125 mg 10 napig) 95%-os konfidencia- intervallum* Klinikai gyógyulás 91,9%(442/481 betegből) 90,2%(467/518 betegből) (-1,8, 5,3) Módosított kezelési szándék szerint (mITT – modifiedIntent-to-Treat) Fidaxomicin(2×200 mg) Vankomicin (4×125 mg) 95%-os konfidencia- intervallum* Klinikai gyógyulás 87,9%(474/539 betegből) 86,2%(488/566 betegből) (-2,3, 5,7) * a kezelési különbségekre vonatkozó
A kezelést követő 30 napban a visszaesés arányát másodlagos végpontként értékelték. A visszaesés aránya (beleértve a relapszusokat is) szignifikánsanalacsonyabb volt fidaxomicin mellett (14,1%, ill. 26,0%, 95%-os konfidenciaintervallum (CI) = [–16,8%, –6,8%]), ezeket a vizsgálatokat azonban prospektíven nem úgy tervezték, hogy bizonyítsák egy új törzzsel való reinfekció elleni prevenciót.
A felnőttek körében végzett pivotális klinikai vizsgálatokban részt vevő betegpopuláció leírása A két pivotális, CDI-s betegekkel végzett klinikai vizsgálatban a betegek (protokoll szerinti populációban) 47,9%-a (479/999) ≥65 éves volt, illetve a betegek 27,5%-át (275/999) a vizsgálati időszak alatt egyidejűleg más antibiotikumokkal is kezelték. A vizsgálat megkezdésekor a súlyossági pontszámot illetően a betegek 24%-a a következő három kritérium közül legalább egynek megfelelt: testhőmérséklet >38,5°C, fehérvérsejtszám >15 000 vagy kreatininszint ≥1,5 mg/dl. A fulmináns colitisben szenvedő betegeket és azokat, akiknél több CDI-epizód jelentkezett (több mint egy epizód az előző 3 hónapon belül), kizárták a vizsgálatokból.
Kiterjesztett-pulzáló fidaxomicin adagolással végzett vizsgálat („EXTEND”)
Az EXTEND egy randomizált, nyílt klinikai vizsgálat volt, amely során a fidaxomicin kiterjesztett-pulzáló adagolását hasonlították össze orálisan alkalmazott vankomicinnel. A kezelés befejezését követő 30 nap utáni tartós klinikai gyógyulást (a fidaxomicin esetében az 55. nap, a vankomicin esetében pedig a 40. nap) értékelték elsődleges végpontként. A fidaxomicin esetében a kezelés befejezését követő 30 nap utáni tartós klinikai gyógyulás szignifikánsan magasabb volt, mint a vankomicin esetében (lásd 3. táblázat).
-
táblázat: Az EXTEND vizsgálat eredményei
| Módosított kezelési szándék szerint (mITT – modifiedIntent-to-Treat) | Fidaxomicin(2×200 mg 5 napig,majd 200 mgmásnaponta egyszer) | Vankomicin (4×125 mg 10 napig) | 95%-os konfidencia- intervallum* |
| A kezelés befejezésétkövető 30 nap utániklinikai gyógyulás | 70,1%(124/177 betegből) | 59,2%(106/179 betegből) | (1,0, 20,7) |
* a kezelési különbségekre vonatkozó
A kiterjesztettpulzáló fidaxomicin adagolással végzett klinikai vizsgálatban részt vevő betegpopuláció leírása
A vizsgálatot 60 éves és idősebb felnőttek körében végezték el. A betegek átlagos életkora 75 év volt. 72%-uk kapott (257/356) egyéb antibiotikumot az elmúlt 90 napban. 36,5%-uknak volt súlyos fertőzése.
Gyermekek és serdülők
A fidaxomicin biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél egy multicentrikus, a vizsgáló számára vak elrendezésű, randomizált, párhuzamos csoportos vizsgálatban értékelték, melynek keretében 148 beteget randomizáltak 2:1 arányban fidaxomicint vagy vankomicint alkalmazó csoportba. A 2 év alattiak csoportjában 30 főt, a 2 – <6 évesek csoportjában 49 főt,
6 – <12 éveseknél 40, míg a 12 – <18 éves korcsoportokban 29 beteget randomizáltak. A kezelés befejezését követő 2 nappal a megerősített terápiás válasz hasonló volt a fidaxomicint és a vankomicint kapó csoportban (77,6% kontra 70,5%; 7,5%-os pontkülönbséggel, a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [– 7,4%, 23,9%]). A kiújulás aránya a kezelés befejezését követő
30 nappal számszerűen alacsonyabb volt a fidaxomicint kapó csoportban (11,8% kontra 29,0%), de az aránybeli különbség statisztikailag nem jelentős (– 15,8%-os pontkülönbség, a különbségre vonatkozó 95%-os CI: [– 34,5%, 0,5%]). A biztonságossági profil mindkét kezelésnél hasonló volt.
Felszívódás
A humán biohasznosulás mértéke nem ismert. Egészséges felnőtteknél, 200 mg fidaxomicin alkalmazása után a Cmax-értéke körülbelül 9,88 ng/ml, az AUC0-t pedig 69,5 ng×hr/ml, 1,75 órás Tmax mellett. A CDI-s betegeknél a fidaxomicin és fő metabolitjának, az OP-1118-nak azátlagos plazma csúcskoncentrációja 2–6-szor magasabb volt, mint az egészséges felnőttek esetében. A fidaxomicin, illetve az OP-1118 10 napon át, 12 óránként alkalmazott 200 mg fidaxomicin mellett csak nagyon korlátozott mértékben halmozódott fel a plazmában.
Az éhgyomri alkalmazáshoz viszonyítva a fidaxomicin Cmax-értéke a plazmában 22%-kal, az OP- 1118 metabolité pedig 33%-kal volt alacsonyabb sok zsírt tartalmazó étel fogyasztása után, az expozíció mértéke (AUC0-t) viszont azonos volt.
A fidaxomicin és az OP-1118 metabolit a P-gp szubsztrátjai.
Az in vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a fidaxomicin és az OP-1118-as metabolit a BCRP, az MRP2, és az OATP2B1 traszporterek inhibitorai, ugyanakkor azoknak nem szubsztrátjai.
Klinikai felhasználási körülmények között a fidaxomicin nincs klinikailag releváns hatással a rozuvasztatin-expozícióra, amely az OATP2B1 és a BCRP szubszrátja (lásd 4.5. pont). Az MRP2-gátlás klinikai relevanciája még nem ismert.
Eloszlás
A humán eloszlási térfogat a fidaxomicin rendkívül korlátozott mértékű felszívódása miatt nem
ismert. Biotranszformáció
A fidaxomicin gyenge szisztémás felszívódása miatt nem végeztek kiterjedt elemzést a plazmában található metabolitokkal kapcsolatosan. Az egyik fő metabolit, az OP-1118 az izobutiril-észter hidrolízise révén keletkezik. Az in vitro metabolizmusvizsgálatok kimutatták, hogy az OP-1118 keletkezése nem függ a CYP450 enzimektől. Ez a metabolit is rendelkezik antimikrobiális aktivitással (lásd 5.1 pont).
A fidaxomicin in vitro nem indukálja vagy gátolja a CYP450 enzimeket. Elimináció
Egyszeri 200 mg fidaxomicin adag beadását követően, az alkalmazott dózis nagy részét (több mint 92%-át) a székletből fidaxomicin vagy a metabolitja, OP-1118 (66%) formájában mutatták ki. A szisztémásan elérhető fidaxomicin fő eliminációs útvonalait nem határozták meg. A vizelet útján történő elimináció elhanyagolható mértékű (<1%). Az emberi vizeletben csupán nagyon alacsony OP-1118 szinteket mutattak ki, fidaxomicint viszont egyáltalán nem. A fidaxomicin felezési ideje körülbelül 8-10 óra.
Speciális populációk
Idősek
Időseknél (≥65 év) emelkedett plazmaszintek mutatkoznak. A fidaxomicin- és az OP-1118- szintek mintegy 2-szer magasabbak voltak a ≥65 éves betegeknél, mint a <65 éveseknél. Ezt a különbséget nem tartják klinikailag relevánsnak.
Gyermekek és serdülők
A filmtabletták bevételét követően a plazmaszint átlagértéke (szórás – SD) 6 – 18 éves gyermekeknél 48,53 (69,85) ng/ml volt fidaxomicin, 143,63 (286,31) ng/ml pedig fő metabolitja,
az OP-1118 esetében, 1 – 5 órával a dózist követően.
Gyulladásos bélbetegség
Egy nyílt elrendezésű, egykaros, gyulladásos bélbetegségben szenvedő felnőtt CDI-s betegek részvételével végzett vizsgálat adatai nem mutattak jelentős különbséget a fidaxomicin, illetve fő metabolitja, az OP-1118 plazmakoncentrációja szempontjából a gyulladásos bélbetegségben szenvedők és a más vizsgálatokban részt vevő, gyulladásos bélbetegség nélküli betegek között. A fidaxomicin és az OP-1118 maximális plazmaszintje a gyulladásos bélbetegségben szenvedő CDI-s betegeknél a gyulladásos bélbetegség nélküli CDI-s betegeknél mért koncentrációk tartományán belül volt.
Májkárosodás
A III. fázisú klinikai vizsgálatokban részt vevő, olyan felnőtt betegektől származó limitált adatok, akiknek az anamnézisében krónikus májcirrózis szerepelt, azt mutatják, hogy a fidaxomicin és az OP-1118 medián plazmaszintje mintegy 2-szer, 3-szor magasabb, mint a nem cirrózisos betegeknél.
Vesekárosodás
A felnőtt betegektől származó, korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy nincs jelentős különbség a károsodott vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance < 50 ml/perc) és az ép vesefunkciójú betegek (kreatinin-clearance ≥ 50 ml/perc) fidaxomicin vagy OP-1118 plazmakoncentrációja között.
Nem, testtömeg és rassz
A korlátozott mennyiségű adat arra utal, hogy a nem, a testtömeg és a rassz nem befolyásolja
jelentősen a fidaxomicin vagy az OP-1118 plazmakoncentrációját.
Gyógyszerészeti jellemzők - DIFICLIR 200 MG
Tablettamag:
Mikrokristályos cellulóz
Hidegen duzzadó keményítő (kukorica)
Hidroxi-propil-cellulóz Butil-hidroxi-toluol Nátrium-keményítő-glikolát Magnézium-sztearát
Bevonat:
Polivinil-alkohol Titán-dioxid (E171) Talkum
Polietilén-glikol Lecitin (szója)
100 × 1 filmtabletta perforált alumínium/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban. 20 × 1
filmtabletta perforált alumínium/alumínium egyadagos buborékcsomagolásban. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható