ADIMET XR 500 MG RETARD TABLETTA

Felnőttek 2-es típusú diabetes mellitusának kezelése, különös tekintettel a túlsúlyos betegekre, amikor a diéta és a fizikai aktivitás önmagában nem eredményezi a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját. Az Adimet XR alkalmazható monoterápiában, vagy más orális antidiabetikummal vagy inzulinnal kombinálva.

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90ml/perc)

2‑es típusú diabetes mellitusban, monoterápiában és egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva

• A szokásos kezdő adag naponta egyszer egy 500mg-os metformin reatard tabletta

• 10-15nap után a dózist a vércukorszint-mérések eredménye alapján kell módosítani. Az adagok lassú emelése javíthatja az emésztőrendszeri toleranciát. A javasolt maximális dózis napi 2000mg.

• Az adagolást 10-15naponként 500mg-mal javasolt emelni, a maximális napi egyszer 2000mg‑ig, amit, az esti étkezéssel kell bevenni. Amennyiben a glikémiás kontroll nem érhető el naponta egyszer 2000mg alkalmazásával, akkor megfontolandó a napi kétszer 1000mg-os adagolás, ez esetben mindkét dózist étellel együtt kell bevenni. Ha a glikémiás kontroll még mindig nem érhető el, a betegeket standard metformin‑hidroklorid tablettára kell átállítani maximum 3000mg napi dózisig.

• A metformin tablettával már kezelt betegeknél a metformin retard tabletta kezdő dózisának azonosnak kell lennie az azonnali hatóanyag-leadású tabletta napi adagjával. A 2000mg napi dózisnál nagyobb adaggal kezelt betegek esetén nem javasolt az átállítás metformin retard tablettára.

• Ha egy másik orális antidiabetikumról tervezik az átállást, le kell állítani a másik gyógyszert, és el kell kezdeni a metformin retard tabletta szedését a fent javasolt adagban.

• Az Adimet XR 750mg és az Adimet XR 1000mg retard tabletták olyan betegek számára ajánlottak, akiket már kezeltek (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tablettával.

• Az Adimet XR 750mg vagy az Adimet XR 1000mg retard tabletták dózisainak meg kell egyezniük a (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tabletta napi adagjával, ami legfeljebb maximum 1500mg, illetve 2000mg lehet, az esti étkezésekkel bevéve.

Inzulinnal kombinált alkalmazás

A vércukorszint jobb beállítása érdekében a metformin és az inzulin alkalmazható kombinált terápiában. A szokásos kezdő adag naponta egyszer egy 500mg-os retard tabletta, míg az inzulin mennyiségét a vércukorszint mérések alapján kell megállapítani.

Azon betegek esetén, akiket már kezeltek metformin és inzulin kombinációjával, az Adimet XR 750mg vagy az Adimet XR 1000mg retard tabletták dózisainak meg kell egyezniük a (retard vagy azonnali hatóanyag-leadású) metformin tabletta napi adagjával, ami legfeljebb maximum 1500mg, illetve 2000mg lehet, az esti étkezésekkel bevéve, míg az inzulin mennyiségét a vércukorszint mérések alapján kell megállapítani.

Idősek

Időseknél a csökkent vesefunkció lehetősége miatt a metformin adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).

Vesekárosodás

A GFR-t a metformin tartalmú készítménnyel végzett kezelés elindítása előtt, majd ezt követően legalább évente ellenőrizni kell. Azoknál a betegeknél, akiknél fokozott a vesekárosodás további progressziójának kockázata, továbbá az időseknél a veseműködést gyakrabban, például 3-6havonta kell ellenőrizni.

Gyermekek és serdülők

Megfelelő adatok hiányában az Adimet XR gyermekeknél nem alkalmazható.

Az alkalmazás módja

Az Adimet XR-t étellel kell bevenni és egészben, egy pohár vízzel kell lenyelni. Amikor az Adimet XR-t napi egyszeri adagolásban alkalmazzák, az adagot az esti étkezés során kell bevenni. A tablettákat nem szabad szétrágni, eltörni vagy összetörni.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabeteses ketoacidózis).

• Diabeteses prekóma.

• Súlyos vesekárosodás (GFR < 30ml/perc).

• Akut állapotok, melyek megváltoztathatják a veseműködést, mint pl.:

• dehidráció

• súlyos infekció

• sokk.

• Olyan betegségek, melyek szöveti hypoxiát eredményezhetnek (különösen akut betegség, vagy krónikus betegség rosszabbodása), mint pl.:

• dekompenzált szívelégtelenség

• légzési elégtelenség

• nemrégiben lezajlott myocardialis infarctus

• sokk.

• Májelégtelenség, akut alkohol-intoxikáció, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy sepsisben lép fel. A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin alkalmazását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetleg akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [NSAID-ok]) alkalmazásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabetes, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hypoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek egyidejű alkalmazása (lásd 4.3 és 4.5pont).

A betegeket és/vagy a gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus dyspnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az asthenia és a hypothermia, amit kóma követ. A laktátacidózisra utaló tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Veseműködés

A GFR-t a kezelés megkezdése előtt és ezt követően a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.2pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30ml/perc, és a gyógyszert átmenetileg fel kell függeszteni a veseműködést módosító állapotokban (lásd 4.3pont).

Szívműködés

Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél fokozottabb a hypoxia és az elégtelen veseműködés kockázata. Stabil, krónikus szívelégtelenségben a metformin rendszeres szív- és vesefunkció-ellenőrzés mellett adható.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedőknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3pont).

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravascularis alkalmazása a kontrasztanyag által előidézett nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformint a képalkotó vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére fel kell függeszteni, és csak legalább 48óra elteltével lehet visszaállítani, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin alkalmazását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell függeszteni. A készítmény leghamarabb 48órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell a nap során szabályosan elosztott szénhidráttartalmú diétáját. A túlsúlyos betegeknek energiaszegény diétát kell tartaniuk.

A diabetes monitorozására szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin csökkentheti a B12-vitamin szérumszintjét. Az alacsony B12-vitamin-szint kockázata növekszik a metformin dózisának, a kezelés időtartamának növelésével és/vagy olyan betegeknél, akiknél ismert, hogy B12-vitamin-hiányt okozó kockázati tényezők állnak fenn. B12-vitamin-hiány gyanúja esetén (például vérszegénység vagy neuropátia) ellenőrizni kell a B12-vitamin szérumszintjét. A B12-vitamin-hiány kockázati tényezőivel rendelkező betegeknél rendszeres B12-vitamin-ellenőrzésre lehet szükség. A metformin-kezelést addig kell folytatni, ameddig az tolerálható, és nem ellenjavallt, valamint a B12-vitamin-hiány megfelelő korrekciós kezelését kell biztosítani a jelenlegi klinikai irányelveknek megfelelően.

A metformin önmagában soha nem okoz hypoglykaemiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy más orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

A tabletta külső bevonata megjelenhet a székletben. A beteget fel kell világosítani arról, hogy ez normális jelenség.

Segédanyag

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz retard tablettánként, tehát gyakorlatilag „nátriummentesnek” mondható.

Együttadása nem ajánlott

Alkohol

Az alkohol intoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok

A metformint a képalkotó vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére fel kell függeszteni, és csak legalább 48óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4pont).

Körültekintő alkalmazást igénylő kombinációk

Egyes gyógyszerek, például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-antagonisták, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. A veseműködés szoros ellenőrzése szükséges, amikor ezeket a készítményeket metforminnal együtt kezdik el adni, illetve alkalmazzák kombinációs kezelés során.

Intrinsic hyperglykaemiás aktivitással rendelkező gyógyszerek (például [szisztémás vagy lokális alkalmazású] glükokortikoidok, valamint szimpatomimetikumok)

Gyakoribb vércukorszint-ellenőrzésre lehet szükség, különösen a kezelés kezdetekor. Amennyiben szükséges, az ezzel a gyógyszerrel folytatott terápia alatt és annak abbahagyása esetén módosítani kell a metformin adagját.

Organikus kation transzporterek (OCT)

A metformin mind az OCT1, mind az OCT2 transzporter szubsztrátja.

Metformin egyidejű alkalmazása:

• OCT1 inhibitorokkal (például verapamillal) csökkentheti a metformin hatásosságát.

• OCT1 induktorokkal (például rifampicinnel) fokozhatja a metformin tápcsatornából történő felszívódását és hatásosságát.

• OCT2 inhibitorokkal (például cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimethoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin vesén keresztül történő kiválasztását és ez a metformin plazmakoncentrációjának emelkedéséhez vezethet.

• OCT1 és OCT2 inhibitorokkal (például crizotinibbel és olaparibbal) megváltoztathatja a metformin hatásosságát és vesén keresztüli eliminációját.

Ezért körültekintés tanácsos - különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél - ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják, mivel a metformin plazmakoncentrációja megemelkedhet. Ha szükséges, megfontolandó a metformin dózisának módosítása, mivel az OCT inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatásosságát.

Terhesség

A nem kontrollált hyperglykaemia a fogamzás időszakában (perikoncepciós fázis) és a terhesség alatt, a veleszületett rendellenességek, a terhesség elvesztésének, a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia, és a perinatális mortalitás fokozott kockázatával jár.

Fontos, hogy a vércukorszintet szorosan a normál értékhez közelre állítsuk be a terhesség alatt, ezáltal csökkentve a hyperglykaemiával összefüggő káros következmények kockázatát az anya és gyermeke számára.

A metformin átjut a placentán, akár az anyai szintekkel azonos koncentrációkat elérve.

Egy regiszter alapú kohorszvizsgálat és terhes nőkről (több mint 1000 kitett kimenetel) közzétett nagy mennyiségű adat (metaanalízisek, klinikai vizsgálatok és nyilvántartások) nem jelezte veleszületett rendellenességek, sem magzati/újszülött toxicitás előfordulásának megnövekedett kockázatát perikoncepciós fázisban és/vagy a terhesség alatt történő metformin-expozíciót követően.

Korlátozott számú és nem egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre a méhen belül metformin-expozíciónak kitett gyermekek testtömegére gyakorolt hosszú távú hatásról. Úgy tűnik, hogy a metformin nem befolyásolja a motoros és szociális fejlődést 4 éves korig a terhesség alatt expozíciónak kitett gyermekeknél, bár a hosszú távú eredményekre vonatkozó adatok korlátozottak.

Klinikailag indokolt esetekben, a metformin alkalmazása megfontolható inzulin kiegészítéseként vagy alternatívájaként terhesség alatt vagy a fogamzás időszakában.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik a humán anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat az anyatejjel táplált újszülötteknél/csecsemőknél. Mivel azonban csak korlátozottan állnak rendelkezésre adatok, az anyatejjel való táplálás nem javasolt metformin-kezelés ideje alatt.

El kell dönteni, hogy abba kell-e hagyni a szoptatást, számításba véve a szoptatás előnyeit és a gyermeknél előforduló mellékhatás lehetséges kockázatát.

Termékenység

A metformin 600mg/ttkg/nap adagban - ami a testfelületre számított maximális ajánlott humán adag megközelítőleg háromszorosa - nem befolyásolta a hím és a nőstény patkányok termékenységét (lásd 5.3pont).

A metformin monoterápia nem okoz hypoglykaemiát, ezért nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A beteget azonban figyelmeztetni kell a hypoglykaemia veszélyére, ha a metformint más antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinációban kapja.

A forgalomba hozatalt követő adatok alapján, illetve a kontrollált klinikai vizsgálatokban a metformin retard tablettával kezelt betegeknél jelentett mellékhatások jellegüket és súlyosságukat tekintve hasonlóak voltak azokhoz, amelyekről az azonnali hatóanyag-leadású metformin tablettával kezelt betegek esetében számoltak be.

A kezelés kezdetekor a leggyakoribb mellékhatások a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom és étvágytalanság, amelyek később a legtöbb esetben maguktól elmúlnak.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin retard tablettával végzett terápia során.

Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozzák meg: nagyon gyakori: (≥ 1/10); gyakori: (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori: (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka: (≥ 1/10000 – < 1/1000); nagyon ritka: (<1/10000);

Az egyes gyakorisági kategórián belül a mellékhatások csökkenő súlyosságuk szerint ismertetjük

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Gyakori

• csökkent B12-vitamin-szint, vagy B12-vitamin-hiány (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritka

• laktátacidózis (lásd 4.4pont)

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori

• ízérzés zavar;

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori

• gastrointestinalis zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság.

Ezek a mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. Az adag lassú emelése szintén javíthatja a gastrointestinalis tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka

• májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűntek;

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka

• bőrreakciók, mint erythema, pruritus, urticaria.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Hypoglykaemia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85g-os adagjáig, habár ilyen esetben laktátacidózis jelentkezett. A metformin jelentős túladagolása, vagy az együtt járó rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, és kórházban kezelendő. A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.