Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - CARDILOPIN 5 MG
Adagolás
Felnőttek
Mind hypertoniában, mind angina esetén az ajánlott kezdő adag 5mg Cardilopin naponta egyszer, ez az adag a beteg egyéni válaszának megfelelően maximum napi 10mg-ra emelhető.
Hypertoniás betegek esetében a Cardilopint tiazid-típusú diuretikummal, alfa‑blokkolóval, béta‑blokkolóval vagy ACE (angiotenzin‑konvertáló enzim)-gátlóval kombinációban alkalmazható. Angina esetében a Cardilopin alkalmazható monoterápiában vagy egyéb antianginás gyógyszerkészítményekkel kombinálva, nitrátokra és/vagy megfelelő adagban alkalmazott béta-blokkolókra refrakter esetekben is.
Egyidejű tiazid-típusú diuretikumok, béta-blokkolók vagy ACE-gátlók alkalmazása nem teszi szükségessé a Cardilopin dózisának módosítását.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A Cardilopint hasonló adagokban alkalmazva, az idős és fiatal betegek egyaránt jól tolerálták. Idős betegek számára a szokásos adagolás ajánlott, de dózisemeléskor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.4 és 5.2pont).
Májkárosodás
Az enyhe-középsúlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél pontos adagolási javaslat nincs, ezért a dózist körültekintéssel kell kiválasztani és az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni (lásd 4.4 és 5.2pont). Súlyos májkárosodás esetén az amlodipin farmakokinetikáját nem vizsgálták. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az amlodipin adagolását a legalacsonyabb dózissal kell kezdeni és lassan kell beállítani.
Vesekárosodás
Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem mutat összefüggést a vesekárosodás mértékével, ezért a szokásos adagolás ajánlott. Az amlodipin nem dializálható.
Gyermekek és serdülők
6. és betöltött 18.életév közötti, hypertoniában szenvedő gyermekek és serdülők
6. és betöltött 18.életév közötti gyermek betegeknél hypertonia kezelésére a javasolt per os kezdő dózis naponta egyszer 2,5mg. Amennyiben a célvérnyomást 4hét után sem sikerül elérni, a dózis naponta egyszer 5mg-ra emelhető. 5mg-nál magasabb napi dózist nem vizsgáltak gyermekek körében (lásd 5.1 és 5.2pont).
6éves kor alatti gyermekek
Nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Tabletta szájon át történő alkalmazásra.
A tablettákat minden nap ugyanabban az időben kell bevenni, egy pohár folyadékkal (pl. egy pohár vízzel) étkezéskor, vagy attól függetlenül. A Cardilopin-t nem ajánlott grépfrútlével bevenni.
Az amlodipin kontraindikált azoknál a betegeknél, akiknél fennáll:
- a készítmény hatóanyagával, dihidropiridin-származékokkal, vagy a készítmény 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység;
- súlyos hypotensio;
- shock (a cardiogen shockot is beleértve);
- a bal kamra kiáramlási traktusának obstrukciója (pl. szignifikáns aortastenosis);
- akut myocardialis infarctust követő hemodinamikailag instabil szívelégtelenség.
Hypertoniás krízisben az amlodipin biztonságosságát és hatásosságát nem állapították meg.
Szívelégtelenség
A szívelégtelenségben szenvedő betegeket fokozott óvatossággal kell kezelni. Egy súlyos (NYHA besorolás szerint III. és IV. stádiumú) szívelégtelenségben szenvedő betegek bevonásával végzett hosszú távú, placebokontrollos klinikai vizsgálat során, nagyobb gyakorisággal jelentették tüdőödéma előfordulását az amlodipinnel kezelt csoportban, mint a placebocsoportban, ez azonban nem függött össze a szívelégtelenség súlyosbodásával (lásd 5.1pont). Pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében a kalciumcsatorna-blokkolókat, beleértve az amlodipint fokozott körültekintéssel kell alkalmazni, mert megnövelhetik a jövőbeli cardiovascularis események kockázatát valamint a mortalitást.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében az amlodipin felezési ideje megnyúlik és az AUC-értékek magasabbak; pontos adagolási javaslat nincs. Ezért ezeknek a betegeknek az amlodipin adagolását az alacsonyabb dózistartománnyal kell kezdeni és mind a kezelés elején, mind dózisemelés során fokozott körültekintéssel kell eljárni. Súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetében lassú dózisemelésre és fokozott ellenőrzésre lehet szükség.
Idősek
Idős betegek esetében a dózisemeléskor fokozott körültekintéssel kell eljárni (lásd 4.2 és 5.2pont).
Vesekárosodás
Az amlodipint ilyen betegeknél a szokásos adagban lehet alkalmazni. Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nem függ össze a vesekárosodás mértékével. Az amlodipin nem dializálható.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
Egyéb gyógyszerkészítmények hatása az amlodipinre
CYP3A4-inhibitorok
Az amlodipin erős vagy közepesen erős CYP3A4-inhibitorokkal (proteáz-inhibitorok, antifungális azolok, makrolidok, mint az eritromicin vagy klaritromicin, verapamil vagy diltiazem) történő egyidejű alkalmazása szignifikánsan megemelheti az amlodipin-expozíciót, ami a hypotonia megnövekedett kockázatát eredményezheti. Ezen farmakokinetikai változásoknak idősek esetében van nagyobb klinikai jelentősége. Ezért ellenőrzésre és a dózis módosítására lehet szükség.
A klaritromicin a CYP3A4 egyik inhibitora. A hypotonia fokozott kockázata áll fenn a klaritromicint amlodipinnel együtt kapó betegeknél. A betegek szoros megfigyelése javasolt, ha az amlodipint egyidejűleg adagolják klaritromicinnel.
CYP3A4-induktorok
Ismert CYP3A4-induktorokkal való egyidejű alkalmazás esetén megváltozhat az amlodipin plazmakoncentrációja. Emiatt monitorozni kell a vérnyomást, és meg kell fontolni a dózis módosítását az egyidejű gyógyszeralkalmazás alatt és után is, különösen erős CYP3A4-induktorok (pl. rifampicin, közönséges orbáncfű − Hypericum perforatum) használata esetén.
Az amlodipin grépfrúttal vagy grépfrútlével történő alkalmazása nem javasolt, mert ez néhány betegnél az amlodipin biohasznosulásának növekedéséhez vezethet, fokozott vérnyomáscsökkentő hatást eredményezve.
Dantrolén (infúzió)
Állatoknál hyperkalaemiával társult, letális kamrafibrillációt és keringés‑összeomlást figyeltek meg verapamil és dantrolén intravénás adagolása után. A hyperkalaemia kockázata miatt a malignus hyperthermiára hajlamos betegek esetében, és a malignus hyperthermia kezelése alatt a kalciumcsatorna-blokkolók, mint az amlodipin, alkalmazását kerülni kell.
Az amlodipin hatása egyéb gyógyszerkészítményekre
Az amlodipin vérnyomáscsökkentő hatása hozzáadódik az egyéb antihipertenzív hatású gyógyszerkészítmények vérnyomáscsökkentő hatásához.
Takrolimusz
Amlodipinnel történő együttes alkalmazáskor fennáll a kockázata a takrolimusz megnövekedett vérszintjének, de ennek az interakciónak a farmakokinetikai mechamizmusa még nem teljesen ismert. A takrolimusz toxicitásának elkerülése érdekében azoknál a betegeknél, akik a takrolimusszal történő kezeléskor amlodipint kapnak, a takrolimusz vérszintjét monitorozni kell, és ha szükséges, akkor a takrolimusz dózisát módosítani kell.
mTOR (mammalian target of rapamycin)-gátlók
Az mTOR-gátlók, mint a szirolimusz, a temszirolimusz és az everolimusz CYP3A-szubsztrátok. Az amlodipin gyenge CYP3A-inhibitor. Az amlodipin egyidejű adása mTOR-gátlókkal emelheti az mTOR-gátlók expozícióját.
Ciklosporin
Ciklosporinnal és amlodipinnel nem végeztek gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat egészséges önkéntesek vagy más betegcsoportok körében, kivéve a vesetranszplantált betegeket, akiknél a ciklosporin mélyponti koncentrációjának változó növekedését (átlagosan 0–40%) figyelték meg. Amlodipin-kezelésben részesülő vesetranszplantált betegek esetében fontolóra kell venni a ciklosporinszintek monitorozását, és szükség esetén csökkenteni kell a ciklosporin dózisát.
Szimvasztatin
10mg amlodipin többszöri alkalmazása 80mg szimvasztatin egyidejű szedése mellett 77%-kal emelte a szimvasztatin-expozíciót, összehasonlítva a szimvasztatin önmagában történő alkalmazásával. Az amlodipinnel kezelt betegek esetében a szimvasztatin napi adagját 20mg-ra kell csökkenteni.
Klinikai kölcsönhatás-vizsgálatokban az amlodipin nem befolyásolta az atorvasztatin, digoxin vagy warfarin farmakokinetikáját.
Terhesség
Terhes nőknél az amlodipin biztonságosságát nem bizonyították.
Állatkísérletekben magas dózisok esetében reproduktív toxicitást figyeltek meg (lásd 5.3pont).
A készítmény alkalmazása a terhesség ideje alatt csak akkor javasolt, ha nincs biztonságosabb alternatíva, és a betegség önmagában nagyobb kockázatot jelent az anya és a magzat számára.
Szoptatás
Az amlodipin kiválasztódik a humán anyatejbe. Becslések szerint a csecsemő által felvett dózis az anyai dózis 3-7%-os interkvartilis tartományában található, de legfeljebb 15%. Az amlodipin csecsemőkre gyakorolt hatása nem ismert. A szoptatás folytatásáról/abbahagyásáról vagy az amlodipinnel történő kezelés folytatásáról/abbahagyásáról szóló döntést a szoptatás csecsemőre gyakorolt előnyének és az amlodipin-kezelés anyára gyakorolt előnyének figyelembevételével kell meghozni.
Termékenység
Kalciumcsatorna-blokkolókkal kezelt néhány beteg esetében a spermium feji végének reverzibilis biokémiai változásait figyelték meg. Az amlodipinnek a termékenységre gyakorolt lehetséges hatásáról nincs elegendő klinikai adat. Egy patkánykísérletben a hímeknél a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatást tapasztaltak (lásd 5.3pont).
Az amlodipin kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Ha az amlodipint szedő betegek szédüléstől, fejfájástól, fáradtságtól vagy hányingertől szenvednek, reakciókészségük romolhat. Javasolt az elővigyázatosság, elsősorban a kezelés elején.
A biztonságossági profil összefoglalása
A kezelés során leggyakrabban jelentett mellékhatások az aluszékonyság, szédülés, fejfájás, palpitatio, arckipirulás, hasi fájdalom, hányinger, bokaduzzanat, oedema és fáradékonyság voltak.
A mellékhatások táblázatos listája
Az amlodipinnel végzett kezelés alatt az alábbi mellékhatásokat figyelték meg és jelentették a következő gyakorisági kategóriák szerint:
nagyon gyakori (≥1/10),
gyakori (≥1/100–<1/10),
nem gyakori (≥1/1000–<1/100),
ritka (≥1/10000–1/1000),
nagyon ritka (<1/10000),
nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A nemkívánatos hatások, mellékhatások minden gyakorisági kategóriában csökkenő súlyossági sorrendben szerepelnek.
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | leukocytopenia, thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | nagyon ritka | allergiás reakciók |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | nagyon ritka | hyperglykaemia |
| Pszichiátriai kórképek | nem gyakori | depresszió, hangulatváltozások (beleértve a szorongást is), insomnia |
| ritka | zavartság | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | aluszékonyság, szédülés, fejfájás (különösen a kezelés kezdetén) |
| nem gyakori | tremor, dysgeusia, syncope, hypaesthesia, paraesthesia | |
| nagyon ritka | fokozott izomtónus, perifériás neuropathia | |
| nem ismert | extrapyramidalis zavar | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | gyakori | látászavarok (kettős látás) |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | nem gyakori | tinnitus |
| Szívbetegségek és szívvel kapcsolatos tünetek | gyakori | palpitatio |
| nem gyakori | arrhythmiák (bradycardia, kamrai tachycardia, pitvarfibrillatio) | |
| nagyon ritka | myocardialis infarctus | |
| Érbetegségek és tünetek | gyakori | az arc kipirulása |
| nem gyakori | hypotonia | |
| nagyon ritka | vasculitis | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | gyakori | nehézlégzés |
| nem gyakori | köhögés, rhinitis | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | gyakori | hasi fájdalom, hányinger, dyspepsia, bélműködési zavarok (hasmenés és székrekedés) |
| nem gyakori | hányás, szájszárazság | |
| nagyon ritka | pancreatitis, gastritis, gingiva hyperplasia | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | nagyon ritka | hepatitis, sárgaság, májenzimszint‑emelkedés* |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | nem gyakori | alopecia, purpura, a bőr elszíneződése, hyperhydrosis, viszketés, bőrkiütés, exanthema, urticaria |
| nagyon ritka | angiooedema, erythema multiforme, exfoliativ dermatitis, Stevens‒Johnson-szindróma, Quincke-oedema, fényérzékenység | |
| nem ismert | toxikus epidermalis necrolysis | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | gyakori | bokaduzzanat, izomgörcsök |
| nem gyakori | arthralgia, myalgia, hátfájás | |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | nem gyakori | vizeletürítési zavarok, nocturia, gyakoribb vizeletürítés |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | nem gyakori | impotencia, gynaecomastia |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | nagyon gyakori | oedema |
| gyakori | fáradékonyság, asthenia | |
| nem gyakori | mellkasi fájdalom, fájdalom, rossz közérzet | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | nem gyakori | testtömeg-gyarapodás illetve -csökkenés |
*az esetek többségében cholestasissal
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Emberben, amlodipinnel történő szándékos túladagolással kapcsolatos tapasztalatok korlátozottan állnak rendelkezésre.
Tünetek:
A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a nagymértékű túladagolás fokozott perifériás értágulatot, és valószínűleg reflex tachycardiát okozhat. Kifejezett és feltehetően tartós, szisztémás hypotensióról – beleértve a halálos kimenetelű shockot is – számoltak be.
Ritka előfordulási gyakorisággal nem kardiogén eredetű tüdőödémát jelentettek az amlodipin-túladagolás következményeként, amely késői kezdettel (24-48órával a bevétel után) jelentkezhet, és légzéstámogatást tesz szükségessé. A perfúzió és a perctérfogat fenntartására irányuló korai újraélesztési intézkedések (beleértve a folyadéktúlterhelést) kiváltó tényezők lehetnek.
Kezelés:
Túladagolás esetén klinikailag jelentős hypotonia jelentkezésekor aktív cardiovascularis támogatás, a szívműködés és légzésfunkció gyakori monitorozása, a végtagok magasra helyezése, a keringő folyadéktérfogat és a vizelet mennyiségének ellenőrzése szükséges.
Ha alkalmazása nem kontraindikált, az értónus és a vérnyomás normalizálására vazokonstriktor adható. A kalciumcsatorna-blokkoló hatás megszüntetésére intravénás kalcium-glükonát adása hasznos lehet.
Esetenként a gyomormosás hasznos lehet. Egészséges önkénteseknél 10mg amlodipin bevétele után azonnal vagy 2órán belül adott aktív szén csökkentette az amlodipin felszívódását.
Mivel az amlodipin nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez, a dialízis alkalmazása valószínűleg nem jár kedvező hatással.
Farmakológiai tulajdonságok - CARDILOPIN 5 MG
Farmakoterápiás csoport: Kalciumcsatorna-blokkolók, Szelektív kalciumcsatorna-blokkolók, főként érhatásokkal, ATC kód: C08CA01
Az amlodipin egy dihidropiridin-csoportba tartozó, a kalciumion beáramlását gátló gyógyszer (úgynevezett lassú kalciumcsatorna-blokkoló), amely gátolja a kalciumionok beáramlását a sejtmembránon keresztül a szívizomsejtekbe és az erek simaizomsejtjeibe.
Az amlodipin a vérnyomáscsökkentő hatását az erek simaizomzatának direkt relaxálása révén fejti ki.
Az amlodipin anginaellenes hatásának pontos mechanizmusa nem teljesen ismert, de az amlodipin a teljes ischaemiás terhelést a következő két hatása útján csökkenti:
1. Az amlodipin tágítja a perifériás arteriolákat és ezáltal csökkenti a teljes perifériás ellenállást (afterload), amivel szemben a szív dolgozik. Mivel a szívritmus nem változik, a szív kisebb terhelése csökkenti a szívizom energiafelhasználását és oxigénigényét.
2. Az amlodipin hatásmechanizmusához valószínűleg hozzátartozik, hogy tágítja a fő koszorúereket és a coronaria-arteriolákat mind az egészséges, mind az ischaemiás területeken. Az erek dilatációja növeli a szívizomzat oxigénellátását a coronariák spasmusa esetén (Prinzmetal vagy variáns angina).
Hypertoniás betegek esetében a napi egyszeri adag klinikailag szignifikáns mértékben, 24órán át csökkenti a vérnyomást mind fekvő, mind álló helyzetben. A hatás lassan alakul ki, ezért akut hypotonia kialakulása az amlodipin alkalmazásakor nem jellemző.
Angina pectorisban az amlodipin napi egyszeri adagja növeli a teljes terhelhetőségi időt, és az anginás roham, illetve az 1mm-es ST-depresszió felléptéig eltelt időtartamot, valamint csökkenti az anginás rohamok gyakoriságát és a nitroglicerin tabletta-szükségletet.
Az amlodipin nem hozható összefüggésbe káros metabolikus hatásokkal vagy a plazmalipidek változásával, asthma bronchialéban, diabetes mellitusban és köszvényben szenvedő betegeknek is adható.
Alkalmazása koszorúér-betegségben (coronary artery disease: CAD) szenvedő betegeknél
Az amlodipin hatásosságát ismert koszorúér-betegségben (CAD) szenvedő, normotóniás betegek klinikai eseményeinek megelőzésében igazolták, az 1997 beteggel végzett független, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos CAMELOT vizsgálatban (Comparison of Amlodipine vs. Enalapril to Limit Occurrences of Thrombosis). Két éven keresztül 663 beteget 5‒10mg amlodipinnel, 673 beteget 10‒20mg enalaprillal és 655 beteget placebóval kezeltek, a sztatinokkal, béta‑blokkolókkal, diuretikumokkal és acetilszalicilsavval folytatott standard terápia mellett. A legfontosabb hatásossági eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. Az eredmények azt mutatják, hogy koszorúérbetegek esetében az amlodipin-kezelés csökkentette a nemkívánatos cardiovascularis események számát és az angina miatti hospitalizációt, valamint a revascularisatio szükségességét.
| 1. táblázat. Szignifikáns klinikai eredmények előfordulása a CAMELOT vizsgálatban | |||||
| Cardiovascularis események aránya, No. (%) | Amlopidin vs. Placebo | ||||
| Eredmények | Amlopidin | Placebo | Enalapril | Veszélyességi ráta (95% CI) | P-érték |
| Elsődleges végpont | |||||
| Nemkívánatos cardiovascularis esemény | 110 (16,6) | 151 (23,1) | 136 (20,2) | 0,69 (0,54‑0,88) | 0,003 |
| Egyéni komponensek | |||||
| Coronaria revascularisatio | 78 (11,8) | 103 (15,7) | 95 (14,1) | 0,73 (0,54‑0,98) | 0,03 |
| Hospitalizáció angina miatt | 51 (7,7) | 84 (12,8) | 86 (12,8) | 0,58 (0,41‑0,82) | 0,002 |
| Nem halálos MI | 14 (2,1) | 19 (2,9) | 11 (1,6) | 0,73 (0,37‑1,46) | 0,37 |
| Stroke vagy TIA | 6 (0,9) | 12 (1,8) | 8 (1,2) | 0,50 (0,19‑1,32) | 0,15 |
| Cardiovascularis halálozás | 5 (0,8) | 2 (0,3) | 5 (0,7) | 2,46 (0,48‑12,7) | 0,27 |
| Hospitalizáció CHF miatt | 3 (0,5) | 5 (0,8) | 4 (0,6) | 0,59 (0,14‑2,47) | 0,46 |
| Újraélesztés szívmegállás miatt | 0 | 4 (0,6) | 1 (0,1) | NA | 0,04 |
| Újkeletű perifériás érbetegség | 5 (0,8) | 2 (0,3) | 8 (1,2) | 2,6 (0,50‑13,4) | 0,24 |
| Rövidítések: CHF=krónikus szívelégtelenség; CI=megbízhatósági tartomány; MI=myocardialis infarctus; TIA=átmeneti agyi keringési zavar | |||||
Alkalmazása szívelégtelenségben szenvedő betegeknél
Hemodinamikai vizsgálatok, valamint NYHA II-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegeken terheléssel végzett kontrollos klinikai vizsgálatok szerint az amlodipin a betegek klinikai állapotát a terhelhetőség, a balkamrai ejekciós frakció és a klinikai tünetek alapján megítélve nem rontotta.
Egy placebokontrollos vizsgálat (PRAISE) során, amit NYHA III-IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő, digoxint, diuretikumot és ACE-gátlót szedő betegeken végeztek, az amlodipin kiegészítő adása nem vezetett a szívelégtelenségben szenvedő betegek mortalitásának, illetve a kombinált mortalitás és morbiditás kockázatának növekedéséhez.
Egy amlodipinnel végzett hosszú távú, placebokontrollos, utánkövetéses vizsgálatban (PRAISE‑2) ischaemiás szívbetegség meglétére utaló klinikai tünetek vagy vizsgálati leletek nélküli, NYHA III‑IV. stádiumú szívelégtelenségben szenvedő betegekben ACE-gátlók, szívglikozidok és diuretikumok állandó dózisának szedése mellett az amlodipinnek nem volt hatása az összmortalitásra, illetve a cardiovascularis mortalitásra. Ugyanebben a betegpopulációban az amlodipinnel összefüggésben a pulmonalis oedema előfordulásáról szóló jelentések száma növekedett.
Antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében” elnevezésű vizsgálat(Antihypertensive and Lipid-Lowering Treatment to Prevent Heart Attack Trial – ALLHAT)
Az „Antihipertenzív és lipidcsökkentő kezelés szerepe a szívroham megelőzésében” elnevezésű randomizált, kettős vak, morbiditást-mortalitást elemző klinikai vizsgálatban enyhe-közepes fokú hypertoniában hasonlították össze az újabb gyógyszeres terápiás protokollokat: 2,5‒10mg/nap amlodipin (kalciumcsatorna-blokkoló) és/vagy 10‒40mg/nap lizinopril (ACE-gátló), mint az egyik lehetséges első vonalbeli kezelést, a hagyományos tiazid-típusú diuretikum (12,5‒25mg/nap klórtalidon) kezeléssel.
Összesen 33357 számú 55éves vagy idősebb hypertoniás beteget randomizáltak a vizsgálatban és átlagosan 4,9évig követték őket. A betegeknek legalább még egy coronaria-betegségre hajlamosító kockázati állapota vagy rizikófaktora volt: korábbi myocardialis infarctus vagy stroke (a beválasztást megelőzően fél évnél korábbi) vagy egyéb más dokumentált atheroscleroticus cardiovascularis betegség (összesen 51,5%), 2-es típusú diabetes mellitus (36,1%); HDL‑koleszterin <35mg/dl (11,6%), EKG-val vagy cardialis UH-gal diagnosztizált balkamra-hipertrófia (20,9%), illetve dohányzás (21,9%).
Az elsődleges végpont a halálos kimenetelű coronaria-betegség vagy nem halálos kimenetelű myocardialis infarctus események száma által alkotott összetett végpont volt. Az elsődleges végpont tekintetében nem volt szignifikáns különbség az amlodipin-alapú, illetve a klórtalidon-alapú kezelés között (RR: 0,98; 95% CI: 0,90‑1,07; p=0,65). A másodlagos végpontok közül a szívelégtelenség (része az összetett cardiovascularis végpontnak) előfordulása szignifikánsan magasabb volt az amlodipin-csoportban a klórtalidon-csoporthoz viszonyítva (10,2% vs. 7,7%; RR: 1,38; 95%CI:1,25‑1,52; p<0,001). Nem volt szignifikáns különbség továbbá a bármilyen eredetű mortalitás tekintetében sem az amlodipin-, illetve a klórtalidon-alapú kezelés között (RR: 0,96; 95%CI:0,89‑1,02; p=0,20).
6éves és annál idősebb gyermekekés serdülők
Egy 268, túlnyomórészt szekunder hypertoniában szenvedő, 6. és betöltött 18. életév közötti gyermek részvételével végzett vizsgálatban az amlodipin 2,5mg és 5,0mg-os dózisainak placebóval történő összehasonlítása azt mutatta, hogy minkét dózis a placebóhoz képest szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a szisztolés vérnyomást. A két dózis közötti különbség nem volt statisztikailag szignifikáns.
Az amlodipin hosszú távú hatását a növekedésre, pubertásra és az általános fejlődésre nem vizsgálták.
Az amlodipin hosszú távú hatásossága a felnőttkori cardiovascularis morbiditás és mortalitás csökkentésében gyermekkorban történt kezelés esetén nem bizonyított.
Felszívódás, eloszlás:
Terápiás adagok per os adását követően az amlodipin jól felszívódik, a plazma csúcskoncentrációk a bevétel után 6–12órán belül alakulnak ki. Abszolút biohasznosulása 64‒80%. Eloszlási térfogata megközelítőleg 21l/kg. In vitro vizsgálatok szerint a keringő amlodipin 97,5%-a kötődik a plazmafehérjékhez.
Az amlodipin biohasznosulása nincs összefüggésben az étkezéssel.
Biotranszformáció, elimináció:
A terminális felezési idő 35‒50óra, ez megfelel a napi egyszeri alkalmazásnak. A májban nagymértékben metabolizálódik inaktív metabolitokká. A változatlan forma 10%-a, az inaktív metabolitok 60%-a a vizelettel választódik ki.
Májkárosodás
Az amlodipin májkárosodásban szenvedő betegnél történő alkalmazásáról nagyon kevés klinikai adat áll rendelkezésre. Májelégtelenségben szenvedő betegek esetében csökken az amlodipin-clearance, ami hosszabb felezési időt és körülbelül 40‑60%-kal magasabb AUC-értéket eredményez.
Idősek
A plazma-csúcskoncentráció kialakulásának ideje idős és fiatalabb személyekben hasonló. Idős betegekben az amlodipin-clearance valamelyest csökken, az AUC és az eliminációs felezési idő nő. Pangásos szívelégtelenségben az AUC és a felezési idő növekedése a vizsgált korosztálynak megfelelő volt.
Gyermekek és serdülők
Egy populációs farmakokinetikai vizsgálatot végeztek 74 hypertoniában szenvedő, 1. és betöltött 18.életév közötti gyermek részvételével (34 beteg 6‒12éves korú és 28 beteg 13. és betöltött 18.életév közötti), akik naponta egyszer vagy kétszer 1,25mg és 20mg közötti adagban kaptak amlodipint. 6‒12éves gyermekeknél a jellemző orális clearance (Cl/F) fiúkban 22,5l/h és lányokban 16,4l/h, 13. és betöltött 18. életév közötti serdülőkben ez az érték a fiúk esetében 27,4l/h, a lányok esetében pedig 21,3l/h. Az egyének közötti expozíció tekintetében nagy variabilitást figyeltek meg. 6év alatti gyermekekben korlátozott számú adat áll rendelkezésre.
Gyógyszerészeti jellemzők - CARDILOPIN 5 MG
Vízmentes kolloid szilícium-dioxid,
magnézium-sztearát,
A típusú karboximetil-keményítő-nátrium,
mikrokristályos cellulóz.
Legfeljebb 25°C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
30db tabletta fehér színű, átlátszatlan PVC/PVdC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.