METFORMIN VITABALANS 500 MG FILMTABLETTA

2-es típusú diabetes mellitus kezelésére főleg túlsúlyos betegeknél, amikor a diéta és a fokozott fizikai aktivitás önmagában nem biztosítja a szénhidrát-anyagcsere megfelelő kontrollját.

• Felnőtteknél a Metformin Vitabalans alkalmazható monoterápiában, vagy egyéb orális antidiabetikumokkal vagy inzulinnal kombinálva.

• 10 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél a Metformin Vitabalans alkalmazható monoterápiában, vagy inzulinnal kombinálva.

A diabéteszes szövődmények csökkenését mutatták ki túlsúlyos, 2-es típusú diabéteszes betegeknél, akik a diéta sikertelenségét követően első vonalbeli kezelésként metformin-terápiában részesültek (lásd 5.1 pont).

Adagolás

Normál veseműködésű felnőttek (GFR ≥ 90 ml/perc)

Monoterápiaként vagy egyéb orális antidiabetikumokkal kombinálva:

A szokásos kezdő dózis 500 mg vagy 850 mg metformin-hidroklorid naponta 2-3×, az étkezések közben vagy után bevéve. 10–15 nap után a dózist a vércukormérések eredménye alapján kell módosítani.

A dózis fokozatos emelése javíthatja a gastrointestinalis toleranciát.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

A metformin-hidroklorid ajánlott maximális dózisa napi 3 g, 3 adagban bevéve.

Ha egyéb orális antidiabetikumról tervezik az átállást: a másik gyógyszerrel való kezelést meg kell szakítani, és a metformin-hidrokloriddal való kezelést a fenti javallat szerint kell megkezdeni.

Inzulinnaltörténő kombináció

A metformin-hidroklorid és az inzulin alkalmazható kombinált terápiaként a vércukorszint jobb beállítása érdekében. A metformin-hidroklorid szokásos kezdő dózisa naponta 2× vagy 3× 500 mg vagy 850 mg, míg az inzulin mennyiségét a vércukormérések alapján kell megállapítani.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

Vesekárosodás

A GFR értékét a metformin-tartalmú készítménnyel folytatott kezelés megkezdése előtt és a kezelés során legalább évente ellenőrizni kell. A vesekárosodás további romlása szempontjából fokozott kockázatnak kitett betegeknél és időseknél a veseműködés gyakoribb, például 3-6 havonta történő ellenőrzése szükséges.

Idősek

A csökkent vesefunkció lehetősége miatt időseknél a metformin-hidroklorid adagolását a vesefunkció alapján kell meghatározni. A vesefunkció rendszeres ellenőrzése szükséges (lásd 4.4pont).

Gyermekek és serdülők

Monoterápia és inzulinnal valókombináció

• A Metformin Vitabalans 10 évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél alkalmazható.

• A szokásos kezdő dózis 500 mg vagy 850 mg naponta egyszer az étkezés alatt vagy után bevéve.

Ezzel a készítménnyel a 850 mg-os adag nem biztosítható.

10–15 nap után a dózist a vércukormérések eredménye alapján kell módosítani. A dózis fokozatos emelése javíthatja a gastrointestinalis toleranciát. A metformin-hidroklorid ajánlott maximális dózisa napi 2 g, 2-3 adagra osztva.

Az alkalmazás módja

Kizárólag szájon át történő alkalmazásra.

A Metformin Vitabalans ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik a következő betegségben szenvednek:

• túlérzékenység a metformin-hidrokloriddal vagy a készítmény 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szemben.

• Akut metabolikus acidózis bármely formája (például laktátacidózis, diabéteszes ketoacidózis).

• Diabéteszes prekóma.

• Súlyos vesekárosodás (GFR < 30 ml/perc).

• akut állapotok, amelyek a veseműködést megváltoztathatják, mint pl.:

• dehidráció

• súlyos infekció

• sokk

• jódozott kontrasztanyagok intravaszkuláris beadása (lásd 4.4 pont).

• Akut vagy krónikus betegségek, amelyek szöveti hipoxiát eredményezhetnek, mint pl.:

• keringési vagy légzési elégtelenség,

• nemrégiben lezajlott miokardiális infarktus,

• sokk.

• Májelégtelenség, akut alkohol intoxikáció, alkoholizmus.

Laktátacidózis

A laktátacidózis, amely egy nagyon ritka, de súlyos metabolikus szövődmény, leggyakrabban a veseműködés akut rosszabbodásakor, szív- és légzőszervi megbetegedésben vagy szepszisben lép fel.

A veseműködés akut rosszabbodásakor a metformin felhalmozódása következik be, ami növeli a laktátacidózis kockázatát.

Dehidráció (súlyos hasmenés vagy hányás, láz vagy csökkent folyadékbevitel) esetén a metformin adagolását átmenetileg fel kell függeszteni, és ajánlott felvenni a kapcsolatot egészségügyi szakemberrel.

Metforminnal kezelt betegeknél a veseműködést esetlegesen akutan károsító gyógyszerek (például vérnyomáscsökkentők, vízhajtók és nem-szteroid gyulladáscsökkentők [non steroidal anti- inflammatory drugs, NSAIDs]) adásának megkezdésekor elővigyázatosság szükséges. A laktátacidózis egyéb kockázati tényezői a túlzott alkoholfogyasztás, a májelégtelenség, a rosszul beállított diabétesz, a ketózis, a tartós éhezés és bármilyen, hipoxiával társuló állapot, valamint laktátacidózist kiváltani képes gyógyszerek együttadása (lásd 4.3 és 4.5 pont).

A betegeket és/vagy gondozóikat tájékoztatni kell a laktátacidózis kockázatáról. A laktátacidózisra jellemző az acidotikus diszpnoe, a hasi fájdalom, az izomgörcsök, az aszténia és a hipotermia, amit kóma követ. Feltételezett tünetek esetén a betegnek abba kell hagynia a metformin szedését, és azonnal orvoshoz kell fordulnia. Diagnosztikai laboratóriumi eredmény a csökkent vér pH (< 7,35), az emelkedett plazma laktátszint (> 5 mmol/l), valamint az emelkedett anionrés és laktát/piruvát arány.

Mitokondriális betegségben ismerten vagy feltételezetten szenvedő betegek:

A metformin alkalmazása nem ajánlott mitokondriális betegségben – ilyen például a laktátacidózissal és stroke-szerű epizódokkal járó mitokondriális encephalopathia (Mitochondrial Encephalopathy with Lactic Acidosis, and Stroke-like episodes, MELAS) szindróma és az anyai ágon öröklődő diabetes és süketség (Maternal inherited diabetes and deafness, MIDD) – ismerten szenvedő betegeknél, mivel a laktátacidózis exacerbatiója és a neurológiai szövődmények kockázatot jelentenek – mindkettő a betegség súlyosbodásához vezethet.

Ha a metformin bevételét követően MELAS szindrómára vagy MIDD-re utaló jelek és tünetek alakulnak ki, a metformin adagolását azonnal fel kell függeszteni, és mihamarabb diagnosztikus vizsgálatokat kell elvégezni.

Jódtartalmú kontrasztanyagok alkalmazása

Jódtartalmú kontrasztanyagok intravaszkuláris alkalmazása kontrasztanyag-indukált nephropathiához vezethet, ami a metformin felhalmozódásával és a laktátacidózis kockázatának növekedésével jár. A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak

legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.5 pont).

Veseműködés

A GFR értéket a kezelés megkezdése előtt és a kezelés során rendszeresen ellenőrizni kell (lásd

4.2 pont). A metformin ellenjavallt azon betegeknél, akiknél a GFR < 30 ml/perc, és adását

átmenetileg fel kell függeszteni olyan állapotokban, amelyek a veseműködést módosítják (lásd

4.3 pont).

Szívműködés

A szívelégtelenségben szenvedő betegeknél nagyobb a hipoxia és a veseelégtelenség kockázata. Stabil krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformint a szív- és vesefunkció rendszeres monitorozása mellett lehet alkalmazni.

Akut és instabil szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a metformin ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Sebészeti beavatkozások

A metformin adását az általános, spinális vagy epidurális anesztéziával járó műtét idejére fel kell

függeszteni. A készítmény leghamarabb 48 órával a műtét, illetve az orális táplálásra való visszatérés után adható újra, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak

bizonyult.

Gyermekek és serdülők

A 2-es típusú diabétesz diagnózisát meg kell erősíteni, mielőtt megkezdik a metformin-hidroklorid-kezelést.

Egy évig tartó kontrollos klinikai vizsgálatokban nem mutatták ki a metformin-hidroklorid hatását a növekedésre és a pubertásra, de ezen a területen hosszú időre vonatkozó adatok nem elérhetőek. Ezért ajánlott a metformin-hidrokloridnak ezekre a paraméterekre gyakorolt hatásának gondos követése metforminnal kezelt gyermekeknél, elsősorban pubertáskor előtti gyermekeknél.

10-12 éves gyermekek

A gyermekekkel és serdülőkkel végzett klinikai vizsgálatokba csak 15, 10-12 éves gyermeket vontak be. Bár a metformin-hidroklorid hatékonysága és biztonságossága tekintetében ezeknél a gyermekeknél nem találtak különbséget, különös figyelem ajánlott, ha a készítményt 10-12 éves gyermeknek írják fel.

Egyéb óvintézkedések

Minden betegnek folytatnia kell diétáját a napi szénhidrát-mennyiség rendszeres beosztásával. A túlsúlyos betegeknek folytatniuk kell kalóriaszegény diétájukat.

A diabétesz ellenőrzésére szolgáló szokásos laboratóriumi vizsgálatokat rendszeresen el kell végezni.

A metformin önmagában soha nem okoz hipoglikémiát; ugyanakkor óvatosság ajánlott, ha a gyógyszert inzulinnal vagy egyéb orális antidiabetikumokkal (pl. szulfonilureákkal vagy meglitinidekkel) kombinációban adják.

Együttadása nem ajánlott

Alkohol:

Az alkoholintoxikáció fokozza a laktátacidózis kockázatát, különösen éhezés, alultápláltság vagy májkárosodás fennállásakor.

Jódtartalmú kontrasztanyagok:

A metformin adását fel kell függeszteni a vizsgálatot megelőzően vagy a vizsgálat idejére, és csak legalább 48 óra elteltével állítható vissza, akkor is csak abban az esetben, ha a veseműködést újra ellenőrizték, és az stabilnak bizonyult (lásd 4.2 és 4.4 pont).

Óvatossággal adható kombinációk

Egyes gyógyszerek, például az NSAID-ok, köztük a szelektív ciklooxigenáz (COX)-2-inhibitorok, az

ACE-gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, valamint a vízhajtók, különösen a kacsdiuretikumok károsan befolyásolhatják a veseműködést, és ezáltal növelhetik a laktátacidózis kockázatát. Ezen készítmények metforminnal együttes adásának megkezdésekor, illetve a kombinációs kezelés során a veseműködés szoros ellenőrzése szükséges.

Intrinsic hiperglikémiás hatású gyógyszerek (pl. glükokortikoidok [szisztémás és helyi alkalmazású] és szimpatomimetikumok)

Gyakoribb vércukorszint ellenőrzésre van szükség, különösen a kezelés elkezdésekor. Amennyiben szükséges, az antidiabetikum dózisát módosítani kell a másik gyógyszerkészítménnyel folytatott terápia alatt, illetve annak abbahagyásakor.

Szerves kationtranszporterek (OCT)

A metformin szubsztrátja mind az OCT1 és az OCT2 transzporternek.

A metformin együttes alkalmazása

• az OCT1 inhibitorokkal (például verapamil) csökkentheti a metformin hatékonyságát;

• az OCT1 induktorokkal (pl. rifampicin) fokozhatja a metformin gyomor-bélrendszeri felszívódását és hatékonyságát;

• az OCT2 inhibitorokkal (pl. cimetidin, dolutegravir, ranolazin, trimetoprim, vandetanib, izavukonazol) csökkentheti a metformin renális eliminációját és ezáltal a metformin plazmakoncentrációjának növekedéséhez vezethet;

• az OCT1 és az OCT2 inhibitorokkal (például krizotinib, olaparib) megváltoztathatja a metformin hatékonyságát és a vesén keresztüli eliminációját.

Ezért elővigyázatosság szükséges, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, ha ezeket a gyógyszereket metforminnal együtt adják be, mivel a metformin plazmakoncentrációja emelkedhet. Szükség esetén a metformin dózismódosítása megfontolandó, mivel az OCT-inhibitorok/induktorok megváltoztathatják a metformin hatékonyságát.

Terhesség

Terhesség alatt fennálló (terhességi vagy állandó) kontrollálatlan diabétesz születési rendellenességek, és koraszülés fokozott kockázatával jár együtt.

A rendelkezésre álló korlátozott számú adat nem jelezte a születési rendellenességek fokozott kockázatát metformin-hidroklorid alkalmazásakor terhes nők esetében. Állatkísérletek nem igazoltak károsító hatást a terhességre, embrionális vagy foetális, és posztnatális fejlődésre és a szülésre vonatkozólag (lásd 5.3 pont).

Ha a beteg gyermekvállalást tervez, a terhesség alatt nem ajánlott a diabéteszt metformin-hidrokloriddal kezelni, hanem inzulint kell adni, hogy a vércukorszint minél közelebb legyen a normál értékhez annak érdekében, hogy csökkentsék a magzati fejlődési rendellenességek kialakulásának kockázatát.

Szoptatás

A metformin kiválasztódik az anyatejbe. Nem figyeltek meg mellékhatásokat anyatejjel táplált újszülöttek, illetve csecsemők esetében. Mindazonáltal, mivel csak korlátozott adat áll rendelkezésre, az anyatejjel való táplálás nem javasolt metformin-hidrokloriddal való kezelés ideje alatt. El kell dönteni, hogy a szoptatást vagy a metformin adását függesszék-e fel, figyelembe véve az anyatejes táplálás előnyének összehasonlítását a lehetséges káros mellékhatások kialakulásával a gyermeknél.

Termékenység

A hím vagy nőstény patkányok termékenységét nem befolyásolta a metformin, még 600 mg/ttkg/nap dózisban adagolva sem, ami körülbelül a háromszorosa az ajánlott maximális napi humán dózisnak.

A metformin monoterápia formájában alkalmazva nem okoz hipoglikémiát, ezért a gépjárművezetéshez vezetés és gépek kezelésiéhez szükséges képességekre nincs hatással.

Ugyanakkor, a beteget figyelmeztetni kell a hipoglikémia veszélyére, ha a metformin-hidrokloridot egyéb antidiabetikummal (például szulfonilureákkal, inzulinnal, meglitinidekkel) kombinálva alkalmazzák.

A következő mellékhatások jelentkezhetnek metformin-hidroklorid-terápia mellett. Az előfordulási gyakoriságot a következőképpen határozták meg:

• nagyon gyakori ≥ 1/10;

• gyakori ≥ 1/100 és < 1/10;

• nem gyakori ≥ 1/1000 és < 1/100;

• ritka ≥ 1/10000 és < 1/1000;

• nagyon ritka < 1/10 000

• nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek

Nagyon ritka: laktátacidózis (lásd 4.4 pont)

A B12-vitamin felszívódása a szérumban mért szinttel együtt csökken metformin-hidroklorid hosszan tartó alkalmazása során. Ennek az etiológiának a lehetőségét a megaloblasztos anémiában szenvedő betegeknél ajánlott mérlegelni.

Idegrendszeri betegségek és tünetek

Gyakori: megváltozott ízérzés.

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek

Nagyon gyakori: gyomor-bél rendszeri zavarok, mint a hányinger, hányás, hasmenés, hasi fájdalom, étvágytalanság. Ezek a nemkívánatos mellékhatások leggyakrabban a terápia megkezdésekor jelentkeznek, és a legtöbb esetben spontán rendeződnek. Megelőzésükhöz a metformin-hidrokloridot napi 2-3 részre elosztott adagban, étkezés közben vagy étkezés után javasolt bevenni. Az adag lassú emelése szintén javítja a gastrointestinalis tolerálhatóságot.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek

Nagyon ritka: májfunkciós eltérések, valamint hepatitis izolált esetei, amelyek a metformin elhagyását követően megszűnnek.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei

Nagyon ritka: bőrreakciók, mint pl. eritéma, pruritus, urtikária.

Gyermekek és serdülők

A publikált és a forgalomba hozatal utáni adatokban, valamint egy korlátozott, 10-16 éves pediátriai populációval végzett egyéves kezelés során a felnőtteknél megfigyelt természetű és súlyosságú káros mellékhatásokat figyeltek meg.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Hipoglikémia nem volt észlelhető a metformin-hidroklorid 85 g-os adagjáig, habár ilyen esetben laktátacidózis megjelent. A metformin-hidroklorid jelentős túladagolása, vagy az együttjáró rizikófaktorok laktátacidózishoz vezethetnek. A laktátacidózis sürgősségi állapot, és kórházban kezelendő.

A laktát és a metformin leghatékonyabb eltávolítási módja a hemodialízis.