MOXIFLOXACIN-RATIOPHARM 400 MG FILMTABLETTA

A Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtabletta a 18éves és annál idősebb betegek moxifloxacinra érzékeny baktériumok által okozott alábbi infekcióinak kezelésére javallott (lásd 4.4, 4.8 és 5.1pont).

Az alábbi indikációkban a moxifloxacin csak akkor alkalmazható, ha a fertőzés kezdeti kezelésére általánosan javasolt egyéb antibakteriális szerek nem tekinthetők megfelelőnek vagy nem voltak hatékonyak:

• akut bakteriális sinusitis (megfelelően diagnosztizált);

• krónikus obstruktív tüdőbetegség – a bronchitist is beleértve – akut exacerbatiója (megfelelően dignosztizált);

• területen szerzett pneumonia, kivéve a súlyos eseteket;

• enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás (azaz a belső női nemi szervek fertőzései, beleértve a salpingitist és az endometritist is), kísérő tubo-ovarialis vagy kismedencei tályog nélkül.

A Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtabletta monoterápiában nem ajánlott az enyhe vagy közepesen súlyos kismedencei gyulladás kezelésére, hanem más megfelelő antibiotikummal (pl.cefalosporinnal) kombinációban kell adni a Neisseria gonorrhoeae növekvő moxifloxacin-rezisztenciája miatt, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható (lásd 4.4 és 5.1pont).

A Moxifloxacin-ratiopharm 400mgfilmtabletta adható a terápia kiegészítéseként is olyan betegeknek, akik javulást mutattak a kezdeti intravénás moxifloxacin-kezelés alatt az alábbi javallatokban:

• területen szerzett pneumonia;

• szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók.

A Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtabletta nem alkalmazható kezdeti kezelésben semmilyen típusú bőr- és lágyrészinfekcióban, illetve súlyos, területen szerzett pneumonia esetén.

Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.

Adagolás (felnőttek)

Az ajánlott dózis egy 400mg‑os filmtabletta naponta egyszer.

Vese- vagy májkárosodás

Enyhétől súlyosig terjedő vesekárosodásban vagy krónikus dialízis, azaz hemodialízis vagy tartós ambuláns peritoneális dialízis esetén nincs szükség a dózis módosítására (részletesebben lásd 5.2pont).

Károsodott májfunkciójú betegekről nem áll elég adat rendelkezésre (lásd 4.3pont).

Egyéb különleges betegcsoportok

Idősebb vagy kisebb testtömegű betegek esetében nincs szükség a dózis módosítására.

Gyermekek és serdülők

A moxifloxacin 18év alatti gyermekek és serdülők esetén ellenjavallt. A moxifloxacin hatásosságát és biztonságosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták (lásd 4.3pont).

Az alkalmazás módja

A filmtablettát egészben, elegendő folyadékkal kell lenyelni, és étkezéstől függetlenül be lehet venni.

Az alkalmazás időtartama

A Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtabletta szedése az alábbi ideig javasolt:

A klinikai vizsgálatok során a Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtablettát legfeljebb 14napos kezelés során tanulmányozták.

Szekvenciális (intravénás, majd per os) kezelés

Szekvenciális terápiát alkalmazó klinikai vizsgálatokban a legtöbb beteget területen szerzett pneumonia esetén 4napon belül, szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók esetén pedig 6napon belül állították át intravénás kezelésről per os kezelésre. A teljes intravénás és per os kezelésre a területen szerzett pneumonia esetén az ajánlott időtartam 7‑14nap és szövődményes bőr- és lágyrészinfekciók esetén 7‑21nap.

Az egyes javallatokban ajánlott dózist (400mg naponta egyszer), valamint a kezelési időt nem szabad túllépni.

- A készítmény hatóanyagával, egyéb kinolonokkal vagy a készítmény a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

- Terhesség és szoptatás (lásd 4.6pont).

- 18év alatti betegek.

- Ha a beteg anamnézisében a kinolon-kezeléssel összefüggő ínkárosodás/betegség szerepel.

A moxifloxacin adását követően a preklinikai vizsgálatokban és emberekben egyaránt észleltek a szív elektrofiziológiájában QT‑megnyúlás formájában bekövetkező változásokat. A gyógyszer biztonságos alkalmazása érdekében a moxifloxacin adása ellenjavallt a következő esetekben is:

- veleszületett vagy dokumentáltan szerzett QT‑szakasz megnyúlás

- a só-vízháztartás zavaraiban, különösen nem korrigált hypokalaemia esetében

- klinikailag jelentős bradycardiában

- klinikailag jelentős szívelégtelenség csökkent balkamrai ejekciós frakcióval

- akinek az anamnézisében tünetekkel járó szívritmuszavar szerepel.

A moxifloxacint nem alkalmazható együtt olyan gyógyszerekkel, amelyek megnyújtják a QT‑szakaszt (lásd még 4.5pont).

A klinikai adatok korlátozott volta miatt a moxifloxacin olyan betegeknél is ellenjavallott, akiknek a májfunkciója csökkent (Child–Pugh C), és olyan betegeknél, akiknél a transzaminázszint a normálérték felső határát több mint ötszörösen meghaladja.

A moxifloxacin alkalmazását el kell kerülni azoknál a betegeknél, akik korábban kinolon- vagy fluorokinolon-tartalmú készítmények alkalmazásakor súlyos mellékhatást tapasztaltak (lásd 4.8 pont). Ilyen betegeknél csak egyéb kezelési lehetőségek hiányában és az előny/kockázat gondos értékelését követően szabad moxifloxacin-kezelést kezdeni (lásd még 4.3 pont).

A moxifloxacin-kezelés előnyeinek (különös tekintettel a nem súlyos fertőzésekre) egyensúlyban kell lenniük a figyelmeztetésekre és óvintézkedésekre vonatkozó pontban felsoroltakkal.

Hosszan tartó, rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások

Kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél nagyon ritkán különböző – esetenként több – szervrendszert (csont- és izomrendszer, idegrendszer, pszichiátriai kórképek és érzékszervek) érintő, a beteg életkorától és eleve fennálló kockázati tényezőitől függetlenül fellépő, hosszan fennálló (hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be. A moxifloxacin alkalmazását bármilyen súlyos mellékhatásra jellemző jel vagy tünet első jelentkezésekor azonnal le kell állítani, és a betegnek azt kell javasolni, hogy tanácsért forduljon a gyógyszert felíró orvoshoz.

AQTc-intervallum megnyúlása és apotenciálisan aQTc-intervallum megnyúlásával kapcsolatos klinikai kórképek

A moxifloxacinról kimutatták, hogy néhány betegnél a QTc‑intervallum megnyúlását okozta az elektrokardiogramon. A klinikai vizsgálati program során nyert EKG-k analízise során a moxifloxacin mellett észlelt QTc‑megnyúlás 6msec±26msec volt, ami a kiindulási értékhez viszonyítva 1,4%-os növekedést jelentett. Mivel a nők a férfiakhoz képest hajlamosabbak arra, hogy hosszabb kiindulási QTc‑intervallummal rendelkezzenek, érzékenyebbek lehetnek a QTc‑megnyúlást előidéző gyógyszerekre. Az idős betegek szintén érzékenyebbek lehetnek a gyógyszerek QT‑intervallumot befolyásoló hatásaira.

Azok a gyógyszerek, amelyek a káliumszintet csökkenthetik, óvatosan adhatók a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegeknek (lásd 4.3 és 4.5pont).

A moxifloxacint körültekintően kell alkalmazni olyan betegek esetén, akiknél arrhythmiára hajlamosító tényező ismert (különösen nők és idős betegek esetén), mint pl.akut myocardialis ischaemia vagy QT‑megnyúlás, minthogy ezek a tényezők fokozhatják a kamrai arrhythmiák (így a torsade de pointes) és a szívmegállás kockázatát (lásd még 4.3pont). A QT-megnyúlás mértéke a gyógyszer koncentrációjának növekedésével fokozódhat. Az ajánlott dózist ezért nem szabad túllépni.

Ha a moxifloxacin-kezelés folyamán szívritmuszavar tünetei jelentkeznek, a kezelést abba kell hagyni, és EKG-vizsgálatot kell végezni.

Aortaaneurysma és -dissectio és szívbillentyűhiba okozta regurgitatio/billentyűelégtelenség

Az epidemiológiai vizsgálatok a fluorokinolonok bevételét követően az aortaaneurysma és aortadissectio, valamint az aorta- és a mitralis billentyű regurgitatiójának fokozott kockázatáról számoltak be, különösen időseknél. Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és -dissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűhiba miatti regurgitatióról, illetve billentyűelégtelenségről (lásd 4.8 pont).

Ezért a fluorokinolonokat kizárólag gondos előny-kockázat értékelést és más terápiás lehetőségek mérlegelését követően szabad csak alkalmazni, ha a beteg családi anamnézise pozitív az aneurysma vagy veleszületett szívbillentyű-betegség tekintetében, továbbá a már meglévő aortaaneurysmával és/vagy aortadissectióval vagy szívbillentyű-betegséggel diagnosztizált betegeknél, illetve a következőkre hajlamosító egyéb kockázati tényezők vagy betegségek esetén:

• mind aortaaneurysma, mind -dissectio és szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: kötőszöveti rendellenességek, mint Marfan-szindróma vagy Ehlers–Danlos-szindróma, Turner-szindróma, Behcet-kór, hypertonia, rheumatoid arthritis) vagy emellett

• aortaaneurysma és -dissectio (pl.: vascularis rendellenességek, mint Takayasu-artheritis, óriássejtes artheritis, vagy ismert atherosclerosis, vagy Sjögren-szindróma) vagy emellett

• szívbillentyűhiba miatti regurgitatio/billentyűelégtelenség (pl.: infektív endocarditis).

Az aortaaneurysma és -dissectio és a billentyűk rupturájának kockázata fokozódhat az egyidejűleg szisztémás kortikoszteroidokkal kezelt betegeknél is.

Hirtelen hasi, mellkasi vagy hátfájdalom esetén a betegeknek azt kell tanácsolni, hogy azonnal forduljanak egy sürgősségi osztályon dolgozó orvoshoz.

A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy akut dyspnoe, újonnan jelentkező palpitatio, illetve a has vagy az alsó végtagok ödémájának kialakulása esetén haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

Túlérzékenységi/allergiás reakciók

Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be fluorokinolonokkal, többek között a

moxifloxacinnal kapcsolatban, az első alkalmazás után. Az anaphylaxiás reakciók már akár az első

alkalmazást követően is életveszélyes sokkig súlyosbodhatnak. Súlyos túlérzékenységi reakciók klinikai megnyilvánulása esetén a moxifloxacin kezelést abba kell hagyni, és a beteget megfelelő ellátásban (pl. sokktalanítás) kell részesíteni.

Súlyos májbetegségek

A moxifloxacin alkalmazásával kapcsolatban fulmináns hepatitis eseteket jelentettek, melyek akár életveszélyes (beleértve a halálos eseteket) májelégtelenséghez vezethetnek (lásd 4.8pont). A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a kezelés folytatása előtt keressék fel kezelőorvosukat, amennyiben olyan fulmináns májbetegségre utaló tüneteket észlelnek, mint a hirtelen kialakuló asthenia sárgasággal, sötét vizelet, vérzékenységre való hajlam, vagy hepatikus encephalopathia.

Amennyiben májfunkciós eltérésre utaló tünetek észlelhetők, májfunkciós próbákat/vizsgálatokat kell végezni.

A bőrt érintő súlyos mellékhatások

A bőrt érintő súlyos – potenciálisan életveszélyes vagy halálos kimenetelű – mellékhatásokat jelentettek moxifloxacin alkalmazása során, például toxikus epidermalis necrolysist (TEN, más néven Lyell-szindróma), Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), akut generalizált exanthemás pustulosist (AGEP) és eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) (lásd 4.8 pont). A gyógyszer rendelésekor a betegek figyelmét fel kell hívni a súlyos bőrreakciók jeleire és tüneteire, valamint a betegeket gondosan monitorozni kell. Ha a jelek és tünetek arra utalnak, hogy ezek a reakciók kialakulnak, a moxifloxacin alkalmazását azonnal abba kell hagyni és alternatív terápia elkezdését kell fontolóra venni. Ha a betegnél súlyos reakciók, mint pl. SJS, TEN, AGEP vagy DRESS alakult ki a moxifloxacin alkalmazásakor, akkor az adott beteget a későbbiekben tilos moxifloxacinnal kezelni.

Görcsrohamokra hajlamos betegek

Ismert, hogy a kinolonok görcsrohamokat váltanak ki. Kellő óvatosság szükséges olyan betegek kezelésekor, akiknek olyan központi idegrendszeri elváltozásuk vagy más kockázati tényezőik vannak, amely görcsrohamra hajlamosít, vagy csökkenti a görcsküszöbüket. Görcsroham esetén a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni és megfelelő intézkedést kell hozni.

Perifériás neuropathia

A kinolonokkal és fluorokinolonokkal kezelt betegeknél szenzoros vagy szenzomotoros polyneuropathiás eseteket jelentettek, amelyek paraesthesiát, hypaesthesiát, dysaesthesiát vagy gyengeséget okoztak. A moxifloxacin‑kezelésben részesülő betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben neuropathia tünetei – például fájdalom, égő érzés, bizsergés, zsibbadás vagy gyengeség – jelentkeznek, a potenciálisan irreverzibilis állapot kialakulásának megelőzése érdekében tájékoztassák erről kezelőorvosukat, mielőtt folytatnák a kezelést (lásd 4.8 pont).

Pszichiátriai reakciók

Pszichiátriai reakciók is jelentkezhetnek már az első kinolon alkalmazást (beleértve a moxifloxacint is) követően. Nagyon ritka esetekben depresszió vagy pszichotikus reakciók alakultak ki egészen az öngyilkossági gondolatokig és önkárosító magatartásig, mint pl. öngyilkossági kísérlet (lásd 4.8pont). Abban az esetben, ha a betegnél ezek a reakciók létrejönnek, a moxifloxacin-kezelést fel kell függeszteni, és megfelelő intézkedéseket kell tenni. Óvatosság ajánlott, ha moxifloxacint kell alkalmazni pszichotikus betegek kezelésénél, vagy olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében pszichiátriai betegség szerepel.

Antibiotikumok okozta hasmenés (AAD) beleértve a colitist

Antibiotikum kezeléssel összefüggő diarrhea (AAD) és antibiotikum kezeléssel összefüggő colitis (AAC) – beleértve a pseudomembranosus colitist –, valamint a Clostridium difficile okozta hasmenés előfordulásáról a széles spektrumú antibiotikumok, így a moxifloxacin esetében is beszámoltak, és ezek súlyossága az enyhe hasmenéstől a halálos kimenetelű colitisig változhat. Ezért fontos a diagnózis mérlegelése azoknál a betegeknél, akiknél moxifloxacin-kezelés alatt vagy után súlyos hasmenés alakul ki. Amennyiben AAD vagy AAC gyanúja áll fenn vagy igazolódik, akkor a folyamatban levő antibakteriális kezelést – beleértve a moxifloxacint is – fel kell függeszteni, és azonnal meg kell kezdeni a megfelelő terápiát. Ezenkívül gondoskodni kell a megfelelő infekciókontrollról a fertőzés transzmissziós kockázatának csökkentése érdekében. A bélmotilitást gátló gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt súlyos hasmenésben szenvedő betegeknél.

Myasthenia gravisban szenvedő betegek

A moxifloxacint elővigyázatossággal kell alkalmazni myasthenia gravisban szenvedő betegek esetében, mivel az a tünetek súlyosbodását okozhatja.

Íngyulladás és ínszakadás

Az íngyulladás és az ínszakadás (különösen – de nem kizárólag – az Achilles-íné) már a kinolon vagy fluorokinolon-kezelés megkezdését követő 48 órán belül jelentkezhet, néha mindkét oldalon, és a kezelés abbahagyását követően hónapokkal később is jelentették előfordulását. Az íngyulladás és az ínszakadás kockázata nagyobb idősebb betegeknél, vesekárosodásban szenvedő betegeknél, szervtranszplantáción átesett betegeknél, illetve egyidejűleg kortikoszteroidokkal kezelt betegek esetében. Kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása ezért kerülendő.

A moxifloxacin-kezelést a tendinitis első jeleinek (például fájdalmas duzzanat, gyulladás) jelentkezésekor le kell állítani, és más kezelést kell megfontolni. Az érintett végtagot megfelelően kezelni kell (például immobilizáció). Tendinopathia tüneteinek jelentkezésekor kortikoszteroidok nem alkalmazhatók.

Vesekárosodásban szenvedő betegek

A vesebetegségben szenvedő idős betegek csak óvatosan kezelhetők moxifloxacinnal, ha nem képesek megfelelő mennyiségű folyadékbevitelre, mert a dehidráció fokozhatja a veseelégtelenség kockázatát.

Látászavarok

Ha látászavar lép fel, vagy bármilyen szempanasz jelentkezne, azonnal szemészhez kell a beteget irányítani (lásd 4.7 és 4.8pont)

A glükózanyagcsere zavarai

Mint minden kinolonnál, jelentettek vércukorszint-zavarokat, beleértve a hypoglykaemiát és a hyperglykaemiát (lásd 4.8 pont), rendszerint olyan diabéteszes betegeknél, akik egyidejűleg orális antidiabetikumot (pl. glibenklamid) vagy inzulint kapnak. Hypoglykaemiás kóma eseteiről számoltak be. Diabéteszes betegeknél a vércukorszint gondos monitorozása ajánlott.

Fényérzékenységireakciók megelőzése

A kinolonokról kimutatták, hogy fényérzékenységi reakciót okoznak a betegeknél. Azonban a vizsgálatok azt mutatták, hogy a moxifloxacin fényérzékenységet kiváltó kockázata alacsonyabb. Mindazonáltal tanácsolható, hogy a moxifloxacin-kezelés alatt álló betegek óvakodjanak az ultraibolya sugárzástól és a túlzott mértékű és/vagy erős napsütéstől (lásd 4.8 pont).

Glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz enzim elégtelenségben szenvedő betegek

Azokat a betegeket, akiknek a családjában glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz hiány fordul elő vagy maguk szenvednek glükóz‑6‑foszfát‑dehidrogenáz hiányban, a kinolon-kezelés hemolitikus reakcióra hajlamosítja. Ezért ilyen betegek esetében a moxifloxacint kellő óvatossággal kell alkalmazni.

Kismedencei gyulladásos betegségben szenvedő betegek

Olyan szövődményes kismedencei gyulladásos betegségben szenvedő betegek részére (pl.tubo-ovarialis vagy kismedencei tályoggal szövődött esetek) akik számára intravénás kezelés szükségessége indokolt, a Moxifloxacin-ratiopharm 400mg filmtabletta nem ajánlott.

A kismedencei gyulladásos betegségeket fluorokinolon-rezisztens Neisseria gonorrhoeae is okozhatja. Ezért ilyen esetekben az empirikus moxifloxacint más megfelelő antibiotikummal (pl.cefalosporinnal) kombinációban kell adni, kivéve, ha a moxifloxacin-rezisztens Neisseria gonorrhoeae jelenléte kizárható. Amennyiben 3napi kezelés után nem jelentkezik javulás, akkor a terápiát újra át kell gondolni.

Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzésekben szenvedő betegek

Az intravénás moxifloxacin klinikai hatásossága súlyosan fertőzött égések, valamint fasciitisek és a „diabéteszes láb” osteomielitisszel szövődött fertőzéseiben nem bizonyított.

Interferencia biológiai tesztekkel

A moxifloxacin-kezelés befolyásolhatja a Mycobacterium spp. tenyésztéses vizsgálati eredményét, mivel gátolja a mycobaktériumok növekedését, és így hamis eredményt okoz olyan minták esetén, amelyeket egyidejűleg moxifloxacinnal kezelt betegektől vettek.

MRSA okozta fertőzésekben szenvedő betegek

A moxifloxacin nem javasolt MRSA okozta fertőzések kezelésére. Feltételezett vagy igazolt MRSA okozta fertőzések esetén a kezelést egy megfelelő antibakteriális hatóanyaggal kell elkezdeni (lásd 5.1pont).

Gyermekek és serdülők

A fiatal állatok porcaira kifejtett mellékhatások miatt (lásd 5.3pont) a moxifloxacin alkalmazása ellenjavallt gyermekek és 18éven aluli serdülők esetében (lásd 4.3pont).

Segédanyagok

Nátrium

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) per adag nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes.

Kölcsönhatások más gyógyszerekkel

A potenciálisan QT-intervallum megnyúlást okozó gyógyszerek

Nem zárható ki, hogy a moxifloxacinnak és más gyógyszereknek additív hatása van a QT‑szakasz meghosszabbítására, amelynek következtében a QTc‑szakasz megnyúlhat. Ez a hatás a kamrai arrhythmiák – beleértve a torsade de pointes‑t is – kockázatának fokozódásához vezethet. Ezért a moxifloxacin együttadása ellenjavallt az alábbi gyógyszerekkel (lásd 4.3pont):

• IAosztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl.kinidin, hidrokinidin, dizopiramid)

• a III.osztályba tartozó antiaritmiás szerek (pl.amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid)

• antipszichotikumok (pl.fenotiazidok, pimozid, szertindol, haloperidol, szultoprid)

• triciklusos antidepresszánsok

• bizonyos antimikrobás szerek (szakvinavir, sparfloxacin, intravénás eritromicin, pentamidin, antimaláriás szerek, különösen a halofantrin)

• egyes antihisztaminok (terfenadin, asztemizol, mizolasztin)

• egyéb gyógyszerek (ciszaprid, intravénás vinkamin, bepridil, difemanil).

A moxifloxacint óvatosan kell alkalmazni olyan betegeknél, akik olyan gyógyszert szednek, amely csökkentheti a káliumszintet (pl.kacs- vagy tiazid‑típusú diuretikumok, laxatívumok és (nagy dózisú) beöntések, kortikoszteroidok, amfotericin B) vagy amely klinikailag jelentős bradycardiával hozható összefüggésbe.

Kelátkomplex képződés

Körülbelül 6órának kell eltelnie két vagy három vegyértékű kationokat tartalmazó készítmények (pl.magnézium- vagy alumínium-tartalmú savlekötők, didanozin tabletták, szukralfát és vas- vagy cinktartalmú készítmények) és a moxifloxacin bevétele között.

Orvosi szén

Orvosi aktív szén egyidejű adása 400mg per os moxifloxacinnal jelentősen gátolta annak felszívódását, és szisztémás biohasznosulását több mint 80%‑kal csökkentette. Ezért e két gyógyszer egyidejű alkalmazása nem javasolt (kivéve a túladagolás esetén, lásd még 4.9pont).

Digoxin

A moxifloxacin ismételt egyidejű alkalmazása digoxinnal egészséges önkéntesekben végzett vizsgálatok alapján körülbelül 30%‑kal emelte meg a digoxin Cmax értékét anélkül, hogy befolyásolta volna az AUC értéket vagy a maradék vérszintet. Digoxinnal való alkalmazás esetén nincs szükség külön óvintézkedésre.

Glibenklamid

Cukorbeteg önkéntesek körében végzett vizsgálatokban a per os moxifloxacin és a glibenklamid együttes alkalmazása a glibenklamid maximális plazmakoncentrációjának megközelítőleg 21%‑os csökkenéséhez vezetett. A glibenklamid és a moxifloxacin együttes alkalmazása elméletileg enyhe és átmeneti hyperglykaemiához vezethet. A glibenklamid farmakokinetikájában megfigyelt változások azonban nem eredményezték a farmakodinámiás paraméterek (vércukorszint, inzulinszint) változásait. Így nem figyeltek meg klinikailag lényeges interakciókat a moxifloxacin és a glibenklamid között.

Az INR változásai

Nagyszámú olyan esetről számoltak be, amikor megnőtt az orális antikoagulánsok hatása antibakteriális szereket szedő betegekben, különösen az alábbi antibiotikumok hatására: fluorokinolonok, makrolidok, tetraciklinek, kotrimoxazol és bizonyos cefalosporinok. Fertőzések és gyulladások, a beteg kora és általános állapota kockázati tényezőnek tekinthető. Ezekben az esetekben nehéz eldönteni, hogy az INR (Nemzetközi Normalizált Ráta) változásáért a fertőző betegség vagy a kezelés a felelős. Elővigyázatossági óvintézkedés lehet az INR gyakoribb ellenőrzése. Ha szükséges, a per os antikoaguláns dózisát megfelelően módosítani kell.

Citokróm P450

A klinikai vizsgálatok nem mutattak kölcsönhatást, ha a moxifloxacint az alábbi gyógyszerekkel adták egyidejűleg: ranitidin, probenecid, per os fogamzásgátlók, kalciumpótlók, parenterálisan adott morfin, teofillin, ciklosporin vagy itrakonazol.

Humán citokróm P450 enzimmel végzett in vitro vizsgálatok alátámasztották ezeket az adatokat. Ezeknek az eredményeknek az értékelése arra enged következtetni, hogy a citokróm P450 enzim által közvetített metabolikus interakció nem valószínű.

Táplálékkal való kölcsönhatás

A moxifloxacin és a táplálékok között, beleértve a tejtermékeket is, nincs klinikailag releváns kölcsönhatás.

Terhesség

A moxifloxacin alkalmazásának biztonságosságát emberi terhességben még nem tanulmányozták. Állatkísérletes vizsgálatok reproduktív toxicitására utalnak (lásd 5.3pont). Az emberre vonatkozó lehetséges kockázat nem ismert. Fejlődésben lévő állatoknál fluorokinolon-kezelés esetén előfordul a teherviselő ízületek porcának károsodása, valamint fluorokinolon kezelésben részesülő gyermekeknél reverzíbilis ízületi sérüléseket írtak le, ezért a moxifloxacint nem szabad terhes nőknek adni (lásd 4.3pont).

Szoptatás

Szoptató anyákra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre. Preklinikai adatok azt mutatják, hogy kis mennyiségű moxifloxacin kiválasztódik az anyatejbe. Humán adatok hiányában, valamint fejlődésben lévő állatoknál a teherviselő ízületek porcának fluorokinolonok okozta károsodásának veszélye miatt a szoptatás a moxifloxacin-kezelés alatt ellenjavallt lásd 4.3pont).

Termékenység

Az állatkísérletek nem utalnak termékenységet károsító hatásra (lásd 5.3pont).

A moxifloxacinnak a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban a fluorokinolonok, így a moxifloxacin is károsan befolyásolhatják a vezetési vagy gépkezelési készséget olyan betegek esetében, akik központi idegrendszeri reakciókkal (pl.szédülés, akut, átmeneti látáskiesés, lásd 4.8pont) vagy akut, illetve rövid ideig tartó eszméletvesztéssel (syncope, lásd 4.8pont) reagálnak a kezelésre. Tanácsos, hogy gépjárművezetés vagy gépkezelés előtt a betegek figyeljék meg, hogyan reagálnak a moxifloxacinra.

A 400mg moxifloxacin- (per os és szekvenciális terápia) kezeléssel kapcsolatban elvégzett klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentett és gyakoriságuk szerint csoportosított mellékhatások az alábbiakban kerültek felsorolásra:

A hányingert és a hasmenést kivéve valamennyi mellékhatás 3% alatti gyakorisággal fordult elő.

A gyakorisági csoportokon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerültek felsorolásra.

A gyakorisági kategóriák az alábbiak:

• gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)

• nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)

• ritka (≥1/10000 – <1/1000)

• nagyon ritka (< 1/10000)

• nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)

*Kinolonok és fluorokinolonok alkalmazása kapcsán nagyon ritkán számos –esetenként több- szervrendszert és érzékszervet érintő, hosszan fennálló (akár hónapokig vagy évekig tartó), rokkantságot okozó és potenciálisan irreverzibilis súlyos gyógyszermellékhatások eseteiről számoltak be (köztük olyanokról mint tendinitis, ínszakadás, arthralgia, végtagfájdalom, járászavar, paraesthesiával és neuralgiával járó neuropathiák, fáradtság, pszichiátriai tünetek [beleértve az alvászavarokat, szorongást, pánikrohamokat, depressziót és öngyilkossági gondolatokat], memória- és koncentrációzavarok, valamint a hallás, a látás, az ízérzés és a szaglás romlása), amelyek néhány esetben az eleve fennálló kockázati tényezőktől függetlenül jelentkeztek (lásd 4.4 pont).

**Fluorokinolon-kezelésben részesülő betegeknél beszámoltak az aortaaneurysma és aortadissectio bekövetkeztéről, amelyek néha rupturával (egyes esetekben halálos kimenetellel) jártak, valamint a szívbillentyűk regurgitatiójáról, illetve elégtelenségéről (lásd 4.4 pont).

Nagyon ritkán a következő mellékhatásokat jelentették más fluorokinolonokkal történő kezelést követően, amelyek előfordulhatnak moxifloxacin-kezelés során is: megnövekedett intracranialis nyomás (beleértve: pseudotumor cerebri), emelkedett nátriumszint, emelkedett kalciumszint, haemolyticus anaemia.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Véletlenszerű túladagolás esetén nem ajánlottak specifikus ellenintézkedések. Túladagolás esetén tüneti kezelést kell alkalmazni. EKG ellenőrzés szükséges, mert a QT intervallum megnyúlása lehetséges. Orvosi szén egyidejű adása 400mg per os moxifloxacinnal annak szisztémás biohasznosulását több mint 80%‑kal csökkenti. Az orvosi szén a felszívódás korai szakaszában történő adása hasznos lehet a moxifloxacin per os túladagolása esetén a nagyfokú szisztémás expozíció meggátlására.