PIRFENIDONE AXUNIO 534 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - PIRFENIDONE 534 MG
A Pirfenidone axunio felnőtteknél idiopathiás pulmonalis fibrosis (IPF) kezelésére javallott.
A Pirfenidone axunio-kezelést az IPF diagnosztizálásában és kezelésében jártas szakorvosnak kell elkezdenie és felügyelnie.
Adagolás
Felnőttek
A kezelés megkezdésekor az adagot egy 14 napos időszak során a következőképpen kell a 2403 mg ajánlott napi adagig emelni:
-
1–7. nap: naponta háromszor 267 mg (801 mg/nap)
-
8–14. nap: naponta háromszor 534 mg (1602 mg/nap)
-
A 15. naptól kezdve: naponta háromszor 801 mg (2403 mg/nap).
A Pirfenidone axunio ajánlott fenntartó adagja naponta háromszor 801 mg, étellel bevéve, összesen napi 2403 mg.
Napi 2403 mg-ot meghaladó adag egyik beteg esetén sem ajánlott (lásd 4.9 pont).
Azoknál a betegeknél, akiknél a pirfenidon-kezelés 14 egymást követő napig vagy ennél hosszabb ideig szünetelt, úgy kell újrakezdeni a kezelést, hogy a kezdő 2-hetes dózisbeállítást el kell végezni az ajánlott napi adag eléréséig.
A kezelés 14 egymást követő napnál rövidebb ideig tartó megszakítása esetén a kezelés dózisbeállítás
nélkül a korábbi ajánlott napi adaggal folytatható.
Az adag módosítása és a biztonságos alkalmazás egyéb szempontjai
Gastrointestinális események
Azokat a betegeket, akik a kezelést gastrointestinális mellékhatások miatt nem tolerálják, emlékeztetni kell arra, hogy a gyógyszert étkezés közben vegyék be. Ha a tünetek fennmaradnak, a pirfenidon dózisát naponta kétszer vagy háromszor 267 mg – 534 mg adagra lehet csökkenteni, étellel bevéve, majd a tolerálhatóságnak megfelelően vissza lehet térni az ajánlott napi adagra. Ha a tünetek továbbra is fennállnak, a tünetek megszűnése érdekében a betegeknek a kezelés egy vagy két hetes megszakítása javasolható.
Fényérzékenységi reakció vagy bőrkiütés
Az enyhe vagy közepesen súlyos fényérzékenységi reakciót vagy kiütést tapasztaló betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindennap alkalmazzanak fényvédő készítményt, és kerüljék a napsugárzást (lásd 4.4 pont). A pirfenidon adagja napi 801 mg dózisra csökkenthető (naponta háromszor 267 mg). Ha a kiütés 7 nap elteltével sem múlik el, a pirfenidon adását 15 napra le kell állítani, és az adagot ugyanúgy kell növelni az ajánlott napi adag eléréséig, mint a kezdeti dózisnövelési időszakban.
Azon betegeknek, akik súlyos fényérzékenységi reakciót vagy bőrkiütést tapasztalnak, javasolni kell, hogy a kezelést szakítsák meg, és forduljanak orvoshoz (lásd 4.4 pont). A bőrkiütés megszűnésével a pirfenidon adását újra el lehet kezdeni, és az orvos megítélése szerint vissza lehet térni az ajánlott napi adaghoz.
Májfunkció
Az alanin- és/vagy a glutamát-piruvát transzamináz (GPT[ALAT] vagy glutamát-oxálacetát transzamináz GOT [ASAT])-szintjének jelentős – bilirubinszint-emelkedéssel járó vagy anélküli – emelkedése esetén a pirfenidon adagját a 4.4 pontban ismertetett iránymutatásoknak megfelelően módosítani kell, vagy a kezelést le kell állítani.
Különleges betegcsoportok
Idősek
A 65 éves és idősebb betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 5.2 pont).
Májkárosodás
Az enyhe vagy közepesen súlyos (azaz Child-Pugh A és B stádium) fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Mivel azonban a pirfenidon plazmaszintje néhány enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő személynél magasabb lehet, pirfenidon - kezelés esetén körültekintően kell eljárni ebben a populációban. A pirfenidon-kezelés súlyos májkárosodásban vagy végstádiumú májbetegségben szenvedő betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont)
Vesekárosodás
Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. A pirfenidont
körültekintően kell alkalmazni közepesen súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance 30-50 ml/perc) szenvedő betegeknél. A pirfenidon-kezelés súlyos fokú vesekárosodásban
(kreatinin-clearance < 30 ml/perc) vagy dialízist igénylő végstádiumú veseelégtelenségben szenvedő
betegeknél nem alkalmazható (lásd 4.3 és 5.2 pont).
Gyermekek és serdülők
A pirfenidonnak gyermekek esetén az IPF indikációban nincs releváns alkalmazása. Az alkalmazás módja
A Pirfenidone axunio szájon át alkalmazható. A tablettákat egészben, vízzel kell lenyelni, és a hányinger és a szédülés lehetőségének csökkentése érdekében étellel együtt kell bevenni (lásd 4.8 és 5.2 pont).
-
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység,
-
Pirfenidon alkalmazása során fellépő angiooedema a kórelőzményben (lásd 4.4 pont),
-
Fluvoxamin egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont),
-
Súlyos fokú májkárosodás vagy végstádiumú májbetegség (lásd 4.2 és 4.4 pont),
-
Súlyos fokú vesekárosodás (kreatinin-clearance < 30 ml/perc) vagy dialízist igénylő
Májfunkció
A pirfenidonnal kezelt betegeknél gyakran jelentettek transzamináz-emelkedést. A pirfenidon-kezelés megkezdése előtt, illetve annak első 6 hónapjában havonta, ezt követően pedig 3 havonta májfunkció- vizsgálatokat GPT(ALAT), GOT(ASAT) és bilirubint kell végezni (lásd 4.8 pont).
Ha a betegnél az aminotranszferázok szintjének emelkedése a pirfenidon-kezelés megkezdése után a normál érték felső határának háromszorosa és ötszöröse között van bilirubinszint-emelkedés és gyógyszer által kiváltott májkárosodás tünetei vagy jelei nélkül, az egyéb okokat ki kell zárni, és a beteg állapotát gondosan figyelemmel kell kísérni. Meg kell fontolni a májtoxicitással összefüggésbe hozható egyéb gyógyszerek adásának leállítását. Amennyiben az klinikailag indokolt, a pirfenidon adagját csökkenteni kell, vagy az adagolást meg kell szakítani. Ha a májfunkciós vizsgálatok eredménye ismét a normál határokon belül van, a pirfenidon adagja újra az ajánlott napi adagig növelhető, amennyiben a beteg ezt tolerálja.
Gyógyszer által kiváltott májkárosodás
Ritkán a GPT(ALAT) és GOT(ASAT)-szintjének emelkedéséhez bilirubinszint-emelkedés társult. A forgalomba hozatalt követően súlyos gyógyszer által kiváltott májkárosodásról jelentettek eseteket, beleértve egyes halálos kimenetelű, elszigetelten jelentkező eseteket is (lásd 4.8 pont).
A javasolt rendszeres májfunkciós vizsgálatok felügyeletén felül haladéktalanul klinikai értékelést és májfunkciós teszteket kell végezni azoknál a betegeknél, akiknél májkárosodásra utaló tüneteket észlelnek, ideértve a fáradtságot, anorexiát, a has jobb felső részén jelentkező diszkomfortot, sötét vizeletet vagy sárgaságot.
Ha a betegnél az aminotranszferázok szintjének emelkedése a normál érték felső határának háromszorosa és ötszöröse között van, amelyhez magas bilirubinszint vagy májkárosodást jelző klinikai jelek vagy tünetek is társulnak, a pirfenidon adását véglegesen le kell állítani, és a beteget nem szabad a készítménnyel ismételten kezelni.
Ha a betegnél az aminotranszferázok szintjének emelkedése eléri vagy meghaladja a normál érték felső határának ötszörösét, a pirfenidon adását véglegesen le kell állítani, és a beteget nem szabad a készítménnyel ismételten kezelni.
Májkárosodás
A közepesen súlyos (azaz Child-Pugh B stádiumú) fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a pirfenidon-expozíció 60%-kal nőtt. A pirfenidont eleve fennálló, enyhe vagy közepesen súlyos fokú (azaz Child-Pugh A és B stádiumú) májkárosodásban szenvedő betegeknél körültekintően kell alkalmazni, mivel fennáll a fokozott pirfenidon-expozíció lehetősége. A betegeknél szorosan monitorozni kell a toxicitás jeleit, különösen akkor, ha egyidejűleg egy ismert CYP1A2-gátlót szednek (lásd 4.5 és 5.2 pont). A pirfenidont súlyos fokú májkárosodásban szenvedő személyek esetében nem vizsgálták, ezért a pirfenidont súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél tilos alkalmazni (lásd 4.3 pont).
Fényérzékenységi reakció és bőrkiütés
A pirfenidon-kezelés ideje alatt kerülni kell, vagy minimálisra kell csökkenteni a közvetlen napfény-expozíciót (beleértve a szoláriumot is). A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy mindennap használjanak fényvédő készítményeket, viseljenek a napfény ellen védő ruházatot, és
kerüljék az ismerten fényérzékenységet okozó egyéb gyógyszerek alkalmazását. A betegeket arra kell kérni, hogy jelentsék kezelőorvosuknak a fényérzékenységi reakció vagy kiütés tüneteit. A súlyos fényérzékenységi reakció előfordulása nem gyakori. A fényérzékenységi reakció vagy kiütés enyhe és közepesen súlyos eseteinél az adag módosítására vagy a kezelés átmeneti leállítására lehet szükség (lásd 4.2 pont).
Súlyos bőrreakciók
A forgalomba hozatalt követően a pirfenidon-kezeléssel kapcsolatban Stevens–Johnson-szindrómát (SJS), toxicus epidermalis necrolysist (TEN) valamint eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakciót (DRESS) jelentettek, melyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek lehetnek. Ha az ilyen reakciókra utaló jelek és tünetek jelentkeznek, a Pirfenidone axunio alkalmazását azonnal abba kell hagyni. Ha a betegnél a pirfenidon alkalmazása során SJS, TEN vagy DRESS alakult ki, a Pirfenidone axunio-kezelés nem kezdhető újra, és azt véglegesen abba kell hagyni.
Angiooedema/Anaphylaxia
A forgalomba hozatalt követően a pirfenidon alkalmazásával összefüggésben bejelentések érkeztek többek között az arc, az ajkak és/vagy a nyelv duzzanatával járó, (olykor súlyos fokozatú) angiooedemáról, amelyhez légzési nehézség vagy sípoló légzés társulhat. Jelentések érkeztek anaphylaxiás reakciókról is. Emiatt azoknál a betegeknél, akiknél a pirfenidon alkalmazása után angiooedemás jelek vagy tünetek, illetve súlyos allergiás reakciók jelentkeznek, azonnal meg kell szakítaniuk a kezelést. Az angiooedemás vagy súlyos allergiás reakciókat mutató betegeket az irányadó szakmai követelményeknek megfelelően kell ellátni. A pirfenidont tilos alkalmazni olyan betegeknél, akiknek a kórelőzményében pirfenidon okozta angiooedema vagy túlérzékenység szerepel (lásd 4.3 pont).
Szédülés
A pirfenidont szedő betegeknél szédülést jelentettek. A betegeknek ezért tisztában kell lenniük azzal, hogyan reagálnak erre a gyógyszerre, mielőtt éberséget vagy koordinációt igénylő tevékenységbe kezdenek (lásd 4.7 pont). A klinikai vizsgálatokban a szédülést tapasztaló betegek nagy részénél egyszeri esemény fordult elő, és 22 napos medián időtartammal az események többsége megszűnt. Ha a szédülés nem javul vagy súlyossága fokozódik, a pirfenidon adagjának módosítása vagy akár az adagolás felfüggesztése válhat indokolttá.
Fáradtság
A pirfenidont szedő betegeknél fáradtságot jelentettek. A betegeknek ezért tisztában kell lenniük azzal, hogyan reagálnak erre a gyógyszerre, mielőtt éberséget vagy koordinációt igénylő tevékenységbe kezdenek (lásd 4.7 pont).
Testtömegcsökkenés
A pirfenidonnal kezelt betegeknél testtömegcsökkenést jelentettek (lásd 4.8 pont). Az orvosoknak figyelemmel kell kísérniük a betegek testtömegét, és szükséges esetben ösztönözniük kell a nagyobb kalóriabevitelt, amennyiben a testtömegcsökkenést klinikailag jelentősnek ítélik.
Hyponatraemia
A pirfenidonnal kezelt betegeknél hyponatraemiát jelentettek (lásd 4.8 pont). Mivel a hyponatraemia tünetei visszafogottak lehetnek, és elfedheti őket a társult betegségek jelenléte, javasolt a releváns laboratóriumi paraméterek rendszeres figyelemmel kísérése, különösképpen az olyan félrevezető jelek és tünetek előfordulása esetén, mint például a hányinger, fejfájás vagy szédülés.
Ismert hatású segédanyagok
Ez a gyógyszer kevesebb mint 1 mmol nátriumot (23 mg) tartalmaz filmtablettánként, azaz
gyakorlatilag „nátriummentes”.
Pirfenidone axunio 534 mg filmtabletta
Ez a gyógyszer azo színezőanyagokat tartalmaz, amelyek allergiás reakciókat okozhatnak.
A pirfenidon körülbelül 70-80%-a a CYP1A2 révén metabolizálódik, melyhez kisebb mértékben más CYP-izoenzimek, többek között a CYP2C9, 2C19, 2D6 és 2E1 is hozzájárulnak.
A grépfrútlé fogyasztása a CYP1A2 gátlásával jár, és ezt a pirfenidon-kezelés ideje alatt kerülni kell. Fluvoxamin és a CYP1A2 inhibitorai
Egy I. fázisú vizsgálatban a pirfenidon és a fluvoxamin (a CYP1A2 erős inhibitora, amely más CYP-izoenzimekre is [CYP2C9, 2C19 és 2D6] gátló hatást fejt ki) együttes alkalmazása a nemdohányzó betegek körében a pirfenidon expozíciójának négyszeres emelkedését eredményezte.
A pirfenidon ellenjavallt az egyidejűleg fluvoxamint kapó betegeknél (lásd 4.3 pont). A fluvoxamin adását a pirfenidon-kezelés megkezdése előtt abba kell hagyni, és a pirfenidon csökkent clearance-e miatt a pirfenidon-kezelés ideje alatt kerülni kell. A pirfenidonnal végzett kezelés során kerülni kell az olyan egyéb kezeléseket, amelyek mind a CYP1A2, mind a pirfenidon metabolizmusában szerepet játszó egy vagy több CYP-izoenzimet (pl. CYP2C9, 2C19 és 2D6) gátolnak.
Az in vivo és az in vitro extrapolációk arra utalnak, hogy a CYP1A2 hatékony és szelektív gátlói (pl. az enoxacin) körülbelül 2–4-szeresére képesek növelni a pirfenidon hatását. Ha a pirfenidon és egy hatékony és szelektív CYP1A2-gátló egyidejű alkalmazása elkerülhetetlen, akkor a pirfenidon adagját napi 801 mg-ra (napi háromszor 267 mg) kell csökkenteni. A betegeknél gondosan figyelni kell az pirfenidon kezeléssel kapcsolatban megjelenő mellékhatásokat. Szükség esetén az pirfenidon-kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.2 és 4.4 pont).
A pirfenidon és 750 mg ciprofloxacin (közepesen erős CYP1A2 inhibitor) együttes alkalmazása a pirfenidon expozícióját 81%-kal növelte. Amennyiben napi kétszer 750 mg ciprofloxacin alkalmazása elkerülhetetlen, a pirfenidon napi adagját 1602 mg-ra kell csökkenteni (napi háromszor 534 mg). A pirfenidont körültekintéssel kell alkalmazni abban az esetben, ha napi egyszer vagy kétszer 250 mg vagy 500 mg ciprofloxacint alkalmaznak.
A pirfenidont elővigyázatossággal kell alkalmazni egyéb, közepesen erős CYP1A2 inhibitorokkal kezelt betegek esetében, (pl.: amiodaron, propafenon).
Különös gonddal kell eljárni, ha a pirfenidon metabolizmusában szerepet játszó egy vagy több CYP-izoenzim – mint a CYP2C9 (pl. amiodaron, flukonazol), 2C19 (pl. klóramfenikol) és 2D6 (pl. fluoxetin, paroxetin) – erős inhibitoraival egyidejűleg CYP1A2-inhibitorokat alkalmaznak.
Dohányzás és a CYP1A2-t indukáló szerek
Egy I. fázisú interakciós vizsgálat azt értékelte, hogy milyen hatást gyakorol a dohányzás (amely a CYP1A2-t indukálja) a pirfenidon farmakokinetikájára. Dohányosoknál a pirfenidon expozíciója 50%-a volt a nemdohányzóknál megfigyelt értéknek. A dohányzás potenciálisan indukálja a máj enzimtermelését, ezáltal növeli a gyógyszer clearance-ét és csökkenti az expozíciót. A dohányzás és annak CYP1A2-t indukáló potenciálja között megfigyelt kapcsolat alapján a pirfenidon-kezelés ideje alatt kerülni kell a CYP1A2-t erőteljesen indukáló szerek egyidejű alkalmazását, beleértve a dohányzást is. A betegeket arra kell ösztönözni, hogy a pirfenidonnal végzett kezelés előtt és az alatt hagyják abba a CYP1A2-t erőteljesen indukáló szerek alkalmazását és a dohányzást.
A CYP1A2-t mérsékelten indukáló szerek (pl. omeprazol) esetében az egyidejű alkalmazás elméletileg
a pirfenidon plazmaszintjének csökkenését eredményezheti.
A CYP1A2-t és a pirfenidon metabolizmusában szerepet játszó egyéb CYP-izoenzimeket erősen indukáló gyógyszerek (pl. rifampicin) egyidejű alkalmazása a pirfenidon plazmaszintjének jelentős csökkenését eredményezheti. Ezek a gyógyszerek minden lehetséges esetben kerülendők.
Terhesség
Terhes nőknél történő alkalmazásra nincs adat a pirfenidon tekintetében.
Állatoknál a pirfenidon és/vagy annak metabolitjai átjutnak a méhlepényen, ezáltal fennáll a
lehetősége, hogy a pirfenidon és/vagy annak metabolitjai a magzatvízben felgyűlnek.
Nagy adagok (≥ 1000 mg/kg/nap) alkalmazásakor patkányoknál a vemhesség meghosszabbodását és a magzatok életképességének csökkenését figyelték meg.
A pirfenidon alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a pirfenidon vagy annak metabolitjai kiválasztódnak-e a humán anyatejbe. A rendelkezésre álló, állatokkal nyert farmakokinetikai adatok a pirfenidon és/vagy metabolitjainak kiválasztódását igazolták az anyatejbe, annak lehetőségével, hogy a pirfenidon és/vagy annak metabolitjai az anyatejben akkumulálódhatnak (lásd 5.3 pont). Az anyatejjel táplált csecsemő esetében a kockázatot nem lehet kizárni.
El kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a pirfenidon-kezelést, figyelembe
véve a szoptatás előnyét a gyermek, illetve a pirfenidon-terápia előnyét az anyá szempontjából. Termékenység
A preklinikai vizsgálatokban nem figyeltek meg a termékenységre gyakorolt nemkívánatos hatásokat (lásd 5.3 pont).
A pirfenidon szédülést és fáradtságot okozhat, ami közepes mértékben befolyásolhatja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket, ezért amennyiben a beteg ezeket a tüneteket tapasztalja, a gépjárművezetés és a gépek kezelése során kellő körültekintés ajánlott.
A biztonságossági profil összefoglalása
A klinikai vizsgálatokban a napi 2403 mg adagban alkalmazott pirfenidon mellett leggyakrabban jelentett mellékhatások a következők voltak a placebóhoz viszonyítva: hányinger (32,4%, illetve 12,2%), kiütés (26,2%, illetve 7,7%), hasmenés (18,8%, illetve 14,4%), fáradtság (18,5%, illetve
10,4%), emésztési zavarok (16,1%, illetve 5,0%), étvágycsökkenés (20,7%, illetve 8,0%), fejfájás
(10,1%, illetve 7,7%) és fényérzékenységi reakció (9,3%, illetve 1,1%).
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A pirfenidon biztonságosságát 1650 önkéntes és beteg részvételével végzett klinikai vizsgálatokban értékelték. Több mint 170 beteget vizsgáltak nyílt vizsgálatokban legalább 5, legfeljebb 10 éven keresztül.
Az 1. táblázatban azok a mellékhatások szerepelnek, melyeket legalább 2%-os gyakorisággal jelentettek a három döntő, összesített III. fázisú vizsgálatban, melyek során 623 beteget a pirfenidon ajánlott, napi 2403 mg-os adagjával kezeltek. A forgalomba hozatalt követően észlelt mellékhatások is az 1. táblázatban vannak felsorolva. A mellékhatások szervrendszeri kategóriánként vannak felsorolva, és az egyes gyakorisági kategóriákon [nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 – < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg)] belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| 1. táblázat Mellékhatások szervrendszeri kategóriánként és MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák alapján | |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nagyon gyakori | Felső légúti fertőzés |
| Gyakori | Húgyúti fertőzés |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Agranulocytosis1 |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | Angiooedema1 |
| Nem ismert | Anaphylaxia1 |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Testtömegcsökkenés; étvágycsökkenés |
| Nem gyakori | Hyponatraemia1 |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Nagyon gyakori | Álmatlanság |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Fejfájás; szédülés |
| Gyakori | Aluszékonyság; ízérzékelési zavar; letargia |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Gyakori | Hőhullámok |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Légszomj; köhögés |
| Gyakori | Produktív köhögés |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | Dyspepsia; hányinger; hasmenés; gastroesophagealis reflux betegség; hányás; székrekedés |
| Gyakori | Puffadás; hasi diszkomfort; hasi fájdalom; a has felső részét érintőfájdalom; gyomorpanaszok; gasztritisz; flatulencia |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Gyakori | Emelkedett GPT(ALAT)-szint; emelkedett GOT(ASAT)-szint; a gamma-glutamil-transzferáz emelkedett szintje |
| Nem gyakori | Emelkedett szérum összbilirubinszint, egyidejűleg emelkedett GPT(ALAT) és GOT(ASAT)-szinttel1; gyógyszer által kiváltott májkárosodás2 |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | Bőrkiütés |
| Gyakori | Fényérzékenységi reakció; viszketés; bőrpír; száraz bőr; bőrpírral járó bőrkiütés; foltos bőrkiütés; viszkető bőrkiütés |
| Nem ismert | Stevens–Johnson-szindróma1; toxikus epidermalis nekrolízis1, eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS)1 |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | Ízületi fájdalom |
| Gyakori | Izomfájdalom |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori | Fáradtság |
| Gyakori | Gyengeség; nem szív eredetű mellkasi fájdalom |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | |
| 1. táblázat Mellékhatások szervrendszeri kategóriánként és MedDRA szerinti gyakorisági kategóriák alapján | |
| Gyakori | Napégés |
-
A forgalomba hozatalt követő megfigyelések során azonosították (lásd 4.4 pont)
-
A forgalomba hozatalt követő megfigyelés során a súlyos, gyógyszer által kiváltott májkárosodás eseteit azonosították, beleértve a halálos kimenetelről szóló jelentéseket (lásd 4.3, 4.4 pontok).
Az IPF-ben végzett összevont klinikai vizsgálatok expozícióra korrigált elemzései igazolták, hogy a pirfenidont biztonságossági és tolerálhatósági profilja előrehaladott IPF-es betegeknél (n=366) megegyezik a nem előrehaladott betegségben szenvedő IPF-es betegeknél megállapítottal (n=942).
A kiválasztott mellékhatások leírása
Étvágycsökkenés
A kulcsfontosságú klinikai vizsgálatok során az étvágycsökkenés esetei könnyen kezelhetőek voltak, és általában nem jártak jelentős következményekkel. Az étvágycsökkenés esetei ritkán jelentős testtömegcsökkenéssel jártak, és orvosi beavatkozást igényeltek.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A túladagolással kapcsolatban korlátozottak a klinikai tapasztalatok. Egy 12 napos dózisnövelő időszakban egészséges felnőtt önkénteseknek többszöri adagban pirfenidont adtak, naponta háromszor hat 267 mg-os kapszulát, legfeljebb összesen napi 4806 mg-os adagban. A mellékhatások enyhék, múló jellegűek voltak, és összhangban álltak a pirfenidon esetében leggyakrabban jelentett mellékhatásokkal.
Túladagolás gyanúja esetén szupportív kezelést kell nyújtani, beleértve az élettani paraméterek nyomon követését, és a beteg klinikai állapotának gondos megfigyelését.
Farmakológiai tulajdonságok - PIRFENIDONE 534 MG
Farmakoterápiás csoport: Immunszuppresszív szerek, egyéb immunszuppresszív szerek, ATC kód: L04AX05.
A pirfenidon hatásmechanizmusa nem teljesen ismert. A meglévő adatok azonban arra utalnak, hogy a pirfenidon különféle in vitro rendszerekben és a tüdőfibrózis (bleomicin és transzplantáció indukálta fibrózis) állati modelljeiben mind fibrózis elleni, mind pedig gyulladáscsökkentő tulajdonságokat mutat.
Az IPF egy fibrózissal és gyulladással járó, krónikus tüdőbetegség, amelyet a gyulladást elősegítő citokinek – ezen belül a tumornekrózis-faktor-alfa (TNF-α) és az interleukin-1-béta (IL-1β) – szintézise és felszabadulása befolyásol, és a pirfenidonról megállapították, hogy különböző ingerekre válaszként csökkenti a gyulladásos sejtek felhalmozódását.
A pirfenidon csökkenti a fibroblasztok proliferációját, a fibrózissal összefüggő fehérjék és a citokinek termelődését, valamint az extracelluláris mátrix citokin növekedési faktorokra, például a transzformáló növekedési faktor bétára (TGF-β) és a vérlemezke-eredetű növekedési faktorra (PDGF) válaszul bekövetkező fokozott bioszintézisét és felhalmozódását.
Klinikai hatásosság
A pirfenidon klinikai hatásosságát négy, IPF-betegek bevonásával végzett, III. fázisú, több
vizsgálóhelyen zajló, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban tanulmányozták. A
III. fázisú vizsgálatok közül három (PIPF–004, PIPF–006 és PIPF–016) nemzetközi volt, egyet (SP3) pedig Japánban végeztek.
A PIPF–004 és a PIPF–006 vizsgálat a napi 2403 mg pirfenidonnal végzett kezelést placebóval hasonlította össze. A vizsgálatok elrendezése néhány kivételtől eltekintve majdnem megegyezett, például a PIPF–004 számú vizsgálatban köztes adagolási csoportot alkalmaztak (1197 mg/nap). A kezelést mindkét vizsgálatban naponta háromszor alkalmazták, legalább 72 héten át. Az elsődleges végpont mindkét vizsgálatban a százalékos várható erőltetett vitálkapacitásban (FVC) a vizsgálat megkezdésétől a 72. hétig kialakult változás volt. A PIPF-004 és a PIPF-006 összevont populációjában – amelyet összesen 692 olyan beteg alkotott, akiket napi 2403 mg-os dózissal kezeltek – a százalékos várható FVC-érték mediánja a vizsgálat megkezdésekor 73,9% volt a pirfenidon-csoportban (tartomány: 50–123%) és 72,0% volt a placebocsoportban (tartomány: 48–138%), a százalékos várható szénmonoxid-diffúziós kapacitás (DLCO) mediánja a vizsgálat megkezdésekor 45,1% volt a pirfenidon -csoportban (tartomány: 25–81%) és 45,6% volt a placebocsoportban (tartomány: 21– 94%). A PIPF-004 vizsgálatban a pirfenidon -csoport 2,4%-ánál és a placebocsoport 2,1%-ánál volt a százalékos várható FVC 50% alatt és/vagy a százalékos várható DLCO-érték 35% alatt a vizsgálat megkezdésekor. A PIPF-006 vizsgálatban a pirfenidon-csoport 1,0%-ánál és a placebocsoport
1,4%-ánál volt a százalékos várható FVC 50% alatt és/vagy a százalékos várható DLCO-érték 35% alatt a vizsgálat megkezdésekor.
A PIPF–004 vizsgálatban a százalékos várható FVC-nek a vizsgálat megkezdésétől a 72. hétig megfigyelt csökkenése szignifikánsan kisebb volt a pirfenidonnal kezelt betegek (n = 174) körében, mint a placebót szedő betegeknél (n = 174, p = 0,001, rang ANCOVA). A pirfenidonnall végzett kezelés esetében a százalékos várható FVC-ben a vizsgálat megkezdéséhez képest a 24. (p = 0,014),
36. (p < 0,001), 48. (p < 0,001) és 60. hétre (p < 0,001) kialakuló csökkenés is szignifikánsan kisebb volt. A 72. héten a pirfenidonal kezelt betegek 20%-ánál a százalékos várható FVC-nek a vizsgálat megkezdéséhez viszonyított legalább 10%-os csökkenése (az IPF miatti halálozás kockázatát jelző küszöbérték) volt tapasztalható, szemben a placebót szedő betegeknél észlelt 35%-kal (2. táblázat).
| 2. táblázat A százalékos várható FVC értékében a vizsgálat megkezdésétől a 72. hétig kialakult változás kategóriák szerinti értékelése a PIPF-004 vizsgálatban | ||
| Pirfenidon 2403 mg/nap(n = 174) | Placebo (n = 174) | |
| Legalább 10%-os csökkenés vagy halál,vagy tüdőátültetés | 35 (20%) | 60 (34%) |
| 10%-nál kisebb csökkenés | 97 (56%) | 90 (52%) |
| Nincs csökkenés (az FVC változása > 0%) | 42 (24%) | 24 (14%) |
Noha a pirfenidont és a placebót szedő betegek között a hatperces gyaloglás teszt (6MWT) során megtett távolságban a vizsgálat megkezdésétől a 72. hétig bekövetkezett változást illetően az előre meghatározott rang ANCOVA semmilyen különbséget nem jelzett, egy ad hoc elemzésben a 6MWT távolság a pirfenidonnal kezelt betegek 37%-ánál mutatott 50 m-es vagy ennél nagyobb csökkenést, szemben a PIPF–004 vizsgálatban placebóval kezelt betegekkel, akiknél ez az érték 47% volt.
A PIPF–006 vizsgálatban a pirfenidonnal végzett kezelés (n = 171) a placebóhoz viszonyítva (n = 173; p = 0,501) nem csökkentette a százalékos várható FVC-ben a vizsgálat megkezdéséhez képest a
72. hétre kialakuló csökkenést. A pirfenidonnal végzett kezelés esetén azonban kisebb volt a százalékos várható FVC-ben a vizsgálat megkezdéshez képest a 24. (p < 0,001), 36. (p = 0,011) és 48. (p = 0,005) hétre elért csökkenés. A 72. héten az FVC legalább 10%-os csökkenését a pirfenidonnal kezelt betegek 23%-ánál, illetve a placebóval kezelt betegek 27%-ánál tapasztalták (3. táblázat).
| 3. táblázat A százalékos várható FVC értékében a vizsgálat megkezdésétől a 72. hétig kialakult változás kategóriák szerinti értékelése a PIPF-006 számú vizsgálatban | ||
| Pirfenidon 2403 mg/nap(n = 171) | Placebo (n = 173) | |
| Legalább 10%-os csökkenés vagy halál,vagy tüdőátültetés | 39 (23%) | 46 (27%) |
| 10%-nál kisebb csökkenés | 88 (52%) | 89 (51%) |
| Nincs csökkenés (az FVC változása > 0%) | 44 (26%) | 38 (22%) |
A PIPF–006 vizsgálatban a 72. héten a 6MWT távolságnak a vizsgálat megkezdéséhez viszonyított csökkenése szignifikánsan kisebb volt, mint a placebóval kezelt csoportban (p < 0,001, rang ANCOVA). Ezen felül a PIPF–006 egy ad hoc elemzésében a 6MWT távolság a pirfenidonnal kezelt betegek 33%-ánál mutatott 50 m-es vagy ennél nagyobb csökkenést, szemben a placebóval kezelt betegekkel, akiknél ez az érték 47% volt.
A PIPF–004 és a PIPF–006 vizsgálatban tapasztalt túlélés összevont elemzésében a napi 2403 mg pirfenidon adása esetén megfigyelt halálozási ráta 7,8% volt, szemben a placebo esetén észlelt 9,8%-kal (relatív hazárd 0,77 [95%-os CI: 0,47–1,28]).
A PIPF–016 vizsgálat a napi 2403 mg pirfenidonnal és a placebóval végzett kezelést hasonlította össze. A kezelést naponta háromszor alkalmazták, 52 héten át. Az elsődleges végpont a százalékos várható FVC értékében a vizsgálat megkezdésétől az 52. hétig kialakult változás volt. Az összesen 555 betegnél a kezelés megkezdésekor a százalékos várható FVC átlagosan 68% (tartomány: 48–91%) volt, míg a DLCO-érték 42% (tartomány: 27–170%) volt. A betegek 2%-ának a százalékos várható erőltetett vitálkapacitása (FVC) 50% alatt volt, a betegek 21%-ának a százalékos várható DLCO-értéke pedig 35% alatt volt a vizsgálat megkezdésekor.
A PIPF–016 vizsgálatban a százalékos várható FVC csökkenése a kiindulási értékről az 52. hétre szignifikánsan kisebb volt a pirfenidonnal kezelt betegek (n = 278) körében, mint a placebót kapó betegeknél (n = 277, p < 0,000001, rang ANCOVA). A pirfenidonnal végzett kezelés esetében a százalékos várható FVC csökkenése a kiindulási értékről a 13. (p < 0,000001), 26. (p < 0,000001), és
39. hétre (p = 0,000002) szintén szignifikánsan kisebb volt. A pirfenidonnal kezelt betegek 17%-a, a placebót kapó betegek pedig 32%-a esetében volt megfigyelhető az 52. hétre a százalékos várható FVC legalább 10%-os csökkenése a kiindulási értékhez képest, vagy elhalálozás (4. táblázat).
| 4. táblázat A százalékos várható FVC értékében az 52. hétre a kiindulási értékhez képest történt változás kategóriák szerinti értékelése a PIPF-016 vizsgálatban | ||
| Pirfenidon 2403 mg/nap(n = 278) | Placebo (n = 277) | |
| Legalább 10%-os csökkenés vagy halál | 46 (17%) | 88 (32%) |
| 10%-nál kisebb csökkenés | 169 (61%) | 162 (58%) |
| Nincs csökkenés (az FVC változása > 0%) | 63 (23%) | 27 (10%) |
A PIPF–016 vizsgálatban a 6 perces járásteszt (6MWT) során megtett távolság csökkenése az
52. hétre a kiinduláskor mért értékhez képest szignifikánsan kisebb volt, mint a placebót kapók csoportjában tapasztalt csökkenés (p = 0,036, rang ANCOVA); a 6MWT során megtett távolság az pirfenidonnal kezelt betegek 26%-a esetében legalább 50 m-rel csökkent, míg a placebót kapó betegek 36%-ánál volt megfigyelhető ilyen mértékű csökkenés.
A PIPF–004, PIPF–006 és a PIPF–016 vizsgálatok előre meghatározott, összevont elemzésében a
12. hónapra a napi 2403 mg pirfenidon alkalmazása esetén megfigyelt összhalálozás rátája szignifikánsan kisebb volt (3,5%; 623-ból 22 beteg), mint a placebo csoportban tapasztalt ráta (6,7%,
624-ből 42 beteg), ami azt jelenti, hogy az összhalálozás rátája 48%-kal csökkent az első 12 hónapban (relatív hazárd 0,52 [95%-os CI: 0,31-0,87], p = 0,0107, log-rank próba).
A japán betegekkel végzett vizsgálat (SP3) napi 1800 mg pirfenidont hasonlított össze placebóval (n = 110, illetve n = 109) (az említett adag a PIPF–004/006 vizsgálatban az egyesült államokbeli és európai populációknál alkalmazott napi 2403 mg-os adaghoz hasonlítható, testsúly szerint normalizálva). Az 52. hétre (elsődleges végpont) a pirfenidonnal végzett kezelés a placebóhoz viszonyítva szignifikánsan csökkentette a vitálkapacitás (VC) csökkenésének középértékét
(-0,09 ± 0,02 l, szemben a –0,16 ± 0,02 l értékkel, p = 0,042).
IPF-es betegek előrehaladott tüdőfunkció-károsodással
A PIPF-004, PIPF-006 és PIPF-016 vizsgálatok összevont post hoc elemzésében az előrehaladott IPF-ben szenvedő (n=170) populációban, akiknél az FVC < 50% volt a vizsgálat megkezdésekor és/vagy a DLCO < 35% volt a vizsgálat megkezdésekor, az FVC éves romlása pirfenidont kapó betegeknél (n=90) -150,9 ml, a placebót kapó betegeknél (n=80) pedig -277,6 ml volt.
Az MA29957 alátámasztó, 52 hetes, II.b fázisú, multicentrikus, randomizált, kettős vak, placebokontrollos klinikai vizsgálatban, amelyet az előrehaladott tüdőfunkció-károsodással érintett (DLCO: a várható < 40%-a) és a 3. fokozatú pulmonalis hypertonia nagy kockázatának kitett IPF-es betegekkel végeztek, a pirfenidon-monoterápiával kezelt 89 betegnél hasonló mértékben csökkent az FVC, mint a PIPF-004, PIPF-006 és PIPF-016 III. fázisú összevont vizsgálatok post hoc elemzése során a pirfenidonnal kezelt betegeknél.
Gyermekek és serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek és serdülők esetén minden korosztálynál eltekint a pirfenidon vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől IPF indikációban (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
Felszívódás
A pirfenidon kapszula étellel történő beadása az éhgyomri állapothoz képest a Cmax értékében nagymértékű (50%-os) csökkenést és az AUC-re gyakorolt kisebb hatást eredményez. Azt követően, hogy egy egyszeri, 801 mg-os adagot idősebb (50–66 éves), egészséges felnőtt önkénteseknek szájon át, étkezés után beadtak, a pirfenidon felszívódásának sebessége csökkent, míg az étkezés utáni AUC körülbelül 80–85%-a volt az éhgyomri állapotban megfigyeltnek. Bioekvivalenciát igazoltak a
801 mg-os tabletta és a háromszor 267 mg kapszula éhgyomri állapotban történő alkalmazásának összehasonlításakor. Étkezés után, a kapszulával összehasonlítva, az AUC mérések alapján a
801 mg-os tabletta megfelelt a bioekvivalenciai követelményeknek, ugyanakkor a Cmax-ra számított 90%-os konfidencia-intervallum (108,26%-125,60%) némileg meghaladta a standard bioekvivalencia határ (90%-os CI: 80,00%-125,00%) felső értékét. A tápláléknak a pirfenidon orális AUC-értékére kifejtett hatása megegyezett a tabletta és a kapszula gyógyszerforma esetében. Az éhgyomri állapothoz képest az étkezés közben történő alkalmazás mindkét gyógyszerforma esetében csökkentette a pirfenidon Cmax-értékét. A pirfenidon tabletta esetében a Cmax-érték valamivel kisebb mértékű csökkenést mutatott (40%), mint a pirfenidon kapszula esetében (50%). Az étkezés után kezelt betegeknél a nemkívánatos események (hányinger és szédülés) kisebb mértékű előfordulását észlelték az éhgyomorra kezelt csoporthoz képest. Ezért a hányinger és a szédülés előfordulásának csökkentése érdekében ajánlott a pirfenidont étellel bevenni.
A pirfenidon humán abszolút biohasznosulását nem határozták meg. Eloszlás
A pirfenidon kötődik a humán plazmafehérjékhez, elsősorban szérum albuminhoz. Összességében a kötődés átlaga 50% és 58% között mozgott a klinikai vizsgálatokban megfigyelt koncentrációk mellett (1– 100 µg/ml). Szájon át történő alkalmazás esetén dinamikus egyensúlyi állapotban az átlagos
látszólagos megoszlási térfogat körülbelül 70 l, ami arra utal, hogy a pirfenidon szöveti megoszlása mérsékelt.
Biotranszformáció
A pirfenidon körülbelül 70-80%-a a CYP1A2 révén metabolizálódik, melyhez kisebb mértékben más CYP-izoenzimek, többek között a CYP2C9, 2C19, 2D6 és 2E1 is hozzájárulnak. Az in vitro vizsgálatokból származó adatok alapján a fő metabolit (5-karboxi-pirfenidon) farmakológiailag releváns aktivitást mutat az IPF-ben szenvedő betegeknél tapasztalt plazma csúcskoncentrációt meghaladó koncentrációk mellett. Ez klinikailag jelentőssé válhat a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél, akiknél az 5-karboxi-pirfenidon plazma expozíciója emelkedett.
Elimináció
Szájon át történő alkalmazás esetén a pirfenidon clearance-e mérsékelten telíthetőnek tűnik. Egy többszörös adagolású, dózismeghatározó vizsgálatban idősebb, egészséges felnőtteknek 267 mg és 1335 mg közötti adagokat adtak naponta háromszor. A naponta háromszor 801 mg-ot meghaladó adag esetén az átlagos clearance körülbelül 25%-kal csökkent. Idősebb, egészséges felnőtteknél egyszeri adag pirfenidon adását követően a látszólagos terminális eliminációs felezési idő átlaga körülbelül
2,4 óra volt. A pirfenidon szájon át beadott adagjának körülbelül 80%-a ürül a vizelettel a beadást követő 24 órában. A pirfenidon túlnyomó része 5-karboxi-pirfenidon metabolit formájában választódik ki (a visszanyert mennyiség több mint 95%-a), és a pirfenidon kevesebb mint 1%-a ürül a vizelettel változatlan formában.
Különleges betegcsoportok
Májkárosodás
A pirfenidon és az 5-karboxi-pirfenidon metabolit farmakokinetikáját közepesen súlyos fokú (Child-Pugh B stádiumú) májkárosodásban szenvedő betegeknél és normál májfunkciójú személyeknél hasonlították össze. Az eredmények azt mutatták, hogy a közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél a pirfenidon 801 mg-os egyszeri adagjának (3 x 267 mg kapszula) beadása után 60% volt a pirfenidon-expozíció növekedésének átlaga. A pirfenidon enyhe
vagy közepesen súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél körültekintően alkalmazandó, és a betegeknél gondosan figyelni kell a toxicitás jeleit, különösen akkor, ha egyidejűleg egy ismert CYP1A2-gátlót szednek (lásd 4.2 és 4.4 pont). A pirfenidon súlyos májkárosodás és végstádiumú májbetegség esetén ellenjavallt (lásd 4.2 és 4.3 pont).
Vesekárosodás
Enyhe és közepesen súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél normál vesefunkciójú személyekhez viszonyítva semmilyen klinikailag jelentős különbséget nem figyeltek meg a pirfenidon farmakokinetikájában. Az anyavegyület túlnyomórészt 5-karboxi-pirfenidonná metabolizálódik. Az
5-karboxi-pirfenidon átlagos (SD) AUC0-∞ értéke szignifikánsan magasabb volt a közepesen súlyos fokú (p = 0,009) és súlyos (p < 0,0001) vesekárosodásban szenvedő betegek csoportjában, mint a normális veseműködésű betegek csoportjában, sorrendben 100 (26,3) mg•óra/l és 168 (67,4) mg•óra/l,
illetve 28,7 (4,99) mg•óra/l.
| Vesekárosodásban szenvedő betegek csoportja | Statisztikai adatok | AUC0-∞ (mg•óra/l) | |
| Pirfenidon | 5-karboxi-pirfenidon | ||
| Normálisveseműködés | Átlag (SD) | 42,6 (17,9) | 28,7 (4,99) |
| n = 6 | Medián (25.–75.) | 42,0 (33,1–55,6) | 30,8 (24,1–32,1) |
| Enyhe fokú vesekárosodás | Átlag (SD) | 59,1 (21,5) | a49,3 (14,6) |
| n = 6 | Medián (25.–75.) | 51,6 (43,7–80,3) | 43,0 (38,8–56,8) |
| Közepesen súlyos fokú vesekárosodás | Átlag (SD) | 63,5 (19,5) | b100 (26,3) |
| n = 6 | Medián (25.–75.) | 66,7 (47,7–76,7) | 96,3 (75,2–123) |
| Súlyos fokú vesekárosodás | Átlag (SD) | 46,7 (10,9) | c168 (67,4) |
| n = 6 | Medián (25.–75.) | 49,4 (40,7–55,8) | 150 (123–248) |
AUC0-∞ = a koncentráció-idő görbe alatti terület nullától a végtelenig.
a p-érték versus normal = 1,00 (Bonferroni-féle páronkénti összehasonlítás)
b p-érték versus normal = 0,009 (Bonferroni-féle páronkénti összehasonlítás)
c p-érték versus normal < 0,0001 (Bonferroni-féle páronkénti összehasonlítás)
Az 5-karboxi-pirfenidon-expozíció 3,5-szeresére vagy ennél nagyobb mértékben emelkedik a közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél a metabolit klinikailag jelentős farmakodinámiai aktivitása nem zárható ki. Pirfenidonnal kezelt, enyhe vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. A pirfenidont körültekintően kell alkalmazni közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A pirfenidon alkalmazása súlyos vesekárosodásban
(kreatinin-clearance < 30 ml/perc) vagy dialízist igénylő végstádiumú vesebetegségben szenvedő
betegeknél ellenjavallt (lásd 4.2 és 4.3 pont).
Négy, egészséges személyek vagy vesekárosodásban szenvedő betegek részvételével végzett vizsgálat, valamint egy IPF-ben szenvedő betegek körében végzett vizsgálat populációs farmakokinetikai elemzései azt mutatták, hogy az életkor, a nem vagy a testméret semmilyen klinikailag jelentős hatással nem bír a pirfenidon farmakokinetikája szempontjából.
Gyógyszerészeti jellemzők - PIRFENIDONE 534 MG
Tablettamag
Mannit (E421) Kroszkarmellóz-nátrium Povidon
Mikrokristályos cellulóz (E460) Vízmentes kolloid szilícium-dioxid Nátrium-sztearil-fumarát
Filmbevonat
Polivinil-alkohol részben hidrolizált (E1203) Titán-dioxid (E171)
Makrogol (E1521) Talkum (E553b)
267 mg-os tabletta
Sárga vas-oxid (E172)
534 mg-os tabletta
Sunset sárga FCF alumínium lakk (E110)
801 mg-os tabletta Vörös vas-oxid (E172) Fekete vas-oxid (E172)
Fehér, átlátszatlan nagy sűrűségű polietilén (HDPE) tartály gyermekbiztos és biztonsági záras polipropilén csavaros kupakkal vagy fehér, átlátszatlan PVC/PE/PCTFE alumínium buborékcsomagolás.
Kiszerelési egységek
267 mg filmtabletta
Tartály
1 tartály 90 db filmtablettát tartalmaz
Buborékcsomagolás
63 filmtabletta (3 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
252 filmtabletta (12 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
63x1 filmtabletta (3 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz) 252x1 filmtabletta (12 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
534 mg filmtabletta
252 filmtabletta (12 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
252x1 filmtabletta (12 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
801 mg filmtabletta
Tartály
1 tartály 90 db filmtablettát tartalmaz
Buborékcsomagolás
63 filmtabletta (3 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
84 filmtabletta (4 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
252 filmtabletta (12 buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
63x1 filmtabletta (3 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz) 84x1 filmtabletta (4 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz) 252x1 filmtabletta (12 adagonként perforált buborékcsomagolás, egyenként 21 filmtablettát tartalmaz)
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.