REFERO 550 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - REFERO 550 MG
A Refero manifeszt hepaticus encephalopathiás epizódok kiújulási gyakoriságának csökkentésére javallt 18éves és idősebb betegek esetében (lásd 5.1pont).
Figyelembe kell venni az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos irányelveket.
Adagolás
Ajánlott dózis: Naponta kétszer 550mg a manifeszt hepaticus encephalopathiás epizódok kiújulási gyakoriságának csökkentésére (lásd 4.4, 5.1 és 5.2pontok).
A kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálatban a betegek 91%‑a alkalmazott egyidejűleg laktulózt.
A Refero étkezés közben vagy étkezésektől függetlenül is bevehető.
Gyermekek és serdülők
A Refero biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők (18év alatti betegek) esetében nemigazolták.
Idősek
Nem szükséges dózismódosítás, mivel a Refero hatásossági és biztonságossági adataiban nemmutatkoztak különbségek az idősebb és fiatalabb betegek között.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem szükséges dózismódosítás (lásd 4.4pont).
Vesekárosodás
Bár a dózis módosítása várhatóan nem lesz szükséges, óvatosan kell eljárni károsodott vesefunkcióval rendelkező betegek esetében (lásd 5.2pont).
Az alkalmazás módja
Szájon át, egy pohár vízzel kell bevenni.
-
A rifaximinnel, a rifamicin‑származékokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység.
-
Bélelzáródás esetei.
Bőrt érintő, súlyos mellékhatások(severe cutaneous adverse reaction, SCAR)
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek rifaximin-kezeléssel összefüggésben [a gyakoriság nem ismert], amelyek életveszélyesek vagy halálos kimenetelűek is lehetnek. A gyógyszer rendelésekor a betegeket tájékoztatni kell a bőrreakciók jeleiről és tüneteiről, és szoros monitorozásuk szükséges a bőrreakciók kialakulása tekintetében. Amennyiben ilyen reakciók kialakulására utaló jelek és tünetek lépnek fel, a rifaximin-kezelést azonnal le kell állítani, és (szükség esetén) mérlegelni kell másik terápiás lehetőség alkalmazását. Ha a betegnél a rifaximin alkalmazásakor súlyos reakció, például SJS vagy TEN jelentkezik, akkor ez a beteg soha többé nem kezelhető rifaximinnel.
Csaknem valamennyi antibakteriális szer, köztük a rifaximin alkalmazása kapcsán is beszámoltak Clostridioides difficile okozta hasmenésről (Clostridioides difficile associated diarrhoea ‑ CDAD). CDAD és pseudomembranosus colitis (PMC) rifaximin‑kezelés alatti potenciális előfordulása nem zárható ki.
Az adatok hiánya és a bélflóra ismeretlen következményekkel járó, súlyos károsításának lehetősége miatt a rifaximin és egyéb rifamicinek együttes alkalmazása nem ajánlott.
Tájékoztatni kell a betegeket, hogy a gyógyszer elhanyagolható (kevesebb, mint 1%‑os) felszívódása ellenére – az összes egyéb rifamicin‑származékhoz hasonlóan – a rifaximin is a vizelet vöröses elszíneződését okozhatja.
Májkárosodás: óvatosan alkalmazandó súlyos (Child–Pugh C) májkárosodásban szenvedő, illetve 25feletti MELD (Model for End‑Stage Liver Disease) pontszámmal rendelkező betegek esetében (lásd 5.2pont).
Körültekintően kell eljárni, ha rifaximin és egy P-glikoprotein‑gátló, például ciklosporin egyidejű alkalmazása szükséges (lásd 4.5pont).
Warfarinnal kezelt és rifaximint alkalmazó betegeknél a nemzetközi normalizált arány csökkenését és növekedését is jelentették (néhány esetben vérzéses eseményekkel). Ha az egyidejű alkalmazás szükséges, a rifaximin kezelés hozzáadása vagy leállítása esetén a nemzetközi normalizált arányt gondosan monitorozni kell. A kívánt véralvadási szint fenntartása érdekében szükség lehet az orális antikoagulánsok dózisának módosítására (lásd 4.5 pont).
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz gyakorlatilag nátriummentes”.
Nincs tapasztalat a rifaximin olyan egyéneknél történő alkalmazásával kapcsolatosan, akik egyéb, rifamicin-típusú antibakteriális szert alkalmaznak szisztémás bakteriális fertőzés kezelésére.
In vitro adatok azt mutatják, hogy a rifaximin nem gátolja a fő citokróm P‑450 (CYP) gyógyszermetabolizáló enzimeket (CYP1A2, 2A6, 2B6, 2C8, 2C9, 2C19, 2D6, 2E1 és 3A4). In vitro indukciós vizsgálatok során a rifaximin nem indukálta a CYP1A2 és CYP 2B6 izoenzimeket, viszont a CYP3A4 izoenzim gyenge induktorának bizonyult.
Klinikai gyógyszerinterakciós vizsgálatok azt bizonyították, hogy egészséges személyeknél a rifaximin nem befolyásolja jelentősen a CYP3A4‑szubsztrátok farmakokinetikáját, ugyanakkor károsodott májműködésű betegek esetében nem zárható ki, hogy az egészséges egyénekéhez képest nagyobb szisztémás expozíciója miatt a rifaximin csökkentheti az egyidejűleg alkalmazott CPY3A4‑szubsztrátok (például warfarin, antiepileptikumok, antiaritmiás szerek, orális fogamzásgátlók) expozícióját.
Warfarinnal kezelt és rifaximint alkalmazó betegeknél a nemzetközi normalizált arány csökkenését és növekedését is jelentették. Ha az egyidejű alkalmazás szükséges, a rifaximin hozzáadása vagy leállítása esetén a nemzetközi normalizált arányt gondosan monitorozni kell. Szükség lehet az orális antikoagulánsok dózisának módosítására
Egy in vitro vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a rifaximin a P‑glikoprotein (P‑gp) közepes aktivitású szubsztrátja, és a CYP3A4 metabolizálja. Nem ismert, hogy a CYP3A4‑et gátló, egyidejűleg szedett gyógyszerek növelhetik‑e a rifaximin szisztémás expozícióját.
Egészséges alanyoknál az erős P-glikoprotein‑gátló ciklosporin (600mg) egyszeri dózisának és rifaximin (550mg) egyszeri dózisának egyidejű alkalmazása a cmax és AUC∞. középértékeinek sorrendben 83-szoros és 124-szeres növekedését eredményezte. A szisztémás expozíció ilyen növekedésének klinikai jelentősége nem ismert.
In vitro vizsgálták a gyógyszer‑gyógyszer interakciók transzportérrendszerek szintjén való fellépésének lehetőségét, és ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy a rifaximin és a P‑gp, valamint más transzportfehérjék (MRP2, MRP4, BCRP és BSEP) által kipumpált egyéb vegyületek közötti klinikai interakció nem valószínű.
Terhesség
A rifaximin terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem, vagy csak korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre.
Az állatkísérletek a csontosodásra és skeletalis eltérésekre gyakorolt átmeneti hatásokat mutattak a foetusban (lásd 5.3pont).
A rifaximin terhesség alatti alkalmazása elővigyázatosságból nem javasolt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a rifaximin/a metabolitjai kiválasztódnak‑e a humán anyatejbe.
Az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A rifaximin alkalmazása előtt el kell dönteni, hogy a szoptatást függesztik fel, vagy megszakítják a kezelést/tartózkodnak a kezeléstől, figyelembe véve a szoptatás előnyét a gyermekre nézve, valamint a terápia előnyét a nőre nézve.
Termékenység
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a hímek vagy nőstények termékenysége tekintetében.
Kontrollos klinikai vizsgálatok során szédülésről számoltak be. A rifaximin ugyanakkor elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
A biztonságossági profil összefoglalása
Bőrt érintő, súlyos mellékhatásokat, köztük Stevens–Johnson-szindrómát (SJS) és toxicus epidermalis necrolysist (TEN) jelentettek a rifaximin-kezeléssel összefüggésben (lásd 4.4pont).
Klinikai vizsgálatok
A rifaximin hepaticus encephalopathiából (HE) remisszióba került betegeknél mutatott biztonságosságát két vizsgálatban értékelték, a randomizált, kettős‑vak, placebo‑kontrollos, III. fázisú RFHE3001‑es, valamint a hosszú távú, nyílt elrendezésű RFHE3002‑es vizsgálatban.
Az RFHE3001 vizsgálat során 140, rifaximinnel (naponta kétszer 550mg‑os adagban 6hónapon át) kezelt beteget hasonlítottak össze 159, placebóval kezelt beteggel, míg az RFHE3002 vizsgálat során 322beteget kezeltek, akik közül 152beteg az RFHE3001 vizsgálatból származott, és naponta kétszer 550mg rifaximint alkalmazott 12hónapon át (a betegek 66%‑a), illetve 24hónapon át (a betegek 39%‑a) és a medián expozíciós idő 512,5nap volt.
Ezenkívül három alátámasztó vizsgálat során 152, HE‑ben szenvedő beteget kezeltek a rifaximin változó, napi 600mg‑tól 2400mg‑ig terjedő dózisaival, legfeljebb 14napon át.
Az RFHE3001 vizsgálatban a rifaximinnel kezelt betegeknél legalább 5%‑os, és a placebóval kezelt betegekhez képest magasabb (≥1%) incidenciával jelentkezett valamennyi mellékhatást a következő táblázat ismerteti.
1.táblázat: A rifaximinnel kezelt betegeknél ≥5%‑os, és a placebóval kezelt betegekhez képest magasabb incidenciával jelentkezett mellékhatások.
| MedDRAszervrendszer | Esemény | Placebon=159n % | Rifaximinn = 140n % | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Anaemia | 6 | 3,8 | 11 | 7,9 |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Ascites | 15 | 9,4 | 16 | 11,4 |
| Nausea | 21 | 13,2 | 20 | 14,3 | |
| Gyomortáji fájdalom | 8 | 5,0 | 9 | 6,4 | |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Peripherias oedema | 13 | 8,2 | 21 | 15,0 |
| Pyrexia | 5 | 3,1 | 9 | 6,4 | |
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcsök | 11 | 6,9 | 13 | 9,3 |
| Arthralgia | 4 | 2,5 | 9 | 6,4 | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés | 13 | 8,2 | 18 | 12,9 |
| Pszichiátriai kórképek | Depresszió | 8 | 5,0 | 10 | 7,1 |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nehézlégzés | 7 | 4,4 | 9 | 6,4 |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Viszketés | 10 | 6,3 | 13 | 9,3 |
| Kiütés | 6 | 3,8 | 7 | 5,0 | |
A 2. táblázat azokat a mellékhatásokat tartalmazza MedDRA szervrendszerek és gyakorisági kategóriák szerint felsorolva, amelyeket a placebo‑kontrollos RFHE3001 és a hosszú távú RFHE3002, vizsgálat során figyeltek meg, illetve amelyek a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokból származnak.
A gyakorisági kategóriák a következő megegyezés szerint kerültek meghatározásra:
Nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000– <1/1000); nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
2.táblázat: Mellékhatások MedDRA szervrendszerek és gyakorisági kategóriák szerint felsorolva.
| MedDRA szervrendszer | Gyakori | Nem gyakori | Ritka | Nem ismert |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Clostridialis fertőzés, húgyúti fertőzés, candidiasis | Pneumonia, cellulitis, felső légúti fertőzések, rhinitis | ||
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Anaemia | Thrombocytopenia | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Anaphylaxiás reakciók, angio-oedema, túlérzékenység | |||
| Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek | Anorexia, hyperkalaemia | Dehydratio | ||
| Pszichiátriai kórképek | Depresszió | Zavart állapot, szorongás, hypersomnia, insomnia | ||
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Szédülés, fejfájás | Egyensúlyzavar, amnesia, convulsio, figyelemzavarok, hypesthesia, memóriakárosodás | ||
| Érbetegségek és tünetek | Hőhullámok | Hypertonia, hypotonia | Praesyncope, syncope | |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Nehézlégzés | Mellhártya folyadék | Krónikus obstruktív tüdőbetegség | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyomortáji fájdalom, abdominalis distensio, diarrhoea, nausea, hányás, ascites | Hasi fájdalom, oesophagus varixok vérzése, szájszárazság, hasi diszkomfortérzés | Obstipatio | |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | Kóros májfunkciós laborértékek | |||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Kiütés, viszketés | Stevens–Johnson-szindróma (SJS), toxicus epidermalis necrolysis (TEN), dermatitis, ekcéma | ||
| A csont‑ és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Izomgörcsök, arthralgia | Myalgia | Hátfájás | |
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | Dysuria, pollakiuria | Proteinuria | ||
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Peripherias oedema | Oedema, pyrexia | Asthenia | |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | A nemzetközi normalizált arány kóros eltérései | |||
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | Elesés | Contusio, a beavatkozás okozta fájdalom |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Túladagolási esetről nem számoltak be.
Utazók hasmenésében szenvedő betegek bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban legfeljebb napi 1800mg‑os adagokat toleráltak a betegek súlyos klinikai tünetek nélkül. A rifaximin legfeljebb napi 2400mg‑os adagokban, 7napon át alkalmazva még normál baktériumflórával rendelkező betegeknél/vizsgálati személyeknek sem eredményezett a nagy adagok okozta jelentős klinikai tünetet.
Véletlen túladagolás esetén tüneti kezelés és szupportív ellátás javasolt.
Farmakológiai tulajdonságok - REFERO 550 MG
Farmakoterápiás csoport: Intestinalis, fertőzés elleni szer – antibiotikum
ATC kód: A07AA11
Hatásmechanizmus
A rifaximin a rifamicin‑csoportba tartozó antibakteriális gyógyszer, amely irreverzibilisen kötődik a DNS‑dependens RNS‑polimeráz nevű bakteriális enzim béta alegységéhez, ezáltal gátolja a bakteriális RNS‑szintézist.
A rifaximin széles antimikrobiális spektrummal rendelkezik a legtöbb Gram‑pozitív és -negatív, aerob és anaerob baktérium, köztük az ammóniatermelő speciesek ellen is. A rifaximin gátolhatja az urea‑dezamináló baktériumok osztódását, csökkentve ezzel az ammónia és egyéb olyan vegyületek termelődését, amelyek vélhetően fontosak a hepaticus encephalopathia patogenezisében.
Rezisztenciamechanizmus
A rifaximinnel szembeni rezisztencia kialakulása elsősorban a bakteriális RNS‑polimerázt kódoló rpoBgénben bekövetkező reverzibilis, egylépéses kromoszóma‑alteráció eredménye.
Utazók hasmenésében szenvedő betegeknél a bélflóra érzékenységének változását értékelő klinikai vizsgálatok nem mutatták ki gyógyszerrezisztens Gram‑pozitív (például Enterococcusok) és Gram‑negatív (E. coli) mikroorganizmusok felbukkanását a rifaximinnel végzett háromnapos kúra során.
A rezisztencia normál bélbaktérium‑flórában történő kialakulását a rifaximin ismételt, nagy dózisainak egészséges önkénteseknél, illetve gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél történő alkalmazásával vizsgálták. Kialakultak a rifaximinre rezisztens törzsek, de ezek instabilak voltak, és nem kolonizálták a gyomor‑bélcsatornát vagy szorították ki a rifaximinre érzékeny törzseket. A kezelés abbahagyásakor a rezisztens törzsek gyorsan eltűntek.
Kísérleti és klinikai adatok arra utalnak, hogy Mycobacterium tuberculosis vagy Neisseria meningitidis törzseket hordozó betegek rifaximin‑kezelése nem eredményezi a rifampicin‑rezisztens törzsek pozitív szelekcióját.
Érzékenység
A rifaximin nem felszívódó antibakteriális szer. In vitro érzékenységi vizsgálatok nem alkalmazhatók a baktériumok rifaximinnel szembeni érzékenységének vagy rezisztenciájának megbízható meghatározására. Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat érzékenységi vizsgálatok során alkalmazandó klinikai határérték alátámasztásához.
A rifaximint in vitro számos patogén baktérium esetében vizsgálták, köztük ammóniatermelő baktériumoknál is, mint például Escherichia coli spp., Clostridium spp., Enterobacteriaceae, Bacteroides spp. A gyomor‑bélcsatornából való nagyon csekély mértékű felszívódása miatt a rifaximin klinikailag nem hatékony invazív patogénekkel szemben, annak ellenére, hogy ezek a baktériumok in vitro érzékenyek.
Klinikai hatásosság
A naponta kétszer adott 550mg rifaximin hatásosságát és biztonságosságát HE‑ből remisszióba került felnőtt betegek esetében a III. fázisú, 6hónapos, randomizált, kettős vak, placebo‑kontrollos RFHE3001 jelű kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálat során értékelték.
Kétszázkilencvenkilenc vizsgálati személyt randomizáltak naponta kétszer 550mg rifaximinnel (n=140), illetve placebóval (n= 159) 6hónapon át végzendő kezelésre. A kulcsfontosságú (pivotális) vizsgálat mindkét csoportjában a vizsgálati személyek több mint 91%‑a kapott egyidejűleg laktulózt. HuszonötfelettiMELD‑pontszámmal rendelkező betegeket nem vontak be.
Az elsődleges végpont az első manifeszt HE epizód megjelenéséig eltelt idő volt, és a betegeket az első manifeszt HE epizód megjelenése után kiléptették a vizsgálatból. A manifeszt HE epizód megjelenésének meghatározása a neurológiai funkciók jelentős romlása és a Conn‑pontszám ≥2‑vel történő emelkedése volt. Azoknál a betegnél, akiknek a kiindulási Conn‑pontszáma 0volt a manifeszt HE epizód megjelenésének meghatározása mind a Conn‑pontszám, mind az asterixis fokozatának 1‑gyel történő emelkedése volt.
A rifaximin‑csoportban a 140vizsgálati személy közül 31‑nél (22%), míg a placebo‑csoportban a 153vizsgálati személy közül 73‑nál (46%) következett be manifeszt HE epizód a 6hónapos időszak alatt. A rifaximin a placebóhoz képest 58%‑kal (p< 0,0001) csökkentette a HE megjelenésének kockázatát, és 50%‑kal (p< 0,013) a HE miatti hospitalizációk kockázatát.
A legalább 24hónapon át, naponta kétszer adott 550mg rifaximin hosszabb távú biztonságosságát és tolerálhatóságát az RFHE3002 vizsgálatban értékelték 322, HE‑ből remisszióba került vizsgálati személy esetében. Százötvenkét vizsgálati személy az RFHE3001 vizsgálatból került át (70beteg a rifaximin‑csoportból, és 82beteg a placebo‑csoportból), 170vizsgálati személy pedig új volt. A betegek 88%‑ának adtak egyidejűleg laktulózt.
A rifaximinnel végzett, legfeljebb 24hónapig tartó kezelés (RFHE3002 nyílt elrendezésű vizsgálat) nem vezetett a hatás csökkenéséhez a manifeszt HE epizódok megjelenésétől való védelem, valamint a hospitalizációs terhelés csökkentése tekintetében. A manifeszt HE epizód első megjelenéséig eltelt idő elemzése a remisszió hosszú távú fennmaradását mutatta mindkét betegcsoportban, vagyis az új betegek és a rifaximin szedését folytató betegek csoportjában.
A rifaximinnel és a laktulózzal végzett kombinációs kezelés statisztikailag szignifikáns csökkenést mutatott a HE‑ben szenvedő betegek mortalitásában, a laktulózt önmagában kapó betegekhez viszonyítva, 1822beteg bevonásával végzett négy randomizált és három megfigyeléses vizsgálat szisztematikus értékelése és meta-analízise alapján [kockázatkülönbség (RD) -0,11, 95% CI ‑0,19 – ‑0,03, P=0,009]. Kiegészítő érzékenységi elemzések megerősítették ezeket az eredményeket. Nevezetesen két randomizált vizsgálat – 320, legfeljebb 10napig kezelt és kórházi kezelés alatt követett beteg – összesített elemzése igazolta a mortalitás statisztikailag szignifikáns csökkenését (RD -0,22, 95% CI ‑0,33 – ‑0,12, P<0,0001).
Felszívódás
A patkányokkal és kutyákkal végzett, valamint a humán farmakokinetikai vizsgálatok azt igazolták, hogy a rifaximin polimorf α‑formában történt orális alkalmazása után csekély mértékben (kevesebb mint 1%‑ban) szívódott fel. A rifaximin terápiás dózisainak egészséges önkénteseknél és károsodott bélnyálkahártyával rendelkező (gyulladásos bélbetegség) betegeknél történt ismételt alkalmazása után kialakult plazmaszintek elhanyagolhatóak (10ng/ml alattiak) voltak. HE‑ben szenvedő betegek esetében naponta kétszer 550mg rifaximin alkalmazása az ugyanezen adagolási rendet követő egészséges önkéntesekhez képest körülbelül 12‑szer magasabb átlagos rifaximin‑expozíciót eredményezett. Magas zsírtartalmú reggeli után 30percen belül beadva, a rifaximin szisztémás abszorpciójának klinikailag jelentéktelen fokozódását figyelték meg.
Eloszlás
A rifaximin közepes mértékben kötődik humán plazmafehérjékhez. In vivo az átlagos fehérjekötődési arány 550mg rifaximin beadásakor egészséges személyeknél 67,5%, károsodott májműködésű betegeknél pedig 62% volt.
Biotranszformáció
Székletkivonatok elemzésével igazolták, hogy a rifaximin intakt molekula formájában található meg a székletben, ami azt jelenti, hogy a gyomor‑bélcsatornán történő áthaladása során nem bomlik le, és nem metabolizálódik.
Egy vizsgálat során, amelyet radioaktív anyaggal jelölt rifaximin alkalmazásával végeztek, a beadott rifaximin adag 0,025%‑át nyerték vissza a vizeletből, míg az adag kevesebb, mint 0,01%‑át a rifaximin emberben kimutatott egyetlen metabolitja, 25‑dezacetil‑rifaximin formájában nyerték vissza.
Elimináció
Egy vizsgálat, amelyet radioaktív anyaggal jelölt rifaximinnel végeztek, azt mutatta, hogy a 14C‑rifaximin szinte kizárólag és teljes mértékben a székletbe választódik ki (a beadott adag 96,9%‑a). A vizeletből visszanyert 14C‑rifaximin mennyisége nem haladja meg a beadott adag 0,4%‑át.
Linearitás/nem‑linearitás
Emberben a szisztémás rifaximin‑expozíció sebességét és mértékét nem‑lineáris (dózisfüggő) kinetika jellemezte, ami összhangban van a rifaximin kioldódási sebesség által korlátozott abszorpciójának lehetőségével.
Különleges betegcsoportok
Vesekárosodás
Nem állnak rendelkezésre klinikai adatok a rifaximin károsodott veseműködésű betegeknél történő alkalmazásáról.
Májkárosodás
A károsodott májműködésű betegekről rendelkezésre álló klinikai adatok az egészséges személyeknél megfigyelthez képest nagyobb mértékű szisztémás expozíciót mutattak. A rifaximin szisztémás expozíciója egészséges önkéntesekkel összehasonlítva enyhe májkárosodásban (Child–Pugh A) szenvedő betegeknél 10‑szeres, közepes fokú májkárosodásban (Child–Pugh B) szenvedőknél 13‑szoros, súlyos májkárosodásban szenvedőknél (Child–Pugh C) pedig 20‑szoros mértékű volt. Májkárosodásban szenvedő egyéneknél a szisztémás rifaximin‑expozícióban bekövetkező fokozódás a rifaximin gyomor‑bélcsatornában kifejtett helyi hatásának és csekély mértékű szisztémás biohasznosulásának, továbbá a rifaximinről cirrhosisban szenvedő egyének esetében rendelkezésre álló biztonságossági adatok fényében értelmezendő.
Ezért nem javasolt dózismódosítás, mivel a rifaximin lokálisan hat.
Gyermekek és serdülők
A rifaximin farmakokinetikáját gyermekkorú betegek esetében egyik korcsoportban sem vizsgálták. Az a populáció, amelyet a hepaticus encephalopathia (HE) kiújulási gyakoriságának csökkentése, valamint a HE akut kezelése tekintetében egyaránt vizsgáltak, 18éves és idősebb betegeket tartalmazott.
Gyógyszerészeti jellemzők - REFERO 550 MG
Tablettamag
karboximetilkeményítő-nátrium (Atípusú)
glicerin‑disztearát
vízmentes kolloid szilícium-dioxid
talkum
mikrokristályos cellulóz
Filmbevonat (Opadry OY‑S‑34907)
hipromellóz
titán‑dioxid (E171)
nátrium-edetát
propilénglikol
vörös vas-oxid (E172)
14, 28, 42, 56 vagy 98db tabletta PVC‑PE‑PVDC/Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: keresztjelzés nélküli
Osztályozás: II. csoport
Kizárólag orvosi rendelvényhez kötött gyógyszer (V).