SILODOSIN ARISTO 8 MG KEMÉNY KAPSZULA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SILODOSIN 8 MG
A jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prosztatahiperplázia – BPH) jeleinek és tüneteinek kezelése felnőtt férfiaknál.
Adagolás
Az ajánlott adag napi egy Silodosin Aristo 8 mg kapszula. Különleges betegcsoportok esetében napi egy Silodosin Aristo 4 mg kapszula javasolt (lásd alább).
Idősek
Idősek esetében nincs szükség az adagolás módosítására (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
Enyhefokúvesekárosodásban szenvedő betegekesetében(CLCR ≥50és≤80ml/percközött)nincs szükség az adagolás módosítására.
Közepesfokúvesekárosodásban szenvedőbetegekesetében(CLCR ≥30 és< 50ml/percközött)a javasolt kezdőadag napi 4 mg, amely egyheti kezelés után, a beteg gyógyszerválaszától függően, napi
8mg-ranövelhető. Súlyosfokúvesekárosodásban szenvedő betegekesetében(CLCR < 30ml/perc)a gyógyszer alkalmazása nem javasolt (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nincs szükség az adagolás módosítására. A gyógyszer alkalmazása súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegek esetében nem javasolt, mivel erre vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Gyermekek ésserdülők
A Silodosin Aristo-nak gyermekeknél és serdülőknél a jóindulatú prosztata-megnagyobbodás (benignus prosztatahiperplázia - BPH) javallata esetén nincs releváns alkalmazása.
Azalkalmazásmódja
Oralis alkalmazás.
A kapszulát étkezés közben, lehetőség szerint minden nap ugyanabban az időben kell bevenni. A kapszulát nem szabad összetörni vagy szétrágni, hanem egyben, lehetőség szerint egy pohár vízzel kell bevenni.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Intraoperatívfloppyirisszindróma(IFIS)
Cataracta-műtétsoránIFIS-t(aszűkpupillaszindrómaegyikváltozata)észlelteknéhányα1-blokkoló kezelés alatt álló, illetve előzőleg ilyen kezelésben részesült betegnél. Ez az eljárási szövődmények fokozott előfordulásához vezethet a műtét során.
A szilodoszin kezelés megkezdése nem ajánlott azon betegek esetében, akiknél cataracta-műtétet terveznek.Azα1-blokkolóvalvégzettkezelésfelfüggesztése1-2 héttelacataracta-műtételőttajánlott, azonban a kezelés felfüggesztésének előnyeit, illetve a cataracta-műtét előtti kezelésmentes időszak hosszát még nem határozták meg.
A preoperatív vizsgálatok során a cataracta-műtétet végző orvosnak és a szemészeti csoportnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy a cataracta-műtétre kerülő beteg szilodoszin kezelés alatt áll-e vagy állt-e, annak érdekében, hogy megfelelő intézkedések álljanak készen, ha a műtét alatt IFIS lép fel.
Ortosztatikushatások
Az ortosztatikus hatások előfordulása a szilodoszin alkalmazása során nagyon ritka. Ugyanakkor egyes betegek esetében vérnyomáscsökkenés léphet fel, amely ritkán ájuláshoz vezethet. Az ortosztatikus hipotónia első jeleinek (pl. poszturális szédülés) észlelésekor a betegnek le kell ülnie vagy feküdnie, amíg a tünetek el nem múlnak. Ortosztatikus hipotóniában szenvedő betegek esetében a szilodoszin alkalmazása nem javasolt.
Vesekárosodás
Súlyosfokúvesekárosodásbanszenvedő betegeknél(CLCR < 30ml/perc)aszilodoszin alkalmazása nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Májkárosodás
Mivel súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban nem állnak rendelkezésre adatok, ezért a szilodoszin alkalmazása ezen betegeknél nem javasolt (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Prosztatakarcinóma
Mivel a BPH és a prosztatakarcinóma hasonló tünetekkel járhatnak és egyidejűleg is fennállhatnak, azon betegeket, akiknek feltételezhetően BPH-juk van, a szilodoszin kezelés megkezdés előtt a prosztatakarcinóma kizárása céljából meg kell vizsgálni. A kezelés megkezdése előtt és a kezelés alatt rendszeres időközönként rectalis digitalis vizsgálatot kell végezni, és amennyiben szükséges, meg kell határozni a prosztataspecifikus antigént (PSA). A szilodoszin kezelés az orgazmus során kibocsátott ondó mennyiségének csökkenéséhez vezet, amely átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. Ez a hatás a szilodoszin kezelés abbahagyásával megszűnik (lásd 4.8 pont).
Ez a készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz kapszulánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A szilodoszin jelentős mértékben metabolizálódik, főleg a CYP3A4, az alkohol-dehidrogenáz és az UGT2B7 által. A szilodoszin a P-glikoproteinnek is szubsztrátja. Azon gyógyszerek, amelyek gátolják (mint például a ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) vagy indukálják (mint például a rifampicin, barbiturátok, karbamazepin, fenitoin) ezeket az enzimeket és transzportereket, befolyásolhatják a szilodoszin és annak aktív metabolitjainak plazmakoncentrációját.
Alfa-blokkolók
Nem áll rendelkezésre elegendő információ arra vonatkozóan, hogy a szilodoszin más α-adrenoreceptor antagonistákkal együtt alkalmazva biztonságos-e. Ezért a gyógyszer más α-adrenoreceptor antagonistákkal történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
CYP3A4gátlók
Egy interakciós vizsgálatban a szilodoszin maximális plazmakoncentrációjában 3,7-szeres növekedést, továbbá a szilodoszin expozíciójában (azaz AUC) 3,1-szeres növekedést észleltek, amennyiben a gyógyszerrel egyidejűleg erős CYP3A4-gátlót (400 mg ketokonazol) adtak be. A gyógyszer erős CYP3A4-gátlókkal (mint például ketokonazol, itrakonazol, ritonavir vagy ciklosporin) történő egyidejű alkalmazása nem javasolt.
Amikor a szilodoszinnal egyidejűleg olyan közepes hatáserősségű CYP3A4-gátlót alkalmaztak, mint például a diltiazem, a szilodoszin AUC-jének hozzávetőlegesen 30%-os növekedését figyelték meg, mígaszerCmax-értékeésfelezésiidejenemváltozott.Ezaváltozásklinikailagnemreleváns, ezértaz adag módosítása nem szükséges.
PDE-5gátlók
A szilodoszin és a maximális adagú szildenafil vagy tadalafil között csak minimális farmakodinámiás interakciót figyeltek meg. Egy 24 fős, 45–78 év közötti személyek bevonásával végzett placebo-kontrollos vizsgálat során, a betegek a szilodoszinnal egyidejűleg 100 mg szildenafilt, vagy 20 mg tadalafilt kaptak, amely az ortosztatikus próbák szerint (álló helyzetben illetve hanyatt fekve mért) nem indukált klinikailag jelentős szisztolés vagy diasztolés vérnyomáscsökkenést. A 65 év feletti személyek esetében a különböző időpontokban tapasztalható átlagos csökkenés 5 és 15 Hgmm (szisztolés), illetve 0 és 10 Hgmm (diasztolés) volt. A pozitív eredményű ortosztatikus próbák csak elenyésző mértékben voltak gyakoribbak az egyidejű alkalmazás során, ugyanakkor nem fordult elő tünetekkel járó ortosztázis vagy szédülés. A szilodoszinnal egyidejűleg PDE-5 gátlókat szedő betegeket a lehetséges mellékhatások miatt figyelemmel kell kísérni.
Vérnyomáscsökkentők
A klinikai vizsgálati programban számos beteg esetében egyidejűleg vérnyomáscsökkentő kezelést (többnyire a renin-angiotenzin rendszerre ható, béta-blokkoló, kalciumantagonista és diuretikus szerek) alkalmaztak anélkül, hogy az ortosztatikus hipotónia gyakoribb előfordulását észlelték volna. Mindemellett elővigyázatosság szükséges a vérnyomáscsökkentőkkel egyidejűleg történő alkalmazás megkezdésekor és a betegeket a lehetséges mellékhatások miatt figyelemmel kell kísérni.
Digoxin
A P-glikoprotein szubsztrátjaként ismert digoxin egyensúlyi koncentrációját nem befolyásolta szignifikánsan az egyidejűleg adott napi egyszeri 8 mg szilodoszin. Nincs szükség az adagolás módosítására.
Terhességésszoptatás
Nem értelmezhető, mivel a szilodoszin kizárólag férfiak kezelésére szolgál.
Termékenység
Klinikai vizsgálatok során csökkent mennyiségű ondóval járó vagy ondó nélküli ejakuláció előfordulását figyelték meg a szilodoszi- kezelés alatt (lásd 4.8 pont) a szilodoszin farmakodinámiás tulajdonságai miatt. A kezelés megkezdése előtt a beteget tájékoztatni kell ezen, a férfiak termékenységét átmenetileg befolyásoló hatás lehetséges fellépéséről.
A Silodosin Aristo kis- vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek figyelmét fel kell hívni a poszturális hipotóniához kapcsolódó tünetek (mint például szédülés) lehetséges előfordulására, és elővigyázatosságra kell őket inteni a gépjárművezetéssel, illetve gépek kezelésével kapcsolatban mindaddig, amíg a szilodoszin rájuk gyakorolt hatását ki nem tapasztalják.
Abiztonságosságiprofilösszefoglalása
A szilodoszin biztonságosságát négy II. és III. fázisú, kettős vak, kontrollos klinikai vizsgálat során (931 beteg kapott napi 8 mg szilodoszint, míg 733 beteg kapott placebót), valamint két hosszú távú, nyílt, meghosszabbított vizsgálatban értékelték. Összesen 1581 beteg kapott napi 8 mg szilodoszint, beleértve 961 beteget, akiket legalább 6 hónapig és 384 beteget, akiket 1 évig kezeltek.
A placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok és a hosszú távú használat során a leggyakrabban jelentett szilodoszinnal kapcsolatos mellékhatások az ejakulációs rendellenességek voltak, mint a retrográd ejakuláció és az anejakuláció (az ejakulátum nagyon kis mennyiségű vagy teljességgel hiányzik), amelynek előfordulása 23% volt. Ez átmenetileg befolyásolhatja a férfiak termékenységét. A kezelés végeztével ez néhány napon belül rendeződik (lásd 4.4 pont).
Amellékhatásoktáblázatosfelsorolása
Az alábbi táblázatban a MedDRA szervrendszeri és gyakorisági osztályozás szerint kerülnek felsorolásra az összes klinikai vizsgálat során és a forgalomba hozatalt követően világszerte jelentett olyan mellékhatások, amelyeknél ésszerű oki összefüggés áll fenn: nagyon gyakori (≥ 1/10), gyakori (≥ 1/100 - < 1/10), nem gyakori (≥ 1/1000 - < 1/100), ritka (≥ 1/10 000 - < 1/1000), nagyon ritka (< 1/10 000), nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül az észlelt mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
| Szervrendszeri | Nagyongyakori | Gyakori | Nemgyakori | Ritka | Nagyonritka | Nemismert |
| Immunrendszeribetegségekés tünetek | Allergiás típusú reakciók, beleértve az arcduzzanatot, nyelvduzzanatot és a pharyngealis oedemát1 | |||||
| Pszichiátriai kórképek | Csökkent libido | |||||
| Idegrendszeribetegségekés tünetek | Szédülés | Ájulás, Eszméletvesztés1 | ||||
| Szívbetegségekés aszívvel kapcsolatostünetek | Tachycardia1 | Palpitatio1 | ||||
| Érbetegségekés tünetek | Ortosztatikus hipotenzió | Hypotensio1 | ||||
| Légzőrendszeri, mellkasiés mediastinalisbetegségekés tünetek | Orrdugulás | |||||
| Emésztőrendszeribetegségekés tünetek | Hasmenés | Émelygés, Szájszárazság | ||||
| Máj-és epebetegségek illetvetünetek | Kóros májfunkciós vizsgálati eredmények1 | |||||
| Abőrésabőralattiszövetbetegségeiés tünetei | Bőrkiütés1, Viszketés1, Csalánkiütés1, Gyógyszer okozta kiütés1 | |||||
| Anemiszervekkel ésazemlőkkel kapcsolatos betegségekés tünetek | Ejakulációs rendellenességek, többek között retrográd ejakuláció, anejakuláció | Erectilis dysfunctio | ||||
| Sérülés,mérgezés ésabeavatkozássalkapcsolatosszövődmények | Intraoperatív floppy iris szindróma | |||||
1 – a forgalomba hozatalt követő alkalmazás során, világszerte kapott spontán jelentésekből származó mellékhatások (a gyakoriságokat az I-IV. fázisú klinikai és beavatkozással nem járó vizsgálatok során jelentett eseményekből számították).
Egyeskiválasztottmellékhatásokleírása
Ortosztatikushipotónia
Az ortosztatikus hipotónia előfordulása a placebo-kontrollos klinikai vizsgálatok során szilodoszin mellett 1,2%, míg placebo mellett 1,0% volt. Az ortosztatikus hipotónia néha ájuláshoz vezethet (lásd 4.4 pont).
Intraoperatívfloppyirisszindróma(IFIS)
Cataracta-műtét során IFIS-ról számoltak be (lásd 4.4 pont).
Feltételezettmellékhatásokbejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
A szilodoszint egészséges férfiakon napi 48 mg-os maximális adagban vizsgálták. Az adagot korlátozó mellékhatás a poszturális hipotónia volt. Amennyiben a gyógyszer bevétele nem régen történt, a hánytatás vagy a gyomormosás megfontolandó. Amennyiben a szilodoszin túladagolása hipotóniához vezet, kardiovaszkuláris rendszert támogató kezelést kell biztosítani. Valószínűtlen, hogy a dialízis jelentős előnnyel járna, mivel a szilodoszin fehérjekötődése jelentős (96,6%).
Farmakológiai tulajdonságok - SILODOSIN 8 MG
Farmakoterápiás csoport: urológiai készítmények, alfa-adrenoreceptor antagonisták, ATC kód: G04CA04.
Hatásmechanizmus
A szilodoszin erősen szelektív az α1A-adrenoreceptorokra, amelyek elsősorban az emberi prosztatában, a hólyagalapon, a hólyagnyakban, a prosztata tokjában és a húgycső prosztataiszakaszábantalálhatókmeg.Ezenα1A-adrenoreceptorokgátlásaaszövetekben található simaizmok elernyedéséhez vezet, ezáltal csökken a húgyhólyag kimeneti ellenállása anélkül, hogy a detruzor simaizomzatának kontraktilitása megváltozna. Ez javítja a jóindulatú prosztatahiperpláziával összefüggő tárolási (irritatív) és vizeletürítési (obstruktív) tüneteket (alsó húgyúti tünetek, lower urinary tract symptoms - LUTS) is.
Aszilodoszinjóvalkisebbaffinitássalrendelkezikaα1B-adrenoreceptorokiránt,amelyekelsősorbana kardiovaszkuláris rendszerben találhatók. Invitro körülmények között kimutatták, hogy a szilodoszin α1A:α1B kötődési aránya (162:1) rendkívül magas.
Klinikaihatásosságésbiztonságosság
Egy, a szilodoszin napi egyszeri 4 vagy 8 mg-os adagjával végzett, II. fázisú, dóziskereső, kettős vak, placebo-kontrollos klinikai vizsgálat során az Amerikai Urológus Társaság (AmericanUrologicAssociation -AUA) által alkalmazott tüneti indexpontszám nagyobb mértékű javulását tapasztalták 8 mg szilodoszin (-6,8 ± 5,8, n = 90; p = 0,0018) és 4 mg szilodoszin (-5,7 ± 5,5, n = 88; p = 0,0355) alkalmazása esetén, a placebóhoz (-4,0 ± 5,5, n = 83) képest.
Két III. fázisú placebo-kontrollos, az Egyesült Államokban végzett és egy placebo- és aktív-kontrollos Európában végzett klinikai vizsgálat során, több mint 800 közepestől súlyos fokúig terjedő BPH-s tüneteket mutató (Nemzetközi prosztata tünetpontszám [InternationalProstateSymptomScore –IPPS] kiindulási érték ≥ 13) beteg kapott napi egyszer 8 mg szilodoszint. A vizsgálatokban a négyhetes, placebóval végzett bevezető fázisban a placebóra nem reagáló betegeket randomizálták, majd ennek megfelelően vonták be a vizsgálati kezelésbe. A szilodoszinnal kezelt betegek esetében minden vizsgálatban nagyobb csökkenést észleltek a BPH tárolási (irritatív) és a vizeletürítési (obstruktív) tüneteinek tekintetében a placebóhoz képest, amint azt a 12 hetes kezelés után végzett felmérés kimutatta. A vizsgálatok beválasztás szerinti (Intent-to-treat) populációjában észlelt adatai az alábbi táblázatban láthatók:
| Vizsgálat | Kezelési csoport | Betegszám | IPSS Összpontszám | IPSS Irritatív tünetek | IPSS Obstruktív tünetek | ||||
| Kiindulási érték (± SD) | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%-os KI) vs placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%-os KI) vs placebo | Változás a kiindulási értékhez képest | Különbség (95%-os KI) vs placebo | |||
| US-1 | Szilodoszin | 233 | 22 ± 5 | -6,5 | -2,8* (-3,9; -1,7) | -2,3 | -0,9* (-1,4; -0,4) | -4,2 | -1,9* (-2,6; -1,2) |
| Placebo | 228 | 21 ± 5 | -3,6 | -1,4 | -2,2 | ||||
| US-2 | Szilodoszin | 233 | 21 ± 5 | -6,3 | -2,9* (-4,0; -1,8) | -2,4 | -1,0* (-1,5; -0,6) | -3,9 | -1,8* (-2,5; -1,1) |
| Placebo | 229 | 21 ± 5 | -3,4 | -1,3 | -2,1 | ||||
| Európa | Szilodoszin | 371 | 19 ± 4 | -7,0 | -2,3* (-3,2; -1,4) | -2,5 | -0,7° (-1,1; -0,2) | -4,5 | -1,7* (-2,2; -1,1) |
| Tamszulozin | 376 | 19 ± 4 | -6,7 | -2,4 | -4,2 | ||||
| -2,0* (-2,9; -1,1) | -0,6° (-1,1; -0,2) | -1,4* (-2,0; -0,8) | |||||||
| Placebo | 185 | 19 ± 4 | -4,7 | -1,8 | -2,9 | ||||
* p < 0,001 vs placebo; ° p = 0,002 vs placebo
Az Európában végzett, aktív-kontrollos klinikai vizsgálat során a napi egyszeri 8 mg szilodoszin nem bizonyult kevésbé hatásosnak, mint a napi egyszeri 0,4 mg tamszulozin. A protokoll szerinti populációban, a kezelések közötti korrigált átlagos különbség (95%-os KI esetén) az IPSS összpontszám tekintetében 0,4 (-0,4 és 1,1 között) volt. A reagáló betegek (azaz az IPSS összpontszám legalább 25%-os javulása) aránya szignifikánsan magasabb volt a szilodoszin (68%) és a tamszulozin (65%) csoportban a placebo csoporthoz (53%) képest.
Ezen kontrollos vizsgálatok hosszútávú, nyílt, meghosszabbított fázisában, melynek során a betegek legfeljebb 1 évig szilodoszint kaptak, a szilodoszin által a 12 hetes kezelési időszak során előidézett tünetjavulás maradandónak bizonyult 1 éven keresztül.
Egy Európában végzett, IV. fázisú klinikai vizsgálatban – amelyben az IPSS átlagos kiindulási összpontszáma 18,9 volt – 77,1% volt a szilodoszinra reagálók aránya (amit a kiindulási IPSS összpontszámban bekövetkezett legalább 25%-os változás alapján értékeltek). A férfiaknak szóló ICS kérdőívek (InternationalContinenceSocietymalequestionnaire) kiértékelése alapján a betegek megközelítőleg fele számolt be a vizsgálat kezdetekor a betegek által legzavaróbbnak tartott tünetek javulásáról (pl. nocturia, gyakori, illetve csökkent sugarú vizeletürítés, sürgető vizelési inger, a vizelet elcseppenése a vizelés végén és a hólyag nem teljes kiürülése).
Egyetlen szilodoszinnal végzett klinikai vizsgálat során sem figyelték meg a hanyatt fekvő helyzetben mért vérnyomás szignifikáns csökkenését.
Napi egyszeri 8 mg, illetve 24 mg szilodoszinnak a placebóval összehasonlítva nem volt statisztikailag szignifikáns hatása az EKG intervallumokra vagy a kardiális repolarizációra.
Gyermekekés serdülők
Az Európai Gyógyszerügynökség a gyermekek esetén minden korosztálynál eltekint az szilodoszin BPH-ra való vizsgálati eredményeinek benyújtási kötelezettségétől (lásd 4.2 pont, gyermekgyógyászati alkalmazásra vonatkozó információk).
A szilodoszin és fő metabolitjainak farmakokinetikáját felnőtt, BPH-ban szenvedő, illetve ilyen szempontból egészséges férfiakon vizsgálták, a szer napi 0,1-48 mg-os egyszeri és többszöri adagjának beadása után. Ebben az adagolási tartományban a szilodoszin farmakokinetikája lineáris. Egyensúlyi állapotban, a plazmában található fő metabolittal, a szilodoszin-glükuroniddal (KMD-3213G) kapcsolatos expozíció körülbelül háromszoros az alapvegyülethez képest. A szilodoszin a kezelés harmadik napja után, glükuronidja a kezelés ötödik napja után éri el az egyensúlyi állapotát.
Felszívódás
A szájon át alkalmazott szilodoszin jól felszívódik és a felszívódás dózisarányos. Az abszolút biológiai hasznosulás hozzávetőlegesen 32%.
A Caco-2 sejtekkel végzett invitro vizsgálatok kimutatták, hogy a szilodoszin a P-glikoprotein szubsztrátja.
Atáplálékhozzávetőlegesen 30%-kalcsökkentiaCmax-értéket,hozzávetőlegesen1 órávalmeghosszabítjaatmax-értéketéscsakkismértékben befolyásoljaazAUC-értéket.
A célkorcsoportban (n = 16, átlagéletkor: 55 ± 8 év) lévő egészséges férfiak részvételével, a szer 7 napon keresztül, napi egyszeri, 8 mg-os adag közvetlenül reggeli után, szájon át történő alkalmazásávalakövetkezőfarmakokinetikaiparamétereketkapták:Cmax 87 ±51 ng/ml(SD),tmax 2,5 óra(tartomány:1,0-3,0),AUC:433±286ng×óra/ml.
Eloszlás
A szilodoszin eloszlási térfogata 0,81 l/kg, és 96,6%-ban kötődik a plazmafehérjékhez. A szer nem jut be a vérsejtekbe.
A szilodoszin-glükuronid fehérjekötődése 91%-os.
Biotranszformáció
A szilodoszin jelentős metabolizmuson esik át a glükuronidáció során (UGT2B7), az alkohol- és aldehid-dehidrogenáz által és az oxidatív útvonalakon, főleg a CYP3A4-en keresztül. Kimutatták, hogy a plazmában található fő metabolit, a szilodoszin glükózzal konjugált formája (KMD-3213G) invitro körülmények között is aktív, elnyújtott felezési ideje van (körülbelül 24 óra) és a plazmakoncentrációja a szilodoszinhoz képest hozzávetőlegesen négyszer magasabb. Az in vitro adatok azt jelzik, hogy a szilodoszinnak nincs gátló vagy indukáló potenciálja a citokróm P450 enzimrendszerekre.
Elimináció
A 14C izotóppal jelzett szilodoszin szájon át történő alkalmazását követően, a hét nap alatt visszanyert radioaktivitás a vizeletben hozzávetőlegesen 33,5% és a székletben hozzávetőlegesen 54,9% volt. A szilodoszin test-clearance-e körülbelül 0,28 l/óra/kg volt. A szilodoszin főleg metabolitjai formájában választódik ki, nagyon kis mennyisége változatlan formában található meg a vizeletben. Az alapvegyület és glükuronidjának terminális felezési ideje hozzávetőlegesen 11, illetve 18 óra.
Különlegesbetegpopulációk
Idősek
A szilodoszinnal és fő metabolitjaival kapcsolatos expozíció nem változik jelentősen az életkor függvényében, még 75 éves életkor feletti betegekben sem.
Gyermekek
A szilodoszint nem vizsgálták 18 évesnél fiatalabb betegekben.
Májkárosodás
Egy egyszeri dózisú vizsgálatban, a szilodoszin farmakokinetikája kilenc, közepes fokú májkárosodásban szenvedő beteg esetében (Child-Pugh-pontérték: 7-9), kilenc egészséges önkéntessel összehasonlítva, nem módosult. Az ebből a vizsgálatból származó eredményeket elővigyázatossággal kell értékelni, mivel a bevont betegek normális biokémiai értékekkel rendelkeztek, amelyek normális metabolikus működésre utalnak, és közepes fokú májkárosodásban szenvedő betegként való osztályozásuk az ascites és a hepaticus encephalopathia megléte alapján történt.
A szilodoszin farmakokinetikáját súlyos fokú májkárosodásban szenvedő betegeknél nem vizsgálták.
Vesekárosodás
Egy egyszeri dózisú vizsgálat során, az enyhétől (n = 8) a közepes fokig (n = 8) terjedő vesekárosodásban szenvedő betegek szilodoszinnal (nem kötött forma) történő expozíciójára vonatkozóan, anormálisvesefunkcióvalrendelkező önkéntesekhez(n =8)képest,aCmax-érték (1,6-szoros) és az AUC-érték (1,7-szeres) átlagos növekedését figyelték meg. A súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegek (n = 5) esetében az expozíció növekedése 2,2-szeres volt a Cmax-érték,míg3,7-szeresazAUC-értéktekintetében.Afőmetabolitokkal, azaza szilodoszin-glükuroniddal és a KMD-3293-mal szembeni expozíció is növekedett.
Egy III. fázisú klinikai vizsgálat során a plazmaszintek monitorozása azt mutatta, hogy az össz-szilodoszin szint 4 hetes kezelést követen nem változott enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegek esetében (n = 70) a normális vesefunkciójú betegekhez képest (n = 155), miközben a koncentrációértékek átlagosan megduplázódtak a közepes fokú vesekárosodásban szenvedőknél (n = 7).
Az összes klinikai vizsgálatba bevont beteg biztonságossági adatainak áttekintése során nem találták azt, hogy a normális vesefunkcióval rendelkező betegekhez képest (n = 955) az enyhe fokú vesekárosodásban szenvedők (n = 487) fokozott biztonságossági kockázatnak lennének kitéve a szilodoszinnal végzett kezelés során (mint például a szédülékenység vagy az ortosztatikus hipotónia fokozódása). Ennek megfelelően, enyhe fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adagolás módosítására. Mivel csak korlátozott tapasztalat áll rendelkezésre közepes fokú vesekárosodásban szenvedő betegekkel kapcsolatban (n = 35), ezért az alacsonyabb, 4 mg-os kezdőadag ajánlott ilyen esetben. Súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél a Silodosin Aristo alkalmazása nem ajánlott.
Gyógyszerészeti jellemzők - SILODOSIN 8 MG
Kapszulatöltet
mannit (E421)
hidegen duzzadó (kukorica) keményítő
nátrium-lauril-szulfát
glicerin-dibehenát (E471)
Kapszulahéj
Silodosin Aristo4mgkeménykapszula
zselatin
titán-dioxid (E171)
sárga vas-oxid (E172)
SilodosinAristo8mgkeménykapszula
zselatin
titán-dioxid (E171)
Fekete jelölőfesték
sellak (E904)
propilén-glikol (E1520)
tömény ammóniaoldat (E527)
fekete vas-oxid (E172)
kálium-hidroxid (E525)
A fénytől és nedvességtől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Silodosin Aristo4mgkeménykapszula
10, 30, 50 vagy 100 db kemény kapszula Al-PVC/PE/PVDC-ből készült buborékcsomagolásban és dobozban.
SilodosinAristo8mgkeménykapszula
30, 50 vagy 100 db kemény kapszula Al-PVC/PE/PVDC-ből készült buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.