TIZAGELAN 2 MG TABLETTA

Vázizomgörcsök

• a gerincoszlop statikai eredetű vagy funkcionális zavaraiban (cervicalis és lumbalis szindrómák);

• vázizomrendszeri műtétek után, pl. discus hernia vagy csípő-arthrosis miatt.

Neurológiai eredetű megbetegedésekből adódó spaszticitás, például

• sclerosis multiplex, krónikus myelopathia, degeneratív gerincvelői megbetegedések, cerebrovascularis kórképek, cerebralis bénulás.

A Tizagelan terápiás tartománya szűk és a tizanidin-plazmakoncentráció a betegek között nagyfokú változatosságot mutat, ami fontossá teszi a dózisnak a betegek igényeihez való alakítását.

Naponta háromszor 2mg-os, alacsony kezdő dózis csökkentheti a mellékhatások kockázatát. Az adagot az adott beteg igényeinek és a terápiás válasznak megfelelően, körültekintően és fokozatosan kell emelni.

Adagolás

Vázizomgörcsök

Az ajánlott adag naponta 3-szor 2-4mg.

Súlyos esetekben további 2‑4mg adható, a szedatív hatás minimálisra csökkentése érdekében lehetőleg késő este.

Neurológiai eredetű megbetegedésekből adódó spaszticitás

A kezdő adag nem haladhatja meg a napi 6mg-ot, 3 részre elosztva. Ez 2-4mg‑os lépésekben emelhető fél hetenkénti vagy hetenkénti időközökkel.

Az optimális terápiás hatás általában napi 12-24mg-os adag esetén jelentkezik. A napi mennyiséget 3‑4 egyenlő részletre elosztva kell bevenni.

A teljes napi adag nem haladhatja meg a 36mg-ot.

Különleges betegcsoportok

Gyermekek és serdülők

A tizanidin biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és 18évesnél fiatalabb serdülők esetében nem igazolták. Korlátozott mennyiségű információ áll rendelkezésre. A tizanidin alkalmazása nem ajánlott gyermekeknél és serdülőknél (lásd 4.8pont).

A tizanidin időseknél történő alkalmazására vonatkozóan korlátozott mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre.

Ebben a betegcsoportban a kezelést a lehető legkisebb dózissal kell kezdeni, és az emeléseket a tolerabilitástól és a hatásosságtól függően kis lépésekben kell végezni.

Vesekárosodás

Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance < 25 ml/perc) a kezelést naponta egyszer 2mg‑mal ajánlott kezdeni és lassú titrálással kell beállítani a hatásos dózist. A dózisemeléseket a tolerabilitástól és a hatásosságtól függően legfeljebb 2mg‑os lépésekben kell végezni. Ha a hatásosságot javítani kell, az adagolás gyakoriságának növelése előtt először a napi egyszeri dózis lassú emelése ajánlott. Szükség szerint monitorozni kell a vesefunkciót ezeknél a betegeknél (lásd 4.4 és 5.2 pont).

Májkárosodás

A Tizagelan alkalmazása súlyos májkárosodásban ellenjavallt (lásd 4.3 pont).

Ezzel a betegcsoporttal kapcsolatban csak korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. A tizanidin elsősorban a májban metabolizálódik (lásd 5.2pont). Alkalmazása a májfunkció reverzíbilis zavaraival jár (lásd 4.4 és 4.8 pont). A tizanidint az enyhe és közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél elővigyázatossággal kell alkalmazni, és minden kezelést a legkisebb adaggal kell kezdeni. Ezután az adag emelését a beteg toleranciájától és a hatásosságtól függően kis lépésekben kell végezni.

A kezelés abbahagyása

Ha abba kell hagyni a kezelést, akkor a rebound hypertensio és tachycardia elkerülése vagy azok kockázatának csökkentése érdekében az adagot lassan kell csökkenteni, különösen az olyan betegeknél, akik nagy dózisokat hosszabb időszakon keresztül kaptak (lásd 4.4 pont).

Az alkalmazás módja

Oralis alkalmazásra.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

• Súlyos májkárosodás.

• A tizanidin együttes alkalmazása a CYP1A2 erős inhibitoraival, pl. fluvoxaminnal vagy ciprofloxacinnal (lásd 4.5 pont).

CYP1A2-gátlók

A lehetséges gyógyszerinterakciók miatt a tizanidin ellenjavallt erős CYP1A2-gátlókat, például fluvoxamint vagy ciprofloxacint alkalmazó betegeknél (lásd 4.3pont).

A tizanidin és egyéb CYP1A2-gátlók együttes alkalmazása esetén mellékhatások léphetnek fel, például hypotensio, bradycardia vagy nagyfokú szédülés (lásd 4.5pont). Az egyidejű alkalmazás kerülendő, hacsak a tizanidin-kezelés klinikailag nem nélkülözhető. Ilyen esetben elővigyázatossággal kell alkalmazni a tizanidint.

Hypotensio

A tizanidin olyan α2-adrenerg-agonista, amely hypotensiót idézhet elő. A forgalomba hozatalt követően syncopéről számoltak be. A jelentős hypotensio veszélye minimálisra csökkenthető a dózis titrálásával, és azzal, ha a dózis emelése előtt odafigyelnek a hypotensio jeleire és tüneteire. A hanyatt fekvésből függőleges testhelyzetbe történő változáskor magasabb lehet a hypotensio és az orthostaticus hatások kockázata (lásd 4.5pont)

Megvonási szindróma

A megvonással összefüggő mellékhatások többek között a rebound hypertensio, a tachycardia és a hypertonia. Az ilyen reakciók kockázatának minimálisra csökkentése érdekében, különösen a nagy (napi 20–28mg) dózisokat hosszú ideig (9hétig vagy tovább) kapó betegeknél, illetve az egyidejűleg kábító fájdalomcsillapítókkal kezelt betegeknél a dózist lassan kell csökkenteni (napi 2-4mg‑mal).

Májkárosodás

Mivel a tizanidin alkalmazása kapcsán májműködési zavarra vonatkozó bejelentés érkezett (12mg napi adag alatt ritkán), ezért a kezelés első négy hónapjában havonta ajánlott májfunkciós vizsgálat végzése azon betegek körében, akik napi 12mg-os vagy annál nagyobb dózisban kapják a tizanidint, illetve akiknek májműködési zavarra utaló klinikai tünetei vannak, mint például tisztázatlan eredetű hányinger, étvágytalanság vagy fáradtság. Amennyiben a vizsgálatok során a szérum-GPT- (szérum glutamát-piruvát-transzamináz) vagy szérum-GOT- (szérum glutamát-oxálacetát-transzamináz) értékek tartósan, 3 egymást követő méréskor a normál tartomány felső határa felett vannak, a tizanidin-kezelést fel kell függeszteni. A tizanidin alkalmazását akkor is abba kell hagyni, ha a betegnél hepatitisnek megfelelő tünetek alakulnak ki, vagy ha sárgaság lép fel.

Cardiovascularis, hepaticus vagy renalis rendellenességek

Elővigyázatosság szükséges cardiovascularis rendellenességgel, koszorúér-betegséggel, illetve renalis vagy hepaticus rendellenességekkel érintett betegeknél. A tizanidin-kezelés során rendszeres klinikai laboratóriumi és EKG-monitorozás ajánlott.

Vesekárosodás

A tizanidint elővigyázatossággal kell alkalmazni veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance <25ml/perc), ugyanis a clearance több mint 50%‑kal csökken. Ezeknél a betegeknél a titrálás során csökkenteni kell az egyedi dózisokat. Ha magasabb dózisokra van szükség, az egyes adagokat kell növelni, nem pedig az adagolás gyakoriságát. Ezeket a betegeket szorosan monitorozni kell, hogy kialakulnak-e vagy súlyosbodnak-e a gyakori nemkívánatos események (szájszárazság, aluszékonyság, erőtlenség és szédülés), ezek ugyanis a potenciális túladagolást jelzik (lásd 4.2pont).

Szedáció

A tizanidin szedációt okozhat, amely megzavarhatja a mindennapi tevékenységeket. Többszörös adagolású vizsgálatokban a szedációt tapasztaló betegek prevalenciája a dózis beállításának első hete után érte el a maximumát, majd stabil maradt a vizsgálat fenntartó szakasza során.

Hallucináció/pszichotikus jellegű tünetek

A tizanidin alkalmazását hallucinációkkal hozták összefüggésbe. Megformált, vizuális hallucinációkról vagy téveszmékről 170‑ből 5betegnél (3%) számoltak be két észak-amerikai kontrollos vizsgálatban. A betegek többsége tisztában volt azzal, hogy az események nem valósak. Egy betegnél pszichózis lépett fel a hallucinációkkal összefüggésben. Az 5‑ből 1betegnek továbbra is problémái voltak legalább 2hétig a tizanidin abbahagyása után. Meg kell fontolni a gyógyszer elhagyását azoknál a betegeknél, akiknél hallucinációk lépnek fel.

Túlérzékenységi reakciók

A tizanidin anaphylaxiát okozhat. Ennek jelei és tüneteiként a kompromittált légzésről, urticariáról, valamint a torok és a nyelv angiooedemájáról számoltak be. A betegeket tájékoztatni kell a súlyos allergiás reakciók jeleiről és tüneteiről, és fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy ezek fellépésekor hagyják abba a tizanidin alkalmazását és haladéktalanul forduljanak orvoshoz.

A Tizagelan laktózt tartalmaz

Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.

A Tizagelan szacharózt tartalmaz

Ritkán előforduló, örökletes fruktózintoleranciában, glükóz-galaktóz malabszorpcióban vagy szacharáz-izomaltáz hiányban ez a gyógyszer nem szedhető.

CYP1A2-inhibitorok

A tizanidin egyidejű alkalmazása potens CYP1A2-inhibitorokkal – például fluvoxaminnal vagy ciprofloxacinnal – ellenjavallt (lásd 4.3pont). A fluvoxamin átlagosan 10-szeresére, a ciprofloxacin pedig átlagosan 33-szorosára növeli a tizanidin-expozíciót. Jelentősen megnőhet a tizanidin vérnyomáscsökkentő és szedatív hatása.

A tizanidin egyidejű alkalmazása egyéb CYP1A2-inhibitorokkal a tizanidin szérumszintjének jelentős emelkedéséhez vezethet (lásd 4.4 és 5.2pont). Emiatt kerülendő a tizanidin egyidejű alkalmazása egyéb CYP1A2-inhibitorokkal, például egyes antiaritmiás gyógyszerekkel (amiodaron, mexiletin, propafenon és verapamil), cimetidinnel, famotidinnel, egyes fluorokinolonokkal (enoxacin, pefloxacin, norfloxacin), rofekoxibbal, aciklovirrel és tiklopidinnel. Ha az alkalmazásuk klinikailag szükséges, a beteget szorosan monitorozni kell. Mellékhatások, például hypotensio, bradycardia vagy nagyfokú álmosság fellépése esetén a tizanidin-kezelést mérsékelni kell, vagy abba kell hagyni.

Orális fogamzásgátlók

A kombinált hormonális fogamzásgátlók mérsékelten emelik a tizanidin szintjét és hozzájárulhatnak a tizanidin nemkívánatos hatásaihoz. Ha az egyidejű alkalmazás klinikailag szükséges, és mellékhatások – például hypotensio, bradycardia vagy nagyfokú álmosság – lépnek fel, a tizanidin-kezelést mérsékelni kell, vagy abba kell hagyni.

CYP1A2-induktorok

A CYP1A2-inhibitorokkal ellentétben a CYP1A2-induktorok csökkenthetik a tizanidin szérumszintjét.

Rifampicin

A rifampicin csupán enyhe vagy közepes CYP1A2-induktornak tűnik. Ennek klinikai jelentősége nem tisztázott. A dózis kismértékű emelésére lehet szükség, ha rifampicint adnak beállított tizanidin-kezelésben részesülő betegnek.

A QT‑szakasz megnyúlását előidéző gyógyszerek

Több mint egy, QT‑intervallumot megnyújtó hatású gyógyszer alkalmazása növeli a torsades de pointes kockázatát. Ezért elővigyázatosság szükséges a tizanidin együttes alkalmazása esetén.

Vérnyomáscsökkentők

A tizanidin hypotensiót válthat ki, ezért felerősítheti a vérnyomáscsökkentő készítmények, köztük a diuretikumok hatását, emiatt elővigyázatosság szükséges a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket kapó betegeknél.

Elővigyázatosságra van szükség akkor is, ha a tizanidint β-blokkolókkal vagy digoxinnal egyidejűleg alkalmazzák, ugyanis a kombináció fokozhatja a hypotensiót vagy a bradycardiát (lásd 4.4pont).

Egyéb központi idegrendszeri depresszánsok

A tizanidin szedatív hatása hozzáadódhat a CNS-depresszánsok (például benzodiazepinek, opioidok, triciklusos antidepresszánsok) ilyen hatásához. A tizanidint egyéb CNS-depresszánssal együtt alkalmazó betegeknél a túlzott mértékű szedáció tüneteire irányuló monitorozást kell végezni.

Alkohol

Az alkohol növeli a vérben megjelenő gyógyszer mennyiségét a tizanidin adagját követően. Ez a tizanidin mellékhatásainak fokozódásával járt. A tizanidin és az alkohol CNS-depresszáns hatása összeadódik.

Dohányzás

A dohányzás csökkenti a tizanidin plazmaszintjét.

Terhesség

A tizanidin biztonságosságát terhességben nem állapították meg.

Emiatt a tizanidin terhes nőknél csak akkor alkalmazható, ha a kezelés nyújtotta előnyök egyértelműen meghaladják a kockázatot.

Szoptatás

Tizanidinnel kezelt anyák szoptatott csecsemőinél nem ismert a tizanidin biztonságossága. Rágcsálók anyatejében kimutattak tizanidint és/vagy annak metabolitjait (lásd 5.3pont). Emiatt a tizanidin szoptató anyáknál csak akkor alkalmazható, ha a kezelés nyújtotta előnyök egyértelműen meghaladják a kockázatot.

Termékenység

Patkányokkal és nyulakkal végzett reprodukciós vizsgálatok alapján a tizanidinnek nincs embrióra kifejtett vagy teratogén hatása, azonban napi 10-100mg/ttkg-os anyai toxikus dózisok késleltethetik a magzati fejlődést a farmakodinámiás hatások következtében.

A tizanidin kis vagy közepes mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. Az álmosságot vagy szédülést tapasztaló betegeket el kell tanácsolni a nagyfokú éberséget igénylő tevékenységek végzésétől.

1. A biztonságossági profil összefoglalása

Számos nemkívánatos hatás bizonyult dózisfüggőnek, és úgy tűnik, a lassú dózisbeállítás mérsékeli az előfordulás gyakoriságát.

A fájdalmas izomgörcsök kezelésére ajánlott kis adagok alkalmazása esetén, az alábbi, többnyire enyhe és átmeneti mellékhatások jelentkeztek: aluszékonyság, kimerültség, szédülés, szájszárazság, vérnyomáscsökkenés, hányinger, emésztőrendszeri panaszok és emelkedett májenzimszintek.

A spaszticitás kezelésére ajánlott nagyobb adagok alkalmazása esetén, a kis dózisoknál említett mellékhatások gyakoribbak és kifejezettebbek, de ritkán válnak annyira súlyossá, hogy a kezelést fel kell függeszteni.

2. A nemkívánatos hatások táblázatos felsorolása

Az alábbi táblázat a klinikai vizsgálatok során és a forgalomba hozatalt követően jelentett mellékhatások gyakoriságát mutatja be. A gyakoriságok meghatározása a következő: nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Minden gyakorisági csoportban a nemkívánatos hatások csökkenő súlyossági sorrendben kerülnek felsorolásra.

3. Kiválasztott mellékhatások ismertetése

Hallucinációk

A hallucinációk önmagukat korlátozó jelenségek pszichózisra utaló bizonyíték nélkül, amelyek mindig olyan betegeknél léptek fel, akik potenciálisan hallucinogén szereket, például antidepresszánsokat is szedtek párhuzamosan.

Megvonási szindróma

Rebound hypertensiót és tachycardiát figyeltek meg a tizanidin hirtelen elvonása után, amikor a tizanidint krónikusan és/vagy nagy napi dózisokban, és/vagy vérnyomáscsökkentőkkel együttesen alkalmazták. Extrém esetekben a rebound hypertensio cerebrovascularis történéshez vezethet (lásd 4.4 és 4.5pont).

4. Gyermekek és serdülők

Egy klinikai nemkívánatos eseményeket rögzítő adatbázisban összehasonlították a spontán nemkívánatosesemény-jelentéseket a gyermekekből és legfeljebb16 éves serdülőkből álló csoportnál (≤16évesek; n=99), valamint a felnőttekből és 16 évesnél idősebb serdülőkből álló csoportnál (>16évesek; n=1153). A tizanidin általános biztonságossága a gyermekgyógyászati csoportban (≤16évesek) kedvezőnek tűnt, azonban a nemkívánatosesemény-profil különbözött az idősebbekétől (felnőttek és >16éves serdülők). A nemkívánatos események leggyakoribb kategóriái ≤16évesek esetében a következők voltak: pszichiátriai kórképek (52,5%), majd idegrendszeri betegségek és tünetek (29,3%) és emésztőrendszeri betegségek és tünetek (16,2%), míg a nemkívánatos események leggyakoribb kategóriái >16évesek esetén a következők voltak: idegrendszeri betegségek és tünetek (42,4%), általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók (28,6%) és emésztőrendszeri betegségek és tünetek (21,3%). A súlyos nemkívánatos események számottevően ritkábbak voltak a fiatalabb (19,2%), mint az idősebb korcsoportnál (45,9%).

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Klinikai tapasztalatok korlátozottan állnak rendelkezésre. Egy esetben egy felnőtt beteg 400mg tizanidint vett be, majd esemény nélkül felépült.

Tünetek

Hányinger, hányás, hypotensio, bradycardia, QT-szakasz-megnyúlás, szédülés, pupillaszűkület, respiratorikus distressz, kóma, nyugtalanság és aluszékonyság fordulhat elő.

Kezelés

Általános támogató intézkedések ajánlottak, valamint meg kell próbálni eltávolítani a bevett gyógyszert a gastronintestinalis traktusból. Ehhez gyomormosás vagy nagy mennyiségű aktív szén ismételt adása ajánlott. A beteget megfelelő hidráltsági állapotban kell tartani, ugyanis a forszírozott diurézis várhatóan meggyorsítja a tizanidin eliminációját. A továbbiakban tüneti kezelés alkalmazandó.