SAVENE 20 MG/ML POR KONCENTRÁTUMHOZ ÉS OLDÓSZER OLDATOS INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SAVENE 20 MG/ML
A Savene-t daganatellenes szerek alkalmazásában jártas orvos felügyelete mellett kell beadni. Adagolás
A Savene-t naponta egyszer, 3 egymást követő napon kell beadni. Javasolt adagja:
| 1. nap | 1000 mg/m2 |
| 2. nap | 1000 mg/m2 |
| 3. nap | 500 mg/m2 |
Az első infúzió beadását a balesetet követő hat órán belül, a lehető leghamarabb meg kell kezdeni. A
2. és a 3. napon a kezelést ugyanabban az órában (+/- 3 óra) kell megkezdeni, mint az első napon.
Azoknál a betegeknél, akiknek testfelszíne nagyobb mint 2 m2, az egyszeri adag nem haladhatja meg a 2000 mg-ot.
Károsodott veseműködés
A közepesen súlyos – súlyos mértékben beszűkült veseműködésű betegeknél (kreatinin-clearance
< 40 ml/perc) a Savene dózisát 50%-kal csökkenteni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Károsodott májfunkció
A dexrazoxánt nem vizsgálták károsodott májfunkciójú betegeken, és alkalmazása ilyen betegeknél nem javasolt (lásd 4.4 pont).
Időskorúak
Biztonságosságát és hatásosságát időskorúakban nem vizsgálták, és a dexrazoxán alkalmazása ilyen betegeknél nem javasolt.
Gyermekek és serdülők
A Savene biztonságosságát és hatásosságát 18 évesnél fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták, és nincsenek rendelkezésre álló adatok.
Az alkalmazás módja
Feloldás és hígítás után intravénás alkalmazásra.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6 pontban.
A javasolt adagot intravénás infúzióban kell beadni 1-2 óra alatt egy nagy vénába valamelyik végtagon vagy egyéb területen, amely azonban nem lehet az extravazáció által érintett terület. A hűtésre szolgáló eszközöket, például jeges zsákokat a megfelelő véráramlás biztosítása érdekében legalább
15 perccel a Savene beadását megelőzően el kell távolítani a területről.
Folyamatos monitorozás
A kezelés után egészen a gyógyulásig az érintett területet rendszeresen meg kell vizsgálni.
Ha fennáll a gyanú, hogy ugyanazon intravénás szereléken keresztül nem antraciklin típusú, egyéb hólyaghúzó anyag, pl.: vinkrisztin, mitomicin vagy vinorelbin is kikerült az érpályából, az ezen vegyületek által okozott reakciók ellen a Savene nem hatékony.
A Savene-t olyan betegek kapják, akik antraciklin tartalmú szerrel történő citosztatikus kezelésben részesülnek, és annak citosztatikus hatása (különösen jellemző a reverzibilis hematotoxicitás, amely a 11-12. napon éri el mélypontját) így hozzáadódik a többi kemoterápiás szer ezen hatásához. Ezért rendszeres hematológiai ellenőrzés szükséges.
Máj- és vesefunkció monitorozása
Tekintettel arra, hogy májdiszfunkció (a transzamináz- és bilirubinszint emelkedése) léphet fel (különösen 1000 mg/m2-nyi dexrazoxán adagok esetén), ismert májfunkciós zavarban szenvedő betegeknél tanácsos minden dexrazoxán adag beadása előtt májfunkciós vizsgálatokat végezni (lásd 4.2 pont).
Tekintettel arra, hogy a vesediszfunkció miatt lelassulhat a dexrazoxán kiürülése, beszűkült vesefunkciójú betegeknél figyelni kell a hematotoxicitás jeleinek megjelenését (a közepesen súlyos – súlyos mértékben beszűkült veseműködésű betegeknél (kreatinin-clearance <40 ml/perc) javasolt dózisokról lásd 4.2 pont).
Anafilaxiás reakció
A dexrazoxánnal és antraciklinekkel kezelt betegeknél többek közt az alábbi anafilaxiás reakciókat figyelték meg: angioödéma, bőrreakciók, bronchospasmus, respiratoricus distress, hipotónia, illetve
eszméletvesztés (lásd 4.8 pont). Alkalmazás előtt gondosan mérlegelni kell a beteg kórtörténetében előforduló dexrazoxán-allergiát (lásd 4.3 pont).
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiak és nők esetében
Mivel a dexrazoxán mutagén hatású, és az antraciklinekkel való együttes alkalmazása ismerten citotoxikus, mutagén és embriotoxikus tulajdonsággal rendelkezik, a szexuálisan aktív férfiaknak és fogamzóképes nőknek egyaránt nem javasolt a gyermeknemzés/teherbe esés, és hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és a kezelés után legfeljebb 6 hónapig. A nőknek azonnal értesíteniük kell kezelőorvosukat, ha teherbe esnek (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Kálium- és nátriumtartalom
A Savene oldószer 500 ml-es üvegenként 98 mg káliumot tartalmaz. Ezt a beszűkült vesefunkciójú vagy a csökkentett káliumtartalmú étrenden lévő betegeknél figyelembe kell venni. Azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a hyperkalaemia kockázata, a plazma káliumszintjét folyamatosan ellenőrizni kell.
A Savene oldószer 500 ml-es üvegenként 1,61 g nátriumot is tartalmaz, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által felnőtteknek ajánlott napi maximális bevitel (2 g) 81%-ának felel meg.
Együttadása ellenjavallt:
Sárgaláz elleni vakcina: Fennáll a halálos kimenetelű generalizált oltási betegség kockázata (lásd 4.3 pont).
Együttadása nem javasolt:
-
Élő, legyengített kórokozókat tartalmazó vakcinák: szisztémás, esetenként halálos kimenetelű betegség kialakulásának kockázata. Ez a kockázat fokozottabb olyan betegeknél, akiknek immunrendszere alapbetegségük következtében vagy egyidejű kemoterápia miatt eleve legyengült. Ahol az létezik, elölt kórokozókat tartalmazó vakcina alkalmazandó (poliomyelitis).
-
Az antraciklin extravazáció miatt dexrazoxán-kezelésben részesülő betegeknél dimetil-szulfoxid (DMSO) nem használható (lásd 5.3 pont).
-
Fenitoin: citosztatikumokkal együtt alkalmazva a fenitoin felszívódása csökkenhet, ami a görcsrohamok súlyosbodásához vezethet. A dexrazoxán együttadása fenitoinnal nem javasolt.
Óvatosan adható együtt:
Ciklosporin, takrolimusz: Fokozott immunszuppresszió limfoproliferatív betegség kialakulásának kockázatával.
Valamennyi citosztatikumra jellemző kölcsönhatások:
-
A rosszindulatú megbetegedésben szenvedőknél fennálló fokozott trombózisveszély miatt gyakorta alkalmaznak antikoaguláns kezelést. A citosztatikumok kölcsönhatásba léphetnek az orális antikoagulánsokkal. Az antikoagulánsokkal kezelt betegek állapotát gyakrabban kell ellenőrizni.
-
A dexrazoxán felerősítheti annak a kemoterápiás kezelési ciklusnak a toxicitását, melynek során a baleset történt, így a hematológiai paramétereket gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 pont).
A dexrazoxánra jellemző interakciók:
Az öt főbb citokróm P450 izoenzimmel CYP1A, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6 és CYP3A4 vizsgálva a dexrazoxán ezek egyikét sem gátolta.
A doxorubicin (50-60 mg/m2) vagy az epirubicin (60-100 mg/m2) egyidejű alkalmazása nem befolyásolta jelentősen a dexrazoxán farmakokinetikáját. Az elvégzett vizsgálatokban a dexrazoxán nem befolyásolta a doxorubicin farmakokinetikáját. Korlátozott mennyiségű, olyan bizonyíték származik a vizsgálatokból, amely arra utal, hogy az előzetesen beadott dexrazoxán következtében megemelkedhet az epirubicin clearance-értéke, ez magasabb epirubicin dózisok (120-135 mg/m2) alkalmazásánál fordult elő. Megjegyzendő, hogy ezekben a vizsgálatokban a dexrazoxánt az antraciklin beadása előtt alkalmazták.
Fogamzóképes nők/Fogamzásgátlás férfiak és nők esetében
Mivel a dexrazoxán mutagén hatású, és az antraciklinekkel való együttes alkalmazása ismerten citotoxikus, mutagén és embriotoxikus tulajdonsággal rendelkezik, a szexuálisan aktív férfiaknak és fogamzóképes nőknek egyaránt nem javasolt a gyermeknemzés/teherbe esés, és hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés alatt és a kezelés után legfeljebb 6 hónapig. A nőknek azonnal értesíteniük kell kezelőorvosukat, ha teherbe esnek (lásd 4.3 pont).
Terhesség
A dexrazoxán terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nem áll rendelkezésre információ. A dexrazoxán terhes nőknek beadva károsíthatja a magzatot. Az állatkísérletek során reproduktív toxicitást mutattak ki (lásd 5.3 pont). A dexrazoxánt a terhesség ideje alatt nem szabad alkalmazni, csak akkor, ha erre egyértelműen szükség van.
Szoptatás
Nem ismert, hogy a dexrazoxán kiválasztódik-e az anyatejbe. Tekintettel arra, hogy fennáll a veszélye, hogy a dexrazoxán súlyos mellékhatásokat okoz a szoptatott csecsemőnél, a szoptatás a Savene terápia idején ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Termékenység
A termékenységgel kapcsolatban csak korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre állatkísérletekből származó adatok, de ismételt adagolást követően patkányoknál és nyulaknál a herék elváltozásait figyelték meg (lásd 5.3 pont).
Szédülést, aluszékonyságot és ájulást jelentettek néhány beteg esetében, akik a Savene TT01 és TT02 vizsgálataiban vettek részt (lásd 4.8 pont). A dexrazoxán kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Több mint 1000 beteget érintő bejelentések alapján a dózisfüggő mellékhatások rendre ugyanazok voltak. A leggyakoribb mellékhatások a hányinger/hányás, csontvelő-szuppresszió (neutropenia, thrombocytopenia), reakció az injekció beadásának helyén, hasmenés, stomatitis, illetve a hepaticus transzaminázok megemelkedése (GOT/GPT). Valamennyi mellékhatás gyorsan megszűnt.
Az alábbi információk a TT01 és TT02 számú két klinikai vizsgálatból származnak, melyek során kemoterápiás kezelést kapó betegeket kezeltek Savene-nel, akiknél véletlen extravazáció történt.
A kemoterápiás és dexrazoxán-kezelésre egyébként jellemző mellékhatások az alábbiak voltak: Hányinger/hányás a betegeknek körülbelül egyharmadánál, neutropenia és thrombocytopenia a betegeknek mintegy felénél, illetve ritkábban a májenzimszintek (GOT/GPT) emelkedése.
A két klinikai vizsgálatban megfigyelt mellékhatások az alábbiakban kerülnek felsorolásra.
A TT01 és TT02 vizsgálatokban (n = 80 beteg) előforduló mellékhatások előfordulási gyakorisága (MedDRA)
(Megjegyzés: A vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségekre vonatkozó számok külön táblázatban, a laboratóriumi vizsgálatoknál vannak feltüntetve)
A jelentett mellékhatások az alábbi gyakoriság szerint vannak feltüntetve:
Nagyon gyakori (≥ 1/10) Gyakori (≥ 1/100 – < 1/10)
Nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100)
Ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000) Nagyon ritka (< 1/10 000)
| Szervrendszerenkénti csoportosítás | Gyakoriság | Mellékhatások |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nagyon gyakori | Posztoperatív fertőzés |
| Gyakori | Fertőzés | |
| Neutropeniás fertőzés | ||
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem ismert | Anafilaxiás reakciók |
| Nem ismert | Túlérzékenység | |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Gyakori | Étvágycsökkenés |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | Szédülés |
| Érzéskiesés | ||
| Ájulás | ||
| Tremor | ||
| Érbetegségek és tünetek | Gyakori | Phlebitis |
| Felületes thrombophlebitis | ||
| Alsó végtagi vénás thrombosis | ||
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | Gyakori | Dyspnoe |
| Tüdőgyulladás | ||
| Emésztőrendszeri betegségek | Nagyon gyakori | Hányinger |
| Gyakori | Hányás | |
| Hasmenés | ||
| Stomatitis | ||
| Szájszárazság | ||
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | Alopecia |
| Viszketés | ||
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | Gyakori | Izomfájdalom |
| A nemi szervekkel és az emlőkkelkapcsolatos betegségek és tünetek | Gyakori | Hüvelyi vérzés |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Nagyon gyakori | Az injekció helyén fellépő fájdalom |
| Gyakori | Láz | |
| Az injekció helyén jelentkező phlebitis | ||
| Az injekció helyén jelentkező erythema | ||
| Kimerültség | ||
| Az injekció helyén jelentkező induráció | ||
| Az injekció helyén jelentkező duzzanat | ||
| Perifériás ödéma | ||
| Aluszékonyság | ||
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | Gyakori | Testsúlycsökkenés |
| Sérülés, mérgezés és beavatkozással kapcsolatos szö-vődmények | Gyakori | Sebszövődmények |
Kóros laboratóriumi vizsgálati eredmények előfordulási gyakorisága a TT01 és TT02 vizsgálatok során (n = 80 beteg)
| Laboratóriumi vizsgálat | A kezelés megkezdését követően mért értékkel rendelkezőbetegek száma | CTC szerint 3-4. fokozat | |
| N | % | ||
| Haemoglobin | 80 | 2 | 2,5% |
| Fvs | 80 | 36 | 45,0% |
| Neutrophilek | 78 | 36 | 46,2% |
| Thrombocyta | 80 | 17 | 21,3% |
| Nátrium (hypo) | 79 | 5 | 6,3% |
| Kálium (hypo) | 79 | 2 | 2,5% |
| Kálium (hyper) | 79 | 0 | 0,0% |
| Alkalikus foszfatáz | 77 | 0 | 0,0% |
| Bilirubin | 77 | 1 | 1,3% |
| GOT | 57 | 2 | 3,5% |
| GPT | 71 | 3 | 3,9% |
| Kreatinin | 76 | 2 | 2,6% |
| LDH | 78 | 0 | 0,0% |
| Össz kalcium (hypo) | 28 | 2 | 7,1% |
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Farmakológiai tulajdonságok - SAVENE 20 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: Méregtelenítő szerek daganatellenes gyógyszerekhez, ATC-kód: V03AF02 A dexrazoxán két farmakodinámiás tulajdonságával az irodalom foglalkozik:
-
Az antraciklin okozta kardiotoxicitás megelőzése és a
-
Daganatellenes hatás
Hatásmechanizmus:
A dexrazoxán hatásmechanizmusa kettős:
-
Vassal történő kelát-komplex képzés, különösen a felnyílt gyűrűs metabolitja által, ezáltal az antraciklin-indukált kardiotoxikus hatást okozó, vas-függő szabadgyökök okozta oxidatív stressz csökkentése.
-
A topoizomeráz II gátlása.
Nem ismert, hogy ezek a mechanizmusok milyen mértékben járulnak hozzá az antraciklin extravazáció okozta szöveti károsodással szembeni védőhatáshoz.
Feltehetőleg kelátképző tulajdonsága felelős a vas és a cink vizelettel való kiválasztódásának fokozódásáért és a csökkent szérumkalcium koncentrációért is, amelyeket egyes vizsgálatok említenek.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
A Savene-t (dexrazoxán) két nyílt, egycsoportos, multicentrikus vizsgálatban értékelték.
Az általános cél mindkét vizsgálatban az volt, hogy meghatározzák az intravénásan adott Savene hatásosságát véletlen antraciklin extravazáció okozta szövetkárosodás kezelésében, ezáltal megelőzve ezeknél a betegeknél az érintett szövet rutinszerűen alkalmazott sebészi kimetszését.
Mivel ilyen probléma ritkán fordul elő, összehasonlításképp kizárólag történeti adatokat lehetett felhasználni (amelyek azt mutatták, hogy a műtétek aránya egy országban 35-50%, a biopsziával igazolt esetekben pedig 100% volt).
Az adagolási séma mindkét vizsgálatban azonos volt. A Savene kezelést a balesetet követő 6 órán belül meg kellett kezdeni, majd 24 és 48 óra elteltével megismételni. Az első és a második adag 1000 mg/m2 volt a harmadik pedig 500 mg/m2.
A vizsgálat hatásossági részében a beválasztási kritérium az volt, hogy az antraciklin extravazáció egy vagy több biopszia mintával elvégzett fluoreszcens mikroszkópos vizsgálat alapján igazolt legyen.
A hatásossági értékelésbe nem vonták be azokat a betegeket, akiknél az extravazációt centrális vénás eszköz (CVAD) okozta.
CTC 1-nél (Common Toxicity Criteria) magasabb fokozatú neutropeniás és thrombocytopeniás betegeket nem vontak be a klinikai vizsgálatokba.
A TT01 sz. vizsgálatba 23 beteget vontak be, akik Savene kezelésben részesültek. Tizennyolc beteget hatásosság és biztonságosság szempontjából értékeltek, további ötöt pedig kizárólag toxicitás szempontjából. Egyik betegnél sem volt szükség sebészeti beavatkozásra.
A TT02 sz. vizsgálatba 57 beteget vontak be, akik csak az első Savene adagot kapták meg. 36 beteget értékeltek a hatásosság szempontjából. A 36 beteg közül mindössze egy esetben volt szükség sebészeti beavatkozásra.
Mindegyik vizsgálatban az összes beteg kapott antraciklint. A leggyakrabban alkalmazott antraciklin általában az epirubicin volt (a betegek 56%-ánál).
Mindkét vizsgálat során azt találták, hogy a dexrazoxán megelőzte a szövetelhalást, a betegek többségénél (70,4%) lehetővé tette a daganatellenes kezelés eredeti ütemezés szerinti folytatását, és csökkentette a szövődmények előfordulását (mindössze néhány enyhe, tartós szövődményt figyeltek meg).
A Savene csak intravénásan alkalmazható. Eloszlás
Az irodalmi adatok szerint a dexrazoxán szérum kinetikája intravénás beadást követően, az ütemezéstől és az adagtól függetlenül 2-kompartmentes modellt követ. A látszólagos eloszlási térfogat 0,13-1,3 l/kg (átlag: 0,49 l/kg). Az eloszlási térfogat nem függ az adag nagyságától. Az AUC-értékek az adag nagyságával arányosan alakultak. A szöveti eloszlás gyors, a változatlan hatóanyag és hidrolizált metabolitja legnagyobb koncentrációban a májban és a vesékben fordul elő. A dexrazoxánnak kb. 2%-a kötődik plazmafehérjéhez.
Biotranszformáció
A dexrazoxán először a sejten belül hidrolízisen megy keresztül, ennek során kétféle intermedier (B és C) képződik, melyekben valamelyik gyűrű felnyílt, majd egy olyan termék jön létre, melyben mindkét gyűrű felhasadt (ADR-925). Ez utóbbi szerkezete hasonló az EDTA-hoz, amely nagy affinitással képez kelátot a vassal, illetve kétértékű kationokkal, kalciumionokkal.
Kiürülés
A dexrazoxán kiürülése kétfázisos. A kezdeti eliminációs felezési idő (alfa) 0,18-1 óra (átlag 0,34 óra), a végső eliminációs felezési idő pedig 1,9-9,1 óra (átlag 2,8 óra). A változatlan dexrazoxán 34-60%-a jelenik meg a vizeletben. A szisztémás clearance nem függ az adag nagyságától. A metabolitok farmakokinetikájával kapcsolatos adatok egy 5 beteggel elvégzett vizsgálatból származnak. Az egy hasadt gyűrűs B, illetve C metabolitok átlagos eliminációs felezési ideje sorrendben 0,9-3,9 óra (n=5), illetve 0,5-0,8 óra (n=3). A két hasadt gyűrűt tartalmazó ADR-925 metabolit eliminációs felezési ideje nem szerepel a szakirodalomban. A beszámolók szerint az ADR-925 szintje az 1500 mg/m2 infúzió beadása után 15 percen belül háromszorosára emelkedik, ezen az értéken viszonylag állandó marad
4 órán át, majd a 24. órára mintegy felére csökken.
A dexrazoxánnal elvégzett in vitro humán mikroszóma vizsgálatok azt mutatták, hogy a dexrazoxán rendkívül stabil, így a citrokróm P450 rendszeren keresztül történő metabolizmus valószínűtlen.
Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy az intrinsic farmakokinetikai tényezők, pl.: életkor, nem, etnikai hovatartozás és testsúly tekintetében egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. Az egyénen belüli és egyének közötti farmakokinetikai eltérésekkel kapcsolatban nem végeztek szisztematikus vizsgálatokat. Korlátozott számú beteggel kapcsolatos adatok alapján a variációs koefficiensben (CV %) megadott interindividuális eltérések a fő farmakokinetikai paramétereket figyelembe véve 30% körül mozognak.
Károsodott veseműködés
Egészséges vizsgálati alanyokhoz képest (kreatinin-clearance (CLCR) > 80 ml/perc) az expozíció kétszer nagyobb volt a közepesen súlyos (CLCR = 30–50 ml/perc) és a súlyos (CLCR < 30 ml/perc) mértékben beszűkült veseműködésű betegeknél. A modellezés azt mutatta, hogy egyenértékű expozíciót (AUC0-inf..) lehetne elérni, ha a dózist 50%-kal csökkentenék az olyan betegeknél, akiknél a CLCR értéke kevesebb mint 40 ml/perc, mint a kontroll vizsgálati alanyoknál (CLCR > 80 ml/perc) (lásd 4.2 pont).
Farmakokinetika olyan betegeknél, akiknél extravazáció lépett fel
A TT04 klinikai vizsgálatot 6 olyan nőbeteggel végezték, akiket antraciklin extravazáció miatt kezeltek. A vizsgálat célja a betegeknél az antraciklin extravazációra 3 napos adagolási rend szerint alkalmazott dexrazoxán farmakokinetikájának és hatásosságának vizsgálata volt. A szisztémás clearance-értékek hasonlóak voltak az 1. napon (9,9 l/óra ± 3,1) és a 2. napon (11,1 l/óra ± 4,5), és nem különböztek a szakirodalomban közölt értékektől. A dexrazoxán eloszlási térfogata dinamikus egyensúlyi állapotban 30,5 liter ± 11,1 volt az 1. napon, és 35,8 liter ± 19,7 volt a 2. napon. A terminális eliminációs felezési idő az 1–3. napon konzisztens volt (2,1-2,2 óra). Az átlagos AUC0-24 értékek összevethetők voltak egymással az 1. és a 2. napon, és az AUC0-last értéke a 3. napon körülbelül a fele volt az első két nap értékének, ami azt mutatja, hogy a dexrazoxán farmakokinetikája dózisfüggő. Az AUC0-24 általános tartományai és átlaga az egyes napokon nagyon hasonlók voltak: úgy tűnik, nincs jelentős dexrazoxán akkumuláció.
Gyógyszerészeti jellemzők - SAVENE 20 MG/ML
Port tartalmazó injekciós üveg Nem tartalmaz segédanyagot
Oldószert tartalmazó palack Nátrium-klorid
Kálium-klorid
Magnézium-klorid-hexahidrát Nátrium-acetát-trihidrát Nátrium-glükonát
Nátrium-hidroxid Injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
Por és oldószer:
3 év.
Feloldás és hígítás után:
Alkalmazásra kész állapotban kémiai és fizikai stabilitását 2-8 °C-on tárolva 4 órán át őrizte meg. Mikrobiológiai szempontból azonban a gyógyszert azonnal fel kell használni.
Amennyiben a készítményt nem használják fel azonnal, a felbontás utáni tárolás idejéért és körülményeiért használat előtt a felhasználó felelős, a tárolás ideje 2-8 °C-on nem lehet hosszabb 4 óránál.
Legfeljebb 25 °C-on tárolandó.
A fénytől való védelem érdekében az injekciós üvegeket és a palackokat tartsa a dobozában. A Savene alkalmazás előtti feloldására és hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.3 pontban.
Savene por:
Klórbutil gumidugóval és lepattintható kupakkal lezárt, borostyánsárga színű, I-es típusú, 36 ml-es üveg.
Savene oldószer:
500 ml oldószer, I-es típusú (Ph Eur) üvegből készült palackban.
Kiszerelések:
A Savene sürgősségi készlet 10 port tartalmazó injekciós üvegből és 3 palack Savene oldószerből áll, 3 palackakasztóval kiegészítve.
Az infúzió beadását megelőzően a Savene port 25 ml Savene oldószerben kell feloldani, hogy a kapott oldat koncentrációja 20 mg dexrazoxán legyen milliliterenként. A koncentrátum halványsárga. A koncentrátumot ezután a megmaradó Savene oldószerrel tovább kell hígítani.
Az oldat elkészítésekor és hígításakor különös körültekintéssel kell eljárni, és a citosztatikus gyógyszerek megfelelő kezelésére vonatkozó standard eljárásokat kell alkalmazni. A készítményt
a személyzet terhes tagjai nem kezelhetik. A bőrrel való érintkezés elkerülése érdekében kesztyű és egyéb védőruházat használata javasolt. A dexrazoxánnal való érintkezést követően bőrreakciókról számoltak be. Ha a por vagy az oldat a bőrre vagy nyálkahártyákra kerül, azonnal alaposan le kell mosni vízzel.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a helyi előírások szerint kell végrehajtani.