DASATINIB ACCORD HEALTHCARE 20 MG FILMTABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése

Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - DASATINIB 20 MG
A Dasatinib Accord Healthcare felnőtt betegek kezelésére javallott:
-
újonnan diagnosztizált Philadelphia kromoszóma-pozitív (Ph+), krónikus fázisban levő krónikus myeloid leukaemia (CML) esetén.
-
krónikus, akcelerált vagy blasztos fázisú CML esetén olyan betegeknél, akik az előzetes terápiával szemben rezisztensnek bizonyultak vagy azt nem tolerálták, beleértve az imatinib-kezelést is.
-
Ph+ akut lymphoblastos leukaemia (ALL) és lymphoblastos CML esetén, olyan betegeknél, akik az előzetes terápiával szemben rezisztensnek bizonyultak vagy azt nem tolerálták.
A Dasatinib Accord Healthcare gyermek- és serdülőkorú betegek kezelésére javallott:
-
újonnan diagnosztizált, krónikus fázisban levő Ph+ CML (Ph+ CML-CP) esetén, vagy olyan, Ph+ CML-CP-ben szenvedő betegeknél, akiknek a betegsége a korábbi terápiával szemben rezisztens volt, vagy a kezelést nem tolerálták, beleértve az imatinibet is.
-
újonnan diagnosztizált Ph+ ALL esetén, kemoterápiával kombinálva.
A terápiát a leukaemia diagnózisában és kezelésében jártas orvosnak kell megkezdenie. Adagolás
Felnőtt betegek
Az ajánlott kezdő dózis CML krónikus fázisában naponta egyszer 100 mg dazatinib.
Az ajánlott kezdő dózis akcelerált, myeloid vagy lymphoid blasztos fázisú (előrehaladott fázis) CML-ben vagy Ph+ ALL-ben naponta egyszer 140 mg (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők (Ph+ CML-CP és Ph+ ALL)
A gyermekeknek és serdülőknek történő adagolás a testtömeg alapján történik (lásd 1. táblázat). A dazatinibet szájon át adják, naponta egyszer, vagy dazatinib filmtabletta vagy dazatinib por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformában. A dózist a testtömeg változása alapján 3 havonta, vagy, ha az szükséges, még gyakrabban újra kell számítani. A tabletta a 10 kg-nál kisebb testtömegű betegeknél nem javasolt, számukra a porból elkészített belsőleges szuszpenziót kell alkalmazni. A dózist a beteg válasza és a tolerálhatóság alapján ajánlott emelni vagy csökkenteni. A dazatinib-kezeléssel az
1 évesnél fiatalabb betegeknél nincs tapasztalat.
A Dasatinib Accord Healthcare filmtabletta és a dazatinib por belsőleges szuszpenzióhoz nem bioekvivalensek. Azoknál a betegeknél, akik képesek lenyelni a tablettát, és akik át akarnak térni a dazatinib belsőleges szuszpenzióhoz való porról a Dasatinib Accord Healthcare tablettára, vagy akik nem tudják a tablettát lenyelni és át akarnak térni a tablettáról a belsőleges szuszpenzióra, ezt meg lehet tenni, feltéve, hogy követik az adott gyógyszerforma megfelelő adagolási ajánlásait.
A Dasatinib Accord Healthcare tabletta gyermek- és serdülőkorú betegeknél javasolt kezdő napi dózisát az 1. táblázat mutatja.
-
táblázat: A Dasatinib Accord Healthcare tabletta adagolása a Ph+ CML-CP-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél
Testtömeg (kg)a Napi dózis (mg)
10 – kevesebb mint 20 kg 40 mg
20 – kevesebb mint 30 kg 60 mg
30 – kevesebb mint 45 kg 70 mg
legalább 45 kg 100 mg
aA tabletta a 10 kg-nál alacsonyabb testtömegű betegeknél nem javasolt. Ezeknél a betegeknél a por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformát kell alkalmazni.
A kezelés időtartama
A klinikai vizsgálatok során a Dasatinib Accord Healthcare-kezelést Ph+ CML-CP-ben, akcelerált, myeloid vagy lymphoid blasztos fázisú (előrehaladott stádiumú) CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő felnőtt és gyermek- és serdülőkorú betegeknél addig folytatták, amíg a betegség nem progrediált, vagy amíg a beteg már nem tolerálta a kezelést. A kezelés leállításának a betegség hosszú távú kimenetelére gyakorolt hatását nem vizsgálták a citogenetikai vagy molekuláris válasz elérése után (beleértve a teljes citogenetikai választ [complete cytogenetic response, CCyR], a jelentős molekuláris választ [major molecular response, MMR] és a mély molekuláris választ jelentő MR4,5-öt is).
A klinikai vizsgálatok során a Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél a dazatinib-kezelést az alap kemoterápiás kezelés egymást követő blokkjai mellett folyamatosan adva alkalmazták, maximum két éves időtartamban. A későbbi őssejt-transzplantációban részesülő betegeknél a dazatinib a transzplantációt követően még további egy éven keresztül adható.
A megfelelő dózis eléréséhez a dazatinib filmtabletta 20 mg-os, 50 mg-os, 70 mg-os, 80 mg-os,
100 mg-os és 140 mg-os gyógyszerformában kerül forgalomba. A dózis emelése vagy csökkentése a beteg válasza és tolerabilitása alapján javasolt.
Dózisemelés
A klinikai vizsgálatok során a CML-es vagy a Ph+ ALL-es felnőtt betegek esetében a dózis napi egyszeri 140 mg-ra (CML krónikus fázisában) vagy napi egyszeri 180 mg-ra történő emelését (előrehaladott CML fázisában vagy Ph+ ALL-ben), azoknál a betegeknél engedélyezték, akiknél a javasolt kezdő dózis mellett nem sikerült haematológiai vagy citogenetikai választ elérni.
Azoknál a Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, akik az érvényben lévő terápiás ajánlások által javasolt időpontban nem érnek el haematológiai, citogenetikai és molekuláris válaszreakciót, és tolerálják a kezelést, az alábbi, 2. táblázatban bemutatott dóziseszkaláció javasolt.
-
táblázat: Dóziseszkaláció a Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél
Dózis (napi maximális dózis)
Kezdő dózis Megemelt dózis
Tabletta 40 mg 50 mg
60 mg 70 mg
70 mg 90 mg
100 mg 120 mg
A Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél nem javasolt a dóziseszkaláció, mert
ezeknek a betegeknek a dazatinibet kemoterápiával kombinálva adják.
Dózismódosítás mellékhatások jelentkezésekor
Myelosuppressio
A klinikai vizsgálatok során a myelosuppressiót a vizsgált hatóanyag adagolásának átmeneti felfüggesztésével, a dózis csökkentésével vagy a terápia megszakításával kezelték. Szükség esetén thrombocyta-, vagy vörösvértest-transzfúziót alkalmaztak. Rezisztens myelosuppressio esetén haemopoetikus növekedési faktort alkalmaztak.
A felnőtteknél alkalmazandó dózismódosításokra vonatkozó irányelveket a 3. táblázat, míg a
Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél alkalmazandó irányelveket a
4. táblázat foglalja össze. A Ph+ ALL-ben szenvedő, kemoterápiával kombinált kezelésben részesülő gyermek- és serdülőkorú betegekre vonatkozó irányelveket a táblázatok alatti különálló bekezdések tartalmazzák.
3. táblázat: Dózismódosítás neutropenia és thrombocytopenia esetén felnőtteknél
| CML krónikus fázisa felnőtteknél(kezdő dózis 100 mg naponta egyszer) | ANC < 0,5 × 109/l és/vagy thrombocytaszám< 50 × 109/l | kell folytatni.és/vagy az ANC visszatérően< 0,5 × 109/l több mint 7 napon át, az1. lépést meg kell ismételni, és a kezelést 80 mg-os csökkentett dózissal kell folytatni naponta egyszer, a második epizód esetén. A harmadik epizód esetén a dózist tovább kell csökkenteni naponta egyszer 50 mg-ra (újonnan diagnosztizált betegeknél) vagy a kezelést fel kell függeszteni (olyan betegeknél, akik az előzetes terápiával szemben rezisztensnek bizonyultak vagy azt nem tolerálták, beleértve azimatinib-kezelést is). |
-
A kezelést az alábbi értékek eléréséig fel kell függeszteni: ANC ≥ 1,0 × 109/l és a thrombocytaszám ≥ 50 × 109/l.
-
A kezelést az eredeti kezdő dózissal
-
Ha a thrombocytaszám < 25 × 109/l
| CML akcelerált vagy blasztos fázisa ésPh+ ALL felnőtteknél (kezdő dózis 140 mg naponta egyszer) | ANC < 0,5 × 109/l és/vagy thrombocytaszám< 10 × 109/l | emelése. |
-
Ellenőrizni kell, hogy a cytopenia kialakulása összefügg-e a leukaemiával (csontvelő aspirátum vagy biopszia).
-
Ha a cytopenia nincs összefüggésben a leukaemiával, a kezelést az alábbi értékek eléréséig fel kell függeszteni: ANC ≥ 1,0 × 109/l és a thrombocytaszám ≥ 20 × 109/l és a kezelést az eredeti kezdő dózissal kell folytatni.
-
Ismételten fellépő cytopenia esetén meg kell ismételni az 1. lépést, és a kezelést csökkentett dózissal (a második epizód jelentkezésekor) napi egyszeri 100 mg-mal vagy (a harmadik epizód jelentkezésekor) napi egyszeri 80 mg-mal kell folytatni.
-
Ha a cytopenia kialakulása összefüggésbe hozható a leukaemiával, megfontolandó a dózis napi egyszeri 180 mg-ra történő
ANC: abszolút neutrophil sejtszám (absolute neutrophil count)
4. táblázat: Dózismódosítás neutropenia és thrombocytopenia esetén a Ph+ CML-CP-ben
szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél
| ANC ≥ 1,0 × 109/l és a thrombocytaszám ≥ 75 × 109/l és a kezelést az eredeti kezdő dózissal vagy egy csökkentett dózissal kell folytatni. | Dózis (napi maximális dózis) | |||
| Eredetikezdő dózis | Első szintű dóziscsökkentés | Második szintű dóziscsökkentés | ||
| Tabletta | 40 mg60 mg70 mg100 mg | 20 mg40 mg60 mg80 mg | * 20 mg50 mg70 mg | |
| 3. Ha a cytopenia visszatér, ismételje meg a csontvelő aspirációt/biopsziát, és kezdjeel újra a kezelést egy csökkentett dózissal. | ||||
-
Ha a cytopenia 3 hétnél hosszabb ideig áll fenn, ellenőrizze, hogy a cytopenia összefügg-e a leukaemiával (csontvelő aspiráció vagy biopszia).
-
Ha a cytopenia nincs összefüggésben a leukaemiával, a kezelést az alábbi értékek eléréséig fel kell függeszteni:
ANC: abszolút neutrophil sejtszám (absolute neutrophil count)
* kisebb dózisú tabletta nem áll rendelkezésre
A Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, ha a teljes haematológiai válasz (CHR) alatt visszatér a ≥ 3-as fokozatú neutropenia vagy thrombocytopenia, a dazatinib adását fel kell függeszteni, és a későbbiekben egy csökkentett dózissal lehet újra elkezdeni. Közepes fokozatú cytopenia és a betegségre adott válasz esetén az átmeneti dóziscsökkentéseket szükség szerint kell elvégezni.
A Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, 1-estől 4-es fokozatig terjedő haematológiai toxicitás előfordulása esetén a dózismódosítás nem javasolt. Ha a neutropenia és/vagy thrombocytopenia következtében több mint 14 nappal késleltetni kell a következő kezelési blokkot, a dazatinib-kezelést fel kell függeszteni, majd ugyanazon a dózisszinten újrakezdeni, amikor a következő kezelési blokk elindul. Ha a neutropenia és/vagy thrombocytopenia továbbra is fennáll, és a következő kezelési blokkot további 7 nappal késleltetni kell, csontvelővizsgálatot kell végezni a cellularitás és a blast sejtek arányának meghatározása érdekében. Ha a csontvelő cellularitása < 10%, a dazatinib-kezelést fel kell függeszteni, amíg az ANC > 500/μl (0,5 × 109/l), amely érték elérésekor a kezelést teljes dózisban újra lehet kezdeni. Ha a csontvelő cellularitása > 10%, meg lehet fontolni a dazatinib-kezelés újraindítását.
Nem haematológiai mellékhatások
Amennyiben a dazatinib közepesen súlyos, 2. fokozatú, nem haematológiai mellékhatást vált ki, a kezelést a mellékhatás megszűnéséig vagy a kiindulási állapotra való visszatérésig fel kell függeszteni. A kezelést ugyanazzal a dózissal kell folytatni, ha a mellékhatás először fordul elő, illetve csökkentett dózissal kell újraindítani, ha visszatérő mellékhatásról van szó. Amennyiben a dazatinib súlyos, 3-as vagy 4-es fokozatú nem haematológiai mellékhatást vált ki, a kezelést a mellékhatás megszűnéséig fel kell függeszteni. Ezt követően folytatni lehet a kezelést, szükség esetén csökkentett dózissal, a mellékhatás kezdeti súlyosságának függvényében. Azoknál a krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegeknél, akik eddig napi egyszeri 100 mg-ot kaptak, a dózist napi 80 mg-ra ajánlott csökkenteni, illetve szükség esetén ez a 80 mg-os dózis tovább csökkenthető 50 mg-ra. Azoknál az előrehaladott CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő betegeknél, akik eddig napi egyszeri 140 mg-ot kaptak, a dózist napi egyszeri 100 mg-ra ajánlott csökkenteni, illetve szükség esetén naponta ez a 100 mg-os dózis tovább csökkenthető 50 mg-ra. A CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, nem haematológiai mellékhatások esetén a fenti, a haematológiai mellékhatások esetén leírt dóziscsökkentési ajánlásokat kell követni. Azoknál a Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, akiknél nem haematológiai mellékhatások jelentkeznek, amennyiben szükséges dóziscsökkentés, a haematológiai mellékhatások esetére meghatározott, fentiekben leírt ajánlásoknak megfelelően, a dózist egy szinttel kell csökkenteni.
Pleuralis folyadékgyülem
Peuralis folyadékgyülem diagnosztizálásakor, a dazatinib-kezelést meg kell szakítani addig, amíg a beteget ki nem vizsgálják, tünetmentessé nem válik vagy állapota vissza nem tér a kiindulási helyzetbe. Ha a beteg állapota körülbelül egy héten belül nem javul, egy vizelethajtó vagy kortikoszteroid kúrát, illetve ezek együttes alkalmazását fontolóra kell venni (lásd 4.4 és 4.8 pont). Az első epizód megszűnése után a dazatinib ugyanazon dózisban történő alkalmazása megfontolandó. Egy további epizód megszűnése után a dazatinib-kezelés egy dózisszinttel kisebb dózissal kezdhető újra.
Egy súlyos (3-as vagy 4-es fokozatú) epizód megszűnése után folytatni lehet a kezelést szükség esetén csökkentett dózissal, a mellékhatás eredeti súlyosságának függvényében.
Dóziscsökkentés erős CYP3A4-inhibitorok egyidejű alkalmazása esetén
Kerülni kell a Dasatinib Accord Healthcare és az erős CYP3A4-inhibitorok és grépfrútlé egyidejű alkalmazását (lásd 4.5 pont). Amennyiben lehetséges, az egyidejűleg adott gyógyszer alternatívájaként olyat kell választani, aminek nincs vagy minimális mértékű az enzimgátló potenciálja. Ha a Dasatinib Accord Healthcare-t erős CYP3A4-inhibitorral együtt kell alkalmazni, megfontolandó a dózis alábbiak szerinti csökkentése:
-
Dasatinib Accord Healthcare 140 mg tablettát szedő betegeknél napi 40 mg-ra,
-
Dasatinib Accord Healthcare 100 mg tablettát szedő betegeknél napi 20 mg-ra,
-
Dasatinib Accord Healthcare 70 mg tablettát szedő betegeknél napi 20 mg-ra.
A napi 60 mg és 40 mg Dasatinib Accord Healthcare-t szedő betegeknél a CYP3A4-inhibitor alkalmazásának abbahagyásáig meg kell fontolni a Dasatinib Accord Healthcare adagolásának felfüggesztését, vagy a kisebb dózisra való áttérést a dazatinib por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerforma alkalmazásával. Az inhibitor alkalmazásának abbahagyása után meg kell várni a kb. 1 hét kiürülési időszak leteltét, mielőtt a Dasatinib Accord Healthcare-kezelést újraindítják.
A Dasatinib Accord Healthcare ezen csökkentett dózisainak alkalmazásával a görbe alatti terület (AUC) értéke előreláthatóan visszatér a CYP3A4-inhibitorok nélkül megfigyelhető tartományba, ugyanakkor nem állnak rendelkezésre ilyen dózismódosításokkal kapcsolatos klinikai adatok az erős CYP3A4-inhibitor-kezelésben részesülő betegek esetében. Ha a dóziscsökkentés után a beteg nem tolerálja a Dasatinib Accord Healthcare-t, akkor vagy abba kell hagyni az erős CYP3A4-inhibitor alkalmazását, vagy az inhibitor abbahagyásáig fel kell függeszteni a Dasatinib Accord Healthcare alkalmazását. Az inhibitor alkalmazásának abbahagyása után meg kell várni a kb. 1 hét kiürülési időszak leteltét, mielőtt a Dasatinib Accord Healthcare dózisát megemelik.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Ezeknél a betegeknél nem figyeltek meg a korral összefüggő, klinikailag releváns farmakokinetikai eltéréseket. Nincs szükség a dózis specifikus módosítására időseknél.
Májkárosodás
Enyhe, közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek a javasolt kezdő dózist kaphatják. A Dasatinib Accord Healthcare-t azonban májkárosodás esetén fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni (lásd 5.2 pont).
Vesekárosodás
A dazatinibbel nem végeztek klinikai vizsgálatokat vesekárosodásban szenvedő betegek bevonásával (az újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel elvégzett vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknél a szérum kreatinin koncentráció meghaladta a normálérték felső határának 3-szorosát, valamint az imatinib-terápiára nem reagáló vagy azt nem toleráló krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel elvégzett vizsgálatokból kizárták azokat a betegeket, akiknél a szérumkreatinin-koncentráció > 1,5-szöröse volt a normálérték felső határértékének). Mivel a dazatinib és metabolitjainak vese-clearance-e 4% alatti, veseelégtelenség esetén nem várható a teljestest-clearance csökkenése.
Az alkalmazás módja
A Dasatinib Accord Healthcare-t szájon át kell alkalmazni.
A konzisztens adagolás fenntartása és a bőrrel való érintkezés kockázatának minimálisra csökkentése érdekében a filmtablettákat tilos összetörni, szétvágni vagy összerágni, azokat egészben kell lenyelni. A filmtablettát nem szabad diszpergálni, mivel a diszpergált tablettát kapó betegeknél az expozíció alacsonyabb, mint azoknál a betegeknél, akik a tablettát egészben nyelik le. A dazatinib por belsőleges szuszpenzióhoz elérhető azoknak a Ph+ CML-CP-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú, valamint CML-CP-ben szenvedő felnőtt betegek számára is, akik nem tudják a tablettákat lenyelni.
A Dasatinib Accord Healthcare étkezés közben vagy attól függetlenül is bevehető, de következetesen vagy reggel vagy este kell bevenni (lásd 5.2 pont). A Dasatinib Accord Healthcare-t nem szabad grépfrúttal vagy grépfrútlével bevenni (lásd 4.5 pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Klinikailag releváns interakciók
A dazatinib a citokróm P450 (CYP) 3A4 enzim szubsztrátja és inhibitora. Ezért számolni kell
interakciók kialakulásának lehetőségével, ha olyan gyógyszerekkel adják egyidejűleg, amelyek elsősorban a CYP3A4 útján metabolizálódnak vagy befolyásolják annak aktivitását (lásd 4.5 pont).
A dazatinib és a CYP3A4 enzimet erősen gátló gyógyszerek vagy hatóanyagok (pl. ketokonazol, itrakonazol, eritromicin, klaritromicin, ritonavir, telitromicin, grépfrútlé) egyidejű alkalmazása növelheti a dazatinib-expozíciót. Ezért a dazatinib-kezelés alatt álló betegeknek erős CYP3A4-inhibitorok egyidejű adása nem javasolt (lásd 4.5 pont).
A dazatinib és a CYP3A4 aktivitását indukáló gyógyszerek (pl. dexametazon, fenitoin, karbamazepin, rifampicin, fenobarbitál vagy a Hypericum perforatum, más néven közönséges orbáncfű tartalmú gyógynövénykészítmények) együttadása számottevően csökkentheti a dazatinib-expozíciót, potenciálisan fokozva a terápia sikertelenségének kockázatát. Ezért a dazatinib-kezelés alatt álló betegek számára más, gyengébb CYP3A4 enziminduktor hatású gyógyszert kell választani (lásd
pont).
Dazatinib és egy CYP3A4-szubsztrát egyidejű alkalmazása fokozhatja a CYP3A4-szubsztrát expozícióját. Ezért elővigyázatosan kell eljárni a dazatinib és szűk terápiás indexű CYP3A4-szubsztrátok pl. asztemizol, terfenadin, cizaprid, pimozid, kinidin, bepridil vagy az ergot-alkaloidok, (ergotamin, dihidroergotamin) együttadásakor (lásd 4.5 pont).
A dazatinib és hisztamin-2- (H2) antagonisták (pl. famotidin), vagy protonpumpa-inhibitorok (pl. omeprazol) vagy alumínium-hidroxid/magnézium-hidroxid együttadása csökkentheti a dazatinib-expozíciót. Ezért H2-antagonisták és protonpumpa-inhibitorok alkalmazása nem javasolt, az alumínium-hidroxid/magnézium-hidroxid tartalmú készítményeket pedig legalább 2 órával a dazatinib beadása előtt vagy 2 órával a beadása után kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).
Különleges betegcsoportok
Egy egyszeri dózist értékelő farmakokinetikai vizsgálat alapján, az enyhe, közepesen súlyos vagy
súlyos májkárosodásban szenvedő betegek a javasolt kezdő dózist kaphatják (lásd 5.2 pont). Tekintettel ezen klinikai vizsgálat korlátozottságára, fokozott elővigyázatosság szükséges, ha a dazatinibet májkárosodásban szenvedő betegeknek adják.
Fontos mellékhatások
Myelosuppressio
A dazatinib-kezelés anaemia, neutropenia és thrombocytopenia kialakulásával jár. Ezek a mellékhatások az előrehaladott stádiumú CML-es vagy Ph+ ALL-es betegeknél hamarabb és gyakrabban alakulnak ki, mint a CML krónikus fázisában. Az előrehaladott stádiumú CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő, dazatinib-monoterápiában részesülő felnőtt betegeknél teljes vérkép vizsgálatot kell végezni a kezelés első két hónapjában hetente, majd ezt követően havonta, illetve amikor az klinikailag indokolt. A CML krónikus fázisában lévő felnőtt, gyermek- és serdülőkorú betegeknél 2 hetente teljes vérkép vizsgálatot kell végezni 12 héten keresztül, majd azt követően
3 havonta, vagy amikor az klinikailag indokolt. A Ph+ ALL-ben szenvedő, kemoterápiával kombinációban alkalmazott dazatinib-kezelésben részesülő gyermek- és serdülőkorú betegeknél teljes vérkép vizsgálatot kell végezni minden kemoterápiás kezelési blokk kezdete előtt, és akkor, ha az klinikailag indokolt. A kemoterápiás kezelés konszolidációs szakaszaiban a teljes vérkép vizsgálatot, a felépülésig minden 2. nap el kell végezni (lásd 4.2 és 4.8 pont). A myelosuppressio rendszerint reverzibilis, és általában jól reagált a dazatinib-kezelés átmeneti felfüggesztésére vagy a dózis csökkentésére.
Vérzések
A krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegek (n = 548) közül 5, dazatinibet kapó betegnél fordult elő 3-as vagy 4-es fokozatú haemorrhagia. Az előrehaladott stádiumú CML-ben szenvedő, a dazatinib javasolt dózisát kapó betegekkel (n = 304) végzett klinikai vizsgálatokban a betegek 1%-ánál fordult elő súlyos központi idegrendszeri haemorrhagia. Egy eset fatális kimenetelű volt, és 4-es CTC (Common Terminology Criteria) fokozatú thrombocytopeniával járt. 3-as vagy 4-es fokozatú gastrointestinalis haemorrhagia az előrehaladott stádiumú CML-ben szenvedő betegek 6%-ánál fordult elő, és általánosságban a kezelés megszakítását és transzfúzió adását tette szükségessé. Egyéb 3-as
vagy 4-es fokozatú haemorrhagia az előrehaladott stádiumú CML-ben szenvedő betegek 2%-ánál következett be. A legtöbb vérzéssel kapcsolatos mellékhatás ezeknél a betegeknél jellemzően 3-as vagy 4-es fokozatú thrombocytopeniával járt (lásd 4.8 pont). Továbbá az in vitro és in vivo thrombocyta vizsgálatok arra utalnak, hogy a dazatinib-kezelés reverzibilisen befolyásolja a thrombocyta-aktivációt.
Elővigyázatosan kell eljárni, ha a betegek thrombocyta-funkció gátló vagy anticoaguláns gyógyszeres kezelésre szorulnak.
Folyadékretenció
A dazatinib alkalmazása folyadékretencióval jár. Az újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel végzett III. fázisú klinikai vizsgálatban 3-as vagy 4-es fokozatú folyadékretenciót jelentettek 13 betegnél (5%) a dazatinibbel kezelt, és 2 betegnél (1%) az imatinibbel kezelt csoportban, minimum 60 hónapos utánkövetés után (lásd 4.8 pont). A krónikus fázisú CML-ben szenvedő, dazatinibbel kezelt összes beteg közül súlyos folyadékretenció alakult ki a dazatinibet a javasolt dózisban kapó betegek (n = 548) közül 32 betegnél (6%). Az előrehaladott stádiumú CML-ben vagy Ph+ ALL-ben, a dazatinib javasolt dózisát kapó betegekkel (n = 304) végzett klinikai vizsgálatokban
3-as vagy 4-es fokozatú folyadékretenció alakult ki a betegek 8%-ánál, ezen belül 3-as vagy 4-es fokozatú pleuralis és pericardialis folyadékgyülemet jelentettek a betegek 7%-ánál, illetve 1%-ánál a fenti sorrendben. Ezen betegek 1-1%-ánál jelentettek 3-as vagy 4-es fokozatú pulmonalis oedemát, illetve pulmonalis hypertoniát.
Azoknál a betegeknél, akiknél pleuralis folyadékgyülem kialakulására utaló tünetek lépnek fel, mint pl. dyspnoe vagy száraz köhögés, mellkasröntgen vizsgálatot kell végezni. 3-as vagy 4-es fokozatú pleuralis folyadékgyülem esetén thoracocentesis és oxigénterápia válhat szükségessé. A folyadékretencióval járó mellékhatásokat általában szupportív terápiával, így pl. diuretikumokkal és rövid távon adott szteroidokkal kezelték (lásd 4.2 és 4.8 pont). A 65 éves és idősebb betegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő pleuralis folyadékgyülem, dyspnoe, köhögés, pericardialis folyadékgyülem és pangásos szívelégtelenség, mint a fiatalabb betegeknél, ezért náluk szoros monitorozásra van szükség. Chylothorax eseteit is jelentették a pleuralis folyadékgyülemet mutató betegeknél (lásd 4.8 pont).
Pulmonalis artériás hypertonia (PAH)
PAH (jobb szívfél katéterezéssel igazolt prekapilláris pulmonalis artériás hypertonia) esetekről számoltak be a dazatinib-kezeléssel összefüggésben (lásd 4.8 pont). Ezekben az esetekben a PAH-ot a dazatinib-terápia megkezdését követően jelentették, volt, hogy több mint egy évvel a kezelés után.
A dazatinib-terápia elkezdése előtt a betegeknél ki kell vizsgálni a cardiopulmonalis alapbetegség okozta jeleket és tüneteket. A kezelés megkezdésekor echocardiographiás vizsgálatot kell végezni minden olyan betegnél, akinél szívbetegség tünetei jelentkeznek, és mérlegelni kell az elvégzését azoknál a betegeknél, akiknél fennáll a szív- vagy tüdőbetegség kockázata. Azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés megkezdése után dyspnoe és fáradtság jelentkezik, ki kell vizsgálni a gyakori kórokokat úgymint pleurális folyadékgyülem, tüdőödéma, anaemia vagy pulmonális infiltrátum. A nem haematológiai mellékhatások ellátására vonatkozó ajánlások (lásd 4.2 pont) szerint a kivizsgálás alatt a dazatinib dózisát csökkenteni kell, vagy a terápiát átmenetileg meg kell szakítani. Ha nem találnak megfelelő magyarázatot, vagy ha a dózis csökkentése vagy az adagolás megszakítása nem hoz javulást, a diagnózis felállításakor a PAH-ot figyelembe kell venni. A diagnosztizálás során az elfogadott gyakorlat szerinti irányelveket kell követni. Ha a PAH megerősítést nyer, a dazatinib-kezelést véglegesen le kell állítani. A kontrollvizsgálatok során az elfogadott gyakorlat szerinti irányelveket kell követni. A dazatinibbel kezelt PAH betegeknél a dazatinib-terápia abbahagyása után a hemodinamikai és klinikai paraméterek javulását figyelték meg.
QT-szakasz-megnyúlás
In vitro adatok arra utalnak, hogy a dazatinib potenciálisan megnyújtja a kamra repolarizációs idejét
(QT-intervallum) (lásd 5.3 pont). Az újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-lel kapcsolatos
III. fázisú vizsgálatban, minimum 60 hónapig követett, dazatinibbel kezelt 258 és imatinibbel kezelt
258 beteg közül mindkét csoportban 1 betegnél (< 1%) számoltak be mellékhatásként QTc-
megnyúlásról. A QTcF kiinduláshoz viszonyított medián változása 3,0 ms volt a dazatinibbel, és
8,2 ms az imatinibbel kezelt betegeknél. Mindkét csoportban 1 betegnél (< 1%) fordult elő 500 ms-ot meghaladó QTcF. A dazatinibbel kezelt 865, leukaemiás beteggel végzett II. fázisú klinikai vizsgálatokban a QTc-intervallum kiindulási értéktől való átlagos eltérése 4–6 ms-nak bizonyult, Fridericia módszert (QTcF) alkalmazva; a kiindulási értéktől való átlagos eltérések 95%-os konfidenciaintervallumának felső határa < 7 ms volt (lásd 4.8 pont).
A 2182, korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegből, akik a klinikai vizsgálatokban dazatinibet kaptak, 15 betegnél (1%) jeleztek mellékhatásként QTc-megnyúlást, huszonegy betegnél (1%) pedig a QTcF > 500 ms volt.
A dazatinibet fokozott elővigyázatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél, akiknél QTc-megnyúlás fennáll vagy kialakulhat. Ide tartoznak a hypokalaemiás vagy hypomagnesaemiás betegek, illetve a veleszületett hosszú-QT-szindrómában szenvedők, továbbá azok, akik anti-arrhythmiás gyógyszereket vagy más, QT-szakasz-megnyúláshoz vezető gyógyszereket szednek, továbbá a nagy kumulatív dózisú antraciklin-kezelésben részesülő betegek. A hypokalaemiát vagy hypomagnesaemiát a dazatinib-kezelés megkezdése előtt korrigálni kell.
Cardialis mellékhatások
A dazatinibet egy 519, újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-ben szenvedő, korábban szívbetegséggel diagnosztizált beteg bevonásával elvégzett, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték. A dazatinibet szedő betegeknél cardialis mellékhatásként pangásos szívelégtelenségről/szívműködési zavarról, pericardialis folyadékgyülemről, arrhythmiákról, palpitatiókról, QT-szakasz-megnyúlásról és myocardialis infarctusról (beleértve a fatális kimenetelű eseteket is) számoltak be. A cardialis mellékhatások gyakoribbak voltak a rizikófaktorokkal rendelkező betegeknél, valamint azoknál, akiknek anamnézisében szívbetegség szerepelt. A rizikófaktorokkal rendelkező (pl. hypertoniás, hyperlipidaemiás, diabeteses) betegeknél, valamint azoknál, akiknek az anamnézisében szívbetegség szerepel (pl. korábbi percutan coronaria intervenció, dokumentált ischaemiás szívbetegség) szoros monitorozás szükséges a cardialis diszfunkcióval összefüggő jelek és tünetek szempontjából (pl. mellkasi fájdalom, légszomj és fokozott verejtékezés).
Ha ezek a klinikai jelek vagy tünetek jelentkeznek, az orvosnak ajánlatos megszakítania a dazatinib alkalmazását, és mérlegelnie másik, CML-specifikus kezelési alternatíva szükségességét. A tünetek megszűnése után a dazatinib-kezelés újraindítása előtt funkcionális vizsgálatot kell végezni. A dazatinib-kezelés újraindítása enyhe/közepesen súlyos mellékhatások esetén (≤ 2-es fokozat) történhet az eredeti dózissal, súlyos mellékhatások esetén (≥ 3-as fokozat) pedig csökkentett dózissal (lásd
4.2 pont). A kezelést folytató betegek állapotát rendszeres időközönként ellenőrizni kell.
A klinikai vizsgálatokba nem vontak be kezeletlen vagy súlyos cardiovasculáris betegségben szenvedő
betegeket.
Thromboticus microangiopathia (TMA)
A BCR-ABL tirozinkináz-inhibitorok alkalmazását összefüggésbe hozták thromboticus microangiopathia (TMA) kialakulásával, beleértve a dazatinibbel kapcsolatban jelentett egyedi eseteket is (lásd 4.8 pont). Ha egy dazatinibet kapó betegnél TMA-ra utaló laboratóriumi vagy klinikai eltérések fordulnak elő, a dazatinib-kezelést fel kell függeszteni, és a TMA-ra irányuló, alapos kivizsgálást kell végezni, beleértve az ADAMTS13 aktivitás és az anti-ADAMTS13 antitest meghatározását is. Ha magas anti-ADAMTS13 antitestszint mellett az ADAMTS13-aktivitás alacsony, akkor a dazatinib-kezelést nem szabad újrakezdeni.
Hepatitis B reaktiváció
A hepatitis B reaktivációja fordult elő krónikus vírushordozó betegeknél, miután ezek a betegek BCR-ABL tirozinkináz-inhibitorokat kaptak. Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns hepatitis alakult ki, amelynek következtében májtranszplantációra került sor vagy a beteg halálához vezetett.
A dazatinib-kezelés megkezdése előtt a betegeknél a HBV-fertőzöttség kivizsgálására van szükség. A májbetegségek és a hepatitis B kezelésében jártas szakorvossal kell konzultálni a kezelés megkezdése előtt a pozitív hepatitis B szerológiájú betegek esetében (beleértve az aktív betegségben szenvedőket
is), valamint azoknál a betegeknél, akiknél a kezelés közben derül ki a HBV-fertőzés. A dazatinib-kezelést igénylő HBV-hordozókat szorosan ellenőrizni kell a kezelés közben, valamint a kezelés befejezését követően több hónapon keresztül, hogy nem alakulnak-e ki az aktív HBV-fertőzés jelei és tünetei (lásd 4.8 pont).
A növekedésre és a fejlődésre gyakorolt hatások gyermek- és serdülőkorú betegeknél
A dazatinib gyermek- és serdülőkorú betegekkel végzett vizsgálataiban az imatinib-rezisztens/intoleráns Ph+ CML-CP-ben szenvedő, és a korábban még nem kezelt Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél legalább 2 éves kezelés után a csontok növekedésével és fejlődésével kapcsolatos, a kezeléssel összefüggő nemkívánatos eseményeket jelentettek 6 betegnél (4,6%), amelyek közül egynek az intenzitása súlyos volt (3-as fokozatú növekedési zavar). E között a 6 eset között volt késői epiphysisporc-záródás, osteopenia, növekedési zavar és gynaecomastia (lásd 5.1 pont). Ezeket az eredményeket nehéz egy olyan krónikus betegséggel összefüggésben értelmezni, mint például a CML, ezért hosszú távú követés szükséges.
A kemoterápiával kombinációban alkalmazott dazatinib gyermek- és serdülőkorú betegekkel végzett vizsgálataiban az újonnan diagnosztizált Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél legfeljebb 2 éves kezelés után, a csontok növekedésével és fejlődésével kapcsolatos, a kezeléssel összefüggő nemkívánatos eseményekről 1 (0,6%) betegnél számoltak be. Ez az eset egy 1-es fokozatú osteopenia volt.
Klinikai vizsgálatokban a dazatinibbel kezelt gyermek- és serdülőkorú betegeknél növekedés-visszamaradást figyeltek meg (lásd 4.8 pont). Legfeljebb 2 év kezelés után a várt testmagasságban csökkenő trendet figyeltek meg, ez ugyanolyan mértékű volt, mint az önmagában alkalmazott kemoterápia mellett, és ez nem befolyásolta a várt testtömeget és a BMI-t, illetve nem volt összefüggés hormonzavarokal vagy egyéb laboratóriumi paraméterekkel. A gyermek- és serdülőkorú betegeknél a csontnövekedés és a fejlődés monitorozása ajánlott.
Segédanyagok
Laktóz
Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktáz-hiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Nátrium
A készítmény kevesebb mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz filmtablettánként, azaz
gyakorlatilag „nátriummentes”.
Hatóanyagok, amelyek növelhetik a dazatinib plazmakoncentrációját
In vitro vizsgálatok arra utalnak, hogy a dazatinib a CYP3A4 izoenzim szubsztrátja. A dazatinib és a CYP3A4 izoenzimet erősen gátló gyógyszerek vagy hatóanyagok (pl. ketokonazol, itrakonazol, eritromicin, klaritromicin, ritonavir, telitromicin, grépfrútlé) együttes alkalmazása növelheti a dazatinib-expozíciót. Ezért a dazatinib-kezelés alatt álló betegeknek erős CYP3A4-inhibitorok szisztémás adása nem javasolt (lásd 4.2 pont).
Klinikailag releváns koncentrációk mellett a dazatinib – in vitro kísérletek alapján – kb. 96%-ban kötődik a plazmaproteinekhez. A dazatinib és egyéb, proteinekhez kötődő gyógyszerek közötti interakciót nem vizsgáltak. A kiszorítás mértéke és annak klinikai jelentősége nem ismert.
Hatóanyagok, amelyek csökkenthetik a dazatinib plazmakoncentrációját
Amikor a dazatinibet 600 mg rifampicin (egy erős CYP3A4-induktor) 8 napon át, esténként történő alkalmazását követően adták be, a dazatinib AUC-értéke 82%-kal csökkent. A CYP3A4 aktivitását indukáló egyéb gyógyszerek (pl. dexametazon, fenitoin, karbamazepin, fenobarbitál vagy a Hypericum perforatumot, más néven közönséges orbáncfüvet tartalmazó gyógynövénykészítmények) is fokozhatják a dazatinib metabolizmusát és csökkenthetik a plazmakoncentrációját. Ezért erős CYP3A4-induktorok dazatinibbel való egyidejű adása nem javallott. Azoknak a betegeknek, akiknek
indokolt rifampicin vagy egyéb CYP3A4-induktorok alkalmazása, más, gyengébb enziminduktor hatású gyógyszert kell adni. A gyenge CYP3A4-induktor dexametazon dazatinibbel való egyidejű alkalmazása megengedett. A dazatinib AUC-értéke a dexametazon egyidejű alkalmazásával előreláthatóan hozzávetőlegesen 25%-kal csökken, ami klinikai szempontból valószínűleg nem jelentős.
Hisztamin-2-antagonisták és protonpumpa-inhibitorok
A gyomorsavtermelés hosszú távú gátlása H2-antagonistákkal vagy protonpumpa-inhibitorokkal (pl. famotidin és omeprazol) valószínűleg csökkenti a dazatinib-expozíciót. Egy egészséges önkéntesekkel végzett egyszeri adagolású vizsgálatban, a dazatinib egyszeri dózisa előtt 10 órával adott famotidin 61%-kal csökkentette a dazatinib-expozíciót. Amikor egy 14 egészséges önkéntessel végzett vizsgálatban, 22 órával a 4 napig alkalmazott 40 mg omeprazol dózist követően egyszeri dózisban adtak 100 mg dazatinibet, dinamikus egyensúlyi állapotban a dazatinib AUC-értékének 43%-os, Cmax értékének pedig 42%-os csökkenését tapasztalták. A dazatinib-kezelés alatt álló betegeknek H2-antagonisták vagy protonpumpa-inhibitorok helyett megfontolandó antacidok adása (lásd 4.4 pont).
Antacidok
Nem klinikai adatok azt igazolják, hogy a dazatinib oldékonysága pH-függő. Egészséges önkénteseknél az alumínum-hidroxid/magnézium-hidroxid tartalmú savkötők és dazatinib egyidejű adása 55%-kal csökkentette az egyszeri dózisban alkalmazott dazatinib AUC-értékét és 58%-kal a Cmax-értékét. Azonban, ha az antacidokat 2 órával az egyszeri dazatinib dózis beadása előtt alkalmazták, nem volt megfigyelhető számottevő változás sem a dazatinib koncentrációjában, sem az expozícióban. A savkötőket tehát legalább 2 órával a dazatinib beadása előtt vagy 2 órával azt követően lehet alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Hatóanyagok, melyek plazmakoncentrációját a dazatinib módosíthatja
A dazatinib és egy CYP3A4-szubsztrát egyidejű alkalmazása fokozhatja a CYP3A4-szubsztrát expozícióját. Egészséges önkéntesek bevonásával végzett vizsgálatban a dazatinib egyszeri 100 mg-os dózisa növelte a szimvasztatin, az ismert CYP3A4-szubsztrát expozícióját, az AUC-értékét 20%-kal, Cmax-értékét 37%-kal. Nem zárható ki, hogy többszörös dazatinib dózis után a hatás nagyobb. Ezért az ismerten szűk terápiás indexszel rendelkező CYP3A4-szubsztrátokat (pl. asztemizol, terfenadin, cizaprid, pimozid, kinidin, bepridil vagy az ergot-alkaloidok [ergotamin, dihidroergotamin]) fokozott körültekintéssel kell alkalmazni a dazatinib-kezelés alatt álló betegeknél (lásd 4.4 pont).
In vitro adatok alapján fennáll az interakció potenciális kockázata CYP2C8-szubsztrátokkal, mint pl. a
glitazonok.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Fogamzóképes nők/fogamzásgátlás férfiaknál és nőknél
Mind az aktív nemi életet élő férfiaknak, mind pedig a fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátló módszert kell alkalmazniuk a kezelés alatt.
Terhesség
Humán tapasztalok alapján a dazatinib terhesség alatt történő alkalmazása feltehetően veleszületett fejlődési rendellenességeket, köztük velőcsőzáródási rendellenességeket okoz és káros farmakológiai hatásokat vált ki a magzatnál.
Állatkísérletek során reproduktív toxicitást igazoltak (lásd 5.3 pont).
A dazatinibet nem szabad terhesség alatt alkalmazni, kivéve, ha a nő klinikai állapota szükségessé teszi a dazatinibbel végzett kezelést. Amennyiben a dazatinibet terhesség során alkalmazzák, a beteget fel kell világosítani a magzatot érintő esetleges kockázatokról.
Szoptatás
A dazatinib humán vagy állati anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre megfelelő és elegendő mennyiségű információ.
Fiziko-kémiai adatok és a rendelkezésre álló farmakodinámiás/toxikológiai adatok azt igazolják, hogy a dazatinib kiválasztódik az anyatejbe, ezért az anyatejjel táplált csecsemőre nézve a kockázatot nem lehet kizárni.
A Dasatinib Accord Healthcare alkalmazásának ideje alatt a szoptatást fel kell függeszteni.
Termékenység
Az állatkísérletekben a hím és nőstény patkányok fertilitását nem befolyásolta a dazatinib-kezelés (lásd 5.3 pont). Az orvosoknak és más egészségügyi szakembereknek tanácsadást kell nyújtaniuk a dazatinib fertilitásra gyakorolt lehetséges hatásaival kapcsolatban azoknak a férfi betegeknek, akiket koruknál fogva ez érinthet, és e tanácsadás során a spermiumok eltárolásának lehetőségére is kitérhet.
A Dasatinib Accord Healthcare kismértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegek figyelmét fel kell hívni arra, hogy a dazatinib-kezelés alatt olyan mellékhatások léphetnek fel, mint a szédülés vagy homályos látás. Ezért elővigyázatosság ajánlott gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az alábbiakban ismertetett adatok – a 324, újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben szenvedő felnőtt beteg, 2388, imatinib-rezisztens vagy -intoleráns, krónikus vagy előrehaladott stádiumú CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő felnőtt beteg és 188 gyermek- és serdülőkorú beteg bevonásával végzett klinikai vizsgálatokban (N = 2900) tesztelt összes vizsgált dózisban – tükrözik a monoterápiában alkalmazott dazatinib-expozíciót.
A 2712 felnőtt beteg kezelésének medián időtartama 19,2 hónap volt (tartomány: 0–93,2 hónap), akár krónikus fázisú CML-lel, előrehaladott stádiumú CML-lel vagy Ph+ ALL-lel kezelték őket. Egy újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel végzett randomizált vizsgálatban a kezelés medián időtartama megközelítőleg 60 hónap volt. Az 1618, krónikus fázisú CML-ben szenvedő felnőtt betegnél a kezelés medián időtartama 29 hónapnak bizonyult (tartomány: 0–92,9 hónap). Az 1094, előrehaladott stádiumú CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő felnőtt betegnél a kezelés medián időtartama 6,2 hónap volt (tartomány: 0–93,2 hónap). A gyermekgyógyászati vizsgálatokban résztvevő 188 betegnél a kezelés medián időtartama 26,3 hónap volt (tartomány: 0–99,6 hónap). A 130, krónikus fázisú CML-ben szenvedő, dazatinibbel kezelt gyermek- és serdülőkorú beteg alcsoportjában a kezelés medián időtartama 42,3 hónap volt (tartomány: 0,1–99,6 hónap).
A dazatinibbel kezelt betegek többsége tapasztalt valamilyen mellékhatást a kezelés valamely időpontjában. A 2712, dazatinibbel kezelt, felnőtt betegből álló teljes populációból 520 beteg (19%) észlelt olyan mellékhatásokat, amelyek a kezelés abbahagyásához vezettek.
A dazatinib általános biztonságossági profilja a Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek-és serdülőkorú populációban a gyógyszerformától függetlenül hasonló volt a felnőtt populációban észlelthez, azzal a kivétellel, hogy pericardialis folyadékgyülemről, pleuralis folyadékgyülemről, pulmonalis oedemáról vagy pulmonalis hypertoniáról nem számoltak be a gyermek- és serdülőkorú populációban. A 130, dazatinibbel kezelt, krónikus stádiumú CML-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú beteg közül 2-nél (1,5%) tapasztaltak a kezelés abbahagyásához vezető mellékhatásokat.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A kóros laboratóriumi értékek kivételével az alábbi mellékhatásokat a monoterápiában alkalmazott dazatinibbel végzett klinikai vizsgálatokban és a forgalomba hozatalt követő tapasztalatok alapján jelentették (5. táblázat). Ezen mellékhatások osztályozása szervrendszer és gyakoriság szerint történt. A gyakoriság meghatározásai az alábbiak: nagyon gyakori (≥ 1/10); gyakori (≥ 1/100 – < 1/10); nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100); ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000); nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások
csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
táblázat: A mellékhatások táblázatos összefoglalása
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | |
| Nagyon gyakori | infekció (beleértve a bakteriális, virális, gombás, nem azonosított fertőzéseket is) |
| Gyakori | pneumonia (beleértve bakteriális, virális és gombás eredetű eseteket is), felső légúti fertőzés/gyulladás, herpes vírus infekció (beleértve a citomegalovírust, CMV okozta fertőzést is), enterocolitis fertőzés, sepsis (beleértve a nem gyakori, fatális kimenetelűeseteket is) |
| Nem ismert | hepatitis B reaktiváció |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | myelosuppressio (beleértve az anaemiát, neutropeniát, thrombocytopeniát is) |
| Gyakori | lázas neutropenia |
| Nem gyakori | lymphadenopathia, lymphopenia |
| Ritka | tiszta vörösvértest aplasia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | túlérzékenység (beleértve az erythema nodosumot is) |
| Ritka | anaphylaxiás sokk |
| Endokrin betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | hypothyreosis |
| Ritka | hyperthyreosis, thyreoiditis |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Gyakori | étvágyzavaroka, hyperurikaemia |
| Nem gyakori | tumorlízis-szindróma, dehydratio, hypalbuminaemia, hypercholesterinaemia |
| Ritka | diabetes mellitus |
| Pszichiátriai kórképek | |
| Gyakori | depresszió, insomnia |
| Nem gyakori | szorongás, zavart állapot, érzelmi labilitás, csökkent libidó |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | fejfájás |
| Gyakori | neuropathia (beleértve a perifériás neuropathiát), szédülés, dysgeusia, aluszékonyság |
| Nem gyakori | központi idegrendszeri vérzés*b, ájulás, tremor, amnesia, egyensúlyzavar |
| Ritka | cerebrovasculáris történés, tranziens ischaemiás attack, convulsio, látóideg-gyulladás,VII. agyideg paralízise, demencia, ataxia |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | |
| Gyakori | látási rendellenesség (beleértve a látászavart, homályos látást és csökkent látásélességet), száraz szem |
| Nem gyakori | látásromlás, conjunctivitis, photophobia, fokozott könnyezés |
| A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei | |
| Gyakori | tinnitus |
| Nem gyakori | hallásvesztés, vertigo |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Gyakori | pangásos szívelégtelenség/szívműködési zavar*c, pericardialis folyadékgyülem*, arrhythmia (beleértve a tachycardiát), palpitatiók |
| Nem gyakori | myocardialis infarctus (beleértve a fatális eseteket is)*, QT-szakasz-megnyúlás az elektrokardiogramon*, pericarditis, ventriculáris arrhythmia (beleértve a ventriculáris tachycardiát), angina pectoris, cardiomegalia, kóros T-hullám azelektrokardiogramon, emelkedett troponinszint |
| Ritka | cor pulmonale, myocarditis, akut coronaria-szindróma, szívleállás, PR-megnyúlás az elektrokardiogramon, koszorúér-betegség, pleuropericarditis |
| Nem ismert | pitvarfibrilláció/pitvarlebegés |
| Érbetegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | haemorrhagia*d |
| Gyakori | hypertonia, bőrpír |
| Nem gyakori | hypotensio, thrombophlebitis, thrombosis |
| Ritka | mélyvénás thrombosis, embolisatio, livedo reticularis |
| Nem ismert | thromboticus microangiopathia |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | pleuralis folyadékgyülem*, dyspnoe |
| Gyakori | pulmonalis oedema*, pulmonalis hypertonia*, tüdő infiltratio, pneumonitis, köhögés |
| Nem gyakori | pulmonalis artériás hypertonia, bronchospasmus, asthma, chylothorax |
| Ritka | pulmonalis embolia, akut respiratorikus distressz-szindróma |
| Nem ismert | intersititalis tüdőbetegség |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori | hasmenés, hányás, hányinger, hasi fájdalom |
| Gyakori | gastrointestinalis vérzés*, colitis (beleértve a neutropeniás colitist), gastritis, a mucosagyulladása (beleértve a mucositist/stomatitist), dyspepsia, hasi distensio, constipatio, a szájüregi lágyszövet rendellenessége |
| Nem gyakori | pancreatitis (beleértve az akut pancreatitist is), a tápcsatorna felső szakaszán kialakuló fekély, oesophagitis, ascites*, fissura ani, dysphagia, gastrooesophagealis refluxbetegség |
| Ritka | fehérjevesztéssel járó gastroenteropathia, ileus, fistula ani |
| Nem ismert | fatális gastrointestinalis vérzés* |
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nem gyakori | hepatitis, cholecystitis, cholestasis |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | bőrkiütése |
| Gyakori | alopecia, dermatitis (beleértve az eczemát), pruritus, acne, száraz bőr, urticaria,hyperhidrosis |
| Nem gyakori | neutrophil dermatosis, fényérzékenység, pigmentációs zavarok, panniculitis, bőrfekély, bullosus állapotok, köröm-rendellenességek, palmo-plantáriserythrodysesthesia-szindróma, hajbetegség |
| Ritka | leukocytoclasticus vasculitis, cutan fibrosis |
| Nem ismert | Stevens–Johnson-szindrómaf |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | |
| Nagyon gyakori | csont- és izomrendszeri fájdalomg |
| Gyakori | arthralgia, myalgia, izomgyengeség, izom- és ízületi merevség, izomspasmus |
| Nem gyakori | rhabdomyolysis, osteonecrosis, izomgyulladás, tendinitis, arthritis |
| Ritka | késői epiphysisporc-záródásh, növekedési zavarh |
| Vese- és húgyúti betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | vesekárosodás (beleértve a veseelégtelenséget is), gyakori vizelés, proteinuria |
| Nem ismert | nephrosis-szindróma |
| A terhesség, a gyermekágyi és a perinatális időszak alatt jelentkező betegségek és tünetek | |
| Ritka | abortus |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | |
| Nem gyakori | gynecomastia, menstruációs zavar |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori | perifériás oedemai, fáradtságérzet, láz, arc-oedemaj |
| Gyakori | asthenia, fájdalom, mellkasi fájdalom, generalizált oedema*k, hidegrázás |
| Nem gyakori | rossz közérzet, egyéb superficialis oedemal |
| Ritka | járászavar |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Gyakori | testtömegcsökkenés, testtömeg-növekedés |
| Nem gyakori | emelkedett szérumkreatinfoszfokináz-szint, emelkedett gamma-glutamiltranszferáz-szint |
| Sérülés, mérgezés és a beavatkozással kapcsolatos szövődmények | |
| Gyakori | contusio |
a Ide tartozik többek között: csökkent étvágy, korai jóllakottság, fokozott étvágy.
b Ide tartozik többek között: központi idegrendszeri vérzés, agyi haematoma, agyi haemorrhagia, extradurális haematoma, intracraniális haemorrhagia, haemorrhagiás stroke, subarachnoidális haemorrhagia, subdurális haematoma és subdurális haemorrhagia.
c Ide tartozik többek között: emelkedett agyi natriureticus peptidszint, kamrai diszfunkció, balkamra diszfunkció, jobbkamra diszfunkció, szívelégtelenség, akut szívelégtelenség, krónikus szívelégtelenség, pangásos szívelégtelenség, cardiomyopathia, congestiv cardiomyopathia, diastolés diszfunkció, csökkent ejekciós frakció és kamrai elégtelenség, balkamra elégtelenség, jobbkamra elégtelenség és ventricularis hypokinesis.
d Nem tartozik ide a gastrointestinalis vérzés és a központi idegrendszeri vérzés, mivel ezek a mellékhatások az emésztőrendszeri betegségek és tünetek, illetve az idegrendszeri betegségek és tünetek között szerepelnek.
e Ide tartozik többek között: gyógyszer okozta eruptió, erythema, erythema multiforme, erythrosis, exfoliativ bőrkiütés, generalizált erythema, genitális bőrkiütés, meleg okozta bőrkiütés, milia, miliaria, psoriasis pustulosa, bőrkiütés, erythematosus bőrkiütés, folliculáris bőrkiütés, generalizált bőrkiütés, maculáris bőrkiütés, maculo-papuláris bőrkiütés, papuláris bőrkiütés, viszkető bőrkiütés, pustuláris bőrkiütés, vesiculáris bőrkiütés, a bőrhámlás, bőrirritáció, toxikus cutan eruptio, urticaria vesiculosa és vasculitises bőrkiütés.
f A forgalomba hozatalt követően, egyedi esetekben Stevens–Johnson-szindrómáról számoltak be. Nem lehetett megállapítani, hogy ezek a mucocutan mellékhatások a dazatinibbel vagy az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel álltak közvetlen összefüggésben.
g Csont- és izomrendszeri fájdalmat jelentettek a kezelés alatt vagy annak befejezése után.
h A gyermekgyógyászati vizsgálatokban jelentett gyakoriság: gyakori.
i Gravitációs oedema, lokális oedema, perifériás oedema.
j Conjunctivalis oedema, szem-oedema, szemduzzanat, szemhéj-oedema, arc-oedema, ajak-oedema, macula-
oedema, száj-oedema, orbitalis oedema, periorbitalis oedema, az arc feldagadása.
k Folyadék-túlterhelés, folyadékretenció, gastrointestinalis oedema, generalizált oedema, perifériás duzzanat, oedema, szívbetegség miatti oedema, perinephrikus folyadékgyülem, beavatkozást követő oedema, visceralis oedema.
l Genitális duzzanat, oedema az incisio helyén, genitális oedema, pénisz oedema, péniszduzzanat, scrotalis
oedema, bőrduzzanat, testicularis duzzanat, vulvovaginalis duzzanat.
*További részletekért lásd az „Egyes kiválasztott mellékhatások” pontot.
Egyes kiválasztott mellékhatások
Myelosuppressio
A dazatinib-kezelés összefüggésbe hozható a kialakult anaemiával, neutropeniával és thrombocytopeniával. Ezek a mellékhatások az előrehaladott stádiumú CML-es vagy Ph+ ALL-es betegeknél hamarabb és gyakrabban alakulnak ki, mint a CML krónikus fázisában (lásd 4.4 pont).
Vérzés
A dazatinibet szedő betegeknél a gyógyszerrel összefüggő, vérzéssel járó mellékhatásokról számoltak be, melyek között a petechiától és az epistaxistól a 3-as vagy 4-es fokozatú gastrointestinalis haemorrhagiáig és a központi idegrendszerben fellépő vérzésig többféle mellékhatás szerepelt (lásd 4.4 pont).
Folyadékretenció
Az olyan különböző mellékhatások, mint a superficialis oedemával vagy anélkül jelentkező pleuralis
folyadékgyülem, ascites, pulmonalis oedema és pericardialis folyadékgyülem, együttesen
„folyadékretenció”-ként írhatók le. Az újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-vizsgálatban a minimum 60 hónapos követés után a dazatinibbel összefüggő folyadékretencióhoz, mint mellékhatáshoz a következők tartoztak: a pleuralis folyadékgyülem (28%), a superficialis oedema (14%), a pulmonalis hypertonia (5%), a generalizált oedema (4%) és a pericardialis folyadékgyülem (4%). Pangásos szívelégtelenségről/cardialis diszfunkcióról és pulmonalis oedemáról a betegek < 2%-ánál számoltak be.
A dazatinibbel összefüggő pleuralis folyadékgyülem (összes fokozata) időtartam szerinti kumulatív aránya 10% volt a 12. hónapban, 14% volt a 24. hónapban, 19% volt a 36. hónapban, 24% volt a
48. hónapban, és 28% volt a 60. hónapban. Összesen 46, dazatinibbel kezelt betegnek volt recidív pleuralis folyadékgyüleme. Tizenhét betegnél jelentkezett 2, egymástól független pleuralis folyadékgyülem mellékhatás, 6-nál alakult ki 3 mellékhatás, 18-nál 4–8 mellékhatás, és 5-nek volt több mint 8 epizódja.
Az első, dazatinibbel összefüggő 1-es vagy 2-es fokozatú pleuralis folyadékgyülemig eltelt medián időtartam 114 hét volt (tartomány: 4–299 hét). A pleuralis folyadékgyülemmel diagnosztizált betegek
kevesebb, mint 10%-ánál jelentkezett súlyos (3-as vagy 4-es fokozatú), dazatinib-kezeléssel összefüggő pleuralis folyadékgyülem. A ≥ 3-as fokozatú, dazatinibbel összefüggő pleuralis folyadékgyülem első előfordulásáig eltelt medián időtartam 175 hét volt (tartomány: 114–274 hét). A dazatinibbel összefüggő pleuralis folyadékgyülem (összes fokozata) fennállásának medián időtartama 283 nap volt (~40 hét).
A pleuralis folyadékgyülem rendszerint reverzibilis volt, és a dazatinib-kezelés megszakításával, valamint diuretikumok vagy egyéb, megfelelő szupportív terápia alkalmazásával kezelték (lásd 4.2 és 4.4 pont). Azok közül a dazatinibbel kezelt betegek közül, akiknél a gyógyszerrel kapcsolatba hozható pleuralis folyadékgyülem jelentkezett (n = 73), 45-nél (62%) szakították meg a kezelést, és 30-nál (41%) csökkentették a dózist. Ezenkívül 34 (47%) beteg kapott diuretikumokat, 23 (32%) kortikoszteroidot, és 20 (27%) beteg kapott kortikoszteroidot és diuretikumokat is. Kilenc (12%) beteg esett át terápiás thoracentesisen.
A dazatinibbel kezelt betegek 6%-a hagyta abba a kezelést a gyógyszerrel kapcsolatba hozható pleuralis folyadékgyülem miatt.
A pleuralis folyadékgyülem nem volt káros hatással a terápiás válaszra. Azok közül a dazatinibbel kezelt betegek közül, akiknél pleuralis folyadékgyülem lépett fel, 96% ért el megerősített teljes citogenetikai választ (confirmed complete cytogenetic response, cCCyR), 82% ért el MMR-t, és 50% ért el MR4,5-öt az adagolás megszakításának vagy a dózis módosításának ellenére.
A krónikus fázisú CML-ben és előrehaladott stádiumú CML-ben vagy Ph+ ALL-ben szenvedő betegekre vonatkozó további információkért lásd a 4.4 pontot.
Chylothorax eseteit jelentették a pleuralis folyadékgyülemet mutató betegeknél. A chylothorax egyes esetei a dazatinib leállítása, megszakítása vagy adagjának csökkentése esetén megoldódtak, de a legtöbb eset további kezelést is igényelt.
Pulmonalis artériás hypertonia (PAH)
A dazatinib-expozícióval összefüggő PAH (jobb szívfél katéterezéssel igazolt prekapilláris pulmonalis artériás hypertonia) esetekről számoltak be. Ezekben az esetekben a PAH-ot a dazatinib-terápia megkezdését követően jelentették, volt, hogy több mint egy évvel a kezelés után. A dazatinib-kezelés alatt bejelentett PAH eseteknél a betegek gyakran egyéb gyógyszereket is szedtek egyidejűleg, vagy a daganatos megbetegedésen kívül más betegségük is volt. Egyes PAH-ban szenvedő betegeknél a dazatinib-terápia megszakítása után a hemodinamikai és klinikai paraméterek javulását figyelték meg.
QT-szakasz-megnyúlás
Az újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel elvégzett III. fázisú vizsgálatban a dazatinibbel kezelt betegek közül 1 esetében (< 1%) fordult elő 500 ms-ot meghaladó QTcF egy minimum 12 hónapos követés után (lásd 4.4 pont). Minimum 60 hónapos követés után újabb betegeknél nem számoltak be 500 ms-ot meghaladó QTcF előfordulásáról.
A korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegekkel elvégzett 5, II. fázisú klinikai vizsgálatban 865, naponta kétszer 70 mg dazatinibet kapó betegnél végeztek ismételt EKG-vizsgálatot a kiinduláskor majd a kezelés közben, előre meghatározott időpontokban, amelyek eredményét központilag olvasták le. A QT-szakaszt Fridericia-módszer szerint a szívfrekvenciához korrigálták. A 8. napon, a bevételt követően, a QTcF-szakasz kiinduláshoz viszonyított átlagos eltérései 4–6 ms között voltak mindegyik időpont esetén; az ehhez kapcsolódó 95%-os konfidencia intervallumok felső határértékei 7 ms-nál kisebbek voltak. A 2182, korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegekből, akik a klinikai vizsgálatokban dazatinibet kaptak, 15 betegnél (1%) jeleztek mellékhatásként QTc-szakasz-megnyúlást, 21 betegnél (1%) pedig
QTcF > 500 ms volt(lásd 4.4 pont).
Cardialis mellékhatások
Azokat a betegeket, akik a szívbetegség szempontjából rizikófaktorokkal rendelkeznek vagy anamnézisükben ilyen betegség szerepel, a cardialis diszfunkcióra utaló jelek és tünetek mielőbbi felismerése érdekében szorosan monitorozni kell, állapotukat folyamatosan felül kell vizsgálni és megfelelő kezelést kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Hepatitis B-reaktiváció
A BCR-ABL tirozinkináz-inhibitorok alkalmazásával kapcsolatban a hepatitis B reaktivációjáról
számoltak be. Egyes esetekben akut májelégtelenség vagy fulmináns hepatitis alakult ki, amely májtranszplantációt tett szükségessé vagy halálos kimenetelhez vezetett (lásd 4.4 pont).
A III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban a krónikus fázisú CML-ben szenvedő, a korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél (medián kezelési idő 30 hónap) a pleuralis folyadékgyülem és a pangásos szívelégtelenség/cardialis diszfunkció előfordulási aránya kisebb volt azon betegeknél, akiket naponta egyszer 100 mg dazatinibbel kezeltek, mint azoknál, akik naponta kétszer 70 mg dazatinibet kaptak.
Myelosuppressiót is kisebb gyakorisággal jelentettek a napi egyszeri 100 mg dózissal kezelt csoportban (lásd lentebb Laboratóriumi vizsgálatok kóros eltérései). A napi egyszeri 100 mg dózissal kezelt csoportban a kezelés medián időtartama 37 hónap volt (tartomány: 1–91 hónap). Azoknak a kiválasztott mellékhatásoknak a kumulatív arányait, melyeket a napi egyszeri 100 mg-os javasolt kezdő dózis mellett jelentettek, a 6a táblázat mutatja.
6a táblázat: Mellékhatások, melyeket egy III. fázisú, dózisoptimalizációs (imatinib-intoleráns vagy -rezisztens, krónikus fázisú CML) vizsgálat során jelentett mellékhatások közül választottak kia
| Minimum 2 éves utánkövetés | Minimum 5 éves utánkövetés | Minimum 7 éves utánkövetés | ||||
| Minden fokozat | 3-as/4-es fokozat | Minden fokozat | 3-as/4-es fokozat | Minden fokozat | 3-as/4-es fokozat | |
| Preferált kifejezés | A betegek százalékaránya (%) | |||||
| Hasmenés | 27 | 2 | 28 | 2 | 28 | 2 |
| Folyadékretenció | 34 | 4 | 42 | 6 | 48 | 7 |
| Superficialis oedema | 18 | 0 | 21 | 0 | 22 | 0 |
| Pleuralisfolyadékgyülem | 18 | 2 | 24 | 4 | 28 | 5 |
| Generalizált oedema | 3 | 0 | 4 | 0 | 4 | 0 |
| Pericardialisfolyadékgyülem | 2 | 1 | 2 | 1 | 3 | 1 |
| Pulmonalis hypertonia | 0 | 0 | 0 | 0 | 2 | 1 |
| Vérzés | 11 | 1 | 11 | 1 | 12 | 1 |
| Gastrointestinalisvérzés | 2 | 1 | 2 | 1 | 2 | 1 |
a A III. fázisú, dózisoptimalizációs vizsgálat eredményeit a javasolt, napi egyszeri 100 mg-os kezdő dózist kapó populációból (n = 165) jelentették.
A III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban az előrehaladott stádiumú CML-ben és Ph+ ALL-ben szenvedő betegeknél a medián kezelési idő 14 hónap volt az akcelerált fázisú CML-es, 3 hónap a myeloid blastos CML-es, 4 hónap a lymphoid blastos CML-es és 3 hónap volt a Ph+ ALL-es betegeknél. Azokat a kiválasztott mellékhatásokat, amelyeket a napi egyszeri 140 mg-os javasolt kezdő dózis mellett jelentettek, a 6b táblázat mutatja. A napi kétszeri 70 mg-os adagolási rendet szintén vizsgálták. A napi egyszeri 140 mg-os adagolási rend hasonló hatásossági profilt mutatott, mint a napi kétszeri 70 mg-os adagolási rend, de kedvezőbb volt a biztonságossági profilja.
6b táblázat: Mellékhatások, melyeket a III. fázisú dózisoptimalizációs (előrehaladott stádiumú CML és Ph+ ALL) vizsgálatban jelentett mellékhatások közül választottak kia
140 mg naponta egyszer n = 304
Valamennyi fokozat 3-as/4-es fokozatú
Preferált kifejezés Betegek százalékos aránya (%)
Hasmenés 28 3
| Folyadékretenció | 33 | 7 |
| Superficialis oedema | 15 | < 1 |
| Pleuralis folyadékgyülem | 20 | 6 |
| Generalizált oedema | 2 | 0 |
| Pangásos szívelégtelenség/Cardialis diszfunkciób | 1 | 0 |
| Pericardialis | 2 | 1 |
| folyadékgyülem | ||
| Pulmonalis oedema | 1 | 1 |
| Vérzés | 23 | 8 |
| Gastrointestinalis vérzés | 8 | 6 |
a III. fázisú, dózisoptimalizációs vizsgálat eredményeit a javasolt, napi egyszeri 140 mg-os kezdő dózist kapó populációból (n = 304) jelentették a vizsgálat 2. évében végzett utolsó kontrollvizsgálatakor.
b Ide tartozik többek között: ventriculáris diszfunkció, szívelégtelenség, pangásos szívelégtelenség, cardiomyopathia, congestiv cardiomyopathia, diastolés diszfunkció, csökkent ejekciós frakció és kamrai elégtelenség.
Ezenkívül volt két vizsgálat, összesen 161 Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú beteg részvételével, melyekben a dazatinibet kemoterápiával kombinációban alkalmazták. A pivotális vizsgálatban 106 gyermek- és serdülőkorú beteg részesült kemoterápiával kombinációban alkalmazott, folyamatos adagolási rend szerinti dazatinib-kezelésben. Egy szupportív vizsgálatban 55 gyermek- és serdülőkorú betegből 35 részesült kemoterápiával kombinációban alkalmazott szakaszos adagolási rend szerinti dazatinib-kezelésben (két hét kezelés után egy vagy két hét szünet), és
20 beteg részesült kemoterápiával kombinációban alkalmazott folyamatos adagolási rend szerinti dazatinib-kezelésben. A 126, Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegnél, akik folyamatos adagolási rend szerint kapták a dazatinibet, a kezelés medián időtartama 23,6 hónap volt (tartomány: 1,4–33 hónap).
A 126, folyamatos adagolási rend szerint kezelt, Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú beteg közül 2 (1,6%) tapasztalt a kezelés abbahagyásához vezető mellékhatásokat. Azokat a mellékhatásokat, melyeket e két gyermekgyógyászati vizsgálat során ≥ 10%-os gyakorisággal jelentettek a folyamatos adagolási rend szerint kezelt betegeknél, a 7. táblázat mutatja. Kiemelendő, hogy pleuralis folyadékgyülemet ebben a betegcsoportban 7 betegnél (5,6%) jelentettek, ezért ezt a táblázat nem tartalmazza.
-
táblázat: A Ph+ ALL-ben szenvedő, kemoterápiával kombinációban alkalmazott, folyamatos adagolási rend szerinti dazatinib-kezelésben részesülő gyermek- és serdülőkorú betegek ≥ 10%-ánál jelentett mellékhatások (n = 126)a
Betegek százaléka (%)
Mellékhatások Minden fokozat 3-as/4-es fokozatú lázas neutropenia 27,0 26,2 hányinger 20,6 5,6 hányás 20,6 4,8 hasi fájdalom 14,3 3,2 hasmenés 12,7 4,8 láz 12,7 5,6 fejfájás 11,1 4,8 csökkent étvágy 10,3 4,8 fáradtság 10,3 0 a A pivotális vizsgálatban a 106 betegből 24 legalább egyszer kapott porból készített belsőleges szuszpenziót, és közülük 8 kizárólag a por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformát kapta.
Laboratóriumi vizsgálatok kóros eltérései
Haematológia
III. fázisú vizsgálatban újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-es betegeknél a következő 3-as vagy 4-es fokozatú laboratóriumi eltéréseket jelentették, minimum 12 hónapos követés után, a dazatinibet szedő betegek esetében: neutropénia (21%), thrombocytopénia (19%), és anaemia (10%).
Minimum 60 hónapos követés után a kumulatív arány a neutropenia esetében 29%, a thrombocytopenia esetében 22%, az anaemia esetében pedig 13% volt.
Azon dazatinibbel kezelt, újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-es betegek állapota, akiknél 3-as vagy 4-es fokozatú myelosuppressiót figyeltek meg, az adagolás rövid megszakítása és/vagy dóziscsökkentés után általában rendeződött, a kezelést a betegek 1,6%-ánál kellett véglegesen leállítani, minimum 12 hónapos követés után. Minimum 60 hónapos utánkövetés elteltével a kezelés 3-as vagy 4-es fokozatú myelosuppressio miatti végleges leállításának kumulatív aránya 2,3% volt.
A korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló CML-es betegeknél a cytopeniák (thrombocytopenia, neutropenia és anaemia) előfordulásáról rendszeresen beszámoltak. Jóllehet a cytopeniák előfordulása egyértelműen függött a betegség stádiumától is. A 3. és 4-es fokozatú haematológiai eltérések gyakorisága a 8. táblázatban található.
-
táblázat: CTC 3-as és 4-es fokozatú haematológiai laboratóriumi eltérések a korábbi imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegekkel elvégzett klinikai vizsgálatokbana
Krónikus fázis
(n = 165)b
Akcelerált fázis
(n = 157)c
Myeloid blasztos fázis (n = 74)c
Lymphoid blasztos fázis és Ph+ ALL
(n = 168)c
Betegek százaléka (%)
Haematológiai paraméterek Neutropenia 36 58 77 76 Thrombocytopenia 23 63 78 74 Anaemia 13 47 74 44 a A III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálat eredményeit a vizsgálat 2. évében végzett kontrollvizsgálatkor jelentették.
b A CA180-034 vizsgálat napi egyszeri 100 mg-os javasolt kezdő dózis mellett kapott eredményei.
c A CA180-035 vizsgálat napi egyszeri 100 mg-os javasolt kezdő dózis mellett kapott eredményei.
CTC fokozatok: neutropenia (3-as fokozat: ≥ 0,5 – < 1,0 × 109/l, 4-es fokozat: < 0,5 × 109/l); thrombocytopenia (3-as fokozat: ≥ 25 – < 50 × 109/l, 4-es fokozat: < 25 × 109/l); anaemia (hemoglobin 3-as fokozat ≥ 65 – < 80 g/l, 4-es fokozat < 65 g/l).
A napi egyszeri 100 mg-os dózissal kezelt betegek között a 3-as vagy 4-es fokozatú cytopeniák kumulatív aránya hasonló volt a 2. és 5. évben, többek között: a neutropenia (35% vs. 36%), a thrombocytopenia (23% vs. 24%) és az anaemia (13% vs. 13%).
Azon betegek állapota, akiknél 3-as vagy 4-es fokozatú myelosuppressio alakult ki, rendszerint gyorsan rendeződött az adagolás átmeneti felfüggesztését és/vagy a dózis csökkentését követően és a kezelés végleges leállítása csak a betegek 5%-ánál vált szükségessé. A legtöbb betegnél a kezelés folytatása után további, myelosuppressiora utaló jel nem volt kimutatható.
Biokémia
Az újonnan diagnosztizált krónikus CML-vizsgálatban a dazatinibbel kezelt betegek 4%-ánál jelentettek 3-as vagy 4-es fokozatú hypophosphataemiát, a betegek kevesebb mint 1%-ánál pedig a transzaminázok, kreatinin és a bilirubin szintjének 3-as vagy 4-es fokozatú emelkedését jelentették, minimum 12 hónapos követés után. Minimum 60 hónapos követés után a 3-as vagy 4-es fokozatú hypophosphataemia kumulatív aránya 7% volt, a 3-as vagy 4-es fokozatú kreatinin- és bilirubinszint-emelkedés 1%-nak bizonyult, a 3-as vagy 4-es fokozatú transzaminázszint-emelkedés pedig 1% maradt. Ezen biokémiai laboratóriumi paraméterek miatt egy esetben sem kellett megszakítani a dazatinib-kezelést.
2 éves utánkövetés
A transzaminázok és a bilirubin szintjének 3-as vagy 4-es fokozatú emelkedését a krónikus fázisú CML-es (imatinibre rezisztens vagy azt nem toleráló) betegek 1%-ánál jelentették, de ezek szintjének emelkedéséről gyakrabban (1–7%) számoltak be előrehaladott CML-ben és Ph+ ALL-ben szenvedő
betegek esetén. Ezeket az eltéréseket általában a dózis csökkentésével vagy a kezelés megszakításával kezelték. A III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban krónikus fázisú CML esetén a transzaminázok és a bilirubin szintjének 3-as vagy 4-es fokozatú emelkedését jelentették a betegek ≤ 1%-ánál; az előfordulási arány hasonlóan alacsony volt a négy kezelt csoportban. A III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban előrehaladott fázisú CML és Ph+ ALL esetén minden kezelt csoportban a betegek 1–5%-ánál jelentették a transzaminázok és a bilirubin szintjének 3-as vagy 4-es fokozatú emelkedését.
A kiinduláskor normál kalciumszinttel rendelkező, dazatinibbel kezelt betegek mintegy 5%-ánál mértek 3-as vagy 4-es fokozatú átmeneti hypocalcaemiát a klinikai vizsgálat valamely szakaszában. Általában a csökkent kalciumszint nem okozott klinikai tüneteket. A 3-as vagy 4-es fokozatú hypocalcaemia gyakran jól kezelhető volt orális kalciumpótlással. A CML össszes fázisa esetén jelentettek 3-as vagy 4-es fokozatú hypocalcaemiát, hypokalaemiát és hypophosphataemiát, ugyanakkor fokozott gyakorisággal számoltak be ezekről a myeloid vagy lymphoid blasztos fázisú CML-es és Ph+ ALL-es betegeknél. 3-as vagy 4-es fokozatú kreatininszint-emelkedést a krónikus fázisú CML-es betegek < 1%-ánál jelentettek, míg az előrehaladott fázisú CML-es betegeknél ez ennél nagyobb gyakorisággal, 1–4%-ban fordult elő.
Gyermekek és serdülők
A Ph+ CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknek monoterápiában adott dazatinib biztonságossági profilja hasonló volt a felnőtteknél tapasztalt biztonságossági profilhoz. A Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél a kemoterápiával kombinációban alkalmazott dazatinib biztonságossági profilja összhangban volt a felnőtteknél alkalmazott dazatinib ismert biztonságossági profiljával, és a kemoterápia várt hatásaival, kivéve, hogy a gyermek- és serdülőkorú betegeknél kisebb volt a pleuralis folyadékgyülem előfordulási aránya, mint a felnőtteknél.
A gyermekgyógyászati CML vizsgálatokban a laboratóriumi eltérések aránya összhangban volt a
laboratóriumi paraméterek felnőtteknél ismert profiljával.
A gyermekgyógyászati ALL vizsgálatokban a laboratóriumi eltérések aránya összhangban volt a laboratóriumi paraméterek felnőtteknél ismert profiljával, egy kemoterápiás protokoll szerinti alapkezelésben részesülő, akut leukaemiában szenvedő beteg kontextusában.
Különleges betegcsoportok
A dazatinib biztonságossági profilja ugyan időseknél a fiatalabb populációéhoz hasonló volt, a
65 éves és idősebb betegek nagyobb valószínűséggel tapasztalják az olyan, gyakran jelentett mellékhatásokat, mint a fáradtság, a pleuralis folyadékgyülem, a dyspnoe, a köhögés, a tápcsatorna alsó szakaszából kiinduló vérzés és az étvágyzavar, és ugyancsak nagyobb valószínűséggel tapasztalnak kevésbé gyakran jelentett mellékhatásokat, mint például hasi distensiót, szédülést, pericardialis folyadékgyülemet, pangásos szívelégtelenséget és testtömegcsökkenést, ezért náluk szoros ellenőrzés szükséges (lásd 4.4 pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat-profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Dazatinib-túladagolással szerzett tapasztalatok a klinikai vizsgálatok izolált eseteiből származnak. A legnagyobb mértékű, egy héten keresztül napi 280 mg dazatinib bevételével járó túladagolásról két betegnél számoltak be, és mindkettőjüknél a trombocytaszám jelentős mértékben csökkent. Mivel a dazatinib 3-as vagy 4-es fokozatú myelosuppressióval társul (lásd 4.4 pont), azokat a betegeket, akik az ajánlottnál nagyobb dózist vesznek be, a myelosuppressio mielőbbi felismerése érdekében szoros megfigyelés alatt kell tartani, és a megfelelő szupportív kezelésben kell részesíteni.
Farmakológiai tulajdonságok - DASATINIB 20 MG
Farmakoterápiás csoport: daganatellenes szerek; proteinkináz-inhibitorok, ATC-kód: L01EA02
Farmakodinámiás tulajdonságok
A dazatinib gátolja a BCR-ABL kinázt és az SRC-családba tartozó kinázokat, valamint számos más, szelektált onkogén kinázt, beleértve a c-KIT, ephrin (EPH) receptor kinázokat, és a PDGFβ-receptort. A dazatinib egy erős, már szubnanomoláris koncentrációban (0,6–0,8 nM) is hatékony BCR-ABL kináz-inhibitor. Egyaránt kötődik a BCR-ABL enzim inaktív és aktív formájához.
Hatásmechanizmus
In vitro a dazatinib aktív az olyan leukaemiás sejtvonalakban, amelyek a betegség imatinibre érzékeny és rezisztens variánsait reprezentálják. Ezek a nem klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy a dazatinib képes leküzdeni az imatinib rezisztencia azon formáit, amelyeket a BCR-ABL fokozott expressziója, a BCR-ABL kináz domén mutációk, az SRC-családba tartozó kinázok (LYN, HCK) által közvetített alternatív jelátviteli útvonalak aktivációja, és a multidrug-rezisztencia gén fokozott expressziója eredményez. Ezenfelül a dazatinib – szubnanomoláris koncentrációkban – gátolja az SRC-családba tartozó kinázokat.
In vivo, egymástól független kísérletekben CML-es rágcsálómodelleket alkalmazva, a dazatinib meggátolta a CML progresszióját krónikus fázisból blasztos fázisba, és meghosszabbította az olyan egerek a túlélését, amelyek különböző lokalizációjú (beleértve a központi idegrendszert is), CML-es betegekből származó sejtvonalakat hordoztak.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Az I. fázisú vizsgálatban haematológiai és citogenetikai válaszokat észleltek a CML valamennyi fázisában és Ph+ ALL-ben az első 84 kezelt és 27 hónapon át követett betegnél. A válaszok tartósnak bizonyultak a CML valamennyi fázisában és a Ph+ ALL-ben.
A dazatinib biztonságosságának és hatásosságának megállapítására négy egykarú, nem kontrollos, nyílt elrendezésű, II. fázisú klinikai vizsgálatot végeztek olyan krónikus, akcelerált vagy myeloid blasztos fázisban levő CML-es betegekkel, akik az imatinib-terápiára nem reagáltak vagy azt nem tolerálták. Egy randomizált, nem összehasonlító jellegű vizsgálatot végeztek olyan krónikus fázisban lévő betegekkel, akik a 400 vagy 600 mg dózisban kapott imatinib-terápiára nem reagáltak. A dazatinib kezdő dózisa naponta kétszer 70 mg volt. A hatás növelése vagy a toxicitás kivédése céljából lehetőség volt dózismódosításokra (lásd 4.2 pont).
A naponta egyszer és kétszer alkalmazott dazatinib hatásosságának összehasonlítására két randomizált, nyílt elrendezésű, III. fázisú vizsgálatot végeztek. Ezenkívül egy nyílt elrendezésű, randomizált, III. fázisú összehasonlító vizsgálatot végeztek újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel.
A dazatinib hatásossága a haematológiai és citogenetikai válaszok arányán alapul.
A válasz tartóssága és a becsült túlélési arány további bizonyítékot szolgáltat a dazatinib klinikailag kedvező hatására.
Összesen 2712 beteget vizsgáltak a klinikai vizsgálatok során, közülük 23% volt 65 éves vagy idősebb, és 5% volt 75 éves vagy idősebb.
Krónikus fázisú CML – Újonnan diagnosztizált
Egy nemzetközi, nyílt elrendezésű, multicentrikus, randomizált, III. fázisú összehasonlító vizsgálatot végeztek újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-es felnőtt betegek részvételével. A betegeket napi egyszeri 100 mg dazatinib- vagy napi egyszeri 400 mg imatinib-kezelésre randomizálták. Az elsődleges végpont a 12 hónapon belül megerősített teljes citogenetikai válasz (confirmed complete cytogenetic response, cCCyR) volt. A másodlagos végpontok a következők voltak: a cCCyR
időtartama (a válasz tartósságának mérőszáma), a major molekuláris válasz (MMR) aránya, az MMR kialakulásáig eltelt idő, a progressziómentes túlélés (progression free survival, PFS) és a teljes túlélés (overall survival, OS). Az egyéb releváns hatásossági eredmények közé tartozott még a CCyR és a teljes molekuláris válasz (complete molecular response, CMR) aránya. A vizsgálat folyamatban van.
A kezelési csoportokba összesen 519 beteget randomizáltak: 259-et a dazatinib-, 260-at pedig az imatinib-csoportba. A kiindulási jellemzők a két kezelési csoportban kiegyenlítettek voltak az életkor (medián életkor 46 év a dazatinib-csoportban és 49 év az imatinib-csoportban, az előbbi sorrend szerint a betegek 10, illetve 11%-a volt 65 éves vagy annál idősebb), a nem (előbbi sorrend szerint 44 és 37% nő) és a rassz (az előbbi sorrend szerint 51, illetve 55% kaukázusi, valamint 42 és 37% ázsiai) tekintetében. A kiinduláskor a Hasford-pontszámok eloszlása hasonló volt a dazatinib és az imatinib kezelési csoportban (az előbbi sorrend szerint alacsony kockázatú volt 33% és 34%; közepes kockázatú 48% és 47%; magas kockázatú 19% és 19%).
Minimum 12 hónapos követés után a dazatinib-csoportba randomizált betegek 85%-a, valamint az imatinib-csoportba randomizált betegek 81%-a kapta továbbra is az elsővonalbeli kezelést. A betegség progressziója miatt a dazatinib-kezelést kapó betegek 3%-ánál és az imatinibbel kezelt betegek 5%-ánál kellett 12 hónapon belül leállítani a kezelést.
Minimum 60 hónapos követéssel a dazatinib-csoportba randomizált betegek 60%-a, valamint az imatinib-csoportba randomizált betegek 63%-a kapta továbbra is az elsővonalbeli kezelést. A betegség progressziója miatt a dazatinib-kezelést kapó betegek 11%-ánál és az imatinibbel kezelt betegek 14%-ánál kellett 60 hónapon belül leállítani a kezelést.
A hatásossági eredményeket a 9. táblázatban mutatjuk be. A kezelés első 12 hónapjában a dazatinib-csoportban statisztikailag szignifikánsan több beteg érte el a cCCyR-t az imatinib-csoporthoz képest. A dazatinib hatásossága valamennyi alcsoportban egyöntetűen igazolódott, beleértve az életkor, a nem és a kiindulási Hasford-pontszám szerinti alcsoportokat.
táblázat: Egy III. fázisú vizsgálatból kapott hatásossági eredmények, újonnan diagnosztizált krónikus fázisú CML-es betegeknél
dazatinib n = 259
imatinib n = 260
p-érték
Citogenetikai válasz
12 hónapon belül
Válaszarány (95%-os CI)
| cCCyRa | 76,8% (71,2–81,8) | 66,2% (60,1–71,9) | p < 0,007* |
| CCyRb | 85,3% (80,4–89,4) | 73,5% (67,7–78,7) | – |
| 24 hónapon belül | |||
| cCCyRa | 80,3% | 74,2% | – |
| CCyRb | 87,3% | 82,3% | – |
| 36 hónapon belül | |||
| cCCyRa | 82,6% | 77,3% | – |
| CCyRb | 88,0% | 83,5% | – |
| 48 hónapon belül | |||
| cCCyRa | 82,6% | 78,5% | – |
| CCyRb | 87,6% | 83,8% | – |
| 60 hónapon belül | |||
| cCCyRa | 83,0% | 78,5% | – |
| CCyRb | 88,0% | 83,8% | – |
| Major molekuláris válaszc | |||
| 12 hónap | 52,1% (45,9–58,3) | 33,8% (28,1–39,9) | p < 0,00003* |
| 24 hónap | 64,5% (58,3–70,3) | 50% (43,8–56,2) | – |
| 36 hónap | 69,1% (63,1–74,7) | 56,2% (49,9–62,3) | – |
dazatinib n = 259
imatinib n = 260
p-érték
Válaszarány (95%-os CI)
| 48 hónap | 75,7% (70,0–80,8) | 62,7% (56,5–68,6) | – |
| 60 hónap | 76,4% (70,8–81,5) | 64,2% (58,1–70,1) | p = 0,0021 |
| A cCCyR-ig eltelt idő | Relatív hazárd (HR)12 hónapon belül (99,99%-os CI)1,55 (1,0–2,3) | p < 0,0001* | |
| Az MMR-ig eltelt idő | 2,01 (1,2–3,4) | p < 0,0001* | |
| A cCCyR időtartama | 0,7 (0,4–1,4) | p < 0,035 | |
| 24 hónapon belül (95%-os CI) | |||
| A cCCyR-ig eltelt időAz MMR-ig eltelt idő | 1,49 (1,22–1,82)1,69 (1,34–2,12) | –– | |
| A cCCyR időtartama | 0,77 (0,55–1,10)36 hónapon belül (95%-os CI) | – | |
A cCCyR-ig eltelt idő
1,48 (1,22–1,80) –
Az MMR-ig eltelt idő 1,59 (1,28–1,99) –
A cCCyR időtartama 0,77 (0,53–1,11) –
48 hónapon belül (95%-os CI)
| A cCCyR-ig eltelt időAz MMR-ig eltelt idő | 1,45 (1,20–1,77)1,55 (1,26–1,91) | –– |
| A cCCyR időtartama | 0,81 (0,56–1,17)60 hónapon belül (95%-os CI) | – |
| A cCCyR-ig eltelt idő | 1,46 (1,20–1,77) | p = 0,0001 |
| Az MMR-ig eltelt idő | 1,54 (1,25–1,89) | p < 0,0001 |
| A cCCyR időtartama | 0,79 (0,55–1,13) | p = 0,1983 |
a A megerősített teljes citogenetikai válasz (cCCyR) meghatározása: két egymást követő alkalommal (legalább 28 nap különbséggel) észlelt válasz.
b A teljes citogenetikai válasz (CCyR) egyetlen citogenetikai csontvelő értékelésen alapul.
c A major molekuláris válasz meghatározása (bármely időpontban): 0,1% alatti BCR-ABL arányok a nemzetközi szinten standardizált perifériás vérmintákból elvégzett RQ-PCR alapján. Ezek olyan kumulatív arányok, amelyek a meghatározott időkereten belüli minimális követési időt reprezentálják.
* A Hasford-pontszámra korrigált és jelzett statisztikai szignifikancia egy előre meghatározott névleges szignifikanciaszint esetén.
CI = konfidenciaintervallum
60 hónapos követés után a cCCyR-ig eltelt medián idő 3,1 hónap volt a dazatinib-csoportban és
5,8 hónap az imatinib-csoportban, megerősített CCyR-t mutató betegek esetén. 60 hónapos követés után az MMR-ig eltelt medián idő 9,3 hónap volt a dazatinib-csoportban és 15,0 hónap az imatinib-csoportban, MMR-t mutató betegek esetén. Ezek az eredmények megfeleltek azoknak, amelyeket a 12., 24. és 36. hónapban kaptak.
Az MMR-ig eltelt időt az 1. ábra mutatja egy grafikonon. Az MMR-ig eltelt idő mindvégig rövidebb volt a dazatinibbel kezelt betegeknél, mint az imatinibbel kezelt betegeknél.
-
ábra: Az MMR-ig eltelt idő Kaplan–Meier-féle becslése
HÓNAPOKDazatinib
Cenzorált adatok
- Imatinib
Cenzorált adatok
A KEZELÉSRE REAGÁLÓK ARÁNYA
Csoport # KEZELÉSRE REAGÁLÓK
/ # RANDOMIZÁLT
Dazatinib 198/259
Imatinib 167/260
Dazatinib jobb, mint az imatinib
RELATÍV HAZÁRD (95%-os CI)
1,54 (1,25–1,89)
A cCCyR arányai a dazatinib és imatinib kezelési csoportokban 3 (54% és 30%), 6 (70% és 56%), 9
(75% és 63%), 24 (80% és 74%), 36 (83% és 77%), 48 (83% és 79%) és 60 (83% és 79%) hónapon
belül, megfeleltek az elsődleges végpontnak. Az MMR arányai a dazatinib és imatinib kezelési csoportokban 3 (8% és 0,4%), 6 (27% és 8%), 9 (39% és 18%), 12 (46% és 28%), 24 (64% és 46%),
36 (67% és 55%), 48 (73% és 60%) és 60 (76% és 64%) hónapon belül, ugyancsak megfeleltek az
elsődleges végpontnak.
Az MMR-arányokat meghatározott időpontokban a 2. ábra mutatja egy grafikonon. Az MMR-arányok mindvégig magasabbak voltak a dazatinibbel kezelt betegeknél, mint az imatinibbel kezelt betegeknél.
-
ábra: MMR-arányok az idő függvényében – minden randomizált beteg egy újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban
Az 1. évre
46%,
p< 0,0001
A 2. évre
64%,
p< 0,0001
A 3. évre
67%,
p< 0,0055
A 4. évre
73%,
p< 0,0021
Az 5. évre
76%,
MMR % arányap< 0,0022
N
Dazatinib naponta egyszer 100 mg 259
--------Imatinib naponta egyszer 400 mg 260
A randomizáció óta eltelt hónapokA bármely időpontban ≤ 0,01%-os (4-log-csökkenés) BCR-ABL arányt elérő betegek hányada
magasabb volt a dazatinib-csoportban, mint az imatinib-csoportban (54,1% versus 45%). A bármely
időpontban ≤ 0,0032%-os (4,5-log-csökkenés) BCR-ABL arányt elérő betegek hányada magasabb volt a dazatinib-csoportban, mint az imatinib-csoportban (44% versus 34%).
Az MR4,5 arányokat az idő függvényében a 3. ábra mutatja egy grafikonon. Az idővel változó MR4,5 arányok mindvégig magasabbak voltak a dazatinibbel kezelt betegeknél, mint azoknál, akiket imatinibbel kezeltek.
-
ábra: MR4,5 arányok az idő függvényében - minden randomizált beteg egy újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban
MR4,5 % arányaN
Dazatinib naponta egyszer 100 mg 259
--------Imatinib naponta egyszer 400 mg 260
A randomizáció óta eltelt hónapokAz 1. évre
5%,
p< 0,2394
A 2. évre
19%,
p< 0,0006
A 3. évre
24%,
p< 0,0013
A 4. évre
34%,
p< 0,0055
Az 5. évre
42%,
p< 0,0251
A Hasford-pontszámmal meghatározott MMR-arány bármely időpontban, minden kockázati csoportban magasabb volt a dazatinib-csoportban, mint az imatinib-csoportban (az előbbi sorrend szerint alacsony kockázatú volt 90% és 69%; közepes kockázatú 71% és 65%; magas kockázatú 67%
és 54%).
Egy további analízis szerint, több, dazatinibbel kezelt beteg (84%) ért el korai mulekuláris választ (meghatározása ≤ 10% -os BCR-ABL-szint a 3. hónapban) az imatinibbel kezelt betegekhez képest (64%). Azoknál a betegeknél, akik korai molekuláris választ értek el, kisebb volt a transzformáció kockázata, magasabb arányú volt a progressziómentes túlélés (PFS) és magasabb arányú volt a teljes túlélés (OS), ahogy azt a 10. táblázat mutatja.
-
táblázat: ≤ 10% és > 10% BCR-ABL-szinttel rendelkező, dazatinibbel kezelt beteg a
3. hónapban
Dazatinib N = 235
≤ 10% BCR-ABL-szinttel
rendelkező betegek a
3. hónapban
> 10% BCR-ABL-szinttel
rendelkező betegek a
3. hónapban
Betegek száma (%) 198 (84,3) 37 (15,7) Transzformáció a 60. hónapban, n/N (%) 6/198 (3,0) 5/37 (13,5) PSF aránya a 60. hónapban (95%-os CI) 92,0% (89,6–95,2) 73,8% (52,0–86,8) OS aránya a 60. hónapban (95%-os CI) 93,8% (89,3–96,4) 80,6% (63,5–90,2) A teljes túlélés arányait meghatározott időpontokban a 4. ábra mutatja egy grafikonon. A teljes túlélés aránya mindvégig magasabb volt azoknál a dazatinibbel kezelt betegeknél, akik a 3. hónapban ≤ 10%-os BCR-ABL-szintet értek el, mint azoknál, akik nem.
AZ ÉLŐK ARÁNYA
-
ábra: A dazatinibre vonatkozó teljes túlélés jellemző pontdiagramja BCR-ABL-szintenként (≤ 10% vagy > 10%) a 3. hónapban egy újonnan diagnosztizált, krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegekkel végzett, III. fázisú vizsgálatban
Veszélyeztetett betegek
<=10% 198 198 197 196 195 193 193 191 191 190 188 187 187184182181180 179 179 177 171 96 54 29 30
>10% 37 37 37 35 34 34 34 33 33 31 30 29 29 29 28 28 28 27 27 27 26 15 10 6 0 0
≤10% >10%
Cenzorált adatok Cenzorált adatok
CSOPORT # HALÁLOZÁS/ # Land betegek MEDIÁN (95%-os CI) RELATÍV HAZÁRD (95%-
os CI)
≤10% 14/198 .(. - .)
>10% 8/37 .(. - .) 0,29 (0,12–0,69)
A betegség progressziójának meghatározása a következő: a megfelelő terápia ellenére emelkedő fehérvérsejtszám, teljes hematológiai válasz (complete haematologic response, CHR) elvesztése, részleges CyR vagy CCyR, akcelerált vagy blasztos fázisba történő progresszió, illetve halálozás. A becsült 60 hónapos PFS-arány 88,9% (CI: 84%–92,4%) volt mind a dazatinib, mint pedig az imatinib kezelési csoportban. A 60. hónapban az akcelerált vagy blasztos fázisba történő átalakulás kevesebb dazatinibbel kezelt betegnél következett be (n = 8; 3%), mint imatinibbel kezelt betegnél (n = 15; 5,8%). A becsült 60 hónapos túlélés a dazatinibbel kezelt betegek esetén 90,9% (CI: 86,6%–93,8%), az imatinibbel kezelteknél 89,6% (CI: 85,2%– 92,8%) volt. A dazatinib és az imatinib között nem volt különbség a teljes túlélés (HR 1,01; 95%-os CI: 0,58–1,73; p = 0,9800) és a progressziómentes túlélés (HR 1,00, 95%-os CI: 0,58–1,72, p = 0,9998) tekintetében.
Azoknál a betegeknél, akik a betegség progressziójáról számoltak be, vagy akik abbahagyták a dazatinib- vagy az imatinib-terápiát, BCR-ABL-szekvenálást végeztek a betegektől levett vérmintákból, ahol ezek rendelkezésre álltak. Mindkét kezelési karon hasonló mutációs arányt figyeltek meg. A dazatinibbel kezelt betegeknél a következő mutációkat figyelték meg: T315I, F317I/L és V299L. Másfajta mutációkat mutattak ki az imatinib kezelési karon. In vitro adatok alapján a dazatinib nem mutatott aktivitást a T315I mutációval szemben.
Krónikus fázisú CML – A korábbi imatinib-kezeléssel szembeni rezisztencia vagy intolerancia
Két klinikai vizsgálatot végeztek olyan betegekkel, akik az imatinib-terápiára rezisztensek voltak vagy azt nem tolerálták; ezen vizsgálatokban az elsődleges hatásossági végpont a major citogenetikai válasz (MCyR) volt.
-
vizsgálat
Egy nyílt, randomizált, nem összehasonlító jellegű multicentrikus vizsgálatot végeztek olyan betegekkel, akik a kezdeti 400 vagy 600 mg imatinib-terápiára nem reagáltak. A betegeket (2:1 arányban) a dazatinib- (napi kétszer 70 mg) vagy az imatinib- (napi kétszer 400 mg) csoportba randomizálták. Az alternatív kezelési karba való áthelyezés (crossover) akkor volt lehetséges, ha a betegség progressziója nyilvánvalóvá vált vagy intolerancia lépett fel, amely dózismódosítással nem
volt kiküszöbölhető. Az elsődleges végpont a 12. héten mutatott MCyR volt. 150 betegre vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok: ezek közül 101-et randomizáltak a dazatinib-csoportba, 49-et pedig az imatinib-csoportba (valamennyi imatinib-reziztens volt). A diagnózis és a randomizáció között eltelt medián időtartam 64 hónap volt a dazatinib-csoportban, és 52 hónap az imatinib-csoportban.
Valamennyi beteg extenzív előkezelésben részesült. Korábban imatinibre a teljes betegpopuláció 93%-ánál alakult ki teljes haematológiai válasz (CHR). A dazatinib-karba beválasztott betegek 28%-ánál, és az imatinib-karba beválasztott betegek 29%-ánál alakult ki korábban imatinibre MCyR.
A dazatinib-kezelés medián időtartama 23 hónap (a betegek 44%-át > 24 hónapig kezelték), az imatinib-kezelésé 3 hónap volt (a betegek 10%-át kezelték > 24 hónapig). A dazatinib-karon a betegek 93%-a, az imatinib-karon a betegek 82%-a ért el CHR-t a crossovert megelőzően.
3 hónap elteltével gyakrabban tapasztaltak MCyR-t a dazatinib-karon (36%), mint az imatinib-karon (29%). Jelentős különbség, hogy a betegek 22%-ánál jelentettek teljes citogenetikai választ (CCyR) a dazatinib-karon, míg az imatinib-karon csak 8% érte el a CCyR-t. Hosszabb kezelési és utánkövetési idő (medián 24 hónap) után a dazatinib-kezelésben részesült betegek 53%-a (CCyR 44%-ban) és az imatinibbel kezelt betegek 33%-a (CCyR 18%-ban) ért el MCyR-t a crossover előtt. Azon betegek közül, akik a vizsgálatba való bevonást megelőzően 400 mg imatinibet kaptak, 61%-uk ért el MCyR-t a dazatinib-karon és 50%-uk az imatinib-karon.
A Kaplan-Meier becslés alapján, azon betegek aránya, akiknél a MCyR 1 évig fennmaradt 92% (95%-os CI: [85%–100%]) volt a dazatinibnél, (CCyR 97%, 95%-os CI: [92%–100%]) és 74% (95%-os CI: [49%–100%]) volt az imatinibnél (CCyR 100%). Azon betegek aránya, akiknél a MCyR 18 hónapig fennmaradt, 90% (95%-os CI: [82%–98%]) volt a dazatinibnél (CCyR 94%, 95%-os CI: [87%–
100%]) és 74% (95%-os CI: [49%–100%]) az imatinibnél (CCyR 100%).
A Kaplan–Meier becslés alapján, azon betegek aránya, akik 1 éves progressziómentes túlélést (PFS) értek el, 91% (95%-os CI: [85%–97%]) volt a dazatinibnél és 73% (95%-os CI: [54%–91%]) imatinibnél. Azon betegek aránya, akik 2 éves PFS-t értek el 86% (95%-os CI: [78%–93%]) volt a dazatinibnél és 65% (95%-os CI: [43%–87%]) az imatinibnél.
A dazatinib-karon az összes beteg 43%-ánál, míg az imatinib-kar betegeinek 82%-ánál bizonyult a kezelés sikertelennek, amit a betegség progressziójaként vagy másik kezelésre való áttérésként definiáltak (a terápiás válasz hiánya, a vizsgálati gyógyszer iránti intolerancia stb. miatt).
A major molekuláris válasz aránya (meghatározása: RQ-PCR-rel mért BCR-ABL/kontroll transzkriptumok aránya ≤ 0,1%, perifériás vérmintában) a crossover előtt a dazatinibre vonatkozóan 29%, az imatinib mellett pedig 12% volt.
-
vizsgálat
Egy nyílt elrendezésű, egykarú, multicentrikus vizsgálatot végeztek imatinib-rezisztens vagy azt nem toleráló betegekkel (azaz olyanokkal, akiknél imatinib-kezelés során jelentős toxicitást tapasztaltak, ami eleve kizárta a további kezelést).
Összesen 387 (288 imatinib-rezisztens és 99 intoleráns) beteg kapott naponta kétszer 70 mg dazatinibet. A diagnózis és a kezelés kezdete között medián 61 hónap telt el. A betegek többsége (53%) előtte imatinib-kezelésben részesült több mint 3 éven át. A legtöbb rezisztens beteg (72%)
> 600 mg imatinibet kapott. Az imatiniben kívül a betegek 35%-a kapott korábban citotoxikus kemoterápiát, 65%-a interferont és 10% esett át korábban őssejt-transzplantáción. A betegek 38%-ánál voltak kimutathatók a kiinduláskor olyan mutációk, amelyek az imatinib-rezisztencia kialakulásáért felelősek. A dazatinib-kezelés medián időtartama 24 hónap volt, a betegek 51%-át több mint
24 hónapig kezelték. A hatásosságra vonatkozó adatok a 11. táblázatban találhatók. Az imatinib-rezisztens betegek 55%-a és az imatinib-intoleráns betegek 82%-a ért el MCyR-t. Minimum
24 hónapos követés után a 240, MCyR-t mutató betegből 21-nél észleltek progressziót és a medián MCyR időtartamot nem érték el.
A Kaplan-Meier becslés alapján a betegek 95%-ánál maradt fenn a MCyR 1 évig (95%-os CI: [92%–98%]), és 88%-uknál 2 évig (95%-os CI: [83%–93%]). Azon betegek aránya, akiknél a CCyR 1 évig maradt fenn 97% volt (95%-os CI: [94%–99%]), 90%-nál (95%-os CI: [86%–95%]) pedig 2 évig.
Azon imatinib-rezisztens betegek közül, akik az imatinibbel előzetesen nem értek el MCyR-t
(n = 188), 42%-nál, sikerült MCyR-t elérni dazatinib-kezelés mellett.
A vizsgálatba bevont betegek 38%-ánál 45 különböző BCR-ABL-mutációt mutattak ki. Azon betegeknél, akiknél a T315I kivételével különböző, imatinib-rezisztenciával járóBCR-ABL-mutációkat mutattak ki, teljes haematológiai válasz vagy MCyR volt elérhető. A 2. év végén a MCyR aránya hasonló volt azoknál a betegeknél, akiknél a kiinduláskor volt valamilyen BCR-ABL-mutáció (63%), P-loop mutáció (61%), illetve semmilyen mutáció nem volt (62%).
Az imatinib-rezisztens betegek között a PFS becsült aránya 88% volt (95%-os CI: [84%–92%]) az
-
év és 75% (95%-os CI: [69%–81%]) volt a 2. év végén. Az imatinib-intoleráns betegeknél a PFS becsült aránya 98% (95%-os CI: [95%–100%]) volt az 1. év és 94% (95%-os CI: [88%–99%]) volt a
-
év végén.
A major molekuláris válasz aránya a 24. hónapban 45% volt (35% az imatinib-rezisztens betegeknél és 74% az imatinib-intoleráns betegeknél).
Akcelerált fázisban levő CML
Egy nyílt elrendezésű, egykarú, multicentrikus vizsgálatot végeztek imatinibet nem toleráló vagy aziránt rezisztens betegekkel. Összesen 174 beteg kapott naponta kétszer 70 mg dazatinibet (161 imatinib-rezisztens és 13 imatinib-intoleráns beteg). A diagnózis és a kezelés kezdete között eltelt medián időtartam 82 hónap volt. A dazatinib-kezelés medián időtartama 14 hónap volt, a betegek több mint 31%-át több mint 24 hónapig kezelték. A major molekuláris válasz aránya a 24. hónapban 46% volt (41 CCyR-t elért beteget értékelve).
A hatásosságra vonatkozó további eredmények a 11. táblázatban találhatók.
Myeloid blasztos fázisban levő CML
Egy nyílt elrendezésű, egykarú, multicentrikus vizsgálatot végeztek imatinibet nem toleráló vagy aziránt rezisztens betegekkel. Összesen 109 beteg (99 imatinib-rezisztens és 10 intoleráns) kapott naponta kétszer 70 mg dazatinibet. A diagnózis és a kezelés kezdete között eltelt medián időtartam 48 hónap volt. A dazatinib-kezelés medián időtartama 3,5 hónap volt, a betegek 12%-át több mint 24 hónapig kezelték. A major molekuláris válasz aránya a 24. hónapban 68% volt (19 CCyR-t elért beteget értékelve). A hatásosságra vonatkozó további eredmények a 11. táblázatban találhatók.
Lymphoid blasztos fázisban levő CML és Ph+ ALL
Egy nyílt elrendezésű, egykarú, multicentrikus vizsgálatot végeztek olyan lymphoid blasztos fázisban levő CML-es és Ph+ ALL-es betegekkel, akik a korábbi imatinib-kezelést nem tolerálták vagy arra rezisztensek voltak. Összesen 48 (42 imatinib-rezisztens és 6 intoleráns beteg), lymphoid blasztos fázisban levő CML-es beteg kapott naponta kétszer 70 mg dazatinibet A diagnózis és a kezelés kezdete között eltelt medián időtartam 28 hónap volt. A dazatinib-kezelés medián időtartama 3 hónap volt, a betegek 2%-a esetén a kezelés több mint 24 hónapja tart a mai napig. A major molekuláris válasz aránya a 24. hónapban 50% volt (mind a 22, CCyR-t elért kezelt beteg). Ezenkívül
46 Ph+ ALL-es beteg kapott naponta kétszer 70 mg dazatinibet (44 imatinib-rezisztens és 2 intoleráns). A diagnózis és a kezelés kezdete között eltelt medián időtartam 18 hónap volt. A dazatinib-kezelés medián időtartama 3 hónap volt, a betegek 7%-a esetén a kezelés több mint
24 hónapja tart a mai napig. A major molekuláris válasz aránya a 24. hónapban 52% volt (mind a 25, CCyR-t elért kezelt beteg). A további, hatásosságra vonatkozó eredmények a 11. táblázatban találhatók. Kiemelendő, hogy a major haematológiai válaszok (major haematologic response, MaHR) gyorsan kialakultak (lymphoid blasztos fázisban levő CML-es betegeknél többnyire 35 napon belül az első dazatinib adagolást követően, a Ph+ ALL-es betegeknél pedig 55 napon belül).
-
-
táblázat: A dazatinib hatásossága a II. fázisú, egykarú klinikai vizsgálatokbana
Krónikus (n = 387) Haematológiai válaszarányb (%) Akcelerált (n = 174) Myeloid blasztos (n = 109) Lymphoid blasztos (n = 48) Ph+ ALL (n = 46)MaHR (95%-os CI) n/a 64% (57–72) 33% (24–43) 35% (22–51) 41% (27–57)
CHR 91% (88-94) 50% (42–58) 26% (18–35) 29% (17–44) 35% (21–50) NEL (95%-os CI) n/a 14% (10–21) 7% (3–14) 6% (1–17) 7% (1–18) MaHR időtartam (%; Kaplan–Meier-becslés) 1 év n/a 79% (71–87) 71% (55–87) 29% (3–56) 32% (8–56) 2 év n/a 60% (50–70) 41% (21–60) 10% (0–28) 24% (2–47) Citogenetikai válaszc (%) MCyR (95%-os CI) 62% (57–67) 40% (33–48) 34% (25–44) 52%(37–67) 57% (41–71) CCyR (95%-os CI) 54% (48–59) 33% (26–41) 27% (19–36) 46% (31–61) 54% (39–69) Túlélés (%; Kaplan–Meier-becslés)Progressziómentes 1 év 91% (88–94) 64% (57–72) 35% (25–45) 14% (3–25) 21% (9–34) 2 év 80% (75–84) 46% (38–54) 20% (11–29) 5% (0–13) 12% (2–23) Összesen1 év 97% (95–99) 83% (77–89) 48% (38–59) 30% (14–47) 35% (20–51) 2 év 94% (91–97) 72% (64–79) 38% (27–50) 26% (10–42) 31% (16–47) (95%-os CI)
A fenti táblázatban szereplő adatok olyan vizsgálatokból származnak, ahol a kezdő dózis napi kétszer 70 mg
volt. Az ajánlott kezdő dózist lásd a 4.2 pontban.
a A félkövér számok az elsődleges végpont eredményei.
b Haematológiai válasz kritériumok (mindegyik megerősítve 4 hét elteltével): Major haematológiai válasz: (major haematilogic response: MaHR) = Teljes haematológiai válasz (CHR) + nincs leukaemiára utaló jel (no evidence of leukaemia, NEL).
CHR (krónikus CML): fehérvérsejtszám (fvs) ≤ az adott intézmény normálértékek felső határa,
< 450 000/mm3, nincs blaszt és promyelocyta a perifériás vérben, < 5% myelocyta és metamyelocyta a perifériás vérben, < 20% basophil a perifériás vérben és nincs extramedullaris érintettség.
CHR (előrehaladott CML/Ph+ ALL): fvs ≤ az adott intézmény normálértékének felső határa (abszolút neutrophil-szám) ≥ 1000/mm3, thrombocytaszám ≥ 100 000/mm3, nincs blaszt és promyelocyta a periferiás vérben, csontvelői blasztok ≤ 5%, < 5% myelocyta és metamyelocyta a perifériás vérben, < 20% basophil a perifériás vérben és nincs extramedullaris érintettség.
NEL: azonos kritériumok mint a CHR-nél, de ANC ≥ 500/mm3 és < 1000/mm3 vagy a thrombocytaszám
≥ 20 000/mm3 és ≤ 100 000/mm3.
c Citogenetikai válasz kritériumok: teljes (0% Ph+ metaphasis) vagy részleges (> 0%–35%). Major
citogenetikai válasz (MCyR) (0%–35%) magában foglalja mind a teljes, mind a részleges válaszokat. n/a = nem értelmezhető; CI = konfidenciaintervallum; ULN = upper limit of normal range: a normálérték felső határa
A dazatinib csontvelő-transzplantáción átesett betegek állapotára gyakorolt hatását még nem értékelték ki teljes mértékben.
III. fázisú klinikai vizsgálatok krónikus, akcelerált vagy myeloid blasztos fázisú CML-ben és Ph+ ALL-ben szenvedő, az imatinib-kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél Két randomizált, nyílt elrendezésű vizsgálatot végeztek a dazatinib hatásosságának értékelésére, összehasonlítva a napi egyszeri dazatinib-adagolást a naponta kétszeri adagolással. Az alábbi eredmények a dazatinib-terápia megkezdését követő, minimálisan 2 éves és 7 éves követésen alapulnak.
-
vizsgálat
A krónikus fázisú CML-es vizsgálatban az elsődleges végpont a MCyR volt imatinib-rezisztens betegeknél. A fő másodlagos végpont a MCyR elérése volt a teljes napi dózis szinttel, imatinib-rezisztens betegeknél. Egyéb másodlagos végpontok közé tartozott a MCyR időtartama, a PFS és a teljes túlélés. Összesen 670 beteget, akik közül 497 imatinib-rezisztens volt, randomizáltak a következő adagolások szerinti csoportokba: naponta egyszer 100 mg, naponta egyszer 140 mg, naponta kétszer 50 mg vagy naponta kétszer 70 mg dazatinib. A kezelés medián időtartama a még mindig kezelésben részesülő, és minimum 5 éve utánkövetett összes betegnél (n = 205) 59 hónap volt (tartomány: 28–66 hónap). A kezelés medián időtartama a 7 éve követett összes betegnél 29,8 hónap volt (tartomány < 1–92,9 hónap).
A hatásosságot minden dazatinibbel kezelt csoportban elérték, a napi egyszeri adagolási rend az
elsődleges végpontot tekintve hasonló hatásosságot (nem rosszabb) mutatott a naponta kétszeri
adagolási rendhez képest (különbség a MCyR-ben 1,9%; 95%-os CI [-6,8%–10,6%]), ugyanakkor a napi egyszeri 100 mg-os adagolási rend nagyobb biztonságosságot és tolerabilitást igazolt. A hatásosságra vonatkozó eredményeket a 12. és 13. táblázat tartalmazza.
-
-
táblázat: A dazatinib hatásossága a III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban: imatinib-rezisztens vagy -intoleráns, krónikus fázisú CML (kétéves eredmények)a
Összes beteg n = 167 Imatinib-rezisztens betegek n = 124
Haematológiai válaszadási arányb (%) (95%-os CI) CHR 92% (86–95) Citogenetikai válaszarányc (%) (95%-os CI) MCyR Összes beteg 63% (56–71) Imatinib-rezisztens betegek 59% (50–68) CCyR Összes beteg 50% (42–58) Imatinib-rezisztens betegek 44% (35–53) Major molekuláris válasz a CCyR-telérő betegeknéld (%) (95%-os CI) Összes beteg 69% (58–79) Imatinib-rezisztens betegek 72% (58–83) a A napi egyszeri 100 mg-os javasolt kezdő dózis mellett jelentett eredmények.
b Haematológiai válasz kritériumok (mindegyik válasz megerősíve 4 hét elteltével): Teljes haematológiai válasz (CHR) (krónikus CML): a fehérvérsejtszám ≤ az adott intézményben alkalmazott normálérték felső határa, thrombocytaszám < 450 000/mm3, nincsenek blasztok vagy promyelocyták a perifériás vérben, < 5% myelocyta plusz metamyelocyta a perifériás vérben, < 20% basophil a perifériás vérben, és nincs extramedullaris érintettség.
c Citogenetikai válaszreakció kritériumai: teljes (0% Ph+ metafázisok) vagy részleges (> 0%–35%). MCyR (0%-35%) magában foglalja mind a teljes, mind a részleges válaszokat.
d Major molekuláris válasz kritériumai: Meghatározása szerint az RQ-PCR-rel mért BCR-ABL/kontroll transzkriptumok aránya ≤ 0,1% perifériás vérmintákban.
-
táblázat: A dazatinib hosszú távú hatásossága a III. fázisú dózisoptimalizációs vizsgálatban:
imatinib-rezisztens vagy -intoleráns, krónikus fázisú CML-ben szenvedő betegeka
Minimális követési időtartam
1 év 2 év 5 év 7 év Major molekuláris válasz Összes beteg n/a 37% (57/154) 44% (71/160) 46% (73/160) Imatinib-rezisztens betegek n/a 35% (41/117) 42% (50/120) 43% (51/120) Imatinib-intoleráns betegek n/a 43% (16/37) 53% (21/40) 55% (22/40) Progressziómentes túlélésb Összes beteg 90% (86–95) 80% (73–87) 51% (41–60) 42% (33–51) Imatinib-rezisztens betegek 88% (82–94) 77% (68–85) 49% (39–59) 39% (29–49) Imatinib-intoleráns betegek 97% (92–100) 87% (76–99) 56% (37–76) 51% (32–67) Teljes túlélés Összes beteg 96% (93–99) 91% (86–96) 78% (72–85) 65% (56–72) Imatinib-rezisztens betegek 94% (90–98) 89% (84–95) 77% (69–85) 63% (53–71) Imatinib-intoleráns betegek 100% (100–100) 95% (88–100) 82% (70–94) 70% (52–82) a A napi egyszeri 100 mg-os javasolt kezdő dózis mellett jelentett eredmények.
b A progresszió meghatározása a következő volt: emelkedő fehérvérsejtszám, a CHR vagy MCyR elvesztése, a Ph+ metafázisok ≥ 30%-os emelkedése, megerősített akcelerált fázisú/blasztos fázisú betegség vagy a halálozás. A progressziómentes túlélést beválogatás szerinti (intent-to-treat) elvek szerint analizálták, és a betegeket az események bekövetkezéséig követték, beleértve a későbbi kezelést is.
n/a = nem értelmezhető
A Kaplan–Meier-féle becslés alapján azoknak a napi egyszeri 100 mg dazatinib-kezelést kapó
betegeknek az aránya, akiknél az MCyR 18 hónapig fennállt, 93% volt (95%-os CI: [88%–98%]).
A hatásosságot az imatinibbel szemben intoleráns betegeknél is vizsgálták. Ebben a napi egyszeri 100 mg dózist kapó betegpopulációban az McyR-t a betegek 77%-a, CcyR-t 67%-a ért el.
-
vizsgálat
Az előrehaladott stádiumú CML-re és Ph+ ALL-re vonatkozó klinikai vizsgálatban az elsődleges végpont az MaHR volt. Összesen 611 beteget randomizáltak vagy a napi egyszeri 140 mg vagy a napi kétszeri 70 mg dazatinib-csoportba. A kezelés medián időtartama kb. 6 hónap volt (0,03–31 hónapig terjedően).
A napi egyszeri adagolási rend hatásossága az elsődleges végpont tekintetében hasonló volt (nem rosszabb), mint a naponta kétszeri adagolási rendé (különbség az MaHR-ban 0,8%; 95%-os konfidenciaintervallum [–7,1% és 8,7% között]), ugyanakkor a napi egyszeri 140 mg-os adagolás nagyobb biztonságosságot és tolerabilitást igazolt.
A válaszarányokat a 14. táblázat tartalmazza.
-
-
táblázat: A dazatinib hatásossága a III. fázisú dózisoptimalizációs klinikai vizsgálatban:
előrehaladott CML és Ph+ ALL (kétéves eredmények)a
Akcelerált Myeloid blasztos Lymphoid blasztos Ph+ ALL (n = 158) (n = 75) (n = 33) (n = 40) MaHRb 66% (59–74) (95%-os CI) 28% (18–40) 42% (26–61) 38% (23–54) CHRb 47% (40–56) 17% (10–28) 21% (9–39) 33% (19–49) (95%-os CI) NELb 19% (13–26) (95%-os CI) 11% (5–20) 21% (9–39) 5% (1–17) MCyRc 39% (31–47) 28% (18–40) 52% (34–69) 70% (54–83) (95%-os CI) CCyR 32% (25–40) 17% (10–28) 39% (23–58) 50% (34–66) (95%-os CI)
a A napi egyszeri 140 mg-os javasolt kezdő dózis mellett jelentett eredmények (lásd 4.2 pont).
b Haematológiai válasz kritériumok (mindegyik válasz megerősítve 4 hét elteltével): major haematológiai válasz: (MaHR) = teljes haematologiai válasz (CHR) + nincs leukaemiára utaló jel (NEL).
CHR: fehérvérsejtszám (fvs) ≤ az adott intézményben alkalmazott normálérték felső határa, ANC
≥ 1000/mm3, thrombocytaszám ≥ 100 000/mm3, nincs blaszt vagy promyelocyta a periferiás vérben, ≤ 5% csontvelői blastok a perifériás vérben, < 5% myelocyta és metamyelocyta a perifériás vérben, < 20% basophil a perifériás vérben és nincs extramedullaris érintettség.
NEL: azonos kritériumok mint a CHR-nél, de ANC ≥ 500/mm3 és < 1000/mm3 vagy a thrombocytaszám
≥ 20 000/mm3 és ≤ 100 000/mm3.
c A major citogenetikai válasz (MCyR) magában foglalja mind a teljes (0% Ph+ metaphasis), mind a részleges (> 0%–35%) válaszokat.
CI = konfidenciaintervallum; ULN = upper limit of normal range: a normálérték felső határa.
A napi egyszeri 140 mg-os dózissal kezelt, akcelerált fázisú, CML-es betegek az MaHR medián időtartamát és a teljes túlélés medián értékét nem érték el, a PFS medián értéke pedig 25 hónap volt.
A napi egyszeri 140 mg-os dózissal kezelt myeloid blasztos fázisú CML-es betegeknél az MaHR medián időtartama 8 hónap volt, a medián PFS 4 hónap volt, míg a medián teljes túlélés 8 hónapnak bizonyult. A napi egyszeri 140 mg-os dózissal kezelt lymphoid blasztos fázisú CML-es betegeknél az MaHR medián időtartama 5 hónap, a medián PFS 5 hónap volt, a medián teljes túlélés pedig 11 hónap volt.
A napi egyszeri 140 mg-os dózissal kezelt Ph+ ALL-es betegeknél az MaHR medián időtartama 5 hónap volt, a medián PFS 4 hónap, a medián teljes túlélés pedig 7 hónap volt.
Gyermekek és serdülők
CML-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegek
A két gyermekgyógyászati vizsgálatban kezelt, 130, krónikus fázisú CML-ben (CML-CP) szenvedő betegből egy I. fázisú, nyílt elrendezésű, nem randomizált, dóziskereső vizsgálatban, és egy II. fázisú, nyílt elrendezésű, nem randomizált vizsgálatban 84 beteg (kizárólag a II. fázisú vizsgálatból) szenvedett újonnan diagnosztizált CML-CP-ben, és 46 beteg (17 beteg az I. fázisú vizsgálatból és
29 beteg a II. fázisú vizsgálatból) volt rezisztens vagy intoleráns a korábbi imatinib-kezelésre. A 130, CML-CP-ben szenvedő beteg közül 97-et kezeltek naponta egyszer 60 mg/m2 (a nagy testfelszínű betegeket a maximális, napi egyszeri 100 mg) dózisú dazatinib tablettával. A betegeket a betegség progressziójáig vagy elfogadhatatlan mértékű toxicitásig kezelték.
A legfontosabb hatásossági végpont a teljes citogenetikai válasz (CCyR), a major citogenetikai válasz (MCyR) és a major molekuláris válasz (MMR) volt. Az eredményeket a 15. táblázat mutatja.
3 hónap 6 hónap 12 hónap 24 hónap CCyR(95%-os CI)Újonnandiagnosztizált 43,1% 66,7% 96,1% 96,1% (N = 51)a (29,3; 57,8) (52,1; 79,2) (86,5; 99,5) (86,5; 99,5) Korábbi 45,7% 71,7% 78,3% 82,6% imatinib-kezelés (30,9; 61,0) (56,5; 84,0) (63,6; 89,1) (68,6; 92,2) -
táblázat: A dazatinib hatásossága CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél. Kumulatív válaszarányok az idő függvényében, a minimum követési periódusok szerint
(N = 46)b
MCyR (95%-os CI)
| 60,8%(46,1; 74,2) | 90,2%(78,6; 96,7) | 98,0%(89,6; 100) | 98,0%(89,6; 100) |
| 60,9% | 82,6% | 89,1% | 89,1% |
| (45,4; 74,9) | (68,6; 92,2) | (76,4; 96,4) | (76,4; 96,4) |
Újonnan diagnosztizált (N = 51)a
Korábbi imatinib-kezelés (N = 46)b
MMR
(95%-os CI)
Újonnan diagnosztizált (N = 51)a
7,8%
(2,2; 18,9)
31,4%
(19,1; 45,9)
56,9%
(42,2; 70,7)
74,5%
(60,4; 85,7)
Korábbi imatinib-kezelés (N = 46)b
15,2%
(6,3; 28,9)
26,1%
(14,3; 41,1)
39,1%
(25,1; 54,6)
52,2%
(36,9; 67,1)
a II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatba bevont, újonnan diagnosztizált CML-CP-ben szenvedő, per os
tablettával kezelt betegek
b Az imatinib-rezisztens vagy intoleráns CML-CP-ben végzett I. fázisú és II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban per os tablettával kezelt betegek
Az I. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban, minimum 7 éves követés után, az imatinib-rezisztens vagy -intoleráns CML-CP-ben szenvedő 17 betegnél a progressziómentes túlélés medián időtartama
53,6 hónap, és a teljes túlélés aránya 82,4% volt.
A II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban tabletta gyógyszerformát kapó betegeknél, az újonnan diagnosztizált CML-CP-ben szenvedő 51 betegnél a becsült 24 hónapos progressziómentes túlélési arány 94,0% (82,6; 98,0), és az imatinib-rezisztens/intoleráns CML-CP-ben szenvedő 29 betegnél 81,7% (61,4; 92,0) volt. 24 hónapos követés után az újonnan diagnosztizált betegeknél a teljes túlélés aránya 100% volt az imatinib-rezisztens, és 96,6% volt az intoleráns betegeknél.
A II. fázisú gyermekgyógyászati vizsgálatban 1 újonnan diagnosztizált beteg és 2 imatinib-rezisztens vagy -intoleráns beteg állapota progrediált blasztos fázisú CML-be.
33 olyan, újonnan diagnosztizált, CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú beteg volt, aki dazatinibet porból elkészített belsőleges szuszpenzió formájában, 72 mg/m2 dózisban kapta. Ez a dózis 30%-kal alacsonyabb expozíciót jelent, mint a javasolt dózis. Ezeknél a betegeknél a CCyR 87,9% (95%-os CI: 71,8–96,6), az MMR 45,5% volt (95%-os CI: 28,1–63,6) a 12. hónapban.
Azoknál a dazatinibbel kezelt, CML-CP-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél, akik korábban imatinibet kaptak, a kezelés végén kimutatott mutációk a következők voltak: T315A, E255K és F317L. Ugyanakkor az E255K és az F317L a kezelés előtt is kimutatható volt. Az újonnan diagnosztizált CML-CP-ben szenvedő betegeknél nem volt kimutatható mutáció a kezelés végén.
ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegek
A kemoterápiával együtt alkalmazott dazatinib hatásosságát egy pivotális vizsgálatban értékelték egy évesnél idősebb, újonnan diagnosztizált Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú betegeknél.
Ebben a multicentrikus, korábbi adatokkal összehasonlító kontrollos II. fázisú vizsgálatban, melyben a standard kemoterápiát dazatinib-kezeléssel egészítették ki, 106, újonnan diagnosztizált Ph+ ALL-ben szenvedő gyermek- és serdülőkorú beteg, (ebből 104 beteg megerősített Ph+ ALL diagnózissal) kapott 60 mg/m2 napi dózisban dazatinibet folyamatos adagolási rend szerint, legfeljebb 24 hónapig, kemoterápiával kombinációban. 82 beteg kapott kizárólag dazatinib tablettát, és 24 kapott legalább egyszer porból készített belsőleges szuszpenziót, és utóbbiak közül 8 kizárólag a por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformát kapta. Az alap kemoterápiás protokoll azonos volt az AIEOP-BFM ALL 2000-es vizsgálatban alkalmazottal (standard, több hatóanyagból álló kemoterápiás protokoll).
Az elsődleges hatásossági végpont a 3 éves eseménymentes túlélés (event-free survival, EFS), ami 65,5% (55,5–73,7) volt.
Az Ig/TCR átrendeződéssel mért minimális reziduális betegség (minimal residual disease, MRD) negativitási aránya 71,7% volt a konszolidációs kezelés vége után valamennyi betegnél. Ennek az aránynak 85 beteg értékelhető Ig/TCR vizsgálatára alapozott becsült érteke 89,4% volt. Az MRD negativitási arány áramlási citometriával mért értéke az indukciós kezelés végén 66,0%, a konszolidációs kezelés végén 84,0% volt.
A dazatinib farmakokinetikáját 229 egészséges önkéntes és 84 beteg bevonásával vizsgálták. Felszívódás
A dazatinib szájon át történő bevitelt követően gyorsan felszívódik a beteg szervezetében és 0,5–3 órán belül eléri csúcskoncentrációját. Orális alkalmazás után az átlagos expozíció (AUCτ) emelkedése közel arányos a bevitt dózissal napi kétszeri 25–120 mg-os dózistartományban.
Betegeknél a dazatinib összesített átlagos terminális felezési ideje kb. 5–6 óra.
Egészséges önkéntesekkel végzett vizsgálat adatai szerint, egy magas zsírtartalmú étkezés után 30 perccel adott egyszeri 100 mg-os dózist követően a dazatinib átlagos AUC-értéke 14%-kal emelkedett. A dazatinib beadása előtt 30 perccel elfogyasztott alacsony zsírtartalmú étkezés a
dazatinib átlagos AUC-értékének 21%-os emelkedését eredményezte. A táplálkozással kapcsolatban tapasztalt hatások nem okoznak klinikailag jelentős változásokat az expozícióban. A dazatinib-expozíció variabilitása nagyobb mértékű éhomi állapotban (variációs együttható – CV% 47%), mint
alacsony zsírtartalmú (CV% 39%) és magas zsírtartalmú étel (CV% 32%) elfogyasztása után.
A betegpopuláció farmakokinetikai analízise alapján a dazatinib-expozició variabilitása feltételezhetően elsősorban az egyes esetek közötti eltérő biohasznosulás miatt következik be (CV% 44%), és kisebb mértékben a biohasznosulás inter-individuális variabilitása (CV% 30%) valamint a clearence inter-individuális variabilitása (CV% 32%) miatt. Az expozíció esetek közötti random variabilitása várhatóan nem befolyásolja a kumulatív expozíciót és a hatásosságot vagy a biztonságosságot.
Eloszlás
Betegeknél a dazatinib látszólagos eloszlási térfogata nagy (2505 l), a variációs együttható (CV% 93%), alapján pedig arra lehet következtetni, hogy a gyógyszer nagymértékben eloszlik az extravazális térben. In vitro kísérletek alapján a dazatinib klinikailag releváns koncentrációiban a plazmafehérjékhez való kötődése kb. 96%-os volt.
Biotranszformáció
A dazatinib emberben nagymértékben metabolizálódik, melynek során a metabolitok képződésében számos enzim részt vesz. Egészséges önkéntesekben 100 mg 14C izotóppal jelzett dazatinib adagolását követően a dazatinib változatlan formája a plazmában a keringő radioaktivitás 29%-át tette ki. A plazmakoncentráció és a mért in vitro aktivitás arra utal, hogy a dazatinib metabolitjai feltehetőleg nem játszanak fontos szerepet a készítmény megfigyelt farmakológiai hatásaiban. A CYP3A4 a legfontosabb izoenzim, amely felelős a dazatinib metabolizációjáért.
Elimináció
A dazatinib átlagos terminális felezési ideje 3–5 óra. Az átlagos látszólagos orális clearance
363,8 l/óra volt (CV% 81,3%).
Elsősorban a széklettel ürül, főként metabolitok formájában. 14C izotóppal jelzett dazatinib egyszeri orális bevételét követően annak hozzávetőlegesen 89%-a eliminálódott 10 napon belül, a radioaktivitás 4%-a a vizeletből, 85%-a a székletből volt kimutatható. A dazatinib változatlan formája a bevitt dózis 0,1%-át tette ki a vizeletben és 19%-át a székletben, a fennmaradó rész pedig metabolitok formájában ürült.
Máj- és vesekárosodás
A májkárosodás hatását a dazatinib egyszeri adagolásakor tapasztalt farmakokinetikai paraméterekre 8 közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő, 50 mg dazatinibbel kezelt, és 5 súlyos májkárosodásban szenvedő, 20 mg-mal kezelt betegnél vizsgálták, olyan egészséges önkéntesekhez viszonyítva, akik 70 mg dazatinib dózist kaptak. A dazatinib 70 mg-os dózisra számított átlagos Cmax-értéke 47%-kal, míg AUC-értéke 8%-kal csökkent a közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél, a normál májműködésű egyénekhez viszonyítva. A súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél a dazatinib 70 mg-os dózisra számított átlagos Cmax értéke 43%-kal, míg AUC-értéke 28%-kal csökkent, a normál májműködésű egyénekhez viszonyítva (lásd 4.2 és 4.4 pontok).
A dazatinib és metabolitjai csekély mértékben ürülnek a vesén keresztül.
Gyermekek és serdülők
A dazatinib farmakokinetikai tulajdonságait 104, leukaemiás vagy szolid tumoros gyermek- és serdülőkorú betegnél értékelték (72-en kaptak tablettát, és 32-en porból készített belsőleges szuszpenziót).
Egy gyermekgyógyászati farmakokinetikai vizsgálatban a dózisnormalizált dazatinib-expozíció (Cavg, Cmin és Cmax) hasonlónak tűnik a 21 krónikus fázisú CML-ben szenvedő és a 16 Ph+ ALL-ben szenvedő betegnél.
A dazatinib tabletta gyógyszerformájának farmakokinetikai tulajdonságait 72, relapszáló vagy refrakter leukaemiás vagy szolid tumoros gyermek- és serdülőkorú betegnél értékelték, orális adagolás mellett, napi egyszeri 60–120 mg/m2-es, valamint napi kétszeri 50–110 mg/m2-es dózistartományokban. Az adatokat két vizsgálatból gyűjtötték, és azt mutatták, hogy a dazatinib
gyorsan felszívódott. Az átlagos tmax-értékek 0,5 és 6 óra közötti tartományban voltak, és az átlagos felezési idő az összes dózisszinten és korcsoportban 2–5 óra közé esett. Az expozíció gyermek-, illetve serdülőkorú betegeknél megfigyelt dózisfüggő emelkedésével a dazatinib dózisarányos farmakokinetikája igazolódott. A dazatinib farmakokinetikájában gyermekek és serdülők között nem volt jelentős különbség. A dózisnormalizált dazatinib Cmax, AUC(0-t), és AUC(INF) mértani középértéke a gyermekek és serdülők között a különböző dózisszintek mellett hasonlónak mutatkozott. A populációs farmakokinetikai modell alapú szimuláció azt prognosztizálta, hogy a tabletta esetén a
4.2 pontban leírt, testtömegre épülő, lépcsőzetes adagolási javaslat várhatóan hasonló expozíciót biztosít, mint a 60 mg/m2-es tabletta dózis. Ezeket az adatokat mérlegelni kell, ha a betegeket tablettáról por belsőleges szuszpenzióhoz gyógyszerformára állítják át, vagy fordítva.
Gyógyszerészeti jellemzők - DASATINIB 20 MG
Tablettamag
laktóz-monohidrát
mikrokristályos cellulóz PH 101 (E460) kroszkarmellóz-nátrium (E468) hidroxipropil-cellulóz (E463) mikrokristályos cellulóz PH 112 (E460) magnézium-sztearát (E470)
Filmbevonat
hipromellóz (E464) titán-dioxid (E171) triacetin (E1518)
Dasatinib Accord Healthcare 20 mg és 50 mg filmtabletta
OPA/Alu/PVC//Alu buborékcsomagolás (buborékcsomagolás vagy dózisonként perforált buborékcsomagolás).
Egy doboz 56 vagy 60 db filmtablettát tartalmaz buborékcsomagolásban.
Egy doboz 10 × 1 db, 56 × 1 db vagy 60 × 1 db filmtablettát tartalmaz, dózisonként perforált buborékcsomagolásban.
Dasatinib Accord Healthcare 70 mg filmtabletta
OPA/Alu/PVC//Alu buborékcsomagolás (buborékcsomagolás vagy dózisonként perforált buborékcsomagolás).
Egy doboz 56 vagy 60 db filmtablettát tartalmaz buborékcsomagolásban.
Egy doboz 10 × 1 db, 56 × 1 db vagy 60 × 1 db filmtablettát tartalmaz, dózisonként perforált buborékcsomagolásban.
Dasatinib Accord Healthcare 80 mg és 140 mg filmtabletta
OPA/Alu/PVC//Alu buborékcsomagolás (buborékcsomagolás vagy dózisonként perforált buborékcsomagolás).
Egy doboz 30 vagy 56 db filmtablettát tartalmaz buborékcsomagolásban.
Egy doboz 10 × 1 db, 30 × 1 db vagy 56 × 1 db filmtablettát tartalmaz, dózisonként perforált buborékcsomagolásban.
Dasatinib Accord Healthcare 100 mg filmtabletta
OPA/Alu/PVC//Alu buborékcsomagolás (buborékcsomagolás vagy dózisonként perforált buborékcsomagolás).
Egy doboz 30 vagy 56 db filmtablettát tartalmaz buborékcsomagolásban.
Egy doboz 10 × 1 db, 30 × 1 db vagy 56 × 1 db filmtablettát tartalmaz dózisonként perforált buborékcsomagolásban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
A filmtabletta részei a tablettamag, amit filmbevonat vesz körbe, hogy megakadályozza az egészségügyi szakemberek hatóanyag-expozícióját. A véletlenül összetört vagy eltört tabletta megfelelő megsemmisítése során, a cutan expozíció kockázatának minimálisra csökkentése érdekében latex vagy nitril kesztyű használata javasolt.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.