KANPI DUO 8 MG/2,5 MG TABLETTA
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - KANPI 8 MG/2,5 MG
A Kanpi Duo essentialis hypertonia szubsztitúciós kezelésére javallott olyan felnőtt betegeknél, akiknek a vérnyomása megfelelően beállított a kandezartán és indapamid egyidejű alkalmazásával, a kombinációban azonos dózisban, de külön tablettaként adva.
Adagolás
Az ajánlott dózis naponta egy tabletta az adott hatáserősségből.
A fix dózisú kombináció nem alkalmas kezdő terápiára.
A Kanpi Duo-ra történő áttérés előtt a betegek állapotának kontrolláltnak kell lennie a monokomponensek stabil dózisainak egyidejűleg szedésével. A Kanpi Duo dózisának a kombináció egyes hatóanyagainak az áttérés időpontjában szedett dózisain kell alapulnia.
Ha a dózis módosítására van szükség, azt a kombináció egyes hatóanyagainak külön-külön titrálásával kell elvégezni.
Különleges betegcsoportok
Idősek
Idősek esetében a plazma-kreatininszintet az életkor, a testtömeg és a nem szerint korrigálni kell. Az idős betegek a vesefunkciójuk alapján kezelhetők.
Vesekárosodásban szenvedő betegek
A Kanpi Duo ellenjavallt súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance<30ml/perc) szenvedő betegek számára. A tiazid- és rokon diuretikumok csak akkor képesek tökéletesen kifejteni a hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimális mértékben károsodott.
Májkárosodásban szenvedő betegek
A Kanpi Duo alkalmazása ellenjavallt súlyos májkárosodásban és/vagy cholestasisban szenvedő betegeknél (lásd 4.3 és 5.2pont).
Feketebőrű betegek
A Kapni Duo antihipertenzív hatása a kandezartán hatóanyag miatt kevésbé kifejezett feketebőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrűeknél.
Gyermekek és serdülők
A Kanpi Duo alkalmazása nem ajánlott 18évesnél fiatalabb gyermekek és serdülők számára.
A Kanpi Duo biztonságosságát és hatásosságát gyermekek és serdülők esetében nem igazolták.
Az alkalmazás módja
Szájon át történő alkalmazásra.
A Kanpi Duo-t naponta egyszer, reggel kell bevenni, étkezés közben vagy attól függetlenül.
-
A készítmény hatóanyagaival vagy más szulfonamidokkal vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
-
Terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6pont).
-
Súlyos májkárosodás és/vagy cholestasis.
-
A Kanpi Duo egyidejű alkalmazása aliszkirén-tartalmú készítményekkel ellenjavallt diabetes mellitusban szenvedő vagy károsodott veseműködésű betegeknél (GFR<60ml/perc/1,73m2) (lásd 4.5 és 5.1pont).
-
Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance<30ml/perc) (lásd 4.4pont).
-
Hepaticus encephalopathia.
-
Hypokalaemia.
-
1évesnél fiatalabb gyermekek esetén (lásd 5.3pont).
A monokomponensekre vonatkozó összes figyelmeztetés és óvintézkedés vonatkozik a Kanpi Duo-ra is.
Vesekárosodás
A Kanpi Duo ellenjavallt súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance<30ml/perc) szenvedő betegek számára (lásd 4.3pont).
Hasonlóan az egyéb, renin-angiotenzin‑aldoszteron rendszert gátló szerek esetében, a kandezartán‑kezelés során is az arra hajlamos betegeknél a vesefunkció megváltozására lehet számítani.
Amikor kandezartánt alkalmaznak vesekárosodásban szenvedő hypertoniás betegeknél, javasolt a szérum kálium‑ és kreatininszintjének rendszeres ellenőrzése.
A tiazid- és rokon diuretikumok csak akkor képesek tökéletesen kifejteni a hatásukat, ha a vesefunkció normális vagy csak minimálisan károsodott (a plazma kreatininszintje felnőtteknél <25mg/l, azaz 220µmol/l). Idősek esetében a plazma-kreatininszintet az életkor, a testtömeg és a nem alapján korrigálni kell.
A kezelés kezdetén a diuretikum okozta víz- és nátriumvesztés következtében kialakuló másodlagos hypovolaemia a glomerulus filtráció csökkenéséhez vezet. Ez a vér karbamid- és kreatininszintjének emelkedését eredményezi. Ennek az átmeneti veseműködési zavarnak ép vesefunkciójú betegek esetében nincsenek következményei, azonban a már meglévő vesekárosodást ronthatja.
Intestinalis angiooedema
Intestinalis angiooedemáról számoltak be angiotenzin II-receptor-blokkolóval (többek között a kandezartánnal) kezelt betegek esetében (lásd 4.8 pont). Ezeknél a betegeknél abdominalis fájdalom, hányinger, hányás és hasmenés jelentkezett. A tünetek az angiotenzin II-receptor-blokkolóval végzett kezelés leállítása után megszűntek. Amennyiben intestinalis angiooedemát diagnosztizálnak, a kandezartán/indapamid-kezelést le kell állítani, és a beteget megfelelően monitorozni kell mindaddig, amíg a tünetek teljes mértékben meg nem szűnnek.
Májkárosodás
A Kanpi Duo ellenjavallt súlyos májkárosodásban és/vagy cholestasisban szenvedő betegek számára (lásd 4.3pont).
Májkárosodás esetén, a tiazid- és a rokon diuretikumok – különösen az elektrolit-egyensúly felborulásakor – hepaticus encephalopathiát okozhatnak, amely akár májkómáig is súlyosbodhat. Amennyiben ez jelentkezik, a Kanpi Duo alkalmazását azonnal abba kell hagyni.
Hemodialízis
A dialízis ideje alatt a csökkent plazmavolumen, valamint a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktiválódása következtében a vérnyomás különösen érzékeny lehet az AT1‑receptor-blokádra. A Kanpi Duo ellenjavallt súlyos fokú vesekárosodásban (kreatinin-clearance<30ml/perc) szenvedő betegek számára (lásd 4.3pont).
Veseartéria-szűkület
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszerre ható gyógyszerek, többek között az angiotenzinII‑receptor‑blokkolók (ARB‑k), mint a kandezartán, növelhetik a vér karbamid- és a szérum kreatininkoncentrációját kétoldali veseartéria-stenosis esetén vagy egy vesével élő betegeknél beszűkült veseartéria esetén.
Vesetranszplantáció
Nincs tapasztalat a közelmúltban veseátültetésen átesett betegek kandezartán-kezelésével kapcsolatban.
Hypotonia
Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a kandezartán-kezelés során hypotonia jelentkezhet. Hypotonia előfordulhat nagy dózisú diuretikumokat szedő hypertoniás betegeknél is, akiknél intravascularis volumencsökkenés lép fel. A terápia megkezdésekor körültekintéssel kell eljárni és a hypovolaemia korrigálását meg kell kísérelni.
A Kanpi Duo nem alkalmas kezdő terápiára. A Kanpi Duo-ra történő áttérés előtt a betegek állapotának kontrolláltnak kell lennie a monokomponensek stabil dózisainak egyidejűleg szedésével.
Anesztézia és műtéti beavatkozás
AngiotenzinII-receptor-blokkoló-terápiában részesülő, műtéti beavatkozáson áteső betegeknél és anesztézia alkalmazása során hypotonia alakulhat ki, aminek oka a renin-angiotenzin rendszer blokádja. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy olyan súlyos hypotonia alakul ki, mely intravénás folyadékpótlás és/vagy vazopresszorok alkalmazását teszi indokolttá.
Az aorta- és a mitralis billentyű szűkülete (obstructiv hypertrophiás cardiomyopathia)
Egyéb vazodilatátorokhoz hasonlóan, fokozott óvatossággal kell alkalmazni hemodinamikailag jelentős aorta- vagy mitralis billentyű-szűkületben vagy obstructiv hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegeknél.
Primaer hyperaldosteronismus
A primaer hyperaldosteronismusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert gátló antihipertenzív gyógyszerekre. Ezért a Kanpi Duo alkalmazása nem javasolt ebben a betegcsoportban.
Kálium plazmaszintje
A káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb olyan gyógyszerek egyidejű alkalmazása, melyek emelhetik a káliumszintet (például heparin, ko-trimoxazol más néven trimetoprim/szulfametoxazol), a szérum káliumszintjének növekedését okozhatják a hypertoniás betegeknél. Ennek megfelelően a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell. ACE-gátló, káliummegtakarító diuretikum (pl. spironolakton) és kandezartán kombinációja nem ajánlott, és csak a lehetséges előnyök és kockázatok gondos mérlegelése után megfontolható.
A tiaziddal és rokon diuretikumokkal, mint például az indapamiddal végzett kezelés fő kockázata a hypokalaemia. A hypokalaemia izomproblémákat okozhat. Rhabdomyolysis eseteiről számoltak be, főleg súlyos hypokalaemiával összefüggésben. A hypokalaemia (<3,4mmol/l) kialakulásának kockázatát meg kell előzni bizonyos, magas rizikójú betegcsoportok, mint például alultápláltak, és/vagy egyidejűleg több gyógyszert szedők, az idősek, asciteses és ödémás cirrhosisos betegek, szívkoszorúér-betegek és szívelégtelenségben szenvedők esetében. Ilyen esetekben a hypokalaemia fokozza a digitálisz-készítmények kardiotoxicitását és a ritmuszavarok kockázatát.
A megnyúlt QT-intervallum, akár congenitalis, akár iatrogen eredetű, szintén kockázati tényező. A hypokalaemia, mint a bradycardia, is hajlamosít a súlyos arrhythmiák (különösen a potenciálisan végzetes szívritmuszavar „torsades de pointes”) kialakulására.
Minden ilyen esetben gyakrabban kell ellenőrizni a plazma káliumszintjét. A plazma káliumszint első mérését a kezelés első hetében kell elvégezni.
Alacsony szérumkáliumszintek esetén azokat korrigálni kell. Ha a hypokalaemia a magnézium alacsony szérumkoncentrációjával összefüggésben alakul ki, akkor terápiarezisztens lehet, amennyiben a magnézium szérumszintjét nem korrigálják.
Egyidejű alkalmazásuk indokolható azzal, hogy a kandezartán hyperkalaemiát okozhat, míg az indapamid alkalmazása hypokalaemiához vezethet.
Nátrium plazmaszintje
A nátriumszintet a kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően rendszeresen meg kell mérni. A plazma nátriumszintjének csökkenése kezdetben tünetmentes lehet, ezért a rendszeres ellenőrzés alapvetően szükséges. Idős vagy májcirrózisban szenvedő beteg esetében még gyakrabban kell ellenőrizni a szérum nátriumszintjét (lásd 4.8 és 4.9pont). Bármilyen diuretikus kezelés okozhat hyponatraemiát, ami néha nagyon súlyos következményekkel járhat.
A hypovolaemiával járó hyponatraemia dehidrációhoz és orthostaticus hypotoniához vezethet. Az egyidejű kloridion-vesztés másodlagosan kompenzatórikus metabolikus alkalózist eredményezhet: ennek incidenciája és mértéke csekély.
Magnézium plazmaszintje
A tiazidok és a rokon diuretikumok – többek között az indapamid – bizonyítottan fokozzák a magnézium kiválasztását a vizelettel, ami hypomagnesaemiát okozhat (lásd 4.5 és 4.8pont).
Kalcium plazmaszintje
A tiazidok és a rokon diuretikumok csökkenthetik a kalcium vizelettel történő kiválasztását, emiatt a plazma kalciumszintje enyhén és átmenetileg emelkedhet. Kifejezett hypercalcaemia korábban nem diagnosztizált hyperparathyreosis jele lehet.
Ilyen esetben a diuretikum-kezelést a mellékpajzsmirigy-funkció kivizsgálásáig fel kell függeszteni.
Vércukorszint
Indapamiddal kezelt diabeteses betegeknél fontos a vércukorszint ellenőrzése, különösen hypokalaemia esetén.
Húgysav
Indapamiddal kezelt hyperuricaemiás betegeknél a köszvényes rohamokra való hajlam fokozottabb lehet.
Általános figyelmeztetések
Olyan betegek esetén, akiknél a vaszkuláris tónus és a vesefunkció elsősorban a renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer aktivitásától függ (például súlyos pangásos szívelégtelenségben vagy vesebetegségben – beleértve a veseartéria-szűkületet is – szenvedő betegek), az e rendszert befolyásoló egyéb gyógyszerekkel történő kezelés együtt járhat akut hypotoniával, azotaemiával, oliguriával vagy ritkán akut veseelégtelenséggel. Hasonló hatások megjelenése nem zárható ki angiotenzinII-receptor-blokkolók alkalmazásakor. Mint bármely egyéb antihipertenzív gyógyszer esetében, a vérnyomás nagymértékű csökkenése ischaemiás szívbetegségben vagy agyi ischaemiás betegségben szenvedő betegek esetén myocardialis infarctus, illetve stroke kialakulásához vezethet.
A kandezartán antihipertenzív hatását fokozhatják egyéb vérnyomáscsökkentő hatással rendelkező gyógyszerek, amelyeket antihipertenzív vagy más javallatban is rendelhettek.
Terhesség
ARB-kkal történő kezelést terhesség alatt nem szabad elkezdeni. Hacsak az ARB-val történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más, antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az angiotenzinII-receptor-blokkolók szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben szükséges, másik kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6pont). A menarchén túl lévő betegeknél a terhesség lehetőségét rendszeresen értékelni kell. Megfelelő tájékoztatást kell adni és/vagy intézkedéseket kell tenni a terhesség alatti expozíció kockázatának megelőzése érdekében (lásd 4.3 és 4.6pont).
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Bizonyíték van rá, hogy az ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén egyidejű alkalmazása fokozza a hypotonia, hyperkalaemia és csökkent veseműködés (beleértve az akut veseelégtelenség) kockázatát. A RAAS ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinált alkalmazásával történő kettős blokádja ezért nem javasolt (lásd 4.5 és 5.1pont).
Ha a kettős blokád-kezelést abszolút szükségesnek ítélik, ez csak szakorvos felügyeletével, a vesefunkció, az elektrolitszintek és a vérnyomás gyakori és szoros ellenőrzése mellett történhet.
Az ACE-gátlók és angiotenzinII-receptor-blokkolók nem alkalmazhatók egyidejűleg diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknél.
Fényérzékenység
A tiazidok és a tiazidokkal rokon diuretikumok kapcsán fényérzékenységi reakciók eseteiről számoltak be (lásd 4.8pont). Amennyiben a kezelés alatt fényérzékenységi reakció fordul elő, ajánlatos leállítani a kezelést. Ha a diuretikum újbóli adása szükséges, a napfénynek vagy mesterséges UVA‑sugárzásnak kitett testrészek védelme javasolt.
Choroidealis effusio, akut myopia és másodlagos zárt zugú glaucoma
A szulfonamid vagy szulfonamid-származék gyógyszerek idioszinkráziás reakciót válthatnak ki, amely látótérkieséssel járó choroidealis effusiót, átmeneti myopiát és akut zárt zugú glaucomát eredményezhet. A tünetek közé tartoznak a látásélesség-csökkenés és a szemfájdalom akut megjelenése, és ezek jellemző módon a kezelés megkezdése után órákon - heteken belül jelentkeznek. A kezeletlen akut zárt zugú glaucoma tartós látáskárosodáshoz vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer alkalmazásának azonnali megszakítása. Azonnali gyógyszeres vagy műtéti kezelésre lehet szükség, ha az intraocularis nyomás kontrollálatlan marad. Az akut zárt zugú glaucoma kialakulásának rizikófaktorai közé tartozhat a kórtörténetben előforduló szulfonamid- vagy penicillinallergia.
Segédanyagok
A Kanpi Duo laktózt tartalmaz.
Ritkán előforduló, örökletes galaktózintoleranciában, teljes laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz malabszorpcióban a készítmény nem szedhető.
Kandezartánra és indapamidra is jellemző interakciók
Nem javasolt kombinációk
Lítium
A szérum lítiumkoncentrációjának reverzibilis növekedését, illetve toxicitást írtak le a lítium és ACE‑gátlók együttes alkalmazása során. Hasonló hatás lehetőségét nem lehet kizárni ARB‑k esetében sem. A kandezartán és a lítium kombinációja nem ajánlott. Indapamid és lítium együttes alkalmazásakor valamint sószegény diéta esetén (a lítium vizelettel történő csökkent kiválasztása miatt) megemelkedhet a plazma lítiumkoncentrációja, ami a túladagolás jeleit okozza. Azonban, ha a Kanpi Duo-kezelés szükséges, akkor gondosan ellenőrizni kell a plazma lítiumszintjét, és szükség esetén módosítani kell a dózist, a kombináció egyes hatóanyagainak külön-külön titrálásával.
Angiotenzinkonvertálóenzim- (ACE) gátlók
A klinikai vizsgálati adatok azt mutatták, hogy a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek (RAAS) ACE-gátlók, angiotenzinII-receptor-blokkolók vagy aliszkirén kombinációjával történő kettős blokádja nagyobb gyakorisággal okoz mellékhatásokat, például hypotoniát, hyperkalaemiát és vesekárosodást (többek között akut veseelégtelenséget), mint csak egyféle RAAS-ra ható szer alkalmazása (lásd 4.3, 4.4 és 5.1pont).
Előzőleg fennálló nátriumhiány esetén (különösen veseartéria-szűkületben szenvedőknél) az ACE‑gátló-kezelés elkezdésekor fennáll a hirtelen vérnyomásesés fellépésének és/vagy az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata.
Hypertoniában, amikor a korábban alkalmazott diuretikum‑kezelés nátriumhiányt okozhatott, a következőket szükséges tenni:
-
vagy az ACE‑gátló-kezelés megkezdése előtt 3nappal abba kell hagyni a Kanpi Duo adását és amennyiben szükséges, később újra lehet kezdeni egy káliumürítő diuretikum adását;
-
vagy az ACE‑gátlót kis kezdő dózisban kell adni, és a dózist fokozatosan kell növelni.
A veseműködést monitorozni kell (a plazma kreatininszintjét) az ACE‑gátló-kezelés első heteiben.
Elővigyázatosságot igénylő kombinációk
Nem-szteroid gyulladásgátlók (szisztémás kezelés),beleértve a szelektív COX‑2-gátlókat és a nagy dózisú acetilszalicilsavat (≥3g/nap):
ARB-k, mint a kandezartán valamint nem-szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID-ok) (például szelektív COX-2-gátlók, acetilszalicilsav (>3g/nap) és nem szelektív NSAID-ok) együttes alkalmazásakor a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülése fordulhat elő. Mint az ACE‑gátlók esetében, az ARB‑k és NSAID‑ok egyidejű alkalmazásakor is a vesefunkció romlásának kockázata fokozódhat, beleértve a lehetséges akut veseelégtelenséget és a szérum káliumszintjének emelkedését különösen olyan betegeknél, akiknek már előzetesen is csökkent volt a vesefunkciójuk. A kombinációs kezelés alkalmazása körültekintést igényel, különösen idős betegeknél. A betegeket megfelelően hidrálni kell, és megfontolandó a vesefunkció monitorozása az egyidejű terápia megkezdésekor, valamint azt követően rendszeresen.
Az indapamid antihipertenzív hatása csökkenhet. Dehidrált betegeknél (csökkent glomerularis filtráció) az akut veseelégtelenség kockázata emelkedett. A beteget hidrálni kell; a vesefunkciót a kezelés megkezdésekor ellenőrizni kell.
Mérlegelést igénylő kombinációk
Káliummegtakarító diuretikumok (amilorid, spironolakton, triamteren)
Káliummegtakarító diuretikumok, káliumpótlók, káliumtartalmú sópótlók vagy egyéb gyógyszerek (például heparin) egyidejű alkalmazása a káliumszint növekedéséhez vezethet. Ennek megfelelően a káliumszintet rendszeresen ellenőrizni kell (lásd 4.4pont).
Bár a racionális kombinációk egyes betegek számára előnyösek, de hypokalaemia vagy hyperkalaemia – különösen a veseelégtelenségben vagy diabetesben szenvedő betegeknél – mégis előfordulhat. Monitorozni kell a plazma káliumszintjét és az EKG-t és szükség szerint felül kell vizsgálni a kezelést.
Kandezartánnal kapcsolatos interakciók
A klinikai farmakokinetikai vizsgálatok során hidroklorotiazid, warfarin, digoxin, orális fogamzásgátlók (például etinilösztradiol/levonorgesztrel), glibenklamid, nifedipin és enalapril hatóanyagokat tanulmányoztak. Klinikai jelentőséggel bíró farmakokinetikai kölcsönhatásokat ezekkel a gyógyszerel nem mutattak ki.
Indapamiddal kapcsolatos interakciók
Elővigyázatosságot igénylő kombinációk
Torsades de pointes-t előidéző szerek:
-
Ia.osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például kinidin, hidrokinidin, dizopiramid);
-
III.osztályba tartozó antiaritmiás szerek (például amiodaron, szotalol, dofetilid, ibutilid, bretilium);
-
néhány antipszichotikum:
-
fenotiazinok (például klórpromazin, ciamemazin, levomepromazin, tioridazin, trifluoperazin);
-
benzamidok (például amiszulprid, szulpirid, szultoprid, tiaprid);
-
butirofenonok (például droperidol, haloperidol);
-
egyéb antipszichotikumok (például pimozid);
-
egyéb hatóanyagok (például bepridil, ciszaprid, difemanil, eritromicin iv., halofantrin, mizolasztin, pentamidin, sparfloxacin, moxifloxacin, vinkamin iv., metadon, asztemizol, terfenadin).
Fokozott a ventricularis arrhythmiák, különösen a torsades de pointes kockázata (a hypokalaemia rizikófaktor). A kombináció alkalmazásának megkezdése előtt ellenőrizni kell, hogy nem áll-e fenn hypokalaemia és szükség esetén korrigálni kell. Klinikai monitorozást kell végezni, mérni kell a plazma elektrolitszintjeit és EKG-vizsgálatot kell végezni. Olyan szereket kell adni, melyek hypokalaemia esetén sem okoznak torsades de pointes-t.
Hypokalaemiát okozó egyéb hatóanyagok: amfotericin B (iv.), glüko- és mineralokortikoidok (szisztémás kezelés esetén), tetrakozaktid, bélfalizgató hatású hashajtók
Fokozott a hypokalaemia kialakulásának kockázata (additív hatás).
A plazma káliumszintjét ellenőrizni és szükség esetén korrigálni kell. Elővigyázatosság szükséges egyidejű digitálisz‑kezelést kapó betegek esetén. Ezen betegek számára nem bélfalizgató hatású hashajtó adása szükséges.
Baklofén
Fokozott vérnyomáscsökkentő hatás.
A betegnek megfelelő mennyiségű folyadékot kell innia, a veseműködést a kezelés kezdetén ellenőrizni kell.
Digitálisz-készítmények
A hypokalaemia és/vagy hypomagnesaemia hajlamosít a digitálisz-toxicitás kialakulására.
Monitorozni kell a plazma kálium- és magnéziumszintjét, valamint az EKG-t, és szükség szerint módosítani kell a kezelést.
Különleges elővigyázatosságot igénylő kombinációk
Allopurinol
Indapamiddal való együttes alkalmazása növelheti az allopurinol által kiváltott túlérzékenységi reakciók előfordulási gyakoriságát.
Mérlegelést igénylő kombinációk
Metformin
Fokozott a metformin okozta laktátacidózis kockázata a diuretikumok és különösen a kacsdiuretikumok alkalmazásához társuló lehetséges funkcionális veseelégtelenség következtében. Ne alkalmazzon metformint, ha a plazma kreatininszintje férfiaknál 15mg/l (135mikromol/l), nőknél 12mg/l (110mikromol/l) felett van.
Jódozott kontrasztanyagok
A diuretikum‑kezelés okozta dehidráció esetén fokozott az akut veseelégtelenség kialakulásának kockázata, különösen akkor, ha a vizsgálatot a jódozott kontrasztanyag nagy dózisaival végzik. A jódtartalmú készítmény beadása előtt rehidráció szükséges.
Imipramin típusú antidepresszánsok, neuroleptikumok
Fokozott a vérnyomáscsökkentő hatás és az orthostaticus hypotonia kockázata (additív hatás).
Kalcium (sók)
A vizelettel történő kalciumürítés csökkenése miatt fokozódik a hypercalcaemia kialakulásának kockázata.
Ciklosporin, takrolimusz
Még folyadék‑/nátriumhiány fennállása nélkül is – a keringő ciklosporin szintjének bármiféle változása nélkül – fennáll a plazma-kreatininszint növekedésének kockázata.
Kortikoszteroidok, tetrakozaktid (szisztémás kezelés)
A vérnyomáscsökkentő hatás csökkenhet (víz‑ és nátriumretenció a kortikoszteroidok hatása következtében).
A Kanpi Duo alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt, és ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében.
Terhesség
Az ARB‑k alkalmazása nem javasolt a terhesség első trimeszterében (lásd 4.4pont). Az ARB‑k alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4pont).
A terhesség első harmada alatti ACE‑gátló-expozíciót követő teratogenitási kockázatra vonatkozó epidemiológiai bizonyíték nem volt meggyőző, a kockázat kismértékű növekedése azonban nem zárható ki. Mivel az ARB-k alkalmazásával járó kockázatra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre kontrollos epidemiológiai adatok, hasonló kockázattal lehet számolni ezen gyógyszercsoport esetén is. Hacsak az ARB-kkal történő kezelés folytatása nem elengedhetetlen, a terhességet tervező betegeket olyan más antihipertenzív kezelésre kell átállítani, melynek a terhesség alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott. Terhesség megállapítását követően az ARB-k szedését azonnal abba kell hagyni, és amennyiben szükséges, másik kezelést kell elkezdeni.
Az ARB‑kezelés a terhesség második és harmadik harmadában ismerten magzati toxicitást (csökkent vesefunkció, oligohydramnion, a koponya csontosodásának retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hypotonia, hyperkalaemia) okoz (lásd 5.3pont).
Amennyiben az ARB-expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdve történt, a vesefunkció és a koponya ultrahangvizsgálata javasolt.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja ARB-kat szedett, a hypotonia észlelése érdekében szoros megfigyelés alatt kell tartani (lásd 4.3 és 4.4pont).
Az indapamid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs, vagy korlátozott mennyiségű (kevesebb mint 300terhességből származó) információ áll rendelkezésre. A terhesség harmadik trimesztere alatt alkalmazott elhúzódó tiazidexpozíció csökkentheti az anyai plazmavolument és az uteroplacentaris vérellátást, ami foetoplacentaris ischaemiát idézhet elő, s ezáltal károsíthatja a magzati fejlődést.
Állatkísérletek nem igazolták az indapamid direkt vagy indirekt káros hatásait a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).
Az indapamid alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Mivel nem áll rendelkezésre információ a kandezartán szoptatás alatti alkalmazásával kapcsolatban, a kandezartán nem ajánlott, és helyette olyan kezelést javasolt választani, amelynek a szoptatás alatti alkalmazásra vonatkozó biztonságossági profilja megalapozott, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
Az indapamid, illetve az indapamid metabolitjainak anyatejbe történő kiválasztódásával kapcsolatban nem áll rendelkezésre elegendő információ. Szulfonamid-származékokkal szembeni túlérzékenység és hypokalaemia előfordulhat. Az újszülött/csecsemő vonatkozásában a kockázatot nem lehet kizárni.
Az indapamid a tiazid-típusú diuretikumokkal rokon vegyület, melyekről ismert, hogy hatásukra a laktáció csökkenhet vagy megszűnhet.
Az indapamid szoptatás alatt nem ajánlott.
Termékenység
Reproduktív toxicitási vizsgálatokban nem befolyásolta a termékenységet nőstény és hím patkányok esetén (lásd 5.3pont). A humán termékenységre gyakorolt hatás nem várható.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Azonban a vérnyomás csökkenése miatt egyénileg eltérő reakciók jelentkezhetnek, valamint figyelembe kell venni, hogy a Kanpi Duo-kezelés során olykor szédülés vagy fáradtság fordulhat elő. Ezek következtében a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességek károsodhatnak.
-
Nagyon gyakori (≥1/10);
-
Gyakori (≥1/100–<1/10);
-
Nem gyakori (≥1/1000–<1/100);
-
Ritka (≥1/10000–<1/1000);
-
Nagyon ritka (<1/10000);
-
Nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).
A biztonságossági profil összefoglalása
Kandezartánnal végzett kontrollos klinikai vizsgálatokban a mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. Az összes mellékhatás előfordulási gyakorisága nem mutatott összefüggést sem a kandezartán dózisával, sem a korral. Nemkívánatos esemény következtében a kezelés megszakítására hasonló arányban került sor kandezartán (3,1%) és placebo (3,2%) esetében.
Hipertenzív betegek klinikai vizsgálati adatainak összevont analízisében a kandezartán összefüggésbe hozható mellékhatásokat úgy határozták meg, hogy azok előfordulási gyakorisága kandezartán alkalmazása mellett legalább 1%-kal magasabb volt, mint placebo adásakor. Ezzel a meghatározással a leggyakrabban jelentett mellékhatások a szédülés/vertigo, fejfájás és légúti infekció voltak.
A leggyakrabban jelentett mellékhatások indapamiddal összefüggésben a hypokalaemia, elsősorban dermatológiai túlérzékenységi reakciók az allergiás- és asztmatikus reakciókra hajlamos egyéneknél és maculopapulosus kiütések.
A következő táblázat a klinikai vizsgálatokban észlelt és a forgalomba hozatalt követően bejelentett mellékhatásokat mutatja be.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
| Szervrendszer | Mellékhatások | Kandezartán | Indapamid |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | légúti fertőzés | Gyakori | – |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | leukopenia, agranulocytosis | Nagyon ritka | Nagyon ritka |
| neutropenia | Nagyon ritka | – | |
| thrombocytopenia, aplasticus anaemia, haemolyticus anaemia | – | Nagyon ritka | |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | hyperkalaemia | Nagyon ritka | Gyakori |
| hyponatraemia | Nagyon ritka | Nem gyakori | |
| hypochloraemia, hypomagnesaemia | – | Ritka | |
| hypercalcaemia | – | Nagyon ritka | |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | vertigo, fejfájás | Gyakori | Ritka |
| fáradtság, paraesthesia | – | Ritka | |
| syncope | – | Nem ismert | |
| Szembetegségek és szemészeti tünetek | myopia, homályos látás, látáskárosodás, akut zárt zugú glaucoma, choroidealis effusio | – | Nem ismert |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | arrhythmia | – | Nagyon ritka |
| torsades de pointes (potenciálisan fatális kimenetelű) (lásd 4.4 és 4.5pont) | – | Nem ismert | |
| Érbetegségek és tünetek | hypotonia | – | Nagyon ritka |
| Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinalis betegségek és tünetek | köhögés | Nagyon ritka | – |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | nausea | Nagyon ritka | Ritka |
| diarrhoea | Nem ismert | – | |
| hányás | – | Nem gyakori | |
| constipatio, szájszárazság | – | Ritka | |
| pancreatitis | – | Nagyon ritka | |
| intestinalis angiooedema | Nagyon ritka | ||
| Máj- és epebetegségek, illetve tünetek | kóros májfunkció | Nagyon ritka | Nagyon ritka |
| megemelkedett májenzimértékek | Nagyon ritka | – | |
| hepatitis | Nagyon ritka | Nem ismert | |
| májelégtelenség esetén hepaticus encephalopathia alakulhat ki (lásd 4.3 és 4.4pont) | – | Nem ismert | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | angiooedema, bőrkiütések, urticaria, pruritus | Nagyon ritka | – |
| hiperszenzitivitási reakció, maculopapulosus kiütések | – | Gyakori | |
| angioneuroticus oedema, urticaria, toxicus epidermalis necrolysis, Steven–Johnson-szindróma | – | Nagyon ritka | |
| az előzőleg fennálló akut disszeminált lupus erythematosus lehetséges rosszabbodása, fényérzékenységi reakciók (lásd 4.4pont) | – | Nem ismert | |
| A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei | myalgia | Nagyon ritka | Nem ismert |
| hátfájás, arthralgia | Nagyon ritka | – | |
| izomgörcsök, izomgyengeség, rhabdomyolysis | – | Nem ismert | |
| Vese és húgyúti betegségek és tünetek | vesekárosodás, beleértve a veseelégtelenséget is a fokozott kockázatú betegeknél (lásd 4.4pont) | Nagyon ritka | Nagyon ritka |
| A nemi szervekkel és az emlőkkel kapcsolatos betegségek és tünetek | erectilis disfunctio | – | Nem gyakori |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | megnyúlt QT-szakasz az EKG-n (lásd 4.4 és 4.5pont), emelkedett vércukorszint (lásd 4.4pont), emelkedett húgysavszint a vérben (lásd 4.4pont) | – | Nem ismert |
Egyes kiválasztott mellékhatások leírása
Az 1,5mg-os és 2,5mg-os indapamid-dózist összehasonlító II. és III.fázisú vizsgálatok során a plazma káliumszintjének elemzése az indapamid dózisfüggő hatását mutatta ki:
- 1,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 10%-ánál észleltek, illetve <3,2mmol/l értéket a betegek 4%-ánál. 12hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,23mmol/l volt.
- 2,5mg dózisú indapamid: A klinikai vizsgálatok alatt 4-6hetes kezelés után hypokalaemiát (káliumszint <3,4mmol/l) a betegek 25%-ánál észleltek, illetve <3,2mmol/l értéket a betegek 10%-ánál. 12hetes kezelés után a kálium plazmaszintjének átlagos csökkenése 0,41mmol/l volt.
Laboratóriumiésegyébvizsgálatokeredményei
Általában a kandezartán a rutin laboratóriumi értékeket klinikai szempontból jelentős mértékben nem befolyásolta. Mint egyéb, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerre ható inhibitorok esetében is, a haemoglobinérték kismértékű csökkenését figyelték meg. Általában nem szükséges rutin laboratóriumi monitorozás a kandezartán-kezelés során. Azonban vesekárosodásban szenvedő betegeknél a szérum kálium- és kreatininszint rendszeres ellenőrzése javasolt (lásd 4.4pont).
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek
Farmakológiai megfontolások alapján a kandezartán túladagolásának fő megjelenési formája a tüneteket okozó hypotonia és a szédülés lehet. A túladagolással kapcsolatos esetleírások (672mg kandezartán dózisig) komplikációmentes gyógyulásról számoltak be.
Az indapamidnak legfeljebb 40mg-ig (a terápiás dózis körülbelül 16-szorosáig) nem volt toxikus hatása. Az akut mérgezés jelei elsősorban a folyadék-/elektrolit-egyensúly zavaraiból erednek (hyponatraemia, hypokalaemia), klinikai tünetei: hányinger, hányás, hypotensio, görcsrohamok, vertigo, álmosság, zavartság, polyuria vagy oliguria, ami akár anuriáig is súlyosbodhat (a hypovolaemia következményeként).
Kezelés
A Kanpi Duo túladagolásakor a kezdeti intézkedések közé tartozhat az aktív szén adása – a bevett szer felszívódásának csökkentése érdekében – amit a folyadék/elektrolit-egyensúly helyreállítása követ az egészségügyi intézményben. Tüneteket okozó hypotonia kialakulásakor tüneti kezelést kell alkalmazni az életjelek monitorozása mellett. A beteget le kell fektetni az alsó végtagok felemelésével. Amennyiben ez nem elégséges, a plazmatérfogatot növelni kell infúzió, például izotóniás sóoldat adásával. Ha a fenti intézkedések nem vezetnek eredményre, szimpatomimetikus szerek adása ajánlott. A kandezartán haemodialysissel nem távolítható el a szervezetből.
Farmakológiai tulajdonságok - KANPI 8 MG/2,5 MG
Farmakoterápiás csoport: Renin-angiotenzin rendszerre ható szerek, AngiotenzinII‑receptor-blokkolók (ARB) és diuretikumok, ATC-kód: C09DA06
Hatásmechanizmus
A kandezartán egy angiotenzinII-receptor-blokkoló. Az angiotenzinII a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer elsődleges vazoaktív hormonja, ami szerepet játszik a hypertonia, a szívelégtelenség és egyéb cardiovascularis kórképek kialakulásában. Szerepe van a célszervek hypertrophiájának és károsodásának patogenezisében. Az angiotenzinII legfontosabb élettani hatásai, úgymint a vazokonstrikció, az aldoszteronstimuláció, a só- és vízháztartás homeosztázisának szabályozása, valamint a sejtnövekedés serkentése, az 1-es típusú angiotenzinreceptorok (AT1) közvetítésével valósulnak meg.
Az indapamid egy indolgyűrűt tartalmazó szulfonamid‑származék; farmakológiai jellemzői alapján a tiazid diuretikumokkal rokon vegyület. A nátrium-reabszorpció gátlása révén, a vesekéreg dilúciós szegmensében hat.
Farmakodinámiás hatások
A kandezartán egy prodrug, szájon át történő alkalmazásra. Észter hidrolízissel gyorsan átalakul az aktív metabolittá, kandezartánná a gyomor-béltraktusból történő felszívódás folyamán. A kandezartán egy ARB, szelektív az AT1-receptorokra, melyekhez szorosan kötődik és lassan disszociál. Agonista hatása nincs.
A kandezartán nem gátolja az angiotenzinkonvertáló enzimet (ACE), ami az angiotenzinI angiotenzinII-vé történő átalakításáért és a bradikinin lebontásáért felelős. Nem befolyásolja az angiotenzinkonvertáló enzim működését, nem erősíti fel a bradikinin vagy a P-anyag hatását. Kontrollos klinikai vizsgálatok során, amelyekben a kandezartánt hasonlították össze ACE-gátlókkal, a köhögés gyakorisága kisebb volt a kandezartánt szedő betegek esetén. A kandezartán nem kötődik vagy nem gátol olyan egyéb hormonreceptort vagy ioncsatornát, amiről ismert, hogy a cardiovascularis szabályozásban fontos szerepet tölt be. Az AT1-receptorok antagonizmusa dózisfüggő emelkedést idéz elő a plazma renin-, angiotenzinI- és angiotenzinII–szintjeiben, és csökkenést a plazma aldoszteronkoncentrációjában.
Az indapamid fokozza a nátrium és a klorid vizelettel történő kiválasztását, és kisebb mértékben a kálium és magnézium kiválasztását is. Ezáltal növeli a vizelet mennyiségét, és antihipertenzív hatást vált ki.
Klinikai hatásosság és biztonságosság
Kandezartánra vonatkozóan
Hypertoniában a kandezartán dózisfüggő, hosszan tartó artériás vérnyomáscsökkenést okoz. Az antihipertenzív hatás a csökkent szisztémás perifériás ellenállás következtében alakul ki, a szívfrekvencia reflexes emelkedése nélkül. Nincs arra utaló adat, hogy az első dózis súlyos vagy túlzott hypotoniát váltana ki, vagy a kezelés abbahagyásakor rebound effektus következne be.
Kandezartán egyszeri dózisának alkalmazása után a vérnyomáscsökkenő hatás általában 2órán belül kialakul. Folyamatos kezeléssel a maximális vérnyomáscsökkentő hatás, bármely dózis alkalmazása esetében, általában négy hét alatt érhető el, ami a hosszú távú kezelés során is fennmarad. Egy metaanalízis szerint a napi dózis 16mg-ról 32mg-ra történő emelésekor a hatás átlagosan csupán kis mértékben növekedett. Az interindividuális variabilitást figyelembe véve azonban, néhány betegnél az átlagnál erősebb hatás várható. A naponta egyszer adott kandezartán 24órán át tartó egyenletes vérnyomáscsökkenést biztosít, és az adagolási intervallumban mérhető maximális és minimális hatás között kicsi a különbség. Összesen 1268, enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával két randomizált, kettős vak vizsgálatban a kandezartán és a lozartán antihipertenzív hatását és tolerálhatóságát hasonlították össze. A vérnyomáscsökkenés maradványértéke (szisztolés/diasztolés) napi egyszer 32mg kandezartán esetében 13,1/10,5Hgmm, míg napi egyszer 100mg lozartán-kálium esetében 10,0/8,7Hgmm volt (a vérnyomáscsökkenés különbsége 3,1/1,8Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszert blokkoló gyógyszerek kevésbé kifejezett antihipertenzív hatást fejtenek ki feketebőrű betegeknél (általában egy alacsony reninszintű populáció), mint a nem fekete bőrű betegeknél. Ez a kandezartán esetében is így van. Ötezer-százötvenhat (5156), diasztolés hypertoniában szenvedő beteg bevonásával elvégzett, nyílt elrendezésű klinikai vizsgálatban a kandezartán-terápia ideje alatt mért vérnyomáscsökkenés szignifikánsan kisebb volt a feketebőrű betegeknél, mint a nem fekete bőrű betegeknél (14,4/10,3Hgmm vs. 19,0/12,7Hgmm, p<0,0001/p<0,0001).
A kandezartán fokozza a vese vérátáramlását, és nem befolyásolja vagy emeli a glomeruláris filtrációs rátát (GFR) a renalis vascularis rezisztencia és a filtrációs frakció csökkentése mellett. Egy három hónapos klinikai vizsgálatban hypertoniás, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő és microalbuminuriás betegeknél a kandezartánnal végzett vérnyomáscsökkentő terápia csökkentette a vizeletbe kiválasztott albumin mennyiségét (albumin/kreatinin arány, átlagérték 30%, 95%-os CI: 15%-42%). Jelenleg nem áll rendelkezésre adat a kandezartán diabeteses nephropathia progressziója esetén kifejtett hatásáról.
Napi egyszeri 8-16mg (átlagos dózis 12mg) kandezartán cardiovascularis morbiditásra és mortalitásra kifejtett hatását vizsgálták egy randomizált klinikai vizsgálatban 4937idős, (70‑89éves, 21% 80éves vagy annál idősebb) enyhe vagy közepesen súlyos hypertoniában szenvedő beteg bevonásával, melyben az utánkövetési idő átlagosan 3,7év volt (SCOPE – Study on Cognition and Prognosis in the Elderly/ kognitív funkciók és a prognózis vizsgálata idős betegeknél). A betegek kandezartán- vagy placebokezelést kaptak, szükség szerint egyéb antihipertenzív kezeléssel kiegészítve. A kandezartán-csoportban a vérnyomásérték 166/90Hgmm-ről 145/80Hgmm-re csökkent, a kontrollcsoportban 167/90Hgmm-ről 149/82Hgmm-re. Az elsődleges végpont, a jelentős cardiovascularis események (cardiovascularis mortalitás, nem halálos stroke, nem halálos myocardialis infarctus) tekintetében a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns. A kandezartán-csoportban 26,7esemény/1000betegév következett be, míg a kontrollcsoportban 30,0esemény/1000betegév (a relatív kockázat 0,89, 95%-os CI: 0,75-1,06, p=0,19).
A renin‑angiotenzin‑aldoszteron rendszer kettős blokádja (RAAS)
Két nagy, randomizált, kontrollos vizsgálatban (ONTARGET (ONgoing Telmisartan Alone and in combination with Ramipril Global Endpoint Trial) és VA NEPHRON-D (The Veterans Affairs Nephropathy in Diabetes)) vizsgálták az ACE-gátló és angiotenzinII‑receptor-blokkoló kombinált alkalmazását.
Az ONTARGET vizsgálatot olyan betegeknél végezték, akiknek a kórtörténetében kardiovaszkuláris vagy cerebrovaszkuláris betegség, vagy szervkárosodással járó 2-es típusú diabetes mellitus szerepelt. A VANEPHRON‑D vizsgálatot 2-es típusú diabetesben és diabeteses nephropathiában szenvedő betegeken végezték.
Ezek a vizsgálatok nem mutattak ki szignifikánsan előnyös hatásokat a renális és/vagy kardiovaszkuláris kimenetel és a mortalitás vonatkozásában, miközben a monoterápia esetén megfigyelthez képest nőtt a hyperkalaemia, akut vesekárosodás és/vagy hypotonia kockázata.
A hasonló farmakodinámiás tulajdonságok alapján ezek az eredmények más ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók esetében is relevánsak.
Ezért az ACE-gátlók és angiotenzinII‑receptor-blokkolók nem adhatók együtt diabeteses nephropathiában szenvedő betegeknek.
Az ALTITUDE (Aliskiren Trial in Type 2 Diabetes Using Cardiovascular and Renal Disease Endpoints) vizsgálat célja az volt, hogy megállapítsák, előnyös-e a standard ACE-gátló- vagy angiotenzinII‑receptor-blokkoló-kezelés kiegészítése aliszkirénnel 2-es típusú diabetesben és krónikus vesebetegségben, illetve kardiovaszkuláris betegségben vagy mindkettőben szenvedő betegeknél. A vizsgálatot idő előtt leállították, mert nőtt a mellékhatások kockázata. A kardiovaszkuláris eredetű halál és a stroke szám szerint gyakoribb volt az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban, és a jelentős mellékhatások, illetve súlyos mellékhatások (hyperkalaemia, hypotonia és veseműködési zavar) is gyakoribbak voltak az aliszkirén-csoportban, mint a placebocsoportban.
Az indapamidra vonatkozóan
A monoterápiát alkalmazó II. és II. fázisú vizsgálatok az indapamid 24órán át tartó vérnyomáscsökkentő hatását mutatták ki. Ez olyan dózisok mellett érvényesült, melyek esetében a diuretikus hatás kismértékű volt.
Az indapamid vérnyomáscsökkentő aktivitása összefügg az artériás compliance javulásával és az arteriolaris és teljes perifériás rezisztencia csökkenésével.
Az indapamid mérsékli a balkamra-hypertrophiát.
A tiazid és rokon diuretikumok egy adott dózisának túllépésekor a vérnyomáscsökkentő hatás egy platót ér el, miközben a mellékhatások folyamatosan tovább fokozódnak. Ha a kezelés hatástalan, a dózist nem szabad növelni.
Magas vérnyomású betegek esetében azt is kimutatták a rövid, közép és hosszú távú kezelés során, hogy az indapamid:
-
nem befolyásolja a lipidmetabolizmust: a trigliceridek szintjét, az LDL-koleszterin- és a HDL‑koleszterin-szintet;
-
nem befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, még magas vérnyomásban szenvedő diabeteses betegeknél sem.
Felszívódás és eloszlás
Kandezartán
Szájon át történő bevételt követően a kandezartán-cilexetil a hatóanyaggá, kandezartánná alakul át. Kandezartán-cilexetil oldat alkalmazását követően a kandezartán abszolút biohasznosulása körülbelül 40%. Tablettában beadott ugyanazon mennyiség relatív biohasznosulása az oldat gyógyszerformához képest mintegy 34%, nagyon csekély variabilitással. Ezért a tabletta becsült abszolút biohasznosulása 14%. A szérum csúcskoncentráció (Cmax) a tabletta bevételét követően átlagosan 3-4órával alakul ki. A kandezartán szérumkoncentrációja a terápiás dózistartományon belül az emelkedő dózisokkal arányosan nő. A kandezartán farmakokinetikájában nemtől függő különbség nem volt megfigyelhető. A kandezartán szérumkoncentrációjának idő függvényében történő ábrázolásakor a görbe alatti terület (Area Under the Curve = AUC) nem változik szignifikánsan étkezés hatására. A kandezartán nagymértékben kötődik plazmafehérjékhez (több mint 99%). A kandezartán látszólagos megoszlási térfogata 0,1l/kg. A kandezartán biohasznosulását az étkezés nem befolyásolja.
Indapamid
Az indapamidnak nagyfokú biohasznosulása van (93%). 2,5mg bevételét követően 1-2óra alatt éri el a plazma csúcskoncentrációt (tmax). A plazmafehérjékhez való kötődése 75% feletti. A plazma eliminációs felezési ideje 14 és 24óra között van (átlagosan 18óra). Az indapamid ismételt adagolása platóértékig emeli a plazmakoncentrációt, szemben az egyszeri adagolással, de a platóérték stabil marad és nem okoz akkumulációt.
Biotranszformáció és elimináció
Kandezartán
A kandezartán túlnyomórészt változatlan formában ürül a vizelettel és epével, és csak minimális része eliminálódik a májmetabolizmus által (CYP2C9). Rendelkezésre álló interakciós vizsgálatok adatai szerint nincs hatással a CYP2C9 és a CYP3A4 enzimekre. In vitro adatok alapján, nem várható kölcsönhatás in vivo körülmények között sem olyan gyógyszerekkel, amelyek metabolizmusa a citokrómP450 izoenzimektől, a CYP1A2, CYP2A6, CYP2C9, CYP2C19, CYP2D6, CYP2E1 vagy a CYP3A4 enzimtől függ. A kandezartán terminális felezési ideje körülbelül 9óra. Többszöri dózis adagolását nem követi akkumuláció.
A kandezartán teljes plazma-clearance értéke körülbelül 0,37ml/perc/kg, a vese-clearance értéke körülbelül 0,19ml/perc/kg. A kandezartán veséből történő ürülése a glomerulusfiltráció és az aktív tubuláris szekréció útján megy végbe. 14C-izotóppal jelzett kandezartán‑cilexetil dózis per os beadását követően a dózis mintegy 26%-a ürült a vizelettel kandezartán formájában, 7%-a pedig inaktív metabolitokként, míg a székletből a dózis 56%-a nyerhető vissza kandezartán formájában, 10%‑a pedig inaktív metabolitok formájában.
Indapamid
Az indapamid teljes szisztémás clearence-nek kevesebb mint 10%-a történik a vesén keresztül, vagyis a hepatikus clearence a meghatározó. A metabolizált indapamid főleg vizelettel ürül. Veseelégtelenségben szenvedő betegek esetén a farmakokinetikai paraméterek változatlanok.
Farmakokinetika különleges betegcsoportokban
Kandezartán
Időseknél (65éves kor felett) a kandezartán Cmax-értéke körülbelül 50%-kal, AUC értéke pedig mintegy 80%-kal nagyobb, mint fiatal egyéneknél. Ugyanakkor a vérnyomás-válasz és a nemkívánatos hatások előfordulási gyakorisága adott dózisú kandezartán-cilexetil beadását követően az idős és fiatal betegeknél hasonló volt (lásd 4.2pont).
Az enyhe és közepesen súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél ismételt adáskor a kandezartán Cmax-értéke körülbelül 50%-kal, AUC-értéke pedig mintegy 70%-kal nőtt a normál vesefunkciójú betegekhez képest, de a t1/2 nem változott. Súlyos fokú vesekárosodás esetén a fenti változások mértéke 50%, illetve 110% volt. A kandezartán terminális t½ értéke súlyos fokú vesekárosodásban körülbelül megkétszereződött. Hemodialízis-kezelésben részesülő betegeknél a kandezartán AUC-értéke hasonló volt, mint a súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek esetében.
Két, az enyhe és közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedő betegeknél elvégzett vizsgálatban a kandezartán AUC-értékének átlaga kb. 20%-kal nőtt az egyik, 80%-kal a másik vizsgálatban (lásd 4.2pont). Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél nincs tapasztalat.
Gyermekek és serdülők
A Kanpi Duo nem ajánlott 18éven aluli gyermekek és serdülők számára (lásd 4.2pont).
A kandezartán farmakokinetikai tulajdonságait 1‑<6éves és 6‑<17éves hypertoniás gyermeknél és serdülőknél értékelték két, egyszeri dózisú farmakokinetikai vizsgálatban.
Az 1‑<6éves gyermekek közül 10, 10‑<25kg testtömegű gyermek kapott egyetlen 0,2mg/ttkg‑os dózisban belsőleges szuszpenziót. Nem volt összefüggés a Cmax és az AUC esetén sem az életkorral vagy a testtömeggel. Clearance adatokat nem gyűjtöttek, ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés ebben a populációban nem ismert.
A 6‑<17éves gyermekek és serdülők közül 22 fő kapott egyetlen adagban 16mg‑os tablettát. Nem volt összefüggés a Cmax és az AUC, valamint az életkor között. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy szignifikáns összefüggés van a testtömeg és a Cmax (p=0,012) és az AUC között (p=0,011). Clearance adatokat nem gyűjtöttek, ezért a clearance és a testtömeg/életkor közötti összefüggés ebben a populációban nem ismert.
A 6évesnél idősebb gyermekeknél és serdülőknél az azonos dózis okozta expozíció a felnőtteknél észlelthez hasonló volt.
A kandezartán‑cilexetil farmakokinetikáját 1évesnél fiatalabb gyermekeknél nem vizsgálták (lásd 4.3 és 5.3 pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - KANPI 8 MG/2,5 MG
makrogol 8000
hidroxipropilcellulóz
laktóz-monohidrát
kukoricakeményítő
karmellóz-kalcium
vízmentes, kolloid szilícium‑dioxid
mikrokristályos cellulóz
magnézium-sztearát
vörös vas-oxid (E172) – csak a 16mg/2,5mg hatáserősségű tablettában
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
A fénytől és a nedvességtől való védelem érdekében tartsa a buborékcsomagolást a dobozában.
10 db, 14 db, 28 db, 30 db, 56 db, 60 db, 84 db, 90 db, 98 db vagy 100 db tabletta PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
14 db, 28 db, 56 db, 84 db, 98 db tabletta naptárjelzéses PVC/PVDC//Al buborékcsomagolásban és dobozban.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.