MEROPENEM PHARMACENTER 500 MG POR OLDATOS INJEKCIÓHOZ VAGY INFÚZIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - MEROPENEM 500 MG
A Meropenem Pharmacenter a következő fertőzések kezelésére javasolt felnőtteknél, serdülőknél, valamint 3hónapos és idősebb gyermekeknél (lásd 4.4 és 5.1 pont):
-
Súlyos pneumonia, beleértve a nosocomialis és a lélegeztetőgép okozta pneumoniát is;
-
Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban;
-
Szövődményes húgyúti fertőzések;
-
Szövődményes intraabdominalis fertőzések;
-
Szülés alatt és után szerzett fertőzések;
-
A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései;
-
Akut bakteriális meningitis.
A Meropenem Pharmacenter alkalmazható neutropeniás betegek olyan lázas állapotainak kezelésére, amelyet feltehetően bakteriális fertőzés okoz.
A fent felsorolt fertőzések bármelyikéhez társulva, vagy feltételezhetően azokhoz társulva fellépő bacteriaemia kezelése.
Az antibakteriális szerek megfelelő alkalmazására vonatkozó hivatalos ajánlásokat figyelembe kell venni.
Adagolás
Az alábbi táblázatok általános ajánlásokat tartalmaznak az adagolásra vonatkozóan.
Az alkalmazott meropenem dózisának és a kezelés időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni a kezelendő fertőzés típusát, beleértve annak súlyosságát is, valamint a klinikai válaszreakciót.
Felnőtteknek és serdülőknek naponta 3‑szor legfeljebb 2g‑os dózis, gyermekeknek naponta 3‑szor legfeljebb 40mg/ttkg‑os dózis különösen megfelelő lehet bizonyos típusú fertőzések, például kevésbé érzékeny baktériumfajok (pl. Enterobacteriaceae,Pseudomonas aeruginosa vagy Acinetobacter spp.) által okozott, vagy nagyon súlyos fertőzések kezelésére.
Az adagolás tekintetében további megfontolások szükségesek vesekárosodásban szenvedő betegek kezelésekor (a továbbiakat lásd alább).
Felnőttek, serdülők és 12 évnél idősebb gyermekek
| Fertőzés | 8 óránként alkalmazandó dózis |
| Súlyos pneumonia, beleértve a nosocomialis és a lélegeztetőgép okozta pneumoniát is | 500mg vagy 1g |
| Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban | 2g |
| Szövődményes húgyúti fertőzések | 500mg vagy 1g |
| Szövődményes intraabdominalis fertőzések | 500mg vagy 1g |
| Szülés alatt és után szerzett fertőzések | 500mg vagy 1g |
| A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései | 500mg vagy 1g |
| Akut bakteriális meningitis | 2g |
| Neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére | 1g |
A meropenemet általában kb. 15‑30 perces intravénás infúzióban adják be (lásd 6.2, 6.3 és 6.6pont).
A legfeljebb 1g‑ig terjedő dózisokat intravénás bolusz injekcióban is be lehet adni, megközelítőleg 5perc alatt. Felnőtteknél a 2g‑os adag intravénás bolusz injekcióban történő beadásának biztonságosságát kevés adat támasztja alá.
Vesekárosodás
A felnőttek, serdülők és 12 évnél idősebb gyermekek adagját az alábbiak szerint kell módosítani, ha a kreatinin‑clearance kisebb, mint 51ml/perc. A 2g‑os dózisegység esetében ezeket a dózismódosításokat kevés adat támasztja alá.
| Kreatinin‑clearance (ml/perc) | Adag (500mg, 1g és 2g dózisegységeket véve alapul, lásd a fenti táblázatot) | Gyakoriság |
| 26‑50 | egy dózisegység | 12óránként |
| 10‑25 | fél dózisegység | 12óránként |
| <10 | fél dózisegység | 24óránként |
A meropenem hemodialízissel és hemofiltrációval eltávolítható. A szükséges dózist a hemodialízis befejezését követően kell alkalmazni.
Peritonealis dialízis-kezelésben részesülő betegek esetében nincsenek megállapított adagolási javaslatok.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.4pont).
Adagolás idősek számára
Időseknél normális vesefunkció vagy 50ml/perc feletti kreatinin‑clearance esetén nem szükséges dózismódosítás.
12 évnél fiatalabb gyermekek
3hónaposnál fiatalabb gyermekek
A meropenem hatásosságát és biztonságosságát 3hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében nem igazolták, és nem határozták meg az optimális adagolási sémát. Korlátozott számú farmakokinetikai adat alapján azonban a 8óránkénti 20mg/ttkg megfelelő adagolási séma lehet (lásd 5.2pont).
Gyermekek 3hónapos és 12éves kor között és legfeljebb 50kg‑os testtömegig
Az ajánlott adagolási sémákat az alábbi táblázat mutatja be:
| Fertőzés | 8óránként alkalmazandó dózis |
| Súlyos pneumonia, beleértve a nosocomialis és a lélegeztetőgép okozta pneumoniát is | 10 vagy 20mg/ttkg |
| Bronchopulmonalis infekciók cisztás fibrózisban | 40mg/ttkg |
| Szövődményes húgyúti fertőzések | 10 vagy 20mg/ttkg |
| Szövődményes intraabdominalis fertőzések | 10 vagy 20mg/ttkg |
| A bőr és a lágyrészek szövődményes fertőzései | 10 vagy 20mg/ttkg |
| Akut bakteriális meningitis | 40mg/ttkg |
| Neutropeniás betegek lázas állapotának kezelésére | 20mg/ttkg |
12 évesnél fiatalabb gyermekek 50kilogramm testtömeg felett
A felnőtt dózist kell alkalmazni.
Vesekárosodásban szenvedő gyermekeknél nincs tapasztalat.
Az alkalmazás módja
A meropenemet általában kb. 15‑30perces intravénás infúzióban adják be (lásd 6.2, 6.3 és 6.6pont). A legfeljebb 20mg/ttkg‑ig terjedő dózisokat intravénás bolusz injekcióban is be lehet adni, megközelítőleg 5perc alatt. Gyermekeknél a 40mg/ttkg‑os adag intravénás bolusz injekcióban történő beadásának biztonságosságát kevés adat támasztja alá.
A gyógyszer alkalmazás előtti feloldására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Bármely más karbapenem típusú antibakteriális szerrel szembeni túlérzékenység.
Bármilyen más béta‑laktám típusú antibakteriális szerrel (pl. penicillinek vagy cefalosporinok) szembeni súlyos túlérzékenység (pl. anaphylaxiás reakció, súlyos bőrreakció).
A meropenem egy adott beteg kezelésére történő kiválasztásakor olyan tényezők alapján kell mérlegelni a karbapenem antibakteriális szerek alkalmasságát, mint a fertőzés súlyossága, az egyéb alkalmazható antibakteriális szerekkel szembeni rezisztencia prevalenciája és a karbapenemrezisztens baktériumok kiszelektálódásának kockázata.
Enterobacteriaceae,Pseudomonas aeruginosaésAcinetobacterfajok penemekkel szembeni rezisztenciája
A Enterobacteriaceae, Pseudomonas aeruginosa és Acinetobacter fajok penemekkel szembeni rezisztenciája változó az Európai Unión belül. A gyógyszert felírónak tanácsos figyelembe vennie ezen baktériumok penemekkel szembeni rezisztenciájának helyi prevalenciáját.
Túlérzékenységi reakciók
Mint minden más béta‑laktám antibiotikum, így a meropenem esetében is súlyos, és esetenként halálos kimenetelű túlérzékenységi reakciókat jelentettek (lásd 4.3 és 4.8pont).
Azok a betegek, akiknek az anamnézisében karbapenemekkel, penicillinekkel vagy egyéb béta‑laktám antibiotikumokkal szembeni túlérzékenység szerepel, a meropenemmel szemben is túlérzékenyek lehetnek. A meropenem‑terápia megkezdése előtt a beteget gondosan ki kell kérdezni a béta‑laktám antibiotikumokkal szemben korábban észlelt túlérzékenységi reakciókat illetően.
Súlyos allergiás reakció jelentkezése esetén a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni, és meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket.
Antibiotikum‑kezeléssel összefüggő colitis
Szinte minden antibakteriális szerrel kapcsolatban –a meropenemet is beleértve – jelentettek antibiotikum‑kezeléssel összefüggő colitist és pseudomembranosus colitist, melynek súlyossága az enyhétől az életveszélyes állapotig terjedhet. Emiatt erre a kórképre minden olyan esetben gondolni kell, amikor a meropenem alkalmazásának ideje alatt vagy azt követően hasmenés jelentkezik (lásd 4.8pont).
Meg kell fontolni a meropenem‑terápia felfüggesztését, és a Clostridium difficile-fertőzés elleni specifikus kezelés bevezetését. Perisztaltikát gátló gyógyszereket nem szabad alkalmazni.
Görcsrohamok
Karbapenemekkel – a meropenemet is beleértve – végzett kezelés során esetenként görcsrohamokról számoltak be (lásd 4.8pont).
Gyógyszer okozta májkárosodás (drug-induced liver injury, DILI)
A májműködést a gyógyszer okozta májkárosodás kockázata miatt a meropenem‑kezelés alatt gondosan ellenőrizni kell (lásd 4.8 pont). Amennyiben súlyos DILI jelentkezik, megfontolandó a kezelés leállítása, amennyiben klinikailag indokolt. A meropenem-kezelést kizárólag akkor szabad újrakezdeni, ha azt a beteg kezeléséhez elengedhetetlennek ítélik meg.
Alkalmazása májbetegségben szenvedő betegeknél: eleve fennálló májbetegség esetén a májműködést ellenőrizni kell a meropenem‑kezelés ideje alatt. Dózismódosítás nem szükséges (lásd 4.2pont).
Direkt antiglobulin-teszt (Coombs‑teszt) szerokonverzió
A direkt és indirekt Coombs‑teszt pozitív lehet a meropenem‑kezelés alatt.
Egyidejű alkalmazás valproinsavval, nátrium‑valproáttal vagy valpromiddal
A meropenem egyidejű alkalmazása valproinsavval, nátrium‑valproáttal vagy valpromiddal nem ajánlott (lásd 4.5pont).
Gyermekek és serdülők
A Meropenem Pharmacenter alkalmazása 3hónapos és idősebb gyermekeknél engedélyezett. A rendelkezésre álló korlátozott számú adat alapján nincs arra utaló bizonyíték, hogy a gyermekeknél bármely gyógyszermellékhatás kockázata fokozott lenne. A készítménnyel kapcsolatban érkezett valamennyi jelentés összhangban volt a felnőtt populációban megfigyelt eseményekkel.
A Meropenem Pharmacenter nátriumot tartalmaz.
Meropenem Pharmacenter 500mgpor oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 45,1mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 2,26%-ának felnőtteknél.
Meropenem Pharmacenter 1gpor oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
Ez a gyógyszer 90,2mg nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2 g nátriumbevitel 4,51%-ának felnőtteknél.
A probeneciden kívül más gyógyszerrel specifikus interakciós vizsgálatot nem végeztek.
A probenecid az aktív tubuláris szekréció során kompetitív a meropenemmel, és így gátolja a meropenem kiválasztását a vesében, aminek hatására megnő a meropenem eliminációs felezési ideje és plazmakoncentrációja. A probenecid meropenemmel együtt történő alkalmazásakor fokozott elővigyázatosság szükséges.
A meropenem más gyógyszerek fehérjekötő képességére és metabolizmusára gyakorolt potenciális hatását még nem vizsgálták. Mindazonáltal a fehérjéhez való kötődése olyan kismértékű, hogy e mechanizmus alapján más vegyületekkel nem várható interakció.
A valproinsav vérszintjének csökkenését jelentették karbapenem hatóanyagú készítményekkel történő együttadáskor: a két hatóanyag együttes alkalmazása kb. 2 nap alatt a valproinsav-szint 60‑100%‑os csökkenését okozta. A csökkenés hirtelen kezdete és mértéke miatt a valproinsav, nátrium‑valproát vagy valpromid biztonságos együttes adagolása karbapenem hatóanyagú készítményekkel nem megoldható, ezért kerülendő (lásd 4.4pont).
Orális antikoagulánsok
Antibiotikumok warfarinnal együtt történő alkalmazása megnövelheti a warfarin antikoaguláns hatását. Sokszor jelentették az orálisan alkalmazott antikoaguláns szerek, köztük a warfarin véralvadásgátló hatásának felerősödését olyan betegeknél, akik egyidejűleg antibakteriális szereket kaptak. A kockázat eltérő lehet a háttérben lévő fertőzés, az életkor és a beteg általános állapota függvényében, ezért nehéz megállapítani, hogy az antibiotikum mennyiben járul hozzá az INR (International Normalised Ratio – Nemzetközi Normalizált Ráta) emelkedéséhez. Az INR monitorozása javasolt az antibiotikumok és orális antikoagulánsok együttes alkalmazásának ideje alatt és röviddel azután is.
Gyermekek és serdülők
Interakciós vizsgálatokat csak felnőttek körében végeztek.
Terhesség
A meropenem terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében nincs vagy csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre információ. Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont). A meropenem alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt.
Szoptatás
Beszámoltak arról, hogy a meropenem kis mennyiségekben kiválasztódik a humán anyatejbe. A meropenemet nem szabad alkalmazni szoptató nőknél, csak akkor, ha az anya kezelésének lehetséges előnyei felülmúlják a gyermekre gyakorolt lehetséges kockázatokat.
A készítménynek a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket befolyásoló hatásait nem vizsgálták. Ugyanakkor gépjárművezetéskor és gépek kezelésekor figyelembe kell venni, hogy a meropenem alkalmazása kapcsán beszámoltak fejfájásról, paraesthesiáról és convulsióról.
A biztonságossági profil összefoglalása
4872betegnél végzett 5026 meropenem‑kezelés áttekintése alapján a meropenemmel kapcsolatban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a hasmenés (2,3%), a bőrkiütés (1,4%), a hányinger/hányás (1,4%) és az injekció beadásának helyén jelentkező gyulladás (1,1%) voltak. A meropenemmel kapcsolatban leggyakrabban jelentett nemkívánatos eseménynek minősülő laboratóriumi eltérések a thrombocytosis (1,6%) és az emelkedett májenzimértékek (1,5‑4,3%) voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A mellékhatások az alábbi táblázatban szervrendszerek és gyakoriság szerint kerültek felsorolásra:
nagyon gyakori (≥1/10); gyakori (≥1/100 – <1/10); nem gyakori (≥1/1000 – <1/100); ritka (≥1/10000 – <1/1000); nagyon ritka (<1/10000) és nem ismert (a gyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg). Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások súlyosság szerinti csökkenő sorrendben kerülnek megadásra.
1.táblázat
| Szervrendszer | Gyakoriság | Mellékhatás |
| Fertőző betegségek és parazitafertőzések | Nem gyakori | oralis és vaginalis candidiasis |
| Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | thrombocythaemia |
| Nem gyakori | eosinophilia, thrombocytopenia, leukopenia, neutropenia, agranulocytosis, haemolyticus anaemia | |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek | Nem gyakori | angiooedema, anaphylaxia (lásd 4.3 és 4.4pont) |
| Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek | Nem gyakori | hypokalaemia |
| Pszichiátriai kórképek | Ritka | delirium |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | fejfájás |
| Nem gyakori | paraesthesiák | |
| Ritka | convulsiók (lásd 4.4 pont) | |
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | Gyakori | hasmenés, hányás, hányinger, hasi fájdalom |
| Nem gyakori | antibiotikumkezeléssel összefüggő colitis (lásd 4.4pont) | |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | Gyakori | a transzaminázszintek emelkedése, a vér alkalikusfoszfatáz- és laktát‑dehidrogenáz-szintjének emelkedése |
| Nem gyakori | a bilirubinszint megemelkedése a vérben, gyógyszer okozta májkárosodás (DILI) ⃰ | |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | Gyakori | bőrkiütés, viszketés |
| Nem gyakori | urticaria, toxicus epidermalis necrolysis, Stevens–Johnson-szindróma, erythema multiforme | |
| Nem ismert | eosinophiliával és szisztémás tünetekkel járó, gyógyszer okozta reakció (Drug Reactions with Eosinophilia and Systemic Symptoms, DRESS-szindróma) | |
| Vese‑ és húgyúti betegségek és tünetek | Nem gyakori | a vér kreatinin‑ és húgysavszintjének emelkedése |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | Gyakori | gyulladás, fájdalom |
| Nem gyakori | thrombophlebitis, fájdalom az injekció beadásának helyén |
⃰ A gyógyszer okozta májkárosodás magában foglalja a hepatitist és a májelégtelenséget is.
Gyermekek
A Meropenem Pharmacenter alkalmazása 3hónapos és idősebb gyermekeknél engedélyezett. A rendelkezésre álló korlátozott számú adat alapján nincs arra utaló bizonyíték, hogy a gyermekeknél bármely gyógyszermellékhatás kockázata fokozott lenne. A készítménnyel kapcsolatban érkezett valamennyi jelentés összhangban volt a felnőtt populációban megfigyelt eseményekkel.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Relatív túladagolás előfordulhat vesekárosodásban szenvedő betegek esetén, amennyiben a dózismódosítás nem történik meg a 4.2pontban leírtak szerint. Korlátozott, forgalomba hozatalt követően szerzett tapasztalat alapján, ha a túladagolást követően mellékhatások jelentkeznek, azok a 4.8pontban leírt mellékhatásprofillal megegyeznek, általában enyhék és a gyógyszer szedésének felfüggesztését, illetve a dózis csökkentését követően enyhülnek. Tüneti kezelés alkalmazása megfontolandó.
Normális veseműködésű egyéneknél a vesén keresztül gyors kiürülés következik be.
A meropenem és metabolitja hemodialízissel eltávolíthatók.
Farmakológiai tulajdonságok - MEROPENEM 500 MG
Farmakoterápiás csoport: szisztémás antibakteriális szerek, karbapenemek.
ATC kód: J01DH02
Hatásmechanizmus
A meropenem a baktericid hatását a Gram‑pozitív és Gram‑negatív baktériumoknál, a penicillinkötő fehérjékhez (penicillin‑binding proteins – PBP‑k) kötődve, a bakteriális sejtfalszintézis gátlása révén fejti ki.
Farmakokinetikai/farmakodinámiás (PK/PD) összefüggés
Más béta‑laktám antibiotikumokhoz hasonlóan az az idő korrelál legjobban a hatásossággal, ameddig a meropenem koncentrációja meghaladja a MIC‑értéket (t>MIC). A preklinikai modellekben a meropenem hatása akkor mutatkozott meg, amikor a plazmakoncentrációk meghaladták a fertőző organizmusok MIC‑értékét az adagolási intervallum kb. 40%‑ában. Ezt a célértéket klinikailag nem állapították meg.
A rezisztencia mechanizmusa
A meropenemre kialakuló bakteriális rezisztencia oka lehet: (1) a Gram‑negatív baktériumok külső membránjának csökkent permeabilitása (a csökkent porintermelés következményeként), (2) a PBP‑célenzimek csökkent affinitása, (3) az effluxpumpa-komponensek fokozott expressziója és (4) a karbapenemeket hidrolizáló béta‑laktamázok termelődése.
Karbapenem-rezisztens mikroorganizmusok által okozott fertőzések lokalizált gócait jelentették az Európai Unióban.
Nincs támadáspont-alapú keresztrezisztencia a meropenem és a kinolonok, az aminoglikozidok, a makrolidok és a tetraciklinek osztályába tartozó szerek között. Mindazonáltal a baktériumok az antibakteriális szerek több osztályával szemben is mutathatnak rezisztenciát, ha az ennek hátterében álló mechanizmus az impermeabilitás és/vagy effluxpumpa (-pumpák).
Határértékek
A mikroorganizmusok antibiotikum‑érzékenységi vizsgálataival foglalkozó Európai Bizottság (European Committee on Antimicrobial Susceptibility Testing – EUCAST) által megállapított, minimális gátló koncentrációra (MIC – Minimum Inhibitory Concentration) vonatkozó klinikai határértékek a következők:
A meropenemre vonatkozó, EUCAST szerinti klinikai MIC‑határértékek (2017‑03‑10, 7.1‑es verzió)
| Mikroorganizmus | Érzékeny (É) (mg/l) | Rezisztens (R) (mg/l) |
| Enterobacteriaceae | ≤2 | >8 |
| Pseudomonas spp. | ≤2 | >8 |
| Acinetobacter spp. | ≤2 | >8 |
| Streptococcus A, B, C és G csoport | 5.lábjegyzet | 5.lábjegyzet |
| Streptococcus pneumoniae1(kivéve meningitis) | ≤2 | >2 |
| Viridans csoportba tartozó streptococcusok | ≤2 | >2 |
| Enterococcus spp. | ‑‑ | ‑‑ |
| Staphylococcus spp. | 3.lábjegyzet | 3.lábjegyzet |
| Haemophilus influenzae1(kivéve meningitis) és Moraxella catarrhalis2 | ≤2 | >2 |
| Neisseria meningitidis2 | ≤0,25 | > 0,25 |
| Gram‑pozitív anaerobok, kivéve Clostridium difficile | ≤2 | >8 |
| Gram‑negatív anaerobok | ≤2 | >8 |
| Listeria monocytogenes | ≤0,25 | >0,25 |
| Nem fajspecifikus határértékek4 | ≤2 | >8 |
1 A meropenem Streptococcus pneumoniae‑re és Haemophilus influenzae‑re vonatkozó határértékei meningitisben ≤0,25mg/l (érzékeny) és >1mg/l (rezisztens).
2 Nem érzékeny izolátumok ritkán fordulnak elő vagy nem jelentettek ilyeneket. Ilyen izolátum esetén az identifikálás és az antibiotikum‑érzékenységi teszt eredményét meg kell erősíteni, és a törzset el kell küldeni referencia‑laboratóriumba.
3 A Staphylococcusok karbapenem‑érzékenységét a cefoxitin‑érzékenységből következtették ki.
4 A nem fajspecifikus határértékeket a farmakikinetikai/farmakodinámiás adatok felhasználásával határozták meg, és ezek az adott speciesek MIC‑megoszlásától függetlenek. Ezek kizárólag olyan mikroorganizmusok esetében használhatók, amelyeknek nincs specifikus határértéke. A nem fajspecifikus határértékek a következő adagolásokon alapulnak: az EUCAST-határértékek a 30perc alatt intravénásan alkalmazott napi 3‑szor 1000mg legalacsonyabb meropenem-adagra vonatkoznak. A napi 3‑szor2g adagot súlyos fertőzések esetén és az M/R (mérsékelten érzékeny/rezisztens) határérték meghatározásánál vették figyelembe.
5 A béta‑hemolizáló Streptococcus A, B, C és G csoportok érzékenységét a benzilpenicillin‑érzékenységből következtették ki.
‑‑ =Antibiotikum-érzékenységi teszt elvégzése nem javasolt, mivel a faj nem reagál kellően a gyógyszerrel végzett terápiára. Az izolátumok a teszt előzetes elvégzése nélkül is rezisztensként (R) könyvelhetők el.
A szerzett rezisztencia prevalenciája egyes fajok esetén földrajzilag és időben változó lehet, ezért ajánlatos tájékozódni a helyi rezisztenciaadatokról, főleg súlyos fertőzések kezelésekor. Szükség szerint szaktanácsot kell kérni, ha a rezisztencia helyi prevalenciája olyan, hogy a gyógyszer alkalmazhatósága legalábbis néhány fertőzéstípusnál kérdéses.
A következő táblázatban felsorolt patogének a klinikai tapasztalatból és a terápiás irányelvekből származnak.
Általában érzékeny fajok
Gram‑pozitív aerobok
Enterococcus faecalis$
Staphylococcus aureus (meticillin-érzékeny)£
Staphylococcus fajok (meticillin-érzékeny) beleértve a Staphylococcus epidermidist is
Streptococcus agalactiae (B csoport)
Streptococcus milleri csoport (S. anginosus, S. constellatus és S. intermedius)
Streptococcus pneumoniae
Streptococcus pyogenes (A csoport)
Gram‑negatív aerobok
Citrobacter freundii
Citrobacter koseri
Enterobacter aerogenes
Enterobacter cloacae
Escherichia coli
Haemophilus influenzae
Klebsiella oxytoca
Klebsiella pneumoniae
Morganella morganii
Neisseria meningitidis
Proteus mirabilis
Proteus vulgaris
Serratia marcescens
Gram‑pozitív anaerobok
Clostridium perfringens
Peptoniphilus asaccharolyticus
Peptostreptococcus-fajok (beleértve a P. microst, P anaerobiuts és a P. magnust is)
Gram‑negatív anaerobok
Bacteroides caccae
Bacteroides fragilis csoport
Prevotella bivia
Prevotella disiens
Fajok, amelyeknél a szerzett rezisztencia problémát jelenthet
Gram‑pozitív aerobok
Enterococcus faecium$†
Gram‑negatív aerobok
Acinetobacter-fajok
Burkholderia cepacia
Pseudomonas aeruginosa
Természetes rezisztenciát mutató kórokozók
Gram‑negatív aerobok
Stenotrophomonas maltophilia
Legionella-fajok
Egyéb mikroorganizmusok
Chlamydophila pneumoniae
Chlamydophila psittaci
Coxiella burnetii
Mycoplasma pneumoniae
$ Fajok, amelyek természetes mérsékelt érzékenységet mutatnak.
£ Az összes meticillin-rezisztens staphylococcus rezisztens a meropenemre.
†Rezisztenciaarány ≥50% egy vagy több EU-tagországban
Malleus (takonykór) és melioidosis: A meropenem embereknél történő alkalmazása a B. mallei és B.pseudomalleiinvitro érzékenységi adatain és korlátozott számú humán adaton alapul. A malleus és a melioidosis kezelése során a kezelőorvosnak az országos és/vagy a nemzetközi konszenzusdokumentumokban előírtak szerint kell eljárni.
Egészséges egyéneknél az átlagos plazmafelezési idő megközelítőleg 1óra; az átlagos eloszlási térfogat kb. 0,25l/ttkg (11–27l), az átlagos clearance pedig 287ml/perc 250mg esetén, amely 205ml/percre esik le 2g esetén. 500, 1000 és 2000mg‑os adagok 30perces infúzióban történő beadásakor a cmax‑értékek sorrendben 23, 49, illetve 115mikrogramm/ml voltak, a megfelelő AUC‑értékek pedig sorrendben 39,3, ill. 62,3 és 153mikrogramm×óra/ml. Öt percig tartó infúzió beadását követően a cmax értéke 52 és 112mikrogramm/ml volt sorrendben az 500, illetve 1000mg‑os dózis esetén. Normális veseműködésű betegeknél az adag 8óránkénti ismétlésekor a meropenem nem akkumulálódik.
Egy vizsgálatban, amelyben 12betegnek 8óránként 1000mg meropenemet adtak műtét után intraabdominalis fertőzések kezelésére, az egészséges egyéneknél mért értékekhez képest a cmax és a felezési idő hasonló, az eloszlási térfogat nagyobb (27l) volt.
Eloszlás
A meropenem plazmafehérjékhez való átlagos kötődése kb. 2% volt, és független a koncentrációtól. Gyors (5 perc vagy rövidebb idő alatti) beadást követően a farmakokinetika biexponenciális, de ez sokkal kevésbé nyilvánvaló 30perces infúziót követően. A meropenem jól penetrál számos testnedvbe és szövetbe, beleértve a tüdőt, a bronchialis váladékot, az epét, a cerebrospinalis folyadékot, a nőgyógyászati szöveteket, a bőrt, a fasciát, az izmokat és a peritonealis exsudatumot is.
Biotranszformáció
A meropenem a béta‑laktám-gyűrű hidrolízise által metabolizálódik mikrobiológiailag inaktív metabolittá. Invitro a meropenem az imipenemhez képest csökkent érzékenységet mutat a humán dehidropeptidáz‑I (DHP‑I) általi hidrolízissel szemben; így nem szükséges DHP‑I‑inhibitor együttes alkalmazása.
Elimináció
A meropenem elsősorban a vesén keresztül választódik ki változatlan formában; a dózis kb. 70%‑a (50–75%) választódik ki változatlanul 12órán belül. További 28%‑ot mikrobiológiailag inaktív metabolitként nyertek vissza. A széklettel csak a dózis kb. 2%‑a ürül. A mért vese‑clearance és a probenecid hatása azt mutatja, hogy a meropenem filtráción és tubuláris szekréción egyaránt átesik.
Vesekárosodás
A vesekárosodás magasabb plazma-AUC‑t és hosszabb felezési időt eredményez. Az AUC értéke az egészséges egyénekéhez (ClKr >80ml/perc) képest 2,4‑szeresére növekedett mérsékelt fokú (ClKr33‑74ml/perc) és 5‑szörösére súlyos fokú (ClKr4‑23ml/perc) vesekárosodás esetén, valamint 10‑szeresére a hemodialízissel kezelt betegeknél (ClKr <2ml/perc). A mikrobiológiailag inaktív, felhasadt gyűrűs metabolit AUC‑értéke is jelentősen megemelkedett vesekárosodott betegeknél. A dózis módosítása javasolt mérsékelt és súlyos fokú vesekárosodásban szenvedő betegeknél (lásd 4.2pont).
A meropenem hemodialízissel eltávolítható, a clearance a hemodialízis alatt kb. 4‑szer nagyobb, mint anuriás betegek esetén.
Májkárosodás
Alkoholos cirrhosisban szenvedő betegek körében végzett vizsgálatban a májbetegség nem volt hatással az ismételt adagolású meropenem farmakokinetikájára.
Felnőttek
Betegek körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban nem mutatkoztak jelentős farmakokinetikai különbségek az azonos veseműködésű egészséges egyénekhez képest. Egy populációs modellből – amelyet 79, intraabdominalis fertőzéssel vagy pneumoniával kezelt beteg adataiból dolgoztak ki – az látható, hogy a centrális eloszlási térfogat a beteg testtömegétől, a clearance pedig a kreatinin‑clearance‑től és az életkortól függ.
Gyermekek és serdülők
A farmakokinetikai vizsgálatok fertőzött csecsemőknél és gyermekeknél 10, 20 és 40 mg/ttkg‑os adagok esetén az 500, 1000, illetve 2000mg‑os dózissal kezelt felnőtteknél mért cmax‑értékeket megközelítő értékeket mutattak. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a farmakokinetika (a dózist és a felezési időt tekintve) a felnőtteknél megfigyeltekhez hasonlóan alakult minden korcsoportban, a legfiatalabb egyének kivételével (6hónapos kor alatt a t1/2: 1,6óra). Az átlagos meropenem‑clearance‑értékek a következők voltak: 5,8 ml/perc/ttkg (6‑12 éves kor), 6,2ml/perc/ttkg (2‑5 éves kor), 5,3ml/perc/ttkg (6‑23hónapos kor) és 4,3ml/perc/ttkg (2‑5hónapos kor). A dózis megközelítőleg 60%‑a választódik ki a vizeletbe 12óra alatt meropenem, további 12% pedig metabolit formájában. A cerebrospinalis folyadék meropenem‑koncentrációja meningitises gyermekeknél kb. 20%‑a az egyidejűleg mérhető plazmaszintnek, bár jelentős egyéni eltérések vannak.
Antiinfektív kezelést igénylő újszülötteknél a meropenem clearance-e nagyobb volt az idősebb vagy nagyobb gesztációs korban világra jött újszülötteknél, akiknél az átlagos felezési idő összességében 2,9óra volt. Egy populációs farmakokinetikai modellen alapuló Monte Carlo-szimuláció azt mutatta, hogy a 8óránként 20mg/ttkg adagolási sémával, P. aeruginosa esetében 60% T>MIC‑t lehetett elérni a koraszülöttek 95%‑ánál és az időre születettek 91%‑ánál.
Idősek
Egészséges idősek (65‑80évesek) körében végzett farmakokinetikai vizsgálatokban a plazma‑clearance csökkenését igazolták, amely korrelált a kreatinin‑clearance korfüggő csökkenésével, valamint a nem‑renális clearance kisebb mértékű csökkenését tapasztalták. Időseknél dózismódosítás nem szükséges, a mérsékelt vagy súlyos fokú vesekárosodás eseteit kivéve (lásd 4.2pont).
Gyógyszerészeti jellemzők - MEROPENEM 500 MG
Bontatlan csomagolás:
2év
Feloldás után:
Intravénás bolusz injekció esetében:
Intravénás bolusz injekcióhoz való oldat elkészítéséhez a készítményt injekcióhoz való steril vízben fel kell oldani, hogy a végkoncentráció 50 mg/ml legyen.
Feloldás után az intravénás injekcióhoz elkészített oldatot azonnal fel kell használni.
A feloldás kezdete és az intravénás injekció beadásának vége között eltelt idő nem haladhatja meg:
• a 3 órát legfeljebb 25°C-on tárolva;
• a 12 órát hűtőszekrényben (2-8°C-on) tárolva.
Intravénás infúzió esetében:
Intravénás infúziós oldat elkészítéséhez a készítmény 0,9%-os infúzióhoz való nátrium-klorid oldattal vagy 5%-os infúzióhoz való glükóz oldattal történő hígítása után a végkoncentráció 1 – 20 mg/ml legyen.
Feloldás után az intravénás infúzióhoz elkészített oldatot azonnal fel kell használni.
A feloldás kezdete és az intravénás infúzió beadásának vége között eltelt idő nem haladhatja meg:
• a 3 órát legfeljebb 25°C-on tárolva, ha a Meropenem Pharmacenter-t nátrium-klorid-oldatban
oldják fel;
• a 24 órát hűtőszekrényben (2-8°C-on) tárolva. ha a Meropenem Pharmacenter-t nátrium-
klorid-oldatban oldják fel;
• ha a Meropenem Pharmacenter feloldása 5%-os infúzióhoz való glükóz-oldattal történik, az
oldatot azonnal fel kell használni.
Mikrobiológiai szempontból a készítményt azonnal fel kell használni, kivéve, amikor a felbontás/elkészítés/hígítás módszere kizárja a mikrobiológiai szennyeződés kockázatát.
Amennyiben nem használják fel azonnal, a felhasználásig az eltartási idő és a tárolási körülmények a felhasználó felelőssége.
Legfeljebb 30°C-on tárolandó.
Az elkészített oldat nem fagyasztható!
A gyógyszer feloldás és hígítás utáni tárolására vonatkozó utasításokat lásd a 6.3pontban.
Meropenem Pharmacenter500mg por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
10ml‑es, II‑es típusú injekciós üveg, 20mm‑es szürke brómbutil gumidugóval és lepattintható rózsaszín színű műanyag tetővel ellátott 20mm‑es alumíniumkupakkal lezárva.
Meropenem Pharmacenter 1g por oldatos injekcióhoz vagy infúzióhoz
20ml‑es, II‑es típusú injekciós üveg, 20mm‑es szürke brómbutil gumidugóval és lepattintható lila színű műanyag tetővel ellátott 20mm‑es alumíniumkupakkal lezárva.
A gyógyszer 10db injekciós üveget tartalmazó kiszerelésben kerül forgalomba.
Injekció
Az intravénás bolusz injekció formájában beadni kívánt meropenemet steril injekcióhoz való vízzel kell feloldani 50mg/ml‑es végleges koncentrációra.
Beadása előtt vizuálisan ellenőrizni kell a szemcsés anyag jelenlétét az oldatban, a tartály sérülését vagy az elszíneződést (az oldatnak színtelennek vagy halványsárgának kell lennie). Ha ilyen eltérések figyelhetők meg, a készítményt meg kell semmisíteni.
Infúzió
Intravénás infúzióban történő beadása esetén az injekciós üveg tartalma feloldható közvetlenül 0,9%‑os nátrium‑klorid- vagy 5%‑os glükóz-oldatosinfúzióval 1‑20mg/ml közötti végleges koncentrációra.
Mindegyik injekciós üveg kizárólag egyszeri alkalmazásra szolgál.
Az oldat elkészítésekor és beadásakor a standard aszeptikus eljárásokat kell alkalmazni.
Az oldatot használat előtt fel kell rázni.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
Megjegyzés: (egy keresztes)
Osztályozás: II./3csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 3.§‑ának ga) pontja szerinti rendelőintézeti járóbeteg-szakellátást vagy fekvőbeteg-szakellátást nyújtó szolgáltatók által biztosított körülmények között alkalmazható gyógyszer (I).