ONDANSETRON KALCEKS 2 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ VAGY INFÚZIÓ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
Kölcsönhatások a következőkkel
Felhasználási korlátok
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - ONDANSETRON 2 MG/ML
Felnőttek
Az ondanszetron citotoxikus kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás kezelésére, valamint posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére javallott.
Gyermekek és serdülők
6hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők esetében az ondanszetron kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésére javallott.
1hónaposnál idősebb gyermekek és serdülők esetében az ondanszetron posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére és kezelésére javallott.
Adagolás
A citosztatikus kemoterápiás vagy radioterápiás kezelés emetogén potenciálja az alkalmazott dózisszinttől és kezelési protokolltól függ. Az adagolást az emetogén potenciál súlyossága alapján kell kiválasztani.
Az ondanszetron rectalis és/vagy szájon át történő alkalmazásra szánt gyógyszerformában is rendelkezésre áll, így az adagolás egyénre szabottan határozható meg. A rectalis vagy szájon át történő alkalmazásra szánt készítményekre vonatkozó információkért olvassa el az adott gyógyszer alkalmazási előírását.
Felnőttek
Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás
Az ajánlott dózis 8mg ondanszetron intravénásan (iv.) vagy intramuscularisan (im.), közvetlenül a kemoterápiás vagy radioterápiás kezelés előtt beadva.
Erősen emetogén kemoterápia esetén a maximális kezdő dózis 16mg ondanszetron intravénás infúzióban, legalább 15perc alatt beadva.
Egyszeri, 16mg-nál nagyobb dózist tilos beadni a QT-szakasz dózisfüggő megnyúlásának fokozott kockázata miatt (lásd 4.4pont).
Erősen emetogén kemoterápia esetén az ondanszetron hatékonysága növelhető a kemoterápia megkezdése előtt adott 20mg dexametazon-nátrium-foszfát egyszeri alkalmazásával.
A 8mg-nál nagyobb és legfeljebb 16mg-os intravénás dózisok esetén a gyógyszert 50–100ml térfogatú 9mg/ml (0,9%-os) nátrium-klorid-oldattal, 50mg/ml (5%-os) glükózoldattal, vagy más kompatibilis infúziós oldattal (lásd 6.6pont) szükséges hígítani, és legalább 15perc alatt kell beadni.
A 8mg-os vagy annál kisebb dózisokat nem szükséges hígítani, és lassú intramuscularis injekció vagy intravénás infúzió formájában, legalább 30másodperc alatt lehet beadni.
Az ondanszetron kezdő dózisát követően további két 8mg-os intravénás vagy intramuscularis dózis adható 2–4órás különbséggel, vagy folyamatos infúzióban 1mg/óra sebességgel, legfeljebb 24órán keresztül.
Az első 24óra után jelentkező késleltetett vagy elhúzódó hányás megelőzésére ajánlott peros vagy rectalis ondanszetron-kezelést folytatni.
Felnőttek esetében a napi maximális összdózis 32mg.
Posztoperatív hányinger és hányás
Posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére az ondanszetron ajánlott dózisa egyszer 4mg intramuscularis vagy lassú intravénás injekcióban beadva az anesztézia bevezetésekor.
A már kialakult posztoperatív hányinger és hányás kezelésére 4mg egyszeri dózis ajánlott intramuscularis vagy lassú intravénás injekcióban.
Gyermekek és serdülők
Kemoterápia okozta hányinger és hányás 6hónapos és betöltött 18éves kor közötti gyermekek és serdülők esetében
A dózist testfelület vagy testtömeg alapján lehet kiszámítani. Gyermekgyógyászati klinikai vizsgálatokban az ondanszetront intravénás infúzióban, 25–50ml nátrium-klorid-oldattal vagy egyéb kompatibilis infúziós folyadékkal (lásd 6.6pont) hígítva adták. Az infúzió beadásának időtartama nem lehet kevesebb mint 15perc.
Testfelület szerinti adagolás
Az ondanszetront 5mg/m2 egyszeri intravénás dózisban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8mg-ot. A peros adagolás 12óra múlva kezdődhet, és legfeljebb 5napig folytatható (lásd 1.táblázat). A felnőtt adagot tilos meghaladni.
1.táblázat: Testfelület szerinti adagolás 6hónapos és betöltött 18éves kor közötti gyermekek és serdülők számára
| Testfelület | 1.nap | 2–6.nap |
| <0,6m2 | 5mg/m2 iv. és 2mg peros* 12óra múlva | 2mg peros* 12óránként |
| ≥0,6m2–≤1,2m2 | 5mg/m2 iv. és 4mg peros* 12óra múlva | 4mg peros* 12óránként |
| >1,2m2 | 5mg/m2 iv. vagy 8mg iv. és 8mg peros* 12óra múlva | 8mg peros* 12óránként |
*A rendelkezésre álló peros gyógyszerforma alkalmazandó (pl. szirup, belsőleges oldat, tabletta).
Testtömeg szerinti adagolás
Az ondanszetront 0,15mg/ttkg egyszeri intravénás dózisban kell alkalmazni közvetlenül a kemoterápia megkezdése előtt. Az intravénás dózis nem haladhatja meg a 8mg-ot. Az első napon 4órás időközönként további két intravénás dózis adható. A peros adagolás 12óra múlva kezdődhet, és legfeljebb 5napig folytatható (lásd 2.táblázat). A felnőtt adagot tilos meghaladni.
2.táblázat: Testtömeg szerinti adagolás 6hónapos és betöltött 18éves kor közötti gyermekek és serdülők számára
| Testtömeg | 1.nap | 2–6.nap |
| ≤10ttkg | Legfeljebb 3-szor 0,15mg/ttkg iv. 4óránként | 2mg peros * 12óránként |
| >10ttkg | Legfeljebb 3-szor 0,15mg/ttkg iv. 4óránként | 4mg peros * 12óránként |
*A rendelkezésre álló peros gyógyszerforma alkalmazandó (pl. szirup, belsőleges oldat, tabletta).
Posztoperatív hányinger és hányás 1hónapos és betöltött 18éves kor közötti gyermekek és serdülők esetében
Gyermek- és serdülőkorú betegeknél általános érzéstelenítésben végzett műtétek esetén a posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére egyszeri 0,1mg/ttkg (de legfeljebb 4mg) ondanszetron adható lassú (legalább 30másodperc alatt beadott) intravénás injekcióban, az anesztézia bevezetése előtt, közben vagy azt követően, vagy a műtét után.
Már kialakult posztoperatív hányinger és hányás kezelésére gyermek- és serdülőkorú betegeknek 0,1mg/ttkg (legfeljebb 4mg) dózis ajánlott, lassú intravénás injekcióban beadva.
Idősek (≥65év)
Kemoterápia és radioterápia okozta hányinger és hányás
65éves vagy annál idősebb betegeknél az intravénás dózisokat hígítani kell és 15perc alatt szükséges beadni. Ha további dózisokra van szükség, azokat legalább 4órás időközönként lehet alkalmazni.
65–74éves betegeknek 8mg vagy 16mg kezdő dózis adható infúzióban, 15perc alatt. Ezt követően további két 8mg-os dózis adható infúzióban, 15perc alatt, legalább 4órás időközönként.
75éves vagy annál idősebb betegeknél az ondanszetron kezdő dózisa nem haladhatja meg a 8mg-ot, 15percen át infúzióban beadva. Ezt követően további két 8mg-os dózis adható infúzióban, 15perc alatt, legalább 4órás időközönként (lásd 5.2pont).
Posztoperatív hányinger és hányás
Idősek esetében az ondanszetron posztoperatív hányinger és hányás megelőzésére és kezelésre történő alkalmazásával kapcsolatban kevés a tapasztalat. Ugyanakkor a 65évesnél idősebb betegek jól tolerálják az ondanszetront.
Májkárosodás
Közepesen súlyos vagy súlyos májkárosodásban szenvedő betegek esetén az ondanszetron clearance-e jelentősen csökken, a plazma felezési ideje pedig szignifikánsan nő. Ezeknél a betegeknél teljes napi dózis nem haladhatja meg a 8mg-ot.
Vesekárosodás
Az adagolás, valamint alkalmazás gyakoriságának és módjának módosítása nem szükséges.
Gyenge spartein/debrizokin metabolizmus
Az ondanszetron eliminációs felezési ideje nem változik a sparteint/debrizokint gyengén metabolizáló betegeknél. Következésképpen, ezeknél a betegeknél az ismételt adagolás nem eredményez az átlagpopulációtól eltérő gyógyszerexpozíciós szintet. A napi dózis és az alkalmazás gyakoriságának módosítása nem szükséges.
Kompatibilitás más gyógyszerekkel
Az ondanszetron intravénás infúzióban alkalmazható (1mg/óra sebességgel). Noha az ondanszetron egyidejűleg nem keverhető más infúziós gyógyszerekkel, a következő gyógyszerek alkalmazhatók az ondanszetron beadásához használt infúziós szerelék Y-összekötőjén keresztül, az ondanszetron 16‑160mikrogramm/ml-es (pl. 8mg/500ml és 8mg/50ml) koncentrációi mellett.
-
Ciszplatin: legfeljebb 0,48mg/ml koncentrációban (pl. 240mg 500ml oldatban), 1–8órán keresztül alkalmazható.
-
5-fluorouracil: legfeljebb 0,8mg/ml koncentrációban (pl. 2,4g 3liter oldatban vagy 400mg 500ml oldatban), legalább 20ml/óra sebességgel (500ml/24óra) alkalmazva. Az 5-fluorouracil nagyobb koncentrációban történő alkalmazása az ondanszetron kicsapódását okozhatja. Az 5‑fluorouracil infúziós oldat legfeljebb 0,045% magnézium-kloridot tartalmazhat más bizonyítottan kompatibilis összetevőkön felül.
-
Karboplatin: 0,18–9,9mg/ml koncentrációban (pl. 90mg/500ml–990mg/100ml), 10–60perc alatt beadva.
-
Etopozid: 0,144–0,25mg/ml koncentrációban (pl. 72mg/500ml–250mg/1000ml), 30–60perc alatt beadva.
-
Ceftazidim: 250–2000mg dózis injekcióhoz való vízzel elkészítve a gyártó által ajánlottak szerint (pl. 2,5ml 250mg ceftazidimhez és 10ml 2g ceftazidimhez), és intravénás bolus injekcióban kb. 5percen át beadva.
-
Ciklofoszfamid: 100mg–1g dózis injekcióhoz való vízzel elkészítve (5ml 100mg ciklofoszfamidhoz) a gyártó által ajánlottak szerint, és intravénás bolus injekcióban kb. 5percen át beadva.
-
Doxorubicin: 10mg–100mg dózis injekcióhoz való vízzel elkészítve (5ml 10mg doxorubicinhez) a gyártó által ajánlottak szerint, és intravénás bolus injekcióban kb. 5percen át beadva.
-
Dexametazon-nátrium-foszfát: 20mg dexametazon-nátrium-foszfát alkalmazható lassú intravénás injekcióban, 2–5perc alatt beadva az infúziós szerelék Y-összekötőjén keresztül, amelyen át egyidejűleg 50–100ml kompatibilis infúziós folyadékkal hígított 8–16mg ondanszetron kerül adagolásra kb. 15perc alatt. Kimutatták, hogy a dexametazon-nátrium-foszfát és az ondanszetron kompatibilitása alapján ezek a gyógyszerek alkalmazhatók azonos infúziós szereléken keresztül, ami a dexametazon-nátrium-foszfát esetén 32mikrogramm/ml és 2,5mg/ml közötti, az ondanszetron esetén pedig 8mikrogramm/ml és 1mg/ml közötti koncentrációt eredményez.
Az alkalmazás módja
Intravénás vagy intramuscularis alkalmazásra.
Az Ondansetron Kalceks lassú intravénás injekcióban, lassú intravénás infúzióban vagy intramuscularis injekcióban alkalmazható.
A gyógyszer alkalmazás előtti hígítására vonatkozó utasításokat lásd a 6.6pontban.
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Súlyos hypotensio és eszméletvesztés előfordulásáról számoltak be, amikor az ondanszetront apomorfin-hidrokloriddal együtt alkalmazták.
Az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.5pont).
Túlérzékenységi reakcióról számoltak be olyan betegeknél, akiknél más szelektív 5HT3-receptor-antagonisták is túlérzékenységi reakciót váltottak ki.
Légzési nehézségek esetén azokat tünetileg kell kezelni és gondos monitorozásra van szükség, mivel a légzési nehézség a túlérzékenységi reakció jele lehet.
Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt (lásd 5.1pont). Ezen felül a forgalomba hozatalt követően torsades de pointes eseteket jelentettek ondanszetronnal kezelt betegeknél. Az ondanszetron alkalmazását kerülni kell veleszületett hosszú QT-szindrómás betegek esetében. Az ondanszetron körültekintően alkalmazandó olyan betegeknél, akiknél QT-megnyúlás vagy ennek kockázata áll fenn, beleértve azokat a betegeket is, akik elektrolit-rendellenességekben, pangásos szívelégtelenségben, bradyarrhythmiában szenvednek, vagy QT-megnyúlást vagy elektrolit-rendellenességeket okozó más gyógyszereket szednek.
Myocardialis ischaemia eseteiről számoltak be ondanszetronnal kezelt betegeknél. Egyes betegeknél – különösen intravénás alkalmazás esetén – a tünetek közvetlenül az ondanszetron alkalmazása után jelentkeztek. A betegeket figyelmeztetni kell a myocardialis ischaemia jeleire és tüneteire.
A hypokalaemiát és a hypomagnesaemiát az ondanszetron-kezelés megkezdése előtt korrigálni kell.
Az ondanszetron alkalmazásakor óvatosság szükséges azoknál a betegeknél, akik arrhythmiában vagy a szív elektromos vezetési zavarában szenvednek, antiarrhythmiás gyógyszert vagy béta-blokkolót szednek, vagy esetükben jelentős elektrolitegyensúly-zavar áll fenn.
Szerotonin-szindrómáról számoltak be az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazását követően (lásd 4.5pont). Ha az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazása klinikailag indokolt, a beteg gondos megfigyelése javasolt.
Mivel az ondanszetron növelheti a vastagbél tranzitidőt, körültekintően kell eljárni olyan betegek esetén, akiknél a bélmozgás csökkent (vagy bélelzáródásban szenvednek). Ezeknél a betegeknél gondosan monitorozni kell a bélműködést.
Adenoidokon és tonsillákon végzett műtéten átesett betegek esetén a hányinger és hányás megelőzésére adott ondanszetron elfedheti az occult vérzést, ezért ezeket a betegeket ondanszetron alkalmazása után szoros megfigyelés alatt kell tartani.
Gyermekek és serdülők
Azoknál a gyermek- és serdülőkorú betegeknél, akik az ondanszetront hepatotoxikus kemoterápiás gyógyszerrel együtt kapják, a májfunkciót szigorúan monitorozni kell.
Segédanyagok
Ez a gyógyszer 3,52mg nátriumot tartalmaz milliliterenként, ami megfelel a WHO által ajánlott maximális napi 2g nátriumbevitel 0,18%-ának felnőtteknél.
Nem bizonyított, hogy az ondanszetron indukálná vagy gátolná más, általában együtt adott gyógyszerek metabolizmusát. Célzott vizsgálatok kimutatták, hogy az ondanszetron nem lép kölcsönhatásba az alkohollal, a temazepámmal, a furoszemiddel, az alfentanillal, a tramadollal, a morfinnal, a lidokainnal, a tiopentállal vagy a propofollal.
Az ondanszetront a májban több citokróm P450 enzim metabolizálja (CYP3A4, CYP2D6 és CYP1A2). Mivel az ondanszetron lebontásában nagy számú májenzim vesz részt, a kompetitív metabolikus kölcsönhatások kockázata alacsony, és az enzimgátlást vagy az enzimrendszerek csökkent aktivitását (pl. genetikai CYP2D6-hiány) más érintett enzimrendszerek kompenzálják; ennek eredményeként az ondanszetron teljes clearance-e még ezekben az esetekben is csaknem változatlan.
Körültekintően kell eljárni az ondanszetron olyan gyógyszerekkel történő egyidejű alkalmazása esetén, amelyek a QT-szakasz meghosszabbodását és/vagy elektrolitegyensúly-zavart okoznak. Az ondanszetron QT-szakasz meghosszabbodását okozó gyógyszerekkel történő együttes alkalmazása a QT-szakasz további megnyúlását okozhatja. Az ondanszetron egyidejű alkalmazása kardiotoxikus gyógyszerekkel (pl. antraciklinek [mint pl. doxorubicin, daunorubicin] vagy trasztuzumab), antibiotikumokkal (pl. eritromicin), gombaellenes gyógyszerekkel (pl. ketokonazol), antiarrhythmiás gyógyszerekkel (pl. amiodaron) és béta-blokkolókkal (pl. atenolol vagy timolol) növelheti az arrhythmiák kockázatát (lásd 4.4pont).
Apomorfin
Súlyos hypotensio és eszméletvesztés előfordulásáról számoltak be, amikor az ondanszetront apomorfin-hidrokloriddal együtt alkalmazták. Az ondanszetron és az apomorfin együttes alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3pont).
Fenitoin, karbamazepin és rifampicin
A CYP3A4 erős induktoraival (azaz a fenitoinnal, karbamazepinnel és rifampicinnel) kezelt betegek esetében az ondanszetron orális clearance-e növekedett, koncentrációja a vérben pedig csökkent.
Szerotonerg gyógyszerek (pl. SSRI-k, SNRI-k)
Szerotonin-szindrómáról (többek között megváltozott mentális állapot, vegetatív labilitás és neuromuscularis rendellenességek tüneteivel) számoltak be az ondanszetron és más szerotonerg gyógyszerek egyidejű alkalmazását követően (beleértve a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókat [SSRI-k] és szerotonin-noradrenalin-visszavétel-gátlókat [SNRI-k] is) (lásd 4.4pont).
Tramadol
Két kisebb vizsgálat adatai arra utalnak, hogy az ondanszetron csökkentheti a tramadol fájdalomcsillapító hatását.
Terhesség
Epidemiológiai vizsgálatokból nyert humán tapasztalatok alapján az ondanszetron feltételezhetően orofacialis fejlődési rendellenességet okoz, ha a terhesség első trimeszterében alkalmazzák.
Egy kohorszvizsgálatban, amelyet 1,8millió terhes nő bevonásával végeztek, az ondanszetron első trimeszterbeli alkalmazása az ajak-, az állkapocs- és a szájpadhasadék fokozott kockázatával járt (10000 kezelt nő esetén 3-mal több eset; korrigált relatív kockázat 1,24 [95%-os CI 1,03–1,48]).
A szívfejlődési rendellenességekkel kapcsolatban rendelkezésre álló epidemiológiai vizsgálatok eredményei ellentmondóak. Az állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat a reprodukcióra kifejtett toxicitás tekintetében.
Az ondanszetron alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem javasolt.
Szoptatás
Nem ismert, hogy az ondanszetron kiválasztódik-e az anyatejbe. Nem állnak rendelkezésre adatok az ondanszetron a szoptatott gyermekre vagy a tejtermelésre gyakorolt hatásairól. Ugyanakkor kimutatták, hogy az ondanszetron kiválasztódik a szoptató állatok (patkányok) anyatejébe. Ezért az ondanszetron-kezelés előtt ajánlott a szoptatást felfüggeszteni.
Termékenység
Az ondanszetron nincs hatással a termékenységre.
Fogamzóképes nők
A fogamzóképes nőknek meg kell fontolniuk a fogamzásgátlás alkalmazását.
Az Ondansetron Kalceks nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
Pszichomotoros vizsgálatok szerint az ondanszetron nincs káros hatással a teljesítőképességre és nem okoz szedációt. Az ondanszetron farmakológiai jellemzői alapján nem várhatók a fenti tevékenységekre gyakorolt káros hatások.
A mellékhatások az alábbiakban szervrendszerenként (MedDRA adatbázis alapján) és gyakoriság szerint (minden jelentett eset) kerülnek csoportosításra. A gyakoriság osztályozása a következő: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100–<1/10), nem gyakori (≥1/1000–<1/100), ritka (≥1/10000–<1/1000), nagyon ritka (<1/10000), nem ismert (agyakoriság a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg).
A nagyon gyakori, gyakori és nem gyakori mellékhatások általában klinikai vizsgálati adatokból származnak. A placebocsoportban történő előfordulást is figyelembe vették. A ritka és nagyon ritka mellékhatások általában spontán bejelentésekből származnak.
A gyakorisági adatok az ondanszetron szokásos ajánlott dózisaira vonatkoznak.
Immunrendszeri betegségek és tünetek
Ritka: azonnali túlérzékenységi reakciók, néha súlyos formában, beleértve az anaphylaxiát is.
Idegrendszeri betegségek és tünetek
Nagyon gyakori: fejfájás.
Nem gyakori: görcsrohamok, mozgászavarok (köztük extrapyramidalis tünetek, pl. disztóniás reakciók, oculogyriás krízis és dyskinesia) előfordultak, maradandó klinikai szövődményekre utaló bizonyíték nélkül.
Ritka: szédülés, elsősorban gyors intravénás alkalmazás alatt.
Szembetegségek és szemészeti tünetek
Ritka: átmeneti látászavarok (pl. homályos látás), túlnyomórészt gyors intravénás alkalmazás alatt.
Nagyon ritka: átmeneti vakság, túlnyomórészt intravénás alkalmazás alatt.
A jelentett esetek többségében a vakság 20percen belül teljesen megszűnt. A legtöbb beteg kemoterápiás kezelést kapott, amely ciszplatint is tartalmazott. Az átmeneti vakság néhány esetben kortikális eredetű volt.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
Nem gyakori: mellkasi fájdalom ST-szakasz depresszióval vagy anélkül, bradycardia és arrhythmiák.
Ritka: QT-szakasz megnyúlása (beleértve a torsades de pointes esetét is).
Nem ismert: myocardialis ischaemia (lásd 4.4pont).
Érbetegségek és tünetek
Gyakori: melegségérzés vagy hőhullámok.
Nem gyakori: alacsony vérnyomás.
Légzőrendszeri, mellkasi és mediastinális betegségekés tünetek
Nem gyakori: csuklás.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Gyakori: székrekedés.
Nem ismert: szájszárazság.
Máj- és epebetegségek, illetve tünetek
Nem gyakori: A májfunkciós értékek tünetmentes emelkedése. Ezek az események általában azoknál a betegeknél fordultak elő, akik ciszplatintartalmú kemoterápiás kezelést kaptak.
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei
Gyakori: kipirulás.
Nagyon ritka: toxikus bőrkiütés, beleértve a toxikus epidermalis necrolysist is.
Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók
Gyakori: az injekció beadási helyén kialakuló irritáció intravénás alkalmazás után.
Gyermekek és serdülők
Gyermekek és serdülők esetében a mellékhatásprofil hasonló a felnőtteknél megfigyeltekhez.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni. Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Tünetek és jelek
Az ondanszetron túladagolásáról korlátozott mennyiségű adat áll rendelkezésre. Véletlen túladagolás esetén azonban a következő toxicitásra utaló tünetek várhatók: látászavarok, súlyos székrekedés, hypotensio és átmeneti másodfokú AV-blokkal járó vasovagalis epizód. Az esetek mindegyike teljes mértékben rendeződött.
Az ondanszetron dózisfüggő módon megnyújtja a QT-szakaszt. Túladagolás esetén EKG-monitorozás ajánlott.
Gyermekek
Szerotonin-szindrómával megegyező gyermekgyógyászati eseteket jelentettek véletlenszerű, orális ondanszetronnal való túladagolás (a becsült dózis meghaladta a 4mg/ttkg-ot) után csecsemőknél, illetve 12hónapos és 2éves kor közötti gyermekeknél.
Kezelés
Az ondanszetronnak nincs specifikus antidotuma. Túladagolás esetén tüneti és szupportív terápiát kell alkalmazni.
A további kezelést a klinikai állapotnak megfelelően, vagy – amennyiben rendelkezésre áll – a nemzeti toxikológiai központ ajánlása alapján kell folytatni.
Ipekakuána adása az ondanszetron túladagolásának kezelésére nem ajánlott, mivel az ondanszetron antiemetikus hatása miatt nem valószínű, hogy a betegek reagálnának rá.
5. Farmakológiai tulajdonságok
Farmakológiai tulajdonságok - ONDANSETRON 2 MG/ML
Farmakoterápiás csoport: hányáscsillapítók és émelygés elleni szerek. szerotonin (5-HT3) antagonisták, ATC kód: A04AA01
Hatásmechanizmus
Az ondanszetron erős hatású, nagy szelektivitású 5HT3-receptor-antagonista. A hányinger és a hányás csillapításának pontos hatásmechanizmusa nem ismert.
A citotoxikus kemoterápia gyógyszerei és a radioterápia 5HT (szerotoninszint)-emelkedést okozhatnak a vékonybélben, ami az 5HT3-receptorokon keresztül az afferens vagus rostok aktiválásával hányási reflexet vált ki. Az ondanszetron ennek a reflexnek a kiváltását gátolja.
Az afferens vagus rostok aktiválódása az area postremában is 5HT (szerotoninszint)-emelkedést okozhat, ami centrális mechanizmusok révén szintén hányást válthat ki. Ezért az ondanszetron hatása a citotoxikus kemoterápa és radioterápia okozta hányinger és hányás kezelésében valószínűleg a központi és a perifériás idegrendszer neuronjain található 5HT3-receptorokra gyakorolt antagonista hatásnak köszönhető.
Hatásmechanizmusa a posztoperatív hányinger és hányás kezelésben nem ismert, de valószínűleg hasonló a kemoterápia okozta hányinger és hányás kezelésében feltételezett hatásmechanizmushoz.
Farmakodinámiás hatások
Az ondanszetron nem befolyásolja a plazma prolaktinszintjét.
QT-megnyúlás
Az ondanszetron QT-szakaszra gyakorolt hatását egy kettős vak, randomizált, placebo- és aktív (moxifloxacin) kontrollos, keresztezett vizsgálatban értékelték 58egészséges felnőtt férfinál és nőnél.
Az ondanszetront 8mg-os és 32mg-os dózisban, 15perces intravénás infúzióban adták be. A legmagasabb, 32mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határértéke) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 19,6(21,5) ezredmásodperc volt. A kisebb, 8mg-os vizsgált dózisnál a QTcF placebóhoz viszonyított maximális átlagkülönbsége (90%-os CI felső határértéke) a kiindulási értékkel való korrekciót követően 5,8(7,8) ezredmásodperc volt. Ebben a vizsgálatban nem észleltek 480ezredmásodpercnél nagyobb QTcF értékeket, továbbá nem volt 60ezredmásodpercnél nagyobb QTcF-megnyúlás. Nem volt szignifikáns eltérés az elektrokardiográfiás PR- vagy QRS-szakaszokban.
Klinikai hatásosság
Gyermekek és serdülők
Kemoterápia okozta hányinger és hányás
Az ondanszetron hatásosságát kemoterápia okozta hányás és hányinger csillapításában 415, 1–18éves betegen végzett kettős vak, randomizált klinikai vizsgálatban értékelték (S3AB3006). A kemoterápiás napokon a betegek vagy 5mg/m2 ondanszetront kaptak intravénásan és 4mg ondanszetront szájon át 8–12órával később, vagy 0,45mg/ttkg ondanszetront intravénásan és placebót szájon át 8‑12órával később. A kemoterápia után mindkét csoport 4mg ondanszetron belsőleges oldatot kapott naponta kétszer 3napig. Azon a napon, amikor kemoterápiás kezelést követő hányinger és hányás a legkifejezettebben jelentkezett, a betegek 49%-a (5mg/m2 intravénás ondanszetron és 4mg ondanszetron peros), illetve 41%-a (0,45mg/ttkg intravénás ondanszetron és placebo peros) nem hányt.
Egy kettős vak, randomizált, placebokontrollos vizsgálatban, amelybe 438, 1–17éves beteget vontak be (S3AB4003), azon a napon, amikor a kemoterápiás kezelést követő hányinger és hányás a legkifejezettebben jelentkezett, hányás nem volt tapasztalható a betegek 73%-ánál, amikor az ondanszetront 5mg/m2 dózisban alkalmazták intravénásan 2–4mg peros dexametazonnal együtt, és a betegek 71%-ánál, amikor a kemoterápiás napokon belsőleges oldat formájában 8mg ondanszetront és 2–4mg peros dexametazont adagoltak egyidejűleg. A kemoterápia után mindkét csoport 4mg ondanszetron belsőleges oldatot kapott naponta kétszer 2napig. A mellékhatások összes előfordulásában és jellegében nem volt különbség a két csoport között.
Az ondanszetron hatásosságát 75, 6–48hónapos gyermeknél vizsgálták egy nyílt elrendezésű, nem összehasonlító, egykaros vizsgálatban (S3A40320). Mindegyik gyermek 0,15mg/ttkg ondanszetront kapott intravénásan 30perccel a kemoterápia megkezdése előtt, majd 4 és 8órával az első adag után. A betegek 56%-a nem hányt.
Egy másik nyílt elrendezésű, nem összehasonlító, egykaros, 28gyermekkel végzett vizsgálatban (S3A239) egy egyszeri 0,15mg/ttkg-os intravénás ondanszetron dózis hatásosságát vizsgálták, amelyet 12évesnél fiatalabb gyermekeknél két 4mg-os peros ondanszetron dózis, 12éves és annál idősebb gyermekeknél pedig két 8mg peros ondanszetron dózis követett. A betegek 42%-a nem hányt.
Posztoperatív hányinger és hányás
Az ondanszetron egyszeri adagjának hatásosságát posztoperatív hányinger és hányás megelőzésében 670, 1–24hónapos gyermeknél (fogamzás utáni életkor ≥44hét, testtömeg ≥3kg) vizsgálták egy randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálatban (S3A40323). A vizsgálatban résztvevőknél általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozást terveztek, ASA státuszuk ≤III-as volt. Az ondanszetron egyszeri 0,1mg/ttkg-os dózisban, az anesztézia bevezetése után öt percen belül került beadásra. Azoknak az alanyoknak az aránya, akiknél legalább egy hányásos epizód előfordult a 24órás értékelési időszak alatt, nagyobb volt a placebocsoportban, mint az ondanszetron-csoportban (28% vs. 11%, p<0,0001).
Négy kettős vak, placebokontrollos vizsgálatot végeztek 1469 (2–12éves), általános érzéstelenítésben részesülő fiú- és lánybetegnél. A betegeket a következőképpen randomizálták: vagy egyetlen intravénás ondanszetron dózist kaptak (0,1mg/ttkg 40kg-nál kisebb testtömegű gyermekeknek; 4mg 40kg-nál nagyobb testtömegű gyermekeknek; betegszám: 735), vagy placebót (betegszám: 734). A vizsgálati gyógyszert legalább 30másodperc alatt adták be, közvetlenül az anesztézia bevezetése előtt vagy rögtön utána. Az ondanszetron szignifikánsan hatásosabb volt a hányinger és hányás megelőzésében, mint a placebo. Ezen vizsgálatok eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze.
| Vizsgálat | Végpont | Ondanszetron % | Placebo % | p-érték |
| S3A380 | CR | 68 | 39 | ≤0,001 |
| S3GT09 | CR | 61 | 35 | ≤0,001 |
| S3A381 | CR | 53 | 17 | ≤0,001 |
| S3GT11 | Nincs hányinger | 64 | 51 | 0,004 |
| S3GT11 | Nincs hányás | 60 | 47 | 0,004 |
CR (complete response) = nincsenek hányási epizódok, beavatkozás vagy kivonás a vizsgálatból.
Ismételt adagolást követően az ondanszetron farmakokinetikai tulajdonságai nem változnak.
Felszívódás
A 30ng/ml-es plazma-csúcskoncentráció körülbelül 1,5órával a 8mg-os peros dózis beadása után alakul ki. 4mg ondanszetron egyszeri intramuszkuláris vagy intravénás beadása után 10percen belül azonos vérszint érhető el.
Eloszlás
Az ondanszetron egyensúlyi megoszlási térfogata kb. 140liter. Az ondanszetron 70–76%-ban kötődik a plazmafehérjékhez.
Biotranszformáció és elimináció
Az ondanszetron májban történő metabolizáció során többféle útvonalon távozik a szisztémás keringésből. A CYP2D6 enzim hiánya (debrizokin polimorfizmus) nem befolyásolja az ondanszetron farmakokinetikáját. A felszívódott dózis kevesebb mint 5%-a távozik változatlan formában a vizelettel. Az ondanszetron eliminációs felezési ideje kb. 3–5óra.
Különleges betegcsoportok
Az ondanszetron eloszlása a nemek között különbséget mutatott, nőknél a peros dózis gyorsabban és nagyobb mennyiségben szívódott fel, a szisztémás clearance és a (testtömegarányos) megoszlási térfogat pedig csökkent.
Gyermekek és serdülők (1hónapos és betöltött 18éves kor között)
Műtéti beavatkozáson átesett 1–4hónapos gyermekeknél (n=19) a testtömegre normalizált clearance kb 30%-kal volt lassúbb, mint az 5–24hónapos betegeknél (n=22), de hasonló volt a 3–12éves betegekéhez. Az átlagos felezési idő az 1–4hónapos betegcsoportban 6,7óra volt, összehasonlítva az 5–24hónapos és a 3–12éves korosztálynál mért 2,9órával. Az 1–4hónapos betegcsoportnál észlelt farmakokinetikai eltérések részben az újszülöttek és csecsemők magasabb teljes testvízarányával, valamint a vízben oldódó gyógyszerek, pl. az ondanszetron, nagyobb megoszlási térfogatával magyarázhatók.
3–12éves gyermekeknél, akik általános anesztéziában végrehajtott elektív műtéti beavatkozáson estek át, az ondanszetron clearance-ének és megoszlási térfogatának abszolút értékei a felnőtt betegek értékeinél alacsonyabbak voltak. Mindkét paraméter a testtömeggel lineárisan nőtt, és 12éves életkorra az értékek megközelítették a fiatal felnőttek értékeit. Amikor a clearance-et és a megoszlási térfogatot a testtömegre normalizálták, ezeknek a paramétereknek az értékei hasonlóak voltak a különböző korcsoportokban. A testtömeg alapján történő adagolással figyelembe vehetők az életkorfüggő különbségek, és lehetővé válik a szisztémás expozíció normalizálása gyermekkorú betegeknél.
Populációs farmakokinetikai elemzést végeztek 428, 1hónapos és 44éves kor közötti alanynál (rákbetegek, műtött betegek és egészséges önkéntesek) az ondanszetron intravénás adása után. Az elemzés szerint az ondanszetron gyermekeknél és serdülőknél mért szisztémás expozíciója (AUC) peros és intravénás adagolást követően hasonló volt a felnőttekéhez, kivéve az 1–4hónapos csecsemőket. A megoszlási térfogat összefüggött az életkorral, és felnőtteknél alacsonyabb volt, mint csecsemőknél és gyermekeknél. A clearance összefüggött a testtömeggel, de az életkorral nem, kivéve az 1–4hónapos csecsemőket. Nehéz megállapítani, hogy az 1–4hónapos csecsemőknél a clearance további csökkenése az életkorral összefüggésben állt-e, vagy csak a vizsgált betegek alacsony számából fakadó eltérésről volt-e szó ebben a korcsoportban. Mivel a 6hónaposnál fiatalabb betegek posztoperatív hányinger és hányás esetén egyetlen profilaktikus adagot kapnak, a clearance csökkenésének valószínűleg nincs klinikai jelentősége.
Idősek
Egészséges idős önkénteseken végzett korai, I.fázisú vizsgálatokban az ondanszetron clearance-e kismértékben csökkent, felezési ideje pedig emelkedett a korral összefüggésben. A nagymértékű egyének közötti variabilitás azonban a farmakokinetikai paraméterek jelentős átfedését eredményezte a fiatalabb (<65év) és az idősebb betegek (≥65év) között. A kemoterápia okozta hányás és hányinger kezelésére vonatkozó klinikai vizsgálatokba bevont fiatalabb, és az idős daganatos betegek biztonságossági és hatásossági paramétereiben nem figyeltek meg olyan különbségeket, amelyek támogatnák az idősebbekre vonatkozó eltérő adagolási ajánlásokat.
Az ondanszetron plazmakoncentrációira, valamint az expozícióra adott válaszra vonatkozó modellezés frissebb adatai alapján a 75éves vagy annál idősebb betegeknél az ondanszetron várhatóan nagyobb hatást gyakorol a QTcF-re, mint a fiatalabb felnőtteknél. Intravénás alkalmazás esetén külön adagolási információk vonatkoznak a 65évesnél idősebb, valamint a 75évesnél idősebb betegek számára (lásd 4.2pont, „Idősek (≥65év)”).
Vesekárosodás
Közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 15–60ml/perc) mind a szisztémás clearance, mind a megoszlási térfogat csökken az ondanszetron intravénás alkalmazását követően, ami az eliminációs felezési idő kismértékű, de klinikailag nem szignifikáns emelkedését (5,4óra) eredményezi. Egy súlyos vesekárosodásban szenvedő, rendszeres hemodialízisre szoruló betegeken végzett vizsgálatban (a dialízisek közti időben vizsgálva) intravénás alkalmazás után az ondanszetron farmakokinetikája lényegében változatlan volt.
Májkárosodás
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az ondanszetron szisztémás clearance-e jelentősen csökken, az eliminációs felezési idő pedig megnő (15–32óra), és a peros biohasznosulás a preszisztémás metabolizmus csökkenésének következtében megközelíti a 100%-ot.
