FUROSEMID NORIDEM 10 MG/ML OLDATOS INJEKCIÓ/INFÚZIÓ

Az intravénás gyógyszerforma akkor alkalmazható, amikor azonnali diurézis szükséges vagy a szájon át történő alkalmazás nem lehetséges.

Pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis vagy veseelégtelenség következtében kialakult folyadékretenció.

Hypertonia monoterápiában vagy antihypertensiv gyógyszerekkel kombinálva szívelégtelenségben, krónikus vesebetegségben, vagy tartósan fennálló hypertoniában szenvedő betegeknél vagy amikor az elsővonalbeli gyógyszerek nem elégségesek vagy nem tolerálhatók.

Az intravénás beadás akkor javasolt, amikor azonnali diurézis szükséges pl. pulmonaris odema esetén.

A kívánt hatás eléréséhez a legkisebb hatásos dózist kell alkalmazni. A dózist egyedileg kell meghatározni a beteg kezelésre adott válasza alapján.

Az ismételt bolus injekciókkal szemben általában a folyamatos furoszemid-infúziót részesítik előnyben, a legjobb hatásosság elérése és az ellenreguláció gátlása érdekében.

A furoszemid-kezelés megkezdése előtt a hypovolaemiát, hypotoniát és a sav-bázis-, valamint az elektrolitháztartás zavarát korrigálni kell.

Felnőttek és 15 éven felüli serdülők

Különleges adagolást igénylő állapotok hiányában az ajánlott parenterális kezdő dózis 20–40mg furoszemid. Amennyiben a diuretikus válasz 20–40mg furoszemid beadása után nem kielégítő, a 20mg-os dózis 2 óránként megismételhető, amíg a kívánt hatást el nem érik. Ez az egyénileg meghatározott dózis naponta egyszer vagy kétszer adható.

• Akut pulmonaris oedema: A kezdő, 40mg-os dózist lassan, intravénásan kell beadni. Ha egy órán belül nem jelentkezik kielégítő hatás, az intravénás dózist 80mg-ra kell emelni.

• Folyadékretencióval járó pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis vagy vesebetegség kezelésére, ha per os adagolás nem lehetséges: 20–40mg furoszemid intramuszkulárisan vagy intravénásan. A 20mg-os dózist beadását kétórás időközönként kell megismételni, amíg el nem érik a kívánt diurézist. Ezt követően ezt a dózist egyetlen adagban vagy két napi adagra osztva kell beadni.

Felnőttek esetén a furoszemid ajánlott maximális napi dózisa 1500mg.

Nagy dózisokat legfeljebb 4mg/perc infúziós sebességgel kell beadni.

A kezelés folytatása a folyadékkiválasztástól és a folyadékpótlástól, valamint az elektrolitveszteségtől függ.

Acidózis vagy alkalózis esetén a vizelet lúgosítása, ill. savasítása fokozhatja a vizeletürítést.

Csecsemők, gyermekek és 15 év alatti serdülők

A furoszemidet általában per os kell beadni.

Parenterális alkalmazás (cseppinfúzió) csak életveszélyes állapot esetén megengedett.

Parenterális adagolás esetén az 1mg/ttkg adagolási szabály érvényes a maximális napi 20mg-os dózis eléréséig. A per os terápiára való átállást a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.

Az alkalmazás módja

A furoszemid parenterális alkalmazása olyan esetekben indokolt, amikor csökkent a bélből történő felszívódás, vagy amikor gyors hatás szükséges.

Az intravénás furoszemid-injekciót vagy infúziót lassan kell beadni, a maximális 4mg/perc beadási sebességet nem szabad túllépni!

Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (szérum kreatininszintje > 5mg/dl) nem javasolt a 2,5mg/perc furoszemid infúziós sebesség túllépése.

A furoszemid intramuscularis alkalmazás azokra a kivételes esetekre korlátozott, amikor sem a per os, sem az intravénás alkalmazás nem lehetséges. Az intramuscularis injekciót nem alkalmas akut állapotok, mint pl. a pulmonalris oedema kezelésére.

A kezelés időtartamát az orvos határozza meg a betegség típusától és súlyosságától függően.

• A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyagával vagy egyéb szulfonamidokkal (szulfonamid antibiotikumok vagy szulfonilureák), tiazidokkal szembeni túlérzékenység (keresztreakciót adhatnak a furoszemidre);

• hypovolaemia vagy dehydratio;

• veseelégtelenség miatti, furoszemidre nem reagáló anuria;

• súlyos hypokalaemia (lásd 4.8 pont);

• súlyos hyponatraemia;

• hepatikus encephalopathiával összefüggő prekomatózus vagy kómás állapot;

• nefrotoxikus vagy hepatotoxikus gyógyszerekkel okozott intoxikáció miatti veseelégtelenség;

• szoptatás.

A vizelet szabad távozását a húgyutakból biztosítani kell. A húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél (pl. hólyagürítési zavarok, prosztata-hypertrophia, az urethra szűkülete esetén) a fokozott vizeletkiválasztás panaszokat okozhat vagy a meglévőket súlyosbíthatja. A betegek gondos megfigyelése szükséges, különösen a kezelés kezdeti szakaszában.

A furoszemid-kezelés rendszeres orvosi ellenőrzést igényel. Különösen gondos megfigyelés szükséges:

• alacsony vérnyomású betegeknél;

• azoknál a betegeknél, akiknél a jelentős vérnyomásesés kockázata fokozott (pl. jelentős coronaria-szűkületben vagy agyi érszűkületben szenvedő betegek);

• látens vagy manifeszt diabéteszes betegek esetén;

• köszvényben szenvedő betegek esetén;

• májkárosodásban vagy hepatorenális szindrómában szenvedő betegek esetén (pl. vesekárosodás súlyos májbetegséggel összefüggésben);

• hypoproteinaemia esetén (pl. nefrózis-szindróma esetén, a furoszemid hatásának csökkenése mellett az ototoxikus mellékhatás fokozódhat). Óvatos dózistitrálás szükséges.

• koraszülöttek (nephrocalcinosis/nephrolithiasis kialakulása lehetséges; a vesefunkciót ellenőrizni kell és vese ultrahangos vizsgálatát kell elvégezni).

Különleges megfigyelés és/vagy dóziscsökkentés szükséges az alábbi esetekben:

Szédüléshez, ájuláshoz vagy eszméletvesztéshez vezető, szimptómás hypotonia fordulhat elő furoszemiddel kezelt betegeknél, különösen időseknél, olyan betegeknél, akik egyéb, hypotoniát okozó gyógyszert szednek, és olyan betegeknél, akiknek egyéb, a hypotonia kockázatával járó betegségei vannak.

Szintén fokozza a ductus arteriosus (Botallo-vezeték) nyitva maradásának kockázatát és neonatalis respiratiós distress szindróma kialakulásához vezethet..

A kezelés során az elektrolitok, különösen a kálium, kalcium, klorid, bikarbonát és a folyadékháztartás gondos és rendszeres ellenőrzése javasolt. A kreatininszint és a vér karbamidszint, valamint a szénhidrát-anyagcsere rendszeres ellenőrzése is szükséges.

Rendszeres megfigyelés szükséges különösen azoknál a betegeknél, akiknél nagy a kockázata az elektrolitháztartás-zavar kialakulásának, vagy jelentős, további folyadékvesztés esetén (pl. hányás, hasmenés vagy erős izzadás miatt). A hipovolaemiát vagy kiszáradást, valamint minden jelentős elektrolit- és sav-bázis-egyensúlyzavart korrigálni kell. Ez a furoszemid-kezelés átmeneti leállítását teheti szükségessé.

Egyidejű alkalmazás riszperidonnal

Idős, demens betegeknél, riszperidonnal végzett, placebokontrollos klinikai vizsgálatokban a furoszemid és riszperidon együttes adásakor a halálozás nagyobb incidenciáját figyelték meg (7,3%, átlagéletkor 89év, tartomány 75-97év) a csak riszperidont (3,1%, átlagéletkor 84év, tartomány 70-96év) vagy a csak furoszemidet (4,1%, átlagéletkor 80év, tartomány 67-90év) kapó betegekhez viszonyítva. Riszperidon és más diuretikumok (elsősorban kis dózisú tiazid diuretikumok) együttes adása esetén nem figyeltek meg hasonló jelenséget.

A jelenség patofiziológiai háttere nem tisztázott és a halálokok sem mutattak konzisztens mintázatot. Ennek ellenére a terápiás előnyt és a várható kockázatot fokozottan kell mérlegelni a fenti kombináció vagy más, erős hatású diuretikum és a riszperidon együttes adása előtt. Egyéb diuretikumok együttes adása riszperidonnal nem növelte a halálozás incidenciáját. A kezeléstől függetlenül, az idős, demens betegek dehydratioja mortalitási kockázatot jelent, ezért ezt el kell kerülni (lásd 4.3 pont Ellenjavallatok).

Előfordulhat a szisztémás lupus erythematosus súlyosbodása vagy fellángolása.

A Furosemid Noridem nátriumot tartalmaz

2 ml-es, 4 ml-es, 5 ml-es ampullák:

Ez a gyógyszer kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz ampullánként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.

25 ml-es injekciós üveg:

Ez a gyógyszer injekciós üvegenként legfeljebb 93,25mg nátriumot tartalmaz, ami a WHO által felnőttek számára javasolt maximális napi 2g nátriumbevitel 4,67%-ának felel meg.

Nem javasolt kombinációk:

Egyedi esetekben a klorálhidrát beadásához képest 24 órán belül intravénásan alkalmazott furoszemid kipirulást, verejtékezést, nyugtalanságot, hányingert, vérnyomás-emelkedést és tachycardiát okozhat. A furoszemid klorálhidráttal történő együttes alkalmazása ezért nem javasolt.

A furoszemid fokozhatja az aminoglikozidok és más ototoxikus gyógyszerek ototoxikus hatását. Ezek a gyógyszerek csak akkor alkalmazhatók együtt a furoszemiddel, ha feltétlenül szükséges, mivel visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak.

Óvatosan adható kombinációk:

A furoszemid ciszplatinnal történő együttadása esetén fennáll az ototoxikus hatás kockázata. Ezenkívül a ciszplatin nefrotoxicitása fokozódhat, ha a furoszemidet nem kis dózisban (például normál veseműködésű betegeknél 40mg) adják, és pozitív folyadékegyensúly mellett adják be a ciszplatin-kezelés során a forszírzott diurézis elérése érdekében.

A furoszemid csökkenti a lítium-sók kiválasztását, és megnövekedett szérum lítiumszintet okozhat, ami növeli a lítium toxicitás kockázatát, beleértve a lítium kardiotoxikus és neurotoxikus hatásának fokozott kockázatát. Ezért az ezt a kombinációt kapó betegek lítiumszintjének gondos monitorozása javasolt.

Diuretikumokat szedő betegeknél súlyos hypotonia és vesekárosodás léphet fel, beleértve a veseelégtelenség eseteit is, különösen akkor, ha angiotenzinkonvertáló-enzim-gátlót (ACE-gátló) vagy angiotenzin-II-receptor-antagonistát először vagy első alkalommal adnak megemelt dózisban.

Megfontolandó a furoszemid adagolásának átmeneti felfüggesztése, vagy legalább a furoszemid dózisának csökkentése 3 nappal az ACE-gátló- vagy angiotenzin-II-receptor-antagonista-kezelés megkezdése, vagy a dózis emelése előtt.

Riszperidon: óvatosan kell eljárni, és a kombináció vagy az egyidejű kezelés kockázatait és előnyeit a furoszemid vagy más erős vízhajtók rendelése előtt mérlegelni kell. Lásd a 4.4 pontban, a Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések részt az egyidejűleg riszperidont kapó, demenciában szenvedő idős betegek mortalitásának növekedésével kapcsolatban.

Levotiroxin: A furoszemid nagy dózisai gátolhatják a pajzsmirigyhormonok kötődését a hordozófehérjékhez ha levotiroxinnal együtt adják, és ezáltal a szabad pajzsmirigyhormonok szintjének kezdeti, átmeneti növekedéséhez, majd a teljes pajzsmirigyhormon-szintek általános csökkenéséhez vezethet. A pajzsmirigyhormonok szintjeit rendszeresen ellenőrizni kell.

Figyelembe kell venni az alábbiakat:

A nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerekkel, köztük az acetilszalicilsavval történő együttadás csökkentheti a furoszemid hatását. Kiszáradásban vagy hypovolaemiában szenvedő betegeknél a nem-szteroid gyulladásgátló gyógyszerek akut vesekárosodást okozhatnak. A furoszemid fokozhatja a szalicilát toxicitását.

A fenitoinnal történő együttadás során a furoszemid hatásának gyengülését figyelték meg.

A kortikoszteroidok, a karbenoxolon, a nagy mennyiségű édesgyökér-kivonat és a hashajtók tartós alkalmazása növelheti a hypokalaemia kockázatát.

Bizonyos egyéb gyógyszerek (pl. digitálisz-készítmények és QT-megnyúlás szindrómát kiváltó gyógyszerek) toxicitását fokozhatják az elektrolitkoncentráció változásai (pl. hypokalaemia, hypomagnesaemia).

Ha vérnyomáscsökkentőt, diuretikumot vagy más, vérnyomáscsökkentő potenciállal rendelkező gyógyszert adnak együtt furoszemiddel, akkor a vérnyomás kifejezettebb csökkenésével kell számolni.

A probenecid, a metotrexát és más olyan gyógyszerek, amelyek a furoszemidhez hasonlóan jelentős vesetubuláris szekréción mennek keresztül, csökkenthetik a furoszemid hatását. Ezzel szemben a furoszemid csökkentheti ezeknek a gyógyszereknek a vesén keresztül történő eliminációját. Nagy dózisú kezelés esetén (különösen, ha a furoszemidet más gyógyszerekkel együtt adják) ez a szérumszintek emelkedéséhez és a furoszemid vagy az egyidejű gyógyszeres kezelés következtében fellépő mellékhatások fokozott kockázatához vezethet.

A vérnyomásemelő hatással rendelkező antidiabetikumok és szimpatomimetikumok (pl. adrenalin, noradrenalin) hatása gyengülhet. A furoszemid kompetitora a kuráré típusú izomrelaxánsoknak, és fokozza a szukcinilkolin hatását. Növeli a teofillin farmakológiai hatásait is.

A nefrotoxikus gyógyszerek vesére gyakorolt káros hatása fokozódhat.

Vesekárosodás alakulhat ki azoknál a betegeknél, akik furoszemid-kezelésben részesülnek bizonyos nagy dózisú cefalosporinokkal egyidejűleg.

A ciklosporin A furoszemiddel történő egyidejű alkalmazása a köszvényes arthritis fokozott kockázatával jár, ami másodlagos, a furoszemid által kiváltott hyperuricemia és a ciklosporin által kiváltott renalis karbamidkiválasztás károsodása miatt.

Azoknál a betegeknél, akiknél nagy volt a kontrasztanyag okozta nephropathia kockázata, a furoszemid-kezelés során nagyobb incidenciával észlelték a vesekárosodást a kontrasztanyag beadását követően, mint azoknál a magas kockázatú betegeknél, akik a kontrasztanyag beadása előtt csak intravénás folyadékpótlást kaptak.

A metolazon szinergikusan hat a furoszemiddel, és erőteljes diurézist okozhat azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak az önmagában adott furoszemidre.

Az ortosztatikus hypotonia kockázatát az alkohol, a kábító fájdalomcsillapítók és a barbiturátok fokozhatják.

Farmakokinetikai gyógyszerkölcsönhatás hiánya

Ezidáig nem szükséges erről információkat közölni.

Kölcsönhatás laboratóriumi vagy diagnosztikai vizsgálatokkal

Ezidáig nem szükséges erről információkat közölni.

Terhesség

A furoszemid átjut a placentán. Terhességi (fiziológiás) ödéma kezelésére alkalmazása kerülendő, mivel fötoplacentális ischaemiát okozhat, ami magzati hypotrophia kockázatával jár.

A furoszemid a terhesség ideje alatt csak rövid ideig és erősen indokolt esetben alkalmazható. Kezelés alatt a magzat fejlődését szorosan monitorozni kell.

Szoptatás

A furoszemid kiválasztódik az anyatejbe, és gátolja a tejelválasztást. A furoszemid-kezelés alatt tilos szoptatni.

Egyes mellékhatások (pl. nemkívánatos, erőteljes vérnyomásesés) ronthatják a betegek koncentráló- és reakcióképességét, ezért kockázatot jelentenek olyan helyzetekben, ahol ezek a képességek különösen fontosak (pl. járművezetés vagy gépkezelés).

Ez különösen fontos a kezelés elején, a kezelés módosításakor vagy a kezelés során történő alkoholfogyasztás esetén.

A gyakoriságok olyan, vizsgálatok szakirodalmi adataiból származnak, amelyekben összesen 1387 betegnél alkalmazták a furoszemidet, bármely dózisban és bármilyen indikációban. Ha ugyanazon mellékhatás gyakorisági kategóriája eltérő volt, a leggyakoribb kategóriát tüntették fel.

A nemkívánatos hatásokat az alábbi előfordulási gyakoriságoknak megfelelően tüntettük fel:

nagyon gyakori (≥ 1/10);

gyakori (≥ 1/100 – < 1/10);

nem gyakori (≥ 1/1000 – < 1/100);

ritka (≥ 1/10 000 – < 1/1000);

nagyon ritka (< 1/10 000);

nem ismert (a rendelkezésre álló adatokból a gyakoriság nem állapítható meg).

Anyagcsere- és táplálkozási betegségek és tünetek:

Nagyon gyakori: elektrolit-háztartás zavara (beleértve a tünetekkel járó zavart is), kiszáradás és hypovolaemia, különösen időseknél, emelkedett vér-kreatinin- és trigliceridszint.

Gyakori: hyponatraemia, hypochloraemia, hypokalaemia, emelkedett vérkoleszterinszint, emelkedett húgysavszint és köszvényes rohamok.

Nem gyakori: csökkent glükóztolerancia. Látens diabetes mellitus manifesztálódhat. Lásd a 4.4 pontban a Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések részt.

Nem ismert: hipocalcaemia, hypomagnesemia, emelkedett vér karbamidszint, metabolikus alkalózis, pszeudo-Bartter-szindróma a furoszemid helytelen alkalmazásával és/vagy tartós alkalmazásával összefüggésben.

Érbetegségek és tünetek:

Nagyon gyakori (intravénás infúzió esetén): hypotonia, beleértve az ortostaticus hypotoniát (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).

Ritka: vasculitis.

Nem ismert: trombosis.

Vese- és húgyúti betegségek és tünetek:

Gyakori: fokozott vizelettermelés.

Ritka: tubulointerstitialis nephritis.

Nem ismert:

• a vizelet nátrium- és a kloridszintjének emelkedése, vizeletretenció (a húgyutak részleges elzáródásában szenvedő betegeknél, lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések);

• nephrocalcinosis/nephrolithiasis koraszülötteknél (lásd 4.4 pont, Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések);

• veseelégtelenség (lásd 4.5 pont, Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók).

Emésztőrendszeri betegségek és tünetek:

Nem gyakori: hányinger.

Ritka: hányás, hasmenés.

Nagyon ritka: acut pancreatitis.

Máj- és epebetegségek, illetve tünetek:

Nagyon ritka: cholestasis, emelkedett transzamináz-szintek.

A fül és az egyensúly-érzékelő szerv betegségei és tünetei:

Nem gyakori: hallászavarok (általában átmenetiek), különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél, hypoproteinémiában (például nefrózis-szindrómában) és/vagy furoszemid nagyon gyors intravénás beadásakor. Furoszemid orális vagy intravénás beadása után süketség eseteit jelentették, amelyek néha visszafordíthatatlanok voltak.

Ritka: tinnitus.

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei:

Nem gyakori: pruritus, urticaria, kiütések, hólyagos dermatitis, erythema multiforme, pemphigoid, exfoliativ dermatitis, purpura, fényérzékenységi reakciók.

Nem ismert: Stevens–Johnson-szindróma, toxikus epidermális nekrolízis, akut generalizált exanthemás pustulosis (AGEP) és eozinofíliával és szisztémás tünetekkel járó gyógyszerreakció (DRESS).

Immunrendszeri betegségek és tünetek:

Ritka: súlyos anafilaxiás vagy anafilaktoid reakciók, mint pl. sokkal.

Nem ismert: a szisztémás lupus erythematosus exacerbációja vagy aktivációja.

Idegrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hepatikus encephalopathia hepatocelluláris elégtelenségben szenvedő betegeknél (lásd 4.3 pont, Ellenjavallatok).

Ritka: paresztézia. Ezért szükséges a diurézis és az elektrolitháztartás rendszeres monitorozása és az esetleges rendellenességek megfelelő korrekciója.

Nem ismert: szédülés, ájulás vagy eszméletvesztés, fejfájás.

Vérképzőszervi és nyirokrendszeri betegségek és tünetek:

Gyakori: hemokoncentráció.

Nem gyakori: thrombocytopenia.

Ritka: leukopenia, eosinophilia.

Nagyon ritka: agranulocytosis, aplastikus anaemia, haemolytikus anaemia.

A csont- és izomrendszer, valamint a kötőszövet betegségei és tünetei:

Nem ismert: rhabdomyolysis eseteit jelentettek, gyakran súlyos hypokalaemiával összefüggésében (lásd 4.3 pont).

Veleszületett és genetikai rendellenességek:

Nem ismert: A nyitott ductus arteriosus fennmaradásának fokozott kockázata, ha a furoszemidet koraszülöttnek adták az első hetekben.

Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók:

Ritka: láz.

Nem ismert: az intramuscularis injekció beadását követően lokális reakció, mint pl. fájdalom jelentkezhet.

Xanthopsia, thrombophlebitis, hyperuricaemia, azotemia. A kiszáradás is gyakori, különösen az időseknél és a nyári hónapokban.

Feltételezett mellékhatások bejelentése

A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.

Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.

Jelek és tünetek

Akut és krónikus túladagolás esetén a klinikai kép elsődlegesen a kialakuló elektrolit- és a folyadékvesztés mértékétől és következményeitől függ (pl. hypovolaemia, dehidráció, haemokoncentráció, arrhythmiák, köztük AV-blokk és kamrafibrilláció).

A fentiek tünetei lehetnek: súlyos hypotonia (akár sokkig is fokozódhat), akut veseelégtelenség, trombózis, delíriumos állapot, petyhüdt bénulás, apátia és zavartság.

Kezelés

A furoszemidnek nincs specifikus antidotuma.

A klinikailag jelentős elektrolit- és folyadékháztartás-zavart rendezni kell. A kezelés célja a folyadékpótlás, az elektrolit és sav-bázis egyensúly korrekciója, rendszeres és gyakori elektrolit és vérnyomás monitorozással. Az ilyen egyensúlyzavarból és más hatásokból eredő súlyos szövődmények megelőzése és kezelése mellett ez a korrekciós intézkedés általános és specifikus intenzív orvosi megfigyelést és terápiás beavatkozásokat igényelhet. A hemodialízis nem gyorsítja a furoszemid eltávolítását.