SANDOSTATIN LAR 10 MG POR ÉS OLDÓSZER SZUSZPENZIÓS INJEKCIÓHOZ
Felírási információ
Biztosítási lista
Kibocsátási információk
Vényköteles korlátozás
Térítési korlátozás
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Kölcsönhatások a következőkkel
Korlátozások
Egyéb információk
Gyógyszer neve
Összetétel
Gyógyszerészeti forma
A forgalomba hozatali engedély jogosultja (MAH)
Az alkalmazási előírás utolsó frissítése
Használja a Mediately alkalmazást
Jusson hozzá gyorsabban a gyógyszerinformációkhoz.
Több mint 36k értékelések
SmPC - SANDOSTATIN 10 MG
Olyan acromegaliás betegek kezelése, akiknél a műtét nem alkalmazható vagy hatástalan, vagy azalatt az átmeneti időszak alatt, amíg a sugárkezelés teljes hatása kialakul (lásd 4.2pont).
Funkcionáló gastro‑entero‑pancreaticus endokrin tumorok, például carcinoid szindrómával járó carcinoid tumorok okozta tünetekkel bíró betegek kezelésére (lásd 5.1pont).
A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorokban vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorokban szenvedő betegek kezelése, akiknél a tumor nem középbélből való eredetét kizárták.
TSH‑szekretáló hypophysis adenomák kezelése
-
amikor a szekréció nem normalizálódik a műtét és/vagy a sugárkezelés után,
-
olyan betegeknél, akiknél a műtét nem alkalmazható,
-
irradiációt követően a sugárkezelés hatásosságának kialakulásáig.
Adagolás
Acromegalia
A kezelést 3hónapig 20mg SandostatinLAR 4hetenkénti alkalmazásával javasolt kezdeni. A subcutan Sandostatin‑nal kezelt betegeknél a SandostatinLAR‑kezelést az utolsó sc. Sandostatin adagot követőnapon lehet megkezdeni. A további adagok módosítása a szérum növekedési hormon (GH) és az inzulinszerű növekedési faktor‑1/szomatomedin C (IGF‑1) koncentrációin és a klinikai tüneteken kell alapuljon.
Azoknál a betegeknél, akiknél ezen a 3hónapos perióduson belül a klinikai tünetek és a biokémiai paraméterek (GH, IGF‑1) javulása nem teljes (a GH koncentrációja még 2,5mikrogramm/l felett van), az adagot 4hetenként 30mg‑ra lehet növelni. Ha 3hónap elteltével a GH, IGF‑1 és/vagy a tünetek a 30mg‑os dózissal nem megfelelő módon kontrolláltak, az adag 4hetenként 40mg‑ra emelhető.
Azoknál a betegeknél, akiknél a GH koncentrációja tartósan 1mikrogramm/l alatt van, továbbá az IGF‑1 szérumkoncentrációja normalizálódott, és akiknél az acromegalia által okozott legtöbb reverzibilis panasz/tünet megszűnt a 3hónapig tartó SandostatinLAR 20mg‑os kezelés után, azoknak 4hetente 10mg SandostatinLAR‑t lehet adni. Mindazonáltal különösen ebben az alacsony SandostatinLAR dózissal kezelt betegcsoportban a szérum‑GH, valamint ‑IGF‑1 koncentrációjának, valamint a klinikai panaszoknak/tüneteknek a szoros monitorozása javasolt.
A SandostatinLAR‑t stabil dózisban kapó betegek GH‑ és IGF‑1 szintjeit 6havonta kell ellenőrizni.
Gastro‑entero‑pancreaticus endokrin tumorok
Funkcionáló gastro‑entero‑pancreaticus neuroendokrin tumorok okozta tünetekkel bíró betegek kezelése
A kezelést 20mg SandostatinLAR 4hetenkénti alkalmazásával javasolt kezdeni. A subcutan Sandostatin‑nal kezelt betegeknél a kezelést a korábbi hatásos adaggal az első SandostatinLAR injekció után kéthétig folytatni kell.
Azoknál a betegeknél, akiknél 3hónapos kezelést követően a tünetek és a biológiai markerek javulása megfelelő, az adagot 4hetente 10mg SandostatinLAR‑ra lehet csökkenteni.
Azoknál a betegeknél, akiknél 3hónapos kezelést követően a tünetek javulása csak részleges, az adagot 4hetente 30mg SandostatinLAR‑ra lehet növelni.
Azokon anapokon, amikor a SandostatinLAR‑terápia során a gastro‑entero‑pancreaticus tumorokhoz társuló tünetek fokozódnak, a SandostatinLAR‑terápia előtti dózissal végzett kiegészítő subcutan Sandostatin‑kezelés javasolt. Ez főleg a kezelés első kéthónapjában történhet, amíg az oktreotid eléri a terápiás koncentrációt.
A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorokban vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorokban szenvedő betegek kezelése, akiknél a tumor nem középbélből való eredetét kizárták
A SandostatinLAR javasolt dózisa 4hetente adott 30mg (lásd 5.1pont). A tumor kontrollálása céljából adott SandostatinLAR‑kezelést a daganat progressziójának hiányában folytatni kell.
TSH‑szekretáló adenomák kezelése
A SandostatinLAR‑kezelést 4hetente adott 20mg‑os dózissal kell kezdeni, és a dózis módosításának mérlegelése előtt 3hónapig folytatni kell. Ezt követően a dózist a TSH és a pajzsmirigy‑hormonok szintjében bekövetkezett válaszreakciónak megfelelően kell módosítani.
Alkalmazása vesekárosodásban
A vesekárosodás nem befolyásolta az oktreotid teljes expozícióját (AUC), ha azt sc. Sandostatin formájában adják. Ezért a SandostatinLAR dózisának módosítása nem szükséges.
Alkalmazása májkárosodásban
Egy subcutan és intravénás Sandostatin‑nal végzett vizsgálatban azt tapasztalták, hogy a cirrhosis hepatisban szenvedő betegeknél az eliminációs kapacitás csökkenhet, de a zsírmájban szenvedő betegeknél nem. Bizonyos esetekben a májkárosodásban szenvedő betegeknél a dózis módosítása lehet szükséges.
Alkalmazása időseknél
A subcutan adott Sandostatin‑nal végzett vizsgálatban nem volt szükség a 65 éves és idősebb betegek adagjának módosítására. Ezért ebben a betegcsoportban nem szükséges a SandostatinLAR adagjának módosítása.
Alkalmazása gyermekeknél
A SandostatinLAR gyermekeknél történő alkalmazásával korlátozott a tapasztalat.
Az alkalmazás módja
A SandostatinLAR‑t csak mély, intramuscularis injekcióban lehet beadni. Az ismételt intramuscularis injekciók helyét a bal és a jobb glutealis izomzat között váltogatni kell (lásd 6.6pont).
A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1pontban felsorolt bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Általánosságok
Mivel a növekedési hormont termelő hypophysis tumorok mérete néha megnőhet, és súlyos komplikációkat okozhatnak (pl. látótér‑defektus), ezért elengedhetetlenül szükséges az összes beteg gondos monitorozása. Ha a tumor expanziójára utaló bizonyíték észlelhető, alternatív kezelés lehet ajánlott.
A kezelés kedvező hatásaként a növekedési hormon (GH) szintjének csökkenése és az inzulin‑szerű növekedési faktor‑1 (IGF‑1) koncentrációjának normalizálódása acromegaliás nőbetegeknél potenciálisan helyreállíthatja a fertilitást. A fogamzóképes korú nőbetegek számára az oktreotid‑kezelés ideje alatt szükség esetén megfelelő fogamzásgátló módszer alkalmazását kell javasolni (lásd 4.6pont).
Tartós oktreotid‑kezelést kapó betegeknél a pajzsmirigy‑működést monitorozni kell.
Oktreotid‑kezelés alatt a májfunkciót monitorozni kell.
Cardiovascularis jellegű események
Bradycardia gyakori eseteit jelentették. Szükség lehet az olyan gyógyszerek, mint például a béta‑blokkolók, kalciumcsatorna‑blokkolók vagy a folyadék‑ és elektrolit‑egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.5pont).
Az epehólyag és az azzal kapcsolatos események
A cholelithiasis nagyon gyakori mellékhatás a Sandostatin‑kezelés alatt, és járhat cholecystitisszel és epeúti tágulattal (lásd 4.8pont). Ezenkívül cholangitis eseteit jelentették a cholelithiasis szövődményeként Sandostatin LAR-t alkalmazó betegeknél a forgalomba hozatalt követően. Ezért a SandostatinLAR‑kezelés előtt és a kezelés alatt kb. 6havonta az epehólyag ultrahangvizsgálata javasolt.
Glükóz metabolizmus
A növekedési hormon‑, a glükagon‑ és az inzulin felszabadulásra gyakorolt gátló hatása miatt a SandostatinLAR befolyásolhatja a glükóz‑regulációt. A posztprandiális glükóztolerancia csökkenhet. Amint arról a sc. Sandostatin‑nal kezelt betegeknél beszámoltak, a hosszan tartó adagolás eredményeképpen, bizonyos körülmények között tartós hyperglykaemia állapota alakulhat ki. Hypoglykaemiáról is beszámoltak.
A SandostatinLAR‑kezelés az egyidejűleg 1‑es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél valószínűleg hatással van a glükózregulációra, és az inzulinszükséglet csökkenhet. Nem diabeteses, illetve parciálisan intakt inzulin rezervkapacitással rendelkező 2‑es típusú cukorbetegek esetén a Sandostatin sc. alkalmazása a posztprandiális vércukorszint emelkedését eredményezheti. Ezért a glükóztolerancia és az antidiabetikus kezelés monitorozása javasolt.
Mivel az oktreotid növekedési hormon‑ és glükagon‑szekréciót gátló hatása nagyobb, mint az inzuliné, továbbá mivel az inzulinra gyakorolt gátló hatása rövidebb, insulinomás betegeknél mélyítheti és elnyújthatja a hypoglykaemiát. Ezeket a betegeket szorosan monitorozni kell.
Táplálkozás
Az oktreotid a betegek egy részénél megváltoztathatja a táplálékkal bevitt zsír felszívódását.
Az oktreotid‑kezelést kapó betegek egy részénél csökkent B12‑vitamin szintet és a Schilling‑teszt kóros eredményét észlelték. Azoknál a betegeknél, akiknek az anamnézisében B12‑vitaminhiány szerepel, a B12‑vitamin szintjének rendszeres ellenőrzése javasolt a SandostatinLAR‑kezelés alatt.
Hasnyálmirigy-működés
A gastro-entero-pancreaticus neuroendokrin tumor miatt oktreotiddal kezelt betegek némelyikénél exokrin hasnyálmirigy-elégtelenséget (pancreatic exocrine insufficiency, PEI) figyeltek meg. A PEI tünetei közé tartozhat a steatorrhoea, a laza széklet, a hasi puffadás és a testtömegcsökkenés. A tüneteket mutató betegeknél mérlegelni kell a PEI szűrését és a klinikai irányelvek szerinti, megfelelő kezelését.
Nátriumtartalom
A Sandostatin LAR kevesebb mint 1mmol (23mg) nátriumot tartalmaz injekciós üvegenként, azaz gyakorlatilag „nátriummentes”.
A SandostatinLAR egyidejű alkalmazásakor szükség lehet az olyan gyógyszerek, mint például a béta‑blokkolók, kalciumcsatorna‑blokkolók vagy a folyadék‑ és elektrolit‑egyensúlyt szabályozó gyógyszerek dózisának módosítására (lásd 4.4pont).
A SandostatinLAR egyidejű alkalmazásakor az inzulin és az antidiabetikumok dózisának módosítása lehet szükséges (lásd 4.4pont).
Kimutatták, hogy az oktreotid csökkenti a ciklosporin intestinalis abszorpcióját, és késlelteti a cimetidinét.
Az oktreotid és a bromokriptin együttes alkalmazása növeli a bromokriptin biohasznosulását.
Korlátozott mennyiségű, publikált adat azt mutatja, hogy a szomatosztatin‑analógok csökkenthetik az ismerten a citokróm P450 enzimek által metabolizált vegyületek metabolikus clearance‑ét, ami a növekedési hormon szuppressziójának következménye lehet. Mivel nem zárható ki, hogy az oktreotid is rendelkezhet ilyen hatással, ezért a főként CYP3A4 enzim által metabolizált, alacsony terápiás indexű egyéb gyógyszereket (pl. kinidin, terfenadin) óvatosan kell alkalmazni.
Radioaktív szomatosztatin‑analógokkal történő egyidejű alkalmazás
A szomatosztatin és analógjai, mint például az oktreotid, kompetitíven kötődnek a szomatosztatin-receptorokhoz és gátolhatják a radioaktív szomatosztatin‑analógok hatékonyságát.
A Sandostatin LAR alkalmazását legalább 4hétig kerülni kell a lutécium (177Lu)-oxodotreotid beadását megelőzően, mely izotóppal jelzett gyógyszerként kötődik a szomatosztatin-receptorokhoz. Szükség esetén a betegek rövid hatású szomatosztatin‑analógokkal kezelhetők a lutécium (177Lu)-oxodotreotid beadását megelőzően 24 óráig.
A lutécium (177Lu)-oxodotreotid alkalmazása után a Sandostatin LAR‑kezelést 4─24órán belül lehet folytatni, ugyanakkor a következő lutécium (177Lu)-oxodotreotid beadása előtt 4héttel újra fel kell függeszteni.
Terhesség
Az oktreotid terhes nőknél történő alkalmazása tekintetében korlátozott mennyiségű információ (kevesebb, mint 300 terhességi vizsgálati eredmény) áll rendelkezésre, és az esetek megközelítőleg egyharmadában a terhesség kimenetele nem ismert. A bejelentések többsége az oktreotid forgalomba hozatalt követő alkalmazása után érkezett, és az expozíciónak kitett terhességek több mint 50%‑át acromegaliás betegeknél jelentették. A legtöbb nő a terhesség első trimeszterében volt kitéve az oktreotid‑expozíciónak, 100‑1200mikrogramm/nap Sandostatin sc., illetve 10‑40mg/hónap SandostatinLAR dózisok alkalmazása mellett. A terhességek körülbelül 4%‑ában jelentettek ismert kimenetelű veleszületett rendellenességet. Ezekben az esetekben nem volt feltételezhető oki összefüggés az oktreotiddal.
Állatkísérletek nem igazoltak direkt vagy indirekt káros hatásokat reproduktív toxicitás tekintetében (lásd 5.3pont).
A SandostatinLAR alkalmazása elővigyázatosságból kerülendő a terhesség alatt (lásd 4.4pont).
Szoptatás
Nem ismert, hogy az oktreotid kiválasztódik‑e a humán anyatejbe. Állatkísérletek során igazolták, hogy az oktreotid kiválasztódik az anyatejbe. A betegek a SandostatinLAR‑kezelés alatt nem szoptathatnak.
Termékenység
Nem ismert, hogy az oktreotidnak van‑e hatása a humán fertilitásra. Vemhesség és szoptatás alatt kezelt anyaállatok hím utódai esetében a herék késői leszállását találták. Hím és nőstény patkányoknál azonban a legfeljebbnapi 1mg/testtömegkilogrammos dózisban adott oktreotid a fertilitást nem károsította (lásd 5.3pont).
SandostatinLAR nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és a gépek kezeléséhez szükséges képességeket. A betegeknek azt kell javasolni, hogy ha szédülést, gyengeséget/fáradtságot vagy fejfájást észlelnek a SandostatinLAR‑kezelés alatt, legyenek óvatosak, amikor gépjárművet vezetnek vagy gépeket kezelnek.
A biztonságossági profil összefoglalása
Az oktreotid‑kezelés alatt jelentett leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri‑, idegrendszeri‑, hepatobiliaris‑, illetve az anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek voltak.
Az oktreotiddal végzett klinikai vizsgálatokban a leggyakrabban jelentett mellékhatások a hasmenés, a hasi fájdalom, a hányinger, a flatulencia, a fejfájás, az epekövesség, a hyperglykaemia és a székrekedés voltak. Egyéb, gyakran jelentett mellékhatások a szédülés, a lokális fájdalom, az epehomok, a pajzsmirigy‑diszfunkció (pl. a pajzsmirigyserkentő hormon [TSH], az össz T4 és a szabad T4 csökkenése), a laza széklet, a csökkent glükóztolerancia, a hányás, a gyengeség és a hypoglykaemia voltak.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A következő, 1. táblázatban felsorolt, gyógyszer okozta mellékhatások az oktreotiddal végzett klinikai vizsgálatokból gyűltek össze.
A mellékhatások (1. táblázat) gyakorisági kategóriák szerint vannak felsorolva, a leggyakoribb az első, és az alábbi megegyezés szerint kerültek megadásra: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 ‑ <1/10), nem gyakori (≥1/1000 ‑ <1/100), ritka (≥1/10000 ‑ <1/1000), nagyon ritka (<1/10000), beleértve az egyedülálló eseteket is. Az egyes gyakorisági kategóriákon belül a mellékhatások csökkenő súlyosság szerint kerülnek megadásra.
1. táblázat A klinikai vizsgálatokban jelentett, gyógyszer okozta mellékhatások
| Emésztőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Hasmenés, hasi fájdalom, hányinger, székrekedés, flatulencia. |
| Gyakori: | Dyspepsia, hányás, haspuffadás, steatorrhoea, laza széklet, a széklet elszíneződése. |
| Idegrendszeri betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Fejfájás. |
| Gyakori: | Szédülés. |
| Endokrin betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Hypothyreosis, pajzsmirigy zavar (csökkent TSH, csökkent össz‑T4 és csökkent szabad T4). |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Cholelithiasis. |
| Gyakori: | Cholecystitis, epehomok („sludge”), hyperbilirubinaemia. |
| Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek | |
| Nagyon gyakori: | Hyperglykaemia. |
| Gyakori: | Hypoglykaemia, csökkent glükóz tolerancia, étvágytalanság. |
| Nem gyakori: | Dehydratio. |
| Általános tünetek, az alkalmazás helyén fellépő reakciók | |
| Nagyon gyakori: | Reakciók az injekció beadási helyén. |
| Gyakori: | Gyengeség. |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei | |
| Gyakori: | Emelkedett transzaminázszintek. |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei | |
| Gyakori: | Pruritus, bőrkiütés, alopecia. |
| Légzőrendszeri betegségek és tünetek | |
| Gyakori: | Dyspnoe. |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek | |
| Gyakori: | Bradycardia. |
| Nem gyakori: | Tachycardia. |
A forgalomba hozatalt követő tapasztalatok
A 2. táblázatban bemutatott spontán jelentett mellékhatásokat önkéntesen jelentették, és gyakoriságukat nem mindig lehet megbízhatóan megbecsülni vagy a gyógyszer‑expozícióval való oki összefüggést megállapítani.
2. táblázat A spontán bejelentésekből származó, gyógyszer okozta mellékhatások
| Vér- és nyirokrendszeri betegségek és tünetek Thrombocytopenia |
| Immunrendszeri betegségek és tünetek |
| Anaphylaxia, allergia/túlérzékenységi reakciók. |
| A bőr és a bőr alatti szövet betegségei és tünetei |
| Urticaria. |
| Máj‑ és epebetegségek, illetve tünetek |
| Akut pancreatitis, akut hepatitis cholestasis nélkül, cholestaticus hepatitis, cholestasis, icterus, cholestaticus icterus. |
| Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek |
| Arrhythmiák. |
| Laboratóriumi és egyéb vizsgálatok eredményei |
| Emelkedett alkalikus-foszfatázszint, emelkedett gamma‑glutamil‑transzferázszint. |
A kiválasztott mellékhatások leírása
Epehólyag és az azzal kapcsolatos reakciók
A szomatosztatin‑analógok gátolják az epehólyag kontraktilitását és csökkentik az epekiválasztást, ami epehólyag zavarokat vagy epehomok („sludge”) képződését eredményezheti. A hosszú ideig sc. Sandostatin kezelést kapók 15%‑30%‑ánál epekőképződésről számoltak be. Az átlagpopulációban (40 ‑ 60 éves) az előfordulási gyakoriság megközelítőleg 5%‑20%. Az acromegaliában vagy gastro‑entero‑pancreaticus tumorban szenvedő betegek hosszan tartó SandostatinLAR‑kezelése arra utal, hogy a SandostatinLAR‑kezelés a sc. Sandostatin‑nal végzett kezeléshez képest nem növeli az epekőképződés előfordulási gyakoriságát. Ha epekövek alakulnak ki, azok jórészt tünetmentesek; a tünetekkel járó epeköveket epesavakkal végzett epekőoldással vagy műtéti úton kell kezelni.
Emésztőrendszeri betegségek és tünetek
Ritkán a gastrointestinalis mellékhatások a progresszív hasi distensióval, a súlyos epigastrialis fájdalommal, a has nyomásérzékenységével és defense‑szal a heveny bélelzáródás tüneteire emlékeztetnek. Ismert, hogy az emésztőrendszeri nemkívánatos események gyakorisága a kezelés folytatása mellett idővel csökken.
Túlérzékenységi és anaphylaxiás reakciók
Túlérzékenységi és allergiás reakciókról számoltak be a forgalomba hozatalt követően. Amikor ezek előfordulnak, leginkább a bőrt érintik, ritkán a szájat és légutakat. Egyedi esetekben anaphylaxiás sokkról számoltak be.
Az alkalmazás helyén fellépő reakciók
A SandostatinLAR‑t kapó betegeknél gyakran számoltak be az injekció beadási helyén fellépő reakciókról, köztük fájdalomról, vörösségről, vérzésről, pruritusról, duzzanatról vagy indurációról. Ugyanakkor ezek az események az esetek többségében nem igényelnek semmilyen klinikai intervenciót.
Anyagcsere‑ és táplálkozási betegségek és tünetek
Bár a széklet mért zsírtartalma növekedhet, a mainapig nincs arra bizonyíték, hogy a hosszan tartó oktreotid‑kezelés a malabszorpció miatt táplálkozási hiányállapothoz vezetett volna.
Pancreas enzimek
Nagyon ritka esetekben a sc. Sandostatin‑kezelés első óráiban vagy napjaiban akut pancreatitisről számoltak be, mely a gyógyszer elhagyásakor megszűnik. Ezenkívül hosszan tartó Sandostatin sc. kezelés alatt álló betegeknél epekövesség okozta pancreatitisről számoltak be.
Szívbetegségek és a szívvel kapcsolatos tünetek
A bradycardia a szomatosztatin‑analógok gyakori mellékhatása. Mind acromegaliás, mind carcinoid szindrómás betegeknél EKG‑elváltozásokat, pl. a QT‑távolság megnyúlását, tengelyeltolódást, korai repolarizációt, alacsony potenciált, R/S átmenetet, korai R hullám progressziót, nem specifikus ST‑T hullám változást figyeltek meg. Az oktreotid és ezen események közötti összefüggés nem bizonyított, mivel ezek közül a betegek közül soknál cardialis alapbetegség is fennállt (lásd 4.4pont).
Thrombocytopenia
Thrombocytopeniáról számoltak be a forgalomba hozatalt követően, különösen intravénásan (iv.) adott Sandostatin‑kezelésnél májcirrózisban szenvedő betegeknél, illetve SandostatinLAR‑kezelés alatt. A kezelés abbahagyása után ez a folyamat visszafordítható.
Feltételezett mellékhatások bejelentése
A gyógyszer engedélyezését követően lényeges a feltételezett mellékhatások bejelentése, mert ez fontos eszköze annak, hogy a gyógyszer előny/kockázat profilját folyamatosan figyelemmel lehessen kísérni.
Az egészségügyi szakembereket kérjük, hogy jelentsék be a feltételezett mellékhatásokat a hatóság részére az V. függelékben található elérhetőségek valamelyikén keresztül.
Korlátozott számú beszámoló áll rendelkezésre a SandostatinLAR véletlen túladagolásáról. A SandostatinLAR adagja havi 100mg és 163mg közé esett. Az egyetlen jelentett nemkívánatos esemény a hőhullám volt.
Legfeljebbhavonta 60mg és kéthetente 90mg SandostatinLAR dózisokat kapó rákbetegekről számoltak be. Ezen adagokat a betegek általában jól tolerálták, mindamellett a következő nemkívánatos eseményeket jelentették: gyakori vizeletürítés, fáradtság, depresszió, szorongás és a koncentrálóképesség hiánya.
A túladagolás kezelése tüneti.
Farmakológiai tulajdonságok - SANDOSTATIN 10 MG
Farmakoterápiás csoport: Szomatosztatin és analógjaik ATC kód: H01CB02
Az oktreotid a természetes szomatosztatin szintetikus oktapeptid származéka, melynek farmakológiai hatásai a szomatosztatinéval azonosak, hatástartama azonban lényegesen hosszabb. Gátolja az emésztőrendszerből és a pancreasból származó növekedési hormon (GH) és peptid‑hormonok, valamint a szerotonin patológiásan megnövekedett szekrécióját.
Állatoknál az oktreotid a szomatosztatinnál hatékonyabban gátolja a GH, a glükagon és az inzulin felszabadulást, mint a szomatosztatin, és a GH‑t és glükagont pedig szelektívebben szupprimálja.
Egészséges alanyoknál kimutatták, hogy az oktreotid a szomatosztatinhoz hasonlóan gátolja:
-
az arginin‑, a testmozgás és az inzulin indukálta hypoglykaemia által serkentett növekedési hormon felszabadulást,
-
az inzulin, glükagon, gasztrin és egyéb emésztőrendszeri‑, illetve pancreas eredetű peptidek posztprandiális felszabadulását, továbbá az arginin által stimulált inzulin‑ és glükagon szekréciót,
-
gátolja a tireotropin‑felszabadító hormon (TRH) által kiváltott pajzsmirigyserkentő‑hormon (TSH) felszabadulást.
A szomatosztatintól eltérően az oktreotid a növekedési hormont az inzulinnál jobban gátolja, és adagolását nem követi a hormonok rebound hypersecretiója (azaz a GH hypersecretiója acromegaliás betegeknél).
Acromegaliás betegeknél az oktreotid ismételt adására alkalmas galenusi formula, a SandostatinLAR 4hetes időközönként alkalmazva állandó és terápiás oktreotid szérumkoncentrációt biztosít, ezáltal a betegek többségénél következetesen csökkenti a GH‑, és normalizálja az IGF‑1 szérumkoncentrációját. A legtöbb betegnél a SandostatinLAR jelentősen csökkenti a betegség klinikai tüneteit, mint például a fejfájást, izzadást, paraesthesiát, fáradtságot, osteoarthralgiát és carpal tunnel szindrómát. Növekedési hormont szekretáló, hypophysis adenomában szenvedő, korábban nem kezelt acromegaliás betegeknél a SandostatinLAR‑kezelés a tumortérfogat >20%‑os csökkenését eredményezte a betegek jelentős hányadában (50%).
Növekedési hormont szekretáló, hypophysis adenomában szenvedő egyes betegeknél arról számoltak be, hogy a SandostatinLAR a daganat zsugorodásához vezetett (a műtét előtt). Ugyanakkor a műtétet nem szabad halasztani.
A gastro‑entero‑pancreaticus endokrin rendszer funkcionáló tumoraiban szenvedő betegeknél a SandostatinLAR‑kezelés folyamatosan mérsékli az alapbetegséggel összefüggő tüneteket. Az oktreotid különböző típusú gastro‑entero‑pancreaticus tumorokra gyakorolt hatásai a következők:
Carcinoid tumorok
Az oktreotid alkalmazása a tünetek, különösen a kipirulás és a hasmenés javulását eredményezheti. Sok esetben ez együtt jár a plazma szerotoninszintjének esésével és a vizelettel kiválasztott 5‑hidroxi‑indolecetsav mennyiségének csökkenésével.
VIPomák
Ezeknek a tumoroknak a biokémiai jellemzője a vasoaktiv intestinalis peptid (VIP) fokozott termelődése. Az oktreotid alkalmazása a legtöbb esetben a betegségre jellemző súlyos szekréciós diarrhoea enyhülését eredményezi, ennek következtében javul az életminőség. Ezt a társuló elektrolitzavarok, pl. hypokalaemia javulása kíséri, így az enterális és parenterális folyadék‑ és elektrolitpótlás abbahagyható. A betegek egy részénél a komputertomográfiás vizsgálat, különösen a máj metastasisok esetén a daganat progressziójának lassulására vagy stagnálására, sőt, akár zsugorodására is utal. A klinikai javulás rendszerint a plazma VIP‑szint csökkenésével is együtt jár, ami a normál referenciatartományba is eshet.
Glükagonomák
Az oktreotid alkalmazása a legtöbb esetben a betegségre jellemző necrolyticus migráló bőrkiütés lényeges javulását eredményezi. Az oktreotidnak a gyakran kialakuló enyhe diabetes mellitus állapotra gyakorolt hatása nem jelentős, és általánosságban nem eredményezi az inzulin‑, illetve az orális antidiabetikum‑igény csökkenését. Az oktreotid csökkenti a hasmenést, és ennélfogva ezeknél az érintett betegeknél növeli a testtömeget. Habár az oktreotid alkalmazása a kezelés kezdetén gyakran azonnal csökkenti a glükagon plazmaszintjét, ez a csökkenés azonban a tünetek tartós javulása ellenére általában nem marad fenn a tartós kezelés alatt.
Gastrinoma/Zollinger‑Ellison szindróma
A protonpumpa‑inhibitorokkal vagy H2‑receptor blokkoló szerekkel végzett kezelés rendszerint megszünteti a gyomorsav hypersecretiót. Ugyanakkor a hasmenés, ami szintén egy jelentős tünet, nem enyhíthető megfelelően a protonpumpa‑inhibitorokkal vagy H2‑receptor blokkoló szerekkel. A SandostatinLAR segíthet tovább csökkenteni a gyomorsav hypersecretiót, és javítja a tüneteket, köztük a hasmenést, mivel a betegek egy részénél csökkenti az emelkedett gasztrinszintet.
Insulinomák
Az oktreotid alkalmazása csökkenti a keringő immunreaktív inzulin szintjét. Olyan betegeknél, akiknek a daganata operábilis, az oktreotid segíthet az operáció előtt helyreállítani és fenntartani a normoglykaemiát. Olyan betegeknél, akiknek inoperábilis benignus, illetve malignus tumoruk van, a szénhidrátanyagcsere‑egyensúly még a keringő inzulin mennyiségének tartós csökkentése nélkül is javulhat.
A középbélből eredő, előrehaladott neuroendokrin tumorok vagy primer, ismeretlen eredetű neuroendokrin tumorok, ahol a nem középbélből való eredetet kizárták
Egy III. fázisú, randomizált, kettős vak, placebokontrollos vizsgálat (PROMID) igazolta, hogy a SandostatinLAR a középbél előrehaladott neuroendokrin tumoraiban szenvedő betegeknél gátolja a daganat növekedését.
Nyolcvanöt beteget randomizáltak 18hónapon át vagy a daganat progressziójáig vagy a beteg haláláig 4hetente adott 30mg SandostatinLAR‑ra (n = 42) vagy placebóra (n = 43).
A fő beválogatási kritériumok a következők voltak: korábban még nem kezelt; szövettanilag igazolt; lokálisan inoperábilis vagy metasztatizáló, jól differenciált; funkcionálisan aktív vagy inaktív neuroendokrin tumorok/carcinomák; a primer tumor a középbélre lokalizált vagy nem ismert eredetű, de középbél eredetűnek tartották, ha a pancreason és a mellkason belüli vagy bárhol máshol lévő primer tumor kizárásra került.
Az elsődleges végpont a daganat progressziójáig eltelt idő vagy a daganattal összefüggő halálozás volt (TTP).
Az intent‑to‑treat (beválogatás szerinti) analízis populációban (ITT) (az összes randomizált beteg) sorrendben 26 és 41 progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a SandostatinLAR és a placebocsoportban (HR = 0,32; 95%‑os CI, 0,19 ‑ 0,55; p‑érték = 0,000015).
A konzervatív ITT analízis populációban (cITT), amelyben a randomizációkor 3 beteget cenzúráztak, sorrendben 26 és 40 progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a SandostatinLAR és a placebocsoportban (HR = 0,34; 95%‑os CI, 0,20 ‑ 0,59; p‑érték = 0,000072; 1. ábra). A daganat progressziójáig eltelt medián időtartam 14,3hónap volt (95%‑os CI, 11,0 ‑ 28,8hónap) a SandostatinLAR‑csoportban, és 6,0hónap (95%‑os CI, 3,7 ‑ 9,4hónap) a placebocsoportban.
A protokoll szerinti analízis populációban (PP), amelyben a vizsgálati kezelés végén további betegeket cenzúráztak, sorrendben 19 és 38 daganat progressziót vagy a daganattal összefüggő halálozást észleltek a SandostatinLAR‑t és a placebo‑t kapóknál (HR = 0,24; 95%‑os CI, 0,13 ‑ 0,45; p‑érték = 0,000036).
1. ábra A TTP Kaplan-Meier-féle becslése, a SandostatinLAR és a placebo összehasonlítása (konzervatív ITT populáció)
Funkcionális aktivitás szerint stratifikált lograng-próba: P=0,000072, relatív hazárd=0,34 [95%-os CI: 0,20-0,59]
3. táblázat Analízis populáció szerinti TTP eredmények
| TTP események | TTP hónapok (medián) [95%-os CI] | HR [95%-os CI] p-érték * | |||
| Sandostatin LAR | Placebo | Sandostatin LAR | Placebo | ||
| ITT | 26 | 41 | NR | NR | 0,32 [95%-os CI, 0,19 - 0,55] P=0,000015 |
| cITT | 26 | 40 | 14,3 [95%-os CI, 11,0 – 28,8] | 6,0 [95%-os CI, 3,7 – 9,4] | 0,34 [95%-os CI, 0,20 – 0,59] P=0,000072 |
| PP | 19 | 38 | NR | NR | 0,24 [95%-os CI, 0,13 – 0,45] P=0,0000036 |
| NR = nem jelentették; HR = relatív hazárd; TTP = a daganat progressziójáig eltelt idő; ITT = intention to treat; cITT = konzervatív ITT; PP = per protocol *Lograng‑próba funkcionális aktivitás szerint stratifikálva | |||||
A terápiás hatás hasonló volt a funkcionálisan aktív (HR = 0,23; 95%‑os CI, 0,09 ‑ 0,57) és inaktív tumoros betegeknél (HR = 0,25; 95%‑os CI, 0,10 ‑ 0,59).
Hathónapig tartó kezelés után állapotstabilizálódást észleltek a SandostatinLAR‑csoport betegeinek 67%‑ánál és a placebocsoport betegeinek 37%‑ánál.
Az ebben az előre megtervezett időközi analízisben megfigyelt, a SandostatinLAR jelentős kedvező klinikai hatása alapján a vizsgálatba történő beválogatást leállították.
Ebben a vizsgálatban a SandostatinLAR biztonságossága a megállapított biztonságossági profiléval konzisztens volt.
TSH‑szekretáló hypophysis adenomák kezelése
Kimutatták, hogy a TSH‑szekretáló adenomás betegeknél a 4hetente egyszer, im. injekció formájában adott SandostatinLAR szuppresszálja az emelkedett pajzsmirigy hormonokat, normalizálja a TSH‑t, és javítja a hyperthyreosis okozta panaszokat és klinikai tüneteket. A SandostatinLAR terápiás hatása 28nap után statisztikai szignifikanciát ért el a kezelés megkezdéséhez képest, és a kedvező terápiás hatás akár 6hónapon át folytatódott.
Egyszeri intramuscularis SandostatinLAR injekció után az oktreotid szérumkoncentráció átmeneti csúcsot mutat a beadástól számított egy órán belül, melyet az oktreotidszint fokozatos csökkenése követ, ami 24 órán belül alacsony, nem detektálható szintre csökken. Ezután az 1.napon észlelt kezdeti csúcs után a következő 7napban az oktreotid a betegek többségénél terápiás szint alatt marad. Ezután az oktreotid‑koncentráció ismét növekszik, majd a 14.nap körül elér egy platószintet, ami a következő 3‑4hétben viszonylag állandó marad. Az elsőnapi csúcsérték alacsonyabb, mint a plató‑fázis alatti szint, és nem több, mint az 1.nap felszabadult teljes gyógyszermennyiség 0,5%‑a. A 42.nap körül az oktreotid koncentrációja a gyógyszerforma polimer matrixának terminális degradációjával arányosan, lassan csökken.
Acromegaliás betegeknél egyszeri 10mg, 20mg, illetve 30mg SandostatinLAR beadása után a plató oktreotid‑koncentráció sorrendben 358ng/l, 926ng/l, illetve 1710ng/l. A 4hetes időközönként adott 3injekció után elért dinamikus egyensúlyi állapotú oktreotid szérumkoncentrációk megközelítőleg 1,6‑1,8‑szer nagyobbak, és a SandostatinLAR 20mg‑os és 30mg‑os adagjainak többszöri injekciója után sorrendben 1557ng/l és 2384ng/l volt.
Carcinoid tumoros betegeknél az átlagos (és medián) dinamikus egyensúlyi állapotú oktreotid szérumkoncentráció a 4hetenkénti 10mg, 20mg, illetve 30mg SandostatinLAR többszöri injekciójának beadását követően a dózissal lineárisan növekedett, és sorrendben 1231ng/l (894), 2620ng/l (2270) és 3928ng/l (3010) volt.
A kioldódási profilok várt átfedésén túlmenően legfeljebb 28,havonkénti SandostatinLAR injekciót követően oktreotid akkumuláció nem volt észlelhető.
A SandostatinLAR injekciója után az oktreotid farmakokinetikai profilja követi a polimer‑matrixból való kioldódási profilt, illetve a matrix biológiai degradációját. A szisztémás keringésbe jutás után az oktreotid eloszlása az ismert farmakokinetikai sajátosságainak megfelelően, a subcutan alkalmazásnál leírt módon történik. Az oktreotid dinamikus egyensúlyi állapotú eloszlási térfogata 0,27 l/ttkg, a teljestest clearance‑e 160ml/perc. A plazmafehérje kötődés mértéke 65%‑os, és alapvetően a gyógyszer nem kötődik a vérsejtekhez.
Korlátozott számú vérmintából nyert farmakokinetikai adatok szerint azoknál a hypothalamicus obesitasban szenvedő, 7 és 17 éves kor közötti gyermekgyógyászati betegeknél, akikhavonta egyszer kaptak 40mg SandostatinLAR‑t, a minimális oktreotid plazmakoncentráció átlaga az első injekció után 1395ng/l, dinamikus egyensúlyi állapotban pedig 2973ng/l volt. Nagyfokú egyének közötti variabilitást észleltek.
A dinamikus egyensúlyi állapotú minimális oktreotid koncentráció nem mutatott összefüggést az életkorral és a testtömeg index‑szel (BMI), azonban mérsékelt összefüggést találtak a testtömeggel (52,3‑133 kg), és jelentős különbség volt a férfi‑ és nőbetegek között, azaz megközelítőleg 17%‑kal magasabbak voltak a nőbetegeknél.
Gyógyszerészeti jellemzők - SANDOSTATIN 10 MG
Por (injekciós üveg):
Poli (D,L‑laktid‑ko‑glikolid)
Mannit (E421)
Oldószer (előretöltött fecskendő):
Karmellóz‑nátrium
Mannit (E421)
Poloxamer 188
Injekcióhoz való víz
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ez a gyógyszer nem keverhető más gyógyszerekkel.
3 év
Feloldást követően a készítmény nem tárolható (a készítményt azonnal fel kell használni).
A fénytől való védelem érdekében az eredeti csomagolásban tárolandó.
Hűtőszekrényben (2 °C – 8 °C) tárolandó. Nem fagyasztható!
A Sandostatin LAR injekció a felhasználás napján, legfeljebb 25 °C‑on tárolható.
A feloldott gyógyszerre vonatkozó tárolási követelményeket lásd a 6.3pontban.
Az egységcsomagolás tartalma egy a szuszpenziós injekcióhoz való port tartalmazó 6 ml-es, lepattintható védőkoronggal ellátott alumínium kupakkal, és gumidugóval (brómbutil gumi) lezárt injekciós üveg, valamint egy 2 ml oldószerrel töltött, 3 ml-es, elülső gumidugóval és gumidugattyúval (klorobutil gumi) ellátott, színtelen előretöltött fecskendő, egy injekciós üveg adapter és egy biztonsági injekciós tű, a leforrasztott tálcás buborékcsomagolásban egybe csomagolva.
A gyűjtőcsomagolás 3 db egységcsomagolást tartalmaz.
Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
Bármilyen fel nem használt gyógyszer, illetve hulladékanyag megsemmisítését a gyógyszerekre vonatkozó előírások szerint kell végrehajtani.
A Sandostatin LAR elkészítésére és intramuscularis injekcióban történő beadására vonatkozó utasítások
KIZÁRÓLAG MÉLY INTRAMUSCULARIS INJEKCIÓKÉNT ADHATÓ.
Az injekciós készlet tartalma:
-
egy Sandostatin LAR port tartalmazó injekciós üveg,
-
egy, a feloldáshoz szükséges oldószert tartalmazó előretöltött fecskendő,
-
egy injekciós üveg adapter, a gyógyszer feloldásához,
-
egy biztonsági injekciós tű.
A Sandostatin LAR mély, intramuscularis injekció formájában történő beadása előtti megfelelő feloldás biztosítása érdekében gondosan kövesse az alábbi utasításokat.
A Sandostatin LAR feloldásának három kritikus lépése van. Ezeknek a be nem tartása azt eredményezheti, hogy nem tudja a gyógyszer megfelelő mennyiségét beadni.
-
Hagyni kell, hogy az injekciós készlet szobahőmérsékletűre melegedjen. Vegye ki az injekciós készletet a hűtőszekrényből, és hagyja a feloldás előtt a készletet legalább 30 percig szobahőmérsékleten állni, de ez ne legyen hosszabb, mint 24 óra.
-
Annak biztosítása érdekében, hogy a por teljesen átnedvesedjen, az oldószer hozzáadása után hagyja az injekciós üveget 5 percig állni.
-
Az átnedvesedés után rázza közepesen erősen az injekciós üveget vízszintes irányban legalább 30 másodpercig, amíg egyenletes szuszpenzió nem alakul ki. A Sandostatin LAR szuszpenziót csak közvetlenül a beadás előtt szabad elkészíteni.
A Sandostatin LAR‑t csak képzett egészségügyi szakember adhatja be.
| 1.lépés Vegye ki a Sandostatin LAR injekciós készletet a hűtőszekrényből. FIGYELEM: Lényeges, hogy a feloldási folyamatot csak az után szabad elkezdeni, hogy az injekciós készlet elérte a szobahőmérsékletet. Hagyja a feloldás előtt a készletet legalább 30 percig szobahőmérsékleten állni, de ez ne legyen hosszabb, mint 24 óra. Megjegyzés: Az injekciós készlet szükség esetén ismét visszarakható a hűtőszekrénybe. | 30 perc20°C –25°C |
| 2.lépés Távolítsa el a műanyag kupakot az injekciós üvegről és egy alkoholos törlővel tisztítsa meg az injekciós üveg gumidugóját. Távolítsa el a fedőfóliát az injekciós üveg adapter csomagolásáról, de NE vegye ki az injekciós üveg adaptert a csomagolásból! Az injekciós üveg adapter csomagolását fogva helyezze az injekciós üveg adaptert az injekciós üveg tetejére, és nyomja le teljesen, amíg a helyére nem pattan, amit egy hallható kattanás is bizonyít. Függőleges irányú mozdulattal emelje le a csomagolást az injekciós üveg adapterről. | |
| 3.lépés Távolítsa el a kupakot az oldószerrel előretöltött fecskendőről, és csavarja rá a fecskendőt az injekciós üveg adapterre. Lassan nyomja be teljesen a dugattyút, hogy az összes oldószert bejuttassa az injekciós üvegbe. | |
| 4.lépésFIGYELEM: Annak biztosítása érdekében, hogy az oldószer teljesen átnedvesítse a port, elengedhetetlenül szükséges, hogy hagyja az injekciós üveget 5 percig állni. Megjegyzés: Normális, ha a dugattyú rúdja felfelé mozdul, mivel az injekciós üvegben enyhe túlnyomás lehet. Ezen a ponton készítse fel a beteget az injekcióra. | 5 perc |
| 5.lépés Az átnedvesedési idő elteltével gondoskodjon arról, hogy a dugattyú teljesen be legyen nyomva a fecskendőbe. FIGYELEM: Tartsa a dugattyút benyomva, és közepesen erősen rázza az injekciós üveget vízszintes irányban legalább 30 másodpercig, így a por tökéletesen szuszpendálódik (tejszerű, homogén szuszpenzió). Ha a por nem szuszpendálódott tökéletesen, akkor újabb 30 másodpercig ismételje meg a közepesen erős rázást. | |
| 6.lépés Egy alkoholos törlővel készítse elő az injekció beadási helyét. Fordítsa fejjel lefelé a fecskendőt és az injekciós üveget, lassan húzza vissza a dugattyút, és az injekciós üveg teljes tartalmát szívja fel a fecskendőbe. Csavarja le a fecskendőt az injekciós üveg adapterről. | |
| 7.lépés Csavarja rá a fecskendőre a biztonsági injekciós tűt. Óvatosan rázza fel újra a fecskendőt, hogy tejszerű, homogén szuszpenziót kapjon. Egyenes mozdulattal húzza le a tűről a tűvédőt. Az összes látható buborék eltávolításához óvatosan ütögesse meg a fecskendőt, és nyomja ki azokat a fecskendőből. Ellenőrizze, hogy az injekció beadásának helye ne legyen szennyezett. A betegnek történő beadás érdekében azonnal folytassa a 8. lépéssel. Minden késlekedés üledékképződést eredményezhet. | |
| 8.lépés A Sandostatin LAR‑t csak mély, intramuscularis injekció formájában szabad beadni, és SOHASEM adható be intravénásan. A tűt a bőrrel 90°‑os °szöget bezárva, teljes hosszában szúrja be a jobb vagy a bal farizomba. Lassan húzza vissza a dugattyút, hogy ellenőrizze, nem szúrt‑e át eret (ha átszúrt egy eret, változtasson a tű helyzetén). Állandó nyomással nyomja be a dugattyút, amíg a fecskendő ki nem ürül. Húzza ki a tűt az injekció beadási helyéről, és aktiválja a biztonsági tűvédőt (amint azt a 9.lépés mutatja). | 90°‑os szög |
| 9.lépés Aktiválja a tűt befedő biztonsági tűvédőt a két bemutatott módszer valamelyikével: vagy nyomja hozzá a biztonsági tűvédő csuklós részét egy kemény felülethez (A. ábra), vagy az ujjával nyomja előre a csuklós részt (B. ábra). Egy hallható kattanás bizonyítja, hogy az megfelelő módon működésbe lépett. Azonnal dobja el a fecskendőt (egy, az éles eszközök tárolására szolgáló tartályba). |
M Injekcióbeadási hely egjegyzés: (két keresztes)
Osztályozás: II./2 csoport
Korlátozott érvényű orvosi rendelvényhez kötött, szakorvosi/kórházi diagnózist követően folyamatos szakorvosi ellenőrzés mellett alkalmazható gyógyszer (Sz).
Webes hivatkozások
Csomagolás és ár
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható
Biztosítási lista
A készítmény / eszköz üzemi baleset esetén felírható
A készítmény / eszköz EÜ kiemelt jogosultsággal felírható